|
 2/115 oldal 
|
Bejegyzések száma: 1142
|
|
|
|
|
|
2021-03-05 22:00:50, péntek
|
| |
| |
Ferenc pápa megvalósítja II. János Pál álmát: Ur városába, Ábrahám pátriárka szülőhelyére látogat
Én vagyok az Úr, aki kihoztalak a káldeai Urból, hogy neked adjam ezt a földet birtokul.
Ferenc pápa iraki apostoli útjával megvalósítja azt, amit II. János Pálnak nem sikerült, pedig nagy vágya volt: ellátogat arra a helyre, ahonnan Ábrahám származik, a hit eredetéhez. A három monoteista vallás eredetének földjén, Ur síkságán vallásközi találkozón vesz részt március 6-án, a béke és a testvériség reményében. Különlegesen nagy jelentőségű pillanat lesz Ferenc pápa érkezése, és a régészeti lelőhely is ragyogóan szép. A káld Ur városa Ábrahám alakjához kötődik, a vallások közti párbeszéd szimbolikus helye, hiszen a zsidók és a muszlimok is úgy tekintenek Ábrahámra, mint az Isten akaratának való engedelmesség példájára.
II. János Pál 1999. június 29-én írt levelében (Levél az üdvtörténethez kötődő helyekre való zarándoklatokról) még azt írta, hogy a 2000-es szentévben ellátogat a káld Ur városába. Az utazás a háború miatt végül nem valósulhatott meg. Huszonegy évvel később Ferenc pápa elindul erre a helyre, ahova elődjének nem sikerült eljutnia.
Az ősi mezopotámiai város 15 kilométerre nyugatra fekszik az Eufrátesz jelenlegi folyásától, mai neve Tell el-Mukajjar. A 19. században felfedezett leletek nyomán azonosították a várost Ábrahám földjeként, de a régészeti ásatások csak 1919-ben kezdődtek meg. 1922 és 1934 között a Leonard Woolley vezette feltárások során tizenhat királysír került elő, közülük a legkülönlegesebb egy Kr. e. 3. évezredből származó zikkurat. A sumer civilizáció egyik nagy központja volt Ur, és Nagy Sándor hódításáig megőrizte jelentős szerepét. A régészeti lelőhely az UNESCO világörökségi helyszínei közé tartozik.
Nasszirija múzeumának igazgatója, Amer Abdul Razzaq bejelentette, hogy a történelemben először kivilágítják Ur városát és a zikkuratot. Az iraki energiaügyi minisztérium megerősítette az információt. Ez a kivilágítás Irakban annyira meglepő, eddig elképzelhetetlennek tartott esemény, hogy máris nagyon sok fotó, videó készült róla. A múzeumigazgató elmondta, hogy a lehető legszebb képet szeretnék nyújtani a városról Ferenc pápa látogatására várva. Két hónap intenzív munka előzte meg a kivilágítást, mert előbb 17 kilométernyi földutat kellett leaszfaltozni.
...... ........
...... ........
A cikk folytatása Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vatikan_Ferenc pápa |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-03-01 13:51:47, hétfő
|
| |
| |
FERENC PÁPA VASÁRNAP DÉLBEN: 02.28 ,,Mi is meghívást kaptunk, hogy felmenjünk a hegyre, hogy szemléljük a Feltámadott szépségét, aki életünk minden töredékében fényt gyújt, és segít, hogy a történelmet az ő húsvéti győzelme felől értelmezzük."
Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvérek, jó napot kívánok!
A nagyböjt második vasárnapja arra hív bennünket, hogy szemléljük Jézus színeváltozását a hegyen, három tanítványa előtt (vö. Mk 9,2-10). Nem sokkal korábban Jézus bejelentette, hogy Jeruzsálemben sokat fog szenvedni, elutasítják és megölik. Elképzelhetjük, mi mehetett végbe akkor barátainak, legjobb barátainak szívében: az erős és diadalmas Messiás képe meginog, álmaik összetörnek, és szorongás tölti el őket annak gondolatára, hogy a Mestert, akiben hittek, megrögzött gonosztevőként megölhetik. És éppen ebben a pillanatban, szorongással a szívükben hívja Jézus Pétert, Jakabot és Jánost, és magával viszi őket a hegyre.
Az evangélium azt mondja: ,,Felvezette őket a hegyre" (Mk 9,2). A Bibliában a hegynek mindig sajátos jelentése van: a hegy az a magas hely, ahol az ég és a föld összeér, ahol Mózes és a próféták rendkívüli tapasztalatot szereztek az Istennel való találkozásról. A hegyre való felmenetel azt jelenti, hogy egy kicsit közelebb kerülünk Istenhez. Jézus felfelé halad három tanítványával együtt, és megállnak a hegy tetején. Itt átalakul előttük. Sugárzó arca és ragyogó ruhája, melyek elővételezik a Feltámadott alakját, azoknak a rémült embereknek a fényt, a remény fényét kínálják fel a sötétségen való áthaladásra: a halál nem mindennek a vége lesz, mert a halál megnyílik a Feltámadás dicsőségére. Jézus tehát bejelenti halálát, felviszi őket a hegyre, és megmutatja nekik, mi történik majd a halál után: a feltámadás.
Igaz az, amit Péter apostol kiáltva mond (vö. Mk 9,5): Jó dolog az Úrral együtt lenni a hegyen, megtapasztalni a fénynek ezt az ,,elővételezését" a nagyböjt közepén. Ez arra figyelmeztet, hogy
ne felejtsük el, különösen akkor, amikor nehéz próbán megyünk át - és közületek sokan tudják, mit jelent nehéz próbán átmenni -, hogy az Úr feltámadt, és nem engedi a sötétségnek, hogy övé legyen az utolsó szó.
Időnként előfordul, hogy sötét időszakon megyünk keresztül személyes életünkben, a családi vagy a társadalmi életben, és attól tartunk, hogy nincs kiút. Megrémülünk olyan nagy rejtélyektől, mint a betegség, az ártatlan emberek szenvedése, a halál misztériuma. A hit ugyanazon útján gyakran megbotlunk, amikor a kereszt botrányával és az evangélium követelményeivel találkozunk. Az evangélium pedig arra hív bennünket, hogy életünket szolgálva töltsük és veszítsük el szeretetben, ahelyett, hogy megtartanánk magunknak és őrizgetnénk. Tehát egy másfajta tekintetre van szükségünk, egy olyan fényre, amely mélyen bevilágítja az élet misztériumát, és segít, hogy túllépjünk sémáinkon és meghaladjuk ennek a világnak a kritériumait.
Mi is meghívást kaptunk, hogy felmenjünk a hegyre, hogy szemléljük a Feltámadott szépségét, aki életünk minden töredékében fényt gyújt, és segít, hogy a történelmet az ő húsvéti győzelme felől értelmezzük.
De vigyázzunk: Péter apostolnak ez a ,,jó nekünk itt lenni" érzése ne váljon lelki lustasággá! Nem maradhatunk a hegyen, hogy egyedül élvezzük ennek a találkozásnak a boldogságát. Maga Jézus vezet vissza bennünket a völgybe, testvéreink közé, a mindennapi életbe. Óvakodnunk kell a lelki lustaságtól: ,,Szépen elvagyunk az imáinkkal és a liturgiáinkkal, és ez elég nekünk!" Nem! A hegy megmászása nem feledteti el velünk a valóságot; az imádkozás sosem menekülés az élet nehézségei elől; a hit fénye nem arra szolgál, hogy kellemes érzéssel töltse el lelkünket! Nem! Ez nem Jézus üzenete!
