|
 2/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 29
|
|
|
|
|
|
2018-09-20 06:03:29, csütörtök
|
| |
| |
" Fáradtságom adom az esti árnynak, Színeimet vissza a szivárványnak. Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek, Mosolygásom az őszi verőfénynek. Sok sötét titkom rábízom a szélre, Semmit se várva, és semmit se kérve. Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton: Kétségeim az örvényekbe szórom. A holtom után ne keressetek, Leszek sehol - és mindenütt leszek."
Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy drága férjem, szeretett édesapánk, nagyapánk és rokonunk,
FEHÉR JÁNOS
életének 78. évében csendesen elhunyt. Temetése 2018. szeptember 21-én, pénteken 15 órakor lesz a régi óvári temetőben.
In memoriam Fehér János, az 1956 Öröksége Alapítvány weboldalán:
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-19 06:20:44, szerda
|
| |
| |
Szeptember 15-16. tartották a Kulturális Örökség Napjai c. országos rendezvénysorozatot. Mosonmagyaróvárról Beregszászi Balázs csatlakozott hivatalosan is a két naphoz, elsősorban Hőnel Béla magyaróvári építész emlékei nyomába. Első nap séta volt a Városkapu téren, második nap kerékpártúra Rajkára.Akkora sikere volt a kerékpárral az emlékek nyomában-nak, hogy csak Óvárról mintegy harmincöten tekertek Rajkára. Ott még vagy húszan csatlakoztak a csapathoz, szintén kerékpárral, s így járták körbe Rajka Hőnel és egyéb műemlékeit, emlékműveit, jeles épületeit, melyeknél Beregszászi Balázs levéltáros ismertette az épület történetét is.
Mindannak ellenére, hogy a helyi sajtó nem hirdette be papíralapon ezt a miniszterelnöki hivatal által koordinált hagyományos országos rendezvény helyi vonatkozását, a facebook megtette hatását és az emberek onnan tájékozódtak, nem a tanácsi lapból.
Mindenesetre elgondolkodtam ezen a rendezvényen és legfőbb ideje, hogy 1956-os kerékpártúra is legyen, Mosonmagyaróváron.
Erdészet
Mosoni temető
Hunyadi Iskola
Bolyai Iskola
Kórház
Akadémia
Városháza
Óvári temető
Gyásztér
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-18 05:44:31, kedd
|
| |
| |
Úgy tűnik, nem kell teljesen lebontani az ipartelepi, egykori határőr laktanyát. A statikus szakvéleménye szerint ugyanis a szerkezeti elemek nem sérültek az augusztus végi tűzben. Most a legfontosabb feladat megóvni az épületet a további károsodástól.
Szinte teljesen megsemmisült az egykori ipartelepi határőr laktanya tetőszerkezete, miután augusztus végén ismeretlen okból kigyulladt az épület. A tűzhöz a mosonmagyaróváriak mellett a lébényi, győri és csornai hivatásos egységek, valamint a dunakiliti, hegyeshalmi és levéli önkéntesek vonultak, akik több órás megfeszített munka eredményeként eloltották a lángokat. Az esetet követően tűzvizsgálat indult, hogy kiderítsék, mitől gyulladt ki az épület.
,,Úgy tudjuk, a tűzvizsgálat során nem derült ki, valójában mitől is kapott lángra a laktanya tetőszerkezete." - mondta el érdeklődésünkre dr. Árvay István polgármester. Hozzátette: nem gondolja, hogy idegenkezűség okozta a tüzet, hiszen azokban a kánikulai napokban vélhetően senki sem tartózkodott a forró tetőtérben.
Statikus szakemberek megvizsgálták az épületet, szakvéleményük alapján a szerkezeti elemek nem sérültek, így nem kell teljesen lebontatni a laktanyát. Ezért most a legfontosabb feladat az épület további károsodásának megakadályozása. Ennek érdekében a felső födém szintjéig lebontják a tetőszerkezetet és gondoskodnak a tető szigeteléséről.
