|
 2/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 19
|
|
|
|
|
|
2020-12-12 17:30:58, szombat
|
| |
| |
Reményik Sándor: SZIVÁRVÁNY
I.
A párában, a vízesés felett,
Halványan, mint egy álom,
És testetlenül, mint egy lehelet:
Az örökifjú szivárvány lebeg.
Megrokkannak a sziklák, a hegyek,
A kő mállik, az erdők sírba térnek,
Új medret tör a patak magának,
S a régit testálja a feledésnek.
Megőszül a világ.
De a szivárvány mindíg egy marad
S színei meg nem fakuló csodák.
Örökifjan és egyformán lebeg,
Halványan, mint egy álom
És testetlenül, mint egy lehelet.
Mint a művészet az élet felett.
II.
Minden lélekben van egy kis szivárvány,
Kis csapóhíd, amelyet lebocsát,
Hogy egy más lélek átjöhessen rajta, -
Ennek a hídnak hídpillére nincsen,
Ezt a hidacskát csak az Isten tartja.
Az Isten, aki a szívekbe lát.
Radnaborberek, 1922 július
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Reményik Sándor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-12-11 13:45:51, péntek
|
| |
| |
Sajó Sándor: IDÉZETEK 
Sajó Sándor (Ipolyság, 1868. november 13. - Budapest, 1933. február 2.) költő, tanár, drámaíró. Sajó Sándor a Kárpát-haza költője. Hazafias és irredenta költemények szerzőjeként vált ismertté. Verseit 1885-től közölték a fővárosi és vidéki újságok, folyóiratok.
Sajó Sándor embernek és költőnek egyformán nagy volt. Emberi alakja néhány évtized múltával el fog halványulni, költői egyénisége szoborszerűen állandó marad az utókor előtt."
/dr. Bartha József/
...Akard: és lesz még jobb magyar világ itt,
Akard, és itt még csoda születik!
Akard és úgy lesz: minden a tiéd itt,
Tiéd az ország és a hatalom..."
S az éjben, mintha erdőn zúgna végig
És milljó szívből eskü szállna égig,
Fölzeng a szent szó: akarom!...
Sajó Sándor: MAGYARORSZÁG
Áradj a szívembe
Örök szép magyarság:
Petőfi, Petőfi -
Szerelem, szabadság!
Igézet fog el egy
Szent emlékezetben -
S áldom az Istent, hogy
Magyarnak születtem...
Sajó Sándor: VAN NEKEM EGY KÖNYVEM...
Bágyadtan tűrni furcsa végzetünk,
Mely sírni késztő tréfát űz velünk,
S mert sok bajunkat nincs kin megtorolni:
Egymást vádolni, egymást marcangolni!...
- Én népem! múltba vagy jövőbe nézz:
Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!...
Sajó Sándor: MAGYARNAK LENNI
De én esengek: légy víg újra, újra,
Mert fáj nekem, ha bús vagy, oh leány
S óh legszebb vagy, ha közelebb simulva
Könnyes szemekkel mosolyogsz reám
Sajó Sándor: SZERELEM
De túl minden bún, minden szenvedésen,
Önérzetünket nem feledve mégsem,
Nagy szívvel, melyben nem apad a hűség,
Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!
Sajó Sándor: MAGYARNAK LENNI
Egy ember mindent dallá álmodott,
Mi földi szívben vágyón földobog;
E zengő gyász ha belesír az éjbe:
Ez Beethoven zenéje.
Sajó Sándor: BEETHOVEN LELKÉT RINGATOM E DALBAN...
... egy a sorsunk, ez köt engem is:
Hűség e földhöz zordon télben is,
S bár soh´se érjünk enyhébb sugarat
- Szenvedve, sírva, ha így van megírva,
Élünk-halunk a magyar ég alatt!
Sajó Sándor: A VERÉB
E hármasszín a lelkemen ragyog,
Számomra nincs szebb ezen a világon;
E lobogót én, mert magyar vagyok,
Hűséggel védem, szeretettel áldom.
Sajó Sándor: MAGYAR ZÁSZLÓ
Elbukni csúful?... hess el, őrület!...
Még hinni kell, hogy jobb jövőnk derül...
Múlt és jövendő, hit és becsület -
Most mind ez egy szó: rendületlenül!
Sajó Sándor: RENDÜLETLENÜL!
Égi törvény zúgja, bongja
Ezredévünk szent jogát;
Megüzenjük Trianonba:
Eddig tűrtünk, - nem tovább!
Ős földünkért, ős fajunkért
Van még vérünk, van tüzünk,
Ez az ország, ez az égbolt
Ezer évig a miénk volt
És miénk lesz - esküszünk!
Sajó Sándor: TRIANONI DAL
Az én nagyapám haja hófehér
Magyarországon lakunk, ő meg én,
De mégis nagyon messze van szegény.
Vannak ott erdők, szép nagy zöld hegyek,
Karácsonyfából álló fenyvesek,
Nyaralni oda mégsem mehetek.
Sajó Sándor: NAGYAPÁM
És én, mint véred lüktető zenéje,
Ahogy most lázas ajkadon liheg,
A hang vagyok, mely belesír az éjbe
És sorsod gyászát így zendíti meg
Sajó Sándor: MAGYAR ÉNEK
És leszek szégyen és leszek gyalázat
És ott égek majd minden homlokon,
S mint bujdosó gyász, az én szép hazámat
A jó Istentől visszazokogom;
És megfúvom majd hitem harsonáit,
Hogy tesz még Isten gyönyörű csodát itt:
Bölcsővé lesz még minden ravatal, -
Havas Kárpáttól kéklő Adriáig
Egy ország lesz itt, egyetlen s magyar!
Sajó Sándor: MAGYAR ÉNEK 1919-BEN
Északon, erdős, kies völgyben,
Ott, ott van az én szülőföldem, -
Jaj, azt a földet nem adom!
Délen, kalászos rónaságon.
Ott, ott születtem, oda vágyom, -
Nem, - azt a rónát nem adom!
Keleten ős föld kínja jajgat, -
Erdély szült engem bús magyarnak, -
Oh, Erdélyt soha, senkinek!
Északra, délre, napkeletre
Nézek búsultan, keseredve:
E rab föld mind az én hazám!
Születtem síkon, völgyben, halmon, -
Egy kis rögért ha meg kell halnom,
Hát meghalok, - de nem adom!
Sajó Sándor: E RAB FÖLD MIND AZ ÉN HAZÁM
Földi ember, bús törvényül,
Vagy ifjan hal, vagy megvénül;
De sohsem túl az elégen,
Míg el nem ég, addig égjen.
Szomorú sors megvénülni,
Még szomorúbb; sutban ülni;
Nem akarok gyáva csendet,
Amíg élek, zúgok, zengek.
Meddig bírom, majd elválik,
Csak azt tudom, mindhalálig;
Csendes ember lesz belőlem;
De csak kint a temetőben.
Sajó Sándor: NEM AKAROK GYÁVA CSENDET
/A költő legutolsó verse/
Gyáva népnek nincs hazája -
Világ népe mind megveti,
Még az ég is kineveti -
Úgy kell neki, úgy kell neki! -
Így kell szegény vén bolondnak
Sírva porba hullni,
Sírni, jaj, hogy ilyen népnek,
Ilyen jónak, ilyen szépnek
Mért kell elpusztulni...
Sajó Sándor: A VÉN BOLOND
Ha ünnephangon szól az isten,
Az ő ajkán is magyar szó lebeg, -
Te zengsz a messzi égvilágon,
Hamupipőkés árvaságom,
Én féltett kincsem, anyanyelvem,
Te gyönyörű, egyetlenegy!
Sajó Sándor: A MAGYAR NYELV
Hogy mért teremtett bennünket a végzet
Bús csonkaságnak, fájó töredéknek!...
Tombolva inni hegyeink borát,
Keserveinknek izzó mámorát,
Sajó Sándor: MAGYARNAK LENNI
Ki lelke mélyén ember és magyar:
Eszményeinknek képét festi rája,
S legyen bár sorsunk gyász vagy diadal,
A harcot érte hűséggel megállja!
Sajó Sándor: MAGYAR ZÁSZLÓ
Kik itt élünk még, s magyarok vagyunk,
Tetsvér, ne titkold: szégyeljük magunk.
Ki itt magyar még, gyászban mind rokon:
Gyalázat ég itt minden homlokon.
Sajó Sándor: GYÁSZMAGYAROK
Köszönöm, édes anyanyelvem,
Te gyönyörű, egyetlenegy,
Hogy nekem adtad hangjaid zenéjét
S megengedted, hogy szívem dobogását
Magyarul muzsikáljam;
Hogy a hangszer lettél szent érzéseimben:
Áhítatomban búgó orgona,
Búbánatomban síró hegedű,
S hogy könnyebb kedvem halk fuvalmait
A te tilinkód zendítette dalba.
Sajó Sándor: A MAGYAR NYELV
Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét,
Vérünkbe oltva ősök honszerelmét,
Féltőn borulni minden magyar rögre,
S hozzátapadni örökkön-örökre!...
Sajó Sándor: MAGYARNAK LENNI
Lesz tavasz még, lesz még nyár is,
Száll arra még más madár is!
Adtuk könnyel,vesszük vérrel: -
Lesz még szőlő lágy kenyérrel!
Sajó Sándor: SZÜLŐFÖLDEM DALOS TÁJA...
Magyarország katonái,
Tudtok-e még talpra állni?
Tudnotok kell: űz az átok,
Tudnotok kell: nincs hazátok,
Most riadjon harsonátok:
Most nem másért, most magunkért,
Ős földünkért, ős fajunkért
Fegyverre, magyarok!
Sajó Sándor: FEGYVERRE!
Magyarnak lenni: tudod mit jelent?
Küzdelmet, fájót, véges végtelent.
Születni nagynak, bajban büszke hősnek,
De döntő harcra nem elég erősnek.
Sajó Sándor: MAGYARNAK LENNI...
Magyarnak lenni: tudod, mit jelent?
Magasba vágyva, tengni egyre - lent;
Mosolyogva, mint a méla őszi táj,
Nem panaszolni senkinek, mi fáj.
Sajó Sándor: MAGYARNAK LENNI...
Magyarnak lenni: nagy s szent akarat,
Mely itt reszket a Kárpátok alatt:
Ha küzködőn, ha szenvedőn, ha sírva:
Viselni sorsunk, ahogy meg van írva;
Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkei,
Vérünkbe oltva ősök honszerelmét,
Féltőn borulni minden magyar rögre,
S hozzá tapadni örökkön-örökké!...
Sajó Sándor: MAGYARNAK LENNI
Magyarnak születtem. Szeretem e földet
Büszke szegénységben, bús gyönyörrel én;
Más nemzet gyermeke gúnyos nyelvet ölthet, -
Nincs hivatás, szentebb, e föld kerekén!
Boldogabb nép sarja kicsinyelve szánhat, -
Ezt a csodás érzést hogy is értené!
Óh de honszerelmem gyűlöletre lázad,
Ha rút árulás tör idegen felé...
Sajó Sándor: MAGYARNAK SZÜLETTEM
Mikor hegyek közt jársz bolyongva,
Nem látsz a büszke bércoromra:
Ott lenn a völgyek rejtekében
A legszebb csúcs is észrevétlen;
De nézz csak vissza messze tájrul:
Szived megdobban, szemed ámul:
Mily diadallal kéklik égre
A fátyolos bérc bús szépsége...
Sajó Sándor: DAL A MESSZI BÉRCOROMRÓL
A mindenségbe annyi jaj kiáltson,
Ahány magyar rög innen elszakad;
A tízkörmömmel kelljen bár kiásnom,
Kikaparom a földbül a holtakat:
Meredjen égnek körül a határon
Tiltó karjuknak végtelen sora,
S az ég boltján fönt lángbetűkkel álljon
Egy égő, elszánt, zordon szó: soha!
Sajó Sándor: MAGYAR ÉNEK 1919-BEN
Ó, szállj le hozzánk, égi angyal,
Ó, jöjj, kis Jézus s légy velünk,
És igazságot hozz magaddal,
És sok játékot hozz nekünk, -
Mindent, mit vágyunk álmodott:
Sok trombitát és sok dobot,
És sok-sok puskát, kardot, ágyút,
Hogy szent nevedet áldva-áldjuk,
Hozz hírt, amelynek hallatára
Itt minden szemek fölragyognak,
Boldog Karácsonyt valahára
Szegény-bús-árva magyaroknak!
Sajó Sándor: KARÁCSONYI ÉNEK
Ős földünkért, ős fajunkért
Van még vérünk, van tüzünk,
Ez az ország, ez az égbolt
Ezer évig a miénk volt
És miénk lesz - esküszünk!
Sajó Sándor: TRIANONI DAL
...Soha, soha egy kis göröngyöt innen
Se vér, se alku, se pokol, se ég -
Akárhogy dúl most szent vetéseinkben
Idegen fajta, hitvány söpredék!
E száz maszlagtól részegült világon
Bennem, hitvallón, egy érzés sajog:
Magyar vagyok, a fajomat imádom,
És nem leszek más, - inkább meghalok!
Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul;
Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porbahull;
De ezt a lelket itthagyom örökbe
S ez ott vijjog majd Kárpát havasán
És belesírom minden ősi rögbe:
El innen rablók, - ez az én hazám!
Sajó Sándor: MAGYAR ÉNEK 1919-BEN
...Szeretlek mindenképp, szeretlek mindig is, -
Önként-e vagy rabként, tőled függ csupán;
Jobb: önként is szállnom, amerre a szél visz,
Mint rabként loholnom - végzetem után ...
Sajó Sándor: SZERELEM, GYŰLÖLET
Születtem síkon, völgyben, halmon,
Egy kis rögért, ha meg kell halnom,
Hát meghalok,- de nem adom!
Sajó Sándor: A RAB FÖLD
Szülőföldem szép határa,
Meglátlak-e valahára?" ...
Szülőföldem szép határa,
Rab vagy te most, én meg árva;...
Látlak-e még valaha.
Sajó Sándor: SZÜLŐFÖLDEM SZÉP HATÁRA
...S tudsz magyar lenni megtiportan is;
Érezd és hirdesd: ami nincs most, lesz még,
S verdesd a szárnyad lenn a porban is;
Erdély keserve szívedből sikongjon,
A Lomnic-csúcsról lengjen rád a gyász,
Viharzó vágyad zúgjon minden ormon:
Lesz kikelet még, lesz föltámadás!
Sajó Sándor: MAGYAR KERESZT
Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul;
Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porba hull;
De ezt a lelket itt hagyom örökbe,
S ez ott vijjog majd Kárpát havasán
És belesírom minden ősi rögbe:
El innen, rablók - ez az én hazám!
Sajó Sándor: MAGYAR ÉNEK 1919-BEN
Verje meg az Isten,
Veretlen ne hagyja,
Ki magyar létére
Magát megtagadja...
Verje meg az Isten,
Nem egyszer, de százszor,
Ki magyar létére
Idegenhez pártol...
Verje meg az Isten
Ki a magyart bántja,
Ki magyar létére
Száz örvénybe rántja.
Sajó Sándor: VERJE MEG AZ ISTEN
Vidd Napkeletre s tedd ott ravatalra,
Legyen gyászünnep, mikor égeted:
Egy elpusztult faj végső lángja-hamva
borul a földre, melyből vétetett...
Sajó Sándor: SIESS, HA VAGY MÉG, JULIÁN BARÁT
Visszavesszük a kerti almafát,
A zöld erdőt, az ős magyar hazát,
A fehér hajú szegény nagyapát.
Sajó Sándor: NAGYAPÁM
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Sajó Sándor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-12-09 22:45:46, szerda
|
| |
| |
MAGYARORSZÁG KIÁLL A SZUVERENITÁSÁÉRT ÉS RENDRE SIKEREKET ÉR
Magyarország számos kérdésben irányadóvá vált 2010 óta az Európai Unióban, ráadásul egy olyan közép-európai szövetségépítésbe kezdett, amelynek köszönhetően térségünk mára képes szembeszállni akár Európa legnagyobb hatalmaival is. A mostani magyar-lengyel eredményeket várhatóan a V4 másik két országa is támogatni fogja Brüsszelben.
A következő hétéves uniós költségvetésről és az úgynevezett helyreállítási alapról szóló tárgyalássorozat során Magyarország nem meghunyászkodva ült le az asztalhoz, hanem feltételeket szabott és a tárgyalások végéig képviselte a nemzeti érdekeit például a holland vagy a német vezetéssel szemben. Így sikerült elérni júliusban, hogy a korábbi tervekkel ellentétben lényegesen több forrást kapjunk, és így sikerült most elérni azt is, hogy az úgynevezett ,,jogállamisági" mechanizmus ne lehessen politikai nyomásgyakorlási eszköz.
A közép-európai térség politikai, társadalmi és gazdasági megerősítése egyáltalán nem tetszik azoknak a - közös piacunkból a legnagyobb hasznot húzó - nyugati nagyhatalmaknak, amelyek az uniós csatlakozáskor abban reménykedtek, hogy tovább tudják majd erősíteni a közép-európai térség kvázi-gyarmati szerepét. Ezért igyekeznek minden eszközt bevetni annak érdekében, hogy megdöntsék az Orbán-kormányt és a hozzá hasonlóan gondolkodó PiS-kabinetet Lengyelországban. Ennek egyik legfontosabb eszközének szánták az úgynevezett ,,jogállamisági" mechanizmust, amelyet a sajtóhírek szerint annyira felpuhítottak a magyarok és a lengyelek ellenállása miatt, hogy nem lesz érdemi hatással Magyarországra.
Magyarország és Közép-Európa erősödésében ugyanakkor nemcsak a nyugati nagyhatalmak nem érdekeltek, hanem az itteni baloldal sem, amely lényegében Brüsszel hazai helytartójaként viselkedik. Ezért is különösen veszélyes, hogy Magyarországon a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció és a Momentum lettek az ellenzék vezető pártjai, hiszen kormányra kerülve mindkét párt kritika nélkül teljesítené a brüsszeli követeléseket. Nem véletlen, hogy ma is ez a két párt a leghangosabb az úgynevezett ,,jogállamisági" mechanizmus kapcsán.Magyarország kiáll a szuverenitásáért és rendre sikereket ér el
Magyarország számos kérdésben irányadóvá vált 2010 óta az Európai Unióban, ráadásul egy olyan közép-európai szövetségépítésbe kezdett, amelynek köszönhetően térségünk mára képes szembeszállni akár Európa legnagyobb hatalmaival is. A mostani magyar-lengyel eredményeket várhatóak a V4 másik két országa is támogatni fogja Brüsszelben.
A következő hétéves uniós költségvetésről és az úgynevezett helyreállítási alapról szóló tárgyalássorozat során Magyarország nem meghunyászkodva ült le az asztalhoz, hanem feltételeket szabott és a tárgyalások végéig képviselte a nemzeti érdekeit például a holland vagy a német vezetéssel szemben. Így sikerült elérni júliusban, hogy a korábbi tervekkel ellentétben lényegesen több forrást kapjunk, és így sikerült most elérni azt is, hogy az úgynevezett ,,jogállamisági" mechanizmus ne lehessen politikai nyomásgyakorlási eszköz.
A közép-európai térség politikai, társadalmi és gazdasági megerősítése egyáltalán nem tetszik azoknak a - közös piacunkból a legnagyobb hasznot húzó - nyugati nagyhatalmaknak, amelyek az uniós csatlakozáskor abban reménykedtek, hogy tovább tudják majd erősíteni a közép-európai térség kvázi-gyarmati szerepét. Ezért igyekeznek minden eszközt bevetni annak érdekében, hogy megdöntsék az Orbán-kormányt és a hozzá hasonlóan gondolkodó PiS-kabinetet Lengyelországban. Ennek egyik legfontosabb eszközének szánták az úgynevezett ,,jogállamisági" mechanizmust, amelyet a sajtóhírek szerint annyira felpuhítottak a magyarok és a lengyelek ellenállása miatt, hogy nem lesz érdemi hatással Magyarországra.
Magyarország és Közép-Európa erősödésében ugyanakkor nemcsak a nyugati nagyhatalmak nem érdekeltek, hanem az itteni baloldal sem, amely lényegében Brüsszel hazai helytartójaként viselkedik. Ezért is különösen veszélyes, hogy Magyarországon a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció és a Momentum lettek az ellenzék vezető pártjai, hiszen kormányra kerülve mindkét párt kritika nélkül teljesítené a brüsszeli követeléseket. Nem véletlen, hogy ma is ez a két párt a leghangosabb az úgynevezett ,,jogállamisági" mechanizmus kapcsán.
Egységben az erő!
Link
Kocsis Máté: az a hazaárulás, amit az ellenzék művel!
Link
Szijjártó: Sikert értünk el, mert harcoltunk a nemzeti érdekért
Link
Soros elbukott, dühös és elkeseredett a magyarországi baloldal
Link
Amikor már Róna Péter, az ellenzék egyik fő ideológusa is így látja:
,,Amit most Orbán Viktor Brüsszelben elért, azt talán csak a francia minisztertanács egykori elnökének, Talleyrand-nak sikerült, amikor nem sokkal Napóleon veresége után visszaállította Franciaország helyét az európai politikai rendszerben. Az unió Orbán Viktor tevékenysége nyomán értékközösségből érdekközösségé vált; tehát Orbánnak sikerült teljesen újradefiniálnia az Európai Unió lényegét" - véli Róna Péter.
A neves közgazdászt Bolgár György kérdezte a Klubrádió műsorában péntek este. Róna Péter úgy fogalmazott:
Orbán Viktor egy teljesen vert helyzetből tudott elképesztő eredményt kihozni.
Index 20.12.12
Magyarország és Lengyelország győzött!
Angela Merkel elfogadta Orbán Viktor és Mateusz Morawiecki feltételeit:
bevándorlási és gender kérdések alapján nem lehet jogállamisági eljárást
indítani, nem lehet pénzt elvenni a nemzetállamoktól.
A magyar miniszterelnök megvédte hazánk szuverenitását!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Média |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-12-08 19:45:22, kedd
|
| |
| |
CSABAI LAJOS VERSEI 
AUGUSZTUSI VERS
Augusztus van, tombol a nyár.
Elmédben hűsre vágyik,
Csak piheg a gondolat.
