|
 2/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
|
|
2021-06-03 21:39:20, csütörtök
|
| |
| |
A megigazulás azt jelenti, hogy az ember helyzete jogilag tisztázott Isten trónja előtt.
Paul Washer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-03 21:29:45, csütörtök
|
| |
| |
A legszánalmasabb és leginkább reménytelen helyzetben az az ember van, aki arra törekszik, hogy kiérdemelje azt, hogy Isten jelenlétében joga legyen megállni. Ádám bukása óta senki nem töltötte be Isten igazságos elvárásait. A kezeink mocskosak és a szívünk tisztátalan. Fogantatásunk óta tévelygünk, és a szívünk teljességéből csalárd dolgokat beszélünk. Sem erőnk, sem jogunk nincs arra, hogy megálljunk Isten előtt, teljesen alkalmatlanná tettük magunkat. Ha valami képes helyreállítani ezt a kapcsolatot, akkor azt Istennek kell megtennie. A megigazulás ajándék, amit Isten kegyelemből adott.
Paul Washer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-03 21:21:48, csütörtök
|
| |
| |
Ahhoz, hogy valaki Isten jelenlétében megállhasson, az abszolút, teljes erkölcsi tisztaság a követelmény. A születéstől a halálig miinden gondolatnak, szónak, és cselekedetnek tökéletes összhangban kell lennie Isten természetével és akaratával. A legkisebb hiányosság, az isteni mércétől történő legapróbb eltérés is azonnali kizárással jár. Elég, ha csak Ádám bűnére és bukására tekintünk, hogy meglássuk a nagyfokú szigort és komolyságot Isten igazságosságában. Ezért, ha egy erkölcstanító rékérdez: "Mit kell tennem ahhoz, hogy megmeneküljek?", akkor a tökéletes engedelmesség követelményét kell elé állítanunk. Ha - Isten kegyelméből - összezavarodik és kétségbeesik, akkor Krisztushoz tudjuk vezetni.
Paul Washer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-03 09:38:48, csütörtök
|
| |
| |
Az élet bizonytalan
Textus: 1Kor 10:6-11
Már egy jó ideje hogy kitört a koronavírus járvány és még mindig tart, bár úgy néz ki mintha a nehezén túl lennénk. Milyen lelki leckéket tanultatok belőle?
Isten szándéka az, hogy tanuljunk az Ő gondviseléséből. A dolgok amik velünk vagy másokkal történnek nem csak úgy véletlenül történnek. Nemrég hallottuk, hogy egy fiatalember akinek családja van autóbaleset áldozata lett. Ez sem véletlenül történt. A koronavírus járvány sem véletlenül jelent meg az emberiség életében. Az 1Kor 10:11 elmondja nekünk hogy azok amik történtek az izraelitákkal a pusztában azok sem véletlenül történtek, hanem példaképpen történtek velük és figyelmeztetésül íratott meg nekünk. Sokan az Izráel népe közül gonosz dolgokat kívántak. Nem az egy élő igaz Istent imádták hanem bálványokat. Kedvelték a világi mulatozást. Paráználkodtak. Zúgolódtak Isten ellen. Ezért sokan közülük elpusztultak a kígyóktól, másokat elveszített a pusztító angyal. A hulláik szétszórattak a pusztában. Idézem az igeszakaszt (1Kor 10, 6-11):
Mindez példává lett a számunkra, hogy ne kívánjunk gonosz dolgokat, amint ők kívántak. Bálványimádók se legyetek, mint közülük némelyek, amint meg van írva: ,,Leült a nép enni és inni, majd mulatozni kezdtek." De ne is paráználkodjunk, mint ahogy közülük némelyek paráználkodtak, és elestek egyetlen napon huszonháromezren. Krisztust se kísértsük, ahogyan közülük némelyek kísértették, és elpusztultak a kígyóktól. De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszítette őket a pusztító angyal. Mindez pedig példaképpen történt velük, és figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk.
A koronavírus járvány következtében több tízezer ember meghalt az országunkban és három millió felett van az elhalálozottak száma világviszonylatban. Az áldozatok nemcsak 60 év felettiek hanem minden korosztályból valók. A Préd 7,2 azt mondja, hogy fontos leckéket tanulhatunk abból amikor valaki meghal.
Préd 7,2: Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mint olyanba, ahol mulatnak, hiszen így lesz vége minden embernek. Szívlelje meg ezt, aki él!
Mit tanít tehát ez a járvány nekünk? Vagy annak a fiatalembernek az autóbalesete?
