|
 2/21 oldal 
|
Bejegyzések száma: 200
|
|
|
|
|
|
2022-09-25 08:00:50, vasárnap
|
| |
| |
A vén hülye öregek! Na ezt le kellett írnom.
Bármerre nézek itt a fészen, mást sem látok, mint az idősek csesztetése és szépen írtam. Nézzük csak a vén hülyék álláspontját. Értetlenek lennének és nem te vagy az? Valóban bolondok lennének? Igen, ezek a vén idióták hozták létre a te életedet, tették picit jobbá, segítettek hozzá, hogy legalább neked, - ha már neki nem volt olyan fényes, hogy jobb legyen. A bolond nagyi már hajnalba felkelt mire te felébredsz, az asztalon legyen a reggeli, finom sütiket csinált, hogy kedveskedjen neked, időnként a kis nyugdíjából, keresetéből boldogan csúsztatott a zsebedbe, mert neki már nem kell okostelefon, amit akkor is nyomkodsz, amikor vele kellene foglalkozni abban a félórában, vagy bicikli, netán új autó. Neki már csak te maradtál! Ez a vén idióta, értetlen, ma már fölöslegessé vált lény, aki egykor érted dolgozott, érted élt és él ma is, - lehet, nem hibátlanul, hiszen megvolt a maga küzdelme, hogy neked kissé szebb jövőd legyen, te pedig ebben a nehéz időszakban szidod, átkozod, lehordod mindennek, megalázod úton útfélen, útban van, mert most is csak neked van igazad. Valóban Ő a hibás? Ő akarta ezt az átkozott életet a nyakadba varrni, aki eddig érted élt? Eszedbe nem jut, hogy többet tett érted, több szeretet adott mint most te neki, mert te vagy hálátlan és nem ő idióta? Mi a vétke? Kimegy az utcára, elmegy vásárolni? Vajon miért is teszi? Mert meghalt a társa, magányosan él, netán betegeskedik, esetleg várja az elmenetelt, és nem érdekli már semmi. Oh ne aggódj, te úgy se mész oda! Más meg rá se nyitja az ajtót, hiszen neki is vannak idős szülei, nagyszülei. Elfelejted, te, aki szidod, átkozod, hibáztatod a vén öregeket, akik bevásárolni mennek, hogy ő már megfáradt a rögös úton, pont úgy, mint a te nagyszüleid, szüleid. Nem az öregek miatt kell otthon ülnöd, és szenvedned a magánytól és a bezártságtól. Ő ezt naponta átéli évek óta nélküled. Hol a baj? Nálad! Te nem mész hozzá, nem kérdezed meg nagyikám, miben segíthetek? Majd én bevásárolok, elmegyek a piacra helyetted, te csak maradj otthon, most én vigyázok rád és szeretlek, féltelek! Neked már nincs nagyid, bántsuk a másét? Akkor tedd meg mások nagyijával, mintha a tiéd lenne, de ne átkozz, kárhoztass olyanokat, akiknek soha nem jártál a cipőjükben nem jártad végig útjukat ! Hiszen így könnyű!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkor 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-09-14 04:30:01, szerda
|
| |
| |
Kívánok Neked Bölcsességet, hogy ne akarj tökéletes lenni,
csak törekedj a legjobbra. Hiszen soha nem leszünk tökéletesek,
csak magunkat kínozzuk a gondolattal.
Kívánom, hogy azokkal tölthesd a napjaidat, akik szeretnek,
és zárd a szívedbe ezt a Boldogságot!
Kívánom, hogy a szürke hétköznapokban lásd a holnapok
nagyságát és legyél mindig elégedett és boldog.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkor 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-09-14 03:11:56, szerda
|
| |
| |
Nem gondolhatom komolyan, hogy bárki is az értékes idejéből fel fog
nekem áldozni egy szikrányi energiát még ha egy udvaron élünk is.
Manapság nem kommunikáció folyik az emberek között, hanem közlés.
Senkit nem érdekel a másik reakciója, ő közölte amit akart, és pont.
ezzel vita le zárva, a te véleményed nem érdekel senkit.
