|
 2/10 oldal 
|
Bejegyzések száma: 95
|
|
|
|
|
|
2020-05-28 19:33:21, csütörtök
|
| |
| |
Baranyi Ferenc: Aki a napba nézett
Aki a napba nézett:
nem látja már a rétet,
s kontúrjai a kútnak
arany folttá fakulnak,
a karcsú háztetők sem
intenek neki rőten,
tündökletes szegény lett
aki a napba nézett.
Mértéke egy maradt ím:
az összefolyt aranyszín,
megveti már a fű zöld
homályát, ahol hűsölt,
és megveti az alkony
barna csöndjét a parton,
megveti a bogárhát
fekete roppanását,
és megveti a tücskök
ezüst szavát a fű közt,
szemébe nem világít
a pitypangsárga pázsit,
aki a napba nézett:
tündökletes szegény lett,
tarkító színe nincsen,
csak fénylik, mint az isten,
aki a napba nézett:
végzete fény-igézet,
egyetlen nagy sugárban
ragyog aranysiváran.
(szeretem ezt az allegórikus verset: aki egyszer a szépet látta (napfény), szegényebb lesz a színek élvezetével, de szinte megistenül a fénytől. A műből kimondatlanul intő parancs: ,,Ne add alább!")
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Baranyi Ferenc |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-05-28 18:14:58, csütörtök
|
| |
| |
Pethes Mária gondolata
"Innen nem hallani, ahogy a létet
viharbömbölés zengeti. ide szelíd
esők pihenni jönnek, kiszabadítja
a sár csapdájából megfürdeti
a virágokat egy szerelmi ének."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pethes Mária |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-05-28 18:05:56, csütörtök
|
| |
| |
Akik lázongnak . . .
Akik lázongnak s új utakat törnek,
Kiket békéden látások gyötörnek,
Jogról, hitről, igazságról beszélnek,
Az elnyomottak oltalmára lépnek:
Azok a vértanúk, szegények.
Akik hallgatnak s kezük összetéve,
Nyugodtan néznek az idők elébe,
Múltat nem zaklatnak, jövőt nem várnak,
Nézik foszlását ködnek, fénynek, árnynak;
S mi örök szépet nyújt emberi elme,
S örök újat a természet kegyelme,
Azt issza lelkűk csendes nyugalommal;
Kiknek, ha kínálkozik kincs halommal,
Dicsőség, nagyság s más efféle:
Kezük sem nyújtanák feléje;
Kik istent látnak és embert kerülnek:
Azok a bölcsek.
Akik tűnődnek és akik álmodnak,
Ábrándból színes valóságot fonnak,
Kicsit kételkednek, egy kicsit félnek,
Sohsem csüggednek, örökké remélnek,
Kik megcsalódnak s újra hitük támad,
Akiken nem ront vigasztalan bánat
S kemény csapások, orozva öldöklők :
Azok a költők. ..
Erdős Renée:
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-05-28 17:55:59, csütörtök
|
| |
| |
Teljesen biztos , hogy kevesebb van előttem , mint amennyi mögöttem.
Nem tudom milyen vagyok.
Rossz-e vagy jó...
Kevés vagy sok...
Csak egyet tudok ,
Abban a világban ami mögöttem van , nem válogathattam meg hol vagyok.
De abban ami előttem van , biztosan tudom , hogy ott szeretnék lenni , ahol jó vagyok úgy , ahogy vagyok.
Ahol érték amilyen és aki vagyok.
Eddigi életemet kaptam...
Az ezután következőt választani akarom !!!
A test megszerzése könnyű, mert a test könnyen befolyásolható és elcsábítható.
De a szív megtartása és birtoklása már egészen más...
Ahhoz édes kevés a külső.
