Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/3 oldal   Bejegyzések száma: 26 
A boldog emberek tudják
  2020-04-19 21:15:45, vasárnap
 
 




"A BOLDOG EMBEREK TUDJÁK"


A boldog emberek tudják, egyetlen mosoly többet ér ezer szónál.

A boldog emberek tudják, hogy az élethez hozzá tartozik a frusztráció és a csalódás.

A boldog emberek megosztják élményeiket barátaikkal akár jól, akár rosszul megy soruk

A boldog emberek egészséges önértékeléssel rendelkeznek.

A boldog emberek elfogadják gyengéiket, észreveszik problémáikat, és azokat megfelelően kezelik.

Lehetetlen nagyobbá válnod, mint az uralkodó gondolataid.

"Mindnyájan azért vagyunk, hogy széttörjük korlátainkat, bármik is legyenek azok
"Louise L. Hay

"Nem könnyű boldogságra találnunk önmagunkban, csakhogy sehol másutt nem lelünk rá"
Agnes Repplier

Amilyen hatalmas a te képzelőerőd, olyan csodálatos számodra a világ.

Az élet minősége attól függ, hányan mosolyognak körülötted.

A boldog emberek bíznak képességeikben, büszkék sikereikre, és kihasználják a kínálkozó lehetőségeket.

A boldog emberek, nagy álmodozók

"Amíg hiszünk álmainkban, nincs semmi, ami a véletlen műve lenne"
Richard Bach

A boldog emberek társas lények, szeretik az embereket, mindig nyitottak.

A boldog emberek hisznek abban, hogy befolyásolni tudják az életük.

A boldog emberek optimisták, bizakodva szemlélik a jövőt.

A boldog emberek, jóban vannak saját magukkal.

Merészséged a bátorságodat, tétovázásod a félelmedet növeli.

A bölcsesség legbiztosabb ismertetője a szakadatlan vidámság.

és az univerzum ajtókat tár ki előtted ott is,

,,Kövesd a boldogságod, és az univerzum ajtókat tár ki előtted ott is, ahol eddig falak álltak."
A titok

Légy boldog MOST.
Érezd jól magad MOST.
Minden ami örömmel tölt el,
újabb jó dolgokat vonz az életedbe.
A boldogság benned van.

" A hegycsúcsra csak úgy lehet feljutni, ha megmásszuk a hegyet" Van, amit nem lehet leírni. Csak megmutatni és megcsinálni.
Müller Péter

Legyen szép napod!

SlidePlayer

Link









































































  
 
0 komment , kategória:  Bölcsességek és gondolatok.   
Boldog, aki nem adja fel
  2020-04-19 20:45:21, vasárnap
 
 




BOLDOG, AKI NEM ADJA FEL


Boldog, aki nem adja fel
Éltem, és ebbe más is belehalt már...
/József Attila/
De nem muszáj belehalni:
az Úr erejével képes leszel feljutni a csúcsra
A keresztyén élet legalább ilyen veszélyes volna, ha Isten nem feszítene ki védőhálót

Biztos ez? Mi már mindent megpróbáltunk...
Ha még nem ültetek le nyugodtan beszélgetni indulatok nélkül, a megbántottság érzését Istennek átadva (nem elfojtva), akkor még nem próbáltatok meg mindent.
Ha még nem élted bele magad a társad helyzetébe, végig gondolva az ő életét és terheit, fájdalmának okát és mélységét, akkor még nem próbáltál meg mindent.
Mi már mindent megpróbáltunk...
Biztos ez?
Rendeljétek alá magatokat egymásnak!(Ef 5, 21) ezt parancsolja az Ige.
Valóban fontosabb neked a társad élete, egészsége, szükségleteinek betöltése a saját életednél?
A szeretet parancsa erre kötelez Ha még nem kértél átvilágítást az Úrtól, kutatva a te hozzáállásodban, gondolkodásodban és magatartásodban rejlő bűnöket, és nem tetted le mindezt bűnbánattal Krisztus keresztje alá, akkor még nem próbáltál meg mindent.

Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted! 1Kir 19, 7
Mivel megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül.
De aki mindvégig kitart, az üdvözül.
Mt 24, 12-13
Íme, eljövök hamar:
boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit. Jel 22, 7
A Szeretet Himnuszában bemutatott szeretet meghaladja az emberi erőt

Mi teszi nehézzé a házasságot?
1. A másik rossz szokásai és rossz természete
uralkodó természetű
szidalmazó
hallgatag
munka - mániás
felelőtlen
hűtlen
szexuálisan frigid
depressziós alkoholista
drogfüggő

Mi teszi nehézzé a házasságot?
2. Az én rossz szokásaim és nehéz természetem
uralkodó természetű vagyok
szidalmazó vagyok
felelőtlen vagyok
hallgatag vagyok
alkoholista drogfüggő vagyok
hűtlen vagyok
munka - mániás vagyok
szexuálisan frigid vagyok
depressziós vagyok
Bűneink beismerése döntő lépés házasságunk megmentése felé

Álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek!
Tedd könnyűvé énnekem
Ezt a nehéz hűséget!
/József Attila/
Ezt kérheted a párodtól, de nem biztos, hogy könnyűvé teszi.
És Isten?
Az sem biztos.
Egy másik nő (vagy férfi) szerelmes pillantása csapdát rejt.
Harc nélkül nem lehet végigjárni a pusztát: jönnek az amelekiták
Álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek! Jak 4, 7

Érdemes ezért megküzdeni:
Az Isten szeretet 1Jn 4, 8
Isten a házasságot arra adta, hogy az Ő szeretet-lényét tükrözze a kapcsolatunk
Érdemes ezért megküzdeni:
NE ADD FEL!
Hogyan lehet legyőzni a nehézségeket?
Edződni és tanulni kell
megérteni
elfogadni
megbocsátani
szeretni

A szeretet-tanulás lépései:
Kérj átvilágítást az Úrtól és valld meg bűneidet! (A mulasztás is bűn)
- Légy empátiás: éld bele magad társad helyzetébe!
- Indulatok nélkül beszéljétek meg problémáitokat és konfliktusaitokat!
Törekedjetek mindkettőtök számára fontos és kielégítő közös tennivalókra és élményekre!
- Helyezd a sajátjaid elé társad szükségleteit!

De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek,
Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak.
De akik az Úrban bíznak, erejük megújul,
szárnyra kelnek, mint a sasok,
futnak, és nem lankadnak meg,
járnak, és nem fáradnak el.
Ézs 40, 30-31
Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem. Fil 4, 13


SlidePlayer

Link






























  
 
0 komment , kategória:  Vallás  
Dr. Gyökössy Endre: A Boldogmondások margójára
  2020-04-19 20:30:23, vasárnap
 
 








Dr. Gyökössy Endre: A BOLDOGMONDÁSOK MARGÓJÁRA
(Máté ev. 5. rész 1-12. versekhez)


Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.

Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.

Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük.

Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.

Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.

Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.

Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.

Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.

Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.

Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.

Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.

Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.

Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.

Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.

Boldogok, akik el tudnak hallgatni,
ha szavukba vágnak,
ha megbántják őket,
és szelíden szólnak,
mert Jézus nyomában járnak.

Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert teljesebb lesz az életük.


SliidePlayer

Link
















































  
 
0 komment , kategória:  Dr. Gyökössy Endre  
Bódás János: Valamit nem értek
  2020-04-18 22:30:32, szombat
 
 







Bódás János: VALAMIT NEM ÉRTEK


Régóta ismerlek már Istenem,
S egyre halkulnak bennem a "miért"-ek.
De homályos elmém bárhogy derül is,
valamit most sem értek.

Tudom, szereted minden művedet,
mert minden műved nagyszerű, remek.
Szereted a virágot, hisz színében
a mennynek színei tündökölnek.

Szereted a csillagot: tiszta, fényes.
A követ is: ház lesz, véd, menhelyet, ád;
a harmatot, a forrást: makulátlan,
s mert szótlanul terem, a füvet, s a fát.

Az állatot, mert törvényed szerint él,
s mint az ember, testvérbe nem harap;
a szitakötot, fecskét sast, galambot,
méhet és minden zümmögő bogarat,

Mik a szivárvány száz színét ragyogják,
s himporuk, pelyhük, tolluk lágy, puha;
szereted a gyermeket, mert arcán
az ártatlanság égi mosolya.

Szép minden műved, hát hogyne szeretnéd,
Gyönyörködsz benne, mind, mind értem ezt!
De engem, aki szégyenedre válok,
ezt nem értem, hogy engem miért szeretsz?!


ClidePlayer

Link















































  
 
0 komment , kategória:  Bódás János  
A csodás moszkvai metró
  2020-04-18 20:15:34, szombat
 
 







A CSODÁS MOSZKVAI METRÓ

A moszkvai metró szemet gyönyörködtető állomásai


A város, ahol 333 km hosszan futnak a legszebb földalatti metróállomások


Bemutatjuk a legszebb város alatt 333 kilométer hosszan futó vonalakat sokszor főúri báltermekre emlékeztető állomások és modern csodák törik meg.

A moszkvai metró szépségéről már az első, mindössze tizenegy kilométeres vonal 1935-ös megnyitása óta áradoznak világszerte, de az azóta megnyílt újabb állomások és az orosz fővárost immár 333 kilométeren át behálózó vonalak is öregbítették a szocializmus technológiai és ideológiai győzelmét hirdető, brit mérnökök és specialisták találékonyságának és tehetségének köszönhetően megszületett hírnevét.



















Az óriási domborművekkel, freskókkal, márványszobrokkal, mozaikokkal és lenyűgöző csillárokkal gyakran teletömött állomások közt járva könnyen a két világháború közt még jócskán bálok tömegét tartó felső tízezer palotában, vagy épp egy modern milliárdos dácsájában érezhetjük magunkat.



















Egy kanadai fotós, David Burdeny 2014 és 2015 folyamán Russia: A Bright Future (Oroszország: Egy fényes jövő) címet viselő sorozatának készítése közben összesen két hetet töltött a díszleteknek beillő állomásokon, és a profi fotósok közül jó eséllyel elsőként fotózta végig őket utasok nélkül.

A cikkben szereplő képeket ebből a fotósorozatból válogattuk össze!


Link






















  
 
0 komment , kategória:  Világjárók  
Audrey Hepburn tanácsai a szépséghez
  2020-04-17 22:02:10, péntek
 
 




AUDREY HEPBURN TANÁCSAI A SZÉPSÉGHEZ


1Audrey Hepburn tanácsai a szépséghez
Az alábbiakat Audrey Hepburn mondta, amikor megkérdezték a szépség titkáról

2 A vonzó ajkak érdekében, mondj kedves szavakat.

3 A kedves szemekért, keresd a jót az emberekben

4 A karcsú alak érdekében, oszd meg ételed az éhezőkkel.

5 A szép hajért hagyd a gyermeknek, hogy ujjaival végigsimítsa naponta legalább egyszer

6 A lelki egyensúlyért sétálj azzal a tudattal, hogy soha nem vagy egyedül!

7 Az embereket jobban mint a tárgyakat meg kell újítani, fel kell éleszteni, meg kell gyógyítani és megváltani. Sohase utasíts el senkit.

8 Emlékezz: ha segítő kézre van szükséged, végül megtalálod a karjaidban. Ha idősebb leszel, felfedezed, hogy két kezed van: Egy, hogy segíts Magadon, Egy, hogy segíts másokon.

9 A nő szépsége nem a ruhákban rejlik, amiket hord.Nem az alakjában, vagy a frizurájában.
A nő szépségét a szemében találod, mert a szem bejárat a szívhez, ahol a szeretet lakozik.

10 A nő szépsége nem az arcápolásból ered. A nő igazi szépsége a lelkéből tükröződik: az a törődés, amit szerető szívvel ad és a szenvedély amit mutat.

11 A nő szépsége csak fokozódik az idő előrehaladtával.

12 Kérlek küldd tovább ezt öt nagyszerű nőnek még ma.
Ha megteszed valami jó dolog fog történni... ...más nők önbecsülését is növelni fogod!














































 
 
0 komment , kategória:  Szépek szépei   
Juli mama & Józsi papa - Prózában és versben
  2020-04-17 21:30:24, péntek
 
 




JULI MAMA & JÓZSI PAPA - PRÓZÁBAN ÉS VERSBEN


Julis mama, és Józsi papa beszélgetnek:

"Hallod - é papa, igen jó a tehén ára, el kéne adni a Riskát, a vásárba! "

Másnap a papa a kötelet keresi, és a tehenet a vásárba vezeti. Beszélgetnek, alkudoznak, elkelt már a Riska, jutalom egy jól megtömött, buksza. Ennek a papa nagyon örül, és a közeli kocsmába indul.

Mulatozik, folyik a jó bor, egy - két nő már asztalon, meztelen táncol, Hajnalodik, elfogyott a sok pénz.

"Haza kéne menni, de a házisárkány mit fog nekem szólni."

Szegény Józsi papa, nem tud mást tenni, somfordál a házba, mamát köszönteni. Julis mama a papát lesi, közben a bugyellárist keresi. Üres az bizony, kong a belseje, a mamának eszeveszetten forog már a szeme.

Veszekednek, dúl már a háború, a papa nagyon szomorú.

"Jól van mama, elmegyek, és már soha vissza nem térek."

Közben azért töpreng magában:

"Kár volna elmenni, ezt a szép világot itt hagyni."

Kalapját egy tuskóra köti, és a tuskót a kútba löki.

A nagy csobbanásra, siet a mama a kúthoz. Belenéz, és mit lát, egy kalapot, a mozgó víztükrön át. A kút mellett, két papucsot, melyből kibújt a gazdája, így akart menni a másvilágra. A mama visítva igyekszik a mező irányába, hogy a szomszédokat informálja.

A szomszédok szörnyűlködnek, sietnek:

"Szegény Józsi szomszéd, kihúzzuk most nyomban, az se baj ha alélt szegény pára, mert idefönt bizony Julis mama sodrófája várja."

A papa, hogy rálásson a kútra, behúzodik egy közeli bokorba. Előtte nagy darab szalonna, és egy üveg borocska.

A szomszédok kihúzzák a tuskót, és nagyon mérgesek:

"Ez a vén gazember jól rászedett minket."

Józsi papa jót nevet rajta, és az üveget meghúzza, a finom jó nedü álomba ringatja.

Felébred, és kit lát nem mást mint Julis mamát aki éppen hozza homlokára a vizes ruhát.

"Talán valóban a túlvilágon vagyok?"

Így kavarognak fejében a gondolatok.

"Papa, te vén kujon, ha itt hagytál volna, az én öreg szívem meghasadt volna."

Józsi papa mosolyog magában és készülődik a következő vásárba.







És ue, versben is, aki úgy jobban szereti:


JULIS MAMA ÉS JÓZSI PAPA BESZÉLGETNEK


"Hallod - é papa, igen jó a tehén ára,
el kéne adni a Riskát, a vásárba! "

Másnap a papa a kötelet keresi,
és a tehenet a vásárba vezeti.
Beszélgetnek, alkudoznak, elkelt már a Riska,
jutalom egy jól megtömött, buksza.

Ennek a papa nagyon örül, és a közeli kocsmába indul.
Mulatozik, folyik a jó bor, egy - két nő már asztalon,
meztelen táncol, Hajnalodik, elfogyott a sok pénz.

"Haza kéne menni,
de a házisárkány mit fog nekem szólni."

Szegény Józsi papa, nem tud mást tenni,
somfordál a házba, mamát köszönteni.
Julis mama a papát lesi,
közben a bugyellárist keresi.
Üres az bizony, kong a belseje,
a mamának eszeveszetten forog már a szeme.

Veszekednek, dúl már a háború,
a papa nagyon szomorú.
"Jól van mama, elmegyek,
és már soha vissza nem térek."

Közben azért töpreng magában:
"Kár volna elmenni,
ezt a szép világot itt hagyni."
Kalapját egy tuskóra köti,
és a tuskót a kútba löki.

A nagy csobbanásra, siet a mama a kúthoz.
Belenéz, és mit lát, egy kalapot, a mozgó víztükrön át.
A kút mellett, két papucsot, melyből kibújt a gazdája,
így akart menni a másvilágra.
A mama visítva igyekszik a mező irányába,
hogy a szomszédokat informálja.

A szomszédok szörnyűlködnek, sietnek:
"Szegény Józsi szomszéd, kihúzzuk most nyomban,
az se baj ha alélt szegény pára,
mert idefönt bizony Julis mama sodrófája várja."

A papa, hogy rálásson a kútra,
behúzodik egy közeli bokorba.
Előtte nagy darab szalonna,
és egy üveg borocska.

A szomszédok kihúzzák a tuskót, és nagyon mérgesek:
"Ez a vén gazember jól rászedett minket."

Józsi papa jót nevet rajta,
és az üveget meghúzza,
a finom jó nedü álomba ringatja.

Felébred, és kit lát nem mást mint Julis mamát
aki éppen hozza homlokára a vizes ruhát.

"Talán valóban a túlvilágon vagyok?"
Így kavarognak fejében a gondolatok.

"Papa, te vén kujon, ha itt hagytál volna,
az én öreg szívem meghasadt volna."

Józsi papa mosolyog magában
és készülődik a következő vásárba.





 
 
0 komment , kategória:  Pajzán történetek&mondák  
A legjobb Jean viccek
  2020-04-13 20:00:03, hétfő
 
 










A LEGJOBB JEAN VICCEK


Bugyuta párbeszédek, modoros arisztokrata mókázás modern mázzal leöntve - talán ez a jellemzője a Jean vicceknek. Sok Jean vicc született az évek során, a klasszikus Jean viccek lelőhelye rendkivül gazdag. Jean, a hülye gróf hülye inasa remek csattanói és poénjei tették ezeket híressé. Akik szeretik azoknak ajánlom







- Jean, adja ide a távcsövet!
- Miért, Uram?
- Távoli rokonaimat szeretném meglátogatni.

- Jean! Adja fel a postára ezt a levelet.
- Ez a levél nagyon nehéz, uram. Több bélyeget kell ráragasztani.
- Ha több bélyeget ragasztunk rá, akkor könnyebb lesz?

- Jean! Adott a halaknak vizet?
- Nem uram... Még a tegnapit sem itták meg.

- Jean, altassa el a tehenet!
- Minek uram?
- Mert aludttejet akarok inni.

- Jean, azonnal forduljon meg a kocsival, és menjük a kuplerájba!
- De uram, nem a templomba indultunk?
- Igen, de a templomtorony holnap is állni fog.

- Jean! Begyújtotta az autómat?
- Igen, uram, Már ég a garázs is.

Agenor behívja az inasát:
- Jean! A hőmérő tegnap óta nem megy se fel, se le. Biztosan elfelejtette felhúzni.

Jeant és Agenort üzőbe veszi az oroszlán. Az úr felmászik egy fára, Jeant a fa körül kergeti a vadállat. Futnak, futnak, miglen Jean váratlanul megáll.
- Fusson Jean - kiáltja kétsébeesetten az úr - Mindjárt utóléri az oroszlán.
- Engem ugyan nehezen ér utól! - vigyorog Jean - Két kör előnyöm van.

Jean és Agenor vadászaton vannak, Jean lőtt egy kacsát.
- Jean! Milyen magasan szállnak a kacsák?
- 200 méter, uram.
- Jean...! Többet ne pazarolja a golyókat. Ha olyan magasból leesik, úgyis megdöglik.

Agenor és Jean egymással szemben ülnek:
- Jean! Cseréljünk helyet, nem tudom nézni azt a buta képét.

Anasztázia grófnő a fürdőszobában tartózkodik, amikor belép az inas.
- Na, de Jean - mondja a grófnő -, miért nem kopog, mielőtt bejön? Mi van ha éppen nem vagyok felöltözve...
- Az ki van zárva, méltóságos asszony, mielőtt én belépek, előbb mindig belesek a kulcslyukon.

Arisztid és a neje löncsölnek a teraszon.
Egyszer csak becsap egy villám, és Arisztid neje porrá ég.
Arisztid hátraszól Jean-nak:
- Jean, azonnal söpörje ki a méltóságos asszonyt!

- Jean! Ágyúlövést hallottam. Mi történt?
- Bergengócia elnöke érkezett meg hazánkba, uram. Neki szólt a lövés.
- De még egyszer lőttek, Jean.
- Ismét az elnöknek, uram.
- Miért?... Elsőre nem találták el?

Jean áll a tengerparton és egy üvegbe tengervizet mer.
- Mit csinál Jean? - kérdezi Agenor.
- Tengervizet viszek haza magamnak, uram.
- Akkor figyelmeztetetm, hogy ne merje egészen tele az üveget.
- Miért uram?
- Mert jön a dagály és kinyomja a dugót.

- Jean! Álljon el a csatornanyílás mellől!
- Miért, uram?
- Fel akarok tenni egy beugratós kérdést...

- Jean bent fekszik a kórházban nagyon betegen és már haldoklik.
Bejön meglátogatni az uraság a hűséges szolgáját, megáll az ágy végében és így szól.
- Jean mi ez az egyre távolodó cipőkopogás?
- Elment az életkedvem uram

- Bármit mondanak az asztranauták, Jean, én biztos vagyok benne, hogy élnek emberek a Holdon.
- Valóban, uram?
- Hát persze, Jean. Hisz ha lakatlan volna, nem lenne minden este kivilágítva,

- Beteg vagyok Jean. Hozzon néhány előregyártott elemet.
- Minek, uram:
- Hogy gyorsabban felépüljek.

- Jean! A bibliai Lót a mai napig nem lelt nyugalmat.
- Miből gondolja, uram?
- Úton-útfélen egyebet sem hallok: Lót fut, Lót fut...

- Jean! Borzasztóan fájt tegnap a fogam.
- És ma már nem fáj uram?
- Nem tudom, mert a fogorvos kihúzta és ott tartotta.

- Jean! Darabos a fing?
- Nem. uram.
- Akkor megint besz.....

- Jean, dobja fel a kalapomat!
- Miért, uram?
- Ujjongani akarok.

- Jean! Döntse meg az asztalt.
- Minek, uram?
- Dőlt betűkkel akarok írni.

- Jean, egy harapófogót!
- Minek uram?
- Valami szöget ütött a fejembe és ki akarom húzni!

