|
 2/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 26
|
|
|
|
|
|
2014-05-13 21:36:59, kedd
|
| |
| |
Mákos epres torta - paleo
Ez volt a hétvégi sütink, az alap egyszerű mákos piskóta, rajta epres krém és epres zselé, nagyon finom és látványnak sem rossz. A krémben eper és kókuszkrém van összeturmixolva, de a kókusz íze nem érződik, csak az eperé.
Hozzávalók: (21cm Ø tortához)
4 tojás
4 ek. erythritol porrá őrölve
6 ek. darált mák
1 ek. olvasztott kókuszvaj
A krémhez:
70 dkg friss eper
4 dl kókuszkrém
fél citrom leve
8 dkg erythritol
3 tk. agar-agar por (zselatin is jó hozzá a tasakon lévő utasítás szerint)
A zseléhez:
3 dl eperlé v. málnlé (nekem volt lefagyasztva)
1 tk. agar-agar por (vagy zselatin)
+
a tetejére gyümölcsök és menta levél
Az egész tojásokat az édesítővel felvertem, ez legalább 10-12 percig tart, míg a térfogata a többszörösére nő és sűrű krém lesz belőle. Hozzákevertem az őrölt mákot, majd az edény széléről belecsurgattam az olvasztott kókuszvajat és óvatosan összeforgattam. Kapcsos tortaformát kibéleltem sütőpapírral, ebbe öntöttem a masszát, 180 fokos sütőben 18-20 perc alatt megsül, de ez sütőnként változhat. Fél kiló epret az édesítővel és a citromlével leturmixoltam, hozzákevertem a kókuszkrémet és a kevés forró vízben feloldott agar-agart, majd a maradék epret kockára vágva szintén hozzákevertem. Ehelyett lehet zselatint is használni, nekem éppen csak agar-agar volt otthon. Ha az eper elég édes, lehet, hogy nem is szükséges hozzá plusz édesítés, az itt kapható eper finom, de nem túl édes, meg kell kóstolni a krémet és ízlés szerint lehet édesíteni. Amikor a krém elkezdett dermedni, a kihűlt piskótalapra önöttem, hűtőbe tettem teljesen megdermedni. A zseléhez fagyasztott epret használtam, kiolvasztottam, a levét kinyomkodtam, átszűrtem. Feforraltam és hozzáadtam az agar-agart, jól elkvertem, majd amikor dermedni kezdett, óvatosan az epres krém tetejére öntöttem, teljes deremdésig hűtőbe tettem. Tálalás előtt a tetejét friss gyümölcsökkel és menta levéllel díszítettem. Mák és eper kedvelőknek nagyon fog ízleni:) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: paleolit táplálkozás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-04-06 20:18:44, vasárnap
|
| |
| |
... a tortillához összekeverek 50 g tápióka keményítőt, 75 g szezámmag lisztet, 5 nagy tojást, 1 tk. mindenmentes sütőport, 5 ek. szőlőmagolajat, 1 kk. Himalája sót és kb. 1 dl vizet. A tésztát 5 percig hagyom állni, ha túl sűrű lenne, keverek még bele egy kevés vizet.
Szőlőmagolajjal vékonyan kikent serpenyőben - úgy, ahogy a palacsintát is - vékony tortilla lapokat sütök.
... 300 g totut, 2 érett avokádót, 5-6 gerezd fokhagymát késes robotgépben pürésítek. 8 kemény tojást villával széttörök, hozzákeverem az avokádós krémhez. Kis csokor aprított snidlinggel,
Himalája sóval, borssal és egy kevés citromlével ízesítem. A krémet tortillába töltve kínálom.
