Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/5 oldal   Bejegyzések száma: 44 
Tamás Jónás : Kocsmazaj
  2021-01-19 13:09:17, kedd
 
 




Tamás Jónás : Kocsmazaj


Van néhány forró, téli szó
a nyárról. Szép, és élni jó.
A csodák kellős közepén
herved csupán el a remény.
Bogánycsos völgynek marad a
boldogságok feladata.

Bennem is üres albumok
a vágyak. Gyakran hallgatok.
Parancsra is előbb-utóbb.
Mint hajrára a távfutók.
Szabadságom kilincse vas.
Hó áztatja, eső, savas.

Pecsétem van a mindenen.
De halványul, akár a nem.
És vágytalan mosoly nyerít.
Gyalogolok az istenig.
S ha néha hátrafordulok,
a végtelenség rám morog.

  
 
0 komment , kategória:  Versek 6  
Takáts Gyula : Érzékeny tudás
  2021-01-19 13:06:26, kedd
 
 




Takáts Gyula : Érzékeny tudás


Erdők s szívem magánya,
hegyek és lélek kínjai
és te, az élet és bibliája,
a szárnyas botanika,
világunkat és magam
kegyetlen iskolába
vertek tanulni és tanítani.
Telt tükrötök nem
erdőt és hegyet,
de azt, amit a zöld s a kő -
hallgatni a szívet
időben és sziklán
át is csillagot
s amit e végtelen és zenit
biztos metszése adott,
e szög fokán új templomot!
És oltárán kiosztani,
akár a kenyeret
ez érzékeny tudást,
mint lényegét a fény,
mint az új napot...

  
 
0 komment , kategória:  Versek 6  
Páskándi Géza :Tündéri játék
  2021-01-19 13:02:52, kedd
 
 




Páskándi Géza :Tündéri játék


Hóesés
Friss szagú hó, télszagú hó
dől a földre
habfehéren.
Valamelyik szépnagyanyám
sütés előtt, lisztet szitál
fönn az égben.

A nagyapám meg csak nézi
férfimódra:
- Asszony dolga.
Pipára gyújt s úgy pöfékel,
hogy az eget szürkeséggel
mind bevonja.

  
 
0 komment , kategória:  Versek 6  
Szabó M. Gita: Az utolsó állomás.
  2021-01-19 12:55:08, kedd
 
 




Szabó M. Gita
Az utolsó állomás.


A vonat fékez, megáll
de ránt még egyet,
összekoccannak
a megkopott kocsik
"leszállni végállomás"
hallom, de várok még kicsit.
Várok, kitudja mire még,
talán egy szóra
vagy egy ölelésre
mielőtt végleg beborul az ég.
Kis batyum árván ül a padon
szép lassan magamhoz veszem,
kicsit nehéz
de magammal kell vinnem
benne van az egész életem.
Az utolsó állomáshoz értem
a peron üres,
senki sem fogad,
megérkeztem,
s ha volt érdemem bűnöm
az nélkülem
a vonaton marad.

2017. március 19.		  
 
0 komment , kategória:  Tigram (Szabó Gita)  
Babits Mihály: Reggeli templom
  2021-01-19 12:45:41, kedd
 
 

 
 
2 komment , kategória:  Babits Mihály  
Tilda néni, a napközis tanítónő,
  2021-01-15 15:58:24, péntek
 
 