Azért kell megtapasztalnunk a Krisztussal való találkozást, hogy az ő fényétől megvilágosítva mindenhová el tudjuk vinni, mindenhol fel tudjuk ragyogtatni ezt a fényt! Hogy fényt gyújtsunk az emberek szívében! Hogy az evangélium lámpácskái legyünk, akik egy kis szeretetet és reményt visznek az embereknek: ez a keresztények küldetése!
Imádkozzunk a Boldogságos Szűz Máriához, segítsen, hogy ámulattal fogadjuk, megőrizzük és másoknak is továbbadjuk Krisztus fényét!
A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:
Kedves testvérek!
Csatlakozom a nigériai püspökökhöz, és én is elítélem annak a 317 lánynak az aljas elrablását, akiket iskolájukból vittek el, Jangebében, az ország északnyugati részén. Imádkozom ezekért a lányokért, hogy mihamarabb hazatérhessenek. Lélekben közel vagyok hozzájuk és családjaikhoz. Imádkozzunk a Szűzanyához, hogy óvja meg őket! Üdvöz légy, Mária...
Ma van a ritka betegségek világnapja... - [a térre néz], ma ti vagytok itt. Köszöntöm annak a néhány egyesületnek a tagjait, akik ezen a területen dolgoznak, és ma eljöttek ide, a térre. A ritka betegségek esetén a rokonok közötti szolidaritási hálózat, melyet ezek az egyesületek támogatnak, minden korábbinál fontosabb. Segít abban, hogy ne érezzük magunkat egyedül, és hogy ki tudjuk cserélni egymással tapasztalatainkat és jó tanácsainkat. Bátorítom a kezdeményezéseket, melyek támogatják a kutatásokat és az ellátást, és kifejezem közelségemet a betegekhez, a családokhoz, de különösen a gyermekekhez. Nagyon fontos, hogy közel legyünk a beteg gyermekekhez, a szenvedő gyerekekhez, hogy imádkozzunk értük, hogy éreztessük velük Isten simogató szeretetét, gyengédségét... A gyermekekkel való törődésnek az imánk is részét képezi! Amikor megjelennek a betegségek, és nem tudjuk pontosan, mik ezek, vagy amikor meglehetősen sötét prognózist kapunk. Imádkozzunk minden emberért, aki ilyen ritka betegségben szenved, de különösen a szenvedő gyermekekért!
Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, római hívek és más országokból érkezett zarándokok! Mindnyájatoknak jó nagyböjti utat kívánok.
Szeretnék egy böjtöt tanácsolni nektek, olyan böjtöt, amelytől nem éheztek: mondjatok le a pletykáról és a megszólásról. Ez egy különleges módja a böjtölésnek: ,,Ebben a nagyböjtben nem szólok meg másokat, nem pletykálok másokról..." És ezt mindnyájan megtehetjük, mindenki!
Ez egy kiváló böjt! És ne felejtsétek el, az is hasznos, ha mindennap olvastok egy részt az evangéliumból! Vigyetek magatokkal egy kis evangéliumot a zsebetekben, a táskátokban, és amikor lehetőségetek van rá, olvassátok el belőle bármelyik részt! Ez megnyitja szíveteket az Úr előtt!
Végül kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Áldott vasárnapot kívánok! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Magyar Kurír |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vatikan_Ferenc pápa |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-24 11:10:38, szerda
|
| |
| |
Engedjétek, hogy az Irgalmasság átöleljen benneteket és belétek hatoljon. Legyen bátorságunk visszatérni Jézushoz, találkozni szeretetével és irgalmával a szentségekben.
Adjátok át a világnak Jézus szeretetének tüzét! Legyetek mindnyájan a köztetek való jelenlétének jelei!
A pápa üzenete az Irgalmas Jézus első jelenésének évfordulóján
Ferenc pápa február 23-án levelet intézett a płocki megyéspüspökhöz abból az alkalomból, hogy az Úr kilencven évvel ezelőtt, 1931. február 22-én jelent meg első alkalommal Szent Fausztina Kowalska nővérnek a płocki kolostorban, hogy az Isteni Irgalmasság különleges üzenetét bízza rá.
Ferenc pápa már vasárnap, az Úrangyala elimádkozása után megemlékezett az évfordulóról.
A Szentatya levelében kifejezte, hogy lélekben csatlakozik az Isteni Irgalmasság kegyhelyén tartott megemlékezésekhez, melyeket a hívek a médián keresztül követhetnek.
Idézi Szent Fausztina nővér naplóját, melyben leírta, amit Jézustól hallott: ,,Fess egy képet annak alapján, amit látsz, ezzel az aláírással: »Jézusom, bízom benned«. Azt kívánom, hogy tiszteljék ezt a képet, először a ti kápolnátokban, aztán az egész világon" (Napló 47).
Örömmel nyugtázza a pápa, hogy azóta már az egész világon ismert ez a különleges eseményt, élő módon van jelen a hívek szívében. Ferenc pápa az évforduló alkalmából felidézi még az Úr Jézusnak ezeket a szavait is Szent Fausztina nővér naplójából:
Az emberiség addig nem ismeri meg a békét, amíg a kegyelmem forrásához nem tér."
A Szentatya arra bátorítja a híveket, hogy forduljanak e forrás felé, és kérjék Krisztustól az irgalom ajándékát.
Engedjétek, hogy az Irgalmasság átöleljen benneteket és belétek hatoljon. Legyen bátorságunk visszatérni Jézushoz, találkozni szeretetével és irgalmával a szentségekben.
Érezzük meg közelségét és gyengédségét, és akkor mi magunk is mind jobban képesek leszünk az irgalomra, türelemre, megbocsátásra és a szeretetre" - buzdít Ferenc pápa.
Majd az irgalmasság apostolára, Szent II. János Pálra utal, felidézi, azt akarta, hogy Isten irgalmas szeretetének üzenete eljusson a föld minden lakosához, ezért 2002-ben Krakkó-Łagiewnikiben így biztatott: ,,Az irgalmasság tüzét át kell adni a világnak. A világ Isten irgalmában találja meg békéjét, az ember pedig a boldogságát."
Az idei évforduló különleges lehetőség a płocki egyházmegye, az Irgalmas Szűz Nővérei kongregáció, Płock városa és mindenki számára.
Adjátok át a világnak Jézus szeretetének tüzét! Legyetek mindnyájan a köztetek való jelenlétének jelei! kéri levelében Ferenc pápa, végül apostoli áldását adja a megemlékezések minden résztvevőjére az Irgalmas Jézus első jelenésének 90. évfordulója alkalmából.
Forrás: Vatikáni Rádió
Magyar Kurír |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vatikan_Ferenc pápa |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-23 10:26:59, kedd
|
| |
| |
Az ördöggel sosem szabad leállni beszélni!
A Szentatya február 21-én a déli Angelus elimádkozásakor a vasárnapi evangéliumhoz kapcsolódóan arra biztatta a hívőket, hogy keressenek maguknak pusztát: ahol és amikor elcsöndesednek, magukba szállnak, többet imádkoznak.
Videó Link
Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvérek, jó napot kívánok!