A láthatárt kémleled,
Vajon jön-e végre
Enyhítő lágy fuvallat?
Amott nyugat felé
Szürkül az ég alja.
A hegy felől már
Testes felhő gomolyog,
Megrémül a nap,
Mint ki vesztét érzi,
Rád zúdítja még
Maradék sugarát,
Aztán megadóan a
Felhőbe sompolyog.
S a fuvallat jön. Nem hűst,
De jeges szelet áraszt.
Erejétől a jegenye meghajlott.
Megdördül az ég,
Száz villám cikázik.
Vízfüggönyt ont a menny,
Millió jégszem kopog.
Hömpölyög az ár,
S te visszakívánod már
Az imént még perzselő napot.
BARÁTOD AZ...
Mondják egyesek: barátod az,
Ki melletted őrültségeidben is kitart
Ha mással vitába kerülsz
Igazat mindig néked ad.
Mondják, barátod az,
Ki bajban együtt sír veled
Bármi dologba fognál is
Mindenben segít neked.
Én azt mondom: barátod az,
Ki odaadja az utolsót is neked
Étkét megosztja, ha éhezel,
S érted vitázik, nem ellened.
Ki ha szakadék felé mégy
Nem veled tart, de elédbe áll!
Ha téveszme gyötri lelkedet,
Tükröt tart, segít, míg szíved
A jó útra ismét rátalál.
Ő kölcsön adja két szemét neked,
Ha nem engednek látni könnyeid,
S ha néha nem ért egyet veled,
Nem ellenséged ő! Ne hidd!
Mert abszolút igazság nincsen,
De van ki messziről jön, többet lát
S ha vehemens is, még nem kötekedő
Csak óvna, hogy ne kövess el hibát.
És ha mennie kell,
Mert vére, sorsa hajtja őt,
Nem úgy dob el Téged mint
Kiszolgált, megunt keszkenőt.
EMLÉKVERS NŐKNEK NEGYVEN UTÁN
Nem akkor múlik el az ifjúságod,
Amikor azt mondják neked: néni.
Addig tart, amíg tudsz életedben
Őszinte szívvel örülni, remélni.
Ifjúságod megtart téged
Míg örülni tudsz egy szál virágnak 
Amíg helye van szívedben
Egy májusi est dalának
Ha majd nagymamaként egykor
Megérzed talán, hogy szíved fárad,
S nem támad vágy , ami éltet,
Akkor,- de csakis akkor-
Ints búcsút az ifjúságnak.
ESTI LELTÁR
Ma megint bűnös voltam, Uram.
Pazarló voltam és túl mohó
Sok éhezőre nem gondoló
S egy egész napot eltékozoltam, Uram!
Ma is bűnös voltam, Uram.
Paráznán néztem egy idegen lányra
Védekeznék, mert hogy szívem árva
De tudom, gyenge érv nálad ez, Uram!
Megint bűnös voltam ma, Uram
Türelmetlen, pedig a megértés kellett
De sajnos csak ingerült szóra tellett
De tudod, most sok bajunk van, Uram!
Ma megint bűnös voltam, Uram.
A csábítás nagy volt, és engedtem,
Titkaidat feszegettem.
De hát képedre teremtettél, Uram!
De tettem ma jót is, Uram.
Bár tudom, "Ne tudja azt a bal kezed
Mit jobbal adsz!" törvényed ez neked
De könnyű lett ettől szívem, Uram!
Volt, akit megvigasztaltam, Uram.
Mert szót adtál számba, lágyat, biztatót,
Mert sokan vannak, kik éhezik a jót!
Nem tudok szenvedőt nézni, Uram!
Vond meg hát mérlegem, Uram!
Érdemlem e tőled szeretetedet?
Érdemlek e tőled még időt, éveket?
De ha hívsz, kész vagyok menni, Uram!
ÉRINTÉS 
Mikor szép fejed álomra hajtod
Tudom, nincs veled senki sem
Leeresztett redőnyöd, zárt ajtód mögött
Altatódajkád csak a gyötrelem
Mikor bús fejed álomra hajtod
S a köddé folyt időbe néz szemed
A fájdalom is csak egy imbolygó folt csupán
Te nem tudod, de én ott vagyok veled
Kulcslyukon át osonok be hozzád
Szellemszárnyon, mint a képzelet
Megigazítom rajtad gyűrött takaród
Gyengéden megsimogatom fejed
Egy pillanat, s újra itthon vagyok
Sugárzik, melegség járja át szívem
Ha te nem is érzed, öröm, hogy én tudom
Veled a fényt sikerült ma megérintenem
Mert senki vagyok, ha nem szerethetek
Poshadt vizű tó csak egész életem
De ha van, ki szomjazza érintésemet
Kristályvizet adó forrás lesz szívem
HA BÁRHOL JÁRSZ
Ha bárhol jársz, én vagyok,
Ki rettegek érted.
Ha megbántasz is, én vagyok,
Ki bocsánatot kérek.
Ha gondot hoznak napjaid,
Álmatlan az éjem.
Ha boldog siker érint meg,
Veled örül énem.
Ha kétség gyötri lelkedet, én
Hitet csepegtetek beléd.
Ha sötét lesz láthatárod, én
Virágos rétet vetítek eléd.
Ha egymás mellett elmegy lelkünk,
Én vagyok, kinek a vita jobban fáj.
Ha a búcsú órája jön, én vagyok
Ki magára többé nem talál.
S ha mindez lényed nem érinti meg,
A vesztes nem te, én vagyok.
Mert önzetlenül szeretlek, zsarolhatsz, -
De viszonzás nélkül megfagyok.
Nincs igazság a szerelemben!
Mindig az szenved, ki jobban szeret.
Ha valaki életét terád tette fel, és elhagyod.
Istenén kívül mindene elveszett.
HA ELSZÓLÍTANA AZ ÚR
Ha elszólítana engem most az Úr
Egy dolgot bánnék nagyon
Ami szeretet szívemben lakik,
Köztetek azt már szét nem oszthatom.
Évekig éltem szeretetlenül
Kenyérharc szívta el maréknyi erőm
De rájöttem egy napon: e szívet itt belül
Szeretni adta nékem Teremtőm.
Bánom nagyon már a sok közönyös napot
Mikor bennem önbaját siratta a lélek
Nem tudtam sokáig, nincs értelme másnak
Csak ha szeretek és másoknak élek.
Mit eddig adtam, tudom, bántóan kevés
Szívemben egyre a kétely szava dúl
Vajon életemre hányast érdemelnék?
Ha elszólítana engem most az Úr...
JÓ SZÓVAL
Ha jó szóval fordulsz mások felé,
Azzal kevesebb nem, csak több leszel.
Alkothatsz a világon bármily nagyot,
Annyit érsz csak, ami jót másokkal teszel.
Vedd észre mások kínját, baját
Feledd önmagad panasz szavát!
Nyomorgónak adj, szenvedőt szeress!
És ha nem kapsz érte csak hálás tekintetet
Légy elégedett, mert már ezért élni is érdemes.
KARÁCSONYI FOHÁSZ
Óh, add Uram, hogy örülni tudjak,
Hisz ajándék a megváltó gyermek nekünk.
Óh, add, hogy minden gonoszt feledni tudjak,
És reménykedve nézhessen rád szemünk.
Óh, add, hogy ne vakítson el az álcsillogás!
Láthassam a pompa mellett a valót!
Óh, add, hogy fél kenyerem éhezőnek jusson!
Adj a didergőknek meleg kandallót.
Add, hogy ne legyen úr a kétségbeesés!
Adj a csüggedőknek már ma új reményt!
Ne nekem adj, én nem szűkölködöm,
Nem esik jól a falat, míg ily sok a szegény.
Óh, adj Uram egy szép új világot!
Hol boldog asztalod körül
Jussa lesz mindenkinek, ki e földön él,
Ahol minden ember fiadnak örül.
MINDENSZENTEK...
Ha majd kint nyugszom a fűz alatt,
Ne hozz majd drága koszorút nekem!
Az ezer virágú krizantémok
Nem segítenek már szívemen.
Hiába mennek mások ezer virággal,
Jön a november, s elfagy mind.
Ne tarts a sírt versenyben díszítőkkel!
Nem lesz könnyebb a föld odakint.
Könnyebb csak lelkiismeretük lesz,
Mely hordja a vissza nem vont szavakat,
S százszor elmondják majd: köszönöm,
Mit szemükbe mondani nem tudtak.
A bántó szavaknak léleksebei
Millió virággal nem gyógyíthatók,
Hisz, kit köszönöm nélkül engedtek el,
Azok az órák vissza nem hozhatók.
Te ne légy köztük! Ha szívedben
Az őszben emlékek szép virága kél.
Csak egy szál gyertyát gyújts szobádban,
Kit szerettél, ott lesz veled majd, ne félj!
NEM AKKOR MÚLIK EL AZ IFJÚSÁGOD
Nem akkor múlik el az ifjúságod,
Amikor azt mondják neked: néni.
Addig tart, amíg tudsz életedben
Őszinte szívvel örülni, remélni.
Ifjúságod megtart téged...
Míg örülni tudsz egy szál virágnak
Amíg helye van szívedben
Egy májusi est dalának
Ha majd nagymamaként egykor
Megérzed talán, hogy szíved fárad,
S nem támad vágy , ami éltet,
Akkor,- de csakis akkor-
Ints búcsút az ifjúságnak.
REGGELE IMA
Már pirkad az ég
Kihunynak mind a csillagok
Mintha te szemed lenne Istenem
Napkeleten már csak egy ragyog.
Már múlik az álom
Bár testem, lényem még szendereg
Gondolatban nálad vagyok még Istenem
Lelkem hozzád szól, imát rebeg.
Köszönöm Istenem az új napot
Azt, hogy álmom éjjel vigyáztad,
Hogy a csodás mindenség kapuját
Előttem te ma újra kitártad.
Köszönöm Istenem szeretteimet
Köszönöm egész életem
Adj mindnyájunknak békés napot,
Nehézségeimben légy velem.
TE CSAK LÉGY JÓ
Bár körülötted millió kapzsi
Hajszolja a pénzt, míg lát
S nem látja meg, mint nyílik
A réten ezer virág
Te csak légy jó, és Isten megáld
Bár bűnözők hada vallja
Csak egy nap a világ
Ha elveszik mindened
Hisz nem számít sem ember, se család
Te akkor is légy jó, és Isten megáld
Ha úgy érzed is olykor
Nem süt a nap reád
Jogosan zúgolódsz 
Panaszra nyílik szád
Te akkor is légy jó
Bízzál, és Isten megáld
Bár néha reményed
Már-már veszni látszik
Szívedben a hit is olykor inog már
Te akkor nyerj erőt újra
S meglátod: Isten megáld
Ha majd az évek messze szállnak
S nem várnak házadban kincsek terád
De száz jó tettedért
Ezer jó szót kapsz majd
Akkor lelked nyugalmával
Az Isten megáld.
TUDOD KEDVESEM
Tudod rég kedvesem, az én sorsom a csend
Így fogadtál el, áldott érte neved!
Hiszen esténként, ha a kis csodát leteszem,
Megszűnik a zaj, a fülem is te vagy ekkor,
Mer itt vagy, így, csakis így kerül a félelem.
A csend megnyugtató, de a sötét erdő is
Fekete köpenye sok lopakodó árnynak.
Ha nem hallom, nem tudom, követ-e gonosz.
Színét veszi ez el a felhőtlen vágynak
Ezért mindenkinél több vagy te nekem
Szavakból én szemedbe nézve értelek
Szívverésedet is kezemmel hallomén
S csak fejed fejem mellett jutnak el hozzám
A simogató szavak szerelmek éjjelén
Pótolhatatlan vagy, nézd hát el, ha néha féltelek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csabai Lajos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-12-07 20:45:03, hétfő
|
| |
| |
SZATMÁRI DELINA VERSEI
AZT HITTEM, CSAK ÁLOM
Álmodtam egy csodás világot,
Olyat, amilyet az ember, még soha, soha nem látott.
Lombos, árnyas fák alatt az erdőben sétálok,
S rám köszönnek a mezei, színes, tarka virágok.
Kacskaringós, kicsi patak, de nagyon szorgalmas,
Csobog, lohol, mintha csak tudná, várják valahol.
A hegyeken is búza terem, gyönyörű,
Fürtös szőlő idelenn, a völgyekben.
A gazda a borát kóstolja, a szomszédot invitálja s mondja:
- Ez aztán a jó fajta. - Koccan a pohár, az áldásért a hála égbe száll.
Látom, az emberek boldogok, tökéletesek,
A gyermekekkel együtt oly vidáman kacagnak, nevetnek.
Lelkem az örömben sütkérezz, mert érzem,
Nem kell soha, soha többé félnem!
A gonoszság már nem bánthat, nem árthat,
Sem nekem sem másnak,
Nincs betegség, sem halál, nincs semmi, ami fáj,
Mindenki boldog már!
Nem csak az emberek, a vadak is szelídek lettek.
Vidáman szaladnak, egymásnak udvarolnak.
A madarak oly szépen dalolnak, fuvoláznak,
Kórusban hangversenyt adnak egymásnak.
A Nap fénylően szikrázik, a felhő körötte keringőt játszik,
A hűs szellő az arcomat simogatja, mintha csak érezné...
Szívem álmában is a békés szeretetet vágyja.
Azt hittem, mindez csak egy álom,
Mily boldogság, kiderült... az Újvilágot látom!
-700x700.jpg)
BECSÜLÖM ÉRTE
Becsülöm érte,
Becsülöm azt az embert,
aki elém áll és érvel,
hogy ezt vagy azt nem jól teszel.
Becsülöm érte, és van tekintélye a
szemembe`.
Ha igaza van, ha nem,
Akkor is azt mondom... ez igen!
Nemes cselekedet, mert úgy mondta el,
hogy a szemembe nézett.
Övé a tisztelet,
mert azt akarja, hogy jobb legyek.
De ha csak a hátam mögött pusmog,
kérdem én, az általa vélt hibámtól
vajon ő... mivel jobb?
ELMENNED, Ó, MIÉRT KELLETT?
Állok itt némán, a fejed felett,
a tekintetem el nem enged,
záporoznak szememből a könnyek,
elszakadni oly nehéz tőled.
Kavarognak bennem az érzések,
elmenned, ó, miért kellett?
A fájdalomtól sodor
a féktelen, képtelen képzelet.
Ha szólnál, ha megmozdulnál,
ha rám nevetnél, ha mosolyognál,
ha legalább a kezem megfognád,
enyém lenne az egész világ,
minden létező boldogság.
De hiába, hiába kérlek,
kérlek, hogy nevess,
hogy a tekinteted reám szegezd.
Te elmentél, s tűző napon is
rám szakadt a fagyos tél.
Elválaszt tőlem egy sötét világ,
szerető karod már nem ölel át,
ez olyan kegyetlenül fáj.
Úgy félek, nélküled kevés az élet,
nélküled nem létezek.
Nem maradt más nekem,
csak hogy reád emlékezzem.
Az arcod látni vágyom,
bárhogy fájjon,
ez lett minden boldogságom.
Rágondolni is kegyetlen,
hogy már nem lehetsz velem,
de add meg nekem, Istenem,
hogy örökké reá emlékezzem,
emlékével teljen be az életem. 
Nem kell a világból semmi sem,
csak Őt őrzöm a szívemben,
csak örökké Őt, Őt szeretem,
így múljon el, ha kell, az életem.
Kérlek, segíts nekem, Istenem!
Ó, egekben lévő csillagok,
mind, mind ránk ragyogjatok,
a távolból is átkaroljatok.
A fényetek sugarán, a sötéten is át,
az emlékeinket vigye tovább.
Ne legyen távolság semmi,
ami szép emlékeink
éltető, fenntartó, örök varázsát,
a szívem érted égő vágyát
el tudja venni.
Szerető Istenem, vigaszt adj nekem,
hogy a hitem erős legyen.
Enyhítsd szívem őrjítő fájdalmát,
hogy át tudjam karolni, újra látni,
reménységgel mindig várni.
Akár az éj sötétjében,
vagy fent a déli napsütésben
szép emlékünk mindig éljen.
Haljak vagy éljek tovább,
ne legyen távolság,
örökké láthassam ajkad mosolyát.
Erőt adj nekem, Istenem,
hallgass meg engem ott, a végtelenben,
mert reményt leltem ígéretedben.
Nélküle oly keserves a várakozás,
de tudom, mert hiszem: vár ránk
egy örök áldás, lesz feltámadás!
Édesanyám emlékére
ELMENNÉK MESSZIRE
Nyugalomra, békére vágyom,
Távol a világtól, távol minden zajától,
Mert sok ez a borzalom,
Úgy érzem, nem bírom.
Elmennék messzire, hol
Csend honol a szívekben.
Ahol csak a madarak énekét hallhatom,
Sűrű lombok zizegő színpompáját láthatom,
S a csobogó vízesést csodálom.
Békét, csendet vágyó képzeletem
Már repít is a végtelenben,
Ahol simogató szellőszárnyon
Egy angyalt látni vágyom.
De jó is lenne repülni hozzád,
Látni szép orcád, a kezem megfognád,
S az utat mutatnád, nézd,
Ez itt a békés mennyország.
Ez csak egy képzeletbeli álom, és én
Mégis már előre látom, visszavágyom!
Visszajövök képzeletben,
Leszállok, le, ide a Földre,
Rájövök, a honvágy gyötörne,
Mégsem vágyok a végtelenbe.
Bár káprázatos, színpompás,
Csillogón loholó, robogó -
Felhőszárnyakon visz a gondolatom,
Mégis, mégis leszállni vágyom.
Mert ez, ez a Föld az én világom!
Istenem, kérlek... kérlek... tekints le,
Inkább a békét hozd ide!
ELVESZTETTE EZ A VAK NÉP AZ ESZÉT
Ha valaki csak egy-két
alkalommal nem eszik,
akkor mit szóljon az,
aki mindig éhezik?
Elvesztette ez a nép
a józan eszét,
mikor a tudósok közül
ötből azon fáradozik négy,
hogy milyen fegyvert
készítsenek még.
Ha a pénzt nem
fegyverre költenék,
nem lenne a földön éhezés.
ERRE A KINCSRE RÁTALÁLTAM
Int és tanít
Istennek Szent Szava
Óriási nagy csoda.
Tanít és int, tanuld meg mind.
Megláthatod, a világon
Nincsen nagyobb kincs.
Akkor fogod megérteni,
Mily boldog az ember,
Csordultig lesz a szíved,
Telve szeretettel.
Akkor elmondhatod Te is,
Mert de sokan keresik,
Nem lelik és kérdezik:
Boldogság? Ugyan már, hol van?
Erre a kincsre rátaláltam,
Nézd csak, itt van, itt a Bibliában,
Az Isten Szent Szavában.
GONDOLKODOM SOKAT
Ha jön az Ősz,
lehullanak a falevelek,
ez a sorsuk, megérted.
Ha a törzset rágják
a férgek, elhal a kéreg,
nincs mentség, kivágják.
De ha sajnálják a fát,
keresnek rá megoldást,
szeretettel ápolják, locsolják!
De úgy látszik...
kiszáradt a meder,
vizet is hiába keresel.
Elborult, elvakult világ,
nem lát! A gondokon kívül,
ugyan mit ád?
A HARAG MELEGÁGYA...
A harag melegágya az Isten tanítása
és az értelem hiánya. Azt mondja az Írás:
Haragudjatok, "ámde": ne vétkezzetek,
és a haragotokkal ne menjen le az est.
A békét keressétek,
mert a harag nem szolgálja ezt.
Aki nem fogja fel, nem érti meg,
nem fékezi magát, az
okoz magának és másoknak
sok értelmetlen csapást.
A bölcs ember megfontolt, higgadt,
de a bolond kebelén nyugszik a harag,
és ez okoz sok háborút fájdalmakat.
Nem ismerik a Törvényt, a tanítást.
- vagy nem akarják -
Így Isten nevében kardot ránt,
amit még meg is áld.
Parancsszóra ölik egymást,
nem számít az országhatár,
hogy ott van egy másik ugyanolyan
testvér vagy felebarát.
Nem hallgatnak a jóra, az óvó, féltő,
Teremtő Jehova Isten Szavára,
ami azt mondja: ne ölj, ne bánts!
Nem ismerik a megbocsájtás fogalmát,
ami békét, nyugalmat ád,
vagy semmibe veszik Szavát,
inkább oda-vissza
halomra ölik, kinyírják egymást,
s végül Istent hibáztatják,
Aki jó előre szólt: vigyázz!
ISTENEM, HOGYNE SZERETNÉLEK
Este kiállok a szabad, nyitott teraszra,
S gyönyörködöm a ragyogó csillagokba `.
Amikor napfényes reggelre ébredek,
Kiskertemben egy nagy sétát teszek,
Amit sokszínű, tarka virágok öveznek.
Vagy a gyümölcsösben bóklászva
Friss, zamatos gyümölcsöket szedek,
S hozzá a madarak éneke mellett
Magamnak színes, virágos asztalt terítek.
Csendben hallgatok és nézegetek,
A kismadarak vidáman csicseregnek,
Zenét adnak a szívemnek, lelkemnek,
Ó, hogy milyen aranyosak, kedvesek!
A sok tarka lepke meg táncot járva
A nyíló, harmatos virágokat meghódítja,
S csókot lopva hűs szirmára... pajkosan
Rátelepszik a szivárványszínű kis virágra.
Mint aki irigy, és jaj, nem hagyja,
Hogy a szorgos méhecske megtalálja.
De körbe-körbe addig-addig kerülgette,
Végül a virágport mégis begyűjtötte.
Az örömöm a látványtól teljes,
De mindez nem lenne lehetséges,
Ha a világ nem uralna Tőled rendet,
Ha a Nap nem adna fényt és meleget.
Ha áldásoddal nem öntöznéd a földet,
Hogy a sok közül csak néhányat említsek,
S mindezekhez adtál a szívünkbe szeretetet,
Amitől az ember, ha akar, ember lehet!
Hát Istenem... hogyne szeretnélek?
Ugye Tudod, mily hálás a szívem Érted?!
A JÓBAN IS ROSSZAT LÁT
Hajt engem mindig valami erős vágy,
Valami hallatlan, önzetlen, segíteni akarás.
