Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/47 oldal   Bejegyzések száma: 464 
Pünkösdi kilenced
  2021-05-14 16:32:50, péntek
 
  SZENTLÉLEK VÁRÓ - Pünkösdi kilenced
2 . nap
Jöjj Bölcsesség Lelke, taníts meg arra, hogy minden gondolatunkat és cselekedetünket egyedül Istenre irányozzuk.

Szentírási rész: Ez 39.28-29
Akkor megtudják, hogy én, az Úr vagyok az ő Istenük, mert száműztem ugyan a népek közé, de most összegyűjtöm őket hazájukba, és senkit sem hagyok ott közülük. Nem rejtem el többé előlük arcomat, mert kiárasztom lelkemet Izrael házára - mondja az Úr, az Isten.

Bölcsesség
Verebekre nem lövünk ágyúval
Grock a híres német bohóc egyik reggel gyalázkodó és rágalmazó levelet kapott. Találkozott cirkuszbeli barátjával és elpanaszolta neki az esetet: - Nézd meg, micsoda otromba, rágalmazó levelet kaptam. Mit válaszoljak rá? A barátja elolvasta a levelet és visszaadta: - Semmit se válaszolj. Valamelyik irigyed vagy rosszakaród írta. Jelentsd fel a bíróságnál. Grock megköszönte a baráti tanácsot, de végül is a levelet visszaküldte a feladónak a következő melléklettel: "Kedves Uram! Nemrég kaptam kézhez a mellékelt levelet az Ön aláírásával. Elküldöm Önnek, hogy lássa, hogyan visszaélnek az Ön nevével. Önnek is érdeke, hogy a tettest kikutassa... Szívélyes üdvözlettel: Grock clown." Legközelebb barátja megkérdezte Grockot: - No, följelentetted az illetőt? - Á, dehogy! - felelte Grock. - Verebekre nem lövünk ágyúval. (Willi Hoffsümmer nyomán)

Jó tanács ahhoz, hogy mit tegyek, hogy mélyebben találkozhassam a Szentlélekkel?

Ne aggódj! Bízd rá magad - Jézussal egyesülten - a Mennyei Atyára s a Szentlélek vezetésére. (Vö..Mt 6,33-34) Tudatosan élj Jézus és a Lélek szabadságában, s próbáld sugározni ennek a szabadságnak örömét. (Gal 6,22-26)

Kérések:
Szentlélek, a bölcsesség és jó tanács Lelke - Jöjj el közénk !
Szentlélek, a bűnök megbocsátója - Jöjj el közénk !
Szentlélek Isten ! - Jöjj el közénk !

Küldd el Lelkedet és életre kelünk! - És megújítod a földnek színét.

Könyörögjünk!
Urunk a Te Szentlelked lángoljon fel bennünk, világítson és tisztítson meg bennünket ! Árassza ránk égi harmatát és tegye gyümölcsözővé jócselekedeteinket! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Szentlélek-kilenced

3. nap

Jöjj Értelem Lelke, hogy szent hitünk igazságait megértsük.

Szentírási rész:

,,Mindezek után kiárasztom Lelkemet minden testre. Fiaitok és leányaitok jövendölni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok meg látomásokat látnak. Sőt, még a szolgákra és a szolgálókra is kiárasztom Lelkemet azokban a napokban."(Joel 3,1-2)

Jó tanács ahhoz, hogy mit tegyek, hogy mélyebben találkozhassam a Szentlélekkel?

Légy tudatosabban Krisztus tanúja az emberek előtt, elsősorban szereteteddel. - Vágyódj rá, hogy Jézus éljen benned, s Általa közelebb vezethesd embertársaidat Hozzá. Ne félj - kellő időben - beszélni is hitedről! Kérd ilyenkor a benned élő Jézusnak és a Léleknek vezetését! (Vö. Lk 12,12; Iz 61,1)

Kérések:

Szentlélek, az értelem és tudomány Lelke - Jöjj el közénk!

Minden hitbeli tévedéstől - Ments meg minket, Szentlélek!

A te sugallataid megvetésétől - Ments meg minket, Szentlélek!

A megismert igazság elleni tusakodástól - Ments meg minket, Szentlélek!

Szentlélek Isten! - Jöjj el közénk!

Küldd el Lelkedet és életre kelünk! - És megújítod a földnek színét.

Könyörögjünk! Szentlélek Úristen, kit az Úr Jézus, Egyházának megígért és Pünkösd napján elküldött: légy a mi lelkünknek is állandó, kedves vendége. Őrizd meg és gyarapítsd bennünk a te megszentelő kegyelmedet, s gyújtsd lángra szívünkben a szunnyadó isteni erényeket. Ékesíts fel minket, a te templomaidat, hét ajándékoddal, s engedd, hogy a te szellemed belőlünk embertársainkra is kiáradjon, hogy imádság, jó példa és apostolkodás által veled együtt hathatósan építsük Jézus Krisztus országát. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.

SZENTLÉLEK VÁRÓ - Pünkösdi kilenced

4. nap
Jöjj Jó Tanács Lelke, hogy minden ügyünkben és kételyünkben a helyest megismerjük, és a jót válasszuk.