Most szerdán a hamvazkodás bűnbánati szertartásával megkezdtük nagyböjti utunkat. Ma, e liturgikus időszak első vasárnapján Isten igéje megmutatja nekünk, hogyan lehet gyümölcsözően megélni a húsvét évenként visszatérő megünnepléséhez vezető negyven napot. Ez a Jézus által végigjárt út, amelyet az evangélium a Márkra jellemző stílusban úgy foglal össze, hogy prédikálásának megkezdése előtt Jézus negyven napra visszavonult a pusztába, ahol a sátán megkísértette (vö. Mk 1,12-15). Az evangélista hangsúlyozza, hogy ,,a Lélek - a Szentlélek - vitte ki Jézust a sivatagba" (Mk 1,12).
A Szentlélek, aki közvetlenül azután, hogy Jézus megkeresztelkedett Jánosnál a Jordán folyóban, leszállt rá, ugyanaz a Lélek most arra készteti, hogy a sivatagba menjen, hogy szembenézzen a kísértővel, hogy harcoljon az ördöggel.
Jézus egész léte Isten Lelkének jegyét viseli magán, aki indítja, inspirálja, irányítja.
Gondoljunk csak a pusztára, a sivatagra. Álljunk meg egy pillanatra ennél a természetes, ugyanakkor jelképes környezetnél, mely annyira fontos a Bibliában. A puszta az a hely, ahol Isten az ember szívéhez szól, és ahol feltör az ima válasza. A magány sivatagáról van szó, amikor a szív elszakad minden mástól, és csak ebben a magányban nyílik meg Isten igéje előtt. A puszta azonban a próba és a kísértés helye is, ahol a kísértő az emberi gyöngeséget és szükségleteket kihasználva hamis hangját Isten hangjának alternatívájaként állítja be, alternatív hangot képvisel, mely más utat, egy megtévesztő utat mutat. A kísértő megtéveszt.
A Jézus pusztában töltött negyven napja alatt ugyanis megkezdődik a Jézus és az ördög közötti ,,párbaj", mely Jézus kínszenvedésével és keresztjével zárul. Krisztus egész szolgálata küzdelem a Gonosz ellen, s ez a küzdelem sokféle módon megmutatkozott: betegek gyógyítása, ördögűzés megszállott embereken, bűnök megbocsátása. Küzdelem. Az első szakasz után, melyben Jézus bizonyítja, hogy Isten erejével beszél és cselekszik, úgy tűnik, hogy amikor Isten Fiát elutasítják, elhagyják, s végül elfogják és halálra ítélik, az ördög kerekedik felül.
Úgy tűnik, az ördög nyert. Úgy tűnik, ő a győztes. A valóságban a halál volt az utolsó ,,sivatag", melyen Jézusnak át kellett kelnie, hogy végleg legyőzze a sátánt és mindannyiunkat megszabadítson a hatalmától. Így nyert Jézus a halál sivatagában, hogy győzedelmeskedjen a feltámadásban.
Minden évben a nagyböjt kezdetén ez az evangélium Jézus megkísértéséről a pusztában emlékeztet bennünket arra, hogy a keresztény ember élete az Úr nyomdokait követve küzdelem a gonoszság szelleme ellen. Megmutatja, hogy Jézus önként szembenézett a kísértővel, és legyőzte; egyben emlékeztet arra, hogy az ördögnek lehetősége van megkísérteni minket. Tudatában kell lennünk e ravasz ellenség jelenlétének, akinek az az érdeke, hogy örökre elkárhozzunk, kudarcot szenvedjünk, és fel kell készülnünk arra, hogy megvédjük magunkat és megküzdjünk vele. Isten kegyelme biztosít bennünket, hogy hittel, imádsággal és bűnbánattal győzelmet aratunk az ellenség felett. Szeretnék egy dolgot kiemelni: a kísértések során Jézus sosem beszél az ördöggel, soha.
Élete folyamán Jézus sosem folytatott párbeszédet az ördöggel, soha. Vagy kiűzi a megszállottakból, vagy elítéli, vagy rámutat rosszindulatára, de sosem folytat vele párbeszédet.
Úgy tűnik, hogy a pusztában párbeszéd folyik, mert az ördög három javaslatot tesz, Jézus pedig válaszol. De Jézus nem saját szavaival válaszol. Isten igéjével, a Szentírás három szövegével válaszol. És ezt mindannyiunkért teszi. Amikor a csábító közeledik, elkezd csábítani bennünket: ,,Gondold ezt, tedd ezt...", a kísértés az, hogy beszélgetésbe elegyedjünk, ahogyan Éva tette. Éva azt mondta: ,,Nem szabad, mert mi...", tehát belemegy a beszélgetésbe. És ha belemegyünk a beszélgetésbe az ördöggel, akkor vereséget szenvedünk. Véssétek ezt elmétekbe és szívetekbe: az ördöggel sosem szabad leállni beszélni! Nem lehetséges a párbeszéd! Csak Isten igéje!
A nagyböjt idején a Szentlélek minket is arra késztet, hogy Jézushoz hasonlóan kimenjünk a pusztába. Láttuk, nem fizikai helyről, hanem egzisztenciális dimenzióról van szó, melyben csendet kell teremtenünk, hallgatnunk kell Isten szavát, ,,hogy valódi megtérés menjen végbe bennünk" (Könyörgés nagyböjt I. vasárnapján B évben [az olasz misekönyvben]).
Ne féljünk a pusztától, szánjunk időt arra, hogy többet imádkozzunk, csendet tartsunk és magunkba szálljunk!
Ne féljünk tőle! Arra kaptunk meghívást, hogy Isten útjain járjunk, megújítva keresztségi ígéreteinket: ellentmondunk a sátánnak, minden művének és minden csábításának. Az ellenség ott ólálkodik, vigyázzatok! És sose beszéljetek vele!
Bízzuk magunkat Szűz Mária anyai közbenjárására!
A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:
Kedves testvérek!
Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak és zarándokok! Külön is köszöntöm a lengyel híveket! Ma a lengyelországi Płock kegyhelyre gondolok, ahol kilencven évvel ezelőtt az Úr Jézus megjelent Szent Faustina Kowalskának, és az Isteni Irgalmasság különleges üzenetét bízta rá. Szent II. János Pál révén ez az üzenet az egész világra eljutott, és ez nem más, mint a meghalt és feltámadt Jézus Krisztus evangéliuma, aki az Atya irgalmát közvetíti felénk.
Tárjuk ki előtte szívünket, és mondjuk hittel: ,,Jézusom, bízom benned!"
Köszöntöm a római San Giovanni dei Fiorentini-plébánia Talità Kum csoportjának fiataljait és felnőttjeit. Köszönöm, hogy itt vagytok! Örömmel haladjatok tovább nemes terveitek megvalósításában!
Áldott vasárnapot kívánok mindenkinek: süt a nap, szép és jó vasárnapot! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez!
Viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Magyar Kurír |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vatikan_Ferenc pápa |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-23 10:11:20, kedd
|
| |
| |
Ferenc pápa meglátogatta Edith Bruck magyar származású írónőt, a holokauszt túlélőjét
...... ......
A 88 éves Edith Bruck Tiszakarádon született zsidó családban, az egész családját elhurcolták a zsidóüldözés idején. Hosszú ideje él Olaszországban. Januárban a L'Osservatore Romano vatikáni napilap interjút közölt vele a holokauszt nemzetközi emléknapján. Ferenc pápát megrendítette tanúságtétele, február 20-án felkereste az írónőt római házában.
Az interjúban Edith Bruck elbeszélte azt a sok fájdalmat, amit ő és családja átélt a náci uralom alatt. Szavai olyan mélyen hatottak Ferenc pápára, hogy megkérte, hadd látogassa meg otthonában. Szombat délelőtt került sor a látogatásra, a pápa elhagyta a Vatikánt és magánlátogatást tett Edith Bruck lakásában, Róma központjában.