Kérés nélkül is mindenkinek adni szeretnék,
Ami tudom, néha nehéz, vagy képtelenség.
Mégis a szívem ég, mindent megtennék
A másikért, ha tudnék, ha félre nem értenék,
De sokszor oly gonosz, kegyetlen ez a világ,
A jóról nem vesz tudomást, a jóban is rosszat lát.
Gonosznak a szelídség, a jóság nem kiváltság.
Cselt sző, forral... mindig baja van a jóval.
A jó csendes... szép húrokat penget,
Amivel Istennek dicséretet zenghet.
Szívének a vágya nem az, hogy a másikat bántsa,
Hanem érte szól az imája, legyen Istennek rajta áldása,
Hátha a bűnét felismeri, megbánja, s a gonoszság
Helyett eljut oda, hogy a szívét a szeretet uralja.
Legyen neki esélye... hogy tudjuk azt mondani...
Megérte... megérte! Így leszünk Istennek kedvére!
KÖNNYŰ SZERETNI AZT
Ne legyen olyan a hited,
Ahogy a szél egy nádat lenget.
Légy Istenben erős és bátor,
Akkor is, ha a világ vádol.
Bölcs ember nem lesz sértett,
Ha eljutott az igazság a szívéhez.
Nem adja vissza rosszat a rossznak,
Mert akkor Te jobb mivel vagy...
Mint akik a rosszban sántikálnak?
Könnyű szeretni azt,
Akik a kedvünkbe járnak,
De a szívedben akkor leszel gazdag
Ha bántottak is, megbocsájtasz.
Ezt csak olyan teheti,
Akiben a hit és szeretet emberfeletti,
Így lesz az életed szép és jó,
Magad pedig Istenhez hasonló.
Ha a hited a próbát kiállja
Isten lássa, hogy ki a barátja,
Így leszel igazán kedves
A megmentő Istennek.
LEGYŐZNI MAGUNKAT AZ A NAGY FELADAT
A bolondok kebelén nyugszik a harag
Szomorú, ha valaki nem tudja kontrollálni
az érzéseit, csak az ösztönei vezetik.
Mit mondhatna erre egy értelmes ember?
Ne bántsd! Tanítsd a jóra, ha hajlik a szóra.
Buzdítsd szeretettel, reménnyel,
Így talán megérik egyszer!
Ha engem megbántanak, és visszaadom azt,
akkor mivel vagyok különb, mint akik bántottak?
Bántani, rugdosni, vádolni pofonegyszerű
- szokták mondani -, azt még a bolond is tud,
de a rosszat jóval legyőzni, azon felülkerekedni,
ahhoz értelem és EMBER kell... így nagybetűvel!
MILYET? SZÉPET!
Könyvesboltban jártam a napokban,
S a szót akaratlanul is hallottam...
- Egy verseskötet kérek! - Milyet?
- Szépet! Olyan beszédest,
Ami megörvendezteti a szívet,
Fátyolossá teszi a szemet,
Amibe a szív is beleremeg!
Olvasni csak ilyet szeretek!
Amiből árad a szépség,
S a másik iránti szeretet,
Mert ez az élet rettenetes,
Hogy milyen sivár lett!
Az emberekből már kihalt a szeretet!
Fülembe súgta: Egyetértek?
S mire magamhoz térek,
Fizetett, s gyorsan elsietett!
Az eladó meg is jegyezte,
Fura figura lehetett, mert ilyen könyveket
Manapság már nem is igen keresnek.
Pedig lehet, hogy jobbá tenné az embereket
- Az Ő szavával élve - mint egyes "rémtettek".
Igen egyetértek, - bár némelyek kinevettek -
De én azt mondom és vallom:
Verseket csak azok írnak,
Akik lelkében még a virágok is kinyílnak,
Mert akár fájdalomból, akár örömből születne,
Egy biztos... őszinte, érző, szerető szív szülötte.
S mert úgy szeretnék az életben valami szépet és jót tenni,
Ha mást nem tudok, legalább versben elmondani,
Az Isten Igéjére az emberek figyelmét fordítani,
Hogy érezzék azt, amit én, az Isten mindenkor kér:
Szeresük egymást, mert a szeretet mindennél többet ér!
MINDENKINEK KELL A SZERETET
Mindenkinek kell a szeretet,
Szeretet nélkül élni nem lehet.
A szeretet boldoggá tesz, éltet.
Ahol a szeretet lángja ég, ott soha
nincs sötét, mindig látod azt a pici fényt,
még akkor is, ha beborult az ég.
A tiszta szeretet utat mutat,
de soha nem oktat, az iskolába szoktak.
A szeretet az más! Az kér és tanácsot ad.
Az egy féltő, szerető alázat, amivel őszintén
becsüljük és tiszteljük a másikat.
A szeretet az nem bánt, az nem keresi a hibád,
pláne nem fenyeget, úgy kell neked, megérdemled.
Nem! A szeretet megfogja a kezed, segít,
hogy el ne ess. S ha a baj nagy,
cserben akkor sem hagy, veled marad!
A szeretet erejéből kölcsönad.
A szeretet azért fárad, hogy talpra állhass!
A szeretet együtt érző, nem haszonleső,
nem fenyegető, nem kérkedő. A szeretet
buzdít, bátorít, meggyógyít, a mélyből is felsegít.
Ha nem ilyen? Hazug az a szeretet!
Hazug az a szeretet, amely a bajban
nem segít, elfeled. Az igazi szeretet
Istentől ered, s az egy olyan hatalmas erő,
aminek nincsen gátja, nincs, mi útját állja,
ha a szívünket tölti meg az Ő drága igazsága!
MIT AKARSZ
Kábult, önző fejjel
Zúg, zakatol a fejedben minden,
sötét gondolat húz le a mélyben.
Mit akarsz?
Nincs más választás, csak a halál!
A veled született bűneidért ez jár!
Elcsüggedt szívvel az égre nézel,
búcsút intesz kábult, önző fejjel,
és már megszűnt minden,
semmire nem emlékszel.
Egyszer csak úgy érzed,
valaki fogja, szorítsa a kezed,
és a fény felé vezet.
Valami átsuhan a fejed felett,
és beleremegsz.
Ez az út és nem a halál!
Ne nézz se jobbra, se balra, ezen járj!
Akkor az égi fény rád is ragyog,
mert az Istentől jövő szeretet
felülmúl minden képzeletet.
MIT KÉRHETNÉK?
Porszem vagyok csak e létben,
Lehelet a semmiségben,
Csak egy pillanatnyi buborék,
Amit felkap a lég, s oda a lét.
Hatalmas Istenség, vajon Tőled
Én, semmiség, ó, mit kérhetnék,
Ha kérhetnék? - Békét!
Békét, bölcsességet, Istenem,
S hozzá szeretetet adj
Sokat a világnak,
S ha még engem is
E csepp létemben, szeretteimmel,
Befogadnál kegyelmedbe,
Én, érdemtelen gyermeked,
Engedd meg, hogy kérjelek,
Emlékedben bennünket is
Őrizz meg.
Kegyelmedet, ó, hogy áldom,
Fogadd el az alázatos,
Hálaadó imádságom.
Istenem, a Szent Nevedért,
És a hű Fiadért, Jézusért,
Ki értünk adta, bűnösökért,
Drága, Megváltó Életét.
MOST EZ A MÓDI, EZ A DIVAT
A szomorú csak az
Nem az már a cél, ha eltéved,
vagy bajba jut egy ember,
segítsenek neki, esetleg, módfelett
- ó dehogy -, pont ellenkezőleg.
Szakítsuk a sebet, ez a lényeg.
A bolhából is elefántot csinálnak,
vagy aljasságot kitalálnak.
Nem számít, hogy hazugság
vagy igaz, ezen virul a gaz.
Ha valakinek a lába alatt vagy,
nem számít már az sem a világnak,
ha akarnak, becsületes embert is
sárba taposnak. A szomorú csak az,
ha értelmes emberben is vevőre találnak.
ŐRT ÁLLVA
Kedves Embertársam,
Most kérlek, figyelj jól,
Mert ez a vers hozzád szól.
Sose legyen a szívedben harag,
Mindig szeresd a másikat.
Ha néha bántanak, tudom fájhat,
De a bánat meg nem vidámíthat.
Hát kérlek, a szeretettel
Öld meg a fájdalmat.
Hisz a gonosz őrt állva azt várja,
Hogy elaludjon szívedben
A szeretet lámpása,
De ha a szeretetnek engedsz,
Isten szól a szívedhez.
Akkor lesz igazán értékes,
A belőle fakadó érzésed
Elvezet egy csodás,
Boldog élethez!
Gonosz mindig lesz,
Amíg el nem jön az ítélet,
Az életed vele ne mérgezd,
Ezért hacsak lehet,
Figyelembe ne vedd!
Szeretettel kérlek,
Miatta, soha ne vétkezz!
SÜLLYEDŐ HAJÓ EZ A VILÁG
Egy orvost láttam - panaszokkal teli - sírva Szíriában,
mert ötven gyermek fekszik holtan, és én is sírtam.
Mondom magamban: "Mi az én,
a mi kínunk ahhoz?", s elszégyelltem magam.
Istenem! Süllyedő hajó ez a világ, vak, és nem lát!
Csupa káosz és zűrzavar, aggasztó, amit csinál!
Fordulnak mindenféle tanácsadóhoz, békeszerzőhöz
ahelyett, hogy megismernék Isten Szavát:
ne ölj, ne bánts!
Drága Teremtő Istenem, Te látod a bajt!
Könnyek közepette, szív-szorítva könyörgöm,
ne tartson már soká ez a harc! Megígérted, ezért kérlek:
mint a mennybe, a Földre is hozz békességet!
Minden embert védelmező, ó, te drága nagy Teremtő,
Hozd el a Te új világod, legyen minden ember boldog.
Egy orvost láttam - panaszokkal teli - sírva Szíriában, ezért írtam fájdalmamban.
SZERETET
Nagy az ember tévedése,
ha azt hiszi, hogy a bosszú,
a harag gyógyír a sebre,
mert magának árt vele!
Ellenben hatalmas
a megbocsájtó
szív szeretet
ereje!
A SZERETET ARRA INDÍT
Ha a lelkeden átgázolnak,
Ha két lábbal a sárba taposnak,
Akkor tudod meg, hogy ki a Testvér,
Ki a Barát, kinek van a szívébe` igazság,
A Krisztustól jövő igazi tanítás.
Minden időben szeret az, aki igaz Barát,
Testvérül születik, ha rád tör a nyomorúság,
Cserben nem hagy, mindenkor veled marad,
A szeretete arra indít, ha kell, ha tud, segít,
A tiszta, a nemes, a hűséges, szív szerint!
TANULD MEG, GYERMEKEM
Balga az az ember, aki vallja:
Ő a maga ura, az utat neki
senki meg ne szabja,
számára nem lesz korlát soha!
Az ilyennek elméjét nem
a szerénység uralja.
Tanuld meg, gyermekem,
szabály és törvény nélkül
nem létezik semmi sem.
Az csak butaság, hogy
amit akarsz, azt csinálsz.
Megteheted, de az élted
akkor csak egy káosz lesz.
Kezdjük azzal, ami most
a kezedben van: a csésze...
ha ledobod vége, ez a törvénye.
Ha felmégy a fára,
a gyenge ágára, leesel róla.
Kértelek, vigyázz, mert leeshetsz.
Figyeltél az intő szóra,
így nem estél bajba.
Isten is kér, figyelj rája.
Az embernek adott törvényt,
ami le van írva a Bibliában.
Az életed útmutatója lehet,
ha megismered és betartod,
ez lesz a védőpajzsod.
Remélem, érted, határt szabnak
a törvények. Törvénye van
a csészének, van a faágnak,
van a közlekedési szabálynak.
Az embernek Isten adott törvényt,
mert szeret, és ezzel védelmez.
Ha ezt megismered, és az életed
úgy éled, az szép lesz és becsületes,
Istennek ennyit igazán megtehetsz.
Ezzel tiszteletben tartod Őt,
cserébe Ő lesz a Megmentőd!
TAVASZI SZÉLBEN
Tavaszi szélben, virágok kelyhében,
Csöppnyi lepke ringatódzik az élet vizében.
Tarka lepke színpompája, pillanatnyi boldogsága,
Az élet apró ragyogása belopja magát az életünk viharába.
Mosolyogva derülök, szívből örülök,
Hogy az isteni szeretet megörvendezteti vele a szívünket.
Apró pici tünemények, szebbé teszik az életünket,
De ez a rohanó élet elrabolja a szépséget.
Rohanás a szívet, a szemet lakatra zárja, egy sötét kamrába,
A sodródó világ nem látja a szépet, amitől szebb lenne az élet,
Nem látja a napot, pedig ott fenn, az égen ragyog,
Akár a ránk letekintő milliárdnyi csillagok.
A VERS MINDEZEKET FELÜLMÚLJA
Ajándékot adni és kapni olyan nagyon jó,
A szívünknek, lelkünknek kedves és simogató.
A sok szép, gyönyörű virágok, tárgyak, ajándékok
Mind beragyogják a napot, az ember oly boldog.
De gondolkoztál-e már rajta, a vers mindezeket felülmúlja?
Benne az a sok kedves szó, vagy néha szívszorító,
Netán andalító vagy kalandozó, bejárja testünket, lelkünket,
Mikor a szív is beleremeg, esetleg a szemed is könnyes lett,
Mert úgy, de úgy tetszett. Vagy távoli tájakra repíthet,
S gyönyörködhet a határt nem szabó képzelet.
S már füledbe zeng tőle egy kellemes, szép ének,
Nem is lehetne ettől szebb... ha benned is így élnek.
Vagy visszahoznak sok régi, kedves emléket.
Egyszóval azt hiszed, rólad, neked szólnak a versek.
- legalábbis némelyek, kit, hogyan érint meg -
S ami a legszebb... mindent, mindent túlélnek...
Kell-e ettől ajándék szebb... ha elérte a szívedet?
S ha gyökeret vertek szívedbe a versek?
S belőle a szépek... kitörölhetetlenek?
Hát kérlek, ne feledd, ha valakit nagyon szeretsz,
Nem lehet becsesebb ajándék a virág mellett,
Mint egy szép verseskötet,
Amit évek múltával is bármikor elővehet,
S tőle a szépre, jóra vágyó lélek is felüdülhet!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szatmári Delina |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-12-05 15:30:42, szombat
|
| |
| |
AZ ÉN MIKULÁSOM . . . . . . . 
Mindenki várja a Mikulást! Teljesen mindegy, hogy ki mit mond, de legbelül várja és akkor is, amikor már elmúlt 10 éves.
Az én Mikulásom puttonyából az alábbi csomagocskákat választhatjátok:
odaadás, egészség, barátság, boldogság, szeretet, kedvesség, egymás segítése, békesség és sok szép vers.
Készítsd a csizmádat, küldőm a Mikulást!
Egyben Miklós napon táncos lábú lányokkal köszöntünk minden Miklóst az oldalon!
Legyen szép napotok!
Rockin Around the Christmas Tree | La Portella tanček dance
Link
Aranyosi Ervin: MIKULÁS, KARÁCSONY, HÓEMBER
Mikor eljön a tél, hó száll a világra,
kíváncsi kis szemek nyílnak nagyra, tágra.
Ablak mögül lesik, jön-e a Mikulás,
az a szánkón ülő, sapkás, piros ruhás,
hófehér szakállú, kedves öreg ember,
ki miatt sok gyerek rosszalkodni sem mer.
Lesik, alig várják az öreg Télapót,
ajándékot hozót, finomságot adót.
Aztán elszáll az éj, s elrepül a szánja,
és a sok kisgyerek a Jézuskát várja.
Díszes karácsonyfát, rég várt ajándékot,
szeretet ünnepét szebbítő szándékot.
Csillagszórós estét, közös énekléssel,
családi programot, mit szívedbe vésel,
és ha hó is esik - jobb mulatság nem kell -,
lassan életre kel hóból a hóember.
E könyv azoknak szól, kik még mernek hinni,
kik a mesekútból vizet mernek inni.
Kik a szeretetet komolyan veszik még,
féltve őrzött kincsük az ezernyi emlék.
Kik a lelkük mélyén gyermekek maradnak,
akik kérés nélkül, önzetlenül adnak.
Ajánlom e könyvet minden kis gyereknek
és minden felnőttnek, kik szívből szeretnek!
Aranyosi Ervin: ITT JÁRT A TÉLAPÓ
Nagy-nagy jövés-menés volt itt tegnap este.
Sok csillogó szempár a Télapót leste.
Milyen ajándékkal lesz tele a csizma,
- Vajon az lesz benne, mit kértem álmaimba\'?
Sok kis szempár lesi, sok kis szív sóvárog,
- látom a télapót, vagy hiába várok?
Hallom a sok csengőt, csilingel a szánon?
Fenn tudok maradni, vagy elnyom az álom?
Nem esett a hó sem, így a szán nem csúszik,
- Jön majd a télapó! - anyu így búcsúzik.
Álom varázs kúszik sóvárgó szemekre,
s reggel sok ajándék vár a sok gyerekre.
Bornemisza Endre: MIKULÁS
Fehér varázs: hóhullás,
Havat hoz a Mikulás.
Havat hoz, vagy sarat hoz,
Fő, hogy ajándékot hoz.
A gyerekek körülállják,
Szót se szólnak, úgy csodálják.
Nem kérdezi, kitalálja,
Mi a szívük álma, vágya:
Játékautó, kisszekér,
-egy zsák dió belefér-
Jóskának és Katának
Ropogós, piros csomag,
Mesekönyv, vagy kis maci,
Vágyuk szerint húzza ki, 
S amíg osztja, amíg járja,
Hangulat bűvös varázsa
Árad szét, s ő megy tovább,
Hátán hordja a csodát:
Csodálatos puttonyát.
Éjjel is megy, meg sem állhat
Ha már sötétek a házak,
Átlát tetőn, falakon.
Puttonyába nyúl, nem időzik,
Gyerekek fényes cipőit
Ajándékkal tölti meg.
Sok ház várja, megy, siet,
Nem látni a lábnyomát,
Szárnyra kap,
És száll tovább
S mire virrad reggelig
Minden cipő megtelik.
Akkor megtér otthonába
Fáradtan dől
Le az ágyba
S nyomban elszenderedik.
Czeglédy Gabriella: TÉLAPÓ AZ ÚTON
Szarvas húzza szélsebesen
Télapóka szánkóját.
Száguld a nagy hómezőkön,
el is hagy már hét határt.
Ajándékok szépen, sorban
a hatalmas zsákokban.
Télapóka becsempészi
a cipőkbe suttyomban.
Sietős az útja nagyon,
rövid már az éjszaka.
Várja őt az ablakokban
még sok üres kis csizma
Csányi György: TÉLAPÓ KINCSEI
"Télapó! Télapó!
Hol van a te házad?
Ki adta? Ki varrta
báránybőr subádat?
Meleg, jó szívednek
honnan van a kincse?
Zimankós hidegben
van, ki melegítse?"
Szánomat szélsebes
három pejkó húzza,
kucsmás fenyők között
kanyarog az útja.
Nagy piros szívemnek
jóság a kilincse,
s édesanyák mosolygása
a legdrágább kincse.
Hidegben nem fázom
egyetlenegyszer sem:
az ő bársony pillantásuk
átmelenget engem.
Devecsery László: JÖN A MIKULÁS
A Mikulás gyorsan eljő
feje felett nagy hófelhő.
Rénszarvasok húzzák szánját,
hó csipkézi a bundáját.
Kövér puttony van a vállán,
hópihe ül a szakállán. 
Mikor hozzád megérkezik,
cipőd sok-sok jóval telik.
Hull a hó, nézd, odakint,
a Mikulás néked int
Devecsery László: MIKULÁS-JÁTÉK
- Megérkeztem! Itt vagyok!
Ők meg pici krampuszok!
Eljöttem én hozzátok:
vidámságot kívánok!
Ajándékot kínálok,
nyissátok ki a szátok!
Kedves dallal köszöntsetek,
hisz itt vagyok közöttetek!
Ajándékom osztogatom,
jó gyereknek odaadom!
Visszatérek jövőre:
éppen egy esztendőre!
Szánkómra most visszaszállok:
rénszarvasok reám várnak.
Hópihékkel repülünk,
csengőszóval csendülünk.
Donászy Magda: TÉLAPÓ
Télapóka öreg bácsi,
hóhegyeken éldegél.
Hóból van a palotája,
kilenc tornya égig ér.
Miklós-napkor minden évben
tele tömi puttonyát,
mézes-mázos ajándékkal
szánkázik az úton át
Donászi Magda: TÉLAPÓ ÉRKEZÉSE
Megérkeztem Télországból,
kisgyerekek: - Jó napot!
Tudom, nagyon vártátok már,
hogy múljanak a napok.
Siettem is tihozzátok
csengős szánon, szaporán.
Szikrát szórt a szarvas talpa,
úgy suhant az út porán.
Fürge lába belefáradt.
Messzi van a mesevár.
Túl az ezer jéghegyerdőn,
hová sosem ér a nyár.
Ott van az én széllel-bélelt,
hóból épült palotám.
A kemény fagy jégvirágot
zúzmaráz az ablakán.
Van egy kicsiny toronyszobám.
Benne furcsa műszerek.
Vílághírű messzelátóm
jég-üvegén hókeret.
Ha én abba betekintek,
-higgyétek el nem csoda-
akármilyen messze laktok,
mégis ellátok oda.
Hol, mit láttam, nagy könyvembe
minden este beírom.
Megtelt könyvem sok-sok lapja,
elfogyott a papírom.
Tudjátok, hogy rádiómnak
a világon párja nincs?
Csönddel bélelt palotámban
valóságos drága kincs.
Ha gyermekek énekelnek,
a szívemhez szól a dal,
s úgy érzem, hogy nem vagyok vén,
hanem újra fiatal.
Tip-top, tip-top! Körbejárok 
az üveghegy tetején,
amikor a messzeségből
víg dalotok száll felém.
Ha a táncban elfáradtam,
megpödröm a bajuszom,
bebújok a hóágyamba,
nyújtózkodom, aluszom.
Mikor aztán felébredek,
ajándékot keresek
Pirosalmát, aranydiót,
feketemák-szemeket.
