|
 2/6 oldal 
|
Bejegyzések száma: 57
|
|
|
|
|
|
2016-07-20 08:25:15, szerda
|
| |
| |
9. Teljes öröm
EGYSZER EGY KÉTELKEDŐ EMBER A MENNYORSZÁGRÓL nyaggatta Bunyan Jánost bárgyú, megválaszolhatatlan kérdéseivel azzal a szándékkal, hogy nevetségessé tegye a keresztyénséget. A puritán lelkipásztor végül jó tanáccsá változtatta ingerültségét, azt mondván a kérdezőnek, hogy térjen meg Krisztushoz és éljen egy szent életet, hogy a mennybe juthasson. Ott végül saját maga megtalálhatja kérdéseire a választ. A Biblia azért íródott, hogy pontosan erre tegyen képessé bennünket. Nem azért íródott, hogy a kiváncsiságot elégítse ki, hanem hogy hitre hívjon. Sokminden, amit a mennyről tudni szeretnénk, nincs kijelentve a Szentírásban, de ez nem azért van, mert a földi szerzőkből hiányzott a hozzáértés és így kudarcot vallottak próbálkozásukban. Inkább azért van ez így, mivel céljuk evangélizációs és pásztori jellegű volt. A Szentírás mindent kijelent nekünk a mennyről, amit jelenleg tudnunk szükséges róla.
Azt olvassuk, mindenek előtt, hogy az a boldogság helye. Dávid biztos volt ebben, mikor azt írta: ,,Az Úrra néztem szüntelen ... Azért örül az én szívem ... testem is biztosságban lakozik ...
Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké" (Zsolt. 16,8-9.11). Ez a fenséges kijelentés úgy az Ó-, mint az Újszövetség hívőinek hitvallásaként szerepelhet. ,,Teljes öröm." Mi hisszük ezt és teljes szívből nézzünk elébe!
De lehetünk ennél konkrétabbak is? Isten, a mi Atyánk megérti természet szerinti kiváncsiságunkat, az eljövendő élettel kapcsolatos tudásszomjunkat. Ezért egy jelentős mennyiségű információval látott el minket. Ebben az utolsó fejezetben, megvizsgáljuk azt a környezetet, melyben élni fogunk, a megváltott embertársainkkal való kapcsolatunkat és azt, hogy mivel leszünk ott elfoglalva. (folyt. köv.)
Edward Donnelly |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Menny és pokol |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-07-20 08:23:54, szerda
|
| |
| |
Ami még csodálatosabb, hogy maga Urunk és Üdvözítőnk lesz elragadtatva akkor, mikor ránk tekint majd a mennyben. Népét szemlélve megtelik szeretettel és gyönyörrel. ,,Látni fog, és megelégszik" (Ézs. 53,11).
Ez igaz általában a megváltási munkájára nézve is. Krisztus ott látja majd minden egybegyűjtött juhát, választottainak mindegyike ott lesz a dicsőségben. Nem lesznek üres helyek, senki sem fog hiányozni. Nem lesz semmilyen hiány- vagy sajnálkozó érzése. Elégedett lesz lelke munkájának eredményével.
De az Úr Jézus elégedett lesz mindnyájunkkal egyenként. Lehet, hogy ezt nehéz elhinni, mivel távol állunk attól, hogy mi magunk elégedettek legyünk önmagunkkal. Túlságosan is tudatában vagyunk gyengeségeinknek és korlátainknak, sokszor elcsüggedünk és szégyelljük magunkat. Nem gondoljuk magunkról, hogy szeretetreméltók lennénk. Akkor hogyan szerethet minket Krisztus? Noha ő kegyelmesen és szívélyesen fogad minket a mennyben, egy gyötrő félelem árasztja el elménket: ugyanakkor csalódást fog érezni velünk kapcsolatban. Nem bizonyulunk azoknak, akiknek látni akart.
