Belépés
liliana01.blog.xfree.hu
Hagyd el néha a kitaposott ösvényt, és vesd magad az erdőbe! Biztosan találni fogsz valamit, amit még sose láttál. Alexander Graham Bell Szalóki Lívia
1947.08.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
Arcizomlázadás
  2021-07-26 17:28:27, hétfő
 
 


Németh István: Arcizomlázadás

Van olyan ember a földön, aki jó néven veszi, ha hajnalok hajnalán ráte−
nyerelnek a lakáscsengőjére?
- No de fiatalember! - mondta Debrőiné Egri Leonóra, miután álmos sze−
mekkel ajtót nyitott. - Maga azt ígérte, hogy éjfélre hazahozza a lányomat!
Szemölcs nagyot pislantott, kissé megkapaszkodott a liftajtó fémfogan−
tyújában, rendezte arcvonásait, majd legmagabiztosabb ábrázatát magára erőltetve őszintén bólintott.
- Igen, mama. Nem értem, mi a probléma.
Az anyósjelölt kissé összeráncolta a homlokát.
- Most egyrészt hajnali fél négy van, másrészt pedig ez nem is az én lá−
nyom!
- Tessék? - lepődött meg Szemölcs, majd jobban szemügyre vette, hogy
kit is ölel magához olyan hevesen. - Nem a magáé?
A kínos csöndet végül a fiatalember rekedtes hangja törte meg.
- Hát... Ahogy így jobban elnézem a lámpafényben, ez tényleg nem a
Klári.
Vállat vont, lebiggyesztette az ajkát, de továbbra is magához szorította az álmosan pislogó leányzót.

- Tudja, hogy van ez manapság, kedves asszonyom! Zsúfolt a diszkó, vil−
lognak a fények, bömböl a zene, a macák pedig csak abban különböznek,
hogy az egyiknek az orrában van a piercing, a másiknak a szemöldökében, a Klárinak meg a...
Leonóra gyorsan közbevágott.
- Honnét tudja, hogy a köldökében hordja?
Szemölcs hatalmasat csuklott.
- Megittam ugyan már két liter kakaót, de a tapintásom még teljesen jó
zan. Most, hogy egyre csúnyábban tetszik rám nézni, ez a bájos micimaca tényleg nem hasonlít a Klárira. Talán kérdezzük meg erről őt magát.
- Kérdezzük - helyeselt Leonóra.
- Szia! Én Szemölcs vagyok. Te pedig ugye, nem a Klári...
A lány, aki nem a Klári volt, ártatlanul mosolygott.
- Nem. Én Milena vagyok. Csokinszky Milena. De ezek szerint hasonlí−
tok a Klárira.
- Igen. Sok közös vonás van bennetek. Mind a ketten lányok vagytok,
meg ilyesmi.
- Hogyan is téveszthetted össze őket?! - dohogott Leonóra, miközben a
hajcsavarók ide−oda himbálództak a hajában. - Hiszen ez a lány szőke, a
Klári meg barna!
- Most, hogy mondja: tényleg! - nevetett Szemölcs. - És a Klári nem is
hord szemüveget! Persze jól áll Milenának ez a fehér keretes cucc. Sőt! Egészen csinossá teszi az arcát...
- Nézzenek oda! - méltatlankodott az anyósjelölt. - A lányomat elhagy−
ja valahol az éjszakában, idehoz helyette egy ismeretlen nőt, ráadásul még udvarol is neki! Jó, hogy rögtön nem veszi el feleségül!
- Nézze, mama! - puszilta meg lazán Szemölcs a magát Milenának
valló lány homlokát. - A Klári már nagykislány! Jól kitanulta az aprást
és a cseprést a dolgok között, nem veszik el csak úgy, hoci−nesze... De
nézze meg ezt az árvát! Szederjes a szája, ahogy a didergés gyakorlatozik rajta!
- Didereg? - legyintett Debrőiné. - Be van ez drogozva, édes fiam!
- Dehogyis! Csupán átjárta a hideg pincétől padlásig! Ólomnehezek a
tagjai!
- Miért, talán lemérted őket patikamérlegen? - bökött Leonóra a lány fe
lé. - Mondd csak, kislányom, nem kéne neked már otthon lenned? Nem keresnek a szüleid?
Milena imádta a kényes helyzeteket. Halvány csókot lehelt újdonsült lo−
vagja szemöldökére, majd a hölgy felé fordult.
- De igen. Ami azt illeti, elég jól keresnek.
Szemölcs ismét csuklott, de rögtön utána kissé lágyabbá vált a hangja.