Feneketlen zsákom mélyin
citrom-narancs is akad,
osszátok szét gerezdenként,
veszekedni nem szabad!
Kedvetekért jövőre is
telitömöm zsákomat,
ezer évig megtartom még
ezt a jószokásomat.
Búcsúzóul daloljatok.
Integessen kezetek.
Hószarvasom az udvaron
pihenhetett eleget.
Holnap már a mesehegyről
tekint ide Télapó!
Küldjek erre hófelhőket?
Örültök, ha hull a hó?
Frissen esett pihehóban
hócsatázni sem tilos.
Attól lesz majd jobb az étvágy,
s az arcotok szép piros.
Na most rajta! Repülj szánom!
Hószarvasom! Hoppla-hopp!
Kisgyerekek jóétvágyat,
mindenkinek jó napot
Donászy Magda: TÉLAPÓHOZ
Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.
Halkan reccsen az ág,
Öltöztesd fel a fát,
Hulljon rá pihe hó,
Szánkón siklani jó!
Évi és Peti vár,
Télapó, gyere már!
Nyíljon már ki a zsák:
Alma, szép aranyág.
Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.
Donászi Magda: TÉLAPÓ ÜNNEPÉN
Tipp-topp, tipp-topp,
Ki jön a nagy hóban?
Kipp-kopp, kipp-kopp,
Ki van az ajtóban?
Itt van már a
nagyszakállú
Télapó!Csupa hó!
Puttonyában dió, mogyoró!
Csitt-csatt, csitt-csatt,
örül a sok gyermek.
Hipp-hopp, hipp-hopp,
Télapó itt termett.
Mit hozott a
nagyszakállú
Télapó?Csupa jó!
Puttonyában dió, mogyoró!
Donkó László: LESELKEDŐ
A Mikulást egy este
a sok gyerek megleste.
Megleste. És mit látott?
Csinálta a virgácsot,
s belerakta puttonyba.
Jaj, csak tán nem azt hozza!
Nagy csizmáját krémezte,
azután meg fényezte.
Mit tett még a puttonyba,
a sok gyerek megtudta,
cipőjében mind benne
lesz is holnap reggelre.
Lesz ott minden földi jó:
arany alma, zöld dió,
csokiból lesz valahány,
a sok gyerek várja már.
Azért titkon egy este,
a Mikulást megleste.
Dsida Jenő: MIT HOZ A MIKULÁS?
Nagy-izgatottan tettem ki a vágyam
a jégvirágos ablakok mögé -:
Talán ma győz a mese-hit, varázs,
s ha csak egy nagyon kicsit is jó voltam,
valami szépet hoz a Mikulás.
Kavargó pelyhek szitáltak az égből,
mint kérdéseink fehér másai:
lesz valaha jobb, lesz valaha más? -
És kigyúlt szemmel, merengve susogtam.
Régi kisgyerek... régi Mikulás...
Álmaim vannak, mind-mind olyan régi:
tavasz várása, csókos szerelem,
kevesebb küzdés, több boldogulás,
örökös nóta csengése a számon -
Elhozza holnap mind a Mikulás!
... És reggel, - reggel üres volt az ablak,
hóval párnázott hideg, befagyott,
- és megértettem: meghalt a varázs...
A kisírt-szemű bús, nagy gyerekeknek
semmit sem hoz a régi Mikulás.
Gazdag Erzsi: MEGJÖTT A TÉLAPÓ
Szánon jött. A hegyeken
fenyők búcsúztatták.
Zsákját tükrös hegyi tón
vízilányok varrták.
Medvék mézet gyűjtöttek
nyár derekán néki.
S egy kosárban áfonyát
küldött az ősz néni.
Pirosszemű mókusok
mogyorója csörren.
S megcsendül a kicsi szán
csengője a csöndben.
Itt van már az udvaron.
Toporog a hóban.
Teli zsákja a tiéd,
dúskálhatsz a jóban.
G. Szabó László: TÉLAPÓ-VÁRÁS
Eső szitál, hull a hó-
hol késel még, Télapó?
Lásd, együtt a sok gyerek,
várja, lesi léptedet.
A melegben ülni jó -
átfázhattál, Télapó!
Érezd otthon itt magad,
jöjj be, rakd le zsákodat!
Csevegj velünk, jót pihenj!
Mi könnyítünk terheden:
hagyd itt, amit rejt a zsák,
komótosan menj tovább!
Gyurkovics Tibor: VERS A MIKULÁSHOZ
Miki, Miki, Mikulás,
hova bújsz, hova állsz,
mennyi aranyat találsz
a csomagban?
Vár rád a gyerekcsapat,
ide add, oda add
a cukrot, a kosarat,
gyere gyorsan!
Azt hiszed, nem láttalak
a jegenyefák alatt?
Lopództál egy nagy halom
dióval a válladon!
Bármily csendben lépeget
bakancsod a rét felett,
minden gyerek észrevett
az ablakból tégedet!
Olyan ember vagy te, mint mi,
csak az ég ruhádra hinti
a havat, és ezüst,
csillogó hajad a füst.
Felhőből van a szakállad,
szél tömi meg a pipádat,
rókaprémből van a bundád,
szeretettel gondolunk rád! 
Kitesszük az ablakunkba
a csizmát, a cipőt,
mi meg addig elbújunk a
sutban, hogy legyen időd
hozni mindenféle jót,
mazsolát, mogyorót,
s mikulások, gyerekek,
cinkostársak legyenek!
Megcsörren a mogyoró
puttonyodban, csuda jó!
Mi már tudjuk, hogy te jössz,
kócnadrágod csupa szösz!
Itt állunk megilletődve,
míg a lábad törlöd le,
jól tudod te, illik ez
a mikulás-emberhez!
A kezedben alma, keksz,
bezörögsz, bejöhetsz,
tapsolunk, ámulunk,
soha el nem árulunk!
Minden este feldíszíti
csillagfény a homlokod,
olyan ember vagy te, mint mi,
csak pirosabb és nagyobb!
Horváth P. Pál: TÉLAPÓ
Pilinkélnek kósza pelyhek,
betakarnak rétet berket,
mindent beföd puha hó,
készülődhet Télapó.
Csengettyűs szán vígan csusszan,
hat rénszarvas nagyot szusszan,
s fölröppen, mint víg rigó,
útnak indul Télapó.
HULL A PELYHES
Dalszöveg
Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó!
Minden gyermek várva vár, vidám ének hangja száll.
Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró,
Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg Télapó.
Nagy szakállú Télapó jó gyermek barátja.
Cukrot,diót, mogyorót rejteget a zsákja.
Amerre jár reggelig kis cipőcske megtelik,
megtölti a Télapó, ha üresen látja!
Hull a pelyhes fehér hó - Videó
Link
Juhász Magda: TÉLAPÓ HÍVOGATÓ
Kiszakadt egy felhő,
hullik már a hó.
Jégcsap tűvel varrja
a jó Télapó.
Akárhogy is varrja,
csak nagyobb lesz rajta
az a szakadás,
meg is unja egykettőre
a foltozgatást.
Letekint a földre,
ó milyen csodás,
a sok gyerek boldog,
zeng a kacagás.
Felhangzik egy strófa,
hívogató nóta:
- Kedves Télapó,
gyere velünk hógolyózni,
hali, hali, hó!
Röstelkedve mondja
a jó Télapó:
- Hógolyózni nékem
bizony nem való.
Mindhiába mondja,
a sok gyerek hívja:
- Kedves Télapó,
gyere velünk hógolyózni,
hali, hali, hó!
Elmegyek hozzátok,
- szól a Télapó -
lesz ajándék nálam,
cukor, mogyoró,
megtöltöm a zsákom,
aztán nem is bánom,
hali, hali, hó,
essen a hó és repüljön
a sok hógolyó.
Kanizsa József: TÉLAPÓ
Sűrű pelyhekben hull a hó
Csiszeg-csoszog Télapó.
Nehéz puttony de nehéz,
Van benne alma, méz.
Virgács és játék ezernyi,
Télapó nem bírja elvinni.
Szánra teszi -hej halihó,
így folytatja Télapó.
Kormos István: TÉLAPÓ MUNKÁBAN
Erdőben csöpp ház,
elbújva szinte.
Előtte sétál
három szén-cinke,
tetes teteje
nagy piros kucsma!
Micsoda ház ez?
Biza nem kocsma!
Télapó lakik
magában ottan -
Nézzünk be loppal,
Micsinál mostan?
Abban a házban,
a nagy szobában
Télapó ül egy
sámlin magában,
kicsi a sámli,
de nagy a gondja,
mert kinn a zord szél
a havat hordja,
és Télapónak
indulni kéne -
Ki mondaná meg,
ugyan mi végre?
Hát Télapónak
azért kell menni,
mert ma estére
várja mindenki.
Dugig a zsákja,
hátára kapja,
fejébe nyomva
már a kalapja,
kezében névsor,
sok-sok gyerekkel,
kiket a Télapó
igencsak kedvel.
Udvarán csöpp szán,
csöpp szánon játék,
mennyi, de mennyi
tenger ajándék,
szán elé fogva
tüzes lovacska,
Télapó hoppsza!
felszáll a bakra.
Hiába zord szél,
hó keringelhet,
indulni gyorsan
Télapó csenget.
Száll a pici szánja
Által az erdőn,
fut alovacska
úton, tekrgőn,
Télapó nógat,
suhog az ostor,
ha oda vág is,
sohase rosszkor,
havas fák sorban
elmaradoznak,
látni már fényét
csöpp ablakoknak.
Szembe a szánnal
szalad a város,
jő egy ház, kettő,
tíz, ötven, számos,
széles az utca,
akár a tenger,
Télapó szánját
nézi sok ember,
lovacska kop-kop,
fut csuda trappban,
fehér hó szállong,
hull szakadatlan.
Télapó végül
szánról leszállva
piciny lovának
"Hőha!" -kiáltja,
hátána nagy zsákja,
lábán nagy csizma!
(Ebben a házban
lesz öröm itt ma!)
Kapun bedobban,
egy ajtó koppan,
nagy kesztyűjében
kilincs elroppan. 
Lép egy szobába,
de nem gyújt villanyt,
hogy körülnézzen
gyufát sem villant,
mert a kucsmáján
akkora csillag,
és az a csillag
csudásan villog,
s gondol csak egyet
és a subából
szoba-középre
fenyőt varázsol.
A fenyőfára
fuvint egy cseppet,
fenyőfa ága
ím belereszket;
még egy fuvintás,
s még egy (ez három):
szaloncukor függ
mindegyik ágon,
aranydió is,
szép, ringatózó,
s gyújtásra váró
sok csillagszóró.
Áll a fenyőfa,
mint amesében,
Télapó nézi,
szoba-középen,
zsákjából gyorsan
előhalászgat
piros labdákat,
hajasbabákat,
kisautót, könyvet,
hintalovacskát,
és egy ugráló
picinyke macskát.
Az a csöpp macska
nyávog vidáman,
s nagy hajcihő lesz
ím a szobában:
három gyerek fut
lélekszakadva,
becsalta őket
az a csöpp macska.
No, ha futottak,
hamar megállnak,
amit csak látnak,
körbecsudálnak.
Télapó menne
tovább a háztól,
de a gyerek mind
körötte táncol:
"Maradj kicsit még,
Télapó nálunk,
ülj le, míg mindent
meg nem csodálunk!
Mert temiattad
szép a karácsony:
valóra váltva
annyi sok álom!"
Mert maradásra
úgy kérincsélik,
s víg nevetésük
ér aszívéig,
Télapó székre
huppan egy percre,
a már ének röppen
magosba zengve:
gyerekhang szárnyal,
brummog utána:
gyúl csillagszóró,
szikrákat hányva.
Aztán a szánhoz!
Indulj, lovacska!
Téplapó fölszáll
megint a bakra.
Mert még ma este
várja sok gyermek,
a függöny résén
elébe lesnek.
Fut a lovacska,
csengő csilingel,
vastag pelyhekben
a hó keringel.
Mentovics Éva: MIKULÁS-KÖSZÖNTŐ
Édes, kedves Mikulás,
köszöntünk most téged.
Eljöttél az idén is,
ahogy megígérted.
Látjuk, hogy a tartásod
teli zsáktól görnyedt.
Rakd le nehéz puttonyod,
pihenj meg egy csöppet!
Sok-sok színes ajándék
nyomja fáradt vállad.
Tudjuk, hogy a Világot
több százszor bejártad.
Tudjuk, hogy a szánoddal
tovasiklasz újra.
Néhány darab sütivel
gyűjts erőt az útra
Mentovics Éva: TÉLAPÓ AZ OVIBAN
Tavaly télen az oviban
nálunk járt a Télapó.
Arca kedves és mosolygós,
haja fehér, mint a hó.
Egymás után minden ovis
a térdére ülhetett.
Nagyon meg voltunk hatódva,
s úgy mondtuk a verseket.
Télapóka mesélt nekünk,
s készült rólunk egy fotó.
Mivel nekem nagyon kedves,
szobám falán látható.
Amikor a képre nézek
eszembe jut, mit mondott:
- Egy év múlva újra jövök,
s hozok nektek csomagot.
Eltelt egy év, december van,
s készülünk az oviban:
verseket és dalt tanulunk,
s előadjuk majd vígan.
Ha betoppan, dallal várjuk
kedves öreg Télapót.
Reméljük, hogy úgy, mint tavaly,
most is hoz majd minden jót.
Molnár Gyula: TÉLAPÓ
Üstököm, ha megrázom,
dér csillog a faágon.
Szakállamból hull a hó,
én vagyok a Télapó.
Puttony van a hátamon,
nehéz terhét vállalom.
Figyeljetek gyerekek,
mennyi mindent cipelek.
Hét zacskóban mosolyt hoztam,
szép gondosan csomagoltam,
csengő, bongó furulyaszó
kísér, mint víg útravaló.
Hoztam nektek fiúk, lányok
bő zsákokban boldogságot,
bátorságot, békességet
- jó sokáig élvezzétek!
Kaptok tőlem ráadásul
Télapónak tarsolyából
csokit, fügét, cukrot, kekszet,
mind elhoztam, ami termett.
Fellegűző palástom
szétterítem vállamon.
Szakállamból hull a hó,
megérkezett Télapó.
Nagy Renáta: TÉLAPÓ ÚTJA
Szemben velem üveghegyek,
a tetejük cukorsüveg.
Tejfehér a határ,
Télapó erre jár!
Lába nyomán zúzmara,
havas, jeges az útja.
Kíséri a förgeteg,
meghozza az ünnepet.
Osváth Erzsébet: BÚCSÚZIK TÉLAPÓ
Csomagol
Télapó,
Lejárt az ideje.
Tenger sok
a dolga,
kapkod, fő a feje.
Maradt egy kis
hó még,
jól becsomagolja:
- No, most már
indulok -
Csendesen mormolja.
Messzire
kísérik
a szarkák, verebek.
Cserregik,
csipogják
- Télapó, ég veled!
Pete László Miklós: MIKULÁS
Lehet szél vagy hófúvás,
Hófelhő-átvonulás,
Amikor jön a Mikulás,
Ragyognak a kicsi szemek,
Vár a sok-sok kicsi gyerek,
Ne törődj a hófúvással,
Hófelhő-átvonulással,
Gyere hozzánk, Mikulás!
Van ám nagy-nagy izgulás,
Suttogás meg pirulás,
Hogy jön-e a Mikulás.
Ragyog a hó, mint a prizma,
Ablakban a sok kis csizma,
Sokan várnak kipirulva,
Csacsogva, bízva, izgulva,
Gyere hozzánk, Mikulás!
Jégvirág az ablakokon,
Csizma ropog a friss havon,
Jön már, jön a Mikulás!
Sosem várják őt hiába,
Mindig elhozza a szánja,
Várja őt apraja-nagyja,
S őket cserben sose hagyja,
Itt van már a Mikulás!
Pintér Petra: VÁRJUK A MIKULÁST!
Jó mikulás bácsit jaj, de nagyon várom!
Nemsokára eljön csilingelő szánon.
Almával, dióval teli van a zsákja,
bőven mér belőle minden topánkába.
Kis cipőmet kitisztítom fényesre,
kiteszem az ablakomba ma este.
Ha erre jár a Mikulás, meglátja,
tudom benyúl jó mélyre a zsákjába!
Nincs ott híjja a diónak, fügének...
Színig tölti mind a két kis cipőmet.
Azt hiszem, hogy virgácsot most nem kapok:
a Mikulás tudja ám, hogy jó kislány vagyok!
Pósa Lajos: MIKULÁS
Öreg Mikulásnak
Van egy nagy csizmája,
Benne a világot
Egy éjjel bejárja.
Amikor egyet lép,
Száz mérföldet halad:
Meg-megáll csöndesen
Minden ablak alatt.
Öreg Mikulásnak
Van egy tarisznyája:
Mindenféle jónak
Az a kincsestára.
Van benne könyv, puska,
Trombita, kard, fa-ló..
Mikulás azt mondja: 
Jó fiúknak való.
Van benne kis edény,
Baba, cukor, dió...
Mikulás azt mondja:
Jó lányoknak való.
Csizmát meg cipellőt
Tesznek az ablakba:
Kedves ajándékait
Sorra belerakja.
Reggel az ablakról
Tudják is mindjárt,
Hogy a jó Mikulás
Az éjszaka itt járt.
Laci oda se néz,
Tudja már előre,
Hogy suhogó virgács
Van a cipellőbe!
Sarkady Sándor: TÉLAPÓ
Hegyen, völgyön
Mély a hó,
Lassan lépked
Télapó.
Ősz szakállán
Dér rezeg,
Messzi földről
Érkezett.
Kampós botja
Imbolyog-
Puttonyában
Mit hozott?
Mindenféle
Földi jót;
Dundi diót,
Mogyorót.
Lassan lépked,
Mély a hó-
Siess jobban
Télapó!
Sógor Béla: KÍVÁNSÁG
Apró gyermek, óriás szemek,
félig-nyújtott, bizonytalan kezek;
az alig nyíló ajkakon rebegnek
a halk szavak: hozzám is eljöttél,
Télapó?, csokit, játékot kérni
volna jó; s erősödik lassan a szó,
s már határozott: ne nyisd ki
piros zsákodat, nem kérek csokit
és játékokat, s ígérem, mégis
mindig jó leszek, csak segítsd
anyu és apu szeméről felszárítani
a könnyeket, meggyógyulni
régóta beteg, kis testvéremet.
Ó, kedves Télapó, a kis fenyő
alatt is - ajándékok helyett -
vége mosolyt látni volna jó.
Szabadi Lívia: AZ ÉN MIKULÁSOM
Lélek voltam, tiszta szívű,
csillag voltam, fehér ívű,
karácsonyi égbolt felett
megpihenve egy fellegen,
vártam már a szánnak zaját,
csilingelő halk moraját.
Lopva néztem kis csizmákra,
mivel telik csöppnyi szára,
mit rak bele a Mikulás,
őszes hajú, piros ruhás.
Majd amikor megszülettem,
pici lelkem lánnyá vedlett.
Hittem én a szép meséket,
írtam listát, miket kérek:
babákat és ruhát, szépet,
könyvet, finom édességet...
Hatodikán hajnaltájban
a csodákra nagyon vártam
csinosított cipellővel,
tisztítása ment nagy gőzzel.
Elmúltak a gyermekévek,
virgácsos lett ez az élet.
Listám most már másról írom,
gyerekkorom visszasírom.
Tiszta cipőm polcon pihen,
Télapó már nem tölti meg,
de a csodában még hiszek,
ajándékot most én viszek:
Jó szándékot, szeretetet,
mosolyokat virgács helyett!
Szent Miklós a hulló hóban puttonyával körbejár.
Bekopogtat minden házba, minden szegényt megtalál.
Mosoly ül az öreg arcán, merre ő megy hull a hó,
röpíti szél, szánkó.
Nálunk hagyja a szívét, reánk szórja örömét,
nekünk adja jókedvét.
Ajándékát hátán hordja, szíve csupa szeretet.
Sose nézi, jó vagy, rossz vagy? Szeret minden gyereket.
Mosoly ül az öreg arcán, merre ő megy hull a hó,
röpíti szél, szánkó.
Nálunk hagyja a szívét, reánk szórja örömét,
nekünk adja jókedvét.
Ajándéka nem az arany, nem is hamis földi kincs.
Szeretetet, víg örömet, olyat hoz, mi nekünk nincs!
Mosoly ül az öreg arcán, merre ő megy hull a hó,
röpíti szél, szánkó.
Nálunk hagyja a szívét, reánk szórja örömét,
nekünk adja jókedvét.
Ezen a szép téli estén kövessük a példáját,
vidám, boldog nevetéssel ünnepeljük Mikulást.
Mosoly ül az öreg arcán, merre ő megy hull a hó,
röpíti szél, szánkó.
Nálunk hagyja a szívét, reánk szórja örömét,
nekünk adja jókedvét.
Szepesi Attila: TÉLAPÓ ÉNEKE
Hipp-hopp fut a szán,
siklik szaporán.
Dobrokol a havon
szélvész paripám.
Hejhó ügyesen
vágtat tüzesen,
húzza a teli szánt
fénylő hegyeken.
Hipp-hopp fut a szán
villám-paripán,
végtelen utakon
dobban szaporán.
Szilágyi Anita: KOPP, KOPP, KI KOPOG?
Kopp, kopp, ki kopog?
Talán a Télapó csoszog?
Hahó, ki jár a kertek alatt?
Mesebeli lény szórja a havat.
Zsákja csörög hét határon,
Gyorsan suhan berken-árkon,
Puttonyát megrakta földi jóval,
Cukorral, dióval, mogyoróval.
Konfetti-felhőkön színes rolók,
Édes, marcipános csillagok,
Ma a világ olyan csodaszép,
Sok kis csizma egyszerre lép.
Öreg Urunk csiszeg-csoszog, 
Hószakálla libeg-lobog,
Örömének szól téli éjben,
Gyerektaps harsog csendességben.
Kopp, kopp, ki kopog?
Télapó ajtóban topog,
Jókívánságot mond a gyerkőcöknek,
Kicsi kezek csomaggal megtelnek.
Télapó szép mesét olvas.