- kb. 10 db tortilla lesz |
|
| |
|
0 komment
, kategória: paleolit táplálkozás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-03-31 13:29:15, hétfő
|
| |
| |
Zabpelyhes-diós keksz
Hozzávalók 15-20 db-hoz:
10 dkg zabpehely (gluténmentes)
10 dkg dióbél
10 dkg puha kókuszolaj
5 dkg xilit
1 citrom/narancs reszelt héja
1 db tojás
1 mokkáskanál szódabikarbóna
A zabpelyhet és a diót száraz serpenyőbe öntjük, és közepes lángon pár percig pirítjuk, közben néha megrázogatjuk. Ha kész, 2 evőkanál zabpelyhet félreteszünk, a többit a dióval együtt ledaráljuk. A puha vajat kikeverjük a cukorral és a tojással, majd minden egyéb alapanyagot hozzáadunk (citromhéj, szódabikarbóna, darált dió és zabpehely, és a 2 evőkanál egészben hagyott zabpehely) és összekeverjük. Sütőpapírral bélelünk ki két tepsit és előmelegítjük a sütőt 190 fokra. Diónyi adagokat kanalazunk a sütőpapírra, kicsit ellapogatjuk, és sütőbe toljuk 12 percre. Ha kész, hűlni hagyjuk. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: paleolit táplálkozás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-03-31 13:27:46, hétfő
|
| |
| |
Csokis keksz
Hozzávalók 15-20 db-hoz:
7 dkg kókuszolaj
20 dkg étcsokoládé
10 dkg xilit
2 db tojás
7 dkg darált mandula
1 mokkáskanál szódabikarbóna
10 dkg 70 %-os étcsokoládé apróra vágva
A vajat, a 20 dkg étcsokoládét és a cukrot egy lábasban közepes lángon összeolvasztjuk, majd lehúzzuk a tűzről, és pár percig hűlni hagyjuk. Hozzáadjuk a tojásokat, és elkeverjük, majd a mandulát, a sütőport és az apróra vágott 10 dkg étcsokoládét is hozzákeverjük. A masszát hűlni hagyjuk, ha már nem meleg a lábas, hűtőbe rakjuk (akár 1 éjszakára is). Sütőpapírral bélelünk ki két tepsit, és előmelegítjük a sütőt 180 fokra. A megdermedt masszából diónyi golyókat formázunk, a tepsire helyezzük, és tenyérrel, vagy egy pohár talpával kilapítjuk. Sütőbe toljuk, és 12 percig sütjük, majd megvárjuk, amíg teljesen kihűl.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: paleolit táplálkozás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-03-29 18:52:44, szombat
|
| |
| |
Hozzávalók egy 19×32 cm-es tepsihez:
A tésztához:
3 tojás
8 dkg erythritol por alakú
0,25 dl kókusztej
10 dkg darált mák
5 dkg nyílgyökérpor
3/4 cs sütőpor
A krémhez:
2 dl kókusztej
2 tk. szentjánoskenyérmag liszt, amit a paleo tejbegríznél használok, nem karobpor
1 tk. vanília kivonat
10 dkg darált mák
3 ek. kókuszvaj
8 dkg erythritol por alakú
+
2,5 dl kókuszkrém felverve
+ 2-3 dl áfonya lekvár (cukormentes)
A csokimázhoz:
5 dkg étcsoki (tej és cukormentes)
5 dkg kókuszvaj
1 ek.. evőkanál kakaópor
kevés erythritol (ízlés szerint, de el is maradhat)
A tojásokat külön választottam, a sárgákat habosra kevertem a por alakú erythritollal, majd hozzáadtam a kókusztejet is, elkevertem. A száraz hozzávalókat elvegyítettem. A tojás fehérjéket kemény habbá vertem, ezt összeforgattam a habos masszával, beleforgattam a száraz hozzávalókat. Egy 18 x 28-as tepsit használtam, kibéleltem sütőpapírral, belesimítottam a masszát. 180 fokos előmelegített sütőben kb. 18-20 perc alatt megsült. Valamiért egy kis tojássárgája kivált a tésztában, de ez csak esztétikai hiba, az íze nagyon finom volt így is. Legközelebb csak úgy készítem majd, ahogyan én szoktam a piskótát, a tojásokat egyben keverem habosra. A krémhez a szentjánoskenyérmag lisztet és a mákot simára kevertem a kókusztejjel, felforraltam, folyamatos keverés közben besűrítettem, hűlés közben még keményedik az állaga. Amikor készen volt, belekevertem a vanília kivonatot, az édesítőt és kókuszvajat, simára kevertem, hagytam kihűlni, de közben többször átkevertem. A kókuszkrémet, amit előtte egy éjszakára kinyitva a hűtőbe tettem, felvertem, majd lazán összeforgattam a mákos krémmel. A kihűlt tészta tetejére kentem az áfonyalekvárt, erre simítottam rá a mákos krémet, ez lehetett volna több is, legközelebb ebből is többet fogok készíteni. A szentjánoskenyérmag liszt kapható Magyarországon is, nem azonos a karobporral, én ebből készítem a paleo tejbegrízt, itt meg lehet nézni hogyan. Talán útifűmaghéj is használható helyette, de szerintem ez sokkal finomabb így, érdemes beszerezni, mert nagyon kevés kell belőle egyszerre, iszonyú nagy a folyadékfelvevő képessége. A megkent tésztát a hűtőbe tettem, hogy a krém teljesen megszilárduljon, majd elkészítettem a bevonatot. A csokit felolvasztottam a kókuszvajjal, belekevertem a kakaóport és kevés édesítőt, habverővel simára kevertem és ezt simítottam a krém tetejére. Visszatettem a hűtőbe megdermedni, teljes dermedés után szinte lehetetlen volt törés nélkül felvágni, pedig melegített kést használtam, ezért még mielőtt a máz teljesen megdermed, érdemes felvágni a mázat szeletekre, így könnyebb lesz majd szépen szeletelni. Szerintünk nagyon finom és nagyon mákos. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: paleolit táplálkozás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-03-29 18:36:52, szombat
|
| |
| |
154.2 g csokoládé - ét (53%-os)
82.2 g vaj
2 db tojássárgája
3 db tojásfehérje
25.7 g porcukor
Leírás
A csokoládékrémek legnemesebbike a csokoládé mousse. A tojásfehérje habos lazításnak köszönhetően a csokoládé íze nem torzul, és légiesen könnyű, stabil krémet kapunk. Tortába töltve, vagy önmagában fogyasztva desszertként is felhasználható, zselés kötőanyag nélkül!
