|
 2/33 oldal 
|
Bejegyzések száma: 320
|
|
|
|
|
|
2019-06-28 19:34:23, péntek
|
| |
| |
,,Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki hallja az én Igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe." János 5,24
Olyan felismerést találunk itt, amely már nem egy életet gyökeresen átalakított.
Az elején a kettős ,,bizony" felhívja a figyelmünket, hogy valami nagyot, rendkívül jelentős dolgot kell várnunk. És nem csalódunk.
,,Mondom nektek." Itt az Úr Jézus beszél, ezt tudjuk a 19. versből. Amit szintén tudnunk kell, az, hogy amit Ő mond, föltétlenül igaz. Ő nem hazudik. Ő nem csal meg, és Őt nem lehet megcsalni. Semmi nem lehet biztosabb és megbízhatóbb annál, amit Ő mond.
Kikhez szól? ,,Mondom nektek." Isten Fia hozzád és hozzám szól. Soha még ilyen magasztos személy nem szólt hozzánk. Ezért föltétlenül figyeljünk Rá!
,,Aki hallja az én Igémet." Az ,,aki" minden emberre vonatkozik. Azonos azzal a kifejezéssel: ,,Ha valaki". Az Ő Igéjét hallani nem jelenti egyszerűen azt, hogy fülünkkel felfogjuk, hanem ezt: hallani és hinni, hallani és elfogadni, hallani és engedelmeskedni.
,,És hisz abban, aki elküldött engem." Tudjuk, hogy az Atya Isten volt az, aki elküldte Őt. A döntő kérdés azonban: ,,Miért küldte el Őt?" Hinnem kell, hogy az Atya azért küldte el Fiát, hogy helyettem meghaljon, és elszenvedje a büntetést, amit én érdemeltem, és vérét ontsa az én bűneim bocsánatáért.
És ezután következik a hármas ígéret. Először: ,,Örök élete van". Mihelyt valaki hitre jut, máris örök élete van. Ilyen egyszerű ez. Másodszor: ,,Sőt ítéletre sem megy." Azaz sohasem vettetik bűnei miatt a pokolba, mivel Krisztus megfizetett a tartozásért, és Isten nem követel kétszeres fizetést. Harmadszor: ,,Hanem átment a halálból az életbe." Kikerül abból az állapotából, amelyben Istennel való kapcsolatát tekintve lelkileg halott volt, és új életre születik, amelynek soha sincs vége.
Ha valóban meghallottuk az Ő Igéjét, és hiszünk az Atyában, Aki őt elküldötte, akkor az Úr Jézus biztosít bennünket arról, hogy üdvösségünk van!
Nem csoda, hogy ezt "jó hír"-nek nevezzük!
William MacDonald |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-06-28 12:24:28, péntek
|
| |
| |
Gusztáv Adolf hagyatéka
Még dúl a harc, de ő, a had vezére,
nem küzdhet már tovább. Kihull a vére.
Szent zászlaja győzelmesen loboghat,
felette feketét a gyász lobogtat:
rajta most a halál ül diadalt.
Belenéz a kialvó fényszemekbe:
,,Nem zenged már a győztes éneket te,
nem zenged már a győzelmi dalt.
Nézd, úr vagyok feletted. Sírba tesznek.
Sötét a sír. És porló tetemednek
sorsára jut a cél, az eszme, minden,
miért meleg véred hullattad itt fenn.
Most vége. Látod ez volt az egész."
Még dúl a harc, de ím a had vezére:
halál hajol már hűlő tetemére
és a kialvó lángszemekbe néz.
De azok rajta túl a fénybe látnak.
Dobaján át rohanó paripáknak
zene hallik és léptek közelegnek:
Ő jön! És lázas ajkát a betegnek
boldog igékre nyitja a titok.
Ő, tudja jól: mellette áll az Élet!
A halál zordon árja szerteszéled.
Ujjong a lelke: Krisztus győzni fog!
