|
 2/8 oldal 
|
Bejegyzések száma: 72
|
|
|
|
|
|
2022-11-22 17:49:14, kedd
|
| |
| |
Szilágyi Sándor - Egy csendes őszi reggel
A felkelő, halványsárga színű nap
első sugarai még igen gyengék.
A reggeli párafüggöny egyhangúságát
megtörnék.
S mint a nap egyre erősödik,
a párafüggöny halványodik.
Kövér vízcseppeket varázsol
a növények ezernyi leveleire.
A napsugarak milliónyi apró
gyémánton törnek meg,
a növények e színpompától tündökölnek.
A szivárvány színeit szétszórják a reggeli, párás tájba,
s e színpompát a szívem magába zárja.
Alszik még a táj, nem mozdul a pára,
kristálytiszta vízcseppek hullanak alája.
Milliónyi apró gyémánt kopogtat e reggelen,
s ezt az őszi reggelt meghatva figyelem.
A pára már kopik, enged a napnak,
s a gyémántcseppek egyre ritkábban
hullanak.
Szemfényvesztő színtenger,
ámulatba ejtő, csodás ragyogás,
ó mily csodás.
Mily szép vagy te, őszi táj,
Miért mondják, te vagy az elmúlás?
Hisz benned csak gyönyörködni lehet.
Elmúlás lehet ily csodás?
Ily szemet gyönyörködtető, őszi vallomás.
A legnagyobb festő te vagy, te, őszi táj."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Erdélyi költők egy csokorban |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-11-09 01:02:22, szerda
|
| |
| |
Ritka már fenn a falevél,
kopasz fővel jön, jön a tél,-
Ilyen késő, öreg ősszel,
érzed, úgy-e, hogy öregszel,?
Érzed,gyorsan, hogy öregszel,
hogy meg is kell halnod egyszer,-
érzed, érzed, hogy korán halsz,
elfárasztott a meddő harc,-
hogy nem soká lesz már meddő
teveled sem a temető
az is, ilyen kopár ősszel,
csak azért,szép, mert öregszel,
Úgy-e mily szép, késlekedő
lombok alatt a temető?
Szépek a sárga levelek,
de a pirosak még szebbek::
szépek a reszketve várok,
de szebbek a hulldogálók,
Te is piros falevélnek ,
érzed magad csupa vérnek,
s csak azt várod: hullsz-e végre
szívem, egy fejfa tövébe.
Úgy-e szívem, hogy irigyled
alant a sok falevelet:
magadra szeretnéd venni
valamennyit és pihenni!.
..
Erdélyi Lajos
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Erdélyi költők egy csokorban |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-11-07 00:47:42, hétfő
|
| |
| |
A hervadáshoz - Végh György
Füves mezők! hová suhant a nyár?
Még érzem tébolyító illatát,
de már a fák derűje hulldogál,
s az ősz lebegteti aranyhaját.
Eltűnt a nyár! a fény is hervadoz,
a rét talán örökre megfakul -
az őszi szél bármilyen dallamos,
lehull azért a lomb, a lomb lehull.
Lombos nyarak borúja, hervadás,
ne vidd magaddal hulló lombomat,
a sárga sorvadás, a lankadás
egy fázós hajnalon még elragad.
Teríts avart a fák alá megint,
s az őzeket szeresd, ha nem leszek -
pillangós ősz! hanyatló fényeink
a gyáva nyár fölött keringjenek.
Miként bölcsőben alvó kisleány,
olyan szelíd a csöndes őszi táj -
halvány fejem nyugodtan hajtanám
engesztelő, nehéz álomra már.
Maholnap, mint a nyár, eltűnök én
és nem viszem magammal illatom -
subás telek dermesztő éjjelén
a csillagok zenéjét hallgatom.
Ó, hervadás, derék vigasztalóm,
ha meghalok, tudom: kinek se fáj -
de mégis majd azon a hajnalon
nem lesz olyan szelíd az őszi táj:
olajként lobog a dacos vihar,
szélnek ereszti hamvadó porom -
az esti dér ezüstje eltakar
és szárnyas füst kígyózik síromon.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Erdélyi költők egy csokorban |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-11-07 00:31:14, hétfő
|
| |
| |
Te, ki a nyárnak oly szép véget adsz,
Hogy a mezőkön sárguló haraszt
Észre sem veszi, miként múlik el
Szelíd halálban ott a többivel:
Nekem is add meg azt a szép, szelid
Elmúlást majd, a vég ha közelit!
Nem is érezve, hogy valami fáj,
Aludjam úgy el, mint az őszi táj!
Jakab Ödön
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Erdélyi költők egy csokorban |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-11-05 12:05:44, szombat
|
| |
| |
Lovas Éva: Néhány szál virág a lelkednek
Néhány szál virág a lelkednek,
Hogy szépség járja át,
Mert a virágok mosolya,
Beragyogja lelked falát.
Olyan tiszták a virágok,
S mind oly fájdalmasan szép,
Mint nyári égbolt zenitjén
Az azúrszínű ég.
