Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus) versei
  2020-07-16 21:00:11, csütörtök
 
 





IFJ. NAGY BÁLINT (VALENTINUS) VERSEI




ifj. Nagy Bálint(Valentinus) 1948. március 13. - án született Zircen. Gyermekkorát a vadregényes Bakonyban, Csesznek várának tőszomszédságában, Bakonyszentkirály községben töltötte és ezt is tartja Szülőfalujának, kórházi világrajövetelem ellenére. Már korán, kis iskolás koromban kezdett verseket írni édesapja Nagy Bálint parasztköltő biztatására. Önálló irodalmi honlappal is rendelkezik.


Link







AHOGY ÉN SZERETLEK...

Vallomás Terikémnek Neve Napján


Ahogy én Szeretlek az Maga a Csoda,
Hisz Vert Eleget az Életnek Ostora
Amíg Megismerhettem Véled Igazán
Azt, Hogy Nem Mindig Jön El Táltosparipán
Hozzánk a Királyfi, De a Királylány Sem,
Mert a Szerelem - Szeretet és Hűség Nem
Pottyanik az Ölébe Senkinek Soha,
Ezért a Mi Szerelmünk Igazi Csoda!
Kortalan Szerelemben Örökké Hiszek,
Nélküle Immár Sohasem Létezhetek!

Ahogy én Szeretlek az Maga a Csoda,
Hisz Vert Eleget az Életnek Ostora.
Mikor Megismertelek Minden Változott,
Mert az Életembe Édes Derűt Hozott,
Amely Olyan Közős Jövő Reményével
Kecsegtetett Nem Szavak Ismétlésével,
Hanem Érzelmeink Kimutatásával,
Szíveink Közös - Hangos Dobbanásával
Járó Olyan Igaz Érzelmi Varázslat,
Mihez Foghatót Nem Mindenki Találhat!

Ahogy én Szeretlek az Maga a Csoda,
Hisz Vert Eleget az Életnek Ostora.
Kilencedik Éve Már, Hogy Szerethetlek,
Kilencedik Éve Már, Hogy Ölelhetlek
Olyan Érzésekkel, Amik Bennem Vannak,
Részedről Pedig Viszonzásra Találnak.
Nem Létezhet Többé Senki Más Soha Már,
Mert Mireánk Örökké Csak Boldogság Vár.
Nincs Legyőzhetetlen Akadály Terikém,
Nekem Te Vagy a Legszebb Széles Földtekén!

Ahogy én Szeretlek az Maga a Csoda,
Hisz Vert Eleget az Életnek Ostora.
Szerelmünk Záloga a Kölcsönös Hűség,
Amelybe Nem Férkőzhet Már Keserűség,
Csak Tisztasággal Egybeforrott Szeretet,
Amely Boldogsággal Tölt Olyan Éveket,
Amely a Közös Jövőnk Biztosítéka,
Hűséges Szíveinknek az Ajándéka.
Örökké és Még Három Napig Szeretlek,
Neved Napján Angyalcsillagom Ölellek!







AHONNAN JÖTTEM...


Ahonnan jöttem, nem láttam soha fényes palotát,
Megismerhettem az életnek árnyas oldalát.
Bakony rengetegében olyan sokáig éltem én,
Szívemben mindig volt egy bizakodó örök remény
Hogy egykor majd megvalósulnak a gyönyörű álmok,
Izzó tűzzel fognak majd lobogni szeretet lángok.

Tündöklő fénnyel átölelt felkelő Nap sugara,
Tündérszép bakonyi világom ébredő hajnala.
Udvarunk zöldellő gyepe harmatosan csillogott,
Boldogság járta át az ébredő szülői lakot.
Szikrázó napsütésben ragyogtak reám a hegyek,
Tudták, hogy egykoron talán majd örökre elmegyek.

Szerényen éltünk hol becsülete volt a kenyérnek,
Protestáns hittel imádkozva szüleim reméltek
Egy szebben és örömtelibben ragyogó holnapot,
Amit Istenünk eddig soha még nekünk nem adott.
Két kezük munkáját dicsérték a zöldellő mezők,
Búzakalászt learató dolgos munkás őserők.

Fényűzés örökké kerülte szegényes otthonunk,
Erről mindig csak lehunyt szemmel éberen álmodtunk.
Pislákoló lámpafénynél olvastuk a Bibliát,
Jézus Krisztus életét, szénaillatú jászolát
Magunk elé képzelve zsoltárokat énekeltünk,
Melegséggel telt meg ilyenkor a szomorú lelkünk.

Múltidéző emlékeim közül Apám nincs velünk,
Karácsonykor érte imára kulcsoljuk majd kezünk.
Megköszönve azt a jussot, mit örökül ránk hagyott,
Szebb világba vetett hitét, miről Ő is álmodott.
Mikor majd a testemet is betakarja szemfedél,
Betemetett sírom felett süvít majd a hideg szél

Akkor tudom meg csak, hogy tőlük örökre elmegyek,
Csendes temető sarkában föld mélyében létezek
Porrá válva, elenyészve, de akkor is boldogan,
Mint aki feje felett a történelem átsuhan.
Bakonyból jöttem én, de még egy kicsikét itt vagyok,
Nem tudom, hogy mit hoznak majd számomra a holnapok.







AKÁRHOGY FÚJ A SZÉL...


Akárhogy fúj a szél és zord a Tél,
Szívemben mindig Szerelem zenél.
Ha majd meleg nyári Nap sugára
Mosolyog Szerelmem ablakára,
Kinyílik Boldogságunk ajtaja,
Többé lakat nem kerül rá soha.







AZ ALFÖLD GYÖNGYSZEMÉBEN ÉLEK...



Bakonyszentkirály - Zirc - Gyula (Végállomás)


Az Alföld Gyöngyszemében Élek Egy Éve Már,
Mert Szívem Idehúzta Két Gyönyörű Szempár.
Kétezertizenkettő December Havában,
Vonatról Szállva Huszonegyedik Napjában
Mikor Egyesek Meg a Világvégét Várták,
Mindenüket Elkótyavetyélték, Eladták.
Tizenkét Óra Tizenkét Perc Volt az Idő,
Úgy Éreztem, Számomra a Boldogság Eljő!
Akkor és Ott Várt Reám az én Tündérrózsám,
Életem Értelme Drágakincses Violám.

Rabulejtett Örökre Igaz Szerelmével,
Boldogságot Hozó Tiszta Lelkületével.
Bakonyom Után az Alföld Lett az Otthonom,
Hegy Helyett Cipőmmel a Síkságot Koptatom.
Egymás Mellett Élünk Kettecskén Hűségesen,
Becézve Simogatjuk Egymást Sejtelmesen
Mert Tudjuk, Hogy a Mi Szerelmünk Örökké Tart,
Túlélt Már Sok Nehézséget és Sok Zivatart,
De Mégis Megerősödve Megyünk Előre
A Boldogságunk Megérdemelt Szigetére.

Az Alföld Gyöngyszemében Élek Egy Éve Már,
Mert Szívem Idehúzta Két Gyönyörű Szempár.
Szerelmünk Független az Időtől, Kortalan,
Nem Félünk a Jövőtől, Ami Bizonytalan.
Mindketten Tudjuk Azt, Hogy a Veszélyt Legyőzzük,
Erős Hitünkkel Céljainkat is Elérjük.
Egymás Kezét Fogva, Múltunkat Nem Feledve,
Sokat Szenvedett Hazánkat Mégis Szeretve
Mindig Hiszünk az Összefogás Erejében,
Egységes Magyar Hazánk Eljövetelében.






AKKOR IS SZERETLEK...


Születésnapodra Szerelmem


Akkor is Szeretlek, Ha Nem Mindennap Mondom,
Mert Igaz Szerelem Mindig Nagyszerű Dolog.
Akkor is Szeretlek, Mert Ha Hangod Meghallom
Már Szívem Is Hangosabban Kalapál, Dobog.
Akkor Is Szeretlek, Mikor Nap Reggel Felkel,
A Madarak Trillázva Szépen Énekelnek.
Akkor Is Szeretlek, Mikor Holdsugár Éjjel
Benéző Mosolyai Tereád Vetülnek.

Akkor Is Szeretlek, Ha Nem Mindennap Mondom,
Mert Rajtad Kívül Már Senki Más Nem Kell Nekem.
Akkor Is Szeretlek, Ha Éberen Álmodom
Mindenségem Fénye, Mert Te Vagy az Életem.
Akkor Is Szeretlek, Mikor Nem Vagy Mellettem,
Mert a Békesség Szigetét Te Adtad Nekem.
Akkor Is Szeretlek, Mert Te Vagy a Végzetem,
Minden Kincsnél Drágább, Értékesebb Ékkövem.

Akkor Is Szeretlek, Ha Nem Mindennap Mondom,
Örökké És Még Három Napig Tündérrózsám.
Akkor Is Szeretlek, Mert Te vagy Gondolatom
Kimondva És Kimondatlanul, Édes Babám.
Akkor Is Szeretlek, Ha a Zsebem Már Üres,
De a Szerelmed Gazdaggá Teszi Éltemet.
Akkor Is Szeretlek, Mikor Szó Felesleges,
Mert Szívem Hangosan Jelzi Az Érzelmemet.

Akkor Is Szeretlek, Ha Nem Mindennap Mondom,
Mert Te Vagy Nekem a Boldogság Szép Virága.
Akkor Is Szeretlek, Mert Az Angyalcsillagom
Lész Holtomig, Lírikus Lelkem Csalogánya.
Akkor Is Szeretlek, Ha Már Reszkető Kézzel
Tudom Majd Átölelni Kedvesem a Vállad.
Akkor Is Szeretlek Majd És Halk, Lágy Zenével,
Szerelmes Szavakkal Ébresztem Fel a Vágyad.







AZ ARANYOS PATAK VÖLGYÉBEN...

Szerelmemnek névnapi megemlékezésül


Ugye mondtam, hogy megmutatom a kis patakot,
Szerezve Néked ezzel örömet és szép napot.
Ugye megmondtam, hogy mily csodás ott a természet,
A fákon átaranyló Napsugár is igézet.
Hallhattad Vasárnap kis patakunk csobogását,
Érezhetted a szíveink hangos dobbanását
Mikor a természet lágy ölén csókot váltottunk,
A sziklák között boldogan romantikázhattunk.

Felettünk a madárhad is édesebben dalolt,
Mellettünk kirándulók csapata vándorolt.
Mi csak egymást láttuk és azt az igazi csodát,
Amelyet az Aranyos patak völgye produkált.
Sokadszorra ott is örök hűséget fogadtunk,
Mezei virágból gyönyörű csokrot formáztunk.
Megkóstoltuk a földiszeder édes ízeit,
Melengető Napsugárral megérett kincseit.

Falu szélén a kis patakunk hídján megálltunk,
Lágyan átölelve egymást csak egyre gondoltunk:
Szerelmünk soha senki és semmi nem tépi szét,
Szellő viszi Fortuna - Valentinus énekét.
Messzi távol ahol hirdeti ezt az örök csodát,
Hogy két igazi szerelmes szív egymásra talált.
Az Aranyos patak völgye örök emlék legyen,
Tündérrózsám Tégedet az Istenünk éltessen.







A DALLAMOK, AMIK LÉGBEN SZÁLLNAK...
Szerelmemnek kötetlen stílusban, de mégis Igazul


A dallamok, amik légben szállnak olyan erővel
Viszik tova azt az érzést Kedvesem,
Ami bennem van és olyan hevesen
Száguldanak át a légen messzire,
Hogy elérjenek Hozzád, akinek két keze
Nyúlik felém a messze távolból,
Gyulának Csodaszép Városából.
Most nem lehetsz velem
Gyönyörű Szép Kedvesem,
De a gondolataim száguldása
Viszi Hozzád dallamszárnyon
Szívemnek olyan forró üzenetét,
Amely most túlharsog minden oly zenét
Ami eddig talán csak halkabban vitte át
Lelkemnek és érzéseimnek dallamát.
A dallamok, amik légben szállnak,
Boldogan odatalálnak Mindig Hozzád,
Mert nem feledik Sohasem:
Te Vagy számomra az Igazi Szerelem
Elsöprő érzésével és Minden Boldogságával,
Az Életnek csendesen vagy túlharsogó zajával
Együtt is megmutatva azt,
Hogy Szeretem Benned Nemcsak a Tavaszt,
Hanem Minden Évszak Virulását és Szépségét Oly erővel,
Ahogyan szívem dobbanása biztatja Boldogságos Jövővel.
Nincs Már Többé Szomorúság és Bánat,
Mert a Te Érzéseid felém Olyanok Valának,
Amelyek Vágyaimat megsokszorozva Hozzád Visszanyargalásznak
Felhőparipámon olyan gyorsan és Boldogan,
Ahogy a szélvihar is tud száguldani, de nem sokan
Érthetik ezt rajtad Kívül Kedvesem,
Hisz ez nem lehet más, Csak Valódi és Igaz Szerelem!
Ajkaidnak Mézédesen finom íze,
Szomjunkat oltó Gyönyörűsége
Emlékeztet minket Mindig Arra,
Hogy Mi nem leszünk sohasem olyan árva
Aki eldobja magától azt, akit Szeret,
Mert a Mi Szerelmünk Ilyet Sohasem Tehet,
Mert Örökké és Még Három napig Tartó Érzelem,
Örökké és Még Három Napig Tartó Igaz Szerelem!







DICSŐSÉG NÉKTEK...

Az Aradi Vértanúk Emlékezete


Dicsőség Néktek Aradi Tizenhármak,
Kik Részesei Voltatok Nagy Csatáknak!
Azt Hittétek Akkor, Hogy Jön a Szabadság,
Ha Nem is Háromszor a Magyar Igazság,
De Legalább Egyszer és Tart Majd Örökké,
A Bús Magyar Lélek Változik Örömmé
Úgy, hogy Egységben és Boldogságban Élhet
Mindenki, Nem Csak Zsarnokságot Remélhet.

Dicsőség Néktek Aradi Tizenhármak,
Kik Részesei Voltatok Nagy Csatáknak!
Nem Kérte Számon Senki Honnan Jöttetek,
Lengyel, Vagy Osztrák Vért Hordoz az Eretek,
Vagy Más Népektől Jöttetek Segíteni,
A Magyarság Szent Szabadságát Kivívni.
Utólag Sem Tudjuk Eléggé Köszönni,
Hogy Akkor Jöttetek Nekünk Segíteni.

Dicsőség Néktek Aradi Tizenhármak,
Kik Részesei Voltatok Nagy Csatáknak!
Osztrákok Oroszok Segítségét Kérték,
Hogy a Magyar Szabadságharcot Leverjék.
Győzött a Túlerő és Eljött Haynau,
A Dicsőségre Következett a Boru.
Akasztófákat Ácsdoltatott Aradon,
Nem Volt Számukra Sem Bocsánat, Sem Pardon.

Dicsőség Néktek Aradi Tizenhármak,
Kik Részesei Voltatok Nagy Csatáknak!
Emléketeket Nem Feledjük Sohasem,
Mert Tiétek Volt az Igazi Győzelem
Hisz Olyan Célért Hullott Ki a Véretek,
Örök Márványtáblába Rója Nevetek
A Magyar Nemzet Dicsőséges Pennája:
Emlékezzünk Aradi Tizenháromra!







DÜBÖRGŐ TÁLTOS DOBOK IDÉZIK ŐSÖK SZELLEMÉT...


Dübörgő Táltos dobok idézik Ősök szellemét,
Felhevült arccal hallgatjuk az intő üzenetét
Elmúlt Évezredek csatáit mindig megnyerőknek,
Akik próbálnak üzenni az Ország elveszejtőknek.
Dicső elődeink még a sírjukban is forognak,
Adnának tanácsot kései leszármazottaknak
Ha tudnának, de kik senki szavára sem figyelnek,
Miért tennék ezt a régből jussolt elődeinknek?

Dübörgő Táltos dobok idézik Ősök szellemét,
Felhevült arccal hallgatjuk az intő üzenetét
Mindannak amit Ország építő Nagyjaink tudtak,
Büszke, összetartó Hazát egykor létrehoztak.
Sértés nélkül kérdezném: Elkorcsosult a Nemzetünk?
Mondjátok meg mai Magyarok! Mi lesz majd így velünk?
Sír a szívem és a lelkem, mert nem tudunk összefogni!
Hívők és nem hívők nem tudunk mást csak marakodni?

Dübörgő Táltos dobok idézik Ősök szellemét,
Felhevült arccal hallgatjuk az intő üzenetét
Pilisben, vagy az egész megmaradt csonkolt Hazában,
Határainkon túli nagyobb és kisebb kolóniákban.
Istenünk az Égben, ki Magyarok Istene is Vagy,
Akinek a hatalma Mindenek felett olyan nagy
Tégy velünk csodát, mert ha nem Teszed végleg elveszünk,
Semmivé válik egykor volt Dicsőséges Nemzetünk!

Dübörgő Táltos dobok idézik Ősök szellemét,
Felhevült arccal hallgatjuk az intő üzenetét:
Ma még talán nem késő megfogadni, összefogni,
Barátban Barátot és nem ellenséget keresni!
Dicső Elődeink valamit egykor nagyon tudtak,
Ha marakodtak egymással, mégis Nagyok maradtak.
Jusson ez eszünkbe és legyen már Örök Békesség,
Végleg ragyogjon felettünk a derűsen kéklő Ég!







ELEINK VÉRE VAJON...


Eleink Vére Vajon Hiába Hullott, Magyarok?
Tudunk Mi Majd Egykor Megbékélni? Válaszoljatok!
Szomorú a Szívem, Mikor Nem Látok Békességet,
Bánatos Lélekkel Tapasztalok Békétlenséget
Ünnepnapokon és Hétköznap az Emberek Között,
Kiknek Már Lakásába is Veszekedés Költözött.
Mellveregetővé Lesz Már Örökre a Nemzetünk?
Ki Nemzetibb Magyar, Örökké Ezen Veszekedünk?
Hová Lettek Manapság a Rákóczik és Kossuthok,
Hová Lettek az Igazi, Hont Vezérlő Alkatok?

Eleink Vére Vajon Hiába Hullott, Magyarok?
Tudunk Mi Majd Egykor Megbékélni? Válaszoljatok!
Vitázunk Azon, Hogy Melyik a Magyarabb Lobogó,
Háromszínű, Avagy Árpádtól Örökölt Szép Zászló,
Pedig Egységbe Forrásra Kellene Törekedni,
Nem Állandóan Újabb Kifogásokat Keresni.
Ébredjünk Fel a Letargiából Drága Véreim!
Fogjunk Össze a Megmaradásunkért Testvéreim!
Hová Lettek Manapság a Rákóczik és Kossuthok,
Hová Lettek az Igazi, Hont Vezérlő Alkatok?

Eleink Vére Vajon Hiába Hullott, Magyarok?
Tudunk Mi Majd Egykor Megbékélni? Válaszoljatok!
Régi Szép Magyar Anyanyelvünket Ne Feledjük El,
Ősiségünk Régi Üzenete Erről Énekel
A Rovásba Foglalt Ékességével Világosan,
Hogy Soha Ne Feledjük El, Kiabálja Hangosan
Hogy Meghallja Azt Minden Magyar Ember a Világban,
Határokon Belül és Nem Csak Itthol a Hazában.
Hová Lettek Manapság a Rákóczik és Kossuthok,
Hová Lettek az Igazi, Hont Vezérlő Alkatok?

Eleink Vére Vajon Hiába Hullott, Magyarok?
Tudunk Mi Majd Egykor Megbékélni? Válaszoljatok!
Megkopott Már Kissé Hunnia Jogának Asztala,
Megrongyosodott Demokráciánknak a Bársonya,
De Akkor Sem Csüggedhetünk El, Hisz, Túlélők Vagyunk,
Kik Semmi Probléma Elől Soha Meg Nem Hátrálunk!
Nem Hagyjuk Magunkat Többé Térdrekényszeríteni,
Nem Hagyjuk Magunkat Mi Már Szolgasorba Dönteni!
Ideje, Hogy Újra Jöjjenek Rákóczik, Kossuthok,
Akikkkel Szárnyalhat Majd a Nemzetünk, Mint a Sasok.










ÉBREDJ MAGYAR AMÍG NEM KÉSŐ...


Ébredj Magyar, amíg nem késő az Ébredés!
Ébredj Magyar, mert ha tovább tart a szenvedés,
Már nem lesz hová lehajtani a fejedet,
Mert felőled is elviszik majd a fedelet!
Elvész becsületed, jussodból kiforgatnak,
Megmaradhatsz elárvult és bitang Magyarnak,
Aki alól még az ősi földjét is elhordják,
Újkori rabszolgasorba beletaszítják.
Megmondják, mit tegyél éltednek minden napján,
Nem tűrnek el senkinek sem mosolyt az arcán.

Ébredj Magyar, amíg nem késő az Ébredés!
Ébredj Magyar, mert ha tovább tart a szenvedés,
Akkor már késő lesz, mert jogaid elvesznek,
Minden más egyebet is Tőled majd elvesznek!
Demokráciának fogalmát is kidobják,
A Törvénykezésnek a látszatát sem tartják
Be többé mert a hatalomnak mámorában
Jól vizsgáznak Emberek megalázásában,
Jogaik eltiprásában, mert ezt érdemlik,
Amiért a legfőbb Hadurat nem tisztelik.

Ébredj Magyar, amíg nem késő az Ébredés!
Ébredj Magyar, mert ha tovább tart a szenvedés,
Nem lesz többé erőd és Hited felébredni,
Nem lesz számodra más, csak Hatalmat szolgálni!
Mindent elveszítesz: Hazádat, Jogaidat,
Jövőbe vetett reménykedő álmaidat.
Mindent, amiért eddig dolgoztál - küzdöttél,
Mindent, amiben eddig Magyarsággal Hittél.
Csak tűrés és megaláztatáshoz lesz Jogod,
Ha nem tetszik, akkor Hazádat elhagyhatod.

Ébredj Magyar, amíg nem késő az Ébredés!
Ébredj Magyar, mert ha tovább tart a szenvedés,
Akkor valóban számodra csak ez maradhat,
De aki nem tűri, tovább az nem hallgathat!
Nem tiporhatja senki sárba a Nemzetét,
Nem veheti el a Magyarság Becsületét,
Mert aki megteszi, nem szereti Hazáját,
Szemétdombra dobja a jussolt Magyarságát.
Ébredj Magyar, amíg nem késő az Ébredés!
Ébredj Magyar! Szűnjön meg végre a szenvedés!







ÉNEKLEM A SZABADSÁG DALÁT...


Éneklem a Szabadság Dalát Nemzetem
Oly Erővel, Hogy Beleremeg a Szívem.
Magasan szálló sólyom Kárpátok felett
Körberepüli a ,,Magyari" népeket.
Hangosan kiáltja azt, hogy: Egyek Vagyunk!
Hallja Mindenki: Mi Szabadok Maradunk
Mindörökké, Hisz Mi Szabadnak Születtünk,
Ezért a Szent Földért Eleget Küzdöttünk!
Darabokra Szabdalt Édes Kis Hunniám,
Még Így is Te Vagy az én Szeretett Hazám!

Éneklem a Szabadság Dalát Nemzetem
Oly Erővel, Hogy Beleremeg a Szívem.
Békességet kérek Tőled én Istenem,
Mert ami most van, az csak Kínzó Gyötrelem.
Határon belül már oly Nagy a Széthúzás,
Hogy kétséges itt is az Együttmaradás.
Testvér - Testvér Ellen Gyakran Hadakozik,
Békességről Lassan Senki Sem Álmodik.
Darabokra Szabdalt Édes Kis Hunniám,
Még Így is Te Vagy az én Szeretett Hazám!

Éneklem a Szabadság Dalát Nemzetem
Oly Erővel, Hogy Beleremeg a Szívem.
Gőgös ,,Nagyurak" Tobzódnak Felettünk Ma,
Velük szemben már nem segít sem az Ima,
Sem a hangosan gondolkodás jajszava,
Mert kellene újra egy Isten Ostora"
Aki rendet rakna ebben a káoszban,
Kicsinyre szabdalt Drága Magyar Honunkban.
Darabokra Szabdalt Édes Kis Hunniám,
Még Így is Te Vagy az én Szeretett Hazám!

Éneklem a Szabadság Dalát Nemzetem
Oly Erővel, Hogy Beleremeg a Szívem.
Szabadság és Demokrácia Merre Vagy?
Mondd Istenem ez a kérésünk Olyan Nagy?
Táltosdobok Szóljatok, Dübörögjetek!
Nimród Népei Újra Egyesüljetek
Mert a Fennmaradásnak ez a Záloga,
Így Ragyoghat Fel Újra a Szent Korona!
Darabokra Szabdalt Édes Kis Hunniám,
Még Így is Te Vagy az én Szeretett Hazám!







FÁJDALMAS TRIANON EMLÉKE...


Fájdalmas Trianon Emléke Gyötri Lelkemet,
Hisz Megnyomorították Hazánkat és Népemet.
Elvették Nagymagyarországot Egy Tollvonással
A Nagyhatalmak Gőgösen Hangos Vihogással.
Picinyre Zsugorodott Drága Szép Magyar Földünk,
Hegyeink, Erdeink és Ránk - hagyott Örökségünk
Idegen Országok Ölébe Lett Koncul Dobva,
Kesereghetünk Kilencvenhárom Éve Rajta.
Nem! Nem! Soha! Gyalázat Nem Ülhet Rajtunk Többé!
Miénk ez a Drága Föld és Marad Mindörökké!

Fájdalmas Trianon Emléke Gyötri Lelkemet,
Hisz Megnyomorították Hazánkat és Népemet.
Idegen Hatalmak Próbáltak Minket Megtörni,
Kicsire Szabdalt Szép Hunniánkat Elsöpörni.
Megpróbáltak Mindent, De Még Mindig Él a Magyar,
De Belső Viszályokban Sem Mindig Egyet Akar.
Vitatkozni Nem Kell: Ki az Igazabb Hazafi,
Mert Nem Ettől Lesz Manapság Magyarabb Valaki.
Nem! Nem! Soha! Gyalázat Nem Ülhet Rajtunk Többé!
Miénk ez a Drága Föld és Marad Mindörökké!

