Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
Zakariás próféta könyve
  2009-09-09 17:32:32, szerda
 
  "Darabokra hullik a Biblia széjjel" 1995. Fatimei Jóslat

Jehova Biblia Budapest, 1987
Egyetemi Nyomda
Felelős: Sümeghy Zoltán igazgató

Intés megtérésre 1.

Dárius második esztendejében a nyolczadik hónapban szóla az Úr Zakariásnak, a Berekiás fiához, aki Iddó próféta fia, mondván:
2. Igen megharagudott az Úr a ti atyáitokra.
3. Mondjad azért nékik: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Térjetek hozzám, szól a Seregeknek Ura, és hozzátok térek, mond a Seregeknek Ura.
4. Ne legyetek olyanok, mint atyáitok, a kikhez az elébbi próféták kiáltottak, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Térjetek meg kérlek a ti gonosz útaitakról, és a ti gonosz cselekedeteikből, de nem hallgatták meg, és nem figyelmeztek reám, szól az Úr.
5. Atyáitok? Hol vannak ők? És a próféták örökké éltek-e?
6. De az én beszédeim és végzéseim, a melyeket szolgáim, a próféták által hirdettem, nem beteljesedtek-é a ti atyáitoknak? És megtértek és azt mondták: A mint elhatározta vala a Seregeknek Ura, hogy a mi útaink és cselekedeteink szerint bánik velünk, úgy bánt velünk.

Az úr angyalának megjelenése

7. A tizennegyedik hónapnak, azaz a Sebat hónapnak huszonegyedik napján, Dáriusnak második esztendejében szóla az Úr Zakariáshoz, a Berekiás fiához, a ki Iddó próféta fia, mondván:
8. Látám éjszaka, hogy ímé, egy férfiú veres lovon ül vala, és áll vala a mirtus-fák között,a melyek egy árnyas völgyben valának: háta megett pedig veres, tarka és fehér lovak.
9. És mondám: Mik ezek Uram? És mondá nékem az angyal, a ki beszél vala nékem: Én megmutatom Néked, mik ezek.
10. Akkor felele az a férfiú, a ki a mirtus-fák között áll vala, és mondá: Azok ezek, a kiket az Úr küldött, hogy járják be a földet.
11. És felelének az Úr angyalának, a ki a mirtus-fák között áll vala, és mondák: Bejártuk a földet, és ímé az egész föld vesztegel és nyugodt.
12. Az Úr angyala pedig felele, és mondá: Seregeknek Ura! Meddig nem könyörülsz még Jeruzsálemen és Júdának városain, a melyekre haragszol immár hetven esztendő óta?
13. És nyájas szavakkal vígasztaló szókkal felele az Úr az angyalnak, a ki beszél vala velem.
14. És mondá nékem az angyal, a ki beszél vala vélem: Kiálts, ezt mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: szeretem Jeruzsálemet és a Siont nagy szeretettel!
15. De nagy haraggal haragszom én a hivalkodó népekre, a kikre kevésssé haragudtam ugyan, de ők gonoszra törnek.
16. Azt mondja azért az Úr, könyörületességgel fordulok Jeruzsálemhez, benne építtetik meg az én házam, szól a Seregeknek Ura, és mérőzsinór nyújtatik ki Jeruzsálem felett.
17. Mégis kiálts, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Bővelkedni fognak még városaim a jóban, mert megvígasztalja még az Úr a Siont, és magáévá fogadja még Jeruzsálemet!

Látomás négy szarvról és négy kovácsról

18. Majd felemelém szemeimet, és ímé, négy szarvat láték.
19. És mondám az angyalnak? És monda nékem: Ezek azok a szarvak, a melyek szétszórják Júdát, Izráelt és Jeruzsálemet.
20. Azután mutata nékem az Úr négy mesterembert.
21. És mondám: Mit jöttek ezek cselekedni? Ő pedig szóla, mondván: Ezek azok a szarvak, a melyek szétszórták Júdát annyira, hogy senki sem emelheti vala fel a fejét: de eljöttek ezek, hogy elrettentsék őket, hogey letörjék a pogányok szarvait, a kik szarvakkal támadtak vala Júda földe ellen, hogy szétszórják azt.

A mérőzsinóros férfi 2.

Felemelém ismét szemeimet, és ímé, láték egy férfiút és kezében mérőkötelet.
2. És mondám: Hová mégy te? És mondá nékem: Megmérni Jeruzsálemet, hogy lássam, mennyi a széle, és mennyi a hossza?
3. És ímé, az angyal, a ki beszél vala velem, kijöve és más angyal is kijöve eléje.
4. És monda annak: Fuss és szólj e gyermekhez, monván? Kerítetlenül fogják lakni Jeruzsálemet a benne levő emberek és barnok sokasága miatt.
5. Én pedig, szól az Úr, tűz-fal leszek körülötte és megdicsőítem magamat ő benne!

A Babilonból való visszatérés örvendetes ideje

6. Jaj, jaj! Fussatok ki az északi földről, így szól az Úr, mert az ég négy szele felé szórtalak szét titeket, szól az Úr.
7. Jaj Sion! Szabadítsd ki magadat, a ki Babilon leányánál lakozol.
8. Mert így szól a Seregeknek Ura: Dicsőség után küldött engem a pogányokhoz, a kik fosztogatnak titeket, mert a ki titeket bánt, az ő szemefényét bántja.
9. Mert ímé én felemelem kezemet ellenök, és saját szolgáik prédájává lesznek, és megtudjátok, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem.

Pogányok hivatása

10. Örülj és örvendezz, Sionnak leánya, mert ímé én elmegyek és közöttük lakozom! Így szól az Úr.
11. És sok pogány csatlakozik azon a napon az Úrhoz, és népemmé lesznek, és közötted lakozom, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött hozzád engem.
12. És birtokba veszi az Úr Júdát, mint az ő osztályrészét a szent földön, és újra magáévá fogadja Jeruzsálemet.
13. Hallgasson minden test az úr előtt, mert felkelt az ő szentséges helyéről.

Jósua főpap az angyala előtt 3.

Azután megmutatá nékem Jósuát, a főpapot, a ki az Úr angyala előtt álla, és a Sátánt, a ki jobb keze felől álla, hogy vádolja őt.
2. És mond az Úr Sátánnak: Dorgáljon meg az Úr, a ki magáévé fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből kikapott üszög-é ez?
3. Jósua pedig szennyes ruhába vala öltöztetve, és áll vala az angyal előtt.
4. És szóla és monda az előtte állóknak, mondván: Vegyétek le róla a szennyes ruhákat! És monda néki: Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat, és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged!
5. Azután mondám: Tegyenek fejére tiszta süveget! Feltevék azért fejére a tiszta süveget, és ruhákba öltözteték őt, az Úrnak angyala pedig ott áll vala.

Ígéret a Csemetéről (Messiásról)

6. És bizonyságot tőn az Úrnak angyala Jósuának, mondván:
7. Ezt mondja a Seregeknek Ura: Ha az én útaimban jársz, és ha parancsolataimat megtartod, te is ítélője leszel az én házamnak, sőt őrizni fogod az én pitvaraimat, és ki- s bejárást engedek néked ez itt állók között.
8. Halld meg Jósua, te főpap, te és barátaid, a kik előtted ülnek, mert jelképes férfiak ezek: Ímé bizony előhozom az én szolgámat, Csemetét!
9. Mert ímé ez a kő az, a melyet Jósua elé helyezek, egy kövön hét szem, ímé, én faragom annak faragványait, így szól a Seregeknek Ura, és eltörlöm a földnek álnokságait egy napon.
10. Azon a napon, így szól a Seregeknek Ura, kiki hívja majd a maga felebarátját a szőlőtő alá és a fügefa alá.

Az arany gyertyatartó és a két olajfa 4.

Majd visszatére az angyal, a ki beszél vala vélem, és felkölte engem, mint mikor valaki álmából költetik fel.
2. És mondá nékem: Mit látsz te? És mondám: Látok ímé egy merő arany gyertyatartót, rajta pedig annak hét szövétneke, és hét cső a szövétnekekhez, a melyek tetején vannak:
3. És mellette két olajfa, egyik az olajtartó jobb oldalán, a másik pedig annak bal oldalán.
4. És felelék, és mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem, mondván: Mik ezek Uram?
5. És felele az angyal, a ki beszél vala velem, és mondá nékem: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram!
6. És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! Azt mondja a Seregeknek Ura.
7. Ki vaegy te, te nagy hegy? Lapálylyá leszel Zorobábel előtt, és felviszi a csúcs-követ és ilyen kiáltás támad: Áldás, áldás reá!
8. És szóla hozzám az Úr, mondván:
9. A Zorobábel kezei veték meg e ház alapját, és az ő kezei végzik el azt, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem hozzátok.
10. Mert a kik csúfolták a kicsiny kezdetet, örülni fognak, ha meglátják Zorobábel kezében az ónkövet. Hét van ilyen, az Úrnak szemei ezek, a melyek átpillantják az egész földet.
11. És felelék, és mondám néki: Mi ez a két olajfa a gyertyatartó jobb és bal oldalán?
12. És másodszor is felelék, és mondám néki: Micsoda olajfának az a két ága, a melyek a két aranycső mellett vannak, és öntik magukból az aranyat?
13. És szóla nékem, mondván: Hát, nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram!
14. És mondá nékem: Ezek ketten az olajjal felkenettek, a kik az egész föld Ura mellett állnak.

A repülő könyv 5.

Azután ismét felemelém szemeimet, és látám, hogy ímé, egy könyv repül vala.
2. És monda nékem: Mit látsz te? És én mondám: Látok egy repülő könyvet, húsz sing a hossza és tíz sing a széle.
3. És monda nékem: Ez az átok, a mely kihat az egész föld színére, mert mindaz, a ki lop, ehhez képest fog innen kiirtatni, és mindaz, a ki hamisan esküszik, ehhez képest fog innen kiirtatni.
4. Kibocsátom ezt a szót, szól a Seregeknek Ura, és bemegy a lopónak házába, és annak házába, a ki hamisan esküszik az én nevemre, és ott marad annak házában és megemészteti azt, s annak fáit és köveit.

Az asszony a mérczében

5. Majd kijöve az angyal, a ki beszél vala vélem, és azt mondja nékem: Emeld csak fel a szemeidet, és lásd meg: micsoda az, a mi kijön?
6. És mondám: Micsoda ez? Ő pedig mondá: Az, a mi kijön, mérőedény. És mondá: ilyen a formájok az egész földön.
7. És ímé, egy kerek ón-darab repül vala, és ül vala egy asszony a mérő-edény közepében.
8. És mondá: Ez az istentenenség. És veté ezt a mérő-edény közepébe, a darab ónt pedig veté annak szájára.
9. És felemelém szemeimet, és látám, hogy ímé, két asszony jövel elő, és szél vala szárnyaikban, és szárnyaik olyanok, mint az eszterágnak szárnyai, és felemlék a mérő-edényt a föld és az ég közé.
10. És mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem: Hová viszik ezek a mérő-edényt?
11. És mondá nékem: Hogy házat építsenek annak a Sineár földén, és oda erősítsék, és ott hagyják azt a maga helyén.

A négy szekér 6.

Majd megfordulék és felemelém szemeimet és látám, hogy ímé négy szekér jön vala ki két hegy közül, és azok a hegyek ércz-hegyek.
2. Az első szekérben veres lovak, a második szekérben fekete lovak,
3. És a harmadik szekérben fehér lovak, a negyedik szekérben pedig tarka lovak, erősek.
4. És megszólalék, és mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem: Mik ezek, Uram?
5. Az angyal felele, és mondá nékem: Ezek az égnek négy szele, jőnek az egész föld Ura mellett való szolgálatukból.
6. A melyben a fekete lovak vannak, észak földére mennek, és a fehérek mennek utánok, a tarekák pedig a dél földére mennek,
7. Az erősek is mennek és kívánnák eljárni a földet. És mondá: Menjetek, járjátok el a földet, és eljárják a földet.
8. Majd híva engem, és beszéle velem, mondván: Lásd! Az észak földére menők lecsendesítik lelkemet északnak földén.

Ismételt ígéret a Csemetéről, a ki király és pap lesz egyszersmind

9. És szóla az Úr hozzám, mondván:
10 Végy a számkivetésből valóktól: Heldaitól, Tóbiástól és Jodajától, és menj be azon a napon, manj be Jósiának, a Sefánás fiának házába, a kik Babilonból jöttenek.
11. Végy ugyanis ezüstöt és aranyat, és csinálj koronákat, és tedd Jósuának, a Jehosadák fiának, a főpapnak a fejére!
12. És szólj néki, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Urea, mondván: Ímé, egy férfiú a neve Csemete, mert csemete támad belőle, és megépíti az Úrnak templomát!
13. Mert ő fogja megépíteni az Úrnak templomát, és nagy lészen az ő dicsősége, és ülni és uralkodni fog az ő székében, és pap is lesz az ő székében, és békesség tanácsa lesz kettőjük között.
14. És a koronák legyenek Hélemnek, Tóbiásnak, Jedajának és Hennek, a Sefániás fiának emlékére, az Úr templomában.
15. És a messzelakók eljőnek és építenek az Úr templomában, és megtudjátok, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem hozzátok. Így lesz, ha hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára!

Nem a testi böjtben, hanem a könyörület munkájában gyönyörködik az Úr 7.

És lőn a Dáriás király negyedik esztendejében, hogy szóla az Úr Zakariáshoz a kilenczedik hónapnak, a Kiszlévnek negyedikén.
2. Mikor elküldék az Isten házába Saréczert és Régem-Méleket és társait, hogy esedezzenek az Úr színe előtt,
3 És hogy megkérdezzék a papokat, a kik a Seregek Urának házában vannak, és megkérdezzék a prófétákat is: Sírjak-é az ötödik hónapban és böjtöljek-é, a mint cselekedtem azt néhány esztendő óta?
4. Szóla ekkor a Seregeknek Ura nékem, mondván:
5. Szólj az ország minden népének és a papoknak, mondván: Mikor böjtöltetek és gyászoltatok az ötödik és a hetedik hónapban, és pedig hetven esztendeig: avagy, avagy böjtölvén, nékem böjtöltetek-é?
6. És mikor ettetek és mikor ittatok: avagy nem magatoknak ettetek és magatoknak ittatok-é?
7. Avagy nem ezek a beszédek-é azok, a melyekért szólott vala az Úr az előbbi próféták által, mikor még Jeruzsálem népes és gazdag vala a körülte levő városokkal együtt, és mind a déli táj, mind a lapály-föld népes vala?
8. És szóla az Úr Zakariásnak, mondván:
9. Így szól a Seregeknek Ura, mondván: Igaz ítélettel ítéljetek, és irgalmasságot és könyörületességet gyakoroljon kiki az ő felebarátjával!
10. Özvegyet és árvát, jövevényt és szegényt meg ne sarczoljatok, és egymás ellen még szívetekben se gondoljatok gonoszt.
11. De nem akarák meghallani, sőt vállaikat vonogaták, és bedugák füleiket, hogy ne halljanak.
12. Szívöket is megkeményíték, hogy ne hallják a törvényt és az igéket, a melyeket a Seregeknek Ura küldött vala az ő lelke által, az elébbi próféták által. És igen felgerjedt vala a Seregeknek Ura.
13. És lőn, hogy a mind én kiáltottam és nem hallották meg: úgy kiáltottak, de nem hallottam meg, azt mondja a Seregeknek Ura.
14. Hanem szétszórtam őket mindenféle nemzetek közé, a kik nem ismerték őket, és puszta lőn utánok a föld, hogy senki azon sem át nem megy, sem meg nem tér. Így tevék pusztává a kívánatos földet.

Isten népének boldog jövő igértetik, mely a pogányokat is az igaz isten keresésésre ösztönzi 8.

Majd szóla a Seregeknek Ura, mondván:
2. Ezt mondja a Seregeknek Ura: Nagy gerjedezéssel gerjedeztem a Sionért, és nagy haragra gerjedtem ellene.
3. Ezt mondja az Úr: Megtértem a Sionhoz és Jeruzsálem közepette lakozom, és Jeruzsálem igazság városának neveztetik, a Seregek Urának hegye pedig szent hegynek.
4. Ezt mondja a Seregeknek Ura: Agg férfiak és agg nők ülnek majd Jeruzsálem utczáin, és kinek-kinek pálcza lesz kezében a napok sokasága miatt.
5. És megtelnek a város utczái fiúkkal és leányokkal, a kik játszadoznak annak útczáin.
6. Ezt mondja a Seregeknek Ura: Ha ez csoda lészen e nép maradékának szemei előtt azokban a napokban, vajjon az én szemeim előtt is csoda lészen-é? Így szól a Seregeknek Ura.
7. Ezt mondja a Seregeknek Ura: Ímé, én megszabadítom az én népemet a nap keltének földéről és a nap nyugtának földéről.
8. És elhozom őket és Jeruzsálemben lakoznak, és népemmé lesznek, én pedig Istenökké leszek hűséggel és igazsággal.
9. Ezt mondja a Seregeknek Ura. Erősödjenek meg kezeitek, a kik hallottátok e napokban beszédeket a próféták szájából, a kik szóltak, mikor megvettétek a Seregek Ura házának alapja, hogy megépíttessék a templom.
10. Mert e napok előtt nem volt az embernek bére, és a baromnak sem volt bére, sem a kimenőnek, sem a bejövőnek nem volt békessége a háborúság miatt, mert minden embert felindítottam: kit-kit az ő felebarátja ellen.
11. De most nem olyan leszek e nép maradékához, mint az elébbi napokban voltam, így szól a Seregeknek Ura.
12. Mert a vetés békességes lészen, a szőlőtő megadja gyümölcsét, a föld is megadja termését, az egek is megadják harmatjokat, és örökösé teszem mindezeken a nép maradékát.
13. És lészen, hogy a miképpen átok valátok a pogányok között, oh Júda háza és Izráel háza, azonképen megszabadítlak titeket, és áldássá lesztek. Ne féljetek! Erőásödjenek meg kezeitek!
14. Mert ezt mondja a Seregeknek Urea: A miképen elgondoltam vala, hoegy veszedelmet hozok reátok, mikor atyáitok megharagítottak vala engem, így szól a Seregeknek Ura, és nem könyörültem.
15. Azonképen megtértem és elgondoltam e napokban, hogy jót teszek Jeruzsálemmel és Júda házával, ne féljetek!
16. Ezek azok a dolgok, a melyeket cselekedjetek: igazságot szóljon ki-ki az ő felebarátjával igazságos és békességes ítélettel ítéljétek a ti kapuitokban.
17. És senki se gondoljon az ő szívében gonoszt az ő felebarátja ellen, s a hamis esküvést se szeressétek, mert ezek azok, a miket én mind gyűlölök, így szólt az Úr.
18. Majd szóla hozzám a Seregeknek Ura, mondván:
19. Ezt mondja a Seregeknek Ura: A negyedik hónapnak böjtje, az ötödiknek böjtje, a hetediknek böjtje és a tizediknek böjtje vigalommá, örvendezéssé és kedves ünnepekké lesznek Júda házában. Csak a hűséget és a békességet szeressétek.
20. Ezt mondja a Seregeknek Ura: Még lesz idő, a mikor népek jőnek el, és sok városoknak lakói.
21. És egyiknek lakói a másikhoz mennek, mondván: Menten menjünk el az Úr orczájának engesztelésére, és a Seregek Urának keresésére, én is elmegyek!
22. És eljőnek sok népek és erős nemzetek Jeruzsálembe a Seregek Urának keresésére, és az Úr orczájának engesztelésére.
23. Ezt mondja a Seregeknek Ura: E napokban lesz az, hogy a minden nyelvű pogányok közül tíz ember ragad egy zsidó férfiúba, s ragad annak ruhája szélébe, mondván: Hadd menjünk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten.

