Könnyek...,Reményik Sándor: Csendes csodák,Az illem, etikett, protokoll alapszabályai,A 95 éves Don Juan...,Kire emlékszel retro kedvenceink közül?,Ünneprontók,Az 1848-as forradalom napján foganhatott Petőfi gyermeke ,Vidámságban nem volt hiány,Venyercsán László versei,Az "utolsó igazi tél", - menusgabor Blogja - Ábrányi Emil,Adamis Anna,Ady Endre,Ágai Ágnes ,Agytorna,Albert Einstein,Albert Einstein,Alföldi Géza ,Alhana,Ambrus Magdolna,Andók Veronika (,Andróczky Lászlóné ,Antoine de Saint-Exupery,Anyák napja - gyermeknap,Áprily Lajos,Arany János,Arany Viktor,Arany-Tóth Katalin ,Aranyosi Ervin,Artai Zsuzsanna,Árvai Attila & Emil,Átyim Lászlóné ,B. B. Nala,B. Huszta Irén,B. Radó Lili,Babits Mihály,Bagi Tibor,Bajza József ,Baktai Faragó Aranka ,Balassi Bálint,Balázs Béla,Balázs Sándor Turza /B.A.S.A.,Bálintffy Etelka,,

Továbbiak »

Belépés

			menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac /			Menus Gábor 1940.08.11 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

2/3 oldal

Bejegyzések száma: 26

Könnyek...

2019-03-18 21:30:14, hétfő

	KÖNNYEK... - Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját. - Mert én nő vagyok - válaszolta az asszony. - Ezt nem értem! - mondja a kisfiú. - És ezt soha nem is fogod megérteni.... - válaszolta gyermekét átölelve az anya. Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is. - Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül? - Minden nő ok nélkül sír. - Ez volt minden amit az apa válaszolt. A fiúcska felnőtt, férfi lett, és még mindig kereste a választ, vajon miért sírnak időközönként a nők. Egyszer megkérdezte a Legfelsőbb Hatalmat. - Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen? Az Atya elgondolkozva válaszolt: - Mikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam: Oly erőssé tettem vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni. Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi, hogy akkor is tovább menjen, amikor már mindenki más feladja, hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa családját panaszkodás nélkül Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig és minden körülmények között szereti, még akkor is, hogy a gyermek őt mélyen megbántotta. Oly erőt adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával együtt szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy vigyázzon férje szívére. Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja egy jó férj, soha nem sérti meg a feleségét, mégis néha próbára tesz a nő érzéseit, határozottságát és kitartását, hogy szikla szilárdan férje mellett áll-e? És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson. A könnyek kizárólag csak az övéi, és annyit használ belőlük, amennyire csak szüksége van. Látod: Egy nő szépsége tehát nem a ruhájától függ, amit éppen visel, vagy az alakjától amilyen az ő formássága, de még nem is attól, ahogyan a haját viseli. Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel, mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik. SlidePlayer Link

0 komment , kategória: Bölcsességek és gondolatok.

Reményik Sándor: Csendes csodák

2019-03-18 20:30:09, hétfő

	Reményik Sándor: CSENDES CSODÁK Ne várd, hogy a föld meghasadjon És tűz nyelje el Sodomát. A mindennap kicsiny csodái Nagyobb és titkosabb csodák. Tedd a kezedet a szívedre Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog, Ez a finom kis kalapálás Nem a legcsodásabb dolog? Nézz a sötétkék végtelenbe, Nézd a kis ezüstpontokat: Nem csoda-e, hogy árva lelked Feléjük szárnyat bontogat? Nézd, árnyékod hogy fut előled, Hogy nő, hogy törpül el veled. Nem csoda ez? - s hogy tükröződni Látod a vízben az eget? Ne várj nagy dolgot életedbe, Kis hópelyhek az örömök, Szitáló, halk szirom-csodák. Rajtuk át Isten szól: jövök. Csendes csodák - SlidePlayer Link

0 komment , kategória: Reményik Sándor

Az illem, etikett, protokoll alapszabályai

2019-03-17 22:00:34, vasárnap

	AZ ILLEM, ETIKETT, PROTOKOLL ALAPSZABÁLYAI

0 komment , kategória: Bölcsességek és gondolatok.

A 95 éves Don Juan...

2019-03-17 21:30:33, vasárnap

	A 95 ÉVES DON JUAN... A 95 éves Don Juan eldönti, hogy megnősül és feleségül veszi a 25-éves Annát. Tekintettel a férje korára, Anna úgy döntött, hogy esküvő után... ő és Don Juan külön szobában fognak aludni. Az esküvői vigalom után, Anna ágyba készülődik, amikor valaki kopogtat az ajtaján... kinyitja, és látja a 95 éves Dona Juant... ... akcióra készen! Az ünnepi aktus után, Don Juan megcsókolta újdonsült feleségét, majd visszament a szobájába. Néhány perc múltán Anna ismét kopogtatást hall az ajtaján... Don Juan ismét az ajtóban áll... felkészülten az újabb támadásra! A meglepődött Anna beleegyezik. Dolga végeztével Don Juan szerető csókkal illeti a feleségét, majd elvonul a szobájába. Kis idő múlva Don Juan megint az ajtóban áll, frissen, akár egy 25-éves ficsúr... ...és megismételte az előbbieket! És ez megtörtént még kétszer... Don Juan minden ilyen akció után megcsókolta a feleségét, majd visszament a szobájába. Egy óra múlva Don Juan már hatodszor jött vissza... Oly frissen tevékenykedett, mintha előtte semmi sem történt volna... Dolga végeztével megcsókolta Annát Ekkora teljesítmény után, Anna csodálkozva ezt mondta: ,,El vagyok ragadtatva, hogy az Ön korában valaki ekkora teljesítményre képes, mintha csak ifjú lenne... Juan, maga igazán nagyszerű szerető... Ismerek háromszor fiatalabbakat, akik képtelenek lennének tartani ezt a tempót...!“ Don Juan zavarba jön és megkérdezi Annától: - ...hogy-hogy, már voltam itt ezelőtt is...? Erkölcsi tanulság: Az Alzheimer kórnak megvan a maga előnye is... SlidePlayer Link Jó éjt kedvesem...!

0 komment , kategória: Bölcsességek és gondolatok.

Kire emlékszel retro kedvenceink közül?

