|
 2/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 19
|
|
|
|
|
|
2018-08-23 09:59:55, csütörtök
|
| |
| |
Scheffer János -
DE JÓ IS LENNE... (ars poetica)
Nyitott a lelkem, nyílt lapokkal játszom,
Nem takarhatom el az igazságom.
Ami lelkemben van, az a számon is,
Elmondani mit gondolok, ha bánom is.
De jó lenne...
Lelkem vágyik Rád, tagadni nem tudom,
Szeretni akarlak, öntudatlanul.
Veled lenni mindig, de jó is lenne,
Két ember örök, virágzó szerelme.
De jó is lenne...
Minden nap látni gyönyörű arcodat,
Elmondani bátran a gondjaidat,
Ha sírsz, letörölni könnycseppeidet,
És ha nevetsz, együtt nevetni veled.
De jó is lenne...
Ha beteg lennél, ápolnálak téged,
Eget és földet megmozgatnám érted,
Csillagot lehozni nem tudok az égről,
De ha szomjas lennél, vizet hoznék mélyről.
De jó is lenne.
Amit kérsz, én megadok mindent Neked,
Azok közül elsőként szerelmemet,
Nincs akkora veszély, nincs olyan halál,
Mi ilyen erős kapocsnak ellenáll,
De jó is lenne...
Sétálni együtt egy szép parkban Veled,
Elnézni bátran a sudár fák felett,
Összebújni szorosan mikor fúj a szél,
Melegíteni kezeid, ha itt a tél.
De jó is lenne...
Elmenni Veled csoda vidékekre,
Szélfútta, téli, sziklás fenyvesekbe,
Nyári melegben, vízesések alá,
Őszi erdők szines lombjai alá.
De jó is lenne...
Repülni az égbe, felhők tetejébe,
Leszállni onnan, barlang hűvösébe,
Menni együtt a hétköznapok útján,
Meg-megállni a szép ünnepnapoknál.
De jó is lenne...csak Veled.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SCHEFFER JÁNOS |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-23 08:14:38, csütörtök
|
| |
| |
Scheffer János -
ÁLMOK TENGERE
Mint meteor, mi vadul száguld éji útján,
Mi fényes csillagoknál fényesebben kószál,
Mi várja a Földet, hol becsapódik végleg
Készítsd a lelked, lelkem örök nyughelyének.
Mint ezüstös holdsugár az éjjeli tóba,
Belehull, megmártózik némán fodrozódva,
Tajtékot vet, hullámzik kicsit, majd megpihen,
Szerelmes lelkem csak lelked tavában merül el.
Mint dübörgő vízesés mélybe aláhullva,
Zúgó tömegként mindent maga előtt tolva,
Szerelem folyama utat vés a pusztaságba,
Ki belelép, megszűnik a boldogtalansága.
Mint ezer éve nyugvó sötét barlang mélye,
Mikor végre fény jut a csendes sötétségbe,
Itt vagyok. Vakító fényben fürdeted lelkem,
Szerelmes szived táplálja a napsütésem.
Mint két riadt gyermek az álmok kék tengerén,
Együtt hajózunk a nagy képzelet peremén,
Szorítjuk egymás kezét, úgy várjuk a hajnalt,
Tiszta szerelmünk még ma diadalt arat majd. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SCHEFFER JÁNOS |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-21 23:10:05, kedd
|
| |
| |
Scheffer János: A múló idő
A múló idő egyre gyorsabban szalad,
Láttam elsuhanni a kertjeink alatt,
Nyomában elsárgult a vad, zöldellő nyár,
Mögötte bölccsé színesedett a határ.
Az idő könyörtelen fogaskereke,
Üldöz mindennap reggel, délben, este,
De éjszaka a forgás álmomban megáll,
Fogaskerék ott már nem zakatol tovább.
Egy időtlen és tértelen valóságban,
Hol csak Lélek repül néma sólyomszárnnyal,
Lebegve megállunk és jól körülnézek,
Lelkünk körülveszik apró kicsi fények.