Nem kell félnünk, mivel akkorára már átváltozunk az ő hasonlatosságára. Addigra Isten kegyelmi munkája mindnyájunkban a tökélynek olyan magaslatára jut, hogy az Urat elragadja a menyasszonya iránti szeretet, egy dicsőséges Egyház leszünk, amelyen nincs szeplő, vagy sömörközés, vagy valami afféle (Ef. 5,27). Mindnyájan olyanok leszünk, mint amilyennek látni akar és kíván.
Mi alkotjuk majd azt a népet, amellyel ő örökre együtt akar lenni. ,,Ímé, szép vagy én mátkám" (ÉnÉk. 1,15). Akkor képesek leszünk örömteli bizonyossággal elmondani: ,,Engem szeret Jézusom ... jól tudom." Ez lesz maga a menny.
Krisztus önmagát fedezi fel majd bennünk, önmagát szereti majd bennünk. Ezért kaptuk azt az ígéretet, hogy ,,hasonlókká leszünk Ő hozzá" (1Jn. 3,2). Hiszen semmi mást, csak saját szent szépségét csodálja majd bennünk. (folyt. köv.)
Edward Donnelly |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Menny és pokol |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-07-20 08:22:59, szerda
|
| |
| |
,,Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test" (1Kor. 15,44). Itt óvatosaknak kell lennünk. ,,Lelki" itt nem jelent ,,anyagiatlant" vagy ,,testetlent". Itt sokan tévednek. Ez a kifejezés ebben a kontextusban a Szentlélektől uralt testre vonatkozik. A ,,lelki" ember (1Kor. 2,15) az, akiben a Szentlélek lakik és akit ő vezet. ,,Lelki énekek" (Ef. 5,19) a Lélektől ihletett énekek. Hasonlóképpen a ,,lelki test" a Lélek teljes ellenőrzése alatt áll.
Cornelis P. Venema a következőképpen magyarázza az ,,érzéki" és ,,lelki" közötti különbséget: ,,ezek a kifejezések nem egy ,,materiális anyagból" és egy ,,szellemi anyagból" képzett testet állítanak egymással szembe, mintha azt sugallná, hogy a feltámadt test anyagtalan (immateriális) vagy testetlen lesz. Hanem éles különbséget tesz jelenlegi testünk, mely e mulandó világhoz tartozik és Isten átka alatt van, és a feltámadt testünk között, amely a Lélekhez tartozik az eljövendő korszakban."
Testünk jelenleg akadályt jelent keresztyén életünkben. Megéhezik, kívánsággal van tele és elfárad. Követelései elvonhatják figyelmünket Istentől. De nem így a mennyben! Ott testünk segítségünkre lesz mint lelkünk engedelmes szolgája. ,,Akaratunk nem kényszerül közvetett és bonyolult tevékenységekre egy nehézkes gépezeten keresztül, hanem lelkünk közvetlenül cselekszik majd, egy előzékeny, engedelmes erő által." Test és lélek együtt tesznek képessé az Úr imádására és szolgálatára.
Ez a dicsőség fog bennünk megjelenni. Lelkünk bűnnélküli, tökéletes lesz. Testünk romolhatatlan, dicsőséges, erőteljes, Lélekkel telt lesz. Hasonlók leszünk Üdvözítőnkhöz, az ő képéhez igazítva. Az angyalok megbámulnak és utána Istent dicsőítik. Nem lelkesítő-e arra gondolni, hogy Atyánk mit formál majd belőlünk, milyen gazdag áldásokat tervez ránk kiárasztani? (folyt. köv.)
Edward Donnelly |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Menny és pokol |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-07-20 08:22:11, szerda
|
| |
| |
A test ,,elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben" (1Kor. 15,43). Mennyire gyengék vagyunk, milyen könnyen elfáradunk! Nincs bennünk erő, kimerülünk, úgy érezzük, hogy nem bírjuk tovább. A ,,krónikus fáradtság" egyre jobban terjedő betegség tomboló, leterhelt társadalmunkban.