- Jean elég a pénzünk hó végéig?
- Csak ha meggyújtom uram.

- Jean! Elhozta a zongorát?
- Nagyságos úr, most színházba megyünk!
- Na igen, de azon volt a két színházjegy és a látcső.

- Elmegyek az anyámhoz uram.
- Dehát szakad az eső!
- Nem baj! Azt mondta, akkor menjek, amikor jól esik.

- Jean! Az előbb, amikor megkértem, hogy öntse ki a vizet az ablakon, sikítást hallottam.
- Igen, uram.
- Csak nem volt valaki a lavórban, Jean?

- Jean! Esik az eső odakint?
. Esik, uram.
- Déli irányban is?
- Igen, uram.
- Hát észak felé?
- Arra is, uram.
. Akkor ugy látszik, országos esőzés van.

- Jean! Ezután mindig nevessen.
- De miért, uram?
- Mert nem szeretem a komornyikokat.

- Jean, élnek emberek a Holdon?
- Nem, uram!
- Akkor miért világítják ki minden este?

- Jean, én nem is tudtam, hogy maga egy puska.
- Miért lennék puska, uram:
- Mert az előbb megkérdeztem, milyen nap van és erre csütörtököt mondott.

Jean és az uraság fekszik a tengerparton.Egyszer megszólal az uraság:
- Jean, én meghaltam?
- Nem, uram!
- Akkor miért közeledik hozzám a hullám?

Jean és az uraság a tengerparton vannak. Az úr megszólal:
- Jean, lovagoljon a hullámon!
Szegény Jean - húsz évet kapott.







- Jean, fejje meg a kanárit!
- Miért uram?
- Madártejet szeretnék enni!

- Jean! Fesse kékre a tetőt és ott ágyazzon meg!
- De miért, uram?
- Mert ma Kékestetőn akarok aludni.

- Jean! Fekete a bili?
- Nem, uram.
- Akkor a cilinderbe sz.....

- Figyelj rám, barátom! Ha a vendégek megérkeznek, Jeannak foglak szólítani.
- Értem, és én hogyan szólíthatom a gróf urat?
- Marha!
- Igenis, uram.

- Jean! Fogjon be a hintóba?
- Igen, uram. De ki legyen a másik?

- Jean! Forró a trombita?
- Nem, uram.
- Akkor miért fújják?

- Jean, fusson előttem egy égő gyertyával!
- Miért, uram?
- Fényűző akarok lenni.

- Jean! Fűrészelje el az ágy lábát.
- Miért, uram?
- Mélyen akarok aludni.

- Jean!... A golyóimat!
- Hozom uram.
- Ne hozza... Vakarja!...

Jean és gazdája utaznak a kalauz nélküli villamoson. Egyszer csak felszáll egy ellenőr és kéri a jegyet. Az úr az inasához fordul:
- Jean! Van nekünk jegyünk?
- Nincs uram! - feleli Jean.
- És pénzük van? - kérdi az ellenőr.
Az úr ismét az inasra néz:
- Jean! Van nekünk pénzünk?
- Nincs uram! - feleli Jean.
- Ha se pénzük, se jegyük - mérgelődik az ellenőr - akkor voltaképp milyük van?
- Tényleg Jean! - faggatja az úr az inast - Voltaképp mink van nekünk?
Mire Jean a legnagyobb lelki nyugalommal:
- Bérletünk van, uram.

- Jean gyújtsa fel a szomszéd házat!
- Miért uram?
- Mert háztűznézőbe akarok menni!

- Jean! Ha elalszom, oltsa el a villanyt.
- Rendben van uram. Majd szóljon, ha elaludt.

- Jean! Hányat ütött a toronyóra?
- Egyet, uram.
- Biztos, hogy egyet?
- Biztos, uram, mert kétszer is elütötte.

- Jean, hány fok van odakint?
- Két fok, uram.
- És idebent?
- Húsz fok, uram.
- Akkor nyissa ki az ablakot, Jean, és engedje be azt a kettőt is.

- Hány óra van magánál, Jean?
- Nyolc, uram.
- Akkor adjon el hetet, mert nekünk egy is elég.

- Jean, hányat ütött az óra?
- Egyet, uram.
- Biztos?
- Egész biztos, kétszer is ütötte.

- Hány óra van, Jean?
- Öt perc múlva tizenegy, uram.
- Nem azt kérdeztem, hogy öt perc múlva mennyi lesz, hanem hogy most mennyi van.

- Jean. Hívja a mentőket!
- Minek uram?
- Elütötte az óra az éjfélt.

- Jean hol a feleségem?
- Meghalt uram.
- Hogyhogy? Egy órával ezelőtt még beszéltem vele.
- Igen uram, de pár perce rászállt egy darázs és azt mondta üssem agyon







- Jean! Holnap zenész vendégek érkeznek vacsorára!
- Rendben uram, akkor majd cintányéron szolgálom fel az ételt.

- Jean! Hova futnak ezek az emberek?
- Futóverseny van, uram, és at elsőt megjutalmazzák.
- Na de akkor miért fut a többi?

- Jean! Hova lett a papucsom?
- Tönkrement, uram.
- Menjünk utána.

- Jean, hozza a köntörfalat.
- Minek uram:
- Mellé akarok beszélni.

- Jean, hozzon egy baltát!
- Minek uram?
- Hogy embert faragjak magából!

- Jean - hozza be a baltát.
- Minek uram?
- Embert akarok faragni magából.

- Jean! Hozza az esőköpenyemet.
- Ilyen felhőszakadásban?
- Igen! Anasztázia azt mondta, látogassam meg, amikor jól esik!

- Jean, hozza a horgászbotomat, megyünk az Operaházba!
- Ott akar horgászni, uram?
- Miért ne? A Hattyúk tavára megyünk.

- Jean! Hozza az orgonaszínű ingemet.
- De uram, a szekréyben csak fehér színű ing van.
- Na és...? Fehér színű orgona nincs?

- Jean! Hozza be a polcot!
- Minek uram?
- Fel akarok tenni egy kérdést.

- Jean! Hozza ide az ajtót!
- Minek uram?
- Meg akarom nézni, ki kopog.







- Jean! Hozza ide a puskámat! Lőni szeretnék.
- De uram. A grófnő még alszik.
- Nem baj. Majd lábujhegyen lövök.

- Jean! Hozza a frakkomat és a távcsövemet, temetésre megyek.
- Minek a távcső, uram:
- Távoli rokonom halt meg.

- Jean! Hozza az orgonaszínű ingemet.
- De uram, a szekrényben csak csak fehér színű ing van.
- Na és...? Fehér színű orgona nincs.

- Jean, hozzon egy lemezvágót.
- Minek uram:
- Pléh pofát akarok vágni.

- Jean, hozzon egy pohár vizet!
- Igen uram!
- Jean, hozzon még egy pohár vizet!
- Igen uram!
- Jean, hozzon még egy pohár vizet!
- Igen uram! De megkérdezhetem miert? Ennyire szomjas?
- Nem, de még mindig ég a könyvtár!

- Jean, hozzon szódavizet!
- De uram, már elment az ereje.
- Na és...? Nem akarok én birkózni.







- Jean, hozzon egy szövőszéket!
- Minek uram?
- Nagy terveket akarok szőni.

- Hozzon gyorsan egy fürdőnadrágot, Jean!
- Minek, uram?
- Nagy terveket akarok szőni.
- Mert jön a menyasszonyom, és úszni akarok a boldogságban.

- Jean, hozzon nekem gyorsan tollat és papírt! Verset akarok írni.
- Igen, uram, parancsoljon.
Eltelt egy óra, kettő, de a gróf még nem kezdett hozzá.
- Uram, miért nem ír már?
- Mert a csendről akarok írni, Jean, de nem jut eszembe egyetlen szó sem róla.
Mire Jean:
- Psszt .....

- Jean!
- Igen uram?
- Dugja be a tehén farkát a konnektorba!
- Miért, uram?
- Mert forralt tejet akarok inni.

- Jean!
- Igen uram?
- Megfürdette már a gyereket?
- Igen uram!
- Akkor miért nem vette ki a vízből?
- Mert olyan forró, hogy nem tudok belenyúlni!

- Itt vannak a fagyosszentek, uram!
- Rendben van, Jean. Küldje be őket.

- Keressen a rádión valami külföldi adást, Jean!
- De hisz semmilyen idegen nyelven nem értünk, uram.
- Nem baj, Jean, legfeljebb levesszük a hangot.

- Jean ketyeg a pénz?
- Nem, uram.
- Akkor én az ABC-ben száz forintos helyett az órámmal fizettem.

- Jean kétajtós a wc?
- Nem, Uram.
- Akkor megint a szekrénybe sz@rtam.

- Jean, - kérdezi az úr dühösen - most maga a hülye vagy én?
- Uram, Ön nem áll olyan ember hírében, aki idiótákat alkalmazna.

- Jean, kérek egy monoklit!
- Melyik szeme alá óhajtja, uram?

- Jean! Kérem, fürdesse meg a gyereket!
Jean kimegy, majd rövidesen visszajön.
- Megfürdettem, uram.
- Jean kérem! Hozza be a gyereket!
- Sajnos nem tudom uram, mert olyan forró a víz, hogy nem tudom kivenni.

- Jean! Ki csámcsog?
- A rozsda eszi a kilincset, uram.

- Jean, kifutott a tej.
- Az lehetetlen uram! Hisz csukva volt az ajtó!

- Jean, ki kopog odakint?
- Az eső, uram.
- Akkor engedje be, mert még elázik!

- Kirándulni megyünk, Jean! Készítsen elő egy fogast.
- Minek uram?
- Hogy fogassal mehessünk a Szabadság-hegyre.

- Jean! Kócos az öt szál hajam, fésüljön meg.
- Hogyan fésüljem, uram?
- Két szálat jobbra, Jean, hármat balra.
- Egy szál kitépődött, uram.
- Akkor kettőt jobbra, kettőt balra.
- Még egy szál kitépődött, uram. Most hogyan fésüljem?
- Hát... Egyet balra, egyet jobbra.
- A kettőből is kitépődött egy, uram. A megmaradt egyetlen szálat hogyan fésüljem?
- Sehogyan, Jean!... Hagyjon kócosan.







- Jean! Kóstolja meg ezt a konyakot, mit talál benne furcsának?
- Azt hogy megkínált vele uram.

- Jean! Kössön az anyósom nyakára spárgát!
- Miért, uram?
- Sárkányt akarok eregetni.

- Jean! Látja azt a két csinos hölgyet?
- Igen, uram.
- A bal oldali a feleségem, a jobb oldali a barátnőm.
- Ez pont fordítva van nálam, uram.

- Jean! Láttam egy vörös papagájt és mellette egy zöldet. Nem furcsa ez?
- Miért lenne furcsa, uram. Amelyik zöld volt, még biztosan nem érett meg.

- Jean! Locsolja meg a virágokat a kertben!
- De uram, hisz esik az eső!
- Nem baj, Jean. Akkor vigyen magával esernyőt!

- Jean, ma este vendégek jönnek! Vágjunk jó képet hozzájuk!
- A hallbeli Rembrant jó lesz, uram?

- Jean! Ma este Anasztáziához megyünk.
- De uram. estére szinházjegyünk van.
- Jean! A színház holnap is állni fog!

- Jean, maga szerint van élet a Holdon?
- Biztos, mert kivilágították!

- Jean! Magas rangú vendégeket várok! Fogadja őket virágesővel.
- Igen, uram.
Fél órával később:
- Jaj... jaj...
- Jean! Mi történt? Mi volt ez a csörömpölés?
- Sajnos, csak cserepes virágokat kaptam, uram.

- Jean! Ma a házunkkal szemben levő járdára tálalja az ebédet.
- Miért, uram?
- Mert fogat húzattam és a doktor azt mondta, egyelőre a szemben levő oldalon egyek.

- Jean, már régóta figyelem, hogy egyre kevesebb szivar van a dobozomban.
- Esküszöm, nem én voltam. Nézze, még három kartonnal van az előző helyemről...

- Jean, mászik a ribizli?
- Nem. uram.
- Akkor katica bogarat ettem.

- Jean, megetette a papagájt?
- Igen, uram.
- Mivel?
- A macskával.

- Jean! Meghalt a Csora.
- Ki az a Csora, uram:
- Azt én sem tudom, Jean, de láttam kiírva egy vendéglőben, hogy h a l v a c s o r a.

- Jean, meglocsolta már a kinti virágokat?
- Nem uram, hiszen esik az eső!
- Hát akkor vigyen magával esernyőt!

- Jean! Melyik az én balkezem?
- A szélső, uram.
- De nekem mind a két kezem szélső, Jean.
- Akkor két balkeze van, uram.

- Jean! Menjen a henteshez nyelvért.
- Minek a nyel, uram?
- Hét nyelven akarok beszélni.

- Jean, menjen le a moziba és vegyen két mozijegyet az esti filmre!
Jean elmegy és egy óra múlva visszajön.
- Na, megvette a mozijegyeket?
- Nem, Uram!
- És miért nem?
- Mert nagyon sokan álltak a sorban!
- És miért nem állt be a sor végére?
- Mert a sor végén is álltak!

- Jean, mi csörömpöl odakint?
- Uram, egy autó jobbra akart fordulni a mellékutcába.
- Na és...? Nem volt ott az utca?

- Jean, mi az a csörömpölés a másik szobában?
- Az óra üti az éjfélt, uram.
- No és az hagyja magát?

- Jean, mi ez a csörömpölés a kertben?
- Edzenek a kardvirágok, uram.

- Jean! Mi ez a jajgatás odakint?
- Az alkalom szüli a tolvajt, uram.

- Mi ez a kopogás, Jean?
- A cipője kopog, uram.
- Jól van, Jean. Eressze be.

- Mi ez a kotkodácsolás éjnek idején, Jean?
- A Fiastyúk hívja a csibéit, uram.

- Jean! Mi ez a nagy ásítozás az ablak előtt?
- Most kel fel a nap, uram.

- Jean mi ez a nyerítés?
- Fakó lett a nadrágja, Uram.

- Mi ez a szárnycsattogás, Jean?
- Repdes a képzeletem, uram.

- Jean, mi ez a zaj?
- Semmi különös, uram, csak a kihangosító kiabál.
- Akkor nyugtassa meg, hogy nincs semmi baj!

- Jean, mi rotyog itt?
- Fő az egészség, uram.

- Jean! Mi volt ez a csattanás?
- Hasad a hajnal, uram.

- Jean! Mi volt az a nagy lódobogás az éjjel?
- A ruhái mentek ki a divatból, uram.

- Jean! Mi volt ez a csoszogás?
- A felöltőja kiment a divatból, uram.

- Miért csak a bal papucsomat tette az ágy elé Jean?
- Mert mindig bal lábbal kel fel, uram.







- Jean, miért futnak a lovak?
- Babérért.
- És melyik kapja a babért?
- Az első.
- Akkor a többi miért fut?

- Jean, miért hozott a bal lábamra fekete, a jobb lábamra meg sárga cipőt?
- Mert összesen két pár cipőz láttam a szekrényben, uram. És a másik pont ilyen felemás.

- Jean, miért tette az újságokat a frizsiderbe?
- Hogy a hírek frissek maradjanak, uram.

- Jean! Miért nem festette csíkosra a falat?
- Mert nem kaptam csíkos festéket. uram.

- Jean, miért úszkál ez a csúnya pirospaprika darab a kávémba?
- Nem értem, uram, mi a baj, ön kért erős kávét!

- Jean miért van a grófnő az ágy alatt?
- Ma még nem takarítottunk, uram.

- Jean miért van egy nyitott könyv az ablakban?
- Mert betűz a nap uram.

- Miért szorít ez a cipő, Jean?
- Mert bent maradt a nyelve, uram.
- Ugyan, Jean! Ha kidugom a nyelvemet, akkor is szorít.

- Jean! Milyen levelet kapott maga a rendőrségtől?
- Megbüntettek ezer forintra uram, mert nem volt csengő a biciklimen.
- Akkor engem még jobban meg fognak büntetni, Jean, mert nekem még biciklim sincs.

- Jean, milyen magasan repült az a vadkacsa amit lelőtt az előbb?
- Száz méter magasan uram.
- Akkor ne pazarolja a lőszert, ha ilyen magasról leesik magától is megdöglik

- Jean! A mi országunkban ugye már nincs elnyomás?
- Nincs, uram.
- Akkor engem miért nyomott el az előbb az álom?

- Jean, mi volt ez a lövés?
- A szomszéd állam elnöke hazánkba érkezett, uram. Neki szólt...
- De most megint lőttek, Jean...
- Ez is neki szólt, uram.
- Miért? Az első nem talált?

- Mondja, Jean, hányadika van ma?
- Nem tudom, uram, de ott a kezében az újság, talán nézze meg azon...
- Ebből nem tudom megállapítani, Jean, mert ez még tegnapi!

- Mondja, Jean, miért iszik üres pohárból?
- Mert nem vagyok szomjas, uram.

- Jean, mondja meg a házmesternek, hogy hívjon fel!
- De neki nincs is telefonja, uram.
- Jól van, akkor majd felhívom én.

- Nézze Jean! Esik a hó.
- Igen uram. Megjött a tél.
- Hogy történhetett ez Jean? Hiszem mára nem vártunk vendégeket.







- Jean! Nézze meg, hogy járnak-e villamosok a háztetőn?
- Nem uram, nem járnak.
- Érdekes, pedig azt írták az újságok, hogy elütött egy kéményseprőt a villamos!

- Jean, nyissa ki az ajtót!
- Minek, uram?
- Megjöttek a gondolataim.

- Jean! Öntse ki a lavórból a vizet!
Sikoltás
- Jean...! Volt valaki a lavórban?

- Jean, pöttyösre festette a kerítést?
- Nem, Uram.
- És miért nem?
- Mert nem találtam a pöttyös festéket.

- Jean, a puskámat! Lőni akarok!
- De uram, az egész ház alszik.
- Nem baj, Jean. Majd lábujjhegyen lövök.

- Jean! Rakjon a tűzre!
- Székestől parancsolja, uram?

- Jean! Rúgja be a motort !
- Már berúgtam, uram. Ott van az árokban.

- Jean szaladjon előttem egy égő gyertyával.
- Minek uram?
- Fényűző szeretnék lenni.

- Jean! A szomszédunk azt mondja, hogy maga áskálódik ellene.
- Rágalom, uram Hisz ásóm sincsen.

- Jean, szóljon, amikor átszeljük az egyenlítőt!
- Minek, uram?
- Mert meg akarom tekinteni!

- Szólt valamit Jean?
- Nem szóltam uram.
- Akkor jól hallottam!

- Jean, szőrös a csengő?
- Nem uram.
- Akkor én megint a szobalányt nyomtam meg.

- Jean! Tegyen egy újságpapírt a székre, amikor rá kell állnia!
- Felesleges, uram, így is elérem.

- Jean, tett a teámba kolbászt?
- Nem, uram.
- Akkor megint a bilit ittam ki.

- Jean, tud maga vezetni?
- Igen, uram.
- Akkor vezesse be a pincébe a villanyt!

- Jean! Ugorjon be a trafikba!
Csörömpölés
- De Jean, az ablakot kinyithatta volna.

- Jean, ugorjon le a boltba tejért!!
- Igen, uraaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaam - bumm









- Jean, ugye maga komornyik?
- Igen, Uram.
- Az baj. Keresni fogok maga helyett egy vidámnyikot

- Jean! Unatkozom, Hozzon be egy bunkós botot.
- Minek a bot, uram:
- Na hallja... Valamivel csak agyon kell ütnöm az időt.

Az uraság kérdi Jeantól:
- Jean, hogy is hívják a maga feleségét?
- Eszter.
- Hmm....Eszter, Eszter, megvolt egyszer! Hahahaha!
Jean visszakérdez:
- Uram a maga feleségét hogy hívják?
- Anasztázia.
- Anasztázia, Anasztázia, megvolt ezerszer!
- Ugyan már Jean, ez nem is rímel!
- Nem rímel, de igaz!

Az úr elutazik nyaralni, néhány nap múlva telefonál, hogy hírt szerezzen otthonról.
- Halló! Jean?
- Igen uram.
- Minden rendben otthon?
- Igen, uram, minden a legnagyobb rendben. Illetve mégsem. Megdöglött a kedvenc lova.
- A kedven lovam? Hogyan?
- Hát meggyulladt az istálló.
- Az istálló? Mitől?
- Lángott kapott az égő kastélytól.
- Leégett a kastélyom? Hogyan?
- Felborult a gyertya az anyósa ravatalán.
- Az anyósom ravatalán? Hát, hogy halt meg az anyósom?
- Szívinfartust kapott a nagyságos asszony temetésén.
- A feleségem meghalt? Hogyan?
- Elütötte egy autó, uram. De ezen kívül biztosíthatom uram, hogy minden a legnagyobb rendben.

Jean és az úr vadásznak, de sehol egy fácán, vagy fürj, vagy ilyesmi. Egyszer csak a bokrok mögül kirepül egy csapat fekete madár. Mire az úr:
- Jean, varjak?
- Nem, uram, lőjön!

- Vadászni megyünk, Jean! Hol van a sörét?
- Elnézést, uram, de a sörét megittam.

- Jean, valami baj van a teaszűrőével!
- Majd én elviszem szűrővizsgálatra, uram.

- Jean! Van a citromnak tolla?
- Nincs uram.
- Akkor megint a papagájt csavartam ki.

- Vettem egy sétabotot, Jean, de olyan hosszú, hogy a hónaljamig ér.
- Majd levágunk az aljából, uram.
- Ne az aljából, Jean, mert felül hosszú.

- Vettem egy új cipőt, Jean, de csak néhány nap múlva vehetem fel.
- Miért, uram?
- Mert az eladó azt mondta, az első napokban szorítani fog.

- Jean vidítsa fel a macskát!
- Igenis Uram!
Jean kiviszi a macskát megfogja a farkát, és elkezdi pörgetni a feje fölött. A nagy nyávogásra kijön a gazda.
- Nem azt kértem, hogy pörgesse a feje fölött a macskát, hanem azt hogy, vidítsa fel!
- Tudom uram, de hogy fog örülni ha elengedem!

- Vigyázzon Jean! Kifut a tej!
- Azt nem hiszem uram. Az összes ajtót bezártam!