Kihull a vére, éj borul szemére,
de a halott vezérnek van Vezére,
s az él! A harc folyik tovább az ellen
ármányos, konok, nagy hatalma ellen.
A teste porlad már a föld alatt,
megállt szívének győzelmes verése.
De fenn örök az élet magvetése
és Krisztus mégis győzelmes marad.
Századok tűnnek, hervadó virágok,
sorra lehullnak eszmék és világok.
Jelenek jönnek, múltakon tipornak.
Titkos határán vésszel teli kornak,
Krisztus hada hol vagy? Küzdesz-e még?
Ó, küzdesz, de roskadva, csüggedezve!
Nem érzed-e magadon égni egyre
a svéd király kialvó lángszemét?!
Fogyott erődre, elhaló magadra
gondolsz... Bús, megrepedt templomfalakra,
s kezed a fegyvert már elejteni készül...
Pedig reád szállt drága örökrészül
eleidtől a nagy, a szent titok:
Bár minden, minden ellened szavazna,
halál tiporna rád, vagy tél havazna,
emeld a zászlót: Krisztus győzni fog!
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-06-28 09:56:53, péntek
|
| |
| |
Nekem az élet...
Most a tavasz dalára hallgatok.
Körülölelnek könnyű illatok:
a föld szaga, az édes sarjadás.
Közel a húsvét, a feltámadás. -
Tavasz bolyong most erdőn, réteken.
Dalol, az életről dalol nekem.
Útjára lenge barkaág hajol.
Az életről, az életről dalol.
A légbe' hangok halk hulláma ring:
,,Az élet álmaink és vágyaink... -
Akarunk, égünk, vágyódunk, vagyunk.
Az élet sóhajunk és bánatunk..."
A légbe' hangok halk hulláma zúg.
Tavasz dalol... a dala oly hazug.
Ajkamon könnyű, halk mosollyal én
állok rügyet fakasztó reggelén
a földszagú, idegen dal felett,
és Jézus, Életem, köszöntelek.
,,Nekem az élet"? Te világ, te föld,
ne hidd, hogy színed, illatod betölt,
a színed, fényed, vágyad, illatod.
Minden virágod ideadhatod,
s lelkem kiált, sikolt epedve: Még!
,,Nekem az élet Krisztus!" Ő elég.
Színed, virágod, terved, vágyadat:
tavaszi föld, a szívem megtagad.
Földszagú dal, zenghetsz a réteken,
én megtagadlak! Más az énekem.
Lelkemre hullnak fények, sugarak.
Megyek a kéklő tiszta ég alatt,
utamra hajlik barka, mirtuszág,
és zengem én az Élet himnuszát,
az Életét... az Úrnak Krisztusát.
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-06-28 09:47:52, péntek
|
| |
| |
,,Mert nem test és vét jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám." (Mt 16,17)
Azokon, akiket nem Isten tanít és akiknek prédikációim mellett nem a Szentlélek a tanítómesterük, lehetetlen bármilyen írással vagy tannal segíteni. Mert ezeknek Isten maga és a Szentírás sem lenne elég. Nem segít rajtuk sem prédikálás, sem tanítás, sem beszéd, sem írás, az sem segítene, ha a leveleknek, füveknek, fáknak, hegyeknek és völgyeknek, minden teremtménynek nyelve lenne, és tanítani tudna. Értelem, test és vér nem értheti meg, nem foghatja fel, amit a Szentírás mond, hanem Istennek kell a Lélek által a szívben kijelentenie azt, amit szóval a fülnek hirdetnek. Krisztus megismeréséhez minden könyv kevés, az összes tan túl csekély, minden értelem túl tompa. Csak egyedül az Atya jelentheti ki őt nekünk. (Mt 11,27)
Luther Márton |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-06-27 10:23:19, csütörtök
|
| |
| |
Húsvét hajnalán
Alig várták, hogy jöjjön a reggel,
s most bánatosan, illatos kenetekkel,
sírva sietnek a sír fele hárman,
epesztő, emésztő, roskasztó gyászban.