A fáradt test csak földi árnyék,
S néha, ha a fény teheti,
Az égről ereszkedik hozzád,
Hogy körbefonják szívedet
A szeretet fénysugár-erei."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Erdélyi költők egy csokorban |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-10-09 17:19:43, vasárnap
|
| |
| |
Bartalis János - Most indul
Most indul a nagy aranymáglya,
Üzen, kavarog az őszi színpompa.
A fák, hegyek, erdők tüzet fogtak.
homlokukon halálos csókok égnek.
Ó, bokrok és dús lombok!
Dáriusz nem volt nálatok gazdagabb.
Állok alattatok, mint szegény Lázár,
és az énekek énekét zengem.
Kedves! Az égő utakat járom.
Parázsfészekből parázsfészekbe lépek.
Dalol a part, ahol te jöttél egykor
virágfüzérrel homlokodon.
A lombok most lehajolnak.
Szemed mély tüze kigyúl.
Üzen, kavarog az őszi orgia.
Én búsan megyek, szívem
sápadtan dobban.
Lépted nyomát befedte a szél.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Erdélyi költők egy csokorban |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-10-09 16:57:59, vasárnap
|
| |
| |
Falu Tamás - Kezdeni
Jó volna újra kezdeni,
Tág szemeket mereszteni.
Állni bezárt kapuk előtt,
S hinni az el-nem-hihetőt
.
Jó volna újra kezdeni,
Magamat megtéveszteni,
Jeleket látni, itt-amott,
S remélni mára holnapot
.
Mert ki már nem tud kezdeni,
Az nem tud mást, csak veszteni.
Az élet zord törvénye ez:
Ki már nem kezd, az befejez.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Erdélyi költők egy csokorban |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-10-09 16:46:06, vasárnap
|
| |
| |
Kormányos Sándor: Úgy viszlek...
Nem vagy sehol, csak szívem mélyén érzem,
hogy lüktet a csend s a halkuló világ
úgy sóhajt érted mint kint az őszi erdőn
a levele után rezzenő faág.
Nem vagy sehol, csak konok némaságom
őríz, mint álmot, mint elvesztett csodát,
s mint nyarak tündöklő mosolyát az őszbe,
úgy viszlek magammal emlékként tovább.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Erdélyi költők egy csokorban |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-09-23 17:33:28, péntek
|
| |
| |
Kacsirek Ottó - Erdély
"Sárból és kőből gyúrt hepehupás táj ez,
és mégis, minden röge virágot terem,
itt a tündérek is csak lábujjhegyen járnak,
a csöndre leomló bolyhos esteken.
Itt egy kicsivel tán sűrűbbek az éjek,
talán hangosabban sírnak a szelek,
de feletted ott ragyog milliónyi csillag,
az ég kormába vert tüzes vasszegek.
Itt a patakok is másképpen dalolnak,
rég letűnt koroknak zúgják énekét,
ősi regét rónak a sziklákba s a kőbe,
völgyekre lebbentve a balladák ködét.
Mert kőből, sárból gyúrt hepehupás táj ez,
de áldott föld ez mégis, hisz virágot terem,
s bár hol örömé, hol a búé sarjad ki belőle,
lehajolok érte, s csak szedem, csak szedem."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Erdélyi költők egy csokorban |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-09-11 22:25:22, vasárnap
|
| |
| |
Keresztury Dezső - Nyugati szél
Szél pengéi szelik a rengeteg,
fény-ittas, hidegen józan eget.
Arany téboly: végsőt lobban a nyár:
az árnyék végtelenbe hull és vége már.
A kétértelmű láng kigyújtja mind,
mi pusztul, él, játék s törvény szerint.
Zöld volt, gyümölcsös nyár a félsziget:
most sűrű árny, testtelen sziluett.
Éhes sirály rikoltozza a kint:
lankán, erdőn nincs rózsás labirint.
Nagy ősz! Bomlott halotti dáridó
s bölcs önzéssel magába forduló
pompa, mely új csiráknak osztja szét
a nap hívó szavát, a nyár tüzét.
Fényt, színt, vágyat, eszmét magába zárt,
s lehull az éj, mint vérpadon a bárd.
Nézz szembe! Sár lomb hull a semmibe.
A szépség a halál szivárvány-felszíne.
Virág, gyümölcs, szenvedély, alkotás:
megrothadó parádé, értelme-nincs tanács.
S hunyd be szemed! Bensőd árnyaiból
az örök folytatódás szava szól:
valami észen, kínon túli hit,
mely nőni, tenni, adni kényszerít.
Keresztury Dezső |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Erdélyi költők egy csokorban |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/8 oldal
|
Bejegyzések száma: 72
|
|
|
|
2021. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
181 db bejegyzés |
| e év: |
1996 db bejegyzés |
| Összes: |
10084 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 570
- e Hét: 1536
- e Hónap: 11122
- e Év: 80042
|
|
|
Offline
