Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
Rasztik Edit Emese versei
  2020-11-13 20:30:10, péntek
 
 







RASZTIK EDIT EMESE VERSEI









AKROSZTICHON




Rideg éjjel köszöntött rám,
Az alvó vándorra,
Sürgetőleg hullott az eső
Zavaros álmomra.

Tengersok emlék köszöntött,
Igézve engemet,
Kérdés és válasz rengeteg
Emléket ébresztget.

Dideregve kuporgok
Itt egy fa alatt,
Természetanya velem van,
Egyedül vagyok, és szabad.

Mélázom félálomban,
Erről és arról is,
Susog a szél a lombok közt,
Elaltat engem is.







BOLONDSÁG


Nem érdekel, hogy milyennek is tartod,
Nem érdekel, hogy mekkora a markod,
Csak az számít, aki igazán szeret
És követnéd őt, bárhová is vezet.

Van aki nem érti, mi az: szeretni,
Hiába mondanád, milyen félteni;
Csak bolondnak nézne, de ne higgy neki,
Ezt az egészet egyszer majd megérti.







BŰNBÁNAT


Amikor üt majd az óra
Akkor ne vedd fontolóra
Azt, hogy mit miért is tettél,
Mert amit tettél az lettél.

Mert a sorsod nincs megírva,
Ezt már te írtad papírra.
A megtörtént múltad jelöl,
S nem menekülhetsz ez elől.







CSÓKELÉGIA


Csak egy csókot kérek,
Egyet mielőtt elnyom az álom.
Jöjj el kérlek, Angyal,
És teljesítsd ezt a kívánságom.

Itt a zuhany alatt,
Hol bőrömet vízcseppek csapdossák,
Lemosom magamról
A nappal rám ragadt szennyét, porát.

Csak egy csókot kérek!
Kérlek jöjj el hozzám, Angyal, ments meg!
Nekem ez a élet
Ilyen terhek mellett nem éri meg.

Egy van kiért élek
Kire szükségem lenne most nagyon
Ki miatt itt élnem
Felbecsülhetetlenül szép vagyon.

Csak egy csókot kérek,
Mi tőle kell. Vigyél hozzá Angyal!
És ígérd meg nekem.
Hogy ő soha el nem hagy majd.

Velem lesz és szeret,
Átölel és megvéd, hogy ha az kell,
És ha harcot vesztek
Ott lesz majd, és együtt támadunk fel.

Csak egy csókot kérek!
Hűsítő hideget, éjszakára,
S ő feküdjön velem.
Kérlek, Angyal, legyen vége mára.







EGY TÖRTÉNETTEL ÚTRA KELTEM...


Egy történettel útra keltem,
Bár senkit nem érdekeltem,
Faluról falura jártam a világot,
S meséltem olyat, mit senki sem látott.

De volt benne igazság,
S kértem, hogy lássák:
Minden szál ami itt lapul,
- Sorsom úgy alakul.

Szőttem a szálat tekervényesre,
S már senki meg nem értette,
És már egyvalakit kerestem én,
Ki majd megérti mesém.

Miért olyan fontos számomra,
Miért álmodtam álmot álomra.
Mesélem majd neki, ha megleltem,
Hogy: Egy történettel útra keltem...







ESTI MESE


Sokszor jó lenne az álmot
Még tovább álmodni,
Néha hagynám a szárnyamat
Szabadon szárnyalni.

Megismerni mindent, mi van.
A tájak szépségét.
Szeretni akárkit, ki van,
Megélni életét.

Mindig menni, tovább, tovább.
Most szabadnak lenni.
Estére elfárad a láb,
S ledőlök pihenni.

A Hold is feljön az égre,
Csillagok követik.
Felhő száll a sötét éjre,
S mindenki elalszik.







ÉGI FEGYVER


Te vagy a menny fegyvere!
Ragadd meg és élj vele!
Ne kérdezz csak védekezz!
Hogyha harcolsz így megy ez!

Az élet csak játék,
Sose vedd komolyan.
Harc a jövő ellen,
Mi benned is van.

Te vagy a menny fegyvere!
Ragadd meg és élj vele!
Ne kérdezz csak védekezz!
Hogyha harcolsz így megy ez!

Csak mész, kalandozol,
Mindent felfedezel,
Még ébren is alszol,
Ha álmod, ami kell.

Téged egy lény kerget:
Félelmeid szörnye.
Mannával eteted:
Fájdalmaid könnye.

Te vagy a menny fegyvere!
Ragadd meg és élj vele!
Ne kérdezz csak védekezz!
Hogyha harcolsz így megy ez!

Szembeszállhatsz vele,
Le is tudod győzni,
S bátran állj ellene
Szabadságot nyerni.

Tiéd a menny fegyvere!
De már nem kell, ég vele!
Az életed értelme,
A harcnak a kezdete.







ÉJSZAKAI KÉPEK


A szép emlékeket őrzi nekem,
Hogyha este rávetül tekintetem,
Az emlékeket visszaadja.
- A Hold az én barátom és az éjszaka.

Rátekintek és sétára hív,
De nincs kivel, és elszomorít,
Pedig tudom, csak hívni kell,
És ott lesz velem, nem hagy el.

Nem maradok magányos az éjben,
Megkacagtat a napfényben.
Ez az egész csak köztünk létezik,
Rajtunk kívül mások nem érthetik.

Éjjel történnek a dolgok,
Amitől minden napom boldog,
Amiről tudom, nem szabad bánni,
És az emlékük sosem fog fájni.







GONDOLAT


Negyven angyal vigyáz rád,
Mikor egyedül alszol;
Engem kerülget egy vágy,
Mi ellen fejem harcol.

Téged akarlak, Kedves!
Bár most is velem lennél.
Egyedül engem szeress,
És nem kell semmilyen cél.

Mindig tudni akarod
Bolond véleményemet;
Kimondom, ha akarod,
Ez csak ennyi: Szeretlek!







GYERE VELEM, ÉDES!


Gyere velem, Édes,
Táncolni az éjben
Gyengéden csókolj, mint
Esőcsepp a szélben.

Karolj át és fogj meg,
Ne hagyd, hogy elessek
Ragadj magaddal, hisz
Tudod, hogy szeretlek.

Ledőlve a fűre
Csodáljuk az eget
- Válasszunk csillagot -
Suttogom el neked.

Mosolyogsz, rám nézel,
És megcsókolsz megint
Most még nem szólsz semmit
Az éjjel csöndre int.

Fáradtan ölellek,
Te suttogsz valamit,
Arcodon csókollak,
S elnyomnak álmaid.







HALLGATLAK


Szeretem hallgatni
A sokszínű hangodat,
Ha nevetsz, ha morogsz,
S ha győzködsz másokat.

Ha fülembe suttogsz,
S ha szidsz, akkor is,
Mert ez a tied,
S nekem te vagy itt.

Szeretem hallgatni
A szívdobogásod;
Figyelni a ritmust,
Mire lélekben táncolok.

Megjegyzem mindet,
S örökre elteszem,
Mert ez csak a tied,
S belőled ezt is szeretem.

Szeretem hallgatni
Álmos szuszogásod
Mikor mellettem alszol,
S rólam szól az álmod.

Csendben hallgatlak, és
Eszembe ezek jutnak:
Szeretlek hallgatni
És szeretlek is, tudjad.
sz






ILYEN AZ ÉLET...


Ilyen az élet: Rövid
És harcra késztet.
Mindig csak menetelsz,
Csak előre léptet.

Előre! Előre!
Sosincs megállás.
Ha hátra nézel
Menten kővé válsz.

Akkor lesz jó,
Ha csak előre nézel...
De bánt, hogy mindenki
Előtted van egy lépéssel.







JÓ ÉJT, KEDVES!




Mi csak létezünk
Gyerekként élünk
Most van szerelmünk
Nehogy elvesszünk.

Jóéjt kedvesem
Már az éj leszállt
S én szád keresem,
Hogy az csókot vált.

Találkozunk még;
Nem tudom mikor.
Csillagos az ég
Más most nem akar
- Csak én! -

Ki ismer téged
Ki tudja álmod
Te meg így nézed
S csókom várod.

Mi csak létezünk
Gyerekként élünk
Most van szerelmünk
Nehogy elvesszünk.

Jóéjt kedvesem
Már az éj leszállt
S én szád keresem,
Hogy az csókot vált.

És mint két angyal
Egymásra talál.
Nem fogjuk fel aggyal
Lehet-e halál.

Végtelen táncot
Táncolunk ketten
S egy közös álmot
Átírunk szebben.

Mi csak létezünk
Gyerekként élünk
Most van szerelmünk
Nehogy elvesszünk.

Jóéjt kedvesem
Már az éj leszállt
S én szád keresem,
Hogy az csókot vált.

S csak maradnánk így
Egymást ölelve
Tudjunk valamit
Reggellel kelve

Csókod feltüzel
Érintésed ég
Sose engedj el
Érints engem még.

Ez a szerelmünk
S kezed keresem
Nehogy elvesszünk.
Jóéjt kedvesem!







KÉPZELET


Ha csak képzeletünkben
lehetünk egymásé,
Hát játszunk a gondolattal,
mi nem lehet másé.

Képzeljük el, hogy ott vagyunk,
hol senki nem keres,
Ahol megtehetünk mindent,
és senki sem vétkes.

Ha csak ennyi lenne az ár,
nem bánnám a tettet,
De bennem él a tudat, hogy
nem lehetünk egyek.

Hát játszunk a gondolattal,
mi nem lehet másé,
Még ha csak képzeletünkben
lehetünk egymásé.