A pogányok megaláztatása 9.

Az Úr igéjének terhe a Kadrák földe ellen, Damaskus lesz pedig annak nyugvóhelye (mert az Úr szemmel tartja az embereket és Izráelnek minden törzsét).
2. És Hámát is, a mely szomszédos vele, Tirus és Sidon, noha igen okosak!
3. Várat épített magának Tírus, és annyi az ezüstje rakáson, mint a por, és az aranya, mint az utczák sara.
4. Ímé, szegénynyé teszi őt az Úr, és megrontja hatalmát a tengeren, magát pedig tűz emészti meg.
5. Meglátja ezt Askalon és megretten, Gáza is és igen bánkódik, Ikron is, mert megszégyenült reménységében. Mert kivész a király Gázából, és Askalon lakatlan marad.
6. Asdódban pedig idegenek laknak, és a Filiszteusok kevélységét megtöröm.
7. Kivonszom a vért szájukból és útálatosságaikat fogaik közül, és ő is a mi Istenünké marad, és olyan lesz, mint egy fejedelem Júdában, Ekron pedig, mint a Jebuzeus.
8. És tábort járok házam körül, mint a sereg ellen, az ide-oda kóborlók ellen, és nem megy át többé rajtok a sarczoló, mert most szemmel tartom őt.

Békés, és hatalmas király, a Messiás igértetik

9. Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te királyod: igaz és szabadító ő, szegény és szamárháton ülő, azaz nőstényszamárnak vemhén.
10. És kivesztem a szekeret Efraimból és a lovat Jeruzsálemből, kivesztem a harczi kézívet is,és békességet hirdet a pogányoknak, és uralkodik a tengertől tengerig, és a folyamtól a föld határáig.
11. Sőt, a veled való szövetségnek véreeéért a te foglyaidat is kibocsátom a kútból, a melyben nincs víz.
12. Térjetek vissza az erősséghez, reménységnek foglyai! Ma is azt hirdetem néktek, kétszeresen megfizetek néked!
13. Mert kifeszítem Júdát magamnak mintegy kézívet és megtöltöm Efraimot, és felindítom fiaidat, oh Sion, a te fiaid ellen, oh Jáván, és olyanná teszlek, mint a hős fegyvere.
14. És megjelen felettök az Úr, és nyila repül, mint a villámlás, az Úr Isten kürtöt fuvall, és déli szelekben nyomul elő.
15. A Seregeknek Ura megoltalmazza őket, megemésztik és letapossák a parittya-köveket, és isznak és zajongnak, mint a bortól, és megtelnek, mint a csészék és mint az oltár szegletei
16. És megsegíti őket az Úr, az ő Istenük ama napon, mint az ő népének nyáját, és mint korona-kövek ragyognak az ő földén.
17. Oh, mily nagy az ő jósága és mily nagy az ő kedvessége! Ifjakat tesz virágzóvá a gabona, és leányokat a must.

A nép megszabadul elnyomói hatalmából, összegyűjtetik és megáldatik 10.

Kérjetek esőt az Úrtól a késői eső idején! Az Úr villámlást szerez, és záporesőt ad nékik, és kinek-kinek füvet a mezőn.
2. Mert a bálványok hazugságot szólnak, a varázslók pedig hamisságot látnak és üres álmokat beszélnek, hiábavalósággal vígasztalnak, azért, elszélednek, mint a juhnyáj, a mely sanyarog, mert nincs pásztora.
3. Haragra gerjedtem a pásztorok ellen, és megfenyítem a bakokat. Bizony megfenyíti a Seregeknek Ura az ő nyáját, a Júda házát, és olyanokká teszi őket, a milyan a harczra felékesített ló.
4. Közülök támad a szegletkő, közülök a szeg, közülök a harczi ív, közülök egyszersmind minden sarczoló.
5. És olyanok lesznek, mint a hősök, a kik az utczák sarát tapodják a harczban, és harczolnak, mert velök van az úr, és megszégyenítik a lovon ülőket.
6. És megerősítem a Júda házát, és a József házát megsegítem, és visszahozom őket, mert szánom őket, és olyanokká lesznek, mintha el sem vetettem volna őket, mert én vagyok az Úr, az ő Istenök, és meghallgatom őket.
7. Efraim is olyan lesz, mint egy hős, és örvendeznek majd mintegy bortól ittasodva, és látják fiaik és örvendeznek, örvend az ő szívök az Úrban.
8. Süvöltök nékik és egybegyűjtöm őket, mert megszabadítom őket, és megsokasulnak, a mint megsokasultak vala.
9. És széthintem őket a népek között, hogy a messze földeken is emlegessenek engem, és fiaikat neveljenek és visszatérjenek.
10. Mert visszatérítem őket Egyiptom földéről, Assiriából is összegyűjtöm őket, és behozom őket Gileád és Libánon földjére, és elég sem lesz nékik.
11. És átvonulnak a nyomor tengerén, és megveri a tenger hullámait, és kiszáradnak a folyam örvényei, letöretik Assiriának kevélysége, és Egyiptom királyi pálczája elvész.
12. És megerősítem őket az Úrban, és az ő nevében járnak, így szól az Úr.

Panasz a nép hűtlen pásztorairól. A szépség és egyesség pálczája. Harmincz ezüstpénz a jó pásztornak 11.

Nyisd meg kapuidat, oh Libánon, hogy tűz emésszen czédrusaid közt!
2. Jajgass te cziprus, mert esik a czédrus, leomlott, a mi legjava! Jajgassatok ti Baásán tölgyei, mert pusztul a rengeteg erdő.
3. Hangzik a pásztorok jajja, mert elpusztult az ő büszkeségök! Hangzik az oroszlán ordítása, mert elpusztult a Jordán kevélysége!
4. Ezt mondja az Úr, az én Istenem: Legeltesd a leölésre szánt juhokat.
5. A melyeket leölnek az ő tulajdonosaik, a nélkül, hogy bűnnek tartanák, eladóik pedig azt mondják: Áldott az Úr, mert meggazdagodtam! És pásztoraik sem kímélik őket.
6. Bizony, nem kímélem többé e föld lakosait, ezt mondja az Úr, sőt ímé odaadok minden embert a felebarátja kezébe és az ő királya kezébe és megrontják e földet, és nem szabadítom ki kezökből!
7. Legeltetém hát a leölésre szánt juhokat, azaz a megnyomorgatott juhokat, és választék magamnak két pálczát, az egyiket nevezém szépségnek, a másikat nevezém egyezsségnek, így legeltetém a juhokat.
8. És három pásztort vertem el egy hónap alatt, mert elkeseredék a lelkem miattok, és az ő lelkök is megútála engem.
9. És mondám: Nem őrizlek én titeket, haljon meg a halálra való és vágattassék ki a kivágni való, a megmaradottak pedig egyék meg egymásnak húsát.
10. És vevém egyik pálczámat, a szépséget, és eltörém azt, hogy felbontsam az én szövetségemet, a melyet az összes népekkel kötöttem.
11. És felbomla az azon a napon, és íegy tudák meg az elsanyargatott juhok, a kik ragaszkodnak vala hozzám, hogy az Úr dolga ez.
12. És mondám nékik: Ha jónak tetszik néktek, adjátok meg az én béremet, ha pedig nem, hagyjátok abba! És harmincz ezüst pénzt fizettek béremül.
13. És mondá az Úr nékem: Vesd a fazekas elé! Nagy jutalom, a melyre becsültek engem. Vevém azért a harmincz ezüst pénzt, és vetém zt az Úrnak házába, a fazekas elé.
14. Majd eltörém a másik pálczámat is, az egyességet, hogy felbontsam a testvérséget Júda között és Izráel között.
15. És mondá az Úr nékem: Most már szerezz magadnak bolond pásztornak való szerszámot.
16. Mert ímé, én pásztort állítok e földre, a ki az elveszetteket meg nem keresi, a gyöngével nem törődik, a megtépettet meg nem gyógyítja, a jó karban lévőt nem táplálja, a kövérinek húsát megeszi, és körmeiket széttördeli.
17. Jaj a mihaszna pásztornak, a ki elhagyja a juhokat! Fegyver a karjára és a jobb szemére. Karja szárazra száradjon és jobb szeme sötétre sötétedjék.

Isten hatalmas oltalma Jeruzsálem felett 12.

Az Úr igéjének terhe Izráel ellen. Így szól az Úr, a ki az egeket kiterjesztette, a földet fundálta, és az ember keblébe lelket alkotott.
2. Ímé, én részegítő pohárrá teszem Jeruzsálemet minden körülte való népnek, a ki emelni akarja azt, mind szakadva-szakad meg, noha összegyűl ellene a föld minden pogánya.
3. És azon a napon lesz, hogy nyomtatókővé teszem Jeruzsálemet, minden népnak, ki emelni akrja azt, mind szakadva-szakad meg, noha összegyűl ellene a föld minden pogánya.
4. Azon a napon, így szól az Úr, megverik minden lovát rettegéssel, lovagját pedig őrültséggel, de a Júda házát nyitott szemmel nézem, a népeknek pedig minden lovát vaksággal verem meg.
5. És azt mondják szívökben Júda fejedelmei: Az én erősségem Jeruzsálemnek lakói, és az ő Istenökkel, a Seregek Urával.
6. Azon a napon olyanokká teszem Júda fejedelmét, mint a milyen a tüzes serpenyő a fák között, és a milyen a tüzes fáklya a kévék között: megemésztetnek jobb és bal felől minden körülvaló népet, de Jeruzsálem tovább is a helyén marad Jeruzsálemben!
7. És megoltamazza az Úr Júdának sátrait, mint azelőtt, hogy ne legyen nagyobb Dávid házának dicsősége, és Jeruzsálem lakosának dicsősége, mint a Júdáé.
8. Azon a napon oltalma lészen az Úr Jeruzsálem lakosának, és azon a napon olyan lesz köztük a legalábbvaló, mint Dávid, a Dávid háza pedig, mint az Isten, mint az Úrnak angyalai ő előttök.
9. És azon a napon lesz, hogy kész leszek elveszteni minden pogányt,a kik Jeruzsálemre támadnak.

A lélek ígértetik. A nép siratja, a kit bosszúsággal illettek (keresztül szúrtak)

10. A Dávid házában és Jeruzsálem lakosaira pedig kiöntöm a kegyelemnek és könyörületességnek lelkét, és reám tekintenek, kit átszegeztek, és siratják őt, mint siratják az egyetlen fiút, és keseregnek utána, a mint keseregnek az elsőszülött után.
11. Azon a napon nagy siralom lesz Jeruzsálemben, a milyen volt a hadadrimmoni siralom a Megiddo völgyében.
12. És sír a föld: nemzetségek és nemzetségek külön, külön a Dávid házának nemzetsége, feleségeik is külön, külön a Nátán házának nemzetsége, és feleségeik is külön.
13. Külön a Lévi házának nemzetsége, és feleségeik is külön, külön a Sémei nemzetsége, feleségeik is külön.
14. A többi nemzetségek mind: nemzetségek és nemzetségek külön, feleségeik is külön.

Kegyelem bősége az új szövetségben 13.

Azon a napon kútfő fakad a Dávid házának, és Jeruzsálem lakosainak a bűn és tisztátalanság ellen.
2. És lészen azon a napon, így szól a Seregeknek Ura: Kivesztem a bálványok neveit e földről, és emlegetni sem fogják többé, sőt a prófétákat és a fertelmes lelket is kiszaggatom e földről.
3. És úgy lesz, ha prófétálni fog még valaki, azt mondják annak az ő apja és anyja, az ő szülői: Ne élj, mert hazugságot szóltál az Úr nevében! És általverik őt az apja és anyja, az ő szülői, az ő prófétálása közben.
4. És azon a napon megszégyenülnek a próféták, kiki az ő látása miatt az ő prófétálásaik közben, és nem öltözködnek szőrös ruhába, hogy hazudjanak.
5. Hanem ezt mondja kiki: Nem vagyok én próféta, szántóvető ember vagyok én, sőt, más szolgájává lettem én gyermekségem óta.
6. És ha mondja néki valaki: Micsoda ütések ezek a kezeiden? Azt mondja: A miket az én barátaim házában ütöttek rajtam.

A nagy Pásztor halála, nyájának szétszórása és összegyűjtése

7. Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen, és a férfiú ellen, a ki nékem társam! Így szól a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet.
8. És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta.
9. És beviszem a harmadrészt a tűzbe és megtisztítom őket, a mint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, a mint próbálják az aranyat, ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki, ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!

Jeruzsálem veszedelme 14.

Ímé, eljön az Úrnak napja, és a te prédádat felosztják benned.
2. Mert minden népet ütközetre gyűjtök Jeruzsálemhez, és megszállják a várost, és kirabolják a házaikat, megszeplősítik az asszonyokat, és a várós féle számkivetésbe megy, de a nép maradéka nem gyomláltatik ki a városból.
3. Mert eljön az Úr, és harczol azok ellen a népek ellen, a mint harczolt vala ama napon, a harcznak napján.
4. És azon a napon az Olajfák hegyére veti lábát, a mely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől, és az Olajfák hegye közepén ketté válik, kelet felé és nyugot felé, igen nagy völggyé, és a hegynek fele észak felé, fele pedig dél felé szakad.
5. És az én hegyem völgyébe futtok, mert a hegyközi völgy Azálig nyúlik, és úgy futtok a mint futottatok a földindulás elől Uzziásnak, Júda királyának napjaiban. Bizony eljő az Úr, az én Istenem, és minden szent vele.
6. És úgy lesz azon a napon: nem lesz világosság, a ragyogó testek össszezsugorodnak.
7- De lesz egy nap, a melyet az Úr tud, se nappal, se éjszaka, és világosság lesz az estvének idején.

Isteni szabadítás

8. És e napon lesz, hogy élő vizek jőnek ki Jeruzsálemből, felerészök a napkeleti tenger felé, felerészök pedig a nyugoti tenger felé, és nyárban és télben is úgy lesz.
9. És az Úr lesz az egész földnek királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is egy.
10. Az egész föld siksággá változik Gebától kezdve Rimmonig, déli irányban Jeruzsálem felé, és felmagasztaltatik és a maga helyén marad a Benjámin kapujától az első kapu helyéig, a szegletkapuig és a Hananéel tornyától a király sajtójáig.
11. És lakni fognak benne, és nem éri többé pusztulás, és bátorságban lakoznak Jeruzsálemben.

Az ellenségek büntetése

12. És ez lesz a csapás, a melylyel megcsapkod az Úr minden népet, a melyek Jeruzsálem ellen gyülekeznek: Megsenyved a húsuk, és pedig a míg lábaikon állnak, szemeik is megsenyvednek gödreikben, nyelvök is megsenyved szájokban.
13. És azon a napon lesz, hogy az Úr nagy háborúságot támaszt közöttük úgy, hogy kiki a maga társának kezét ragadja meg, és a maga társának keze ellen emeli fel kezét.
14. Sőt még Júda is harczolni fog Jeruzsálem ellen, és összegyűjtetik a köröskörül lakó népek minden gazdagsága: arany, ezüst és igen sok ruha.
15. És éppen olyan csapás lesz a lovakon, öszvéreken, tevéken, szamarakon és mindenféle barmokon, a melyek e táborban lesznek, a milyen ez a csapás.

Isten országának dicsősége és elterjedése

16. És lészen, hogy a kik megmaradnak mindama népek közül, a melyek Jeruzsálem ellen jőnek, esztendőről esztendőre mind felmennek, hogy hódoljanak a királynak, a Seregek Urának, és megünnepeljék a sátorok ünnepét.
17. És lészen, hogy a ki nem megy fel e föld nemzetségei közül Jeruzsálembe, hogy hódoljon a királynak, a Seregek Urának, nem lészen azokra eső.
18. És ha nem megy fel, vaegy nem jön fel az egyiptomi nemzetség, ő rájok sem lészen, de lészen az a csapás, a melylyel megcsapkodja az Úr a népeket, a kik nem mennek fel a sátorok ünnepét megünnepelni.
19. Ez lészen Egyiptomnak büntetése, és mindama népek büntetése, a kik nem mennek fel a sátorok ünnepét megünnepelni.

Minden az Úrnak szentelt lesz

20. Azon a napon a lovak csengettyűin is az lesz: Az úrnak szenteltetett. És a fazekak az Úrnak házában olyanokká lesznek, mint az oltár előtt való medenczék.
21. És Jeruzsálemben és Júdában minden fazék a Seregek Urának szenteltetik, és eljőnek mind, a kik áldozni akarnak, és választanak közülök és főznek azokban és nem lészen többé Kananeus a Seregek Urának házában e napon.



 
 
0 komment , kategória:  "Darabokra hullik a Biblia..:"  
Aggeus próféta könyve
  2009-09-07 17:41:39, hétfő
 
 
"Darabokra hullik a Biblia széjjel" 1995. Fatimei Jóslat

Jehova Biblia Budapest, 1987
Egyetemi Nyomda
Felelős: Sümeghy Zoltán igazgató


Feddő beszéd a templomépítésben való hanyagság miatt 1.