- Ejnye no, Milenka, hát nem így értette azt a mama. De ha már szóba került: mondd csak, mivel foglalkoznak az őseid?
- Az apukám bankigazgató, az anyukám pedig Hallali Leila, a közismert
fotómodell.
A fiatalemberen furcsa izgatottság vett erőt.
- Tényleg nem hasonlít a Klárira.
Amikor Szemölcs a liftajtó után nyúlt, Debrőiné Egri Leonóra éles sas−
szemével azonnal felismerte a vészhelyzetet.
- Na, de fiam... Várj egy kicsit! A lányom éppen most küldött egy esemest, hogy veled van és remekül érzi magát!
Szemölcs megvakarta a fejét.
- Ezek szerint a Klári nemcsak színtévesztő...
- ...és nemcsak a macák, hanem a pacák is annyira egyformák tudnak len
ni... - szólt vissza Milena a liftből. - Na gyere, te paca! A néninek meg további szép éjszakát kívánunk!

 
 
0 komment , kategória:  Olvasni jó! (részletek könyvek  
Dragomán György írása
  2020-08-11 17:26:55, kedd
 
 


Dragomán György írása

Finnországban történt idén tavasszal. Három tudóssal ültem egy kocsiban, egy román szociológus, egy flamand antropológus és egy izraeli filozófus ült mellettem, mentünk épp valahova. Esőre állt, az alacsonyan lógó felhőkről eszembe jutott egy vers, és ahogy erről beszélgetni kezdtünk, kiderült, hogy egyikük sem olvas verseket. Ez annyira meglepett, hogy szinte meg sem tudtam szólalni, aztán persze gyorsan megtaláltam a hangom.

Mi a franc van veletek, kérdeztem, tudósok vagytok, mindenetek a gondolkodás, az agyatokból éltek, mi az, hogy nem olvastok verseket, hát ki, ha ti nem? Mi az, hogy nincs időtök, egy vers az két perc, három perc, ennyi ideje mindenkinek kell hogy legyen, és amúgy semmi a világon úgy meg nem éri a ráfordított időt, mint a vers, mert ez alatt a két perc alatt megváltozhat az életed, ha hagyod, hogy a szöveg megérintsen, ha megfelelő pillanatban és lelkiállapotban talál el, valósággal átprogramozza az agyad, jobban, mint bármilyen drog vagy bármilyen gyógyszer, kiránt a valóságból, felráz, magadhoz térít, egy pillanatra átröppent valaki másnak az agyába, egy villanásnyira másként fogsz gondolkozni, olyat látsz és érzel, amit egyénként sosem láttál és éreztél volna, és utána ez az élmény is veled marad, úgy fogsz emlékezni a pillanatra, ahogy egyébként nem emlékeznél rá. Gazdagabb leszel, mert a vers a mindennapi megvilágosodás eszköze, sokszor olyasmire ismersz rá általa, amit mindig is éreztél, csak éppen nem tudtál soha rendesen megfogalmazni. Ne mondjátok, hogy nem értitek, elég, ha elolvassátok, nem elemezni kell, elégodafigyelni rá, hagyni, hogy működjön, hogy hasson. A vers olyan, mint a káromkodás, vagy az imádság, vagy az átok, vagy a jó zene, akkor is veled van, amikor meztelenül állsz és szembe kell nézned a halállal, a születéssel, a bánattal, az örömmel, a szerelemmel. A vers az önreflexió legjobb eszköze, segít abban, hogy megértsd a saját érzelmeidet, segít abban, hogy megtudd, hogy ki vagy. A vers a legjobb meditációs tárgy, mondtam felhevülten, ha kell, megtölti, ha kell, kiüríti az agyat. És nem kell megijedni, nemcsak a nagy dolgokról lehet verset írni, hanem olyan apróságokról is, hogy mit érez az ember, amikor, mondjuk, egy hosszú utazás végén csomagolja befele a bőröndjét, egy pillanatra elkapja a honvágy, menne már, de még maradna is.