LÉTELEM


Ez csak a félelemtől fáj
Ami elmúlt visszatalál
S talán véget ér az élet,
De nem lesz bűnünk már.

Ha most egybeforr a két test,
Ha eldobunk minden kétest
És most csak egymásra nézünk
Nem találunk már vétkest.

Ketten vagyunk az örvényben
Ez van írva a törvényben
És most minden mást felrúgunk
S nem vétünk erényben.

Ez a pillanat örök
Én ily vadat be nem török
Inkább én is vad leszek
S minden velünk pörög.

Szédület, vágyak, szerelem
Nincs megállás, nincs kegyelem
Csak együtt, te és én vagyunk
S elfog a végtelen.

Szabadság






NEM ÉRTEM...


Ki tudja
Éppen mi jó neki,
Amit tesz
Azt miért is teszi.

Nem értem
Pontosan mit gondol,
Magában
Mi az amit mormol.

Ha nem szól,
Én semmit nem értek,
Megijeszt,
És mindentől félek.

Belőlem
Nem kér, ha kérdezek,
S azt hiszem
Ilyenkor elveszek.

És lehet
Hogy tényleg félt engem,
De mindig
Nekem kell engednem.

Ez így most
És mindig fáj nekem,
Nem hiszem
Hogy ez még megy nekem.







NE SIESS!


Csak lassan! Csak csendben!
Csak osonva lépkedj!
Csak csendben kell lenned,
Hogy mindezt megérthesd.

Tétova gondolat:
Azt hiszem, szeretlek.
S mintha sosem volnál,
Remegve kereslek.

Kezem a kezedet
Szájam a csókodat
Én mégsem értelek
Csak halljam hangodat.

S kint hull a hó csendben.
- Bent forró a hangulat. -
Csillogva szikrázik,
S elfedi hangunkat.







RAGYOGÁS


Mikor a képeket a tévében bámulod
Beleképzeled az összes álmod.
Csak ragyogj nekem mindörökké
És majd ragyogásod válik a fénnyé.

A csillagok már az égen vannak.
Most már nem felel a hang a hangnak.
Egy egész titokzatos éjen át
Bejárhatod álmaid világát.

Nyisd ki a szemedet, ha fent repülsz
A valóságod elől menekülsz.
És majd jönnek az angyalok érted
Egyszer az álmod is megérted.

Mikor a képeket a tévében bámulod
Beleképzeled az összes álmod.
Csak ragyogj nekem mindörökké
És majd ragyogásod válik a fénnyé.

Ó, szerelmem, engem bár értenél.
Talán már nem sokáig repülnél.
S szemedet kinyitva állnál a földön
Én sosem szeretnék mást a Földön.

Én hozzád az angyaloktól jöttem,
És mindig a ragyogásod követtem.
Mert elhiszed, hogy léteznek álmok
S még az enyém is valóra váltod.










A TÜNDÉREK KINCSE


Átvágunk egy sötét erdőn,
Majd aranyló búzamezőn.
Tündéreket kergetünk,
És semmitől sem rettegünk.

Nyargalunk a földdel a talpunk alatt,
Átszárnyalunk a levegőben minden falat.
Tűzbe lépünk, s élvezzük ölelő melegét,
Majd vízbe csobbanva annak mély kékségét.

Szabadság, szerelem; ez az mi éltet,
A világnál többet senki sem kérhet.
A Minden az, mit kezedben tartasz,
Ez a Kincs, az Egy. Az életed az!











 
 
0 komment , kategória:  Rasztik Edit Emese  
Rajzó Eszter versei
  2020-11-12 20:30:21, csütörtök
 
 







RAJZÓ ESZTER VERSEI



Rajzó Eszter ( 1977. december 29. - )







A BARÁTOD?


Barát?
Hát ez vagyok neked?
Ennyi álom,
Ennyi szerelem,
ennyi boldog pillanat...
Legyünk barátok?
Azt mondd el, hogyan lehet?!
Ha hajadhoz érek,
Ha a bőröd illatát érzem...
Csak a barátod?
Az hogy legyek?
Hogy tegyem,
Hogy már ne szeresselek?
Hát már nem ölelhetlek...?
Valaki más teszi...
Tudom jól...
Tőlem már nem kell a csók,
A mosoly
A könny,
Az ölelés.
Már tudom jól...
Hát ennyi maradt?
Pár édes-bús pillanat?
Elhiszem...
Elfogadom...
Túlélem, és kibírom...
De a barátod?
Hogy legyek?
Csak ennyit mondj,
Ha tudsz
Nekem!







EGY ÉJSZAKA...





Néha nem kell más,
Csak túlélni egy hosszú éjszakát...
S hozzá nem kell más,
Csak egy szép barna szempár...
Nem is kell hogy szép legyen,
Csak ott benn most több legyen,
Csak egy hang, egy szó elég...
A hosszú fürtök ujjaim hegyén...
Hogy feledtessen, hogy feledjen...
Hogy a csókjait érezzem...
Azt hiszem néha nem kell más,
Csak egyszerűen,
Túlélni egy éjszakát...







ELHAGYATVA


A világ összeomlott.
Az Istenkép összetört.
Darabokra,
Mint egy leejtett tükör.
És akkor megszülettem.
Fáradtan,
Sírva,
Haragosan.
Gyűlölve a világot.
Így fogok majd meghalni is.
Egyedül,
Fáradtan,
Sírva.
És csak fekszem majd
A darabokra tört Istenkép
Közepén.







FELADOM


Azt hiszem, feladom.
Már nem várom, hogy megérts!
Ha nem kellek,
Nem kell, hogy kísérts.
Talán szeretlek...
De lehet, ez nem elég...
Félre ne értsd!
Szinte bármit megtennék
a szerelmedért.
De azt hiszem, feladom!
Talán szeretlek...
Hogy miért?
Már nem várom, hogy megértsd!

Szakítás






JÁTSSZÁL VELEM!


Kérlek, játsszál velem!
Egy kicsit játssz velem!
Játsszuk,
Hogy labda vagyok!
S ha eldobsz is,
Én mindig visszapattanok!

Kérlek, játsszál velem!
Egy kicsit játssz velem!
Játsszuk,
Hogy szeretsz nagyon,
Akkor is
Ha én épp nem akarom.

Kérlek, játsszál velem!
Valami újat játssz velem!
Játsszuk,
Hogy mindig fogod a kezem!


Majd megcsókolsz,
És együtt álmodsz velem!

Kérlek, játsszál velem!
Valami szépet játssz velem!
Játsszuk,
Hogy szeretlek nagyon!
S együtt öregszünk meg
Ezen a padon.

Kérlek, játsszál velem!
Egy utolsót játssz velem!
Játszd el velem az életet!
Játsszuk el, hogy összetartozunk!
És játsszuk el majd ráncosan,
Játsszuk el a halálunk!







A KÁBULAT OSZLIK


A kábulat oszlik,
A koffeintől minden csak élesebb...
Rosszabb...
Újra érzem és emlékszem...
Minden szóra,
Tettre,
Hangra...
Pedig milyen jó lenne,
Ha egy kis alkoholra
Mindent feledni tudnék!
Jó. Nem kicsire, sokra...
De végleg elfeledném...
Nem emlékeznék arra...
Mit tettél,
Mit tettem,
De nem segít,
Hát írok...
Egy verset,
Egy dalt,
Egy nem túl jó harmóniát,
Talán a hamissága
Eléri kellő a hatást...
Kiöl belőlem minden kemény hang...
Minden érzést,
Szerelmet,
Haragot...
De a kábulat oszlik,
És a kezemben a koffein...
Nem segít...
Csak ront...
Újra élek minden tettet,
Érzést...
Hangot...
Nincs kegyelem.
Még mindig szeretlek...







KERESLEK


Láttalak már.
Egy szempillantásban.
Egy szeretőében,
Amikor felém fordult álmosan,
Kócos vággyal,
Halk dorombolással.
Láttalak már.
Abban a forró ágyban.

Láttalak már.
Egy simogatásban.
Egy szeretőében.
Mikor a fejem az ölébe tévedt.
Fáradtan,
Üres némasággal.
Láttalak már.
Abban a hűvös tapintásban!

Láttalak már.
Egy kihúzott büszke vállban.
Egy szeretőében.
Amikor elment tőlem.
Megbántva,
a sötét éjszakába...

Láttalak már.
Abban a szomorú hallgatásban!
Láttalak már.
Egy megbocsátásban.
Egy szeretőjében.
A csöndes hangjában.
Egyszerűen,
Boldog mosolyában.
Láttalak már.
Abban az őrült homályban.

Láttalak már...
Kerestelek már...
S ha majd eljössz...
Talán észreveszem,
Hogy itt vagy,
Hogy velem vagy végre...
Hiszen láttalak már...
Szerettelek már...
Éreztelek már...
Kerestelek már...







KÉTELKEDŐ IMA


Talán nem hallottad,
vagy csak szóvá nem teszed:
Néha azt hiszem,
Megöl a szeretet.
Vagy csak az, ha megkapom...
Azt hiszem volt pár ilyen alkalom.

Talán nem hallottad,
vagy csak nem érdekel:
Próbálom azt tenni,
amit kell.
Szeretni azt, kit nem lehet...
Vagy ez csak mindenkit próbára tesz?

Talán nem hallottad,
Hadd, mondjam mégis el neked:
Azt hiszem,
ez így volt helyes.
Szeretni, tudni, élni, veled...
Tudni, te vagy egyedül nekem.

Talán nem hallottad,
mert halkan suttogom el:
Ezt csak veled
képzelhetem el.
Hisz itt vagy, és fogod a kezem.
Halálig, s még azután is...
Remélem.
Tudom.
Hiszem.







MA...