Dárius király második esztendejének hatodik hónapjában, a hónapnak első napján szóla az Úr Aggeus próféta által Zorobabelnek, a Sealtjéi fiának, Júda fejedelmének, és Jósuának, a Jehosadák fiának, a főpapnak, mondván:
2. Így szól a Seregeknek Ura, mondván: Ezt mondja e nép: nem jött még el az idő, az Úr háza építésének ideje!
3. Az Úr pedig így szól Aggeus próféta által, mondván:
4. Ideje-é néktek, hogy ti mennyezetes házakban lakozzatok, holott ez a ház romban áll?
5. Most azért ezt mondja a Seregeknek Ura: Gondoljátok meg jól a ti útaitokat!
6. Sokat vetettetek, de keveset takartok, esztek, de meg nem elégesztek, isztok, de meg nem részegesztek, ruházkodtok, de meg nem melegesztek, a bérlő is lyukas zacskóra bérel.
7. Ezt mondja a Seregeknek Ura: Gondoljátok meg jól a ti útaitokat!
8. Menjetek fel a hegyre, hoegy gyönyörködjem benne, és dicsőítessem, azt mondja az Úr.
9. Sokat vártatok, de ímé kevés lett, haza is hordtátok, de én ráfuvallok arra! Mi okért? Azt mondja a Seregeknek urea. Az én házamért, a mely ím romban áll, ti pedig siettek, kiki a maga házához.
10. Azért vonták meg tőletek az egek a harmatot, vonta meg a föld az ő termését.
11. És pusztulást rendeltem a sík földre és a hegyekre, a búzára és a borra, az olajra és mindarra, a mit a föld terem, sőt az emberre és a baromra és minden kézimunkára is.
12. És meghallá Zorobábel, a Sealtiél fia, és Júsua, a Johasadák fia, a főpap és a nép minden többi tagja az Úrnak, az ő Istenöknek szavát, és Aggeus próféta beszédeit, a miként elküldte őt az Úr, az ő istenök, és megfélemlék a nép az Úr előtt.
13. És szóla Aggeus, az Úr követe, az Úr küldetésében, mondván a népnek: Én veletek vagyok, azt mondja az Úr.
14. És felindítá az Úr Zorobábelnek, a Sealtiél fiának, a Júda fejedelmének lelkét, és Jósuának, a Jehosadák fiának, a főpapnak lelkét, és a nép minden többi tagjának lelkét is, és bemenének és munkálkodának a Seregek Urának, az ő Istenöknek házában.,
15. A hatodik hónapnak huszonnegyedik napján, Dárius királynak második esztendejében.

Jövendölés a templom jövő dicsőségéről és a messiási időről 2.

A hetedik hónap huszonnegyedik napján szóla az Úr Aggeus próféta által, mondván:
2. Szólj csak Zorobábelnek, a Sealtiél fiának, Júda fejedelmének, és Jósuának, a Jehosadák fiának, a főpapnak és a nép többi tagjának, mondván:
3. Ki van még életben köztetek, a ki látta ezt a házat az ő első dicsőségében? És milyennek látjátok ti most ezt? Avagy olyan-é ez a ti szemetekben, mintha semmi volna?
4. De most légy bátor, Zorobábel, azt mondja az Úr! Légy bátor, te is, Jósua, Jehosadák fia, te főpap, és légy bátor e földnek minden népe, azt mondja az Úr, és cselekedjétek, mert én veletek vagyok, azt mondja a Seregeknek Ura.
5. Az igét, a melylyel szövegségre léptem veletek, mikor kijöttetek Egyiptomból, és az én lelkem köztetek marad. Ne féljetek!
6. Mert ezt mondja a Seregeknek Ura: Egy kevés idő van még, és én megindítom az eget és a földet, a tengert és a szárazt.
7. És megindítok minden népet, és eljön, a kit minden népek óhajtanak, és megtöltöm e házat dicsőséggel, azt mondja a Seregeknek Ura.
8. Enyém az ezüst és enyém az arany, azt mondja a Seregeknek Ura.
9. Nagyobb lészen a második háznak dicsősége az elsőnél, azt mondja a Seregeknek Ura, és e helyen adok békességet, azt mondja a Seregeknek Ura.
10. a kilenczedik hónap huszonnegyedikén, Dáriusnak második esztendejében szóla az Úr Aggeus próféta által, mondván:
11. Ezt mondja a Seregeknek Ura: Kérdezd még csak a papokat a törvény felől, mondván:
12. Ha szentelt húst visz valaki az ő köntösének szárnyában, és illeti annak szárnyával a kenyeret, vagy a főzeléket, vagy a bort, vagy az olajat, vagy bármi eleséget, vajjon szent-é az? És felelének a papok, és mondák: Nem.
13. Aggeus pedig mondá: Ha hulla által fertőzött illeti mindezeket, tisztátalanná lesz-e? És felelének a papok, és mondák: Tisztátalanná!
14. Aggeus pedig felele, és mondá: Épp így e nép és épp így e nemzet én előttem, azt mondja az Úr, és épp így kezöknek minden munkája, és a mit ide felhoznak, tisztátalan az.
15. Most azért jól gondoljátok meg e naptól fogva az elmultakat is, mielőtt még követ kőre tettek volna az Úr hajlékában.
16. Az előtt elmentek a huszan garmadához, és tíz lett, elmentek a sajtóhoz, hogy ötven mederrel merítsenekek, és húsz lett.
17. Mervertelek titeket üszöggel, ragyával, és kezetek minden munkáját kőesővel, és még sem hajoltatok hozzám, azt mondja az Úr.
18. Jól gondoljátok hát meg e naptól fogva az elmultakat is! A kilenczedik hónap huszonnegyedik napjától, attól a naptól fogva, a melyen letétetett az Úr hajlékának alapja. Jól meggondoljátok!
19. Van-é még mag a csűrben? És bizony, a szőlő, a füge, a gránátalma és az olajfa sem termett! E naptól fogva megáldalak.
20. Másodszor is szóla az Úr Aggeusnak a hónap huszonnegyedik napján, mondván:
21. Mondd meg Zorobábelnek, Júda fejedelmének: Én megindítom az eget és a földet.
22. És felforgatom az országok királyi székét, és elfogyasztom a pogány országok erejét, és felforgatom a szekeret és a benne ülőket, és lehullanak a lovak és a rajtok ülők: kiki az ő atyjafiának fegyvere által.
23. Azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, felveszlek téged Zorobábel, Sealtjéinek fia, én szolgám, azt mondja az Úr, és olyanná teszlek, mint egy pecsétgyűrű, mert téged választottalak el, azt mondja a Seregeknek Ura.


 
 
0 komment , kategória:  "Darabokra hullik a Biblia..:"  
Sofóniás könyve
  2009-09-05 10:56:36, szombat
 
  "Darabokra hullik a Biblia széjjel" 1995. Fatimei Jóslat

Jehova Biblia Budapest, 1987
Egyetemi Nyomda
Felelős: Sümeghy Zoltán igazgató

Mivel a Jehova Biblia a Királyok termét építő ezoterikus könyvkiadó sorozatában lévő egyiptomi csapások, illetve Ady focizó sárga kutyájának, Jehovának indián pántos könyve alapján íródott, feltételezés szerint, mint a Biblia valamennyi csapása 1980-as években lettek népeik létrehozva apokalipszis címen, akár Izrael népe.
Így került sor Biblia olvastatásra 1995-1997. között Miskolc-Tatárdombon ember áldozással, misztikus halál árnyékvilágával, elektromosságokkal. Ekkor Izrael népe kárpótolta magát a svájci bankból, ami ellen csupán páran tiltakoztak.
A magyar puszta népe írói, költői előre készültek áldozásra zsidók, cigányság és keleti népek felemelése érdekében Weöres Sándor és társai Ízisz-Jézus áldozás, Innin egyiptomi termékenységi istennő áldozás, Nasszézus himnusz pokoljáratás-áldozás, Szörnyeteg koporsója és ehhez hasonló 20. században a Magyar Irodalom szerint nem végrehajtható titkos misztériumai alapján.
Darabokra hullott a Biblia széjjel fatimei jóslata szerint Cseh Károlynak, minden szereplőjét megvédték a reá váró ítélkezéstől. Ezért mondták azt, hogy a szabadköművesek embert nem áldoztak, mint Kelet pusztai népe létrehozott egyházai, pogány népei.

A harag napja 1.

Az Úr igéje, a melyet szólt Sofóniásnak, a Kusi fiának, a ki Gedeliás fia, a ki Amariás fia, a ki Ezékiás fia, az Amon fiainak idejében.
2. Elvesztek, mindent elvesztek e föld színéről, azt mondja az Úr.
3 . Elvesztek embert és barmot: elvesztem az ég madarait, és a tenger halait és a megbotránkozás eszközeit a hitetlenekkel együtt: az embert is kiírtom a föld színéről, azt mondja az Úr.
4. És kinyújtom kezemet Júda ellen és Jeruzsálem minden lakója ellen, és kiírtom e helyről a Baál maradékát, a bálványpapok nevét a papokkal együtt.
5. Azokat is, a kik a háztetőkön az ég seregének hajlonganak, és azokat, a kik hajlongnak esküdvén az Úrra, de eszküsznek az ő Molokjukra.
6. Azokat is, a kik elfordultak az Úr követésétől, és a kik nem keresik az Urat és nem tudakozódnak felőle.
7. Hallgass az Úr Isten orczája előtt, mert közel van az Úrnak napja, mert áldozatot készíttetett az Úr, megszentelte hivatalosait.
8. És lészen az Úr áldozatának napján: megfenyítem majd a fejedelmeket, és a királyok fiait és mindazokat, a kik idegen öltözetbe öltöztek.
9. És megfenyítem mindazt, a ki a küszöbön ugrál ama napon, a kik erőszakkal és csalárdsággal töltik meg az ő uroknak házát.
10. És lészen azon a napon, azt mondja az Úr, kiáltó szózat a hal-kaputól fogva, és jajgatás az alsó városból, és nagy recsegés a halmok felől.
11. Jajgassatok, ti, a kik a völgyben laktok, mert elpusztul az egész kalmár nép, kivágattatik minden,a ki ezüstöt mér.
12. És lészen az időben, megmotozom majd Jeruzsálemet szövétnekekkel, és megfenyítem azokat,a kik saját sepröjökön hevernek, a kik ezt mondják szívökben, sem jót, sem rosszat nem cselekszik az Úr.
13. És gazdagságuk prédává lesz, házaik pedig pusztává. Építnek házakat, de nem lakják,és plántálnak szőlőket, de nem isszák azoknak borát.
14. Közel van az Úrnak nagy napja, közel van és igen siet, az Úr napjának szava keserves, kiáltson azon a hős is.
15. Haragnak napja az a nap, szorongatásnak és nyomorúságnak napja, pusztításnak és pusztulásnak napja, sötétségnek és homálynak napja, felhőnek és borúnak napja.
16. Kürtnek és tárogatónak napja a megerősített városok ellen és a büszke tornyok ellen.
17. És megszorongatom az embereket és járnak, mint a vakok, mert vétkeztek az Úr ellen, és kiontatik vérök, mint a por, és testök, mint szemét.
18. Sem ezüstjök, sem aranyuk nem szabadíthatja meg őket az Úr haragjának napján, és az ő féltő szeretetének tüze megemészti az egész földet, mert véget vet,bizony hirtelen vet véget e föld minden lakosának.

Intés megtérésre. Bűntető ítélet a népek felett 2.

Térjetek eszetekre, s eszméljetek fel, ti arczátlan nemzet.
2. Mielőtt szülne a végzés (mint a polyva száll tova az a nap): míg rátok nem jön az Úr haragjának napja!
3. Keressétek az Urat mindnyájan e föld alázatosai, a kik az ő ítélete szerint cselekesztek, keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot, talán megoltalmaztattok az Úr haragjának napján.
4. Mert elhagyottá lesz Gáza, Askelon pedig pusztasággá: Asdódot délben űzik el,és Ekron kiírtatik.
5. Jaj a tenger vidékén lakóknak, a Kereteusok nemzetségének! Az úr igéje ellened van, te Kanaán, Filiszteusok földje, elpusztítalak téged, lakatlanná leszel.
6. És a tenger vidéke legelőkké, pásztorok tanyájává és juhoknak aklává lészen.
7. És az a vidék a Júda házának maradékáé lesz, ők legeltetnek azon, estére Askelon házaiban heverésznek, mert meglátogatja őket az Úr, az ő Istenök, és visszahozza az ő fogságaikat.
8. Hallottam Moáb gyalázkodását és Ammon fiainak szidalmait, a melyekkel gyalázták népemet, és felfuvalkodtak az ő határok ellen.
9. Azért élek én, mond a Seregeknek Uera, Izraelnek Istene, hogy Moáb olyanná lészen, mint Sodoma, Ammon fiai pedig, mint Gomora, tövistermő föld, só-telep és pusztaság örökre, népem maradéka prédálja fel őket, és nemzetségem ivadékai bírják majd őket.
10. Ez esik meg rajtok az ő kevélységökért, a miért gyalázkodtak és felfuvalkodtak a Seregek Urának népe ellen.
11. Rettentetes lesz az Úr ellenök, mert elhagyja a földnek minden istenét, és néki hódol majd kiki a maga lakhelyén, a pogányoknak is minden szigete.
12. Ti is, kúsiak! Fegyverem öli meg őket.
13. És kinyújtja a kezét észak felé, és elveszti Assiriát, Ninivét pusztasággá teszi, kietlenné, mint egy sivatag.
14. És nyájak heverésznek bensejében, mindenfelé állatok serege: pelikán és sündisznó hálnak párkányain, az ablakban azoknak szava hangzik, a küszöbön omladék lészen, mert lefoszlatott a czédrus!
15. Ímé, a víg város,a bátorságban lakozó, a mely ezt mondja vala szívében: Én vagyok és nincs kívülem más! Milyeen pusztasággá lőn, vadak tanyájává, a ki átmegy rajta süvöltöz és csapkodja a kezét.

Fenyegetés Jeruzsálem ellen 3.

Jaj az ellenszegülőnek és az undoknak, az erőszakos városnak!
2. Nem hallgatott a szóra, nem fogadta a fenyítéket, nem bízott az Úrban, Istenéhez nem közelített!
3. Fejedelmei olyanok benne, mint az ordító oroszlánok, bírái, mint az estve járó farkasok, nem hagynak reggelre a csonton.
4. Prófétái hivalkodók, hitető férfiak, papjai megfertéztetik a szent helyet, erőszakot tesznek a törvényen.
5. Az Úr igaz ő benne, nem cselekszik hamisságot, reggelről reggelre napfényre hozza ítéletét, nem mulasztja el, de nem ismeri a szégyent a gonosz!
6. Nemzeteket irtottam ki, elpusztultak tornyaik, feldúltam falvakat, nincs, aki átmenjen rajtok: elromboltattak városaik, egy ember sincs bennök, nincsen lakosuk!
7. Mondtam: Csak félj engem, vedd fel a fenyítéket (akkor nem irtatott volna ki lakhelye, mindaz, a mit felőle végeztem), mégis mihelyt felvirradtak a rosszra, indítottak minden cselekedetöket.
8. Azért várjatok rám, azt mondja az Úr, hogy egybegyűjtöm a népeket, hogy összeszedem az országokat, hogy kiöntsem rájok búsulásomat, haragomnak egész hevét, mert gerjedezésem tüzében emésztetik meg az egész föld!

A messiási idő vigaszteljes ígérete

9. Akkor változtatom majd a népek ajkát tisztává, hogy mind segítségül hívják az Úr nevét, hogy egy akarattal szolgálják őt.
10. Kus folyóvizén túlról hozzák imádóim szétszórt népemnek leányai ételáldozatomat nékem.
11. Azon a napon nem szégyenülsz meg egyetlen cselekedetért sem, a melyekkel vétkeztél ellenem, mert akkor eltávolítom körödből azokat, a kik kérkedve jövendölnek benned, és nem kevélykedel többé az én szent hegyemen.
12. És marasztok közötted nyomorult és szegény népet, a kik bíznak az Úr nevében.
13. Izráel maradéka nem cselekszik hamisságot, nem szól hazugságot, és nem találtatik szájában álnokságnak nyelve, hanem legelésznek és lenyugosznak és nem lesz a ki felrettentse őket.
14. Énekelj Sionnak leánya, harsogj Izráel, örvendj és teljes szívvel vígadj Jeruzsálem leánya!
15. Megváltoztatta az Úr a te ítéletedet, elfordította ellenségedet: Izráel királya, az Úr közötted van, nem látsz többé gonoszt.
16. Azon a napon ezt mondja Jeruzsálemnek: Ne félj!
17. Az Úr, a te Istened közötted van, erős ő, megtart, örül te rajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked.
18. Az ünnep miatt bánnkódókat egybegyűjtöm, akik közüled valók, gyalázat terhe van rajtok.
19. Ímé, én elbánok minden te nyomorgatóddal abban az időben, és megtartom a sántát, és összeszedem a szétszórtakat, és híresekké és nevesekké teszem őket az ő gyalázatjoknak egész földén.
20. Abban az időben elhozlak titeket, és akkor összeszedlek titeket, mert nevesekké és híresekké teszlek titeket a földnek minden népe között, mikor megfordítom a ti fogságotokat a ti szemeitek előtt, azt mondja az Úr.
 
 
0 komment , kategória:  "Darabokra hullik a Biblia..:"  
Habakuk próféta könyve
  2009-09-01 12:43:14, kedd
 
 
"Darabokra hullik a Biblia széjjel" 1995. Fatimei Jóslat

Jehova Biblia Budapest, 1987
Egyetemi Nyomda
Felelős: Sümeghy Zoltán igazgató


Júda bűnei 1.

1. A teher, a melyet Habakuk próféta látott.
2. Meddig kiáltok még oh Uram, és nem hallgatsz meg! Kiáltozom hozzád az erőszak miatt, és nem szabadítasz meg!
3. Miért láttatsz velem hamisságot, és szemléltettsz nyomorgatást? Pusztítás és erőszak van előttem, per keletkezik és versengés támad.
4. Azért inog a törvény, és nem érvényesül az igaz ítélet, mert gonosz hálózza be az igazat, azért származik hamis ítélet.


Bűntetés a káldeusok által

5. Nézzetek szét a népek között, vizsgálódjatok és csodálkozással csodálkozzatok, mert oly dolgot cselekszem a ti napjaitokban, mit el sem hinnétek, ha beszélnék!
6. Mert ímé, feltámasztom a Káldeusokat, a kegyetlen és vakmerő nemzetet, a mely eljárja a földet széltében, hogy hajlékokat foglaljon el, melyek nem az övéi.
7. Rettenetes és iszonyatos ez, maga szerzi meg törvényeit és hatalmát.
8. És lovai serényebbek a párduczoknál, és gyorsabbak az estveli farkasoknál, és előtörtetnek az ő lovasai és az ő lovasai messziről jőnek, repülnek, mint a zsákmányra siető keselyű.
9. Mindnyája ragadományért jön, arczuk előre néz, és annyi foglyot gyűjt, mint a föveny.
10. Kaczag ez a királyokon, és a fejedelmek néki nevetség, minden erősséget csak nevet, töltést emel és megostromolja azt.
11. Majd tovaszáll viharként és elvonul és bűnbe esik, ő kinek istene az ő hatalma.

A próféta imája és panasza

12. Avagy nem te vagy-é Uram, öröktől fogva az én Istenem, Szentem? Nem veszünk el! Ítéletre rendelted őt, oh Uram, fenyítőül választottad őt, én erősségem!
13. Tisztábbak szemeid, hogysem nézhetnéd a gonoszt, és a nyomorgatást sem szemlélheted, miért szemléled hát a hitszegőket? És hallgatsz, mikor a gonosz elnyeli a nálánál igazabbat?
14. Olyanokká teszed az embert, mint a tenger halai, és mint a csúszómászó állatok, a melyeknek nincsen vezérök?
15. Mindnyáját kivonssza horoggal, gyalomjába keríti, és hálójába takarítja be őket, ezért örül és vígad.
16. Ezért áldozik gyalomjának, és füstöl az ő hálójának, mert ezekkel kövér az ő része, és zsíros az ő eledele.
17. Vajjon azért ürítheti-é gyalmát, és szűntelen ölheti-é a nemzeteket kímélet nélkül?