 
 
0 komment , kategória:  Olvasni jó! (részletek könyvek  
Bucsi Mariann - Házassági évforduló
  2020-06-04 18:31:41, csütörtök
 
 


Bucsi Mariann - Házassági évforduló

,,A jó olvasó nem az írót keresi a műben, hanem saját magát. S a műnek, ha valóban mű, annyi jelentése van, ahány olvasója. Ezért kimeríthetetlen." Tőzsér Árpád

A gyönyörűen megterített asztal mellett ültek és csendben kanalazták a fácánlevest. Pillantása az ezüst gyertyatartóra esett. Nászajándékba kapták. Benne egy szál fehér gyertya. Ahogy a férje szereti. Nézte a pislákoló lángot. Szinte megbűvölte.
- Igazán finom ez a leves, kedvesem - mondta a férje. Összerezzent. Tekintetét a tányérra ejtette és halkan felelt:
- Köszönöm.
- És szép a teríték, meghitt a gyertya - folytatta a férje - látszik, hogy sokat fáradtál vele - Újabb adag levest merített a kanalába, miközben zavartan elmosolyodott és szinte hangtalan suttogta:
- Semmiség - A férje megsimogatta a kezét és ő kényszerítette magát, hogy ne rántsa el.
- Valami baj van, kedvesem? - kérdezte a férje.
- Nem, dehogy - felelete, szinte túl gyorsan - Hozom a második fogást. Ossu Buccot készítettem. A kedvencedet - állt fel az asztaltól.
- Nagyon figyelmes vagy, Drágám - mosolygott rá a férje. Különös volt a hangja, ami... Egy pillanatra megdermedt, majd a válla felett ránézett. Mosolya közben kilátszott az ínye és hófehéren villogtak a fogai. Sötét szemében megcsillant valami. Önkéntelen összerándult és visszafordult a tűzhelyhez. Hőálló kesztyűt vett fel és lehajolt, hogy kivegye a borjút a sütőből. A hőálló tálat a pultra tette.
- Isteni illata van! - mondta a férje - Kérlek kedvesem, tölts egy pohár bort nekem.
- Máris - felelte ő, levette a kesztyűt és az üvegért nyúlt.
- Nagyon szép vagy ebben a ruhában - mondta a férje. Hiszen ő vette neki, mint az összes többit. És meghagyta, hogy ma ezt vegye fel... - Ebben voltál az orvosnál is? - Leblokkolt. Honnan tud az orvosról? Miért kérdezi? Hogy jön ez ide? Hirtelen összeszűkült a világ. Nem volt mit felelnie. Dermedten állt a tűzhely mellett, kezében az üveg borral. Hallotta, ahogy a férje hátratolja a széket és feláll. Mögé lépett, egészen közel hozzá. Érezte a teste melegét, majd a forró leheletét a fülében, ahogy odahajolt hozzá és nagyon halk hangon azt kérdezte:
- Mi szükséged neked nőgyógyászra? - Hallotta a saját szíve dobogását a fülében, érezte, ahogy az izmai kocsonyássá válnak és remegni kezd. A férje gyengéden megcsókolta a fülét. Megborzongott. Erősen megkapaszkodott a szabad kezével a konyhapultban, másik kezével még mindig a borosüveget markolta.
- Mi szükséged nőgyógyászra? - kérdezte újra a férje - Tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz, szépségem... - Fenyegetőnek érezte a suttogását. Nem bírt megszólalni. És akkor a férfi hirtelen hátulról megragadta a karját és maga felé fordította - Megvizsgált? Milyen érzés volt? - ordította a férfi és közben nyál fröcsögött az arcába. Olyan erővel szorította a karját, hogy sikoltani szeretett volna a fájdalomtól, de nem jött ki hang a torkán. A férje tovább ordított - Megnéztem a honlapját. Jóképű férfi! Te meg levetkőztél neki!
- Én nem, én... - kezdte halkan, miközben könnyek gyűltek a szemébe. A férje ekkor meglökte és ő a padlóra zuhant. A vörösboros üveg, hangosan csattant a konyhakövön és üvegszilánkok repkedtek vörösbor cseppekkel keveredve. Tudta mi következik, úgyhogy igyekezett összegömbölyödni, de elkésett. A férje a combjába rúgott. A fájdalomtól elsírta magát. Pedig nem akarta. Jött is az újabb rúgás, ami a bordáit találta el. Védekezően maga elé kapta a kezét.
- Élvezed, ha megalázhatsz? - ordította a férje, miközben záporoztak a rúgások. Teljesen összegömbölyödött. Az egész olyan hirtelen maradt abba, ahogy elkezdődött. A férje ott térdelt mellette és magához húzta. - Jaj, kedvesem, ne sírj - szorította magához - Most pityeregni fogsz és tönkreteszed ezt a gyönyörű vacsorát és a meghitt hangulatot? - kérdezte, miközben ringatta és a haját simogatta. Ő a fejét rázta:
- Nem, dehogy... - suttogta halkan.
- Kis bogaram, milyen ügyetlen vagy - mondta a férje - Gyere, segítek ezt összetakarítani és fejezzük be ezt a szép évfordulós vacsorát - mondta kedvesen, miközben megtörölgette a szemét - Látod, elestél - folytatta, miközben felsegítette a padlóról - Majd a vacsora után teszek rá jeget, bekrémezem, ahol megütötted magad és nyoma sem lesz - Közben elkezdte összeszedegetni az üvegcserepeket. Ő remegő kézzel igyekezett segíteni.
- Ugyan, hagyd csak kedvesem. Öltözz át, moss arcot és fésülködj meg, én meg ezt itt rendbe teszem - A fürdőbe ment. Öklét a szájába dugta, hogy vissza tudja tartania a sikoltozását. Mély levegőket vett. Tudta, össze kell szednie magát. Arcot mosott, átöltözött, megfésülködött, feltett egy leheletnyi sminket és a konyhába indult. Fájt a combja és nehezére esett minden lélegzetvétel, de erőt vett magán. Mosolyogva lépett a konyhába és feltálalta a borjút.
- Látod, mennyivel jobb, ha mosolyogsz? - mondta kedvesen a férje és megcsókolta a kezét. Ő visszamosolygott és szedett mindkettőjüknek, majd helyet foglalt. A férje pezsgőt töltött és felé nyújtotta.
- Ez jobban is illik egy tizedik évfordulóhoz, mint a bor. Csirió szerelmem!