A csokoládét vízgőz fölött olvasszuk 45 C-ra, majd tegyük bele a felkockázott vajat, és olvasszuk fel benne. Ügyeljünk, hogy a keverék hőmérséklete ne emelkedjen 50 C fölé!
Míg a csokoládé olvad, a tojásfehérjét verjük habbá a porcukorral. Itt arra kel figyelnünk, hogy ne legyen törősen kemény a hab.
Ha mindezekkel megvagyunk, a tojássárgákat egyenletesen keverjük el a vajas csokoládéban.
Végül a felvert habot egy fakanállal, három részletben keverjük hozzá a csokoládéhoz.
A teljesen simára kevert mousse-t tegyük fél órára hűtőbe, majd evőkanállal galuskázzuk tálba, csokiforgáccsal díszíthetjük. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: paleolit táplálkozás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-03-15 21:31:45, szombat
|
| |
| |
Kevesen tudják, de már majdnem negyven éves múltra tekinthet vissza a paleolit táplálkozás elmélete.Walter L. Voegtlin-nek hívták azt az USA-ban élő orvos doktort, aki elsősorban gyomor és bélbetegségekkel foglalkozott és 1975.ben egy könyvet írt ,,The Stone Age Diet" címmel (A kőkorszaki étrend).
Az ősember azon kevés ragadozók egyike volt, aki képes volt arra, hogy a zsákmányállat agyvelejét is elfogyassza. Erre talán csak a hiénák képesek és az embernél sokkal erősebb ragadozók, pl. oroszlán, tigris, nem. Ezen elméletet tovább fejlesztve egyes kutatók azt állították, az emberi agy gyors növekedése az evolúció során éppen annak volt betudható, hogy képessé vált viszonylag korán arra, hogy a zsákmányállat (ember) agyvelejét is elfogyassza.
Ebben az írásban azt az álláspontot fejtette ki, miszerint a kőkorszaki ember még nem foglalkozott földműveléssel, következésképpen csak azt ehette, amit a vadászat során elejtett, illetve, amit vándorlása során gyűjtögetett.
Így édességekhez szinte soha nem juthatott hozzá, tekintettel arra, hogy a vadon termő gyümölcsök, és ehető növények meglehetősen fanyarak, a méz ritka és nehezen megszerezhető kincs volt. Az elejtett állatokat pedig a leletek alapján szinte majdnem tejes egészében felfalta, még a csontokat is gondosan széthasította, hogy a zsírokban dús velőhöz hozzájusson. Az elejtett állat koponya csontját is mindig feltörte, hogy az agyvelő legkisebb darabjait is elfogyaszthassa. A tápláléka tehát zsírokba relatíve dús volt, valamint állati fehérjékből és összetett szénhidrátokból állt.
Voegtlin elképzelését arra alapozta, hogy a viszonylag szerény régészeti bizonyítékok azt mutatták, hogy amennyi a csiszolt kőkorszak emberi foszíliáiból megmaradt, az arra utalt, hogy kőkorszaki elődeink igen erőteljes felépítésű, jó fizikumú egyedek voltak.
Ezzel szemben a földművelés és az állattartás, valamint a civilizáció hajnalán már sokkal több emberi maradványok azt igazolták, hogy ezek az elődeink egyáltalán nem voltak erősek és egészségesek sem. Számtalan súlyos foghiány és senyvesztő betegség nyomait őrizték meg csontvázaik.
Olyan betegségek tucatjait találták meg náluk nagy számban, mint pl. az epekövesség, érelmeszesedés, csontritkulás, fogszuvasodás, TBC, amit korábban civilizációs betegségnek tartottunk és azt gondoltuk, csak pár száz, pár ezer éve jellemzik fajunkat.