Ma megfogtad a kezem...
Nem volt olyan mint régen...
Nem csókoltál meg...
De nem kellett, hogy érezzem az ízedet...

Ma megfogtad a kezem...
Nem volt olyan mint régen...
Nem lángoltál nem égtél...
Csak csöndesen, megingathatatlanul szerettél...

Ma megfogtad a kezem...
Nem olyan volt mint régen...
Most nem fájt, nem is égetett...
Csak csöndesen, és egyszerűen végre hittem neked...

Ma megfogtam a kezed,


Nem volt olyan mint régen...
Már nem csókoltalak meg...
De nem kellett, hisz már ismerted az ízem...

Ma megfogtam a kezed...
Nem volt olyan mint régen...
Nem bántottalak, nem égettelek...
Megnyugtattál, s én csak szerettelek...

Ma megfogtam a kezedet...
Csak szerettél, s én hittem neked...
Már nem volt olyan mint régen...
Már sosem kell olyannak lenni mint régen...
S Már sosem lesz olyan mint régen...







MI ATYÁNK

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy!
Te, ki Istenemnek mondod magad.
Te szent vagy, Apám és Mindenem,
Otthonodba vágyom szüntelen.
Nem értem, mit, miért és hogyan,
Csak vitázom veled untalan,
De mégis kérem, vezess utadon,
És legyen meg a Te akaratod!

Mert eljöttél, itt vagy most is velem.
Mellettem állsz ott a világ felett.
Éhesen nem hagyod gyermeked,
S minden nap adsz, nemcsak kenyeret!
Mert szeretsz érdem nélkül, tudom,
Mégis értem magadat adod.
Pedig én, a Te makacs gyermeked,
Megbocsátani még Neked sem merek!

De Te velem vagy és védsz ezerrel,
És az öröklétet ajánlod nekem fel.
Nem kis apróságot, nemcsak a holnapot...
Az örök ölelésed az, amiben vagyok...

Én meg csak halkan mormogom:
Most is Tiéd a hatalom!

Ámen







Ő AKARTA




Nehéz volt.
Fáradtan és megalázottan...
Nehéz volt.
Örömtelenül, kétségek között...
Nehéz volt.
Álmok nélkül...
Félve mindentől...
Nehéz volt.

De Ő kérte,
Hát mosolyogtam.
Könnyek fátyolán át,
Igaz,
De ő kérte,
Hát mosolyogtam.

A szemébe nevettem.
Örömtelenül, és kétségbeesetten.
A szemébe nevettem.
Mert fáradt voltam.
Mert megalázott.
A szemébe nevettem.
Mert csak ez maradt örömöm.
Mert úgy éreztem,
Csak ebbe kapaszkodhatok.
A szemébe nevettem.
Mert mindent elvett,
Csak engem nem!
Mert mindent tönkretett,
Csak engem nem.

Hát a szemébe nevettem.
Hiába voltam:
Fáradt és megalázott.
Hát a szemébe nevettem.
Öröm nélkül, kétségek között.
Hát a szemébe nevettem.
Álmok nélkül.
Félve mindentől.
Pedig nehéz volt.
De a szemébe nevettem,
És azt mondtam:
Nem szeretlek!







PENITENCIA


Nehéz.
A tegnap vállamon...
Nagyheti fájdalom.
A kereszt sújtotta őt legott...
Engem csak ez
Az apró szálka nyom.
A múlt.
Hiába, nem akarom.
Hát hol is vagy Te,
Simon?







REGGELI RITUÁLÉ




Itt topog.
Lábujjhegyen,
Csendben
Mint az angyalok.
Vár...
Most elkapom...
Ő kacagva kiáltja:
ÉBREN VAGYOK!!!







RÓLAD ÁLMODTAM




Rólad álmodtam.
Nem tudom mit,
Vagy miért...
Csak a tekintetedre emlékszem...
Mint mikor legurulsz a lépcsőn,
És csak arra emlékszel,
hogy az előbb még a tetején álltál...

Rólad álmodtam.
Tekinteted
Mint a forró csokoládé,
A szívembe égetted...
Álmodtam rólad.
És reggel az ízeddel ébredtem.
Mintha ajkunk az előbb vált volna el...







VAJON...


Hadd tudjam ítéleted!
Mi lesz, ha én most elmegyek?
Holnap még fognád a kezem?
Mi lesz, ha megint megremegek?

Erős szívet kaptam.
Hangot is, és térdeket.
Megküzdöm én, ha kell
A bármit, a lehetetlent.
Nem kell fegyver, se mankó az útra!
Én magam vagyok a harcosok ura...

De vajon, ha kérlek...
Talán ha hagynám...
Talán te tennéd...
Vagy fognád...?
Kérdések nélkül?
Tudva, hogy nem kell, csak lehet?
S vajon én hagynám?
Csak mert szeretsz?
Vagy, mert én szeretlek...







VAN ILYEN


Rám nézett...
Ránéztem...
Mosolygott...
Mosolyogtam...
Elfordult...
És nem érzett semmit...
Elfordultam...
És majdnem belehaltam...








 
 
0 komment , kategória:  Rajzó Eszter  
Rainer Maria Rilke
  2020-11-09 22:30:50, hétfő
 
 







RAINER MARIA RILKE VERSEI


Rainer Maria Rilke (Prága, 1875. december 4. - Montreux, Valmont 1926. december 29.) osztrák impresszionista költő, a 20. század legnevesebb, német nyelven író költői közé tartozik.


Versei

Link



Művei fordításai Magyar nyelvre


Link








ADVENT


Havat terel a szél az erdőn,
mint pehely-nyájat pásztora.
S néhány fenyő már érzi sejtőn,
miként lesz áldott-fényű fa,
és hallgatózik. Szűz utakra
feszül sok ága, tűhegye-
szelet fog- készül, nő magasba,
az egyetlen szent éj fele.

( Fodor András fordítása )







ANGYALI ÜDVÖZLET


Te sem vagy az Úrhoz közelebb;
mi mind távol vagyunk.
De csodákkal áldott kezed
előtt meghódolunk.
Ily éretten nem ragyogott
más asszonyi kéz soha:
hajnal vagyok, harmat vagyok,
ámde te vagy a Fa.

Nagy volt az út, most sápadok,
elfeledtem, amit
ő - ki aranypáncélban ott
mint napfény, úgy vakít -
üzent neked, te révedő
(zavart a tér zaja).
Lásd: én kezdet vagyok, s a tő,
ámde te vagy a Fa.

Kiterjesztettem szárnyamat,
kitágultam nagyon;
elárasztja kis házadat
roppant ruházatom.
Alig tekint rám két szemed,
s magad vagy mint soha;
vagyok szellő liget felett,
ámde te vagy a Fa.

És minden angyal így borong,
s szétválnak; sohasem
volt még a vágy ilyen nagyon
s tétován végtelen.
Megtörténhet már - úgylehet -,
álmodból ismerős.
Légy üdvöz, lelkem van veled:
érett vagy és erős.
Hatalmas kapu életed,
s megnyílsz hamar, tudom.
Dalomnak fül, legkedvesebb,
érzem: hangom beléd veszett,
beléd, te dús vadon.

Így jöttem s beteljesedett
álmaid jóslata.
Az Úr rám nézett: égetett...

Ámde te vagy a Fa.

(Garai Gábor fordítása)







AZ ANGYALOK


A szája mindnek méla, bágyadt,
a lelkük fényes, végtelen.
S valami vágy (tán bűnre vágynak)
álmukban néha megjelen.

Egymáshoz mind hasonlít egyként.
Az Úr kertjének hajlatán
hallgatnak, néma hangközökként
az Ő hatalmas dallamán.

De egy-egy szárnymozdulatukra
a lég örvénnyel megtelik,
mintha szobrászkezébe fogva
az Úr lapozná sustorogva
a Kezdet súlyos könyveit.







AZ ÁHÍTAT


Most hajlik az óra, s nyúlva fölébem
fémtiszta ütése lecsap:
belereszket az elmém. Most tudok, érzem -
s kezemben már a szoborszerü nap.

Semmi se kész, míg rá nem néztem,
a jövendők csöndesen állnak.
Érett a szemem, s úgy lépnek elébem,
mint a menyasszony, a tárgyak.

Semmi se csepp, mindent szeretek,
hadd fesse aranyra a festék,
és fölmutatom, bár azt se tudom,
kinek szabadítja a lelkét -

Nemes Nagy Ágnes







ÁLDOZAT


Ó, mióta ismerlek, hogy árad
testem s benne hogy virul a csont;
frissebb lettem, járásom sudárabb,
mert te vársz ma rám: ki vagy te, mondd?

Nézd, hogy újulok, mindent feledtem,
mint levél, lehullt, mi régi volt.
S csillagként ragyog fel majd felettem
a mosoly, mely rajtad bujdokolt.

S mindaz, gyermekéveim ködébül,
mely mint víz ragyog s még névtelen,
rólad kap nevet, az oltár épül,
rajta izzó hajzatod sötétül
s melled fénylik, mint az értelem.

( Radnóti Miklós fordítása )







BENNÜK HISZEK, ÍM, EZEK A KERTEK...




Bennük hiszek, ím, ezek a kertek:
ha ágyásuk virága sápadozik,
avart ha a szél kavicsúton kerget,
s csorgatja a hárs csend-csermelyeit.

A kis tavon akkor, fénygyűrűjében,
szegélytől szegélyig hattyú lebeg.
S elsőül hozza meg égi terében
a holdat, szelíd-hideg derűjében,
homályba fúló partja felett.

