Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/15 oldal   Bejegyzések száma: 140 
Szegénység ...(töredék)
  2018-10-30 08:36:19, kedd
 
 





Szegénység ...(töredék)

ESZENYI MATULA ISTVÁN·2016. OKTÓBER 29., SZOMBAT

Látni a leheletet. ...befogott rendesen az üdő. E mán menthetetlenül a
nagy havak ideje, -mormogta magában. Óvatosan dugta ki az orrát a vastag dunyha jóleső melege alól, és hunyorogva nézett körbe a kicsike konyhában, ahol eddig több mint hetven telet látott meg.
A felesége már lámpát gyújtott, és a kivénhedt csikós spór karikájával szöszmötölt. Megpróbálta rábírni a réseken kilopakodó pipáló füstpamacsokat,hogy inkább a megrokkant vályogkémény kürtője felé vegyék az irányt.
Szerette ezt a másnak semmit nem jelentő helyet. A kormos nincstelenségével együtt. Pedig megesett, hogy a kopottas szegénység, maga is szégyenkezve ment át egy egy ünnepnap előtt az utca túloldalára, csak ne kelljen benéznie náluk az ablakukon -újra üres asztalt látni.
Mindig itt élt. Az asszonyt is idehozta hajdanán, az apjáékhoz, ebbe a szűknek csak jóindulattal mondható örökké hagymás, ételszagú zugba, ami egyszerre vót a háza, s a hazája. Soha nem vágyott el, vagy többre. Itt evett, örült, aludt. Itt nevelődtek a gyerekei, a megörökölt petrólámpa korán jövő, téli estéket elűző reszkető fényénél, itt mesélte el újra és újra azokat a gyönyörű, sehol másutt nem hallható történeteket, amit csak a nehéz mindennapokban elvénült sokat látott parasztemberek tudnak.
Vót a házacskában még egy kamora, és egy tiszta szoba. Emez majd üresen, amaz meg vendégvárón állott, örökös készenlétben. Csak egyszer ágyaltak meg benne maguknak, amikor nagybeteg lett az asszony. Csúnyán kihűlt egy zimankós télen, az udvari ásott kút melletti szabad ég alatti mosásban. Annyira, hogy orvost kellett híni hozzá. Azt meg mégsem illett a konyhába. Ritkán kérte magának a szükség azt a szobát. Valamikor lakodalmak, keresztelők, vagy az akkor még szokásos hajnalba nyúló névesték adtak helyet az ösmerősöknek a dupla magosra tornyozott ágyában. Aztán szép csendesen fokozatosan az is elmaradt. Ember, alkalom, egyaránt. Ma már csak a temetésekre hazatérő szegényebb rokon hálja, ha vonattal gyün haza a messziből, a múltja egy darabkájától és a meghóttól együtt végleg elköszönni.
Alig látni ki az ablakon, gondolta. Olyan jégvirágos. ...de nincs mellé beszéd, muszáj kelni! Mingyá' megjönnek a fogók. Bort kell kivenni a kishordóbul, meg ránézni a perzselésre szánt szalmára, nem vergelték -e szét a kóbor kutyák. Mert ma nagy nap lesz. Disznótor. Sajnálta azt a jószágot. Öklömnyi, visítós malackora óta nevelgette, dédelgette, de, .. ez a világ rendje. Eccer mindennek letelik itt a fődön. ...majd odaát jobb lesz...mindenkinek. -biztatta magát, és elhessegette a lelkifurdalását, meg a továbbgondolását a neki is egyre jobban közelgő elkerülhetetlennek.


  
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Tandari Éva: Ilyen ott lenn...
  2018-10-30 08:09:57, kedd
 
 





Ilyen ott lenn...



------ Lépjük eltorzult, fakó útjaink
s cipőnk mocskos talpáról,
Ember-társaink könnye s vére
mint por: úgy pereg, de csak
lépjük közömbös lépteink:

Isten markából kihullott
elembertelenedett sereg...

Fegyverek s érdekek szavát fújjuk
mint vad, lelkeket ölő imát,
eltaszítva mindent mi szent,
s megtagadva naponta százszor
az Isten Fiát...

Sárból és vízből tákolunk magunknak
lélek-nélküli "jászlat" és "golgotát"
"Úrrá" nemesítve magunknak mindent
mi híven zengi nagyságunk fals himnuszát

Új "értékeket" foganunk s szülünk naponta
mik tiarát varázsolnak nékünk, s glóriát,
eltaposva durván a Szabadság élni-vágyó
percenként felröppenő Lélek-madarát

S ha Isten egy percen számon kéri
minden érzésünk, szavunk és tettünk
gúnnyal vágjuk Tiszta Arcába:
- Nem mi vagyunk oka: ilyen ott lenn
az Irgalmad-formálta, egykor tán szép;
élő, élhető
és éltető Világ ...

Tandari Éva



  
 
0 komment , kategória:  TANDARI ÉVA VERSEI 2.  
Mai napi üzenet
  2018-10-30 08:02:00, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Áprily Lajos : Ragyogó hervadás
  2018-10-30 07:59:34, kedd
 
 





Áprily Lajos : Ragyogó hervadás



Ragyogsz, ragyogsz, októbervégi ég,
megtündökölsz, lombhullató vidék.
Völgyem, tombold ki végső örömöd,
mielőtt szürke gyászba rejt a köd.



  
 
0 komment , kategória:  Ősz  
Jószay Magdolna: Késő őszi harmónia
  2018-10-29 13:23:20, hétfő
 
 





Jószay Magdolna
Késő őszi harmónia



Két szürke kő között
késő ősszel szárba szökkent
s kinyílott egy halványlila petúnia...
akkor, mikor már
csak álom a szín, harmónia.
Ki várt rá vajon? Ki tehet róla?
Hisz már virág sincs, se híre-hamva,
csak érett avar,
mit a zord szél kavar
összevissza.