Szentírási rész: Jn 7.37-39
Az ünnep utolsó, nagy napján Jézus a templomban volt és fennhangon hirdette: ,,Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék, aki hisz bennem: belsejéből az Írás szava szerint élő víz folyói fakadnak." Ezt a Lélekről mondta, amelyben a benne hívők részesülnek. A Lélek ugyanis még nem jött el, mert még nem dicsőült meg Jézus.

Jó tanács ahhoz, hogy mit tegyek, hogy mélyebben találkozhassam a Szentlélekkel?
Különösen figyelj a Szentlélek indításaira (Vö. Gal 5.16), - akár a lelkiismeretedben hangzik el az, akár pl. egy testvér vagy családtag kérése által. - Szokd meg, hogy azonnal és örömmel válaszoljhívásaira, akkor is, ha nehéz. (Pl. úgy, hogy bensődben kimondod Neki: "igen!", s megteszed, amire hív.)

Kérések:Tarts távol tőlünk, híveidtől minden szomorúságot és kishitűséget - Kérünk, téged, hallgass meg minket! Irányítsd minden gondolatunkat és szándékunkat a mennyeiekre - Kérünk, téged, hallgass meg minket!
Őrizz meg mindnyájunkat a te szent szeretetedben - Kérünk, téged, hallgass meg minket!
Szentlélek Isten ! - Jöjj el közénk !

Küldd el Lelkedet és életre kelünk! - És megújítod a földnek színét.

Könyörögjünk! Urunk a Te Szentlelked lángoljon fel bennünk, világítson és tisztítson meg bennünket ! Árassza ránk égi harmatát és tegye gyümölcsözővé jócselekedeteinket! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

SZENTLÉLEK VÁRÓ - Pünkösdi kilenced

5. nap
Jöjj Erősség Lelke, hogy a szerencsétlenségben és bajban, a gonosz lélek és a világ kísértései között mindenkor Hozzád ragaszkodjunk.

Szentírási rész: Jn 14.15-17.26.
Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat, én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad. A világ nem kaphatja meg, mert nem látja és nem ismeri. De ti ismeritek, mert bennetek van és bennetek marad... S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.

Bölcsesség: "Beszélünk a boldogságról, a dolce vita-ról, de valójában kétféle ember van csak: a jobb és a bal lator. Az egyik káromkodik, távlata semmi, szenvedésének értelmét nem találja, a másik Jézus arcát nézi: "Uram, emlékezzél meg rólam..." Aligha volt a földön olyan ember, aki a szenvedés titkát kikerülhette volna." (Szabó János)

Jó tanács ahhoz, hogy mit tegyek, hogy mélyebben találkozhassam a Szentlélekkel?
Lépj ki magadból. Minden nap úgy indulj reggeli imádból, hogy: ma ,,keresztre akarom szegezni" önzésemet, hogy Jézus élhessen bennem. (Vö. Gal 2,20.) - Tégy konkrét elhatározást: pl. ma oda fogok lépni ahhoz, aki tegnap megbántott, vagy felhívom azt, akivel rég nem találkoztam. - S ha szeretsz, Jézus és a Lélek kinyilatkoztatja magát Neked. (vö. Jn 14,21)

Kérések:Szentlélek, az erősség Lelke - Jöjj el közénk !
Vigasztaló Lélek, - Jöjj el közénk !

Szentlélek Isten ! - Jöjj el közénk !

Küldd el Lelkedet és életre kelünk! - És megújítod a földnek színét.

Könyörögjünk! Szentlélek Úristen, kit az Úr Jézus, Egyházának megígért és Pünkösd napján elküldött: légy a mi lelkünknek is állandó, kedves vendége. Őrizd meg és gyarapítsd bennünk a te megszentelő kegyelmedet, s gyújtsd lángra szívünkben a szunnyadó isteni erényeket. Ékesíts fel minket, a te templomaidat, hét ajándékoddal, s engedd, hogy a te szellemed belőlünk embertársainkra is kiáradjon, hogy imádság, jó példa és apostolkodás által veled együtt hathatósan építsük Jézus Krisztus országát. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mézes krémes
  2020-12-27 16:30:11, vasárnap
 