De Isten azt közli velünk, hogy a mennyben testünk erőtől duzzad majd. Nem fogjuk ismerni a fáradtságot. Egy új lendület ragad magával, új testi erő úgy, hogy a leggyorsabb, legerősebb olimpiai atléta gyengének minősül a mennyben levő hívő mellett. ,,Energiánkat nem tizedeli fáradság, és nem merül ki a korszakok során. Tehetetlenségi vagy súrlódási erő nem akadályoz többé, hogy céljainkat spontán, kimeríthetetlen energiával végrehajtsuk. Így minden gyakorlat élvezetes lesz és a folyamatos tevékenység a halhatatlan élet elragadtatásától sugárzik."
Probáld meg egy pillanatra a menny pusztán testi jólétét elképzelni. Ahogyan a pokol fájdalmai gyötrelmesebbek bármilyen földi fájdalomnál, úgy a menny örömei végtelenül gyönyörűbbek mint bármi, amit jelenleg el tudunk képzelni. Testünk itt alá van vetve a bűnbeesés következményeinek. Még a legfiatalabbak és legerősebbek sem tudják milyen a valódi egészség. Nincs semmi fogalmunk a jólét azon felvidító érzéséről, amely ereinkben folyik majd a mennyekben. A lehető legintenzívebb testi élvezet lesz az. (folyt. köv.)
Edward Donnelly |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Menny és pokol |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-07-20 08:21:17, szerda
|
| |
| |
,,Elvettetik gyalázatosságban" (1Kor. 15,43). Lelkipásztori hivatásom egy része magában foglalja az emberek meglátogatását a halálos ágyukon. Ilyenkor sokszor látom a közülünk elmentek hátramaradt testét. Mit tartalmaz a koporsó? Egy szegény, gyenge földi sátorházat. A lélek eltávozott, hátrahagyva a szánalomra méltó, oszlásnak indult hústestet. Földbe helyezik, hogy ott rothadjon. Többé nincs benne élet, semmi szépség, semmi egészséges. Elvettetik gyalázatosságban.
De ugyanez a test ,,feltámasztatik dicsőségben". Nem tudjuk pontosan, hogy ez mit foglal magában, de biztosan azt jelenti, hogy testünkre a mennyben bámulatba ejtő ragyogás lesz jellemző. Jézus mondja: ,,Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjoknak országában" (Mt. 13,43). Nem lesznek többé ráncok és ősz haj, a korosodás és a gyengeség minden jele eltűnik. Örökre fiatalok leszünk, erőnk teljes szépségében, ragyogó és istentisztelő férfiasságunkban és nőiességünkben. C. S. Lewis szavaival élve: ,,A közülünk leggyengébből és legmocskosabból is ... káprázatos, sugárzó, halhatatlan lény lesz, most még elképzelhetetlen energiától, örömtől, bölcsességtől és szeretettől lüktetve állandóan." (folyt. köv.)
Edward Donnelly |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Menny és pokol |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-07-20 08:20:23, szerda
|
| |
| |
,,Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban" (1Kor. 15,42). Richard Baxter elmondja nekünk, hogy mindig úgy prédikált, mint ,,aki nem biztos abban, hogy még egyszer prédikálhat, mint haldokló a haldoklónak." Ez szó szerint igaz. Visszafordíthatatlan romlás gyengít minket titokban. Testünkben egy elkerülhetetlen elhasználodási folyamat zajlik, könyörtelenül haladva előre pillanatról pillanatra, míg végül utolsót lélegzünk.