Az amit egyértelműen tanít, az hogy
Az élet bizonytalan és törékeny.
Az életünk bármikor véget érhet. Nem számít, hogy hány évesek vagyunk - lehet hogy holnap már nem leszünk itt. Senkinek nincs megígérve a holnap.
Mégis ez az amire sokan nem figyelnek oda. A társadalmunk nagy többsége nem akar ezzel foglalkozni. A halál egy borzalmas valóság. Ha az Úr hamarosan nem jön vissza, akkor mindnyájan meg fogunk halni. Egyikünk sem fogja élve megúszni. De a társadalmunk próbálja a háta mögé vetni a halál tényét hogy ne legyen szem előtt, hogy ne kelljen vele foglalkoznia, hogy ne kelljen elgondolkodnia rajta.
Még a keresztyénekkel is előfordulhat az, hogy megfeledkeznek arról, hogy az élet bizonytalan és törékeny és hogy bármikor meghalhatnak. Jakab apostol ekképpen figyelmezteti Isten népét:
Jak 4,13: Most tehát, akik azt mondjátok: ,,Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk", azt sem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja, akkor élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.
Gondolom, hogy mindnyájunknak van valami terve a nyárára nézve. Talán szeretnénk valahova elutazni és meglátogatni valakit vagy valakiket hiszen erre nem volt lehetőségünk tavaly a járvány miatt. Vagy elmenni valahova legyen az a tenger vagy a hegyek ahol kipihenheti magát az ember a sok munka után. Vagy szeretnénk valami munkálatokat elvégezni. Azonban nem biztos, hogy ez összejön nekünk. Nem vehetjük ugyanis biztosra azt hogy holnap itt leszünk. Az nem rossz hogy tervezünk, de az apostol figyelmeztet, hogy úgy tervezzünk, hogy közben legyünk tudatában annak, hogy ezek a tervek ideiglenesek, hogy az életünk Isten kezében van és hogy csak akkor fogunk élni és csak akkor fogunk ide vagy oda utazni, ezt vagy azt tenni, ha Isten akarja. A költőnő (Guti Tünde) ekképpen fogalmazza meg az eddig elhangzott igazságokat a ,,Visszatekint és" című versében:
Gyerekkor letűnt, víg szépsége,
ifjúság tarka, friss virága,
majd gondok aggasztó rémsége,
s napjaink mulandó világa
tanít, hogy egyszer elszakad az ezüstfonal.
Életünk oly gyorsan elillan,
szertefoszlik, mint könnyű pára,
néhány szép emlék még bevillan,
de a múlt homállyá vált mára,
addig szolgálj, szeress, amíg lehet!
Éveid számát számolod...
megtartott, segített eddig
hű Urad, ki őrződ s gyámolod,
Ő vezet, Ő dönt, hogy meddig
lehetsz még itt fény a sötétben.
Nem a mi kezünkben van az életünk, hanem Isten kezében.
ApCsel 17,25: Ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent.
Életünket Isten tartja pillanatról pillanatra. Önmagunkban nincs életünk. Minden Jézusban áll fenn. (Kol 1,17) Jézus az aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget. (Zsid 1,3) Ezt mondja Istenről a Zsoltár 90,3:
,,A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza, emberek!"
Életünk olyan mint a lehelet amely meglátszik amikor egy hideg reggelen kilehelünk. Egy rövid ideig látszik aztán eltűnik. Volt és nincs. Péter apostol írja:
1Péter 1,24-25: Mert minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull, de az ÚR beszéde megmarad örökké."
A költőnő (Páskulyné Kovács Erzsébet) pedig így fogalmazza meg ezt az igazságot az ,,Olyan az életünk" című versében:
Olyan az életünk,
mint egy alkonyóra.
Alig, hogy születtünk,
máris búcsúzóra
röppen el a szívünk,
mint egy vándormadár,
vagy, mint hulló levél
mi megsárgult a fán.
Vissza sem integet,
várja a messzeség.
Titkot rejtegető
távoli ködbe vész.
Emléke még-még úgy
néhanap visszajár,
azokhoz, akiknek elmente fáj.
Ne kérkedj az életeddel. Lehet, hogy holnap már nem leszel itt. Hányan léptek ki házukból reggel elindulva a munkahelyükre vagy ügyet intézni vagy egyéb céllal hogy aztán nemsokára újra otthon lesznek és újra látni fogják szeretteiket és ez nem történt meg. Többé nem lépték át élve házuk küszöbét. Többé soha nem tértek vissza otthonaikba. Hányan élve ültek be az autóikba, vidáman, életerősen, fiatalon vagy idősen tele tervekkel, álmokkal, vágyakkal, amelyek egy szempillantás alatt semmivé lettek, őket pedig holtan szedték ki a kocsijukból.