Voegtlin úgy gondolta, ha étrendünket közelítjük a csiszoltkőkorszak emberének a feltételezett étrendjéhez, akkor betegségeink többségét ennek következtében megelőzhetjük.
A könyv viszonylag hamar feledésbe merült, de az évezred fordulót követően újra felfedezték és mára elmélete sokkal sikeresebb, mint amikor könyvét megjelentette.
Mára divat lett, minden komolyabb étterem már kínál a menüjében "paleo" fogásokat. Sokan már az egészséges táplálkozás fogalmával azonosítják.
Biztos, hogy sokkal egészségesebb, mint a sok finomított szénhidrát, az alkohol, a kávé, a tartósítószerekkel zsúfolt műkaják (hamburgerek, tészták, sütemények, krémek), főleg ha annyit is mozognánk, mint egykori őseink tették ezt nap, mint nap. De az is tény, hogy a csiszolt kőkorszak embere mai tudásunk szerint nem volt hosszú életű, minden esetre a napjainkban várható átlagos élettartamot meg sem közelítette. Akkor az emberi populáció lélekszáma egy-kétszáz ezer főből állt, mára már több mint hétmilliárdan vagyunk. Ahhoz a Föld forrásai már régen kimerültek, hogy paleo módon éljünk hét milliárdnyian.
De közben a litorális (tagolt tengerparti) területeken kialakult kultúrák olyan kultúr kincset hagytak ránk, mint a mediterrán étrend, a Csendes-óceán szigetvilágainak étrendje, és valóban ma az itt élő emberek számíthatnak a leghosszabb és a legtöbb egészségben eltöltött életévekre (Szicília, Szardínia, Olaszország, Japán, Polinéz szigetvilág államai, Karib szigetvilág, kivéve Haitit). Nekünk Európában a mediterrán étrend lehet jó iránymutató, amit tömegesen követhetünk. Ez az út járható, miként ezt több százmillió embertársunk példája mutatja.
Forrás:drtihanyi |
|
| |
|
0 komment
, kategória: paleolit táplálkozás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-03-12 20:05:04, szerda
|
| |
| |
A megdöbbentő igazság agyunk csendes gyilkosairól???
Az Egyesült Államokban milliókhoz jutott el az a bestseller, amelynek neurológus és táplálkozási szakértő szerzője egy sor pszichiátriai népbetegségért egyedül a szénhidrátokat teszi felelőssé. Tényleg a cukor és a glutén tehet mindenről?
Dr. David Perlmutter orvosi körökben is elismert ideg- és táplálkozástudományi szakember. A saját magáról elnevezett egészségcentrum, a Perlmutter Health Center szakmai igazgatója tavaly szeptemberben jelentette meg Grain Brain (Gabonaagy) című könyvét, amely novembertől kezdve a New York Times bestsellerlistáján szerepelt. A könyv tulajdonképpen táplálkozási útmutató, amely egyszerű és könnyen követhető életvezetési receptet kínál jó néhány, mindannyiunk által rettegett betegség - egyebek között az Alzheimer-kór, a depresszió, a szorongás és a figyelemzavar-hiperaktivitás (ADHD) - ellen.
Az alcím magába sűríti a könyv üzenetének lényegét: A megdöbbentő igazság a lisztről, a szénhidrátokról és a cukorról, agyunk csendes gyilkosairól. Perlmutter a hazánkban is hódító paleolit táplálkozást viszi a végletekig, amikor azt állítja: nemcsak a búzát, de mindenféle gabonaneműt ki kell irtanunk étrendünkből, mert az általuk okozott gyors vércukorszint-emelkedés tehető felelőssé az agyi károsodások széles spektrumáért. Szerinte ebből a nézőpontból a gluténmentes diétákban ajánlott és széles körben egészségesnek gondolt gabonahelyettesítők - mint a quinoa vagy az amaránt - épp olyan kártékonyak, mint a főmumusnak kikiáltott búza.
Ha a szénhidrátok okozta rombolást el akarjuk kerülni - viszi tovább a gondolatmenetet Perlmutter -, akkor kalóriabevitelünkben radikálisan meg kell változtatnunk a szénhidrátok, fehérjék és zsírok arányát. Míg az átlagos amerikai összkalóriáinak a 60 százalékát szénhidrát, 20-20 százalékát pedig fehérje és zsír formájában fogyasztja el, Perlmutter szerint az ideális, paleolit kori 20 százalék fehérje - 75 százalék zsír - 5 százalék szénhidrát megoszláshoz kellene közelítenünk. Ez a konkrétumok szintjén azt jelenti, hogy az általa megengedett napi szénhidrát-bevitel 50-80 grammra, vagyis egy adag gyümölcsre korlátozódik. Táplálkozásunk gerincét - vallja - a ,,jó fajta zsírok forrásai, mint az olívaolaj, az avokádó, a vadon élő halak, az organikusan termesztett olajos magvak és a tápanyagban gazdag zöldségek" kellene, hogy alkossák.