Nincsenek mély beszélgetések, mert senkit sem érdekelnek a mélységek,
a megéléseid, a fájdalmaid, vagy esetleg a céljaid, de valamiért engem
még mindig érdekel. Még mindig érdekel a másik ember belső világa,
világlátása, eszméi, hite, gondja- baja, öröme.
Idegenek lettek az emberek egymásnak, és úgy élnek, mintha ez így
természetes lenne.
Érdekes világot élünk.
Szokták mondani régen, amilyen az adj Isten, olyan a fogadj Isten...
De napjainkban már nincs Isten, úgyhogy ezzel már nem kell bajlódni.
Mindent akarunk, amit nem kaphatunk meg, és semmiről sem
gondoskodunk ami már a miénk. Elhanyagolásban élünk.
Gondozásmentesen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkor 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-09-12 10:10:29, hétfő
|
| |
| |
Gámentzy Eduárd
Kibomlott hajadba észrevétlen,
Csillogó fényt rejtett az ősz.
Most itt állsz előttem színezüstben,
Mint ismeretlen ismerős.
Hol van a kislány? Az álmodozó,
A pöttyös labdát kergető!
A felhők hátára kapaszkodó,
Az egekbe tekintgető!
És kérdezed: Hol van a kisfiú?
A rettenthetetlen hős lovag!
Az indiánok igaz barátja,
Ki megüli a vadlovat!
Nehéz most szólni, csak nézzük egymást,
Nincs már labda, nincs indián!
Én kézen foglak és elindulunk.
A kisfiú, s a kisleány.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkor 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-09-07 15:42:30, szerda
|
| |
| |
A kérdés az: hogyan vegyük észre, hogy öregszünk?
Mert azt ne higgyük már, hogy valaki majd szól. Nem, sajnos senki sem szól,
pedig mindenki látja, észleli - de ránk hagyja a felismerést. Legföljebb nénizni
vagy mamikázni kezd.
És még ezt a finom jelzést sem baráti körünk fiataljaitól kapjuk, ők változatlanul
sziával üdvözölnek és keresztnevünkön szólítanak, hanem a kereskedelem, az
ipari szolgáltatások, az egészségügy, valamint a közhivatalok némely dolgozójától,
no meg az egyszerű járókelőktől, közlekedőktől. (Csak emlékeztetőül: Mit adhatok
a néninek? Hát ez bizony sokba fog kerülni mamika!) Eleinte összerándulunk,
aztán arra gondolunk, hogy egyszerű bunkóság.
Hiába, no, nálunk nem honosodott meg az asszonyom, hölgyem megszólítás.
De aztán csak szöget üt a fejünkbe a sokasodó néni meg mamika. Elérkezett
az idő, amikor már nem foghatunk mindent a frontátvonulásra, a tegnapi rossz
éjszakára vagy az idegkimerültségre.
Szembe kell néznünk magunkkal méghozzá tükör előtt nappali világításban.
Nos igen. Kis ráncok. Mimikai ráncok. A sok nevetéstől. De mi ott az a barna
folt? Mit egy kettő, három. És a kézfejünkön? Nem múlt el a diószedés nyoma.
A nyakunkon meg sötét szemölcs és hoppá! Ne is folytassuk. Eleinte úgy
gondoljuk, hogy ózonlyuk, ultraviola sugárzás.
Vagy a szomszédék permetléje még a nyárról, amikor átfújta a szél.
Akármi légyen is, utána kell járni. Nagy elhatározás: elmegyünk a
bőrgyógyászhoz.
Feldúltan mutatjuk neki a frissen felfedezett csúfságokat. Ő még a hátunkat is
megnézi, amit mi szerencsére nem látunk, de érezzük az ujja finom érintését
itt, meg itt soroljuk a feltételezett okokat ő meg rezignált mosollyal hallgatja.
Nem kell megijedni asszonyom - szól végül nyájasan - ezek időskori bőr
elváltozások. És hogy mit lehetne ellene tenni? Sorolja, de értünk a szóból,
semmit.
