Belépés
liliana01.blog.xfree.hu
Hagyd el néha a kitaposott ösvényt, és vesd magad az erdőbe! Biztosan találni fogsz valamit, amit még sose láttál. Alexander Graham Bell Szalóki Lívia
1947.08.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/7 oldal   Bejegyzések száma: 66 
Politikai aforizmák:
  2019-01-26 18:44:29, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Humor ahogy én szeretem  
Politikai aforizmák:
  2019-01-26 18:43:09, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Humor ahogy én szeretem  
Politikai aforizmák:
  2019-01-26 18:42:03, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Humor ahogy én szeretem  
Politikai aforizmák:
  2019-01-26 18:40:48, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Humor ahogy én szeretem  
Politikai aforizmák:
  2019-01-26 18:39:31, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Humor ahogy én szeretem  
Politikai aforizmák:
  2019-01-26 18:38:21, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Humor ahogy én szeretem  
Csepeli Szabó Béla - Hit és tudásvágy
  2019-01-24 18:06:02, csütörtök
 
 


Csepeli Szabó Béla - HIT ÉS TUDÁSVÁGY
Baranyi Ferenchez
Tudni...
Mily jó is lenne tudni, "mindent" tudni,
a mélységekből hegycsúcsokra jutni,
s felszikráztatni a Gondolatot,
követni Bolyai és Gauss szellemét,
Galileit, Newtont, a Törvényeket,
s a csillagászok sok-sok kézjegyét,
hisz' szomjazom és vágyam mérhetetlen,
de nincs idő, se mód,
hogy elkószáljak fent a végtelenben,
a Tér sejtelmes viaduktjain,
így hát fájó, de Einsteint alig értem,
s Bach és Beethoven térdre ejt...
Ki szólhat meg ezért?

Átvágtam magam sok bölcs, sűrű könyvön,
s míg élek hallom Homérosz Énekét,
amint dörögve zuhog, hull alá
a Görög Szellem zord csúcsairól, ¬
és megcsodáltam a Vésők Csodáit,
Leonardót és Michelangelót,
s felizzottam Van Gogh színeiben,
mint szerelmesek csókjában a vér,
nászuk tündöklő vásznain,
de mind ez mélyen lelkem rejtekén
él és sugárzik homlokom mögött,
fecsegni róluk - méltatlan vagyok...

Ó, és Ő - Shakespeare? Róla is
csak sejtem én, hogy Hamlet, Ő,
s hogy mindenkiben Ő lobog tovább,
aki költőként kergeti az éjt,
a világ osonó árnyait,
az önzést és az aljas cselszövést,
s az Erkölcsöt, mint Napot felmutatja,
hogy beragyogva létünk útjait
tragédiáink vad erdőin át,
célhoz vezesse fáradt lábainkat
"szentivánéji álmaink" derűs nyarába,
s ki tudja? Talán az Ég Udvarába.

Az Ég Udvarába?
Nemrég jártam be újra Dante Poklát,
s bár borzongás játszott szívemen,
úgy élveztem a MŰ Szépségeit,
mint isteni jó aszú cseppjeit,
így hát "ronda bugyrai" iszonyát,
- kínjaim árán - ma sem ismerem,
de ezt a poklot - a mát - ezt igen!
Ezt ismerem! És ez talán kevés?!
S az is kevés, hogy sorsunk jégesőkkel
veri borostás, lázas arcomat,
S hogy létünk gondjai
úgy tűzik tollhegyemre lüktető
eleven szívemet,
mint még vergődő, élő állatot
tűznek fel nyársaikra, barbár tüzek felett
éhes hegyi lakók? ...

S jaj, gondjainktól mégsem futhatok!
Elmém termő, dús ősi televény,
nem futóhomok,
mit bármily gyenge, kósza szél
játszva marokra fog,
és szerte-szét szór könnyedén
Költő vagyok:
míg életszomj és tudásvágy gyötör,
nem hátrálhatok,
hiszen a Föld - bennem forog!
S éltet a HIT,
hogy szívem homlokomra írt
nyílt leveleit,
mint az ősember lábnyomát a kő,
megőrzi a szálló Idő...