A glutén a fő ellenség.
A glutén még külön is megkapja a magáét Perlmuttertől. Elmélete szerint az elbutulás és a többi, ma népbetegségként pusztító neurológiai probléma gyökere az, hogy az emberek az utóbbi 40 évben gluténfüggővé váltak, és a glutén a szénhidrátokkal karöltve olyan gyulladásos elváltozásokat okoz az agyban - elsősorban azáltal, hogy áteresztővé teszi az érzékeny agyi erek normálisan szoros védvonalat képező belső rétegét -, amelyek az Alzheimer-kórtól kezdve a Parkinsonon át a szklerózis multiplexig bármilyen formában megnyilvánulhatnak.
A sajtó már augusztusban, tehát megjelenése előtt felkapta a bestsellergyanús kötetet. James Hamblin orvos, a patinás The Atlantic magazin egészség-rovatának főszerkesztője azonban - a könyv állításaival szemben érzett lényegi fenntartásai miatt - sokáig vonakodott ringbe szállni. Végül azonban belátta, hogy a könyvet övező ragályos léptékű érdeklődés mellett lehetetlen megúsznia állásfoglalás nélkül, ezért úgy döntött, egyetlen interjúban megszólaltatja magát Perlmuttert, továbbá a Perlmutter nézeteivel sokban rokonszenvező dr. Robert Lustig gyermek-endokrinológust, illetve két, a bestsellert bíráló orvost: Chris Kressert - aki amúgy maga is a paleolit nézetek terjesztője, a Your Personal Paleo Code (A te saját paleolit kódod) című könyv szerzője - és dr. David Katzot, a táplálkozástudomány elismert klinikai szaktekintélyét.
A gyógyszerlobbi és a mindenkori kormányok:
Hamblin első kérdésére, miszerint mit gondol, vajon a Grain Brain miért váltott ki ilyen óriási visszhangot, Perlmutter hangsúlyozta: könyve nem a marketingnek köszönhetően vált ennyire népszerűvé, hanem mert végre az emberek kezébe adja azt a mentális egészségük szempontjából alapvető tudást, amelyet a fősodorbeli orvostársadalom mindeddig megtagadott tőlük. Mint elmondta: épp ideje, hogy az orvosok szembenézzenek azzal az igazsággal, amely a szakirodalomban már évtizedek óta kering. S valóban: állításainak alátámasztására Perlmutter lehengerlő szakirodalmi idézetgyűjteménnyel rendelkezik. Saját honlapján tekintélyes listát olvashatunk a nézeteit igazoló, megannyi tekintélyes folyóiratban megjelent közleményről. A New England Journal of Medicine-ből például azt a 2013-as cikket citálja, amely szerint már a csekély mértékben emelkedett vércukorszint is az elbutulás rizikófaktora, s ez a nem diabéteszes emberekre is vonatkozik. Szerinte ez csak egy azon bizonyítékok sorából, amelyek felfedik, hogy a szénhidrátok az okozói a legfontosabb degeneratív betegségeknek, így az Alzheimer-kórnak és a szívbetegségnek, sőt még a daganatoknak is.
,,Az egész nem is lehetne egyszerűbb" - magyarázza a doktor. ,,Szénhidrátban szegény étrendre van szükségünk, ezzel mérsékeljük a diabétesz kockázatát, s egy csapásra az Alzheimer rizikóját is a felére csökkentjük. [...] Csakhogy ezt eltitkolják előlünk. Bátorítanak, hogy együnk egészen nyugodtan, amit csak akarunk. Együnk bármit, ami tetszik. Együnk, aztán majd kifejlesztenek nekünk valami mágikus pirulát, ami meggyógyítja minden betegségünket. Igen ám, de az Alzheimerre nincs ilyen pirula.
A szerkesztő a beszélgetésnek ezen a pontján úgy érezte, interjúalanya az összeesküvés-elméletek ingoványos talajára csalogatja őt. Perlmutter később további egyértelmű célzásokat tett arra, hogy az elhallgatás részben a gyógyszerlobbi, részben a mindenkori kormányok lelkén szárad. ,,Nem kell különösebben megerőltetni a fantáziánkat, hogy kitaláljuk, ki ígéri a pirulát. Nem igényel sok fejtörést, hogy rájöjjünk, kinek az érdeke elhitetni velünk, hogy majd egy pirula formájában érkezik a megoldás."