Fájdalmas Trianon Emléke Gyötri Lelkemet,
Hisz Megnyomorították Hazánkat és Népemet.
Volt Királyság, Népköztársaság, és Köztársaság,
Manapság Már Csak Simán Úgy Hívják: Magyarország.
Határainkon Túl az Elrabolt Magyarsággal
Sem Tudunk Rendesen Szót Váltani Barátsággal,
Mert Lerománozzuk, Tótozzuk Testvéreinket,
Az Eleinktől Leszármaztatott Véreinket.
Nem! Nem! Soha! Gyalázat Nem Ülhet Rajtunk Többé!
Miénk ez a Drága Föld és Marad Mindörökké!

Fájdalmas Trianon Emléke Gyötri Lelkemet,
Hisz Megnyomorították Hazánkat és Népemet.
Magyarságtudatunkat Merjük Büszkén Vállalni,
Ne Engedjük Tovább Honunkat Széjjelszabdalni!
Nem Lehet a Magyar Szívnek Soha Megnyugodni,
Nem Lehet Trianon Átkába Beletörődni!
Fogjunk Össze Újra Testvéreim Hős Magyarok!
Döntsük El Végre Azt: Rabok Legyünk, Vagy Szabadok?
Nem! Nem! Soha! Gyalázat Nem Ülhet Rajtunk Többé!
Miénk ez a Drága Föld és Marad Mindörökké!







GYÖNYÖRKÖDTÜNK A TÓ KÉKLŐ VIZÉBEN...

Szerelmemmel Gyulán a Rákóczi tónál


Gyönyörködtünk a tó kéklő vizében,
Néha egy vadkacsa úszott előttünk.
Nádasokkal körülölelt szépségben
Szellő halk muzsikájára figyeltünk.

Szerelem dala szállt tova a légen,
Mi pedig ott álltunk és eltűnődtünk:
Nem hiszünk Ma Már a Tündérmesékben,
Mert földi Szépségekben Gyönyörködünk.

A túlsó part mögött vonat zakatol,
Tó tükre pedig szeliden hullámzik,
Bennünket pedig az Alkony Átkarol.

Egymás szemében Boldogságot Látunk,
Számunkra Ma Már Csupán Ez Létezik:
Beteljesedni Látszik Minden Álmunk!







HA A BOLDOGSÁG...


Ha a Boldogság
Bekopog az ablakon,
Majd ne tétovázz!
Elszalasztott pillanat
Többé nem jön vissza már.










HA A KOKÁRDA BESZÉLNI TUDNA - HOVÁ TARTUNK 2012-BEN NEMZETEM?


Ha a kokárda beszélni tudna napjainkban,
Ha a kokárda ma már nem csak az álmainkban
Jelentené az egykor kivívott szabadságot,
Összetartana Nemzetet és Minden Családot,
Nem pedig szétszakítaná büszke Magyarságot,
Megdöbbentve ezzel talán az egész Világot.
Boldog lennék, mert ma ezen a téren nem vagyok,
Nem ezt akarták egykor Negyvennyolcas Magyarok.
Hová lettél István Népe, aki most széthúzol?
Hová lettél, ha Békességről már másképp álmodol?

Ha a kokárda beszélni tudna napjainkban,
Ha a kokárda ma már nem csak az álmainkban
Hirdetné az egykor volt összetartó Nemzetet,
Nem eresztené el a testvéri erős kezet,
Amely évszázadokon által karddal és vérrel,
Ha kellett ilyen áron és hősi dicsőséggel,
De megszerezte és megóvta ezt az egységet,
Mely meg tudta tartani a Nemzeti Egységet.
Hová lettél István Népe, aki most széthúzol?
Hová lettél, ha Békességről már másképp álmodol?

Ha a kokárda beszélni tudna napjainkban,
Ha a kokárda ma már nem csak az álmainkban
Idézné vissza az összetartásunk erejét,
Hanem egybeforrasztaná Magyarság egységét
Olyan erővel és büszkén feszítő mellekkel,
Ahogy szembeszálltunk egykor ellenségeinkkel.
Add Uram, jöjjön el újra Népünk Békessége,
Amely a Magyarságnak lenne nagy segítsége!
Hová lettél István Népe, aki most széthúzol?
Hová lettél, ha Békességről már másképp álmodol?

Ha a kokárda beszélni tudna napjainkban,
Ha a kokárda ma már nem csak az álmainkban
Adná vissza azt, amiről sokszor ábrándozunk,
Egységes, összetartó Nemzetben gondolkodunk.
Nem lehet, hogy szétszakítva éljük le életünk,
Nem lehet, hogy elvesszen ez iránt érzett Hitünk.
Istenem, ne hagyj minket magunkra szépen kérünk,
Segítsd visszaszerezni elveszített Egységünk!
Hová lettél István Népe, aki most széthúzol?
Hová lettél, ha Békességről már másképp álmodol?







HA A SZERELEM...


Ha a Szerelem
Megérinti szívedet,
Ne akarj rögtön
Mindent megkapni attól,
Akit még nem ismerhetsz!







HA AZ ÁLMOK NEM VÁLNAK VALÓRA




Ha az álmok nem válnak valóra,
Ha úgy érzed érzéki csalóka,
Akkor is büszkén emeld fejedet
Az Ég felé, mert mindent nem lehet
Megkapnod, amit szeretnél nagyon,
Erős Hittel lépj túl az álmokon.

Manna sem hull mindig az öledbe,
Saját sorsodat vedd a kezedbe,
Mert az Isten is csak akkor segít
Megvalósítani az álmait
Bárkinek ki maga is tesz érte,
Nem csak várja, kezét ölbe téve.

Ha az álmok nem válnak valóra,
Ne legyen majd más az okozója
Mindenáron. Az önbecsülésed
Sokat segíthet, ha majd eléred
Mindazokat, amikről álmodtál,
Lehunyt szemeiddel ábrándoztál.

Ha nem kapsz meg mindent az élettől,
Ne akard kérni soha Istentől
Csak ha már mindent megtettél érte,
Akkor járulj csak az Úr elébe!







HA HISZEM, HOGY VAN HITEM...


Ha Hiszem, Hogy Van Hitem, Akkor Nem Veszhetek El,
Ha Hiszem, Hogy Van Hitem, Akkor Nem Fordulok El
Sohasem a Hazámtól, Nem Leszek Árulója,
Nem Leszek Idegen Hatalmak Kiszolgálója.
Hinnem Kell Istenünkben, Hinnem Kell a Hazában,
Hinnem Kell Abban, Nem Leszek Sohasem Hazátlan,
Mert Aki Hűségesen Szereti a Nemzetét,
Annak az Istenünk Sem Engedi El a Kezét.
Holtomiglan Hiszek a Magyar Nép Egységében,
Hiszek Szent Koronánk Összetartó Erejében!

Ha Hiszem, Hogy Van Hitem, Akkor Nem Veszhetek El,
Ha Hiszem, Hogy Van Hitem, Akkor Nem Fordulok El
Nemzetemtől, Barátaimtól és Mindenkitől,
Ki az Ősöktől Egységet - Kitartást Örököl.
Nem Hajlítom Meg Hátamat a Zsarnokok Előtt,
Észre Fogom Venni Ha a Burjánzó Gyom Megnőtt
Szeretett Országomban, Amely Megmérgezi Azt,
Nem Engedvén Megláttatni az Éltető Tavaszt.
Holtomiglan Hiszek a Magyar Nép Egységében,
Hiszek Szent Koronánk Összetartó Erejében!

Ha Hiszem, Hogy Van Hitem, Akkor Nem Veszhetek El,
Ha Hiszem, Hogy Van Hitem, Akkor Nem Fordulok El
Senkitől, Aki Baráti Jobbot Nyújt Majd Nekem
Akkor, Amikor Megbotlom, és a Földre Esem.
Ha El Tudom Hinni Hogy a Jog Asztala Közös,
Ha El Tudom Feledni Hogy Utam Milyen Rögös,
Akkor Talán Sokáig Lesz Még Mosoly Arcomon,
Súlyos Teher Nem Nyugszik Majd Gyengülő Vállamon.
Holtomiglan Hiszek a Magyar Nép Egységében,
Hiszek Szent Koronánk Összetartó Erejében!

Ha Hiszem, Hogy Van Hitem, Akkor Nem Veszhetek El,
Ha Hiszem, Hogy Van Hitem, Akkor Nem Fordulok El
Az Elszakított Országrészek Magyarjaitól,
Mert Isten Mentsen Meg Bennünk' Újabb Trianontól!
Uram, Aki Ott Fent Lakozol Mindíg az Égben,
Segíts Nekem Abban, Hogy Megmaradjak Tisztességben!
Ne Engedd Sohasem, Hogy Elveszítsem Hitemet,
Ne Engedd Tovább Fogyni Szeretett Nemzetemet
Mert Holtomig Hiszek a Magyar Nép Egységében,
Hiszek Szent Koronánk Összetartó Erejében!







HA LEHUNYOM A SZEMEM...

Szerelmemnek


Ha lehunyom a szemem, Téged látlak,
Ha kinyitom a szemem, nem talállak.
Ha lehunyom a szemem, látom arcod
Ahogyan vívod mindennapi harcod
A megélhetésért a Szerelemért,
Az álmaid beteljesítéséért.

Ha lehunyom a szemem, csókod érzem,
Ha kinyitom a szemem, jövőnk féltem.
Mit hoz számunkra a másnap, a holnap,
Mit higgyünk igaznak, álnak, valósnak.
Sírig tartó Boldogságot keressük,
Istenünket kérjük majd, hogy elérjük.

Ha lehunyom a szemem, itt Vagy vélem,
Ha kinyitom a szemem, halkan kérdem:
Mi vagyok én Néked Édes Tubicám,
Csodálatosan Szép Édes Kis Babám?
Távolról vélem hallani hangodat,
Ahogyan hívogatod a párodat:

Siessél, ne késsél, jer, ide hozzám,
Szomjazza csókod kiszáradt vágyó szám!
Add kezed Kedvesem, miénk az éjszaka,
Teljesedjék ki szerelmünk mámora.
Ha lehunyom a szemem, itt Vagy vélem,
Ha kinyitom szemem, hiányod érzem...







HA MAJD A NÉP NEMCSAK FELÉBRED...


Ha Majd a Nép Nemcsak Felébred, Hanem Felkel,
Ha Majd Újra Jönnek Kapás - Kaszás Sereggel,
Ha Majd Nem Félnek Repülő Gyilkos Golyóktól,
Ha Nem Tartanak Többé Hazaárulóktól
Mert Bátran Mernek az Igazukért Kiállni,
Nem Akarnak Tovább Új Urakat Szolgálni,
Akkor Értik Meg Gőgös Haduraink Végre:
Elszámolva Kell Állniuk a Nép Elébe!







HA SÍRVA ÜVÖLT BENNED A FÁJDALOM...


Ha sírva üvölt benned a fájdalom,
Akkor is büszkén mondd azt, hogy vállalom!
Ne tűnjön majd el örökre a Remény,
Légy kitartó következetes kemény
Ember akkor is, ha vérzik a szíved
És akkor is, ha bánatos a lelked.
Ha sírva üvölt benned a fájdalom,
Sohase jelentsd ki azt, hogy feladom!

Ifj.Nagy Bálint(Valentinus):Ha sírva üvölt benned a fájdalom...Előadja a szerző

Link







HÁTRAHAGYLAK ÓESZTENDŐ... Részlet


Hátrahagylak Óesztendő Csillagfénnyel,
Köszöntelek Újesztendő Tiszta Szívvel!
Letudtunk Egy Újabb Évet De Nem Bánom,
Az a Lényeg, Hogy Velem Van a Szép Párom
Akivel az Életem Már Tündérrózsás,
Szerelmetes Múló Időnk Olyan Mókás.
Nem Feledjük Hosszú Harcunk Küzdelmeit,
Megfogadtuk Istenünknek Intelmeit
Aki Közös Út - Irányunk Támogatta,
Szerelmünket Széjjeltépni Sosem Hagyta.

Hátrahagylak Óesztendő Csillagfénnyel,
Köszöntelek Újesztendő Tiszta Szívvel!
Édes Hazám Sorsa Szívem Úgy Mardossa,
Veszélyben Van Eleinknek Gazdag Jussa...







HIÁNYZOL NAGYON...


Hiányzol Nagyon, Ha Nem Vagy Mellettem,
Őszintén Szeretlek Angyalcsillagom.
Azt Hiszem, Szerelmedet Megérdemlem,
Mert Te Akarod és én is Akarom.

Életünk Végéig Már Egyek Vagyunk,
Senki Nem Választhat Széjjel Bennünket.
Közös Jövőnkben Együtt is Maradunk,
Eggyé Forrasztva Szívünket - Lelkünket.

Utunkon Közösen Járunk Örökre
Napnak Sugarában és Zúgó Szélben,
Testi Vágyunkban Égve és Gyönyörbe

Forrva, Oly Tisztán, Hisz, Akit Kerestem
Csak Te Vagy és Leszel Már Tündérrózsám,
Mert Hiányzol, Mikor Nem Vagy Mellettem







HÖLGYEK ÖRÖMÉNEK...


Hölgyek Örömének Férfi a Kovácsa,
Aki a Szerelmet Üllőjén Kínálja
Oly Melegséggel, Ahogyan Megérdemli:
Ennél Gyönyörteljesebb Nem Lehet Semmi!







IMA MAGYARORSZÁGÉRT

ISTENEM OTT FENT A MAGAS ÉGBEN...


Istenem ott fent a magas Égben,
Trónusodon ülsz nagy fényességben.
Szánj meg minket, a mi kis Hazánkat,
Fordítsd újra felénk az orcádat.
Szeretetet- Békességet kérünk,
Erre vágyik a mi magyar népünk.

Istenem ott fent a magas Égben,
Lakozol ott fénylő dicsőségben.
Szent Fiaddal Adjál Reményt nékünk,
Térdre hullva, imádkozva kérünk.
Csüggedőknek Hitet adjál újra,
Ne gondoljon soha háborúkra.

Istenem ott fent a magas Égben,
Higgyél újra e kis magyar népben.
A Hit mellett újítsd meg erőnket,
Tisztítsad meg Bűntől a lelkünket.
Dobbanjon meg szívünk együtt újra,
Kézen fogva Hozzád imádkozva.

Istenem ott fent a magas Égben,
Mondd meg Uram leszünk üdvösségben?
Bocsánatod elnyerjük a Bűnben,
Marad - e még Hitünk a jövőben?
Esedezve Uram arra kérünk,
Ne hagyd cserben kicsiny magyar népünk.







KÁRPÁTOK BÉRCEI FELETT...


Kárpátok Bércei Felett Száll a Turulmadár,
Csodálkozva Kérdi: Hová Lett az Országhatár?
Madaram! Madaram! Szépséges Sólyommadaram,
Hát nem látod, hogy nincsen már elég napsugaram
Ami bevilágítaná Nagymagyarországunk,
Visszaadná Trianonban Elrabolt Világunk?
Nem látod, hogy még a ,,Maradék" Hon is veszekszik,
Pártosok hada évtizedek óta veszekszik?

Kárpátok Bércei Felett Száll a Turulmadár,
Búsan Körözve Sajnálkozik Most, Hogy Nagyon Kár,
Mert az ősök ma már forognak a sírjaikban,
Erre gondolni sem mernének sem álmaikban,
Sem ébrenlétükben, ha megtehetnék Véreim,
Állandóan Egymás Ellen Küzdő Magyarjaim!
Hol van a Büszkeség és az Öröklött Becsület?
Hol van az Egymással Szembeni Illő Tisztelet?

Kárpátok Bércei Felett Száll a Turulmadár,
Mert Gyalázatosan Zsugorított Országhatár
Között Sem Szakad Szét a Békétlenség Hálója,
Továbbra is Szorít a Pártoskodás Béklyója.
Magyarok Istene! Hívők - Nem Hívők Istene!
Hová Vetődik Most Jézus Krisztus Tekintete?
Atya és Fiú Sem Nyújt Nekünk Segítő Kezet?
Nem Dob Számunkra Kátyúból Kihúzó Kötelet?

Kárpátok Bércei Felett Száll a Turulmadár,
Egyre Türelmetlenebb, Ahogy Melegszik a Nyár!
Mi Lesz Itt, Ha Majd Eljönnek a Hűvösebb Szelek,
Amikor Újra Beindulnak a Buldózerek?
Elsöpörnek az Útból Mindent, Ami Viszályszító,
Országromboló és Nemzetet Megnyomorító!
Akkor Majd Madaram! Szépséges Sólyommadaram,
Talán Ragyoghat Újra a Vágyott Fénysugaram!







KI VAGYOK ÉN?


Jajongva fájó gondolat,
Átszellemült,
testet öltő lélek atyja,
nem létező, képzet szülte,
porlepte utak szürke vándora,
kínlódó, szenvedő arcú
halvány látomás.
Ez vagyok én?
Költői képzetem
szelíd bölcsőjében,
dúló indulatok
küzdelmes nehéz perceiben
semmivé lettem,
pedig vagyok.
Vagyok a földnek
fekete sáros vándora,
Anya szülte,
hús - vér élő Ember.
Vagyok,
mert lennem kellett.
Vagyok,
hogy elmondhassam
költői képzetem megannyi,
csodálatos, rejtelmes világát.
Haladó Eszme átható szellemében,
sejtelmes fények villogó,
sápadozó tengerében
szorongó szívvel gondolok a Múzsák atyjára.
Csodálatos érzés,
valahányszor költőnek érzem,
gondolom magamat.
Ringatódzó szelíd mozdulattal,
feldúlt agyamban cikázó
morajló gondolattal
hirdetem az Emberi Értelem diadalát.
Költő vagyok?
Nem tudom.
Mikor erre gondolok,
felteszem a kérdést önnön magamnak.
Bírálóm, kritikusom lehetek - e vajon?
Akárki, vagy akármi vagyok,
parányi molekulája a sáros Földgolyónak.
Űrben keringő gondolattal,
játszva kergetődző,
olykor fájó,
máskor fellángolt arcú,
névtelen vándor.
Ez vagyok én.
Múló, halandó Ember.











A KÖLTÉSZET ÖRÖK - KÖLTÉSZETNAPI GONDOLATOK


A költészet örök, mert nem tűnik el soha,
Erre írástudóink szava garancia.
Szép szavak mesterei tolla nem kopik el,
Mert Múzsa állandóan fülükbe énekel,
Vagy csókokat lehel a fénylő homlokukra,
Hogy a gondolatszikráikat felizzítsa.

A költészet örök, mert nem tűnik el soha,
Hiába jön akármilyen modern technika
Hogy Vizuálisan láttasson gondolatot,
Olvasás helyett adjon valami maszlagot.
A lírikus adja ki magából a szépet,
Amelyet számára a Múzsa megidézett.

A költészet örök, mert nem tűnik el soha,
Erre írástudóink szava garancia
Akik oly alázattal adják át a szépet,
Lélekmelengető gondolattöredéket.
Nem hal meg a líra ezt vésse az eszébe,
Ki kellő alázattal vesz tollat kezébe.







LÉGBEN SZÁLLÓ DALLAMOK...
Szabadon szállva


A Hold mosolyog reánk,
Miénk az éj, jöjj Kedvesem!
Ó jöjj, ne várass oly soká!
Az éjszaka úgy hívogat,
kéjesen, vágyón simogat.
A Hold mosolyog reánk,
Miénk az éj, jöjj Kedvesem!
Átölel bársonyos karom,
Szerelmes Szívem - Úgy akarom,
hogy itt légy most velem!
Légben szálló dallamok
- Szerelem - oly édesen simogatók.
Légben szálló dallamok
- Szeretem! - oly kimondhatatlanul.
Szerelem - Igen, Szeretem
- Igen, Ő is úgy Szeret! - Ez a Szerelem! ...
A Hold mosolyog reánk,
Miénk az éj, jöjj Kedvesem!







MAGASRÖPTŰ TURULMADÁR...




Magasröptű Turulmadár Hullatja a Könnyeit,
Siratja a Drága Hazánk Elárvult Magyarjait.
Évszázadok Hosszú Során Mivé Lett e Hősi Nép,
Hová Tűnt a Nagymagyarországról Őrzött Régi Kép?
Nincsen Béke, Összetartás, Büszkeség és Szeretet,
Nincsen, Aki Összefogná a Magyari Népeket!
Pártoskodás Széjjeltépte Őseink Régi Jussát,
Becstelenek Ácsingózzák Hazánk Szent Koronáját.

Magasröptű Turulmadár Hullatja a Könnyeit,
Siratja a Drága Hazánk Elárvult Magyarjait.
Vitatkoznak Ki Magyarabb Ebben a Kis Hazában,
Jobbról - Balról Szegényesebb és Gazdagabb Ruhában.
Azt Hiszik, Ha Önmagukról Állítják, Hogy Jobb Magyar,
Akkor az Lesz Majd a Törvényes Uralkodó Jogar
Amit Kézbe Véve Lengetik Fennen a Magasba,
Kinyilvánítva, Hogy Mások Elmehetnek a Francba!

Magasröptű Turulmadár Hullatja a Könnyeit,
Siratja a Drága Hazánk Elárvult Magyarjait.
Értsd Meg Végre Kicsiny Hazám Vitatkozó Magyarja,
Egy az Isten Akkor Is, Ha Van, Aki Ezt Tagadja!
Hagyd Meg Hitében Azt, Aki az Istent is Szereti,
De Azt se Káromold, Ki a Kezét Össze Nem Teszi
Imára, Mert Erőszakkal Nem Lehet Hitet Adni,
Csak Másoknak a Becsületébe Belegázolni!

Magasröptű Turulmadár Hullatja a Könnyeit,
Siratja a Drága Hazánk Elárvult Magyarjait.
Fogjunk Össze Hunniának Szétszéledt Magyarjai,
Lobogjanak Majd Magasan Történelmünk Zászlai!
Háromszínű Trikolor Vagy Árpádsávos Lobogó,
Hullámozzék Büszkén Szépen Mint az Áradó Folyó!
Hirdesse Hogy Él a Magyar Újra Szépen Egységben,
Hogy a Turul Könnyek Nélkül Szálljon Megint Békében!







MAGYAR A MAGYARNAK SOHA TÖBBÉ...

Gondolataim 1956 Hőseire emlékezve


Magyar a Magyarnak Soha Többé Ne Ártson!
Magyar Földön Magyar Ember Vére Ne Follyon
Hiába Nemtelen - Gyalázatos Célokért,
Mert Istenünk Teremtvényei Vagyunk Azért,
Hogy Egységbe Forrva Megvédjük a Hazánkat,
Idegen Hatalmak Ne Rakjanak Igákat
Ránk Sohasem! Idegen Érdektől Mentesen
Építhessük Hunniánk' Oly Becsületesen
Ahogy Eleink Azt Egykor Nekünk Jussolták,
Nem Gondolván Hogy Majd Orosz Tankok Tiporják.

Magyar a Magyarnak Soha Többé Ne Ártson!
Magyar Földön Magyar Ember Vére Ne Follyon
Soha Patakokban Utcákon és Tereken,
Mert Úgy Kell Kiállnunk a Vártán és Végeken,
Hogy Mi Ne Egymásban Lássuk az Ellenséget
Véreim, Hanem Keressük a Békességet,
A Mindenkire Kiterjedő Tisztességet
Úgy, Hogy Ha Kell, Mutassunk Bátor Vitézséget!
Ne Engedjünk Soha Idegen Hatalmaknak!
Belőlünk Szolganépeket Ne Csináljanak!

Magyar a Magyarnak Soha Többé Ne Ártson!
Magyar Földön Magyar Ember Vére Ne Follyon
Sem a Fővárosban Sem Vidéken Barátim,
Sokat Szenvedett, Mégis Dicső Magyarjaim!
Akik Vérüket Hullatták a Szabadságért,
A Bennük Lázongó Igazságtalanságért
Úgy Nyugodjanak Békében az Áldott Földben,
Hogy Emlékezünk Rájuk Majd Minden Időben
Mert Próbáltak a Szabadságunkért Harcolni,
Büszke Magyar Nép Jobban Tudjon Boldogulni!

Magyar a Magyarnak Soha Többé Ne Ártson!
Magyar Földön Magyar Ember Vére Ne Follyon!
Szeretlek Magyar Hazám és Kicsinyke Népem,
Mert Te Vagy Számomra a Legjobb Menedékem.
Kicsiny Gyermekként Éltem Át az Ötvenhatot,
Nem Értettem Akkor a Nagy Véráldozatot.
Felnőttként Letisztulva Már Ötvenhét Éve
Gondolok a Mártirok Emlékezetére
Kik Vérüket Hullatva Életüket Adták,
Elnyomatás Helyett a Halált Választották.







MAGYARNAK LENNI...


Magyarnak lenni olyan csodálatos dolog,
Itt minden fa és fűszál énreám mosolyog.
Magyarországról elmenni soha nem fogok,
Mert ez az én hazám, jobbat sehol nem kapok.
Csodás hegyvölgyes Bakonynak szülötte vagyok,
Tiszta éjszakákon ragyognak rám csillagok.

Még a Nap is szebben süt rám, mert magyar vagyok,
Még álmaimban is csak hazámra gondolok.
Teszem a dolgomat mindig, hisz magyar vagyok,
Ha megkérdezik tőlem, köszönöm jól vagyok
Mert körülölelnek a bakonyi hegyeim,
Itthon is beteljesülhetnek az álmaim.

Magyar vagyok tiszta hittel, vallom és érzem,
Egyet akarunk mindnyájan itthon, ezt kérdem?
Széjjelhúzásnak vessünk véget mindörökre,
Béke legyen, hirdeti Szózat Mennydörögve
Hisz magyarnak lenni oly csodálatos dolog,
Itt minden fa és fűszál mireánk mosolyog.

Ország építő eleink oly hazát hagytak
Ránk és örömteljes szívvel arra gondoltak,
Hogy megbékélés és a szeretet lakozik,
Minden emberben, aki soha nem kárhozik.
Soha nem tagadja meg igaz magyarságát,
István király államalkotó igazságát.