Mindenki, még az idősek is azt gondolják, hogy tovább fognak élni. Cicero római filozófus ezt így fogalmazta meg:
,,Nincs olyan ember, aki annyira idős lenne, hogy ne gondolná azt, hogy még egy évvel tovább élhetne.
A Biblia azt mondja, hogy tudatában kell legyünk a halandóságunknak és minden napot ennek tudatában kell éljünk. A költőnő (Páskulyné Kovács Erzsébet) így írja az ,,Egyszer megyünk" című versében:
Jön már az ősz, sápadnak a bokrok,
virág hervad hűvös alkonyon.
Hull a gyümölcs, beérik a szőlő,
kertek alján hideg szél oson.
Költöző madárnak üres fészke
figyelmeztet, hogy: Egyszer megyünk...
Egy őszi alkonyon utoljára
vissza nem térő útra kelünk.
Emlékeztek a bolond gazdagra akiről Jézus beszél a Lukács 12-dik részében? Önmagával volt elfoglalva, az ő földi jólétével, anyagi helyzetével. Eltervezte, hogy lebontatja a csűrjeit és nagyobbakat építtet a helyükben. Jézus ezt mondta (20 vers):
,,Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?
Felkészültél a halálodra? Felkészültél a Teremtőddel való találkozásra? Hasonló vagy a bölcs szüzekhez akiknek volt olajuk a lámpásukban és akik készen várták a vőlegényt? Vagy jelenleg inkább hasonlítasz a bolond szüzekhez akik elfelejtettek tartalék olajat vinni magukkal és elfogyott a lámpásukban levő olaj amíg várakoztak a vőlegényre és miközben oda voltak olajért megérkezett a vőlegény és bement a bölcs szüzekkel a menyegzőbe, a bolond szüzek pedig örökre ki lettek zárva a mennyei menyegzőről?
Magadnak élsz, a magad szórakoztatására? Vagy Istennek élsz? Ezt a világot szereted és ennek mulandó, röpke luxuscikkeit? Vagy kincseket gyűjtesz magadnak a mennyben? Hasonló vagy Lót feleségéhez aki jobban szerette a világot mint hogy engedelmeskedjen Istennek? Hallgassuk együtt a költőnő (Guti Tünde) intő, figyelmeztető szavait aki így ír ,,Ez élet elmúlik egyszer" című versében:
Mondd, mit ér e puszta, földi lét,
és merre tartasz, hol van hazád?
Sokkal nagyobb, hidd, komoly a tét,
tudd, mit készített neked Atyád!
Halld, ez élet elmúlik egyszer,
véget ér minden öröm s gyönyör!
Istened hív, szólít ezerszer,
ne legyen véged a sírgödör!
Jöjj, lásd meg, hogy mit kéne tenned,
bazár e világ, elveszned kár!
Hagyd a múltad, újjá kell lenned,
térj meg a bűnből, időd lejár!
Utadon fordulj, ne nézz vissza,
szemed az Úrra, csak Rá szegezd,
s míg Élet vizét lelked issza,
kövesd Őt hűen, nagyon szeresd!
Ez a járvány azt kiáltja mindnyájunknak hogy ébredjünk. Jézusban vagy? Biztonságban vagy a karjai között vagy nem érdekel a hívása?
A bűn zsoldja halál - halál a maga teljességében, lelki, testi és örök halál. Ha nem vagy Jézusban akkor az örökkévalóságot a tűznek tavában fogod tölteni.
Jézus az egyedüli menedéked. Ő meghalt a bűnösökért. Újonnan kell születned és hinned kell Őbenne. Ha még nem hiszel Benne akkor most kell Benne higgyél. Ne hagyd hogy bármi is ebben megakadályozzon. Mi tart vissza Jézustól? Mi olyan fontos számodra amiért inkább elutasítod Jézust és a pokolban levő örök szenvedést választod? Megéri ez neked? Inkább mondj le arról a dologról vagy tagadd meg azt a bűnt és bízzál Jézusban. Isten segítsen meg! Ámen. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-03 09:25:08, csütörtök
|
| |
| |
Reménykedve várjál az Úrra!
Textus: 2Mózes 1:1 - 2:10
Füle Lajos a ,,Várlak" című versében ezt írja:
,,Várlak, URAM, KI csendben jössz felém,
s mert pálmaágam nincsen már nekem,
s virágaim is elhullattam én,
Eléd terítem fáradt életem."