2019-03-16 21:29:20, szombat

	KIRE EMLÉKSZEL RETRO KEDVENCEINK KÖZÜL? Kinek mi a retro, igaz? Van akinek már 1990 is az. Nekem a szóhoz, a 60-70-es évek kötődnek. Amikor még fekete-fehér tévén csapattuk a műsorokat. De milyeneket? Hétfőn mákos műsorszünet, még monoszkóp se volt. Délelőtt egy két adás, leginkább Delta, vagy Öveges professzor kísérletei, Nupágágyi! elvétve. A szerencsésebbeknél mákosan bejött a cseh1, cseh2, ott aztán volt Majka vagy Tau bácsi is. Szóval, kéthetente Szombat esti filmkoktél, amit remegve vártunk, mert az volt ám az igazi buli! Menő manó, Minden lében két kanál, Meghökkentő mesék, Parabola... Mire emlékszel még? Egy-egy filmet több ezerszer láttunk, de nem bántuk. 20 perces részekben, szombatonként adták le kedvenc gyerekfilmjeinket. Emlékezett már a fene arra, mi volt az előzőben, amikor műsorra került végre a folytatás, de ki bánta azt? A kutya se, futottunk fel a játszóról, ha tudtuk, hogy jön a Le a cipővel, vagy az Utánam srácok. Nem igaz? Most olyan emberekről hoztam fotókat, akiket akkor nagyon szerettünk, és jó lesz felidézni őket ilyen módon, majd meglátod. Abszolút a teljesség igénye nélkül, találomra válogattam... Kudlik Júlia 1973-ban, a Delta stúdiójában Takács Marika, Lénárd Judit, Tamási Eszter, Varga József. A nagyok. Ők voltak a "fekete-fehér" műsorvezetők Lénárd Judit bemondónő 1965. A stúdió, és a kamera is megérdemli a tüzetes figyelmet Vitray Tamás 1976. MTV stúdió Boldog 80-as évek! Szabó László, a Kék Fény bűnügyi magazin vezetője a sminkes szobában 1988-ban Zalatnay Sarolta énekesnő 1969-ben Ruttkai Éva színésznő 1961-ben Gobbi Hilda a 60-as évek elején Talán nem is tudtad, de ők itt Gundel Károly - a híres vendéglős és gasztro író - unokái. Latinovits Zoltán és két féltestvére (anyja újra férjhez ment, miután apja elhagyta őket) Bujtor István és Frenreisz Károly. István dédnagyanyja után felvette a Bujtor nevet, és számos szerepe mellett a felejthetetlen Ötvös Csöpi-filmeket köszönhetjük neki. Frenreisz Károly pedig elismert zenész, a Locomotiv GT egyik alapító tagja. Ma már csak ő él a testvérek közül, láthattad a Dal c. műsor zsűrijében. Ha már belefogtam a családfa felállításba elmondom, hogy Gundel Károly számos dédunokájának egyike Gundel Takács Gábor, a műsorvezető. Antal Imre zongoraművész, később műsorvezető a 60-as évek elején 80-as, 90-es évek szívtiprói akkor és most, ITT! Törőcsik Mari és Soós Imre a felejthetetlen Körhintában Révész Sándor még a Generál együttes énekeseként, később megalapította a Piramist Sztevanovity Zorán 1968-ban Psota Irén, Bodrogi Gyula és Lehoczky Zsuzsa színművészek 1964-ben Retro karácsonyunk, emlékszel még? Márkus László színművész 1960. Szécsi Pál, vitathatatlanul minden idők egyik legnépszerűbb magyar könnyűzenei előadója volt. 1974-ben bekövetkezett halála pillanatától mítoszok és legendák fonódnak személye köré. Tragikus gyermekkorát képtelen volt feldolgozni, és kilencedik öngyilkossági kísérlete járt eredménnyel. Mindössze 30 éves volt. Temetése egy hisztérikus tömegbohózattá vált, Koós János állta el a megvadult tömeg útját a ravatalozónál. Harangozó Teri énekesnő Koós János énekes A Hofi Született Hoffmann Géza, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar humorista, előadóművész, színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, a magyar kabaré történetének egyik leghíresebb és legtöbbet emlegetett alakja. A magyar kabaréműfaj külön úton járó, kiemelkedő népszerűségű mestere, aki önálló produkcióival egyéni stílust teremtett. Aradszky László táncdalénekes 1972-ben Színészek-Újságírók Rangadó (SZÚR), Koós János, mögötte Csongrádi Kata 1983-ban Öveges professzor 1967-ben Erzsébet (Lenin) körút, első háztömb a páratlan oldalon, Alfonzó (Markos József) a buszmegállóban 1971-ben, és Bagaméri szerepében. Alfonzó magyar artista, színész, humorista volt. A paródia mestere, aki szívesen alkalmazta a pantomim elemeit is. Számait a legapróbb részletekig önmaga dolgozta ki. Szent István körút. Kern András színművész a Vígszinház előtt 1971-ben Benkő László, Komár László, Kiss Gabriella szerkesztő, Kovács Kati, Deák Bill Gyula, Görbe Nóra, Kiki (Első emelet). Előkészület Sportsegély gálaestre 1986-ban Az Omega együttes 1974-ben Demjén Ferenc 1975-ben a Bergendy együttes koncertjén Fenyő Miklós a Hungária tagjaként, 1977-ben. Szikora a jobb szélen, hogy tetszik? Karda Beáta a 60-as években Beatrice együttes tagjai: Miklóska Lajos, Donászy Tibor, Gidófalvy Attila, Nagy Feró, Lugosi László 1978-ban Egy alternatív időutazásra indulhatsz Koncz Zsuzsa énekesnő 1975-ben Kabos László színművész 1963-ban Tolnay Klári és Darvas Iván színművészek Venczel Vera és Harsányi Gábor színművészek Szerencsi Éva, az örök Abigél, aki még 2004-ben bekövetkezett halála előtt is olyan szép volt, mint egy játékbaba Dajka Margit, aki 78 éves korában halt meg rákban, de férje annyira szerette, hogy ugyanaznap öngyilkos lett Váradi Hédi színésznő, mégis a legtöbben két rajzfilmes szinkronfeladat miatt emlékeznek rá: ő volt Irma hangja a Frédi és Béniben, és Szerénke is az ő hangján szólalt meg a Frakk, a macskák réme című mesében Schütz Ila számtalan színpadi szerepe közül talán a Jövőre, veled, ugyanitt! című darab Dorisa él legélénkebben legtöbbünk emlékezetében, melyet háromszáznál is több alkalommal játszott Sztankay István partnereként. Az életben nem alkottak egy párt, de ezt nehezen lehetett elhinni, annyira szerették egymást. Ragaszkodásuk annyira mély volt, hogy Sztankayt, pár méterre hajdani drága barátja s legendás partnere, Schütz Ila sírjától helyezték örök nyugalomra. Ha tetszett az összeállítás, oszd meg másokkal is! Szerző: Gini Papp - Illúzió (fotók: Fortepan.hu) Link