 
 
0 komment , kategória:  Olvasni jó! (részletek könyvek  
Örkény István : Egypercesek
  2019-08-15 14:59:03, csütörtök
 
 


Örkény István : Egypercesek

Életben maradni
Egy nagy Politikai pörben mint negyedrendű vádlott életfogytiglanit kapott, ebből hat évet le is ült, meghozza magánzárkában és ártatlanul. Társait sorra kikezdte a börtön, mindegyiket a leggyengébb pontján, kit egy Szíven, kit a tüdején, kit a lelki egyensúlyán.
Ő, a túlérzékeny idegrendszerével, már a hatodik héten sírógörcsöt kapott. De mikor ráborult, az asztala lapján észrevett egy hangyát. Ettől még sírni is elfelejtett.
Elnézte, hogy küszködik egy parányi morzsával. Aztán a körme hegyével odébb s még odébb gurította a morzsát. E délelőttje azzal telt el, hogy egy hangyát körbesétáltatta az asztalon.
Éjszakára bedugta egy üres orvosságosfiolába, és másnap fölmászatta egy gyufaszálra. Hamarosan rájött, hogy a kis állat egy húsfoszlánnyal Sokkal könnyebben idomítható, mint morzsákkal, és valóban, a nyolcadik hónap végén két keresztbe rakott gyufaszálon sikerült rákapatnia a hintázásra. Persze, azt a tétova ide-oda mászkálást csak némi jóindulattal lehetett nevezni hintázásnak, de őt ez a teljesítmény is majdnem boldoggá tette.
Amikor letöltötte A harmadik évet, jó magaviseletéért KÜLÖNÖS kedvezményképpen papírt, írószerszámot és olvasnivalót kérhetett. Ezt ő büszke daccal visszautasította, a hangya ugyanis már gurigázni tudott egy mákszemmel, mely a karácsonyi tésztából származott. De őt ez a mutatvány sem elégítette ki, mert még besorolható volt a hangyai lét határai közé. A másféleség ott kezdődne, ha két lábra tudna állítani ... Ez tizennyolc hónapig tartott, de sikerült.
Újabb másfél év múlva diszkréten tudtára adták, hogy Rövidesen rehabilitálják, és szabadon bocsátják. Addigra elkészült az ő nagy mutatványa: Egy hangya álló helyzetben a magasba dobta és elkapta a mákszemet. Vagyis elmondhatta róla - megint egy kis jóakarattal -, hogy megtanult labdázni!
- Adjatok csak egy nagyítót - mondta a fiainak, sokat sejtető mosollyal, az első otthoni vacsora után. - Van egy Betanított hangyám!
- Hol? - Kérdezte a felesége.
Forgatták egy fiolát. Egy nagyítóval nézték, még a lámpához van odatartották, de hiába. És, ami a legfurcsább, ő se látta már!
 