Ahhoz lélek is kell !!!
dr.Danitz Erzsébet tollából |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-05-28 17:41:22, csütörtök
|
| |
| |
Mátrafüred, Máriácska kegyhely
Mátrafüredről keresd a piros utat, amit "Mária útnak hívnak" innen egy tanösvény vezet és pár száz méter után eljutsz a kegyhelyig. Itt csodás esetek történtek meg a múlt században. A kegyhely után tovább mész a piros úton, feljutsz Sástó, (Rákóczi forrás) Mátraháza, Kékestetőre is.
A legenda szerint Máriácska egy varázserővel bíró hely, Mátrafüredtől mindössze 1 kilométernyi távolságban. Az itt található sziklabarlangot és a benne álló Mária-szobrot eredetileg a végzetesnek vélt gyomorbajából kigyógyult gyöngyösi Kossa József és családja állította hálából 1903-ban a A Somor (Bene)-patak és a Rákóczi-folyás találkozásánál. A szóbeszédek szerint Kossa Úrnak már csak hetei voltak hátra a gyomrára rátelepedett gyógyíthatatlan betegsége miatt. Az elkeseredett férj a mai Máriácska helyén fohászkodott a Szűzanyához és kérte felépülését. A következő vizsgálatok során az orvosok megállapították, hogy a betegség elmúlt - bár okát nem tudták mivel magyarázni - és a férfi makk egészségesen folytathatta tovább életét.
A Szent hely nem csak Kossa Józsefnek segített a felépülésben, hanem sok másik ember is köszönheti Máriácskának a felépülését - árulkodnak erről a vájat falain elhelyezett köszönő és hálát adó táblák.
A sziklabarlang felett álló Krisztus-kőfeszületet 1911-ben Gyöngyös városának polgárai állították. Sok éven keresztül innen indult a búcsújárás, a Keresztelő Szent János Kápolna felé. Még nem ezeket a búcsúkat hálanapokat a múlt rendszer betiltotta. ("1713-tól tartják a Bene-búcsút. Kezdete Gyöngyös Város Szenátusának rendelkezéséig megy vissza. A nagy pestis járvány elmúltával hálaadó szentmisét mondtak a mátrafüredi Keresztelő Szent János titulusú templomban a szent születése napjához (június 24.) legközelebb eső vasárnapon. 1948. június 27-én a kommunista rezsim betiltott minden egyházi rendezvényt, amit körmenettel tartottak. Utoljára tehát 1947-ben tartották meg a szokásos búcsút. Ennek rendje az volt, hogy reggel 7-kor elindult Gyöngyösről, a Nagytemplomból a körmenet a 6 km-re található Mátrafüredre. Ott 10 órakor ünnepi szentmisét mondtak, majd eltöltötték családiasan az időt, végül kimentek a Máriácskához, ott délután 3 órakor elimádkozták a Loretói Litániát és a körmenet visszaindult Gyöngyösre.)
Máriácska híres zarándok-és búcsújáróhely, tagja a Mária-útnak és számos mátrai illetve hazai zarándokútnak is. Környezetében fedetlen pihenőhelyek, esőház, kijelölt tűzrakóhely is található, a Mátrafüredet és Máriácskát összekötő erdei ösvényt pár évvel ezelőtt felújították, tanösvényt létesítettek. Mátrafüred központjából kényelmes séta keretein belül a piros sáv és az ,,m" jelzésen juthatunk el a kegyhelyig. További túrákat tehetünk Máriácskától a Rákóczi-forráshoz, a Benevárhoz, Sástóra és Mátraházára.
Az én személyes hagyatékom, hogy ha távozom az élők sorából itt, vagy Fallóskúton szórják szét hamvaim maradványait.
Itt szeretnék örök álmot aludni ahol a a két kis patak csörgedezését, madarak csiripelését hallgathatom, itt a Mátra szívében mindörökké.......
Állj meg vándor, ki erre mégy,
Mondd szívedből: Üdvözlégy!"
Ismertetést Pozsonyi Enikő írta.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-05-27 19:57:03, szerda
|
| |
| |
Ady Endre - Fuimus
De jó, ha elszállt minden álmunk,
Ha nem tudunk senkit szeretni,
Ha érzéketlen kővé váltunk,
Ha nincs reményünk s nincs több álmunk.