Ez van. De ártalmatlanok, a korral járnak. Mondjunk köszönetet és gondoljunk
a százegy kiskutyára, milyen aranyosak a foltokkal. Mindenki imádja őket.
Rövidest a fogaink jelentkeznek Nyilall a bal felső ötös. Újabb nagy elhatározás,
irány a fogorvos. Semmi gond, megmenthető, mosolyog ránk aztán rutinszerűen
megkocogtatja a jobb felső hármast, négyest, ötöst. Nem érzékeny, csak éppen
majd kiesik, egy darabka is letört róla.
Igyekezzünk tátott szájjal is méltóságteljesen fogadni a döntést, hogy egyelőre
részprotézis is megteszi. Ne kérdezzük, hogy meddig, mert még megmondja.
Inkább gondoljunk arra, hogy Hollywood ifjú sztárjelöltjei már húszéves korukban
kihúzatják az összes fogaikat, s észveszejtő mosolyuk gyönyörű protézisüknek
köszönhető. Mi spóroltunk majd fél évszázadot. Itt az ideje, hogy a mi mosolyunk
is ellenállhatatlan legyen.
Aztán a hajunk. Néhány szál a blúzon. Valamivel több a fésű fogai közt. És mosás
után a lefolyóban. Mi ez, persze lehet a kipufogógázoktól vagy a veszélyes
hulladéktól, a hidegtől, a melegtől, a fűtéstől, de ne reménykedjünk. Ez bizony
hullik. Csak azért nem olyan feltűnő, mert amúgy is elvékonyodott. Talán egy haj
szesz segít. Bízzunk benne. A bizalom, a hit nagy erő. És örvendezzünk azon,
hogy ismét divat a kalap. Ha eddig nem viseltük, kezdjünk el divatozni.
Ugye milyen jól áll? Kár, hogy 30 évvel ezelőtt nem volt divat.
Abba, hogy az ifjúi szépség mulandó, még csak beletörődik az ember. De a neheze
még hátra van. Eleinte fel sem tűnik mikor a kerekképű vízvezeték szerelő vagy a
csomagküldő elbúcsúzik a kapott borravaló után, "jó egészséget mamika".
Még csak a mamikán bosszankodunk, s nem halljuk meg a lényeget, amit ezek a
fiatalok már valahonnan tudnak, a jó egészséget.
Persze voltunk mi már betegek eddig is. Kórházban is feküdtünk ilyen-olyan
panaszokkal, kisebb műtéteken is átestünk aztán meggyógyultunk. Hát ez az.
Most más következik.
Az alábbi példa csak egy a lehetséges történések közül. Gyakori, de nem
szükségszerű. Ám nagyon illik rá a híres zenebohóc mondása: van mááásik.
Egy éjszaka iszonyú fejfájásra ébredünk. Fájdalomcsillapító, már megint a front
hatás, gondoljuk. Sok hasonló éjszaka után rémülten tapasztaljuk, hogy a lépcsőn
lefelé menet szédülünk. Hát ez meg micsoda? Vérnyomás? Ha forgatjuk a fejünket,
recseg-ropog valami a tarkónk táján. Aztán egy reggel az ébresztőóra vagy a
telefon csörgésére kipattannánk az ágyból, de még a papucsunkat se érjük el, fordul
velünk egyet a világ és orra (hasra, hátra) esünk. Megütöttük, de nagyon medence
csontunkat (vállunkat, térdünket, koponyánkat) és fáj, nagyon fáj. Ha egyedül élünk,
ne jajgassunk, mert ettől csak rosszabb lesz. Nem ez az önsajnálat ideje.
Ha számíthatunk segítségre, akkor is csak szordínóval nyögjünk, ne rémisszük meg hozzátartozóinkat (albérlőnket, főbérlőnket) azzal, hogy ezután mozgásképtelen öreg
asszonyt kell ellátniuk. Az eszméletvesztést - bármily csábító is - mellőzzük. Ha valaki
a segítségünkre siet, suttogjuk azt, hogy csak ezen a hülye szőnyegen csúsztam el.
Ha egyedül vagyunk, fohászkodjunk és mozgassuk meg karunkat, lábunkat.
