|
2/9 oldal
|
Bejegyzések száma: 81
|
|
|
|
2020-02-26 23:18:57, szerda
|
|
|
Nyakó Zita:
Bűnök
Úgy tartja a mondás:
Azt kívánd másnak, amit magadnak kívánsz.
Mégis kavarjuk a homokot,
ha fúj a szél, más szemébe...
Belekötünk minden semmiségbe.
Hibát keresve maró gúnnyal.
S mintha ettől bármi is
jobb lenne nekünk,
mások ballépésein nevetünk.
Nem figyelünk a szavakra.
Nem nézünk a szemekbe.
Sót dobunk hanyagul
a fájó sebekre...
Taposunk, hogy el ne tapossanak.
Közben kerüljük nagy ívben a tükröket.
Valaki mást bántunk, hogy ne rajtunk,
rajta hadd nevessenek.
Van a vad és a vadász,
a sűrű erdő, az embertömeg.
Van, aki nyugodtan alszik éjjel.
Másokon meg sajognak a sebek.
|
|
|
0 komment
, kategória: Kortárs festők, és költők |
|
|
|
|
|
2020-02-26 19:08:44, szerda
|
|
|
Ollyan az ember elméje, mint a viasz, mellyben a míg lágy, szép, rút figurát egyaránt könnyen belé nyomhatsz, de minekutána meg-megkeményült, nem könnyen törlöd ki belőlle. Így a gyermeket is jóra, rosszra könnyen szoktathadd, de ha megvénült, nehezen irtod a rosszat ki az ő elméjéből.
Mátyus István |
|
|
0 komment
, kategória: Idézet |
|
|
|
|
|
2020-02-26 18:33:38, szerda
|
|
|
Kép:
Szinyei Merse Pál Szerelmespár
Tóth Árpád:
A LELKEM FÁJ...
A lelkem fáj... Isten ne adja,
Hogy most belém szeressen egy leány,
Úgy vágyom egy puha ajakra,
Sovárabb soh'se lehettem talán -
Oly jó volna... Pihenni vágyom.
Csak két ringató kart találnék.
Egy perzselő iszonyu nyáron
Jön minden árnyék...
A lelkem fáj... Isten ne adja...
Jaj volna, hogyha most találna rám.
Bár volna jó, egyszerü fajta,
Egy senki, egy nyugodt leány.
Bár senki volna... ha enyém volna...
Oly beteg hő tüzel szemembe...
Itt hagyna, jaj... vagy ő is bús
Valaki lenne...
|
|
|
0 komment
, kategória: Tóth Árpád |
|
|
|
|
|
2020-02-26 18:00:44, szerda
|
|
|
Tóth Árpád:
ŐSZBEN - TAVASZRÓL
A csendes és fakó kis udvaron
Magam beszélgetek az éjszakával.
A boldogok menyboltja fukaron
Szór ide fényt. S mint haldokló madárdal,
Olyan ez az ének.
Oly könnyes, csendes és oly búcsuzó.
Tegnap még végigbabráltam a fákat.
A sárga rózsát és a pirosat
Megkötözgettem. S vágyak, tilosak,
Susogtak hozzám. A kis öcsém szép fejét
Lankadt kezembe fogtam, s mesét meséltem.
Esti pirosság csillogott
Kis balorcáján és setét ruhámon.
"Bátyó, tavasszal, majd ha Pestre mégysz,
Olyan lovat hozzál, amelyik nem borul fel.
Ez a régi mindig felborul..."
Tavasszal?...
Ó, zöld fűtől és gyermekkacagástól
Friss kikelet! ó, primulák!
Ó, ezüstös palástú
Hosszú felhők... május...
|
|
|
0 komment
, kategória: Tóth Árpád |
|
|
|
|
|
2020-02-25 23:15:21, kedd
|
|
|
Tibold Katalin képe alapján..
Címe: Itt van az ősz, itt van újra.
Csobai Vera
Február 23., 16:03
Ismerős???
Tudod, mi a magány, az egyedüllét?
Tudod, mi az, mikor nincs kihez szóljál?
Tudod, mi az, hogy meginnál egy kávét,
Innál, de nincs most kit meg is hívhatnál?
Ilyenkor kell munkát adni a lábnak,
Egy jó kiadós séta néha segít,
Ha a test elfárad, akkor a lélek
Nem nyalogatja annyira sebeit.
Mert nagyon sebzett a magányos lélek,
A lelki vércseppek némán hullanak,
Mivel némák és így nem dübörögnek
Mindenki előtt rejtve is maradnak.
Fent a hegyen, hová lábaim visznek,
Ismerve jól már azt a megtett utat,
Hol a fának, és a friss levegőnek
Jótékony hatása mind utat mutat.
Mikor szól a lábam: - "mára elég volt,
Kijártam lelkedből azt a nagy semmit"
Hazafelé a sokkal könnyebb úton,
Érzem, hogy most már nem is várok senkit.
Megbecsülöm azt, mit otthon találok,
Hogy egyáltalán van nekem otthonom,
Benne egy élet szedett-vedett álma,
Minden emlékét szívemben hordozom. |
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2020-02-25 23:10:19, kedd
|
|
|
Kép: Teréz Cserike Kirsch
István Bőr
Tavaszváró
Várom a sötétség eltűntét,
vágyom új tavasz megérkeztét.
Kavargó madarak énekét,
éledő fűszálak zöld selymét.
Várom a napsugár melegét,
vágyom egy új élet kezdetét.
Mezei virágok szépségét,
zümmögő rovarok énekét.
Vágyom, hogy esőt hoz, a szelet,
várom a zöldellő levelet.
Ágak közt kezdődő életet,
sétálni tanuló gyermeket.
.
|
|
|
0 komment
, kategória: Bőr István |
|
|
|
|
|
2020-02-25 23:05:48, kedd
|
|
|
István Bőr
Miért írok verseket?
Miért írok verseket?
Így múlatok perceket.
Sok gondolat, mi bennem él,
legyen vendég mindenkinél.
Miért írok verseket?
Száll velem a képzelet!
Tudjátok meg, mit is érzek,
hogy hatnak rám a szép képek.
Miért írok verseket?
Mert szeretlek Titeket.
Lássátok meg a sok szépet,
fotókat, és festett képet.
Miért írok verseket?
Szeretem a helyzetet,
mit emlékek közt élhetek,
ezért megosztom veletek.
Miért írok verseket?
élvezem a perceket,
amiket azzal tölthetek,
amit oly nagyon szeretek.
Miért írok verseket?
nincs rá konkrét felelet.
Talán, amiket átéltem,
visszaidézi emlékem.
Miért írok verseket?
Mégis van rá felelet,
hogy azt, amit én szeretek,
elmondhassam mindenkinek.
És, ha Ti kedvelitek,
amit köszönök Nektek,
lám meg van rá a felelet,
miért is írok verseket?
|
|
|
0 komment
, kategória: Bőr István |
|
|
|
|
|
2/9 oldal
|
Bejegyzések száma: 81
|
|
|
|
2020. Február
| | |
|
|
ma: |
1 db bejegyzés |
e hónap: |
81 db bejegyzés |
e év: |
1398 db bejegyzés |
Összes: |
8995 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 289
- e Hét: 3304
- e Hónap: 6398
- e Év: 74163
|
|
|