Magyarnak lenni olyan csodálatos dolog,
Itt minden fa és fűszál énreám mosolyog.
Még a Nap is szebben süt rám, mert magyar vagyok,
Még álmaimban is csak hazámra gondolok.
Jöhet bármi vész én akkor is magyar, leszek,
Istenünkben és Magyarországban is HISZEK!







,,MAGYARNAK LENNI: BÜSZKE GYÖNYÖRŰSÉG!"...


,,Magyarnak Lenni: Büszke Gyönyörűség!" Ne Feledd Soha,
Hunyt Szemekkel Is Lásd: Nemzetednek Megvan A Zászlaja!
Az a szép lobogó, amelyet eleidtől jussoltál,
Évezredek viszontagságai során is megkaptál.
Magyarságod a zászlóval sokszor nem is jelezhetted,
Öröklött Nemzeti Öntudatodat Nem Hirdethetted!
Légy Büszke Arra, Hogy Szívedben - Lelkedben Magyar Lehetsz,
Zsarnokok Uralmának E Honban Sohasem Engedhetsz!

,,Magyarnak Lenni: Büszke Gyönyörűség!" Ne Feledd Soha,
Hunyt Szemekkel Is Lásd: Nemzetednek Megvan A Zászlaja!
Próbálj Meg Újra Összefogni Régi Lobogó Alatt,
Mutasd A Világnak: Szívedben Hazaszeretet Maradt!
Vesd ki magadból azt, aki Kiárulja Szép Hazánkat,
Vesd ki magadból, ha Gyalázza Szeretett Hunniánkat!
Légy Büszke Arra, Hogy Szívedben - Lelkedben Magyar Lehetsz,
Zsarnokok Uralmának E Honban Sohasem Engedhetsz!

,,Magyarnak Lenni: Büszke Gyönyörűség!" Ne Feledd Soha,
Hunyt Szemekkel Is Lásd:Nemzetednek Megvan A Zászlaja!
Ne Érezd Azt, Hogy Nemzetünk Mindig Csak Vesztes Maradhat!
Hidd ÉS Akard, Hogy A Magyar Újra Győzelmet Arathat!
Szétszabdalt Országunk Trianonnak Átkos Öröksége:
Ne Feledd, Hogy AZ Isteni Igazságnak Még Nincs Vége!
Légy Büszke Arra, Hogy Szívedben - Lelkedben Magyar Lehetsz,
Zsarnokok Uralmának E Honban Sohasem Engedhetsz!

,,Magyarnak Lenni: Büszke Gyönyörűség!" Ne Feledd Soha,
Hunyt Szemekkel Is Lásd: Nemzetednek Megvan A Zászlaja!
Merd Felvállalni A Kárpátoknak Jogos Örökségét,
Próbáld Visszaszerezni A Magyaroknak Tisztességét!
Széthúzó Pártossággal Nem Lesz Igazi Összefogás,
Csak Nemzetben Gondolkodva Születhet Majd Megmaradás!
Légy Büszke Arra, Hogy Szívedben - Lelkedben Magyar Lehetsz,
Zsarnokok Uralmának E Honban Sohasem Engedhetsz!

Sajó Sándor: Magyarnak lenni: Büszke gyönyörűség! - című versét olvasva jutottak eszembe ezek a gondolatok







A MÁSOK ÖRÖME...


Örülni tudok a mások örömének,
Akkor is, ha erre soha nem is kérnek.
Nem akarok semmikor rosszat senkinek,
Mosolyt is küldök harag nélkül bárkinek.
Mindezt érdek nélkül vidáman megteszem,
Ez így igazságos mindenkor, úgy hiszem.

Ifj.Nagy Bálint(Valentinus):A mások öröme... Előadja a szerző

Link







MEGTALÁLT BOLDOGSÁG

Tündérrózsámnak


Sokáig Kerestem a Boldogságot,
De az Nem Sietett Hozzám Rohanva.
Elképzeltem Magamnak Olyan Álmot,
Amely Egykoron Majd Megvalósulva,

Testemet és Lelkemet is Átjárva
Teszi Széppé Nappalom és Éjszakámat.
Mikor Már Azt Hittem, Hogy Mindhiába,
Jöttél és Éreztem Egy Olyan Vágyat,

Amely Mámorossá Tette Szerelmünk.
Boldogság Tiszta Fénye Azt Ragyogta,
Hogy Immár Mi Örökre Együtt Leszünk.

Csókos Nappalok és Fülledt Éjszakák,
Ezerszínű Boldogságvirágaink
Nyíljatok, Mint a Szép Lila Orgonák!







MIÉRT VAN AZ, KÉRDEZEM SOKADJÁRA...
Még Mindig Nincs Tele a Pohár?


Miért van az, kérdezem sokadjára,
Hogy hályog van sok embernek a szemén?
Idősödő korra szemem világa
Élesedik. Politika peremén

Állva én már csak dühöngeni tudok,
Hogy zöldet nem mindenki annak látja,
Kinek szemén politika hályogok
Lapulnak, hangosan azt kiabálva:

,,Soros Párti Hazaáruló Lehetsz,
Vagy csak simán vörös balliberális,
Ha nem tetszik, a fenébe elmehetsz!"

Drága Magyarországom! Meddig Lehet
Eltűrni Alázatosan Anélkül,
Hogy Többség Hazánkban Semmit Nem Tehet!!!???







MINDIG LEGYEN SZERETET A SZÍVEDBEN...


Mindig legyen Szeretet a szívedben,
Nélküle nem boldogulsz az életben!
Bármerre sodor a Sorsod hulláma,
Érezned kell, hogy nem éltél hiába,
Hisz a Szereteted mindenek felett,
Szíved mélyén volt és kisegíthetett
Minden váratlanul jött problémádból,
Ha kiérezted a dobogásából
Azt a segítő és igaz szándékot,
Amelyet Pál Apostol is tanított.
Mindig legyen Szeretet a szívedben,
Nélküle nem boldogulsz az életben!







NEM CSAK VALENTINUS NAPJÁN SZERETLEK...

Szerelmetes Tündérrózsámnak


Nem Csak Valentinus Napján Szeretlek,
Hisz Te Vagy az Életem Mindensége.
Minden Áldott Nap Magamhoz Ölellek,
Mert Te Vagy a Boldogságunk Reménye.

Nem Tudom Bizonyítani Elégszer,
Hogy a Szívem Csak Teéretted Dobog,
Mert Számomra Immár a Legszebb Ékszer
Vagy és a Mi Vonatunk Együtt Robog

Olyan Gyönyörű Világba Sietve,
Ahol a Szerelem Örökké - tartó
Szép Érzelmekkel Van Megédesítve.

Nem Csak Valentinus Napján Szeretlek,
Hiszen Bennünket Istenünk is Segít:
Véled Immár Örökké Boldog Leszek.







NÉZEM A SZEMÉT...

Szerelmemnek


Nézem a gyönyörű szemét epedőn,
Karjaimba zárom, átölelem én.
A fénylő napsugár lassan elmenőn,
De szívem lángra gyúl, dobog rejtekén.

Ragyogó szempár, csillogó gyöngyszemek,
Vágyakozó ajkait felkínálja,
Felgyúlnak most vágyaimban a tüzek,
Ahogyan izzó - forró csókot várja.

Ajkunk összeér, hevesen csókolunk
A mezei virágok között állva,
Semmi másra most, csak miránk gondolunk.

Ajkaink lassan elválnak egymástól.
Nézem őt, a szemét azt a csillogót
És búcsúzunk lenyugvó napsugártól.







NYOLC ÉVES SZERELMÜNK FÉNYE...

Nyolc éve Szerelemben élünk


Nyolc Éves Szerelmünk Fénye Világítja az Eget,
Ha kell, megmozgat köröttünk sziklákat és hegyeket
Oly hatalmas erővel, mely lehetetlent nem ismer:
Elszakítani próbáljon meg Bennünket, aki mer!
Nem sikerülhet, mert olyan erős a kötelékünk,
Mindent legyőzővé érett ma már a Mi Szerelmünk.

Nyolc Éves Szerelmünk Fénye Világítja az Eget,
Bejárva Alföld síkságát és Bakonyi hegyeket.
Parázslón izzó forrósággal árasztva Bennünket,
Szívünket erősen dobogtatva és a Lelkünket
Megerősítve olyan Szenvedéllyel suhan tova,
Amely az Örökké Tartó Szerelmünknek Záloga.

Nyolc Éves Szerelmünk Fénye Világítja az Eget,
Múltat nem feledve, Biztató Jövőnek integet
Úgy, hogy nem felejti el a Jelennek nehézségeit,
Nem adva fel Közös Útunk Megtervezett Vágyait.
Orgonaillatos Májusnak harmonikus napja
Emlékeztet Bennünket egykori fogadalomra:

Örökké és Még Három Napig Tart a Mi Szerelmünk,
Egymás Nélkül Már Semmit Sem Érne a Mi Életünk!
Békesség, Harmónia, Ami Bennünket Összeköt,
Elkergetünk hozzánk törleszkedő sötét Ördögöt
Ha megpróbálna bárhol orvul Széjjelválasztani,
Visszaküldjük Pokolba Forró Üstöt Kavargatni!

Nyolc Éves Szerelmünk Fénye Világítja az Eget,
Békességet Hirdetve, Igaz Hazaszeretetet
Saját példánkkal megmutatva és Valós Hitünkkel,
Őseinktől jussolt tanítással, dacos erővel
A Haza Javára Táltosi Dobjaink Hangjával,
Ősmagyarságunk Szívével, Sólyomi Szárnyalással.

Nyolc Éves Szerelmünk Fénye Világítja az Eget,
Izzó Nap Által Világolt és Holdfényes Földeket
Átkarolva Fogjuk Egymást Továbbra is Szeretni,
Nem Fogunk Jövőben Sem Nehézségtől Meghátrálni.
Kérlek Uram, Ki Lakozol Ott Fent a Magas Égben,
Segíts Bennünket, Hogy Élhessünk Tovább Szerelemben!







ÓDON FALAK KÖZÖTT JÁRVA...

Cseszneki emlék


Ódon falak között járva emlékezem,
Mikor a hegy ormára most felérkezem.
Dicső elődeim egykor karddal, vérrel
Küzdöttek a Honért nemcsak dicsőséggel,
Hanem oly ösztönös Hazaszeretettel,
Mely ma már nem létezik! Fájó szívemmel
Idézem fel Wathay Lőrinc emlékét,
Aki a falak között hullatta vérét.
Igaz, hogy szétrobbant ágyú volt a tettes,
De ma már ez sem számít. Mi voltunk vesztes
Nagyon sokáig százötven éven által,
De akkor senki nem törődött halállal,
Mert a Nemzet sorsa volt az elsődleges,
Tudták, hogy a kiontott vérük oly nemes
Cél érdekében hull ki az ősi földre,
Nevük bevésődik a történelembe.

Ódon falak között járva emlékezem,
Mikor a hegy ormára most felérkezem.
Nézem az Ég felé magasló falakat,
Felidézem a gyermekkori álmokat
Mikor még itt játszadoztunk mi boldogan,
Nem gondolva azt, hogy az idő elsuhan
Felettünk és most hatvanhárom évesen
Mosolyognak rám ódon falak kedvesen.
Wathay Ferenc bronz mellszobrára nézek,
Megelevenednek végvári vitézek
Akik önzetlenül védték Nemzetünket,
Megszentelt és Áldott Ősi Földjeinket.
Nézem a régi dicsőség emlékeit,
Felidézem Wathay Ferenc sorait
Melyeket török rabságban megénekelt,
Megírván azt, ahogy ellenük hadra kelt.

Ódon falak között járva emlékezem,
Csesznek vára máig olyan kedves nekem!










ŐSÖK SZELLEME...


Ősök szelleme járja át szívemet,
Napfényben fürdik az Életfa fája.
Táltos dobszó símogatja lelkemet,
Lüktetve hallatszik Isten Imája

Beborítva ezt a Megcsonkolt Földet,
Siratva a Nagymagyarországunkat.
Próbálja felrázni a kétkedőket,
Elterelni a szomorúságunkat.

Ősök szelleme járja át szívemet,
Behunyt szemeimmel látom a Jövőt,
Mikor Melegség önti el lelkemet,

Mert magasban szálló sólyommadár
Útját újra Hunnia felé veszi:
Újra Visszaáll Régi Országhatár!







RÁD TALÁLTAM, RÁM TALÁLTÁL...


Bármely múzsában engem kerestél,
hosszú éjjeleken át reméltél.
Tudtad azt, hogy valahol létezem,
vágyik Utánad Szerető Szívem.
Igaz Szerelemről álmodoztál,
Igaz Érzésről verset alkottál.
Rád Találtam, Rám Találtál Érzem;
Ez az igaz Végtelen Szerelem!

Bármely múzsában Téged láttalak,
hosszú éjjeleken át vártalak.
Tudtam azt, hogy valahol létezel,
Vágyik utánam Szerető szíved.
Igaz Szerelemről álmodoztam,
Igaz érzésről verset alkottam.
Rám találtál, Rád találtam, Tudjuk;
Van igaz szerelem! - Tapasztaljuk.







SÓVÁRGÓ FÉRFISZEMEK...


Ifjúságom hajnalán...

Évtizedek távlatából visszanézve,
Női bájak szépségükkel megigézve
Feledtették velem, azt hogy búslakodjak,
Inkább formás combjaikkal foglalkozzak.
Buja lényük izzó testük mindig égett,
Ringó csípők okozták a keménységet.

Szemtől szembe kúposodó gyönyör halmok,
Megvalósult sokszor képzelt szép kis álmok.
Sóvár szemmel vetkőztető férfiszemek,
Vágyakozó mindent kérő tekintetek.
Sokáig csak kívántam hogy célba érjek,
Látványukkal pedig forró kéjt ígértek.

Úgy kívántam titkot rejtő női bájuk,
Pedig még azt sem tudtam, hogy - hogy csináljuk.
Sóvárogtam úgy akartam szeretkezni,
Forró női meleg testtel ölelkezni.
Kipróbálni azt, amiről sokat tudtam,
Elméletben tanárságig eljutottam.

Ifjúságom hajnalának emlékei,
Szerelmeim szép testének fényképei
Álmaimban visszatérő gyöngéd percek,
Rám fonódó formás combok átöleltek.
Hosszú izzó csók csatákban viaskodtam,
Forró combok rése közé behatoltam.

Megtanultam gyakorlatban mi a gyönyör,
Mikor vulkánként az élvezetünk kitör.
Földöntúli boldogság volt szép emlékek,
Ifjúságom múlt évei megigéztek.
Sóvárgó fiatal férfi voltam egykor,
Aki nőkről, sexről álmodoztam sokszor...







SZÓLJANAK A HARANGOK...

Gondolataim Szent István Királyra Emlékezve


Szóljanak a Harangok és Dicsértessék,
Magyaroknak Dicső Neve Szenteltessék!
István Urunk Nevét Senki Ne Feledje,
Akkor Sem, Ha Keresztségre Nem Nevelte
Senki Őt e Kisemmizett Magyar Honban,
Trianonnal Összeszabdalt Országunkban.
Honszeret Ne Szűnjön Meg a Szívünkben,
Békétlenség Ne Fészkeljen a Lelkünkben,
Mert a Magyar Összetartásra Született,
Nem Pediglen Széthúzásra Teremtetett.

Szóljanak a Harangok és Dicsértessék,
Magyaroknak Dicső Neve Szenteltessék!
Emlékezzünk Hont Szerező Eleinkre,
Emlékezzünk Büszke Magyar Őseinkre,
Akik karddal és nyilakkal is küzdöttek,
De az Egy Isten - Hitükben Nevelkedtek
Bármennyire Próbálják Ezt Elfeledni,
Történelemkönyveinkbe Nem Beírni!
István Király Urunk! Hova Lett a Néped?
Mai Magyar! Van - e Most Is Büszkeséged?

Szóljanak a Harangok és Dicsértessék,
Magyaroknak Dicső Neve Szenteltessék!
Erős Országot Jussoltunk Nagy Királytól,
De Mi lett Ebből, Nagy Magyarországunkból?
,,Bárhol is Vagyunk, Összetartozunk..." Urunk,
De Ha Nem Segítesz Merre Visz az Utunk?
Mondd Istenem, Merre Sodor Minket a Szél,
Mondd Meg a Magyarnak a Nap Is Újra Kél
Mindennap! Borúra Derű Következik,
Békétlenség Után Békesség Születik!

Szóljanak a Harangok és Dicsértessék,
Magyaroknak Dicső Neve Szenteltessék!
Legyen a Szent Korona Újra Oly Erős,
A Magyar Név Olyan Harsányan Rengetős,
Hogy a Magasból Turul Madár Is Hallja,
Árpádoknak Zászlaját Lobognia Lássa!
Nem Feldhetjük El Sohasem Őseink,
Mert a Magyar Nép Olyan Büszke Véreim,
Hogy Mindig Fel Tudott Állni Ha Elesett,
Mert Egykor Összefogásra Teremtetett!







TÁVOL VAGY TŐLEM...


Olyan távol Vagy
Tőlem, hogy a hiányod
Nem pótolhatja

Senki sem. Minden
Reggel és este, minden
Gyötrelmes órán

Csak Rád gondolok.
Izzó szenvedély, forró
Vágyakozásom,

Csókokkal küldött
Sóhajtásaim szállnak
Az éteren át:

Távol Vagy tőlem
És mégis itt a Lényed.
Csodálatosan,

Káprázatosan
Tündökölsz, elbűvölsz most:
Nagyon Szeretlek!







ÜZENEM A BAKONYNAK...

Őrizzük meg a Magyarság Írott Emlékeit


Üzenem a Bakonynak, Szép Szülőföldemnek,
Üzenem Minden Ott Élő Kedves Embernek,
Hogy Ne Legyen Közöttük Ma Rovás Háború
Még Akkor Sem, Ha a Kedvük Olyan Szomorú.
Ne Legyen Vita Tárgya, Hogy Ki a Magyarabb,
Ki Lokálpatriótább és Ki a Silányabb,
Mert Nem Feltétlenül Fogad El Más Véleményt,
Öntsön Inkább Mindenkibe Olyan Szép Reményt,
Amely Szeretetből Megbékélésből Fakad,
Nem Pedig a Szíveikben Gyűlölet Marad!

Üzenem a Bakonynak, Szép Szülőföldemnek,
Üzenem Minden Ott Élő Kedves Embernek,
Idegennek, Minden Régi Igaz Barátnak,
A Bakony Fővárosában Folyó Cuhának,
Hogy Legyen Elég Nemtelen Acsarkodásból,
Rovásírásunk Félremagyarázásából!
Legyen Elég, Hogy a Magyar és Sváb Mit is Akar,
Ne Legyen Szégyenfolt, Hogy Zirci Név Mit takar!
Legyen Elég ,,Ki a Régebbi Magyar" Zircen,
Ne Marakodjanak Öröklött Drága Kincsen,

Amely a Rovásháborúban Bontakozik,
Miközben a Békesség Fala Omladozik.
Szedje Össze Mindenki a ,,Józanabb Eszit"
Mert Ha Nem Ezt Teszi, Akkor Mindent Elveszít,
Amiért Eddíg Harcolt Foggal és Körömmel,
Nemcsak Bánattal, Hanem Legtöbbször Örömmel.
Ismerőseim, Barátim, Zirci Lakosok,
Kérlek Benneteket, Hogy Ne Marakodjatok!
Legyen Mindenkié a Város Békességgel,
Hisz Tele Van Máshoz Nem Fogható Szépséggel.

Üzenem a Bakonynak, Szép Szülőföldemnek,
Üzenem Minden Ott Élő Kedves Embernek:
Büszke Vagyok Arra, Kórházában Születtem,
Harminchárom Esztendeig Zircen Élhettem.
Gyulai Messzeségből Most Szomorú Vagyok,
Mert az Ennyire Elszabadult Indulatok
Kettéosztották a Kisváros Polgárait,
Nem Ismerve Rovásírásunk Értékeit.
Búcsúzóul Annyit Kérek Drága Zirciek,
Hit - Remény - Szeretet Legyen Mindig Veletek!














  
 
0 komment , kategória:  Nagy István Attila & Bálint  
Nagy Bálint versei
  2020-07-15 20:30:59, szerda
 
 




NAGY BÁLINT VERSEI




Nagy Bálint (1914 - 1998) egy háromgyermekes parasztcsalád legfiatalabb utódaként látta meg a napvilágot. 1914. szeptember 3. - án Bakonyszentkirályon. A Bakonyszentkirályi Parasztköltő.

Költői fejlődését 16 éves korától lehet figyelemmel kísérni a gazdagon fennmaradt kéziratai alapján. Gondolatait noteszekbe, füzetekbe, lapokra leírva, haláláig megőrizve tartott, elkülönítve a családi iratoktól. A földműves munka nehéz perceiben is mindig volt nála egy darab papír, egy notesz, hogy lejegyezhesse a hirtelen eszébe jutott gondolatait. Állandóan volt benne egy belső késztetés, egy kényszer az írásra. Sokat foglalkoztatta a haza sorsa, szűkebb környezetének a Bakonynak megannyi szépsége, a történelmi múlt, az elveszett, illetve elvett ősi országrészek dolga. Természetesen nem maradhatott ki gondolataiból a szerelem sem, amely mint ahogyan minden poétánál, nála is elemi erővel jelentkezett. Szerelmi lírája életművének talán a legnagyobb részét képezi.

A versírás végigkísérte az egész életét. Verseit nagyon sokszor saját előadásában hallhatta a környéklakossága, valamint különféle rendezvényeken adtak elő műveiből. Közmegbecsülés övezte szülőfalujában, ahol véleményére mindig kíváncsiak voltak a hosszú évtizedek során. Alkotásaiból több alkalommal szerveztek irodalmi estet, a Veszprémi Irodalmi Színpad is néhányszor műsort adott verseiből.

Fiatal levente korában még egy színdarabot is írt, ,,Itt hagyom a falutokat" - címmel.


"Szentkirály öreg parasztköltője, az ismert Nagy Bálint, olyan szenvedéllyel viseli szívén szűkebb hazája sorsát, mint Veres Péter az országét. Közéleti szerepével is. Rá nem érvényes a közmondás : Senki sem próféta a saját hazájában. Ő éppen ott az."

Tatai Sándor

"Az első világháború vérzivataros idején születtem, a vadregényes bakonyi hegyek, erdőségek mélyén zúgó és lágy csendű ölében, ebben a kis, tiszta álmodó faluban Bakonyszentkirályon. Minden fajtám parasztszármazású volt és kálvinista...Aztán iskolába mentem, elvégeztem a református elemi iskola hat osztályát. Ez az iskola egy különleges iskola volt. Még mindig érződött rajta, hogy talán másfél évszázaddal ezelőtt is a híres pápai Református Kollégium fiókiskolája volt és abban az időben itt latin nyelvet is tanítottak. Én nagyon szerettem volna a pápai kollégium tanulója lenni, de a szüleim nem bírták a taníttatást, még a s ok kedvezmény mellett sem, amit az iskola tanulóinak adhatott...Én itthon maradtam parasztnak. Ez a foglalkozás nagyon szép volt a számomra, állandóan a pacsirtahangos gyönyörű Természet édesen zsongó ölében dolgozhattam. Szinte csodálatosan beleremegtem a Nap fölkelte és Naplemente örök szépségű játékába...Sohase voltam úgy, hogy most ráérek és verset írok. Szántás közben az ekeszarvnál sokszor le kellett állnom és írni kellett. Zsebemben állandóan hordtam egy papírdarabot és ceruzát...Aztán háborúba vittek. Mint lovas tüzér szakaszvezető ott voltam a Donkanyarnál ( Uriv, Voronyezs ) végigjártam azokat az iszonyatos, vadul sikongó, zimankós orosz hómezőket. Siralom volt benne élni, hogyan pusztultak el ezredek, zászlóaljak és ütegek...És érezni idehaza édesanyák, hitvesek, gyermekek és az egész ország zokogását, köztük az enyémekét is. Utoljára hazatértem és most itt élek csendes kis falumban Bakonyszentkirályon, mint a Váralja Termelőszövetkezet nyugdíjasa. Megjártam Amerikát is, egy innen kivándorolt gyermekkori jó barátom vendégeként. ( Ő adta ki 1936 - ban a Bakonyerdő - c. verses füzetét )

Emlékeimből élek - és elmondhatom : a sok szenvedés és megpróbáltatás után is szép volt az életem, és hogy élni továbbra is - és mindig - érdemes."

Nagy Bálint


Részletek Nagy Bálint Bakonyszentkirályi Parasztköltő: ,,Hol van már a paraszt" - című életrajzi kötetéből

Link


NAGY BÁLINT VERSEI ÉS PRÓZAI ÍRÁSAI

Link


"Kitárom reszkető karom...": Énekli Nagy Bálint Parasztköltő

Link










BAKONY, TE SZÉP HAZÁM


Hogy imádjalak, hogy szeresselek,
Nincs elég húr, lélek múzsafán.
Hol az ősfák dallal köszöntenek,
Fogadj fiadnak, Bakony, szép hazám!
Szűkebb hazámnak édes kebelén
Édes álomra fejem hajtom én.

Mikor a tavasz ontja illatát,
Fakad a rügy, kíséri lágy zsongás,
Ezer madár zengeti szép dalát,
Édesen cseng a patak - csobogás,
A nagy, csodás Természet átizen,
Erdők lelke szól - pihen a szívem.

Vagy, amikor jön a nagy Hervadás,
Zúgva, mintha minden fa elmenne,
A hegyek ormán nagy a jajgatás,
Leszáll az ősz vad, tépő szelekkel,
Elnézném fájón, örökké talán
Tépett koronád, Bakony, szép hazám.

Jártam Kárpát, Alpesek tájait,
Odaát a nagy székely hegyeket,
Szedtem a havasok virágait,
Lobogni láttam a pásztortüzeket,
De egy fa se zúg oly szépen,
Mint szép Bakony - hazám sűrűjében.