( Tandori Dezső )







BÚCSÚ


Valahol virág nyílik: búcsúzik,
egyre, csak egyre szórja önmagát;
magunkhoz lélegezzük; surran
a szél: megérint a távozás.

Benő Eszter







CSAK ÁMULJ ÉS FÜLELJ, ÉLD CSÖNDEDET


Csak ámulj és fülelj, éld csöndedet,
mélyes mély életem, te;
mit akar a tőled, ah, értsd a szelet,
mire a nyír remegne.

Szól hallgatás hozzád, ne láss,
ne hallj, hagyd érzékeidet.
Add magad, engedj - s minden suhanás
ringat majd, úgy szeret.

S akkor, lelkem, terülj, kiterülj,
hogy élned sikerüljön,
áradj szét ünnepi öltözetül
mindenen itt eme földön.

(Fordította: Tandori Dezső)







A CSEND


Hallod-e, kedves, kezem fölemeltem -
hallod-e: zúg...
Ugye, a magányost, bármije rebben,
figyelik a dolgok: hogy mire jut?
Hallod-e, kedves, lehunyom a pillám,
zaj ez is, mire megközelít.
Hallod-e, kedves, újra kinyitnám...
...de mért nem vagy itt?

Moccanok épp csak - a selymes csendben
ott van a lenyomata; örökre látszik
a legparányibb indulat is, kitörölhetetlen,
a messzeség feszülő függönyén.
Ahogy én lélekzem, kelnek-tűnnek
a csillagok.
Ajkamra illatok itala árad,
és távol angyalok karának
csuklói derengenek felém.
De akire gondolok:
Téged nem látlak.

( Fordította:Tandori Dezső )







ELALVÁS ELŐTTRE


Szeretnék valakit becézni,
ülni és lenni valakivel,
téged szeretnélek dallal igézni
és álomba ringatni el.
Szeretnék az egyetlen lenni, aki
tudná: hideg volt az éj.
Szeretnék rád figyelni odaki:
mit mond a Mindenség s a Mély.
Az órák egymást hívó hangja bong,
látni az Idő fundamentumát.
És lenn egy idegen bolyong,
és riaszt idegen kutyát.
Mögötte csönd. Nagyra tárt
szemem rád zárom, köréd;
szelíden őriz s mindjárt elbocsájt,
ha valamit megmoccant a sötét.

( Kányádi Sándor fordítása )







E SÁRGA RÓZSÁT




E sárga rózsát tegnap
egy ifjú adta volt,
s ma visszaadom annak,
ki tegnap óta holt.

Vízcseppek csillagoznak
a szirmokon, melyek
tegnap még harmatoztak,
ma már csak könnyesek.

/Fodor András fordítása/







AZ EST AZ ÉN KÖNYVEM


Az est az én könyvem, Bíborban
pompáz a bársony fedelén:
színarany pántjait nyugodtan,
hűvöslő kézzel bontom én.

Eltölt a nyájas hang egészen,
míg első lapját olvasom,
második lapját csendbe nézem,
harmadikat már álmodom.

(Fodor András fordítása)







ESTE


Az este lassan leveti ruháit,
miket a vén fák karja tart alul;
nézel: s a táj előtted ketté válik,
ez égbe lendül, az mélységbe hull.

S magad maradsz: egészen egyiké sem,
nem oly sötét, mint ez a néma ház,
s nem úgy az öröklét igézetében,
mint esti csillag, mely az égre hág.

S veled marad (szó szét nem fejti ezt)
bús életed, mely érik égig érőn,
míg néha korlátoltan, néha értőn,
hol kő lesz benned, hol meg égitest.

( Farkasfalvy Dénes fordítása )







A FIÚ


Olyan szeretnék lenni, mint azok,
kik vad lovukkal szállanak az éjbe,
fáklyákkal, égre borzadó hajakkal,
a hajsza roppant viharába félve.
Legelöl állanék, mint egy ladikban,
nagy lennék, mint felgöngyölt lobogó.
Sötét, de rajtam fénnyel lobogó
aranysisak. S mögöttem a sötétben
tíz ember várna sorakozva szépen,
oly nyugtalan sisakkal, mint enyém,
sötét, öreg, vak s mégis csupa fény.
Mellettem lenne egy és fújna-fújna
a trombitával és száguldanánk
és trombitálna utat és magányt
és mint az álom szállnánk újra s újra;
a házak térden állanak elébünk,
a görbe utcán új és új magány int,
terek terülnek; és mindent elérünk,
zápor gyanánt zuhognak paripáink.

( Kosztolányi Dezső )







HA EGYSZER VÉGRE...


Ha egyszer végre teljes csönd lehetne.
Ha már a dolgok kósza véletlenje
elnémul, és a nevetések hangja
s a zaj, mely érzékeim fogva tartja
többé már virrasztásom nem zavarja,

akkor juthatnék olyan gondolatra,
mely ezermód téged gondol s megérint
sőt (egy mosolyra) birtokba vehet,
hogy árasszon, s légy minden életé mint
egy köszönet.

(Farkasfalvy Dénes fordítása)







HALKAN DÚDOL EGY PATAK


Hol halkan dúdol egy patak,
túl a piszkos városon;
a fákon lombok ringanak,
és rám bágyadtság oson.

Vad erdő, semmi nincs közel,
tiszta fényt dobog szívem;
sápadt magányom átölel,
s fejem lágy ölén pihen.

( Kolev András )







A HALK PATAK DALLAMA CSENG


A halk patak dallama cseng,
por s város messze mind;
fa csúcsa integet, s mereng,
elbűvöl minden itt.

Erdőben csend, távol világ,
szívemben tiszta fény;
körülölel halvány magány,
fejem nyugszik ölén.

( Szalki Bernáth Attila )







JÖJJ, NÉZD AZ ÉRKEZŐ TAVASZT


Jöjj, nézd az érkező tavaszt,
a tengernyi csodát.
Városon épp, hogy átszalad,
erdőben ver tanyát.

Messzire hátrál a hideg,
utcákon át suhan,
megadva magát szelíden -
elillan nyomtalan.

( Koosán Ildikó )







KARÁCSONYKOR LEGCSÖNDESEBB AZ ÉV


Karácsonykor legcsöndesebb az év,
a szívverésnek is hallani hangját,
mint órákét, az estidőt ha mondják:
karácsonykor legcsöndesebb az év.

Kerekre nyílik gyermekek szeme,
nézésüktől a dolgok nagyra nőnek,
anyai vágya támad most a nőnek
s kerekre nyílik gyermekek szeme.

Menned kell mostan messzi földre már,
érintetlen karácsonyéjbe látni,
városlakó, csak erre vagy kiváncsi,
így kell menned a messzi földre már.

Ott nagy egek borulnak majd föléd,
távolból fénylő erdőkön nyugodnak.
Cipőd alatt az utak is bolyongnak
és nagy egek borulnak majd föléd.

S a nagy egekben, fönt, egy csillag áll,
fénye kibomlik és az éjszakából,
akár egy hullám, közelít a távol
s a nagy egekben, fönt, egy csillag áll.

( Suhai Pál )







KEZDŐBETŰ


Bágyadt szökőkútként fakadnak
végtelen vágyból véges tettek:
mind rögtön reszketőn lelankad.
De mit belsőnk másként elhallgat
erőt és vígságot mutatnak
e könnyed táncoló könnycseppek.

(Farkasfalvy Dénes fordítása)







MAGÁNY


A magány olyan, mint a régen
készülő eső, alkony ellenében
a tengerből kél, s át a messzi réten
honába föl, az ég felé tolul.
S az égbe érve a városra hull.
Megáll a semmilyen órán, szemelget,
mikor hajnalba fordul minden utca,
s mikor a test, amely semmit se lelt meg,
csalódva búsan magát félrehúzza;
mikor egy párnak gyűlöletbe fúlva
hálniok mégis egy ágyban, együtt kell:
a magány akkor elfoly a vizekkel...

(Kányádi Sándor fordítása)







MIDŐN RÁM LELTÉL...


Midőn rám leltél kedvesem,
kicsiny voltam, szerény,
és mint egy hárság csendesen
beléd virultam én.

Kis lényemnek név sem jutott,
de bennem nőtt a vágy,
míg szóltál: már oly nagy vagyok,
név nem foghatna át.

S én, mint akit május, mítosz,
meg tengerár tetéz,
lettem újborként illatos,
a lelkeddel nehéz.

/Fodor András fordítása/







A NAP LENYUGSZIK...


A nap lenyugszik lágyan.
Bolyongok éberen.
A virrasztó magányban
kis csillag jár velem.

Szeme pillásan ég fenn,
ragyogva néz felém,
oly árva ott az égen,
akár a földön én.

/Fodor András fordítása/







NEM, SOHA NEM FELEDLEK


Nem, soha nem feledlek,
viszlek az éjbe,
édese földi tereknek,
hajdani fénye.

Bármit ígértél, ők azt
megadták híven;
mert megtörted erőszak
nélkül a szívem.

Senkim-semmim előtted,
tiszta jelenség;
értvén durva erőket,
vonz, ami gyengéd.

(Ford.: Tandori Dezső)







AZ OLAJFÁK KERTJE


Ment fölfelé, a szürke lombon át
oly szürke volt, az Olajfák sorába
és lehajtotta poros homlokát
forró, vonagló tenyere porába.

Ide jutott. És ez volt csak a cél.
Most megvakultan vágjak a homálynak
és hirdessem, hogy a hatalmad él,
hogy vagy, mikor magamba sem talállak.

Nem vagy én bennem. Jaj, te végtelen-nagy.
Sem másokban. És itt a kőben sem vagy.
Sehol se. És engem mindenki elhagy.