Valami tiltakozik bennünk ez ellen. Érezzük azt az ösztönzést, hogy ,,a kihaló fény ellen tomboljunk". Egy hitetlen társadalom fél az időskortól és gyűlöli azt, az emberek pedig nevetségesen igyekeznek meghosszabítani mulandó ifjúságukat. Részvényeket vásárolni plasztikai sebészeti intézetekben vagy vitamin- és hajfestékgyártó cégeknél, biztos anyagi befektetést jelent manapság. Egy családi orvos mondta nekem, hogy némely páciens valóban bosszankodik testi gyengélkedése miatt, panaszt emelve úgyszólván, a Gyártó ellen, a ,,műszer" váratlan meghibásodásáért, amelytől több megbízhatóságot várna. Mivel csupán e világnak élnek, szenvedélyesen vonakodnak annak a ténynek az elfogadásától, hogy testük gyengül, összeomlik és meghal. De ez nemcsak a hitetleneknek problémája. Ha elérjük a középkort, mindnyájan tapasztaljuk a korosodás jeleit és kicsinyes megaláztatásait: ,,megállanak az őrlő leányok, mert megkevesbedtek, és meghományosodnak az ablakon kinézők" (Préd. 12,5). Felismerjük ,,romlandóságunkat" és fokozottan nemkívánatosnak tartjuk.
De Pál elmondja nekünk, hogy ilyen romlás lehetetlen lesz a mennyben. Megfiatalodunk és a betegség vagy sérülés, fájdalom vagy halál többé nem érhet utól. A gyengeség, törékenység és szenvedés jelenlegi tapasztalata véget ér. ,,Feltámasztatik romolhatatlanságban", nem lesz többé változás és a romlás többé nem érint. (folyt. köv.)
Edward Donnelly |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Menny és pokol |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-07-20 08:19:18, szerda
|
| |
| |
Micsoda elképesztően nagy esemény lesz a megváltás történetében a test feltámadása! Egyszerre valósul az meg minden hívő esetében az Úr visszajövetelének pillanatában. ,,Mindnyájan elváltozunk, nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk" (1Kor. 15,51-52).
Hogy néz ki majd megdicsőült testünk? Óvatosaknak kell lennünk, mikor párhuzamot vonunk Megváltónk feltámadt testével, ahogyan azt az evangéliumok tömören elénk tárják. Mert, miközben mi egy szempillantás alatt feltámadunk, elváltozunk és a mennybe vitetünk, addig Urunk esetében, legalábbis így néz ki, két lépcsőben történt ez meg. Feltámadása után negyven napig teste itt tartózkodott az idő-tér univerzumában, bizonyos mértékig a földön levő élethez alkalmazkodva. Történt-e valami új testén valamilyen plusz változás a mennybemenetelekor? Kezei még mindig viselik a szegek helyét? Arca még mindig sebhelyes (Jn. 20,27)? Nem tudjuk. De abban biztosak vagyunk, hogy akárhogy is nézne ki megdicsőült teste, a mi új testünk is hasonló lesz.
Ugyanabban a testben tartózkodunk majd, amelyben lelkünk a földön lakott. Pál hangsúlyt fektet arra, hogy jelenlegi testünk, bármennyire is ,,halandó" és ,,nyomorúságos", feltámad majd a Lélek ereje által. ,,Ugyanaz, a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket. A megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk, ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket" (Róm. 8,11; Fil. 3,20-21). Isten sosem adja fel. Ami népét illeti, nem hajlandó még egy csöppnyi győzelmet sem átengedni Sátánnak. A test, amellyel teremtettünk, megkárosult a bűn miatt, megromlott az ördögi befolyásnak köszönhetően. De Isten nem mond le róluk és nem kezdi előlről. Nem engedi meg soha, hogy Sátán azzal dicsekedjen: sikerült neki javíthatatlan kárt tenni-e legalább kis mértékben is azokban, akikért Krisztus meghalt, testünket a megváltó befolyáson kívülre helyezve, arra kényszerítve Istent, hogy találjon valami pótmegoldást. Nem, Isten legyőzi Sátánt minden tekintetben és halandó, megalázott testünket dicsőséges és örök valamivé fogja majd változtatni. Saját testünk - ez a jelenlegi test - változik majd meg.