0 komment , kategória: Életmód

Ünneprontók

2019-03-15 21:30:32, péntek

	Nagy Ervin: ÜNNEPRONTÓK Mennyi méreg marja létünket! Mennyi léhűtő mérgezi életünket! Talán jóval több a lelkünket, mint amennyi a testünket. Mert aki a nemzeti közösségünk normáit támadja, az az önértékelésünket is roncsolja. Az önbecsülés hiánya pedig lassan ölő méreg. Bár a bölcsesség (no meg persze az egészség) próbája a sztoikus nyugalom rendíthetetlen volta, mégis nehéz most egy helyben ülni és kussolva nézni, ahogy Gyurcsány Ferenc pártja, a szociknak nevezett utódpárt és a sok-sok liberális viccpárt, a pávatáncot járó Jobbikkal együtt “ünnepre" készül, pestiesen szólva: tüncizni megy. És persze ne feledkezzünk meg az objektív-független, vagy a független-objektív "civilekről" sem, kik most együtt, közösen fogják elrontani a magyarok ünnepét. Sose látott szivárványkoalícióban közösen köpik le március 15-ét, mérgezik megemlékezésünk méltóságát. Ők, a ,,nagy összefogók", az ünneprontók. Az emberi természet sajátja, hogy a körülötte lévő világot szimbólumokkal jelöli meg. Így tesszük érthetővé az ismeretlent, s így teszünk rendet a káoszban. Velünk született igény szerint formáljuk nemcsak testileg, hanem szellemileg is a világot. A szimbólumteremtő képességünk a legemberibb tulajdonságok egyike. De ahogy az univerzumot, úgy annak egy részét, az emberiség nagy kalandját, a történelmet is szimbólumokkal rendezzük érthetővé. Vallási, nemzeti és civilizációs törések mentén. Mert törések léteznek - ha tudomásul akarjuk venni, ha nem. A múltunk csordultig van történetekkel és szereplőkkel. Hősökkel és bűnösökkel. De ami elmúlt és értékes volt, azt ismét a közösség részévé kell tennünk. Ezért tartunk ünnepeket, megemlékezéseket. Abban reménykedünk, hogy a múltban született közösségi normák ma is velünk élnek. Tovább élnek. Bennünk és gyermekeinkben. A 1848-as forradalom, majd az utána következő szabadságharc ma is fontos értékekre tanít meg minket. Hazaszeretetre, önfeláldozásra, küzdeni tudásra. Mily aktuális felsorolás ez a válságokkal megtépázott Európa szélén! Így nemcsak azért emlékezünk meg egy-egy történelmi hőstettről, katarzisról vagy tragédiáról, mert a kenyér mellett a cirkusz (vagy a hosszú hétvége) is kell a népnek, hanem mert az egyén identitását erősítő normákat teszünk ezáltal élővé. A stílus maga az ember. Egy közös szimbólumrendszer követése pedig maga a közösség. Épp ezért a nemzeti közösség elleni bűn az, amikor a történelmünk szimbólumait gyalázzák az ünneprontók. Vagy éppenséggel ahogy most esett: önző érdekeiknek rendelik alá. Hazudnak saját magukért. Hazudnak egymásról az összefogásért. Hazudják, hogy a Jobbik nem antiszemita vagy rasszista; hazudják, hogy az LMP huszonegyedik századi párt; hazudják, hogy a szocialisták ma már modern szociáldemokraták; és hazudják, hogy Gyurcsánynak is a ,,demokraták" közt a helye. Ahogy hazudják azt is, hogy a mindenféle politikai kalandoroknak, a pártokat, mint alsóneműt cserélgető politikusoknak is ott van a helyük az ellenzéki tüntetés színpadán. És végül hazudják, hogy az úgynevezett civil jogvédők és a mocskos szájú, de nagyon-nagyon hiteles diákok káromkodása is odavaló az ünneplő közönség elé. Lárifári! - mondhatnánk. Ezek csak egyre hiteltelenebbé válnak, miközben mossák egymás széklettel bekent alsóját. Úgyse fognak ezek sose kormányt buktatni. Kormányozni még kevésbé. De akkor is! Nincs lárifári! Mert ezek ünneprontók, mikor gyalázkodásra, mocskolódásra és hazudozásra készülnek március 15-én, délután. Persze, a politika a történelemnél kevésbé finnyás jószág, így ma is sok gyenge jellemet elbír. A ,,bizonytalan szavazópolgár" pedig, akinek oly sokszor akar a politológus az agyába pillantani, érthetően von majd le következtetéseket az ellenzéki vezérekről. Ünneprontó, mindenkivel veszekedő, jellemtelen alakok azok, akik ma a kormány elleni szivárványkoalícióban együtt, közösen tüntetnek. Összenő, mi összetartozik. Ennyi!" Nagy Ervin filozófus Link Orbán Viktor ünnepi beszéde "Szabad ember csak az lehet, aki egy szabad nemzet fia, és nem egy birodalom alattvalója". ,,Az európai ember csak akkor lehet boldog, ha maga dönthet saját és nemzete sorsáról." Link Link Orbán Viktor: "keresztény kultúra nélkül nincs magyar szabadság" Link Fidesz Európa legyen újra az európaiaké... Link A Jobbik az összes szimpatizánsát sikeresen az utcára hívta. - Mind a 27-et! Link Büdös szájú Tordainak semmi sem szent: zászlófelvonás előtt cirkuszolt volna Link A brit nagykövet elszavalta a Talpra magyart Link Azt tudta, hogy március 15-én volt a honfoglalás? Link

0 komment , kategória: Média

Az 1848-as forradalom napján foganhatott Petőfi gyermeke

2019-03-14 18:30:32, csütörtök

	VÁROSI LEGENDA - AZ 1848-AS FORRADALOM NAPJÁN FOGANHATOTT PETŐFI GYERMEKE Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történelmi tényeit a magyarok többsége ismeri, van azonban néhány olyan részlet, ami rejtve maradt, pedig igencsak fontos hatással volt az eseményekre. 1848. március 9-én a fővárosi Ellenzéki Kör tagjai megvitatták a közismert 12 pontot, amit mindenki tanul az általános iskolában. Az viszont nem köztudott, hogy az ifjú forradalmárok alapvetően 13 pontban állapodtak meg. 13 pontból 12 lett Az utolsó követelés a politikai foglyok szabadon bocsátása volt, de ez csak pár nappal később került a többi mellé, a 10-es pont után, ami a katonaság eskütételéről szólt: ,,A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk Kávéhoz ingyenreggeli A forradalom idején lázadó, és a Pilvax kávéházba járó ellenzéki fiatalok sem a nemességhez, sem a polgári elithez nem tartoztak. Ebből is következik, hogy az anyagiak terén igencsak szűkösen álltak. Szendrey Júlia és Petőfi Sándor - Wikipédia A Pilvax vezetői ezt pontosan tudták, ezért egy akcióval csábították be a forradalmi hangulatban égő fiatalokat: a szokásos reggeli megbeszélések kötelező kelléke - a kávé - mellé ingyenreggelit kínáltak. Így nem meglepő, hogy Petőfiék a Pilvaxban tömték tele a hasukat az események előtt. Rajta, magyar? Nincs olyan magyar ember, aki ne ismerné Petőfi Sándor talán leghíresebb versét, a Nemzeti dalt. Petőfi március 13-án vetette papírra a sorait. Bár 1848. március 15-én esett az eső, legalább tízezren kimentek a Nemzeti Múzeumhoz - Wikipédia Tudtátok, hogy a Talpra magyar először Rajta magyar volt? Petőfi 1848. március 13-án írta legismertebb versét. A hagyomány szerint megmutatta forradalmár társának Szikra Ferencnek, aki így reagált rá: ,,Barátom, elébb talpra kell állítani a magyart, azután rajta!" Petőfi meg is fogadta tanácsát, és átírta a sort, így a forradalom és szabadságharc kitörésének napján mindenki már a ma is ismert változatot hallhatta. Hátsó ajtón érkezett Március 15-én óriási tömeg gyűlt össze a Nemzeti Múzeum előtt. A rossz idő ellenére nagyjából tízezren érkeztek, kezükben a kinyomtatott 12 ponttal. Wikipédia Petőfinek, Vasvárinak és Irinyinek esélye sem volt arra, hogy bejussanak az épületbe. A múzeumi kapus segítségével végül sikerült beslisszolniuk a hátsó ajtón, hogy a főbejáraton kilépve megpillanthassák a sokkoló tömeget, amely előtt lelkesítő beszédet mondtak. Táncsics inkább aludt A forradalom egyik kulcsmomentuma Táncsics Mihály kiszabadítása volt a budai Várból, akit azért börtönöztek be két évvel korábban, mivel követelte a jobbágyság felszámolását. A tömeg elindult kiszabadítani Táncsicsot a Várból, ám amikor rátörtek, éppen aludt - Wikipédia A forradalmárok elérték, hogy szabadon engedési passzust adjon ki a helytartótanács Táncsiccsal kapcsolatban, de amikor odaértek, igencsak meglepődtek: Táncsics ugyanis az igazak álmát aludta, mint akit nem is érdekelt volna az egész. Végül azért csak sikerült felkelteni, így bepattant egy hintóba, ahol újra elaludt. Jókai volt a sztár A március 15-ei események a Nemzeti Színházban zárultak, a Bánk bán című színdarab előadásával. ,,Sztárvendégnek" a kiszabadított írót, Táncsics Mihályt várták a színpadra, de a hétalvót sehogy sem lehetett normális állapotba hozni. Petôfi Zoltán, Szendrey Júlia és a költő fia pont 9 hónappal a nagy nap után született - Wikipédia Kisebb pánik tört ki, de a show-t végül teljesen véletlenül a kollégája, Jókai Mór lopta el: későbbi felesége, Laborfalvi Róza egy csók kíséretében éppen egy kokárdát tűzött ki a leendő férje mellére, amikor a függöny fellibbent, a tömeg pedig éljenezni kezdte az ál-Táncsicsot. Egy nehéz nap éjszakája A forradalom hevében nem tudni, hogy hogyan is zárult Petőfi Sándor számára március 15-e. Elképzelhető azonban, hogy az este folyamán forró kalandba keveredett párjával, Szendrey Júliával. Hogy miből sejthető mindez? Nos, abból, hogy 1848. december 15-én megszületett közös gyermekük, Petőfi Zoltán. A legenda szerint sok sör gurult le az ifjak torkán a Pilvaxban, de feltehetően fehér bort ittak. Petőfi Sándor maga éti csigát evett - Wikipédia Sörrel nem koccintunk Magyar ember sörrel nem koccint - tartja a mondás. Mégpedig azért nem, mivel az aradi vértanúk kivégzésénél az osztrákok sörrel ünnepelték a győzelmüket, a magyarok pedig öntudatosan tiltakoztak a megtorlás ellen. Valószínűleg azonban a borkereskedők állnak a dolog mögött, hiszen ez időben virágzott a sörfogyasztás, és a borosok ily módon lobbiztak azért, hogy kevesebb sört igyanak a magyarok. A Pilvaxban ráadásul vélhetően nem is nagyon italoztak a forradalmár fiatalok, ugyanis a felvilágosult társaságban mindez nem volt divat. Az azonban biztos, hogy Petőfi a fehér bort szerette, amely mellé előszeretettel evett éti csigát. Link Egy csók... A lázban égő pesti nép 1848. március 15-én este a Bánk Bánt követelte. Az előadás után, ott, a színpadon csókolta meg először az ünnepi beszédet mondó Jókait Laborfalvi Róza. Másnap az író megkérte, legyen a kedvese. A kép 25 éves házassági évfordulójukon készült 1873-ban. Az első kokárda Tudjátok, ki és mikor tűzte ki az első kokárdát? A francia forradalomban megjelenő trikolór inspirálta Szendrey Júliát, amikor 1848 március 15-én megvarrta és Petőfi mellére tűzte a ma is ismert kokárda első példányát. A francia mintától eltérően a magyarok nem kalapra, hanem kabátjuk mellrészére, a szív felőli oldalra tűzik a jelképet. MÁRCIUS 15 KORMORÁN MIHI 2019 Link 1848.március 15 Hungarian Revolution: 1848-49-es szabadságharc emlékére - A hősök tiszteletére! Link