Letűnt idők drága emlékeként
Ódon vár roskad vén sziklatetőn.
Bús századok zivataros egét
Hányszor látta zokogva, szenvedőn.
Most ifjak bújnak itt - csók és virág-,
Mindenem vagy, szép bakonyi világ!

Ledőlt oltárképek forrás felett,
Hol Istent imádtak pogányhiten,
Vadnak adnak most nyugvó helyet,
Ha szomjat olt csörgedező vízen.
Valaha rég, ha feljött a holdfény,
Lovát itatta itt Koppány vezér.

Bár lenne sorsom, könnyes, alázott,
Nem, nem mennék én innen sehova.
Bölcsőmre ősrengeteg vigyázott,
Nem lehetnék hűtlen soha, soha.
Itt érjen el utolsó éjszakám,
Karjaidban, Bakony, te szép hazám







BAKONYI BETYÁR - LEGENDA


Irdatlan erdőség, ember alig járja,
Zordan feketéllik a Bakony világa.
Mintha kísértene itt az erdők csendje,
Betyárok tanyáznak hová szem nem lát be.
Közelükben van egy düledező csárda,
Benne vén cigánynak sír a száraz fája.
Éjszakánként jönnek kiöntni bánatuk,
Mestergerendába van vágva fokosuk.
De mire a hajnal kakasszóra ébred
Újra betyárt takar a sűrű rengeteg.

Nagy telehold ráült a hegy gerincére,
Millió égi láng csillogott az éjbe'
Veszprémi országút partján százados fák
Várták a könnybefúlt rejtelmes éjszakát.
Pár lépéssel odébb zúgott az erdőség,
Tücskök nótájukat halkan hegedülték.
Útszéli bokorban elrejtőzve, hasra,
Feküdt fokosával három haramia.
Környéken valahol nagy úri - muri volt
Hová az alispán is meghívást kapott.

Visszafelé jöttét lesték a betyárok -
Ám nem sokat vártak, lódobogás hallott.
- Fényes úri hintón nagy - gőgű uraság
Ha Isten az atyád, egy lépést se tovább!
A két haramia a kantárt markolta,
A harmadik meg az alispánt faggatta.
- Kegyelmes alispán, tisztelt uraságod
Nyomorult életed kezeinkben látod.
Szegény legényeknek nyomorgattatója,
Pandúr - kutyáknak te nagy parancsolója,

A vármegyeháznál sötét áristomban
Két haramia ül búsan, nehéz vasban,
Mert a kaszárnyában magyar voltuk nézték,
Az osztrák altisztnek fejét falba verték.
Nem öltöztek bele az idegen göncbe,
Császár haragjától bújtak az erdőbe.
Add vissza nekik a régi szabadságot
S így tovább mehetsz - ha kezed, szavad adod.
Ámde mégse hiszünk reszkető szavadnak,
Minden arcához tér az úri kutyáknak.

Rabságba visszük az egyetlen lányodat -
Kocsis, fel a bakra, induljon a fogat!
Addig a kisasszony lesz betyár - fogságban
Míg a két haramja ül az áristomban.
Sűrű erdőségnek mélységes közepén
Hová nem világít sem csillag, sem holdfény.
Borostyánnal futott nagy szikla aljába'
Van a betyároknak rideg, zord tanyája.
Ide kísérték be az alispán lányát,
Hét vármegyének a legszebb virágszálát.

Szíve hogy reszketett, - azok a szép szemek
Szomorún lesütve - hullottak a könnyek.
Vigasztalására betyárok vezére
Maga mellé vette szép, szelíd beszédre:
- Drága gyöngyvirágszál, felejtsd palotádat,
Mohából készítünk meleg, puha ágyat.
Betyárok tanyáján édes legyen álmod,
Ne sírj kis csalogány, óvjuk tisztaságod.
S hogy számodra legyen egy kis vigasztalás,
Szíved vidámítsa örökre az írás.

Betyárok emléke legyen e könyvecske,
Petőfi is járt itt, nótát írt beléje,
Mikor az alföldről hányatott Pápára,
A kálvinistáknak Kollégiumába.
Tűzlángja lobogott a barlang közepén,
Játszott a falakon, mint egy rejtelmes fény.
Betyár fekhelyektől tisztes távolságra
Moha ágyán halkan álmodott a lányka.
A betyár -legény is mind pihenni szállott,
Barlang ajtajánál csak a strázsa állott.

Álmodott a lányka, - óh, de édes álom!
Rajt maradt a szeme az egyik betyáron.
Vagy tán nem is álom... a szeme nyitva áll,
Ábrándozva figyel, az ajka csókra vár.
Ellobogott a láng, csak a parázs égett,
Hagyva maga mögött félig sötétséget.
Kínos érzelmekre ébredt fel a betyár,
Szívében szerelem hömpölygött, mint az ár.
Felé ment...a lányka karjaiba hullott
S a két szerelmes szív ébren álmodozott.

Komor, rideg csend ül a vármegyeházán,
Éjfélt kiáltja már a bakter az utcán.
Ódon falak között fény lobban egy szobán,
Levele írását végzi az alispán.
A borítékjára csak ennyi van írva:
Szentkirály környékén betyárok barlangja.
-Léptei döngenek, nyugalmát nem lelé,
Titkon, lopakodva megy a tömlöc felé.
Körül tekint, megáll, halkan szól a szava
Ahhoz, ki a tömlöc ajtaját vigyázza.

Nyikorog a tömlöc nehéz vas ajtaja,
Szabad levegő csap betyárok arcába.
Vége van a rabság nehéz idejének,
Velük az alispán szépen elbeszélget.
Átadja könnyel írt, keserves levelét,
Kezet nyújt nekik és kíván jószerencsét.
Még valamit szólna, kezével visszaint:
Egy kis útra való, kétszáz pengőforint.
A betyárok minden a tűz köré ülnek
Barlang fenekében - és csendben figyelnek.

Vezérük felbont egy pecsétes kopertát
S meg, megakadozva olvassa az írást.
Jókat nevetnek, hogy esedezik sírva
Veszprém vármegyének gőgös alispánja.
Csak a lánynak szívét emészti a sírás,
Öröm is, bánat is lesz a szabadulás.
Öröm újra látni a családi házat,
Bánat felejteni csókját a betyárnak.
Mikor a telehold hegyek mögé szállott,
A lány a betyárral a fák között osont.

Meg - megálltak... mentek... vagy csak mendegéltek,
A szívük valami melegséget érzett.
Tétován kiértek erdők sűrűjéből,
Ég szelíd harmatja hullott le az égről.
Ledőltek a fűre... nyílott sok vadvirág...
Remegve sírt a csend... mennyei boldogság!
Két szív a csillagok mély titkait leste
Egymásba fonódva, egymást átölelve...
Lovak dobogása messziről hallatszott,
Utolsó fényt vetett fákra a telehold.

Lehalkult a csókok lázas lobogása,
Körülöttük sírt a szellők muzsikája.
Egy hang ütötte meg az erdei csendet,
Útszélről valaki lánynevet becézett:
Jöjj drága Ildikó, erdők lilioma,
Haza viszlek szépen magas palotádba.
Betyárok kiadnak itt az erdőszélen
Ahogy meg volt írva pecsétes levélben.
Betyár felemelte karjait a lánynak,
Fekhelyük füvéről édes illat áradt.

Kivitte az útra - teste könnyű, ringó -
S halkan elindult a fényes úri hintó.
Titokban a lányka elsírta sóhaját,
Istenem, add vissza még ezt az éjszakát!
Mért nem szabad járni a szíveknek útját,
Ó, de elhagynám én érte a palotát!
-S ment a fényes fogat, szállt erdőn, völgyön át,
Hogy soha ne lássa két boldog szív egymást.
Odvas fa tövéhez búsan leroskadott
A kőszívű betyár s könnyeket hullatott.







A BAKONY FIA


Itt születtem a Bakony ölében,
Ringó erdők tenger közepében
Hol a patak csordogál csendesen,
Fenyveserdők zuhogó mélyiben.

Te vagy Bakony dúlt szívem reménye,
Szépségedtől lelkem áthevülne.
Csalogány zengi tavasz dalát,
Zord tetőkről szemem jövőbe lát.

Ó szép Bakony tekints fiadra,
Te vagy az ő imádott temploma,
Hol vén tölgyek lombjai hajlongnak,
Hűs helyül a megfáradt vándornak.

Itt érzem csak magamat szabadnak,
Gondolataim szabadon szárnyalnak.
Nem vágyom én ringó rónaságra,
Bakony keblem leghívebb hazája.

Kalandozom a bérces tetőket,
Vadvirágos suhogó erdőket.
Itt kívánok élni a vadonban,
Itt fonjak koszorút síromra.







BETYÁRFOGSÁGBAN


Történetünk abban az időben játszódik, amikor nagy költőnk, Petőfi Sándor a Pápai református Kollégiumban tanult, a múlt század negyvenes éveinek elején. Pápa városa a nagy bakonyi erdőség lábánál terül el. Hát egyszer úgy adódott, hogy Petőfi gyalog indult Pápáról egy kis erdei bolyongásra. Úttalan utakon, hegyeken, vizeken, szakadékokon járt, már azt se tudta jóformán, merre! Elvesztette tájékozódását. Közben beesteledett, az ősfák kísértetiesen zúgni kezdtek. Messziről, valahonnan a sziklák tetejéről, idehallott egy szerelemre vágyó óriás szarvas szerelmi hívogatása - bőgése. A sűrű erdőségben egyszer csak sötét alakok bújtak elő. Faggatni kezdték: mi járatban van, mit keres éjnek idején az erdőben, mennyi pénze van?

Petőfi elmondta, hogy ő pápai diák, egy kis bakonyi kirándulásra indult és eltévedt a rengetegben. Pénze semmi nincs, szegény diák - poéta, ami azt jelenti, hogy versírással is foglalkozik. Erre egy hirtelen mozdulattal a betyárok - mert betyárok voltak - bekötötték a szemét, pedig úgy se látott semmit. Hegyen - völgyön mentek, botorkáltak, míg elértek a Cuha - patak mellett megbúvó sziklabarlanghoz a ,,Kőpincéhez". Ez a híres barlang a bakonyi betyárok tanyája volt. (Máig is láthatók a kőbe vájt fekhelyek, ülőhelyek).A barlang közepén a betyárok tüzet gyújtottak, Petőfi szemét szabaddá tették, és a tűz köré telepedtek. Nyárson sült szalonnát ettek vacsorára, mellé somlai bort ittak, amit a dobai Endrődi gróf Somló hegyén lévő borospincéjéből ,,fejtették" le. Az egész éjszaka Petőfi versmondásával, vigadozással telt el. A betyárok közepén már kezdett kihunyni. Petőfi még utolsó, megrendítő versét mondta el a betyároknak:

Fürdik a holdvilág az ég tengerében,
Méláz a haramja erdő közepében...

Míg az utolsó szakaszhoz ért, a betyárok mindjobban odafigyeltek és könnyezni kezdtek...

Elmennék én haza, itt hagynám ezeket,
Örömest itt hagynám! De most már nem lehet:
Édesanyám meghalt... kis házunk azóta
Régen összeroskadt... s áll az akasztófa.

Végighallgatták ezek a kőszívű emberek, s lelkükben összetörve, zokogva borultak a költő vállára. Odakint zúgott az erdő, bent a tűz kihunyt, és a betyárok ,,foglyukkal" pihenőre tértek. Másnap kora hajnalban a legöregebb betyár a ,,látogatást" megköszönve, húsz arany pengő forintot dugott a költő zsebébe. Kivezették az országútra, ahol a szemükben egy - egy forró könnycseppel útnak indították Pápa irányába.







A CSESZNEKI VÁR LEGENDÁJA


Nagy Bakonyerdőnek
Vad rengetegében
Meredek hegycsúcson
Sziklák tetejében,
Ahonnan az ember
Fehérvárnak ellát,
Ködök takarják el
Komárom vén tornyát,
Bánk, Réde síkjait
Hol szépen belátni,
S szépen bontakoznak
Ki Győr vonalai,
Ormos, zord kövekből
Vár épült hajdanán,
Nagy, véres időkben
Tatárjárás után.
S török, labanc hada
Hiába döngette,
Rendületlenül állt
Csesznek erőssége.

Most romokban pihen,
Sáncai széthányva,
Pusztuló falai
A vércsék tanyája.
Féktelen dühében
Hogy többé ne lássa,
Felégette, dúlta
Osztrákok császára.
Mikor a szabadság
Szent harcát leverték:
A császárral kötött
Cári nagy szövetség.
Mikor a magyarnak
Nem volt más megírva,
Puskagolyó, avagy
Véres akasztófa.
Hát erről a várról
Elmondok most nektek,
Egy hősi szép mondát,
Egy hős történetet.

Kisalföld elesett,
Pápa vára nincs már,
Mint tenger, özönlik
A pogány muzulmán.
Hírnökök hírt hoznak:
Már Bakonyban járnak,
Aranyát elvitték
A béli apátnak.
Útjokat tűz jelzi
Amerre vonulnak.
Nyomukban halál, vér,
Pusztulnak a falvak.
Dobzódik a szultán
Minden katonája,
Készül a cseszneki
,,Vidám lakomára"
-Most útjokat szegik,
ám gondolnak egyet,
nem vágnak neki
az irdatlan erdőnek.

Az irányt Tamási
S Varsány felé veszik,
Mohó harci vággyal
Mennek Keresztúrig.
A földig égetik
Ezt a kis falucskát,
Hogy még az utódok
Romjait se lássák.
Itt tábort ütöttek
A nagy rétség felett,
Vezérük Ali bég
Nagy pihenőt rendelt.
Hű janicsárjait
Maga mellé vette
S a fenyők dombjára
Őket felvezette.
Hová Csesznek vára
Oly gyönyörűn néz át, -
Király feje nem hord
Ilyen szép koronát.


- Allah szerelmére
Esküdjünk meg szépen,
Hogy a felséges vár
Lesz török kezekben.
Kiszórjuk onnan azt
A sok magyar kutyát,
Szentgyörgy haván rája
Félhold vesse árnyát.
Széles e világon
Segítségük nincsen,
Hunyadi rég halott,
Kinizsi is földben.
Utunkból elhányjuk,
Csesznek pereputtyát,
Európa félje
A szultán hatalmát.
Feljutott a vészhír
Csesznek vén várába:
Ozmánnal van tele
Keresztúr síksága.

A kiserdő felett
Szőlőárkon végig
Harc előőrseik
Szentkirályt kémlelik.
Már volt egykis csata
A ,,nagyberki" dombnál,
Hol György s Kováts vitéz
Véres karddal őrt áll.
Ezek szentkirályi
Falura vigyáznak,
A fejét levágták
Már három pogánynak.
/ A lelkem szárnyat ölt,
úgy elfog az öröm,
ez a Kováts nevű
vitéz az én ősöm. /
Trombiták harsognak,
Peregnek a dobok,
A vár parancsnoka
Riadót fuvatott.

Védelmi parancsát
Kiadta a népnek,
Sáncra követ hordtak
A vári vitézek.
Száz fontos köveket
Hordtak össze bőven,
Több tán ne is maradt
A ,,kőmosó" völgyben.
Damaszkusz kardjuk
Oly élesre fenték,
Bármily borotvának
Is oda illenék.
Aztán visszavonult
Ki - ki a helyére,
Volt ki elenyelgett
Lágy hárfa zenére,
Mit a várispánnak
Szép lánya pengetett,
Mitől vigadoztak
A vári vitézek.

Mikor a kelő Hold
Rávetette árnyát
S ezüsttel vonta be
A vár öreg falát.
Keresztúrnak síkján
A török sürög - forog,
Készülődnek nagyban
Az ágyúvontatók.
Minden janicsárja
Mint a vad, úgy ordít,
A félholdas zászló
A magasba szökik.
- S elindulnak lassan -
Mint a tenger árja -
Elvész irgalmatlan
Ki akad útjába.
Szentkirály, már lángol,
Menekül, fut a nép,
Rablás, fosztogatás
Veszi a kezdetét.

Az a néhány vitéz
Ki szentkirályt védte,
Csesznek felé vonult
Sok pogányt megölve.
Özönlik a tenger -
Csesznek alá értek,
Lesz cifra mulatság
A várbéli népnek.
A ,,seregkút" körül
Verték le sátrukat,
,,Tarachegyre" vitték
Nehéz ágyúikat.
Két kezük nehezül
Karddal és paizzsal -
Ki birkózik meg íly
Félelmetes haddal!
Félholdas zászlajuk
Oly magasra vonták,
Szinte alig látni
Rajta a lófarkát.
Ali bég feltekint
A komor, vén várra:
Porrá lövetem szét
Húsvét hajnalára.
Útilaput küldök
Várbeli kutyáknak,
Lábaik, ha bírják
Köszegig futhatnak.
Vagy rabláncra fűzöm
Őket mind egy szálig,
Még meg se állhatnak
Konstantinápolyig.
Hánykódó tengeren
Már várják a gályák,
Vesszen a tengerbe
Lelje mind halálát.
Bánki várparancsnok
Táborgyűlést rendel
S hogy mindenki lássa
A nagy sáncra lép fel.

Hatalmas buzogányt
Emel a magasba -
Nyakunkon a veszély!
Mennydörög a szava:
Kezünkből a fegyver
Addig ki ne hulljon,
Míg rést nem szakítunk
Török koponyákon.
Várbéli vitézek,
Értsétek a rendet,
Az Isten mindenkit
Szabadnak teremtett.
Egy nemzet se léphet
A másik nyakára,
A vére follyon el
Aki azt kívánja.
Takarodjon haza
Az idegen ozmán,
Mindenki legyen úr
A saját portáján!

Minden nép a sorsát
Akként igazítsa,
Hogy hasznára váljék,
Ahogy jónak látja.
Ne támadjon egyik
A másikra haddal,
A gyengébb is éljen,
Ne vesszen el karddal!
Hogy ozmán csőcselék
Hazánk felégette,
Nem mi gyengeségünk,
A világ szégyene.
Láncra verve hajtja
A vén Európát -
Itt mi megszakítjuk
A szultán hatalmát!
Fel a küzdelemre
Hősök unokái,
Legyenek megszállva
A várnak sáncai.

A vitézek végig
Állják a falakat
S állja erős őrség
A külső kapukat.
Istenre esküszöm
Teszünk ma nagy csodát,
Itt robbantjuk szét az
Erőszak hatalmát.
Induljunk el minden,
Vár apraja, nagyja,
Utánam hős sereg
Fel hát a sáncokra!
Kőgolyók hullanak,
Nagy dörgést hallani,
Hajnal óta döngnek
A pogány ágyúi.
Amint kivehető
A tűz összpontosult,
Szakadatlan lövik
Keletről a kaput.

,,Allah" ordításra
Megmozdul a sereg,
A vár egész övét
Körben támadják meg.
Állják a rohamot
A vári vitézek,
Karddal vágnak pogányt,
Szórják a köveket.
Egy helyütt a sáncon
Két török megjelent
S fejüket fent hagyva
Küldik vissza őket.
Lám, amott mi történt,
Ott egy keskeny odún
Bújnak a törökök,
A leszakadt kapun.
Ott terem a szörnyű
Erejű kapitány
S életét vesztve hull
Halomra a pogány.

- Csodálatos egy nép!
Miként tud csatázni
Ha a szabadságát
Akarják elásni.
Roham rohamra jön
Hajnaltól estélig,
Lent a sánc tövénél,
Pogányvér patakzik.
Egy végső rohamot
Maga a bég vezet,
Ordít a janicsár,
Hogy tán magyart rettent.
- S kardot hány hirtelen,
Összefut a pogány,
A bég fejét ketté
Vágta egy buzogány.
Az ostromnak vége,
Fut, aki merre lát,
A vár környékén már
Alig látni pogányt.

Ki másnak akarta
A sírját megásni,
Most ott a sánc alatt
Nyugosznak csontjai.
Csesznek vén váráról
Ez volt a történet,
Lantom elnémítom
Eddig szólt az ének.







DAL A CUHAVÖLGYI KŐBÁNYÁRÓL


Kéklő hegyek, erdők között
A Nap aranyba öltözött
Egy kis csapat húz át korán,
Felettük zeng a csalogány,
Hegyoldalon vonulnak át,
Érnek erdőt, érnek sziklát,
Vadkant látnak, szarvast, őzet,
Beszélgetnek, nevetgélnek.
A bánya jó messze van még,
Most járják fenyves közepét,
S ahol dalolva cseng az ér,
A kiscsapat oda leér.
Mélyből magasba föltekint -
A Nap csókolja bérceit.

Munkára forró vér hevít,
Markolja mind szerszámait.
A fúró cseng, zeng robbanás,
Nem volt még itt ily akarás!
Feszülnek az izmos karok,
Szakadnak szikladarabok.
Nóta harsan a völgy felett,
Madár nem zeng ily éneket,
A munka itt - csak ráadás,
Dalolva zeng a kalapács.
Ott fönt a szikladombon
Suhanva száll a fuvalom.
Viszi, röpíti messze át
A kőfejtők szabad dalát.

S mint a jó gazda, magvető,
Örül a bányavezető.
Nem volt még ily bányász - csapat
A csodás, szép kék ég alatt.







ÉDESANYÁM


Az én anyám, a legdrágább asszony.
Aggódik a sorsom felett:
Ki szel majd ártatlan, tiszta kézzel
Frissensült, puha kenyeret.

Az én anyám sokszor könnyez értem.
Anyám az Isten megáldott!
Virágot himbáló szívem felett,
Ő gyújtott fel piros lángot.

... Csodálatos, nagy időket érjek,
Mint pátriárka - aggastyán.
Asszony virrasszon halott szívemnél,
Olyan mint az édesanyám.







GONDOLATOK ARATÁS IDEJÉN


Uram, ma hadd mondjunk köszönetet,
Hogy adtál újra erőt, kenyeret.
Te akartad így - eljött hatás -
Hogy lett vetés és lett bő aratás.
Ünneplőben van a mező, a rét,
Köszönti minden drága Istenét.

Uram, légy velünk, hisz minden szódra
Lágyan ring lelkünk öröm hajója.
Ha megsebzi szívünket a világ,
Te légy bennünk a hit, az olajág.
Ha elesünk a sorson, végzeten,
Könyörülj az eltépett életen.

Van föld, ahol most nincs aratás.
Halál - mezők felett csak pusztulás...
Házak égnek, - menekül a lángba
Síró gyermek - és anyját kiáltja.
Uram, ne késs, tárd ki a két karod,
Vér ne folyjék, állítsd meg a harcot.

Uram, ma hadd mondjunk köszönetet,
Adj békességet és drága csendet.
Hányják szét a fegyvert a seregek,
Találják meg egymást az emberek.
Cserélje ki szívét a bajvívó,
Legyen szép az élet, - és nagyon jó.

Uram, kérünk, legyen erős várunk
E hely, hol most Tégedet imádunk.
Ha látsz majd csüggedő, tépett arcot,
A lelkekben kongasd a harangot.
Ha kísértenek s a világ rettent,
Uram, őrizd bennünk a tüzeket.







MÁJUSI DOMBTETŐN




Álmok zenéje hull a szívemre
Amint a kicsi dombon megállok.
Ó, csodás a kék ég végtelenje,
Dalolnak a májusi virágok.

Susogó, apró kis ezüstszárnyak,
Fehér szirmok hullanak fejemre.
Fészket takarnak a kicsi ágak,
Madár sír fent lágyan énekelve.

Csodás ez az égi harmónia!
Ki vezényli az örök, nagy zenét...?
Ki emeli fel, fel a magasba -
Ki szabja meg a végét, kezdetét...?

Lágy - édesen szétterül a zsongás.
Átszellemülve szívem emelem.
Köszöntlek Élet - és új virágzás,
Köszöntlek május - forró szerelem!

Lágyan - szédítő édes borongás-
Bennem újra ifjú tüzek égnek.
Újra élek! - jöjj, jöjj szép Látomás,
Szívemmel a nagy Titkok beszélnek.







MERENGÉS MAGDUSKÁRÓL


Aranylott künn a búzatábla
Borongott fenn az égi táj
Vérem dalolt a zengő Nyárba
Zengett, dalolt a csalogány

A mámoros, édes zavarban
Szívem megkondult csendesen
Szívemmel halkan messze vágytam
S ezer virágot öleltem

Magduska volt a legszebb rózsa
Szelíd, borongó szép virág
Magduska lett az életemben
A ringó, legszebb rózsaág.







NEM ÉN AKARTAM

Azoknak, akikre háborút hoztunk


Bocsássatok meg, nem ölni jöttem,
Ártatlanok vére rám nem tapad.
Engemet is épp így ver az Isten,
Úgy érzem, itt az ég is leszakad.
Hová mentek, hová menekültök...?
Erre minden kiégett, üszög.

Nem én gyújtottam fel a mezőkön
Az aratásra megérett kalászt.
Máshol érett a szennyes, vad ösztön,
Más viseli a rothadó koronát.
A levegő, a víz is átkozott,
Sötétbe bújt a Nap, leáldozott.

Szomorúan nézem a Don vizét,
Amint lassan, csendesen hömpölyög -
Korom - földek gránáttépte sebét -,
S aggastyán jön, életért könyörög.
És hallom a szörnyű vad ordítást:
Meg kell halnod, a te időd lejárt!

És meghalt itt, jaj, már minden élet!
Nem nyit ki a szív, nincs már szerelem.
Az Isten - napja itt már elkésett,
Kín, félelem táncol az idegen.
A gyalázat bélyege ül rajtam,
Bocsássatok meg, nem én akartam!

Nem én gyaláztalak meg asszony - népség
Állat módra - az én vérem tiszta.
Csonttá dermedt a sok fiatal szépség,
Fegyver dörrent - s hörgött az éjszaka.
Szívetekben égő rongy maradtam,
Nem én akartam, nem én akartam!







NEM SZÜLETETT KRISZTUS




Negyvenkettő karácsonyeste volt,
Puha, fehér hó mindent eltakart.
Ágyúink álltak némán kihűlve,
Mély, halálos csend ült Uriv alatt.
Bunker fenekén fagytól reszkettünk,
Néztük egymást - hazaszállt a lelkünk.