- Jean! Vigye le az ágyamat a pincébe!
- Miért, uram?
- Mert mélyen akarok aludni.

- Jean! Vigye le az ébresztőórát a földszintre!
- Minek, uram?
- Hogy felhúzzam, Jean.

- Jean, volt az ügetőn?
- Igen uram!
- Feltette azt az ezrest a 8-as lóra?
- Igen uram!
- És mi történt?
- A zsoké levette a lóról és megköszönte!

A vonaton így szól az úr a vele szemközt ülő inasához:
- Jean, cseréljünk helyet! Nem bírom nézni a maga buta pofáját.


Link






















  
 
0 komment , kategória:  Humor  
Húsvéti köszöntő
  2020-04-10 21:00:13, péntek
 
 








HÚSVÉTI KÖSZÖNTŐ


Eljött a szép húsvét reggele,
Feltámadásunk édes ünnepe.
Ünneplő ruhákba öltöztek a fák,
Pattognak a rügyek, s virít a virág.
A harang zúgása hirdet ünnepet,
Egy kismadár dalol a zöld rétek felett.
Kellemes húsvéti ünnepeket!


















Kedves Ismerőseim, Barátaim és Látogatóim!

Sok szeretettel köszöntelek Benneteket Húsvéti oldalamon. Bízom benne, hogy elnyeri tetszéseteket.


Minden kedves Barátomnak, Ismerősömnek, és azoknak, akik ide belátogatnak hozzám

SZÍVEM SZERETETÉVEL kívánok BÉKÉS ÉS BOLDOG HÚSVÉTI ÜNNEPEKET!

BÁRHOL LEGYENEK A VILÁGON - HATÁRON INNEN, VAGY HATÁRON TÚL!


Boldog és virusmentes Húsvétot!







Consummatum est. Nagypéntek. Jézus Krisztus kínszenvedésének és kereszthalálának napja. Ez a nap az elcsendesedésről szól, ugyanakkor arra is emlékeztet, hogy a szenvedések közepette is lebegjen szemünk előtt a remény. Az idei Húsvét más, mint az elmúlt években megszokott, ám az ünnep üzenete talán nem is lehetne aktuálisabb.


Siska Finuccsi - Consummatum est

Link


Egyetlen magyar sincs egyedül. Boldog húsvétot, Magyarország!

Link







Dsida Jenő: NAGYPÉNTEKI IMA


Uram, csúfoltak,
Kínoztak Téged
Aki szerettél
Minden szenvedőt.
Szegekkel vert a
Világ keresztre,
Aki mindig csak
Vigasztaltad őt.

Mi jót is tettem
Én a világnak,
Sok-sok napomon?
Csúfolnak?


Kínoznak?
Szegeznek engem?
Mért panaszkodom?

Uram, bocsáss meg!
Haragban égni
Nincs okom;
Egyebet kérni
Nincs jogom;
Uram, csak áldlak,
Nem panaszkodom.







Juhász Gyula - HÚSVÉTRA


Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szivemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmuláson.

Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!

Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!







Kincses Zoltán: KRISZTUS A KERESZTEN


Kitárt karjával ég és föld között
rám néz, még itt van.. élet és halál között.
Még szólni akar, szeme még keres,
nevemen szólít, azt suttogja: szeress!

Értem függ a fán, ujjai tárva,
nem lehet többé a szívem bezárva.
Igen, jól látom, Ő felém tekint.
Kezét szög tartja, csak szemével int.

Jézus, Megváltó megbízást ad,
szemével üzen: folytasd munkámat.


Legyél jószívű, legyél irgalmas,
hagyd el a rosszat, mindenkit meghallgass

Te légy a lábam, szívem és kezem,
hogyha vállalod, becsukhatom szemem.

Kitárt karjával ég és föld között
Rám vár, még itt van élet és halál között.
Még szólni akar, szeme még keres,
Nevemen szólít, jöjj és engem kövess!







Pecznyík Pál: HÚSVÉTI FOHÁSZ


Húsvét fényes napján
fohászt rebeg ajkunk,
Jézus Krisztus előtt
fejet, térdet hajtunk.

Győzelmét hirdetjük
földünk minden táján,
Megnyílt sziklasírja
Húsvét éjszakáján!

Húsvéti fény ragyog
a sötét sír felett,


szava: megrengeti
majd a sírkerteket!

Halál csatát vesztett,
bármennyire fárad.
Akit sírba döntött,
mind életre támad!

Hozzá - ki örömre
fordította gyászunk -
szálljon hálaképpen
húsvéti fohászunk!







Reviczky Gyula: FELTÁMADÁS




Fakadnak már a virágok,
Kiderül az ég,
És a föld most készül ülni
Drága ünnepét.
Szíveinkben, mint a földön,
Ma öröm legyen,
Feltámadt az istenember
Győzedelmesen!

Akik tanait gyűlölték,
Meg nem ölheték.
Nem rejtette sír magába
Égi szellemét.
Mert égből eredt, s nem is volt
Születése sem...
Feltámadt az istenember
Győzedelmesen!

Kettős ünneplés azóta
Minden kikelet!
A mennyországé és a földé...
Ünnepeljetek!
Adjatok hálát, hogy ismét


Új világ terem,
S feltámadt az istenember
Győzedelmesen!

Aki tudja, mint töré fel
Sírját a dicső:
Aki látja, hogy a földön
Minden újra nő:
Gondoljon feltámadásra,
Mely örök leszen...
Feltámadt az istenember
Győzedelmesen!

Adjatok hálát, s virágot,
Tömjént hozzatok.
Hallelujah! Hallelujah!
Zengje ajkatok.
Mert feltámadtok ti is még
Valamennyien,
Mint az istenember egykor:
Győzedelmesen!







Reviczky Gyula: HÚSVÉT


Fakadnak már a virágok,
Kiderül az ég,
És a föld most készül ülni
Drága ünnepét.
Szíveinkben, mint a földön,
Ma öröm legyen,
Feltámadt az isten-ember
Győzedelmesen!

Aki tudja, mint töré fel
Sírját a dicső;
Aki látja, hogy a földön
Minden újra nő:
Gondoljon feltámadásra,
Mely örök leszen...
Feltámadt az isten-ember
Győzedelmesen.










Sík Sándor: A KERESZTÚTON


Megy a Jézus a Kálváriára,
Fejében a töviskoronája.

Véres rózsák verték ki a testét.
Megy a Jézus, viszi a keresztjét.

Most először roskadt el alatta,
Vad pribékek keze fölrángatta.

Szeges szíjak a húsába tépnek,
Borzalommal kísérik a népek.

Szeges szíjak csontig elevenbe.
Jön az úton Szűz Mária szembe.

A szeméből mennyek mosolyognak,
De szívében hét tőre pokolnak.

Nézi Jézust, nézi a keresztfát,
Azt a véres, verejtékes orcát,

Azt az Arcot, azt az édes-egyet,
Aki az ő testéből test edzett.

Kis Betlehem boldog éjjelében
Ő ringatta ámuló ölében,

Ő mosott rá, főzött és dagasztott,
Ágya szélén de hányszor virrasztott!

Ruhácskáit szőtte, fonta, foldta,
Haj pedig már akkor is de tudta...!

Ó hogy nézte távolodó képét,
Mikor elment, három éve, végképp!

Nézi most is, rogyadozó testtel,
Kicsi fiát a szörnyű kereszttel.

Nézi, nézi, fátyolodó szemmel.
Megy a Jézus, utána a tenger.

Véres úton, végestelen hosszan:
Tenger ember, férfi, gyerek, asszony.

Véres tajték veri ki a mesgyét.
Valamennyi viszi a keresztjét.

Nem hiányzik senki sem a sorból:
Legelöl a tizenkét apostol,

Utánuk a számolatlan ezrek,
Ködbevesző végtelen keresztek.

Ott piheg a sok mái szegény is:
Édesapám, édesanyám, én is!

Hétfájdalmas, nézz ide miránk is,
Krisztus Anyja, légy a mi anyánk is!







Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a
másik Mária, hogy megnézzék a sírt. És íme, nagy földrengés volt, az ÚR angyala
leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ, és leült rá. Tekintete olyan volt,
mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó. Az őrök a tőle való félelem miatt
megrettentek, és szinte holtra váltak. Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal:
"Ti ne féljetek!


Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt. És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy
Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek!" Az asszonyok gyorsan
eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt
tanítványainak. És íme, Jézus szembejött velük, és ezt mondta: "Legyetek üdvözölve!"
Ők pedig odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte. Ekkor Jézus
így szólt hozzájuk: "Ne féljetek: menjetek el, adjátok hírül atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem.







Tollas Tibor: HOZSANNA HÚSVÉT


Hozsanna húsvét! Künn a tavasz száll,
Sziklasírodból föltámadtál
És csodát műveltél megint.
Puszta földünk virággá ébred,
Sok zsenge ág zsoltárt zeng néked,
Jézus, naparcod rám tekint.

Hozsanna húsvét! Hitünk sója,
Bénák, betegek gyógyítója
Fénypallosodtól a halál
Sötét szárnyával éjbe rebben,
Szétáradsz bennem győzhetetlen,
Romlandó testem talpra áll!

S futnék a fénynél sebesebben,
Húsvét tüzét a holt lelkekben
Gyújtani elvesző úton.
Hírül adni a beteg, fáradt
Társaknak újuló csodádat. -
Hozsanna Néked Jézusom!







Wass Albert: NAGYPÉNTEKI SIRATÓ


Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk,
messzi út porából köpönyeget veszünk...
Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta.
Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta.

Véreim! Véreim! Országútak népe!
Sokszázéves Nagypénteknek
soha sem lesz vége?

Egyik napon Tamás vagyunk,
másik napon Judás vagyunk,
kakasszónál Péter vagyunk.
Átokverte, szerencsétlen
nagypéntekes nemzet vagyunk.

Golgotáról Golgotára
hurcoljuk a keresztfákat.
mindég kettőt, soh'se hármat.
Egyet felállítunk jobbról,
egyet felállítunk balról,
s amiként a világ halad:
egyszer jobbról, egyszer balról
fölhúzzuk rá a latrokat.
Kurucokat, labancokat,
közülünk a legjobbakat,
mindég csak a legjobbakat.

Majd, ahogy az idő telik,
mint ki dolgát jól végezte:
Nagypéntektől Nagypéntekig
térdelünk a kereszt alatt
húsvéti csodára lesve.
Egyszer a jobbszélső alatt,
másszor a balszélső alatt,
éppen csak hogy a középső,
az igazi, üres marad.

Nincsen is keresztfánk közbül,
nem térdel ott senki, senki.
A mi magyar Nagypéntekünk
évszázadok sora óta
évszázadok sora óta
ezért nem tud Húsvét lenni.

Így lettünk országút népe,
idegen föld csavargója,
pásztortalan jószág-féle.
Tamással hitetlenkedő,
kakasszóra péterkedő,
judáscsókkal kereskedő.
Soha-soha békességgel
Krisztus-Úrban szövetkező.

Te kerülsz föl? Bujdosom én.
Én vagyok fönt? Bujdosol Te.
Egynek közülünk az útja
mindég kivisz idegenbe.

Bizony, jól mondja a nóta,
hogy elmegyünk, el-elmegyünk,
messzi nagy útakra megyünk.
Messzi nagy útak porából
bizony, köpönyeget veszünk.

S ebben a nagy köpönyegben,
sok-sok súlyos köpönyegben
bizony pajtás, mondom Néked:
rendre, rendre mind elveszünk.


Wass Albert: NAGYPÉNTEKI SIRATÓ - Videó

Link







Kedves Rokonaim, Barátaim, és Ismerőseim. Szeretettel köszöntelek Benneteket és kívánok mindenkinek a körülményekhez képest áldott ünnepet. Tudom fájó, hogy nem tudjuk a legközelebbi rokonokkal, ismerősökkel eltölteni az ünnepet, de változtatni nem lehet. Hozzon az ünnep számunkra békét, áldást,egészséget, szeretetet. Isten óvja kis hazánkat és vigyázzon ránk.

St. Martin gyönyörű muzsikájával kívánok Minden Kedves Ismerősömnek,
Látogatómnak Áldott, napfényben tündöklő, testben és lélekben újjászülető
virusmentes BOLDOG HÚSVÉTOT!

A hölgyeknek sok locsolót, a férfiaknak jó locsolkodást!


Húsvéti üdvözlet

Link




?





?






  
 
0 komment , kategória:  Húsvét - Pünkösd  
100 éves a magyar gyász
  2020-04-06 18:00:53, hétfő
 
 














100 ÉVES A MAGYAR GYÁSZ




TRIANON A MAGYAR KÖLTÉSZETBEN


Trianon a MAGYAR GYÁSZ NAPJA!!!


Trianon - azaz az első világháborút Magyarország számára hivatalosan is lezáró békeszerződés 1920. június 4-i, a versailles-i Trianon-kastélybeli aláírása - egyike a legmeghatározóbb eseményeknek a magyar állam és nemzet történetében. Ezzel jutott érvényre a háborúban győztes Szövetséges és Társult Hatalmak (azaz az antant és közép-európai szövetségesei) döntése, amivel a történelmi Magyarországot feldarabolták, nemzetállamok létrehozása címén megteremtették Európa egyik legnagyobb nemzeti kisebbségét.

A trianoni békeszerződés eredményeképp Magyarország elveszítette területének több mint kétharmadát. Csak Románia nagyobb területeket kapott - 103 ezer km2-et, mint ami Magyarországnak maradt. Az ország lakóinak száma 18,2 millióról 7,6 millióra esett vissza, Jelentős magyar területeket csatoltak a szomszéd országokhoz. Több mint 3 millió magyar került kisebbségi létbe. Ráadásul ezek mintegy harmada közvetlenül az új határok túloldalán, vagyis az új Magyarország magyarjaitól karnyújtásnyi távolságra.

Százéves Trianon! Döntsük meg? Törődjünk bele? Kik Trianon igazi felelősei?
A trianoni békediktátum bizonyíthatóan hamis tényeken és adatokon alapul. Ezt a szerződést a győztes antanthatalmak a kisantant-szövetségeseikkel kötötték a magyarokról, de nem a magyarokkal. A versailles-i Trianon-palotában a magyar küldöttséggel nem tárgyaltak, csak közölték velük a korábban már - nélkülük - meghozott döntéseket. A győztesek a trianoni békeparancsban csak a magyar nemzettel szemben tagadták meg az érvényes nemzetközi jogelvek alkalmazását. Egyedül a magyar néppel és államával szemben nem alkalmazták sem a történelmi, sem a nyelvi-etnikai, sem az önrendelkezési elvet.

A történelmi magyar állam kétharmad részének elcsatolásával a területszerző államok kisajátították maguknak az így megszerzett országrészek történelmét is. Nem ismerhették el, hogy azok magyar területek, magyar történelemmel. Ezért egy hamis - mítoszokon, legendákon és történelemhamisításon alapuló - cseh és szlovák, román és délszláv történelmet kreáltak. Az elcsatolt területekkel együtt a magyar anyanyelvű lakosságból is több mint hárommillió a megkérdezésük nélkül az uralmuk alá került. Az új elit sajnálatos módon a mai napig despotaként elnyomja a magyar nemzet hatalmuk alá került részét


Államférfiak a Tianoni-békeparancsról:

Amit a történetírás eltagad előlünk, a nyertesek oldaláról néhány meghatározó vélemény. Még a nyomorult Lenin is kritikával illette a békediktátumot!

Francesco Nitti olasz miniszterelnök 1924 szeptemberében
"Trianonban egy országot sem tettek tönkre gonoszabbul, mint Magyarországot. De ezt az országot lélekben erős emberek lakják, akik nem nyugosznak bele hazájuk rombolásába. Magyarország megcsonkítása annyira becstelen, hogy senki nem vállalja érte a felelősséget. Mindenki úgy tesz, mintha nem tudna róla, mindenki szemérmesen hallgat.
A népek önrendelkezési jogára való hivatkozás csak hazug formula..., a leggonoszabb módon visszaéltek a győzelemmel... Nincsen olyan francia, angol vagy olasz, aki elfogadná hazája számára azokat a feltételeket, amelyeket Magyarországra kényszerítettek.."

Herbert Henry Asguit, aki 8 évig volt angol miniszterelnök, 1925-ben:
"Ez a béke nem államférfiak munkája, hanem súlyos és végzetes tévedések eredménye."

Vladimir Iljics Lenin:
"Rájuk erőszakolták a békét, de ez a béke uzsorás béke, gyilkosok és mészárosok békéje... hallatlan béke, rabló béke...ez nem béke, ezek olyan feltételek, amelyeket útonállók késsel a kezükben diktálnak a védtelen áldozatoknak."

Lloyd George, angol miniszterelnök, 1929. október 7-én mondott beszédében:
"Az egész dokumentáció, melyet szövetségeseink a béketárgyaláson rendelkezésünkre bocsátottak, csaló és hazug volt."
"Csak az alattomos zsidó érdeket látom minden háttér munkában, amit Magyarország ellen tettek 1920 június 4-én! “

Artur Neville Chamberlain, angol miniszterelnök:
"A trianoni szerződés eredménye Európában nem béke, hanem az új háborútól való félelem."

André Tardieu, háromszoros francia miniszterelnök, a La paix című könyvében a következőket vetette papírra:
"Azért nem lehetett a magyaroktól elszakított Felvidéken népszavazást tartani, mert akkor nem jött volna létre Csehszlovákia a lakosság ellenszavazata következtében

Tomás Garrigue Masaryk, Csehszlovákia első elnöke Párizsban hasonlóképpen nyilatkozott:
"Választanunk kellett Csehszlovákia megteremtése vagy a népszavazás között."

Andrej Hlinka páter, a legnagyobb szlovák párt, a Szlovák Néppárt vezetője 1925. június 4-én a következőket mondta:
"Mindannyiunk lelkében lobogjon a magyar haza emléke, mert ezer esztendős magyar uralom alatt nem szenvedtünk annyit, mint a cseh uralom hat éve alatt."

Lord Viscount Rothermere, a Daily Mail kiadója és főszerkesztője a 1927. június 21-i számában megjelent (Magyarország helye a nap alatt - Hungary s Place in the Sun) című cikkében a következőket írta:
"Két fiam esett el a háborúban. Nemes eszmékért áldozták az életüket és nem azért, hogy e dicső nemzettel ilyen igazságtalanul elbánjanak. Addig nem lesz nyugalom Európában, amíg revízió alá nem veszik a galád és ostoba trianoni szerződést."

Stanley Baldwin, angol miniszterelnök:
"Európa békéje a trianoni békeszerződés napján szűnt meg."

Roderick Mac Eachon, a washingtoni Katolikus Egyetem professzora:
,,Minden rablásvágy és igazságtalanság közül ... Magyarország kapta a legkönyörtelenebb részt. Ezt az országot, mely ezer éven át volt a bástyája a kultúrának és a civilizációnak, a szó szoros értelmében szétszakították, kegyetlenül feldarabolták, s végül területének kétharmad részét odaadták a szomszédos ellenséges nemzeteknek."

Théophile Delcassé, egykori francia külügyminiszter:
,,Egy nemzet nincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha aláírt, késsel a torkán, egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás."


Az európai magyarellenesség gyökerei

Link







BOLDOGASSZONY ANYÁNK
(Régi magyar himnusz)

Boldogasszony, Anyánk, régi nagy Pátronánk,
nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.

Ó Atyaistennek kedves, szép leánya,
Krisztus Jézus anyja, Szentlélek mátkája!
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.

Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra,
anyai palástod fordítsd oltalmunkra!
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.

Kegyes szemeiddel, tekintsd meg népedet,
segéljed áldásra magyar nemzetedet.
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.

Sírnak és zokognak árváknak szívei
hazánk pusztulásán s özvegyek lelkei.
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.

Boldogasszony, Anyánk, régi nagy Pátronánk,
nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél meg szegény magyarokról.


A TRIANONI BÉKE PARANCSRÓL BOLDOGASSZONY MIHI 2020
1. A TRIANONI BÉKE-PARANCSRÓL
2. BOLDOGASSZONY ANYÁNK - Előadó: Beregszászi Olga

Link







TRIANON A MAGYAR KÖLTÉSZETBEN


Trianon, a magyar történelem legnagyobb tragédiája, természetesen az írókat és költőket is arra ihlette, hogy szót emeljenek Magyarországért, a magyarságért. Az oldalon a békediktátum kapcsán született versekből közlök folyamatosan bővülő válogatást - képekkel és videókkal illusztrálva.
A költeményeket a költők neve szerinti ábécésorrendben adom közre.







Alföldi Géza: ÉS MÉGIS ÉLÜNK


Bevádoltak már nagyhangú hazugok,
ordították, hogy ontsák ki a vérünk,
fejünk felett száz halál-harang zúgott:
... és mégis élünk ... és mégis élünk!

Elítéltek már pénzen megvett bírák,
fojtott örömmel vihogtak, hogy végünk,
a fejfánk szövegét százszor megírták:
... és mégis élünk... és mégis élünk!

Keresztre szegeztek, kéjes ütéssel,
gúnyolni odaállottak elébünk, -
vad kínjainkkal a pokol nem ér fel! -
... és mégis élünk... és mégis élünk!

Meg is haltunk és sírba is temettek, -
titkon hány barát könnye hullott értünk,
a sírunk elé követ hengergettek:
... és mégis élünk... és mégis élünk!

Állig fegyverben őrizték a hantunk,
ellopták asszonyunk, házunk, cselédünk,
vad sziklák mögé szorították hangunk:
... és mégis élünk... és mégis élünk!

És mégis élünk, mert ez a rendelés!
Az Isten rendeli, hogy mégis éljünk!
Hogy megölni minden gyilkos kéz kevés:
... hisz mégis élünk, - hisz mégis élünk!

És hiába üvöltik, hogy megöltek.
Húsvétkor a Halál fejére lépünk,
hogy megmutassuk az örvendezőknek:
... és mégis élünk! És mégis: élünk!










Andróczky Lászlóné: ADÓSUNK EURÓPA


Volt egyszer egy ország,
ahol élt a magyar.
A Kárpátok védték,
ha jött a zivatar.

Az idők folyamán
ráéheztek mások.
Széjjeldarabolták
Nagy-Magyarországot...

