|
 2/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 31
|
|
|
|
|
|
2020-08-27 17:43:29, csütörtök
|
| |
| |
Pethes Mária - Afrikai passzát
afrikai passzát vagyok
globális felmelegedést hozok
felolvasztom a Földbolygót
nyelvemen a Mozart-golyót
ha akarod az északi-sarkot
a délivel összemelegítem
le ne vedd rólam a szemed
minden mozdulatom kövesd
magam vagyok a Laokoon
kezem-lábam körbefon
nyolc karral Síva bűvészkedem
csípőmön a Szaturnusz gyűrűjét keringetem
bűbájommal behálózlak
rosszabb vagyok mint az Anyag
nem tudsz leszokni rólam
akkor se ha akarsz
vad tűzhányó szendereg ölemben
annyi lesz neked ha megébredek
evakuállak magadból
megszorítalak ahol nem is várod
összes rébuszodra rátalálok
minden izmomra gyúrok
edzett tájfunnal jövök
ha elém állsz hogy: Lövök
megadom magam
mindent hagyok vagy akarok
az őrületig felmegyek
lift nélkül emeleteket
fújd el a gyertyát
oltsd el a lámpát
ne pazaroljuk az áramot
sugárzó égitest vagyok
Forrás : Barbizoni elégiák verseskötet 9 oldal (2008)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pethes Mária |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-07-01 18:02:00, szerda
|
| |
| |
Pethes Mária : Fohász
Ments meg, Uram minket az irigységtől.
Világosítsd meg értelmünket, hadd
legyünk bölcsek, mint a téged köszöntő
Három Királyok.
Legyünk mindannyian Boldizsárok,
így eszünkbe se jutna mások fölé
helyezni magunkat. Úgy add szívünkbe
az emberséget, miképpen kéretlenül méred
ránk csapásaidat. S ha azokra méltók vagyunk,
bízz bennünk, egyszer talán megértjük,
hogy nem csapdát kell állítani a jószándék köveiből.
Engedd, hogy örülni tudjunk
a fontos részleteknek, és mindannyian
megtapasztalhassuk az adás örömét.
Hagyd meg nekünk a derűt,
hogy gyötrelmeinket elviseljük, és a reményt,
amivel minden körülmények között
tettre készek leszünk.
Kérünk Téged, hallgass meg minket,
és mert újra jönnek a hét szűk esztendők,
vezesd hozzánk Szövetségesünket,
akivel a rosszban is osztozhatunk.
Szétszórt népünkből kovácsolj nemzetet,
És adj igaz szavakat a szánkba, hogy itt a
földön virradjon ránk a te Atyád országa.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pethes Mária |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-06-02 11:33:16, kedd
|
| |
| |
Duett - Pethes Mária gondolata
,,íratlan játékszabályokat
követünk. ki tudja mégis
mitől válik szükségtelenné
a nélkülözhetetlen? miért lesz
idővel felesleges a becézés,
ahogyan a kulcsát vesztett zár?
nézd, Kedves, utánad sikolt."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pethes Mária |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-05-28 18:14:58, csütörtök
|
| |
| |
Pethes Mária gondolata
"Innen nem hallani, ahogy a létet
viharbömbölés zengeti. ide szelíd
esők pihenni jönnek, kiszabadítja
a sár csapdájából megfürdeti
a virágokat egy szerelmi ének."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pethes Mária |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-04-06 13:35:51, hétfő
|
| |
| |
DUETT
Orbók Ildikó fotója - Pethes Mária gondolata
,,Két lélekhang összecsendülése" Pethes Mária
ott vagy a lombot repesztő gesztenyék kánonjában
a föld hasán kongázó diók béketűrésében
a kerti asztalnál gyónó árnyékban
az egyenlő bánásmóddal kecsegtető szalmaszálban
a tudást vakon megelőlegező hitben
a pillanatot felboncoló nagyítás hatalmában
az egyetlen szó jelentésében ott vagy
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pethes Mária |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-03-03 18:11:03, kedd
|
| |
| |
Pethes Mária : útszakaszok
a legtisztább hangnak otthont adó szájnak,
örökké élő dalnak véltelek. mikor lettél
az elemek tétova tisztásán iázó arkangyal,
jövendőmondó visszhang, zsebkendőből
kimoshatatlan vérfolt, kivágott fa fűrész-
poros árnyéka, ostorcsapáseső?
semmire sem jutottam a siránkozással.
halványuló dicsőségeidet becsomagoltam,
világ körüli utazásra indultam kifosztott
kincseskamrámban, de a messzeséghez
szoktatott szemem már nem bízott
a holtbiztos látóhatárban. felfedezetlen
földrészig hurcoltam arcod, rákasíroztam
hegyvonulatok ráncait. hagytam, hogy
a házaknak megvetőn sugdosson
rólad a szél.
