|
 2/6 oldal 
|
Bejegyzések száma: 54
|
|
|
|
|
|
2022-05-18 20:36:27, szerda
|
| |
| |
Csepeli Szabó Béla
EGY LÁNY A STRANDRÓL
Tegnap, tíz perccel négy után,
a strand tűzsárga kartonán,
váratlanul szép szőke lányt
rajzolt elém a délután...
Megrendülten csodáltam Őt:
még húsz éves sem volt talán,
s nem láttam - harminc éve már!
Bolond vagyok? - tűnődtem el, -
hiszen Jolánka már nem él,
már rég halott...
És mégis, mégis, mint aki
egy szikrányit sem változott,
frissen, vidáman mint a szél
a víz tükréből átfutott
az árnyas parti fák alá,
ahol fiúja várta már, -
várta, várta pontosan ott,
mint egykor én Őt, azt a lányt,
aki e lányka anyja volt, -
e lányka anyja, aki lám,
tegnap oly sok-sok év után
kacagva ismét jelt adott,
hogy "itt vagyok!" -
s fellobogva a strandhomok
parázsló, sárga kartonán,
a nyári égről könnyedén
kontyába tűzte a Napot!
Fotó: Leonid Aframov Mezitlábas hölgy |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-04-22 15:11:25, péntek
|
| |
| |
Csepeli Szabó Béla
A TAVASZ LEÁNYA
Jakab Károly Tavasz című festménye alá
Üdv néked, Mester,
Te szelíd, fáradt kis öregember,
akiből ez az áldott,
fényes csillagkép kivirágzott.
Köszönjük néked e Lányt,
Mona Lisa szép, komoly édes-húgát,
ezt az Igéző Tisztaságot,
akivel a Szépség és a Szerelem
új-örök reneszánszát,
Új Tavaszát küldted el hozzánk...
A Tér, a táj mély hajlatán,
Földünk illatos körtefa-lemezén,
mintha az én fiatal anyám jönne felém,
csendet daloló lágy színeidben
margarétás piros ruhában,
hosszú, bronz-arany hajfonatával a hátán,
álmaink üde-zöld völgyein át,
hogy elhozza és szétszórja bennünk
az ég lebegő-kék, jó levegőjét,
s a nyírfák hajnali hangulatát,
s mintha a szél halk, józan hangján így szólnának a fák:
"Ha le akarjátok győzni a Halált,
Őt keltsétek életre, Őt,
Mona Lisa szép, komoly édes-húgát,
és Ő megszüli néktek
az Élet Igazi, Emberi Tavaszát,
mert úgy igaz, ahogyan Te mondod
Mester:
Ő az a lány,
az a Mag, az a Rügy, az az Ág,
aki a Rontás és Romlás erői felett,
az eljövendő tisztább nemzedékek
Áldott és Boldog fiatal anyja lehet,
akiből szép eszménk felloboghat,
és a Teremtés - folytatódhat.
1976. február 24.
Fotó: Jakab Károly (1904-1994) festőművész Tavasz (olajfestmény), a szoborportrét Kelemen Kristóf (1922-2001) szobrászművész készítette a festőről.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-04-22 15:02:08, péntek
|
| |
| |
Csepeli Szabó Béla
MIBEN HIHETSZ MÉG, EMBER?
- Nézd, öregember,
álmaid szivárvány-keretében,
mint savas esőkben a festék,
szétfolytak és összemosódnak az eszmék,
s te lázasan, kérdő szemekkel
mégis a látóhatárt kutatod?
Mondd, e riasztó világkép láttán,
melyet eltorzult emberi elmék ecsetje kent szét
világunk összegyűrt vásznán,
miben hihetsz még?
Lám, szép ifjúi hited vetését
sárba verte a jég,
s völgybe hajló utad homályán
már meg-megroggyan a térded,
s te a gomolygó messzeségben
még mindig a súlyos egekkel
küszködő, sápadt Napot nézed?