,,A kormány pedig 1992-ben kiadta az ukázt: együnk kevesebb zsírt. Egy lélegzettel azt is kimondták: együnk sok szénhidrátot. Tíz éven belül a diabéteszes esetek száma az USA-ban megháromszorozódott. [...] Egyétek csak a jó kis gabonát, mondta a kormány, egyetek minél többet a sok jóból, amit a Mezőgazdasági Minisztérium termel nektek, meglátjátok, jót fog tenni."
Hamblin érdeklődött, vajon ismeretesek-e olyan klinikai tanulmányok, amelyek összefüggést tárnak fel a glutén és az említett neurológiai kórképek bármelyike - az Alzheimer, az ADHD vagy bármelyik másik - között. Az interjúalany erre egy, az 1970-től 2005-ig terjedő időszakban 13 esetet feldolgozó, 2006-ban megjelentetett esettanulmányt említett, amely ,,lehetséges összefüggést" mutatott ki a glutén és a demencia között - a súlyosan gluténérzékeny, cöliákiás betegek speciális csoportjában.
Zsír kell az agynak?
Perlmutter könyvének legfontosabb üzenetét az alábbiakban határozza meg: tartsuk tiszteletben génjeink örökségét! Érvelésében újra meg újra kétmillió éves vadászó-gyűjtögető múltunkra utal vissza, melyben az utóbbi tízezer év szénhidrátbőséget termelő mezőgazdasági forradalma csupán kései elhajlás. Mivel a túlzott bőség előtti régi szép időkben testünk sosem jutott megfelelő mennyiségű kalóriához, különösen nem szénhidrát formájában, szervezetünk lényegében az éhezés állapotára rendezkedett be, sőt e körülmények között teljesít optimálisan. Antioxidáns és gyulladáscsökkentő mechanizmusaink, amelyek ezen állandósult szükségállapotban aktiválódnak, védő hatást fejtenek ki agyunkra. S mivel a szervezet néhány napnyi éhezés alatt feléli szénhidrát-tartalékait, és zsírtüzelésre tér át, Perlmutter egyértelműnek tartja, hogy agyunk preferált energiaforrása a zsír - pontosabban a zsírokból e körülmények között keletkező ketonok. Így jut arra a konklúzióra, miszerint kalóriabevitelünkben a zsíroknak kell játszaniuk a domináns szerepet, ha agyunkat formában akarjuk tartani.
A virtuális vita következő szereplőjéül Hamblin Chris Kesser népszerű paleolithívő egészségügyi tanácsadót választotta, akit a Grain Brain megjelenése után valósággal elözönlöttek a véleményére kíváncsi betegek. Kresser elmondja betegeinek: a szénhidrátszegény diéták és a mentális egészség kapcsolatát feszegető tanulmányok első eredményei ígéretesnek látszanak. Hangsúlyozza azonban azt is: önmagában abból, hogy a szénhidrátszegény étrend elősegíti egyes neurológiai bántalmak kezelését, nem következik egyenesen, hogy e bántalmakat eleve a szénhidrátok is okozzák. És mesélni szokott pácienseinek olyan természeti népekről is, amelyeknek a szénhidrátok jelentik az elsődleges tápanyagforrást, mégsem betegesek. ,,A Közép-Tanzánia északi részén élő hadzák, a panamai kunák, a csendes-óceáni szigetvilágban élő kitavák, a pápua új-guineai tukisenták vagy az Okinava prefektúrabeli japánok összes kalóriabevitelük jelentős részéhez magas természetes cukortartalmú táplálékokból, így gyümölcsökből, keményítős gumókból és mézből jutnak hozzá. Ennek ellenére e népek képviselői jellemzően karcsúak, fittek és mentesek a modern civilizációs betegségektől."
Robert Lustigot az amerikai közvélemény a cukrok kemény ellenségeként ismeri. Hamblin kérdésére el is mondta: a maga részéről nincs kétsége a felől, hogy a tartósan magas vércukorszint, majd az ennek talaján kialakuló inzulinrezisztencia (2-es típusú diabétesz) az elbutulás egyik fő hajtóereje. ,,Az Alzheimer nem más, mint a metabolikus szindróma agyi megnyilvánulása" - summázta, majd magyarázatképpen hozzátette: mivel a sejtjeink energiatermelését végző sejtszervecskék, a mitokondriumok az agyban fordulnak elő a legnagyobb sűrűségben, bármi, ami a mitokondriumok funkcióját megzavarja, elsőként az agyban fogja éreztetni a hatását. S mivel a metabolikus szindróma gyökere a mitokondriumok működési zavara, Lustig szerint érthető, hogy a finomított szénhidrátok étrendbeli térhódítása nemcsak az anyagcsere-betegség, hanem az elbutulás járványszerű terjedését is magával hozta az utóbbi évtizedekben. Mégsem kívánt állást foglalni abban a kérdésben, vajon Perlmutter állításai megállják-e a helyüket; mint mondta, Perlmutter talán rendelkezik olyan adatokkal, amelyeket ő nem ismer.