Próbáljunk meg négykézlábra állni. Megy az, ha nehezen is. Később két lábra, de
erősen fogódzkodva.
Amíg pánikban vagyunk, ne döntsünk. Ne hívjuk fel a gyerekeket, hogy itt fekszünk
összetörve, mert lehet, hogy hozzánk rohannak és csak szégyenkezhetünk, ha már
kávézás közben találnak ránk a konyhában.
Arról nem is szólva, hogy esetleg legközelebb, amikor valóban összetörjük magunkat,
már el sem jönnek. Előbb-utóbb jobban leszünk, akkor vánszorogjunk el az orvoshoz.
Mire kivárjuk a sorunkat a rendelőben, aztán a röntgennél, már alig fáj. Visszük a
leletet, s ekkor megtudjuk, hogy nem hirtelen felindulásból estünk hasra, hanem
ritkulnak a csontjaink, meszesednek, kopnak a csigolyáink, s még szerencse, hogy....
Persze, mindenre van gyógyír: fizikoterápia, kétféle tabletta, kenőcs, gyógytorna,
uszoda. Ne tegyük fel a csacska kérdést, hogy na és mikorra várható a gyógyulásunk?
Érjük be azzal, hogy a panaszok csökkenni fognak!!!
(Vagyis kevesebbet szédülünk, ritkábban fáj a fejünk, kisebbet esünk) Mindenesetre
reggelente óvatosan keljünk fel az ágyból. Egy: lassan felülünk, kettő: letesszük a
lábunkat a földre, három: felállunk, s némi várakozás után már el is indulhatunk.
Egyszóval a felkelésnek is neki kell készülődnünk. Mint annyi minden másnak.
Mert mostanában mit tagadjuk, készülődünk. Hogy mire? Mindenre. Egy hétig
emésztjük magunkat, mielőtt megírunk egy levelet. Három napig tervezzük,
hogy felhívjuk ezt vagy azt, ismerőst, barátot. Az évtizedek óta ismert címeket,
telefonszámokat, görcsösen ellenőrizzük.
Készülődünk hajat mosni, gombot felvarrni (végül is van másik blúzunk),
mosogatni, az utcára lemenni. Mert mostanában valahogy nem ugrunk le
csak úgy ukmukfukk 2 zsemlyéért a boltba. Nem ám. Hosszadalmasabb
a készülődés, mint régen egy utazás előtt.
Akkor ugye azt gondoltuk végig, hogy mit kell magunkkal vinnünk. Most meg azt,
hogy mit kell magunkkal csinálnunk.
Szemcsepp, lúdtalpbetét, részprotézis egy kis szín az arcunkra,kalap a fejünkre.
(És ez még csak a kezdet, mert hol van még a fűző, hallókészülék, a bot?)
Aztán a táskaellenőrzés következik. Szemüveg (azzal is alig látjuk az árakat),
papírzsebkendő, WC papír, személyi igazolvány. A pénztárcánkat helyezzük
biztonságba! Vegyük ki belőle a pénzt és tegyük egy külön rekeszbe.
Mielőtt kilépünk az ajtón, ellenőrizzük, hogy lekapcsoltuk-e a villanyt, elzártuk-e
a gázt. Az ajtót gondosan zárjuk be, a kulcsot mindig ugyanabba a rekeszbe
tegyük, mert hazafelé jövet keresgélés közben téphetik le nyakunkról öreganyánk
arany nyakláncát.
Mindig írjuk fel egy cetlire, hogy mit akarunk venni.
A cédulát tegyük a zsebünkbe.
Ha filctollal és nagy betűkkel írunk, a szemüveget elő se kell venni.
De a cédula fontos. Mert különben állunk a boltban és révülten indulunk az akciós
mangó konzerv és kutyaeledel felé (nem tudjuk, mi a mangó és nincs kutyánk), de
elfelejtjük a 2 zsömlyét, amiért jöttünk.