Vigasztalás a hit számára 2.

1. Őrhelyemre állok, és megállok a bástyán, és vigyázok, hogy lássam, mit szól hozzám, és mit feleljek én panaszom dolgában.
2. És felele nékem az Úr, és mondá: Írd fel e látomást és vésd táblákra, hogy könnyen olvasható legyen.
3. Mert e látomás bizonyos időre szól, de a vége felé siet és meg nem csal, ha késik is, bízzál benne, mert eljön, el fog jőni, nem marad el!
4. Ímé, felfuvalkodott, nem igaz ő benne az ő lelke, az igaz pedig az ő hite által él.

Jövendölés a kevélyek romlásáról. A káldeusok bűnei

5. És bizony, a bor is megcsal, felgerjed a férfiú, és nincsen nyugalma, ő az, ki tátja száját, mint a Seol, és olyan ő, mint a halál, telhetetlen, és magához ragad minden n épet és magához csatol minden nemzetet.
6. Avagy nem költenek -é ezek mindnyájan példabeszédet róla, és találós mesét reá, mondván
Jaj annak, aki rakásra gyűjti, a mi nem az övé! De meddig? És a ki adóssággal terheli magát!
7. Avagy nem támadnak-é hirtelen, a kik téged mardossanak, és nem serkennek-é fel, a kik háborgassanak téged? És zsákmányul esel nékik.
8. Mivelhogy kifosztogattál sok nemzetet, kifosztanak téged mind a többi népek az emberek véréért, és az országok, városok és minden bennök lakozók ellen való erőszaktétel miatt.
9. Jaj annak aki bűnös szerzeményt szerez házának, hogy magasra rakhassa fészkét, hogy megszabadulhasson a gonosz hatalma elől.
10. Házadnak gyalázatára tervezted a sok nép kiírtását, és bűnössé tetted a lelkedet.
11. Mert a kő is ellened kiált a falból és a gerenda a fa-alkotmányból visszhangoz néki.
12. Jaj annak, a ki várost épít vérengzéssel, és a ki várat emel álnoksággal.
13. Avagy ímé, nem a Seregek Urától van-é, hogy a népek tűznek építenek, és a nemzetek a hiábavalóságnak fáradoznak?
14. Mert az Úr dicsőségének ismeretével betelik a föld, a miképen a folyamok megtöltik a tengert.
15. Jaj annak, a ki megitatja felebarátját epédet keverve belé, hogy megrészegítsed őt, hogy láthassad az ő szemérmöket!
16. Gyalázattal telsz meg dicsőség helyett, igyál te is és láttassék szemérmed, reád fordul az Úr jobbjának pohara, és gyalázat borítja el dicsőségedet.
17. Bizony, a libanoni erőszakoskodás gyászba borít téged, és a vadak pusztítása, a mely rettegteté őket, az emberek véréért és az országon, a városon és annak minden lakosán űzött erőszakosságért.
18. Mit használ a faragott kép, ha faragója kifaragta azt, és a mely hazugságot tanít, hogy a képnek faragója bízik abban, csinálván néma bálványokat?
19. Jaj annak, aki fának mondja: Serkenj fel! Néma kőnek: Ébredj fel! Taníthat-é ez? Ímé, borítva van aranynyal és ezüsttetl, lélek pedig nincs benne semmi!
20. Ellenkezőleg, az Úr a szent templomában, hallgasson előtte az egész föld!

A próféta öröm—és bizalomteljes imája 3.

1. Habakuk próféta könyörgése a sigjónoth szerint.
2. Uream, hallán, a mit hirdettél, és megrettenék! Évek közepette keltsd életre a te munkádat, évek közepette jelentsd meg azt! Haragban emlékezzél meg kegyelmességedről!
3. Isten a Témán felől jön, és a Szent Párán hegyéről. Szela! Dicsősége elborítja az egeket, és dicséretével megtelik a föld.
4. Ragyogása, mint a napé, sugarak támadnak mellőle, és ott van az ő hatalmának rejteke.
5. Előtte döghalál jár, és nyomaiban forró láz támad.
6. Megáll és méregeti a földet, pillant, és megrettenti a népeket, az örökkévaló hegyek szétporlanak, elsüllyednek az örökkévaló halmok, az ő össvényei hiábavalók!
7. Bomlani látom a Khusán sátrait, reszketnek a Midiám-föld kárpitjai.
8. A folyók ellen gerjedt-é fel az Úr? Vajjon a folyókra haragszol-é, vagy a tengerre bőszültél-é fel, hogy lovaidon és diadal-szekereiden robogsz?
9. Csupasz és meztelen a te kézíved, a törzseknek esküvéssel tett ígéret szerint! Szela. A föld folyókat ömleszt.
10. Látnak téged és megrendülnek a hegyek, gátat tör a víz-ár, harsog a hullám és magasra emeli karjait.
11. A nap és hold megállnak helyökön czikázó nyilaid fényétől és ragyogó kopjád villanásától.
12. Haragodban eltaposod a földet, búsultodban szétmorzsolod a nemzeteket.
13. Kiszállsz néped szabadítására, fölkented segítségére, szétzúzod a főt a gonosznak házában, nyakit feltakarod az alapjait. Szela!
14. Saját dárdájával vered át az ő vezéreinek fejét, a kik berohannak, hogy szétszórjanak engem, ujjonganak, hogy rejtekében emészhetik meg a szegényt.
15. Lovaiddal megtaposod a tengert, a nagy vizek hullámait.
16. Hallám és reszket a bensőm, a szózatra remegtek ajkaim, porladni kezdenek csontjaim, reszketnek lábaim, hogy nyugtom legyen a nyomorúság napján, a mely feljön a népre, mely megsanyargatja azt.
17. Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban.
18. De én örvendezni fogok az Úrban és vigadok az én szabadító Istenemben.
19. Az Úr Isten az én erősségem, hasonlókká teszi lábaimat a nőstény szarvasokéhoz, és az én magas helyeimen járat engemet.

Az éneklőmesternek, az én hangszereimmel.



 
 
0 komment , kategória:  "Darabokra hullik a Biblia..:"  
Abdiás próféta könyve
  2009-08-30 22:30:52, vasárnap
 
 
"Darabokra hullik a Biblia széjjel" 1995. Fatimei Jóslat

Jehova Biblia Budapest, 1987
Egyetemi Nyomda
Felelős: Sümeghy Zoltán igazgató

Jövendölés a kárörvendő Edomiták büntetéséről és Izráel megváltásáról

1. Abdiás látása. Így szól az Úr Isten Edomról. Hírt hallottunk az Úrtól. És hírnök küldetett a népekhez, keljetek és támadjunk haddal!
2. Ímé, kicsinnyé tettelek a népek között, felettébb útálatos vagy.
3. Szíved kevélysége csalt meg téged, ki szikla-hasadékokban lakozol, kinek lakóhelye magasan van, a ki mondja az ő szívében:Ki vonhatna le engem a síkra?
4. Ha oly magasan szállnál is, mint a sas, és ha a csillagok közé raknád is fészkedet, onnan is levonnálak, ezt mondja az Úr.
5. Ha tolvajok törnének reád, avagy éjjeli rablók (hogy elpusztíttattál!), nem annyit lopnának-é, a mennyi elegendő? Ha szőlőszedők jönnének reád, nem hagynának-é gerezdeket?
6. Mennyire kifosztogatták Ézsaut, felkutatták rejtett kincseit!
7. A határig űznek ki összes frigytársaid, megcsalnak, levernek szövetségeseid, kenyeredet törni vetik alád. Nincsen benne okosság!
8. Azon a napon, azt mondja az Úr, vesztem-é ki a bölcseket az Edomból, és az értelmet az Ézsau hegyéről?
9. És megrémülnek a te vitézeid, oh Témán! Hogy kiirtassék mindenki az Ézsau hegyéről az öldöklés által.
10. A Jákób öcséd ellen elkövetett erőszakért szégyen borul reád, és kivágatol mindörökké!
11. A mikor vele szembeszálltál, a mikor serege idegenek rabjává lett, és idegenek törtek be kapuján és Jeruzsálemre sorsot vetettek, olyan voltál te is, mint bármelyik közülök.
12. De ne gyönyörködjél öcsédnek napján az ő szerencsétlenségének napján, és ne örvendj a Júda fiai az ő veszedelmök napján, és ne kérkedjél a szorongattatás napján.
13. Ne törj be népem kapuján nyomorúságuk napján, ne gyönyörködjél te is baján nyomorúsága napján, és ne nyúlj az ő jószágához nyomorúsága napján.
14. A résre se állj fel menekülőit elveszíteni, és ne áruld el az ő megmaradottait a szorongatás napján.
15. Mert közel van az Úrnak napja minden népek ellen. A mint cselekedél, úgy cselekesznek veled, a mit te fizettél, visszaszáll fejedre.
16. Mert a mint ti fiaitok szent hegyemen, úgy isznak szüntelen az összes népek, bizony isznak és hörpengetnek, és olyanok lesznek, mintha nem lettek volna.
17. De a Sion hegyén szabadulás lészen és szentté lészen az, és a Jákób háza birtokba veszi az ő örökségét.
18. És a Jákób háza tűz lészen, és a József háza láng, és meggyújtják és megemésztik őket, és nem marad meg senki Ézsau házából, mert az Úr szólott.
19. A déliek öröksége szerint bírják az Ézsau hegyét, a síkon lakók pedig a Filiszteusokat. És örökség szernt bírják az Efraim mezőit és Samaria mezőit, Benjamin pedig a Gileádot.
20. Izráel fiainak ez a száműzött serege azokat, a melyek a Kananusoké, mint Sarfátig, a jeruzsálemi száműzöttek pedig, a kik Szefarádban vannak, elfoglalják majd a déli városokat.
21. És a Sion hegyén szabadítók mennel fel, hogy megítéljék az Ézsau hegyét, és az Úré lesz a királyság.

vasárnap, 2009. augusztus 30.
 
 
0 komment , kategória:  "Darabokra hullik a Biblia..:"  
Abdiás próféta könyve
  2009-08-30 22:29:50, vasárnap
 
 
"Darabokra hullik a Biblia széjjel" 1995. Fatimei Jóslat

Jehova Biblia Budapest, 1987
Egyetemi Nyomda
Felelős: Sümeghy Zoltán igazgató

Jövendölés a kárörvendő Edomiták büntetéséről és Izráel megváltásáról

1. Abdiás látása. Így szól az Úr Isten Edomról. Hírt hallottunk az Úrtól. És hírnök küldetett a népekhez, keljetek és támadjunk haddal!
2. Ímé, kicsinnyé tettelek a népek között, felettébb útálatos vagy.
3. Szíved kevélysége csalt meg téged, ki szikla-hasadékokban lakozol, kinek lakóhelye magasan van, a ki mondja az ő szívében:Ki vonhatna le engem a síkra?
4. Ha oly magasan szállnál is, mint a sas, és ha a csillagok közé raknád is fészkedet, onnan is levonnálak, ezt mondja az Úr.
5. Ha tolvajok törnének reád, avagy éjjeli rablók (hogy elpusztíttattál!), nem annyit lopnának-é, a mennyi elegendő? Ha szőlőszedők jönnének reád, nem hagynának-é gerezdeket?
6. Mennyire kifosztogatták Ézsaut, felkutatták rejtett kincseit!
7. A határig űznek ki összes frigytársaid, megcsalnak, levernek szövetségeseid, kenyeredet törni vetik alád. Nincsen benne okosság!
8. Azon a napon, azt mondja az Úr, vesztem-é ki a bölcseket az Edomból, és az értelmet az Ézsau hegyéről?
9. És megrémülnek a te vitézeid, oh Témán! Hogy kiirtassék mindenki az Ézsau hegyéről az öldöklés által.
10. A Jákób öcséd ellen elkövetett erőszakért szégyen borul reád, és kivágatol mindörökké!
11. A mikor vele szembeszálltál, a mikor serege idegenek rabjává lett, és idegenek törtek be kapuján és Jeruzsálemre sorsot vetettek, olyan voltál te is, mint bármelyik közülök.
12. De ne gyönyörködjél öcsédnek napján az ő szerencsétlenségének napján, és ne örvendj a Júda fiai az ő veszedelmök napján, és ne kérkedjél a szorongattatás napján.
13. Ne törj be népem kapuján nyomorúságuk napján, ne gyönyörködjél te is baján nyomorúsága napján, és ne nyúlj az ő jószágához nyomorúsága napján.
14. A résre se állj fel menekülőit elveszíteni, és ne áruld el az ő megmaradottait a szorongatás napján.
15. Mert közel van az Úrnak napja minden népek ellen. A mint cselekedél, úgy cselekesznek veled, a mit te fizettél, visszaszáll fejedre.
16. Mert a mint ti fiaitok szent hegyemen, úgy isznak szüntelen az összes népek, bizony isznak és hörpengetnek, és olyanok lesznek, mintha nem lettek volna.
17. De a Sion hegyén szabadulás lészen és szentté lészen az, és a Jákób háza birtokba veszi az ő örökségét.
18. És a Jákób háza tűz lészen, és a József háza láng, és meggyújtják és megemésztik őket, és nem marad meg senki Ézsau házából, mert az Úr szólott.
19. A déliek öröksége szerint bírják az Ézsau hegyét, a síkon lakók pedig a Filiszteusokat. És örökség szernt bírják az Efraim mezőit és Samaria mezőit, Benjamin pedig a Gileádot.
20. Izráel fiainak ez a száműzött serege azokat, a melyek a Kananusoké, mint Sarfátig, a jeruzsálemi száműzöttek pedig, a kik Szefarádban vannak, elfoglalják majd a déli városokat.
21. És a Sion hegyén szabadítók mennel fel, hogy megítéljék az Ézsau hegyét, és az Úré lesz a királyság.

vasárnap, 2009. augusztus 30.
 
 
0 komment , kategória:  "Darabokra hullik a Biblia..:"  
Joel könyve - Sáskacsapás
  2009-08-27 19:48:21, csütörtök
 
 
"Darabokra hullik a Biblia széjjel" 1995. Fatimei Jóslat

Jehova Biblia Budapest, 1987
Egyetemi Nyomda
Felelős: Sümeghy Zoltán igazgató

Jóel Próféta könyve

Sáskacsapás, az Úr napjának ábrázolója 1.

Az Úrnak igéje, a mely lőn Jóelhez, a Petuel fiához.
2. Vének! halljátok meg ezt, és hallgassátok meg, e földnek minden lakói! Történt-é ilyen a ti időtökben, vagy a ti atyátoknak idejében?
3. Beszéljétek el azt, azt a ti fiaitoknak, és a ti fiaitok az ő fiaiknak, és azoknak fiai a következő nemzetségnek.
4. A mit a sáska meghagyott, megette a szöcskő, és a mit a szöcskő meghagyott, megette a cserebogár, és a mit a cserebogár meghagyott, megette a hernyó.
5. Serkenjetek fel részegek, és sírjatok, és jajgassatok mind, ti borivók a mustért, mert elvétetett az a ti szátoktól!
6. Mert egy nép jött fel az én földemre, erős és megszámlálhatatlan, fogai, mint az oroszlán fogai, és agyarai, mint a nőstény oroszláné.
7. Pusztává tette a szőlőmet, összetörte fügefámat, meztelenre hántotta és széjjelhányta, fehérlenek annak ágai.
8. Keseregj, mint a szűz, a ki gyászba öltözik az ő ifjúsága férjéért.
9. Kifogyott az étel- és italáldozat az Úrnak házából, gyászolnak a papok, az Úrnak szolgái.
10. Elpusztíttatott a mező, gyászol a föld, mert elpusztíttatott a gabona, kiszáradt a must, kiapadt az olaj.
11. Szégyenüljetek meg, ti szántóvetők, jajgassatok szőlőművesek, a búzáért, és az árpáért, mert elveszett a mező aratása!
12. Elszáradt a szőlőtő, a fügefa elhervadt, a gránátfa, a datolyafa és az almafa, a mezőnek minden gyümölcsfája kiaszott. Bizony kiszáradott az öröm az emberek közül.

Kesergés és könyörgés

13. Öltsetek gyászt és sírjatok, ti papok! Jajgassatok, ti oltár szolgái, jöjjetek és háljatok gyászruhákban Istenem szolgái, mert megvonatott az étel- és italáldozat Isteneteknek házától.
14. Szenteljetek böjtöt, hirdessetek gyűlést, gyűjtsétek egybe a véneket, a földnek minden lakosát az Úrnak, a ti Isteneteknek házába, és kiáltsatok az Úrhoz.
15. Jaj, ez az a nap! Bizony közel van az Úrnak napja, és mint a pusztítás, úgy jön el a Mindenhatótól.
16. Hát nem szemünk láttára irtatott ki az élelem, az öröm és vigasság Istenünk házából?
17. Elsenyvedtek a magvak barázdáik alatt, elpusztultak a gabonaházak, összedőltek a csűrök, mert kiaszott a gabona.
18. Mint nyög a barom! Megháborodtak a marha-csordák, mert nincs legelőjük, bűnhődnek még a juhnyájak is!
19. Hozzád kiáltok Uram, mert tűz emésztette meg a puszta virányait, és láng perzselte le a mező minden fáját.
20. A mező vadai is hozzád esengenek, mert kiszáradtak a vizeknek ágyai, és tűz emésztette meg a puszta virányait.

Tovább rajzolja a sáskacsapást 2.

Fújjátok a kürtöt a Sionon, és rivalgjátok a föld minden lakói, mert eljő az Úrnak napja, mert közel van az.
2. Sötétségnek és homálynak napja, felhőnek és borulatnak napja, mint a hegyekre ráterülő alkonyat. Nagy és hatalmas nép, a milyen nem volt öröktől fogva és nem is lesz utána többé nemzetségről nemzetségre.
3. Előtte tűz emészt, utána láng lobog, előtte a föld olyan, mint az Éden kertje, utána pedig kietlen pusztaság, meg sem menekülhet tőle semmi.
4. A milyen a lovak alakja, olyan annak alakja, és száguldoznak, mint a lovasok.
5. Rohannak a hegyek tetején, mintha hadi szekerek robognának, mintha tarlót emésztő láng ropogna, a milyen az ütközetre kész hatalmas nép.
6. Elrémülnek tőle a népek, minden arcz elsáppad.
7. Száguldoznak, mint a hősök, felhágnak a kőfalakra, mint a bajnokok, mindenik a maga útján halad, nem bontják meg soraikat.
8. Egymást nem szorongatják, mindenik a maga útján halad: néki rohannak a fegyvernek, és nem esik seb rajtok.
9. Betörnek a városba, futkároznak a kőfalon, felhágnak a házakra, betörnek az ablakokon, mint a tolvaj.
10. Reszket előttük a föld, sé megrendülnek az egek, a nap és a hold elsötétedik, a csillagok is bevonják fényöket.
11. És megrendül az Úr szava az ő serege előtt, mert felette nagy az ő tábora, mert hatalmas az ő rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes. Ki állhatja ki azt?