1988/98
Életszomj I.-II. kötetből (1999)
 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Baranyi Ferenc - Butterfly magánya
  2019-01-24 17:51:07, csütörtök
 
 


Baranyi Ferenc - Butterfly magánya

Mióta elment a hajó:
nem tudom, miért kék a tenger.
Csak azt tudom,
hogy nem csupán körülölel,
de hurkol is
a cseresznyevirág illatú csönd.
Csak azt tudom,
hogy az alkonyat
nem rózsaszirmok színét idézi többé,
hanem a kihúnyó tûz
megbicsakló pirosát.
Csak azt tudom,
hogy nem csupán távoli rizsföldek
fehérre hántolt üzenetét hordozzák a szelek,
de vöröskövű sivatagok
mérgező porát is.
Csak azt tudom,
hogy házacskám bambuszfalának résein át
szobámba szivárog a szorongás huzata,
amely most csak halaványra lehel,
de a lelket is kiviheti belőlem
egy napon.
Ám, hogy a tenger miért kék még mindig?
Azt már nem tudom.

Isten éltesse a 82 éves költő Baranyi Ferencet!
 
 
0 komment , kategória:   Baranyi Ferenc  
Pethes Mária : Születésnapi köszöntő
  2019-01-24 17:45:16, csütörtök
 
 


Pethes Mária költő, író, kiadó (Budapest, 1955. január 24. - )
Isten éltesse születésnapján!

Pethes Mária : Születésnapi köszöntő

Kettőezerötszáz-
nyolcvanegy napon
és éjen át vittelek
a Nagy László-i
túlsó partra
Kettőezerötszáz-
nyolcvanegy napon
és éjen át hittem
a nagy vizek csillogását
semmi sem fakítja
Már háromszáz-
negyven napja
magányosan evezek
törött csolnakomban
Lámpásom sincsen
túlpart sincsen
De újabb
kettőezerötszáz-
nyolcvanegy napon
és éjen hiszem
hogy megtalállak tavaszi
virágfakadásban
nyári záporokban
cikázó villámok
vak szünetében
csikorgó telekben
s óvatosan
fogam közé vehetem
megfáradt szíved

1992. augusztus 07.
A vers forrása : Se bújva, se áldva verseskötetből (2000)
Hoztam a fészről képestől, versestől.
Grafika : Péli Tamás festőművész (1985-1992) között készült grafikája
 
 
0 komment , kategória:   Pethes Mária  
Jack Kornfield: A bölcs szív
  2019-01-24 17:41:39, csütörtök
 
 


Jack Kornfield: A bölcs szív
"Néhány évvel ezelőtt hallottam egy középiskolai tanárnőről, aki a táblára felírta mindenki nevét, majd megkérte a diákokat, hogy másolják le a listát.
Az óra hátralévő részében az volt a feladat, hogy mindenki neve mellé írják oda, hogy mi az, amit a legjobban szeretnek vagy csodálnak benne. Az óra végén a tanárnő beszedte az írásokat.
Hetekkel később mindenkinek a kezébe nyomott egy lapot. Mindegyik lapon egy diák neve szerepelt, alatta pedig az a huszonhat jó dolog, amit az osztálytársai írtak róla. Annyira sok szépet és jót fedeztek fel egymásban, hogy csak mosolyogtak, és szóhoz sem tudtak jutni az örömtől.
Három évvel később a tanárnőt felhívta az egyik volt diákjának, Robertnek az édesanyja. Robert nem volt jó magaviseletű gyerek, mégis egyike volt a tanárnő legkedvesebb diákjainak. Az anya rettenetes hírt közölt: Robert elesett az öbölháborúban. A tanárnő elment a temetésre, ahol Robert barátai és volt középiskolai osztálytársai is beszédet mondtak. A szertartás végén Robert anyja odalépett a tanárnőhöz, elővett egy viharvert papírlapot, amelyet a tulajdonosa láthatólag sokszor szétnyitott, majd újra összehajtott. Elmondta, hogy ez volt az egyike azoknak a tárgyaknak, amit Robert zsebében a halála után találtak. Az a lista volt, amelyet a tanárnő olyan nagy alapossággal állított össze.
A papírlap láttán a tanárnő szemét elfutotta a könny.
Ekkor egy másik volt diák, egy lány, aki ott állt a közelben, elővette a saját gondosan összehajtogatott lapját, és elmondta, hogy mindig magánál tartja.
Egy harmadik diák bevallotta, hogy az ő listája bekeretezve függ a konyhában, egy következő pedig azt, hogy a felsorolást az esküvői fogadalmába is beépítette.
Ez a tanárnő annak idején arra kérte a gyerekeket, hogy vegyék észre a jót egymásban, és álmában sem gondolta volna, hogy ezzel valósággal átalakítja a belső világukat.

 
 
0 komment , kategória:  Iskola  
     2/7 oldal   Bejegyzések száma: 66 
2018.12 2019. Január 2019.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 66 db bejegyzés
e év: 634 db bejegyzés
Összes: 10039 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1114
  • e Hét: 4225
  • e Hónap: 7975
  • e Év: 76895
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.