Mint ismeretes, a piarista rend az ingatlanon tervezi felépíteni az új iskolát. Az ezzel kapcsolatos csereszerződés előkészületei jelenleg zajlanak az önkormányzat és a piarista rend között.
mosonvarmegye.net.hu
2018.09.06. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-17 06:28:20, hétfő
|
| |
| |
Nyomdában van Böröndi Lajos Sor/tűz c. 1956-os verseskötete.
Szeretném hinni, hogy némi közöm van hozzá, de persze nem, hisz nem én írtam az elmúlt évtizedekben több, mint ötvenhat verset ötvenhatról.
Annyit viszont tettem nemrégen, hogy összegyűjtöttem minden ötvenhatos versét a tizennégy verseskötetéből, sőt, kértem írjon egyet Magyar Katalinról is és készítettem el belőlük az 1956-os online kiadványsorozatom 23-24. részét Rudnyákné Németh Csilla illusztrációival.
A költő által most kiválogatott és önálló kötetben megjelenő ötvenhatos versei olyanok, mint Radnóti bori notesze, csak fordított időben. Ha már semmi nem marad Óvár ötvenhatjából, csak ez a kötet, akkor ez őrzi azokat az időket!
A beválogatott harminc vers között én is megtaláltam új szakaszba ért ötvenhatos emlékmegőrző munkám mottóját: Vérük már bennem dobol. A Halottaink c. verséből való.
Halottaink
halottaink bennünk élnek tovább
Mozdulataikat ismerem
Énekük távoli recsegő gramofonzaj
Dobol a zápor a bádoglemezen
Dobol a lemezen
Néha olyan könnyű s néha nem
Ahogyan fut a ceruza a papíroson
Közel hajolnak nézik az írást
recseg recseg a gramofon
Recseg a gramofon
Tudjuk minden hogy együtt vagyunk
Vérük már bennem dobol
Egy dallam sodródik elő az éjszakából
recseg recseg a gramofon
Recseg a gramofon
Halottaim már elporladtak régen
De emlékeikre emlékezem
Énekük tovább dúdol engemet
Dobol a zápor a bádoglemezen
Dobol a lemezen |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-16 06:34:09, vasárnap
|
| |
| |
A Mosonvármegye, Mosonmagyaróvár és környéke közéleti havilapja. Az utóbbi időben (években) az egyes számok nem jelenhettek meg Ferencz Tibor magánkiadásban kiadott könyveinek a reklámozása nélkül. Féloldalas írások az ő újabb és újabb helytörténeti kiadványairól, inkább csak ..... fotó - és képeslap albumairól. Plusz, a Retro rovatban egy-egy vendéglátóhelyet is bemutattak egy teljes oldalon, szintén Ferencz könyveinek a reklámozásával a végén.
Meglepetésre a 2018. szeptemberi számban már nem kocsmára, étteremre, kávézóra, cukrászdára ... nosztalgiáztak, hanem az NDK-sok Hegyeshalomnál való '89-es kivonulására egy akkori hőr. feledhetetlen emlékeivel. De azért a teljes oldalas cikk még így is Ferencz és az ő könyveinek reklámozásával ér véget. Úgy, hogy az újság következő oldalán megint Ferencz szerepel, ,,Újabb kötetben a város múltja" címmel, aki immár az ötödik, papírra nyomtatott képeinek a könyvét árulja. Mennyiért is? Na, azt nem írják. De mindegy is, mert én, a magam részéről csak az elsőt vettem meg. Emlékszem, drágálltam, de volt benne szöveg, így helyén valónak gondoltam a helytörténeti könyvtáramban, de aztán a többit már nem.
E magánszemély magánkiadású magánkönyveinek túlhangsúlyozása mellett most megjelent az újságban egy másik személy is, aki mindjárt egy újabb rovatot is kap, melyben Mosonmagyaróvár köztéri szobrait, emlékműveit mutathatja be. Ha havi egyet, akkor sok évre előre beírja nevét a lapba Szentkuti Károly, aki volt múzeumigazgató, SZDSZ-es politikus, alpolgármester, képviselő, .... , mindezeket (évtizedeket) követően történelem tanár, talán Rajkán, mesekönyvet író, .... , a helyi közéletből (látszólag?) kivonuló.