*
idővel elhittelek mint az esővel lefegyverzett
füvek a túlélést. felismertem magam a tócsák
hályogos tekintetében. nem törődtem azzal,
mit látnak belőlem mások: egy tűsarkú cipőt?
csipkés fehérneműt? megbomlott mániát? egy
indítékot, amiben zárkózottá váltam? egy sémát,
amit Anyám rám hagyott?
hazatértemkor boldogan tapadt a város
lábam nyomába. éppen utcabál volt, a térzene
a táncolók fölött körbeszállt. vagy hét varjú
volt az? illatos tolluk a bokorban szeretkező
pár hajába hullt. és megnőtt az öregek
tekintélye, akik azt mondták: ez a világ rendje,
ami most van, így marad örökre. és rogyásig
porzott a tánc.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pethes Mária |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-24 11:24:25, péntek
|
| |
| |
Pethes Mária: A honvágy állandósága
Ha álmaidban felsír egy vadgalamb,
anyád hangját idézi. Sokáig visszhangzik
benned, mint közeli találkozás öröme.
A bánat mágneses terében élsz. Az óramutató
kattanása megrezegteti a levegőt.
Három óra. Ez az elhalasztott exitus ideje.
Van benne valami fokozott boldogság.
Mint a késleltetett ejtőernyőnyitással végzett ugrás.
Nagy akaraterő szükséges ahhoz, hogy kellő időben
vessünk véget a szabadesésnek.
*
Az érkezés örömébe mindig egy elhagyott
helyszín fájdalma vegyül. Agyadba üreget váj
és belülről orrba vág a félelem. A vér kis térképet
pettyez ingedre. Azt böngészed, hogy
tévedhetetlenül megtaláld az utat a szecessziós
díszek alatt roskadozó fasorban. Fenyőcinke tolla
villan, mint vasutas zseblámpa fénye.
Félbehagyott versek zsongásában haladsz.
Állandó honvágy gyötör. Az öröklét ígéretét dalolja
feletted egy madár. Megrepeszti az ég kristálykupoláját.
Reggel ezért lesz a fűszálakon az a sok kristályszilánk.
*
A szerelem idolja, ölelkező fák Laokoon-csoportja
mellett mész és arra vágysz életed egyre szűkülő
terében, hogy megöleld azt, aki nem húzza át neved
az emlékezetében. Kiszolgáltatod magad az örökkének.
Ennél sebezhetőbb nem lehetsz. De már művészi szintre
emelted a tévelygést. Életrajzodban totemoszlopot
épít a veszteség, s az idő azok nevét faragja rá, akik szerettek.
Belevakulsz az emlékek ívhegesztő fényébe. Senki nem lát,
azt az egyet kivéve, akit ma megölelsz, s akinek sejtelme sincs,
hogy közben elmúlik az üresség, amitől annyira rettegsz.
*
Új helyet keresel magadnak, mint kedves tárgyaidnak
az életedben. A soha sem késő frázisának emlékművet
emelsz. Mint levélen billegő harmaton, átsüt emlékeiden
a Nap. Az elszakadás márvány keresztjét hordozod.
Sziklanehéz. Gondolatok matrjoskababáit rendezgeted.
Már nem kérdezel. A válaszok benned keringnek.
És tudod, melyik akad el a szívedben
majd egy végzetes napon.
*
Gránátalma illatú volt a kert. Hullott levelekre
fröccsent a leve. Akár a disznóvér, mondtad,
miközben én rejtélyes tárgyak körvonalába
kapaszkodtam, nehogy felszippantson
az átélt élmény. Vagy tekinteted mélye.
Ismerem a mindennapok nehézkedési törvényét.