A Szentatya ezekkel a szavakkal fordult hozzá: ,,Azért jöttem el ide Önhöz, hogy megköszönjem tanúságtételét, kifejezzem tiszteletemet a nemzetiszocialista őrület miatt vértanúvá lett nép iránt, és őszintén megismételjem szívből jövő szavaimat, melyeket a Jad Vasemben mondtam el, és melyeket elmondok minden olyan embernek, aki Önhöz hasonlóan sokat szenvedett: »Bocsáss meg, Uram, az egész emberiség nevében kérem!«"
A szentszéki sajtószolgálat közölte, hogy beszélgettek a láger poklának tapasztalatairól, valamint korunk félelmeiről és reményeiről, hangsúlyozva az emlékezés fontosságát és azt, milyen fontos szerepe van az időseknek abban, hogy megőrizzék és továbbadják a fiataloknak a történelmi emlékezetet. Körülbelül egy órát beszélgettek, ezt követően a pápa visszatért a Vatikánba.
Edith Burck annak szentelte életét, hogy tanúskodjon arról, amit átélt. Két, számára ismeretlen ember kérte ezt tőle, akiknek meghallgatta utolsó szavait Bergen-Belsenben: ,,Meséld el, nem fognak hinni neked, de ha túléled, mondd el, értünk is!" És ő betartotta ígéretét. Az interjút olvasva meglepő, hogy mekkora reménnyel tekint az életre, mekkora reményt sugároz. Még amikor a legsötétebb pillanatokat, a kislányként átélt borzalmas mélységeket mondja el, amelyben családja nagy részét elveszítette, akkor sem mulasztja el észrevenni azt, ami szép és jó, egy kis emberségnek a jele, ami lehetővé tette, hogy tovább élhessen és remélhessen.
Amikor azt írja le, milyen volt az élet a gettóban, miután szüleivel és testvéreivel együtt elhurcolták a faluból, ahol élt, beszél egy nem zsidó emberről, aki egy szekérnyi élelmet ajándékozott az üldözötteknek. Amikor arról beszél, hogy Dachauban lövészárkokat kellett ásnia, eszébe jut egy német katona, aki odadobott neki egy csajkát, hogy mossa el - ,,de az alján hagyott nekem egy kis lekvárt" - teszi hozzá. És amikor arra emlékszik vissza, hogy a tisztikonyhában dolgozott, feleleveníti a szakács alakját, aki megkérdezte, hogy hívják, és miután remegő hangon elmondta a nevét, ezt válaszolta: ,,Nekem is van egy ilyen korú lányom." Majd ,,előhúzott a zsebéből egy kis fésűt, ránézett az éppen csak újra kinövő hajamra és nekem ajándékozta. Olyan érzés volt, mintha hosszú idő után végre egy emberi lénnyel állnék szemben. Meghatott ez a gesztus, maga volt az élet, a remény." Néhány kis gesztus is elég ahhoz, hogy megmentsük a világot - mondja Edith Bruck az interjúban.
Edith Bruck 1932-ben született Tiszakarádon, egy kis tiszaháti faluban. Gyermekkorában a nyomort tapasztalta meg, ő volt szülei hatodik gyermeke. Az egész családot deportálták, szüleit és három testvérét elvesztette. Ő maga megjárta Aushwitzot, Dachaut, Bergen-Belsent.
,,Az én könyveim egytől egyig fájdalomban fogantak" - vallja magáról. Első könyve, a Chi ti ama così (Ki téged így szeret) vallomás a gyermekkoráról, a háborúról, a lágerről, a menekülésről. Az ,,életben maradt Anna Frank naplójának" is nevezik ezt az írását. Húsz év elteltével érzett annyi erőt magában, hogy ismét haza tudjon látogatni szülőfalujába. Ezt a látogatást örökíti meg egy elbeszélésben (amelyből film is készült), amelyet két másik elbeszéléssel együtt a Due stanze vuote (Két üres szoba) című kötetben jelentetett meg. Számos regényt és elbeszélést írt, több magyar szerző, köztük József Attila, Radnóti Miklós és Illyés Gyula műveit fordította olaszra.
A lágert követően kereste a helyét, és a megoldásnak Izrael látszott, ahol sok túlélő otthonra lelt azokban az években. 1948-ban, tizenhat évesen, már férjes asszonyként ezt az országot választotta hazájának, itt élt 1954-ig. Ekkor Olaszországba költözött és itt vált íróvá.
Rómában férjhez ment Nelo Risi filmrendezőhöz, aki az olasz kulturális élet kiemelkedő személyisége volt. Edith Bruck újságíróként is dolgozott, volt rádiós és televíziós munkatárs, színdarabokat rendezett, filmeket készített. Az egyik filmje egy televíziós sorozat része volt, amelyben női írók mutatták be Olaszország tájait, de készített portréfilmet is, több közülük a társadalom számkivetettjeiről, vakokról, törpékről szólt.
,,Az emlékezés tart életben minket, az élet pedig fenntartja az emlékezést" - mondta egy díjátadó alkalmából. Mindig fontosnak tartotta, hogy tanúként beszéljen minden üldözött nevében, szívesen szól fiatalokhoz és felnőttekhez is, és ilyenkor nemcsak a zsidóüldözésről, hanem a mai előítéletekről, a mai számkivetettekről is beszél. Az Auschwitzot szintén túlélő Primo Levi olasz író mondta róla: ,,Azok között van, akik mint Jób hírvivői, azért maradtak életben, hogy beszélni tudjanak."
Fordította: Thullner Zsuzsanna
Forrás és fotó: Vatican News
Magyar Kurír 2021.02.21 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vatikan_Ferenc pápa |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-16 16:36:46, kedd
|
| |
| |
A Szentatya évről évre üzenetet intéz a katolikus hívekhez a nagyböjt kezdetén. 2021-ben nagyböjti üzenetének témája: ,,Íme, felmegyünk Jeruzsálembe..." (Mt 20,18). Nagyböjt: a hit, a remény és a szeretet megújításának ideje.
Kedves Testvérek!
Amikor Jézus előre közli tanítványaival szenvedését, halálát és feltámadását, mely az Atya akaratának teljesítéseként fog megvalósulni, akkor küldetésének legmélyebb titkát tárja fel előttük, és meghívja őket, hogy ők is vegyenek részt ebben a küldetésben a világ üdvösségéért.
Nagyböjti utunkon, mely a húsvéti titok ünneplése felé halad, arra emlékezünk, aki ,,megalázta magát, és engedelmeskedett a halálig, mégpedig a kereszthalálig" (Fil 2,8). A megtérés ezen időszakában megújítjuk hitünket, merítünk a remény ,,élő vizéből", és nyitott szívvel fogadjuk Isten szeretetét, aki mindannyiunkat testvérré formál Krisztusban. Húsvét éjjelén megújítjuk keresztségi ígéreteinket, hogy a Szentlélek működésének köszönhetően új emberré szülessünk. De ezt a nagyböjti utat, akárcsak a keresztény élet egész zarándokútját, már most a feltámadás fénye világítja be, mely irányítja mindazok érzéseit, viselkedését és döntéseit, akik Krisztust kívánják követni.
A böjt, az ima és az alamizsna Jézus tanítása szerint (vö. Mt 6,1-18) megtérésünk feltételei és kifejezőeszközei. A szegénység és az önmegtagadás útja (a böjt), a megsebzett emberre való odafigyelés és a róla való szeretetteljes gondoskodás (az alamizsna), és az Atyával folytatott gyermeki párbeszéd (az ima) lehetővé teszi az őszinte hit, az élő remény és a tevékeny szeretet megvalósulását.