Hullhatnak forró könnyek értünk:
Nem érezzük terhét a vádnak,
Hitvány ellen nem forr a vérünk,
Csókot, ütést egyként nem érzünk.
Mit sem várva, mitől sem félve
Állunk ez őrült forgatagban
S ha eltipornak összetépve:
Voltunk... aztán... mindennek vége.
(A vers, a Még egyszer című kötetben jelent meg.)
Kép: Josephine Wall
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ady Endre |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-05-27 19:35:29, szerda
|
| |
| |
Bánki Éva: A szabadságról és méltóságról.
Tegnap éjjel túl sokáig néztük a kislányommal a Büszkeség és balítéletet. Ma 9.30-kor becsenget a gyámhatóság, hogy rossz anya vagyok, a gyerek nem tudott a matekórán figyelni, ezért állami gondozásba veszik. Mégpedig haladéktalanul. És holnaptól már nem Eszterkének, hanem Katikának hívják. Fellebbezés nincs. Beadhatok egy kérvényt, hogy 2021-ben a minden tekintetben kitűnően felszerelt zalahorpágyi gyerekotthonban meglátogathatom. Ha hozzájárulnak a hatóságok. Annyit csúszok-mászok, annyi beadványt, kérvényt, miegyebet írok, annyi piros kartonból kivágott szívecskét küldök a főbácsiknak-főnéniknek, hogy végül hozzájárulnak.
A zalahorpágyi gyerekotthonban mutatnak egy Bea nevű kislányt, nagyon aranyos gyerek, de távolról sem hasonlít az én Eszterkémre. Így megváltozott volna? Vagy én változtam meg? De ez a Bea is azt állítja, hogy nem látott soha.
Sírógörcsöt kapok a nevelőotthon kapujában.
Este telesírom a netet a bánatommal.
Megírja Magyarország vezető / objektív napilapja, hogy az ilyen alantas ösztöneik rabságában élő, kirekesztő, hisztis anyák, mint én, nem méltók az anya névre. Hisz mi is a bajom Beával? Mi lehet a bajom egy másik szöszke, aranyos kislánnyal? Egy zsigeri ösztönök által vezérelt genetikai hulladék vagyok, aki gyerek és gyerek között különbséget tesz.
Emésztem magam otthon. Tényleg hulladék vagyok?
Tényleg rossz anya voltam? Tényleg nem szeretem a gyerekeket?
Lehet. Három év múlva kapok egy orvosi szakvéleményt, mely szerint tudományos bizonyossággal kizárható, hogy nem szültem soha, semmiféle gyerekeit. Téveszméim miatt az "elmegyógyászati elhelyezés" indokolt. Vagy legalábbis -- mivel Lipótmező zárva van -- javallt egy barátságos "átnevelő tábor".
Ekkor abbahagyom a sírdogálást, a kéztördelést, a gyerekem fényképéhez való imádkozást, a körömrágást, fogok egy bombát, és felrobbantom a gyámhivatalt, a parlamentet, az ENSZ-et. A Büszkeség és balítélet készítőit. Az összes filmkészítőt. Az összes jogászt. Az összes gyámügyest. Végül saját magamat.
Ugyanezt a történetet el lehetne mesélni a bal kezemről, a kiscicámról, az egyik hajfürtömről. De a saját nevemről is. Egyik reggel, mint Josef K., arra ébredek, hogy a "felettes hatóságok" szerint nem vagyok méltó a nevem É betűjére, holnaptól csak Va-nak hívnak hivatalosan. Mert nem becsültem meg. Fellebbezésnek nincs helye. Ha ugrálok, azzal aláírom, milyen mucsai, bunkó, paraszt vagyok. Méltatlan az Éva névre.
