|
 2/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 18
|
|
|
|
|
|
2020-09-09 18:38:19, szerda
|
| |
| |
Csepeli Szabó Béla - Katóka
Kató, Katóka:
nem is tudom, hogy oly sok év után,
milyennek fessem Őt?
Egy Renoir-kép jut eszembe róla,
s egy régi délután:
a háttérben a nyár impressziója,
s a tájban ő, a kis fonó leány,
ki ma is megkísért.
úgy hallom ma is léptei neszét
s halk lélegzetét
szívem derűs utcáiból,
mint réges-rég...
A szeme vidám, fecskevillámú ég,
s a szája pici csók-kemence volt,
mely folyton duruzsolt,
s jól emlékszem, hogy éhemet eloltsa,
mindig volt benne meleg csók-cipócska,
melyeknek ma is érzem jó ízét...
Hogy milyen lány volt Asztalos Katóka?
Az ifjúságom jut eszembe róla,
az első csók, az első pásztoróra,
mit mondjak róla még?
Életszomj I.-II. kötetből (1999.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-18 16:59:01, kedd
|
| |
| |
AZ ÉDENTŐL TÁVOL - EGY "ASSZONYARCÚ NYÁRRÓL
Csepeli Szabó Béla - Szépanyáinkról
Nagy, fel-fel szikrázó éjeken,
a csillagok úgy pattognak eléjük
mint milliárdnyi kukoricaszem...
Kedves, fejkendős parasztasszonyok:
átmelegítik talpukkal a földet,
s ránk nevetve a felhős táj fölött,
átlépik bennünk az Időt.
Kutatva nézem Őket: öregek vagy fiatalok?
Szép, holdas arcuk, kék szemük,
s egykor kemény ráncokba tört
kisimult homlokuk,
azt mutatja, hogy - nincs koruk.
Míg szívem tisztára söpört
forró, széljárta udvarán
óriás - árnyuk átlobog,
hatalmas, örök áradással
dalolnak róluk a folyók,
s beragyogják világomat,
mert míg a feltört ég alatt,
és messze, messze, messze benn
életre éhes szívemen
suhog a tűz, a vér, a víz,
s pereg a mag,
holt szépanyáink lábnyomán
a halál pusztáiba is,
csillagot szór a szerelem, -
S élet fakad.
Életszomj I.-II. kötet (1999)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-06 15:47:15, csütörtök
|
| |
| |
Csepeli Szabó Béla - Szónoki bravúr
- Le a kalappal! Megint remekeltél!
El kell ismernem, jól fűzöd a szót.
Alany? Állítmány? Minden a helyén volt,
jelzők, idő- és helyhatározók.
És az a sok-sok ravasz fordulat,
kimért szünetek, bölcs idézetek!
Azt már nem tudom, hogy miről beszéltél,
de remek voltál öregem. R e m e k!
S ahogy szerkesztel? Elkápráztató.
Micsoda stílus. Könnyed és finom.
Sehol egy durva, nyelvtani csomó,
nyers indulatszó, botlás, lazaság,
vagy - isten őrizz! - rossz igealak!
Nem tulzok. Hidd el: megbámultalak.
Mit mondhatok még? Zavarban vagyok.
Az én nyelvem nem egykönnyen forog,
hiszen nem pálca, karmesteri bot,
csak tüzes szerszám: fémöntő kanál,
mely lassan, mélyről emeli a szót,
hogy' dicsérne hát méltón tégedet?
Ezért inkább, ha meg nem sértelek,
azt kérem tőled, mondd el, hogy lehet,
hogy ennyi csinnel, szónoki bravúrral,
nem mondasz soha -
semmi lényegest?
Aranymosó című kötetből (1989) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-03-17 19:35:07, kedd
|
| |
| |
Csepeli Szabó Béla - Emberként élni
Élni szeretnék, élni,
kis csárdákba betérni,
tiszta asztalnál ülni,
jókedvben elmerülni,
menni, dalolva egyre,
Nap-aranyozta hegyre,
rónán, erdőkön által,
néhány hű jó baráttal,
élni, felemelt fejjel,
vívni fergetegekkel,
pásztortüzeknél állni,
kovácsként kalapálni,
leülni hidak alján,
makadámkövek halmán,
élni: félelem nélkül,
esőt várni az égbül,
pirult kenyeret szegni,
folyóknál tekeregni,
eldőlni nagyszerűen,
s hemperegni a fűben,
megbámulni a várost,
a párától homályost,
őszi avarban járni,
s békés egekbe szállni,
óvni kisfiam, lányom,
s anyámat, meg ne fázzon!...
Élni szeretnék, élni,
fészkembe hazatérni,
lesni a naplementét,
vetkőző párom keblét,
s úgy ölelni, hogy benne
Ő is örömét lelje,
élni, vágyban lobogva,
vénen is mosolyogva,
élni, emberként, szépen,
s meghalni hóesésben.
1958/1998.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-19 17:23:50, vasárnap
|
| |
| |
Csepeli Szabó Béla - Asszonyvárás téli estén
Kint még fagyos, fehér a föld,
az ég homályban áll.
A Napot elnyelte a köd,
a kert: grönlandi táj.
Előttem forró fekete:
egy csésze tűz heve.
Kortyolgatom s arcomba száll
a brazil nyár szele.
Ha ma sem jössz el, meghalok,
gyötör hideg, meleg,
nélküled jégkunyhó a ház,
mely jégtáblán lebeg,
de hogyha eljössz kedvesem,
egyetlen éj alatt,
száz tavaszt élhetsz át velem,
s száz fénylő, szép
nyarat...
