|
2/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
2018-08-28 17:45:28, kedd
|
|
|
Vincze Erika -
Talán most még
Kavarognak bennem a gondolatok,
talán most még elmondhatnám,
amit nem mondhattam el Neked,
s itt rekedt a szó, s bennem
kavarog ez az érzés kedvesem.
Papírlapra írt kusza gondolatok,
folytatnám is, de csak hagyom.
Lelkemet nyomja csak szüntelen,
hogy miért, magam sem érthetem,
érzem elemészt ez a szerelem.
Mondhatják mások, mit szabad,
az eszem az, mi nekik szót fogad,
de a szívem egyre csak kalapál,
hisz még mindig utánad kiált,
talán most még elmondhatnám.
Elmondhatnám,de nincs rá szó,
hiába kezdem el újból és újból,
pedig még itt hallom a hangod,
érzem ujjaidnak bársonyát,
vágyakozva magányos éjszakán.
|
|
|
0 komment
, kategória: VERSEK- VINCZE ERIKA |
|
|
|
|
|
2018-08-28 17:37:22, kedd
|
|
|
Vincze Erika -
Vagyok...
Vagyok orkán a háborgó tengeren,
csapzottan hányódva céltalan.
Hajthatatlan, az idővel is dacoló
riadt tekintetű, őrjítő félelem.
Vagyok a napsugár érlelte
napraforgó, ki kecsesen hajlik
a lágyan ringatózó szélben,
odasimulva tarka mezők ölébe.
Vagyok hűs esőcsepp az
égen úszó felhők bársonyán,
s vigasztaló hang, ha a bánat
kopogtat majd lelked ajtaján. |
|
|
0 komment
, kategória: VERSEK- VINCZE ERIKA |
|
|
|
|
|
2018-08-25 14:54:57, szombat
|
|
|
Vincze Erika:
Csodás illatot hord...
Csodás illatot hord a nyári szél,
arcodat borzolja, lelkedet cirógatja.
Nézed a hatalmas végtelen határt,
lelked szabad, s a szíved se fáj.
Elmerengsz a tarka-barka mezőn,
őzikék szökellnek az erdő sűrűjébe.
Távolodó vonat kattogása csak,
mi néha mégis felveri a csendet.
Kezedben fűszál, ajkadon a nóta,
gyermeki önmagad visszakacsingat.
Madarak röppennek messze-messze,
lágy szellőn ringó táncot lejtve.
Átölelnéd most az egész nagy világot,
oly boldog most a szíved, szárnyal a lelked.
Behunyod a szemed, s arra gondolsz csendben,
Ó! Ez a csodás pillanat ne érjen soha véget!
|
|
|
0 komment
, kategória: VERSEK- VINCZE ERIKA |
|
|
|
|
|
2018-08-25 14:53:15, szombat
|
|
|
Vincze Erika -
Félek
Ébredésem lassú, mégis menni kell,
hajt az idő, egyre csak rendületlen.
Ma jó leszek talán, vagy egy gonosz,
kinek semmit sem ér egy kedves mosoly.
Hosszú a nap, hosszú a perc, s hogy
mit hoz az este nem is sejthetem.
Ülök a járda szélén, körülöttem csend,
csak egy pillanat, s én elveszek.
Indulnék, de nincs erő, lelkemből hova
lett a tűz, mi egyre csak űz, s már
az sem érdekel, csak innen messze el,
elhagyott már rég minden reményem.
Sötét és kihalt a város, fázom és én
egyre csak félek, az éjszaka farkasai
mind vérszagra éhes, nincs kegyelem,
nincs bocsánat, húsomba is belevágnak.
Botladozom, hullik a könnyem, kiáltok,
de senkit el nem érek, kezembe temetem
az arcom, hogy többé senki se lásson,
lelkem húrjain a magány járja a táncot. |
|
|
0 komment
, kategória: VERSEK- VINCZE ERIKA |
|
|
|
|
|
2/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
2021. Május
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | |
3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | |
10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | |
17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | |
24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | |
31 | |
| |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
0 db bejegyzés |
e év: |
0 db bejegyzés |
Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 352
- e Hét: 1516
- e Hónap: 7790
- e Év: 57448
|
|
|