Mi a fenét ehettek, ami ennyire zsíros volt?
Hamblin legutoljára David Katzot, a Yale Egyetem Prevenciós Kutatóközpontjának alapító igazgatóját szólaltatta meg az ügyben. Mivel munkáiban Katz professzor is aranykorként szokott a paleolitikus érára hivatkozni, beszélgetésük elején a szerző bevallotta neki: sosem értette, miért tekint valaki vonatkoztatási pontnak egy olyan történelem előtti időszakot, amelyben az emberek várható élettartama alig haladta meg a 30 évet, és a legöregebbek is csak ritkán érték meg az ötvenet. Vajon nem elegendő magyarázat az öregkori betegségek, így az Alzheimer vagy a szívbetegség ritka voltára, hogy a kőkorban szinte nem éltek a mai mércével mérve idős emberek?
Katz szerint igenis van okunk arra, hogy a kőkori diétát tekintsük az emberi faj számára standardnak. Rámutatott: amikor az állatkerti szakemberek próbálják meghatározni az egyes állatok optimális étrendjét, akkor sem klinikai kísérleteket végeznek, inkább megnézik, mit esznek a fogva tartott példányok fajtársai a vadonban. Csakhogy - hangsúlyozta ugyanakkor - kevés dologban van egyetértés arra nézvést, pontosan mit és hogyan ettek kőkori eleink. ,,A legtöbben azt se tudjuk, tegnap mit reggeliztünk, nemhogy azt, mit csináltak az emberek százezer évvel ezelőtt." És valóban - ért egyet a kétkedéssel a szakember -, mivel akkoriban az emberek negyvenéves korukig bezárólag befejezték földi pályafutásukat, az öregkori betegségek éppúgy nem léteztek, ahogy maga az öregkor sem létezett. ,,Semmi nem volt az étrendjükben, amiről bízvást kimondhatnánk, hogy az védte meg őket az Alzheimer-kórtól meg a hasonlóktól. Ez egyszerűen badarság." Katz erősen vitatja továbbá Perlmutter azon becslését, miszerint a kőkori étrend 75 százalékban zsírból állt volna. Antropológiai kutatásokra hivatkozva állítja, hogy a főzőolajok felfedezése - tehát legkorábban a mezőgazdaság hajnala - előtt az emberek olajos magvakat csak kisebb mennyiségben, egyéb növényi részek kísérőjeként fogyasztottak. ,,Az ember természetes környezetében nem volt semmi, ami ilyen koncentrációban tartalmazott volna zsírt - hacsak az agy nem. Kizárólag állati aggyal táplálkoztak volna? Vagy mi a fenét ehettek, ami ennyire zsíros volt?"
Végül Katz rezignáltan hozzáfűzte: ,,Hogy őszinte legyek magához, kicsit szomorúnak találom ezt az egészet. Kezdeném azzal, hogy igazából kedvelem Perlmuttert. A neurodegeneratív betegségek terén végzett munkájában akad pár igazán izgalmas és újító szellemű dolog. [...] Ezért aztán szomorú, hogy azt kell mondanom: ennek a könyvnek a nagy része nonszensz. Odáig teljesen egyetértek vele, hogy túl sok cukrot meg fehér kenyeret eszünk. De a történet további része arról szól, hogyan keres érveket a kedvenc elmélete mögé. És így nem lehet jó tudományt csinálni. [...] Akkor vagy jó tudós, ha megpróbálod elfogulatlan módon elolvasni az irodalmat, és egy felsőbb nézőpontból ítéletet alkotni mindannak alapján, amit megtudtál. Márpedig itt nem érzem, hogy ez történt volna, és ismétlem, szomorú vagyok, mert látom, ahogy félrevezeti a közvéleményt."
origo.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: paleolit táplálkozás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-03-11 19:36:59, kedd
|
| |
| |
Jó magyar szokás szerint a köret nálunk szinte csak sült vagy tört krumpliból, rizsből és tésztából áll.