0 komment , kategória: Nemzeti ünnep

Vidámságban nem volt hiány

2019-03-12 21:30:28, kedd

	VIDÁMSÁGBAN NEM VOLT HIÁNY Nagy farsangi buli az OMNYE-nél A télbúcsúztatás, a tavaszvárás jó alkalom egy igazi mulatságra. Az "olajos" nyugdíjasok március 9-én (igaz, már húshagyó kedd után) tartották a hagyományos farsangi estjüket. A múlt évben még az Óvárosi Közösségi Házban volt a rendezvény, de az egyre növekvő létszám miatt idén már a Szekeres József rendezvényközpont volt a helyszín. Jó döntés volt változtatni, mivel itt impozáns és tágas terem várta a közel százhúsz fős társaságot. A szombat teremdíszítéssel és terítéssel kezdődött, majd öt órától "hostess" hölgyek várták az érkező vendégeket. Rendezvényünket megtisztelte jelenlétével a MOL Finomítás vezetője, a Dunai Finomító termelésvezetője és városunk alpolgármestere. Sziva Miklós elnöki megnyitója után Sinka László alpolgármester köszöntötte a résztvevőket, visszaemlékezve saját DKV-s múltjára is. A finom vacsora végén a hölgyek által készített sütemények gazdag választéka szolgáltatta a desszertet. Vacsora után következett a tavaly már sikert aratott - és emiatt várva várt kabaréelőadás. A nőnap tette időszerűvé Darvas Szilárd: A nő teremtése című humoros írását, amelyet Mérges István tagtársunk kitűnően adott elő. A kabaréműsorszámok részben a nosztalgia jegyében íródtak és több mint negyven éves DKV-s emlékeket idézték fel, mint például a "Rendhagyó elsősegélynyújtó oktatás", vagy az "Éjszakai műszak az 1970-es években" című kabaréjelenetek. "Lujza és Jenő", a nyugdíjas házaspár a múlt évhez hasonlóan régi finomítós és mai MOL-os újságokat szemlézett, valódi hírek helyett a poénokra helyezve a hangsúlyt. Volt párbeszéd is egy régi olajos szaki és egy ifjú MOL-os menedzser között, akik az egykori és mai fogalmak és kifejezések ismeretéből vetélkedtek. Kiderült, hogy nincs új a nap alatt, legfeljebb az öregek kevésbé értik a jelenlegi angol szóhasználattal vegyített vállalati nyelvezetet. A sok próbának meglett az eredménye, a nézőközönség sok nevetéssel és tapssal díjazta az előadást, amelyben a szereplők olykor már színészi képességeket mutattak fel. A műsort követő táncmulatsághoz most is "házi DJ", Cseh Béla szolgáltatta a zenét. A számok főként az 1970 és 1990 közötti éveket idézték vissza. A táncparkett megtelt "fájós lábú" nyugdíjasokkal, akik fiatalokat lepipáló energiával ropták a táncot. Vidám, de egyben megható is volt az a tánc, amely közben a legrégebben házasságot kötött párt kerestük. Kacz János és felesége nyerte ezt a vetélkedőt, akik 58 éve esküdtek örök hűséget egymásnak. Mi sem jellemzi jobban az est nagy sikerét, mint az, hogy a tervezett 23 óra helyett csak jóval éjfél után fejeződött be a "buli". Jövőre biztos, hogy újra farsangolunk. Jelszavunk továbbra is: "Folytassa, OMNYE!" Link + Csupa csupa finomság - Videó Link OMNYE KABARÉ - Videók Link Link Link Link Nemcsak a 20 éveseké a világ - Táncoslábúak a parketten - Videók "Nem számít, hogy elmúltak az évek, mert szívedben még zeng az ének, Míg onnan ki nem fogy a dal, addig fiatal maradsz, nagyon fiatal!" Link Link Link Link Link Link Képek