Mi, kik átéltünk véres csatákat,
Kíméletlen, zorddá vált a lelkünk -
Karácsonyesti halk áhítatban
Imádságra kulcsolódott kezünk.
Odafönt a Hold szomorú képe
Fagyos fénnyel ült a Don vizére.

Szerettünk volna mindent odahagyni,
Lemosni a gyilkot, vért kezünkről.
S hol még béke ült - magyar ég alá
Hazatérni idegen mezőkről.
Megbékélést vártunk, a Messiást
Kínos, nagy csendben néma katonák.

Egyszer csak óriási dörgés támadt,
Ezer ágyú kinyitotta torkát.
Fehér havon piros tócsa áradt,
Halál ülte meg azt az éjszakát.
Ömlött a vér... ronggyá szakadt a hús -
Karácsony volt - s nem született Krisztus.










A RÉDEI HÁLAADÓ ISTENTISZTELET ALKALMÁRA


Ünnepet ülni jöttünk ma ide,
Régen áhított drága ünnepet.
Világ ahol nem jár vad zenével,
Hol békesség szállja a szíveket.
Lehullani lelkünk úgy szeretne
Az Úr oltárának szent kövére.

De szép lesz így együtt elzokogni
Bánatunkat bús magyar ég alatt,
Örömünket, ami oly kevés,
Miről ajkunk talán nem is szólhat.
Zúgjon bennünk, zengjen ajkunkon már
Az örökszép kálvinista Zsoltár.

...S álljunk meg most az Úristen előtt-
Mit ránk hagytak őseink, van hitünk?
Napról-napra vérzünk, fogy az erőnk,
És jaj, a kárhozatnak engedünk.
Közeledik egy szörnyű, nagy dolog:
Hitünk mécsese lassan ellobog.

Nem lesz hit, nem lesz kálvinista
Mindent elsöpör; szétszór a világ.
Rügyet fakaszt új, idegen vallás -
És hervadón hull le a magyar ág.
Lassan némul köztünk az Úr szava
S gaztól virít a templom ajtaja.

Gyermekeink a világ ölében
Sátán szívektől lassan romlanak.
Lassan elvész Krisztus, a Megváltó -
Szívekből az álmok kihullanak.
Ki menti meg e gyenge lelkeket...?
Drága Isten, nyújtsd le a kezedet!

- Vagy veszni hagysz? Nem egyedül veszünk,
Velünk együtt pusztul el a nemzet.
S bármi jöhet, semmi nem pótolja
A kálvinista hitet, értelmet.
Uram, ne engedd, hiszen Te látod,
Elborítja tövis a virágot.

Amely alatt élünk, e szent eget
Zord fellegek hányszor takarták el
S az ősi szent Zsoltár hangjainál
Kálvinista had jött tűzzel, vérrel-
Hányszor védte karddal ezt a hazát
És zokogta búsan önnön jaját.

Elvették iskolánk, templomunkat
Letiporták - s kinőtt a sírhalom.
Kálvinista erőtől omlott le
A gőgös és nagy Habsburg hatalom
Mert hittek-s az Úr kezében voltak,
A szívünkben szent tüzek lobogtak.

Hányszor mondtunk erdők rejtekében,
Zúgó nádasokban halkan imát
A felzúgó Zsoltár hangjaira
Az ellen eldobta mérges nyilát.
Az ég felé emeltük fel a kart,
S lett új helyünk a magyar ég alatt.

Népem, sokat szenvedett drága nép
Kétségbe esett drága magyarok,
Jön... jön az Úr... jön a félhomályban
Lendüljenek magasba a karok.
Legyünk mindnyájan újjá teremtve
S térjünk vissza az Isten ölébe.







SÍRHATSZ SZÉKELY ANYÁM

Szeretettel ajánlom Dr. Sárosdi Zoltán
marosvásárhelyi orvos zászlósnak


/Széttiporva a szívnek lángja ott,
Mindenki zokog, Erdély már halott.
Elveszett a föld/

Sírhatsz, sírhatsz székely anyám,
De sok lett a bánat.,
Gyászfátyollal takartak le
Minden székely házat.
Fiad, lányod hol, merre jár,
A jóisten tudja...
Bujdosásban vérzik, veszik
Szerte a világba.

Sírhatsz, sírhatsz székely anyám,
Sose látlak Téged.
A jóisten tán szereti
A sok székely könnyet?
Nem csókolom soha többé
Sápadt, síró arcod,
Alkonyatban nem locsolom
Muskátlis ablakod.

De ha egyszer mégis, mégis
Sorsom haza visz majd,
Keresem a kicsi házunk
S ősz székely Anyámat,
Halkan mondják az emberek,
Ne keresd Anyádat,
Székely szívét, vérző szívét
Megölte a bánat.







SÍRNAK A RÉGI PORTÁK


Sírnak a régi paraszti porták,
A pajtákat, szekereket bontják.
Nem nyerít szép táltos az udvaron,
Nincs, ki örüljön szép magyar dalon.
Itt minden kő csak keseregni tud,
Merre visz az élet, merre az út...?

A föld hideg, a szívét elvonta,
Nem ébred többé paraszti csókra.
Elmennek a régi Föld - szeretők,
Fogy a számuk, telnek a temetők.
Ahol régen zsoltáros csend áradt,
Kósza vad zene repít ott szárnyat.

Tíz, húsz, ötven, vagy tán száz év múlva
Lesz itt paraszt ki örülni tudna
Mikor aranylik a búza - tábla,
Vagy érett gyümölcs roskad az ágra?
Utánunk nem jönnek a fiaink,
Megszakadtak itt már az útjaink.

Sírnak a régi paraszti porták,
Új törvények jöttek - és új formák.
Csákány villan rést vágnak a falon
És kész pusztaság lesz minden udvaron.
A parasztszív elnémul örökre...?
Csókkal ki hull majd a drága földre?







SZABÓ SÁNDORNAK, AZ 1848 - 49 ES SZABADSÁGHARC NEMZETŐR KAPITÁNYÁNAK EMLÉKÉRE


Amikor már nem volt merre nézzen,
Láncát csörgetve nyögött ez a nép.
Hitvány gazok torkába fojtották
A szabadság drága leheletét.
Sűrűn nőttek ki a börtön falak
S veszett minden a magyar ég alatt.

Valahonnan föltört az őserő,
Kipattant a hősi magyar szikra.
Zászlók alá új seregek jöttek,
Egy nemzet indult el hősi útra.
A hazáért! - zengett a hitvallás -
Forradalommá nőtt a szent parázs.

S akkor jött Jellasics zord hadával,
Összetörni, szétzúzni a magyart.
Egy nemzetként állt ki a hősi nép,
Hüvelyéből suhanva szállt a kard.
Bécs váráig futott az áruló,
Magasba szállt a hősi lobogó.

Ott voltál te is e hős seregben,
Erős karodban villogott a kard.
Ott voltál, ahol a vész legnagyobb volt,
oda mentél, hol a halál arat.
Isten küldött - hívott a szent haza -
Ez a nemzet nem veszhet el soha!

S ott voltál, hol szörnyű dübörgéssel
Lezúdult vadul Világos, Arad,
Hol elpusztult a hős tizenhárom,
Gyilkos golyótól s bitófa alatt.
Ott voltál - és jaj, akkor veletek
Sírtak az összetört fegyverek.

Most itt állunk, rólad emlékezünk.
Megköszönjük a nemzet nevében:
Értünk véreztél a nagy csatákban,
Neved legyen örök dicsőségben.










  
 
0 komment , kategória:  Nagy István Attila & Bálint  
Hóbor Hajnalka versei
  2020-07-13 21:15:32, hétfő
 
 







HÓBOR HAJNALKA VERSEI









ELMÚLIK-E...


Elmúlik - e, mint jött.
Hirtelen, erôsen,
Vagy szenvedek míg élek,
Hogy ily távol vagy tôlem







HALÁLOS FÁJDALOM


Halálos fájdalom
Torzítja arcomat,
Azt hiszem ordítok,
De nem hallom hangomat.
Zokogva rohanok,
Hiába, eltûnt már.
Eltûnt, én itt vagyok
Megszûntem, elhagytál.
Gyôztél, én vesztettem,
Fájó seb lelkemben,

Mi jelzi, hogy itt jártál.







MEGLÁTTALAK


Megláttalak,
Éreztem meg kell, hogy állítsalak.
Szép voltál, gyönyörû,
Mind közt a legszebb
Kértelek sétáljunk,
Nem lehet- felelted.

Hogy miért, azt nem tudom,
Csak azt, hogy szenvedek,
Szenvedek, mert nem nyújtottad
Felém a kezedet.

Egyedül sétalok,
S Te mégis itt vagy velem,
Sétálunk karöltve...
Igen, ezt képzelem.

Tudom jól csak ábránd
De mégis remélek.
Remélem, hogy egyszer
E verset is megérted.







TE VAGY NEKEM


Te vagy nekem a nap az égen,
Illat a szélben,
Virág a réten,
Te vagy nekem a csillagos ég is,
A fény is az éjben,
Gyöngyszem a mélyben,
Szeretlek,
S Te szeretsz én érzem.







TÉRJ VISSZA HOZZÁM


Térj vissza hozzám,
Hogy fény legyen
Újra lelkemben,
Hogy tudjam
Nem hiába lélegzem,
Hisz van kiért

Szenvedni
Reszketni
Őrülten,
S van kit őrizni
Mélyen a szívemben.





  
 
0 komment , kategória:  Hóbor Hajnalka  
Hosszú Bettina versei
  2020-07-12 22:30:30, vasárnap
 
 





HOSSZÚ BETTINA VERSEI









AMIÓTA MEGLÁTTALAK...


Amióta megláttalak él bennem az a nap,
Mely számomra egy jó emlék marad.
Nem tudom nem feledni pillantásod,
Amelynek fénye engem elárasztott.

Szemeidnek csillaga ott ragyogott az enyémben,
Szavaidnak édes sugallata rabul ejtette szívem.
Nem is gondoltad volna, hogy lesz egy lány,
Aki folyton csak rád gondol, s téged szeret már.

Pedig elhiheted, hogy ez így van,
Az én szerelmem őszinte és tiszta.
Amióta megláttalak él bennem e érzés,
Melyet letagadni, elfelejteni képtelenség.

Szívemből szóljon hát e kedves szó.
Amit kimondani s érezni oly jó.
"Szeretlek" - elmondani csak egyszer,
Lehetetlenség ez drága szerelmem.







ÁLMAIMBAN TÉGED KERESLEK...


Álmaimban téged kereslek,
Hiába amikor nem lellek.
Eltűntél oly hirtelen,
S nagyon fáj ez nekem.

Elmentél s tudom is hogy hova
Miért pont te s miért pont oda?
Hazugok s irigyek azok az álmok,
Melyekre most már te vigyázol.

Álmaimban már nem kereslek,
Tudom, ez ellen semmit nem tehetek.
Más valakinek vagy te az álma,
Még ha bánat is súlyt a mára.







EGY CSODÁLATOS ÉRZÉS


Szívem legmélyén érzem azt,
ami mindenben megváltoztat.
egy csodálatos érzés mely velem van,
legyen akár éjjel, s legyen akár nappal.

S nem tudom, hogy meddig még,
lesz velem e gyönyörű érzés,
mely felüdít, ha szomorú vagyok,
s tudom, hogy ebbe bátran kapaszkodhatok.







EGY GYÖNYÖRŰ ÉJSZAKÁN...


Egy gyönyörű éjszakán várok rád,
várok rád, csak várod rád,
hogy az álmaimban minél előbb,
jöjj el hozzám.

Ott egyedül csak neked lehetek,
csakis veled lehetek,
addig míg egy új reggelre,
fel nem ébredek.

Hagyom s akarom, hogy a lelkünk,
az álmaink szárnyán vigyen
tovább, tovább míg véget nem ér,
e gyönyörű éjszaka már.







EGY ÖRÖK EMLÉK MARAD


Szívemben örökre ott lesz egy emlék,
Melyet te töltöttél fel nem rég,
Csókjaidnak sokasága,
Testemnek, s lelkemnek palotája.

Soha nem hittem volna, hogy egyszer így lesz,
Hogy te is érezni fogod, amit én már érzek,
Melynek tüze már régóta ég szívemben,
S nem fogom hagyni, hogy elaludjék sohasem.

Ha felkel a nap, vagy ha eljő az éj
Én mindig veled leszek, sose félj.
Ha távol is vagy, s én oly közel,
Szerelmünk mindig átölel.







FÁJ AMIKOR...


Fáj amikor rád gondolok,
S az is amikor nem.
Fáj a szerelem amikor,
Nem jön el sohasem.

Fáj amikor éjszakákon át,
Folyton csak várok rád.
Miközben te odaát,
Egy másik lánnyal vagy már.







REGGELI BOLDOGSÁG


Reggelente boldogan s kipihenve kelek fel,
Mert tudom, hogy nem sokára ismét velem leszel.
Még ha csak rövid idő is amit együtt lehetünk,
Ez legyen egész napra éltetőnk.

Sokan nem helyeslik, amit teszünk,
S megpróbálnak keresztbe tenni nekünk.
Irigyek, féltékenyek, s gonosz dolgokra képesek,
Ha nem kapnak, meg minket már becsmérelnek.

De mi ezzel ne foglalkozzunk,
Csak mi legyünk egymásnak.
Hagyjuk az irigységet másnak,
Még ha sokszor fáj is, ne törődjünk mással.

A nap is csak nekünk ragyog fel,
Azért, hogy szerelmünk tűzét élessze fel.
Leírhatatlan öröm ez nekem,
Hogy minden reggelen veled lehetek.







SZERETLEK AZÉRT AKI VAGY


Szeretlek azért aki vagy,
S azért is mert nekem vagy.
Soha nem feledem el azt a napot,
Amelyen a sors minket összehozott.

Szeretlek azért aki vagy,
S még jobban azért amilyen vagy.
Türelmes, kedves és egy jó ember,
Aki tiszta szívből szeret engem.

Szeretlek azért aki vagy,
Még ha olykor bánatos is vagy.
Gondolj akkor arra ki neked kedves,
S ne feledd, hogy ő mindig veled lesz.







TE VAGY NEKEM


Te vagy nekem a fénylő csillag,
Mely minden éjszakán az égen fenn van,
S ragyogsz csillogsz ott oly fényesen,
S szívembe ezernyi érzést gyújtasz fel.

Te vagy nekem a mező, a rét,
Melyen minden nap járok én.
Virágait s növényeit te termeled,
Hogy azokat szép csokorba szedhessem.

Te vagy nekem a boldogság,
Melyre rágondolni nem hazugság.
Melyet átélni nap, mint nap,
Úgyhogy közben szívemben ott vagy.








  
 
0 komment , kategória:  Hosszú Bettina   
Fenyő a király
  2020-07-11 22:00:50, szombat
 
 













FENYŐ A KIRÁLY




Van, ami örök: Fenyő Miki Csókkirálya az élőben legtöbbet játszott dal.


Rekordszámú, 23 475 könnyű- és komolyzenei rendezvényt tartottak országszerte az Artisjus statisztikái szerint tavaly. A 2019-es koncertekért 762 millió forint jogdíjat fizetett ki 9654 magyar szerzőnek a jogkezelő.

Az Artisjus legfrissebb statisztikája szerint a tavaly legtöbbet élőben játszott dalok listáját - ide tartozik a falunapoktól a legnagyobb fesztiválokig minden zenés rendezvény - a Hungária együttes Csókkirály című slágere vezeti a Csavard fel a szőnyeget előtt, így a dobogó első és második helye is Fenyő Miklóshoz köthető, ugyanis mindkét nótát ő írta.

Harmadik helyre Máté Péter és S. Nagy István Azért vannak a jó barátok című örökzöldje került.

S bár a dobogóról lemaradt, de egyedüli 2000 utáni slágerként így is negyedik a sorban a Magna Cum Laude 2009-es Pálinkadala.

Az ötödik helyen a Beatrice Azok a boldog szép napok című dala áll.







A legtöbbet élőben játszott dalok listáját a Hungária együttes Csókkirály című, 1980-ban megjelent slágere vezeti, az élmezőnybe az örökzöldek mellé bekerült a Magna Cum Laude Pálinka dal című szerzeménye is - közölte az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület pénteken az MTI-vel. Nem volt ez egyébként másként az ezt megelőző évben sem.

Mint írták, az Artisjus minden évben több millió elhangzási adatot vizsgál meg. A zeneművek lejátszását felhasználási csatornánként méri, majd ezek alapján osztja fel a dalszerzők között a korábban beszedett jogdíjakat.

A 2020-as járványt megelőzően évek óta egyre több koncertet szerveztek Magyarországon. Az Artisjus 2016-ban 18 656, 2017-ben 20 007, 2018-ban 22 050, 2019-ben pedig már 23 475 koncert adatait dolgozta fel. Ebben az összesítésben a falunapi fellépésektől kezdve a legnagyobb fesztiválokig, az ingyenes programoktól a belépődíjas zenei koncertekig minden rendezvény szerepel.

A zenészek bevételeinek átlagosan 25 százaléka a jogdíj, a járványhelyzet miatt az élőzenei fellépések elmaradásával viszont sokaknak ez lett a fő, vagy akár egyetlen jövedelemforrása. A 2019-es könnyűzenei rendezvényeken megszólaló magyar dalok zeneszerzői és szövegírói között ezúttal 635,2 millió forintot, a magyar komolyzenei művek alkotói között pedig 126,8 millió forint jogdíjat osztott fel az Artisjus. 1991-en kapnak legalább ötvenezer forintot a művek élőzenei megszólalásáért, közülük 1283 alkotó jogdíja haladta meg a százezer forintot.

A rendezvényszervezők által beküldött listák szerint a tavalyi könnyűzenei koncerteken a megszólaló dalok mintegy 80 százaléka magyar szerzemény volt, és a komolyzenei rendezvényeken is többségben hazai művek hangzottak el (64 százalék).

A legsikeresebb dalokra jellemző, hogy több tucat zenei formáció repertoárjában szerepeltek és több százszor csendültek fel 2019-ben. Az öt legtöbbször játszott szerzemény között egy a hatvanas, egy a hetvenes, kettő a nyolcvanas években született, és csak egy van, ami 2000 utáni.

A 2019-es élőzenei koncertek legtöbbet játszott zenei produkciója a Hungária együttes slágere, a Csókkirály volt (zene és szöveg: Fenyő Miklós), ezt követte az egykori házibulik himnusza, a Csavard fel a szőnyeget (zene: Fenyő Miklós, szöveg: S. Nagy István).

A dobogó harmadik helyére Máté Péter és S. Nagy István Azért vannak a jóbarátok című örökzöldje került. Negyedik a sorban a Magna Cum Laude 2009-es Pálinka dala (zene: Szabó Tibor, Mező Mihály, szöveg: Kara Mihály), az ötödik helyen a Beatrice Azok a boldog szép napok című száma áll (zene: Hirlemann Bertalan, szöveg: Nagy Feró).







Hungária - Csókkirály



Link


Hungária - Csavard fel a szőnyeget

Link


Máté Péter & S. Nagy István: Azért vannak a jó barátok

Link


Magna Cum Laude - Pálinka dal

Link


Beatrice Azok a boldog szép napok



Link


























  
 
0 komment , kategória:  Zene, zene, zene...  
Héja versei
  2020-07-11 20:30:26, szombat
 
 







HÉJA VERSEI


Forrás: http://sharon.qwqw.hu/?modul=oldal&tartalom=988666 /Sharon tárháza/










SZAKADÉK




Előttem mélységes szakadék tátong
Húz, hívogat a csalfa ismeretlen,
Ujjaim szikla szélébe vájnak
Kapaszkodnék vissza, de nincs kegyelem.

Itt lenne a helyem, meleg, biztonságos miliő
Nyugalmat árasztó meghitt, álmos csend,
Ó hogy hív a zavaros, parttalan jövő,
Szemem elé hűtlen délibábot fest.

Éjszakába suttogod vágytól lázas szavaid
Lepkeszárnyon küldesz bódító csókokat,
Magam mellé álmodom ölelő karjaid
Lehúz az örvény, a délibáb hívogat....










VESZÉLYES VIZEKEN


Veszélyes vizekre sodort a véletlen
Nem tudom hogy mit, s miért tettem
Nem értek már semmit, de hát nem is akarok
Csak sodródom az árral, vajon merre tartok?

Tombolnék a viharral, mely csónakom sodorja,
Máskor meg derűsen nézek a holnapba
Mint megbomlott elme, kóválygok céltalan,
Kereslek mindenhol, mindenben, hasztalan.

Hangod rezdülése megbénít azonnal,
Tekinteted éget, izzó parazsakkal
Csábító mosolyod az ájulásig hergel,
Kövezzetek csak meg, az sem érdekel!

Nem akarok mást, csak hallgatni, figyelni,
Míg hozzám beszélsz, néha megölelni
Semmi mást, csak nézni, kezedet keresni,
Csak magamban zokogva, csendben szeretni!


Szép estét, jó éjszakát!






  
 
0 komment , kategória:  Héja  
Heiner Ágnes versei
  2020-07-10 21:00:35, péntek
 
 







HEINER ÁGNES VERSEI









AZ NEM JÓ...


Az nem jó, akiért nem kell sírni,
Akiért nem kell este forgolódni.

Mindig az kell, aki megaláz,
Akiért a szív keservesen fáj.

Az nem kell, aki hűséget fogadna,
Aki mindent feladna.

Én olyat szeretnék szeretni,
Akinek nem kell finomat főzni.

Akinek nem lenne előttem titka,
Akiért nem kéne várni hiába.

Én úgy szeretnélek szeretni,
Úgy szeretnék fájdalom nélkül nevetni.







BOLONDULÁSIG


Gyűlölök és szeretek
Bolondulásig
Megőrülök, nyugtalan szívem
Hajnal hasadtáig.

Szemedet nézem
S már nem itt vagyok
Körülem fényes zuhatag
Vízesésben zuhanok.

Kékes fény világít
Éjjel ágyamban reszketek
Csókod ízét érzem ajkamon
És lassan megbolondulok.

Szívem félelmében megtorpan
Egy pillanatig
Hisz őrülten szeretlek
Bolondulásig.







A CSÖND


Az ősz már rég lehullatta levelét,
S én nem mondtam még el,
Amit szeretnék.

A tél is itt van, bekopog,
De én csak motyogok,
Nehogy meghalld, mit mondok.

Tavaszodik, kivirul a táj,
S talán most elmondom végre,
Mi az, ami fáj.

Nyár lesz, aztán újra ősz,
Csak nézem, ahogy havas lesz a föld,
S még mindig fogva tart a csönd.







EMLÉKSZEL...?


Emlékszel mikor emléke menedéket nyújtott,
Rá gondolva szemedbe könny szökött?
Emlékszel mikor rád mosolygott,
Kacagása minden bánatot elűzött?

Emlékszem, igen, régen volt,
Azóta szívemet betemette a hó,
Emlékszem, igen, régen volt,
Azóta tovaszállt minden mi jó.

Emlékszel mikor vártad őt,
Éveken át reménytelen,
S szíved nehéz lett, mint a kő,


A remény kihalt a szemedben?

Emlékszem, az már rég elmúlt,
A szél tőle távol fújt,
Emlékszem, elfeledtem milyen,
Homályos lett képe szememben...

Emléke egyre homályosodik,
Mint pocsolyába esett fénykép,
Oszlik szét a kezemben,
Szívem többé nem emlékezik...










FÁRAD A SZEM, S A KÉZ...


Fárad a szem, s a kéz,
Midőn eléri a vég,
Testét, s lelkét adja,
De még nem tudja
Kihez, s hova tér.

Fárad a száj, a szív, s az értelem,
Elfárad benne végleg minden érzelem,
S már csak csendben pihenne,
S figyelné, ahogy a nap lemenne.

Elfáradt végleg,
Behunyta két szemét,
S lassan letette kezét,
Ajka még mondta volna,
Mit gondol az ész,
De szíve utolsót dobbant,
S lelke elhagyta testét,
Miközben figyelte a naplementét.







FELTÉPI A SEBEKET...


Feltépi a sebeket,
Kibuggyan a meleg vér...
Marcangolja körmeivel,
Port fúj bele a hűvös szél...

Simogatja a hegeket,
Szívét mardossa szét...
Letörölné könnyeivel,
De a szív kővé lett rég...







HA CSILLAGOK KÖZT JÁRSZ


Ha csillagok közt jársz
Engem ott mindig megtalálsz
Hisz nem vagyok én már Isten mása
Csupán a holtak társa.

Nézz fel az égre
S ha igazán kívánod
Mosolyom ott ragyog
Nyugalom övez engem végre.

Nézd a csillagot
Mi valaha voltam
Most ott vagyok
S emlékem így rád hagyom.







HALLOM...


Hallom, hogy üti az ajtót:
Kop, kop
És csendben azt súgja:
Most, most
Én mondanám, hogy:
Nem, nem
De érzem, hogy:
Kell, kell
És csendben súgom:
Még, még
Mert, ami kell most az a:
Kéj, kéj







HA MENNÉK IS...


Ha mennék is
Csak egy csókra maradnék
Ha maradnék is
Azt nem tenném
Ha mégis
Csak álmodnék.







HOL JÁR AZ ESZEM...


Hol jár az eszem
Csak a csengőt figyelem
Mindig meglesem
Lássam Kedvesem.

Hol jár az eszem
Lélekben Vele
Mégis feledem
Édes Kedvesem.

Hol jár az eszed
Csak a csengőt figyeled
Mindig meglesed
Lássad Kedvesed.

Hol jár az eszed
Tán már nem szereted
Tudod nem lehet
Így te is feleded.

2001. január 29., Zalatnay Sarolta Hol jár az eszem? című művének felhasználásával







ISTEN ÁLDJON TÉGED MAGYAR!


Isten áldjon meg téged magyar!
Mit művelsz most éppen?
Bitang, s hazug vagy,
Csak harcolsz magad ellen.
A jókedv, s bőség már rég odaveszett,
Védőkard helyén harcmező lett,
S a balsors még mindig tép,
Te buta, te balga nép!