Vajon tudjuk mit jelent Istenre várni? Isten útjai nem a mi utaink és az Ő időzítése gyakran nem a mi időzítésünk. Mi lenne ha egész életedben várnál Istenre anélkül, hogy bármit is szólna hozzád? És a gyermekeid és az ők gyermekei és azok gyermekei is várnának Istenre, de hozzájuk sem szólna egy szót sem. Évszázadok telnének el és a dolgok egyre rosszabbak lennének, nem jobbak. Egy kegyetlen uralkodó úgy bánna veled és népeddel mint rabszolgákkal és nagyon nehézzé tenné az életeteket. Majd, hogy még jobban megnyomorítson benneteket megparancsolja népének, hogy az összes hímnemű újszülötteiteket öljék meg.
A Mózes 2-dik könyve egy ilyen helyzettel kezdődik. Isten vezetése alatt Jákob és családja Egyiptomba költözik, hogy megmeneküljön az éhhaláltól. Jákob fia, József volt a második legnagyobb ember Egyiptomban a fáraó után. József azt ígérte az apjának és a testvéreinek, hogy ő majd gondoskodik róluk és a családjaikról. De miután meghalt József és az az egész nemzedék ezt olvassuk az Igében (2Móz 1,8): ,,Új király került azonban Egyiptom élére, aki már nem ismerte Józsefet." Az új fáraó attól félt, hogy a nagy létszámú Izrael egy háború esetén Egyiptom ellenségével szövetkezhet és kivonulhat Egyiptomból. Azért, hogy ezt megakadályozza a fáraó erőszakkal rabszolgákká tette őket. A nép élete ekkor rosszra fordult. Nehéz és keserves lett az életük. Ilyen körülmények között született Mózes aki 80 évvel később kivezeti Izraelt a rabszolgaságból és elvezeti őket egészen az ígéret földjéig. A 2-dik részben olvasunk Mózes születéséről. Ő volt a legnagyobb ember az Ószövetségben. Kivezette Izrael népét az egyiptomi szolgaságból, adta nekik a Törvényt, és megépíttette az Úrnak sátrát az a terv szerint amelyet Istentől kapott a hegyen. Ő írta a Szentírás első öt könyvét, a Tórát. Mint az Egyiptomból való kivonulás vezetője előképe a Megváltónak aki kivezeti a bűn szolgaságából mindazokat akik bíznak Benne és követik Őt és elvezeti őket az örök életre Isten ígérete szerint. Sokat tanulhatunk Mózes életéből.
Mi az üzenete ennek a szövegrésznek amit felolvastam és amely beszámol nekünk arról, hogy milyen körülmények között élt Izrael népe amikor Mózes megszületett?
Az üzenet ez: Mivel az Ő időzítésében Isten hűségesen teljesíti szövetséges ígéreteit, ezért reménykedve várjunk Rá.
A történet ami itt le van írva ismerős számunkra. Éppen ezért fenn áll annak a veszélye, hogy ne vegyük észre Izrael népének drámai helyzetét. Képzeletben próbáljuk belehelyezni magunkat az ő helyükbe. Napkeltekor kezdjük a munkát és egészen napnyugtáig dolgozunk a tűző napon. Bőrünk leégve és egész testünket hasogatja a fájdalom. Téglát készítünk, városokat építünk, szántóföldeken dolgozunk, de nem azért, hogy kényelmesebbé tegyük ezáltal az életünket vagy hogy jobb jövőt biztosítsunk a gyerekeink számára hanem azért, hogy az elnyomóink élete jobb legyen. Ha valamelyikünk nem teljesíti a napi termék mennyiséget, akkor a kegyetlen munkahajcsárok a korbácsaikkal azt arra ösztönözik, hogy keményebben és gyorsabban dolgozzon. Minden este kimerülve és remény nélkül térünk meg otthonainkba.
Majd, hogy még nehezebbé tegye az életünket, a fáraó kiadja parancsba, hogy a hímnemű újszülötteinket öljék meg! Megpróbáljuk a fiúnkat elrejteni, aki, hála néhány istenfélő héber bábának, életben maradott a születésekkor. De tudjuk, hogy ha meghallják a sírását a katonák akkor bejönnek az otthonunkba és szemünk előtt ölik meg.