Ím ébred az élet és támad a nap már.
A madarak kara csak egy fénylő sugarat vár,
és csattog az ének, száll által a légen
fel, fel az ég felé... Csak úgy, mint régen.
Jaj, az a régen! Ne fájna az emlék?
Mikor a Mester előttünk ment még,
és ajkán az élet igéi fakadtak
a szomjazóknak, a fáradtaknak!
Volt-e valaha riasztóbb álom,
mint ez a három nap, ez a három:
mikor, aki folyvást csak életet mentett,
vad, gyilkos kezek fogják meg a Szentet,
viszik diadallal a főpap elébe,
rágalmat, gúnyt vágnak a tiszta szemébe,
és suhog a korbács és csattog az ostor,
Hol, aki megvédje, a hős, az apostol?
És az Atya hallgat? - Mély csend ül az égen
s most hajnallik újra csak. Úgy... úgy mint régen.
Hogy hurcolták! Mint egy gonosztevőt.
S még volt, aki gúnnyal nevette Őt,
amint a tövistől a vére kicsordul,
s úgy kell felemelni az utcai porbul.
Köpdösve, gyalázva a fára szegezték,
de Ő ugyanaz volt, ott is szeretett még,
ott fenn a kereszten anyát és poroszlót:
könnyet hullajtót és gyilkos sebet osztót.
Ó jaj, a halálig, mindig szeretett!
Viszik az illatozó kenetet,
és sírva sietnek a sír felé hárman,
nagypénteki gyásszal húsvéti sugárban.
Hogy látnak szemükben keserű könnyekkel,
milyen csodálatos ez a reggel.
A pálmafák két szegélyén az útnak
súgva-búgva valami titkot tudnak.
A virágok át harmatkönnyeken
már látják felragyogni fényesen
az élet napját, s azt hirdeti minden:
A sírban nincsen! A sírban nincsen!
Ők mégis mennek. Gyászolva, sírva.
Betekinteni egy üres sírba,
az angyal előtt döbbenve megállni:
feltámadott, élő Mesterre találni.
Húsvétkor, ha nincs még húsvéti szíved,
a nagypéntekit vedd, vedd és vigyed
könnyesen, aggódón, búsan, amint van,
s keresd a Krisztust, keresd a sírban!
Nem, úgysem fogod megtalálni ottan.
Eléd fog állani feltámadottan.
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-06-27 10:12:27, csütörtök
|
| |
| |
Válasz
Bizony szomorú volt a leveled...
Sötét, reménytelen, vigasztalan.
Kezét tördelte benn a fájdalom.
A fájdalomnak annyi hangja van.
Komor, gomolygó, tépett fellegek,
és el nem űzi őket semmi sem.
Hát tifelétek nincs húsvét soha?
A te Megváltód még sírban pihen?
Nem akarod te megtagadni Őt,
mégis tagadja lényed és valód,
mégis tagadja koldus életed
az érted vérezőt és meghalót.
Pedig te küzdesz - keményen, nagyon,
s a sorsod küzdeni, de győzni nem. -
Hát tifelétek nincs húsvét soha?
A te Megváltód még sírban pihen?
Hiszen amerre feltámadva jár,
megzengeti a győzelem dalát,
szemek sugáros fénye hirdeti
erejét, életét, diadalát...
vén téli fának korhadt törzse is
rügyet bont új tavasz reményiben!
- És tifelétek nincs húsvét soha?
A te Megváltód sírban pihen?
Nem gondolod, hogy ott halad veled?
Siettek együtt Emmaus felé.
Hangja már bontogatja az eget,
s balga szíved úgy gerjedez belé.
Itt-ott kék hasadék a fellegen,
sugarak törnek át, fénylik be Őt...
Egy pillanat még... s hittel, boldogan
borulsz le élő Megváltód előtt.