Ma Trianont a pártállás (pártőrület) alapján szokás megítélni. Van, akik szerint Trianon "nem is akkora baj". Sőt. De elképzelhető olyan szabad és demokratikus világ, ahol holnap arra ébredek, hogy a hatóságok, a "felettesek" elveszik tőlem a bal kezemet, a nevemet, a fél gyerekemet? Mert nem vagyok méltó rá . Mert tévedésből került hozzám. Mert bunkó és elmaradott vagyok.
És ha "pampogni merek", akkor jaj nekem!
A demokrácia ismérve, a méltóság és az autonómia feltétele, hogy senki nem hozhat rólad döntést a megkérdezésed nélkül.
Ez nem tetszik nekem ebben. Trianon tulajdonképpen egy "praxis": divatos jelszavak hangoztatásával bárkitől bármit el lehet az ő megkérdezése nélkül venni. És nyugodtan nevezheted ezt demokráciának, igazságnak is (ha kellő eréllyel alázod az áldozatokat.)
Ha rögzítjük, hogy TÖBBÉ senkit sem lehet megfosztani semmijétől a megkérdezése nélkül, ha nem űznek gúnyt TÖBBÉ a demokráciából és a szabadságból, azt valamiképp kárpótlásnak tekintem Trianonért.
(Nagyon szeretem Bánki Éva írásait ezért hozom el facebook oldalamról ide, remélve, hogy közületek rokonlélekre találok valakiben.)
Éva Bánki még a fenti íráshoz:
Igen, egyáltalán nem véletlen, hogy a Büszkeség és balítélet c. filmet nézzük a tévében,
. A történelemben amúgy nincs értelme se a bosszúnak, se a revíziónak. Mit csináljon MA Vietnám az USÁ-val? Bombázza vissza? Mondjuk, a jövő hónapban? Mit tegyenek MA a munkások az "elprivatizált" gyáraikkal? Mit tegyünk ma Kolozsvárral? Hiszen rengeteg román él ott, ez már az ő városuk is. Tiszáék rossz döntést hoztak, el kellett volna fogadniuk a hadbalépés helyett az általános és titkos választójogot. Nem számoltak a legrosszabb forgatókönyvvel. Ez iszonyú hiba volt. De attól függetlenül, hogy már "nincs mit tenni", hogy le kell nyelni, nem értek egyet a "békével" sem. Trianont azok támogatják, akik szeretnek mondvacsinált okokkal más országokat feldarabolni, embereket kifosztani és megalázni. Akiknek a demokrácia- és a liberalizmus-felfogásába lazán belefér, hogy akárkiket kifosztunk és elűzünk -- megfelelő "elvi indoklással", az áldozatok megkérdezése nélkül. A helyeslés azt jelenti, hogy ezt a gyakorlatot támogatjuk.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-05-27 19:11:50, szerda
|
| |
| |
Presser Gábor és Cirmos Lajos Vilmos
Lacika az LGT évtizedes technikusa egy nap beállított valamilyen gyanús csomaggal. Kapukulcsa volt hozzánk, akkor jött, amikor akart. ,,Mit keresel itt?" , kérdeztem, mert mi így beszéltünk egymással. ,,Hoztam neked egy kutyát", mondta , mire döbbenten azt kérdeztem: ,,Micsoda?" , és megnéztem a nála lévő kis szőrös csomagot, majd kicsit hangoskodni kezdtem, hogy ,,Lacika te nem vagy magadnál, ez nem is kutya, tudod mi ez? Ez egy növendék mókus". Erre ő: ,,De Pici, te hülye vagy, ennek az apja tiszt volt a zsaruknál." ,,Lacika, könyörgöm, úgy el vagyok havazva, hogy azt sem tudom mihez kapjak. szerinted most van itt az ideje, hogy megtanítsam életem első kutyáját, hogy ne ide kakiljon, hanem oda? És hozzá még pár másik trükköt? Figyelj, Lacika te nálunk otthon vagy, úgyhogy tudod merre a kijárat, használd a kulcsodat. Ágyő!" Erre Lacika azt válaszolta, ,,Oké Pici, megyek, csak beköszönök Elvira néninek.. De nem tudod, hogy