Intés megtérésre

12. De még most is így szól az Úr:
Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint böjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.
13. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruhátokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert könyörülő és irgalmas ő, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.
14. Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után, étel-és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?!
15. Fújjatok kürtöt a Sionon, szenteljetek böjtöt, hirdessetek gyűlést!
16. Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet, hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat, menjen ki a vőlegény az ő ágyasházából és a menyasszony is az ő szobájából.
17. A tornácz és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, óh Uram a te népedhez, és nem bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtok a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az ő Istenök?

Új áldás ígérete

18 Erre buzgó lőn az Úrnak szeretete az ő földe iránt, és kegyelmezett az ő népének.
19. És választ tőn az Úr, és mondá az ő népének: Ímé, adok néktek gabonát, bort és olajat, hogy megelégedtek vele, és nem adlak többé titeket szidalomra a pogányok között.
20. Az északi népet is elűzöm tőletek, és puszta és sivatag vidékre vetem azt, elejét a keleti tengerbe, és bűze magasra száll, felszáll a büdössége, mert nagy dolgokat cselekedett.
21. Ne félj, te föld! Örülj, és vigadozz, mert nagy dolgokat cselekszik az Úr!
22. Ne féljetek, ti mezei vadak! mert zöldülnek a pusztának virányai, mert a fa megtermi gyümölcsét, és szőlő is kitárják gazdagságukat.
23. Ti is Sionnak fiai! örvendezzetek és vigadjatok az Úrban, a ti Istenetekben, mert megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és kései esőt hullat néktek az első hónapban.
24. És megtelnek a csűrök gabonával és bőven öntik a sajtót a mustot és az olajat.
25. És kipótolom néktek az esztendőket, a melyeket tönkre tett a szöcskő, a cserebogár és a hernyó és a sáska, az én nagy seregem,a melyet reátok küldöttem.
27. És esztek bőven és megelégesztek, és magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét,a ki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem pironkodik az én népem.
27. És megtudjátok, hogy az Izráel között vagyok én, és hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek és nincs más! És soha többé nem pironkodik az én népem.

A Szentlélek kitöltése

28. És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok pedig látomásokat látnak.
29. Sőt a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet.
30. És csodajeleket mutatok az égen és a földön, vért, tüzet és füstoszlopokat.
30. A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja.
32. De mindaz, a ki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül, mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, a mint megígérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, a kiket elhí az Úr!

Isten megítéli az ő népe ellenségit 3.

Mert ímé azokon a napokon és abban az időben, a mikor meghozom a Júda és Jeruzsálem fogságát
2. Egybegyűjtöm akkor mind a pogányokat és levezetem őket a Josafát völgyébe, és perbe szállok ott velök az én népemért és örökségemért, az Izráelért, a melyet szétszórtam a pogányok közé, és megosztoztak az én földemen.
3. Népemre pedig sorsot vetettek, a fiút szajháért adták oda, a leányt pedig borért cserélték el, hogy ihassanak.
4. Sőt néktek is mi közütök velem, Tírus, Sidon és Filiszteusok egész környéke? Vajjon bosszút állani jöttetek reám? Ha bosszút akarnátok rajtam állani, nagy hirtelen fejetekre fordítom vissza bosszútokat!
5. Mivelhogy elraboltátok ezüstömet és aranyomat, és legszebb kincseimet templomaitokba vittétek:
6. És a Júda fiait és Jeruzsálem fiait eladtátok a Jávánok fiainak, hogy messze vessétek őket határaiktól,
7. Ímé, kiindítom őket a helyből, a hova eladtátok őket, és fejetekre fordítom vissza bosszútokat.
8. És adom a ti fiaitokat és leányaitokat a Júda fiainak kezébe, azok pedig eladják őket a Sabeusoknak, a messze lakó népnek, mert ezt végezte az Úr.

Isten népének szabadulása és boldogsága

9. Hirdessétek ezt a pogányok között,készüljetek a harczra, indítsátok fel a hősöket. Járuljanak elé, jöjjenek fel mindnyájan a hadakozó férfiak!
ű10. Kovászoljatok szántóvasaitokat kardokká, kaszáitokat dárdákká, mondja a beteg is: Hős vagyok!
11. Siessetek és jöjjetek el ti népek mindenfelől és seregeljetek egybe! Ide vezesd! Uram a te hiseidet!
12. Serkenjenek fel és jöjjenek fel a népek a Josafát völgyébe, mert ott ülök törvényt, hogy megítéljek minden népeket!
13. Eresszétek néki a sarlót, mert megérett az aratni való! Jertek el, tapossatok, mert tetézve a kád, ömlenek a sajtók!Mert megsokasult az ő gonoszságuk.
14. Tömegek, tömegek! az ítélet völgyében! Mert közel van az Úrnak napja az ítélet völgyében!
15. A nap és a hold elsötétednek, a csillagok bevonják fényöket.
16. Az Úr pedig megharsan a Sionról és megzendül Jeruzsálemből, és megrendülnek az egek és a föld, de az Úr az ő népének oltalma és az Izráel fiainak erőssége.
17. És megtudják, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki a Sionon lakozom, az én szent hegyemen. És szentté lészen Jeruzsálem, és idegenek nem vonulnak át többé rajta.
18. És majd azon a napon a hegyek musttal csepegnek, és a halmok tejjel folynak, és a Júda minden medre bő vízzel ömledez, és forrás fakad az Úrnak házából, és megöntözi a Sittimnek völgyét.
19. Egyiptom pusztasággá lészen, Edom pedig kietlen sivataggá, a Júda fiain való erőszakosságért, mert ártatlan vért ontottak azoknak földén.
20. De a Júda örökké megmarad, Jeruzsálem is nemzetségről nemzetségre.
21. És kitisztítom vérökből, a melyből még ki nem tisztítottam, és Sion lesz az Úr lakóhelye!
 
 
0 komment , kategória:  "Darabokra hullik a Biblia..:"  
Biblia, a "Könyvecskék" könyve
  2009-08-25 20:33:41, kedd
 
 


"Darabokra hullik a Biblia széjjel" 1995. Fatimei Jóslat

Világirodalom Klasszikusai

Biblia
Válogatás a vizsolyi Bibliából

Fordította: Károlyi Gáspár 1590.
Kiadta: Európa Könyvkiadó 1986
Debrecen
Felelős szerkesztő: Király László


A Biblia a görög biblion szó többes számú alakja. Magyarul "könyvecskéket" jelent. S aligha találunk más olyan könyvet vagy antológiát az ókori Kelet vagy a hellenisztikus kor fönnmaradt emlékei közül, amelynek hozzá mérhető hatása lett volna, s lenne ma is az európai, s ezen belül a magyar kultúrhistóriára. Ez a befolyás nyilvánvalóan azzal függ össze, hogy a Bibliát a kereszténység - első részét, az Ószövetséget pedig a zsidóság is - olyan szent könyvnek, "Szentírásnak" (latinul "Scriptura sacra") tekinti, melynek szerzőit a Biblia írása során valamilyen módon, valamilyen formában maga Isten inspirálta, ihlette, s így a Biblia valahogyan Isten gondolatait, tetteit, törvényeit stb. közvetíti olvasói számára. A kereszténység és a zsidóság - mint egyházak, s mint tanítások, teológiai tanrendszerek is - különböző mértékű befolyással bírták és rendelkeznek ma is az európai népek anyagi és szellemi kultúrájának fejlődésére, s e befolyás nyomán a Biblia gondolatvilága is - elkerülhetetlenül - kifejeződésre jutott és jut abban .Nemcsak a tudományok, a művészet, a szellemi kultúra "magasabb régióiban" jelenik meg ez a hatás, a köztudat, a köznyelv számos olyan területén, ahol ma már sokszor el is vesztette korábbi vallásos jelentéstartalmát....

A Biblia két fő részből áll: Ó- és Újtestamentumból, vagy "szövetségből". A "Testamentum" latinul "végrendeletet", "végső akaratot" jelent. A szövetség elnevezés Mello szadészi püspöktől származik (160 körül írt egyik leveléből), s a Biblia keresztény értelmezésének a jegyeit viseli magán.

Mivel a Biblia két fő része eltérő társadalmi-történelmi szituációban keletkezett, s eltérő időpontokban, továbbá mivel mondanivalójukban is jelentős különbségek vannak közöttük, jóllehet számos analógia is, külön-külön kell szólnunk róluk.

Az Ószövetség számos könyvének legősibb formái nem maradtak fönt, csak másolatok és fordítások állnak az utókor rendelkezésére. A bibliai szövegkritikai tudomány ezek fölhasználásával tesz kísérletet az eredeti szövegek korhű rekonstruálására. Az Ószövetség eredeti nyelve héber volt, s néhány fejezetét írták arámi nyelven. Az eredeti szerzők az általuk írt könyveket olyan héber írással jegyezték le, mely a mássalhangzókat is rögzítette. Az i.e. első évezred második felében került sor arra, hogy a korabeli jeruzsálemi Ószövetség-tudósok, a masszoréták (masszora héberül hagyományt jelent) az akkor rendelkezésre álló, de erősen megrongálódott legrégibb szövegeket olyan héber írással írják át, amely a magánhangzókat is jelöli. Munkájuk nyomán a szöveggyűjtemény már z i. e. I. században készen volt, de csak a jamniai zsinaton hagyták jóvá i. sz. 100 körül. E szövegeknél azonban jóval korábban készültek azok a héber és arámi nyelven írt szövegek, melyeket 1947 óta találtak a Holt-tenger melletti barlangokban, Kumrán környékén.Ezeket az i. e. 2. és 1., valamint i. sz. 1. században készítetették az oda telepített esszézus zsidó közösség tagjai. Az Ószövetség rekontstruálásához rendelkezésre álló legrégibb görög fordítás, az ún. Septuaginta egyes részletei, elsősorban a Mózes nevéhez kapcsolt öt könyv fordítása valószínűleg már az i. e. 3. században elkészült. A Septuaginta (latinul: hetvenes) fordítás neve egy legendával függ össze, miszerint II. Ptolemaiosz alexandriai könyvtárát ki akarta egészíteni a zsidók szent könyvével. Ezért a jeruzsálemi zsidó főpap hetvenkét tudós rabbival lefordíttatta számára a zsidó Bibliát Pharosz szigetén hetvenkét nap alatt, egymástól elkülönítve a fordítókat. A fordítás valójában az alexandriai zsidó közösség számára készült, akik már görög nyelven beszéltek. A Septuaginta nagyobb hűséggel adta vissza az eredetit, mint a masszoréta szöveg. Ezt igazolják a kumrámi esszénusok szövegei is. Másfelől a jeruzsálemi tudósok masszoréta szövege kevesebb könyvet foglal magában, mint az alexandriai zsidó gyülekezet fordítása, a Septuaginta. Számos más bibliafordítás mellett nagyon jelentős Hieromimus (Jeromos) egyházatya latin nyelvű bibliafordítása is, melyhez Damasus pápa megbízása alapján kezdett hozzá az i. sz. 4. században. Ez a fordítás lett a Biblia legelterjedtebb formája a nyugati kereszténység körben Vulgata (latinul: elterjedt) néven. Ezek mellett számos más fordítás is készült, a különböző nyugati és keleti keresztény egyházak körében.

Az Ószövetség mai könyveinek kiválogatása a korabeli egyházi testületek, közösségek tevékenységeként valósult meg. Ezt a processzust nevezik kanonizálás-nak. A kánon görögül mértéket, szabályt jelent. A zsidók és a keresztény protestánsok ma harminckilenc könyvet sorolnak a kannonizált ószövetségi írások közé. A római katolikus egyház a tridenti zsinat óta (1545-1564) negyvenöt könyvet tart kanonizált írásnak. Az eltérések fő oka az, hogy az alexandriai kánon nyomán a katolikus egyház több könyvet minősít kánoninak, mint a zsidó és protestáns egyházak, akik a szűkebb jeruzsálemi kánonhoz ragaszkodnak. Ennek megfelelően csak a katolikus Bibliában található meg Tóbiás és Judit könyve, a Makkabeusok két könyve, a Bölcsesség könyve, Jézusnak, Sirák fiának könyve.

Az Ószövetség - ha keletkezésének és kanonizálásának eseményeit figyelembe vesszük - egy sajátos antológiának tekinthető. Az egyes könyvei, sőt ezek egyes részletei is nagyon eltérő intenciók alapján íródtak, hagyományozódtak, majd a kanonizálás folyamán sajátos vallási szempontok szerint kerültek kiválasztásra és szerkesztésre. A kánonból kirekesztett korabeli írások a keresztény nyelvhasználat szerint apokríf jellegűek. Ez egyrészt azt fejezi ki, hogy szerzőjük nem saját nevében ír, s így "elrejti" magát az olvasó elől. Másrészt azt is kifejezi, hogy ezek az írások csak a "beavatottak" között terjedtek el, de mások elől "elrejtendők" voltak. Az apokríf írások egy része fennmaradt, s jelentőségük voltaképpen éppen olyan nagy, mint a kanonizált írásoknak, mivel éppúgy hozzájárultak a korabeli zsidóság kultúrájának, történetének, bölcsességének és hitének megismeréséhez, mint az Ószövetség könyvei...

Nagyon fontosnak tartom Hahn István gondolatát, amikor arra hívja fel a figyelmet, hogy az Ószövetség egy nép, az ókori zsidó nép évezredes fejlődést átfogó kollektív történeti emlékezete. Feltétlenül utalnom kell azonban arra a tényre, hogy az Ószövetséget semmiképpen sem tekinthetjük az ókori Kelet megértése, megismerése "kulcsának", s ezért még az ókori zsidó nép történetének megismeréséhez sem lehet csak ezen az úton eljutni. Pontosan fordítva: az ószövetségi zsidó nép és maga az Ószövetség megértéséhez az ókori Kelet egészének és a zsidó nép történetének megismerése vezet.

Tekintsük át röviden az Ószövetség szerkezetét. Az Ószövetség könyveinek többféle felosztása jött létre. A zsidó Biblia három fő része: a mózesi öt könyv (Tóra), a próféták írásai (Nebiim) és az egyéb írások (Ketubim). A keresztény egyházi hagyomány a 18. századtól az ószövetségi írásokat szintén három csoportra osztja. Első részét az ún. történeti könyvek képezik, ezen belül első helyen találjuk a Mózes nevéhez kapcsolt öt könyvet, héberül Tóra (tanítás, vagy törvény), görögül Pantateikhosz (ötkönyv). A héber név- a Tóra egyes számú alak- arra a tényre hívja fel a figyelmet, hogy az öt könyvet korábban egy munkának tekintették, s csak később osztották fel könyvekre.

Az Ötkönyvet a keresztény egyházi hagyomány fő mondanivalója alapján nevezte el. Az első könyv a Teremtés (latinul Genezis), első tizenegy része a világ, s benne az ember teremtése, az ún. őstörténetet tartalmazza. A 12-50. rész a zsidó..., a patriárchák: Ábrahám, Izsák, Jákób és József történetét tartalmazó mítikus írások gyűjteménye. A második a Kivonulás (lat. Exodus), a zsidók Egyiptomból való kivonulását mutatja be, szövetségkötésüket Istennel a Sinai-hegynél..., a pusztai vándorlást, szintén mítikus keretben. Harmadik a Leviták, vagy Papi törvények (lat. Leviticus), a ... és papságról szóló törvényeket és előírásokat tartalmazza. A negyedik a Népszámlálás vagy Számok (lat. Numeri), az elején leírt népszámlálás után a zsidó nép pusztai vándorlásának leírásával foglalkozik, a Sínai-hegytől a Moáb-síkságig. Az ötödik a Második Törvény, vagy Törvényismétlés (lat. Deuteronomium) könyve, tartalmazza Mózes beszédeit, melyekben a kivonulás utáni évtizedeket értelmezi, megismétli a Sínai-hegyi törvényeket, de azokat bizonyos mértékig módosítja. Leírja végül Mózes halálát is.

A hagyományosan Mózesnek tulajdonított öt könyvet Józsué könyve követi az ószövetségi kánonban, amelyben Kánaán elfoglalásáról és a törzsek közötti fölosztásáról van szó, Mózes halála után.
Ekkor már a tizenkét törzs, mint nép jelenik meg, és nem sokkal korábban már történeti feljegyzésben....

S végül a harmadik nagy csoportot az ún. Prófétai könyvek képezik. Közülük négy nagyobb terjedelmű írás. Izajás (Ézsaiás), Jeremiás, Ezékiel és Dániel könyve. Ezekhez kapcsolódik tizenkét kisebb prófétai írás. A zsidó nép történetének válságos korszakaiban léptek fel soraikban a próféták, akik részben a vallásfejlődés új követelményeit juttatták kifejezésre, részben szociális követelésekkel léptek fel, s ugyanakkor a jövőre vonatkozó jóslatokat fogalmaztak meg.