Akartuk? Mi élők?
Tehetünk mi róla?
Felelős mindezért:
a vén Európa!

Széttépték országunk',
sok millió szívet,
kisebbség nemzetünk
öt országban, így lett.

Ki kérdez ma minket
- Jó nektek így élni?
Kinek van jogában
szíveinket tépni?

Trianont sínylődi
hat ország magyarja.
Köztük nem sok akad
aki így akarja...

Fel is sorolhatom:
a szép Kárpátalja
lakossága magát,
ős-magyarnak vallja.

Ott nyílt meg számunkra
a Kárpát-medence,
ontotta a magyart
az áldott Verecke.

De megjött Trianon
és sorsokkal játszva,
csodás országunkat
darabokra vágta.

Ekkor szlovák, végül
orosz lett Verecke.
Ez a magyarságnak
mindenkorra: lecke!

És így van ma Bánát,
Baranya és Bácska.
Hetven év után lenn,
Jugoszláviába'.

Ezért román Erdély,
szlovák a Felvidék.
Nagy-Magyarországot,
eképpen tépték szét.

Szlovákiában még
azt várják a néptől:
- váljon meg örökre
a múlt emlékétől.

Erdélyieknek sem
fényesebb a sorsa.
Őértük ugyanúgy
felel: Európa!

Vasvillával, bottal
erőltetnék rájuk,
hogy a magyarokból
legyenek románok...

Nem csak minket sújt a
trianoni átok.
Kik bennünk' tipornak,
azokra is szállott.

Számukra sem hozhat
mindig boldogságot,
míg más üldözöttként
éli a világot...

Fontosnak tartom, hogy
Bácskáról meséljek,
mert születésemtől
e vidéken élek.

Ez tanított arra,
hogy mi nekünk sóhaj,
másik nemzeteknek
az ne legyen óhaj!

Ne legyen a magyar
mások keze-lába.
És ne alattvaló,
saját hazájába'.

Beszélhesse nyelvét
úgy, ahogy tanulta.
Hisz' ő tekinthet a
leggazdagabb múltra.

Sokaknak nem tetszik,
ha mi ezt kimondjuk;
- de él az igazság
akárhogy' titkoljuk...

Együvé tartozunk.
S büntetnek. Azóta
e hét évtizedért
vádlott: - Európa!

Andróczky Lászlóné: Adósunk Európa /Enyed Gabriella/
/Trianoni megemlékezésen, Enyed Gabriella, Marosvásárhely szülötte szavalta a Délvidéken élő Andróczky Lászlóné, Etelka néni versét: Adósunk Európa. Fényképek a http://www.trianon-emlekmu.hu/ honlapon./

Link







Azáry Emil: MAGYAR DIÁK IMÁJA


Nem voltunk bűnösök, máséra nem vágytunk,
Csak azt védte karunk, ami a sajátunk,
Letiport az ármány, az álnokság győzött:
Idegen szél szálldos bús Kárpátok fölött.

Ezer esztendőnek minden álma, tette
Trianon sírjában mélyen eltemetve
Idegen osztozik ősi magyar kincsen,
Erdeink fájából koporsóra sincsen.

Üszkös romok tövén szegett fejjel járunk,
Testvéreink rabok, porba hullt országunk!
Bánat veri szívünk, zokog a mi lelkünk
S csonka határainkra könnyezve tekintünk.

S ha vétkeink valának vérrel vezekeltünk,
Bűnbánat sodrában megtisztult a lelkünk,
S várjuk a márciust, új tavaszt remélve,
Hallgatsd meg imánkat, nagy Isten az égbe!

Nem kérjük a másét, csak ami miénk volt:
Ragyogjon felettünk újra magyar égbolt,
Tiszta szívvel hozzád epedve kiáltunk,
Kegyes jó Istenünk, add vissza országunk!

Add vissza szép hazánk, örökét Árpádnak,
Ne legyenek rabok, kik keblünket vágynák,
Régi szent hazában egyesüljön népünk,
Kegyes, jó Istenünk, esedezve kérünk!

Azáry Emil: Magyar diák imája - Videó

Link










Ábrányi Emil: ÉL A MAGYAR...


Fessétek bár sötétre a jövőt,
Mondjátok, hogy már torkunkon a kés,
Beszéljetek közelgő, hosszu gyászról,
Mély sűlyedésről, biztos pusztulásról:
Engem nem ejt meg gyáva csüggedés!
Szentűl hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!
Többet ki küzdött és ki szenvedett?
Hiszen vértenger, temető a mult!
Vetettek rá halálos szolgaságot,
Irtották szörnyen... ámde a levágott
Törzsek helyén még szebb erdő virult.
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!
Ki a saját pártos dühét kiállta,
Annak nem árthat többé idegen!
Hányszor harsogták kárörömmel: Vége!
S csak arra szolgált minden veresége,
Hogy még kitartóbb, még nagyobb legyen.
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!
Szükség van arra nemzetem, hogy élj!
Mert bár hibád sok s bűnöd sorja nagy,
Van egy erényed, mely fényt vet te rád,
S melyért az Isten mindent megbocsát -
Hogy a szabadság leghűbb véde vagy!
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!
Ha minden nemzet fásultan lemond,
S a szent rajongás mindenütt kiég,
S a büszke jognak minden vára megdől:
A te szabadság-szerető szivedtől
Új lángra gyúlad Európa még!
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar örökre élni fog!
Bízom s hiszek, míg Isten lesz fölöttünk,
Ki trónusán bírói széket űl!
És hogyha minden búra, bajra válik,
Romok között is hirdetem halálig,
Erős, nagy hittel, rendületlenűl:
Legyen bár sorsunk még oly mostoha,
Él a magyar s nem veszhet el soha!

Ábrányi Emil: ÉL A MAGYAR - Tomanek Gábor előadásában

Link










Babits Mihály: ÁLDÁS A MAGYARRA


Ne mondjátok, hogy a haza nagyobbodik.
A haza, a haza egyenlő volt mindig
ezer év óta már, és mindig az marad,
mert nem darabokból összetákolt darab:
egytest a mi hazánk, eleven valami!
Nem lehet azt csak úgy vagdalni, toldani.

Máskor is hevert már elkötött tagokkal.
Zsibbadtan alélt a balga erőszakkal.
De mihelyt fölengedt fojtó köteléke,
futni kezdett a vér elapadt erébe.
Visszakapta ami soha el nem veszett.
Nagyobb nem lett avval. Csak egészségesebb.

Lám, igaz jószágunk visszatér kezünkre,
bár a világ minden fegyvere őrizze.
Mert erős a fegyver és nagy hatalmasság,
de leghatalmasabb mégis az igazság.
Útja, mint a Dunánk és csillagok útja:
nincs ember, aki azt torlaszolni tudja.

Él a nagy Isten és semmise megy kárba.
Magyarok se lettünk pusztulni hiába,
hanem példát adni valamennyi népnek,
mily görbék s biztosak pályái az égnek.
Ebből tudhatod már, mi a magyar dolga,
hogy az erős előtt meg ne hunyászkodna.

Erős igazsággal az erőszak ellen:
így élj, s nem kell félned, veled már az Isten.
Kelnek a zsarnokok, tűnnek a zsarnokok.
Te maradsz, te várhatsz, nagy a te zálogod.
Zsibbad a szabadság, de titkon bizsereg,
és jön az igazság, közelebb, közelebb...







Babits Mihály: CSONKA-MAGYARORSZÁG


Bár lenne a hangom tiszta és éles, mint intő csengőké!
A tiétek
zavaros, mint mocsarak habja! ti leborultatok az
Ércbálvány előtt!
döntsön az erőszak!
s döntött az Erőszak...
mi jogotok beszélni többé?
Nekem van rá jogom!
ti elhánytátok a Kiáltást: mint bolond a fegyverét! nem
kiálthattok már:
én elkiálthatom:
Óh Igazság, te egyetlen kiáltás! egyetlen fegyver! Jerikó
trombitája! szólj!
falak, omoljatok hangjaitól!
gerincek, borzadjatok! Európában! és Amerikában!
mert
borzasztó az Igazság a gerincekben!
mit érnek a ma-épített falak körülöttem?
ott borzad az Igazság a kövekben! ott ég a hegyekben!
árad a vizekben!
Óh tiszta, éles trombita, zengj!
ne hallgass sohase!
egy napig se! egy óráig se! egy pillanatig se! mint
ahogy nem
hallgat a fájás az idegben, míg megvan a betegség...
nem hallgat a vonzás a kőben, hogy természetes
irányában essék...
nem hallgat a madár, míg fészkébe nem tér...
nem hallgat a folyó, míg tengerbe nem ér...
nem hallgat a szél,
míg él...

Nekem van rá jogom!
Én elkiálthatom:
"Igazság!"
Ti eldobtátok ezt a szót, mint bolond a
fegyverét, szegény testvéreim!
s csak gyenge izmotok maradt, csak puszta
kezetek, meztelen
mely bilincsekbe verve, ha üt, csak önmagát
ütheti esztelen
sem lázadni nem tud, sem meghajolni az
Ércbálvány előtt igazán -
de hát az Ércbálvány hazája lettél-e, hazám?
Van-e reményed abban?
a sötét utakban?
Nem! - Csak a napban!
mely éget a kövön és ragyog a patakban.
Ti azt mondtátok: Döntsön az erőszak!
s hangotok zavart most, mint mocsarak habja.
De én azt mondom: dönt majd az erős Nap!
Kitárom tiszta szavamat a Napra.

Ti eldobtátok a trombitát
de a trombita zeng tovább,
zeng, nem a ti kezetekben,
hanem a vízben, a hegyekben,
Erdélyben, Felvidéken,
az égen,
s bennem!
Én sohse mondtam: "Dönt majd az erőszak!" -
most mondhatom:
"Nem! Nem!"


Babits Mihály: CSONKA-MAGYARORSZÁG - Videó

Link







Babits Mihály: ERDÉLY


Rólad álmodtam, Erdély,
kamasz koromban, Erdély,
messzirül süvegeltek
hegyek és fejedelmek.
S ki voltál könyvem, Erdély,
ezeregyéjem, Erdély,
lettél ifjonti házam
és tanuló lakásom.
Három nagy évig, Erdély,
laktam földedet, Erdély,
ettem kürtös kalácsát
s a tordai pogácsát.
Ismertem színed, Erdély,
tündérszín őszöd, Erdély,
üveg eged metélő
csúcsaid gyémánt élét.
Most versbe szállok, Erdély,
az első hírre, Erdély,
hogy varázsod határát
sorompók el nem állják.
Öreg pilóta, Erdély,
ül így gépébe, Erdély,
mégegyszer ifjúsága
tájain szállni vágyva...

Habár odáig, Erdély,
el nem érhetek, Erdély,
hol régi lusta sziklám
ma is emlékezik rám.
Oh messze, messze, Erdély,
messze még a nap, Erdély,
hogy teljes lesz a munka
s az igazság se csonka.







Babits Mihály: HAZÁM!


Kelj fel, lelkem, keresd meg hazámat!
Nem egy szűk ház, az egész kis város
mint egy árchipelagus vár nyájas
zöldje közt a tenger akácfának.
Szállj ki, lelkem, keresd meg hazámat!
Ott a szőlőhegy, a tömzsi présház,
mely előtt ülve ha szertenéztem,
dallá ringott bennem kétség és láz
s amit láttam tejszín napsütésben,
mind hazám volt! Lenn az utca híven
nyúlt alattam, mint a futószőnyeg
és a dombsor hullámzott, mint szívem,
halkan hullva égig a mezőnek.

"Az ország, mappa szerint."

Röpülj, lelkem, keresd meg hazámat!
Enyhe dombsor, lankatag magyar föld!
S az a róna túl már a nagy-alföld
szemhatártól, ahol a nap támad.
Röpülj, lelkem, röpüld át hazámat!
Szemhatártól-szemhatárig, s újra
merre emléked, a halk selyempók
vonja szálát, szállj a rónán túlra,
s át hol állnak a bolond sorompók:
és akármit ír a kard a rögre,
lankád mellől el ne bocsásd bérced:
ha hazád volt, az marad örökre;
senkisem bíró, csak ahogy érzed!

"Az igazi ország."

Szállj ki, lelkem, keresd meg hazámat!
Oly hazáról álmodtam én hajdan,
mely nem ismer se kardot, se vámot
s mint maga a lélek, oszthatatlan.
Álmodj, lelkem, álmodjad hazámat,
mely nem szorul fegyverre, se vértre,
mert nem holt rög, hanem élő lélek.
Galamb álom! s rókák rágtak érte;
odu-féltő kapzsi szenvedélyek.
Az én álmom sohse legyen róka!
Az én tanyám magassága védje!
Lelkem madár, tág egek lakója,
noha mindig visszajár fészkébe.

"Európa."

Röpülj, lelkem, röpüld túl hazámat!
Hogy röpültem egykor! Tornyok szálltak,
Montblanc süllyedt, narancsfák kináltak,
láttam népet, mordat és vidámat:
így találtam nagyobbik hazámat.
Rómát fiús tisztelettel jártam,
mintha őseim városa volna
és Avignon nevetett, mint Tolna,
vígan fürdött egyazon sugárban
és egy lélek font be néptől-népig
messze földrészt eleven hálóba:
egy lélek, egy ország végtül-végig
magát-tépő hazám: Európa.

"A glóbus."

Röpülj, lelkem, tágítsd még hazámat!
Mily kicsiny a Föld! Mily csöpp melegség
fészke a zord Űrben! Bús kerekség!
Szigete a tér Robinsonának!
Óh röpüld át kis csillaghazámat
s míg e hibbant Robinsonok bambán
ölik egymást, szigetük felejtik
és sohasem ér szemük a partig.
te a végső szirt fölé suhanván
a villanyos messzeségbe kémelj,
tán egy ismeretlen sugarat hoz,
amely úgy jön, dallal és reménnyel,
mint dús hajó vén Robinsonokhoz.

"Epilóg."

Mégis, lelkem, szeressed hazámat!
Nem neked való az űr hidegje!
Itt a glóbus, a meleg szigetke
s lélekágya szent Európának.
Soha el nem hagyhatod hazámat;
útjaidat akármerre bolygod,
egy országot hordozol magaddal,
veled jön egy makacs íz, egy halk dal
viszed, mint a kárhozott a poklot;
de halálig, mint ki bűn között él,
várja híven az Éden sugáros
türelme: úgy vár reád a város
és a kis ház, melyben megszülettél.







Bartis Ferenc: ÉS MÉGIS ÉLÜNK!


Széttépve és összetörten,
Győzelmektől meggyötörten,
Már magzatként bajba-ölten,
Vándor bölcső-temetőkben ?
És mégis élünk!

Dobra vernek minden vágyat:
Árverezés a vasárnap.
Nászunkra is gyászhír támad:
Üresek a gyermekágyak ?
És mégis élünk!

Elvadult a dűlők lelke,
Kórót terem tarló, mezsgye:
Pusztul a föld egyre-egyre,
Hull a szikla tenyerünkbe ?
És mégis élünk!

Fogaskerék, futószalag:
Egyik elmegy, másik marad.
Bölcsőnk, sírunk porrá szakad:
Zokognak a kövek, szavak ?
És mégis élünk!

Hogyha sírunk: kiröhögnek!
Hogyha küzdünk: fel is kötnek!
Hogyha kérünk: odalöknek
Történelmi kárörömnek! ?
És mégis élünk!

Magyar, szavad világ értse:
Anyanyelvünk létünk vére!
Anyánk szíve tetemére
Átok zúdult: vége, vége ?
És mégis élünk!

Megjegyzés:
Bartis Ferenc ezt a versét Kolozsváron, a házsongrádi temetőben szervezett tömegtüntetésen, 1956. november 1-én szavalta el Dsida Jenő, Reményik Sándor és Brassai Sámuel sírjánál. Bartist külön ezért a verséért a Román Katonai Törvényszék 7 év börtönre ítélte.







Bobula Ida: A MI HATÁRUNK


Midőn az Úr ez országot teremté,
Gránit-hegyekből vont köré határt.
Határt, amit el nem mozdíthat senki,
Falat, minek az emberkéz nem árt.

Égy ezredévig éltünk itt e földön,
Az istenkéztől vont határ alatt,
Míg jött a béke és azok, kik győztek,
Nagybölcsen új határt alkottanak.

Piros irónnal húzták Trianonban.
Az Isten nézi, mosolyog és vár -
Előbb-utóbb majd megmutatja nékik: -
Hogy az Övé az igazi határ.













ÉL A MAGYAR


Minket innen nem lehet elűzni,
helyünk van a Kárpátok között,
ahol hegyek, délibábos rónák,
hős Magyarok vére öntözött.

Vannak, akik velünk együtt jöttek,
együtt jártunk bércet, legelőt,
Itt maradtak, jó magyarok lettek:
harcos kunok, jászok, besenyők.

Refr:
Él a Magyar mindörökké, sosem veszhet el!
Turulmadár őrzi népét, most is ránk figyel.
Vigyázz reánk, szent Madarunk, magyarok vagyunk,
Szép Hazánkért nemcsak élünk: ha kell, meghalunk!

Völgyeinkben búza ringatózik,
aranymagot érlel a kalász,
ezüst folyók kéklő vizeinkben
teli száknak örül a halász.

Ezt a tájat szíveinkben hordjuk,
őrzi-védi dolgos két kezünk,
Turulmadár újabb ezer évig
vigyázz reánk, maradj itt velünk!

Refr:
Él a Magyar mindörökké, sosem veszhet el!
Turulmadár őrzi népét, most is ránk figyel.
Vigyázz reánk, szent Madarunk, magyarok vagyunk,
Szép Hazánkért nemcsak élünk: ha kell, meghalunk!

Máté Ottilia - Vesztergám Miklós Videó

Link







Falu Tamás: MAGYAR VISSZHANG


Nem kell nekünk a más folyója,
Nem kell nekünk a mások bérce,
Csak magyar hegy és magyar róna,
Ahogy az Isten rég kimérte.
Nem kell nekünk idegen égbolt,
Egy porszeme sem a világnak,
Csak az kell, ami a miénk volt...
Igazságot Magyarországnak!

Szép határunk nem is határ volt,
Hanem Isten ölelő karja.
Helyette most egy szörnyű gyászfolt
Sötétlik az árva magyarra.
De ezt a gyászkövet letesszük,
Hallók hallják, lássák, kik látnak,
Vérünkkel a földgömbre festjük:
Igazságot Magyarországnak!

Szavunk, imánk keljen visszhangra,
Mely zúgva, hullámozva árad,
Határ határnak továbbadja,
Nép a népnek, haza hazának.
Csillag olvassza fénysugárba,
Mely zengő világűrbe vágtat,
Egész Mindenség ezt kiáltsa:
Igazságot Magyarországnak!

1932.







Hajas István: NE SÍRJ, ANYÁM


Anyám, ha erre Nyugat felé nézel
S hiába várod bujdosó fiad,
Ne sírj Anyám, ha borús még az égbolt,
Egyszer felderül, egyszer felvirrad.
Egyszer, ha majd az ajtódat kitárod,
A hajnalpír az arcodra ragyog:
Ott áll előtted fiad, akit vártál,
S kiáltom: Anyám! Ne sírj, itt vagyok.

Hoztam a hajnalt, amit várva-vártunk.
Zokogva léptük át a szent határt.
Amerre jöttünk, ölelő karokkal
Egy eggyéolvadt nemzet lelke várt.
Ezernyi kérdés szállt el az ajkakról:
Mi van fiammal, jön-e az uram?
Kisunokámat hozza-e a lányom,
Hát a vejemmel, menyemmel mi van?

Jönnek. Mind-mind és örökbékét hoznak,
A bujdosásból Krisztus visszatért.
Ne sírj, Anyám, ha apám nem jöhet már,
Halálba ment a magyar nemzetért.
Ne sírjatok, kik mindhiába vártok!
Virág fakad a hősi sírokon.
Vérünk és könnyünk nem folyt el hiába,
Magyar áll őrt, az őshatárokon!

Anyám, nem lesz több rémületes álmod,
Szent küszöbödön őrködik fiad.
Hősi síroknak békés álmodói
Pihenjetek meg - hazátok szabad!
Testvérkarokkal - magyart átölelni
A bujdosóknak hada hazatart.
Amerre járnak, örömkönnyes arccal
Zengik, hogy: "Isten, áldd meg a magyart!"

Hajas István: Ne sírj Anyám - Videó

Link







Hegedűs Erzsébet: MAGYAR FOHÁSZ


Repülj madár repülj keresd ki messze él
Ki hazájától távol van, de erejében magyar a vér
Szívében még tiszta, hol Hun legendát rejt
Egy igaz magyar ember, ki soha semmit nem felejt
Szívében még tiszta, hol Hun legendát rejt
Egy igaz magyar ember, ki soha semmit nem felejt

A láthatatlan bélyeg ott ragyog a homlokán
Ki magyarnak született, nem felejti el talán
Kit ősi vére diktál, hogy védje a hazát
Bár hol él a világban énekli Himnuszát
Kit ősi vére diktál, hogy védje a hazát
Bár hol él a világban énekli Himnuszát

//: Isten áld meg végre a Magyart soha semmi rosszat nem akart
Mégis vérben gázolt a lába a történelem mocsarába
Nyújts feléje védő kart uram, Magyar ne legyen boldogtalan
Bárhol is él a nagyvilágban, adjon Isten áldást reája: //

Ezer felé szakadt a magyar nemzetünk
Hát fohászkodva kérünk segíts nekünk Istenünk
Ne enged el kezünket vezess a jó úton
Hogy szívünkben érezzük, még ma is összetartozunk
Ne enged el kezünket vezess a jó úton
Hogy szívünkben érezzük, még ma is összetartozunk

//: Isten áld meg végre a Magyart soha semmi rosszat nem akart
Mégis vérben gázolt a lába a történelem mocsarába
Nyújts feléje védő kart uram, Magyar ne legyen boldogtalan
Bárhol is él a nagyvilágban, adjon Isten áldást reája: //

Mercy együttes: Magyar fohász - Videó

Link







HORTHY MIKLÓS ÜZENETE, DAL A TURULMADÁRRÓL


Turulmadár sebes szárnyon
Által repült az országon.
Megpillantott minden árnyat,
Fülébe sírt minden bánat.