  MÉZES KRÉMES
Hozzávalók:
15 dkg porcukor
2 egész tojás
4 ev. méz
5 dkg margarin,
2 ev. kakaópor (inkább cukrozatlan)
Ezeket gőz felett kikavarom, és megvárom, amíg kihűl. Utána annyi lisztet (35-45 dkg ) kell hozzátenni, amennyit felvesz, hogy puha legyen. A liszthez kell keverni 1 csapott teáskanál szódabikarbónát. Összegyúrom a hozzávalókat. Nem szabad túl lisztezni a deszkát, csak amennyi éppen szükséges, hogy ne ragadjon, mert aztán nagyon kemény lesz, és nyújtani is nehéz lesz. 3 részre osztjuk. Tepsi hátán kell a lapokat kisütni. Villával meg kell szurkálni, hogy ne púposodjon fel. Vagy vajazzuk és lisztezzük, vagy sütőpapírra tesszük a lapokat és úgy sütjük. Néhány perc alatt megsül, ezért figyelni kell, nehogy túl süssük, mert akkor nagyon kemény lesz és eltörhet a lap könnyen. Épp hogy csak, egy picit kell pirosra sütni, és ki kell venni a sütőből. A kivétel után még úgyis keményedik. Sima felületre kell kitenni, mert különben elhajolhat a lap! Miután a lapok kihűltek, megkenjük a lapokat a krémmel kb. 0,5 újjnyi vastagságban. Ha ugyanilyet szeretnél, nyilván vastagabb krémet kell beletenni, mert a lapok is vastagabbak, hogy kellően átpuhuljanak a lapok. Minél egyenletesebb vastagságban kenjük meg a lapokat, annál szebb lesz amikor felvágjuk a sütit. Amikor megkentünk egy lapot, a felső lapot egyenletesen rá szoktam nyomkodni az alsóra, így oldalt a fölösleges krém kinyomódik és letörlöm róla. A tetejét csokimázzal vonjuk be.
Krémhez:
7 dl tej
3 csomag dr. Oetker vaníliás, vagy tejszínízű puding
2 evőkanál cukor
Simára keverés után felfőzzük a pudingot folyamatos kevergetés mellett, oda ne kozmáljon, egészen sűrűsödésig. Ezt követően ki kell hűteni további kavarás mellett, nehogy megbőrösödjön a teteje, mert akkor darabos marad tőle a krém
25 dkg margarin
kb. 25 dkg porcukor (ha valakinek nem elég édes, még tehet hozzá ízlés szerint)
A margarint a porcukorral kikeverjük, majd miután a puding kihűlt, apránként hozzáadjuk a vajas porcukros masszához és robotgéppel kikeverjük. Itt még lehet porcukrozni, ha valaki még úgy érzi, nem lett elég édes. Én nem szoktam túl édesre csinálni, csak enyhén.
Csokimáz:
Vagy tortabevonó, vagy maradék mikulás, egyéb csoki,
Ha forma csokit olvasztunk, ahhoz tenni kell cukrozatlan kakaót is, illetve egy kis tejet, és kevés olajat is, hogy fényesebb legyen. A tortabevonóhoz is teszek olajat, illetve egy kis tejes is, hogy lágyítsam, így nem lesz a tetején törékeny a csoki. Hűtőben, vagy hűvös helyen a 1 napot pihentetjük, hogy a lapok megpuhuljanak.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Imakilencedünk közös imádsága
  2020-12-26 09:11:30, szombat
 
 

Szűz Mária ki alázatos igeneddel karácsony napján Jézust adtad nekünk , járj közben értünk , hogy amint te , mi is mindenkor Őt kövessük! Segíts , hogy Szent Fiadat , aki értünk született e világban , olyan osztatlan szívvel szeressük , amint te tetted .

Segíts, hogy a mindennapi legkisebb döntéseinkben és cselekedeteinkben se felejtsünk el feltekinteni a mennyre , ahonnan Jézus mindig segítő kezét nyújtja felénk - mint feléd nyújtotta kisded karját ,hogy átöleljen tégedet .

Segíts , hogy hozzád hasonlóan mi is az isteni szeretetbe vetett mély bizalomba kapaszkodva és Isten kéréseire mindig igent mondva éljünk minden napunkat ebbe a nehézségekkel teli világban.

Azzal a mély gyermeki bizalommal , melyre megtestesült Megváltónk és te magad mutattok példát számunkra , kérjük édesanyai közbenjárásodat különösen is az alábbi szükségeinkben:...( saját szándék belefoglalása ) Ámen
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ima
  2020-11-19 01:00:05, csütörtök
 
  Őrizz meg minket, jó Urunk, irgalmasságod árnyékában.
A bizonytalanság és a próbatétel idején is, kérünk, állj mellettünk.
Támogasd és oltalmazd, jó Urunk,
az aggodalmaskodókat és a félelmes szívűeket,
emeld fel mindazokat,
akik mélységeket járnak ezekben a napokban, hetekben.
Hadd örvendezhessünk újra a Te jóságodnak,
tudván bizonyosan,
hogy semmi sem szakíthat el Tőled,
sem szeretetedtől,
mert Te vagy a mi Urunk, Jézus Krisztus. Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Egy történet (Nemcsak)Karácsonyra ...nagyon kedves és meghat
  2020-11-08 11:41:57, vasárnap
 
  Egy történet (Nemcsak)Karácsonyra ...nagyon kedves és megható!!!