0 komment , kategória: OMNYE

Venyercsán László versei

2019-03-11 11:45:43, hétfő

	VENYERCSÁN LÁSZLÓ VERSEI Miért szeretem...? Link AMI JÓ MAG VOLT Jézus! Földbe rejtett kincsem: Önmagadat adtad ingyen. De csak nekem így ajándék. Tőled mindent elvett a vég. Mi maradt még a Kereszten: a jó Mag volt elvetetten. S jött tavasz, elűzött telet: áldott pünkösdi kikelet! ÁLDOZAT Nézd, Uram, oltárt épített ezernyi kudarcból bűnbánatom Neked: nézd, Uram: a harcom, csődöm tette rá kos gyanánt megtört szívemet! Nem én, Uram, a kegyelmed hozott, sok harcon át az oltárhoz engem... S az úton, mely von Magadhoz, megadó alázat sír a térdeimben. Uram, én kincset hoztam, lelkemben immár porba hullt minden bálvány, nem áltat már a hiú forma, rút, gyilkos szívem az áldozati bárány. Én meggyújtom a rőzsét, hadd égjen hamuvá minden bűn és vétek... - Óh, drága tűz, szent lobogás! - Ott vár a magasban a diadalmas Élet. (Legyőzött honfoglalók, 14) BIZONY, MI MINDIG VIZSGÁZUNK Bizony, mi mindannyian mindig vizsgázunk... Ám a tárgyak számát csak elsorolni is erőnket megfeszítve együtt se tudnánk. Az, aki vizsgáztat, az mindig az Isten, de fényes orcáját a pillanat-fátyla takarja előlünk megannyi formában - és hogy ne legyen olyan nehéz a dolgunk, magát adta a szeretet parancsában. BÚZA ÉS KONKOLY Zöldell égadta ajándék, a konkolyt a gonosz veti: látja a Gazda is, mégis kiszaggatni nem engedi. Akaratát ki érti itt: miért e titokzatos élet, mely érik az aratásig, s jót, mely teremti a férget? Nemcsak a lét ismeretlen, a konkoly különös titok. S csak a remény békít, éltet, éles kések a miértek... A BŰNÖS Nem hordja magán Káin bélyegét, Ábel vére sem szárad kezén. Lelke színpadi fényben tündököl, köntösétől nem látszik az ököl Vezérli írott, íratlan törvény, maszkot viselő kegyes jövevény. Fénylő féltett kincse vakítja szemét, nem osztja meg senkivel kenyerét. Csak magára gondol senki másra, magát pusztítja, mint gyertya lángja. Ködbevesző útja lefelé vezet, önmaga rejtett tömlöcébe esett DIOGENES Kerestem az embert valamikor régen... Lángoló reménnyel a földkerekségen. Kerestem mindenütt legjobbak sorában, s köszönöm Atyám, hogy túl a kietlenség széles Szaharáján az élet ritmusában, az ember-Jézust megtaláltam! EKE ÉS SARLÓ Mert művelni kell a földet! Magától csak a gaz terem. Ha mély a barázda, úgy jó, kivált a szikes földeken. Nemcsak a föld, az eke, a sarló, a nap is ajándék. Fényben érik csak gyümölccsé a tetté lényegült szándék... S míg az ember élni akar, ha nap fénylik, vagy zúg vihar, acéllá lesz az akarat. S örök jel a sarló marad: érett kalász - konkoly, tövis... Mit vet az ember, azt arat! ÉLETEM SÁRGA LOMB Csalóka gondolat, álom, ködhomály csak a halálom. Csöndben leomlok Elibéd: életem - sárga lomb - Tiéd! Ami itt látható anyag, bennem új és örök a mag... Kibomlik túl a halálon, egy csillagon megtalálom! ÉNEK A SZERETETRŐL Adj mindig bőven, ne nézd, mi marad, jó, ha teljesen szétosztod magad! Rab vagy, ha bármit markol még kezd; áldozd fel bátran az életedet! Ha szenvedőt látsz, fogd meg a kezét, lassítsd a nyomor halál-szekerét! Másokért van a kavargó élet, ha a gyertyák mind a csonkig égnek. Nagy áldozat az élet, ha éled, ha az áldott tűz másokért éget. Vedd le vállakról a gondok terhét, ne tékozold az idő kegyelmét! Ha öreg és görnyedt már a háta, tenálad pihenjen meg a lába! Jó szót is adj, ne csak kenyeret! Kell a szó is, a mentő felelet. Magad légy kiöntött étel-ital - Küzdj meg a pokol villámaival! ÉNEK A TÚLRÓL Nem látok, mint a fecske, messze... Nagy ködhomály ült a szememre - Keresve bolyongok magam körül, s magamtól távol, örömtelenül - Ének száll Túlról, nem álmodom: remény lett napom és csillagom! ÉRLELŐ FÉNY ZUHOG Érlelő fény zuhog aranyló mezőkön, Minden-minden csupa egy merő fényözön. S lassan kihunyó fáklya a naplemente. GHANDI Ő nem volt csodálni való megmérhetetlen óriás - a lelke volt a jó humusz; úgy hitt, ahogyan senki más. Hagyta némán felszántani, hogy ne rögre hulljon némán a mag: hozzon száz annyi gyümölcsöt, s ne nőjön gazként a harag. Tűrt a porban megfeszítve, meghajolva sem görbült meg: nagysága az alázat volt, szívével látta sebünket. Tettében volt ő nagy titán, ha ütötték, megbocsájtott... Messze, ment, mint a szeretet; gyökérrel tépte az átkot. Mert makacsul hitte a jót... Nem lehet, hogy gazság győzzön: hol példa a Hegyibeszéd, s nincsen árnyék, csak fényözön! GONDJAIDAT Gondjaidat tedd le végre Istenednek a kezébe; Ha szíved fáj, Ő is szenved, Ő akarja vinni terhed. Ami igazán a dolgod, Reá vetni minden gondod, S magvetőként kelni, járni, És az időket kivárni. GONDOLD MEG HÁT... Napestig rohansz a nap alatt, pedig tied csak egy pillanat. A kapott idő csak ígéret, elszáll, mint pillangó az élet. S bár kimért az időkeret, a pillanat csodát tehet: meggyújthat égi tüzeket, s ébreszthet élő hiteket. GYERMEK SZÜLETETT NÉKÜNK Nem paripán jött közénk az Úr! Mint kisgyermek született nékünk. De benne volt már az ígéret: jó mag a földben, menedékül. A Karácsony nem fenyőfaág, aranykulcsú, gyertyafényes emlék: a Karácsony győztes kiáltás! Jó magot a földön elvetették. Szelíd kisgyermek született nékünk! Harsányan zengett angyali ének, betöltve földünk széles tereit nevét visszhangozzák messzeségek. GYŐZELMET KIÁLT Nem Atlasz az erőisten! Nem Ő tartja a világot: pókhálós, sötét cellákban öldökölnek hazugságok. Ami biztos tartóoszlop, az a golgotai kereszt, szeretet, mint nagy fényözön: kezében tart s el nem ereszt! Áldott, tiszta, égi forrás! Sok édes gyümölccsel teli: elveszettért áll még ma is, ha érinti, felemeli. Nincs oly teher, mit el nem bír: roppant ereje irgalom, talapzata vérszövetség s árnyéka hűség, szánalom. Időkön át fény sugároz! Tüzében izzanak hitek, győzelmet kiált a földön! Ember, sohasem érti meg. HA ÉLNI AKARSZ Ha élni akarsz, de nemcsak itt a múló időben, hanem azon is túl örökkön - örökké: kell, hogy mindent a kereszt szemszögéből láss - és megbocsáss, és megbocsáss... mert amit földnek is gondolsz, itt az is csupa mocsár, és gazként terem a sás. Ha élni akarsz, nem elég, ha csak nem ütsz vissza már, szívedben sóhaj sem lehet... át kell, hogy törjön rajtad sugárzó égi fénysugár. Ha élni akarsz, két karod legyen a híd, és szavad olyan, ami épít - de kell, hogy példa is légy hordozva mások terhét. Ha élni akarsz,kell, hogy szeress mindenkit mindenütt igazán - mindezért az Isten vérzett a Golgotán! HELYZETKÉP A bűn kivájja az ember szívét és a gonosznak prédául veti. Fehérbot-karámban húzza, vonja, markából élve ki nem engedi. A bűn galád, és nem ismer tréfát, ökle azt is sújtja, aki vétett... Magára szabadít átkot, poklot, és csalárdul vet mindennek véget! HÍD Nemcsak folyók felett magasan ívelő, Utat biztosító építmény, szerkezet: Híd a simára gyalult baráti szó is, Simogató, nyílt, meleg tekintet, Türelemmel vemhes megértő várakozás, Kéz, mely