- Tudom fiam, már nincs rá semmi esélyem,
hogy az Ígéret Földjét elérjem,
mégis úgy érzem, hogy így, vénen
sem adhatom fel ifjúi hitemet
az embert érlelő Idő erejében,
s a Földet megújító szerelemben,
abban, hogy az Évek Kalászaiból lassan
mégis csak kipereg egy szabad,
nálunknál bölcsebb nemzedék,
s porladó csontjaink felett,
a békés, "Asszonyarcú Ég" alatt
megteremti azt az Örökszép Nyarat,
mely a küzdelmes emberi létnek
végre fényt és értelmet ad...
Csepel, 1989. szeptember 20.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-03-23 22:24:03, szerda
|
| |
| |
Csepeli Szabó Béla
ALBATROSZ
Egy vén viharmadár balladája -
Egy nagy madár,
egy vén albatrosz lebben íme,
roppant szárnyait szélesre tárva,
a félárnyékba merült délutánba,
s mint az óceán poétája,
összecsendítve eget, vizet, földet,
hatalmas, dörgő hullámokat görget
a viharba szédült parti tájra,
majd cikázó villámok közt szállva,
utolsó szép, nagy balladáját írja
a végtelen, szabad láthatárra,
s alázuhan a zajló óceánba...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-03-23 22:15:40, szerda
|
| |
| |
Csepeli Szabó Béla
ÍTÉLETIDŐ
Bronte üvöltő szelei
törtek be éjszaka a tájba?
Tombol az ítéletidő.
Vacog a föld, a víz, a kő,
s ugat a völgyek nagy kutyapofája...
Ki érti ezt?
Hisz' tegnap délelőtt már
szépen sütött a Nap,
megcirógatta a madarakat,
s gyönyörű tavaszt ígérve,
belekacsintott mindnyájunk szemébe,
csupa csevegés volt a part!
Ma pedig?
Szúrós, nyers, kemény
hó lepi ismét az avart...
Ki érti ezt?
Hisz' március közepe van!
Már forrt ereinkben a vér:
Azt hittük közel a nap,
mikor a nők - levetve nagykabátjukat -
lenge ruhákat öltenek,
s felgyorsuló szívük felett
felénk feszítik blúzukat!
Ki érti ezt?
Hát így hihet az ember
a csalóka sugárnak
mely rügybontást ígér?
S a cinkék is!
Tegnap még ablakomba szálltak,
s szinte kezemből csipkedték a morzsát,
úgy újságolták, mily boldogok,
hogy kékül már az ég,
hogy enyhül az idő!
Ma pedig?
Vacog a föld, a víz, a kő,
s szerte kis halott madarak
fekszenek,
hanyatt, a fák alatt,
a hó felett,
s befagyott csöpp szemükkel,
csak nézik, vádlón, hosszan
az ásító eget...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-03-09 21:57:08, szerda
|
| |
| |
Csepeli Szabó Béla
TÉLI MÁGLYA
Fölöttem füst, árny, csillagok,
lelkem udvarán máglya ég,
gyüljetek köré asszonyok,
szítsátok fel húnyó tüzét.
Hűvös köveken tölgyhasáb,-
küzdő szivemről pernye leng:
lobbantsátok fel mámorát,
ragyogja be a végtelent...
Fölöttem füst, árny, csillagok.
Szivem: óriás, görcsös ág.
Érzed?
Teérted lobbanok,
közönyös, fagyos
nagyvilág.
Aranymosó kötetből (1989)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-03-09 21:38:42, szerda
|
| |
| |
Csepeli Szabó Béla
A KÚT ÉS A VÁNDOR
Erőim már-már elapadtak,
károgva szálltak rám a varjak,
sóhajtva néztem fel az űrbe
s beburkolóztam porba, füstbe.
Magányos kútház: ki látta kínom?
Sziklák rejtettek fekete síkon,
fölöttem szomjas pacsirták sírtak,
s medrem kövein kígyók tanyáztak,
mikor a tájban rám lelt a Bánat...
Ágrólszakadt, nagy árva legény volt,
gúnyát hordott és kutyaszíj bocskort,
rám fordította bús szeme-kékjét,
melyből sütött a testvér-szegénység.
Így néztük egymást, égve a láztól,
szomjazó kút és szomjazó vándor...
Egy korty vizet kért. Ember - a kúttól.
Ó, de hiába tért le az útról!