O. Henry:
Háromkirályok ajándéka
The Gift of the Magi, 1905
Egy dollár nyolcvanhét cent. Ez minden vagyona. És ebből is hatvan cent csupa pennyben. Egy- meg kétpennynként rakosgatta félre, úgyhogy már rettegett tőle a fűszeres, a zöldséges meg a hentes, ha belépett a boltba - neki meg égett az arca szégyenében, mert érezte, hogy magukban fukarnak tartják a kicsinyes alkudozása miatt. Della háromszor is megszámlálta. Egy dollár nyolcvanhét cent. És holnap karácsony napja.
Most már világos, nem tehet egyebet, mint hogy lehuppan a kopott díványra, és jól kibőgi magát. Della ezt valóban meg is tette. Ami azt a filozófiai megállapítást váltja ki az emberből, hogy az élet csak zokogásból, szipogásból meg mosolygásból áll, de főként szipogásból.
Míg a ház asszonya a zokogás első stádiumából fokozatosan a másodikba csendesül, nézzünk körül az otthonában. Bútorozott szoba, heti bére nyolc dollár. Koldustanyának éppen nem mondható, de a kolduskataszteren dolgozó közegek bizony könnyen rásüthetnék ezt a minősítést.
Lent a lépcsőházban van egy levélszekrény, amelybe nem fér be a levél, egy villanycsengő, amelyből a látogató egyetlen hangot sem bír kicsikarni, valamint egy névjegy a következő névvel: ,,Mr. James Dillingham Young".
A Dillingham név kiírása még a jómódnak abból az idejéből származik, amikor viselőjének heti harminc dollár volt a fizetése. Most, hogy jövedelme húsz dollárra zsugorodott, a Dillingham név betűi is annyira elmosódtak, mintha feltett szándékuk volna, hogy egyetlen szerény és igénytelen D-vé húzódjanak össze. Amikor azonban Mr. James Dillingham Young hazajön, és belép a lakásba, Mrs. Dillingham Young, a felesége, akit Della néven már bemutattunk az olvasónak, csak Jimnek szólítja, és a nyakába borul. Ez pedig igen jó dolog.
Della kibőgte magát, aztán a púderpamaccsal eltüntette arcáról a sírás nyomait. Az ablakhoz állt, és szomorúan kitekintett; a kilátás egy szürke macskára nyílt: a macska a szürke udvar szürke fala alatt sétált. Holnap lesz karácsony napja, s neki összesen 1,87 dollárja van Jim ajándékára. Hónapok óta félrerak minden pennyt, s ez az eredmény. Heti húsz dollárból nem futja sokra. A kiadások nagyobbak, mint számította. Ez örökösen így van. 1,87 dollárja van mindössze, ennyiből vehet Jimnek ajándékot. Az ő Jimjének. Pedig hány boldog órát töltött azzal, hogy kitervelte, mi szépet vegyen neki. Valami finom, különleges, igazán értékes holmit - ami egy icipicit méltó a megtiszteltetésre, hogy Jim tulajdona legyen.
A szoba két ablaka között volt egy állótükör. Az olvasó talán látott már állótükröt nyolcdolláros bútorozott szobákban. Ha egy nagyon sovány s igen fürge mozgású személy nézi benne hosszanti irányú csíkos, gyors egymásutánban megjelenő tükörképét, többé-kevésbé pontos fogalmat alkothat magának a külsejéről. Minthogy Della karcsú volt, megtanulta, hogyan kell megnéznie magát a tükörben.
Egyszer csak elperdült az ablaktól, s a tükör elé állt. A szeme ugyan ragyogott, de az arca húsz másodperc leforgása alatt egészen elszíntelenedett. Gyors mozdulatokkal kibontotta a haját a tükör előtt, s teljes hosszában leengedte.
James Dillingham Youngéknak összesen két kincsük volt: roppant büszkék voltak rájuk mind a ketten. Az egyik: Jim aranyórája, amely még az apjától maradt rá. Ő is az apjától örökölte. A másik Della haja. Ha Sába királynőjének történetesen a szellőztetőaknával szemben volna a lakosztálya, holtbiztos, hogy Della hajmosás után az ablakon lógatná ki a haját, csakis azért, hogy lepipálja Őfelsége ékszereit. S ha Salamon király lenne náluk a házmester, s kincsei az alagsorban lennének felhalmozva. Jim mindig megnézné az óráját, valahányszor elmenne mellette, csakis azért, hogy az öreg a szakállát tépje irigységében.
Mint mondtam, Della leeresztette gyönyörű haját: térden alul ért csillogó, hullámzó, rőt barna hajzuhatag, s mint valami palást, beburkolta egész alakját. Aztán gyorsan, idegesen megint feltűzte fürtjeit. A keze közben tétovázva megállt egy percre, s egy-két könnycsepp gördült le a szeméből a kopott piros szőnyegre.
Magára kapta elnyűtt barna kabátját, feltette a régi barna kalapját. Perdült egyet, s a szeme még mindig csillogott, amikor kiröppent az ajtón, s lefutott a lépcsőn, ki az utcára.
Meg sem állt, míg egy cégtábla elé nem ért, amelyen ez volt látható: ,,Madame Sofronie. Vendéghaj nagy választékban." Della felrohant az emeletre, majd pihegve megállt, hogy összeszedje az erejét.
A Madame magas, sápadt, rideg asszony volt, külseje rácáfolt szép nevére.
- Megveszi a hajamat? - kérdezte Della.
- Attól függ - mondta az asszony. - Vegye le a kalapját, hadd látom, milyen.
Della vállán leomlott a barna hajzuhatag.
- Húsz dollár - mondta az asszony, szakértő mozdulattal megemelve a nehéz fürtöket.
- Adja ide a pénzt, de gyorsan - mondta Della.
Rózsaszín lepkeszárnyon repült el a következő két óra. Della végigjárta az áruházakat. Ajándékot keresett Jimnek.
Nagy sokára talált is valamit; mintha egyenesen Jim számára készült volna, csakis neki, és senki másnak. Átkutatta az áruházak egész készletét, de egyikben sem talált hozzá hasonlót. Platina óralánc volt, mintázata nemesen egyszerű, értékét csupán az anyaga hirdette, s nem holmi cikornyás, talmi minta - bár ilyen egyszerű volna minden, ami jó! A lánc valóban méltó volt az Órához. Mihelyt Della meglátta, rögtön tudta, hogy ezt pedig Jim fogja viselni. Olyan ez a lánc, mint a férje. Szerénységgel párosult nemesség, ez az, ami Jimre és a láncra egyaránt jellemző.
Huszonegy dollárt kértek érte, s Dellának nyolcvanhét cent maradt a zsebében, mikor hazasietett. Ennek az óraláncnak a birtokában Jim most már bízvást megnézheti bármely társaságban, mennyi az idő. A pompás órára ugyanis ez ideig olykor csak lopva pillanthatott, mert lánc helyett csupán egy ócska bőrszíjra volt felerősítve.
Hazatérve Della mámoros örömén némileg fölülkerekedett az óvatos, józan megfontolás. Elővette a sütővasat, meggyújtotta a gázt, s hozzálátott, hogy helyrehozza a nagylelkűséggel párosult szerelem romlását. Márpedig, kedves barátaim, az efféle romlást helyrehozni minden esetben roppantul nehéz feladat, mondhatni óriási feladat.