Ugyanakkor alaposan megváltozik. Pál a mag elvetésével von párhuzamot, ahol a totális változás mellett megmarad az identitás. Ha elvetsz egy búzamagot, búza lesz belőle, nem kukorica vagy árpa. Megmarad a folytonosság, azonosság. De azt vesszük észre, és ezért vetjük el a magot, hogy az új növény csodálatosan különbözik az elvetett magtól. ,,Mi módon támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki? ... Amit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél ... Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta ... Épenígy a halottak feltámadása is" (1Kor. 15,35.37.38.42). Ezután, a feltámadt test természetéről szóló legrészletesebb tanításban, az apostol négy kulcskülönböséget állapít meg jelenlegi és jövőbeni megdicsőült testünk között. Hadd vegyük sorra őket. (folyt. köv.)
Edward Donnelly |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Menny és pokol |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-07-20 08:18:18, szerda
|
| |
| |
Testünk dicsőségben történő feltámadása
Nem csak lelkünkre nézve leszünk Krisztushoz hasonlók, azaz megszenteltek, hanem testünk is dicsőségben támad fel.
A lélek halhatatlanságának gondolata nem sajátosan keresztyén. Jézus előtt több évszázaddal, az egyiptomiak, a perzsák és a görögök is osztották azt a zsidó meggyőződést, hogy az ember egyik része nem anyagi; ez halhatatlan. Még mai anyagias világunkban is, az emberek rendelkeznek egy halvány, ám állandó hittel egy halhatatlan ,,én"-ben - amely életünknek egy része és tovább él miután elválik a testtől.
A keresztyén hit sajátos vonása azonban az a tanítás, hogy testünk is túléli a halált. A testi feltámadás hirdetésével a Biblia egyedül áll, és mégis a legtöbb hívőnek, legjobb esetben is, csak halvány sejtelme van erről a tanításról. Ennek az ingatag helyzetnek részbeni felelőse az egyik ókori görög filozófus.
Platón (Kr. e. 427-347) különböző módokon befolyásolta az emberi gondolkozást, lassacskán már több mint két- és félezer éve. A jelenlegi kontextusban viszont azért emeljük ki őt, mert jelentős módon leértékelte az anyagit a szellemivel szemben. Anthony Hoekema elmagyarázza, hogy Platón tanításaiban: ,,a lélek felsőrendűbb anyagnak számít, bensőleg elpusztíthatatlan és ezért halhatatlan, miközben a test alsórendűbb anyagból áll, halandó és teljes pusztulásra van ítélve. Ezért szerinte a test a lélek koporsója, amelynek sokkal jobb dolga van test nélkül." Platón emlékezetes szállóigéje: some sema - ,,a test koporsó", dióhéjban foglalja össze a nézetét. Azt tanította, hogy az emberi lények halhatatlan lelkek az alsórendűbb hústest foglyaiként. Csak a szelleminek van értéke. Minden, ami természeti vagy anyagi végül örökre elpusztul.
Sajnos az antimaterializmus ezen mérge beszivárgott a keresztyén gondolkodásba is úgy, hogy sok hívő tudtán kívül platónista. A ,,világról", ,,testről", sőt még a ,,lélekről" alkotott nézetük is egy ösztönös hiper-lelkiség torzító befolyása alá került. Az áhítat- szerkesztők örömmel gondolnak a dicsőségre, mivel lelkük végre teljesen szabadon imádhatja Istent, a test fogházának terhe nélkül. Az evangéliumot hirdetők sokszor megmentett ,,lelkekről" beszélnek, és nem annyira megváltott ,,emberekről", ,,férfiakról" vagy ,,nőkről". De ez a hiper-lelkiség a mennyről alkotott hamis látásról is árulkodik és elhanyagolja a test feltámadásáról szóló alapvető keresztyén tant. Nagyon fontos tehát, hogy kitartsunk a feltámadt és megdicsőült emberi test valósága mellett.
