|
 2/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 25
|
|
|
|
|
|
2020-09-22 23:20:57, kedd
|
| |
| |
Faludy György - Koldusdal
Étlen, szomjan, megköpdösve s kizárva,
sántán, bénán, süketen és vakon
járunk koldusdalunkkal házról-házra
jeges télidőn s izzó nyárnapon.
Ágyunk a kő, a könny a feleségünk,
borunk az árok, ételünk a sár,
de néhanap egy boldog házhoz érünk,
hol a szakácsnő bő moslékra vár.
Ilyenkor csak zabálunk és böfögve
iszunk és aztán, sok veszett bolond,
bénán bokázunk s elmondjuk röhögve,
hogyan rohadt le orrunkról a csont.
De ha oly házhoz érünk, hol kidobnak,
s ahol kenyér helyett szitkot kapunk:
onnan némán megyünk el, de titokban
a falra egy keresztet mázolunk.
Tovább megyünk a végtelen világnak
s megdöglünk egyszer egy vén csűr alatt,
a férgek undorodva megzabálnak,
de a kereszt a házon ott marad.
S egy lámpátlan, vad téli éjszakában
lesz egy barátunk még, ki arra tart,
megáll a háznál, körbe járja,
megáll megint s fölgyújtja majd.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Faludy György |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-06 16:48:10, csütörtök
|
| |
| |
Faludy György: A jövő század lesz a végső (vagyis ez)
A jövő század lesz a végső,
kipusztulnak az emberek -
mögéjük kapdosni is késő.
Zabáljatok! Élvezzetek!
Ne gyűjtsetek pénzt. Szórjátok szét.
A pusztuló idő szele
port fúj belőle. Unokátok
nem tud mit kezdeni vele.
Hol van a szerelem s a szépség?
Hol hagytátok az irodalmat,
társalgást, könyvtárt és lugast?
Mind haldokolnak vagy meghaltak.
Le télen az Amazonászra
luxusban, míg csak van vize,
nyáron Báliba, Saint Tropez-be
(nem tarthat vissza senki se),
s ha nincs reá mód, üljetek le
a TV-hez olcsóbb utakra,
hallgassatok rossz zenét, filmet,
mely nem hatol le a tudatba,
a politikát se hagyjátok
üres locsogásnál alább,
s jegyezzétek meg a reklámot,
az áruk sírfeliratát.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Faludy György |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-06-04 18:29:20, csütörtök
|
| |
| |
Faludy György : XXII. Szonett
Valómnál jobbnak, nemesebbnek
játszom előtted magamat.
Attól vagyok jobb, mert szeretlek
s mert felemellek, magasabb.
Az önzés is önzetlenség lesz
közöttünk. Ám mint válhatok
olyanná, amilyennek képzelsz?
Szerelmed cél s nem állapot.
Vibráló partok szélén járok
veled s lesem zárt ajkadat.
Ingem nyílásában virágot
viselek s kést az ing alatt,
és éjjel egy-egy részt kivágok
magamból, hogy megtartsalak.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Faludy György |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-04-04 19:28:21, szombat
|
| |
| |
Faludy György - A jó könyv rózsakert
A jó könyv rózsakert zsebedben,
mondod. Soha levelei
nem hervadnak. Még sokkal szebben
Heinsius így fejezte ki:
ha nagykönyvtár küszöbén lépsz át
s behúzod súlyos ajtaját,
elmarad mögötted a pénzvágy,
a gőg, a kéj, az aljasság -
s aztán? tán megnő emberséged,
talán egy szebb világba lépsz be,
s boldogabb leszel ott, hol a
tévére s pusztulásra éhes,
két lábon járó árnyékszékek
utol nem érhetnek soha.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Faludy György |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-03-17 19:04:43, kedd
|
| |
| |
Faludy György(1910-2006) - Tanuld meg ezt a versemet
Tanuld meg ezt a versemet, mert meddig lesz e könyv veled? Ha a tied, kölcsönveszik,
a közkönyvtárban elveszik, s ha nem: papírja oly vacak, hogy sárgul, törik, elszakad,
kiszárad, foszlik, megdagad, vagy önmagától lángra kap,
kétszáznegyven fok már elég — és mit gondolsz, milyen meleg, egy nagyváros, mikor leég?
Tanuld meg ezt a versemet. Tanuld meg ezt a versemet, mert nemsokára könyv se lesz,
költő se lesz, és rím se lesz, és autódhoz benzin se lesz, és rum se, hogy leidd magad,
mivel a boltos ki se nyit,
s kivághatod a pénzedet, mert közeleg a pillanat, mikor képernyőd kép helyett halálsugarat közvetít,
s mert nem lesz, aki megsegít, ráébredsz, hogy csak az maradt tiéd, mit homlokod megett
viselsz. Ott adj nekem helyet.
Tanuld meg ezt a versemet. Tanuld meg ezt a versemet, s mondd el, mikor kiöntenek
a lúgtól poshadt tengerek,
s az ipar hányadéka már beborít minden talpalat földet, akár a csiganyál, ha megölték a tavakat,
s mankóval jön a pusztulás, ha fáján rohad a levél, a forrás dögvészt gurguláz, s ciánt hoz rád az esti szél:
ha a gázmaszkot felteszed, elmondhatod e versemet.