Három hónap telik el rettegésben minden nap elbújtatva fiúnkat, majd a feleségem egy tervvel áll elő amit elfogadok. Egy kosarat készít, amit beken szurokkal és beleteszi a fiúnkat és a folyón leengedi abba az irányba ahol tudja, hogy a fáraó leánya szokott fürödni. Imádkozunk és reménykedünk, hogy bárcsak a fáraó leánya rátalálna és megkönyörülne rajta. A lányunkat elküldjük, hogy távolról kövesse a vízen lefelé úszó kosarat és mi közben sírva imádkozunk.
Aztán hirtelen berohan az ajtón a lányunk. A terv működik! A fáraó leánya nem teljesítette apja parancsát, nem dobta a gyereket a krokodilok közé. Megesett a szíve a síró gyereken. A lányunk odament hozzá és egy szoptatós asszonyt javasolt a héberek közül, amely javaslatot a fáraó lánya elfogadott! A feleségem gondozza a fiúnkat a fáraó lányának és még bért is kap ezért! Dicsőség Istennek!
De a drámának ezzel még nincs vége. A szoptatási időszak lejárta után vissza kell adjuk a gyereket a fáraó leányának úgy mint aki az ő fia. Drága kisfiúnk többé nem lehet velünk, hanem a fáraó udvarában él, pogányok között. Nem látogathatjuk, nem találkozhatunk vele, nem beszélgethetünk vele. Megfogja tanulni az egyiptomi nyelvet és szokásokat. Vajon meg fogja ismerni az egy élő igaz Istent és fogja szeretni és követni vagy Egyiptom isteneit fogja tisztelni? Vajon fog emlékezni reánk szüleire és fog szeretni bennünket vagy egyedül ehhez a pogány királylányhoz fog ragaszkodni? És hol van Ábrahám Istene mindebben? Megbízhatunk Benne hogy teljesíti szövetséges ígéreteit amiket ígért Ábrahámnak és leszármazottainak? De még ha meg is bízunk Benne, ott van a szívünkben egy üresség és egy fájdalom hogy a fiúnk nincs többé velünk.
Miközben elgondolkodunk azokon az igazságokon amiket Isten tanít nekünk e történet által, ne veszítsük szem elől azokat az érzéseket amelyek betöltötték Mózes szüleinek, Amrámnak és Jókebednek a szívét az évek hosszú során nap mint nap a hiányzó fiúk miatt. A hit emberei voltak, de látnunk kell azt, hogy ők nem tudták, hogy ez az egész történet hogyan ér véget amikor a kosárba belehelyezték a gyereküket és amikor később a fáraó lányára kellett bízzák. Miközben ők tovább éltek a fáraó elnyomása alatt és Istenhez kiáltottak szabadításért, nem tudjuk, hogy látták-e még a fiúkat ebben az életben.
Lehet, hogy különböző érzelmek kavarognak benned miközben Istenre vársz és sírva kiáltasz Hozzá. Isten a Mózes születése és korai évei által a következő leckére tanít bennünket: Mivel az Ő időzítésében Isten hűségesen teljesíti szövetséges ígéreteit, ezért reménykedve várjunk Rá.
1.Isten hűségesen teljesíti szövetséges ígéreteit.
Az 1Mózes 12,2-ben Isten megígérte Ábrahámnak, akinek nem volt gyereke, hogy nagy nemzetté teszi. Később megerősítette Isten ezt az ígéretét, azt mondta Ábrahámnak hogy olyan sok leszármazottja lesz hogy nem lehet majd őket megszámolni úgy ahogyan a csillagokat sem. (1Móz 15,4-5). 25 évet várt Ábrahám és Sára amíg fiúgyermekük született. Ábrahám 100 éves, Sára 90 éves volt amikor Isten megáldotta őket az ígéret gyermekével, Izsákkal. Azt viszont már nem látták meg, amikor Isten a leszármazottaikból nagy nemzetet hozott létre.
A Mózes 2-dik könyve azzal kezdődik, hogy elmondja, hogy Jákob és az ő fiai a családjaikkal együtt akik Egyiptomba mentek összesen hetvenen voltak. Majd ezt olvassuk (2Móz 1,7): ,,Izrael fiai pedig szaporodtak, gyarapodtak, megsokasodtak, nagyon-nagyon megerősödtek, és megtelt velük az ország." A fáraó attól félt, hogy még inkább megsokasodnak. ezért sanyargatta őket. Mi lett ennek az eredménye? 2Móz 1,12: ,,De mennél jobban sanyargatták őket, annál inkább sokasodtak és terjeszkedtek, úgyhogy félni kezdtek Izrael fiaitól." Majd a fáraó megparancsolta a héber bábáknak, hogy öljék meg a fiú újszülötteket. A bábák nem teljesítették a fáraó parancsát és ezt olvassuk a 2Móz 1,20-ban: ,,A nép pedig sokasodott, és igen megerősödött."