Azután hajnalban újraindul minden,
Reggel kakasszóra eltűnik az Éden,
Az idő csak suhan, nesztelen titokban,
Mögötte méla múlt emléke marad majd. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SCHEFFER JÁNOS |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-11 16:37:33, szombat
|
| |
| |
Scheffer János: Rád gondolok
Rád gondolok mindig, gondolatban meg-megállva,
Zajos nappalokon és magányos éjszakákban,
Messzi utazás közben, gazdag est-ebédkor,
Éjjeli virrasztásnál és kora ébredéskor.
Rád gondolok reggel, amikor munkába megyek,
Látom szép mosolyodat, pajkos nevetésedet,
Mozdulataidat, mikor az utcán sétálunk,
Ölelésedet, mikor egy pillanatra megállunk
Szerelmes álmaimat csak a hajnal tépi szét,
De addig szivem egész éjszaka rólad mesél,
Álmomban együtt vagyunk, közelséged érzem,
Hajadat, arcodat, gyönyörű szemeidet nézem.
Mikor rád gondolok karcsú kezeidet fogom,
Arcomhoz emelem és ujjaid csókolgatom,
Ölembe veszlek és magamhoz szorítalak,
Álmomban is érzem csodálatos illatodat.
Mindig veled ébredek és veled alszom el,
Gondolatom örökké körülötted neszel,
Kerülgetlek mint nyíló virágot a tavaszi szél,
Látom, hogy forró testünk, ma is szorosan összeér.
Rád gondolok most is, hiányod átjár mint a szél,
Együtt vagyunk mindig, szivünk már egy nyelvet beszél,
Szerelmes gondolataink egymás körül forognak,
Zúgó szelek már tavaszi üzenetet hordoznak
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SCHEFFER JÁNOS |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-11 15:56:16, szombat
|
| |
| |
Scheffer János - Lehet...
Lehet, hogy most elmegyünk egymás mellett,
Lehet, hogy többször már nem ölelhetlek,
Féltél, mint mindig, s lemondtál a jobbról,
Szerelemről, a szebbről az igazabbról.
Talán az élet most messze sodor minket,
Elindulsz most másfelé másvalakivel,
Talán látod is már, hogy milyen lenne vele,
Talán lesz amit boldogságnak hivatsz majd vele.
Várok még rád, de összeforr majd szétszakadt szivem,
Új kapcsolat felé sodor majd valami újabb szerelem,
Nekem is lesz talán valakim nemsokára,
Talán én is hívok majd valamit boldogságnak.
De mikor majd egyedül, csendben leszünk néha,
Én itt, te ott, egymástól messze elszakítva,
Édesen rágondolunk rövid, viharos szerelmünkre,
Színházra, csókokra, meghitt együttlétekre.
Az első érintés felejthetetlen gyönyörére,
Hajad illatára, gyönyörű arcod sima bőrére.
Szavainkra melyek mára már belénk vésődtek,
A versekre melyek belőled ihletődtek,
Ölelésre, vágyakra néma ígéretekre,
És befejezetlen, csak abbahagyott szerelmünkre.
Akkor feldereng szivünkben a beteljesületlen vágy,
Milyen lett volna Veled, mit éltünk volna át,
Hová utaztunk volna kettesben, boldogan,
Hogyan éltünk volna ketten közös otthonunkban.
Hogy néztek volna ki gyerekeink, ha lettek volna,
Milyen lett volna ha integetnek az ablakunkban.
Aztán egyszer összefutunk valahol megőszült hajjal,
Megismerjük egymást és beszélgetünk majdan,
És azt látom majd, hogy a szemed semmit sem változott,
A hangodat is mintha csak tegnap hallottam volna.
Mikor majd elköszönünk, mindketten azt mondjuk - de jó lett volna.
Most még lehet, most még nincs veszve semmi,
Ha nem félnél, mindent megbírnánk tenni.
Ha hagynád, hogy igazán segítsek rajtad,
Ha nem törődnél bele a mindennapokba,
Ha akarnád az igazabbat, a jobbat...
Akarjad, akarjad mert másképp nem megy... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SCHEFFER JÁNOS |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-11 15:47:58, szombat
|
| |
| |
Scheffer János - A mi dalunk...