Olyan elszántan igyekszem a magasba, ahogy
elnehezült hattyú száll fel a vízről. Idegen életek
csendjébe hallgatózom. A magamét már kiismertem:
borostyánba kövült bogár kiáltása. Rám fonódik
az öregség indája, én Szerelmesemre. És harmadnapon
úgy találnak ránk, mint vulkániszapba
zárványozódott emberpárra.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pethes Mária |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-11 21:00:37, szombat
|
| |
| |
Pethes Mária
az élet öröme - Pethes Zoénak
a hold gyermeke vagy
éjszaka te virrasztasz
és amikor a világ ébren van
te szebb világot álmodsz
az elcsigázott embereknek
véredben apád szenvedélye
anyád szelídsége kering megtalálod
az aranyvesszőt amit elrejtett az erdő
magas fű fedi be lépted nyomát
hogy a gonosz ne találjon rád
az élet tiszta öröme vagy ragyogó
fény a lét versenypályája fölött
szemedbe térnek nyugovóra a csillagok
és amikor szépségedben gyönyörködik
az Úr megbocsát nekünk
hangodban az Éden folyói csobognak
és kacagásodra virágot bont a fagyban
az illatos szegfű és ha altatót énekelsz
a kertben Isten hanyatt dől a fűben
hajából kiszöknek az ég ékkövei
nem kellenek fegyverek örök
a szeretet hirdeted a vadrózsának
bekiáltod a hangyabolyba béke
megsimogatod a derékba törött
szilvafa csonkját nedveiben felberreg
az élni akarás
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pethes Mária |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-08 13:41:52, szerda
|
| |
| |
Pethes Mária : Vannak sebek
Vannak sebek
Melyeket vitézül állunk
Harcában elveszetteket eltemetjük
Szívünkre pecsételt heget
Szédülten cipeljük
Míg sírba szállunk
Vannak sebek
Amelyeket angyalkéz
Simít homlokunkra
Ostorcsapásként fáj a kínja
Érzékcsalódásunk vezeti
A becéző kezet
Akiét vártuk
Holtabbnál holtabb nem lehet
Vannak sebek
Melyek intő jelként
Hasítják fel emlékezetünket
Ostobán feledjük régi tanulságunk
Újra és újra vesztesekké válunk
Vannak sebek
Melyek egy illattól
Régi kedves dallamtól
Rekedt szirénák búgnak fel bennünk
Dobhártyánkat bezúzva
Érrendszerünket felrobbantva
Emlékterrorral törnek ellenünk
Vannak sebek
Melyek begyógyíthatatlanok
Folyton felfakadnak
Kötésükön átüt a bánat
Melyeket mindig felkaparnak
És örökkön-örökké fájnak
Vannak sebek
Melyeket szívünkön rejtve viselünk
Senkinek meg nem mutatjuk
Csak magányos éjjeleinken
Emeljük az égre csendben
És titkon megsiratjuk
Forrás : Pethes Mária - Vannak sebek | Hangulatjátékok 2014. szeptember 14.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pethes Mária |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-11-21 19:00:16, csütörtök
|
| |
| |
Pethes Mária - Magasztalások
megüli az ősz a tájat
a meg nem született dalok
fájnak legjobban a fáknak
rőt lángokat lenget lombjukban
a szél az aszfalt búsan búg
nincs kiút
mondom az igét
súgom ámen
uram szabadíts meg a kísértőtől
ezután másból egyen örömöt
más lelkéből oltsa szomját
nevem kimondása előtt némuljon el
mint családosok közt az árva
és sóhajtsa
nincs kiút
mondom az igét
nyögöm ámen
megszoktam hogy fáj bennem
már észre sem veszem rózsaszirmok
villognak a kertben felismeréseken zuhanok
át a kettősségbe a százfelé szakadásba
az egyedülségbe
köd őrzi a tájat
az elmúlás forgatja a mindenség kerekét
zűrzavar zörög a világban
szaporodik az elválás
az egyesülés utáni vágyban
a csönd fülsiketítő lármájában
zajok sunyi settenkedésében
az idő katatón kattogásában
a végtelent végessé varázsoló esőben
mondom az igét
lehelem ámen
surran a vágy
mint kövek között az ékszergyík
éltess engem
magasztalj a csillagokig
te drága senkisem
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pethes Mária |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 31
|
|
|
|
2021. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
181 db bejegyzés |
| e év: |
1996 db bejegyzés |
| Összes: |
10039 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 542
- e Hét: 5158
- e Hónap: 8908
- e Év: 77828
|
|
|
Offline