1. A hit arra hív bennünket, hogy befogadjuk az Igazságot, és tanúságot tegyünk róla Isten és minden testvérünk előtt.
Ebben a nagyböjti időszakban a Krisztusban kinyilvánuló Igazság befogadása és megélése elsősorban azt jelenti, hogy megnyitjuk szívünket Isten igéje előtt, melyet az Egyház nemzedékről nemzedékre továbbad. Ez az Igazság nem az értelem szüleménye, mely néhány kiválasztott, kiváló vagy tekintélyes elmének van csak fenntartva, hanem olyan üzenet, amelyet megkapunk, és megérthetünk azon szív bölcsességének köszönhetően, amely nyitott Isten nagyságára, aki már azelőtt szeretett bennünket, mielőtt mi tudatára ébredtünk volna. Ez az Igazság maga Krisztus, aki azáltal, hogy teljesen magára vette emberségünket, Úttá - sokat kívánó, de mindenki előtt nyitott Úttá - tette magát, mely elvezet az Élet teljességére.
Az önmegtagadásként megélt böjt abban segíti azokat, akik azt szívük egyszerűségében vállalják, hogy újra felfedezzék Isten ajándékát, és megértsék az ő képére és hasonlatosságára való teremtettségünket, amely őbenne találja meg beteljesedését. Az önként vállalt szegénység megtapasztalásával az, aki böjtöl, szegénnyé lesz a szegények közt, és felhalmozza a kapott és szétosztott szeretet kincseit. Ha a böjtöt ily módon fogjuk fel és éljük meg, az segít szeretni Istent és felebarátainkat, mivel - ahogy Aquinói Szent Tamás tanítja - a szeretet olyan mozgás, amely figyelmünket a másik felé fordítja, és őt önmagunkkal egynek tekinti (vö. Fratelli tutti [Mindnyájan testvérek] enciklika [a továbbiakban: FT], 93).
A nagyböjt arra szolgáló idő, hogy higgyünk, vagyis befogadjuk Istent az életünkbe, és megengedjük neki, hogy ,,lakást vegyen" nálunk (vö. Jn 14,23). A böjtölés azt jelenti, hogy felszabadítjuk életünket mindattól, ami azt megterheli - az igaz és hamis információk és a fogyasztási cikkek áradatától is -, hogy kitárjuk szívünk ajtaját az előtt, aki egészen szegényen, mégis ,,kegyelemmel és igazsággal telve" (Jn 1,14) érkezik hozzánk: az Üdvözítő Isten Fia előtt.
2. A remény mint ,,élő víz", mely lehetővé teszi utunk folytatását
A szamariai asszony, akitől Jézus inni kér a kútnál, nem érti, amikor Jézus azt mondja, hogy ,,élő vizet" tudna neki adni (Jn 4,10). Először természetesen a hétköznapi vízre gondol, Jézus ellenben a Szentlelket érti rajta, akit bőségesen ad majd a húsvéti misztériumban, és aki belénk önti a reményt, mely nem csal meg. Jézus már akkor beszél a reményről, amikor szenvedését és halálát meghirdetve azt mondja, hogy ,,harmadnapra feltámad" (Mt 20,19). Jézus arról a jövőről beszél, melyet az Atya irgalma tárt elénk. Jézussal és neki köszönhetően remélni azt jelenti, hogy hisszük: a történelem nem zárul le hibáinkkal, erőszakos és igazságtalan tetteinkkel, a Szeretetet keresztre feszítő bűnnel. Azt jelenti, hogy átszúrt Szívéből az Atya bocsánatát merítjük.
A mai, gondokkal teli időben, amikor minden törékenynek és bizonytalannak tűnik, provokációnak tűnhet reményről beszélni. A nagyböjt azonban épp arra szolgál, hogy reméljünk, hogy tekintetünket újra Isten türelme felé fordítsuk, aki továbbra is gondját viseli teremtésének, jóllehet mi gyakran rosszul bántunk vele (vö. Laudato si' [Áldott légy] enciklika, 32-33; 43-44). Ez a remény a kiengesztelődésre irányul, melyre szenvedélyesen buzdít bennünket Szent Pál: ,,Engesztelődjetek ki Istennel" (2Kor 5,20). Azáltal, hogy a bűnbocsánat szentségében, amely megtérésünk útjának középpontjában áll, bocsánatot nyerünk, mi is bocsánatot adókká válunk: mivel mi magunk is kaptuk, továbbadhatjuk azt másoknak, ha képesek vagyunk a figyelmes párbeszédre és felkaroljuk a megsebzett embereket. Isten megbocsátása - a mi szavainkon és tetteinken keresztül is - lehetővé teszi, hogy a testvériség húsvétját éljük meg.
A nagyböjt folyamán figyeljünk jobban arra, hogy ,,biztató szakkal szóljuk, melyek bátorítanak, erőt adnak, vigasztalnak, előrelendítenek, és ne olyan szavakkal, amelyek megaláznak, elszomorítanak, bosszantanak és semmibe vesznek" (FT, 223). Ahhoz, hogy reményt önthessünk másokba, néha elég egyszerűen ,,kedves embernek lenni, aki félreteszi saját gondjait és teendőit annak érdekében, hogy figyelmet szenteljen, mosolyt ajándékozzon, biztató szót szóljon, teret adjon a meghallgatásra az általános közöny közepette" (uo. 224).
Az elmélyedésben és a csendes imádságban inspirációként és belső fényként kapjuk a reményt, amely megvilágítja küldetésünkkel kapcsolatos kihívásokat és döntéseket: íme, ezért olyan fontos, hogy elmélyülten imádkozzunk (vö. Mt 6,6), és találkozzunk - a rejtekben - a mi gyengéden szerető Atyánkkal.
A nagyböjt reménnyel való megélése annak átérzését jelenti, hogy Jézus Krisztusban tanúi vagyunk az új korszaknak, amikor Isten ,,újjáteremt mindent" (vö. Jel 21,1-6). Azt jelenti, hogy megkapjuk Krisztus reményét, aki életét adja a kereszten, és akit Isten harmadnapra feltámaszt, és hogy ,,mindig készen állunk arra, hogy bárkinek megfeleljünk, aki a [bennünk élő] remény indoklását kéri [tőlünk]" (1Pét 3,15)
.
3. Hitünk és reményünk legtökéletesebb megnyilvánulása a szeretet, melyet Krisztus nyomdokain járva az emberekre való odafigyelésben és a velük való együttérzésben élünk meg.
A szeretet annak örül, amikor a másikat növekedni látja. Ezért szenved, ha a másik bajban van: ha magányos, beteg, hajléktalan, megvetett vagy szűkölködő... A szeretet a szív késztetése, mely kiszólít magunkból, és megteremti az osztozás és a közösségvállalás kötelékeit.
,,A társadalmi szeretetből kiindulva előrehaladhatunk a szeretet civilizációja felé, amelyre mindannyian meghívottnak érezzük magunkat. Egyetemes dinamizmusával a szeretet új világot képes építeni, mert a szeretet nem egy meddő érzelem, hanem a legjobb módja annak, hogy hatékony utakat találjunk a fejlődéshez mindenki számára" (FT, 183).