Pozsony felett:sóhajtások,
Kézsmárk felett:könnyhullások
Erdély ország közepében
Síró rívó búsulások.

Turulmadár szállj,sehol meg ne állj,
Fehér tollad hullására minden magyar vár.
Lesz még kikelet Kolozsvár felett,
Ha elpusztul karmaid közt a holló sereg.

Lesz még kikelet
Kolozsvár felett...
Elpusztul a határunkról
A hollósereg.

Turulmadár a követünk
Hulló tolla üzenetünk.
Sapkánk mellett fehér tolla
Mintha írott levél volna.

Mondott parancs,írott levél
Pozsony népe jobb sort remélj
Várad népe,Kézsmárk népe
Borostyán még nyit a télbe.

Turulmadár szállj...
Sehol meg ne állj.
Vidd el a mi üzenetünk
Lesz még magyar nyár,

Lesz még kikelet
Kolozsvár felett...
Ha elpusztul karmaid közt
A hollóserg.













József Attila: NEM, NEM, SOHA!


Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!

Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!

Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!

Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.

A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.

Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!

(1922. első fele)

József Attila: Nem, nem, soha /Koncz Gábor/ - Videó

Link







Juhász Gyula: CSÁKTORNYA


Nem voltam itt, de a rozsdás avarban
Lelkem bejárta százszor a helyet,
Hol Zrínyi élt, ki a búsult magyarba
Tüzes igével hitet égetett.

Az erdő áll még, ősi koronáján
Hárfáz a szél és vihar orgonál,
De földdel egyek már az ősi bástyák,
S reményeinknek földje oly kopár.

Ma már düledék vára lőn Szigetnek
Egész hazán, s a késő énekesnek
Bús lelke sírva járja az avart,

És néma daccal, fojtott fájdalommal
Idézi ősét, aki porba rogyva
Vérével írta: Ne bántsd a magyart!







Juhász Gyula: POZSONY


Ha alkonyatkor ballagtál a ködben,
Mely lágy fátylával a Dunára hullt,
A zsongó zajban és a méla csöndben
Fáradt szívedbe muzsikált a múlt.

A vén utcákon szinte visszazengett
A régi léptek kongó moraja,
Széchenyi járt itt és honán merengett,
Amely nem volt, de lesz még valaha.

Csokonait itt várta a diéta,
Petőfit is és az a nyurga, méla,
Szelíd diák, Reviczky, itt merengett,

Hol most új bánat árvul a ligetben,
S a márványszép királynő téli estben
Magyarjaira vár a Duna mellett.







Juhász Gyula: SZABADKA


Ó, régi nyár, mikor a vén verandán
Két új poéta régi verseken
Elbíbelődött, s a Hold arca sandán
Két nyárfa közt bukkant ki az égen.

Ó régi nyár, az ébenóra halkan
Elmuzsikálta már az éjfelet,
Az árnyak óriása várt a parkban,
S a denevér szállt rózsáink felett.

Ó, régi nyár, a zongorán egy akkord
Fölsírt és mélyen a szívünkbe markolt,
Künn a kutyák szűköltek elhalóan.

Valami nagy bú olvadt föl a borban,
Fájón figyeltünk vén magyar szavakra,
S álmában olykor sóhajtott Szabadka!







Juhász Gyula: TRIANON


Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá.

Mert nem lehet feledni, nem, soha,
Amíg magyar lesz és emlékezet,
Jog és igazság, becsület, remény,
Hogy volt nekünk egy országunk e földön,
Melyet magyar erő szerzett vitézül,
S magyar szív és ész tartott meg bizony.
Egy ezer évnek vére, könnye és
Verejtékes munkája adta meg
Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.

És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt a kedves Pozsony,
Hol királyokat koronáztak egykor,
S a legnagyobb magyar hirdette hévvel,
Nem volt, de lesz még egyszer Magyarország!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt legszebb koszorúja
Európának, a Kárpátok éke,
És mienk volt a legszebb kék szalag,
Az Adriának gyöngyös pártadísze!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt Nagybánya, ahol
Ferenczy festett, mestereknek álma
Napfényes műveken föltündökölt,
S egész világra árasztott derűt.
És nem lehet feledni, nem soha,
Hogy Váradon egy Ady énekelt,
És holnapot hirdettek magyarok.
És nem lehet feledni, nem, soha
A bölcsőket és sírokat nekünk,
Magyar bölcsőket, magyar sírokat,
Dicsőség és gyász örök fészkeit.
Mert ki feledné, hogy Verecke útján
Jött e hazába a honfoglaló nép,
És ki feledné, hogy erdélyi síkon
Tűnt a dicsőség nem múló egébe
Az ifjú és szabad Petőfi Sándor!
Ő egymaga a diadalmas élet,
Út és igazság csillaga nekünk,
Ha őt fogod követni gyászban, árnyban,
Balsorsban és kétségben, ó, magyar,
A pokol kapuin is győzni fogsz,
S a földön föltalálod már a mennyet!
S tudnád feledni a szelíd Szalontát,
Hol Arany Jánost ringatá a dajka?
Mernéd feledni a kincses Kolozsvárt,
Hol Corvin Mátyást ringatá a bölcső,
Bírnád feledni Kassa szent halottját?
S lehet feledni az aradi őskert
Tizenhárom magasztos álmodóját,
Kik mind, mind várnak egy föltámadásra?

Trianon gyászos napján, magyarok,
Testvéreim, ti szerencsétlen, átkos,
Rossz csillagok alatt virrasztva járók,
Ó, nézzetek egymás szemébe nyíltan
S őszintén, s a nagy, nagy sír fölött
Ma fogjatok kezet, s esküdjetek
Némán, csupán a szív veréseivel
S a jövendő hitével egy nagy esküt,
Mely az örök életre kötelez,
A munkát és a küzdést hirdeti,
És elvisz a boldog föltámadásra.

Nem kell beszélni róla sohasem?
De mindig, mindig gondoljunk reá!










Kalmár Pál: HA FÁJ A SZÍVÜNK

Dalszöveg


Ha fáj a szívünk,
csak a bánatunknak hiszünk.
Ha sír a dalunk,
nagyon egyedül vagyunk.

Ha nincs több remény,
mert a szívünk árva szegény.
A jó szó kevés,
hisz a vágy is szenvedés.

Ha már nincs tavasz, se nyár,
és az ősz is letűnt,
egy hosszú tél az életünk.

Ha fáj a szívünk,
csak a bánatunknak hiszünk.
Ha sír a dalunk,
akkor jobb, ha meghalunk.

Ha fáj a szívünk,
csak a bánatunknak hiszünk.
Ha sír a dalunk,
akkor jobb, ha meghalunk.

Kalmár Pál Ha fáj a szivünk...

Link







Kannás Alajos: KIÁLTVÁNY
Csapó Bandinak


Nagymagyarország széjjeltépve
de élnek még a magyarok.
Lásd Erdélyt, nézz a Felvidékre.
Versailles - Trianon nem volt béke,
csupán vak bosszú aratott.

Nagymagyarország széjjeltépve,
de még magyarok vérzenek
Bácskában is. S egy újabb béke(?)
eladta mind a végeket...

Nagymagyország széjjeltépve
születnek újabb államok.
Csupán Trianon - véres kéve -,
végleges határt vághatott!?

Nem és nem és Nem Nem,
egyre harcolj a gyilkos béke ellen!
Határt, sorompót dönts keresve
békét. S ne hulljon ránk az este.
Trianon nem, NEM sérthetetlen!







Karinthy Frigyes: LEVÉL KISFIAMNAK


"Édes kicsi fiam, te még nem tudsz olvasni, neked nyugodtan írhatok és szabadon és őszintén - hozzád beszélve és mégis magamhoz - valamiről, amiről soha nem beszéltem, amit magamnak sem vallottam be soha, aminek a nevét soha ki nem mondtam. Most, ezen a furcsa nyáron, mely úgy hat rám, mint borzongó, kényelmetlen ébredés egy tarka és bolondos álom után, először válik tudatossá bennem, hogy egész életemben kerültem ezt a szót... íme, erőlködöm és nem tudom kimondani most se, különös szemérem fog el, nem tudom legyőzni; pedig nem volnék éppen zárdaszűz, se vénkisasszony - nevén szoktam nevezni, nemcsak a gyermeket, de ama boldog és áldott bölcsőt is, ahonnan származik. Megpróbálom megmondani, mi az, amit érzek, akkor talán nem kell kimondani; ugye?
Különben ha nem értenéd dadogásomat, útbaigazíthatlak. De fordulj el, ne nézz a szemembe. Még nem olvastam ezt a könyvet, amiben levelem meg fog jelenni: de úgy gondolom, ama szót megtalálod benne többször is - hiszen arról szól a könyv, amit ez a szó jelent. És megtalálod régi versekben és széles szólamokban, amik most újra élni kezdenek, én még akkor ismertem őket, mikor egy időre halottaknak tetszettek, üresen, furcsán kongottak a fülemben, nem értettem őket, vállat vontam. Igen, valamiről beszéltek ezek a versek, és szóltak valamiről, amiről tudtam, hogy van, mint ahogy van kéz és láb, különösen hatott rám, hogy emlegetik, mintha valaki minden lélegzetvételnél megnevezné a láthatatlan elemet, mely tüdejébe nyomul. Iskolai ünnepélyeken, tavasszal kiáltották hangosan: azt mondták nekem, hogy szeressem, kötelességem szeretni. Mintha azt mondták volna, hogy szeressem a kezemet és a lábamat. Dac fogott el és furcsa makacsság: - hogyan lehetne kötelességem, hogy magamat szeressem, így szóltam magamban, holott én nem vagyok megelégedve magammal, holott én több és jobb szeretnék lenni, mint ami vagyok - holott én gúnyolom és dorgálom magamat. S mert a földön járok, ne fordítsam szememet a csillagos ég felé, melynek nincsenek határai, csak horizontja van! S mert nem tudok ellenni étel és ital nélkül, tegyem meg istenemmé az ételt és italt? S mert nem tudok szólani másképpen, csak így, ne hallgassam meg azt, aki másképpen szól? S ha erőt adott nekem a föld, amelyből vért szíttam magamba anyám emlőin át - ezt az erőt csodáljam a munka helyett, melyet végrehajtok vele! Dac fogott el és makacsság: embernek neveztem magam - azt kerestem, ami bennem hasonlatos másféle emberekkel s nem azt, ami különbözik. Világpolgárnak neveztem magam - léleknek neveztem magam, mely rokon lelket keres, akárhol itt e földön, s ha kell, a pokolban is.
És nem mondtam ki azt a szót. De ha házat építettek valahol Pesten vagy Fogarason, vagy Szolnokon, vagy Kolozsvárott, megálltam előtte, és úgy néztem, mintha az én házamat építenék. És ha virágot láttam nyílni a pilisi hegyekben vagy a Kárpátokban, tudtam, hogy a virág nekem nyílt. És ha idegen emberrel beszéltem, és az idegen ember dicsérte a lánchidat és a Dunát és az aggteleki cseppkőbarlangot és a dobsinai jégbarlangot és a Vaskaput és a Balaton vizét - akkor lesütöttem a szemem és zavarba jöttem, mintha engem dicsérne. És mikor Berlinben jártam, úgy csodálkoztam és nevettem magamban azon, hogy ezek itt járkálnak és házakat építenek, mint aki álmában tudja, hogy álmodik, és amit lát, nem valóság, álomkép csak, tündérmese, játék. Játék háznak éreztem az idegen házat - csak játszották az emberek, hogy ezt ők komolyan veszik -, és mikor a vendéglőben fizettem, elámultam, hogy elfogadják tőlem a játék pénzt, amit kezembe nyomtak, mikor átléptem a magyar határt. És lelkem mélyén soha nem hittem el, hogy ők komolyan mondják: hélas! és alas! és wehe! és ahimé! - mikor jaj-t kell mondaniok -, és arra gondoltam, hogy haláluk percében ők is jajt mondanak majd, mint én. A megfogható ismerős valóság ott kezdődött nekem, ahol átléptem a határt - ha életemben először jártam is arra, ahol átléptem.
De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról - arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok - meg fogod tudni, mire gondoltam."

(Megjelent a Kosztolányi Dezső szerkesztette "Vérző Magyarország - Magyar írók Magyarország területéért" című könyvben.)










Kárpáti Piroska: ÜZENET ERDÉLYBŐL


Üzent az Olt, Maros, Szamos,
Minden hullámuk vértől zavaros,
Halljátok, ott túl a Tiszán,
Mit zúg a szél a Hargitán?
Mit visszhangoznak a Csíki hegyek,
Erdély hegyein sűrű fellegek?

Ez itt magyar föld és az is marad,
Tiporják bár most idegen hadak,
Csaba mondája új erőre kél,
Segít a vihar és segít a szél,
Segít a tűz, a víz, a csillagok,
S mi nem leszünk mások, csak magyarok!

Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk!
Halott vitézek lelke jár velünk.
Előttünk száll az ős Turul-madár,
Nem is lesz gát, és nem lesz akadály!
Ember lakol, ki ellenünk szegül,
A székely állja, rendületlenül!

Üzenik a gyergyói havasok:
Megvannak még a régi fokosok!
Elő velük, jertek, segítsetek!
Székely anya küld egy üzenetet:
Hollók, keselyűk tépik a szívünket,
Rablóhordák szívják a vérünket!

Ha nem harcoltok vélünk, elveszünk!
E végső harcban: egyedül leszünk!
És a honszerző hősök hantja vár,
Ha odavész az ősmagyar határ!
És ha rablóknak kedvez a világ,
Mutassunk akkor egy új, nagy csodát!

Megmozdulnak mind a Csíki hegyek,
Székelyföld nem terem több kenyeret,
Elhervad minden illatos virág,
Mérget terem minden gyümölcsfaág.
Vizek háta nem ringat csónakot,
Székely anya nem szül több magzatot!

Vadon, puszta lesz az egész vidék,
S végezetül, ha ez sem lesz elég,
A föld megindul, a mennybolt leszakad,
De Erdély földje csak magyar marad!

Kárpáti Piroska tanítónő; a románok e verséért 1920-ban felakasztották
Kárpáti Piroska - egyes források szerint Tábori Piroska - székely tanítónő, akit az alábbi megrázó, és felkavaró verséért a románok kivégeztek, felakasztották Aradon. A vértanú fiatal tanítónő versét ezzel a tudattal olvasva, az égig kiált az igazságtalanság... Üzenet Erdélyből Üzent az Olt, Maros, Szamos, Minden hullámuk vértől zavaros, Halljátok, ott túl a Tiszán, Mit zúg a szél [...] Ez előtt a megrázó vers előtt, amelyért drága életét áldozta az odabiggyesztett " egyes források szerint" re szeretnék kitérni Tábori Piroskáról, szemben Kárpáti Piroskával eddig nem hallottam keresgéltem és rátaláltam az alábbi adatokra:

Tábori Piroska (Z. Tábori Piroska, Budapest, 1892. november 20. - Budapest, 1947. május 2.) költő, ifjúsági író, Tábori Róbert író leánya. Polgári iskolai tanári diplomát szerzett Budapesten. Tanított, később 1916 és 1922 között a Székesfővárosi Pedagógiai Könyvtár munkatársa lett. Főként ifjúsági műveket írt és műfordításokat készített. Legnépszerűbbek a Dugó Dani és Csavar Peti ifjúsági regénysorozatai voltak. Férje Závodszky Zoltán operaénekes volt. Életének önkezűleg vetett véget.

Hosszas keresés keresés árán, ennyi tudható meg Tábori Piroskáról. Értékes munkásságát felsorolt művei is igazolják,de szó sincs nála sehol az inkriminált versről, amiért mondjam úgy, hogy valaki drágán, az életével fizetett.

Másvalaki, Kárpáti Piroska volt az, aki ott élt és szenvedte meg a gyalázatot a megaláztatás egy olyan néptől, aki nyelvében és kultúrájában is igen távol volt az övétől. Az érzelmei elragadták, kibuggyant belőle ez a csodálatos vers. Drágán, -az életével- fizetett meg érte. Tisztázatlan, hogy a Székelyföld melyik kis falujának volt-e, vagy Sepsziszentgyön volt tanító. Egy azonban bizonyos, hogy ott helyben, a bitorló hatalom, nem mert leszámolni vele, elhurcolták Aradra - a cinizmusuk égbekiáltó, és ahol az ,,Aradi 13-at"- ott akasztották föl Őt is!

Adósa a nemzet ennek a hőslelkű leánynak.
Egy helyen találkoztam nevével ,,Az elfelejtett hősök" c. műben valószínűsítik Tábori Piroskával. Idén a Hősök-napján az egyik vidéki városkában elszavalták versét. De lexikonjainkban nem található-legalább is én nem találtam nevét. Életrajza sehol nem olvasható. Tudós társaságokban senkinek eszébe sem jutott, hogy kutasson utána. Ezrével vannak a melldöngető híres újságírók, akik mindent tudni vélnek, de senkinek eszébe nem jutott, hogy akár Aradon az ítélet körülményeit kikutassa, vagy a Székelyföldön az ottaniakkal kutatgasson az életéről, a sorsáról. Ha hiszi, ha nem a kedves olvasó, Hazánk több mint 3000 falujában, városában, beleértve Budapestet is egyetlen utca sincs Róla elnevezve. Ezrével várnak még utcák elnevezésre, vajon eszébe jut e valakinek. Lehet, hogy az marad a sorsa mint Wass Albertnek, - nem fér a csapatba? Ime a fenti vers. amiért az akasztófa járt és egy fiatal élet akkor.


Kárpáti Piroska: Üzenet Erdélyből /Videó/

Link







Kerecseny János: FIAMNAK


Véssél be, ó, két szót szívedbe,
Csak két szót jegyezz meg, kis fiam:
E két szó él a magyar szívekbe'
Mint a Himnusz, a Honfi Dal -
Ez legyen hő imája szádnak:
Igazságot Magyarországnak!

Tudd meg, hogy e két szó mit jelent:
Nagy, történelmi ezredévet,
A kifosztott, kirabolt jelent,
Hol a magyar süketen réved -
S legyen legszebb imája szádnak:
Igazságot Magyarországnak!

Jelenti, hogy: a Tátra másé,
Árpád útja, Verecke völgye,
Ahol élt ama hős Csák Máté -
S másé ma Erdély minden tölgye.
S legyen hát hő imája szádnak:
Igazságot Magyarországnak!

Tudd meg, hogy másé Dévény földje,
Kolozsvár, Kassa, Pozsony, Arad,
Másé a Bánát szent göröngye:
A folyó, a völgy és a bércfalak...
S legyen hát hő imája szádnak:
Igazságot Magyarországnak!

Szívedben e két szó dobogjon,
Ajkad zászlaján ez lobogjon,
Hogy esztelen, elvakult hordák
Szép hazádat feldarabolták!
S legyen vádló imája szádnak:
Igazságot Magyarországnak!

És gondoljál mindig reája,
Mint keresztény - a keresztfára.
De ököllel, s fogcsikorgatva:
A gyászos trianoni napra!
S legyen leghőbb imája szádnak:
Igazságot Magyarországnak!

És hirdesd bátran, dacos ajkkal,
Hogy szívedben csak két szó sarkall,
Hogy feledni te nem tudsz soha,
Hogy éget a bosszú láng-bora.
S legyen bátor imája szádnak:
Igazságot Magyarországnak!

S ha jön a leszámolás napja,
Veszett tigrissé válj e napra!
S omló véred hullása árán,
Keresztül millió hullák várán.
Szerezzél diadalt hazádnak
S igazságot Magyarországnak!










Kis Gábor: MIÉNK LESZ MEGINT


Vágmenti Trencsén nagy-íves hídja,
Pozsony, Zoborhegy és a híres Nyitra,
Zsolna, melyet a zsebrák megrabolt,
Ez mind magyar volt, mind magyar volt.

Tátrán a csúcs, hegyormán lucfenyő,
Hernád, mely hozzánk rabhegyen lejő,
Hamv-őrző Kassán Dóm felett a hold,
Ez mind magyar volt, mind magyar volt.

Erdély, hol most a bús kétség dobol,
Várad terén a Szent László szobor,
Ady városa, Zilah, a karolt,
Ez mind magyar volt, mind magyar volt.

Szatmár mellett a szomorú Szamos,
A meggyalázott Csík és Aranyos,
Petőfi csontjai, Kolozsvár, az Olt,
Ez mind magyar volt, mind magyar volt.

Szabadkán szüzek fején a párta,
Zomborban víg tánc, Zentán a várta,
Bácskán a dal, a hajnalig dalolt,
Ez mind magyar volt, mind magyar volt.

Vesztünk csak álom, rémes-rút lidérc,
Légy átkozott, ha menni és dúlni félsz!
Állj őrt, s ha óránk új tettekre int,
Ez mind magyar lesz,
Mind, mind magyar lesz, miénk lesz megint!







Kiss Kata: SZÉTSZÓRT GYÖNGY SZEMEKHEZ VERSE


Kell lenni a menyben valahol egy helynek
Hol a fájó szívek gyógyításra lelnek
Szívét nemzetemnek elküldeném oda
Uram, kegyelmeddel, térjen onnan vissza.

Szóljon ez a dal, szétszórt gyöngyszemekhez
Kősziklára tapadt, tépett levelekhez
Szóljon ez a dal szétszórt búzaszemhez
Tőkén maradt árva, bús szőlő szemekhez

Nemzetemnek szívét ők vigyék el oda
Akik összetörték, azok hozzák vissza
Nincs az a tűzkerék ami eltapossa
Amikor egy nemzet a szívét kéri vissza

Szóljon ez a dal, szétszórt gyöngyszemekhez
Kősziklára tapadt, tépett levelekhez
Szóljon ez a dal szétszórt búzaszemhez
Tőkén maradt árva, bús szőlő szemekhez

Kiss Kata: szétszórt gyöngy szemekhez verse - Videó

Link









Kormorán - Koltay Gergely: VOLT APÁM, VOLT ANYÁM


Volt apám, volt anyám,
Volt Istenem, volt hazám.
Volt bölcsőm, lesz szemfedőm,
Volt csókom, volt szeretőm.