 
0 komment , kategória:  Olvasni jó! (részletek könyvek  
Kaffka Margit – Szinek és évek
  2019-05-07 16:46:26, kedd
 
 


Kaffka Margit - Szinek és évek

-Milyen jó volna mindent visszakeresni; ifjúságunk tarka perceit, szavaink dallamát, ruhánk, hajunk régi színét s az akkori napsugárét, mely szökdelt és fényesedett rajtunk! És minden velünk történtnek elfeledett, nem is tudott okait, melyek ott rejtőznek bizton e kiveszett vagy begubózott napok szürke mélyén, a lelkünk valami titkos redője mögött. Jó volna most - mert minden dolog közül e nagyvilágon magamnak mégis én vagyok a legérdekesebb -, ha itt egyszer színét hagyja minden, és elszürkül körülöttünk a tájék; csak azokat a napokat vesztettük el igazán, amelyekre nem emlékszünk...-

-Ahogy így újra meg újra végigélem, végigcsinálom gondolatban a rég elmúlt dolgokat, néha össze is fut a szemem előtt sok összefüggés. Mindennek, ami történik, oly sokféle oka van; nem tudom, mindig a legigazabbat találom-e meg, ha egy okot keresek - és nem tudom, minden apróság éppen úgy történt-e, vagy csak sokszor gondoltam és mondtam úgy el azóta, és már magam is hiszem. Hallottam egyszer, hogyha az ember hegyes vidéken jár - néha csak egypár lépést megy odább, és egészen megváltozik szeme előtt a tájkép; völgyek és ormok elhelyezkedése egymáshoz. Minden pihenőhelyről nézve egészen más a panoráma. Így van ez az eseményekkel is talán; és meglehet, hogy amit ma az élettörténetemnek gondolok, az csak mostani gondolkodásom szerint formált kép az életemről. De akkor annál inkább az enyém - és érdekesebb, tarkább, becsesebb játékszert ennél el sem gondolhatok magamnak.-

 
 
0 komment , kategória:  Olvasni jó! (részletek könyvek  
Gyurkó László- Szerelmem, Elektra
  2019-05-07 16:43:21, kedd
 
 


- Néha én is álmodom a szerelemről. Nem is tudom, mit; reggelre mindig elfelejtem. Égig érő jegenyékről álmodom? Folyóról, aminek nincsen partja? Csak azt tudom, olyan örömöm sosem volt még, mint amikor a szerelemről álmodom.
- Öröm a szerelem? Csak öröm?
- Mi más lenne?
- Azt hittem, pusztulás is. A leggyönyörűbb pusztulás: megszűnhetek, és akkor is vagyok.



részlet : Gyurkó László- Szerelmem, Elektra c. művéből
 
 
0 komment , kategória:  Olvasni jó! (részletek könyvek  
Polcz Alaine és Mészöly Miklós
  2018-02-03 15:49:27, szombat
 
 


,,Ne nézz oda, kincsem, amíg mással hálok. És ne hagyj el!" - Polcz Alaine és Mészöly Miklós levelezése egy legendás, de zsarnoki szerelemről

Az ember szerencsére kifejezetten ritkán találkozik olyan férfival, aki megcsalja a feleségét, vagy huzamosabb ideig tart szeretőt, és utána még vissza is könyörgi magát. Ja, nem! Bocsánat, csak próbálok valamit megtartani még abból a mesevilágból, amit gyerekkoromban elképzeltem, ahol minden hímnemű olyan volt, mint az apám: szép, okos, hűséges. Aztán időközben felnőttem, és rájöttem, hogy az ilyet nagyítóval kell keresni, de még azok között is, akik gyönyörűen tudják megfogalmazni az érzéseiket. Szentesi Éva elolvasta Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezését, amely A bilincs a szabadság legyen címet kapta. És most ír róla nektek:
-
Egy könyv az élet
A kötetben - amely Polcz Alaine és Mészöly Miklós 1948 és 1997 közötti levelezését tartalmazza - egy legendás, ám annál zsarnokibb szerelem története rajzolódik ki. Egy olyan szerelemé, amilyenről azt hisszük kiskorunkban, hogy egyszer velünk is megtörténik majd. Mert egyszer jönni fog az az egy, aki örökkévaló, aki igazán passzol, aki a csontunkig hatolóan szeret, aki zsigerileg hasonlít valami ismerősre ebből a világból, aki soha nem hagy el, aki soha nem ereszt.
Ez a könyv pontosan ugyanarról szól, mint amiről szól az élet: mi van a tündérmesében, és azon túl. Hogyan, milyen áron képes együtt maradni két szerelmes ember, aki passzol.
Bevallom, engem sokkal jobban érdekel ebben a történetben Polcz Alaine, mint Mészöly Miklós, és nem azért, mert ő a női karakter, hanem mert sokkal rejtelmesebb, izgalmasabb, és talán... kimondom: szebben is ír a másikhoz fűződő érzelmeiről. Meg lehet, hogy azért is, mert egy kicsit (na, jó, per pillanat nagyon) haragszom Mészöly Miklósra, aki nemhogy nem erősíti azt az ideálképet, amit szeretnék hinni, hanem némiképp le is rombolja azt.
Hozzáteszem, az író már az elején megfogalmazza, hogy milyen kapcsolatra vágyik. Még ha túlságosan ködösen is kiolvasható ezekből a sorokból (ne aggódjatok, aztán lefordítom):
,,A csavargó alkat végső soron nem zárja ki a megülést, a kikötőt, csak ebben a kikötőben legyen meg az idegenség varázsa, s ne akarja magát szürke és fantáziátlan törvényerőre emelni. Legyen meg benne a véletlen csodálatossága és törékenysége, a különbözőbb lehetőségek paranormája; önfelajánlás legyen s ne törvény. A bilincse a szabadság legyen. Azt hiszem, ez mindennél tartósabb, nem? S becsületesebb."
Lefordítva a mi nyelvünkre, ez az 1949-es levélből vett idézet (ez volt a házasságuk első éve) annyit jelent, hogy ,,én vagyok a szép szabad művészlegény, a csavargó, aki eddig hányódott-vetődött az életben nőről-nőre, de most, hogy megtalálta azt, akivel el tudja képzelni az életét, azt várja a tőle, hogy maradjon izgalmas és titokzatos, maradjon benne kihívás, ellenkezés, hogy fenn tudja tartami az érdeklődését, de mindamellett (és ez a kulcsmondat) engedje azért szabadon". Értitek?
Szabadság
(Itt kihagytam két mondatot, mert trágárnak itéltem)