Az Ószövetség könyveinek kanonizált sorrendje nemcsak semmit sem mond keletkezésük valóságos idejéről, s ezzel összefüggésben a zsidó vallás fejlődéséről, hanem egyenesen félrevezetheti az olvasót. Mivel azonban a Bibliát a hívő emberek, a zsidó és keresztény egyházak isteni kinyilatkoztatásnak tekintik, a Biblia tudományos kutatása,mely az egyes részek keletkezéstörténetének feltárására is kiterjedt, csak viszonylag későn kezdődött, s különösen vonatkozik ez az Újszövetségre. Messze vezetne, ha a bibliakritikai tudomány történetét is vázolni akarnám, mégis feltétlenül utalnom kell annak kezdeteire és legjelentősebb alakjaira. Az Ószövetség kutatásával kapcsolatban meg kell említenem Ibn Ezra 11. századi neves zsidó bibliakommentátor nevét, aki először vonta kétségbe Mózes könyvei néhány helyénél a mózesi eredetet, a 17. századi Baruch Spinózát, a 18. századi Jean Astruc francia katolikus orvos és bibliakutató eredményeit, aki először hívta fel a figyelmet a Mózes öt könyvében a Jahve és az Elohim istennevek változásaira, egyes helyeken különböző stílusaira. A 19. században a holland De Wette, majd a német Julius Wellhausen göttingeni professzor szövegkritikai munkássága nyomán az Ószövetség, s ezen belül elsősorban a Mózes nevével összekapcsolt öt könyv keletkezéséről egy olyan elmélet alapjai bontakoztak ki, az ún. ...forrás elmélet, mely századunkban a kritikai bibliatudomány területén lényegében általánosan elfogadottá vált, s ennek nyomán néhány ponton további eredmények is születtek. Wellhausen kutatásai során kialakult elméletének lényege, hogy az öt könyv négy fő elemből, hagyományanyagból tevődik össze, melyeket a későbbi szerkesztők nem "szerkesztettek át" a felismerhetetlenségig, s így ezek az elemek az eredeti nyelven megkülönböztethetők egymástól. Közülük a legrégebbi réteg az i. e. 9. századból maradhatott fent. Ez a hagyomány Istent Jahvenak nevezi, s ennek alapján ezt jahvista rétegnek nevezik E hagyományok a déli országrészből származnak. Nyelve klasszikusan friss és szemléletes. Szerzőiket az egész világmindenség, az egész emberiség problémái foglalkoztatják. Nem sokkal ezután alakult ki, az i. e. 8. században az a réteg, melynek szerzői Istent Elohimnak nevezik. Ezt a réteget elohista rétegként jelölik, mely az északi országrészből származó hagyományokat tartalmazza. Isten e hagyomány szerint közvetlenül irányítja a történelem eseményeit. Ezeknél fiatalabb az öt könyv harmadik rétege, mely a legrészletesebben a Deuteronomiumban található meg. Ennek megfelelően elnevezése: deutorinomista réteg. Keletkezési ideje Jósiád júdeai király vallásreformjának korára esik. Jósiás i. e. 621-ben tette Jeruzsálemet a zsidó vallási kultusz egyetlen központjává. A Mózes nevéhez fűzött ötödik könyv az erre vonatkozó törvényeket tartalmazza. Wellhausen kimutatta, hogy ennek az új, deuteronomista szemléletnek a jegyében módosítani kellett az egész öt könyvet, így nyomai a másik négy könyvben is megtalálhatók. Az i. e. 6-5. században olyan elemekkel egészült ki az öt könyv, melyek a babiloni fogság idején s azt követően megerősödött papság szemléletét fejezték ki. Ez a negyedik hagyomány a papi réteg.A Wellhausen óta végzett ószövetségi kutatások további rétegeket mutattak ki az öt könyvben. Így ma már külön egységként tartják számon pl. az egyes zárt törvénygyűjteményeket, többek között az Exodus "Szentségkönyvét",vagy a Lexiticus "Szentségtörvényeit". Továbbá nagy valószínűséggel sikerült fölismerni egy olyan - minden addiginál ősibb - réteget az öt könyv elbeszélő részeiben, mely a törzsi-nemzetségi hagyományokat a maguk tisztaságában és laikus jellegében megőrizte. Ez a réteg valószínűleg az i. e. 10. századból ered (Otto Eisfald).

Mindehhez hozzá kell tennem, hogy itt csak a Mózes nevével jelzett öt könyv keletkezésének idejéről, belső rétegződéséről szóltam. Ehhez hasonló összetételt mutat Józsué könyve, de más ószövetségi írások is. A legősibb töredékek azonban - mint már említettem - nem az öt könyvben találhatóak. Például Debora a prófétaasszony hálaéneke (Bírák 5.). Másfelől az Ószövetség egyes írásai jóval fiatalabbak. Pl. Dániel könyve, néhány zsoltár, s prófétai szövegek egyes későbbi betoldásai eredetét egyes kutatók az i. e. 2. századra, mások ennél is későbbre teszik.

Az Újszövetség

Az Újszövetség a Biblia fiatalabb és az Ószövetséghez képest rövid idő alatt, mintegy száz év folyamán létrejött része. A Biblia rövidebb szerkezeti eleme ez, terjedelmében az Ószövetségnek mintegy negyede. Keletkezése az 1. és 2. századra tehető. Az Újszövetség görög nyelven íródott, arám betoldásokkal. A kereszténység létrejöttének első hét századában az egymástól egy ideig független gyülekezetekben igen gazdag irodalmi anyag halmozódott föl, amelyekből a kanonizálás folyamatában válogatták ki az isteni ihletésűnek vélt és az ettől eltérőnek ítélt könyveket. A kanonizálás szükséglete a 2. század második felétől alakult ki, amikor a kereszténység szociális szerkezete átalakult, s létrejött az önálló és szervezett egyház.

Ahogyan az Ószövetség könyveinek létrejöttével egy időben számos írást apokrífnak minősítettek, ugyanúgy az újszövetség kánonba felvett könyvekkel egyidejűleg igen sok az abból kirekesztett irat. Ezek kánonba történő felvétele azért nem történt meg, mivel vagy erőteljesen magukon viselték a kereszténység azon korának jegyeit, amikor még nem szakadt el a zsidó vallástól (zsidó-keresztény jellegűek voltak), vagy azért, mert egyértelműen az alsóbb néprétegek, a szegények, az "eboniták" szociális követeléseit fogalmazták meg, vagy mert erőteljes gnosznikus tartalommal rendelkeztek. Minden bizonnyal érdekes epizódja az Újszövetség kanonizálásának, hogy a Jelenések könyvének helyét a szent iratok közt még a 4. században is vitatták, s csak később vették fel a kánonba....

A keresztény egyház által vallott tanítás egységének kialakítása mint a korábbi önálló közösségek összefogásának eszmei eszköze is hozzájárult egy ilyen saját írásgyűjtemény kialakításához. A különböző keresztény gyülekezetek és ezek egyes csoportjai eltérő hitelveket vallottak. Közülük egy ún. eretnekmozgalom leküzdésének szükséglete különösen fontos szerepet játszott. A kis-ázsiai Markion irányzata volt ez. A markionisták a kereszténységet teljesen elválasztották a zsidó előzményektől. Szerintük az Ószövetség Istene a világteremtő "mesterember", s ő maga éppoly kicsinyes és hitvány, mint teremtménye, a világ. Ezzel szemben a kereszténység Istene az "ismeretlen Isten", aki nem felelős az ószövetségi Isten tökéletlenségéért, s Fiát éppen azért küldte a földre, hogy felhívja az embereket az anyagi világ elleni küzdelemre. Ez a 140 körül kialakult irányzat saját írásgyűjteményt is kialakított, ami a vele szemben álló kereszténységet arra ösztönözte, hogy összefoglalják tanaikat, s a markionisták Szentírásaival szemben létrehozzanak egy olyan Szentírást, melyet az egész kereszténység elfogad. A Markion irányzatával szemben álló keresztény gyülekezetek önmagukat egyetemes (katolikus) kereszténységnek nevezték. Az általuk elfogadott Újszövetség az úőn. Muratori-féle kánon feltehetően 160-180 körül alakult ki. Számos egyéb kánon is létrejött a későbbiekben, s a mai újszövetségi kánont 397-ban hagyta jóvá egy Karthágóban tartott zsinat, s ezt fogadta el I. Ince pápa is egy 405-ben írt levelében.

Az Újszövetség tudományos kutatása később kezdődött, mint az Ószövetségé. Minden bizonnyal magyarázatot ad erre, hogy a kereszténység a Bibliának ezt a részét a "tökéletes" kinyilatkoztatásnak tekinti, s mint olyat, hosszú időn át nem válhatott tudományos analízis tárgyává....

Lukács Evangéliuma - Márkéhoz hasonlóan - a "pogányokhoz" szól, a hellenista műveltségű görögökhöz, "minden néphez", s a valószínűleg emiatt vezeti vissza - Márkkal ellentétben - Jézus származástáblázatát egészen Ádámig, az emberiség "ősatyjáig".

Melyek a legfontosabb különbségek a szinoptikus evangéliumok és a negyedik evangélium között? A János-evangéliumon érződnek a leginkább a zsidó vallás és bölcselet hatásai. Már bevezető mondata így fogalmaz: "Kezdetben volt az Ige (a Logosz). Az egész evangéliumon végigvonul két ellentétes misztikus szféra szembeállítása: a világosság és a sötétség., ezek angyalainak konfrontálása. Ez az elem a Holt-tenger partján feltárt esszézus zsidó közösség gondolatvilágához áll közel. Továbbá Jézus földi életének eseményei "jelek", melyek feltámadása után világosodnak meg. Jézus élete zsidó vallási keretekben játszódik le, s ennek alapján a zsidó ünnepek, ritusok stb. minősülnek. A Jézus-esemény többi részletei megegyeznek a szinoptikusok leírásával, annak a fontos eltérésnek a kivételével, hogy a János-evangélium Jézus működésének fő helyszíneként nem Galileát, hanem Jeruzsálemet tünteti föl....

A kritikai bibliatudomány a Pálnak tulajdonított levelekkel kapcsolatban egyrészt azt tisztázta, hogy azok nem mindegyike származik Páltól, sőt még az egyes leveleken belül is felismerhetők több szerző nyomai. Másrészt kiderült, hogy e levelek különböző időpontokban készültek, s ennek megfelelően három nagyobb csoportjuk különül el. Első az ún. korai páli levélcsoport, az 1. században keletkezett. Ezek: a tesszalonikaiaknak írt két levél, a rómaiaknak írt levél, a korinthosziaknak írt két levél és a galatáknak írt levél. Második a fogságban írt levélcsoport, később íródott, de még kapcsolatba hozható Pállal. Ezek: az efézusi, a kolosszei, a Filemonnak szóló és a filippi levél. A harmadik csoport a 2. század elején íródott ún. pasztorális levelek: a Tírusnak írt levél és a Timóteusnak írt két levél, valamint a zsidóknak írt levél. Ez utóbbin erősen érzőknek a philoni filozófia eszméi, s az Újszövetség sem sorolja a páli levelek közé. Szerzője ismeretlen.

A hét katolikus levél közül az egyházi hagyomány egyet Jakab, kettőt Péter, hármat János és egyet Júdás levelének tekint. Keletkezési idejük az 1. századra és a 2. század elejére tehető. Közülük a Jakab-levél az üdvözülés szempontjából a tettek fontosságát hangsúlyozza (Luther ezért nem is tekintette inspirált írásnak a levelet)...

Az Újszövetség utolsó darabja a kanon szerint a Jelenések könyve. E könyv az Újszövetség legrégibb írásai közé tartozik, egyes részletei már 68-69-ben létrejöttek. Az i. e. két utolsó évszázadban a zsidóság körében jött létre az apokaliptikus irodalom, melynek újszövetségi emléke Dánielnek könyve, de számos más, apokrif apokalipszis ismeretes. A korai kereszténység körében létrejött apokalipszisek közül ez az egy került a kánonba, melynek szerzője az egyházi hagyomány szerint János volt. A könyv számos látomást tartalmaz, melyek a szegények és gazdagok, a kiválasztottak és az istenellenes hatalmasok küzdelmének írják le drámai formában. E küzdelem a szegények és kiválasztottak ezeréves birodalmának létrejöttével fog véget érni. Több látomás is utal arra, hogy a Római Birodalom el fog pusztulni, s maga a dicsőséges Krisztus vezeti majd a Róma elleni küzdelmet. A beteljesedés a mennyország végleges megvalósulása, amikor a halottak feltámadnak, s Isten együtt lakik népével, akik halhatatlanná lesznek....

...az Ószövetség esetében a zsidó nép különböző etnikai csoportjainak korábbi vele született hagyományai kapcsolódtak össze a többi keleti népekkel való érintkezésük nyomán kialakult számos hagyományanyaggal, a kulturális kölcsönhatás eredményeként, azok átvétele és az Ószövetségbe történő beépítése útján. Ebben az összefüggésben a mezopotámiai, az egyiptomi hatások, valamint a föniciai-ugarati őslakók, a hettiták hagyományai a legjelentősebb szerepet játszottak az ószövetségi szövegek átvett elemeinek kialakulásában, s egészében az ószövetségi zsidó vallás történetében is. ...

Elméleti kontaktusuk továbbélését talán semmi nem támasztja alá jobban, mint az, hogy a keresztény Bibliának szerves része az annak háromnegyedét kitevő Ószövetség. Ám emellett több olyan keleti vallás is hatással volt első századaiban a kereszténységre, melynek nyomaival az Újszövetségben is találkozunk. Talán elég arra utalni, hogy Jézus a meghaló és feltámadó, diadalmat arató keleti vallások Isteneinek nyomvonalán halad, de már a zsidó vallás monoteista elemeinek átvétele útján. A keresztelés a "bevatási szertartások" sorának folytatása már Keresztelő János működésének része a szinoptikus evangéliumok szerint. Az egyiptomi Ozirisz-Ízisz-Szeth-mítosz sajátos alakot ölt Mária, József és a gyermek Jézus evangéliumi történetében...A korábbi vallások valamely etnikai csoport vallásai voltak, s az emberek éppúgy "beleszülettek", mint etnikai közösségükbe. A kereszténység ezzel szemben minden etnikai és szociális közösségi határ átlépését jelenti, nincs saját etnikai közössége....

Károlyi Gáspár életéről nem sokat tudunk. Nagykárolyban született, feltételezhetően az 1520-as évek második felében. Családi neve: Radicsics volt, de a kor szokása szerint szülővárosáról Károlyinak nevezte magát. 1556. március 11-én iratkozott be a wittenbergi egyetemre, ahol valószínűleg Melanchton Fülöpnek, a század leghíresebb klasszikafilológusának a tanítványai közé tartozott. A három részre szakadt országba korszerű műveltséggel, a bibliai nyelvek (héber, görög) ismeretével tért haza, s jól tudott természetesen latinul, a korabeli tudomány nyelvén is. Először 1562-ben az I.Ferdinánd király birtokában lévő szatmári várbn tűnt fel. Itt vitézkedett Dobó István testvéröccse, Ruszkai István birtokához tartozó Göncre, a forglamas mezőváros prédikátora, később az egyházmegye senirora (esperese) lett. A kálvini hitelveket követve aktívan részt vett az egyház belső és külső harcaiban, különösen az antitrinitáriusok (szentháromságtagadók) ellen folytatott szenvedélyes küzdelmet. 1584-ben - nem tudni, milyen okból - Tállyára ment át papnak, de 1586-ban már ismét Göncön van. Főműve, a Biblia előtt egy munkája jelent meg nyomtatásban, a Két könyv (Debrecen, 1563), melyben az ország veszedelmének, romlásának okairól és az utolsó ítélet közeli eljöveteléről értekezik. Az első rész az Ótestamentumból vett idézetekkel a zsidó nép hányatott sorsát mutatja be azzal, hogy "az Magyarországra is szabhatjuk mindezeket."...

A szakirodalomban többször fölemlegették Károlyi "latinizmusát", így a passzívum (a szenvedő forma) és az infinitivus (a főnévi igenév) túltengő használatát. Horváth János megállapítása szerint Károlyi latinossága "irodalmi nyelvünk megszokott tartozéka volt", latinos átvételével is új formákkal és tartalmakkal gazdagította anyanyelvünket, tudatos alkotói programként vállalva annak védelmét és értékeinek megőrzését. "Az fordításban éltünk, az mennyére lehetett, tiszta magyar szóval, idegen szólásnak módját nem követtük, sőt inkább azmi darabosnak tetszett, vagy az zsidó, vagy az deák szólásnak módjában, annak is kimondásában az magyar nyelvnek szólásának módját követtük."


Gelencsér Zsigmond
 
 
2 komment , kategória:  "Darabokra hullik a Biblia..:"  
Ajánlás a Bibliához
  2009-08-24 12:57:46, hétfő
 
 


"Darabokra hullik a Biblia széjjel" 1995. Fatimei Jóslat

Világirodalom Klasszikusai

Biblia
Válogatás a vizsolyi Bibliából

Fordította: Károlyi Gáspár 1590.
Kiadta: Európa Könyvkiadó 1986
Debrecen
Felelős szerkesztő: Király László


Ki olvassa a Bibliát! Úgy veszem észre, manapság egyre kevesebben ismerik - és azt hallom, ez így van világszerte. Hát nem furcsa, hogy míg Hellász isteneinek és félisteneinek viselt dolgairól, de még Istár pokoljárásáról, Gilgames és Enkidu küzdelméről is - hála az Iliász, az Odüsszeia, a Gilgames egyre újabb és népszerűbb kiadásainak - minden művelt embernek illik tudni (vagy legalábbis úgy tenni, mintha tudna róluk), ha a világ leghatásosabb könyvének alakjai vagy epizódjai kerülnek szóba, sznobisztikus fiatalemberek sem átallnak értetlenül, üres képpel az ember szemébe bámulni? Vagy talán ez visszahatás csak a majd kétezer éves hatás túlsúlyára?

És most, hogyan közeledjem a Bibliához? Mivel ajánljam azoknak, akik nem vele nőttek föl? Akik nem ismerik? Hogyan értessem meg velük, hogy a Bibliát olvasni kell -, dehogyis kel -, hogy érdemes olvasni?

Talán így. A sokat emlegetett ötvenes években olvastam egy történelmi tankönyvben, meghozzá egyetemiben, a következő mondatot: "A történészek bebizonyították, hogy Jézus Krisztus nevű személy sohasem létezett." Uegyanebben az időben tartozott kötelező olvasmányaim közé a Bolsevik párt rövid története, amelyben Sztálin a júdás Trockijnak nevezi fő ellenfelét. Engem nem az gondolkodtatott el igazán, hogy bizonyítani lehet valakinek a nemlétét, sokkal inkább az, hogy ismerheti-e Júdást, aki Jézust nem ismeri.
Vagy hogy más égövben is keressünk példát: akadnak talán, akik annak idején felfigyeltek rá, hogy Reagen a választási beszédében többször is említi Armageddont, olyasféleképpen, hogy el kell jönnie egy nagy Armageddonnak. De ki érthette volna, mire céloz a leendő elnök, ha nem ismeri János Jelenéseit? mert abban szerepel Armageddon, ott jelenik meg a vörös fenevad, akit a Bárány fehér lovas seregei legyőznek, elfognak és ezer évre megkötöznek, a hátán ülő skarlátba és bíborba öltözött parázna asszonyt pedig megégetik.

Nem, mégsem így. Azért, hogy a világ vezető politikusainak némely utalását megértsük, még nem volna érdemes a Bibliát olvasni. Igaz, akad még más megértenivaló is. Mert mit érthet például a szamár dicsőségéből, aki nem tudja, hogy ki vonult be rajta Jeruzsálembe, mikor köntösök és pálmaágak hulltak a szamár lába elé? Vagy más példa. Egy Magyarországról kiszármazott művészettörténész mesélte, hogy amikor valamelyik amerikai egyetemen reneszánsz kezdeteit adta elő, vetített képekkel persze, óra után a növendékek köréje gyűltek megkérdezni, miért ábrázolták az olasz festők a nőket mindig csecsemőkkel a karjukon. De hiszen sorolhatnánk a példákat Európa kezdeteitől egészen Chagallig és még tovább, a zenét Bachon át Sztravinszkijig és Honeggerig, vagy Kodályig és Penereckiig - hogy az irodalomról ne is beszéljünk. Csakhogy a Bibliát nem is azért kell - azaz dehogy kell! -, nem is azért érdemes olvasni, hogy jobban kiismerjük magunkat az európai kultúrában.