Kint még a tél farkasa jár,
grönlandi szél üvölt,
jöjj kedvesem, ha átölelsz,
gyönyörű lesz
a Föld...
Életszomj I.-II. kötetből (1999.)
www.csepeliszabo.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-10 16:53:20, péntek
|
| |
| |
Csepeli Szabó Béla - Aki előtt letérdepeltem a hóba
Kedves, te jól tudod, hogy én,
- vert bár nem egyszer nyers, jeges tél, -
még a legkínzóbb gondjaimban sem
hódoltam senkinek se,-
de te! Micsoda téli délelőtt! Öt perce sincs, hogy
ég és föld előtt - e csöpp virág előtt
a havas domb tövén, letérdepeltem én!
Nézd, hóvirág!
Mily büszke, szép! Fehér harangján
szinte ég, vakít a tisztaság!
Figyeld csak: a jég s hó ellenében, mily
zengve-zúg belőle a fenséges önérzet,
hogy "íme, itt vagyok! Élek!"
S meghirdetem - a téli szél hiába tép -
a tavasz eljövetelét!"
Jöjj hát,
jöjj, jöjj, siess kedves! Hallgassuk,
mit harangoz ez a kis nevető hős, derűs próféta,
égi követ,
aki bár sohasem érheti meg a májusi lobogást,
mégis, lám bennünk és mindenekben,
tornyoknál ékesebben, zúgja, harsogja fennen
a szerelmet és a megújhodást!
Életszomj I.-II. kötetből (1999.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-01-24 18:06:02, csütörtök
|
| |
| |
Csepeli Szabó Béla - HIT ÉS TUDÁSVÁGY
Baranyi Ferenchez
Tudni...
Mily jó is lenne tudni, "mindent" tudni,
a mélységekből hegycsúcsokra jutni,
s felszikráztatni a Gondolatot,
követni Bolyai és Gauss szellemét,
Galileit, Newtont, a Törvényeket,
s a csillagászok sok-sok kézjegyét,
hisz' szomjazom és vágyam mérhetetlen,
de nincs idő, se mód,
hogy elkószáljak fent a végtelenben,
a Tér sejtelmes viaduktjain,
így hát fájó, de Einsteint alig értem,
s Bach és Beethoven térdre ejt...
Ki szólhat meg ezért?
Átvágtam magam sok bölcs, sűrű könyvön,
s míg élek hallom Homérosz Énekét,
amint dörögve zuhog, hull alá
a Görög Szellem zord csúcsairól, ¬
és megcsodáltam a Vésők Csodáit,
Leonardót és Michelangelót,
s felizzottam Van Gogh színeiben,
mint szerelmesek csókjában a vér,
nászuk tündöklő vásznain,
de mind ez mélyen lelkem rejtekén
él és sugárzik homlokom mögött,
fecsegni róluk - méltatlan vagyok...
Ó, és Ő - Shakespeare? Róla is
csak sejtem én, hogy Hamlet, Ő,
s hogy mindenkiben Ő lobog tovább,
aki költőként kergeti az éjt,
a világ osonó árnyait,
az önzést és az aljas cselszövést,
s az Erkölcsöt, mint Napot felmutatja,
hogy beragyogva létünk útjait
tragédiáink vad erdőin át,
célhoz vezesse fáradt lábainkat
"szentivánéji álmaink" derűs nyarába,
s ki tudja? Talán az Ég Udvarába.
Az Ég Udvarába?
Nemrég jártam be újra Dante Poklát,
s bár borzongás játszott szívemen,
úgy élveztem a MŰ Szépségeit,
mint isteni jó aszú cseppjeit,
így hát "ronda bugyrai" iszonyát,
- kínjaim árán - ma sem ismerem,
de ezt a poklot - a mát - ezt igen!
Ezt ismerem! És ez talán kevés?!
S az is kevés, hogy sorsunk jégesőkkel
veri borostás, lázas arcomat,
S hogy létünk gondjai
úgy tűzik tollhegyemre lüktető
eleven szívemet,
mint még vergődő, élő állatot
tűznek fel nyársaikra, barbár tüzek felett
éhes hegyi lakók? ...
S jaj, gondjainktól mégsem futhatok!
Elmém termő, dús ősi televény,
nem futóhomok,
mit bármily gyenge, kósza szél
játszva marokra fog,
és szerte-szét szór könnyedén
Költő vagyok:
míg életszomj és tudásvágy gyötör,
nem hátrálhatok,
hiszen a Föld - bennem forog!
S éltet a HIT,
hogy szívem homlokomra írt
nyílt leveleit,
mint az ősember lábnyomát a kő,
megőrzi a szálló Idő...
1988/98
Életszomj I.-II. kötetből (1999)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-10 17:42:01, szombat
|
| |
| |
Csepeli Szabó Béla - Szerelmi - hidak
Üszkös esték, hideg holdak
nem rémítenek már engem,
érdes, nehéz tenyeremben
selymes folyók csavarognak.
Szerelmünk dús televényén
buja flórát teremtettél,
s élő új rendet emeltél
szívem meddő, holt vidékén.
Útjainkon eső fénylik,
ereinkben friss vér lüktet,
s esténként, ha átölellek,
folyóinkon tízezer híd
köti össze életünket.
Aranymosó kötetből (1989.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 18
|
|
|
|
2021. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
181 db bejegyzés |
| e év: |
1996 db bejegyzés |
| Összes: |
10039 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 542
- e Hét: 5158
- e Hónap: 8908
- e Év: 77828
|
|
|
Offline