Elvették az életem,
Mi maradt, az is sérelem,
Egy emberöltő s így vagyok,
Adtam, semmit nem kapok.

Nem kellek én senkinek,
Az ördögé lett mindenem.
Tiszta szívvel gyónom én,
Hitem, még van remény.

Kinevetnek, gúnyolnak,
Magyarként meghurcolnak.
Mint fű kisarjad megterem,
Élet nő a szívemen.

Kinevetnek, gúnyolnak,
Magyarként meghurcolnak.
Ezerkilencszázhúsz után
Van, még sincs hazám.

VOLT APÁM, VOLT ANYÁM HAZÁNKÉRT! MIHI 2020

Link













Kovács Gábor: NEMZETI DAL 2006.


Száz évek távolából szólnak hozzád
Őseid, kik rád hagyták hazád.
Asszonyt és a gyermeket - a jövő életet -
A halál ellen karjuk óvta meg.
Itt állsz a Haza életének keresztútjánál,
A jövő nemzedékek sorsa most terajtad áll!

Ha szívedben félelem, vagy kétely az úr,
Tudd; az éjben ezer csillag gyúl!
Ezer ősöd példája vezesse lépteid,
S mint csillagot, követnek véreid!
Itt állsz a Haza életének keresztútjánál,
A jövő nemzedékek sorsa most terajtad áll!

Hány bölcsőt ringattak itt féltő kezek?
Hányszor dübörögtek fegyverek?
Mennyi élet lobbant el, hogy megszülethessél,
Az Örök Élet része lehessél?
A hősök minden áldozata gyermekeikért
A jelen bátor tetteivel kapja értelmét!

Sorsod a Mindenható mérte reád,
Tudnod kell, hogy mit vár el Hazád!
Nyitnod kell egy kaput, melyen át a magyar nép
A megbűnhődött jövendőbe lép!
A hősök minden áldozata gyermekeikért
A jelen bátor tetteivel kapja értelmét!

Századok távolából halld meg a szót,
Fogadd szívedbe a bíztatót!
Egy hangon szól hozzád most a múlt és a jövő:
- Cselekvésre fordult az idő!
Úgy állj az igaz küzdők közé, hogy akkor se add fel,
Ha véráldozat, amit értünk holnap hoznod kell!

Sorsod a Nemzet sorsa - így rendeltetett,
Nincs más utad, mely tovább!
Nyitnod kell egy kaput, melyen át a magyar nép
A megbűnhődött jövendőbe lép!
Úgy állj az igaz küzdők közé, hogy akkor se add fel,
Ha véráldozat, amit értünk holnap hoznod kell!

Örök fény, örök láng éltet Magyarország!
Örök tűz, örök láz, örök bizonyosság:
Megtartó erő és hit, mely lángol ezer éve már,
Fiainkban lobog majd tovább!
Fordítsd a fénybe arcod, Hazám!
Szálljon a napfény áldása reánk!
Új nemzedékek lépnek elő,
Készül egy boldogabb, szebb és jobb jövő!










Kósa Ella: ÁLLJ MEG EGY PERCRE


Állj meg,
csak egy percre,
s hajts fejet!
De ne sirasd még el
ezt a nemzetet!
Emlékezz apákra,
gyermekekre,
tíz körömmel óvott,
mégis elrablott rögökre,
gúnyhatárral átszelt
magyar folyókra!
Emlékezz hősökre,
mártírokra,
kitépett szívű
édesanyákra,
kik mind lelküket adták
e honért.
S tán hiába?
Emlékezz múltadra,
s mindazokra,
kiknek már emlékezni sem
szíve joga!
Emlékezz Hazádnak
árva fiaira,
népednek hontalan
millióira!
Legyen örök kapocs
az emlékezet!
Mondj értük imát,
és nyújts Nekik kezet!
S egyként hallgassátok,
hogy dobogja szívetek:
Béke az Ősök
áldott poraira,
béke az Ősi Föld
Igaz Sarjaira,
s béke minden zugra,
hol érettük zeng az ima!


Kósa Ella: Emlékezz Hazádra - Videó

Link







Kós Károly: KIÁLTÓ SZÓ
rövidített változat


Erdély, Bánság, Kőrös-vidék és Máramaros kétmillió magyarja, nem én mondom neked, de a megcsonkított Magyarország mondta ki a szentenciát rólunk: nem tehetek mást, elfogadom az ítéletet, mely akaratom és hitem ellenére fejemre olvastatott, kihirdettetett és végrehajtatott: Én rólatok, akiket erőszakkal leszakítottak rólunk, lemondok.

Az ítélet végrehajtatott: Erdély, Bánság, Körös-vidék és Máramaros kétmillió magyarsága bekebeleztetett Romá­niába...
Ez az igazság! Aki mást mond: hazudik az; aki mást hiszen: álmodik az; aki másban reménykedik: délibábot kerget az. Le kell vonnunk a tanulságot; szembe kell néznünk a kérlelhetetlenül rideg valósággal, és nem szabad ámítanunk magunkat. Dolgoznunk kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk.
A régi Magyarország nincs többé számunkra; de Erdély, Ardeal, Siebenbürgen, Transsylvánia, vagy bármi nyelven nevezte és nevezi a világ: feltámadt és van, aminthogy volt akkor is, amikor azt hittük mi magunk, mert akartuk hinni, hogy nincs, és csak Magyarország van. Akkor is volt, de most is van, és akárhogyan is akarja akármilyen akarat, lesz örökön-örökké.
Egy félszázados, szépséges útra eresztették le a sorompót; hogy tilos.
Ezeresztendős, erdélyi szerszámainkkal, próbált, ősi erőnkkel új utakat kell vágnunk, de magunknak csupán. Régi szerszámokkal új fegyvereket kell kovácsolnunk, a lerakottaknál, az összetörteknél, a kezünkből kicsavartaknál jobbakat. Senki sem fog segíteni minket; de akkor senki se is sajnáljon minket.
Építenünk kell! Fogunk hát építeni új, erős várakat a régi Istennek. Aki oltalmazott, mindezidáig és akit mi is megvédelmeztünk - magunknak. Elindulunk új utunkon, de magunkkal visszük a nagy temetés emlékét és egy szilánkot egy keresztre feszített ország keresztjéből.
Két esztendeje, hogy sokan közülünk imádkozni tanultak és sokan átkozódni is. És sokan álmodozni és sokan megtanultak sírni is, de a legtöbben a vizeket néztük, a mi vizeinket, akik harsogva sietnek hegyeinkből lefelé, ki az Alföldre. Sokan néztük a vizeket és közülünk sokan elindultak a vizek mentén le a hegyekből, ki, arra napnyugat felé. Hogy onnan soha vissza ne jöjjenek.
De az imádkozás ideje eltelt. És el az átkozódás ideje is. Az álmodozásnak is vége és a sírásnak is.
Fölébredtünk! Látni akarunk tisztán. Szembe akarunk nézni az Élettel, tisztában akarunk lenni helyzetünkkel. Ösmerni akarjuk magunkat. Számba kell vennünk erőinket, szerveznünk kell a munkát, tudnunk kell a célt, amit el akarunk érni.
Aki fél, aki gyáva, aki nem bízik, aki nem hisz, aki gyenge, az lépjen ki a sorból. Az menjen! Senkit se sirassunk, aki elmegy innen. Senkit se tartsunk vissza, De biztassuk azt is, aki habozik; az ingadozóknak sincsen helye itt most.
Nem keresünk árulókat, nem keressük a megalkuvókat, a bűnösöket, avagy a bűnbakokat. Nem vigasztaljuk magunkat gyáván azzal, hogy mást hibáztatunk. De viseljük sorsunkat, ahogyan az reánk méretett. Nem keresünk jogot, vagy jogtalanságot, nem igazságot, vagy igazságtalanságot, nem várunk méltányosságot, sem kegyelmet. Nem is kérünk. Nem kutatjuk, hogy az a nélkülünk rólunk készült és kötött trianoni szerződés miféle koldusalamizsnát rendelt számunkra. Nincsen sok értelme ennek.
A mi igazságunk: a mi erőnk.
Az lesz a mienk, amit ki tudunk küzdeni magunknak. A bátraknak kiáltok hát, a harcolni akaróknak, a kötelességtudóknak, a látni akaróknak, az előre nézőknek. Álljanak elő, ne szégyenkezzenek, ne aludjanak, ne duzzogjanak. Az Élet nem vár, az Élet rohan.
Kiáltó szómmal ezt kiáltom!
Valóságokat akartam láttatni; igazságokat akartam kiáltani. Valóságokat és igazságokat, amik fájnak a gyávának, elnémítják az árulót, megrontják az ellenséget, megállítják az elnyomni akarót. Amik bátorságot adnak a csüggedőknek, világot gyújtanak a sötétben tévelygőknek, fegyvert adnak a védteleneknek.
Ezt akartam kiáltani, és lehet, hogy kiáltó szó leszek a pusztában... Mégis kiáltok! Neked: Erdély, Bánság, Kőrös-vidék és Máramaros ezeresztendős magyarsága: Ébredj kétesztendős álmodból, szemedet nyisd ki, nézz széjjel, és állj az új életben tusakodni akarók közé! A rohanó idő füledbe harsogja: elég a passzivitásból. Ami eddig orvosság volt és védelem is talán, de mindenesetre becsület volt, méreg az ezen túl és gyávaság.
Kiáltom a jelszót: építenünk kell, szervezkedjünk át a munkára. Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiája. De kiáltom még egyszer azt is: aki gyáva, aki rest, aki alkudni akar, az nem közénk való; mert az a mi igazi ellenségünk: a mi árulónk.
Ezt kiáltom, és hinni akarom, hogy nem leszek mégsem pusztában kiáltó szó csupán...

(1921)







Linn Márton: ZÚGJATOK HARANGOK!


Zúgjatok harangok,
küldjétek a széllel,
Sakálok tépték szét,
Hazánkat az éjjel.

Trianon kastélyban,
gyászruhánkat varrták,
Kéjes vigyorral, az
Antant béli, vargák.

Igaztalan terhet,
kell nékünk cipelni.
Mások bűneiért,
gyászruhát viselni.

Elrabolták tőlünk,
Felvidéket, Bácskát.
Másé lett így, Erdély,
Drávaköz és Bánság.

Vajdaságot aztán,
a Szerb király kérte.
És övé lett még, a
Vendvidék, nagy része.

Kárpátalját vitték,
nem hagyták meg nékünk.
Ordítva kiáltják,
Szepesből is tépjünk.

Kikötőnk, Fiume,
így lett akkor másé.
Őrvidék sem miénk
hanem az Osztráké.

Van egy város, Sopron,
nem kívánt elmenni.
Szavazással döntött,
Magyar akart, lenni.

Elrabolták hazánk,
szépséges hegyeit.
Kárpátoknak bércét,
s legtermőbb, mezeit.

Száz éve történt meg,
e gyászos esemény.
Gyászlobogó lengjen,
minden ház elején.

Térdre boruljatok,
s mondjatok egy imát.
Máriát kérjétek,
és az ő Szent Fiát.

Ne hagyják most, cserben,
sehol sem, a Magyart.
Kit ez a fájdalom,
gyászruhába takart.

Harangok zengjetek,
abba ne hagyjátok.
Sír ma minden Magyar!
NEMZETEK! HALLJÁTOK?

2020. június 4.










Marton Pál: ÉGI ITÉLŐSZÉK


Fent a felhők felett az Ég magasában
Örökös napfényben egy ragyogó vár van.
Szivárvány a fala, a teteje végig
A tornya felér a legmagasabb égig.
Öröktől fogva áll e fényes palota,
Földi szem idáig nem láthat el soha.
Itt mérik az időt egy perc egy évezred,
De kezdete és vége a végtelenbe terjed.

Az égi palota legragyogóbb terme
Napsugár-szőnyeggel van beteregetve,
S a teremben szemközt a nagy emelvénnyel
Hatalmas könyv előtt maga Clió székel.
Nemzetek és népek élete és sorsa
Be van írva abba, hófehér lapokra.
Dicsőséggel szerzett s vértől ázott képek
Itt búsongó gyászdal, amott hősi ének.

Nagy ítélőszék van összehíva mára
Jönnek már a bírák csillogó talárba'.
Legelöl az elnök, maga a zord Végzet,
Közvetlen utána az Igazság lépked,
Aztán a Szeretet követi őt halkkal,
Végül Mars hadisten és a Békeangyal.
Fellépnek a fényes magas emelvényre
Int az elnök, - s Clió ígyen kezd beszédbe:

"Égi ítélőszék! Vádolok egy népet,
Amely ősi jussát s mindent elfecsérelt
És a többi nép közt rongyossá lezüllött
S honszeretet helyett politikát űzött!
Fegyelmet nem ismer, összeférhetetlen,
Ma butaságig tűr, - holnap vad, kegyetlen.
Pazarló és léha, a versenyben renyhe,
Szalmaláng csak minden lelkesedés benne.

A lelke mélyén meg csupa önzést látok,
Örök gyűlölködés rajta ősi átok,
Hogy jobban gyűlöli honfitársát, vérét,
Amiként számtalan esküdt ellenségét. -
Pártoskodó, lusta, konok és munkátlan,
Irígy és törtető, hitetlen, hálátlan,
Még most is veszekszik, bűnét másra tolva
Mikor a hazája széthullt darabokra.

Íme ez a kép a jelenkor magyarja!
Hiába volt e népnek annyi hőse, nagyja,
Nem hallgatott rájuk, - de sőt megkövezte, -
S inkább demagógok frázisait nyelte!
Feljegyeztem mindent! - A számadást várom.
Betelt már a mérték, - túl sok van rováson.
Nincs helye a földön hitvány nemzedéknek,
Töröljétek le a térképről e népet!"

...Mély csend támadt erre a kegyetlen vádra,
Rideg szigor ült ki a bírák arcára.
- Jaj ha mindez igaz, amit Clió állít -
- Jaj ha e súlyos vád ítéletté válik.
De lebben az ajtó - s a félelmes csendbe
Most a geszti Mártír lép be a terembe.
Oda tart egyenest a nagy emelvényhez,
S fátyolozott hangján halkan kezd beszédhez:

"Bírák! - Kik méritek nemzeteknek vétkét,
S tudjátok, hogy mi az igazságos mérték, -
Ne csak azt nézzétek mi a magyar máma,
Hogy széttörve-tépve ősi szent hazája!
Hisz a jelen - s mit egy emberöltő láthat
Örökkévalóság rövid perce már csak.
S magyarnak a vétke nem olyan nagy vétek,
Fölötte a pálcát hogy már eltörjétek. -

Hát az herdálta el ősi örökségét
Akit kiraboltak, kifosztottak végképp?
Akit letiportak, megejtettek csellel,
S évekig titokban mérgezték métellyel?
Ha hibázott népem, az nem volt gonoszság,
Hitvány álpróféták elbolondították!
Hiszékeny volt csupán, s ez a nagy hibája,
Hogy hitt Wilson ravasz, csábító szavába.

A kegyetlen önzés, bosszú és irígység
Nyugatot kelettel aljas frigybe fűzték. -
Szegény hazámat csak úgy tehették tönkre
S ma közös bűntudat tartja őket össze.
Vetélkedő rablók jó cimborasága
Ez volt elleneink erkölcsi palástja!
S tán hazám földjével fizessük meg nékik
Orgyilkos barátunk árulása bérit?

Mi küzdöttünk bátran, becsületben, hitben -
Örömöd volt benne Vitéz Mars hadisten!
Mikor lépre-csaltak s eldőlt szent határunk
Te szelíd Szeretet - Téged ott nem láttunk!
S aztán viaskodtunk hiéna-hadakkal,
S Te elkéstél onnan fehér Békeangyal!
Végül ránkszakadt a trianoni gazság,
Hol voltál Te akkor pártatlan Igazság?

Vagy tán a bűn nem bűn, ha a győző tette
Aki az ártatlant máglyára vetette?
Ha győz is a földön az ármány s gonoszság,
De itt fenn az Égben legyen hát igazság!
Minket csak a balsors lángostora vág csak,
Vér áztatja földjét Nagymagyarországnak!
Szűnjön meg a csapás! Bízva nézek rátok -
Nem kegyelmet kérek, - igazságot várok!"

...Menydörgéssé vált már a szónokok hangja,
Mely az ég felhőit szerte űzi, hajtja,
S amint felszakad a fehér fellegfátyol,
Magyarország látszik az ég magasából.
Feltűnik a gyászos Muhi puszta képe,
Távolabb Mohácsnak vérázott vidéke.
Amott sóhajtozik a majtényi róna,
Mintha visszhangjából tárogató szólna!

S feltűnik Aradnak véres golgotája,
Majd a geszti kripta álmodó magánya.
Csupa mérföldkő, mely a sors útját jelzi, -
Ezerszer fájdalmas emlék valamennyi!
S az elrabolt Kárpát komor zúgásában
Annyi néma bánat, fájó imádság van.
Rab székely rónákon zokogó szél támad,
S magyar álmok sírján lengeti a fátylat.

A komor bíróság halk tanácsba mélyed,
Mély halotti csendben megszólal a Végzet:
És mintha szemébe egy könnycsepp lopódzna,
Ítéletet mond ki - a védőhöz szólva:
"Vértanú halálod legyen hát a Váltság,
Lásd meg innen hazád új feltámadását.
S hogy megmutathassa méltó-e a létre,
Próbára bocsátjuk, - még egy ezredévre!"







Mécs László: GYÓNNAK A MAGYAROK!


Álmok pusztája, ősi napkelet
seregszám sast és sólymot álmodott,
turult, gémet, vad vércsét, vadludat,
amiknek szíve ős-tavaszt dobog,
álmodta őket vadnak és szabadnak
s úgy küldte messzi, messzi napnyugatnak.

S vannak már csöndesvérű unokák:
elhízott, békés házi szárnyasok,
mások kegyén és mások udvarán,
szemetén kényúrt játszó kakasok,
pompázó pávák (átfestett uszályok),
új színt biflázó úri papagályok.

Maradt pár tépett holló! Itt meg ott
a háztetőre száll s azt mondja: kár.
Pár vércse is jár, nyilazott szívű,
az udvar felett azt víjjogja: vér!
s a korcsok torkán megtorpan az étel
és pillanatra a lélegzetvétel.

Vannak már Janus-arcú magyarok.
(Az egyik arcuk: régi vércse csőr,
toll-sipka rejti, mint tavaszt a hó).
Új napraforgó arcukon se tőr,
se vágy, hogy felnyilazza a magasba.
Új asztagokból eteti a gazda.

De néha arra szöknek titkosan,
hol sebzett vércsét sejtet a nyomnyi vér
és gyónnak, hogy másképp nem lehet,
mert élni kell, a gyermek enni kér,
hogy álmodói még a régi nyárnak,
könnyeznek és feloldozásra várnak.







Mosonyi György - TRIANON


Lehet beleélő magyarázat.
Akkor is milliószoros a gyalázat,
mit egy néppel meg lehetett tenni;
mint kerek kenyeret, darabokra szelni.
A gazda Magyarságnak a közepe jutott,
a kés körös-körül mindent lekanyarított.
Nem néztek falut, folyót, vasutat,
azóta se találsz kiutat.
Nem akarunk körben ellenséget.
Több helyen elérték a többséget.
De ép ésszel nem lehetett követelni.
Az ott élőknek többször határon túl lenni.
a nagyhatalmak "békén" üldögéltek,
meg se hallgattak több Magyar beszédet.
Vonalakat húztak, pecséteket raktak,
ily' modon "meggyőző diadalt" arattak.
Azóta még többször csonkult e szörny határ,
nagyon nehéz lenne orvosolni ma már.
Hiszen fogy a Magyar, a Világ 4 táján.
Volt amit önkényesen "átadtunk".
Dunát eltereltek, kacaghattak rajtunk.
Átkos előd. utód veszi ki a számból;
neki aztán mindegy, gazdagul magától.
De a Nép, e tájék Európa lenne,
igazságosabbat követelhetne.
Bányáink nincsenek. Utaink elvágva.
Természetes határ, részben Duna, Dráva.
Ránk vetül TRIANON szörnyűséges átka!!!
Sohae születik bor, de forr a must;
Ez a szörnyű Magyar holocaust.
Aki szerint ez beillik rém-regénynek,
számoljon utána a minket ért veszteségnek.
TILOS, hogy lobogónk sárba lehet dobni,
hogy a taposókat nem lehet elporolni.
Sorba számláljátok, mi gazság e Földön
és az igazságunk nőjék! Feldübörögjön!
Századokig Habsburg uralkodott rajtunk,
kellett, hogy neki is területet adjunk!
Később is Magyarra útilaput köttek,
föld nélkül, ház nélkül, egy zsákkal kilöktek.
Az atombombát később hozták össze,
de TRIANON árnyék itt lebeg örökre?!
Sok lesújtó bűn terhel egy világot,
de a Magyar is vár némi igazságot.
TILOS, hogy egy Nemzet a poráig égjen,
hogy a könnyek árja, tengerbe ne férjen.
Hogy a Magyar szóért, Magyart megveretnek,
bár a szülék, nagyik, ott helyben születtek.
Ha az igazság szava Európa,
igazságosabb kell! Gondoskodjon róla!!!










Móra László: IMÁDKOZOM


Ha jó anyámnak szíve jajdul
A sok-sok gondnak ezritől -
S atyám ha térve munkazajbúl,
A fáradástól majd kidől:
Imádkozom, az Égre nézve,
Az összetörtekért
S hogy váltson Isten új örömre
Sok összetört reményt.

Ha béna ember áll elémbe
A hűvös utca szegletén
És rá se néz az utca népe
S elhagyva fázik ott szegény:
Imádkozom a béna ember
Fájdalmas könnyeér',
Kinek az értünk hullott vére
Csak ennyit, ennyit ér!

Ha kis Hazámnak csonka képe
Szemembe könnyet hinteget,
Ha vérem messze síró vére
Felém segélyért integet:
Imádkozom egész Bánatország
Letiport földjeért,
Imádkozom egy árva ország
Fájdalmas könnyeért.

Tiszánk ha jajt hoz messze fentről,
Dunánk ha sír ott délre lent...
A szél ha hírt hoz emberekről,
Akik zokognak éjjelent':
Imádkozom a nagy folyókért
És minden cseppjeért,
Imádkozom a bujdosókért
S azoknak könnyeért.