Figyel rá minden kis okos,
Angyalka száll ártatlanságokra,
Békesség átsugárzik a királykákra.
Szilágyi Anita: LEVÉL A MIKULÁSHOZ
Kedves Mikulás!
Remélem, megkapod rövidke levelem,
Messzi Lappföldre érkezik idejében,
Télapóka, kérnék tőled egy ajándékot,
Nem kérek nagy dolgot tőled, Mikulás,
Csak egy icike-picike kívánságot,
Csokit sem kérek, sem édes cukrot,
Szeretetet hozzál, egy nagy adagot!
Tudod, anyu és apu olyan sokszor vitáznak,
Szeretném, ha soha többé nem kiabálnának,
Zsákodba tégy egy nagy adag szeretetet, 
Aztán éjjel majd a kéményen át leengeded,
Cipőcskémet sem teszem ki az ablakba,
Nem kell nekem tömött csomag csizmámba,
Csak azt hozd el, amit kértem: szeretetet, emberséget,
Sietek is az ablakhoz, figyelem a szánod, mikor érkezel,
Könnycseppem legurul arcomon, de kérlek, ne késs el!
Ha elhozod házunkba a nagy zsákot szeretettel,
Az én ünnepem is vidáman telik majd el,
Várlak akkor, Kedves Mikulás!
Figyelem a szarvasokkal suhanó fényszánod házunknál...
Szuhanics Albert: JÖN A TÉLAPÓ
Kastély áll a messzi északon,
Télapó néz ki az ablakon.
Minden ablak mesés fényben áll,
mi lehet itt, talán áll a bál?
Készül ezer mikulás csomag,
előállt a rénszarvas-fogat.
Rudolf szarvas piros orra ég,
körülötte nincsen már sötét!
Már a málha a szánt terheli,
pelyhes hó hull, csöndes ünnepi...
Télapó a bakon üldögél,
és a fogat vígan útra kél!
Fut a krampusz, szánra ugrik fel,
árulkodik, hogyha rossz leszel!
Amit hozott virgácsot..., lehet,
hogy azokból nem jut te neked!
Szalad a szán, kevés az idő,
ablakban már a sok kiscipő!
Abban mindben ajándék legyen,
azon a szép, havas reggelen!
Szaladj Rudolf, húzzad szánomat!
A krampuszom csengőt rázogat.
Én vagyok a boldog Mikulás,
éneklem a Télapó dalát!
Szuhanics Albert: SZÁNCSENGŐ HANGJA ZENÉL
Álmodó, hó-puha éj,
száncsengő hangja zenél.
Csilingel amerre megy,
táncol a völgy és a hegy.
Hó-ha-hó! - szól Télapó,
"így utazni csoda jó!
Vágtat a rénszarvasom,
gyors az én szánom nagyon!
Kéményfüst száll..., égi jel;
sok gyermek él itt közel.
Ám tőlem egyik se' fél,
szívükben szeretet él!"
Nagy puttony, fehér szakáll,
Télapó, jöjj! Gyere már!
Száncsengő csilingeli,
rád vár sok kis lábbeli!
Telve van csizma, cipő,
gyermekek, gyertek elő!
Teljesült nagy vágyatok,
Télapó járt nálatok!
Tóthárpád Ferenc: ERRE CSÖRÖG A DIÓ
Felhőt szánt a szánkó talpa,
piros ruhás ember rajta.
Mögötte nagy zsákokban
csokoládé s virgács van.
Előtte a szarvasok,
fölötte a csillagok,
alatta a föld forog:
kertek, házak, ablakok...
Ablakokban csizma ásít,
itt egy cipő, ott egy másik.
"Erre csörög a dió,
arra meg a mogyoró!"
"Mind-mind kapnak csomagot,
a kicsik és a nagyok."
A Mikulás mindent tud,
lesz, akinek virgács jut!
Utassy József: HULL A HÓ
Zirr, zurr, zurrogó!
Sziszeg a szél, hull a hó.
Zirr, zurr, zurrogó!
Ragyog a sok hógolyó.
Zirr, zurr, zurrogó!
Játszani jaj de jó!
Zirr, zurr, zurrogó!
állj be közénk Télapó!
Veress Miklós: MESE A MIKULÁSRÓL
Hókastélyban jéglakás:
Ott lakik a Mikulás.
Szél a szánja - mégse fázik,
Úgy röpül egy messzi házig.
Csengője a hópehely.
Szánkójának énekelj,
Mintha dallal idehúznád,
S tedd ki ablakba a csizmád.
Ne lesd meg a Mikulást,
Rajta varázs a palást:
Leshetsz reggelig magadban,
Mert ha eljön, láthatatlan.
Hogyha tudnád, hol lakik,
S odaérnél hajnalig,
Jutnál mesebeli tájra -
Elolvadna palotája.
Megriadna és tova -
Röpítené fagylova,
A helyén meg, idenézz csak,
Sírdogálna ezer jégcsap.
Ne lesd meg a Mikulást,
Hadd suhogjon a palást,
Jöjjön, jöjjön láthatatlan
Éjszakában és havakban.
Táncolj, örülj, énekelj,
Mint kerengő hópehely.
Csengőjüket fenyők rázzák,
Telis-teli cipőd, csizmád.
Weöres Sándor: SUTTOG A FENYVES
Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.
Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő.
Tél szele hóval, faggyal jő,
Elkel most a nagykendő.
Libben a tarka nagykendő,
Húzza-rázza hűs szellő.
Suttog a fenyves, zöld erdő,
Rászitál a hófelhő.
Végire jár az esztendő,
Cseng a fürge száncsengő.
Suttog a fenyves... - Videó
Link
Zelk Zoltán: MIKULÁS
Égi úton fúj szél,
hulldogál a hó.
Nem bánja azt, útra kél
Mikulás apó.
Vállán meleg köpönyeg,
Fújhat már a szél,
Nem fagy meg a jó öreg,
míg a földre ér.
Lent a földön dalba fog
száz és száz harang,
Jó hogy itt vagy Mikulás,
gilingi-galang.
Ablakba tett kiscipők,
várják már jöttödet,
Hoztál cukrot, mogyorót,
jóságos Öreg?!
-Hoztam bizony, hoztam én,
hisz itt az idő.
Nem marad ma üresen
egyetlen cipő.
Hajnalodik. Csillagok
szaladnak elé.
Amint ballag Mikulás
már hazafelé.
Zelk Zoltán: TÉLAPÓ ÉS A HÓEMBER 
Én egy csókától hallottam,
csóka a toronytól,
a torony meg tavaly télen
hallotta a holdtól,
ha igazat mondanak a
csókák és a tornyok,
akkor én is ti néktek most
színigazat mondok.
Így kezdte a hold, a torony,
a csóka is így szólt:
az udvaron egy hóember
mit gondolt, nem gondolt,
azt gondolta, dehogy fog ő
egész télen állni,
ő lesz az első hóember,
ki megtanul járni.
Ennyit gondolt a hóember
egy szóval se többet,
s indulna már, mikor hallja,
jóestét köszönnek,
ő is köszön, ő is mondja:
"Jó estét kívánok!"
s látja, hogy egy piros csizmás
öreg ember áll ott.
Jó, hogy jöttél, öregember,
épp ebben a percben
gondoltam, hogy útra kelek,
induljunk hát ketten.
Látom, nagyon öreg lehetsz, 
fehér a szakállad,
Lehet, hogy a világot már
kétszer is bejártad."
"Körül bizony kétszer, százszor
és még százezerszer-
feleli nagy nevetve a
piros ruhás ember-,
de nem gyalog, úgy nem győzném,
hanem szánon járok-
úgy nézzél rám, te hóember,
a Télapót látod!"
Így történt, hogy akkor este -
- látta aki látta -
együtt szállt fel a hóember
s Télapó a szánra,
együtt vittek ajándékot
házról házra járva,
míg csak üres nem lett végül
a Télapó zsákja.
Ahány házba csak bementek,
ahányból kijöttek,
lett a répaorrú vándor
egyre-egyre könnyebb,
várták őket minden házban
kályhával, meleggel,
így olvadt el reggelre az
útra kelt hóember!
Miklós napon táncos lábú lányokkal köszöntök minden Miklóst az oldalamon!
Legyen szép napotok!
Köszöntő ITT:
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Karácsony - Újév |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-12-04 20:15:05, péntek
|
| |
| |
MOSOLYOGJ KICSIT
Mosolyogj kicsit ezen a borús napon! Neked készítettem szeretettel!
Nem szégyen a kopaszság.
A szép arcnak kell a hely.
Senkitől sem tűröm el, hogy lebecsüljön.
Kivéve az adóhivatalt.
Ha két hideg, esős nap után végre ragyogó napsütésre ébredsz...
...akkor biztosan hétfő van.
Az utolsó veszekedésünk oka én voltam. A feleségem megkérdezte:
- Mit nézel a tévén?
- A port.
Ha jobban néznék ki, kiesnék az ablakon.
A francia diák angliai cserenyaraláson vesz részt egy arisztokrata családnál. A ház ura körbekalauzolja a birtokon.
- Az ott golfpálya, ugye? - kérdi a fiú - Gyakran golfozik?
- Nem. - feleli a házigazda. - Egyszer kipróbáltam. Unalmas.
A diák ezután meglát két lovat.
- Látom, szeret lovagolni.
- Nem. Egyszer kipróbáltam. Unalmas. - mondja a vendéglátó.
Fiatalember tűnik föl az ösvényen.
- Hadd mutassam be a fiamat, Johnt - mondta a lord.
Mire a francia fiú:
- Gondolom, egyetlen gyerek...
- Visszaküldték már a vegyvizsgálóból a sörünket?
- Igen.
- És mi a vélemény?
- A ló egészséges.
Az egyetlen, amit kérek, egy esély, hogy megbizonyosodhassak arról: a pénz nem boldogít.
- Doktor úr! Nagyon hullik a hajam. Mit tud ajánlani,hogy megmaradjon?
- Mit szólna egy papírdobozhoz?
- Mikor vegyem be a gyógyszert, doktor úr?
- Mindig 2 órával a fájdalom jelentkezése előtt.
Valaki tényleg elhiszi, hogy az egészség fontosabb, mint a pénz?
Nem túl sok jó nőt láttam,aki azon töprengett volna:
A porchés Karcsival feküdjek le inkább, vagy az alacsony koleszterinszintű Józsival
Három férfi utazik autóval. Balesetet szenvednek, mindhárman meghalnak.
A mennyországban Szent Péter fogadja őket:
- Mielőtt eldöntenénk hova kerüljetek, mondjátok el, mit szeretnétek, mit mondjanak az emberek a temetéseteken?
Az első válasz:
- Azt szeretném, ha az emberek azt mondanák: jó férj, jó apa, jó orvos volt.
A második:
- Én azt szeretném, ha azt mondanák: jó férj, jó apa, jó tanár volt.
A harmadik válasz:
- Én meg azt szeretném, ha azt mondanák: ,,Nézzétek! Megmozdult!"
Két pszichiáter beszélget:
- Kolléga úr, a praxisában mi volt a legbonyolultabb eset?
- Egyszer volt egy páciensem, aki nagyon kórosan viselkedett. Álomvilágban élt. Fejébe vette, hogy van egy gazdag nagybátyja, aki Brazíliában élt, meghalt és minden vagyonát ráhagyta. Egész nap csak otthon ült, nem járt dolgozni, nem nézett tévét, egyáltalán semmit sem csinált, csak az ügyvéd levelére várt. Nyolc éven át kezeltem, nagyon lassan gyógyult, állandóan arról beszélt, hogy akármelyik nap megérkezhet a levél, amiben az örökségről írnak.
Gondolja el kolléga úr, nyolc hosszú éven át beszélgettem vele, győzködtem, hogy az egészet csak kitalálta.
Már majdnem sikerült meggyógyítanom... ...amikor megjött az a rohadt levél.
- Képzeld, a bátyám egy ezermester! A múltkor egy olyan járgányt csinált magának, aminek a motorja a Fordé volt, a sebességváltója egy Wolswagené, a kipufogója pedig egy Mercedesé.
- És mi lett belőle?
- Másfél év felfüggesztett.
Ősember kisfia hozza haza a bizonyítványát.
Apuka olvassa:
- Fiam! A vadászatból hármas. Rendben, kicsi vagy még, nem bírod el a dárdát. Barlangrajzból kettes. Értem én, készségtárgy, nem lehet mindenkinek tehetsége hozzá. De, hogy történelemből hogyan lehet megbukni, amikor csak két oldal az egész?!
S ne feledd! Felhők fölött mindig kék az ég!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Humor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-12-02 20:15:07, szerda
|
| |
| |
SZILÁGYI ANITA VERSEI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 
Szilágyi Anita (Nagykálló, 1975. július 6. - )
BOLDOG DAL
Gyöngyeső
csobogó vízesésében
Ölelkezünk
a fátyolzuhatagban
Peregnek
a puha cseppek
Harmat zamatát
ajkamról lecsókolod!
Fák susogását
hallom
Köszöntenek
vidám kacagással
Zöld selyem
ruhájuk szálldogál
Csipkefodorral
arcomat simogatják.
Hegyi patakban
zuhogó aranyzápor
Gyémántkövem
ragyog szemedben
Boldogságunk
kincs tenyeredben
Csókunk egybeforr
amulettünk aranyában!
Megzizzen a szél
a hegyeken
Betakarsz
gyapjúkelmével
Elszendergünk
az éjszakában
Halványsárga
gyertyalángban.
Arany amulettünk
tükrében
izzó érintésünk
egybeolvad
Elcsendesedett
szerelemben
Lélegzésed érzem
szöveteimben!
DRÁGA MAMA
Kék szemed fénylő sugara már nem melegíti szívem.
Fájdalomként hasít belém szereteted hiánya.
Rossz nélküled nagyikám.
Mikor kicsi voltam, karjaid ringattak álomba.
Ahogy cseperedtem, lépteim féltően te vigyáztad.
Kedves, becéző szavaid, és a közös játékok
vidámsága ragyogtatták gyermeki lelkem.
Gyermekkorom emlékei élednek újra bennem.
Mikor együtt sütöttük a mézeskalácsot, én voltam
a kis kukta, te a szakácsok mesterasszonya.
Vidám nevetésünk zene volt nagyapó füleinek.
Szereteted kosara bőséggel volt tele.
Földön minden piciny élőlénynek adtál volna,
oly nagy Szíved volt.
Mikor utcára léptél, emberek kedves mosolya,
szavai fogadtak, hiszen jóságodat ismerték.
Mesélj nekem úgy, mint rég.
Csodás szavaid simogassák újra
árva, gyermeteg lelkem.
Vagy zárj karjaidba, és ringass álomba.
Szívemnek szép emléke, mikor karácsony éjjelén
kezemet gyengéden fogták.
És énekeltünk együtt az éjféli misén.
Mama! Hallom vidám nevetésed.
Csengő hangod ma már Szférák gyönyörű
zenéje a Mennyországban.
ELCSENDESEDÉS
Hallgassuk halkan a hópihék táncát,
Nézzük csendben az Angyalok nászát,
Csendesítsük el szívünkben az élet morajlását,
Hordozzuk szét a világban a béke lángját,
Higgyünk még a szenteste csodájában,
Gyermekéveink édes varázsában,
Mikor izgatottan vártuk a harangszót,
És csodálva néztük meg a kis jászolt,
Örültünk, hogy a kis Jézus megszületett,
S vele együtt szeretetsugár fénylett,
Hasson át bennünket a végtelen nyugalom,
Enyhüljön rajtunk az éves fájdalom,
Abban a szent pillanatban, mikor minden zajtalan,
Betlehem felől csengő ének harsan,
Felsírt a kis Megváltó, szent jövevény,
Meghatódva hiszünk gyermeki énünk meséjén.
ELENGEDLEK
Elengedlek csak úgy, hirtelen,
Mint a hógolyót, mi tenyerem
Melegétől megolvad egészen,
Tisztán pár vízcsepp marad belőled,
Mely kicsit párásítja bőrömet,
Nem kell nekem a színjáték!
Még a cirkuszban bohócszerepet kapnék!
Nem kell a sajnálatból adott bók!
Sem a színes szerelmi illúziók!
Elengedlek hirtelen, az ügyes
Madár is pillanat alatt elreppen,
Elengedlek, mint mikor kavicsot dobok a vízbe,
Csak remélni tudom,
Hogy a vízalatti kagylóhoz vonzom,
Látod, milyen egyszerű ez a tematika,
Nincs benne hatványozott matematika,
Csak poláris kémia a hó olvadásáról,
És egy kis fizika a gravitációról,
Egyszerű, földi törvények ezek,
Nem kellenek ide szűzies ígéretek...
Mert a szívből kibogozni nehéz,
Ha csomó lesz rajta, meggyűrődik
A sima felületű, hófehér érzés...
EPILÓGUS
Sebzett szívem
megnyugvásra vár,
Életem egy síró gyötrelem,
Kínozta testem a fájdalom tüze,
az élet mégsem kímélte.
Imámban foglaltam hitem,
Lelkem már a Mennyország
kapujában vár!
Hamvas bőröm mély redőkben,
Szemem a fájdalom tükörképében,
Kietlen Föld lassan testem befedi,
Magányomban voltam, nehéz időmben
Nem voltál mellettem, kit tudtam
volna szeretni!
Mégis bolondos szívem
az est csendjében
Téged várt, Kedvesem,
Érkezésed hallani véltem,
Arcom színe pirosló lett örömömben,
Oh, csupán játszott a képzeletem!
Függönyöm lebbent meg
az éjjeli szélben!
Naiv szerelmes lelkem!
Nem félek már, a halál torkában
Tudom, lelkem új létemben
Éled újra, egy boldogabb életben
Megnyugvásra találtam a
Mennyország várában!
Életem gyertyája végleg csonkig égett,
Eltemettem utolsó reményem,
Mit hagyhatnék földi létemből nektek?
Vagyonom nincsen,
de van egy kincsem,
Szép szavam itt hagyom, őrizze emlékezetetek,
Maradjon meg örökre szívetekben!
ÉDESANYÁMNAK
Szívem húrján szól egy dallam,
Kedves nekem, anyaméhben hallgattam,
Mint selyemkendő, omlik szívem vállára
Anyácskám lágy csengésű hangja.
Emlékszel rá, mikor kicsi voltam?
Lánykádat a szellő suhanásától óvtad,
Angyalkádra vigyáztál, babusgattad,
Altatódalod ringatott mesés álomba.
Hajacskámat gondosan fésülted fürtösre.
Istenem, köszönöm Édesanyámat!
Sírni nem hagy inkább, napjaimat vidítja,
Vidámsággal csicsereg szomorúságomra.
Vigasztal, s én lepke szárnyán szállok
Néhanapján, ha meglátja, erőtlen vagyok,
Eltolja a terhet tőlem, s veszi vállára.
Amíg élsz, nem kell félnem e földön.
Istenem, őrizd Édesanyámat!
Kezemmel törölgetem homlokod,
Dolgos kezeidet megcsókolgatom,
S átadom bokrétás virágcsokrom.
Legyen örök életed, azt kívánom!
Istenem, áldd meg Édesanyámat!
ÉDESAPÁMNAK . . . . . . . . .
Édesapa
Mit jelent nekem e szó?
Mindent, az egész életemet!
Ő az, ki hűen szeret
engem
Ő az, ki tanított
bölcsen
Ő az, ki lehozta
a csillagot értem
Ő az, ki fogta kezem
a nehézségben
Ő az, ki mellett
soha nem féltem
Ő az, ki az élet csatáját
vívta becsülettel
Ő az, ki a hamisságra
válaszolt őszinteséggel
Ő az, kinek nevét
mondom tisztelettel
Ő az, ki felettem
soha nem bíráskodott
Ő az, kinek ereje
megacélosodott
Ő csendes ember
soha nem panaszkodott
Ő az, kinek én vagyok
a bájos Hercegnője
Ő az, ki talizmánjába
őrizgeti drágagyöngyét
Ő az, kinek szíve
megállna, s nem ketyegne,
ha életutam végére érne.
Szeretlek Édesapám!
GOLGOTAI KERESZTHALÁL
Olajfák hegyén
Olajfák hegyén, ott fent a Golgotán
Jézus szenved a keresztfán,
Miértünk hull drága vére,
Korbács csapódik bőrére.
Jeruzsálemben feszült a csend,
Tanítványok arcán mély döbbenet,
Péter megtagadta, elárulta, Júdás,
A becstelen, álruhás, Messiás!
Szögezett fájdalmát tűrte,
Szenvedését hangtalan viselte,
Mária szíve közben kettéhasadt,
Halálkereszt előtt összeroskadt.
Kínhalálával feloldozta bűneinket,
Megváltotta a világmindenséget,
Harmadnapra kősír-szikla eltolódott,
Apostolok dicsőítik, Feltámadott!
HALÁLOS CSÓK
Nem kell már a csókod, nem ízlik!
Nem érzem üdeségét egészen az utóízig,
Besároztad szűz-fehér szerelmünket,
Kacérkodtál buja éjjel, becsaptad szívem!
Nem kell már a csókod, nem ízlik!
Börtönödbe hamvasságom sínylődik,
Ne is kérd, hogy bocsássak meg,
Végzetes tettedért Én meg nem kegyelmezek!
Nem kell már a csókod, nem ízlik!
Léha vagy! Te ledér, úgy hírlik!
Mert tiszta volt a szó, akár a hó,
Akartam bízni, de nem leszek vigasznyújtó.
Nem kell már a csókod, nem ízlik!
Éjjel a Hold nemcsak fényedtől terebélyesedik,
Múzsádat szoros pórázodon rángattad,
Végleg kioldozom erős rabigádat!
Nem kell már a csókod, nem ízlik!
Szívem az erős fájdalomtól kettényílik!
Tőröd szúrása rajtam halált okozott!
Távozz tőlem! Éjjel a szél értem zokogot
HÁLASZÓLAM
Hálával tartozom a szívemnek,
Bár széttörted, s szilánkos lett,
Darabjait összeraktam nélküled,
Hevesen dobog, de már nem teérted.
Hálával tartozom a két szememnek,
Mely szomorúságom ellenére is fénylett,
Meglátta benne valaki a szépet,
S felébresztett, az életem még nem ért véget!