Miklós, bytheway, az első években szinte minden egyes levél végére odakanyarintja feleségének, hogy ,,remélem, nem mással vagy", ,,remélem, nem rosszalkodsz valahol", ,,remélem, egyedül vagy, és nem flörtölsz holmi férfiakkal". Hát mi ez, ha nem annak a csalhatatlan jele, hogy mindenki saját magából indul ki? Az pedig jóllehet, Alaine-nek eszébe se jutott soha, hogy másokkal kacérkodjon.
,,Óh, te férjeknek férje. Most vasárnap reggel bejön Egon, hozza kezében a leveledet. Bizonyisten, nagyon örvendtem. Mert látod, Kolozsvár nincsen olyan messze Pesttől, mint gondoltam, de te messzebb vagy. Hát azért ne gondold mindjárt azt, hogy ez szerelem. De talán annál sokkal rosszabb. Hozzászoktam egy hanghoz, a Tiédhez, és most mintha a többiek más nyelven beszélnének." - Polcz Alaine, 1955 (Kolozsvárról Pestre)

Ezzel együtt persze a kötet, mint olvasmány, lebilincselő. A majdnem ötven évnyi levelezésnek van egy csodálatos íve. A kezdeti perzselő szerelmet először Alaine egyre gyakoribbá váló betegeskedése árnyékolja be (emiatt sok időt töltenek külön), majd a Miklós nőügyei miatti konfliktusok sűrűsödnek. Mészöly többször volt másba szerelmes házasságuk alatt, és többször el is hagyta Alaine-t, ezekből a szakításokból pedig egyre nehezebben tudta visszakönyörögni magát. A könyv nem igazán részletezi a nőügyeket, tulajdonképpen konkrétan egy hölgyet említ, akit csupán K-ként emlegetnek a levelekben, ebből következtetve azt tartom valószínűnek, hogy ő lehetett a legmeghatározóbb kapcsolata az írónak a felesége mellett, mert ezért a bizonyos K-ért többször is elhagyta, sőt egy időben nyitott házasságban is élhettek, legalábbis ez sejlik ki a soraikból. Olvassátok csak:
,,...egy darab csokoládét kettőbe osztottam, és nyújtottam Feléd az egyik darabot, és azt elrejtettem, a tenyerembe szorítottam és nem akartam megmutatni. Akkor Te nagy meglepetésemre, erőszakkal szétfeszítetted a tenyerem, és megnézted, és meglepődtél, hogy én a kisebbik darabot rejtegetem. És akkor belém vágott, hogy Úristen, micsoda nők vehettek téged körül, ha nem tudod, ha nem alapvető élményed, hogy minden nő, aki igazában az, az a kisebbik darabot tartja magának, és azt rejtegeti.
...bármikor visszajöhetsz hozzám, ha vak leszel, nyomorék, rákos, idegbeteg, vagy ünnepelt író. De így ezt folytatni nem tudom. Kérlek, értsél meg, és ne haragudj. Ne haragudj, és se depresszióval, se öngyilkossági gondolatokkal, se bűntudattal ne reagálj rá" - Polcz Alaine, 1974
,,Tényleg azt hiszed, hogy az engedékenység miatt vagyok olyan, amilyen vagyok - vagy lett az, ami lett? Valahogy nehéz ezt elfogadnom, mert akkor azzal kell szembenézni, hogy egy függőség keretei között kell megfogalmaznom magamat (magunkat) - pedig úgy érzem, a szabad döntésben kéne megtalálni a függőség kereteit. És ez nagyon más. Ha az én élet- és ösztön-magatartásomat csak arra vezetem vissza, hogy te engedékeny voltál, akkor ez valahogy és valahol mind a kettőnket kisebbít." - Mészöly Miklós, 1975
Bilincs