Ha nyári reggel ég falánál
Égő virágba gyúl a Nap,
Ha esti Égnek nagy tavánál
A csillagok felgyúlanak:
Imádkozom a termőföldért
És minden gyöngyeért...
Imádkozom a görnyedőkért
S jövőnk vetéseért!







Móra László: MAGYAR ZÁSZLÓ


Szeressük a hófehér színt,
Szeressük a zöldet,
Szeressük a piros vértől
Ázott magyar földet.
Mert a piros, fehér és zöld
Magyar zászlónk színe,
Benne fénylik, benne ragyog
Dicső múltunk híre,
Hősök arany szíve.

Szeressétek ezt a zászlót,
Híven szeressétek.
Fonjatok rá hőstettekből
Új koszorút, szépet!
Hadd lengje be dicsőséggel
Kárpát ősi ormát
És hirdesse, hogy feltámad
Szép Magyarország,
Régi Magyarország...







Oláh Gábor: FÖLFESZÍTETT NEMZET


Szomorúságom gyász palástját
Lelkem vállaira övezvén:
Fölfeszíttetem most magamat
Elárult nemzetem keresztjén.

Minden csapás testemre szálljon,
Minden szög véres szívem fúrja,
Haljak meg minden nap leszálltán,
Támadjak minden reggel újra.

Nem éltem át minden tusáját,
Nem adtam érte minden órám,
Magam kedvére dalolgattam
Az ő halálos dáridóján.

Mintha leszakadt ága volnék
A fejszére megítélt fának:
Bennem a rácsapódó, durva
Fájdalmak szinte bízva fájnak.

Megásott sír, koporsója:
Mintha csak tragikus tárgy lenne,
Mintha jelenem és jövendőm
Nem halottan feküdne benne.

Minden szégyen, minden gyalázat
Ecetje torkom s lelkem ölje,
Szaggassa májam víg tempóban
Az álnokság vas csőrű ölyve.

Oh, mert nem voltam hű eléggé
Nagy nemzetem tűnt idejéhez,
Nem véreztem eléggé, látván
Bús fajomat: míly szörnyen vérez

Szegény magyar! Ha legimádóbb
Fiad is ily mostoha hozzád,
Mit várj azoktól, kik lelkedre,
Testedre most vetik a kockát?

Meghalsz, mert nincs egy hű, igaz szív,
Ki megváltásod díja volna,
Meghalsz, mert minden akarat, vágy,
Az önzés ormát ostromolja.

Szomorúságunk gyász palástját
Lelkünk vállaira övezvén:
Feszíttessük fel mind magunkat
Elárult nemzetünk keresztjén.










Papp-Váry Elemérné: MAGYAR HISZEKEGY / MAGYAR HITVALLÁS


MAGYAR HISZEKEGY

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,


Hiszek Magyarország feltámadásában.

1920


HITVALLÁS

Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.

Szeretném harsogni kétkedők fülébe,
Szeretném égetni reszketők lelkébe,
Lángbetűkkel írni véres magyar égre:

Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.

E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.

Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.

Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.

Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.

Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,


Minden pokol ellen, mert véle az Isten!

Annak lába nyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.

Napsugártól fényes lesz a házatája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.

Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar legyen hited s tied a jövendő.

Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.

Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!

1921


Szeleczky Zita: Papp-Váry Elemérné: Magyar Hiszekegy / Magyar Hitvallás

Link







Paudits Zoltán - MAGYAR BÁNAT, TRIANON


Levágták ujjaid,
lábadat, kezedet,
csonkává tették
szép magyar földedet.

Elvették a határt,
elzárták a népet,
és nem hagytak mást,
csak az ős emléket.

Szakadt Bánát, Bácska,
Erdély és Hargita,
milliók száján
ég ma is az ima.

Könnyben áll a magyar
szívnek dobbanása,
ellen a világ,
csak Isten a társa.

Lobbanj fel égi tűz,
olvaszd el a láncunk,
űzd ki lelkünkből
mérhetetlen gyászunk!

Mária, Szent Anyánk,
nyújtsd felénk kezedet,
tedd újra eggyé
hű magyar nemzeted!







PEAT JR. & TRIANON DJ'S FEAT. & GINA: MINT A MADÁR

Dalszöveg


Vers 1:
Minden szó s vele minden érzés egy új remény szele,
Gyönyörű tájak csendes némaságát Kárpátok öleli be.
Eltévedt testét hordta szét a világ,
Gyógyul a seb és csökken a távolság,
Ahogyan Erdély minden új nappal egy régi ölelésre vár...

Refr:
Mint a madár, amikor haza száll,
Újjá épül az égi határ,
Ott ahol az út összefut legyünk újra közelebb,
Amikor ébred a múlt minden magyar szíve egy...

Extra rész:
NAJ NA NA NAJ...

Vers 2:
Nincs olyan térkép, ami átírhatná, hogy szívünkben mi lakik,
Néha a kényszer mégis elválasztja, ami összetartozik.
Ilyenek voltunk együtt éveken át,
Köztünk nem lesz túl nagy távolság,
Ezer éve ott áll a Felvidék a híd túloldalán...

Refr.:
Mint a madár, amikor haza száll,
Újjá épül az égi határ,
Ott ahol az út összefut legyünk újra közelebb,
Amikor ébred a múlt minden magyar szíve egy...

Extra rész:


PEAT JR. & TRIANON DJ'S FEAT. GINA - MINT A MADÁR

Link







Mariann de Pluer - ÉBREDJ MAGYAR


ÉBREDJ MAGYAR MÉLY ÁLMODBÓL
KÉT EZER ÉVES FÁJDALMADBÓL
MELY ELVETETTE DICSŐ MÚLTADAT
MELY ELVETTE NAGY TUDÁSODAT.

MUTASD MEG HOGY MÉG VAGY
CSINÁLD A RÉGI DOLGODAT
TANÍTSD, VEZESD AZ EMBERISÉGET
BUZDÍTSD ÉS ADJ SEGÍTSÉGET.
A VESZENDŐ BETEG NÉPEKNEK
ADJ ERŐT AZ ELVESZETT LELKEKNEK.
MUTASD MEG AZ ÉGI TUDOMÁNYT
A NAGY ŐSI, MAGYAR VALLOMÁNYT
A SOHASEM LÉTEZÓ POGÁNYT
AZ ELVESZETT LELKI BUZOGÁNYT.
MUTASD MEG A RÉGI HITEDET
A VALÓDI MAGYAR ISTENEDET
TE SÁMÁN, TÁLTOS MAGYAR PAP
KÉRD VISSZA A MÚLTADAT.
ELMÚLT A RÉGI FÁJDALOM
EGY ÚJ VILÁG MÁR NEM TILALOM
ÚJBÓL ELJÖTT A MÉDEK IDEJE
VISSZATÉRT AZ ŐSI APÁK EREJE
RÉGI PAPOK ÉKES NAP NYELVE
A MAGYAR ÉGI ISTENÜNK NEVE.
MEGSZENVEDTED MÁR A MÚLTADAT
A RÉGI NAGY BÁNTALMAKAT
ÉBREDJ MAGYAR MÉLY ÁLMODBÓL
KÉTEZER ÉVES FÁJDALMADBÓL.

(A szerző Mexikóban élő magyarságkutató)










PRÓZAI SZEMELVÉNYEK

Link







Reményik Sándor: GYŰRŰT KÉSZITTETEK...


Egy gyűrűt készíttetek, feketét,
Acélból,- dísztelent, keményet,
És a dátumot belevésetem
Hadd érezzem az ujjamon, hogy éget,
S jusson eszembe, hogy az életem
Egy kockára tettem föl mindenestől!

Június 4. 1920.:
Én megállok e sírkő-dátumon.

Én nem megyek egy lépést se tovább.
Eszembe jutnak Nyugat népei,
A gőg, a hitszegés, a csalfaság!
A társtalanság a komor bélyege
A megalázott, széttépett hazán,
Mohács, Majtény és Világos után:
Neuilly és Versailles és a Trianon!

Párist, e hitvány, dölyfös ember-bábelt
Csak gyűlölni és megvetni tudom.
A dalai, a csipkés-finomak,
Mikért egy költőnk vágyva könnyet ontott:
Nekem: káromló, rút rikácsolás,
S én visszavetem néki, mint a rongyot!
Remete-nemzet lesz a magyar nép,
Mintha magányos szirten állana,
Vezeklő-oszlop tornyos tetején;
S csak isten lesz véle, s bánata.
Eszembe jut a kettétörött kard,
És lobogóink tépett erdeje,
És némaságunk mintha zengene!

Eszembe jutnak elnyomóink itt.
És árva testvéreink odakint;
Június 4. 1920:
E dátum lázít, fenyeget és int.

Egy gyűrűt készíttetek, feketét,
Acélból, - dísztelent, keményet,
És a dátumot belevésetem,
Hadd érezzem az ujjamon, hogy éget
S jusson eszembe, hogy az életem
Egy kockára tettem föl mindenestől!

1920. Június 8.







Rompos Károly: ÉBREDJ, MAGYAR!

Kelj fel magyar!


Ébredj magyar
Mert elpusztul hazád
Országod széttépték
Javait elhordják
Dicső múltadat
Meghamisították.

Ébredj magyar
Mert elpusztul hazád
Tespedt patópálok
Nézik az új rablást
Közöny és irigység
Ássa a hon sírját

Ébredj magyar
Mert elpusztul hazád
Ha hagyod, hogy agyadat
A Multik kimossák
Nagybeteg testedet
A szemétre dobják

Ébredj magyar
Mert elpusztul hazád
Széthúzást szítanak
S röhögnek rajtad
Tudják, hogy barom vagy
Melyet igába hajthat

Ébredj magyar
Mert elpusztul hazád
Választott vezetőink
A koncot pakolják
Most a lelkedet kérik
Hogy azt is ellopják

Kelj fel magyar
Mert elpusztul hazád
De kapával, kaszával
Védd a földed magyar
Mert az lesz tiéd
Amely majd eltakar

Kelj fel magyar
Mert elpusztul hazád
De ha testünk sorfalán
Megtörik az átok
A magyarok Istene
Vigyáz majd reátok

Tárnok. 2010. február 24.







Ruttkay Arnold: NEM VOLT MÉG ELÉG...?


Mi kell még...?
Nem volt elég a hétpecsétes Békeokmány,
az ingyen kapott ősi föld...?
Nem volt elég a sebtében meghúzott országhatár,
kertek végében a málnabokor mögött?
Kevés volt talán,
a lehullott utcatábla,
átköltött térkép,
eldőlt szobor...?

Az anyanyelv már rég föld alá költözött,
suttogva szólt a zsalugáterek mögött.
Bezárt az ódon iskola,
elhalt a dal,
kidőlt a harangláb.
Az emlékek is reszketve féltek.
Titokban éltek a Házsongárd felett
és Bakából is Baca lett, az ősi név helyett.
Elvégeztetett...!
A törvényesből, így lett végül törvénytelen.
Így kapott szégyenteljes leckét a Történelem...

De mindez, nem volt elég.
A szabadító Mózest hiába várnánk...
Feldúlt temetőföldjeink mélyén,
most Karthágó szörnyű sorsa vár ránk...
Irgalmas Isten! Nézd!
Nem volt elég, hogy Múltunkat maguknak kérték, most végül
HALOTTAINKAT IS HALÁLRA ÍTÉLTÉK...!










Sajó Sándor: E RAB FÖLD MIND AZ ÉN HAZÁM


Északon, erdős, kies völgyben,
Ott, ott van az én szülőföldem.
Jaj, azt a földet nem adom!

Délen, kalászos rónaságon,
Ott, ott születtem, oda vágyom.
Nem, azt a rónát nem adom!

Keleten ős föld kínja jajgat,
Erdély szült engem bús magyarnak.
Oh Erdélyt soha senkinek!

Északra, Délre napkeletre
Nézek nagy búsan, keseredve:
E rab föld mind az én Hazám!

Születtem síkon, völgyben, halmon,
Egy kis rögért ha meg kell halnom,
Hát meghalok, - de nem adom!

Sajó Sándor: E rab föld mind az én hazám - Videó

Link










Sajó Sándor: MAGYAR ÉNEK 1919-BEN


Mint egykor Erdély meghajszolt határán
A fölriasztott utolsó bölény,
Úgy állsz most népem, oly riadtan, árván,
Búd vadonának reszkető ölén;
És én, mint véred lüktető zenéje,
Ahogy most lázas ajkadon liheg,
A hang vagyok, mely belesír az éjbe
És sorsod gyászát így zendíti meg:

Két szemem: szégyen, homlokom: gyalázat,
S a szívem, ó jaj, színig fájdalom...
Mivé tettétek az én szép hazámat?
Hová süllyedtél pusztuló fajom?
Fetrengsz a sárban, népek nyomorultja,
Rút becstelenség magad és neved, -
Én mit tegyek már?... Romjaidra hullva
Lehajtom én is árva fejemet.

Laokoon kínja, Trója pusztulása
Mesének oly bús, sorsnak oly magyar;
A sírgödör hát végképp meg van ásva?
A Föld mely ápolt, most már eltakar?
Búm Nessus-ingét nem lehet levetnem,
De kínja vád, s a csillagokra száll,
Ha végzetem lett magyarrá születnem
Magyarnak lennem mért oly csúf halál?

Nemzet, mely máglyát maga gyújt magának
És sírt, vesztére, önszántából ás,
Hol száműzötté lett a honfibánat
És zsarnok gőggé a honárulás,
Hol a szabadság őrjöngésbe rothad,
Megváltót, s latrot egykép megfeszít,
Hol szívet már csak gyávaság dobogtat, -
Ah, rajtunk már az Isten sem segít!

Pattogva, zúgva ég a magyar erdő,
Az éjszakába rémes hang üvölt,
Lehullt az égről a magyar jövendő,
Milljó göröngyre omlik szét a föld;
De bánatomnak dacra lázadása
- Mint őrület, mely bennem kavarog -
Fölrebben most is egy-egy szárnycsapásra,
Még nem haltam meg, - élni akarok!

A mindenségbe annyi jaj kiáltson,
Ahány magyar rög innen elszakadt;
A tíz körmömmel kelljen bár kiásnom,
Kiásom a földből a holtakat:
Meredjen égnek - körül a határon
Tiltó karjuknak végtelen sora
S az ég boltján fenn lángbetűkkel álljon
Egy égő, elszánt, zordon szó: soha!

Soha, soha egy kis göröngyöt innen
Se vér, se alku, se pokol, se ég -
Akárhogy dúl most szent vetéseinkben
Idegen fajta, hitvány söpredék:
E száz maszlagtól részegült világon
Bennem hitvallón egy érzés sajog:
Magyar vagyok, a fajomat imádom
És nem leszek más, inkább meghalok!

Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul...
Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porba hull:
De ezt a lelket itt hagyom örökbe,
S ez ott víjjog majd Kárpát havasán,
És belesírom minden ősi rögbe:
El innen rablók, - ez az én hazám!

És leszek szégyen és leszek gyalázat
És ott égek majd minden homlokon,
S mint bujdosó gyász az én szép hazámat
A jó Istentől visszazokogom;
És megfúvom majd hitem harsonáit,
Hogy tesz majd Isten gyönyörű csodát itt:
És bölcsővé lesz minden ravatal, -
Havas Kárpátoktól kéklő Adriáig
Egy ország lesz itt, egyetlen, s magyar.

Sajó Sándor - Magyar ének 1919-ben


Link
Link


MAGYAR ÉNEK...- SAJÓ SÁNDOR - KÁRPÁTIA - MIHI

Link

Sajó Sándor: Ez éltessen magyar! /Vári Kovács Péter/

Link








Sajó Sándor: NAGYAPÁM


Az én nagyapám haja hófehér
Magyarországon lakunk, ő meg én,
De mégis nagyon messze van szegény.

Vannak ott erdők, szép nagy zöld hegyek,
Karácsonyfából álló fenyvesek,
Nyaralni oda mégsem mehetek.

Piros alma terem az almafán,
Abból sem küldhet nékem nagyapám,
Pedig az ő faluja is hazám.

Másképp lesz ez, tudom, nemsokára,
Ha megnövünk mi mind akkorára,
Együtt megyünk az ő falujába.

Visszavesszük a kerti almafát,
A zöld erdőt, az ős magyar hazát,
A fehér hajú szegény nagyapát.


Sajó Sándor: NAGYAPÁM . Götz A. MIHI 2014 - Videó

Link







Sajó Sándor: TRIANONI DAL


Égi törvény zúgja-bongja
Ezredévünk szent jogát;
Megüzenjük Trianonba:
Eddig tűrtünk, - nem tovább!
Ős földünkért, ős falunkért
Van még vérünk, van tüzünk, -
Ez az ország, ez az égbolt
Ezer évig a miénk volt
És miénk lesz, - esküszünk!

Lélekrontó árvaságban
A remény is gyászba hal;
Megmohácsolt bús hazádban
Mire várzs még, rabmagyar?
Itt a bú már dacra csordul,
Kardélen jár s késhegyen, -
Esküszónkat Trianonba
Már az ég is zúgja-bongja
S visszazeng rá: úgy legyen!










Sebestyén Rita: ÉBREDJETEK, SZÉKELYEK!


Nézzetek körül és nézzétek e tájat,
a hatalmas hegyeket és zöldellő fákat!
Nézzétek a folyót, amely ki nem száradt,
pedig színezte őt vér és érte már bánat.

Nézzétek a zászlót, mely tépett és sebzett,
de még mindig ott lobog a székely mellett.
S nézzetek körül végre, székelyek,
hogy hová jutott szülőföldetek!

A románok tépik, szétszaggatják,
s hogy román legyen, csak azt akarják!
Azt akarják, hogy feladjátok, s ne küzdjetek,
de ti soha, de soha ne engedjetek!

Tudom, hogy nehéz itt magyarnak lenni,
és minden egyes nap küzdeni,


de ne hagyjátok, hogy elvegyék, ami szent, ami kincs,
mert nekünk már csak ez maradt, s már semmink nincs.

Én is itt születtem, itt van az otthonom,
s hogy elvegyék tőlem, ezt nem hagyhatom!
Hiszen itt tanultam meg, hogy mi a szeretet,
és itt írtam először szerelmes verseket.

Itt tanultam meg, hogy soha ne legyek gyáva,
mert a gyávának nincsen hazája!
Itt tanultam mindent, itt lettem ember!
Én itt nőttem fel, s nekem küzdenem kell!

Én kicsi vagyok, s nem halljátok hangomat,
de üzenem nektek nagyurak,
hogy nem veszitek el tőlem, mert én nem adom,
hiszen Erdély szülőföldem és otthonom!


Sebestyén Rita - Ébredjetek székelyek

Link


Sebestyén Rita: A romokban álló Erdély

Link










Sebestyén Rita: "ROMÁN FÖLDÖN" IGAZ MAGYAR LENNI


A hegyek feketébe öltöztek,
S a fenyők is gyászruhát öltöttek
S mi ma lehajtott fejjel arra emlékezünk,
Hogy volt nekünk hazánk, amit elvesztettünk!

Kitépték kezünk s feldarabolták
S mi nem tehettünk mást: csak vártuk a csodát.
Néztük, ahogyan Erdélyt román kézre adták,
És el kellett fogadnunk, a magyar tragédiát!
Most is csak állunk, könnyes szemekkel
Szertefoszlott álmokkal, de reménnyel!
Reméljük, hogy a térkép újra összeáll,
És Erdély majd egyszer hazatalál!



Tudom, hogy Nektek is nagyon fáj Trianon
S nem könnyű haladni a göröngyös úton.
Mert nem könnyű román földön magyarnak lenni,
S hogy semmibe vesznek, azt elviselni!
Csak néztük, hogy elvették hazánkat,
És odavetették másnak,
De azt nem tűrjük, hogy románnak tartsanak,
És ne vallhassuk magunkat: Igaz magyarnak!

E föld itt Erdély, s ez senki másé,
A szenvedő és tűrő magyarságé!
E föld nekünk szent, s ez a mindenünk,
Ezért a földért harcolunk és küzdünk!
Nem adjuk soha, soha hazánkat,
a sokat akaró románnak!
Nem lesz a mi hazánk, senki másé,
Mert Erdély, csakis Nagy-Magyarországé!


Sebestyén Rita - "román földön" igaz magyar lenni
/Sebestyén Rita saját költeménye. A felvétel a HVIM kézdivásárhelyi szervezete által 2013-ban szervezett trianoni békediktátum elleni tüntetésen készült./

Link


Sebestyén Rita hazafias versei...

Link







Sértő Kálmán: KOLOZSVÁR


Szomorúan jár-kel benned a költő,
Sok régi búja mélyből felfakad,
Már alig hitte, hogy meglátja benned
A sziklaerős, ódon házakat.
Ha véletlenül kalapom is lenne,
Mint másoknak van, levenném ma itt,
Mert akkora öröm és gyász van bennem,
Hogy azon még a sírás sem segít...
Beteg vagyok, már közel a halálom,
De megköszönöm, édes Istenem,
Hogy Mátyás szobra előtt meghajthattam
A letisztelgő, őszülő fejem.
Nem is tudom, hogy hány Mátyás kellene
Ma ide, s mennyi férfi, mennyi kard,
Mert siratni kell bizonytalanságban
A roppant hős, de maroknyi magyart...







vitéz Somogyváry Gyula: JAJ!
A magyar nemzetgyűlés ratifikálta a trianoni szerződést...


Most már aztán csehek lesztek kutyák
és még nagyobb úr lesz a kancsuka.
A gőgös, keshedt, vén turulmadár
nem száll már többet e rögre soha.
A föld húsa, mit ekétek kifordít,
Arany-Prágának ont majd gabonát
s csehek lesztek vagy megfeszültök, kutyák!

Hallod-e székely? Európa ítélt.
Hívhatod már a poklot és eget!
Holnap a pópa oláh Miatyánkra
bottal tanítja hetyke kölykedet.
Hajlongó szolga lesz az unokád már
s oláh fejfával borít majd a hant
s kitépjük a szíved, ha magyar, bitang!