Miért ő mutatja be a száznyi szobrot, oszlopot, emlékművet stb ...? Hisz most is van múzeumunk, van annak igazgatója, dolgoznak benne szakemberek. De van könyvtárunk, levéltárunk, ahol évtizedek óta, jelenleg is dolgozó szakemberek foglalkoznak a múlttal.
Mire való Szentkuti beemelése az önkormányzati lapba? S kérdésem egyáltalán nem költői.
Jómagam Szentkutival a Mosonvármegyében utoljára nyílt levélváltás révén kerültem kapcsolatba '56 miatt. És most majd ő mutatja be ötvenhatos emlékeinket (is) ?!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-15 06:28:38, szombat
|
| |
| |
2018. szeptember 14-én kaptam a hírt, hogy elhunyt Fehér János. Nyugodjék békében!
Én az alábbi írásommal emlékezem rá:
Simon Zsuzsanna
Fehér János '56-os élettörténete
Mosonmagyaróvár, 2017
Bevezetés
A Fehér János életút interjút még 2011-ben készítettem el vele egy forró nyári délutánon. Az eddig kéziratban meglévő anyagot csak az 1956-os életének történetére vonatkozóan szerkesztettem meg egyes szám első személyben. Az elbeszéléshez kapcsolódó képek a saját gyűjteményemből valók. Az ettől eltérőekhez vagy a képen vagy a kép alatt szerepel a forrás.
Az élettörténethez kapcsolódik egy börtönvers, amit a visszaemlékező sajátjaként jelez, de valószínűsíthető, annak kollektív megírása is.
Az összeállításba Fehér János utóbbi években kapott elismeréseiről illesztettem még képeket.
Fehér János, akit egy fotó alapján ítéltek el
Fehér Jánosnak hívnak, Mosonmagyaróváron születtem 1940. szeptember 18-án. 1956-ban, tizenhat évesen a Vasipari KTSZ-ben dolgoztam inasként. Október 26-án, pénteken én is részt vettem a felvonuláson a műhely felnőtt munkásaival együtt. Az egész KTSZ kivonult.
Először a Tanácsházához mentünk, majd együtt indultunk el a Bíróság elé, onnan pedig az ipartelepi gyárakhoz. Elsőként a Kötöttárugyárhoz, onnan a Timföldgyárhoz, aztán a határőr laktanyához.
A tömeg közepe táján álltam, amikor hirtelen elkezdődött a sortűz. A kézigránátoktól magam is megsérültem, még a cipőmben is tocsogott a vér. A lábamban ma is hordom a szilánkokat, de én legalább életben maradtam.
Nem úgy, mint szegény Szimhardt Károly és a mesterem, Hornyák Béla.
De szegény iskolatársam, Wilhelm Mihály, akimellettem halt meg, s Paár Jenő cimborám, akit még segítettem a teherautóra felrakni s a kórházig végig az ölemben tartottam a fejét. Ott még velem üzent a szüleinek, de míg azok felértek, ő is belehalt a sérüléseibe.
A KTSZ dolgozói közül a hősi halottak mellett súlyos sérült volt még Raskó Vilmos és egy másik férfi is. Neki a kezét lőtték szét, de szerencsére ők meggyógyultak.
Másnap, október 27-én, szombaton délelőtt nagy kiabálás volt az utcán a kórháznál, hogy adják ki a gyilkost, akit aztán kivittek az evangélikus templomhoz.
Ott megálltak vele egy fánál, közben szidalmazták, köpködték. Egyszer csak egy esőkabátos férfi felugrott a fára, s előkerült egy kötél is. Az emberek azt kiabálták, hogy fel kell kötni.
Először a lábánál fogva akasztották fel, s ütötték, rúgták. De elszakadt a kötél. A test lehullt, de még élt. Ekkor valaki egy nadrágszíjat adott fel a fára, hogy azzal erősítsék meg a kötelet. Ekkor már a nyakánál fogva akasztották fel.
