|
 2/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
|
|
2021-06-08 10:21:52, kedd
|
| |
| |
Romok
Holt város ez most. Minden csupa rom.
Rom az iskolám, rom a templomom,
a parókiám. Ó szörnyű napok!
És én magam is üszkös rom vagyok.
De büszke voltam: csupa dal, virág,
szavaim: győztes, ifjú daliák.
Fény voltam, csupa teremtő erő,
köröttem sistergett a levegő.
Erőm növelte a gáncs és a gát,
s amit akartam, mind valóra vált.
Most rom vagyok. Megbombázott e Kor
s a sors vastalpa még most is tipor.
S a romok mégis rám kiáltanak:
épüljenek belőlünk új falak!
Álmodj új életet s teremtsd meg azt:
pusztában tavat, a télben tavaszt!
Nincs nyugtom, pedig jobb volna törött
szárnnyal pihenni a romok között.
Fáradt lelkem nem érez már erőt,
tudom, nem vagyok az, ki ezelőtt.
Kiharcoltam a részem. Már nekem
csend kellene, nem forró küzdelem.
S parancsol a rom rendületlenül
és tetteket vár, erőmön felül.
Futnék... Nem lehet... Itt most hinni kell,
hinni a csodát: lesz erő, siker,
hinni s mindennel szemben vallani:
a semmiből is lehet valami!
Hinni, mert él az Isten és felel:
- "az én erőm
erőtlenségben végeztetik el!"
Bódás János
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-08 09:13:06, kedd
|
| |
| |
Háborús tavasz
Már mindig szelídebb az ég,
illata van a földnek.
Hóvirág leng. S az emberek
mind dühösebben ölnek.
Sarjad a fű, a falevél,
férgeknek gazdag préda.
Sarjad, terem az ember is
s lesz vak, halott vagy béna.
Szabadság! - ez a kikelet.
Ezer bilincs lepattan,
vér, nedv pezseg, fú s agyarát
élesíti a vadkan.
Egymásnak ront két kiskakas,
borjak, bikák tusáznak,
hajók öklelnek, repülők
bombákat hajigálnak,
a gépfegyver golyót fröcsög,
a lángszóró tüzet hány,
lánctalpon száguld, öldököl
ezer vasnyakú sárkány.
Vetik a vért az emberek,
Jaj, mi az aratása?
Mi kell ebből? Jámbor jövő.
vagy világ pusztulása?...
Már mindig szelídebb az ég,
illata van a földnek.
A fák, füvek, férgek, rigók
élni -, s az embermilliók
meghalni készülődnek!
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-08 07:16:31, kedd
|
| |
| |
Itt és most
Krisztus alakja - amennyire bizonyos, hogy mindig egy és ugyanaz, s az is marad - a valóságos emberben, azaz egészen különböző módon kíván alakot ölteni. Krisztus nem szünteti meg az emberi valóságot egy eszme érdekében, amely a megvalósítását követelné minden valóságossal szemben, hanem Krisztus éppen a valóságot juttatja érvényre, igent mond rá, hiszen ő maga a valóságos ember és így minden emberi valóság alapja.
A Krisztus alakja szerinti formálódás tehát két dolgot foglal magába: hogy Krisztus alakja maradjon mindig egy és ugyanaz, nem általános eszmeként, hanem mint az, ami egyszeri - mint az emberré lett, a megfeszített és feltámadott Isten -, másrészt, hogy éppen Krisztus alakja miatt maradjon szem előtt a valóságos ember alakja, s hogy így a valóságos ember fogadja el Krisztus alakját. S ez egy elvont erkölcsi eszme helyett egy konkrét etikára hívja fel a figyelmünket. Nem azt lehet és kell megmondanunk, ami egyszer és mindenkorra jó, hanem azt, hogy Krisztus hogyan öltsön alakot köztünk itt és most.
Dietrich Bonhoeffer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-08 06:53:03, kedd
|
| |
| |
Nem elvont erkölcsi eszme
Krisztus alakja egy és ugyanaz minden időben és minden helyen. Krisztus egyháza is ugyanaz nemzedékről nemzedékre. Krisztus mégsem egy eszme, amely szerint az egész világot alakítani kellene. Krisztus nem egy eszmerendszer hirdetője, amely itt és most és minden időben helyes lenne. Krisztus nem elvont erkölcsi eszméket tanít, amelyeknek mindenáron érvényt kellene szerezni. Krisztus lényegében nem tanító vagy törvényhozó volt, hanem ember, valóságos ember, mint mi. Ezért azt sem akarja, hogy egy meghatározott tanítás követői, képviselői és harcosai legyünk, hanem azt, hogy emberek, valóságos emberek legyünk Isten előtt. Krisztus nem egy etikai rendszer képviselője volt, nem egy, a jóval foglalkozó elméletet szeretett, hanem a valóságos embert szerette. Nem az általánosan érvényes érdekelte, mint egy filozófust, hanem az, ami a konkrét, valóságos embert szolgálja. Nem azzal törődött, hogy ,,egy cselekvés maximája általános törvényhozási elvvé válhatna-e", hanem azzal, hogy a konkrét cselekedetem segít-e a felebarátomnak abban, hogy ember legyen Isten előtt. Hiszen az igében nem az áll, hogy Isten egy eszmévé, elvvé, programmá, valami általánosan érvényessé, törvénnyé lett, hanem az, hogy Isten emberré lett.
Dietrich Bonhoeffer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
2021. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
178 db bejegyzés |
| e év: |
2303 db bejegyzés |
| Összes: |
35879 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 933
- e Hét: 1828
- e Hónap: 13703
- e Év: 201505
|
|
|
Offline