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-06-27 09:43:42, csütörtök
|
| |
| |
,,...megtartatik a gyermekszüléskor." 1Timóteus 2,15
Némely rendelkezésből, amelyekkel Pál a nők szolgálatát korlátozza a gyülekezetben, arra lehetne következtetnünk, hogy a nők jelentőségét a nullára redukálja. Így pl. nem engedi meg a nőknek, hogy tanítsanak, hanem azt tanítja, hogy a nők hallgassanak (1Tim 2,12). Ebből arra lehetne következtetni, hogy a keresztyénségben a nőknek teljesen jelentéktelen helyet kell elfoglalniuk.
A 15. vers azonban helyreigazít minden ilyen téves felfogást. ,,Megtartatik a gyermekszüléskor." Ez természetesen nem a lelke üdvösségére vonatkozik, hanem a gyülekezetben való helyzetének megtartására. Az a rendkívül fontos kiváltság bízatott reá, hogy fiakat és leányokat neveljen Isten számára.
Nem valószínű, hogy Susannah Wesley valaha is szószékről prédikált volna, de otthoni szolgálata két fia, John és Charles által az egész világra nézve fontos gyümölcsöket termett.
Társadalmunkban az a divat, hogy számos asszony elhagyja otthoni háztartását, hogy karriert csináljon az üzleti vagy a tudományos életben. A házimunkát egyhangúnak tartja, a gyermekek nevelését pedig terhes és fölösleges kötelességnek.
Egy keresztyén asszonyok számára rendezett ebédnél a beszélgetés témája a karrier és a hivatás volt. Mindenki lelkesen és olykor kissé túlzó hangon beszélt a hivatásáról és jövedelméről. Érezhetővé vált köztük a versengés szelleme. Végül egyik jelenlévő egy háziasszonyhoz fordult, akinek három fia volt: ,,És neked, Sárika, mi a hivatásod?" Sári szerényen felelte: ,,Férfiakat nevelek Isten számára."
Fáraó leánya így szólt Mózes anyjához: ,,Vidd magaddal ezt a gyermeket, és szoptasd! Megadom jutalmadat" (2Móz 2,9). Talán egyik legnagyobb meglepetés lesz Krisztus ítélőszéke előtt az a nagy jutalom, amit az Úr azoknak az asszonyoknak ad majd, akik annak szentelték életüket, hogy fiakat és leányokat neveljenek Őneki és az örökkévalóságnak.
Bizony, ,,megtartatik a gyermekszüléskor". Az asszony helyzete a gyülekezetben nem a nyilvános szolgálatból áll, de az istenfélő gyermeknevelés talán sokkal nagyobb jelentőségű Isten szemében.
William MacDonald |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-06-27 09:40:20, csütörtök
|
| |
| |
,,Ő pedig így szólt hozzájuk: 'Jöjjetek el velem csak ti magatok egy lakatlan helyre...'. Elhajóztak tehát egy lakatlan helyre... De sokan meglátták és felismerték őt, amikor elindultak, ezért minden városból összefutottak oda, és megelőzték őket... Jézus megszánta őket." Márk 6,31-34
Könnyen felháborodunk, ha megzavarnak bennünket valamilyen munkánkban. Elpirulok, ha arra gondolok, milyen gyakran bosszankodtam váratlan következmények miatt, amelyek megakadályoztak egy magam elé tűzött feladat elvégzésében. Talán éppen írtam valamit, és a szavak csak úgy áradtak a tollam alól. És akkor hirtelen csöngött a telefon, vagy valaki az ajtóm előtt állt, hogy tanácsot vagy lelkigondozói segítséget kérjen. Az efféle zavarást nagyon nem szívesen vettem.
Az Úr Jézus sohasem bosszankodott, ha megzavarták. Az ilyent a mennyei Atya kezéből úgy fogadta, mint az Ő tervét arra a napra.