Negyven perc múlva Della fejére apró, tömött fürtöcskék simultak: egészen olyan lett, mint egy huncut iskolás fiú. Della hosszan, gondosan, kritikus szemmel szemlélte tükörképét.
- Ha Jim menten meg nem öl, ahogy meglát - gondolta magában -, akkor biztosan azt mondja majd, hogy olyan vagyok, mint egy Coney Island-i kóristalány. De mihez kezdtem volna egy dollár nyolcvanhét centtel?
Hét órára kész volt a kávé, a hirtelen sült borjúszeletekhez pedig a kályha szélén állt a forró serpenyő.
Jim pontosan járt haza. Della a markában szorított óralánccal az asztal sarkán ült, az ajtó mellett, amelyen a férje majd belép. Aztán egyszerre csak meghallotta Jim lépteit a lépcsőházban, lent az első emeleten, s erre hirtelen elsápadt. Della gyakran fohászkodott magában egészen egyszerű, mindennapi dolgokért, s most azt rebegte: Édes Istenem, add, hogy Jim így is szépnek találjon!
Kinyílt az ajtó, Jim belépett, s az ajtót betette maga mögött. Sovány, magas, az arca komoly. Szegény fiú, mindössze huszonkét éves, és már családfenntartó. Új felöltőre lett volna szüksége, és nem volt kesztyűje.
Jim megállt az ajtónál, mozdulatlanul, mint a vizsla, mikor fürjet szimatol. Dellára szegezte tekintetét, de az asszonyka nem tudott kiolvasni a szeméből semmit, és megrettent. Jim pillantásában nem volt sem harag, sem meglepődés, sem rosszallás, sem iszonyat, sem valamilyen más érzés, amelyre Della felkészült. Jim csak bámult rá mereven, furcsa, kifejezéstelen arccal.
Della leugrott az asztalról, és elébe állt.
- Jim drágám - kiáltotta -, ne nézz így rám! Levágtam a hajamat, és eladtam. Itt a karácsony, és nem akartam, hogy úgy múljon el, hogy meg ne ajándékozzalak. A hajam majd kinő megint, mondd, ugye, nem haragszol? Muszáj volt megtennem. Az én hajam nagyon gyorsan nő. Szólalj hát meg, Jim, mondd, hogy: Boldog karácsonyi ünnepeket!, és örüljünk egymásnak. Ha tudnád, milyen szép, milyen gyönyörű ajándékot vettem neked!
- Levágtad a hajad? - kérdezte Jim nehezen forgó nyelvvel, mintha a legkeményebb szellemi megerőltetéssel sem bírta volna ezt a nyilván való lényt megérteni.
- Levágtam és eladtam - mondta Della. - Hát így már nem tetszem neked? Pedig az vagyok, aki voltam, a hajam nélkül is, nem igaz?
Jim furcsán körüljáratta tekintetét a szobában.
- Azt mondod, nincs meg a hajad? - szólt szinte bárgyú arccal.
- Hát aztán - válaszolt Della. - Mondom, hogy eladtam. Volt, nincs, vége. Karácsonyeste van, kisfiam. S most légy kedves hozzám, hiszen miattad vágtam le. A hajamat szálanként megszámolhatták - folytatta az asszonyka, hirtelen elkomolyodva, édes-melegen -, de ki méri fel, hogy én téged mennyire szeretlek?!... Süthetem már a húst, Jim?
Jim hamar magához tért különös révületéből. Karjába kapta asszonykáját. S mi most tíz másodpercre fordítsuk el tapintatosan a tekintetünket, vegyük figyelmesen szemügyre valamely jelentéktelen tárgyat a szobában. Heti nyolc dollár vagy évi egymillió - hát nem mindegy? A matematikusok vagy más okos emberek bizonyára helytelenül válaszolnák meg ezt a kérdést. A három napkeleti bölcs értékes ajándékokat hozott, de ilyen kincs nem volt a kincseik között. A továbbiakban majd fény derül e homályos célzásra.
Jim kihúzott a zsebéből egy csomagot, s az asztalra dobta.
- Nehogy félreérts, Dell - mondta. - Felőlem levághatod, leborotválhatod vagy megmoshatod a hajad, attól még én éppúgy foglak szeretni. De bontsd csak ki ezt a csomagot, és tüstént meglátod, miért voltam úgy oda az első pillanatban.
A fürge fehér ujjak sietve letépték a spárgát meg a papírt. Aztán elragadtatott örömsikoly hangzott fel, majd sajnos nőies hirtelenséggel keserves zokogás és jajveszékelés, úgyhogy a ház urának minden rendelkezésre álló eszközt latba kellett vetnie, hogy megvigasztalja az asszonyát.
A csomag ugyanis a Fésűket tartalmazta, azt a fésűkészletet, amely már régóta Della csodálatának tárgya volt, egy broadwayi üzlet kirakatában. Gyönyörű fésűk voltak, tiszta teknőcből, a szélük ékkővel kirakva, pontosan az az árnyalat, amely az ő hajdani szép hajához illett volna. A fésűk sokba kerültek, Della szíve mégis majd elepedt értük, pedig semmi reménye sem volt rá, hogy ez a készlet valaha is az övé legyen. S íme, most mégis az övé lett, s az áhított ékességnél is gyönyörűbb hajfonat... nincs többé!
Della kebléhez szorította a fésűket, s végre mégis ráemelte tekintetét a férjére. Könnyben úszó szemmel, mosolyogva mondta:
- Az én hajam ám nagyon gyorsan nő!
Aztán mintegy leperzselt szőrű kismacska, hirtelen felszökkent, s felkiáltott:
- Jaj!
Jim még nem látta az ő ajándékát. Della mohó várakozással nyújtotta felé a nyitott tenyerén. A tompa fényű nemesfém szikrázva csillant meg az asszonyka szenvedélyes szerelmének fényében.
- Ugye, csodálatos ez a lánc, Jim? Bejártam érte az egész várost. No, most aztán napjában százszor is megnézheted, mennyi az idő. Add csak ide az órád, hadd lássam, milyen rajta.
De Jim ahelyett, hogy engedelmeskedett volna, ledőlt a díványra, kezét a tarkója alá tette, és csak mosolygott.
- Della - mondta -, rakjuk el a karácsonyi ajándékokat, őrizzük csak egyelőre a szekrényben. Túlságosan szépek, semhogy pillanatnyilag használhassuk őket. Eladtam az órámat, abból vettem neked a fésűket. Süsd ki azt a húst, kérlek.
A háromkirályok, akik ajándékokat hoztak a jászolban fekvő kisdednek, mint tudjuk, bölcsek voltak, nagyon bölcsek. Ők találták ki a karácsonyi ajándékozás szép szokását. S minthogy bölcsek voltak, bölcsesség volt bizonyára az ajándékaikban is; nyilván minden ajándékuk különleges ajándék volt, ki lehetett cserélni, ha történetesen más is ugyanazt hozta volna. Én itt bárdolatlan szavakkal egy jelentéktelen történetet mondtam el két bolondos gyerekről, akik hónaposszobában laktak, s balga módon feláldozták egymásért legdrágább kincsüket. Befejezésül hadd mondjam meg mégis napjaink bölcseinek, hogy minden ajándékozó közül ők ketten voltak a legbölcsebbek. Az ilyenek a legbölcsebbek mindazok közül, akik ajándékokat adnak, és akiket megajándékoznak. Mindenütt ők a legbölcsebbek. Bizony mondom, ők a napkeleti királyok.