Hálával tartozom a mosolyomnak,
Melyet bánatom ellenére is ragyogtattak,
Beleszerettek szelíd bájosságomba,
S rásimultak a fények szívvirágomra,
Hálával tartozom a hangomnak,
Nyugtató, lágy szólamának,
Mert a szerelem csak akkor teljes,
Ha két szív egyformán lelkes.
HEGEDŰM
Csend lett a társam, itt nem hallasz zenét
Nem pendült meg, már régen poros életem
Olyanná vált, mint a mélyhegedűm, melyen
sokszor játszott hangos szólamot kezem!
Élethúrom megpattant egy hamis hangjegyen
Elhalkult rózsaszín reményem, megtört zenémen
Csupán egy szép játékbaba volt, énekes szívem
Megélt éveim számát lassan, hamuval befedem.
Muzsikálva utazom, eltűnődve múltam emlékén
Csendben élő bánatom így percekre feledem
Érzelmes ütemű dallam felcsendül a távolban
Hegedűmmel hallgatom, ritmusába beleszédültem!
Emléktárgy lett hangszerem, a titkok könyvében
Nem illik hozzá szirénhangom, csak némaságom
Megőrjít hallgatásod, kiálts most rám Istenem
Kérted? - neked adom dalszöveg nélküli életem!
Törött hegedűm mellett él egymaga remetelelkem
Törd ma át gyászos csendem utolsó kottámban
Hangozzék fel végre, harsogva, nyitó hangjegyem
Játsszuk még el éveimet nevetve, egy vígoperában!
HIÁNYZOL
Szívem álmát törted össze Kedvesem
Nélküled mégis, oly magányos az életem
Emlékem angyalszárnyán múlt szerelmes évekbe röpültem
Mikor szívemben szikrát gyújtott szerelmed tüze
Testünk, lelkünk szerelmes lángban olvadt eggyé hosszú évekre!
Hiányzol Szerelmem
Kedvesem gyere velem, repüljünk boldogságunk földjére
Sétáljunk újra együtt, mint egy mátkapár, a szőke Tisza partjára
Vágyom, ölelésed gyöngédségére
Szavaid, csengésére
Testedre lelkedre
Szerelmes szerelmünkre!
Szerelmed volt, a négy fontos éltető elem életemben
Te voltál nekem a tűz, szikrát gyújtottál szívemben
Te voltál nekem a levegő, együtt lélegeztünk
Te voltál nekem a víz, szomjamat oltottad csókjaiddal
Te voltál nekem, a szerelem Földje
Hiányzik szerelmünk élete!
Ne hagyd, hogy semmivé tegyen magányom
Hiszen nélküled nem létezem
Most halld meg hangom!
Megsúgom neked tegnap, ma, és holnap is
hiányozni fogsz Szerelmem
Síromnál sírva, ne állj meg!
Mert Isten országában már nem hallom
egyetlen hazug mondatod:
NEM SZERETLEK!
INCSELKEDŐ KIS CSIBÉSZEK
Incselkedő kis csibészek,
Ez a napocska csak a tiétek,
Móka, kacagás, vidámság,
Egy gyerkőc se legyen szomorkás!
Incselkedő kis csibészek,
Gyerünk ki a pályára, vitézek,
Focizzatok egy jó nagyot,
Rúgjatok gólt, vagy hatot,
Incselkedő kis csibészek,
Lufit fújjatok, csenevészek,
Nyuszit, macit, zsiráfot,
Ne szedjetek most nebáncsvirágot!
Incselkedő kis csibészek,
Legyetek huncut legények! 
Varázsoljatok a bohóccal,
Fagyizzatok óriás gombóccal,
Incselkedő kis csibészek,
Bóbitákat szórjatok a csibéknek,
Fussatok versenyt Pankával és Sárával,
Kedvetekre csatázzatok a párnával,
Incselkedő kis csibészek,
Mindig virgoncak legyetek,
Keveset üljetek bent a szobában,
Egészségetekért lendüljetek mozgásba!
Incselkedő kis csibészek,
Ne legyetek soha betegek,
Köszönjétek meg anyának, és apának
Hogy mindennap szeretve vigyáznak rátok.
JÉGSZÍV
Tél szelét érzem arcomon,
dermesztő hideg csontomat éri.
Kietlenség, némaság honol a megfagyott tájon,
csendet egy jégtócsa halk reccsenése töri meg.
Ilyen a szívem, mint a Tél, fagyos,
szerelmünk emlékfoszlányait féltőn
őrzöm fényképek némaságában,
melyen csalfa szemed oly mosolygós.
Bíztam minden hazug szavadban,
önző személyed áldozata lettem.
Így sebezted meg szívem.
Naivan hittem szerelmünk halhatatlanságában,
te csupán jégbörtönödbe zártad lelkem.
Amikor majd kiolvad szíved hideg ridegsége,
átérzed, s rádöbbensz, milyen
egy jégpáncélba zárt szív
fájdalmas keserűsége.
JÓZSEF ATTILA: SZÜLETÉSNAPOMRA
Harminchét éves lettem én
mégsem írtam meg egy regényt
szánom
bánom
Ajándék nincs nekem, mert
a kisvárosi szegleten élek
egy-
magam
Harminchét évem elszaladt, és nem
volt egy Karib tengeri nyaralásom
szomorú
valóságom
Lehettem volna festett úrinő
kit eltart a gazdag
hasas
pasas
De nem lettem, mert mindig magam
kerestem munkával kenyerem
így
igaz
Bízom azért benne, hogy van még
talán okos szó ebben a
szegény
fejemben
Szorgalmasan írogatok, legyen sok versem
és talán egyszer egy kötetem
tréfa
álom
Ha nem szűnik meg a zsarnok robot munka,
itt hagyom az ország szegletét
az ám
hazám
Nincs már, aki elbírja a bürokrácia súlyát vállán,
nem egy ilyen
gyenge
asszony
Ha álmaim mégsem válnak valóra
csillagok között segítségül hívom majd az
angyal
sereget!
evokáció
KARÁCSONY
Szent fényesség ragyogtatja a tájat
Csilingelő szán hangját hallom
Fenyőillat, lengi be a házat
Karácsonyt pompájában látom!
Megtisztulva minden bűntől lélekben
Hit, remény, szeretet tölti be a szíveket
Örömünnep ez minden évben
Jézus születése.
Karácsony angyala röpült ma szívembe
Vigyázok rá, féltve őrzöm
Békét ő hozott nekem, hogy
Otthonom a nyugalom háza legyen
Szeretettel vigyázza, majd léptem
Életem nehéz percében.
Kedves Angyal! Karácsony legszebb
Csodáját
Hozd el nekem ma, nem találom a
Fa alá rejtett fényes
Ajándékokban
Sem a karácsonyi foszlós kalácsba
Nem sütöttem bele.
Nélküle oly árva a szívem
Minden másodpercben fojtogat a könnyem
Tudod, sokszor megpróbált már ez a nehéz élet
Picike, apró csoda, mi életet rejt
Ajándékozd meg ma szomorú életem
Szerelmes nevetéstől legyen vidám ünnepem!
Karácsony igaz csodájával
Halkan érkezzen házamba, mint egykor
Szememből eltűnne a bánat könnye
Arcom mosolyra derülne
S röpülnék karjaiba, mint egy angyal!
KARÁCSONY FELÉ KÖZELEDVE 
Ilyenkor, Karácsony felé közeledve,
Mindenki szeretetért tolong reszketve,
Hétköznapokban feledjük a szót: "veled",
Ha lehetne, még ma megvásárolnám szereteted.
Ilyenkor, Karácsony felé közeledve,
A magány fogságában élünk csüggedve,
Párkapcsolatban élők is kétségbe vannak esve,
Azon töprengnek, kapnak-e ők elég szeretetet?
Ilyenkor, Karácsony felé közeledve,
Éppen a nagy vásárlási forgatagban szétnézve,
Felgyorsulva futnak bennünk az érzések,
Bájos szempár összevillanásával szemezgetnek.
Ilyenkor, Karácsony felé közeledve,
Valahogy mindenki kétségbe van esve,
Habzsolná a jót, mit egész évben elengedett,
Hisz biztonságos menedékbe melegedhetett.
Ilyenkor, Karácsony felé közeledve,
De furcsák is vagyunk elmerengve,
Felborítanánk a biztost holmi kalandért,
Azért, mert a szívünkben szeretethiány elfért.
Ilyenkor, Karácsony felé közeledve,
Becsüld, Ember, azt, mi neked megadatott!
Értékeld egészséged, mert élnek betegek,
Akik mindenük odaadnák, csakhogy erősödjenek.
Ilyenkor, Karácsony felé közeledve,
Jobban értékeld, kit párodul melléd rendeltek,
Mert nézz magányos embertársad szemébe,
Ki egy jó szóért életének ajándékát adná cserébe.
KÁRPÁTOK BÉRCEI
Kárpátok bércei, szép magyar hazám
Hun pennával e földre írta becsületét apám
Magyar ige ízét honanya táplálta zsigereimbe
Búzakötényből kóstoltam lágy kenyér melegébe
Kárpátok bércei, szép magyar hazám
Erdély fenyveseinél ősvéreim nyomvonalán
Elkobozott földtengerben rí ezernyi gyopár
Hontalanságom marcangolja szívem tájékát!
Kárpátok bércei, szép magyar hazám
Zúgó hegyek ormán, tatárjárta sziklák csúcsán
Kővé dermed tekintetem, riaszt-e látvány
Pusztulás, kihűlt tűz, leigázott tartomány!
Kárpátok bércei, szép magyar hazám
Ezredéves jogar diadal hagyatékán
Romba dőlt trónus, sárba tiport hon!
Zsarnokrend zsiványa testvéremre kardot von!
Kárpátok bércein szegény magyar hazám
Szenvedő népemért emelem a szentkoronát!
Emberségében gyalázva bús magyar könyörög!
Szolgasors sodrásában, vértezve hömpölyög!
Kárpátok bércein sanyargatott magyar hazám
Fagyfogú hajnalon alamizsna kél, hajlék járdán!
Görnyedő hátú kérges lét, éhbéres zsellérek!
Télvízben tejillatos csöppségek dideregnek!
Kárpátok bércein szárnyaszegett turul hazám!
Béklyó csörömpöl kizsákmányolt nép zsámolyán!
Zsoldoshad nyilaitól roskadó honfitársam!
Lobogtassuk szabadságeszményünk, bajtársam!
Kárpátok bércein bujdosó magyar hazám
Ifjú! Honvágy nyomasztja mellkasod torkolatát!
Attila sarjai, ti vágtató, táltos harcosok!
Idegen tájra vándorfogollyal ne szárnyaljatok!
Kárpátok bércei, szép magyar hazám
Igaz szó szilárdul elnyomott népem ajkán
Ébredjen fel végre a jövő nemzedéke!
Magyarságtudat vezéreljen Kárpátok ösvényére!
KÉK PILLANGÓ
Kék pillangó szárnyacskáján suhanok tehozzád,
Repkedve a réten, beporoztam piros margarétád,
Olyan könnyedén szállok, frissen és üdén,
Kibontogatom a tátikákat anyácskám szívén,
Szellő lágy fuvallatával felkontyolom hajad,
Napsugár aranyával kipúderezem arcodat,
Anyácskám lesz a legszebb asszony hét városon,
Büszkén megyek vele végig a pünkösdi vásáron,
Kinyílt már kiskertedben minden virág,
Királytulipánok és a bazsarózsák,
Verandádon édes akácillatot fúj a lenge szellő,
Lélegezd be jó mélyen, az élet bódító illata felemelő,
Kék lepkét fogtam neked a legszebbet,
Kék rózsacsokrot adok a legnemesebbet,
Mert szívedben türkiz szivárvány a szerelem,
Apácskámmal megöregedtetek örök hűségben,
Anyák napja pacsirtanótájú hajnalán
Boldog vagyok, átölelve téged, anyácskám,
Hazavár még engem anyácskám édesded nevetése,
Belesimulhatok mesédbe, kék pillangó álmát felébresztve.
KÍGYÓMARÁS
Őszintén szólni ma már vétek,
Még a hátad mögött kinevetnének!
Nem lehet tudni, ki barát, ellenség,
Vagy a vadnak szelíd eleség,
Rút lettél, Te világ, alattomos!
Tivornyázik a szélvihar, feldúltan túl dacos,
Füstöl a föld, a lét csak gőzölög,
Kígyók marnak, vigadnak az ördögök.
Egy mérges kígyó körbetekeredett rajtam,
Először szépen sziszegett, halkan,
Majd szívembe eresztette halálos méregfogát,
Sebemre marta a fájdalom keresztfáját...
KOPP, KOPP, KI KOPOG?
Kopp, kopp, ki kopog?
Talán a Télapó csoszog?
Hahó, ki jár a kertek alatt?
Mesebeli lény szórja a havat.
Zsákja csörög hét határon,
Gyorsan suhan berken-árkon,
Puttonyát megrakta földi jóval,
Cukorral, dióval, mogyoróval.
Konfetti-felhőkön színes rolók,
Édes, marcipános csillagok,
Ma a világ olyan csodaszép,
Sok kis csizma egyszerre lép.
Öreg Urunk csiszeg-csoszog,
Hószakálla libeg-lobog,
Örömének szól téli éjben,
Gyerektaps harsog csendességben.
Kopp, kopp, ki kopog?
Télapó ajtóban topog,
Jókívánságot mond a gyerkőcöknek,
Kicsi kezek csomaggal megtelnek.
Télapó szép mesét olvas.
Figyel rá minden kis okos,
Angyalka száll ártatlanságokra,
Békesség átsugárzik a királykákra.
KORONAVIRUS
Néptelenek az utcák,
Behúzva a spaletták,
Talán a kolera idején járok?
Pánik, félelem, fekete napok,
Balkán medence karanténban,
Kínai ujjong: "ő már jól van"!
Denevérről szétterjedt milliárd bacilus,
Fehér embereket megfertőző vírus,
Politikai hatalmi harcok?
Európa ellenes pusztítások,
Még hány emberáldozatot követel?
Kérdésünkre válasszal ki felel?
KUTYÁBÓL NEM LESZ SZALONNA /Humor/
Jaj, hogy kutyából nem lesz szalonna!
Megint rosszcsont maradt az ebadta!
Tanítani próbáltam, de mindhiába,
Rám vakkantott és elcsaholt a bálba.
Bizony nem szerette ő a rendet,
Ha kérdeztem, mi ez a rumli? Nyefegett,
Lomos volt minden körös-körül,
Nem leszek Én cseléd a háza körül!
A társaságban okosnak mutatkozott,
Rövid pórázának útvonalán sétáltatott,
Sokszor láttam rimánkodni az utcán,
Hőhullám jött rá idegen szoknyák bámulatán.
Pitizett, ha éppen megéhezett,
Mikor üres maradt a gyomra, verítékezett,
Jaj nekem! Mert szófogadatlan voltam,
Majdnem megharapott, de elfutottam!
LEVÉL A MIKULÁSHOZ
Kedves Mikulás!
Remélem, megkapod rövidke levelem,
Messzi Lappföldre érkezik idejében,
Télapóka, kérnék tőled egy ajándékot,
Nem kérek nagy dolgot tőled, Mikulás,
Csak egy icike-picike kívánságot,
Csokit sem kérek, sem édes cukrot,
Szeretetet hozzál, egy nagy adagot!
Tudod, anyu és apu olyan sokszor vitáznak,
Szeretném, ha soha többé nem kiabálnának,
Zsákodba tégy egy nagy adag szeretetet, 
Aztán éjjel majd a kéményen át leengeded,
Cipőcskémet sem teszem ki az ablakba,
Nem kell nekem tömött csomag csizmámba,
Csak azt hozd el, amit kértem: szeretetet, emberséget,
Sietek is az ablakhoz, figyelem a szánod, mikor érkezel,
Könnycseppem legurul arcomon, de kérlek, ne késs el!
Ha elhozod házunkba a nagy zsákot szeretettel,
Az én ünnepem is vidáman telik majd el,
Várlak akkor, Kedves Mikulás!
Figyelem a szarvasokkal suhanó fényszánod házunknál...
MAMA LEONE
Harangvirág csengettyűje zengőszó
Harmatozó hajnalon csilingelő, anyai szó
Szaporán dobban szívem, sietek, úgy sietek
Őszirózsádra lángsugarú nyarat terítek
Ma dalol, duruzsol, megújuló élővilág
Csillanó gyermekszemek, derülő virág
Nőszirom púderezi bágyadó arcodat
Letöröl nyomban mostoha gondokat
Köszönöm, Anyácskám a napfényre nyíló végtelent
Borúban várfalaid között leltem menedéket
Nap melegével ringattál, Hold sugarával betakartál
Kincses-ládikádban maszatos szeretetem dúskált
Bárcsak nyikorgó időkereket visszaforgatnád
Sejtjeidben kóró fájdalom vert tanyát!
Szaladnék sebtében öröklét forráshoz
Merítenék éltető cseppeket gyógyuláshoz
Lelkem nehéz, éltem tünékeny virág 
Félelem fojtogat hervadó ideák
Anyák napjára virágcsokrodba fűzném szívemet
Nem tehetem! Magánykőbe zárnám, árva kisdedet
Örök vadászmező suttogva hívogat
Homokba szórunk misztikus síkokat
Őrizlek, Anyácskám, amíg tehetem
Lépted nyomán fiatal pipacs terem
Szíved faláról pereg porladó szenvedés
Zsörtölődő télben hangozzék anyai nevetés
Könnyező mező, gyöngyszemes zivatar
Öledbe zsugorodom, áldásod betakar
Göröngyös életúton szorítjuk kezed!
Fűzfa árnyasában imádkozom érted
Lecsukódó csendéletedre ráborul lelkem
Anyácskám, halhatatlan leszel, mindörökké! Ámen!
MAGÁNYRAPSZÓDIA
Nem érted csak figyelsz
Miért fátyolkönnyes a szemem
Száz éves magányom cipelem szüntelen
Nem találom meg... csak keresem...
Másik felem ki kiegészítené szívem
Nem született le velem két lét között rekedhetett
Magányrapszódiám éveken át pengeti szívem
Van hogy csendes az ütem és dúdolom
Máskor rapszodikusan zokogom
Vezeklem létem súlyos keresztem alatt
Amíg szívem darabokra roppanhat.
MÁRIA MAGDALÉNÁK
Valamikor mi voltunk az üde, tavaszi rózsák,
S fényesen ragyogtunk, mint a napsugár,
Mondták nekünk a mesét, regéket,
Oly tisztán csenget minden igézet,
Mikor még fiatal virágszálak voltunk,
Akadt több udvarlónk, hisz csodáltak minket,
Szívünk szűz burkát később széttörték,
Vihar közepette is karcsúak maradtunk, mint a nádszál,
Akartunk hinni és újra bízni,
Nemcsak példabeszédeket tanulni,
Éltünk erkölcsösen, Isten hitében,
Aztán újra csalódott szelíd szívünk,
Megtörték arcunk finom vonásait,
Lelkünk megnyomorították, szétzúzták szívünk szilánkjait,
Magány börtönébe erősen lezáratták!
Hét lakattal lelakatoltatták!
Halálunkat több száz sólyommal hívatták!
Istenem! Adj nekünk nyugalmat!
Fogadjuk el számkivetett sorsunkat!
Nem akarunk Mária Magdalénák nyomdokaiban járni,
Ha boldogságra nem vagyunk méltók,
Sújts ránk a halál pallosával, takarjátok ránk szemfedőnk!
Kiszenvedtük, ha valaha vétkeztünk!
Önmegtartóztatón Apostolokkal éltünk!
Nem akarunk fagyos szívvel élni, inkább vidd magaddal keserű életünket...
Szabadíts ki rabságunkból, Istenem! Nyújtsd felénk kezed...
MEGDICSŐÜLÉS
Tavaszistennő
Virágvasárnapra, hajnalhasadó lombfakadásra
Virágba borult rózsaszín magnóliám oltára,
Tavaszi újjászületés nemes ősszimbólumán át
Csodáltam cseppfürtjei gyöngyös esőzuhatagát.
Hárs tövében kibújt kék ibolya sziromszeme,
Kipattant a sárga aranyeső kertek díszeleme,
Kikeletistennő keleszti a tavaszt, barkás a gang,
Tojásfámon cikáz a húsvéti jerke csengőrang.
Golgotáról harsonák hangja harsogott,
Simon örömigét hirdetett, feltámadott,
Kőbarlangjából kilépve a napvilág kifényesedett,
Üdvözítve légy, testvér! Megváltónk így vélekedett.
Hálám hordoztam a hosszú Galileai zarándokúton,
Esedezve lábai elé borulok, könnyeim zúzom,
Tócsöppjeimet morzsolom némán, hangtalan,
Detektálod lelkem, opálos testruhám anyagtalan.
Szeplőtlen hitem kegyhelyedre terítem,
Karizmád által lassan felsegíted esendő lényem,
Rómából visszhangzott a harangok hangrítusa,
Harmadnapra kipirkadva lecsendesült az égi tusa.
Szentföldön kegyszobrokká váltak Mária Magdalénák,
Jeruzsálemi keresztúton ma is szólnak az imák,
Soha nem feledjük Jézus gyötrelmes kereszthalálát,
Vétségünkért elszenvedett megosztatlan fájdalmát!
Miértünk ártatlanul tűrte megszégyenülését,
Tanítványok hirdetik házában megdicsőülését,
Ezüsthajú galambbal Én is közéjük reppentem,
S megváltásomért imát rebegtem. Ámen!
MESE LAPPFÖLDRŐL
Télapónak most nagyon sok a dolga,
Ajándékkal puttonyát telerakja,
Egész éjszaka csomagot készített,
Meg szeretne lepni minden gyermeket.
Lappföldet vastag hópaplan takarja,
Hogy fog így útnak indulni éjszaka?
Szól a manócskáknak, segítsenek neki
Szánjára világító csengettyűt szerelni.
Nyolc rénszarvassal repíti szánját,
Elől fut Rudolf, a leggyorsabb rén barát,
Ho-ho-hó, gyerekek! Készüljetek, érkezem!
Csizmátok kifényesítve ablakban legyen.
Meg is érkezett gyerekvárosba,
Bekopogtatott botjával kivilágított házba,
Lett a lurkókban nagy izgalom,
Télapó az ajtóban! - harsogott a vigalom.