Itt állok minden emberek jajával,
mit enyhíteni vágytam kegyed által,
ki nem vagy. Ó, lelkem ezer halált hal...

S mondják: egy angyal jött az éjen által.

Miért egy angyal? Ah leszállt az éj
és közönyösen babrált a falombban,
gyermek riadt az éji nyugalomban.
Miért egy angyal? Ah leszállt az éj.

Az éj pedig nem is volt óriásibb,
így suhan el az éjek sora rég.
Kövek hevernek, néha egy eb ásít,
Bús éj, olyan az egyik, mint a másik,
mely vár amig megpitymallik az ég.

Mert ily könyörgőt angyalok csapatja
nem hallgat meg s az Éj se fogja föl.
Az Elveszőt a föld magára hagyja
és eltaszítja Őt tulajdon atyja
és nem fogadja be az anya-öl.

( Kosztolányi Dezső )







OLTSD KI SZEMEM...


Oltsd ki szemem: én mégis látva látlak,
tömd be fülem: én hallom hangtalan szád,
lábatlanul is elkúszom utánad,
és hogyha kell, száj nélkül esküszöm rád.
Törd le karom és megragadlak én,
szivemmel, mint egy kézzel tartalak,
fogd le szivem, agyam dobog hibátlan,
s ha lángod agyvelőmbe csap,
viszlek tovább, vérem zuhatagában.

( Nemes Nagy Ágnes )







ŐSZ




A lombok hullnak, hullnak, mintha túl
a messzi égi kertek hervadnának,
nemet mondón, lehullanak a mélybe.

És száll a súlyos földgolyó az éjbe:
a csillagok közül magányba hull.

Mindnyájan hullunk: nézd lehull kezem,
s a másoké is. Minden így van, meglásd.

De Egyvalaki van, ki mind e hullást
végtelen gyöngéd kézben tartja fenn.

( Farkasfalvy Dénes )







ŐSZI NAP




Beteljesült. Bő nyár volt s vége van.
Vond árnyaid a napórákra némán
s fújjon a rónán újra szél, Uram.

Rendeld a még éretlent: érjenek;
adj bár két napi délies verőt még,
sürgess tökélyre és nyilazz a tőkék
nehéz borába végső édeset.

Kinek most nincs, nem épít házat már
Ki most magányos, lesz hosszú időre,
olvas, hosszú levéllel bibelődve
virraszt, s riadtan meg-megállva jár
a fák alatt, ha lombra lomb süvölt le.

( Kányádi Sándor fordítása )







ŐSZI NAP




Itt az idő. Nagy volt a nyár, Uram.
A napórákra vess árnyat, s a réten
hadd zúgjon végig már a szélroham.

Adj még egy-két déliesebb napot,
érleld teljessé utolsó gyümölcsét;
s a végső édességek hogy betöltsék,
forrald sűrűvé, testessé a bort.

Kinek most nincs, nem is lesz otthona.
Ki most magányos, soká az marad majd.
Olvas, levelet ír, várja a hajnalt
ébren, nyugtalan jár ide-oda
a fák közt, míg a szél forgó avart hajt.

(Imre Flóra fordítása)







ŐSZI NAP


Készülj, Uram. Nagy nyáridőd letelt.
Napóráinkra jöjj el árnyvetőnek,
s a mezőket szélbe borítva szeld.

Késő gyümölcsöt sürgessen szavad;
add, még két napjuk délszakibb lehessen,
s amit kezdtél velük, kiteljesedjen,
csöpp el ne vesszen dús fürtből zamat.

Nem épít már, ki most hajléktalan.
Hosszú magányra vár, ki most magányos.
Virraszt: olvasáshoz, levélíráshoz,
és az allékat járja nyugtalan,
mikor a szél hullt lombot hajt a fákhoz.

(Fordította :Tandori Dezső )







SZERELMES DAL


Mint tartsam az én lelkem, hogy ne érjen
a te lelkedhez? Mint emeljem innen
más dolgokhoz fölötted, észrevétlen?
Jaj, csak lehetne a homályba vinnem,
rég elveszett magányba, a sötétben,
hol elhagyottan néma-tompa csend ül
s nem zeng a táj, ha mélyem mélye pendül.
De az, ami megérint téged, engem,
már egybefog veled s titkom kizengem,
a két iker húr egy hangot fuval.
Milyen hangszerre vonták szíveinket?
S milyen játékos tart kezébe minket?
Ó, égi dal.

( Kosztolányi Dezső )







SZERELMES VERS


Hogy tartsam lelkemet, hogy lelkedet
ne érintse? Hogyan emeljem át
más tárgyakat érinteni feletted?
Bár lelnék néki néma rejteket,
hol párjaként valami Elveszettnek
idegen csöndbe zárnám, mely tovább
nem rezdül, hogyha mélyeid rezegnek.
Mégis, mi minket ér, egybefogó
egy mozdulattal ér, mint a vonó,
mikor két húron egy hangot zenéltet.
Mily hangszerre vagyunk feszítve ketten?
Mily hang vagyunk mily játékos kezekben?
Ó édes ének.

( Nemes Nagy Ágnes )







A SZERELMES LÁNY


Így igaz, vágyom utánad. Ejtem,
elvesztem kezemből önmagam,
nem remélve, hogy tagadni merjem,
azt, mi tőled árad rezzenetlen,
és komoly, merő, rokontalan.

...rég: ó, mily Egy voltam, semmi engem
el nem árult és nem szólított,
mint a kőé, olyan volt a csendem,
mely fölött a forrás átcsobog.

Ám e lassú, párhetes tavaszban
engemet a néma, öntudatlan
évről most letörtek könnyedén.
Összezárva, langyos, árva létem
most valaki tartja a kezében,
s nem tudja, tegnap mi voltam én.

(fordította: Nemes Nagy Ágnes)







A SZERETŐK


Nézd hogy egymáshoz-növekednek,
szellem lesz ereikben a lét.
Páros-alakjuk tengelye reszket:
látni heves forgás közepét.
Szomjasak: isznak szomjra-hevülve;
ég a szemük: s íme lát, íme lát!
Így, egymásba merülve,
emelné egyik a másikát.

(Ford.: Tandori Dezső)







SZIKLATENGER TERPED ITT...


Sziklatenger terped itt,
törmelékbe merült cserje,
síri csönd. - Az ég ködterhe
rá fakó homályt terít.

Hol a zord kőszirt mered,
lepke leng át ernyedezve,
mint Isten-sugallta eszme
egy hitetlen szív felett.

( Franyó Zoltán )







A SZOMSZÉD




Bús hegedű, mért jársz utánam?
Hány messzi város magányában
faggatták éjem éjszakáid?
Százan zenélnek? Csak egy játszik?

Vannak tán minden nagyvárosban
kik nélküled régóta már
folyókba vesztek volna holtan?
S miért, hogy ez mindig rám talál?

Mért vagyok mindig szomszédja azoknak,
kik téged tépnek és zenélnek,
és búsan zengik: minden dolognak
terhénél terhesebb az élet?







A TÉKOZLÓ FIÚ TÁVOZÁSA


Elhagyni most minden kuszává szőttet,
a hozzánk nőttet, mi mégsem a miénk,
mi, mint a víz öreg kutaknak mélyén,
gyűrűzve gyűri tükrén a képeket;
kívül kerülni a sűrű bozóton,
hol ránk kapaszkodnak a hű tövisek;
elmenni, és azt, és azokat,
akiket a mindennap-nézéstől
már látni is alig lehetett, figyelni
most szelíd, békülő szemekkel,
egészen közelről, és mintha legelőször;
megsejteni, hogy saját szenvedésünk,
mibe a gyerekkor merült, mindenkié,
s fölöttünk is szállt csak, mint a szél -:
menni mégis, kitépni kézből a kezet,
mintha seb nyomán a gyógyulást szakítnánk,
elhagyni mindent, menni: merre? Tudhatatlan
tájra, mostoha országba, mi tetteink mögé
közömbös díszletnek szegődik (kertje a fala is lehet),
és menni: miért? Mert valami űz, kívül vagy belülről,
mert nincs türelmünk, és várásunk sötét,
és az érthetetlen elvette eszünk -

Magunkra venni mindezt, és hiába érni
bármihez: ha tartottuk is, kezünkből kihull,
egyedül halunk meg, magyarázatlanul -

Az új élet ajtaja akar így kinyílni?

( András Orsolya fordítása )







VEDD SZEMEM VILÁGÁT


Vedd szemem világát: s látom képedet,
tapaszd el füleim: hallom hangodat,
léptem láb nélkül is tehozzád vezet,
hangtalan ajkaim esküt mondanak.
Szakítsd le karjaim, s karomba tartalak
szívemmel, érezd, a kezem átölel,
állítsd le szívem, ritmusát agyam dobolja,
vesd tűzre agyam, hadd égjen el:
s véremben hordozlak, mint hűséges szolga.

( Koosán Ildikó )







VÉGSŐ TÖREDÉK


Te jöjj, te végső: elismerlek téged,
gyógyíthatatlan kín, testembe szőtt.
Ahogy lélekben égtem, benned égek:
a fahasáb sokáig küszködött
lángoddal: nem hagytam, hogy elemésszen,
de most táplállak, benned égek én,
s e rémség poklában lesz szelíd lényem
e földön túlvilági rém.
Tisztán, már terv nélkül, jövőtlenül
és szabadon a kín-máglyára léptem.
Mert nincs hol vennem jövendőt cserében
a szivemért, mely némán kimerül.
Még az vagyok valóban, aki ég?
Emlékeket sem tűrök idebenn.
Ó élet, élet: kinti lét.
S a lángban én. Nem ismer senki sem.