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ima
  2020-07-14 17:37:18, kedd
 
  Lisieux-i Szent Teréz segítségül hívása
Hatalmas kis Királynő, te, az irgalmasság szűz Anyjának ragyogó tükre, emlékezzél arra az ígéretedre, melyet saját magad tettél nekünk, hogy senki sem fog téged hasztalanul kérni, és hogy a hozzád folyamodót nem fogod magára hagyni.
Bizalommal eltelve emlékeztetlek ígéretedre, hogy örök boldogságodat azzal akarod eltölteni, hogy jót teszel a földdel, és ezért kérlek, hullass reám és mindazokra , kiknek oltalmadat kérem, bőséges rózsaesőt, áraszd reánk a mennyei kegyelmet.
Halld meg mielőbb kiáltásomat, szállj le hozzám, gyullaszd bennem lángra az Isten szeretetét és hallgasd meg könyörgésemet. Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Délutánra olvasnivaló!
  2020-07-14 17:17:17, kedd
 
 
Nekünk nem kell az a baba! - novella
írta: Hildaságok

Nórika nem tudott elaludni. Nézte a plafonra festett sárga csillagokat. Az utcai lámpák fénye csak gyéren kúszott be az ablakán, de a csillagok látszódtak. Szebbek voltak, mint az igaziak, mert azokat nem sokat láthatta. Messze is voltak, meg este nem mehetett ki az utcára, még a kertjükbe sem. Az anyja a miértre mindig csak annyit mondott, nem és kész!