törölni kész, fájó könnyeket, Levegőt tisztító vihar, S indulat, mely rosszat elűzni akar. Híd a megbocsátás, híd az elengedés, Sebeket gyógyító boldog nevetés? Akarni a szépet, tenni a jót, Értelemmel sokszor fel sem foghatót... De mindig másokért, mások érdekében Csonkig elégni gyertyaként fehéren. Erős két karja lélektől lélekig vezet, S pirosan virágzik, a neve: szeretet. A HIT VOLT Nekem más volt az út, szabály és a mérték: iránytűm a hit volt, s reményem a térkép. Nem tudva vetettem... Egy kéz fogta kezem: nem maradt pusztaság mustármag-életem! INTŐ TÁGKEBLŰSÉG Mikor magamat mélyen megaláztam, másokban titkon Jézusra találtam. Mert láttam kihunyni sok apró lángot, sebhelyes ebként éhező világot. A látomás magamtól messze elvetett... Fájt, hogy a világ nagy vérző fájdalmán magamba veszve, annyiszor hunytam szemet. ÍTÉLET SZEKERÉN Mint kő a vízben merülőben avarként égő kardélű időkben: kivájt szemekkel, vértől részegen, ítélet szekerén a halál robog... Isten a bíró a rettenetes! Szentséges lénye lángoló tüzözön. Akkor is szeret, ha lesújt és öl, szerelmében félto~n fényben tündököl - megemészt mindent mi szenny és vétek, sorra dőlnek vétlen Baál istenségek, s ki nem alvó tu^zben mindörökre égnek, mint hullt csillagai egy elvesztő éjnek. JÉZUSSAL EGYÜTT (Gal. 2:20) Uram, én felmegyek a keresztre Veled, Uram, én vállalom, hiszen az enyém; Uram, köszönöm a megtört szívem Neked, sarkig kinyílott börtönöm fenekén, - Uram, amit tettél értem, felfoghatatlan, mint a tündöklő messzi csillagok... Uram, Te adtál erőt a drága szavadban, Uram, én Teveled fel is támadok. Uram, Te bűnt nem ismertél, Te szent, Te drága, Benned én lettem bűnös, átkozott; romlott, sötét szívem Te vitted a fára, és sebed sebemre gyógyírt hozott. Uram, én felmegyek a keresztre Veled, Uram, én vállalom, hiszen az enyém; Uram, köszönöm a megtört szívem Neked, múlhatatlan húsvét fényes reggelén. KARÁCSONY Szívekkel ékes, szelíd gyógyír: a szent első karácsony örök és megismételhetetlen nap, mely az időkön át világol, a fényével földünkre költözött. Erőterében forog a föld - Titkon ejt meg néma varázsa, s világokat fog át hatalma. Oly erő télben, mint a tavasz: mindent lebír az akarása... Szemében égi szeretet ég, kezében a béke virága, üzenete minden emberé. Széles kaput tár lélegzete: valónak zengő ragyogása! KI VÁRNI TUD Oly jó Istenre csendben várni - Istennel rövid a messzi út, hisz nemcsak az út, a cél is Ő, s nem veszít időt, ki várni tud. Oly jó Istenre csendbe várni, gyermekként, boldog önfeledten; nagy műve rejtett s titok úgy is amit cselekszik keze csendben, Oly jó Istenre csendben várni, a világ bármit is felelne... Ajándéknál is nagyobb néha a várás győzelmes kegyelme A KÖLTŐ A kor lelkében ő a lélek! A holnapért zengi énekét. Nem csak örömet, a bút is eldalolja, nyugtalan lelke öntüzében ég. Irányt szab minden rezdülése, forrongó erőket álmodik, sejtéstől a döbbenetig a világot fogja át! Minden áron az emberért küzd! Szóval feszíti az átkoz örökség múltból itt hagyott börtönrácsait. Múltba révedő szeme a jövőbe lát: lelkéből szikraként pattan a látomás... Hegyek kéklő csúcsait járva csillagokkal társalog. Majd hirtelen a tenger örvénylő mélységeibe zuhan, hogy onnan kincseket hozzon fel: világunkat, mely régen ott veszett! A földön jár, de álomvilágot hordoz remény-ittasan. Csodát művel a szürke szóval is! Kimondja bátran azt is, ami rossz; nem kímél jelent a jövőért. Úgy él itt köztünk az időben, mint anyagban az energiák. Amit a földbe szór, az mindig a jó mag. S mi lehet szebb ének-győzelem, mintha ünnepi díszbe öltözik a föld, és más lesz az ember! MAGUNK POKLÁBAN A föld csak olyan, amilyen volt. A természet ős dalt énekel. Nem változott ezernyi szín sem, bíbor a Nap most is, ha felkel! De jelek tűnnek fel az égen! Bolygónkon zord, éktelen nyomok... Már hangos a világ nyögése, pusztulunk keserű kenyéren. Elhagytuk a forrást: a Teremtőt! Zuhanva: célt és irányt vesztettünk, táncoltunk pogány istenek előtt, s mint a halak szárazra vettettünk. Ahol körbevont a látóhatár, s sziklához kötött a zsarnok idő... Hitünk is, mint a léggömb, tovaszállt és hűtlen lett hozzánk az erő. Lelkünk meghajolt szomorúfűz, idegen földön hull a vérünk, nincsen már remény sem, csak az éj... Magunk poklában égve égünk! MERT JÖN Mert jön! Fürkészve nézek az égre. Ádvent van, a felhőket kémlelem... Vétkek alatt görnyed már a föld is, s lelkem csupa vágy, égő sejtelem. Reményem tépett zászlója leng csak, fognám az idő dörgő szekerét... De jaj, itt nem lehet nem robogni, s fékezni nagy égi jövetelét Annak, aki jő, áttör mindenen. Érkezése már egyre biztosabb: amit megígér, maga a való, visszavárni Őt a legfontosabb! És hittel várni Őt nagy kegyelem, maga a fénylő, győzelmes élet. Szava zendül félő jeleken át, míg takarják arcát messzeségek. Aki jő majd a ködlő felhőkben, váratlan jő, mint a tolvaj éjjel, s megérint vádló vigasztalanság, ha veszni kell együtt a reménnyel. Uram, én vágyom arcodat látni, ha nem is kiált szívem utánad, örömöm, mint a szelíd nyárutó, reményből kirakott út és távlat. A MESTER NYOMA Korunk a rohanás kora! Kollektív a célt vesztett futás, ám senki nem tudja, hova... Nincs pontos iránya a létnek, szavak sem jeleznek tisztán, reszketők, halványak a fények. Pedig zárva vagyunk egy körben önmagunk börtönét cipelve. Forgunk szürke, sűrű ködökben, s visszaesünk előre futva. A Mester nyoma veszett itt el... S nem találunk az egy igaz útra. MÉLYSÉGBE VETETTEN Már hitünk is elszállt léggömb, és lehullt avar a remény. Már nincsen akarat szilárd, merülünk szavak tengerén. Mi magunk lettünk az árnyak, jövőben ködlő kísértet: megingott a föld alattunk, s vagyunk megcsúfolt edények. Félelem lett a keresztünk, s már nem bírjuk szikla-gőgünk, öldököltünk és vesztettünk... Nem maradt, csak a sebzett szív, csak egy gödör éhes szája - s vájt szemünkben a lelkünk sír! MINT KESKENY PALLÓ Szépen kimért út e földi lét, egyszerre a kezdet és a vég; s illó időben hordoz a lét, mint az égő gyertya a fényét. Idő-keretbe szelidült Szeretet, mint keskeny palló a túlra átvezet. MÖGÖTTE TENGER Van, hogy a szó is csak álcáz, akár a bokor, vagy a gally: többet mond sokszor a nagy csend, mint kórus ajkán a lárma. Titkokat őriz a lélek, és van, mit szó ki nem mondhat, sejtet csak valót, ha jelez... Mögötte tenger hömpölyög! NEM A SZÓ A szó volna korcs, hogy az írott betű kérdőjelbe görbül: sejtet, de ködbe von, ha áll is, nem jelez - agy csak álmodik? nem, nem a szó sérült meg, nyelvünket érte ficam. NEM MINDEN CSEND Nem minden csend éltet, gyógyít. Van, mely megfojt vagy elbódít. Észrevétlen tör a szívre. Rátapad a nyelv az ínyre. Mély csend van a gyűlöletben, meg nem rebbenő szemekben. Cellában is csend honol, a lélek szótlan haldokol. S ha már ég a harag lángja, bedob a lelki halálba. De áldott a völgyek csendje, a puszták nagy