(Lemondás. Most nem úgy mint gyerekkorban
ha betegség jött. Haladék. Ürügy:
nagyobbá válni. Hangok, suttogások.
Ne keverd ebbe régi ámulásod.)

( Farkasfalvy Dénes )







ZÁRÓ DARAB


Nagy a halál.
Rajtunk a bélyeg,
bár nevet a száj.
Míg azt hisszük: körülvesz az élet, -
bensőnkben éled
sírása már.

( Lator László )







IDÉZETEK - Rainer Maria Rilke


Az életben nincsenek kezdőknek való osztályok,
az embertől mindjárt a legnehezebbet kívánják

Éljen most a kérdésekben. Talán lassanként, észrevétlenül,
egy távoli napon élete belenő majd a feleletbe.

Havat terel a szél az erdőn, mint pehely-nyájat pásztora.
S néhány fenyő már érzi sejtőn, miként lesz áldott-fényű fa.
/Karácsony/

Maradj nyugodtan, amidőn az asztalodhoz ül az angyal,
kezed simítsa félre halkan a ráncokat a teritőn.








 
 
0 komment , kategória:  Világirodalom  
Hálát adok Neked mennyei Atyám
  2020-11-08 21:45:07, vasárnap
 
 










HÁLÁT ADOK NEKED MENNYEI ATYÁM


SlidePlayer

Link








Hálát adok Neked mennyei Atyám, szeretett Fiad, a Jézus Krisztus által, hogy ma éjjel minden kártól és veszedelemtől megőriztél, és kérlek, őrizz meg engem a mai napon is a bűntől és minden gonosztól, hogy minden cselekedetem és egész életem tetszésedre legyen. Mert én magamat, testemet, lelkemet és mindenemet kezedbe ajánlom. Szent angyalod legyen velem, hogy a gonosz ellenség erőt ne vehessen rajtam. Ámen.

Luther Márton reggeli imádsága







Velem vándorol utamon Jézus,
Gond és félelem el nem ér.
Elvisz, elsegít engem a célhoz,
Ő, a győzelmes, hű vezér,
Ő, a győzelmes, hű vezér.







Velem vándorol utamon Jézus,
Ott az oltalom hű szívén.
Ha a szép napot fellegek rejtik,
ő az éltető, tiszta fény,
ő az éltető, tiszta fény.







Velem vándorol utamon Jézus,
Bár az út néha oly sötét,
Soha nincs okom félni a bajtól,
Amíg irgalmas karja véd,
Amíg irgalmas karja véd.







Velem vándorol utamon Jézus,
Ez a vigaszom, baj ha jő.
Bármi súlyosak rajtam a terhek,
Segít hordani, ott van ő,
Segít hordani, ott van ő.







Szeretet tölt el, mert az Úr meghallotta könyörgő kiáltásomat. Felém fordította fülét azon a napon, amelyen segítségül hívtam. Körülvettek a halál kötelékei s az alvilág csapdái; elmerültem a nyomorban és a félelemben. Akkor segítségül hívtam az Úr nevét: ,,Ó Uram, mentsd meg életemet!" Jó az Úr és igazságos, a mi Istenünk csupa irgalom. Az Úr megőrzi a kicsinyeket. Nyomorult voltam és szabadulást hozott. Lelkem, nyugodj meg újra, mert az Úr jót tett veled. Megmentette lelkemet a haláltól, szemem a könnyektől, lábam a botlástól. Telve voltam bizalommal akkor is, amikor így szóltam: ,,Mély megaláztatásban lett részem." Kétségbeesésemben ezt mondtam: ,,Az emberek gonoszak mind."
Mivel viszonozzam az Úrnak, ami jót tett velem? Veszem az üdvösség kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét. Amit az Úrnak ígértem, feláldozom, egész népének színe előtt.

Zsolt 116, 1-14







Valami véget ér, kezdődik más talán.
Látod, megyünk az élet sivatagán.
Gyere, mert lépni muszáj!

Refr: Szinte hallom, újra hallom,
szól a régóta vándorlók dala.
Minden éjjel, minden délben hallom,
hogy zeng a dallama.







Néha sötétség vár, arcunkba fúj a szél.
De bátran megyünk,
lábunk egyszerre lép Istenünk eszközeként.

Refr: Szinte hallom, újra hallom,
szól a régóta vándorlók dala.
Minden éjjel, minden délben hallom,
hogy zeng a dallama.







Sokan megálltak már.
Elég volt a beszéd.
Egész életünk itt a keresztre néz,
értjük már üzenetét.

Refr: Szinte hallom, újra hallom,
szól a régóta vándorlók dala.
Minden éjjel, minden délben hallom,
hogy zeng a dallama.







Aki sír, ne sírjon, Emeld a fáradtat!
Hiszen mindennap itt van, velünk marad.
Újra szóljon ez a dal!

Refr: Szinte hallom, újra hallom,
szól a régóta vándorlók dala.
Minden éjjel, minden délben hallom,
hogy zeng a dallama.







Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat,
ha meg tudod számolni!
Azt mondta neki: Ennyi utódod lesz!







5774







Amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni.

Róm 4,21







Velem vándorol utamon Jézus,
Gond és félelem el nem ér.
Elvisz, elsegít engem a célhoz,
Ő, a győzelmes, hű vezér,
Ő, a győzelmes, hű vezér.







17 Amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni.

Róm 4,21








 
 
0 komment , kategória:  Vallás  
Hegyek
  2020-11-08 21:00:20, vasárnap
 
 




HEGYEK


Jártam a hegyeket, a hegyoldalakat borító erdőket, és csodáltam a természet szépségét, a fenséges tájakat...


SlidePlayer

Link



HEGYEK


Jártam a hegyeket, a hegyoldalakat borító erdőket, és csodáltam a természet szépségét, a fenséges tájakat...

... mindenekelőtt pedig imádkoztam

Valahányszor a hegyeket járom, és megcsodálom a hegyvidéki tájakat, mindannyiszor hálát adok Istennek a teremtett világ fenséges szépségéért.

Hálát adok Neki az Ő szépségéért - hiszen ezt a szépséget tükrözi az egész teremtett világ, mely épp ezáltal képes megérinteni és az Ő dicséretére indítani az érzékeny és fogékony lelkeket

Emlékszem, egyszer levelet kaptam egy tudóstól, mely mélyen meghatott. Szerzője ezt írja: a tudomány útján tulajdonképpen azt kell mondjam, nem találom Istent. Vannak azonban olyan percek, leggyakrabban, ha a természet nagyságával, pl. a hegyek szépségével szembesülök, amikor különös dolog történik velem: én, aki a tudás útján nem találom Istent, ezekben a percekben valami határozott bizonyossággal érzem, hogy Ő van.

És ez imára indít...

Az embernek szüksége van erre a szépségre, a hegyek szépségére, melyek Istent dicsőítik, és az embert is arra hívják, hogy hirdesse az Ő dicsőségét!

Hálát adok Istennek minden percért, melyet pihenéssel tölthettem a hegyek csendjében, ahol a fenséges tájak látványa a Teremtő bölcsességének és jóságának szemlélésére indítja az embert.

A vizet, a levegőt, a földet, az erdőket, az állatokat és a növényeket Isten teremtette, és az ember részéről tisztelet illeti meg őket.

A hegyekben nemcsak az elénk táruló nagyszerű látványokban gyönyörködhetünk. A hegyek az élet iskoláját jelentik számunkra, ahol megtanuljuk elviselni a nehézségeket a cél felé vezető úton...

Kölcsönösen segítjük egymást a nehéz percekben, együtt élvezzük a csendet, a hegyek nagyságával és fenségével szembesülve pedig felismerjük saját kicsinységünket.

A hegyekben lehetőségünk nyílik arra, hogy megtapasztaljuk a felfelé vezető út nehézségeit. A meredek emelkedők meghódítása formálja az emberi jellemet...

... míg a természettel való kapcsolat derűssé teszi a lelket.

Szükség van erre a szépségre, hogy lelkesítse, magával ragadja az embert, és felemelje - hogy emelt fővel járjuk életünk útját...

A természet szépsége mintegy áthatja az emberi szívet.

Az az ember, aki a teremtmények alapvető jóságában hisz, képes rá, hogy megfejtse a teremtés titkait

Ő, aki teremtett, látott - látta, ,,hogy ez jó" Látta, megtalálta mindenben önnön Létének, Saját teljességének valami nyomát - Látott: Omnia nuda et aperta sunt ante oculis Eius - Mezítelen és áttetsző - Igaz, jó és szép - Mennyire más az Ő látása, mint a miénk!

( II. János Pál pápa)


























































 
 
0 komment , kategória:  Vallás  
A gyerekek örökkévalók
  2020-11-08 19:45:52, vasárnap
 
 





A GYEREKEK ÖRÖKKÉVALÓK




David Brandt Berg (Oakland, California, USA, 1919. February 18, - 1994 October 1, )


A GYEREKEK ÖRÖKKÉVALÓK - David Brandt Berg írásaiból


Children are forever.

Link



A GYEREKEK ÖRÖKKÉVALÓK - Részletek


SlidePlayer

Link








Gyereket vállalni és felnevelni a legnagyobb élmény az életben.

Egy gyerek, örök ajándék - nem határozott időre, hanem örökre szól.

Noha Isten tervei a teremtményeit illetően igen rejtélyesek, abban biztosak lehetünk, hogy sohase hibázik. Isten teremtette a lelkünket. Tőle kaptuk az élet szikráját, ő egyesíti lelkünket a testtel, így válhatunk különleges emberi lényekké.

A gyermek nem csupán ajándék Istentől, hanem a számunkra általa kijelölt munka is egyben.