Nem. Itt nincs mit tenni - a kezdetén kell kezdeni. Élt Elő-Ázsiában egy kis nép, száma a görögöknél is kisebb, de szellemi hatása a görögökéhez fogható. Annyira, hogy a múlt században akadtak olyan gondolkodók - Heine és Nietzsche többek közt, hogy csak a legismertebb nevekből ragadjunk ki példát -, akik az európai kultúra két alapvető szellemi meghatározójának a zsidó és a görög életelvet tekintették.
Meghozzá az előbbi hatást nem segítette semmiféle művészet: a zsidóknak nem volt Akropoliszuk, Istár-kapujuk, piramisuk, obeliszkjük, szobrászatuk. A zsidó principium nem akart hatni a szemre, az érzékekre, csak a szellemre. A két kőtáblára vésett alapvető tíz törvény közül a második e szavakkal kezdődik: Ne csinálj magadnak faragott képet, és ezt a konok parancsot némi kezdeti berenkedést, valamint későbbi fellazulást letörve kérlelhetetlenül betartották, illetve betartatták a próféciák - a frigyládában csak egy üres trón állt. Nem mindha ők nem tudtak volna hatalmasan kidolgozott, jellegzetesen egyéni alakokat létrehozni - ha kőből faragták volna, csak Michelangelo versenyezhetett volna velük, aki a világ leghatalmasabb Mózes-szobrát csinálta. De ők nem kőből faragták ki ősapáikat, hanem írásból, írásban - a héberek minden művészi képessége és energiája az írásba áradt - a Bibliába. Így lett a héberekből az Írás népe. (Talán ezzel függ össze az is, amire a Biblia adataiból következtetnek: hogy a hébereknél, nem úgy, mint a szomszédos országokban, a köznép is tudott írni-olvasni.)

Mélységes mély a múltnak kútja. Thomas Mann kezdte így a nagy bibliai regényét. (Sárközi György szépséges fordításában.) Mert ez - hogy élt Elő-Ázsiában egy kis nép - még és már nem a kezdet. Mielőbb Egyiptomban robotra fogták őket, és miután onnan kiszabadultak, valamikor az időszámítás előtti második évezred második felében, a zsidókat még nem lehetett népnek nevezni, inkább afféle vándorló pásztortörzsek laza társulásának - akkád származású nevük, a habiru is a legelterjedtebb felfogás szerint azt jelenti: vándor -, akik a "szolgaság házából" szabadulva (így nevezték Egyiptomot) véres és kegyetlen harcokba kezdtek a hozzájuk hasonló, többnyire ugyancsak szemita alig-népekkel. "Izraelből nemzet lett", írja az Izráel népének történeté-ben a Palesztina meghódításának nekivágó tizenkét törzsről Renan, majd így folytatja: "De sajnos még senki sem látott szeretetetre méltó nemzetet."

Nem valószínű, persze, hogy a környező kis nemzetek és nagy birodalmak a héberekénél szeretetre méltóbbak lettek volna. Csakhogy balszerencséjükre - és dicsőségükre! - a zsidók megírták magukat. Mégpedig olyan könyörtelenül éles szemmel és önismerettel és önítélettel, amilyenre a múlt században jelentkezett orosz írókig - és azóta sem - találunk példát semmiféle nemzet irodalmában. És nemcsak az újdonsült nemzet honfoglalásának monotonul ismétlődő öldökléseit nem álallták írásba foglalni. Hiszen már a jámbor ősapák szűkebb és bővebb családjának története is minden kenetteljes szépítés nélkül mutatja be családi és - korszerűtlen, de pontos szóval - üzleti életvitelüket. Persze megint csak: legkevésbé valószínű, hogy az elő-ázsiai pásztornépek, települések, birodalmak náluk tisztább családi és üzleti erkölccsel éltek volna. De ismét: ők remekbe írták apáik alakját és életét, és azóta a világ emelt homlokkal hajlandó ezt az ótestamentumi életvitelt jellegzetesen zsidó vonásnak tekinteni.

De ha így van, ha ilyen kendőzetlen ábrázolatban örökítették ránk Ábrahám és Izsák és Jákób és a többi előd alakját, mi emeli ezt az életvitelüket olyan magasra Elő-Ázsia és általában az emberiség történetében? Az, hogy mindeközben magukkal és magukban hordták az Ígéretet, a folytatás ígéretét. Hogy Isten a pártjukon volt - vagy mondjuk inkább úgy, hogy ők voltak Isten pártján? Mert a Bibliából az is kiderül, hogy minden pásztorkodásuk, családi bajuk és gyönyörük, furfangjuk és ravaszkodásuk és - utódjaikaban - kegyetlenségük közben fő gondjuk az Isten volt. És ha talán egyiptomi tartózkodásuk alatt valamennyire megismerhették is Amenhotep (vagy Tutenkámen) birodalmának napimádattal egyistenhét felé törekvő irányzatát - bár ez a hatás a bibliakutatás szerint lényegesen halványabb lehetett, mint ahogy mi Freud élvezetes Mózes-könyve alapján ifjúkorunkban képzeltük -, mégis van az Ótestamentumnak egy kizárólagos zsidó vonása: az, hogy ők, a zsidók fedezték fel az egyetlen, személyes, de láthatatlan Istent - gondoljunk a frigyláda üres trónusára.

Ők fedezték fel az Istent - mégha el kel is hinnünk a biblia-tudománynak, hogy ez a felfedezés nem olyan hirtelenséggel történt, mint ahogy a Biblia elbeszélőművészete számot ad róla, inkább lassú és folyamatos kutatómunkával. De a kételkedésen túli kételkedéssel kérdezve: előfordult-e már, hogy egy nép fölfedezett valamit? Vagy akár egy néptörzs, egy nagy család? Hiszen a mi tudományos, modern világunkban is a fölfedezés mindig egy ember, legföljebb kettő nevéhez fűződik. És ha csak felületesen lapozunk is bele a találmányok történetébe, nem azt látjuk-e, hogy a felfedezések többnyire hirtelen ráébredésből erednek- amit ódonabb nyelven kinyilatkoztatásnak is mondhatnánk? És akkor miért kellene berzenkednünk az ellen, hogy Ábrahám -, vagy Thomas Mann-i bibliafelfogásban valamelyik Ábrahám (mert e felfogás szerint az őstipusok ismétlik, úgy is mondhatjuk, újraélik egymást az időben) -, szóval, hogy Ábrahám fedezte fel az egy Istent, és utána Mózes fedezte fel újra? Vagy a mi mechanizált és regisztrált időnkben sohasem hallottunk róla, hogy valamely találmány vagy felfedezés egy időre feledésbe merült? Mennyivel inkább a puszták és oázisok bolyongó életében!

Ennyi kétely után nyugodtan feltételezhetjük, hogy a héberek, akárcsak a többi elő-ázsiai nép, többistenhittel kezdték. Erre vall többek között az elohim kifejezés, ami körülbelül annyit jelentett: "isteni hatalmak", és az a többes szám csak a későbbiekben alakult át nyelvtanilag egyes számmá. Ma már a bibliatudomány ábécéjéhez tartozik, hogy Mózes öt könyve végső formájában két különböző istenfelfogás, az elohista és jahvista kibékítésén, összeszerkesztésén alapul. Nem lehetetlen, hogy a kettő közül a többistenhitből alakuló elohista felfogás volt a szellemibb. Jahve, ismertebb nevén Jehova, eredetében komor természetisten volt, a villám, a mennydörgés, a tűz, a földrengés, a harag és a harc istene Ha Jehova azonos volt azzal az egy Istennel, akit Ábrahám és Mózes felfedezett, úgy e felfedezés jelen jelentőségét kisebbíti - bár akadhatnak, nem is kevesen, akiknek a szemében ez nem jelent kisebbítést -, hogy nemzeti isten volt, olyasformán, csak sokkal következetesebben, mint a "magyarok istene": a zsidók Jehova népe voltak - ha éppen el nem szakadtak tőle -, és Jehova a zsidók istene volt, csak a zsidóké - de rajta kívül minden más népnek meglehettek a maga istenei. Innen kezdve valóban hosszú folyamat, nagy út vezetett az egyetemes Istenig, a prófétákon át, amíg Jehovából a Világ Ura lett, akinek azonban a zsidó a kiválasztott népe, még tovább, Jónás prófétán át - Jónás nagy bosszúságára a Világ Ura megkegyelmez Ninivének is, az ellenséges, bűnös városnak - egészen Keresztelő Jánosig - aki azt mondta: És nem gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak - és Pál apostolig, aki szerint Istennek egyre megy, zsidó vagy görög.

A kezdetén kel kezdeni - fogadtam meg, mielőtt voltaképpeni mondandómra rátértem. De ha a Bibliáról beszélünk, ez nem könnyű dolog. Hiszen igaz, hogy a zsidó nép kezdetével kezdtem el, csakhogy nem a héberek történetéről akartam beszélni, hanem a Bibliáról - már amennyire ez a kettő függetleníthető egymástól. De ha tartalomban nem is tudhatjuk, pontosan mekkora, időben mindenesetre elég nagy köztük a távolság. Mózes öt könyvének, Józsué, a Bírák, Sámuel és a Királyok könyveinek csak az i.e. ötödik században, a babiloni száműzetésben és onnan visszatérve készült el végső, azaz mai szövege. A tájékozódást az időben még bonyolultabbá teszi, hogy ezeknek a könyveknek voltak, mint már említettem, korábbi, különböző felfogású változatai, a kilencedik, nyolcadik, hetedik és hatodik századból, és ezeknek a változatoknak átvételével vagy átdolgozásával, az összeszerkesztés hatalmas munkájával készült a végső szent könyv. Méghozzá mindezeknek az átalakulásoknak, átdolgozásoknak, egyeztetéseknek, nyilván kihagyásoknak végeztével is hordoz magában a szöveg fél ezredéves őssszöveg-kövületeket, legtöbbet emlegetett példájuk a Debóra diadaléneke. Bibliafilológus legyen a talpán, aki ezekben az összegabalyodott változatrétegekben kiismeri magát. Márpedig vannak tudósok, akik jóformán minden mondatról meg vélik mondhatni, milyen korból és változatból való. És mit tehet a laikus olvasó, amilyen én is vagyok? Legföljebb kissé kételkedve mosolyog, amúgy pedig tudomásul veszi ezt a leleményekkel és kigyezésekkel összeszerkesztett építményt a maga egészében: lett, ahogy lett. És örül, ha a hatalmas épületben fölfedez egy-egy tartóoszlopot, amiről úgy sejti, hogy az épületnél régebbi korból való - erre a feltevésre nem a régészeti tudása jogosítja fel őt, hanem valamilyen ősi hitelesség lehelete, ami a leletből feléje árad.

A Biblia legkorábbi írói tulajdonképpen a próféták voltak. Erre többek közt abból is következtethetnénk, hogy nem hivatkoznak a Törvényre, azaz Mózes könyvére - mert még nem ismerhették. A Biblia írói: ez az író megjelölés a valóságban - már amennnyire ismerhetjük azt - korántsem ilyen egyszerű, egy szóval összefoglalható jelenség. Hiszen egyrészt kétségkívül írók voltak, mert könyveket - azaz tekercseket hagytak hátra. Másrészt azonban elsődlegesen szónokok voltak, akik a szabadban beszéltek, utcán, templom előtt vagy mezőn, aztán ők maguk, vagy mások - isten tudja, kik lejegyezték a beszédeiket. Néha ezekben a könyvekben az életükről, a viselt dolgaikról is szó van - erről aligha ők adtak számot. Komoróczy Géza, kitűnő orientalistánk, egy szellemes tanulmányban kritikai értelmiséginek nevezi Jeremiást. És csakugyan, Jeremiás előre megírja a beszédeit, és amikor első nagy beszéde után hosszú szilenciumra ítélik - ez is Komoróczy szava -, titkárja olvassa fel helyette a beszédeit. Egyúttal azonban évekig jármot viselt a nyakán, hogy ezzel is jelezze: a zsidók legjobban teszik, ha meghódolnak Babilonnak. Hát így viselkedik egy "értelmiségi"? Vagy mint Ésaiás, aki a hadifoglyok szégyenletes rongyaiban járt, mert ezzel is óvni akarta a népet attól, hogy Asszíria ellen fordulljon. Ezeknek a borzongató külsőségeknek a szavakkal felérő fontosságuk van a próféták működésében. Vagy Ámós, az első nagy próféta - bár a kis próféták közé sorolják, de csupán könyvének terjedelme miatt -, aki az i.e. nyolcadik században a nyája mellől jött el Tékoából Béthelbe, hogy "népies" dühét az elpusztult civilizáció ellen mennydörögje, értelmiséginek tekinthető-e?

Pedig már Nietzsche is megírta Az Antikrisztus-ban: "Próféta, ez annyit jelent: a pillanat kritikusa és szatirikusa." Aminthogy a próféták csaknem valamennyien szenvedélyes politikusok voltak. Hogy mi volt a pillanatpolitika mondavalójuk, nem mindig könnyű kihámozni - de nem is fontos: nem ezért olvassuk őket. Politikai próféciáik amúgy sem igen teljesültek, legalábbis nem úgy, és nem akkor, ahogy jósolták. De mit számít ez ahhoz képest, hogy a politikában is népük rövidlátása, hatalmi, vagy éppen olykor nagyhatalmi illúziói ellen prófétáltak? És mindnyájuk végső jóslata, Izrael és Júda és Jeruzsálem pusztulása végük is valóra vált.

De aligha csupán a külpolitikai nézeteikért üldözték őket. Mert a próféták üldözöttek voltak saját hazájukban. Erre célzott Jézus a jeruzsálemi törvénytudókhoz intézett beszédében, amikor azt mondta nekik: Mert ti építitek a próféták sírjait, atyáitok pedig megölték őket. Tehát bizonyságot tesztek és jóváhagyjátok atyáitok cselekedeteit, mert azok megölték őket, ti pedig építitek a sírjaikat. Ezért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök hozzájuk prófétákat és apostolokat, és azok közül némelyeket megölnek, másokat elüldöznek, hogy számon kérjék e nemzetségtől minden próféták vérét, melyet e világ fundamentumának letételétől fogva kiontottak, Ábel vérétől fogva mind Zakariás véréig, aki elveszett az oltár és a templom között: bizony mondom néktek, számon kérik e nemzetségtől.

Hahn István, a vallástörténész, majd negyven éve Próféták forradalma címen írt róluk tanulmányt. És csakugyan, az i.e. nyolcadik századtól fogva két-háromszáz évig közvetlen társadalmi forradalmat folytattak. Egy angol bibliatudós (Sutherland Bates) ezt a forradalmat úgy jelképezi, mint "szünetlen proletár tiltakozást az uralkodó osztályok igazságtalansága ellen". Kételkedhetünk benne, hogy a proletár szó a legpontosabb jelző a próféták hevületére, de annyi bizonyos, hogy ez a hevület nem idegen a legújabb kor forradalmi elméleteinek dühétől, amely ugyancsak az egész társadalmi rend pusztulását jósolta. A próféták társadalmi forradalmánál azonban lényegesebb, legalábbis kétségkívül eredményesebb volt a szellemi forradalmuk. Amennyire szakadatlanul tiltakoztak, "az uralkodó osztályok igazságtalansága" ellen, éppolyan kitartó felháborodással ostorozták népük időnkénti bálványimádását, azaz idegen istenekhez pártolását, képmutatását, álszentségét, vallásos életük földhözragadt külsőségeit. A "kiválasztott nép" korlátozó tudatától és öntudatától ők sem tudtak megszabadulni, de mégis, ezzel együtt is, ha a zsidók egyistenhite az ókor vallásainak áldozatokhoz kötött szertartásai, kultikus külsőségei közül addig ismeretlen szellemi és erkölcsi magasságba emelkedett, az a prófétáknak, a Biblia íróinak első műve volt.

Nagy írók voltak és nagy költők is egyben. Aki nem tud héberül - mint ahogyan én is elfelejtettem azt a keveset is, amire gyerekkoromban tanítottak - , aligha tudja a Biblia művészetének műfaji árnyalatait pontosan követni. De azért annak a hatalmas művészetnek is van olyan kényszerítő ereje, hogy a Vizsolyi Biblia prózai fordításán is átsejlik, még ha csak a szövegre figyelünk, akkor is, hogy a héber nyelv párhuzamosságokon alapuló verselése mikor vált ritmikus prózába - és fordítva.

A műnemek megkülönböztetését azonban - ha ennek szükségét érezzük - némileg megkönnyíti, hogy az Ótestamentumba olyan könyvek is beletartozna, amelyek témájuknál, formájuknál és szerkezetüknél fogva is kétségkívül és kizárólag költészetnek, versgyűjteménynek tekinthetők. A Zsoltárok könyve, a szent himnuszoknak ezer éven át készülő antológiája, melynek első darabjait valószínűleg csakugyan maga Dávid király szerzette, énekelte és hárfázta. Meg az Énekek éneke, melynek keletien színes és szenvedélyes dalait a bibliakutatók az i.e. ötödik századból származtatják, és némelyek egy szerelmi antológiára, mások egy nászidill töredékének tartják. Akárhogyan is, annyi bizonyos, hogy aligha volt még erotikus költészet, amelyik ilyen nagy utat tett meg és ilyen általános hatást ért el a világ népei között. Így kezdődik: "Énekek éneke, mely Salamoné - és nyilván csak ennek a névnek köszönhető, hogy belekerült az Ótestamentumba, és ezen a néven később a keresztény egyház is elfogadta szent könyvnek. Ezt a meglepő fordulatot az tette lehetővé, hogy szövegét allegorikusan magyarázták, Krisztus és az Egyház szerelmét olvasták ki belőle - és ennek az égivé magasztosult szerelmi szenvedélynek - a Vulgata latin fordításain keresztül - nagy hatása volt a középkor vallásos költészetére, az amor santctus himnuszaira. De aztán a földi szerelem kamatostul visszanyerte, amit tőle kölcsönöztek. A középkori költészet eksztázisa nagyban hozzájárult, hogy az európai népek új szerelmi lírája átszellemültebb, ragyogóbb, s ugyanakkor bensőségesebb is lett, mint az antik világé volt: a szent himnuszok és rajtuk át az Énekek éneke - hőfokát ott érezzük meg Dantétól Saint-John Perse-ig az európai szerelmi költészet egy magasrendű vonulatán.

De ha az Énekek éneke után - az Ótestamentumból időrendtől független kanoni rendjét követve - belelapozunk Ésaiásba és a többi nagy próféta könyvébe, minden esztétikai mérlegelés nélkül is rögtön tudjuk, hogy egy más műnembe léptünk át. Akármilyen nagy költészetre találunk bennük, mégsem elsősorban költők. A Biblia első írói, mondtuk. Bizonyos értelemben a világnak is első írói: a görögök sem ismernek majd hozzájuk hasonlókat, és még sokáig kell várni, néhány századig, talán Szent Ágostonig, míg a fajtájuk elvétve újra jelentkezik a világirodalomban.