De én ekkor már nem álltam a közelben. Elhúzódtam a Vida fényképészig, mert még a Weintrager László is rám szólt, hogy mit keresek itt?! Aztán ő is elment.
Október 28-án, vasárnap voltak a temetések. Én a mosoni temetésre mentem el és vettem részt iskolatársaim és munkatársaim végső búcsúztatásán, de ismertem a Ferenczi Lajost is.
A forradalom leverése után 1958. november 5-én ért utol a végzet. Civil ruhás nyomozók a MOFÉM Gyárból vittek el. Akkor már ott dolgoztam. Dzsippel jöttek értem és Óvárra vittek a rendőrségre. Három napot töltettek ott el velem, s onnan már a bíróságra vittek.
Egy Kotek nevű ügyész vette fel az adataimat, s vádolt meg gyilkosságban való részvétellel és a rendszer megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedésben való részvétellel.
Mivel elismertem, hogy ott voltam az evangélikus templomnál, ezzel már magamra is húztam a vizes lepedőt. Azt mondták, hogy én voltam a fán s a képembe toltak egy fotót. Hiába mondtam, hogy nem én vagyok a képen, nem hittek nekem.
November végén aztán tovább vittek Győrbe. Szegény szüleim csak csomagot tudtak nekem küldeni. Találkozni nem találkoztunk. A karácsony még Győrben ért, de aztán vittek Pestre, a Markóba.
Ekkor már többen voltunk. Velem volt Szalai István és Radák Jóska, akiket szintén megvádoltak a gyilkossággal. Később még Páli Istvánt is letartóztatták.
Mire a tárgyalások végére értek, mindannyiunkat súlyos börtönévekre ítéltek.
Az enyémet a másodfok után még súlyosbították is. Halálra. Mondván, hogy én kötöttem fel a kötelet a fára.
De aztán szerencsémre az ügyész ezt visszavonta így az ügyvédem, Kamarás László javaslatára további enyhítésért nem fellebbeztünk. Így a másodfokon ítéletet hirdető Borbély János bíró 12 évre büntetett.
Mivel szüleimnek a tárgyalásra egy nappal későbbi időpontot írtak, azok azon nem tudtak részt venni, de így is megtartották. Mikor másnap megérkeztek mindössze húsz perc beszélőt kaptak hozzám.
Az ítélet után 1959. augusztusában mindenkit a Kozma utcai Kisfogházba vittek, majd Vácra kerültünk 1961. április közepéig. Akkor az ázsiai influenza miatt a rabokat szétszórták, én visszakerültem a Kozma utca 13-ba. Ott a Börtön Országos Felújító Brigádjába osztottak, mint központi fűtés szerelőt. De ősszel mégis továbbvittek. Először Sátoraljaújhelyre, majd Kalocsára. A következő év karácsonyát viszont már Sopronkőhidán értem meg. Ekkor volt az első, asztalnál való beszélőm, s Drága Anyám is ekkor puszilhatott meg először.
De a kőhidai fogság sem volt végleges. Újra a Gyűjtőfogházba szállítottak és karbantartóként dolgoztattak.
1963-ban az amnesztia idején beteg lettem, s bekerültem a börtön kórházba. De hiába volt meg a szabaduló levelem, a börtönből nem, csak a kórházból csapott ki az orvos, mondván nem is vagyok beteg.
Pedig még isztropinnal sem gyógyultam meg. Szerencsére azonban mégiscsak továbbszállítottak egy másik rabkórházba, Tökölre, ahol ugyan meggyógyultam, de a tüdő- és mellhártyagyulladás letapadása miatt később mindig visszatértek a fájdalmak.
A hátralévő börtönévek az örökös munkával gyorsan pörögtek. 1967-re már műszaki rajzoló voltam, s a börtönparancsnok sajnálta, mikor 1967. április 18-án visszanyertem a szabadságomat.
Szerencsére volt hova mennem. Huszonhét évesen a szüleimhez visszaköltözhettem. Nagy volt a városban a meglepetés mikor megláttak, mert azt terjesztették rólam, hogy felakasztottak.