Mikor Isten megajándékoz minket egy gyermekkel, Isten előtti kötelességünk helyesen felnevelni. Gyermekeink Istentől kapott feladatok számunkra. Ők az Ő gyermekei is, de Isten szeretné, ha mi viselnénk gondot róluk és nevelnénk fel őket. Ez teljes idejű szolgálat, de a rengeteg munka számtalan jutalommal és kedvezménnyel jár. Légy büszke, hogy szülő lehetsz, hiszen a világ legfontosabb munkáját végzed: a jövőt formálod!

A jövő világa olyan lesz, amilyenné a mai szülők alakítják, aszerint, miként nevelik fel gyermekeiket. Ezért soha ne becsüld alá a gyereknevelést. Gondolj bele, milyen fontos, hogy mire tanítod és neveled. Minden egyes nap számít. Minden, amit gyermeked egy-egy nap folyamán tanul, az fontos.

Te, mint szülő felelős vagy, hogy ne csak ruházd, etesd, védelmezd és vigyázz az egészségére, hanem azért is, hogy már gyermekként megismerje Isten igéjét, igazságát, és élvezze a szeretetét.

Isten segítsen, hogy jó gond-viselői lehessünk a legdrágább kincsnek, amit tőle kaptunk, gyermekeinknek!

David Brandt Berg


David Brandt Berg írásához csatlakozva - gondolatvitelét tovább folytatva -, akkor leszünk jó gondviselői legdrágább kincsünknek, ha biztos helyet, nyugodt körülményeket teremtünk egészséges fejlődéséhez.

( szerk. )
















































 
 
0 komment , kategória:  Vallás  
Mi magyarok, ezt adtuk a világnak! Nem csoda, ha tartanak tő
  2020-11-07 19:30:09, szombat
 
 







MI, MAGYAROK, EZT ADTUK A VILÁGNAK!
NEM CSODA, HA TARTANAK TŐLÜNK!


A magyar ember látott egy reklámfilmet hazájáról, és ezért elhatározta, hogy a mai napon csupa olyan dolgot vesz a kezébe, amit MAGYAR feltalálóknak köszönhet az emberiség.

Kezdetnek fogott egy golyóstollat (*Bíró László, 1931*), felírta, hogy Találékony magyarok, majd egy mágnessel feltette a hűtőgépre (*Szilárd Leó 1929*), utána zajtalanul gyúló foszforos gyufával (*Irinyi János 1836*) rágyújtott egy cigarettára, közben CD-t hallgatott, nézegette a hologramos matricát a borítón (*Gábor Dénes, 1947*), majd beszedett egy C-vitamint (*Szentgyörgyi 1931*).

Eszébe jutott egy barátja, telefonált egyet a vezetékes telefonjáról (*Puskás Tivadar 1878*). Még volt egy kis ideje, ezért játszott egy kicsit a komputerén (*Neumann János 1944*), elmélázott, hogy mely rendszert használja, végül a Basic Computer mellett döntött (*Kemény János 1964*), és Excel táblázatba rendezte tennivalóit (*Simonyi Károly 1974*). Megnézett (volna) egy 3D-s filmet, de ezt még egy 3D-s szemüveggel (*Rátai Dániel 2010*) sem tudta megoldani. A kudarc után feltett egy bakelitlemezt a hagyományos lemezjátszójára (*Goldmark Károly 1948*), és bekapcsolta a tv-t is (*Mihály Dénes, 1919*). Látva, hogy éppen New Yorkot mutatják be, megörült, hogy színes tv-je van (*Goldmark Károly, 1948*). Nagyon tetszett neki a város, elsősorban a Centrál Park (*Asbóth Sándor* ö készítette a város rendezési tervét is). Még megnézett egy tudományos filmet az űrkutatásról, ismét elcsodálkozott a hold autón (*PávlicsFerenc kb. 1960*), majd még indulás előtt megpróbálta kirakni a Rubik kockát (*Rubik Ernő 1976).*

Már semmi nem kötötte le, így elindult sétálni, és mivel a közeljövőben autót kívánt vásárolni, autókat nézegetett. Ezért magához vette automata fényképezőgépét (*Mihályi József 1938*), dilemmázott kicsit, hogy a régebbi típusú kontaktlencséjét (*Dallos József 1928*) vagy lágy anyagú kontaktlencséjét (*Gyorffy István 1959*) használja-e?

Az első kocsi, ami megtetszett, egy Ford T-modell volt (*Galamb József 1908*,) aztán talált egy dízelmotoros BMW-t (*Ansits Ferenc 1983*), és megnézett magának egy Chevroletet is, amelynek automata sebességváltója volt (*Bíró László 1932*). Még felmerült egy VW bogár is a speciális dizájnja miatt (*Barényi Béla, 1925*). Ez annyira tetszett neki, hogy ennek még a karburátorát is megvizsgálta (*Csonka János 1893*).

De hamar rájött, hogy marad neki a bicikli, hazamenve meg is nézte a pincében, hogy rendben van-e, főleg a dinamója (*Jedlik Ányos 1861*), majd ámultan nézte a szomszéd ház tetejére leszálló helikoptert (*Asbóth Oszkár1928*).

Ezt a tényt azon melegében elmesélte Pulitzer díjas (*Pulitzer József 1917*) újságíró barátjának, akivel egy múzeumban találkozott, ahol éppen bemutatták a fényáteresztő üvegbeton feltalálásnak fázisait (*Losonczi Áron, 2001*) - magát a betont nem tudták megnézni, mivel annak jogi hercehurcáit 13 év alatt nem sikerült befejezni.

Mikor végre hazaért, már sötét volt, felkapcsolta, régimódi lévén, még kriptontöltésű lámpáját (*Bródy Imre 1930*), megivott egy pohár szódát (*Jedlik Ányos 1940*), és mivel megfájdult a feje, keresett egy gyógyszert is, meg is találta a legutóbb Bécsben vásárolt Kalmopyrint (*Richter Gedeon 1912*).

Az egész nap fáradozásait kipihenendő visszatért a bakelit lemezhez, és feltette a Kodály-módszer vívmányait világszerte elterjesztő (*Kodály Zoltán 1929*) Psalmus Hungaricust.








Híres Magyarok - American Hungarian Museum /Amerikai Magyar Múzeum/

Link



Magyar Feltalálók & Tudósok- American Hungarian Museum

Link



Híres magyar tudósok, feltalálók

Link



Híres eleink

Link









 
 
0 komment , kategória:  Tudomány - technika  
Idézetek Neked
  2020-11-06 19:00:38, péntek
 
 







IDÉZETEK NEKED




Mottó:

"Az életünk idézetek nélkül nem teljes"



SlidePlayer

Link








Szívem mélyén elhervadt már minden virág,
De megtanultam, mit jelent egy igaz barát
Ha bajban vagyok, elég az, ha rá gondolhatok
Hisz nélküle már nem lehetnék az, ki most vagyok.

( Halász Judit )







A legszebb napok nem azok, mikor valami váratlan, szokatlan,
Nagy dolog történik velünk, hanem, mikor apró örömök érnek sorozatban.







Van egy személyes emberi és tiszta szeretet,
amely az isteni szeretet megsejtése és visszatükröződése.
Ez a barátság.

( Simone Weil )







Az élet egy angolkeringő, mit eltáncolsz a sírig.
Sorsod csupán attól függ hogy kivel táncolod végig.
( Goethe )







Az ember a világmindenséget beragyogó csillag, ha szeret,
és szürkén félelmetes égbolt, ha nem szeret

( Tatiosz )







Emberi törvény kibírni mindent, s menni mindig tovább,
Még akkor is , ha nem élnek már benned Remények és csodák!

( Hemingway )







Érzések szívbe szorulva , emlékek, hevernek szerte szórva .
Össze már nem szedhetem emlék vagyok én is,
Sosem volt szerelem.

( Szécsi Magda )







Lelkünk tiszta szerelmével oltár elé megyünk,
Hogy egymásnak örök hűséget tegyünk,
S ha szerelmünk lángja parázzsá csitulna,
Gyermekünk szemében újra - s újra lobogna.

( Kovács Mihály )







Öleljük meg egymást, szívesen, meghitten,
És szeressük egymást: úgy áld meg az Isten.

( Arany János: EGYESÜLÉS )







Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.

Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.

Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.

( József Attila )







Akit párodul melléd rendel az ég,
Becsüld meg, szorítsd meg kezét,
És ha minden álmod valóssággá válik,
Akkor se feledd, légy hű mindhalálig.

( Madács Imre )







Csókot csókra adjon s aki hű, nem álnok,
Aki büszke arra, hogy mellette állok.

Aki míg én alszom őrködik könnyezve,
És, ha ébren vagyok, kacagó a kedve.

( József Attila: Egyedül )







Álmodj rólam, és én ott leszek veled,
ha megérint a hajnal korábban, ébredek.
Szólj néha hozzám, ha hiányzom néked,
Keress álmaidban, és én ott leszek veled !

( Bestiák - Álmodj néha rólam )







Mi nem hirdetjük fennen, hangos szóval,
Csak te, csak én, örökké és holtomiglan.
Mi megpróbálunk csendben boldogok lenni,
Lelkünk mélyén őszintén, igazán szeretni.

( Stendhal )







A semmi is lehet minden
A minden is lehet semmi
Ahogy az első percben
Csak úgy szabad szeretni.

( Gyurkovics Tibor )







Vannak boldog könnyek, s fájó mosolyok.
Mindig lesznek szerelmek míg a Föld forog.
Az élet szép, de élni tudni kell,
Az élet harc, és benne győzni kell!