A szeretet ajándék, mely értelmet ad életünknek, és lehetővé teszi, hogy a rászorulókra családtagként, barátként és testvérként tekinthessünk. A kevés, ha szeretettel megosztjuk, sosem fogy el, hanem az élet és a boldogság forrásává válik. Így történt a száreptai özvegyasszony lisztjével és olajával, aki hamuban sült lepénnyel kínálta Illés prófétát (vö. 1Kir 17,7-16); és a kenyerekkel, melyeket Jézus megáld, megtör és a tanítványoknak ad, hogy szétosszák a tömegnek (vö. Mk 6,30-44). Ugyanez történik a mi adományunkkal is, akár kicsi, akár nagy, amikor örömmel és egyszerű természetességgel adjuk.
A szeretet nagyböjtjének megélése azt jelenti, hogy gondját viseljük azoknak, akik a koronavírus-járvány miatt szenvednek, elhagyottnak érzik magukat vagy aggódnak. A jövő miatti nagy bizonytalanság idején, ha emlékezetünkbe idézzük, amit az Úr az ő Szolgájának mondott: ,,Ne félj, mert megváltottalak" (Iz 43,1), szeretetünkkel bizalmat közvetítünk és megéreztetjük velük, hogy Isten gyermekeiként szereti őket.
,,Csak a szeretet által átformált, a másik ember méltóságát felismerő látásmóddal lehet a szegényeket mérhetetlen méltóságukban elismerni és megbecsülni, saját életstílusukban és kultúrájukban tiszteletben tartani, és így a társadalomba valóban integrálni" (FT, 187).
Kedves Testvérek! Életünk minden szakasza arra szolgáló idő, hogy higgyünk, reméljünk és szeressünk. Ez a felhívás, hogy a nagyböjtöt a megtérésnek, az imádságnak és javaink megosztásának útjaként éljük meg, segítsen bennünket abban, hogy közösségi és egyéni emlékezetünkben átgondoljuk az élő Krisztusból fakadó hitet, a Szentlélek fújása által ébresztett reményt és az Atya irgalmas szívéből kiapadhatatlanul forrásozó szeretetet.
Mária, a Megváltó édesanyja, aki hűen áll a kereszt tövében és az Egyház szívében, támogasson bennünket szeretetteljes jelenlétével, és a feltámadott Úr áldása kísérjen bennünket a húsvét fénye felé vezető utunkon!
Kelt a Lateráni Szent Jánosnál, 2020. november 11-én, Tours-i Szent Márton emléknapján.
Ferenc pápa
...... ..........
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vatikan_Ferenc pápa |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-14 21:03:44, vasárnap
|
| |
| |
Ferenc pápa vasárnap délben: Éljük meg az evangélium ,,törvényszegéseit"!
Február 14-én a déli Angelus előtt a mindig közel jövő, együtt érző és gyengéden szerető Istenről elmélkedett a Szentatya, utána pedig köszöntötte a szerelmeseket, üdvözölte a kedvező kolumbiai fejleményeket, és új utak keresésére buzdított az evangélium továbbadásához. Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Bővebben Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vatikan_Ferenc pápa |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-09 16:16:03, kedd
|
| |
| |
...... ..............
Kedves testvérek,
a betegek 29. Világnapjának 2021. február 11-i ünneplése, a Lourdes-i Szűzanya liturgikus emléknapja jó alkalom arra, hogy különös figyelmet fordítsunk a betegekre és azokra, akik őket a kórházakban, az idősotthonokban valamint a családokban és a közösségekben gondozzák. Különösen is gondolok azokra, akik világszerte a koronavírus-járvány következményei miatt szenvednek. Mindnyájukat, különösen is a szegényeket és a kirekesztetteket, lelki közelségemről és az Egyház szeretetteljes gondoskodásáról biztosítom.
1. Ennek a napnak témája abból az evangéliumi szakaszból származik, ahol Jézus azok képmutatását kritizálja, akik nem azt teszik, amit hirdetnek (vö. Mt 23,1 - 12). Amikor hitünk üres szavakra redukálódik, nem törődve mások életével és szükségleteivel, hitvallásunk aligha van összhangban a való élettel. A veszély nagy. Jézus ezért használ kemény szavakat, amikor önmagunk bálványozásának veszélyéről van szó, és így tanít minket: ,,Egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok" (8. vers).
Jézus kritikája azok iránt, akik ,,beszélnek, de nem cselekszenek" (vö. 3. vers), mindig és mindenki számára hasznos, mivel egyikünk sincs védve az álszentség súlyos gonoszságától, ami megakadályozza, hogy az egyetlen Atya gyermekeként növekedjünk, mint olyanok, akik egyetemes testvériség megélésére kaptak meghívást.
Testvéreink szükségleteivel szembesülve, Jézus a képmutatással teljesen ellentétes magatartást állít szemünk elé. Arra hív meg minket, hogy álljunk meg, figyeljünk, közvetlen és személyes kapcsolatot alakítsunk ki másokkal, empátiát és együttérzést tápláljunk irántuk, hagyjuk, hogy szenvedésük annyira megérintsen minket, hogy szolgálatukra akarjunk állni (vö. Lk 10,30-35).
2. A betegség tapasztalata ráébreszt saját sérülékenységünkre és a másoktól való velünk született függésünkre. Teremtményi mivoltunk ezáltal lesz még nyilvánvalóbb, mert megtapasztaljuk Istentől való egyértelmű függőségünket. A félelem, a zavar, a bizonytalanság, néha pedig a megdöbbenés is birtokba veheti elménket és szívünket, ha betegek vagyunk; tehetetlennek érezzük magunkat, mivel egészségünk nem a képességeinktől vagy az aggodalmaskodásunktól függ (vö. Mt 6,27).
A betegség felveti az élet értelmének kérdését, amelyet hittel Isten elé hozunk: ez az egzisztencia új irányára és értelmére irányuló kérdés, amire előfordulhat, hogy nem kapunk azonnal választ. Rokonaink és barátaink sem tudnak mindig segíteni minket ebben a fáradtságos keresésben.
Jób bibliai alakja e tekintetben jelképértékű. Felesége és barátai nincsenek mellette a szerencsétlenségében, sőt, hibáztatják és csak súlyosbítják magányát és szorongását. Jób elhagyatottnak és félreértettnek érzi magát. De épp e rendkívüli kiszolgáltatottsága által utasít el minden képmutatást, és választja az őszinteség útját Isten és embertársai felé. Olyan kitartóan kiált Istenhez, hogy Isten végül válaszol neki, új látóhatárt nyitva előtte. Megerősíti abban, hogy szenvedése nem büntetés vagy az Istentől való elszakadás állapota, még kevésbé Isten közönyének a jele. Jób megsebzett és meggyógyított szívéből fakad ezután a megindító vallomás az Úr felé: ,,Azelőtt csak hírből hallottam felőled, most azonban saját szememmel láttalak." (Jób 42,5).