Valójában annak gyakorisága, ahányszor félbeszakítanak, a hasznosságunk mértéke. Az ,,Anglican Digest" egyik szerzője írja: ,,Ha ön kétségbe van esve, mert gyakran félbeszakítják munkáját, gondoljon arra, hogy a félbeszakítások száma jelzi életének hatásosságát és kisugárzó erejét. Csak a segítőkész és erőt sugárzó embereket terhelik meg mások a maguk nyomorúságával. A zavarások, amelyek miatt bosszankodunk, jelzik, hogy nélkülözhetetlenek vagyunk. A lehető legsúlyosabb ítélet, amit magunkra vonhatunk - és ez olyan veszély, amelytől óvakodnunk kell - az, ha olyan függetlenek vagyunk, ha olyan kevéssé vagyunk segítségre készek és képesek, hogy már senki sem zavar minket, és magunkra maradunk valamilyen kényelmetlen érzéssel."
Egy nagyon elfoglalt háziasszony fölnézett munkájából, és észrevette, hogy férje korábban jött haza, mint szokott. ,,Mit csinálsz te itt?" - kérdezte tőle fojtott haraggal. ,,Nos, itt lakom" - felelte férje görcsös mosollyal. Később ezt írta ez az asszony: "Azóta amikor férjem hazajön, azonnal félreteszem a munkámat, szeretettel üdvözlöm, és éreztetem vele, hogy számomra föltétlenül ő van az első helyen."
Minden reggel le kell tennünk egész napunkat az Úr elé, és kérni kell, hogy Ő rendezze el a részleteket. Ha azután valaki megzavar bennünket, akkor tudjuk, hogy az illetőt Ő küldte. Meg kell tudnunk az okát, amiért jött, és segítenünk kell rajta képességünk szerint. Megeshet, hogy annak a napnak éppen az lesz a legfontosabb tennivalója, még ha emiatt valamit félbe is kellett szakítani.
William MacDonald |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-06-27 09:37:03, csütörtök
|
| |
| |
"Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek." (Róm 4,20)
Nem kell hinnünk minden jelenésnek, hanem csak azoknak, amelyek a hittel egyeznek. Én Isten Igéjét akarom megtartani, és azzal akarok megelégedni; vele akarok élni, vele akarok meghalni is. Ezért, ha Isten egy angyalát küldi el, aki azt mondaná, ne higgy az ígéretnek, akkor eltaszítanám magamtól, és azt mondanám: távozz tőlem, sátán. Vagy ha Isten maga jelenne meg teljes méltóságában, és azt mondaná nekem: nem vagy méltó az én kegyelmemre, megváltoztatom elhatározásomat, és nem tartom meg a neked tett ígéretemet, én nem hinnék e jelenésnek, és Istennek leghatározottabban ellene állnék. Ahogy Jób mondja, még ha meg is ölne engem, mégis benne reménykednék. Ezért nem akarok semmi egyebet látni, hallani, ebben a hitben akarok élni és meghalni, még ha mindjárt Isten maga, angyal, vagy ördög állítaná is azt, ami hitemmel ellenkezik.
Luther Márton |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-06-27 09:29:44, csütörtök
|
| |
| |
"Boldogok, akik nem látnak és hisznek." (Jn 20,29)
Kedves (Melanchton) Fülöpöm! A dolog (a reformáció) végkimenetele gyötör téged. Én csak annyit mondhatok: ha megérthetnéd, hogy én nem szívesen lettem ennek az ügynek részese, még kevésbé akartam feje és kezdeményezője lenni! Isten ezt olyan helyre tette, amely retorikádban (ékesszólásodban) nem található, mint ahogy a filozófiában sem. Ezt a helyet hitnek hívják, amelyben minden dolog gyökerezik, amelyet látni és megérteni képtelenek vagyunk. Aki ezt szándékunkkal ellentétben láthatóvá és érthetővé akarja tenni, ahogy ezt te teszed, annak szívfájdalom és sírás a jussa, amiként ezt tapasztalod is.
Luther Márton |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/33 oldal
|
Bejegyzések száma: 320
|
|
|
|
2019. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
320 db bejegyzés |
| e év: |
7854 db bejegyzés |
| Összes: |
35932 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3933
- e Hét: 10179
- e Hónap: 39491
- e Év: 227293
|
|
|
Offline