Miért van oly sokszor említve az izraeliták szaporodása? Azért, mert az akkori világ legnagyobb uralkodója megpróbálta minden áron meghiúsítani Isten szövetséges ígéretét amelyet Ábrahámnak ígért, de ez neki nem sikerült. Isten teljesítette az Ábrahámnak tett ígéretét! Józsúé nem sokkal a halála előtt erre emlékezteti az izraelitákat (Józs 23,14): ,,Én most elmegyek azon az úton, amelyen minden ember elmegy. Ismerjétek el teljes szívetekből és teljes lelketekből, hogy egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket megígért nektek Istenetek, az ÚR! Mind beteljesedett rajtatok, nem veszett el abból egy szó sem." Isten nagy nemzetté tette Ábrahámot, úgy ahogy megígérte neki.
Bármilyen próbák legyenek is az életünkben, bármilyen nehezek is legyenek az életkörülményeink, és ha vannak olyan személyek a környezetünkben akik megkeserítik, megnehezítik az életünket, akkor is teljes szívünkből bízhatunk Istenben, bízhatunk a nekünk adott ígéreteiben, bízhatunk abban, hogy Isten az általa kijelölt időpontokban mindegyik ígéretét be fogja teljesíteni. Dicsőség legyen Neki!
2.Isten hűségesen teljesíti szövetséges ígéreteit akkor és úgy ahogyan Ő azt öröktől fogva eltervezte.
A. Isten időzítése nem a mi időzítésünk.
Isten fiúgyermeket ígért Ábrahámnak amikor az 75 éves volt, de Isten csak akkor áldotta meg őt fiúgyermekkel amikor Ábrahám 100 éves volt. Isten azt ígérte Ábrahámnak hogy neki és leszármazottainak adja Kánaán földjét. Amikor Ábrahám meghalt akkor csak egy barlang volt az övé Kánaán földjéből, amely temetkezési hely volt és amit pénzért vásárolt meg. A leszármazottai több mint 500 év múlva veszik birtokukba az ígéret földjét.
Mi azt akarjuk, hogy Isten siessen és azonnal válaszoljon imádságainkra, de Ő nem siet. Az Ő időzítése más mint a miénk. Egy alkalommal Phillips Brooks lelkipásztor nagyon zaklatott volt. Az egyik barátja észrevette és azt kérdezte tőle: ,,Mi baj van?" Brooks így válaszolt: ,,A baj az, hogy én sietek, de Isten nem." Zsolt 90,4: ,,Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel." De előttünk ezer esztendő az ezer esztendő. Ézs 40,6-8: ,,Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé. Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az ÚR szele. - Bizony, csak fű a nép! Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad."
B. Isten utai nem a mi utaink.
Ézs 55,8-9: ,,Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az ÚR. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál."
Isten felhasználta a fáraó kegyetlen parancsát, hogy dobják a héber fiúgyermekeket a Nílusba, az egyiptomiak kegyetlen bánásmódját, hogy Ábrahámnak tett ígéretét teljesítse. Mózes kiképzése a fáraó udvarában részét képezte az ő elhívásának a szolgálatra. Ha nem bánnak az egyiptomiak kegyetlenül a héberekkel akkor azok nem hagyták volna ott Egyiptomot, hiszen a jó életmódot ők is szerették.
Isten Mózest választotta vezetőnek 80 évesen. Valószínű, hogy mi egy fiatalt választottunk volna aki istenfélő családban nőtt fel, nem pedig egy olyant aki pogányok között nőtt fel. Megkíméltük volna Mózes szüleit a sok gyötrelemtől és szívinfarktust idéztünk volna elő a fáraónál és egy olyan uralkodót helyeztünk volna Egyiptom trónjára aki kedveli a választott népet. De Isten utai nem a mi utaink.
Ha nagy nemzetté akarnánk tenni egy embert akkor valószínű hogy sok gyerekkel áldanánk meg őt és a feleségét és a gyerekeiket is nagy családdal. De Isten csak egy gyerekkel áldotta meg Ábrahámékat, majd Izsákékat két gyerekkel. Isten megvetette a nagyobbikat, a szimpatikusabbat és választotta a kisebbiket, a csalót, akit Jákobnak hívtak.