Hej, Bácska népe, húzzad az igát,
mi "győztesek" majd addig dőzsölünk.
Nemes bocskorunk a nyakadra lépett
és Szent-Páris most paroláz velünk.
Meg ne zavarja Nagyszerbia álmát
magyar szóval a nyikkanó poronty,
mert feltámad Heródes újra, te rongy!







Szathmáry István: ORSZÁGZÁSZLÓ
Urmánczy Nándornak, az Országzászló lánglelkű vezérének küldöm


Magyar zászló, nemzetemnek lobogója,
Van-e nálad szebb, dicsőbb múlt hordozója?
Büszke láng gyúl a szívemben, hogyha látlak,
Büszke vére forrva pezsdül hős apáknak.

Úgy jövünk, mint Napkeletnek bősz viharja,
A kezünkben hun Attila égi kardja.
S lesz belőlük a kereszt új, nagy csodája:
Nagy Hunyadi oszmánverő katonája.

Hős csatákban addig omlik, hull vérünk,
Míg Mohácshoz, ama roppant sírhoz érünk,
És amikor Zrínyi Miklós kardja villan,
Bécsi sasnak karma dúl már vállainkban.

Új legendák, új vitézek sora támad:
Szent szabadság, érted vívjuk szent csatánkat.
A mi zászlónk nagy Rákóczi, Kossuth óta
A szabadság vérrel ázott lobogója!

Szörnyű számum szántja végig a világot,
S rendületlen érccsoportként őrt ki áll ott,
Hol sikongva, legvadabbul zúg az orkán.
A Doberdón s a Kárpátok ormán?

Újra ő: a magyar honvéd... Földet rázó
Vérviharban ott lobog az ősi zászló,
Ott lobog a három szent szín... Hogyha látja,
Énekelve ront a honvéd száz halálba.

És mikor a poshadó láp csőcseléke
A dicső jelt meggyalázta és letépte
Akkor lett e szép, nagy ország csonka rommá
S elszakított, ősi földje bús vadonná.

Csonka földön, félárbocon leng azóta
Nemzetünknek ezeréves lobogója,
Hogy hirdesse nemcsak zord és néma gyászunk
De törhetlen, dacos élni-akarásunk.

Magyar zászló, színeidben egybeolvad
A dicső Múlt, bús Jelen és büszke Holnap:
Ősi földjét, melyet Árpád kardja szerzett,
Ősi daccal visszavívja ez a nemzet.

Most szívünkben ősi dacnak láza forrjon,
Most a vérünk, mint a láva, úgy daloljon,
Vagy lobogjunk üstökösként fenn az égen
Új időknek, új viharnak jósaképpen:

Sátán műve, Trianonnak céda lánya,
Odaültél a Hazugság trónusára,
De az Isten e cudar bűnt megtorolja:
Egy nap onnan letaszítunk a pokolba.

Erre buzdíts, nemzetemnek lobogója,
A szívünkbe izzó lángbetűket róva,
S azt a hajnalt, büszke hajnalt ha megéred,
Hirdesd akkor a dicső, új ezredévet!







Szathmáry István TRIANONT LEDÖNTJÜK


Árpád büszke népe, soha ne feledd:
Csonka, rab hazában élned nem lehet,
Szégyen lenne sorsod, becstelen halál,
Hogyha szolganépként láncot hordanál.
Ellenség tiporja most a szent rögöt,
Melyet hős apáid vére öntözött,
Hős apáid vére nem hiába hullt:
Nagy, szabad hazáról szól a drága mult.

Szép turul feszítsd ki végre szárnyadat,
Hosszú téli éjre is jő virradat,
Hajnal fénye vár majd, nem sötét ború,
Kárpátok hegyorma, égi koszorú.
Új munkába kezdjen milliónyi kar,
Új, nagy eskü zengjen, mint a szélvihar,
Hisz velünk az Isten és az ősi jog:
Trianont ledöntjük, zászlónk győzni fog!







Szentmihályi Szabó Péter: TRIANON SEBEI


Trianon sebeit az idő bekötözte,
de a vér átüt még mindig a sebeken.
Idegenek özönlöttek be a földre,
ki fegyverrel érkezett, ki fegyvertelen.
Aki fegyverrel jött, azt fogta a fegyver,
aki fegyvertelenül, azt befogadtuk,
fedéllel, földdel, szeretettel,
nem néztük, ki volt az anyjuk, az apjuk.

Feledd el, jó magyar, jobb, ha feleded
hófödte hegyeid, kincses városaid -
még a fejfákról is letörölték a neved,
templomaidban más nyelven szólal a hit.

Mint gazda, kit ősi házából kivetettek,
s megjelennek a rablók, fosztogatók,
gyorsan leverik a címert s a keresztet,
s a magyarnak bottal osztanak útravalót,
szomorú szemmel néz vissza a gazda,
letérdel, megcsókolja ősei földjét,
aztán csak porát szívja, sarát dagasztja,
néhány régi írás, fakult kép az örökség.

Trianon sebeit az idő bekötözte,
de a vér átüt még mindig a sebeken.
Régi gazdaként lépek a magyar földre,
és szent szavait sohasem feledem.







Szőke István Attila: ESKÜSZÜNK!


Esküszünk a nemzet magyar Istenére,
Piros-fehér-zölddel írjuk fel az égre,
Minden nemes magyar, kinek lelke tiszta:
Ősi országunkat együtt vesszük vissza!

Büszke szemmel nézzük Nimród király fényét,
Az égen győzi le örök ellenségét.
Csodaszarvasunknak követjük futását,
Hunort s Magyart hívó égi vágtatását.

Attila kardjáról csodákat mesélünk,
Ha e kard kezünkben, senkitől se félünk!
Csaba, ifjú király, meghajlunk előtted,
Fényes csillagösvényt az égre te szőtted.

Esztergomi falra festett oroszlánok,
Mint apáink régen: törjük szét a láncot!
Figyeljük a turulmadár érkezését:
A Tudás Népének újjászületését.

Szeretett hazánkat körbeveszi Kárpát,
Ide tértek vissza Álmos s fia Árpád.
Áhítjuk óvó, szent magyar koronánkat,
Ha királyunk fején, ránk senki sem támad.

Nagy-Magyarország, te sosem maradsz árva,
Mindig szívünkben élsz szeretetbe zárva,
Minden nemes magyar, kinek lelke tiszta,
Ősi országunkat együtt vesszük vissza!

Esküszünk a nemzet magyar Istenére,
Piros-fehér-zölddel írjuk fel az égre,
Minden nemes magyar, kinek lelke tiszta:
Ősi országunkat együtt vesszük vissza


Új Magyar Himnusz - Szőke István Atilla - Esküszünk

Link










Szőke István Atilla - FÁJ, FÁJ, MINT MIKOR...
(Trianon okán)


Fáj,
fáj, mint mikor
sót szórnak élő sebre,
vagy húzzák kínzatásul szélesebbre,
vagy égő, parazsas fát nyomnak belé tövig,
hogy beletörik.
Fáj,
fáj, mint mikor
a sebbe keményedett rongyot kitépik,
hogy kínod földuzzad az égig,
vagy üvegreszeléket szórnak bele,
s a nyers hús tűz-szilánkkal lesz tele.
Fáj,
fáj, mint mikor
éles késsel, rozsdás pengével vakarják a vart.
Fáj,
fáj mikor bántják a magyart!
Fáj, mikor nem tudják e Honban,
hogy mi történt Trianonban,
és alázkodva köpik szembe önmagukat,
s bennük rothad a holnap,
s a múlt is mellé roskad,
eltörölve, ölve, bántva, meggyalázva,
örökké a semmit magyarázva,
mert itt már nem értik a szót,
amely mondaná az igazát,
hogy óvni kell a hazát,
s óvni kell a nemzetet,
mert a Fény felé csak az vezet,
nem vakon kell botorkálni azok között,
akikbe a magyar gyűlölet beleköltözött,
'kik elzárják a lélekcsapot,
gyaláznak tegnapot, mát, holnapot,
mert nékik nem volt olyan, hogy ,,még",
mert náluk nem létezik a ,,rég",
s nincs, mint nékünk olyan ősgyökerük,
és Istennel van folyton-folyvást perük,
de véle sem szemközt állnak,
csak néki háttal kiabálnak,
s nem merik a lelkét megidézni,
nem mernek a szemébe nézni,
mert a szem a tükre a léleknek,
s a lélek a magva az életnek,
s ez a MAG, mely a nevünkben hordatik,
élni fog még évszázadokig,
sőt, még annál is tovább,
addig, amíg Isten szeme lát,
addig, míg lesz a világ.
Lám már nem fáj, ha reám bármit mondanak,
az összképen semmit sem rontanak,
s akármilyen rosszat akarnak,
mi megmaradunk magyarnak!







Tamás István: NE FÉLJ. MAGYAR!


Nem találom hazám, bármerre is járok,
amerre nézek, mindenütt elvesztek az álmok.
Ellopott gyárak, földek, omladozó házak,
átok földje maradt Nagy Magyarországnak.

Hová lett az ős hit? Hol van a Nemzetem!
Istenben, emberben Trianont keresem.
Fáj a szívem nagyon, elorozták lelkem,
segítsd meg népemet irgalmas Istenem!

Harangokkal zúg a szél, a Kárpát-medencében,
Igaz Magyar szívekbe mar, a Trianoni szégyen.
Legyünk hát bátrak, szóljunk most szabadon,
ne legyen több könnycsepp a fájdalmas arcokon.

Nemzetiszínű zászlókat, lobogtat a szél,
emeld fejed magasra, ne félj Magyar, ne félj!
Égi dalként zengjen, a Nemzet Himnusza,
emlékezz hát Magyar, a gyászos Trianonra!







Tábori Piroska: ÜZENET ERDÉLYBŐL


Üzent az Olt, Maros, Szamos,
minden hullámuk vértől zavaros.
Halljátok ott túl a Tiszán,
mit zeng a szél a Hargitán,
mit visszhangzanak a csíki hegyek?
Erdély hegyein sűrű fellegek.
Ez itt magyar föld, és az is marad,
tiporják bár most idegen hadak,
Csaba mondája új erőre kel,
segít a víz, a tűz, a csillagok,
és nem leszünk mások, csak magyarok!

Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk,
halott vitézek lelke jár velünk.
Előttünk száll az ős turul madár,
nem is lesz gát, és nem lesz akadály.
Ember lakol, ha ellenünk szegül,
a székely állja rendületlenül.
Üzenik a gyergyói havasok:
megvannak még a régi farkasok.

Elő velük! Gyertek, segítsetek!
Hollók, keselyűk tépik a szívünket,
rabló hordák szívják vérünket;
ha nem harcoltok velünk... elveszünk!
A honszerző hősöknek hantja vár,
ha odavesz az ős magyar határ,
s ha rablónak kedvez a világ,
mutassunk akkor újabb magyar csodát!

Megmozdulnak mind a csíki hegyek!
A székely föld nem terem kenyeret,
elhervad minden illatos virág,
mérget terem mind a gyümölcsfaág,
Vizek háta nem ringat csolnakot,
székely anya nem szül több magzatot,
vadon puszta lesz az egész vidék,
s ha végzetül még ez sem elég,
a föld megindul, mennybolt megszakad,
de Erdély földje csak magyar marad!

(Lásd Kárpáti Piroska kiegészítő megjegyzés)










Timon Tibor: ÖRÖKTŰZ


Az örök tűz a hazaszeretet.
Lobogjon árva, bús hazám felett!
Lobogva törjön fel az egekig,
Most, hogy kihúnytát annyian lesik.
Mindenfelől csak ellenség figyel,
Még így csonkán is félve irigyel;
Téged, imádott, drága, szent hazám,
Napod szomorú, véres alkonyán.

De nem lesz ez így mindig, felragyog,
Büszkén felkel még a szabad napod!
Az őrtüzeket már élesztem én.
Pírjuk már látszik, az ég peremén.
Túl fénylenek a bús határokon
S kigyúlnak a havas Kárpátokon.
S míg sorra gyújtom az őrtüzeket;
Mindegyik dalom egy-egy üzenet.













Totth Jenő: AKÁRMI JŐ, EMLÉKEZÜNK


Imádkozom, sötét az ég,
a földi kínból már elég.
Meghalni, mondják, oly nehéz
és fel sem foghatja az ész...
de élni tán még nehezebb -
s megküzdeni, világ, veled.

A világ szajha mostoha,
elad és nem segít soha,
bilincsbe ver, börtönbe vet,
bár szenvedtünk már eleget.
Küzdjünk, hogy szabadok legyünk.
S hogy megmaradjon nemzetünk.

Akármi jő, emlékezünk,
nehogy meghurcolt, vén szívünk
azt mondhassa, hogy nem szabad
megbolygatnunk a múltakat...
De én, bár szívem megszakad,
megidézem a holtakat!

Felriasztom a népemet,
másként a világ eltemet,
mert rab még, félre-vezetett,
hisz', Uram, ő is gyermeked
s ha nem is tesz még semmi mást,
már várja a feltámadást.

Várja e keserű toron,
melyet úgy hívnak: Trianon,
vagy talán magyar Golgota,
mit nem feledhetünk soha,
ahol testünk megtöretett,
hogy megküzdjön, világ, veled!

Higyj népem, bízz, védjed magad,
másként sohsem leszel szabad
és állj helyt, ameddig lehet,
hogy megmenthesd az életed'
s ha benned ég a tett s a hit,
meglásd, az Isten megsegít.







Totth Jenő: PEREG A DOB


Pereg a dob, lassan pereg...
gyászol az ég, a föld remeg,
s mert fáj, a felhőtakaró
esőt sír, hiszen sírni jó,
vagy jéggel veri a vetést
s gyászból szül újabb szenvedést.
A föld halált hord, vagy csodát...
életet, 'mit csak Isten ád.

Pereg a dob, lassan pereg...
a barna gyászmenet felett
fáradtan bukik le a nap,
'ki mint vetett, úgy is arat...
és gördül már az ágyútalp,
amelyen ezer diadalt
temetnek el, a sír felé
viszik, s a föld is fáj belé!

Amint a dob lassan pereg,
némán állnak az emberek
a sír szájánál, s benne, lenn,
te fekszel, árva nemzetem...
Győzött az ármány? El lehet
temetni ezt a nemzetet,
bár él, remél s a szíve ver,
'mint csonka testtel itt hever?

Világ! Nem temetheted el,
hiszen kiontott vérivel
szent minden talpalatnyi föld,
mely reng inkább, nehogy megöld!
Mert véd az Úr és Földanyánk
Kárpát ölében vár reánk,
legyünk hű fiai megint
és az Úr áldón ránk tekint.

Pereg a könny, lassan pereg...
Trianonban fél-emberek,
fél-ördögök ásták a sírt...
mégis, szívünk mindent kibírt
és most is él, hisz és remél
itt, Babylon vizeinél,
s otthon, míg egy is hű marad,
hívjuk, Csaba, szellemhadad!







TRIANONI HIMNUSZ - TARTSD MAGAD NEMZETEM!


Tartsd magad, nemzetem!
... tipornak rendesen.

Ellopnak, eladnak, zsarolnak, pusztítnak végtelen.
Kígyók a kebleden, szitok a neveden,
tovább nem engedem, tovább nem engedem!
Azért mert hont adtál, mindenkit fogadtál,
zsoldosok, kufárok, tolvajok kezére jutottál.
Hittél a Nyugatnak, s mindenkor becsaptak,
elvennék múltadat, ásnák a sírodat.

Táltosok repülnek át az éjen,
s kitűzik az ökör-koponyát.
Sebeinket begyógyítják szépen,
s megvédik majd Árpád otthonát.
De addig szüntelen, légy résen nemzetem,
nézd a sok csillagot, 48′, '56 ott ragyog.
Értsd meg a lényegét, fogjuk egymás kezét,
fogjuk egymás kezét, ahogyan soha még!

Tartsd magad, nemzetem, tipornak rendesen.
Ellopnak, eladnak, zsarolnak, pusztítnak végtelen.
Kígyók a kebleden, szitok a neveden,
tovább nem engedem, tovább nem engedem

Trianon Himnusz - Tartsd magad Nemzetem! /Csik zenekar - Majorosi Marianna/

Link







Valek Tünde: TROIS NON!


Háromszor is nem!
Nemet mondok a Gazságra
Emlékezek az Igazságra
És emlékeztetek:
Az a vezető, ki önként lemond
Hazája egy darabjáról
Megalkuvó, nemzetáruló
Illetménye: megvetés

Még érik a termés
Ősszel másoké a magvetés
Gyávaságáért egy nemzet fizet
Elmondhatatlan hányszor
Meddig, mennyit és kinek?!
A veszteség, a hiány fájdalma már néma
De sajog, éget, kiben él még a haza
Átkozott a KÉZ, mely ezt a békét
Aláírja

Áldott az a SZÍV, mely túlélni
Megtanítja
A Szülőföldön maradtakat,
Kisebbségi sorba taszítottakat
Tisztességgel helytállni,
Becsülettel dolgozni.
Áldott az a SZÍV, az a LÉLEK
Amelyik szelíden kimondja: NEM FÉLEK!

Kegyelettel védem a temetőket
Dicső elődeim nem felejtem
Őrzöm a hagyományokat, emlékeket
Öregek meséit és népdalait
Megtartom anyám könnyű álmait
Mely mára egyre nehezebb
Mégis nincs az a pénz a Föld kerekén
Amiért anyám nyelvéről lemondanék!
Ültetek árvácskát a temetőben
Életnek, reménynek, szeretetnek

Ébresztő, harangok zúgjatok!
Nyugatról készülődik egy új Trianon!
Szellemi nemzet-vesztőhely készül:
Ne legyen múltemlékezet, csak jelen
Ne legyen hagyomány, elődtisztelet
Ne legyen közösség, csak én legyek
A virtuális jövőtlen világ nyeljen el!
Pusztuljon mi régi, ami szerves!
Kritizáló, pökhendi ifjaknak más kell
Nem a haza, és nem a nyelve
Húsz ezüstért eladó minden!

A sok honvédő hős áldozata, kit érdekel?
Egy a lényeg, a világ álságosan más legyen!
Ébresztő, harangok zúgjatok!
Nyugatról készülődik egy új, szellemi Trianon!
Tanuljunk a múltból, merjünk a hazáért tenni
A széthúzóknak nem bedőlni
Ne győzzön az irigység, nagyravágyás
Ne kábítson a parttalan kritizálás
Ne hagyjuk az újabb csapást
Éljen nemzetünk, míg világ a világ!







Vargha Gyula: ÉBRESZTŐ


Még megmaradt egy kis darab
A régi magyar hazából;
De véreink sok milliója rab.
Az elszakított testvér és rokon
Felénk kezét epedve nyújtja távol,
Rablóhad ül tort a szent sírokon.

Nem volt soha egünk íly sötét,
Mohács, Világos ily gyászt nem hozott ránk.
Érezzük a halál fojtó ködét.
De nem fojt meg, mert élni akarunk!
Árpád silány, méltatlan népe volnánk,
Ha láncait szét nem törné karunk.

Romokba ezredév munkája dőlt.
A szent romot kezünk építse újra,
Henyén ne lásson senkit ez a föld.
Kalapács, véső, kapa és kasza,
S könyv a mi fegyverünk. S zászlónkra írva
Két szó ragyogjon: Isten és Haza.

Szeressük egymást, mert úgy áld a sors,
Nemzetrontó viszályokra most az ér rá
Ki vak, vagy önző, s aljas, céda, korcs.
Élő hit eddze már a gyermeket,
Tegye szívét lánggá, karját acéllá,
S fölkél a Nap megint a hegy megett!







Vályi Nagy Géza: HÁROM KÖNNYCSEPP...


Három könnycsepp szempillámon
Nehéz, forró mind a három.
Lelkem legmélyéről jönnek
Szemembe a drága könnyek!

Az első könny, mely úgy éget
Siratja a Felvidéket,
A második, a legdrágább
Téged gyászol Bácska, Bánát!

A harmadik - legnehezebb
Erdélyország érted pereg,
Érted pereg vagy tán másért:
Egész, nagy Magyarországért!







Vass Albert: A GYÖKÉR MEGMARAD


Ezer száz esztendeje már,
hogy hazát foglaltak őseink e földön,
s őrizték vérrel, ésszel, türelemmel
ezer száz esztendőn keresztül,

hogy hazánk legyen az ég alatt.
Gyökerünk lenyúlt mélyre, mélyre.
egészen le, Erdély szívébe,
s a mai napig ott maradt.

Történelem viharai
csapkodták, verték ezt a földet,
megtanítottak élni, halni,
mégis magyarnak megmaradni.

Élünk ma is, ahogy lehet,
s Isten-hitünk szent erejével
magyar szívünk szeretetével
őrizzük ezt a gyökeret.

Míg Isten a mi menedékünk
és hűség minden fegyverzetünk,
addig félnünk nem szabad:
mert a gyökér, az megmaradt!

Ki hűséget vet - életet arat,
és a gyökér, az megmarad

Wass Albert - A gyökér megmarad (Szkítia)

Link










Wass Albert: ÜZENET HAZA


Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó,
és törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek,
és nincsen ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad...

Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska rágja is le a vetést,
ha vakond túrja is a gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak;
az idő lemarja a gyomokat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad...

Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa,
s a vérző csonkból virradó tavaszra,
új erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már,
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad...

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedékek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők,
és kiássák a fundamentumot,
s az erkölcs ősi, hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.
Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szenteltvízzel és búzakenyérrel
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentum Istentől való,
és Istentől való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad...

És üzenem a volt barátimnak,
kik megtagadják ma a nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is a barátjok leszek,
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad...

És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak,
hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz és annak,
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
Vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fönt a magas ég alatt
Mozdulnak már lassan a csillagok
s a víz szalad, a kő marad,
a kő marad...

Maradnak az igazak és a jók,
a tiszták és a békességesek.
Erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
Likasztják már az égben fönn a rostát,
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint,
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat,
mert elfut a víz és a kő marad,
a kő marad...!













  
 
0 komment , kategória:  Hazafias versek  
     2/3 oldal   Bejegyzések száma: 26 
2020.03 2020. április 2020.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 26 db bejegyzés
e év: 276 db bejegyzés
Összes: 4840 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2197
  • e Hét: 13275
  • e Hónap: 35763
  • e Év: 213638
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.