Napok óta azt álmodta, hogy egy csillag éjjel lekúszik a falról és óvatosan bebújik a takarója alá. Aztán meg mosolyogva ott alszik el úgy, hogy neki osztoznia kell vele a párnáján. Reggel próbálta elmondani az anyjának ezt a furaságot, de ő csak annyit mondott: jaj, ne most, nincs időm ezekre a hülyeségekre! Így a csillagtitok övé maradt.

Botika másik szobában aludt. Vele nem oszthatta meg álmát, mert még csak pisis hároméves volt és nem lehetett vele beszélgetni. Mindig csak berregett, dudált, tolatott vagy épp tankolt, mert autónak képzelte magát a nap 24 órájában. Néha még álmában is dudált. Apjuk már ott tartott, hogy pszichológushoz kellene vinni, mert beszélni sem volt hajlandó, csak nagyritkán. Egyszer, amikor bebújt hozzá az ágyba lefekvés után (jaj, csak anya meg ne tudja!), megkérdezte tőle, miért nem beszél? A kisfiú értetlen arccal csak annyit felelt: az autók nem szoktak beszélni!

Ezek után nem tudott mit kezdeni vele.

Nórikának a takaró is nehéz volt. Túl melegen fonta körbe a lábát és valahogy nyomta a mellkasát. Nem akart aludni, mert tegnap este az anyjáék olyasmiről beszélgettek, amit nem tudott megemészteni. A konyhaasztalnál ültek, igyekeztek nem túl hangosan vitatkozni, de pontosan annyira sikerült, mint tésztaszűrővel tisztogatni a kerti tavat. A kislány minden szavukat hallotta. Jó időbe telt, mire megértette, hogy olyan valakiről beszélnek, aki nem kell nekik. Pontosabban anyának nem, mert olyanokat mondott, hogy elegen vannak már így is, meg hogy a pénzük sem sok, és különben sem lenne jó, ha megint kiesne a munkából. Alig várta, hogy Botika után kiszabaduljon a háziasszony szerepkörből.

Apja csak hümmögött, de amikor az anyja azt mondta, különben sem fiatalok már, felhördült. Na, nehogy már őt leöregezzék 41 évesen. Anyja azonban hajthatatlan maradt. Valamit még a testéről meg a bőréről magyarázott, de ezt a lányka nem értette.

Ez a beszélgetés után is leköltözött hozzá a csillag, kicsit nagyobb helyet is túrt magának az apró ágyban, mint ahogyan az illendő lett volna. Reggel persze ezt sem lehetett elmondani. Náluk nem sok mindent lehetett, mert anyja olyan tekintettel fojtotta bele a kérdéseket, hogy Nórika úgy érezte, a sírás kaparja a torkát. Ezért inkább hagyta, hogy valami rossz érzés bekússzon a gondolatai patchwork terítőjébe és ráüljön. Azt a mondatot, hogy nem kell neked mindent tudnod, napi szinten hallotta. De csak addig, amíg mert kérdezni. Mostanában inkább hallgatózott és úgy próbálta összerakni a mondatfoszlányokat.

Rendezgette, rendezgette, de sehogyan sem értette, ki az, aki miatt anyja ennyire haragos. Ki az, aki ennyire nem kell neki? Váratlanul eszébe jutott a Szegedi mama, aki mindig mesélt nekik, amikor nála aludtak. Szegedi mama bármilyen vicces is volt, valóban Szegeden lakott. Ő olvasta fel nem is olyan régen Jancsi és Juliska meséjét. A testvérpár nagyon hasonlított rájuk, mert Juliskának is szőke, fonott haja volt, mint neki. Csak a történetben nem ő volt az idősebb, ahogy ott. Az okos nagyfiú hallgatta ki a szülőket és jött rá arra, hogy a gonosz mostoha meg akar szabadulni tőlük.

Nórika megijedt, ahogy erre gondolt. Nem értette, miért, hiszen nekik nem volt mostohájuk. Valami ismeretlen félelem azt súgta neki, hogy ez a mese lehet, hogy nem is mese, hanem a valóság. Vagy amolyan fél-valóság. A szülei megelégelték Botika brümmögését, vagy az ő lustaságát, és úgy döntöttek, valakinek mennie kell, mert kevés a pénzük. Ezt anyja többször ki is emelte a vita során. Összeállt a történet.