Platón nagyon melléfogott, mikor azt állította, hogy egyedül a szellemi jó és, ami anyagi, szükségszerűen alsórendűbb. A Biblia megalkuvás nélkül elvet minden ilyen dualizmust és teljes súlyt kell tulajdonítanunk az olyan kijelentéseknek, mint ,,És látá Isten, hogy mindent a mit teremtett vala, ímé igen jó" (1Móz. 1,31). Az anyag jó volt úgy, ahogyan Isten kezéből kikerült. Ő nem osztotta fel a valóságot szellemire és anyagira. Mindent ő alkotott, mindent igen jól, mindent örök értékkel.
Ezért halljuk azt, hogy az emberi lény egy testi-lelki egység, nem egy állandó lélek egy átmeneti testben. ,,És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké" (2Móz. 2,7). Az ember nem azonos saját lelkével. A föld pora és az élet lehelete egyesült, hogy együtt alkossák azt, akik jelenleg vagyunk.
Amikor Isten elküldte Fiát, hogy meghaljon értünk, akkor testünkért és lelkünkért egyaránt tette azt. Jézus Krisztus eljött, hogy megváltsa nem csak ,,az élet leheletét", hanem ,,a föld porát" is. Vérével megvásárolta testünket is. ,,Testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma ... áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben" (1Kor. 6,19-20). Figyeld meg, hogy Pál nem azt mondja, hogy ,,lelketek áron vétetett meg", hanem ,,áron vétettetek meg". Istent testünkben kell megdicsőítenünk és, amikor megváltásunk teljes lesz, testünkkel és lelkünkkel egyaránt a mennyben leszünk.
Hogyan lehetünk biztosak ebben? Mivel Krisztusban leszünk és az ő teste feltámadt a halálból. Ezt kihangsúlyozza az Újszövetség, majdnem megdöbbentő földiességgel. ,,Tapogassatok meg engem", szólt Jézus tanítványaihoz intézett felhívása (Lk. 24,39). ,,Hozzátok ide ujjaitokat és érezzétek bőröm szövetét, csontjaim alakzatát." János bizonyságot tesz, hogy ,,kezeinkkel illettünk, az életnek ígéjéről" (1Jn. 1,1). Ő is bizonyos platonistáknak üzent ezzel, akik nem hittek a megtestesülésében vagy a test feltámadásában. De bizonyságtevése húsra utaló és egyszerű volt: ,,megragadtam az Isten Fiát saját izzadt tenyeremmel." A feltámadás ennyire testi volt!
Ahogyan Krisztus teste feltámadt a sírból, úgy a miénk is: ,,mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután akik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor" (1Kor. 15,23). Ekkor teljesedik be Isten eredeti célja, amelyet meghirdetett a teremtéskor: ,,teremtsünk ember a mi képünkre és hasonlatosságunkra" és a kép testből és lélekből egyaránt állt. A mennyben teljesen helyreáll ez a kép. (folyt. köv.)
Edward Donnelly |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Menny és pokol |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-07-20 08:17:14, szerda
|
| |
| |
A mennyországra készülve
Ha idegen országba fogunk kirándulni, megfelelő módon készülünk rá. Aki indulásunk előtti napon látogatna meg, észrevenné a félig becsomagolt bőröndöket, az útlevelet és a repülő jegyeket, az útikönyveket és a napolajat. Nem kell ahhoz zseni legyen, hogy rájöjjön: tengerentúli utazásra készülünk, mivel a közeli indulás jelei mindenhol eléjetárulnak. Hasonlóképpen, egyértelmű kellene legyen az életünket vizsgálók számára, hogy készülődünk máshol folytatni életünket. Vajon ez a helyzet? Lathatják-e barátaink naponkénti viselkedésünkben annak jeleit, hogy készülünk a mennyországra? Világos-e, hogy nem tervezzük a Földön megtelepedni, hanem egy sokkal dicsőségesebb úti cél felé tartunk?