Polcz Alaine is megannyiszor próbálta elhagyni férjét, az író pedig ugyanennyiszer nem engedte el. A kötet végén olvasható utolsó részben a házaspár közeli barátja, Nádas Péter mesél. Elmondja, hogy Mészöly mennyire képtelen volt a felesége nélkül létezni, mennyire volt mégis zsarnoki ez a szerelem, mennyire elfoglalta a teret Alaine elől, mennyire birtokba vett mindent, beleértve a nőt is. És hogy mennyi nőügye volt, amelyekhez az író barátai falaztak - vagy éppen nem falaztak.
Ráadásul Polcz Alaine apja ugyanígy hagyta el az anyját, számtalanszor. És közben az íróházaspár egész házasságra árnyékot vetett, hogy Polcz Alaine nem tudott gyereket szülni. A nő emiatt örökös bűntudatot érzett, ki tudja, talán ez is közrejátszott abban, hogy ennyiszer képes volt szemet hunyni a férje gyarlósága fölött.
Ha valaki megkérdezné most tőlem, mit gondolok erről a szerelemről (nem kérdezi meg senki, ezért aztán leírom), akkor azt mondanám: ez nem szerelem volt.
Mert a zsarnokságnak, az önzésnek, a birtoklásnak, az uralkodásnak a másikon nincs köze a világ legnemesebb érzéséhez. Még akkor sem, ha rásütjük, hogy a maga módján Mészöly csak így volt képes szeretni.
Ez nem von le a szövegek értékéből, A bilincs a szabadság legyen ugyanis akkor is izgalmas, gyönyörű olvasmány, ha az ember közben rendesen bepöccen Mészöly Miklósra...

(Szentesi Éva tollából másolva)
 
 
0 komment , kategória:  Olvasni jó! (részletek könyvek  
M. Kiss Csaba Boldogságkönyv,
  2017-11-22 18:07:53, szerda
 
 



Tudták, hogy Magyarország Alaptörvényének szövegében
nincs benne a boldogság szó?
Őszintén szólva, fogalmam sincs más országokéban benne
van -e, de hát mire lehet menni egy boldogtalan nemzettel?
A magyar alaptörvényben elég hosszan sorolódik, mihez
van joga a polgároknak, de konkréten a boldogsághoz nincs.
Pedig ugye közhely, de - mint általában a közhelyek - igaz,
hogy boldogság mindenkinek jár. Járni jár, mondják erre a
cinikusok, csak nem jut.
Dehogynem! - állítom én. És veszem magamnak a bátorságot,
hogy azt is kijelentsem: pont annyi jut, amennyit
megteremtesz magadnak. És másoknak. Írhattam volna a
korszellemhez talán jobban illő módon, hogy annyi boldogságod lesz,
amennyit elintézel, kikavarsz, kijársz, szerzel, lemutyizol magadnak.
De nem akartam ezt írni.
Szóval a boldogság mindenkinek jár, csak senki nem tudja
garantálni. A hatalom sem. Mert senkinek nincs tuti boldogságreceptje.
Viszont talán hasznos tudni, hogyan csinálják mások.

M.Kiss Csaba kötet kb kétszáz ilyen sztorit tartalmaz a boldogságról,
mivel hamarosan itt a karácsony, egy jó könyv, mindig jó ajándék,
én már olvasom, nekem tetszik.
 
 
0 komment , kategória:  Olvasni jó! (részletek könyvek  
(M. Kiss Csaba Boldogságkönyv, részlet)
  2017-11-22 18:04:24, szerda
 
 



Az igazi boldogság nem a pillanat,
hanem egy hosszan tartó,
békés és erős állapot.
Az igazi boldogságba bele lehet ülni,
bele lehet kucorogni és megtart.
Ringat. Lassan, hosszan, sokáig.
Sajnos ez nem jön magától.