Ki a múltat mindig csak siratja,
Ki nem látja a jövőt, csak hazudja,
Kinek nem adnak jelent,
Kit csak szítanak egymás ellen.
Ez lenne a mi hazánk?
Hol békét csak a sírnál látsz?
Szánjon meg téged az Isten magyar!
S igazán szégyelld magad!







KERESEM A SZÓT...


Keresem a szót,
Mi elmondja,
Mennyire jó...
Veled!
Keresem a szavakat,
Hogy leírjam,
Örülök...
Neked!
Keresem, keresem,
De kifejezni ezt
Szavakkal nem lehet!
Egy-két ismerős szó,
Mi eszembe jut,
És jó!
Boldog vagyok...
Veled!
S örülök, hogy vagy...
Nekem!
S szeretlek...
Téged!
Amíg csak...
Élek!







KERESEM AZ UTAM




Keresem az utam
Megint egyedül,
Kutatok valaki után
Itt legbelül.

Magányomban nincs szó,
Se hang, se szívdobbanás,
Csak az üres, néma kongás.

Látom már közeledni felém,
Haja barna, szeme fekete,
Átkarol és megcsókol,
Szőke hajába beletúrok.

Ébredek zaklatottan
Igézve hallgatom a csendet
Ahogy kong benne a semmi
S tudom: nincs itt senki.







MA ÉS HOLNAP




A múltat egy kútba dobtam,
Csak én tudom hol van.
A szépet megőríztem,
De a rosszat elfeledtem.

Tégy te is így,
Hogy boldog lehess,
S legyen ma és holnap
Neked és nekem mindennap.







MIKOR A HOLD RÁM MOSOLYOG...


Mikor a hold rám mosolyog,
Mosolyod ég szívemben,
Mikor a nap éjre dől,
Elsötétül képed előttem.

Ha szivárványt látok,
Te vagy ki eszembe jut,
Ha feketén hömpölyögnek a viharfelhők,
Sós könnyűm a számba fut.

Nem érdemled meg szeretetemet,
Csak fájdalmat okoz emléked,
De lelkem újra és újra felidéz,
Beleremeg, ha titokban megigéz.







MOST . . . . . . . . . . . . . . . . . . .




Itt van az idő: most!
Most fogd meg a kezem!
Most mondd, hogy szeretsz!
Most, most, most...
Most akarom,
Most akarlak,
Csak most akarok élni,
Itt és veled: most!







NÉLKÜLED


Álomba ringatom magam,
Mikor magányom úgy kívánja,
Nélküled minden nap ezer év,
S nem alszom éjszakánként.

Volt mikor nem voltál,
S nem is fájt, hogy nem voltál,
De most csendesen-fájón éget,
Hogy nem érinthetlek téged.







NÉZZ RÁM


Nézz rám,
S inkább ne mondd,
Hogy mit,
S kit látsz.

Csak nézz rám,
S mondd,
Hogy így is,
Engem szeretsz.







ODAÁT


Odaát, odaát,
Megyek én,
Ha várnak rám.

Odaát, odaát,
Ha ott leszek,
Nem jövök vissza már.

Odaát, odaát,
Félek menni,
Hisz nem tudom mi vár.

Odaát, odaát,
Megyek én,
Mikor eljő a halál.










ŐSZI NOSZTALGIA


Már csak a susogó fák közt
Hallom újra a hangodat
Nevetésed édesen zizeg
A barnuló-sárgás falevelek alatt.

Néha homályos reggeleken
Mosolyogni látom az arcodat
S nevetve átvészelem
A kínzó-fájdalmas napokat.







SOKSZOR...


Sokszor álltunk csendesen,
Szavak nélkül is lelkesen,
Te meg én...
Réges rég.
Sokszor huncut mosollyal szemedben
Kerestél, s kerestelek szüntelen,
Te meg én...
Sohasem.







SZERELMES SZÍV


Dobban, hevesen dobban a szerelmes szív
Kezed fogja, s mégis odabenn, benn sír...
Boldog, nagyon boldog, hogy arcod tőle mosolygós
Ajkad csókolja, s mégis fél ez tán az utolsó...

Ölel, szorosan ölel a szerelmes szív
Kezed fogja, s mégis érzi legbelül, belül a kínt...
Simogatja lelked, telnek-múlnak a percek,
S csak némán suttogja neked: szeretlek...







SZERETEM...


Szeretem a verset,
S benne téged,
Mert nekem ihletet adsz,
S rímekké faragod azt.

Szeretem a múzsám,
Az én piros rózsám,
Szeretem, ha tüze bennem ég,
S ez űz engem oly rég.

Szeretlek téged,
S benned a verset,
Mert megtarthatom magamnak,
S megtarthatlak magamnak.







SZERETTEM VOLNA...


Sok szépet írtam róla,
Mert sok szépet kaptam tőle,
S én is adtam, s adtam volna...
De tiltott az Ég, s a Sors tőle.
Nem érezhettem jobban,
Milyen mikor szeret,
S kínzott az érzés álmomban,
Hogy több sosem lehet,
Pedig szerettem, s szerettem volna...







SZERETNÉK...


Szeretnék egy népet,
Egy újat és szépet,
Kinek nincsen piszka, mocska,
Kinek tényleg dicső a múltja.

Szeretnék egy hazát,
Mely olyan, mint az igaz barát,
Melynek mindig ölelő a karja,
S ha baj van, kezét nyújtja.

Szeretnék én igazságot,
S eltörölni minden hazugságot,
Szeretnék én békében élni,
S végre boldog magyar lenni.







TEMETŐKAPUBAN ÁLLOK


Temetőkapuban állok,
S csendben Őt várom.

Nem tudom, mikor jön
És honnan, de türelmes vagyok.

Lágy szellő simogat,
Körülöleli a sírokat.

Éjjel mécsesek fénye világít,
A hold messziről rám hunyorít.

Engem figyelnek, néznek,
Körülvesznek a holt lelkek.

Kicsit félek Tőle,
Mégsem reszketek a hidegben.

Temetőkapuban állok,
S csendben a Halált várom.







A TŰZ


Szívem már lenyugodott
Nem hajszol
Nem keres
Csak titokban szeret...

Szívem már lenyugodott
Nem figyeli lépteidet
Nem kívánja már csókod
Csak titkon szenved...

Szívem már lenyugodott
Nem gondol rád
Nem várja már jöttödet
Csak tűri a kínt csendesen

Szívem már mást szeret
Emléked most kiteszem
Vigye el a tavaszi szél
S ne tudjam meg soha: te nem is szerettél.







VALAHOL EZ A SZÍV...


Valahol ez a szív megrepedt
Ezer sebből vérzik... érzem...
Valahol ez a szív megrekedt
Vergődik csak a kezemben.

Van, hogy ez a szív rám nevet
Kikacagja balga életem... hallom...
Van, hogy ez a szív kárörvend
Visszhangzik bennem a fájdalom... úgy fájlalom.







VAN OLYAN EMLÉK


Van olyan emlék,
Mitől nem szabadulsz,
Van, hogy elér,
És belebolondulsz.

Van olyan emlék,
Mi gyökeret ereszt,
S a szív csak remél,
S a fájdalom erősebb lesz.

Van olyan emlék,
Amely mindig felvidít,
S nem hagyja, hogy elfeledd,
Borús napokon megsegít.

Van olyan emlék,
Ami könnyeket ejt,
Annyira szeret,
És soha el nem felejt.











  
 
0 komment , kategória:  Heiner Ágnes   
Hámori István Péter versei
  2020-07-08 21:30:19, szerda
 
 





HÁMORI ISTVÁN PÉTER VERSEI




Hámori István Péter (1945. május 7. - ) kortárs író, költő, nyugdíjas újságíró, eddig több kötete jelent meg, ebből 5 verseskötet.

Élet és korrajzi elemekből áll Hámori István Péter költészete. Bennük bizonyos mértékig szembesülünk tébolygó korszakunkban tévelygő lelki önmagunkkal. Hagyományos formájú verselés a Hámorié, kimért rímekkel, pontos ritmusokkal, s ezeken túl főleg észrevehetően szív közeli szonettekkel. Alkotójuk szociálisan is érzékeny költő, a szegénység százszázalékos pártfogója, szavak vigaszával próbál gördíteni a sorson.


HÁMORI ISTVÁN PÉTER: Szerző vagyok a Hevesinél

Link







AJÁNDÉK VAGY




Nekem szép vagy. És kívül-belül tiszta,
felszikrázóan igaz, mint a fény.
Úgy hullsz reám a magasodból vissza,
akár betegre a gyógyító remény.

Nekem jó vagy. És simogató szellő
ömlik a légbe lépteid nyomán.
Szikes földszívem általad lesz termő,
véled telik meg elhagyott szobám.

Messze vagy még, ám én megérzem jöttöd,
kívánásom okosságoddal őrzöd,
Szuszog szívedben megszelídült szándék.

Ajkad nyílik, ezer csengője árad,
Magamhoz vonlak, megérintem állad,
Mert ünnepemhez te vagy az ajándék.







ALANYI JOGON


Itthon vagyok, miért érezzem vesztem?
Szeretet kötöz e földhöz, semmi más.
Hiába tör rám had, hogy kirekesszen,
tisztelet illet meg, nem pedig hibás

döntések sűrű, masszává vált mocskán
kövérre puffasztott balelméletek.
Aki fel akar kapaszkodni hozzám,
várja ki nyugton, míg hozzá én megyek.

Legyek magamnak járó jog, s ne érdem
szerint porciózzák nekem, mi enyém.
Szerzett jussomat már ne kelljen kérnem
"túl az emberélet útjának felén".

Hitem teremtő, hogy a helyem itt van,
hiszem, a gyeplőt még keményen fogom,
s tudom, nekem szól mindenkor e hittan,
ügyvédek nélkül, alanyi jogon.







ARANYHAL VAGY


Nem úgy, s nem így, valahogy másképp.
Ahogy büszkén a kakas lépeget,
mustrállak és iszonyú szándék
morzsolja rád a bűnös éveket.

Nem így, s nem úgy, valahogy mégis.
Talán a felhők méltóságteli
repülésével ellebeghetnék én is,
amíg a jó sors kedvemet szegi.

Néha tépnélek gyilkos indulattal,
máskor öledbe hajtanám fejem,
egyszer szívemre rászállott egy angyal,

szárnycsapdosását már megismerem.
Aranyhal vagy, a tátogásod szánom.
Hiába minden, nincs már kívánságom.







AZÉRT SZÉPEK A VERSEIM...


Azért szépek a verseim,
mit hozzád írok, mert szeretlek.
Ilyenkor lelkem termein
költők árnyai átlebegnek.

Néha az öröm hangja szól,
aztán meg felvisít a bánat.
Te mindig ott vagy valahol,
ahol gondolataim járnak.

Elég nekem egy kis grimasz,
szemöldököd csöpp rándulása.
Hancúrozó, kissé pimasz
kisördögök emberi mása.

Mosolyod szemembe ragyog,
rálebben arcodra a hűség,
az, hogy most melletted vagyok,
édes, zsongító kényszerűség.

Rímgyermekeim hermelin-
palást bársonyán hemperegnek.
Azért szépek a verseim,
mit hozzád írok, mert szeretlek!







ÁTKELTÉL A HÍDON


Úgy tartozol hozzá az életemhez,
mint katicabogárhoz a hét pettye.
A nagy kavargás szele hozzám rendez,
hogy feljajduljon ködvilágom csendje.

Ráültetem lelkem egy tollpihére,
lebegjen, ringjon szellős óceánon.
S mikor mézért száll ajkaidnak méhe,
nyelvem fográcsos börtönébe zárom.

Szeretlek, mint az emberek a sót,
Te vagy széthulló szívemnek a drót,
minden darabját véled összetartom.

Most versem mégis könnyeimmel írom,
reményeimmel átkeltél a hídon,
s én itt maradtam az innenső parton.







DARABOKBÓL RAKOTT


Csak nagy dolgokról ne kérdezz soha!
Menet közben, elágazáshoz érve,
mindig elfogy az ember összes érve,
okoskodik, akár egy ostoba,
kényszer mozgatta bölcsességet érez,
hát nagy dolgokról engem sose kérdezz!

Szomorúfűz alá rakom be testem
hétvégeken, ha munkámat lerázom
magamról és a földre hulló járom
vasát hétfőig nem kell megkeresnem,
álomköd-szőtte dér a paplanom,
testem szomorúfűz alá rakom.

Szeretném, hogyha mindenki szeretne,
az is, aki a halálomra számít,
ne támadjon már Góliátra Dávid,
jöjjön béke az elhazudott csendre,
legyen lakat a cselszövések rendjén,
szeressenek mindenkor, ezt szeretném.

Mindig legyen legalább egy barátom,
kinek lelkén szálló sóhajom landol,
békét horgol harcomra kedvből, dalból,
s mikor szunnyad, vele alszik az álom,
nem hegycsúcsokra, sokkal többre vágyom,
mindig legyen, legalább egy barátom.

Kísérjen az, akivel együtt kezdtem
utam. Lényege szikla-támaszt adjon,
s ahhoz, hogy engem semmivé tagadjon,
harminc ezüst fülébe sose csengjen.
Ne okozza soha olyan a vesztem,
kísérjen csak, akivel együtt kezdtem.

Én ennél jobban nem tudok szeretni.
A harag pántja szívemről lepattan,
bölccsé emel éveim száma: hatvan.
Indulatból nem ér el senki, semmi.
Dühöm, ha van, picinyke lánggal lobban.
Én nem tudok szeretni ennél jobban.

Éljenek jól, akik utánam élnek,
útjuk szépen, friss lélegzettel fussák,
minden hibám legyen nekik tanulság,
s jelzőfényük: pontos, önzetlen érdek.
Az elvégzetlen munka még temérdek.
Éljenek jól, akik utánam élnek.

Mások fejezzék be, mit félbehagytam,
nem fontos az, nekem mi volt a tervem,
mit végeztem, mennyit sikerült nyernem,
s volt-e haszon, amit végeztem, abban.
Eloltottak vagy megmaradtam égve?
Mit félbehagytam, mások fejezzék be.







ELMEZŰR


A szeget szeggel nem szegezhetem,
a papírosra ráragadt a tollam.
Belepusztultam jövő pénteken:
a szemüvegem, nem láttátok, hol van?

A májam kissé megnagyobbodott,
rosszat tesz néki az a sok halikra.
Doktor főorv. is megmondta, holott
fejemből sosem pattant még ki szikra.

Folyó vagyok, mit mindkét partja mos,
fölém hajlik a szomorúfűz ága.
A memóriám harminckét RAM-os,
elutaznék, de a vonatjegy drága.

Megint szalonna napi früstököm,
szemenszedett nagy hazugság a manna.
A szerencsét ragadom üstökön,
számban fityeg egy félig szítt Havanna.

Érjetek utol, még ma délután,
ne legyek mindig vederből cseber.
Szeret engem a nagyvilág, csupán
egy botnak látszó tárggyal fejbe ver.

Fekszem a saját hátam vánkosán,
fejem hasamtól messzire se lát el.
Az rendben van, hogy ott van egy Auchan,
de mit keres itt ez a pszichiáter?







AZ EMLÉKEMET...


Ha majd az én helyemre lépsz,
az emlékemet kell megölnöd,
s bizonyságul, hogy az a rész
téged illet, megörökölnöd
azt a vagyont, mely sohasem
volt a tiéd, kell birtokolnod,
miközben én meg odafent
konstatálom, hogy nem vagy boldog.
Nem irigyellek, de a harc
csak akkor szép, ha nyerni sarkall,
és hogyha küzdeni akarsz,
elmével, szóval, dallal, karddal,
magadat kell legyőznöd, mindig,
s nem szabad kevéssel beérned,
a mindenségtől tán a sírig
kell ontani tápláló mérged,
kevés ide harag, s a félsz,
hiába vágná belém körmöd.
Ha majd az én helyemre lépsz,
az emlékemet kell megölnöd!







EZTÁN MÁR ÍGY...


Próbálom elmondani azt,
hogy csordultig veled a szívem.
Szép szemed fénye megriaszt,
apró darabbá törik minden

előre elkészített szó,
kiszámított, kerek és pontos
szöveg. Íriszed tiszta tó.
A létezésed ténye fontos.

Mondanám én a mondatot,
megfelelvén a nagy szerepnek.
Hűtlen a hangom, hallgatok.
Nézlek. Eztán már így szeretlek!







HAJNALI KORHELYDAL


Hej, cimborák, az áldóját neki!
Fejem üres, mint ciánozott kaptár.
Orrom ólom, s az aszfaltot veri,
értelmem szid, sok jó tanáccsal traktál.

Mit ittam én meg máma hajnalig?
Borral indult a vidám korhely-móka.
Ettől tántorgok tán faltól-falig?
(Whisky is volt jéggel és némi szóda.)

Mért szaporáz úgy az a pózna ott,
hogy elgázoljon, hol van az megírva?
A reflexem - phű! -, majd cserbenhagyott,
az ijedtségre jól jönne egy szilva.

Azt mondjátok: a deci vodka már
"szétköpő körként" sem hiányzott volna?
Én lennék olyan rettentő szamár,
eme kipróbált, élemedett korba'?

Nekem támad az utca, hol lakom
és bokán rúg a barátom a járda,
milyen fény táncol ott az ablakon,
amely mögött mintha valaki várna?

Ismeritek, hogy: "kiskút, kerekes-
kút van a..." hol is? Ha eszembe jutna,
nem lenne képem ilyen szép veres,
bambára gyártott álarc mögé dugva.

Hej, cimborák, a paci rúgja meg!
Lépteimnek most egy a széle-hossza.
A gyomrom enyhén forog és remeg.
Van itt egy korán reggel nyitó kocsma,

belépek hát... vagy ő lép énbelém?
(Gigám, egy jó sört nehogy elszalasszon.)
Most lekvárfőző kanál jön felém,
s az egyik végén ott kárál az asszony!

Hazajöttem? "Puszika, szép nejem!"
A lekvárfőzőkanál most már piszka-
vassá lényegül, célja a fejem.
Hej, cimborák, várjatok! Megyek vissza!







INKÁBB DERŰ


Velem csak csupa hétköznapi dolgok
történnek, mégis mondhatom, hogy boldog
vagyok, mert körülvesz sok kedves barát.

Ellenségeim nincsenek, s nem gátol
kis harcaimban, hogy mindig más bátor,
s én csak dúdolgatom a hősök dalát.

Egyszer volt párbaj a postás és köztem,
másszor a közértben támadt csöpp vitám.
Ha jól emlékszem az egyikben győztem,
miért ne lehetnék mosolygós, vidám?

Engem gyűlölség sose hívott harcra,
Paplanom jóság, bizalom a párna.
A bűnnek mindig szederjes az arca,
Zsebéből lóg a fojtogató-spárga.

Az én életem nem kalandok árja,
Inkább derű, amely lakatra zárja
Azt, mi bennem indulatokra sarkall.

Mert ha a szívem hőstettekre verne,
Dobbanásait beleírnám versbe,
Nyugodtra izgatnám magamat, dallal.







ÍJJÁ FESZÜLT


Íjjá feszült tested a röpke csóktól,
tőlem akartad, nem adhatta más.
Mikor az ember friss barackba kóstol,
és kicsurran a mohó harapás

nyomán a dús, elfolyó édesség lé,
melynek szökését nyelvemmel fogom
gátolni, mert csöppjei tesznek széppé,
ajkam szökdel így izzó arcodon.

Íjjá feszült tested a röpke csóktól,
elfeledkeztünk udvarlásról, bókról,
de azt tudtuk, hogy ami lesz, az szép volt.

Jövőt kevert a jelenbe a múltunk,
s miközben ájult ölelésbe hulltunk,
nyögött a föld és felrobbant az égbolt.







KÉPZELETTÁNC


Ha vágypárnára fektetném a tested,
kívánás-paplan volna takaród.
S amíg pilláid álomra ereszted,
elsuttognád, hogy te is akarod

azt, hogy ajkadon pihenjen meg ajkam,
ujjam bizsergést hagyjon bőrödön,
és a szerelmes szép szavaktól halkan,
százfelé szóljon benned az öröm.

Te is tudod, szerelmem édes játék,
képzelettánchoz illő alkalom.
Mégis, mielőtt hozzád ér a szándék

szívszorító ábránddá altatom.
Elveszett hitem fészke lett az álom,
remélhetem-e azt, hogy megtalálom?







KÉRETLEN VALLOMÁS




Azért szeretlek, mert szemedbe nézve
Kutathatom a rejtett bánatot,

Azért szeretlek, mert kezedhez érve,
Tapinthatom a furcsa áramot,

Azért szeretlek, mert ha átölellek,
Hallom, amint a szíved simogat,

Azért szeretlek, mert tudom, hogy kellek,
S elviselem a napi kínokat,

Azért szeretlek, mert arcodhoz érve
Ujjamon tiltott, áldott vágy süt át,

Azért szeretlek, mert melletted élve
Megszokhatom az öröm mámorát,

Azért szeretlek, mert lépted zajára
Zaklatott lelkem gyorsan megpihen,

Azért szeretlek, mert nem vagyok árva,
S tőled tudom: a szeretet ilyen,

Azért szeretlek, mert tehetem nyíltan,
Elmondatlan szó bennem nem reked,

Azért szeretlek, mert amit itt írtam,
Sosem kérted, hogy elmondjam Neked.










KIFESZÍTVE (grendorf-stanzák)


Én oly sok mindent már megéltem,
dobált az élet szerte-szét,
álltam talpon és voltam térden,
alázva, s dicsben, így, e kép
vegyes. Forgott a sorskerék,
s habár nem volt fényes az érdem,
házamból megvan pár cserép,
amikor szóltam csak beszéltem,

mozgott a nyelvem ám a szó
a mindenségben szertefoszlott,
ugye mesém mily megható?
Szövegem ócska, régi, koszlott,
folyvást légüres térben mozgott,
s nem varrja össze szó-szabó,
hiába fércel bűnnel gondot,
e ruha bálba nem való.

Firkáltam stanzát és szonettet,
és akadt néhány ballada,
elítélhetik bár e tettet,
nálam is szólt a dallama.
Védje meg magát majd maga,
Egy-két jó versem elfeledtet,
hiszen ha szívem játszana,
nem nyerné meg a végső meccset.

Erkölcsileg magasba vágytam,
és most a mélység átölel.
Úgy lettem védő szétlőtt várban,
hogy tudtam, sajnos nem jön el
a győzelem. Pedig közel
éreztem, s mindhiába vártam.
Törpévé tengervágy növel,
homokként, kagylóhéjba zártan.

Az iskolát magamban hordom,
s várom, a lelkem felnevel.
Nem hiányzik Oxford, se Sorbonne,
mindent önmagam értem el.
Mondjátok, az mit érdemel,
kinek vágya Párizs, vagy London,
de Héregen utcát seper,
s gyáva ahhoz, hogy zászlót bontson?

Az én zakómat más ne hordja,
s a törülközőm is enyém.
Akad, akinek rám van gondja?
Talán a Koponyák hegyén
az egyik lator jön elém,
hogy rémülő szemembe mondja:
van hely a kereszten, te vén,
kopott szerkezet, más bolondja.

Maradnék is, amikor mennék,
s amikor mennék, maradok.
Persze ideköt minden emlék:
érzések, tárgyak, alakok.
Néha úgy vélem, zavarok.
máskor meg, hogy hibás a termék.
S azért, mert élni akarok,
úgy teszek, mintha halott lennék.







KI HOZZA VISSZA?

(Nagy László kérdésére)


A szerelem már odaát van,
őhozzá méltó palotában.
Leselkedik a folyó medre,
az evickélő szeretetre.
Az önzetlenség gépe parkol,
átinteget a túlsó partról.
A hűségnek is van ott szállás,
mellette áll a megbocsátás.
A megértés éppen most röppen,
gyülekeznek ott egyre többen.
Sok jó szívünk, ázik és átfagy,
s mióta Te is odaát vagy,


fogyó szavunkra más se rebben,
többen vagytok, s mi kevesebben.
Nincsen már bölcs se, kit kifosszak,
itt maradtak a szűzi rosszak,
nyüzsögve torlódó sorokban.
Ami nekünk kell, nálatok van.
Aki merész, bennetek hisz ma,
a szerelmet ki hozza vissza,
s mindazokra ki kötöz múltat,
akik már úszni nem tanultak?







KITÁRLAK TÉGED


Olyan szép vagy, hogy a szavak
elszürkülnek, ha dicséreted zengik.

Behunyt szemmel megláttalak,
s kitöltötted értelemmel a semmit.

Ott vagy mindig, hová nézek,
pillantásom szelíd lelkeddel látod.

Összekötnek súlyos évek,
mikor rám mostad kelme-tisztaságod.

Te vagy nekem a bűn feloldozása,
kitárlak téged, hogy mindenki lássa:

kitől feslik bimbóból-rózsás kedvem.

Óvlak, akár kisgyermekét az anyja,
kiért ha kell, hát életét is adja.

Egyszeri vagy. Megismételhetetlen!







LEDŐLT A TEMPLOM


Agyamban élsz. De már a régi tűznek
halvány parazsa izzik lelkemen.
Emlékeim gyakorta visszaűznek
melléd és szíved itt van még velem.
Hogy volt? Mi volt? Próbálom összerakni
hozzád kötött féktelen éltemet,
de csillogásod fénye halvány, talmi,
a múlt varázsa rögtön eltemet.
Új hajnal pirkad napunk bűvkörében,
nem szerelem, ám vastagabb kötél
köt össze minket, erősebb, mint régen,
szebb helyett ez most jobbra ösztökél.

Ledőlt a templom, ám még áll az oltár.
Fontos hogy vagy. S már nem számít, hogy voltál.







LEGYÉL...


Legyél boldog, mert boldogság a sorsod,
Légy gondtalan, mert nem kell mást okolnod,

Légy könnyű, mint a hópehely a légben,
Legyél okos, akár sok dajka, régen.

Legyél nemes, mint hosszan érlelt jó bor,
Légy engedelmes, aki ért a szóból,

Légy ugyanolyan, milyen eddig voltál,
Legyél zsámoly, kit megpillant az oltár.