A mennybekészülés egyik fontos feltétele a bűnnek történő hadüzenet. A bűn idegen az új természetünknek és undorítóan illetlen célunkhoz. Krisztussal együtt meghaltunk és vele együtt feltámadtunk az új életre. Ennek tudata alapos befolyást kellene gyakoroljon ránk. Miért alacsonyítjuk le magunkat, miért tagadjuk meg önazonosságunkat a bűnnel kacérkodva? Az apostol szavaival élve: ,,És a kiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja önmagát, a miképen Ő is tiszta" (1Jn. 3,3). A menny reménysége elkerülhetetlenül a szentség keresésére indít. Amint Lenski mondja: ,,Nincs kivétel. Aki abbahagyja önmaga tisztítását, kiejtette szívéből ezt a reménységét."
Egész életünk a menny várakozásában kellene hogy elteljen. Legyen hatással tevékenységeinkre és ambícióinkra, szabadidő - foglalkozásainkra és barátságainkra, arra, hogyan költjük el pénzünket és erőnket. A leghosszabb földi élet is elég rövid idő az örökkévalóságra felkészülni.
Főleg a bűnnélküli jövő tudata segít minket félelem nélkül szembenézni a halállal, mivel tudjuk, hogy a halál annyi, mint ,,Krisztussal lenni, ami sokkal jobb" (Fil. 1,23). Legyen szokásunk arra gondolni, hogy miként néz majd ki lelkünk a dicsőségben, arra emlékeztetve magunkat, hogy akinek ,,az élet Krisztus", annak ,,a meghalás nyereség" (Fil. 1,21). Egy régi kommentár szerint: ,,az élet Krisztus, a meghalás még több Krisztus". Ez az örömteli felismerés veszi el utolsó ellenségünk fullánkját.
Ez vigasztal meg minket szeretteinkkel kapcsolatosan, akik előttünk mentek a mennybe és akik, ebben a pillanatban, az Úr Jézus jelenlétében örvendeznek. Nem tudunk a gyász fájdalma elől elmenekülni. Fájdalmat érzünk, sokszor gyötrelmeset, de nem, mint ,,akiknek nincsen reménységök" (1Thessz. 4,13). Gondolj rájuk, hogy dicsőségben vannak. Probáld meg a tökéletes szentség eksztázisát elképzelni. Ha Isten felajánlaná, hogy visszahozza őket néked, elfogadnád? Ez valóban kegyetlen lenne. Búsulunk elvesztésük miatt, de bánatunkat elnyeli egy nagyobb öröm.
Bunyan János elmondja a Zarándok Útjában, hogy Keresztyén és Reményteljes belépett a mennyei városba: ,,láttam álmomban, hogy ez a két férfi bement a kapun; és íme, miközben beléptek, átváltoztak: ruhájuk úgy ragyogott, mint az arany ... látva ezt, én is kívántam közöttük lenni." Szeretteink túl vannak a bűn határán. Isten színe előtt vannak örökre. Ha láthatnánk őket ebben a pillanatban, mimagunk is azt kívánnánk, hogy velük legyünk.