Ónodi Eszter

(M. Kiss Csaba Boldogságkönyv, részlet)
 
 
0 komment , kategória:  Olvasni jó! (részletek könyvek  
Nemere István: A fedélzeten
  2017-09-10 17:22:54, vasárnap
 
 


Nemere István: A fedélzeten


- Remélem, minden szolgáltatásunkkal meg lesznek elégedve - mondta a hajópincér és meghajolt. Alig tűnt el fehérkabátos alakja, Berger a feleségére nézett. Lucinda sápadt volt és szótalan. "Csak nem sejt valamit?", villant a férfiba. De hát honnan is tudhatná, hogy azért jöttek el erre a karib-tengeri útra, hogy a fedélzetről az utolsó kikötőben Berger már egyedül, özvegyként léphessen le.
Berger tudta előre: esténként a felesége magányosan fog álldogálni a fedélzeten. Amikor két hete említette a hajóutat, Lucinda mosolygott:
- De jó lesz esténként állni a korlátnál és nézni a hullámokat!
A férfi is a hullámokban bízott. Meg abban, hogy amint hűvösebb lesz, mások eljönnek a korláttól, a felesége pedig egyedül marad.
Berger annyira örült, hogy az utazás napján a szívgyógyszerét sem vette be. De azért a tabletták ott voltak valahol a poggyászában.
Lucinda már az első este a tatkorlátnál állt és nézte az óceánt. Berger kilenc éve várta, hogy a felesége megossza vele a vagyonát, hogy változtassanak a házassági szerződésen. De Lucinda nem ment ebbe bele. Berger úgy kalkulált: ha a neje meghal, akkor a szerződés érvényét veszti, és mindent ő örököl.
Kitervelt mindent. Valamelyik este a felesége megint a sötét fedélzeten áll majd, ő meg odamegy hozzá, és se szó, se beszéd, átlöki a korláton. Aztán még áll ott egy darabig, és ha odajön valaki, megkérdi: "Nem látta a feleségemet? Itt szokott állni esténként..." Majd elkezdi járni a hajót, és lesz már éjfél is, mire "kétségbeesetten" eljut a kapitányhoz. Aki végül arra a belátásra jut, hogy az asszony megszédült és beleesett a tengerbe.
Csütörtökön este kellemetlen szél fújt, eső is csöpörgött. Lucinda sárga esőkabátot vett fel és ment a tatra. Berger percekkel később utánalopózott. Lucinda egy másik nővel beszélgetett, ezért a férfi elment és tett egy kört a B-fedélzeten, sőt lemerészkedett a C-szintre is. Elfogta az irigység, látva a gazdag dámákat, amint az ékszerboltban vásárolnak. Odébb a kaszinó bejáratánál csoportosultak vidám hölgyek és urak. A hatalmas hajó, akár egy úszó város, zsibongott, közben fényt árasztva siklott az éjszakában.
Amikor fél óra múlva felment a fedélzetre, már sötét volt. Senki nem járt a tatfedélzeten, csak a sárga esőköpenyes, csuklyás alak támaszkodott a korlátnak. Berger körülnézett. Sehol senki. Lassan osont közelebb. Odaérve a csuklyás alakhoz, lehajolt, megmarkolta két lábát, és egyetlen mozdulattal átdobta a korláton. Még hallotta a rémült sikoltását, aztán már semmit sem látott. Csak a hullámok foszforeszkáltak.
Berger kis ideig állt még, aztán lement a B-szintre. Egy bárban ivott egy pohárral, majd még eggyel. Tudta, az ital nem tesz jót a szívének, de most nem bánta. Aztán eszébe jutott, hogy ilyen állapotban nem indulhat Lucinda "keresésére". Bemegy a kabinba, megmossa az arcát, kijózanodik kissé...
A kabinban Lucinda várta.
Berger döbbenten nézte, a szája széle reszketett.
- Hát te... hogy kerülsz ide... a sárga esőkabát... a taton...
- A kabát? Egy fiatal lánynak adtam kölcsön, holnapig. Ő is szereti nézni a hullámokat.
De Berger ezt már nem hallotta. A szívéhez kapott, aztán a falnak tántorodott és lecsúszott a szőnyegre.


 
 
0 komment , kategória:  Olvasni jó! (részletek könyvek  
     2/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
2021.04 2021. Május 2021.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 202 db bejegyzés
e év: 1996 db bejegyzés
Összes: 9828 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 434
  • e Hét: 2229
  • e Hónap: 10039
  • e Év: 68262
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.