A mi dalunk szebben szól bárki más dalánál,
Csengőbben, tisztábban a mások dallamánál,
Szándékunk fehérebb, a frissen hullott hónál,
Mi egymást akarjuk. Így egyszerűen, tisztán.
Én Téged szeretlek és Te is szeretsz engem,
Ki mondhat mást, ki szólhat e szerelem ellen,
Néma csókjaink többek ezer ígéretnél,
Egyetlen pillantásod százezernyi percnél.
Vállallak téged tűzön-vízen át, mindenkor,
Ösztönösen, mindenki előtt és mindenhol,
Tedd a szerelmemet pecsétként a szívedre,
Tiédet mindörökre bezárom lelkembe.
A kulcsot eldobom, nem akarom felnyitni,
Többé lelkemből szerelmedet elveszíteni.
Mostantól Veled vagyok mindig, végsőkig ha kell,
Nem választhat minket szét, sötétlő félelem.
Mikor ölemben ülsz, az idő valahogy megáll,
Nézem szép szemeid, s arcod vonulatát,
Már holnap van, de még érzem bőröd illatát
Törékeny kezed kedves, lágy cirógatását.
Az idő telik, ez a pillanatok sorsa,
De forró szerelmünk az élet sava-borsa,
Ez az, miért érdemes harcolni és élni,
Ha nem marad más, akkor is örökké remélni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SCHEFFER JÁNOS |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-11 14:33:23, szombat
|
| |
| |
Szerelem ereje
Kezedet megfogtam és éreztem a lelked,
Kettőnk közt fellobogó, lángoló szerelmet,
Mint száraz homok, ittam gondolataidat,
Mozdulataid, tekinteted, szavaidat.
Szemedbe néztem, s láttam a boldogságot,
A tükörbe néztem és még mindig ezt látom.
Csókjaid íze számban méz volt és mandula,
Gyönyörű volt a hajad fénye és illata.
Tenyered finom erezetét most is érzem,
Ajkaid első érintését sose felejtem el,
Szerelmes szívünk akkor és ott egyet akart,
Összeforrni csendben, egy örökké tartó pillanatban. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SCHEFFER JÁNOS |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-11 14:21:51, szombat
|
| |
| |
Scheffer János - Csak mondd újra...
Csak mondd újra, hogy szeretsz,
És a jeges szél is melegebbé válik,
Ködös, sötétlő homályfellegek felett,
Tekinteted éles napfényként világít.
Csak mondd újra, hogy szeretsz,
És a testünk, lelkünk feltöltődik újra,
Mint tavaszban újjáéledt virágzó kertek,
Sejtelmes, illatos rózsavízbe bújva.
Csak mondd újra, hogy szeretsz,
És az erdőben széthajolnak az ágak,
Harmatos reggelen sárga levelek közt
Játékos szellő jár lépteink nyomában.
Csak mondd újra, hogy szeretsz,
És a csillagok is fényessebbé válnak.
Szerelmünk édes lábnyomát éjbe rejtve,
Repülünk boldog örökkévalóságban.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SCHEFFER JÁNOS |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-10 18:49:29, péntek
|
| |
| |
Scheffer János - Első pillantásra
Amikor megláttam a szemedet szememmel,
Először érintettem kezedet kezemmel,
Valami megszólalt és valami kiáltott,
Vörös rózsának láttam az egész világot.
Amikor először hallottam a hangodat,
Láttam megcsillanni szépséges hajadat,
Tudtam, hogy te vagy az kit oly régóta vártam,
Arcodon kívül semmit, de semmi mást nem láttam.
Valami elindult ma, ami eddig csak állt,
Szerelem-fejsze csapkodni kezdte a magányt,
Mint két festék, kik esőben összefolynak,
Esőcseppektől új szinekkel gazdagodnak. .
Amikor érzed, hogy a két szív együtt dobban,
Ritmusuk egy lesz és a lélek nyughatatlan,
Mikor a találkozás izgalma felemészt,
Mindent odaadnék azokért a percekért. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SCHEFFER JÁNOS |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 19
|
|
|
|
2021. Május
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | |
| 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | |
| 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | |
| 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | |
| 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | |
| 31 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3272
- e Hét: 6580
- e Hónap: 16933
- e Év: 76186
|
|
|
Offline