mit hagysz ki..." Azt gondoltam, szuper, ez megoldva és nemsokára hallottam Lacika kocsiját távolodni. Kimentem a kertbe, a mamám az almafa alatt ült, háttal nekem, körülötte lenn a fűben elég nagy rumli, morzsák, kekszdarabok. A zsebéből kilátszott egy üres celofánzacskó. Az ölében a befalt keksztől félig kómában, kilógó nyelvvel ott aludt a kutya. ,,Mutterka! Ez komoly? Hát nem elég, hogy egyedül nevellek, még kutyaóvodát is nyitsz? Szerinted nekem most pont ez hiányzott?", kérdeztem a mamát, mire ő: ,,De hát a Lacika azt mondta, hogy te vetted a kiskutyát, és ő csak elhozta szívességből, mert nincs időd semmire. Annyira helyes, bújik, dorombol. Én most mit tudok csinálni?", kérdezte ő, és nem nézett rám, a kutyáját nézte. ,,Anyu könyörgöm, figyelj kicsit, ha nekem is adnál egy negyed kiló háztartási kekszet, én is dorombolnék!"mondtam, de már késő volt. Láttam, hogy a nyolcvanéves mamám kicsikét szerelemes. Feladtam. Így aztán a doromboló kutya neve Cirmos lett, Cirmos Lajos Vilmos. Én meg a legjobb barátja. Hatalmasra nőtt, gyönyörű volt, s ha az állatorvos hivatalos levelet küldött úgy volt címezve: Cirmos - német juhász
(Hát most már se Cirmos, se Lacika, se a mamám nincs, de megköszönöm a sorsnak, hogy rendes volt és engedte, hogy a kilencvenötödik évéig a mamám közelemben maradjon.)
Lejegyeztem: Árvai Magdolna újságíró tollából.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mesék - Anekdoták |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-05-25 19:09:22, hétfő
|
| |
| |
Kálnoky László - A féltékenység kórtörténetéből
1
Még emlékszem, milyen érzés,
mikor a csengőszóra senki sem nyit ajtót,
pedig odabenn ég a lámpa.
Még emlékezem, milyen érzés,
mikor rájövünk, hogy bizonyos szavak
köznapi jelentésüknél végzetesebbek.
Még emlékezem a szégyenletes távozásra,
mikor forró leheletemtől
lefonnyadt a fákról a lomb,
mikor kiáltásomra
áramütötten zuhantak alá a levegőből a madarak.
Még emlékezem, milyen érzés,
mikor tíz körömmel vájnánk nyílást a falba,
mikor tekintetünkkel
a lehúzott redőny léceit feszegetnénk.
Még emlékezem, milyen érzés,
mikor a szabad természet és a város
egy lassan elforduló arc
tükrévé zsugorodik.
2
Sokáig izzik, ami többé el nem törölhető
a visszafordíthatatlan időben,
a meztelenre vetkőztető kérdések
csakúgy, mint az álruhájukat ledobó válaszok,
a lengén öltözött test kihívása
csakúgy, mint a közönyös meztelenség,
a könyörületes hazugság
csakúgy, mint a szemünk közé sújtó igazság,
a szánalomból adott ajándék
csakúgy, mint a tudva elfogadott alamizsna,
az érzés, hogy már mások vagyunk,
csakúgy, mint az emlék, hogy mások voltunk valaha,
ami soha nem történt meg közöttünk,
csakúgy, mint ami megtörtént, de elmúlt,
az éjszakai hangtalan sötétség
csakúgy, mint a nappal felcsapó lángjai,
a robbanás füstfelhője
csakúgy, mint nyomában a szétfoszló üresség.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem és szeretet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/10 oldal
|
Bejegyzések száma: 95
|
|
|
|
2020. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
95 db bejegyzés |
| e év: |
1777 db bejegyzés |
| Összes: |
10102 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 317
- e Hét: 4133
- e Hónap: 13719
- e Év: 82639
|
|
|
Offline