Mondani sem kell, hogy irodalom távolabb aligha állt l"ar pour l'art-tól - ha ugyan létezik ilyen -, mint a próféták szava. Mindig egy egész néphez szólnak, és egy egész nép sorsáról - ha van közösségi irodalom, az övék gyökerében is, céljában is az. De miyen kollektív irodalomban találunk olyan hatalmas személyiségeket, mint a zsidó próféták? Akkor is összetéveszhetetlenül személyes hangon és személyes végzettel beszélnek, ha az Úr nevében, és bár az egész néphez beszélnek, van bennük valamilyen személytől személyig ható erő, amely kinek-kinek az egyszemélyi lelkiismeretét is képes megrázni. Ami nem volt lehetséges, ha művészetük - de milyen elégtelen szó ez, ha prófétákról beszélünk! -, ha művészetük ereje arra szorítkoznék, amiről éppen szólni szándékozik, ha csakugyan csupán a pillanat kritikusai lettek volna - ahogy Nietzsche mondta róluk. De sziklatömb súlyú és méretű képeik és fordulataik túlmutatnak egy kis nép - még ha kiválasztott nép is -, a királyok Izraelének és Júdájának percnyi politikáján, túl még Jeruzsálem pusztulásán is. A próféták, ha nem is szándékukkal, de jajgatásuk és fenyegetésük hatalmával az általános pusztulás, valamilyen könyörtelen világvége látomását emelik - legalábbis a mi szemünk elé. Indulatuk robbantó ereje az igazság szüntelen és reménytelen ostroma. Nem hiszem, hogy a "kritikai értelmiségi" elég találó elnevezés volna bármelyik prófétának. Örök forradalmárok ők, akik nem csupán az uralkodó osztályok, hanem a világtörténelem, az egész világ, sőt azon túl kimondhatatlanul (de a Jób könyvé-ben kimondottan is!) maga az Isten látható igazságtalansága ellen tiltakoznak.

Nagy személyiségek voltak - és milyen különbözők a próféták folyamatos vonulatában! Hóseás onnan jött, ahonnan Ámós, az ő tanítványa volt, őt folytatta, de a tékoai pásztor kemény fenyegetései után szelídségével akart hatni népére. Az Úr parancsára egy parázna nőt vett feleségül, akitől két fia meg egy lánya született. Ezt a furcsa és színes történetet azért szőtte a prédikációjába, hogy meggyőzze Izraelt, ahogy ő megbocsátotta felesége hűtlenségét és azzal együtt szerette őt, Isten is úgy fogja megbocsátani az ő népe hűtlenségét. Szeretem őket ingyen kegyelemből, mondja az Úr Hóseás szájával. Ő volt az első próféta, aki kegyelemről beszélt.

Mikeás folytatta Ámós haragját, azzal jövendölte Izráel királyainak, előkelőinek és hamis prófétáinak elpusztítását, de Hóseás szelídségét is folytatta, sőt még túl is tett rajta, mert a fegyverek széttörését is jósolta, és örök békét - és ez akkor sem hangzott elhihetőbben, mint manapság -, amelyben minden nép a maga istenének nevében jár. Ő beszélt először a Messiásról, aki Betlehemben fog megszületni, és akinek "származása eleitől fogva, öröktől fogva van" - és aki természetesen Izrael uralkodója lesz.

Ésaiás, akit a zsidók a legnagyobb prófétának tartottak, "a próféták királyának", arisztokrata származású volt és közel állt a királyi családhoz, mégis teljes mértékben megvan benne a próféták "proletár" tiltakozása a gazdagok ellen. Erős politikai érdeklődésével, és főleg azzal, hogy politikai jóslatai kivételes egyértelműséggel be is váltak, nagy befolyásra tett szert. Sokáig, negyven évig folytatta prófétai működését, de a végén, Manasse király zsarnok és pogánykodó működése alatt más prófétákkal együtt őt is szétfűrészelték. Érdekes, hogy ennek a nagy prófétának a személyes vonásait a legkevésbé tudjuk megkülönböztetni - talán azért, mert könyvének sok részletét bibliakutatók szerint mások írták, csak utóbb csatolták Ésaiás művéhez. Későbbi hatását nyilván annak is köszönhette, hogy azt a jóslatát, amely szerint majd egy szűz, akinek méhe megfogan és olyan fiút szül, aki korán megtanulja megvetni a rosszat és a jót választani, természetesen Jézusra értették.

Náhum talán a legszenvedélyesebb próféta: érzékletes költői erővel és szenvedélyes gyűlölettel énekli meg Ninive bukását - nem véletlen, hogy ő az a próféta, akit Radnóti a Nyolcadik eclogá-ban szerepeltet....

Ezékiel a harmadik a nagy próféták közül, aki ugyancsak előkelő származású, maga is pap, a babiloni fogságban működött, ahol nagy volt a befolyása és tekintélye - főként neki tulajdonítják, hogy a zsidók, vallásuk gyakorlatától eltiltva is, megmaradtak zsidóknak. Mindazonáltal a zsidó hagyomány szerint őt is kivégezték - ló farkára kötve. Különös jelenség: az egyetlen misztikus az Ótestamentumban...

A próféták könyvei közül az övét a legnehezebb megérteni, olvasmánynak is a legnehezebb, de megéri a nehézséget: hatalmas látomásai, melyekben a szimbolizmus valamilyen fantasztikus realizmussal társul, ésszel meg nem értve is hatnak a képzeletre. Legismertebb és leghatásosabb viziójában a mezőn szétszórt csontok életre kelnek - ebből később a test feltámadását olvasták ki, holott valójában parabola népének eljövendő megújulásáról. Ezékiel hatása állítólag érzékelhető Dante Paradicsom-ban, Milton Az elveszett paradicsom-ában és Blake próféciáiban, az pedig tudvalevő, hogy a Gógról és Magógról szóló látomásának köszönhetjük Ady egyik legnagyszerűbb versét.

Dániel próféta könyvé-nek Dániel inkább a hőse, mint a szerzője. A bibliatudósok máig sem egységesek a könyv keletkezésének időpontjában és körülményeiben. De nincs még profetikus könyv, amelynek olvasásához és felfogásához e kérdések megválaszolása olyan kevéssé volna fontos, mint a Dániel könyve. Elég az, hogy szerzőjében - vagy szerzőiben - a költészet, a prófécia és az elbeszélés művészete találkozott, és hogy fő elemei - különösen Dániel az oroszlánveremben, a falra író kéz intő szavai, a Mene, Mene, Tekel, Ufarsin - a világirodalom leggyakoribb motívumai közé tartoznak.

Jónás próféta könyvé-nek éppoly kevéssé a címszereplő a szerzője, mint a Dánielénak. Mihozzánk különösen közel hozta ezt a könyvet Babits Mihálynak belőle készült költeménye. Illyés Gyula véletlenül éppen Esztergomban nyaralt Babitséknál, mikor a nagy mű készült. Ő mesélte, hogy Babits nevetgélve dolgozott a versen, és ha felolvasta új szakaszait, akkor is nevetett. Nem csoda: a Jónás próféta könyve komikus írás, az egyetlen, amely igazolja Nietzsche korábban idézett mondatát, amely szerint a próféták nem csupán kritikusok, hanem szatirikusok is. A Jónás próféta könyve szatírája a prófétai létnek, sőt némileg a prófétai hivatásnak is. Ez a legkurtább prófétakönyv azért is remekmű, mert a szatíra közben magasztos is tud lenni. "Mert vétkesek közt cinkos, aki néma" - mi annak idején erre a sorsra voltunk a legérzékenyebbek. Pedig ezek Babits szavai, nem találjuk őket a Bibliában - csakhogy akkor az volt a magyar Jónás könyve legidőszerűbb mondanivalója....

Az Újtestamentum természetesen beletartozik az ezeréves héber - vagy itt esetleg pontosabb lenne úgy mondani: zsidó - irodalomba, szerves része annak, még akkor is, ha görögül írták, vagy sok esetben arámiból fordították görögre. (Mellesleg már az Ótestamentum néhány kései részét is arámi nyelven írták.) Szerves folytatása az Ószövetségnek, elvégre ezekkel a szavakkal kezdődik: "Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségéről való könyv."

És mégis, valami gyökeresen új kezdődik vele a világban - a héber nép irodalmában is. A forradalmi újdonságok, akár szellemiek, akár társadalmiak, jelentkezésük idején általában megosztják a világot, legalábbis a környezetüket: egy többségre, amely elutasítja, és egy kisebbségre, amely örömmel fogadja. A kereszténységgel sem történt másképpen. De az ilyesféle megosztottságnak vannak szélsőséges végletei: azokban a konzervatívokban, akiknek elzárkózását az idő sem tudja feloldani, és azokban a neofitákban, akik semmit sem fogadnak el a múltból, megtagadnak mindent, ami azelőtt volt, azt is, amiből a forradalom született. A mi esetünkben az egyik szélsőség természetesen a zsidóknak az a túlnyomó része volt, amely a maga konzervativizmusába zárkózva nem vett tudomást az Újtestamentumról. A másik véglet pedig azok a későn keletkezett szekták, amelyek nem voltak hajlandók az Ótestamentumot befogadni a kereszténység szent könyvei közé, sokszor még azt elismerni sem, hogy az Ószövetség meg az Újszövetség Istene azonos - mert az előző a bűnös anyag istene, az utóbbi pedig a fényé, a szellemé.
...

Nem szabad azt hinnünk, hogy ezeknek az eretnekségeknek teljesen nyomuk veszett. Mostanában került elém Ezra Poundnak, a huszadik századi amerikai költészet nagymesterének ez a mondata: "A Biblia zsidó része teljes egészében maga a bűn." ....

Nietzhesének - akiről pedig senki se mondhatja, hogy szerette a zsidókat - nemigen van jó szava az Újtestamentumról. A Ótestamentumról viszont így írt Az Antikrisztusban: "Nagy embereket találunk benne, hősies tájat és olyasmit, ami legritkább a világon, az erős szív hasonlíthatatlan naivitását - még ennél is többet: egy népet találok benne... a zsidó Ótestamentumban olyan nagyszabású emberekkel, dolgokkal és szavakkal találkozunk, hogy a görög és indiai irodalom semmit sem tudott melléjük állítani. Ijedelemmel és alázattal állunk ezek előtt az irdatlan maradványok előtt: maradványai annak, ami egykor volt az ember - az Ótestamentum iránti érzék próbaköve annak, hogy tudjuk-e, mi a "nagy" és mi a "kicsi"...

...Az Újtestamentum egységes mű - eltekintve a végétől, János rejtélyes Jelenéseitől. ..Műfajilag pedig - megint csak a János jelenéseitől eltekintve - mindössze két részből áll: az evangéliumokból - melyekhez éppen olyan szorosan kapcsolódik az Apostolok cselekedetei, mint Mózes öt könyvéhez a Józsué könyve - és a levelek-ből. Az első tíz rész tiszta elbeszélés. A hangján, az utalásain megérződik az Ótestamentum közelléte, de egyszerűbb annak a hangjánál, jobban mondva hangjainál, szerkezete lazább, áttekinthetőbb. A görög nyelv és gondolkodás akkor már tudvalevően behatolt Palesztinába - felszívódott némileg az Újtestamentumba is, habár egyszerűbb, kezdetlegesebb fokon. ....

...észrevesszük benne talán azt is, hogy az ő evangéliuma elsősorban a zsidóknak szólt, és hogy Jézus szavai nála vallanak leghitelesebben a személyiségéről. Hogy a pogány eredetű Lukács, az orvos, ugyancsak Pál kísérője, viszont egyenesen a görögöknek és a rómaiaknak írta evangéliumát, hogy ő a legcsiszoltabb stílusú evangélista és a leggyöngédebb is, nála játszanak nagyobb szerepet az asszonyok, és neki van a leghatározottabban érzéke a költészet iránt - az ő evangéliuma őrzi Mária (egyébként nagyon zsidó szellemű) magasztaló énekét, mint ahogy Simeon hálaénekét is. Hogy e három ún. szinoptikus evangélium után Jánoséban érezni leginkább a görög filozófia hatását, és azt is, hogy ő a legmisztikusabb a négy evangélista közül...

...Jézus nem népet akar megváltani, nem a népek fontosak neki: mindig csak az egy ember, meg az egy ember...

Vérét adta - Isten adta vérét (mert a vér legalább olyan fontos valami az Újtestamentumban, mint az Ótestamentumban) - az emberiségért, de örült, ha egy bűnös asszony könnyeivel öntözte és illatos kenettel kente be a lábát...

Jézus a hatalmat, a világ rendjét tudomásul veszi, de nem helyesli: kell, hogy botránkozások essenek, de jaj a botránkoztatónak....

...inkább a mesék, főként Andersen meséinek vagy a népmeséknek olykor érezhető sava-borsa emlékeztet rá....

Az én országom nem e világból való. Ez a mondat csak egyszer fordul elő az evangéliumban: röviddel a halála előtt, a kihallgatásán feleli Pilátusnak arra a kérdésére, hogy csakugyan ő-e a zsidók királya....

Végül mégsem lehet szó nélkül hagyni János jelenése-t, akárhogy "kilóg" is az Újtestamentumból. Újabb felvetések szerint a Jelenések szerzője nem lehet azonos János-evangélium és a János levelek szerzőjével, hanem valószínűleg egy héber nyelvben gondolkodó, de görög területen élő próféta. ...

És miért éppen Károlyi fordításában közlöm a Bibliát?...mert, akárcsak Jakab király Bibliája az angolba, a magyar irodalomba a Károlyié szívódott fel, Aranyba éppúgy, mint Adyba. Székely Aladár gyönyörű fényképén egy katolikus és egy kálvinista magyar. Ady és Babits feje hajol össze egy vastag könyv fölött. Az a könyv a Károlyi Bibliája....

Tisztában vagyok vele, hogy ez a válogatás afféle szekularizáció, elvilágiasítás. Felér az egyházi birtokok kisajátításával. Csakhogy olyan kisajátítás ez, aminek a kisajátított és a kisajátító egyképpen hasznát látja.


Vas István
 
 
0 komment , kategória:  "Darabokra hullik a Biblia..:"  
Skarlátruhás asszony a bestián
  2009-08-24 09:50:52, hétfő
 
  "Darabokra hullik a Biblia széjjel" 1995. Fatimei Jóslat

Világirodalom Klasszikusai

Biblia
Válogatás a vizsolyi Bibliából

Fordította: Károlyi Gáspár 1590.
Kiadta: Európa Könyvkiadó 1986
Debrecen
Felelős szerkesztő: Király László


Jelenések könyve:

...Az hetedik angyal is kiönté az ő poharát az égre, és nagy szózat jöve ki a mennyei templomból, az királi széktől, mely azt mondja vala: Meglett!

És lőnek nagy zendülések, villámlások, mennydörgések, és lőn nagy földindulás, melyhez hasonló soha nem volt, miolta az emberek a földön vagynak, tudniillik ilyen nagy földindulás. És amaz nagy város három részre szakada, és az pogányoknak városi elesének, és az nagy Babilonról megemlékezék az Isten, hogy adna annak innia az ő haragjának poharából.

És minden sziget elmúlék, és az hegyek többé nem találtatának. És nagy kőeső, mint egy-egy talentum, szálla az égből az emberekre, és káromlák az Istent az emberek az kőesőnek csapásáért, mert annak csapása felette igen nagy volt.

Skarlátruhás asszony a veres bestián XVII. 1-18

És jöve énhozzám egy az hét angyalok közül, akinél a hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jövel, és megmutatom tenéked az nagy paráznának kárhoztatását, ki az sok vizeken ül, mellyel paráználkodtak az földnek királi, és melynek paráznaságának borával megrészegedtek az földnek lakosi.

És mikor lélekben elvitt volna engemet egy pusztába, láték egy asszonyi állatot ülni egy veres bestián, mely bestia teljes vala a káromlásnak neveivel, melynek hét feje és tíz szarva vala. Öltözött vala pedig az asszonyi állat veres bársonyba és skarlátba, és megékesíttetett arannyal és drágakövekkel és gyöngyökkel, kinek kezében egy aranypohár vala, mely teli vala az ő paráznaságának utálatosságával és tisztátalanságával. És az ő homlokán ilyen név vala megírva: Titok, a nagy Babilon, ez földnek paráználkodásinak és utálatosságainak anyja.

És látám, hogy az asszonyi állat részeg vala az szenteknek és az mártíromoknak vérekkel, és felette nagy csudálkozással csudálkozám, mikor láttam volna az asszonyállatot.

És monda nékem az angyal: Miért csudálkozol? Én megmagyarázom tenéked az asszonyi állatnak titkát, és az bestiának, amely őtet hordozza, melynek hét feje és tíz szarva vagyon. Azmely bestiát láttál volt és nincsen, és az mélségből jő fel, és mégyen veszedelemre, és az földnek lakosi csudálkoznak őrajta (akiknek nevek nincsenek beírva az életnek könyvében ez világ fundamentomának felvetésétől fogva(, látván az bestiát, azmely vala és nincsen, noha láttatik lenni, hét fő jegyzi a hét halmot, melyeken az asszonyi állat ül. És királyok is heten vannak, az öte elesett, az egyik ugyan vagyon, és az másik még el nem jött, és mikor eljő, kevés ideig kell annak uralkodni. Az bestia pedig, azmely vala és nincsen, az a nyolcadik, és az hét közül való, és veszedelemre mégyen. Az tíz szarvak pedig, melyeket láttál, tíz királyok, kik még birodalmat nem vetettek, de vésznek hatalmat mint királyok egy órában az bestiával. Ezeknekk egy tanácsok vagyok, és az ő erejeket és hatalmokat adják az bestiának. Ezek az bárány ellen viaskodnak, és az bárány meggyőzi, mert uraknak ura, és királyoknak királya, és az ővéle valók hivatalosok, választottak és hívek.

És monda nékem: Az vizek, azmelyeket láttál, azholott az parázna ül, népek azok, sokaságok, nemzetségek és nyelvek. És az tíz szarvak, melyeket láttál az bestián, ezek meggyűlölik az paráznát, és ő magát hagyják mezítelen és eszik annak húsát, és megégetik őtet tűzzel. Mert az Isten adta azoknak szívökbe, hogy azt cselekedjék, azmi őnéki kedves, és hogy egy értelemben legyenek, és engedjék az ő birodalmokat az bestiának, míglen bételnek az Isten beszédi.

És az asszonyi állat, amelyet láttál, amaz nagy város, melynek birodalma vagyon az földnek királin.



 
 
0 komment , kategória:  "Darabokra hullik a Biblia..:"  
     2/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
2021.04 2021. Május 2021.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 5 db bejegyzés
e év: 76 db bejegyzés
Összes: 7233 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 44
  • e Hét: 452
  • e Hónap: 12157
  • e Év: 51158
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.