Állt hát, csak állt és záporos szemmel,
Ő itatott meg: kutat az ember.
Aztán ahogy jött, búsan, szegényen,
tovább indult a
holt jegenyésen...
1957
Életszomj I.-II. kötetből (1999.)
Fotó: Urbán Zoltán Gémeskút
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-02-09 00:11:09, szerda
|
| |
| |
Csepeli Szabó Béla
KUSZA TÁJAK GARABONCIÁSA
Esténként, ha megbékél a város,
az öreg Nap lemegy a Dunához,
vissza sem néz, ballag füstölögve,
fekete por kavarog mögötte...
Én is megyek, halkan dudorászva,
kusza tájak garabonciása:
kósza lábam elbolyong a parton,
s vállaimra árnyat vet az alkony.
Szeretem e kócos kis utcákat,
a vén Dunát, a mogorva gyárat,
élet-halál nékem ez a város,
ragaszkodom hozzá, mint anyámhoz.
Élhetnék tán mosolygósabb tájban,
mint itt a Láng és Füst városában, -
de itt élek, ahol küzdő népem,
szívverését mellkasomban érzem.
Itt élt, itt halt sok kesergő ősöm,
minden utca, kert, ház ismerősöm,
ide kötnek jó cimboraságok,
átkok, kínok, remények és álmok.
Az ég alján pici máglyák égnek,
martintüzek, békés lámpafények,
rájuk suhint az Idő nagy szárnya,
s beragyognak lelkem udvarába...
A világ peremén című kötetből (1959)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-01-10 13:46:00, hétfő
|
| |
| |
Csepeli Szabó Béla
BARÁTI INTÉS
- egy öntelt "nagy" embernek -
Ember, bocsáss meg ősz fejemnek,
hogy barátin megintelek,
de amióta "magasba törtél",
bizony egy kicsit megszédültél,
elnézel a fejünk felett.
No, ne érts félre. Nem arra kérlek,
hogy fordítsál hátat a fénynek
és "ereszkedj le" közénk újra,-
csupán arra, hogy légy szerényebb
és "odafönt" is maradj Ember,
s főleg, hogy soha ne feledd el:
ne járd a hegyet szédült fejjel,
mert a magasság zord szabálya,
hogy aki szédül, azt -
mélybe vágja!...
Aranymosó című kötetből (1989)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-12-22 21:33:56, szerda
|
| |
| |
Csepeli Szabó Béla
GYALOGUTAM BÖLCSESSÉGE
Ballagok a Duna partján,
erdők szélén, hidak alján,
kezemben nagy, fekete ág,
hegyén fehér akácvirág.
Utam homályban kanyarog,
csak kis viráglámpám ragyog,
ő mutatja merre menjek,
zsákutcákba ne tévedjek,
hogy e lármás zsibvásárban,
a szívemet el ne adjam,
semmiféle hamis pénzért,
se csalóka vak-reményért,
gyalogutam bölcsessége,
vezessél a táj szívébe,
vezess ki e kőmalomból,
mielőtt még összemorzsol,
vezess messze, hol a város
részeg szája nem kiáltoz,
gyalogutam bölcsessége,
hajlíts források vizére,
tárd elém a Mindenséget,
szederillatát a szélnek,
éljek úgy, mint ősapám élt,
egyetlen ölelő lányért,
senki másért, csak őérte,
csak a kettőnk örömére...
Gyalogutam bölcsessége,
fordítsd arcomat az égre,
s vezess, vezess, oda megyek,
ahová a fényed vezet,
s talán boldogságra lelek...
Hová vezetsz? Görcsös botom,
forró kézzel szorongatom,
s visz, visz utam bölcsessége,
vissza sorsunk sűrűjébe,
vissza, vissza, oda ahol
küzdő népem élete forr,
s a táj nyers, vad tüzeiből,
acélöntők szíve dobol...
Életszomj I.-II. kötetből (1999.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/6 oldal
|
Bejegyzések száma: 54
|
|
|
|
2021. Május
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
95 db bejegyzés |
| e év: |
1049 db bejegyzés |
| Összes: |
8995 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 790
- e Hét: 3805
- e Hónap: 6899
- e Év: 74664
|
|
|
Offline