Amikor Isten eltervezte hogy Egyiptom második emberévé emeli fel Józsefet a fáraó után, akkor először a börtönbe helyezte őt a húszas éveiben. Amikor Isten eltervezte hogy megszabadítja Izraelt a fáraó rabságából, akkor megkeményítette és nem megpuhította a fáraó szívét. Az egész Szentíráson végigvonul ez az igazság: Isten utai nem a mi utaink.
Tehát, amikor olyasmit tesz az életedben, aminek semmi értelmét nem látod, vagy úgy látod hogy az nem könnyített a helyzeteden hanem inkább nehezebbé tette, vagy amikor úgy tűnik hogy győz a gonosz, akkor is bízhatsz Istenben, hogy Ő munkálkodik, hogy Ő hű a neked adott ígéreteihez, Ő hű az utaihoz, Ő hű a veled kapcsolatos tervéhez, ami jó terv. Bízhatsz abban, hogy a rád vonatkozó, veled kapcsolatos gondolatai életnek és békességnek gondolatai. Mit kell tenned ilyen nehéz időkben?
3. Reménykedve várjál Rá.
Talán azt kérdezed: ,,Isten miért várat meg minket?" Miért nem válaszolja meg azonnal az imádságaimat? Miért késik?"
A. Reménykedve várjál Rá mert az, hogy Ő nem azonnal teljesíti szövetséges ígéreteit az Ő türelméből és irgalmából ered.
Erre mutat rá az 1Mózes 15,13-16 igeszakasz:
,,Ekkor az ÚR azt mondta Abrámnak: Tudd meg, hogy a te utódaid jövevények lesznek egy olyan országban, amely nem az övék: rabszolgákká teszik és nyomorgatják őket négyszáz évig. De ítéletet tartok azon a népen is, amelyet szolgálnak, és azután majd nagy vagyonnal kijönnek onnan. Te pedig békességgel térsz őseidhez, és késő vénségedben temetnek el. Csak a negyedik nemzedék tér vissza ide, mert az emóriak gonoszsága még nem telt be."
Miért engedte Isten hogy népét az egyiptomiak rabszolgákká tegyék és nyomorgassák őket 400 évig? Azért ,,mert az emóriak gonoszsága még nem telt be"!
Isten nagy türelmet és irgalmat tanúsít a bűnösök iránt, de ez nem tart örökké. Egy adott ponton amelyet csak Ő tud és Ő rendel el az emberek bűne betelik és Isten végrehajtja rajtuk az ítéletet. Az emóriak esetében Izrael népe Józsué vezetése alatt volt Isten ítéletének végrehajtó eszköze. Évszázadokkal később miután nagy türelmet és irgalmat tanúsított az északi országrész, Izrael iránt, Isten az asszírok által végrehajtotta az ítéletet rajtuk, majd később Júda népén a kaldeusok által. Majd évszázadokkal később a rómaiakat használta fel Jeruzsálem népének elpusztításában, akik megfeszítették a Megváltójukat.
Péter apostol idejében voltak csúfolódók, úgy ahogy ma is vannak, akik gúnyolták Isten népét és azt kérdezték tőlük: ,,Hol van az ő eljövetelének ígérete?" Péter így válaszolt a kérdésre (2Pt 3,9): ,,Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen." Isten nem pusztítja el azonnal a gonoszokat az Ő türelme és irgalma miatt.
B. Reménykedve várjál Istenre, még akkor is ha közben egyre több és egyre nagyobb a próba az életedben.
Isten megengedte, hogy egy gonosz uralkodó kerüljön a trónra Egyiptomban, aki megnehezítette és megkeserítette az izraeliták életét. Sőt még azt is megengedte, hogy ez a kegyetlen zsarnok héber fiúgyerekeket gyilkoltasson le.
Jegyezzük meg tehát, hogy miközben várjuk, hogy Isten beteljesítse szövetséges ígéreteit, Ő megengedi hogy próbák érjenek bennünket. Gyakran egyre nehezebbek, egyre fájdalmasabbak ezek a próbák miközben várunk Rá.
De...