Mivel a paleolit táplálkozásban egyiket sem fogyasztjuk, rögtön jön a kérdés, de akkor mit együnk köret helyett?
Sokan azt hiszik, hogy mi csak párolt zöldségeket eszünk mindenhez, de ehhez képest köretek tárháza nyílik meg, amint belevágsz a paleo diétába.
Persze sokféle köret van, de most leírom Neked az én TOP 5. köretemet.
Akkor vegyük sorra őket:
1 helyezett
Első helyen említeném a kedvenc köretemet, a sült zellert. Megtisztítva és hasábokra vágva forró paleolajon vagy sertészsírban aranybarnára sütve tökéletes ,,sült krumpli" lesz belőle. Még azok is szeretni fogják, akik egyébként utálják a zeller erőteljes ízét, mert a sütés során szinte teljesen eltűnik az aromája.
2. helyezett
Második helyre tenném a salátákat. Uborkasaláta, paradicsomsaláta, paprikasaláta, cékla saláta, francia saláta, káposztasaláta, ecetes jégsaláta, karfiol saláta, brokkoli saláta... Rengetegféle salátát tudsz készíteni akár olívaolajos akár házi majonézes öntettel. Szinte nem lehet rájuk unni.
3. helyezett
Gyümölcssaláta vagy kompót. Mindenféle gyümölcsből készíthetsz salátát egy kis mézzel, citromlével megbolondítva, vagy kevés eritrittel, citromkarikával kompótkén megfőzve. Nagyon finom pl. a párolt alma egy kevés fahéjjal megszórva. Nyáron tehetsz el cukormentesen vagy paleo édesítővel őszibarackot, meggyet, cseresznyét stb. Télen pedig fagyasztott gyümölcsből is készíthetsz kompótot.
4. helyezett
Sült zöldségekből is remek köreteket készíthetsz. Az én kedvencem a zöldség fasírt, de mindenféle zöldségből készíthetsz tócsnit. Répát vághatsz zsülienre és olívaolajon ropogósra párolhatod. Zellerből vagy karfiolból készíthetsz pürét, ami nagyon hasonló a krumpli püréhez. Vegyesen párolhatsz zöldségeket, ezeket akár meg is bolondíthatod valamilyen fűszerrel.
5. helyezett
Paleo nokedli. Könnyen tudsz készíteni gesztenye és lenmaglisztből paleo galuskát. Kellemes íze nagyon hasonlít a hagyományos galuskához, így remekül passzol bármilyen pörkölt mellé.
Paleo galuska recept
Hozzávalók:
15 dkg gesztenyeliszt
10 dkg lenmagliszt
3 tojás
ízlés szerint só és víz
Elkészítés:
A gesztenye- és lenmaglisztet keverd össze egy tálban
Üsd a lisztekhez a tojásokat
Ízlés szerint sózd és önts hozzá annyi vizet, hogy nokedli keménységű tésztát kapj
Egy lábasban forralj fel vizet egy csipet sóval, s amikor a víz már lobog, a szokásos módon szaggasd bele a tésztát.
Néhány perc után vágj ketté egy galuskát és nézd meg, a közepe is megfőtt-e már.
Ezeken a köreteken kívül még számos cukormentes savanyúsággal, kovászos uborkával, csalamádéval vagy zöldségfőzelékkel, szószokkal színesítheted a köretek választékát. Tényleg csak a fantáziád szabhat határt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: paleolit táplálkozás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-03-05 10:27:18, szerda
|
| |
| |
Hozzávalók
- 25 dkg alma
- 10 dkg mazsola
- 20 dkg darált mák
- 3 db tojás
- csipet szódabikarbóna
- pár csepp citromlé
- 1 dl víz
Elkészítés
Az összes hozzávalót bedobjuk a mixerbe és egyneművé keverjük.
Az édesítő szerepét most a mazsola vállalta magára, de aki édesebb szájú, az tehet hozzá némi xylitet vagy eritritet, lehetőleg por állagút.
Szóval ha megvan a masszánk akkor sütőpapíros tepsibe simítjuk és 180 fokon tűpróbáig sütjük, kb 20 perc alatt lesz kész.
Tetszés szerint kínálhatunk hozzá paleo lekvárt, legjobban a savanykás meggy passzol hozzá.
A süti 5 napig eláll a hűtőben, tökéletes napindító és hétköznapi desszert :) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: paleolit táplálkozás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 26
|
|
|
|
2021. Augusztus
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | |
| 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | |
| 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | |
| 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | |
| 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | |
| 30 | 31 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
7620 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 129
- e Hét: 4357
- e Hónap: 8761
- e Év: 40490
|
|
|
Offline