Az élet jelképe lett
két szürke kő között,
kevéssel fagypont fölött
a kimondatlan, biztos vég előtt
egy új élet teremtődött
konok önerőből,
a ritka, gyér napsugár felé
imádkozva magának utat,
leélni azt a keveset,
mi neki még adatott:
az életre - mely pár óra
csupán számára,
mégis - igent mondott.



  
 
0 komment , kategória:  Jószay Magdolna  
Jószay Magdolna: Ha kérném...
  2018-10-29 10:12:01, hétfő
 
 





Ha kérném...



Ha kérném a nappalod,
mondd, nekem adnád-e?
Ha vágynám a hajnalod,
én pótolhatnám-e?

Ha elmennék messzire,
utánam jönnél-e?
Ha két szárnyam letörne,
válladra vennél-e?

Jószay Magdolna

 
 
0 komment , kategória:  Jószay Magdolna  
Anyámtól tanultam, ...
  2018-10-29 09:55:38, hétfő
 
 







Anyámtól tanultam, aki bölcs nő volt, az élet ismerője. Főleg a női lét ismerője. Ő egyszer azt mondta nekem... Olykor lejjebb kell adni. Bele kell menni kis megalkuvásokba. Nagyokba nem szabad, de kicsikbe igen. Amikor megkérdeztem, hogy miért kell néha kompromisszumokat kötni, azt felelte: Azért, mert a magányban berozsdásodsz. Hozzászoksz. Megvastagszik a bőröd, érzéketlen leszel. Nem veszed észre, hogy lassacskán egyre vastagabb és magasabb falakat építesz magad körül, amiken nincs ajtó. Azt hiszed, önszántadból vagy egyedül, de ha sokáig őrzöd ezt az állapotot, börtönné válik, s azt veszíted el a magányban, amit kerestél benne: a szabadságodat. Néha bizony bele kell menni olyasmikbe, amiket megbánsz. Talán. Valamire minden találkozás jó. A másik is ember. Lehet, hogy nem hozzám való, de mégis: ember. Talán kaphatok tőle valamit. Nem azt, ami hiányzik, hanem valami mást, amitől, ha boldog nem is leszek, de legalább nem rozsdásodok be. Egy szomjas embernek a víz a legcsodálatosabb ital.

/Müller Péter/


 
 
0 komment , kategória:  Müller Péter  
Mysty Kata: Mondd, ősz!
  2018-10-29 09:45:26, hétfő
 
 





Mondd, ősz!


Jó-e ez a körforgás neked?!
Elkergeted a nyarat, hogy
Te uraljad az eget?!
Ellopod a nap fényét, hogy
fölperzselhesd vele a fák ékét?!
Kölcsönveszed a szivárvány
összes színét, hogy elkápráztasd
vele tekintetek özönét?!
Szemfényvesztő piktor vagy:
vakon, olykor-olykor szájjal is festő?!
A mesterfodrászok majmolója,
ki sistergőn sárgára, rikítón,
pirítón vörösre színezed át
őszülő lombok tincseit?!
Avartemetőt ácsolsz az elmúlásnak,
díszes temetést a lombkoporsóba
zárt leveleknek?!
Mondd, nem csak ámítás ez?!
Kiszínezed az életet, hogy
a halál is szép legyen?!

Mysty Kata









Márványkő alatt..


Márványkő alatt is
virágzik a szeretet,
mert hiába porlad el a test,
a lélek hajtást
gyökerez.

Kun Magdolna


  
 
0 komment , kategória:  Halottak napja  
Emlékezz!
  2018-10-29 09:19:42, hétfő
 
 




CHRISTINA GEORGINA ROSSETTI
Emlékezz!



Emlékezz rám, ha tőled messze-messze
a hallgatag országba érkezem,
s nem foghatod meg többet a kezem,
és nem fordulhatok el tévedezve.
Emlékezz rám, ha majd magad leszesz te,
s nem szólsz jövőnkről, úgy, mint rendesen:
csak emlékezz és értsd meg, kedvesem,
késő tanács, imádság, minden eszme.
De ha felejtesz, s aztán valahogy
emlékezel reám, ne búslakodj,
mert hogyha Éj s Romlás a szenvedélyt
nem ölte meg, mely hajdan bennem élt,
százszorta jobb, hogy mosolyogj s felejts,
semmint emlékezz és egy könnyet ejts.

(Kosztolányi Dezső)


  
 
0 komment , kategória:  Halottak napja  
Sárhelyi Erika: Napod leszek
  2018-10-29 08:49:16, hétfő
 
 



Sárhelyi Erika: Napod leszek



Magamra veszem a kelő Nap fényét,
szívembe rejtem, hogy aztán neked adjam.
Az éj sötétjéből indulok eléd,
engem láss örökké a lobbanó Napban.

Engem láss mindig téli hajnalokon,
mikor fázósan bújnak egymáshoz a fák.
Engem láss, ha csak dereng az ég alja,
s a tegnap tenyerén hozza elénk a mát.

Ott leszek majd az első napsugárban,
a horizont széléről küldöm mosolyom.
Ablakodra a dér virágot csókol,
én ott leszek, s szádra szívemet csókolom		  
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika  
     2/15 oldal   Bejegyzések száma: 140 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 6 db bejegyzés
e hónap: 140 db bejegyzés
e év: 1459 db bejegyzés
Összes: 13005 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1371
  • e Hét: 2545
  • e Hónap: 19928
  • e Év: 137174
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.