Mindezek mellett, akármennyire dicsőséges is, a helyzet befejezetlen, ami miatt a teológusok jogosan nevezik az elhunyt hívők jelenlegi állapotát köztesnek. Mivel a Krisztusban elhunytak még nem kapták meg teljes örökségüket. Még nem jött el teljes váltságuk órája. Jelenlegi állapotuk jobbra fordul, mikor elérik az üdvösség végső stádiumát. Hadd foglalkozzunk most ezzel. (folyt. köv)
Edward Donnelly |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Menny és pokol |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-07-18 17:43:08, hétfő
|
| |
| |
Bűneink halálra vannak ítélve
A bűn ellen folytatott jelenlegi harcunkban ugye nagyon bátorítóan hat ez az igazság. Néha annyira megterhelődünk vétkeink miatt. Néhány megkörnyékező bűn annyira befészkelődött személyiségünkbe, hogy nem tudunk megszabadulni tőlük. Létezik egy sajátos kísértés, amelyben mindig elbukunk. Imádságaink és elhatározásaink ellenére újra és újra lever minket. Jellemünkről sok koszos és hitvány dolgot ismerünk, amelyet nem szeretnénk a tisztességes emberek előtt felfedni. Néha az kísért, hogy magunkat javíthatatlannak tekintsük arra a kétségbeejtő következtetésre jutva, hogy mi sosem változunk meg. Lehet, hogy még üdvösségünk felől is kétségek támadtak. De az az igazság, hogy a mennyben tökéletesek leszünk. Világos felhívás ez bátorságra és reménységre. Mintha egy hangot hallanánk: ,,Legyetek bátrak, Isten gyermekei, bűneitek átmenetiek. Halálra vannak ítélve és sorsuk megpecsételődött. Abban a pillanatban, mikor lelketek a mennybe ér, azok megszűnnek - eltöröltetnek, elvettetnek, a tenger mélysége kerülnek".
Szeretnék veletek megosztani egy történetet egy japán tolvajról, aki keresztyén lett. Gyakorlatilag nem tudott semmit a Bibliáról, de a megtérését követő első vasárnapon elment egy istentiszteletre. Egész héten át küzdött az életébe gyökerezett tolvajlási szokásával. Rájött, hogy új teremtésként, le kell szoknia róla, de nem volt biztos abban, hogy erre képes lesz. A tolvajlás volt az életmódja és nem tudta idejét semmi mással eltölteni. Hogyan tudná ő az évek során beívódott magatartást megváltoztatni? A templom falára, amelybe belépett, a Tízparancsolat volt felírva. Ez az újonnan megtért ember sosem hallott róla. De, miközben belépett, tekintete először ezekre a szavakra esett: ,,Ne lopj" (eredeti héber nyelven: ,,nem fogsz lopni"). Tudatlanságában nem vette észre, hogy ez egy parancs, hanem ígéretnek értette. Arca ragyogott és szívében megköszönte az Úrnak azt a bizonyosságot, hogy majd megszabadulhat ettől a bűntől.
Vajon teljes tévedésben volt? Ugye, bizonyos értelemben, Isten minden egyes parancsa valahol egy ígéret is. Természetesen, ezek a törvények elénk tárják a követendő mércét. De ráadásul csodálatos leírása is annak, amit Isten velünk szándékszik tenni. A parancsolatok nem csak azt mondják el, hogy Isten mit kíván tőlünk, hanem azt is amit számunkra tervez és tesz majd bennünk. Ezek a mennyei jellemünket ábrázolják. Mihelyt ott leszünk, nem lesz más istenünk az Úron kívül; nem fogjuk nevét hiába felvenni; nem ölünk és lopunk majd; nem teszünk hamis tanúbizonyságot. A mennyben az Urat, a mi Istenünket, fogjuk szeretni és felebarátunkat, mint magunkat. Szerelmesek leszünk a parancsolatokba. Hadd tegyük magunkévá azokat és örvendezzünk bennük, állandóan emlékezve arra, hogy ezek nemcsak jelenlegi céljaink, hanem sorsunk kéknyomata. Bizonyságot tesznek arról, hogy az Úr mit tesz velünk majd a dicsőségben. Bűnnélküliek leszünk. Milyen szentségre kellene ez minket ösztönözzön! (folyt. köv.)
Edward Donnelly |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Menny és pokol |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2/6 oldal
|
Bejegyzések száma: 57
|
|
|
|
2021. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
6 db bejegyzés |
| e hónap: |
164 db bejegyzés |
| e év: |
2303 db bejegyzés |
| Összes: |
35916 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2732
- e Hét: 11444
- e Hónap: 23319
- e Év: 211121
|
|
|
Offline