Vegyük tudomásul, hogy az idő rohan, (ma hétfő van és csiribi-csiribá utána újra
péntek) mi meg csak jövünk-megyünk, visszük ki a kávéscsészét, kis tányért, utána
külön a kanalat és még mindig ott felejtettük a tejet. S t a c c a t o élünk. Behozzuk,
kivisszük, elővesszük, eltesszük. Aztán elfelejtjük, hogy hova.
Igen, igen, naponta órák hosszat keresgélünk. Kulcsot, szemüveget, címet, telefon
számot, nagy lyukú tűt, csekket, lottószelvényt, orvosságot, eldugott pénzt, feladásra
váró bélyeget, csomagolópapírt, pillanatragasztót, mélyhűtőzacskót, egy elgurult
gombot, papírvágó ollót, egy kis maradék szegfűszeget. Mert valljuk be: egyre
feledékenyebbek vagyunk. És ebből következik a legfontosabb tanács: ha már
elfelejtjük, hogy bevettük-e az orvosságot, hogy hol hagytuk a szemüvegünket, hogy
megsóztuk-e a húst és miért nyitottuk ki a fridzsidert, akkor felejtsük el a sérelmeinket
is!
Bőrünk ugyan ettől sem lesz feszes és fiatalos, hajunk sem lesz dús és selymesen
csillogó, de még mindig miénk a döntés, hogy néhány év múlva derűs, idős hölgy,
vagy házsártos öregasszony válik-e belőlünk.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkor 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-09-04 09:26:41, vasárnap
|
| |
| |
Majd megöregszel
Majd megöregszel és bánni fogod,
hogy bántasz, - azt, amire büszke vagy ma.
A lelkiismeret majd bekopog
s nem lesz emlék, melyben magadra hagyna.
Lesz vén ebed s az melléd települ.
Nappal pihensz majd, széken szunyókálva,
mert éjjel félni fogsz majd egyedül.
Árnyak ütnek a rezgő anyókára.
Az öreg kutya néha majd nyafog,
de a szobában csend lesz, csupa rend lesz;
hanem valaki hiányozni fog
a multból ahhoz a magányos csendhez.
Majd tipegsz s ha eleget totyogott
rossz lábod, leülsz. Fönn aranykeretben
áll ifju képed. Hozzá motyogod:
"Nem öleltem meg, hiszen nem szerettem."
"Mit is tehettem volna?" - kérdezed,
de fogatlan szád már nem válaszolhat;
s ki a nap előtt lehunyod szemed,
alig várod, hogy feljöjjön, a holdat.
Mert ha elalszol, ugrál majd az ágy,
mint a csikó, hogy a hámot levesse.
S a félelem tünődik, nem a vágy,
a fejedben: Szeress-e, ne szeress-e.
Magadban döntöd el. Én fájlalom,
hogy nem felelhetek, ha kérded: él-e.
Mert elfárad bennem a fájdalom,
elalszik, mint a gyermek s én is véle.
József Attila
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkor 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-09-03 05:57:49, szombat
|
| |
| |
- Nagyapó, mondja meg, hogy mi a titka annak, hogy nagymamival
még 60 év után is fogják egymás kezét szeretettel, békességben ?
-Tudod édes fiam, mi abban az időben nőttünk fel, amikor, ha valami
elromlott azt megjavították, nem pedig eldobták.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkor 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-08-30 14:53:55, kedd
|
| |
| |
Búcsúzom - Legyen könnyű álmod, Mama!
Itt fekszik. Halovány arccal, törékeny testtel. A takaró alatt látom,
ahogyan kirajzolódik a keze, a lába, a csípőcsontja szinte átböki a
vásznat. Sovány. Szinte áttetsző, éteri. A nagymamám, aki már
sosem lesz olyan, mint régen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkor 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-08-27 16:14:51, szombat
|
| |
| |
Nagyon különleges helyed van a szívemben
Szavakkal nem lehet leírni az irántad érzett
tiszteletet
Mindig ott voltál, hogy segíts nekem
Minden bajomban és keresztül
Féltem, amikor férjhez mentem a fiadhoz
De az évek során, amíg ismerlek
jobban tisztellek
Minden a szerető kegyelemről szól a szemedben
És a kívánságod olyan bölcs
Szeretlek, anyukám vagy nekem
Veled van minden vidámság
Legyen áldott!