3. A betegségnek mindig van arca, nem is csak egy: minden beteg arca, de azoké is, akik figyelmen kívül hagyva, kirekesztve érzik magukat és akik olyan társadalmi igazságtalanságok áldozatává válnak, amelyek megtagadják számukra az alapvető jogokat (vö. Fratelli tutti, 22). A jelenlegi világjárvány az egészségügyi rendszerek egyenlőtlenségeit, valamint a betegellátás terén mutatkozó hiányokat is felszínre hozta. Az idős, gyenge és kiszolgáltatott emberek nem mindig kapnak méltányos egészségügyi ellátását. Ez politikai döntésektől, az erőforrás-gazdálkodástól és a felelős pozíciókat betöltő személyek elkötelezettségétől függ. A betegek gondozására és beteg testvéreink ápolására erőforrásokat fordított erőforrás elsőbbséget élvez, ami azzal az alapelvvel függ össze, hogy az egészség elsődleges fontosságú közjó. Ugyanakkor a világjárvány rávilágított az egészségügyi személyzet, az önkéntesek, a dolgozók, a lelkipásztorok, a szerzetesek és szerzetesnők elkötelezettségére és nagylelkűségére is, akik profi módon, felelősségtudattal és felebaráti szeretettől indíttatva segítették, kezelték, vigasztalták és szolgálták a számtalan beteget és családtagjaikat. Férfiak és nők csendes sokasága döntött úgy, hogy ezekre az arcokra tekintenek és vállalják a betegek szenvedéseit, akiket a közös emberi család tagjaként testvéreiknek éreztek.
A közelség egy értékes balzsam, amely támaszt és vigaszt nyújt a betegeknek szenvedéseikben. Keresztényként ezt a közelséget Jézus Krisztus, az irgalmas szamaritánus szeretetének jeleként éljük meg, aki együttérzéssel közelít minden bűntől megsebzett ember felé. A Szentlélek működése által Krisztussal egyesülve arra kaptunk meghívást, hogy irgalmasok legyünk, mint az Atya, és különösen is szeressük gyenge, beteg és szenvedő testvéreinket (vö. Ján 13,34 - 35). Ezt a közelséget nemcsak egyénként, hanem közösségként is megtapasztaljuk: a Krisztusban való testvéri szeretet valóban létrehoz egy gyógyító közösséget, amely senkit sem hagy hátra, amely befogadó, különösen is a leginkább rászorultak iránt.
Itt szeretném megemlíteni a testvéri szolidaritás fontosságát, amely a szolgálatban válik konkréttá és változatos formákat ölthet, amelyek mind felebarátaink támogatására irányulnak. ,,A szolgálat azt jelenti, hogy gondját viseljük azoknak, akik törékenyek a családunkban, a társadalomban, a népünkben." (Homília Havannában 2015. szeptember 20-án). Ebben a szolgálatban mindenki képes arra ,,hogy félretegye kívánalmait, elvárásait, mindenhatóságra irányuló vágyait a legtörékenyebbek konkrét tekintetének színe előtt. (...) A szolgálat mindig a testvér arcát nézi, érinti az ő testét, érzi az ő közelségét olyannyira, hogy nemegyszer ,,el is kell viselnie", miközben segíteni próbálja. Ezért a szolgálat sosem ideológiai, minthogy nem eszméket, hanem személyeket szolgál." (Uo.)
4. Abban, hogy egy terápia jó legyen a kapcsolat döntő jelentőségű, ami lehetővé teszi a beteg holisztikus megközelítését. Ennek a szempontnak a kiemelése segíthet az orvosoknak, az ápolóknak, a szakembereknek és az önkénteseknek, hogy felelősnek érezzél magukat abban, hogy a betegeket a gyógyulás olyan útján vezessék, ami a bizalmon alapuló személyes kapcsolatra épül. (vö. Nuova Carta degli Operatori Sanitari [2016], 4). Ez egyfajta szerződéskötést jelent a gondozásra szorulók és az ellátást nyújtók között, ami a kölcsönös bizalmon és tiszteleten, az őszinteségen és a segítőkészségen alapszik, így segít legyőzni a védekező attitűdöket, középpontba állítani a betegek méltóságát, megőrizni az egészségügyi dolgozók szakmaiságát és elősegíteni a jó kapcsolatot a betegek családjával.
A betegekkel való ilyesfajta kapcsolat kiapadhatatlan motivációs- és erőforrást találhat Krisztus szeretetében, miként azt azoknak a férfiaknak és nőknek a tanúbizonysága is mutatja, akik évezredeken keresztül a szenvedők szolgálatára szentelték magukat. Ugyanis Krisztus halálának és feltámadásának misztériuma annak a szeretetnek a forrása, amely képes hiteles értelmet adni a betegek és ápolóik élethelyzetének. Az evangélium sokszor alátámasztja ezt azzal, hogy bemutatja, hogy Jézus nem varázslattal gyógyít, hanem a gyógyulások mindig egy találkozásnak, egy személyközi kapcsolatnak az eredményei, amelyben Jézus által felajánlott isteni ajándék választ talál azok hitében, akik befogadják. Ez foglalja össze a Jézus által gyakran elismételt kifejezés: ,,A hited megmentett téged."
5. Kedves testvérek, a szeretetparancsnak, amelyet Jézus tanítványaira hagyott, konkrét megvalósulása a betegekkel való kapcsolatban történik meg. Egy társadalom annál inkább emberi, minél inkább hatékonyan törődik a testvéri szeretet jegyében az esendő és szenvedő tagjaival. Törekedjünk e cél elérésére, hogy senki ne érezze magát egyedül, kirekesztve vagy magára hagyva.
Máriára, az Irgalmasság és a Betegek Anyjára bízom a betegeket, az egészségügyi dolgozókat és mindazokat, akik nagylelkűen segítik szenvedő testvéreiket. A Lourdes-i barlangból és szerte a világon számos más szentélyéből Ő támogassa hitünket és reménységünket, és segítsen abban, hogy testvéri szeretettel viseljük gondját egymásnak. Mindenkinek szívből küldöm áldásomat.
A Lateráni Szent Jánosnál, 2020. december 20-án, Advent 4. vasárnapján. Ferenc pápa |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vatikan_Ferenc pápa |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-07 20:18:53, vasárnap
|
| |
| |
Az oltás eszközt ad a kezünkbe, hogy tiszteljük és megmentsük az élet ajándékát. Mivel pedig minden élet sérthetetlen, senkit nem szabad kihagyni a védőoltásból. A szegények, a kisebbségek, a menekültek, a kirekesztettek vannak a legjobban kitéve a vírusnak.
A Nemzetközi Karitász (Caritas Internationalis) és az Átfogó Emberi Fejlődés Előmozdításának Dikasztériuma közös nyilatkozatban fordult az ENSZ Biztonsági Tanácsához, hangsúlyozva, hogy mindenkinek joga van a Covid-19-vírus elleni védőoltáshoz. Közleményükben rendkívüli ülés összehívását szorgalmazzák.
Luis Antonio Tagle bíboros, a Caritas Internationalis elnöke, valamint Peter Turkson bíboros, az Átfogó Emberi Fejlődés Előmozdítása Dikasztériumának prefektusa, továbbá Aloysius John, a Nemzetközi Karitász főtitkára egyértelmű és részletes nyilatkozatban fordulnak az ENSZ-hez. Azt kérik, hogy minden ország - különösen a hátrányos helyzetű országok - számára tegyék elérhetővé a Covid-19-vírus elleni vakcinát.
A pandémia felszínre hozta az emberi lét törékenységét és sebezhetőségét - áll közleményükben. - A vírus terjedése ellen az emberi közösség igyekezett szolidárisan fellépni: szociális távolságtartással, karanténnal, a határok lezárásával, valamint a digitális technológia nagymértékű használatával.
Ferenc pápa többször hangsúlyozta, hogy a vírus egyesített bennünket, s hogy csak a szolidaritás által lábalhatunk ki a járványból.