Legyél fény, amely éjszakára támad,
Légy igaz, lépjen bánatra a lábad,

Légy bűnteli, ki napról-napra megtér,
Legyél áldott, mert engem megszerettél!







LÉGY KÖZEL!


Úgy hiányzol, mint levélnek a harmat,
fűnek eső, futó zápor nyomán.
Közelséged nyugodt álomba altat,
hideg tenyér haldokló homlokán.

Fél lélekkel, ijedten botladozva
gyűjtögetem emléked kincseit.
Nincs jó barát, aki elébem hozna,
hisz rajtad kívül senkim sincsen itt.

Nincs esélyem, ha kísérőm a bánat,
ki mint seregnyi megtagadott állat
nyüszít, liheg és szorítva ölel.

Nem várom azt, hogy magadat kifosztván
forró szíveddel siess ide hozzám.
Távolodhatsz, de mindig légy közel!







MIKOR VAGY


Mikor rám nézel beköszönnek
Otthonunkba a víg hegyek.

Mikor mosolyogsz szembejönnek
Mind, akik minket értenek.

Mikor beszélsz felcsilingelnek
Száncsengők rézharangjai,

Mikor szeretsz e néma jelnek
Megszólalnak a hangjai.

Mikor kacagsz, támadhat bárki,
Bennünk épülnek új falak.

Mikor hallgatsz, a palotái
Szavaknak, összeomlanak.







MONDD IGAZZÁ, MI NINCS!


Én nem kértem tetőled soha semmit,
s te mégis adtál valamit nekem.
Olyat, ami hangulatomon lendít,
párna fejemnek, s arcomra selyem.

Csoda voltál, forrongó állandóság,
életemen átfutó pillanat.
Ahogy fuldokló szemléli a sorsát,
levegő nélkül, mélyen víz alatt,

úgy oltanám veled mindennap szomjam,
kérve borzongó érzést még, ahonnan
egykor adtál. Mondd igazzá mi nincs!

Légy észrevétlen napjaimnak része,
hol nem számít már: érkezel vagy mész-e?
Kezünkön ott a látatlan bilincs.







"MONDD, MIT ÉRLEL..."

A kérdések folytatásának a folytatása


"Mondd, mit érlel annak a sorsa,
akinek nem jut kapanyél..."

"És annak a sorsa mit érlel,
aki már mindent feladott..."

"Mondd, mit érlel annak a sorsa",
ki idő után született?
Úgy érzi, lenne itt még dolga,
s övé a kőrből egy szelet.
Tenné, amit kell, tele kedvvel,
a kevésnek is úgy örül,
attól lesz kedveszegett ember,
hogy nyakán hülye főnök ül.

"Mondd, mit érlel annak a sorsa",
aki öreg és elesett?
Naponta úgy áll be a sorba,
hogy ehessen egy keveset.
A nyomorúság bús haragja
szívét szorítja, mint bilincs,
és a kasszánál visszarakja
a két zsemlét, mert pénze nincs.

"Mondd, mit érlel annak a sorsa",
akinek nincs munkája, rég?
Mindenét zálogházba hordta,
s naponta érzi: itt a vég!
Reggel szokásból útnak indul,
mint munkahelyi hontalan.
De soha nem jut álmain túl,
s már nem hiszi, hogy dolga van.

"Mondd, mit érlel annak a sorsa",
akinek nem jut már fedél?
Csak naphosszat az utcát rója,
azt remélve, hogy így megél.
Kéreget és a pénzt elissza,
este ágya egy durva pad.
A régi házat vágyja vissza,
s nézi a lábát, hogy dagad.

"Mondd, mit érlel annak a sorsa",
ki tanult éjszakákon át?
Esténként a szemetet hordta,
de megvédte a diplomát.
Nem kap munkát, emészti kínja,
és keresi az okokat,
de nem leli, s barátja hívja,
aki Londonban mosogat.

"Mondd, mit érlel annak a sorsa",
ki önszántából lett szegény?
És most örök frankhitel-szolga,
mert távolodik a remény.
Kapaszkodik, melózik egyre,
s hiába árfolyamra gát.
Ácsingózik a banki kegyre,
de nem éri utol magát.

"S mondd, mit érlel annak a sorsa",
ki verset ír, mert így fizet?
Tulajdona egy régi Corsa,
ám versével nem szít tüzet.
Úgy érzi, le kell írni mindent,
akkor is, ha hallgat a száj.
Tanúul megidézi Istent,
de nem lesz hős, ha nem muszáj.

Idézet sorok: József Attila: Mondd, mit érlel... valamint Baranyi Ferenc: A kérdések folytatása







MIKOR VAGY


Mikor rám nézel beköszönnek
Otthonunkba a víg hegyek.

Mikor mosolyogsz szembejönnek
Mind, akik minket értenek.

Mikor beszélsz felcsilingelnek
Száncsengők rézharangjai,

Mikor szeretsz e néma jelnek
Megszólalnak a hangjai.

Mikor kacagsz, támadhat bárki,
Bennünk épülnek új falak.

Mikor hallgatsz, a palotái
Szavaknak, összeomlanak.







NEKEM E FÖLDBE


Sok mindenre lennék még képes,
de az idő a földre dönt.
Mért nem lehettem küldetéses,
akit beszippant lent a fönt?

Mért nem voltam tengeren bója,
vagy a bölcsesség hét folyója,
ami ha baj van, hát kiönt?

Terjeszkednék kártyán nyert telken,
öntözném szikkadt lelkemet.
Azt várnám, mit megérdemeltem,
hogy tán valaki eltemet.

Dörgölőznék hitelbe, merthogy
egyszer minden szerelem elfogy,
hát olvassák el versemet.

Törött árboc, ringó hajómon,
testén golyó ütötte rés,
rakományom száz tonna ólom,
mellemen bezárul a prés,

a víz felszíne sima néhol,
csupán a lelkem bugyborékol,
sokká dagad minden kevés.

Ragad talpamra szürke bánat,
sárga remény és barna gond,
locsi-fecsi mozgatja számat,
öreg bohóc, kopott porond.

De a manézs villámlik néha,
amikor lelkem maradéka
tiltakozik, hogy nem bolond.

Nekem e földbe belehalnom
kötelesség, volt haragok
nem emelhetik bölccsé hangom,
mikor örömről szavalok.

Elmehetnek mindenki mások,
s lehetnek export-messiások,
én, mint hűséges, maradok.







NEM AZÉRT ÍROM VERSEM


Nem azért írom verseim, mert olthatatlan vágyat érzek
a halhatatlanság iránt, és büszke mellel állok félszeg
szerénység szülte barikád legtetején, akár a harcos,
kinek homlokán ott a jel: kiválasztottként te csak alkoss!

Nem azért feszülök napok sűrű sodrától felajzottan,
roppant energiák nyomán hajszolva magam egyre jobban
tépelődőn és szörnyű kínban, mondatokat betűkre bontva,
összerakni képtelen dühben reá rogyva a betű-romra,

mert a szent láng sikerbe hajt, s nekem a szürkeség a végzet,
tükörbe kényszerülve arcom, örökkön önmagamra nézzek,
vádolva minden napszakot, melyben meddő-néma a tollam,
arcul-csapván a missziót, bölcs rímeim viharba szórjam.

Engem nem sürget semmi jel, nem vezérelv nékem a rögtön,
nem ösztönöz a szabad tér, nem kell önként börtönbe szöknöm.
Szép új világra kattanok, nyugalmam bölcs, szerelmem röpke,
győztes csatáim nincsenek, röviden élek, ám örökre

megtart engem a hangulat: sorsom jövőbe metsző álma.
Felriadva sem gyűlölök, és hogyha lelkem kiabálna
segítségért, lepisszegem. Barátommá válik a helyzet,
kart-karba öltve ballagunk. Ha fáradok, írok egy verset.

Nem azért írom verseim, mert bennem a vágy olthatatlan
arra, hogy létem fényeit, ragasztva- fűzve, hátrahagyjam.
Amíg apró és súlytalan, magánvádas pereim folynak,
időm nem marad arra sem, hogy üzenjek az utókornak.

Megmunkál engem a jelen, körülöttem vadul az élet,
kimondani bár nem tudom, de leírom, hogy néha félek.
Gyakran rám tör a zivatar, végigvág rajtam szele sodra,
didergek hűs papír felett, golyóstollamba kapaszkodva,

reménykedve, hogy tán a baj énvelem távoli rokon csak,
s esélyem lehet bár merész, nem tehetek olyat, hogy rontsak
ezen. Talán a sorsomon rajtam kívül nem ronthat senki?
Ígérem és meg is teszek, mindent, amit meg lehet tenni,

hogy a világ olyan legyen, amibe én is beleférek,
s ha néha megmar az idő, tisztuljon véremmé a méreg.
Tar fejemre nem hull babér, lábam nyomán nem bomlik mirtusz,

bennem világos rend dohog, kavarogjon hát kint a cirkusz.
Szeplőtelenné fényesít, hogy elkerülnek holmi díjak.
Hisz azért írom verseim, mert nem tehetem, hogy ne írjak!







NEM TUDOM, KIÉ A VERSEM


Hogy az én kezem ki vezérli,
ha verset írok, nagy titok.
Új csodákra érzek, vagy régi
rozsdás nagy kapukat nyitok,
ahonnan ódon hangulattal
lelkembe szivárog a láz,
szívemre ül lanttal az angyal,
mellemen száz ördög bokáz,
én nem tudom. Szállok a légben,
könnyű vagyok, mint tollpihe,
nem alszom, és nem vagyok ébren,
és nem emlékszem semmire.
Talán néhány kóválygó ősöm
készsége bennem él tovább,
talán akiknél itt a földön
sem vagyok mindig ostobább,
lehet. Ám a sorok íródnak,
tülekednek egymás alatt,
értelme támad minden szónak,
és összeáll a gondolat.
Úgy tör elő versem, mint vulkán,
forró lávát, s tüzet fakaszt.
Csodálkozom. Hiszen nem tudnám
máskor leírni ugyanazt.







ÖREGAPÁM




Öregapám pödört a bajszán,
vidult, s nem tudta mi a TAJ szám.
Zsebében pipadohány-zacskó
lapult. Ugatott rá a tacskó.
Ő csak szemlélte bölcs derűvel,
hogy a virgonc eb miket művel.
Elkerülte messzi a bánat.
Megölelgette nagyanyámat.
Hömpölygött túláradó kedve,
soha nem láttam keseredve.
Borból két liter volt a kvóta,
melytől már megeredt a nóta.
Lelkembe ragadt annyi sok dal,


megtelt a házunk népdalokkal.
Legenda néhány hősi tette.
Sajnos az idő mind megette.
De mintha tegnap volna, nemrég,
tör fel belőlem annyi emlék.
Pedig hát véget ért a pálya.
Gyászolom én, az unokája.
Szép halott volt a vetett ágyon.
Öregapám, az Isten áldjon!







ŐRZŐD VAGYOK


Szerelmet szül az éj a pamlagon,
Mikor a menny csillagágyára robban.
Reád terítem pelyhes paplanom,
Lekuporodva egy csendes sarokban.
Vigyázom álmod, mert őrződ vagyok,
Hozzád rendelt jókedvében az Isten.
Éberségemtől félnek a bajok,
S szeretetem az egyetlen kincsem
Ami megóv attól, hogy arcodon
Könnyfüggönyét leeressze a bánat.
Idegenként is hozzád tartozom,
Neked taszít a tőled csent alázat.

Békén aludj, most én virrasztok ébren.
És ölelésed álmodban remélem.







PICURKA


Picurka reggel
odaült
szívemre.
Bús volt, s kimerült.
Azt mondta: mától
itt lakom,
s belakta
mindkét pitvarom.
Picurka drágám,
aranyom,
lassan ki-
vívod haragom.
Ne rúgd úgy fájó
szívemet,
(huncut a
szeme, kinevet.)
Picurka, hogy bánsz
Te velem,
szerinted
ez a szerelem?
Okozod tán a
vesztemet,
ragaszko-
dásod eltemet.
Picurka menj el
íziben,
nem kell i-
lyen lány kicsiben.
Találok szebbet
magasat,
karcsút de-
rékban darazsat.
Picurka halkan
kesereg,
mákkönnye
arcán lepereg.
Belőlem röppen
tovaszáll,
nem jön ő
vissza soha már.
Üresek kamrák
pitvarok,
Picurka
hűtlen itt hagyott.
Azóta mindig
keresem,
de ő nincs arra,
erre sem.
Úgy tűnt el,
ahogy érkezett.
Nem is volt tán, csak
képzelet.







SEJTJEIDBEN


Ha nem látsz, akkor is veled vagyok,
láthatatlan, szeretteid körében.
Ha pedig sűrűn jönnek a bajok,
forró poklodban emlékem az Éden.

Szeretlek, hogyha nem fogom kezed,
részeddé váltam, sejtjeiddé, régen.
És ha rémülsz, hogy nem leszek veled,
benned szunnyadok, agyad szegletében.

Ott lapulok a kötényed alatt,
én vagyok a szádban az első falat,
és ha megbotlasz, itt a két kezem.

Ijedve hív az aggódó barát,
ám ha meghallom lépteid zaját,
futok előled, s hozzád érkezem.







SZÁMLAJOBBÁGY - Részlet


"Üldözi őt a villanyszámla gondja,
a gyenge izzó sárga fénye hull
a gépi számlán futó számsorokra,
szívére lép az összeg ott alul".







SZERETET-KÖNNY, TÜZET OLTÓ


A szeretet, az rendszer-semleges,
és nincsen neki se cége, se pártja,
nem vádol, nem véd és magát peres
ügyekbe még csak véletlen se ártja.

A szeretet jó állást sem keres,
és nem köti az eszmehűség gátja,
nem bizonygatja, hogy mily hiteles,
s ami kicsi, hát azt annak is látja.

A szeretet az mindig arra gondol,
hogy szabadítson mindenféle gondtól,
mert öröktől ez a reá mért sorsa.

Ha gyűlöletnek lángja fut az égre,
hogy csillagát a jónak eleméssze,
siet rögtön, hogy könnyeivel oltsa.

Szeretet









SZERETLEK


A bánat játszik vélem, kedvesem,
mikor közénk áll irigyen a távol.
Kinevet, gúnyol, tűröm csendesen,
szívem borul fölém - esőben sátor.
Még számon érzem búcsúcsókodat,
s fülemben hallik andalító hangod.
Arcomon kezed, döccen a vonat,
úgy hagytál itt, hogy sikerült maradnod.
Papírom, tollam az íróasztalon.
Nézem szemed, és visszanéz a fénykép.
Gyorsuló patakként indul meg dalom,
versbe formázlak, hogy enyém légy végképp.

Friss vér vagy te e vénülő ereknek,
szívembe juss és érezd, hogy szeretlek.







SZÖKTETŐIM


Nekem nem kell több fájdalom,
A kínjaimat rád hagyom.

Hullámozzon a tenger és
Legyen tajték a szenvedés.

A szeretet, a szerelem,
Ez maradt, nincsen egyebem.

Néha legtöbb a semmi-sem,
Megmarkolom és elviszem.

Mindig enyém a hatalom,
Boldog vagyok, mert akarom.

Szabadság ez, meg bölcs öröm,
És ha börtönbe költözöm,

A vágy, a szép, a kedv, s a hit,
Mely mindennap kiszabadít.







TALMI SIKER

Mottó: Ha már az összes könnyed elapad,
jobb híján röhögd halálra magad!


Nem kell, hogy én a verseim szeressem,
találják mások jóra érdemesnek,
nekem nem jár a műért tisztelet sem,
talmi siker, ha versemért szeretnek.

Csak én tudom, hogy mennyi szenvedéssel,
gyötrelmes kínnal szültem a papíron,
s mint ki tudást rímes szavakba présel,
magam naponta vers-tetemre hívom.

Magánügyem a görcsben szült eredmény,
hisz vajúdásom senki más se látta,
s már új kalandra repít a szerelvény,
jövőbe tart, hát mért tekintsek hátra?

Nem kell, hogy én szeretgessem a versem,
egységnyi hő ezerfelé elosztva,
faggyá fakadt, és minden dermedt percen,
kihűlt kedvem verstörmelékét hozta.

Gyermekeim e szanaszét világban,
combig taposnak visszahúzó sárban,
míg én tobzódva a költőlétem élem.

Annyi mocsok, szenny, árulás és ármány
hullik fejemre, Canossámat járván.
Nem tulajdonom a kedv, csak bérleményem.







TISZTA ÉS MÉLY


Szeretlek akkor is, ha ritkán
rezeg kezemben pompázó virág.
Enyém vagy akkor is, ha hitvány
dühökkel törnek miránk a viták.

Ne hidd, hogy azért, mert a szépség
megkopott rajtad az évek során,
lelkemben változott a mérték,
s feledve van az akkori leány.

Kristály-szerelmem tán nem oly heves,
csak azt kívánom, hogy te is szeress,
mert hisz az égtől én rendeltelek.

Szívünk tüze nem pusztítva lángol,
hit támad már az izzó parázsból,
tiszta és mély, mint a tengerszemek.







ÚGY DÖNTÖTTEM, HOGY ÉRTHETŐ LESZEK


Úgy döntöttem, hogy érthető leszek.
Komoly, tapasztalt, célra érett férfi,
kire felnéznek táguló egek,
kinek beszédét még az is megérti

akit a mennybolt semmi csillaga
nem lelkesít fel és a tudás fátyla
tovalebben fejéről, így maga
magától fedve még magát se látja.

Úgy döntöttem, hogy sajátom a mersz,
s remélhető a bizalom irántam.
Önjáróvá lesz tollamból a vers,
amely eljut tán oda, hova szántam.

Nem dob fel engem megdöglött kötet,
se műítész, ki Parnasszusra rakna.
Ha a közöny dönt művemre követ,
nem vigasztal, hogy feldicsér a szakma.

Nem nyűgöz le a posztmodern csoda:
titkokba göngyölt, ó-vajszínű gondok.
Legyek bár ósdi, ócska-ostoba,
mit számít az! Csak értsék, amit mondok.

A kell parancsa mondja mit szabad,
botolhatok így emberes hibába.
Ám ha egyetlen sorom fennmarad,
békén nyugszom, mert nem írtam hiába!







VERSET ÍRNI CSAK ÚGY...




Verset írni csak úgy lehet,
ha nyakon ragadod a titkot,
megzabolázod szívedet,
és mersz hazudni néha itt-ott.
Haragszik rád a nagyvilág?
Meredélyeden hit a mellvéd,
és rímeid, a banditák,
akiktől józanságod megvéd.
Verset írni csak úgy szabad,
ha költőséged nem csak érzed
és úgy mutatod meg magad,
hogy meg se hallják döngő lépted.
Azok, akikre ráfigyelsz,
mindenkoron viszont-figyelnek,
ám amikor gyávul a mersz,
jelet tudsz adni minden jelnek.
Ne kezdj versbe, ha torz a hit,
vagy gyűlölet mozgatja tollad,
és a Parnasszus csúcsait
szeretnéd elnevezni rólad.
Verset ne írj, csak, hogyha majd
őszintén tárul ki a lelked
és a szenvedést meg a bajt
legalább egyszer átölelted.
Belülről épüljön a hit,
s templomodban te légy az oltár,
mindig annak írd vágyait,
aki most vagy, nem az, ki voltál.
Ne felejtsd azt: gyakran akad
olyan, aki elvekbe kerget,
soha ne írd meg önmagad,
amikor másról szól a helyzet.
Készülj fel arra, hogy a rend
felkent papjai hívni fognak,
lehet csábító bár a fent,
téged alul lássanak jobbnak.
Verset írni csak úgy szabad,
ha megvan benned a merészség,
s ha a hatalom megtagad,
akkor sem tántorít a kétség.
Soha ne számíts arra, hogy
a műveidért megdicsérnek,
ahhoz, hogy dúsulj, gazdagodj,
nagy ára van mindig a bérnek.
Akard, hogy hallják hangodat,
merthogy a nép szólal meg véled.
Hajnal légy, soha alkonyat,
mindenkié a tehetséged.
Figyelj arra, hogy értsenek,
a közöny jege gyorsan olvad
akkor, ha vállalt érdemed
szerint napfénnyel ír a tollad.
Verset írni csak úgy lehet,
ha nem maradsz önmagad rabja.
És ha olvassák versedet,
amelynek talán egy darabja
valakinek új gondolat,
nem szertefoszló irka-firka.
Versed forrás lesz, s torkolat,
még ha nem tudják is, ki írta.







A VERSÍRÁS, NEKEM


Nekem a versírás játék,
lépkedés hideg tűzön.
Ihletett órámban, tán még
lábam kapkodva űzöm.

Nekem a versírás sport is,
akadályfutó verseny.
Adok magamnak fórt is,
csak hogy lehagyjon versem.

Nekem a versírás fix pont,
akár a munkás a gyárnak,
betűkkel megtömött diszkont,
ahol szavaim várnak.

Nekem a versírás börtön,
itt már magamra hagynak.
Boldog éveim töltöm,
s mindent szabad a rabnak.

Nekem a versírás templom,
fedetlen fővel lépek,
lehalkítom a hangom,
lenyűgöznek a képek.

Nekem a versírás élet,
megszédít minden perce.
Bizonyítja, hogy élek,
s kész vagyok mindig versre.

Nekem a versírás fekhely,
melyen szenvedve alszom,
ahol majd remélem egyszer,
kisimul végül arcom.










  
 
0 komment , kategória:  Hámori István Péter & Zsóka  
Lady Moon versei
  2020-07-06 21:00:57, hétfő
 
 




LADY MOON VERSEI




Szeretném, ha én lehetnék a Te őrangyalod,
Sötét éjszakába felfénylő csillagod.
Egy halk suttogás a kongó némaságban,
Egy szelíd dobbanás szíved ritmusában.

/LadyMoon/


Link








ALKONYODIK...


Lágyan ölel a csend.
Emlék perceket lopok az időtől,
Melyek mélyén az arcod feldereng.
Újra érzem mézízű csókod,
Testemben útra kél a vágy,
De csak a semmit markolja a kezem,
Nem csókol rám lázrózsát a szád.
Zokog bennem hiányod,
S mar a lelkembe fájón lüktető sebet.
Szétfoszlanak a boldog emlékképek,
Pilláimon csak egy álmos könnycsepp rezeg.








Amit mások látnak belőlem, csak álca,
A számukra látható kirakat.
Csak a barátságod, a szereteted volt képes megbontatni,
A lelkem elé tornyosuló falakat.







ANGYAL...




Gyere Angyal, mert szükségem van rád.
Érezni szeretném a kezed bársonyát:
Ahogy lágyan fáradt arcomhoz ér,
Oly szelíden, ahogy egy sóhaj útra kél.

Gyere és hozd el a szívembe a Fényt,
Meggyötört lelkemnek adj újabb reményt!
Gyere és suttogj nyugtató szavakat,
Míg bennem a bánat végleg elapad!

Gyere, hogy láthassam szelíd mosolyod,
Melyből a szeretet fénye rám ragyog!
Gyere és maradj itt addig velem,
Míg lelkem megnyugszik és visszatér a hitem!

Míg végre én is elhiszem,
Hogy az Élet még szép lehet,
S hogy a Szeretet győzelmet arathat,
A rút Halál felett...







ANGYALT HOZTAM


Egy Angyalt hoztam, hogy vigyázzon rád,
Fényed legyen, ha komor, sötét az éjszakád.

Ha álmatlanság gyötör, altasson szelíden,
Ha mindenki el is hagy, ő vigaszod legyen.

Szárítsa fel könnyeid, ha bánatos a szíved,
Ő legyen, ki enyhítheti bűnödet, vétkedet.

Lelkedbe gyújtson kis szeretet lángokat,
Melyeket majd te is tovább adsz másoknak.

S végül váljon benned áldássá a szeretet fénye,
Hogy Te is ragyoghass mások szívébe...










BARÁTOMNAK...


Ahogy a holdsugár világít az éjben,
Úgy ragyog a szeretet az ember szívében.
Ez a fény vagy bennem,
Barátságod csillaga csillog a lelkemben.
Szereteted melenget, mint puha takaró,
Tévelygéseimben Te vagy útmutató.
Fájó sebeimre, mit mások feltéptek,
Hűs kezed simogatása hozza meg az enyhet.
Sóhajaim elcsitítod, könnyem felszárítod,
Bánatos arcomra is mosolyt csal mosolyod.
Köszönöm, hogy barátom vagy
Segítőm, ha baj van,
Hagyd, hogy fényem, - mit te gyújtottál,
Áldásként rád szórjam...







Csak merengek elgondolkozva azon, hogy milyen kiszámíthatatlan az élet. Vajon irányítja-e valaki a lelkeket, amikor egymás mellé sodorja őket valami felső hatalom, vagy pusztán a véletlen befolyásolja azt, hogy valaki, akit tegnap még nem ismertem, ma a mindent, a végtelenséget jelenti nekem.
Lelke fénye beragyogja még az árnyékaimat is. Mosolya az én arcomra is mosolyt varázsol. Belőle fakad a türelmem, szavaim simogatása... Az ő szavai, pedig gyógyító balzsamként hatnak lelkem sajgó sebeire. Az ő szeretete szívem melegsége, az ő bocsánata maga a kegyelem... Az ő szívdobbanása az én szívem ritmusa, s az ő kifelé sírt könnye folyik befelé a szívembe... Öröme az örömöm, és még bánata is enyém ... Mégis olykor, miközben a szívemig emelem, néha-néha elejtem és olyankor falat emelnek közénk a kimondott, vagy kimondatlan szavak... És akkor olyan szorongatóan üresnek tűnik a csend... De hiszem, hogy ez a csend véges és újra beledobban egy távoli szívverés, és újra végig száguld az erekben a szeretet, ez az édes érzés...







FÉNYEM ADOM


Én fényem adom, hogy beragyogja
Lelked sötét árnyait,
És szeretetem melegét,
Hogy leolvassza jeges szíved falait.
Én arcodra rajzolnám mosolyom,
Ha a tied már fakó lenne,
S ha kezeid fáradtan lehulltak,
Tiéd két karom ereje.
Én neked adnám a könnyeim,
Hogy ne téged nyomasszon a bánat,
S Tiéd lenne az ég összes csillaga,
Hogy beragyogják éjszakádat.
Tiéd lenne minden szavam,
És minden féltett kincsem,
Cserében csak annyit kérnék,
Szeress Te is engem...