Ismeretlen
Boldog Anyák napját neked, anyós!
Mindig is a családunk tagja leszel.
Tudjuk, hogy mindig számíthatunk rád
Köszönöm a biztatást és mindent amit teszel.
A szeretet és a támogatás, amit mindig mutatsz
Könyveinkben te hős vagy.
Elismerünk téged ezen az anyák napján.
Szeretünk minden tekintetben!!
- Kate Summers
Szia anyós!
Tiszta szívemből hálás vagyok,
Olyan értékes ajándékot adtál nekem, mint a fiadnak,
Hálás vagyok, hogy ilyen szépen elfogadtál a világodban,
otthon érzem magam az otthonodban,
Úgy érzem magam, mint egy lány az otthonodban,
És ez mind miattad van,
Legyen továbbra is otthonunk szíve,
Könnyű érzést kelt bennünk
Ez örömet okoz nekünk.
- Ismeretlen
A kedvességed több szempontból is inspirált.
A közösen eltöltött idő nagyon sokat jelentett
számomra, és nagyon jól éreztem magam.
Megtanítottál az anyai szeretet valódi jelentésére.
Emlékeztettél, amikor kételkedtem, hogy felnézzek.
Elképesztő az erőd ezen a nehéz időszakon.
Több vagy, mint egy anyós; te vagy a legjobb barátom.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkor 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-08-23 06:31:33, kedd
|
| |
| |
Egy idős hölgy elmegy a doktorhoz és és így szól:
- Doktor úr, van egy csomó panaszom az egyik kezem mind az öt ujjára jut egy.
- Hadd halljuk, szólt a doktor.
- Az egyik ujjam a meghalt férjem, a második ujjam a testi panaszaim, a harmadik,
hogy már olyan kevés dologra vagyok képes, a negyedik, hogy néha olyan
magányosnak érzem magam, az ötödik, hogy már lassan az összes ismerősöm
elment.
- De mi a helyzet a másik kezével?
- Azok jelentik életem áldásait - felelte.
Az első, hogy van minden nap mit ennem! A második, hogy a szép kis házam
télen is jó meleg. A harmadik, hogy vannak körülöttem segítőkész emberek.
A negyedik, hogy egy csomó betegség elkerült, ami ebben a korban előadódhat.
Az ötödik, hogy elég pénzem van, hogy a számláimat ki tudjam fizetni.
A doktor alaposan megnézi mind a két kezet.
Az asszony ránéz és így szól:
- Ez a két kéz, amelyet meggyötőrt a gyász, amely könnyeket szárított, időnként
ökölbe szorult, egyúttal az a kéz, amely tudja, hogy mi az élet. És tudja Doktor úr,
hogy mi történik, amikor ezt a két kezet összeteszem?
Amikor imádkozom valami történik a kezemmel. Akkor azok az ujjak, amelyek az
áldást tartalmazó kézen vannak belefúródtak a szomorúságokat jelentő ujjak közé.
És ekkor a nehéz dolgokat jelentő ujjak megérintik az áldást jelentő ujjakat.
És ekkor azt történik, hogy az áldások visszatartják a nyomorúságot az életemben.
Imádságomban Isten elé viszem a bánatomat, majd elkezdem számba venni Isten
áldásait.
Tudja, hálás vagyok azért, hogy két kezem van, jól kiegészítik egymást. Segítenek
egyensúlyban maradni, és így az életem kevésbé feszítő.
Az orvos egyetértőleg bólint. Majd összekulcsolja az egyik kezén levő ujjait a másik
kéz ujjaival. És elmerül a gondolataiban.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkor 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/21 oldal
|
Bejegyzések száma: 200
|
|
|
|
2021. Május
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | |
| 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | |
| 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | |
| 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | |
| 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | |
| 31 | |
| |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
3 db bejegyzés |
| e év: |
1418 db bejegyzés |
| Összes: |
34593 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4199
- e Hét: 11770
- e Hónap: 34037
- e Év: 166591
|
|
|
Offline