Szép estét kívánok, kicsi nebulók!
Van szabad hely nálatok, manók?
Igen, igen, buzgalomban voltak a gyerekek,
Télapónak rögvest széket kerestek.
Télapó kérte, mondjanak szép verset,
Csomagot csak utána kereshet,
Mondtak is verseket szépen, sorban,
Cukrot, csokit kaptak azon nyomban.
Elköszönt a Télapó, még sok helyen várják,
Gyerekek köré szaladtak, marasztalni akarták,
Miklós bácsi ölébe örömmel bekucorodtak,
Szakállát jól meghúzták, bundáját felborzolták.
Irgum-burgum! Huncut nebulócskák!
Morgott Télapó. Vigyázzatok, csalafinták!
Viszlát, gyerekek! Egy évig jók legyetek!
Ho-ho-hó, repült a szán nyolc szarvassal sebesen.
Kiszaladtak az apróságok a teraszra,
Pityeregtek, elviharzott a szán északra,
Öreg fehér szakállútól kaptak ajándékot,
Virgács helyett óriás mosolyországot.
MIKULÁSVIRÁG
Csilingelő csengőhintó
Patkó roppanó, rén vágtató
Hókristályos harmatgömb
Mirha, tömjén, aranytömb
Fehér fenyvesekben menyasszonyok
Kékes jégormában rí havasi gyopár
Holdsugár fénykörében andalgó csillagok
Havas úton lelenc remény poroszkál
Távoli fények lámpásai hívogatnak
Útvesztőim ködhomályai eloszlanak
Zord óráim vesszőit virgácsozza Mikulás
Koromlelkű krampusz ördögűző pikulás
Püspököm puttonyába rejtem kérelmem
Vetítsd titkom terítőjére, Kedvesem
Szemem sziluettje, mozdulata, árnyjátéka
Ne sajogjon szentestén szívem tájéka
Vállam ráncívén töredéked tapintata
Kandallóm tűzében réved advent áhítata
Bús menedékemben ünneplő mikulásvirág
Csendes békességben felenged a világ
MOSOLYOGJ
Rossz voltam, bocsásd meg nekem
Simogatásodra vágyom, jó leszek, ígérem
Hidd el, megbántam hűtlenségem
Érzed, szereteted kenyerére éhezem
Könnycseppek gurulnak le arcomon
Keresek, de nem találok szavakat
Könyörgő tekintetem szívedbe karcolat
Vigasztald, vigasztald meg sírásomat
Látod? Én is nagyon elfáradtam
Elhervad az első szakasztott virágod
Szíved kulacsából locsolgasd rózsádat
Félek, nehogy elhalkuljon hangod,
S nem lesz, aki engem megnyugtasson
Nézz rám, tedd ma félre haragod
Anyácskám, hadd lássam mosolygásod!
NAGYPAPA, VICCELŐDJÜNK MÉG EGY KICSIT
Nagypapa, viccelődjünk még egy kicsit,
Mert jókedved engem mindig felderít,
Meséld el nekem újra azt a báli mókát,
A festett Dámák csetlését-botlását,
Nagypapa, viccelődjük még egy kicsit,
Szívből jövő mosolyunk bánatunkból kisegít,
Mondd el nekem a szomszéd sztoriját,
Hogy ugrotta át az árkot csibész kakasod után,
Nagypapa, viccelődjünk még egy kicsit,
Most csak nyelem feltörő szavam könnyeit,
Jött az a végzetes nap, s a cudar élet elvette mosolyodat,
Nekünk fáj jobban, mint neked, hogy nem halljuk poénodat,
Nagypapa, viccelődjünk még egy kicsit,
Te voltál az az apa, ki a nehézségekre csak csettint,
Ha bántották a rossz nyelvek unokáidat,
Mint az oroszlán, kiengedett karmokkal védted kislányaidat,
Nagypapa, viccelődjünk még egy kicsit,
Megcsípnéd még mindig azt a csinos pipit?
Kórházi ágyadnál titkon könnyeimmel harcolok,
Meg ne lásd nagy fájdalmam, gyorsan elfordulok,
Nagypapa, viccelődjünk még egy kicsit,
Jöjjön az életkedved vissza picit,
Tudom, nehéz már neked a több hónapos kórház,
Az ágyban fekvés, s a méla tehetetlenség,
Nyomaszt a se itt-se ott! Köztes egy állapot!
Mintha Isten a tenyeréről libegőztetne lengőhídon,
Nagypapa, viccelődjünk még egy kicsit,
Gyógyulj meg, elköszönök, mert jön a kórházi vizit,
Te csak legyintesz, úgysem segítenek semmit,
Vigasztallak, dehogynem, az orvos majd felerősít,
Nagypapa, viccelődjünk még egy kicsit,
Szülői szeretetedben soha nem volt alsó limit,
Apám helyett kedves édesapám voltál,
Rossz szóval soha meg nem dorgáltál!
Nagypapa, viccelődjünk még egy kicsit,
Ha búcsúzni kell, könnyű legyen batyud,
Ne csomagold bele csak az édes kicsid,
Az égi rónán mosolyogva járj, kacagásod csengjen,
Szemeimet teljesen ellepte megduzzadt könnycseppem,
Nagypapa! Szeretünk!... maradj velünk még egy kicsit...
NE SÍRJ MAJD, HA NEM TALÁLSZ CSAK JELTELEN SÍROKON
Ott leszek majd jeltelen sírokon,
Szemed gyászában egy ködös hajnalon,
Ne sírj, mert minden napfelkelténél
Halványsárga sugaraimmal ébresztelek Én,
Én leszek a lágy szellő, mely hajad kócolja,
a langyos esőcsepp, mely
bőröd megsimogatja.
Az erdő tavaszi dallamával szólamom
hallod majd csicseregni.
A vízesés csobogásával kacagásom fog felcsengeni,
Szállingózó hópehely leszek téli éjszakákon,
Ezernyi tiszta pihe, mely hull majd szempilládon,
Hullócsillag leszek teliholdas éjjelen,
Hogy átélhessük álmainkban emlékeinket,
Ne sírj hát, ha nem találsz, mert a fűszálak zizegésében
Pacsirták nótájába hangom mindig belecsenem,
Felkelő Nap sugarában látod majd mosolyom,
Lágy szellő könnyű suhanásával érzed simogatásom.
Éjszakai csillagokban látod felfényleni írisz ragyogásom.
Ne sírj majd, ha nem találsz, csak jeltelen sírokon...
NŐI IDEÁL
Férfiak, elképzelitek,
Lelki szemeitekkel, lerajzoljátok
A nagy női ideált!
Álmaitok asszonyát!
Legyen karcsú, mint a nádszál,
Szeme kék, mint az ibolyavirág,
Arca üde, mint a fehér orchideák,
Legyen illatos, mint a gyöngyös,
Jelleme legyen hófehér, tiszta,
Mint a tavaszi hírnökök, az első hóvirágok,
Legyen erős szárú, mint a kardvirág,
Gyermekeket szüljön, egy fiút s egy lányt,
És nevelje erős kitartással,
Legyen házias, serény, mint a páfrány
Az erdei moha szélén,
Legyen büszke tartású, mint a kála,
Hogy hetykén mehessünk vele a várost járva,
És legyen liliom, királynője férjének,
Legfőképp évelő virág legyen,
Bármely évszakban nyíljon,
Százszorszép színekben pompázzon,
Kedves Férfiak!
Csupán ennyi a szerény kívánságotok,
Minekünk, Nőknek, csak egy kérésünk lenne:
Becsüljetek mindennap jobban bennünket,
Mi: Nők, Asszonyok, Édesanyák, hű szeretők,
Vagyunk egyszerre.
NYITÁNY 
Szerelmünk csodás tavaszán
Felébredt a természet, és
hangos volt szép dallamán
Nekünk nyílt minden virág
árasztotta, édes illatát a
romantika bódulatán
Értünk újra zöld lett az erdő
Színesen rügyeztek a fák
Piros pipacsú mezők, és
aranyló búzatáblák
Szellők szárnyán
szivárvány volt az egész világ
Napban fénylett a szenvedély
tüzének varázsán!
Hozzánk csivitelt minden kis madár
csevej szólamán
Szívünk szaván énekelt a csalogány
Lelkünk húrján
érzelmes, lágy ütem volt a patak
csobbanás
Párban ébresztett a pacsirta csengő hangján
Forró csókjainkon át,
mi bújtunk egymás karjaiba,
mint egy turbékoló gerlepár!
Életem legszebb tavaszán!
OXIGÉN . . 
Feszülő mellkasomban levegő, levegő,
Erdőben rekedő, rekkenő,
Vágja, vágja futó törzsem,
Füstölgő faháncs, hasad éltem!
Dobol, dübörög, tüdőm: levegőt!
Surrogó, sűrű lég, surrogó, sűrű lég,
Zuhogó, zuhogó, fekete eső,
Mossa, mossa szenvedésem, vég!
Fák susogó suhogása,
Hegylánc zubogó zúgása,
Záróakkord, záróakkord,
Szívütemem, szuszogó faktor.
Lélegezni, lélegezni, levegőt!
Lélegzetnyi életerőt, életerőt,
Szomjúzó, szomjúság, aszalódom,
Morajló homokdűnén, halódom.
Zihál, zihál homlokom
Holtfájdalom, holtfájdalom,
Fény, fény áradó,
Leheleted, leheleted párásodó.
Oxigén, oxigén, lélegzem!
Világ, világ, gyökerezz bennem!
Süvítő, süvítő légáramlás,
Kötélereimből kiengedő szorítás!
Orkán ostorozása hajam csattogtatja!
Kerub szárnya lobogtatja, lobogtatja,
Emelkedem, emelkedem, szentháromság,
Gaia méhében lótuszvirág, lótuszvirág.
ÖLELJ, ÖLELJ, TE SZERELEM
Ölelj engem körbe, Te szerelem,
Szoríts, szoríts, el ne engedj engem,
Pezsdítsd fel, melegítsd át vérem,
Kellesz nekem, Te zsivány szerelem,
Ölelj engem körbe, Te szerelem,
Bújj belém, enyém légy egészen,
Mosolyt csak Te csalsz arcomra,
Fénycsillagokat szórhatsz pilláimra,
Ölelj engem körbe, Te szerelem,
Remeteségemből oldozd ki szívem,
Veled édes az összes bűnhődésem,
Kötetlen minden elszenvedett vereségem,
Ölelj engem körbe, Te szerelem,
Jó szorosan szoríts engem,
Ajkaimat harapdáld lángrózsává,
Szenvedélyesen fonj körbe égő glóriával.
ŐSZELŐ
Tollászkodó ősz árnyas hárs alatt
Vénkisasszony nyoszolyóján pitymallat
Szőke felhőre rőt kontyát kiteregeti
Komorságra, piros repkényét eregeti
Napfény szirmaiból nagyokat tépünk
Perzsaszőnyegben lassúbb léptünk
Hervadásom rezgő őszelőben
Vénülő fény, felrezdül mécsesemben
Sötétlila tenger örvényét fodrozza bősz szél
Kagylóhéj márványerezetén hableány zenél
Mólónál síró sirálycsapat sürög
Hűvös bőrömre mahagónihullám csöpög
Lekuporodom rideg sziklaszirt tövében
Fázom, felöltöm rozsdás őszi bekecsem
Halkan duruzsoló parittyatűzben
Nesztelen érzéseink ölelkeznek meztelen!
PALACKPOSTA
Palackpostámba rejtettem titkos üzenetem,
Vízre tettem, s az árral úsztatom kikötődig levelem,
Minden porcikám remeg nélküled, a tengerparton
Várlak, siess, nehogy más orvul elraboljon.
Csapkodnak a hullámok, átáztatják szívem,
Bíborvörös kimonómon átlátszó lett részem,
Százszor vagy ezerszer, Soha! Nem tudlak feledni!
Nap égető tűzének közelében sem tudok átmelegedni.
Álmodom veled szenvedélyesen, szád számra forr,
Oly jó ez a könnyed ringás, fehér-uszályomon delfinorr,
Pehelysúlyommal légiesen siklok vitorlásod felé,
Lélekvesztő lettem! Iránytűd irányít, úgy libegek hazafelé.
Zúg a tenger, morajlik, szélvihar morgolódik,
Nehéz nekem ez a teher, erőm szétmorzsolódik!
Talán, ha öledbe vennél, s könnyű álomba ringatnál,
Nem félnék a haláltól sem, ha csókjaiddal altatnál.
PANDÉMIA IDEJÉN
Mécslángok fényében
Nyugszanak békében,
Gyertyák világítják a szentélyeket,
Virágoktól díszes sírkerteket,
Elhunyt szeretteinkre emlékezünk,
Sírjukhoz nesztelen érkezünk,
Szülők, rokonok, jó barátok,
Olyan sokan itt hagytatok,
Harangok szólnak halottainkért,
Imádkozunk csendes álmaikért,
Angyalok repkednek a sírok felett,
Nyirkos levelekre lelkünk könnyezett,
Tudjuk, körforgás az élet,
Születésnek halál vethet véget,
Nem békélünk meg a gondolattal,
Dimenzióra lépünk a szellemkapcsolattal,
Szeretnénk tudni, mi van odaát,
Valóban váltunk-e testruhát?
Vagy csak ez az egy élet adatott?
Túlvilágon a sötétség eluralkodott?
Aggodalomban élünk pandémia idején,
Haláltól félünk mindenszentek éjjelén,
Szürke őszbe áldozatokért zörget,
Életünkért kíméletlenül törtet,
Égjen ma a gyertya élőkért és holtakért,
Imádkozzunk a világ gyógyulásáért,
Angyalszárnyak suhannak a fénylő temetőbe`,
Szeretetláncba szállunk szentlelkeinkkel egybe.
Petőfi Sándor: ANYÁM TYÚKJA - Evokáció
Ej, mi a kő! tyúkanyó, kend
miért kotkodácsol oly hangosan?
Mérges, mint a bősz pulyka,
pedig kövér begyét alig bírja.
Kendermagos túl jól él,
tyúkólban bőség várja,
friss zöld és mag, kukorica,
búza, árpa, nem kapirgál
a föld alatt, igaz? Mint a
szomszéd szegény tyúkja!
Mégis mérgeskedik,
jobb, ha csendben marad,
mert jó anyám nem kegyelmez,
combja fő majd a levesbe,
s felszolgálja ebédre!
Dehogy vágja, dehogy vágja,
mint kedves gyermekét, úgy éteti.
Szép tollakkal ékesítve
ő a baromfiudvar legszebb dísze.
Gazdasszony szívének szépsége!
Így hát Morzsa kutyám,
meg ne ugasd ám!
Úgy sem lesz ő tyúkvacsorád,
őkelmének a gazduram mindig
megkegyelmez!
Ezért légy a kendermagos jó barátja.
Ő jó anyám legkedvesebb jószága,
mert ha hangoskodol,
téged tesznek ki a pitvarból!
PIROS PAPÍRSZÍVECSKÉK
Piros papírszívecskék,
Bordó rózsán selymecskék,
Szétárad szívünkben a szerelem,
Nincs ennél csodálatosabb, úgy hiszem.
POROS KÖPÖNYEG /Humor/
Poros volt a köpönyeged!
Leporoltam.
Feslett volt az inged!
Összevarrtam.
Galambősz hajad fénytelen volt,
Bebalzsamoztam.
Zavarba jöttél fiatal csajszi láttán,
S hadartál a szavak malmán,
Beszéded lelassítottam,
Beteg a szíved, tudtam,
Gyógyszert adtam,
Remete külsődből
Embert formáltam,
Mégis minden jó cselekedtem
Hiábavaló volt!
Beolajoztam
Rozsdásodó kerekeit,
Hogy növeljem
Kapacitása számait.
Nyikorgó gépezet
Nehezen teljesít,
Lecseréltem fiatalabbra,
Gördülékenyebb motorra.
RÓZSATÖVIS
Tudod a szerelem
Füzéres gyöngyszem
Átfonódik szívemen
Egészen kivirágzik bennem
Tudod a szerelem
Olyan mint a lágy selyem
Érintése puha kellem
Finom szatén testemen
Tudod a szerelem
Fűszeres rózsa lelkemen
Élvezem az illatát
Belélegzem zamatát
Tudod a szerelem
Örök rejtelem
Megbocsájtó kegyelem
Aki nem érzi tövis szúr szívében.
SÍR A RINGÓ ORGONA...
Sír a ringó, lila orgona,
Könnycseppjeimtől duzzad szirma,
De sokszor megdorgáltál, jó Anyám!
Értetlenül kérdeztem, miért szidalmaztál?
Hányszor sírtam, jó Anyám?
Mikor elcsattant pofonoktól piros lett orcám,
Szaladtam rögvest a nagyihoz, s elmondtam, bántottál,
Szigorú voltál hozzám, olykor erélyes,
Miért kapja ezt egy kislány, ki csendes?
Sekélyen mérted az anyai szereteted,
Mérleged gyakran a másik oldalra billentetted,
Úgy éreztem, nem is vagyok édes, csak mostoha!
Holmi lelenc lennék csupán, kit befogadtak szép házba?
Ne haragudj rám, szeretnék írni sok szépet,
A virágok nyílásáról, ahogyan a tavasz ébred,
Nem lenne akkor őszinte a bennem lévő szó,
Csak amolyan álomképen suhanó illúzió,
Érzékeny szívem sír a ringó orgonával,
Nem tudhatom, miért kaptam dorgálást jó Anyámtól,
Még mindig belém sajdulnak a fájdalmas ütések,
Melyek gyermekkoromban érintettek,
Megbocsátom, mert fájdalmat hasított beléd az élet,
Szigorú voltál, de Én így is szeretlek téged.
Ma már nem vagyok tini, érett nővé formálódtam,
S megértem az intő szavakat, amitől acélosodtam,
Az élet katedrálisán kiállom a nehéz próbákat,
Ha eltorlaszolják az utam, elgurítom a sziklákat,
S nem tesznek labilissá a kötött szabályok,
Ha a cudar világ éle megszúr, mint a husángok,
Én akkor is sziklaszilárd jellemű nő maradok!
SZÍV, NYUGODJ!
Te, keserű szív, mondd, mire vársz még?
Szemed - a fájdalom tükörképe.
Mosolyod - arcodra fagyott.
Tested - gyönge.
Csodára vártál, de nincsen.
Nyugodj meg Szív, Csendesen!
Kicsi Szív, mire gondolsz?
Arcodon könnycseppek gördülnek végig
régmúlt idők szép emlékeire?
Mikor szemed örömtől sugárzott,
szerelmed meleg ölelő karjaiban békét talált
szíved.
Ajkad kedvesed forró csókjai melegítettek,
oly boldog voltál ebben a
szenvedélyben izzó, tüzes szerelemben.
Nyugodj meg Szív, Csendesen!
Kicsi Szív, mire gondolsz? Arcodon záporoznak a könnyek.
Egy fiú meleg, barna szemére?
Szívedben egy mély seb tör fel,
erőtlen vagy és félted
egyetlen gyermeked.
Nyugodj meg Szív, Csendesen!
Kicsi Szív, ne sírj!
Távozz nesztelenül, halkan,
úgy, ahogyan a fáról lehulló,
utolsó, őszi levél hagyja el meleg Otthonát.
Nyugodj meg Szív, Csendesen!
SZERELEMKARNEVÁL
Jöjj velem, Kedvesem, tarka-sugarú reggelen,
Mámorvirágaimba kapaszkodj erősen,
Sodródjunk kígyózó szerelemkarneválba,
Italian Valentin adagio ritmusába.
Zenélő téren bennünk lüktető levegő,
Tűzfolyamban olvadó ezer érckő,
Száz véres háború csókjainktól elnémul,
Pici parázsban érzésünk egybeforr, ólmosul. 
Csitt! Pillanat parazsába gyűrd a gyötrő vádakat,
Habpárna selymeivel simítom ősz ráncaidat,
Szórd szét gondjaidat vörös-zuhatagom keblére,
Csendéletben harapdálj morajló zenémre.
Ringass, ringass még, gondolázó szerelemhullám,
Íriszem játszadozik pillantásod maszkaráján,
Rezdüléseddel rezdülésem érintkezik,
Testedbe testem belemerítkezik.
TEDD A KEZED...
Tedd a kezed
a szívemre,
úgy dajkáld
dobbanását,
mintha eleven
szívedben szólna.
Úgy őrizz,
mint e világról
elmenőt,
mintha a halál
megmarkolna!
Úgy szeress,
hogy fájjon!
Szívem
hamvában
Szíved
összeroppanjon!
TÉL . . . 
Köszöntelek Tél!
Télanyó hatalmas hópelyheket szitált a tájra, és
szűz fehérbe öltöztetett.
Gyönyörű hóköntösben fenyvesek,
habos pehelyben tűlevelek.
Fehér palásttal fedett be dombokat s hegytetőket.
Elbűvöltél, Tél.
Hóembert épít sok csillogó szemű kisember.
Szánkáznak s hócsatáznak vidáman.
Átölelném a végtelen fehérséget
és kiáltanám: Szeretlek Hótenger!
Varázslatos álom a Tél
Kezembe veszlek, múló csoda vagy,
pille puhaságod ujjaim között
hamar elolvad.
Fényes fehérség a sötét éjszaka,
amit sok-sok apró puha hópehely
ragyogtat.
Csoda vagy, Tél!
Szitálj még nekünk, Télanyó, ne múljon el a varázs.
És takarja be a tájat csillogó hótakaró.
Karácsony éjjelén fényesség legyen.
Szép vagy, Tél!
TÜNDÉRLÁNY
Álmodban nálad jártam, Kedvesem
Melléd suhantam nesztelen, tündérszárnyaimmal
Álmodj tovább, én csak egy Tündérlány vagyok
Apró, tündéri fuvallatokkal simogattam arcod
Éreztem, megborzongsz
Szíved melegség járja át
Boldogok vagyunk, mert egy tündérálomban
percekre, újra megtaláltuk egymás szívét
Hiszen a mi szívünk együtt volt csak örök, egész
Ajkadra apró tündércsókot hintek
Majd tovarepülök Tündérország felé
Tündérálmodból felébredtél, kedvesem?