"Tilda néni, a napközis tanítónő, hetek óta
figyelte Ildit, a néhány napja még kedves-cserfes,
mindenre figyelő kislányt - hogyan
bújik meg az utolsó sorokban írást,
vagy tanulást mímelve.Ha felszólítja, összerezzen,
tétován áll fel.Ha ugyan feláll.
Kérdéseire zavart hallgatással válaszol, kibámulva
az ablakon.
Egy éve még csillogó, búzavirágkék szemében
kihunyt a fény, és ha ránéz - mintha
nem is látná.
A tantestületi szobában megszólította Ildi osztályfőnök nőjét:
- Zsófikám, te tudod, mi
történhetett Z. Ildikóval? Az felhúzta a vállát:
- Nem tudom, de minden tárgyból egyre gyengébb.
Ha felhívom, csak néz,
feltápászkodik, de meg se szólal, pedig az
az érzésem, tudna felelni, ha akarna.
Értelmes kislány, legalább is eddig az volt.
Most mintha le volna bénulva.Vagy a haját
csavargatja, vagy ceruzája végét rágja, de nem hinném, hogy tudja, mit csinál. A keze már külön él.
Ki van cserélve az a kislány. Valami kellett, hogy történjék vele.
Ezután Tilda néni az uzsonnaszünetben
félrehívta Kingát, akiről tudta, hogy Ildi
legjobb barátnője, s hogy a szülők is összejárnak.
- Te Kingus, mi van Ildivel? Beteg, vagy
meghalt valakijük? - Úgy tudom, együtt szoktatok hazamenni.Jársz még hozzájuk?
Kinga pár pillanatig zavartan hallgatott.
Nem nézett tanítónője szemébe, úgy válaszolt:
- Külön járunk haza.
- Összevesztetek?
- Nem.
- Akkor miért?
- Mert én sietek.
- Ildi nem?
- Ildi hátrafelé megy, és az sokáig tart.
- Mit csinál Ildi?
- Hátrafelé lépked, és sokszor el is esik.
Úgy megy haza, van fél óra, amíg hazaér.
- Mióta jár így Ildi?
- Már régen. De ne tessék neki visszamondani. Nem akarok árulkodós lenni.
A tanítónő megsimogatta Kinga fejét, és
elengedte. Ám, amikor sorbaállás után
hazaküldte a napközis osztályt, s a gyerekek
már szétszéledtek, ki erre, ki arra, kisietett
a sarokra, ahonnan beláthatta az egész utcát, amelyen Ildinek kellett hazamennie. Öt-hat háznyira meg is látta a
szőke, copfos kislányt, hatalmas hátitáskája
alatt görnyedten lépkedett hátrafelé
óvatosan, hogy el ne essen. Időnként a
kerítésbe fogózkodott. Aztán újra nekiindult.
Másnap egy fiatalabb kolléganőjét kérte
meg, hogy engedje haza a gyerekeket. Ő
meghúzódott Ildiék utcája sarkán.Sok
gyerek futott el mellette. Ki észrevette, ki
nem. Kergetőzve siettek hazafelé. Aztán
meglátta a kislányt hátrafelé imbolyogva közeledni. Megvárta, és kitárt karjaival magához ölelte. Az félig megfordult, és
rémülten nézett fel rá. A szeme megtelt könnyel, szája legörbült.
- Ne sírj Ildi, nincs semmi baj. De ha már
összefutottunk, megmondanád, miért mégy hátrafelé?
Ildi lehajtotta a fejét, és cipője orrával apró
köröket rajzolt az utca porába. A tanítónő
érezte, hogyan rázkódik a válla a hangtalan sírástól...
Ő is anya volt, még szorosabban szorította
magához a gyereket, aki ölelő karja közé
fúrta a fejét, és szinte nyüszített. A tanító-
nő türelmesen várt. Majd egyik kezével Ildit
simogatva, a másikkal óvatosan felemelte
az állát, hogy a szemébe nézhessen.
- Most már meg tudod mondani, miért mégy hátrafelé?
- Hogy visszafelé menjenek a napok.
- Mit csináljanak?
- Visszafelé menjenek. Addig, amíg apu
és anyu szerették egymást, és nem akartak elválni.
Újra Tilda néni ölébe fúrta a fejét.
Az megrendülten ölelte magához a kislányt.
Aztán megszólalt:
- Gyakran láttam hol apukádat, hol anyukádat
érted jönni. Mostanában nem kísérnek haza?
- Ha ráérnek, valaki elibém jön. Vagy apu,
vagy anyu. Ha sötétedik, biztosan értem jön valaki.
- Nem kérnéd meg őket, hogy lépdeljenek
veled együtt ők is visszafelé?
A kislány szemében fel szivárványlott a
fény, ahogy tanítónőjére nézett:
- Igazán megkérjem aput és anyut?
- Azt, aki éppen először érted jön. Aztán a
másikat is. Azt is mondd el nekik, miért kéred erre őket.
Gyorsan lehajolt, megcsókolta a kislányt,
és elsietett. Nem volt nála zsebkendő.
Szüksége lett volna rá. A saroknál visszafordult.
Ildi tovább lépkedett hátrafelé. Egyszerre integettek egymásnak. A tanítónő, amíg végigsietett a folyosón, akaratlanul vésett arcú, egyre komorabb, szótlanabb férjére gondolt, akit mostanában elhanyagolt. Miért is? Hiszen valamikor annyira szerették egymást. Ma már alig váltanak egy-egy szót. Mindketten csak gürcölnek-egy szem gyerekükért. Megszólalt az iskola csengője. Amikor felkapta a kabátját, átvillant rajta: Istenem, mi lenne, ha én is hátrafelé mennék haza? Pillanatig elmerengett. De régen mondta ki ezt a szót: Istenem! És kimondta:
- Istenem, csak sikerülne neki és nekem is."

GYÖKÖSSY ENDRE		  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Simon Réka Zsuzsanna : Kellene
  2021-01-15 15:49:16, péntek
 
 




Simon Réka Zsuzsanna : Kellene


A világ testén körbeér az aggodalom,
bennreked az öröm a voltban.
Távolodunk,
jajszóban oldódik az alagút,
fogynak a cipelt utak.
Alkony minden rég látott tekintet,
ereszkedik az ég a kabátunk alatt.
Őrzött szavakba merülünk,
sodor a csend a megdermedt kövek közé.
Hangos csobogás kellene
újra,
érkező papírhajók,
közelség
és
ölelések.

  
 
0 komment , kategória:  Versek 6  
Ez annyira szép
  2021-01-15 15:44:22, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Elgondolkodtató gondolatok   
Mindig emlékezz rá
  2021-01-15 15:34:12, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Elgondolkodtató gondolatok   
Bihari Gabriella: Hazamenni....
  2021-01-15 15:29:12, péntek
 
 




Bihari Gabriella: Hazamenni....


Elmúltak a régi évek,
vele oly sok szép emlékek.
Olyan távol vitt a sorsom,
de jó lenne újra Otthon.

Arcomon ül rég a bánat,
hiánya a kis hazámnak.
Mennyi, mennyi édes emlék,
úgy rohannék... hazamennék.

Ha lenne, aki várna haza,
nem haboznék soha, soha.
Rohannék, ha tudnám, várnak
kis házába nagymamámnak.

Megölelne, megpuszilna...
ó, Istenem, de jó volna...
De csak emlék, csak vágy marad,
mert az idő folyton halad.

Nem ölelhet, nincs köztünk már,
rég nincsen már, ki hazavár.
Árva szívem vágyik haza,
nem nyugszik meg, tudom, soha.

Hazamegyek... tudom, hova...
temető most az otthona.
Elmondom ott neki csendben,
hogy nincs már hova hazamennem

  
 
0 komment , kategória:  Versek 5  
     2/5 oldal   Bejegyzések száma: 44 
2020.12 2021. Január 2021.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 9 db bejegyzés
e hónap: 44 db bejegyzés
e év: 438 db bejegyzés
Összes: 12990 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 491
  • e Hét: 1514
  • e Hónap: 8987
  • e Év: 126233
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.