C. Reménykedve várjál Rá, mert Isten csendben munkálkodik a színfalak mögött miközben az Ő népe próbákon megy át.
Isten neve csak a 17-dik, 20-dik és 21-dik versekben szerepel az első részben, és a 2-dik fejezetben csak a 23-25-ig terjedő versekben. De mindvégig csendben, gondviselésszerűen munkálkodott, hogy népével kapcsolatos tervét és célját valóra váltsa úgy amint azt megígérte Ábrahámnak. Mózes szülei bíztak Benne oltalmazva fiúkat (Zsid 11,23). Isten vigyázott Mózesre a kosárban, és úgy irányította a fáraó leányát, hogy az pontosan akkor legyen ott azon a helyen a hol rábukkant a kosárra és hogy megszánja a héber kisfiút. És beleegyezett hogy Mózes anyja szoptassa Mózest és még fizetett is érte. Isten irányított mindent a színfalak mögül. Ugyanez igaz az Eszter könyvére nézve is. Isten neve nincs megemlítve abban a könyvben, de ott is mindent Ő irányított a háttérből. Hadakozott népéért és megszabadította őket az ellenségeiktől. Általában ugyanígy munkálkodik a mi életünkben is. Bízhatunk Benne, hogy Ő mindennel a javunkat munkálja (Róm 8,28).
D. Reménykedve várjál Rá mert Isten felhasználja ezeket az erősödő próbákat hogy felkészítsen téged értékelni az Ő szabadítását amikor az megtörténik.
Ha Izráel népének az élete könnyű lett volna Egyiptomban, akkor valószínű hogy nem lettek volna hajlandók arra, hogy elmenjenek Kánaán földjére. Ha az életünk könnyű akkor nem látjuk, hogy szükségünk van Megváltóra és nem kiáltunk Istenhez szabadításért. A próbák amiken keresztül megyünk erősebbé kell tegyék bennünk a menny utáni vágyunkat. A nehéz időszakok az életünkben nem semmisítik meg Isten szövetséges ígéreteit. Isten ígéretei valóra válnak mindnyájunk életében. Micsoda öröm volt bennük amikor Isten kivezette őket Mózes által Egyiptomból. Micsoda öröm lesz bennünk amikor Isten bevezet minket az örökkévaló hazánkba.
Következtetés
Ugyanúgy ahogy évszázadok óta várta Izráel népe hogy Isten szabadítót küld hozzájuk aki kivezeti őket Egyiptomból, ugyanúgy az istenfélő emberek akik a római elnyomás alatt éltek Izráelben évszázadok óta várták, hogy Isten elküldi hozzájuk a megígért Messiást. Aztán megjelent az Úrnak angyala egy idős házaspárnak akiknek nem volt gyerekük, és megígérte, hogy fiúk születik aki előkészíti a Messiás útját a nép szívéhez. Amikor megszületett a fiúk, Keresztelő János, akkor az apa, dicsérte az Urat, hogy megemlékezett a szent szövetségéről az Ábrahámnak tett ígéretéről (Lk 1,72-73).
Ugyanúgy mint Mózes, a Megváltó, Jézus is, egy gonosz vezető uralma idején született aki megpróbálta őt megölni. Isten megszabadította az Ő Fiát a haláltól amikor elküldte Máriát és Józsefet Egyiptomba. Ugyanúgy mint Izráelt, az Ő fiát annak idején, Isten az Ő Fiát Jézust Egyiptomból hívta ki (Mt 2,15; Hós 11,1). Izráel 40 évet töltött a pusztában, Jézus 40 napot, megkísértve a Sátántól. Isten Mózes által gondoskodott mannáról a nép számára, Jézus megsokasította a kenyeret és a halat. A manna csak a testüket erősítette és a testi életben maradásukat biztosította. Jézus azonban ezt hirdette (Jn 6,51): ,,Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem."
Jézus halála mindörökre megszabadítja Isten ítéletétől azokat akik Őbenne bíznak. Bízol Benne? Ha igen, akkor várjál Rá! Ő hűséges. Minden szövetséges ígéretét teljesíti! Várjuk hittel ahogy a költőnő írja a ,,Várom Őt" című versben:
Terheimet viszem, másokét is hordom,
ha gyange is vagyok, s gondjuk meg nem oldom,
lelkemben parázslik, bátorítva mondom:
Jézus közeledik! Várom Őt!
Búsan rám rakódik mindennapok pora
néha szertefoszlik az álmom, s száll tova,
mégis messzebb nézek, eljutok majd oda!
Jézus közeledik! Várom Őt!
Nem gyermekként látom, jászolba fektetve,
nem vad sokaságban, ágakat lengetve,
szívem mélyén őrzöm, mert ott van elrejtve
minden ígérete! Várom Őt!
Ámen. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
2021. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
178 db bejegyzés |
| e év: |
2303 db bejegyzés |
| Összes: |
35935 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 569
- e Hét: 12280
- e Hónap: 41592
- e Év: 229394
|
|
|
Offline