Párnád könnyektől áztatva
Feltör benned az elfojtott keserűség
fájdalmas érzése
És egy mélyen szomorú kérdés
Miért hagytam elmenni az egyetlen Tündérlányt?
Vigyáznom kellett volna rá
Sajnos, tudod a zord valóságot
Szerelmed Tündérország varázslatos kertjében
Örökre megpihent
VÁGYOM RÁD
Úgy vágyom Rád, mint nyári záporra,
Mely enyhülést szór a zsenge virágokra,
Vagy mint könnyű szellő susogására,
Mely felhevült bőröm hűsíti a légen át,
Hívogatlak estidőben, mint gerle a párját,
Hogy együtt turbékoljunk egy éjszakán át,
És, mint sebes patak fodrai között
Ficánkoló halak ugranak a hullámok fölött,
Úgy vágyom a hangod, mint forrás csobogását,
Mely a parti sziklákon csordul épp át,
Mint ahogy száz éves hárs a gyökeréhez,
Úgy ragaszkodom érzelmeid kötelékéhez,
Amikor a birsfa szirmait bontogatja,
Lezárt szívemet tavaszi zsongás kitárja,
Ott várlak a Tisza sodrásánál,
S akkor találj rám vízesésünk zubogásánál,
Kiszáradt ajkamra csókokat lehelsz,
És eggyé válik testünk a naplementével...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szilágyi Anita&Viktória |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-12-01 22:00:39, kedd
|
| |
| |
HÍRMORZSÁK - DECEMBER
Mottó
"Mindig, mindent adjál oda hazádnak.
A világnak nincs semmiféle értelme hazád nélkül.
Ne várj jót a hazától, s ne sopánkodj, ha megbántanak
a haza nevében. Mindez érdektelen. Egyáltalán semmit
ne várj a hazádtól. Csak adjál azt, ami legjobb életedben.
Ez a legfőbb parancs. Bitang, aki ezt a parancsot nem ismeri."
(Márai Sándor, Füveskert
"A gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak."
(Burke)
Minden szó
Link
Számok - az álhírek ellenszere
Link
Magyar Hang
Link
Hirkereső
Link
Soros György örök kötvényekkel kerülné meg a magyar-lengyel vétót
Link
Deutsch kritizálni mert, most ki akarják zárni a néppártból
Link
Szájer József közleménye a brüsszeli házibuliról
Link
2A nyugati vétósemlegesítés megágyazhat az Európai Unió felbomlásának?
Link
5Videó! Ez történt valójában Szájer Józseffel - Részletek
Link
Fejezd be a lengyelek és magyarok sértegetését!
Link
9Könyörtelen üzenet az ellenzéknek /Válasz a ballibsi milliárdosoknak./
Link
10Egységben az erő!
Link
Kocsis Máté: az a hazaárulás, amit az ellenzék művel!
Link
Szijjártó: Sikert értünk el, mert harcoltunk a nemzeti érdekért
Link
Soros elbukott, dühös és elkeseredett a magyarországi baloldal
Link
10Pilhál vitte be a kegyelemdöfést - Magyarország nyert - Donáthék fölkenődtek a brüsszeli ajtófélfára
Link
12Soros kiborult, mert Orbán Viktor legyőzte az EU-t
Link
Magyarország kiáll a szuverenitásáért
Link
13Ez őrület! - Az RTL Klub “Fókusz" műsorvezetője, Tokár Tamás: “ez őrület: Karácsony Gergely új pénzügyi interjúja gazdaggá teheti a Magyarokat."
Link
18Kik voltak a parlament legaktívabb politikusai idén
Link
23Állítólag a wuhani kínai biológiai laboratórium a Glaxo tulajdona, amely véletlenül a Pfizer tulajdonosa?
Link
A Pfizer vakcina tulajdonosa: Bill és Melinda Gates! /kb 1 hónapja/
Link
27Varga-Bíró Tamás író, költő, műfordító, ének- és mesemondó reflektál úgy a világ, mint hazánk eseményeire /...2021-re válassza a Baranyi-féle ferencvárosi libernyák naptárt!/
Link
Korábban írtuk: Titkosítás felodva! - Ukránok vérengzéseinek dokumentumai (18+)
Link
Lokális megoldások a globális semmittevéssel szemben
Link
Milliók szorítanak a megszúrt rendőr felgyógyulásáért
Link
29Thatcher figyelmeztetése
Link
30Rákay Phillip botrányt okozott a kijelentéseivel a baloldalon
Link
Tízezrek nézik! Elképesztő videót tett közzé Hollik István: best of baloldal 2020! Videó
Link
Hazaáruló gazemberek
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Média |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 19
|
|
|
|
2020. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
19 db bejegyzés |
| e év: |
276 db bejegyzés |
| Összes: |
4843 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (22)
- Belső kör (0)
- Család (22)
- Munka (14)
- Haverok (0)
- Iskola (20)
- Ábrányi Emil (4)
- Adamis Anna (1)
- Ady Endre (16)
- Ágai Ágnes (1)
- Agytorna (29)
- Albert Einstein (0)
- Alföldi Géza (2)
- Alhana (1)
- Ambrus Magdolna (1)
- Andók Veronika (1)
- Andróczky Lászlóné (3)
- Antoine de Saint-Exupery (3)
- Anyák napja - gyermeknap (32)
- Áprily Lajos (3)
- Arany János (11)
- Arany Viktor (1)
- Arany-Tóth Katalin (1)
- Aranyosi Ervin (19)
- Artai Zsuzsanna (2)
- Árvai Attila & Emil (3)
- Átyim Lászlóné (1)
- B. B. Nala (1)
- B. Huszta Irén (1)
- B. Radó Lili (1)
- Babits Mihály (5)
- Bagi Tibor (1)
- Bajza József (1)
- Baktai Faragó Aranka (2)
- Balassi Bálint (1)
- Balázs Béla (1)
- Balázs Sándor Turza /B.A.S.A./ (2)
- Bálintffy Etelka (1)
- Balla Zsuzsanna (2)
- Balogh József (2)
- Baranyai Mária (1)
- Baranyi Ferenc (2)
- Barsy Irma (2)
- Bartalis János (1)
- Bartis Ferenc (2)
- Bartos Erika (2)
- Bella István (1)
- Bencze Marianna (1)
- Benedek Elek (3)
- Berde Mária (1)
- Bertók László (1)
- Berzsenyi Dániel (1)
- Bíró Melinda (1)
- Birtalan Ferenc ( (1)
- Boda Magdolna (1)
- Bódás János (2)
- Bodnár Éva (3)
- Bodó János (1)
- Bodor Aladár (1)
- Bodré Anikó (1)
- Bogár Lilla (1)
- Bogdán András & Bogdán László (2)
- Bognár Barnabás (1)
- Bonifert Ádám (1)
- Buda Ferenc (1)
- Budai Zolka (1)
- Bulvár (52)
- Bölcsességek és gondolatok. (139)
- Börzsönyi Erika (1)
- Coelho Paulo (1)
- Csabai Andrea (1)
- Csabai Lajos (2)
- Csapó Lajos (2)
- Csatári Édua Éva ( (1)
- Cseffán Zsolt (2)
- Cseke Erika (1)
- Cseppely Zsuzsanna (1)
- Cserényi Zsuzsanna (1)
- Csiki András (1)
- Csitáry-Hock Tamás ( (1)
- Csokonai Vitéz Mihály (1)
- Csoóri Sándor (1)
- Csorba Győző (1)
- Csukás István (1)
- Csuray Zsófia (1)
- Czóbel Minka (1)
- Dáma Lovag Erdős Anna (1)
- Dapsy Gizella (1)
- Deák Erika (2)
- Devecseri Gábor (1)
- Dévényi Erika (3)
- Dienes Eszter (1)
- Dobos Hajnal (1)
- Dobrosi Andrea (1)
- Dobszai Károly (2)
- Dóczi Lajos (1)
- Domahidi Klára (1)
- Domonkos Jolán (1)
- Donászy Magda (2)
- Dorys May (0)
- Dr. Gyökössy Endre (2)
- Dsida Jenő (7)
- Duduj Szilvia (1)
- Dugasz István (2)
- Dutka Ákos (2)
- Dylan D Tides (1)
- Ecsedi Éva (1)
- Egészségünk érdekében... (146)
- Egyed Emese (1)
- Elekes Tímea Izabella (1)
- Életképek (99)
- Életmód (91)
- Endrődi Sándor (1)
- Erdei Éva (1)
- Erdélyi József (1)
- Erdős Olga /Luna Piena/ (2)
- Erdős Renée (1)
- Eszenyi Matula István (1)
- Évszakok (122)
- Falcsik Mari (1)
- Falu Tamás (1)
- Farkas Anna&Árpád&Éva&Imre (6)
- Fáy Ferenc (1)
- Fazekas István (1)
- Fazekas Miklós (1)
- Fecske Csaba (2)
- Fehér Miklós (1)
- Fekete Lajos (1)
- Fellner Isrván (1)
- Fenyő László (1)
- Ferenczi Csilla (1)
- Fésűs Éva (2)
- Ficzura Ferenc (1)
- Film - színház (54)
- Flammerné Molnár Edit (1)
- Fodor Ákos& Emese&József (2)
- Fonyó Tamás (3)
- Fortune Brana (2)
- Fuchs Éva (1)
- Füle Lajos (6)
- Földeáki-Horváth Anna (1)
- Gabriel Garcia Márquez (4)
- Gál Éva Emese (1)
- Galyasi Miklós (1)
- Gámenczy Eduárd (1)
- Garai Gábor&János&Katalin (3)
- Gárdonyi Géza (6)
- Gaudi Éva Molly (1)
- Gebhardt Nóra (3)
- Geisz László (2)
- Gere Irén (1)
- Gergely Ágnes & István (2)
- Gligorics Teréz (3)
- Goethe (5)
- Gősi Vali (1)
- Gr. Vay Sándor (0)
- Grigó Zoltán (1)
- Gulyás Pál (1)
- Gutási Éva (1)
- Gyimóthy Gábor (2)
- Gyóni Géza (2)
- Győrfi-Deák Éva (3)
- Gyulai Pál (5)
- Gyurkovics Tibor (2)
- Gyöngy (1)
- Gyönyörű virágok&idézetek (37)
- György László (2)
- H. Kohut Katalin (1)
- H.Gábor Erzsébet (0)
- Hajas György (1)
- Hajdú Levente (1)
- Hajdu Mária&Saci (2)
- Hajnal Anna (2)
- Hámori István Péter & Zsóka (2)
- Hamza Anikó (2)
- Harcos Katalin (4)
- Hatos Márta (1)
- Havas Éva (1)
- Hazafias versek (18)
- Hazánk - otthonunk (180)
- Heine (3)
- Heiner Ágnes (1)
- Héja (1)
- Helen Bereg (3)
- Helena (1)
- Heltai Jenő (10)
- Hemingway (2)
- Hepp Béla (1)
- Hervay Gizella (1)
- Híres emberek-jeles napok-évfo (151)
- Hirth Éva (1)
- Hóbor Hajnalka (1)
- Hock Éva Etelka (1)
- Hollósy-Tóth Klára (1)
- Horváth Ilona & Horváth István (1)
- Horváth M. Zsuzsanna (1)
- Horváth Piroska (1)
- Hosszú Bettina (1)
- Humor (241)
- Húsvét - Pünkösd (33)
- Idézetek birodalma (145)
- Ignotus (1)
- Ilianne (2)
- Illés Judit & Gábor (2)
- Illyés Gyula (2)
- Imre Flóra (1)
- Irodalom - Próza (102)
- Ismeretlen szerzők (1)
- Jagos István (1)
- Jakos Kata (1)
- Jatzkó Béla (1)
- Jékely Zoltán (1)
- Jobbágy Károly (2)
- Jókai Mór (4)
- Jolie Taylor (1)
- Jónás Tamás (1)
- Jószay Magdolna (1)
- József Attila (9)
- Juhász Gyula (6)
- Juhász Magda & Juhász Szilvia (3)
- Juhászné Bérces Anikó (2)
- K. László Szilvia (1)
- Kacsa Zsóka (2)
- Kaffka Margit (1)
- Káli László (1)
- Kálnoky László (1)
- Kamarás Klára (2)
- Kamenitzky Antal (1)
- Kányádi Sándor (2)
- Karácsony - Újév (76)
- Karai Gábor (1)
- Karinthy Frigyes (4)
- Károlyi Ami (1)
- Kárpáti Tibor (1)
- Kassák Lajos (1)
- Kaszás Zoltán (1)
- Katerina Forest (1)
- Katona Bálint & Andrea (3)
- Katona József (0)
- Kecskés Beatrix (2)
- Kelemen Évi (1)
- Keller Boglárka (1)
- Kerecsényi Éva (1)
- Kerekes László (1)
- Kereszti Hajnalka (1)
- Keresztury Dezső (1)
- Kerner Mariann (1)
- Kertünk - házunk - otthonunk (53)
- Kijacsek Erzsébet (2)
- Kincses Zoltán (2)
- KisJenő,József,Judit,Irma,Rea (6)
- Kocsis Dániel (1)
- Koltay Gergely (6)
- Komáromi János (2)
- Komjáthy Jenő (2)
- Komróczki Zoltán (0)
- Konda Bartal Piroska (2)
- Kondra Katalin (1)
- Koós Attila (2)
- Koosán Ildikó (1)
- Kormányos Sándor (1)
- Koszpek Ferenc (1)
- Kosztolányi Dezső (7)
- Kotsy Krisztina (1)
- Kovács Daniela & Anikó & Erika (4)
- Kun Magdolna (4)
- Kustra Ferenc (1)
- Kölcsey Ferenc (4)
- Lackfi János (2)
- Ladányi Mihály (1)
- Lady Moon (1)
- Lampert Géza (1)
- Lányi Sarolta (2)
- Laren Dorr (2)
- László Andrea, & Ilona, &Noémi (3)
- László Ilona (1)
- Lelkem szirmai (73)
- Lengyel Jolán (2)
- Lengyel Károly (1)
- Lesznai Anna (1)
- Lévay József&Lévay László (3)
- Ligeti Éva (2)
- Linda Dillow (1)
- Lindák Mihály (1)
- Linn Márton (1)
- Lippai Marianna (1)
- Lithvay Viktória (1)
- Lőrinczi L. Anna (1)
- Losonci Léna (2)
- Lupsánné Kovács Eta (2)
- Lys Noir (1)
- Lyza (1)
- M. (0)
- M. Laurens (1)
- Maczkó Edit (1)
- Madách Imre (2)
- Magyar sorsot - magyar kézbe! (88)
- Major Gabriella&Majoros Gabrie (2)
- Majtényi Erik (1)
- Majthényi Flóra (2)
- Márai Sándor (7)
- Mardi Miriam (1)
- Marschalkó Lajos (1)
- Marton Pál (2)
- Maryam /Moldován Mné (1)
- Maszong József (1)
- Máté Péter (2)
- Matos Maja (1)
- Mécs László (1)
- Média (413)
- Meggyesi Éva (1)
- Mentovics Éva (2)
- Metzger Zsuzsanna (1)
- Mikodi Bianka (1)
- Minden, ami szép (8)
- Mindenszentek, halottak napja (10)
- Mirian (2)
- Monok Zsuzsanna (1)
- Móra Ferenc (4)
- Móra László (3)
- Moretti Gemma (1)
- Móricz Eszter (1)
- Művészet (58)
- Müller Péter (2)
- Mysty Kata (1)
- N. (0)
- Nadányi Zoltán (1)
- Nagy István Attila & Bálint (3)
- Nagy Krisztina (1)
- Nagy László & Ilona (4)
- Nemes Nagy Ágnes (1)
- Némethné Mohácsi Bernadett (1)
- Nemzeti ünnep (59)
- Névnap- szülinap (48)
- Nőnapra & Farsang (10)
- Nyakó Zita (1)
- O, Ó (0)
- Ó. Kovács Ibolya (1)
- Oláh Gábor (1)
- OMNYE (58)
- Orbán Balázs&Orbán Hajnalka (3)
- Őri István (3)
- Orosz költők (3)
- Orth László (3)
- Osho (4)
- P. Geraldy (1)
- P. Pálffy Julianna (1)
- P. Tóth Irén (1)
- Pajzán történetek&mondák (46)
- Palágyi Lajos (1)
- Pálvölgyi Attiláné (1)
- Papp Váry Elemérné (2)
- Pásztor Piroska & Klaudia (2)
- Paudits Zoltán (1)
- Paula S. Tizzis (1)
- Pecznyík Pál (2)
- Pej Erika (1)
- Pénzár Miklós Csaba (1)
- Péter Erika (1)
- Pethes Mária (1)
- Petőfi Sándor (13)
- Pilinszky János (2)
- Piszár Éva (1)
- Pogány Zoltán (1)
- Politika (24)
- Poller Ildikó (3)
- Popper Péter (2)
- Pósa Lajos (11)
- Posztós Lenke (1)
- Prohászka Ottokár (1)
- Puskin (3)
- Rab Zsuzsa (1)
- Rabindranath Tagore (1)
- Radnóti Miklós (4)
- Rajki Miklós (3)
- Rajzó Eszter (1)
- Rasztik Edit Emese (1)
- Ratkó József (1)
- Reichard Piroska (1)
- Rejtő Jenő (2)
- Rejtő Jenő (0)
- Reményik Sándor (25)
- Reviczky Gyula (3)
- Riersch Zoltán (1)
- Rónay György (1)
- Rózsa Amarilla (1)
- Rudnyánszky Gyula (1)
- S. Farkas Zsuzsanna (1)
- Sajó Sándor (6)
- Sándor Gyula (2)
- Sango Villagren (1)
- Sárándí Szilvia (1)
- Sárhelyi Erika (2)
- Sarkadi Sándor (1)
- Sárközi György (2)
- Sarlós Erzsébet (1)
- Scheffer János (1)
- Schrenk Éva (1)
- Schvalm Rózsa (1)
- Schwartz Léda (1)
- Serfőző Attila (1)
- Shakespeare (1)
- Shelley (2)
- Sík Sándor (2)
- Siklós József (1)
- Simon Ágnes & István (2)
- Simonyi Imre (1)
- Sipos Julianna (1)
- Sohonyai Attila (1)
- Somlyó Zoltán&Somlyó György (3)
- Somogyváry Gyula (3)
- Sonkoly Éva (1)
- Soóky Melinda (1)
- Sport (83)
- Steph McGrieff (2)
- Süssünk - Főzzünk (13)
- Szabados István (3)
- Szabó Éva, ...Gitta, ...Ila (3)
- Szabó Kila Margit (1)
- Szabó Lőrinc (3)
- Szabó Magda (1)
- Szabolcsi Erzsébet (1)
- Szabolcska MIhály (1)
- Szádeczky-Kardoss György (1)
- Szakáli Anna (1)
- Szalai Fruzsina (1)
- Szász Károly (1)
- Szatmári Delina (1)
- Szebenyi Judit (3)
- Szécsi Margit (1)
- Szeicz János dr. (2)
- Székely János (1)
- Szeleczky Zita (3)
- Széles Kinga (1)
- Szemlér Ferenc (1)
- Szent Gály Kata (1)
- Szentirmai Jenő (2)
- Szép Ernő (3)
- Szép versek és idézetek (84)
- Szépek szépei (21)
- Szerencsés János & Tünde (2)
- Szilágyi Anita&Viktória (2)
- Szilágyi Domokos (1)
- Szilágyi Hajnalka (1)
- Szilas Ildikó (1)
- Szilveszter Levente (2)
- Szőke István Attila (3)
- Szőllösi Dávid (0)
- Szőnyi Bartalos Mária (1)
- Szuhanics Albert (6)
- T. Fiser Ildikó (1)
- Takács Dezső (1)
- Tamás István (2)
- Tánczos Katalin (2)
- Tarsoly Beke Tamás (1)
- Tasnádi Bernadett (1)
- Tatiosz (1)
- Taygate (4)
- Telekes Béla (1)
- Természet (21)
- Thalis Silvenier (1)
- Tobai Rózsa (1)
- Tóbiás Tünde (1)
- Tokaji Márton (2)
- Tompa Mihály (2)
- Torday Teodóra (2)
- Torma Judit (1)
- Tormay Cécile (1)
- Tornay András (2)
- Tóth Anett, Juli, Julianna (3)
- Tóth Árpád (5)
- Tóth Attila & János (3)
- Tragédiák - katasztrófák (154)
- Tudod-e? (17)
- Tudomány - technika (67)
- Túri A. Zsuzsa (1)
- Túrmezei Erzsébet (3)
- Turza Sándor (0)
- Törő Zsóka (1)
- Történelem (164)
- Ujvári Lajos (2)
- Utassy József (1)
- V. Hugó (2)
- Váci Mihály (2)
- Vajda János (4)
- Vallás (70)
- Válóczy Szilvia (1)
- Vámosi Nóra (1)
- Varga János Veniam (1)
- Varga József (1)
- Varga Patrícia & Gyula (1)
- Vargáné Éva (1)
- Vargha Gyula (1)
- Varjú Zoltán (2)
- Várnai Zseni (8)
- Varró Dániel (2)
- Vas István (1)
- Vasas Mihály (1)
- Vázsonyi Judit (1)
- Végh Mária (1)
- Venyercsán László (1)
- Vesze László (1)
- Vészi Endre (1)
- Víg Éva (1)
- Világirodalom (19)
- Világirodalom: Burns (4)
- Világjárók (218)
- Virág Aliz (1)
- Vitó Zoltán (1)
- Vogelweide (2)
- Vona Erzsébet Cecilia (2)
- Vörös judit (2)
- Vörösmarty Mihály (3)
- Wass Albert (75)
- Weöres Sándor (4)
- Z. Konkoly Juci (1)
- Zágorec-Csuka Judit (1)
- Zagyi G. Ilona (1)
- Zas Lóránt (2)
- Zelk Zoltán (2)
- Zene, zene, zene... (122)
- Zeneszöveg (20)
- Zimonyi Zita (1)
- Zsefy Zsanett (3)
- Zsigai Klára (1)
- Zsóka Mariann (1)
- Örökzöld dallamok (40)
|
|
|
| |
- Ma: 1577
- e Hét: 4725
- e Hónap: 44546
- e Év: 222421
|
|
|
Online