Tanuld meg ezt a versemet, hogy elkísérjelek. Lehet, s túléled még az ezredet, s pár kurta évre kiderül,
mert a bacilusok dühödt revánsa mégse sikerül,
s a technológia mohó hadosztályai több erőt mozgatnak, mint a földgolyó —
memóriádból szedd elő,
s dúdold el még egyszer velem e sorokat: mert hova lett a szépség és a szerelem?
Tanuld meg ezt a versemet, hadd kísérlek, ha nem leszek, mikor nyűgödre van a ház,
hol laksz, mert nincs se víz, se gáz,
s elindulsz, hogy odút keress, rügyet, magot, barkát ehess, vizet találj, bunkót szerezz,
s ha nincs szabad föld, elvegyed, az embert leöld s megegyed —
hadd bandukoljak ott veled, romok alatt, romok felett, és súgjam néked: tetszhalott,
hova mégy? Lelked elfagyott, mihelyst a várost elhagyod.
Tanuld meg ezt a versemet.
Az is lehet, hogy odafenn már nincs világ, s te odalenn, a bunker mélyén kérdezed:
hány nap még, míg a mérgezett levegő az ólomlapon meg a betonon áthatol?
S mire való volt és mit ért az ember, ha ily véget ért?
Hogyan küldjek néked vigaszt, ha nincs vigasz, amely igaz?
Valljam meg, hogy mindig reád gondoltam sok-sok éven át, napfényen át és éjen át,
s bár rég meghaltam, most is rád néz két szomorú, vén szemem?
Mi mást izenhetek neked?
Felejtsd el ezt a versemet.
Elképesztő és kegyetlen ez a vers, pont olyan katasztrofális jóslat, mint amikor Zolnay Pál Nagy Lászlóval készített portréfilmjében megkérdezte a költőtől, hogy mit üzen az ezredforduló utáni nemzedéknek és Nagy László azt válaszolta, ‘csókoltatom őket, ha lesz emberi arcuk...'
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Faludy György |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-09-03 19:38:47, kedd
|
| |
| |
"Lelkünk, mint halott lepke, oly törékeny,
mint hárfahúr, a szélben elszakad,
elég hozzá egy rosszul értett szó is,
elég egy félreértett mozdulat"
/Faludy György/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Faludy György |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-09-03 18:42:38, kedd
|
| |
| |
Faludy György : Egy boltíves szobáról álmodom...
Egy boltíves szobáról álmodom,
hol száz szilánkból lennék büszke egység
és lépteimtől zengene a padlat.
Köröttem kristályfényű, langymeleg lég,
avitt ereklyék és oltáros ablak.
Konok magányom néma lenne s ódon,
tömény falak közt, hol szomszéd se szól át,
búját zokogva és a tornyos órát
velencés mór verné a kis komódon.
Ajtómon torlasz lenne, cifrazárú,
s a függönynél, hol gyenge szél szivárog,
végignéznék, mint száműzött királyok,
a vásáron, hol megrohadt az árú.
Vén nénék álma közt az éjszakában
élnék így, almák hűsölő szagában,
s leanderem virulna, hosszúszárú.
Szelíd sört innék, melyen könnyű hab forr,
olvasgatnék, pipázva meg-megállnék,
s a bolton járó sok tótágas árnyék
futó során merengnék alkonyatkor:
jól tudva már, hogy minden egyremegy.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Faludy György |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-09-03 18:40:02, kedd
|
| |
| |
Faludy György : Bordáim rácsa közt
Bordáim rácsa közt, mint a vadállat
négy puha talpon jár a szenvedély
s érted liheg. Csókoltalak, de számat
bőrödbe vertem. Nincs se nap, sem éj:
téged kutatlak. Közénk bújt a tested:
hol voltál, míg magamhoz húztalak?
Hiába alszol, csak téged kereslek
e titkos lánggal égő húsfalak
mögött. Bőrtömlő, nem neked könyörgök!
A lelkeddel szerződtem, mint az ördög,
s mit bánom olcsó, pőre testedet,
farod két gömbjét, szeplős válladat?
Elfordulok, hogy megkeresselek.
Szemet hunyok, hogy jobban lássalak.
(Málta, 1966)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Faludy György |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-09-03 18:08:33, kedd
|
| |
| |
Faludy György - Szerelmes vers
Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.
Akárhogy kívánsz, kísérleted meddő.
Várfalat húztak közibénk az évek:
te huszonhét vagy, én kilencvenkettő.
Tiéd a jövő. Régen erős voltam,
de kincseimnek elfogyott az ára,
te a számítógépre esküdtél fel,
én Gutenberg foszló galaxisára.
Megvédlek, vénség, magamtól, fogadtam,
s el sem képzeltem, hogy a szerelem
hatalmasabb. Most itt ülök melletted
s hosszú, szőke hajadon a kezem.
Egymás nélkül nem tudunk többé élni.
Naponta földre sújt az iszonyat,
hogy a kölcsön, mit az időtől kaptam
régen lejárt. Már csak pár pillanat.
Boldogságunkban te nem gondolsz arra,
kivel töltesz utánam hatvan évet.
Sok a nálam különb. Hozzám hasonló
egy sincs. Mikor nem látsz, felsírok érted.
Budapest, 2004.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Faludy György |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-09-02 19:43:33, hétfő
|
| |
| |
"eltűntem én, a múló fenomén
a fenomének örök tengerén"
- Faludy György -
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Faludy György |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 25
|
|
|
|
2021. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
202 db bejegyzés |
| e év: |
1996 db bejegyzés |
| Összes: |
10039 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1042
- e Hét: 4153
- e Hónap: 7903
- e Év: 76823
|
|
|
Offline