( Anatole France )







Te édes-kedves társam,
Miféle szerződés ez?
Micsoda Isten irta,
Mikor szivünkbe irta?

( Kaffka Margit: Litánia )







Az apró örömök olyanok mint az útszéli kis virágok,
csak azok találnak rájuk, akik igazán keresik őket.







A szeretet nem adó, nem követelés, mely mögött áll végrehajtó.
A szeretet úgy árad, mint a napfény csöndesen és állandóan - egyedül a maga csodatévő hevétől

( Hekler Antal )







Minden nap egy-egy szál virág többet jelent, mint egy egész csokor ünnepélyes alkalmakkor.

( Perui mondás )







Tetteidnek tudjál örülni,
más tetteit tudd megbecsülni;
főként ne gyűlölj egy embert se,
s a többit hagyd az Úristenre.

( Goethe: Életszabály )







Ne küzdj túl erősen. A legjobb dolgok váratlanul történnek.

( Gabriel García Márquez )







Öreg fának kidőlt törzse,
Két szép hajtás nőtt belőle.
Új hajtások sok virága,
Emlékeztet a vén fára.

( Sírfelirat )







Egyedül félszárnyú angyalok vagyunk, s csak úgy tudunk szárnyalni, ha összekapaszkodunk.

( Goethe )







A szeretet kérés nélkül ad, makacskodás nélkül elfogad, késlekedés nélkül megbocsát, és csak saját elégtelensége miatt szenved.

( Peter Lippert )







Jegyezd meg az élet kemény egy tart minket állva,a remény,
S ha bár a legtöbb ember gyáva A remény hal meg utoljára.







Sorsunk egybeforr, együtt megyünk tovább,
Az élet viharában Te vigyázol reám.
Köszönöm,hogy szeretsz, s hogy hiszel nekem,
S hogy megosztod az életed velem.

( Vörösmarty Mihály v. Ady Endre? - Első pillantásra is nyilvánvaló, hogy ezek a gyöngécske versezetek nem származhatnak se Vörösmarty, se Ady tollából. Van aki még át is lapozta a két költő összes verseinek gyűjteményét, és természetesen nem lelte meg őket bennük. Vörösmarty és Ady műveinek szerzői joga, védettsége régóta lejárt, és a szólásszabadság fogalmába bizony belefér, hogy az internetre bármi olyan sületlenséget fel lehet tenni, ami nem ütközik törvénybe. ,,Sorsunk egybeforr" a világhálóval! )







Tudod, mi a virág?
A földnek jósága;
Tudod, mi a jóság?
A lélek virága.

( Petőfi Sándor: Az árva lyány )







Tanúm legyen a Föld, az ég s a tenger,
a sok madár, a Hold s minden ember,
Neked adom a szívemet, senki másnak,
mellé pedig az életem ráadásnak!

( A fenti négy sor szerzője a mai napig élesen megosztja az idézetipar moguljait: egy része egyszerűen Johann Wolfgang von Goethe-nek, másik része viszont Rabindranáth Tagore-nak tulajdonítja a vers(részlet?-et. A mai napig sincs gazdája a versnek, felváltva tulajdonították Tagore-nak vagy Goethe-nek a rigmust - és elsősorban esküvői meghívókon szerepel/t/ az álidézet.
A történet - egyelőre - itt zárul, de ha az oldal látogatóinak van hipotézisük a versike eredetéről, netán konkrétummal tudnak szolgálni az alkotó személyét illetően, ne habozzanak megosztani azt velünk. )







Az ember egy napon rádöbben arra, hogy az életben igazán semmi sem fontos. Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás, csak az, hogy valaki szeresse őt igazán.

( Geothe )







Az én utaimon
Nem nyílnak virágok,
Sötétség vesz körül,
Csillagot nem látok...

( Ady Endre: Ismeretlen átok )







sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok,
néma barátod, rabszolgád vagyok,
alázatos és bizalmas barát,
aki nem kér semmit, csak néz s imád,
és nem akar lenni, csak általad,
csak az árnyéka annak, ami vagy.

( Szabó Lőrinc: A tükör vallomása )







Aludtam, és azt álmodtam: az élet öröm.
Felébredtem, és azt láttam: az élet kötelesség.
Dolgoztam, és azt láttam: a kötelesség öröm.

Angol nyelven:
"I slept and dreamt that life was joy.
I awoke and saw that life was service.
I acted and behold, service was joy."

( Rabindranath Tagore: indiai költő és író )















 
 
0 komment , kategória:  Idézetek birodalma  
A legjobb idézetek egy helyen
  2020-11-05 20:30:01, csütörtök
 
 










A LEGJOBB IDÉZETEK EGY HELYEN


Mottó:

"Az életünk idézetek nélkül nem teljes"



SlidePlayer

Link








A hülyeség a hidrogén mellett a legnagyobb mennyiségben előforduló anyag a Világegyetemben.

(Thomas Alva Edison)







Kétféle ember létezik. Az ábrándos, aki pénzérméket hajigál a szökőkutak medencéjébe, meg a realista, aki kihalássza azokat.

(George O. Lucke)







Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel.

(Bertrand Russell)







Ne sírj mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént!

(Gábriel Garcia Marquez)







Ne küzdj túl erősen. A legjobb dolgok váratlanul történnek.

(Gabriel Garcia Márquez)







Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre, ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél.

(Victor Hugo)







Ne rohanj, és ne emészd magad, csak látogatóba jöttél ide, ezért állj meg és érezd a virágok illatát!

(Walter Hagen)







A kedves szavak rövidek és könnyen kiejthetőek, de a visszhangjuk valóban végtelen.

(Teréz anya)







A gyermeket tiszteletben kell fogadni, szeretetben kell nevelni és szabadságban kell elbocsátani.

(Rudolf Steiner)







A legfontosabb, amit egy apa tehet a gyermekeiért, hogy szereti az anyjukat.

(Theodore M. Hesburg)







Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel,a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat.

(Albert Einstein)







Add meg minden napnak az esélyt, hogy életed legszebb napja legyen!

(Mark Twain)







Élvezd a kis dolgokat, egy nap vissza fogsz tekinteni és rájössz, hogy azok voltak a nagy dolgok.

(Robert Brault)







Ma kezdődik életed hátrelévő része.

Charles Dederich







 
 
0 komment , kategória:  Idézetek birodalma  
Gondolatok a szeretetről
  2020-11-04 22:30:49, szerda
 
 







GONDOLATOK A SZERETETRŐL


1 ,,VIRÁGOK KÖZT VELED LENNI, TUDOM SZÉP VOLNA KEDVESEM"
(Bródy János)

2 ,,Jól csak a szívével lát az ember. Ami lényeges, az a szemnek láthatatlan."
(Saint - Exupery)

3 ,,Az a nap, amely nevetés nélkül telik el, elvesztegetett idő."
(Charles Chaplin)

4 ,,A szeretet lángjaiban a legkeményebb vasnak is meg kell olvadnia."
(Gandhi)

5 ,,Minél több szeretet és jóság sugárzik belőled, annál több áramlik rád vissza."
(Sigmund Freud)

6 ,,Senki sem érdemli meg a könnyeidet. Aki pedig megérdemli, az nem fog sírásra késztetni." (Gabriel Garcia Márquez)

7 ,,Egy ölelés ideális ajándék. Mindenkire illik a mérete, és senki se ellenzi, ha továbbadják."
(Hugo Ball)

8 ,,A legjobb módszer önmagunk felvidítására, ha felvidítunk valaki mást
(Mark Twain)

9 ,,Feledd a szomorúság perceit, de ne feledd el soha, amire azok tanítottak."
(Vörösmarty Mihály)

10 ,,Ha romba dőlnek legszebb álmaid, reményeid ne hagyjanak el, mert sokszor a romok fölött a legszebb virágok nyílnak."
(Goethe)

11 ,,A mosoly olyan görbület, amely mindent egyenesbe hoz."
(Phyllis Diller)

12 ,,Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhánkat, gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre."
(József Attila)

13 ,,Mindig az az erősebb, aki nem tombol, hanem mosolyog."
(kínai közmondás)

14 ,,A lélek varázslatos gyógyítója a szép szó."
(Szókratész)

15 ,,Vannak olyan pillanatok, amikor egy rózsa fontosabb, mint egy falat kenyér."
(Simmel)

16 ,,A szeretet hiányát az ember soha nem pótolhatja, ám a szeretet minden mást pótol."
(japán közmondás)

17 ,,A virágot a napfény fejleszti ki, az emberi lelket a szeretet."
(Gárdonyi Géza)

18 ,,A boldogság szeretet kérdése, semmi másé. Aki szeretni tud, az boldog ember." (Hermann Hesse)

19 ,,A jókedv az ember egyéni paradicsomkertje."
(Alexander Brody)

20 ,,A szeretet az élet."
(Móra Ferenc)

21 ,,A semmi is lehet minden, a minden is lehet semmi. Ahogy az első percben, csak úgy szabad szeretni."
(Gyurkovics Tibor)

22 ,,Gazdag ember az, akinek sok van. Gazdagabb, akinek kevésre van szüksége. A leggazdagabb, aki sokat ad."
(Klaus Engelhardt)

23 ,,A mosolyt, amit másoknak küldesz, ezerszeresen kapod vissza."
(japán közmondás)

24 ,,A hatalom szeretete, nem a szeretet hatalma."
(Bródy János)

25 Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa?










































































 
 
0 komment , kategória:  Bölcsességek és gondolatok.   
     2/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
2020.10 2020. November 2020.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 24 db bejegyzés
e év: 276 db bejegyzés
Összes: 4830 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1102
  • e Hét: 9339
  • e Hónap: 35962
  • e Év: 173334
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.