végtelenje. A kalászt érlelő béke, lélek égi menedéke. Ó, NEHOGY AZT HIDD Ó, nehogy azt hidd, hogy nagykorúvá avat a sportszerű, féktelen káromkodás, meg a könnyelmű, léha becstelen élet - Sötét bűn-cellákba érnek a legrettenetesebb önkínzó, ragályos fekélyek. Ó, nehogy azt hidd, hogy úgy leszel erős, hogy felrúgod a rendet és megszeged vadul a törvényt, zúgó, mély vizekben nem igázhatod le az örvényt. Ó, nehogy azt hidd, hogy egymagad leszel majd a hős, ki meghódít egész világot - a bűn titkon rág, mint a fába szorult féreg, s egyszercsak utolér váratlan halálod. Ó, nehogy azt hidd, aki bár gondolod, hogy tenálad okosabb nem akad sehol. De tudod-e, mi okból, mi végre vagy a földön? Hamar elrobog az idő-vonat! ÖNMEGTAGADÁS Nekem új szívem, új arcom nincsen, csak a halott régi. Ami az élet bennem. azok az Isten igéi. És nem vagyok, én csak voltam. Aki más, az nem én vagyok; Krisztusban szöktek a szárba a romolhatatlan magok. A szeretet új teremtés, a szelíd alázat útja, mely a halálon át vezet magamhoz újra és újra! PEDIG KÖZEL VAN MÁR Úton van, siet... Köd rejti arcát, ha szelíd is hangja, ám hangosan kiált! Nagy, sugárzó fénye, kibírhatatlan. Pedig közel van már, tán az ajtó előtt... Jóságos irgalma testekben öltve jár, s megbontja a tetőt... Mindenen áttör, lesújt és megvakít, de világossága emésztő tűz is, maga a szeretet, sebez és gyógyít. Keresztje ma is áll! Jaj, ha vétkét még most sem látja a világ, s nagy véres jelekben szólni az Isten Fiát! PÜNKÖSD Eddig egy rossz szót el nem fedeztem, most szótlanul viszem a keresztem. Eddig lesújtott bármi gyötrelem, most golyó is megölhet védtelen. Eddig vad gőgben lázadva égtem, most fejem lehajtva állok térden. Eddig galád bíróként ítéltem, most igaz fonttal magamat mérem. Eddig mindent magamnak akartam, most amim csak volt, másoknak adtam. Eddig hiún vágytam rangra, névre, most boldogan állok csendben félre. Eddig magam bolyongtam úttalan, most mindennek célja, iránya van. Eddig öldökölt sötét félelem, most a kudarc is fényes győzelem. Eddig szóval falakat emeltem, most minden rosszat tűzre vetettem. Eddig magányos tömlöc volt életem, most kitágult világom végtelen. RÉGTŐL ÍZLELEM A NEVÉT Anyám, anyám, édesanyám! Mintha, mintha ezt mondanám: zöld ág a tavasz kezében, nyarak gyümölcse ölében. Hit, remény és a szeretet, számban ízlelem Nevedet. Anyám, anyám, édesanyám! Mintha éneked hallanám: a dalt, mely kelti a hajnalt s könnyűvé teszi a nappalt. Majd átsegít álmon, éjen, szép királynőm, menedékem! Anyám, anyám, édesanyám! Fehér hattyú álmok taván. Bíborban felkelő új nap, ki vagy a mában a holnap. Az örökké élő kezdet, nagy vizeken szíved reszket... Anyám, anyám, édesanyám! Őrizőm ezernyi csatán - Puha, meleg fészek, két szárny, ha szólsz, elmenekül az árny. Erős szíved, mint sziklavár, sóhajod mindenütt rám talál. Anyám, anyám, édesanyám! Neved fénylik idők falán - szivárvány a messzeségen. Teljes út a végtelenben, harmatgyöngyök a szemedben. Anyám, anyám, édesanyám! Éltem, felnőttem a szaván: benne van időben s térben, fellegekkel fut az égen - Neve: bölcsőm és koporsóm, nem pereg le idő-orsón. ROBOGÓ IDÖSZEKÉR Ez a perc még a tiéd, ez a kegyelmi idő. Életed: sívó homok, robogó időszekér, s messzi sűrű ködökbe tűnik, ha eljő a tél. És jaj, ha mi utánad marad: csak folt s pusztaság, világ tágas térein semmibe süllyedt nyomok! SORREND Először Tőle kell kapni attól Ki kincsekben gazdag: koldus - szív hogy tudna adni, ha nem vetett, nem arathat. De a kapott égi kinccsel jó sáfárként gazdálkodhat. SZÓ, HA IGAZ Mit ér a szó, mit rejteget a lélek mélye, ha erjed is, de semmit nem jelez, mint völgyek sötétje? Szó, ha elszállt, mint erő belekap földbe, kőbe és ha igaz csodákat művel más lesz a világ tőle! Szó nem hal el, csak alakot ölt ki tudja hányszor - ritmust vált a szívben, teremt vagy öl: égő katalizátor. SZÜKSÉG ÉS IGÉNY A szükség, mint a fog, ha fáj, sugárzó. Az igény mindenen túllép csillogón: szívben tanyázó nyugtalan övezet. Létet a kezében a szükség tartja: hit s ősi ösztön a szilárd alapja. A TE NEVED KRISZTUS JÉZUS Élő vizet buzgó forrás, ízes kenyér, rejtett manna a Vagyoknak csipkebokra - biztos irány, igaz mérték, győzelmes út, kezdet és vég. Fehér fénylő szivárvány-híd, sötéten át vezérlő hit. Romokon ébredő hajnal, zászlót lengető viadal, lépcső a csillagok felé. Nagy Neve óriás szikla, zárt Éden kapuját nyitja, maga az élet, diadal, titkokat beszél és takar, követ tör a pöröly keze, él és éltet szeretete. TÜZET SZIKRÁZÓ IGÉKRE Írni kellene, de mit és szólni, de vajon kinek? Tüzet szikrázó igékre szüksége van mindenkinek. Írni kellene és kell is, mert bűn nézni, ha az ár visz... Írni s szólni az erőről üde harmatról, esőről fényről, mely szívbe világol, szóról, mely maga iránytű, útról, mely messzire visz... s oly társról, mely mindvégig hű. Ami embernek adatott; hittel szórni a jó magot. TŰZ LÁNGOL... Tűz lángol a szeretetben: Isten maga a szeretet. Ha érte élsz, ég csak élted, Néki tetszett, így teremtett. Ha Őt folyton nem dicséred, nem imádod, nem szolgálod: elragyog benned az élet s szertehull pernyevilágod. Tűz az élet, kell hogy égjen! De csak a Szentlélek lángja táplálja tűzzel a mécsed, más tűz a halál fullánkja. UTOLSÓ MÉRFÖLDKŐ Az útnak ím vége. Ó mondd, mivé értél - Tavasz visz tovább, vagy telek foglya lettél? UTOLSÓ REMÉNY Futottam fel a dombra... Még nem volt egészen éjfél. Mozdulatom tétova volt, de harsány kiáltás hangom, és ott fenn még fénylett a hold. Jelt küldtem a széllel messze túlra, a föld végső jaját - Ha talán még nincs elveszve! Reménnyel mentheti magát. - Jézus még poklot jár érte, s nincs mentsvár, csak a keresztje! Lélek, mely holtan is remél. AZ ÚR KÖZEL Egyre kevesebb ki szeret, ölel: az Úr közel! Az ég és föld kiabálja: jövel! Az Úr közel! Minden, mi írva van, teljesedik, ami édes is volt, keseredik - S már a hangos szó semmit sem felel, a bűn mérgezett nyilakat lövell. Kevesen járnak felemelt fővel: az Úr közel! VALAKI GYŐZÖTT A teljes emberi élet már régen nem utópia: valaki győzött érettünk, Isten-arcú emberfia. Csak ez az élet égi, nem gyarló emberből fakad - magától elvész az ember, útvesztve jár itt utakat. Ki teremtett, az lett az út, s embernek lelket Ő adott, így élni csak benne élhet; fényéből alkotott napot, hogy hunyva is messze lásson mindent jól s egyféleképpen - túl a ködön, káprázaton, magasságon és mélységen. A teljes emberi élet már régen nem utópia: valaki győzött érettünk, Isten-arcú emberfia. VÉG, HA TITKON MEGLÁTOGAT Meghalt az utcán egy asszony! Aszfalton feküdt vétlenül: fölötte nagy s mély volt a csend, testét az éj lengte körül. Ha tudta is, de nem hitte, lepke lét mily gyorsan elszáll. Pedig ködbe tűnt időben árnyékként kísér a halál! Meg-megálltak az arra menők, döbbenten nézték kíváncsi szemek: egymásban látjuk a sorsunk, és vagyunk szótalan jelek.