Egy hónapig nem vettek fel sehova dolgozni. Végül jelentkeztem a régi helyemre, a Vasipari KTSZ-be. Ott újra Boglári László volt a vezető, mint '56-ban.
Hát Te élsz? Mit dolgoztál odabent? - kérdezte.
Mire végére értem a válaszoknak, csak annyit mondott: ,, Fel vagy véve."
A munkatársaim először azért néztek rám rossz szemmel, mert börtönviselt voltam, aztán meg azért, mert úgy dolgoztam, mint a börtönben. Ők meg, ugye, nem. Ennek ellenére a bérem nagyon alacsony volt. Rendes főnököm, ha tudott fizetett nekem prémiumot és részesedést is a nyereségből.
Később azonban új főnök lett, a Magyar István, aki már azt mondta nekem, örüljek, hogy megtűr, mint '56-os ellenforradalmárt.
Ekkor inkább eljöttem onnan. Mosonszentjánoson egy építőipari KTSZ-nél helyezkedtem el, s mikor a részlegvezetésig jutottam, azt gondoltam kiváltom az ipart, de azt az ötvenhatos múltam miatt nem adták meg.
Hogyan alakult közben a családi élete?
Mindjárt szabadulásom után ismertem meg későbbi feleségemet, Lentsch Etelkát, aki egy Hortobágyra kitelepített család gyermeke volt, s maga is hét évesen került oda, s töltött, szenvedett el három és fél évet ott. 1969-ben házasodtunk össze.
Két gyermekünk született. Egy lány 1973-ban és egy fiú 1975-ben.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-14 07:56:27, péntek
|
| |
| |
A kitalált '56-os életrajzi lexikonomba száztizenhatan várják szoros betűrendben a szócikké válást.
Olyan személyek vannak benne, akiknek kötődésük volt Mosonmagyaróvár és környéke ötvenhatjához. Ez a szám természetesen tovább fog emelkedni.
Előbb azonban e hétvégén lesz a KÖN - azaz a Kulturális Örökség Napjai
Mosonmagyaróvárról Beregszászi Balázs csatlakozott hivatalosan is a két naphoz.
09.15. szombat 16:00 Városkapu tér és épületei
09.16. vas. 14: 00 Rajka - kerékpárral
Mindkét program Hőnel Béla magyaróvári építész emlékezetének ápolását célozza.
De különben szombaton lesz a felújított tűzoltó múzeum átadása is. Ha jól tudom megvan nekik az a járművük is amivel 1956. október 26-án kimentek a sortűz helyszínére.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-13 07:11:19, csütörtök
|
| |
| |
A Százötvenhat beszéd Ötvenhatról blogom százhetvenegy bejegyzése lementve. Várják a nyomtatásban megjelenést. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-12 05:52:06, szerda
|
| |
| |
Meglesz októberre Böröndi Lajos '56-os verseskötete. A facebook-on mutatott már képet a könyv kinézetéről. Én a kivégzett mártírjaink nevét is ráírnám. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-10 06:08:52, hétfő
|
| |
| |
Gondolom én, hogy így van. Ezért állok neki egy olyan 1956-os életrajzi lexikonnak, amiben igyekszem minden olyan személyt pro és kontra megjeleníteni, akinek köze, kötődése volt Mosonmagyaróvár és környéke ötvenhatjához,
emlékéhez, emlékezetéhez, hagyományaihoz, ...
Az egyes szócikkek rövidek, tömörek lesznek.
A személyeknél csak az ötvenhatos tevékenysége fog megjelenni.
Eddig száz név, száz személy, száz elhunyt várja, hogy ne felejtsük el őket, ne felejtsük el, hogy ők mit tettek ötvenhatért vagy ellene,
mit tettek emlékének megtartásáért,megőrzéséért.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 29
|
|
|
|
2018. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
29 db bejegyzés |
| e év: |
343 db bejegyzés |
| Összes: |
2731 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1652
- e Hét: 3103
- e Hónap: 7984
- e Év: 30037
|
|
|
Offline