Idén a védőoltások kerültek a figyelem középpontjába és adtak okot a reményre. Az északi félteke gazdag nemzetei pénzt fektettek be az oltóanyagok kifejlesztésébe, és most várják megtérülését. A vakcinába helyezték a reményt, hogy újraindulhasson a gazdasági és a társadalmi élet. Ám ez a folyamat a világ északi részét helyezte a középpontba, kihagyva a föld déli országait, ahol a szegények többsége él. A Nemzetközi Karitász és a vatikáni dikasztérium által közzétett nyilatkozat emlékeztet Ferenc pápa szavaira, aki mindenkit arra buzdított, hogy jelentkezzen az oltásra, mert ez a felelős viselkedés, mely a társadalom javára szolgál. Mindenkinek hozzá kell jutnia a vakcinához, senkit nem szabad kizárni belőle amiatt, mert szegény. A Szentszék is beoltatott szegény embereket - olvasható az ENSZ Biztonsági Tanácsának küldött dokumentumban.
Kulcsfontosságú pillanatban vagyunk, amikor megélhetjük a szeretetszolgálat csodáját, és együtt megmenthetjük a globalizált világot. Az oltóanyag egyenlőtlen elosztása problémát okoz a déli országokban, ahol égető szükség volna rá. Mindenki számára egyformán elérhetővé kell tenni a védőoltásokat. Aggódunk az afrikai közösségekért, valamint Latin-Amerika és Ázsia szegényebb nemzeteiért - írják a főpásztorok.
Az oltás eszközt ad a kezünkbe, hogy tiszteljük és megmentsük az élet ajándékát. Mivel pedig minden élet sérthetetlen, senkit nem szabad kihagyni a védőoltásból. A szegények, a kisebbségek, a menekültek, a kirekesztettek vannak a legjobban kitéve a vírusnak.
Erkölcsi kötelességünk gondoskodni róluk, ugyanis ha magukra hagyjuk őket, a közösséget is veszélyeztetjük. Kollektív jólétünk attól függ, hogyan gondoskodunk a legutolsókról.
A politikai vezetők ne csak saját nemzetük vagy politikai táboruk érdekét nézzék! Ez a pandémia világbiztonsági problémát vet föl, amely az egész emberi családot fenyegeti. Ha pusztán nemzeti stratégia szempontjából közelítjük meg a vakcinakérdést, teljes erkölcsi kudarchoz vezet, mert nem sietünk a leginkább kiszolgáltatottak segítségére az egész világon.
A jelenlegi vakcinaválságot a globális egészségügyi helyzet távlatában kell szemlélni. Sok kevésbé fejlett országban nem áll rendelkezésre megfelelő alaporvosi hálózat és eszköz ahhoz, hogy megfelelően tárolják az oltóanyagot. A távoli agrárövezetekben élők nincsenek kellőképpen felkészítve, és ki vannak téve más, ott elterjedt fertőző betegségeknek.
Ha a pandémia kezelése kicsúszik a déli államok kezéből, az újabb globális humanitárius válságot idézhet elő.
A Nemzetközi Karitász és az Átfogó Emberi Fejlődés Előmozdításának Dikasztériuma közös felhívásában kitér a szegényebb országok adósságkezelésére is, ami - az ENSZ-hez küldött nyilatkozatban foglaltak szerint - átvizsgálásra szorul. Ezáltal javítani lehetne az orvosi szolgáltatásokat és az egészségügyi struktúrát ezekben az országokban: az adósság visszafizetésére szánt pénzt az egészségügyi biztonság megerősítésére fordíthatnák. A közleményben hangsúlyozzák:
a vakcinák szabadalmának kérdését is sürgősen meg kell vizsgálni, hogy Afrikában, Latin-Amerikában és Ázsiában is gyárthassák, és oltóanyaghoz juthassanak, mielőtt késő lenne.
Be kell vonni a helyi szereplőket, elsősorban a vallási szervezeteket, mert ők rendelkeznek az alapvető felszereléssel és kapcsolatban állnak a legkiszolgáltatottabb személyekkel, így a menekültekkel és a kirekesztettekkel.
Forrás: Vatikáni Rádió
Magyar Kurír 2021.02.06 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vatikan_Ferenc pápa |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-07 20:15:31, vasárnap
|
| |
| |
Január 25-én, valamint 26-án az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció módosítást adott ki az Általános Római Naptárral kapcsolatban. A két dekrétum magyar fordítását az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük. Link
...... .............jpg)
- DEKRÉTUM
Szent Márta, Mária és Lázár ünnepléséről
az Általános Római Naptárban
A betániai házban az Úr Jézus családias légkörben élhette meg Márta, Mária és Lázár barátságát, és ezért a János-evangélium megerősíti, hogy szerette őket. Márta nagylelkűen vendégül látta őt, Mária nyitott szívvel hallgatta tanítását, Lázár pedig elhagyta a sírt annak parancsára, Aki legyőzte a halált.
A Latin Egyházban hagyományosan jelen lévő bizonytalanság Mária személyével kapcsolatban - ti. Márta testvére azonos-e Mária Magdolnával, akinek Krisztus megjelent feltámadása után; avagy a bűnös nővel, akinek az Úr megbocsátotta bűneit - volt a döntő érv amellett, hogy július 29-én csak Márta neve szerepeljen a római naptárban. A legújabb idők tanulmányai azonban megoldották a problémát, s már ez az állapot lelhető fel a Martirologium Romanumban, mely ezen a napon Máriáról és Lázárról is megemlékezik. Néhány részleges naptárban is együtt ünneplik a három testvért ezen a napon.
Éppen ezért, figyelembe véve evangéliumi tanúságtételük jelentőségét, jelesül, hogy vendégül látták házukban az Úr Jézust, figyelemmel hallgatták tanítását, és hitték, hogy ő a feltámadás és az élet, Ferenc pápa - elfogadva ennek a Dikasztériumnak a javaslatát - úgy rendelkezett, hogy július 29-e az Általános Római Naptárban Szent Márta, Mária és Lázár emléknapja legyen.
Az emléknap a fenti módon jelenjen meg az összes naptárban és a szentmise, valamint a zsolozsma végzésére használt könyvekben. A liturgikus szövegek módosulása fellelhető a jelen dekrétum függelékeként. A püspöki konferenciák feladata a fordítás elkészítése és jóváhagyása, majd - ezen Dikasztérium általi megerősítését követően - publikálása.
Minden ezzel ellentétes rendelkezés hatályát veszti.
Kelt az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció székhelyén 2021. január 26-án, Szent Timóteus és Titusz püspökök emléknapján.
Robert Card. Sarah
prefektus
Arthur Roche
érsek, titkár
Forrás: Magyar Liturgikus és Egyházzenei Intézet
Magyar Kurír
#liturgia #szentek és boldogok #ünnepek #Vatikán #vatikáni intézmények
KULTÚRA
Bingeni Szent Hildegárd apátnő, egyháztanító
KULTÚRA
Szent Márta
KULTÚRA
Avilai Szent János pap, egyháztanító
KITEKINTŐ
Új liturgikus dekrétumok - Az 1962-es misekönyv bővítése új szentek ünnepeivel és hét új prefációval
KULTÚRA
Az erények teológiai és egyházfegyelmi értelmezése Nareki Szent Gergely műve alapján
KITEKINTŐ
Bekerül az Általános római naptárba a Loretói Szűzanya nem kötelező emléknapja
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vatikan_Ferenc pápa |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/115 oldal
|
Bejegyzések száma: 1142
|
|
|
|
2021. Július
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | 3 | 4 | |
| 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | |
| 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | |
| 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | |
| 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
745 db bejegyzés |
| Összes: |
47466 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1563
- e Hét: 8253
- e Hónap: 20929
- e Év: 254676
|
|
|
Offline