0 komment , kategória: Venyercsán László

Az "utolsó igazi tél"

2019-03-09 12:45:39, szombat

	AZ "UTOLSÓ IGAZI TÉL" Hogy melyik volt az? Idősebbek és fiatalabbak azonnal rávágják a választ, ha fölmerül a kérdés. Természetesen mindenki az 1987-es januári nagy havazásra gondol. Akár kisgyerek volt, akár felnőtt a válaszoló, nosztalgiával emlékszik vissza azokra a napokra. Akkor átélni azt a havazást és következményeit, azonban nem csupán öröm és boldogság volt. Az utolsó igazi tél Foto MTI Link Tél - képek MTI Link Budapest, 1987. január 12. Lángszórós, M62-es, Szergej bevenevű mozdonyok melegítik a váltókat a Déli pályaudvaron, ahol - a napok óta tartó rendkívüli havazás miatt - nagy erőkkel dolgoznak a vágányok megtisztításán Debrecen, 1987. január 14. A havazást követő ónoseső tovább nehezítette a MÁV dolgozóinak munkáját. Soproni határőrkerület, 1988. március 3. Lovas járőrök szolgálatban. Naponta több kilométert megtéve, gyalog, lóháton, kutyát vezetve őrzik a nyugati országhatárt a téli havazásban, néhol magas hóban járva határőreink. Soproni határőrkerület, 1988. március 3. Kutyával járőröző határőrök éjszakai szolgálatban. Naponta több kilométert megtéve, gyalog, lóháton, kutyát vezetve őrzik a nyugati országhatárt a téli havazásban, néhol magas hóban járva határőreink. Budapest, 1987. január 14. Egy férfi havat lapátol az utcán hajnalban. Az intenzív havazás miatt az utcán parkoló autókat belepte a hó, a kenyérellátás akadozik. Budapest, 1987. január 12. Személyautók a hó fogságában egy fővárosi utcán. Budapest útjait 30-50 centiméteres hó fedi, többnyire csak a főbb útvonalak járhatók. Budapest, 1987. január 12. A napok óta tartó rendkívüli havazás igencsak próbára teszi a főváros mintegy 2 millió lakosát is. Budapest útjait 30-50 cm-es hó fedi, többnyire csak a főbb útvonalak járhatók, a bekötőutakon vastag hólepel áll, a gépkocsik többsége is a hó fogságába került. Gépek és emberek teljes erővel dolgoznak az utak megtisztításán Budapest, 1987. január 12. Nők gyermekeiket fölemelve haladnak a csúszós, 30-50 cm-es hóval betakart járdán a fővárosban. Budapest, 1987. január 15. Gyalogosok a Ferenc körúton egy gyalogátkelőn, ember magasságig érő hótorlaszok között kelnek át a körúton. Budapest, 1987. január 12. 30-50 cm-es hó fedi a főváros egyik főútját, szélén egy Skoda személygépkocsi parkol félig behavazva. Budapest, 1987. január 12. Az utcai hőmérő -17 Celsius-fokot mutat a 30-50 cm-es hóval betakart Marx (1990-től Nyugati) téren. Jobbra, a Nyugati pályaudvar épületének a részlete. Budapest, 1987. január 12. Az utcai hőmérő -17 Celsius-fokot mutat a 30-50 cm-es hóval betakart Marx (1990-től Nyugati) téren. Jobbra, a Nyugati pályaudvar épületének a részlete. Budapest, 1987. január 15. Takarítják a havat a Rákóczi úton, ahol a csaknem embermagasságig érő hókupacok között nehéz gyalogosan közlekedni. Budapest, 1987. január 12. Lapátolják a havat a lakók, hogy a hó fogságába esett személyautókat kiszabadítsák. Budapest útjait 30-50 centiméteres hó fedi, többnyire csak a főbb útvonalak járhatók. Budapest, 1987. január 12. Az utcai hőmérő -17 Celsius-fokot mutat a 30-50 cm-es hóval betakart Marx (1990-től Nyugati) téren. Jobbra, a Nyugati pályaudvar épületének a részlete. Tél fényei... /Magic Moments - Judyesther/ Link

0 komment , kategória: Évszakok