Harmat csillan virágok szirmain,
Az ébredő hajnal fénye dereng.
Emléked dallamával a lelkem ringatom,
Könnyes sóhajtásba rejtőzik a csend...







HIÁNYZOL


Te már örökre velem maradsz,
Kezed melegét őrzi tenyerem,
Bár már elsodort tőlem az élet,
Nekem még ma is Te vagy a Szerelem.
Éjszakánként rólad álmodozom,
Képzelt csókod hevíti testemet,
Amíg álomba nem ringatják a mohó vágyakat,
A lágyan suttogó éjszakai neszek...







HIRTELEN...


Hirtelen lett vége a nyárnak.
Az ablakon kívül most borongós a világ.
Még zöldellnek ugyan a fákon a levelek,
De már fázik a hajnali harmattól a virág.
Talán el kellett volna tenni valamennyit a nyári napok hevéből,
Megőrizni valahogy a hársak illatát,
Hisz jönnek a ködös, hideg őszi napok,
Melyben vörösaranyba hervadnak a fák.
Én mégsem érzek ezekből semmit.
Bennem a tavasz dalol.
Puha fátyolként ölel szerelmed,
Mert a szívem mélyén ott élsz valahol.
Szerelmed az erő,
Mely kibontja szívem szárnyait,
S mosolyod képes még arra is,
Hogy beragyogja lelkem borongós árnyait...







HOLDSUGÁR


Mosolyogva ring a holdsugár a tavon,
S én emléked dallamát halkan dúdolom.
Halvány derengésben szendereg a világ,
Szerelmesen simul fűszálhoz a virág.
Vágyódva nézem a szelíd éjszakát,
S felidézem régi éjjelek mámorát,
Mikor még öleltél, s csókoltál Kedvesem,
Ma illatod párnámon hiába keresem.
Bár ajkam még őrzi csókod zamatát,
Mégis egyedül zokogom át az éjszakát.
Hiányzol, hisz Te voltál csendem dallama,
Ma magányomra hajol a hársfák illata...







HOLDVILÁG


When the night comes rolling on,
And I'm dreaming on my own,
I'm feeling strange inside,
I hear a call from far away,
And then nothing can make me stay,
I'm on a mystery ride,
I see a silver hand reach down and lift me to the sky,
Memories of a thousand empty days go flashing by,
Waiting for my time. I'm calling out for more,
You've touched my soul and I'll be with you soon,
Just take me now, Lady moon.

Take me to the land of silver nights,
My fever's on the rise,
Don't leave me all alone inside my room,
Lady moon.

Then I see the break of day,
With nothing left to say,
I'm on enemy land,
I need shelter from them all,
Just waiting for the call,
On my mystery band.
I'm laughing at those hazy people rushing past my door,
I let the wind blow through my mind and leave behind the shore,
The dark will roll me on and I know, I'm home again,
You've touched my soul and I'll be with you soon,
Just take me now, Lady moon.

Take me to the land of silver nights,
My fever's on the rise,
Oh please, don't leave me all alone inside my room,
Lady moon.

Take me to the land of silver nights,
My fever's on the rise,
Oh please, don't leave me all alone inside my room,
Lady moon.


OMEGA lady moon

Link







Itt a szívem, neked adom,
Hisz úgyis minden dobbanása tied.
Beledobban hiányod fájdalma,
Lüktetnek a fájó, feltépett sebek.
Még nem halványult az emléked,
Még te vagy minden gondolat.
Emléked, mint édes rózsa illat
Takarja be a didergő álmokat...







KERESTELEK...


Minden arcban a Te arcodat láttam,
Te lettél az a valóság,
Kire az álmaimban vártam.
Rám találtál és azóta
Te vagy minden vágyam,
Te vagy, akit magamban
Úgy, de úgy vigyáztam.







Már elmúlt éjfél. Aludni próbálok, de elkerül az álom. Ilyenkor szeretem bámulni az éjszakai égboltot. Hangulatomtól függően, hol megnyugtat, hol felkavar a hold ezüstös fénye.
Most jéghidegnek látom ezt a fényt. Mintha ezernyi jégszilánkká dermesztette volna a vén hold, az őt körülvevő csillagokat. Nyoma sincs annak az arany ragyogásnak, ami akkor pettyezte az eget, mikor vonagló vágyaid vezették testemen a kezed.
Most hideg, de mégis gyönyörű, ahogy jégtüskéikkel fényszilánkokat karmolnak az éj bársonyára a vacogó csillagok. Még a csend is hidegnek tűnik. A komótosan baktató percek is dermedten hullnak a feledésbe. Elér egy holdsugár. Mintha becsempészte volna az őszi éj hűvösét a takaróm alá. Szinte érzem, azt a nedves hideget, ami az ablakon kívül kavarog, és már én is fázom. Belülről vacogok. Körül vesz ez a dermedtség, ez a gomolygó csend. Úgy hiányzik az ölelésed és simogató kezed... és a mellkasod, amire hajtani szoktam a fejem. És hiányzik a szívverésed monoton ritmusa, és a beteljesülésed remegő sóhaja. És hiányzik minden, ami te voltál, te vagy és te leszel, mert bennem örök vagy, és bennem örökre létezel. És emléked melege a szívemen átoson, és a szerelem újra lángra gyúl a dermedt csillagokon.







Mellkasodra hajtom fejem.
Két karod oltalmazón ölel.
Hallgatom a szívverésed,
Dobbanásaikra az enyém felel.
Szinte ringat a pillanat varázsa,
Most csendbe burkolódznak a szavak.
Pedig elmondanám, amit azóta érzek,
Mióta rám találtál, s én is megtaláltalak.
Megmutatnám a szürke hétköznapok,
Hogy váltak ünneppé, csak attól, hogy létezel,
De csak néma csókokkal érintem az ajkad,
S e csókokra a szád csókokkal felel.
Hangtalanul öleljük egymást,
Csak lélegzetünk zihál,
Ahogy tűzként áramol a vérben,
Az egyre jobban felkorbácsolt vágy.
Úgy érzem a részed lettem,
Csak általad létezem,
A végtelent is megnyitotta
Előttem e Szerelem.







Nézem a holdat,
És neki suttogom el a bánatom,
Velem együtt zokog az éj is,
Csillagok ezrein rezeg a fájdalom.
Magamba zárom a téged hívó szavakat,
Hisz hozzád már úgysem érnek el,
Imaként suttogom az éjbe a neved,
De csak az ágak közt táncoló szél kapja fel.
Ha most a szemembe nézhetnél,
Láthatnád, hogy könnyezem,
De láthatnád azt is, hogy a könnyfátyol mögött,
Még mindig ragyog bennük a szerelem...







ODAKINT...


Odakint az utcán
Hűvös, őszi szél kereng.
Itt benn egy halvány gyertya körül
Lágyan gyűrűzik a csend.
Este van, s ilyenkor
Hogyha Rád gondolok.
Öleléseid emléke
Testemen felsajog.
A sok boldog pillanat
Már csak emlékként él.
Te is álom lettél,
Mely néha még visszatér.
Lassan elhalványodsz bennem,
Mint színek egy régi festmény vásznán,
De néhány emlék rólad olykor
Még színessé festi talán.







OLTALMADBAN


Mellkasodra hajtom fejem.
Két karod oltalmazón ölel.
Hallgatom a szívverésed,
Dobbanásaikra az enyém felel.
Szinte ringat a pillanat varázsa,
Most csendbe burkolódznak a szavak.
Pedig elmondanám, amit azóta érzek,
Mióta rám találtál, s én is megtaláltalak.
Megmutatnám a szürke hétköznapok,
Hogy váltak ünneppé, csak attól, hogy létezel,
De csak néma csókokkal érintem az ajkad,
S e csókokra a szád csókokkal felel.
Hangtalanul öleljük egymást,
Csak lélegzetünk zihál,
Ahogy tűzként áramol a vérben,
Az egyre jobban felkorbácsolt vágy.
Úgy érzem a részed lettem,
Csak általad létezem,
A végtelent is megnyitotta
Előttem e Szerelem.







OTT MÉLYEN...


Ott mélyen a szívemben,
Hol nemrég még a boldogság lakott,
Most némán visszhangoznak a falak,
Fájón szállnak a sóhajok.
Elhalkult bennem a szerelem dallama,
Tovarepült a hűvös őszi széllel.
S én búcsút intek utánuk
Minden lehulló levéllel.
Széttépett pókhálók csupán,
A szeretetről szőtt álmaim,
S csak a kínzó bánat hegedül,
Lelkem tépett húrjain.
Látod!? Szerelmünk kincsesládája,
Milyen könnyen kirabolható.
S tünékeny boldogságunk is
Csak szárnyaszegett pillangó.
Mégis van egy szó, a Remény,
Melynek ereje az egekbe visz,
Hol Angyalok adják kölcsön a szárnyukat,
Annak, aki őbennük hisz.
Mert hinni kell, hogy a szerelem
Legyőz minden akadályt,
S hogy az, ki egyszer elhagyott,
Egy szép napon majd rád talál.







ÖLEL AZ ALKONYAT


A holdfény ragyogásában szebben csillognak
Az éjszaka bársonyára szórt csillagok.
Bennem is csak akkor gyúl ki valami belső fény,
Hogyha veled vagyok.
Most távol vagy tőlem,
Opál színeivel hiába ölel az alkonyat,
Bennem csak pislákol a szerelem fénye,
S csak a szél kapja fel fájó sóhajomat.
Felnézek a holdra és vele üzenem,
Nekem csak Te vagy az Élet, Te vagy a Szerelem...







SZERETNÉM...


Szeretném, ha én lehetnék a Te őrangyalod,
Sötét éjszakába felfénylő csillagod.
Egy halk suttogás a kongó némaságban,
Egy szelíd dobbanás szíved ritmusában.







A VÁGY SZÁRNYÁN...


Nézz a szemembe és lásd a vágyat benne,
Ahogy azt kívánom bárcsak szád, a számon lenne!
Lásd meg benne a vágy tüzét, amely úgy ragyog,
Mintha szemembe költöztek volna a távoli csillagok!
Ölelj magadhoz! Szorosan ölelj át!
Szívd mélyen magadba a hajam illatát!
Érzed, ahogy a vágytól már mindenem remeg?
Érezni szeretném a testemen a kezed.
Szinte izzik vérem, elindul a varázs,
Bőröd bőrömhöz ér, perzsel, mint a parázs.
Körülöttünk minden a feledésbe zuhan,
Ahogy testünk a vágy szárnyain a csillagokig suhan...







VÁGYVIRÁG


Látod?! Megint itt van az ősz.
Hull a sok sárga levél,
Ahogy az ágtól elszakadnak,
Utolsó sóhajuk még felkapja a szél.
De bennem még nyári dallamok csendülnek,
A pacsirta nem bánatot zenél.
Aranyló búzamezőkön viruló pipacsokat látok,
Vöröslő látványuk még ma is bennem él.
Szerelmed, mint harmat a szirmokra,
Úgy símul hozzám,
Érintésed nyomán a vágy, úgy fut végig rajtam,
Mint nyugvó víz felszínén a hullám.
Mikor átölelsz, s karod körém zárod,
Magunkra csukjuk lelkünk ajtaját,
Bennünk milliószámra nyílik a pipacs,
Ez a bársonyos szirmú Vágyvirág.







VÁROK RÁD...


Szerelmed egy porszem csak,
Mely szívemhez tapadt,
De abban a porszemben
Ott rejtőzik az egész sivatag...






  
 
0 komment , kategória:  Lady Moon  
Hatalmas vagyon felett rendelkeznek a vörösbárók
  2020-07-04 22:00:11, szombat
 
 










HATALMAS VAGYON FELETT RENDELKEZNEK A VÖRÖSBÁRÓK
Origó 2020. július 4. szombat. 13:59


Baloldali bankár, a dolgozóit kisemmiző sajtómágnás, bukott miniszterelnök és egykori munkásőr is szerepel aközött a tizenhárom baloldali gazdasági-politikai szereplő között, akik hatalmas vagyon felett rendelkeznek az Origo listája szerint.

A balliberális álhírgyártó propaganda csak Mészárosról beszél, a vörös bárókról nem. Hiánypótló cikk következik.


Az Önök emberei, a vörösbárók is kapnak támogatást. Nem az alapján hozok döntést, hogy kinek milyen színe van, mert a gazdaságot nem lehet pártalapon építeni. Aki értelmes fejlesztési programmal érkezik, az kap támogatást - reagált Szakács Lászlónak a Kisfaludy-programmal kapcsolatos kérdésére Orbán Viktor az azonnali kérdések órájában hétfőn.


Bajnai Gordon az üzleti szférából érkezett a politika világába





Bár a miniszterelnök nem nevezte meg pontosan, kik a vörösbárók, az Origo összegyűjtötte, többek között kikre gondolhatott. A listán vannak olyanok is, akiknek nincsenek vállalkozásaik, így támogatásokra sem pályáznak, de óriási vagyonuk van, amelyet sok esetben vitatott körülmények között szereztek.


A 13 VÖRÖS BÁRÓ







Varga Zoltán

A Central Médiacsoport vezérigazgatója-tulajdonosa éppen a hetekben okozott hatalmas botrányt, amikor kiderült, hogy tulajdonostársaival másfél milliárd forint osztalékot vett ki a többek között a 24.hu-t is tulajdonló Central Médiából, miközben alkalmazottainak a koronavírus-járványra hivatkozva csökkentette a fizetését.


Másfél milliárdot vettek ki a Central Médiacsoportból Fotó: Facebook/Centrál Médiacsoport





Felcsuti Péter

Felcsuti a Magyar Bankszövetség korábbi elnöke. A Raiffeisen Bank vezérigazgatója volt 2007-től 2010-ig, a rengeteg magyart adósságba taszító magyarországi devizahitelezés egyik kitalálója. Rendszeresen bírált minden olyan intézkedést, amely a bankok teherviselésére irányult. A rendszerváltás előtt részt vett az ország eladósításában, a 2000-es években a devizahitelezés egyik kitalálója és felfuttatója volt (ezzel akarta a Raiffeisen Bank pozícióját javítani a piacvezető OTP-vel szemben). Felcsuti pénzügyi körökben szerzett befolyását és bankárként szerzett vagyonát a politikában is megpróbálta kamatoztatni: egyik alapítója volt a Bajnai Gordon-féle Együttnek, amit komoly összeggel támogatott. A rendszerváltás előtt az MNB-ben részt vett a hitelfelvételek lebonyolításában (így az ország eladósításában). Elkötelezett kommunista volt, még a munkásőrségbe is belépett.


Futó Péter

A Futureal-csoport alapító társtulajdonosának, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) elnökének becsült vagyona jelenleg 97,1 milliárd forint, amivel a 11. helyre került a Forbes 2019-ben kiadott ,,50 leggazdagabb magyar" című kiadványában. Korábban társa volt (Nyíri Viktorral együtt) Kákosy Csaba SZDSZ-közeli, volt gazdasági miniszternek egykori társaságában, az Omega 99 Ingatlanforgalmazó Kft.-ben.







Leisztinger Tamás

A szocialistaközeli vállalkozót 86 milliárdra becsült vagyonával a 14. helyre rangsorolták az idei ,,100 leggazdagabb magyar" című kiadványban. A baloldali kormányok idején alaposan beavatkozott a politikába: sokan őt sejtették Hagyó Miklós felbukkanása, valamint egyes gyanús BKV-s ügyletek mögött. Tüttő Kata, Karácsony Gergely egyik helyettese sokáig az élettársa volt. Jelenleg egyik cégével, a Proton Trade Zrt.-vel tulajdonolja a radikális baloldali napilapot, a Népszavát. A Gyurcsány-korszak egyik legismertebb korrupciógyanús ügye is a nevéhez kapcsolódik: ő vette meg közbeszerzési eljárás nélkül, nagyon olcsón a baloldali vezetésű XI. kerületi önkormányzattól a Kopaszi-gátat. Az ügyben Molnár Gyula akkori baloldali polgármestert másodfokon 8 hónap börtönre ítélték (végül a Kúria bizonyítékok hiányára hivatkozva felmentette).







Oszkó Péter

Bajnai Gordon pénzügyminisztere szintén jelentős vagyont halmozott fel cégeivel. A 2010-es kormányváltást követően nem szakadt el a politikától: neve megtalálható a Bajnai-féle és George Soros által támogatott Haza és Haladás Egyesület alapítói között. Később volt felettesével ismertette az Együtt gazdaságpolitikai programját. Bár hosszú távon nem lett sikeres a projekt, a párt 2018-ban megszűnt, Oszkó azóta is rendszeresen véleményt nyilvánít belpolitikai ügyekben. Vagyonára jellemző, hogy egyik luxusingatlanát - amelyet az építési szabályzat megsértésével építtetett - 700 millió forintért árulta.







Veres János

Gyurcsány Ferenc pénzügyminisztere a mai napig befolyásos baloldali közszereplő. Politikai karrierje a rendszerváltás előtt indult, amikor a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) nyírbátori városi bizottságának gazdaságpolitikai titkára lett. A szocialista politikus Medgyessy Péter bukása után kormányzati pozícióhoz jutott: az új miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc kabinetfőnökének nevezte, ahonnan Draskovics Tibor miniszteri székét örökölte meg. Csúfos bukása ellenére a mai napig elmondja a véleményét a közéleti kérdésekről. Áprilisban például arról beszélt egy televíziós interjúban, hogy a koronavírus-járvány miatt teljes gazdasági összeomlás jöhet Magyarországon. Vagyonát többek között
egy svájci adóparadicsomba bejegyzett offshore-cégen keresztül szerezte, melyet egy stróman képviselt a hatóságok előtt. Amikor emiatt a sajtóban offshore-lovagnak nevezték, Veres perelt, de vesztett.





Puch László

Az MSZP volt pénztárnokának, elsőszámú gazdasági háttéremberének és parlamenti képviselőjénekkarrierje bőven a rendszerváltás előtt kezdődött, amikor 1980-ban belépett az MSZMP-be. 1994 és 2014 között az Országgyűlés tagja volt, a szocialista párt frakciójának szürke eminenciásaként tevékenykedett. A pártpolitika mellett a baloldali kormány munkájában is részt vett: előbb a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, közvetlenül ezután a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium államtitkárának nevezték ki. A politikai elit köreiben eltöltött évei alatt nemcsak politikai, hanem médiabeli és gazdasági befolyása is megnőtt: évekig tulajdonolta a Népszavát, amit aztán Leisztinger Tamásnak adott tovább, cégeivel pedig rengeteg közpénzt szerzett az MSZP-SZDSZ kormányok idején. Elképesztő vagyont halmozott fel, amit mi sem mutat jobban, minthogy feleségével és gyerekeivel 80 millió forint értékű luxusjachtot üzemeltet.


Kupper András

Kupper András üzletemberé volt korábban a Centrum parkolási szolgáltató, amelynek 23 vezetője ellen büntetőeljárás indult. A Centrum-birodalom több kerületben is érintett volt parkolós csalásokban. Bár sokáig úgy tűnt, hogy Kupperék parkolópályára kerülnek, nem így lett. Legutóbb Horváth Csaba, Zugló szocialista polgármestere akart tőlük parkolóórákat venni, a botrány hatására azonban úgy tűnt, kénytelen volt meghátrálni. Csakhogy pár hónappal később érkezett a hír: az MSZP-s polgármester 278 millió forintért vett parkolóórákat Kupper korábbi cégétől, a C-Ware Kft.-től. A nagyvállalkozót egyébként egy zuglói ügy kapcsán nyolcvanezer rendbeli csalás miatt ítélte el a bíróság.


Bajnai Gordon megbukott miniszterelnökként Fotó: MH





Bajnai Gordon

A bukott miniszterelnök, a Haza és Haladás Alapítvány alapítója, és az Együtt alapítója az üzleti szférából érkezett a politika világába. Már a rendszerváltás előtt kapcsolatba került Gyurcsány Ferenccel, akinek sokáig egyik legfőbb bizalmasa volt. Mint ismert, 2009-ben éppen a DK jelenlegi elnökét váltotta a miniszterelnöki székben. A baloldal 2010-es választási bukását követően az Egyesült Államokba utazott. Miután komoly tengerentúli kapcsolatokra tett szert, ismét visszatért. A George Soroshoz köthető Center for American Progress (CAP) támogatásával megalapította a Haza és Haladás Alapítványt, amiből később kinőtt az Együtt. Sokáig úgy tűnt, hogy Bajnai lehet a baloldali összefogás miniszterelnök-jelöltje a 2014-es parlamenti választáson, végül az MSZP-s Mesterházy Attilára esett a baloldali pártok választása. Ezt követően Bajnai visszalépett az aktív politizálástól, és egy londoni központú globális pénzügyi tanácsadó cég egyik vezetőjeként dolgozik. Az elmúlt években ismét aktivizálta magát: a főpolgármester-választáson Karácsony Gergelyt támogatta, amiért cserébe az új városvezető több emberének is fontos pozíciót adott. A rendszerváltás utáni egyik legsúlyosabb botrány a nevéhez kötődik: a Wallis Zrt. pénzügyi manőverei miatt a libatenyésztők közül sokan földönfutók lettek, közülük kilencen az öngyilkosságba menekültek. Legutóbb az derült ki, hogy egy ideig személyesen irányította a baloldali propagandalapot, az Indexet.


Kóka János (k) a szocialisták gyűrűjében a Parlamentben 2010-ben
Fotó: MH





Kóka János

Az SZDSZ korábbi elnöke, országgyűlési képviselője, Gyurcsány Ferenc volt gazdasági és közlekedési minisztere Bajnaihoz hasonlóan szintén az üzleti világból érkezett. 2006 és 2008 között miniszterként kudarcot kudarcra halmozott: ,,reformpolitikája" rekordnépszerűtlenséget hozott, amiben jelentős szerepet játszott meghirdetett vasúti reformja. Eredetileg 27 vasúti szárnyvonal bezárását tervezte, azonban az országos tiltakozás miatt meghátrált. 2007-ben Fodor Gáborral szemben az SZDSZ elnökének választották, a Hír TV által nyilvánosságra hozott felvételek tanúsága szerint csalások történtek a pártkongresszuson. 2007 és 2009 között az SZDSZ parlamenti frakciójának vezetője volt, az általa vezetett képviselőcsoport biztosította a többséget Bajnai Gordon megválasztásához és a Bajnai-kormány intézkedéseihez. A kormányváltást követően nem hosszabbította meg párttagságát, a politika világából kilépve az üzleti szférában helyezkedett el.


Dunai György

A nagyvállalkozó a Forbes 2009-es listája szerint 39,1 milliárd forintos vagyonával a 39. legtehetősebb magyar. Az építőipar régi szereplője, övé a Thermal Hotel Visegrad is. Dunai felbukkant a Kulcsár Attila-féle brókerbotrányban: a VIP-listás ügyfél sikkasztás vádjával állt bíróság elé, azonban később felmentették. Nem ez volt az egyetlen büntetőügye: ellene és Garamszegi Gábor volt MSZP-s önkormányzati képviselő ellen pénzmosás és hűtlen kezelés miatt emelt vádat a Fővárosi Főügyészség 2014-ben. A vád szerint az általuk igazgatott Betonút 2002-ben két részletben, színlelt vagyonkezelési szerződés részeként adott át 1,8 milliárd forintot a brókerügyben felbukkant Britton Llc.-nek, amelynek nagy része később Dunai és Garamszegi svájci számlájára került.


Gráf József

A szocialista agrárvállalkozó Moszkvában folytatott posztgraudális tanulmányokat, később TSZ-elnök. 1970 óta az MSZMP tagja, a rendszerváltáskor az MSZP-be lép át. Országgyűlési képviselő, majd Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon kormányában földművelésügyi miniszter. Gyurcsány lemondásakor még az is felmerül, hogy ő lesz a miniszterelnök. Több cég igazgatósági, illetve felügyelő bizottsági tagja volt a rendszerváltozást követően. 2004-ben a Gráf közvetett tulajdonában lévő Invest-Group Bóly Rt. szerezte meg az egyik legjelentősebb mezőgazdasági vállalkozást, a Bóly Rt.-t. A privatizáció hatalmas botrányt okozott, mert Gráf és társai áron alul jutottak a céghez és gazdagodtak meg.







Simor András

A Magyar Nemzeti Bank korábbi elnöke jelentős szerepet játszott a devizahitelezés elszabadulásában. Pályafutását a rendszerváltás előtt kezdte az MNB-ben, és itt szerzett kapcsolatai révén gazdagodott meg. 1989-ben az egyik első magyarországi brókercég, a felerészben a Budapest Bank tulajdonában lévő Creditanstalt Értékpapír Rt. vezérigazgatója, ők szervezték a legnagyobb magyarországi tőzsdére lépéseket, indították az első magyar kötvényalapot és az első nyílt végű befektetési alapot. Később a brókercég tulajdonosának vezérigazgatója lett.

1998-ban a Budapesti Értéktőzsde elnöke lett, majd a Deloitte leányvállalatának vezetője lett. Ez összeférhetetlen volt a tőzsdeelnöki pozícióval, de egy egyszerű ígérettel megoldotta: a Deloitte üzletfeleinek ügyében nem jár el. Miután Gyurcsány Ferenc miniszterelnök lett, ő lett az egyik tanácsadója. 2007-ben pedig az MNB elnöke lett. 2009-ben a sajtó észrevette, hogy milliárdos
vagyonának 90 százaléka eltűnt a vagyonnyilatkozatából - kiderült, hogy ciprusi offshore-befektetésekben tartja. Ekkor megígérte, hogy cégeit eladja, ennek teljesítését azonban később többször is vitatták.


Link

















  
 
0 komment , kategória:  Média  
     2/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
2020.06 2020. Július 2020.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 23 db bejegyzés
e év: 276 db bejegyzés
Összes: 4845 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 5640
  • e Hét: 14095
  • e Hónap: 53916
  • e Év: 231791
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.