Apja hazaért. Csoszogós lépteit mindig megismerte. Nem is túl tapintatosan dobta le a táskáját az előszoba polcra. Lehet, hogy most jött el az idő? Most viszik ki őket az erdőbe? Nem is volt erdő a közelükben, de kocsival könnyen eljuthattak volna egyikbe. Nórika úgy érezte, hogy szülei csak arra várnak, hogy még jobban besötétedjen. Fülelt, de a konyhából csak edénycsörömpölés hallatszott. Hallgattak. Vajon miért nem tárgyalták most meg a részleteket? Nem tudhatták, hogy a kislány kihallgatja őket.

Aztán valahogy mégiscsak megindult a beszélgetés. Fojtott volt és hazugságszagú.

- Még mindig ezt akarod? - kérdezte az apja. Hangja üres volt és csalódott.

- Értsd már meg, hogy ennél jobbat nem tehetünk! - hallatszott a kimért válasz.

- Tehetünk, de te nem akarod...

- Ne kezdd! - emelte fel a hangját a nő.

- Nem kezdem...Folyatom.

- Vicces vagy...- A nő hamisan felnevetett. Lassú mozdulatokkal szedte ki a tésztát a tálból. Utálta a férjét, aki nulla empátiával kényszerítette volna bele egy újabb szoptatós-pelenkázós időszakba, amit világéletében rühellt.

Nórika nem lett okosabb. Semmi olyan nem hangzott el, ami segített volna neki. Legfőképp a mikor kérdése izgatta. Tán csak nem ma éjjel? Ma, amikor Boti rég alszik, ő meg olyan rettenetesen fél, hogy a keze izzadni kezd a takaró felett? Becsukhatná az ajtót vagy sikíthatna egy nagyot, de nem tette.

Apja lassan evett. Hallatszott a kanál csörrenése a tányéron.

- Az orvossal beszéltél már? - kérdezte hosszú csöndkupacok után.

- Hétfőn megcsinálja. Tízkor.

- Ha addig meg nem gondolod magad - jegyezte meg a férfi mintegy bosszantásul.

- Hétfőn! - mondja még egyszer a kislány anyja határozottan.

- A gyerekekkel mi lesz? Megmondod nekik?

- Beviszem őket magammal. Aztán elmegyünk fagyizni.

Nóri szerencsére nem látta, ahogy az apja óriásit nyelt, és megrázkódott. Az a nő, akit elvett 10 éve, most egy laza abortusz után fagyizni vinné a két gyereküket.

A kislány mindebből csak annyit szűrt le, hogy az a valami hétfőn lesz. Addig nem lesznek kiűzetve a paradicsomból. Az anyja hajlandó megtartani őket, valahogy csak hétfőn akar megszabadulni tőlük. Addig vajon miért nem? Miért húzza az időt? És az orvosnak ehhez mi köze?

Jancsi miután kihallgatta a szüleit, kilopózott a házból és apró kavicsokat gyűjtött. Teletömte a zsebeit, mert tudta, hogy azok nyomán hazatalálnak. És így is lett.

A csillag aznap nem költözött le a plafonról.

Nórika arra ébredt, bár esküdni mert volna, hogy nem aludt egy percet sem, hogy anyja rázza a vállát.

- Fenn vagyok már...Ne rángass! - mondta neki ingerülten.

- Nem úgy tűnik! Pattanj, mert sietünk!

- Mindig sietünk - nyelvelt vissza.

Péntek volt, könnyű órák, de a kislány majdnem elaludt rajzolás közben. Kati néni szúrós tekintettel méregette. Meg is jegyezte, hogy az életben nem látott még ilyen lassú rajzolást.

Álmos volt, időnként a szíve hevesen zakatolt. Egyetlen épkézláb ötlete nem volt arra vonatkozóan, hogy hogyan szökjenek meg. Mert a szökés ténye megszületett benne. Nem máshová, mint Szegedre. Ott a zöld, borostyánnal futtatott házban biztosan elbújhatnak. A nagymama tudott titkot tartani, erről már akkor megbizonyosodott, amikor elmondta neki, hogy szerelmes Nándiba, akit ovis kora óta ismer. Nándi kövérkés, enyhén raccsoló kisfiú volt, a lány nagy magabiztossággal mégis úgy érezte, csak ő lehet a férje, ha nagyok lesznek. A nagyi ezt soha nem mondta el az anyjának. Onnan tudta, hogy ez nem lett beszédtéma otthon. Az anyja sokat cikizte őt, de ezzel nem. A cikizés tárgya általában a félénksége volt vagy az, hogy az esti tejet még mindig cumisüvegből itta. Pedig egy ekkora lánynak az nem való! De olyan jó volt érezni a puha gumi ízét, a szájában tartva lógatni az üveget. Vicces is volt és izgalmas. Ha valaki meglátta volna, biztosan kigúnyolta volna. De csak Boti volt tanúja ezeknek a jeleneteknek, meg az anyjuk, akit egyre jobban zavart, hogy ő nem akar iskolásként viselkedni.

Akart ő, sőt, mindennél jobban vágyott arra, hogy ne kezeljék dedósként, de ezt az egy játékot nem tudta elhagyni.

Elmúlt a péntek este, és semmi újat nem tudott Nórika kifülelni. Az anyjáék alig beszélgettek, hosszan tévéztek, a hétfőről szó sem esett. Egyetlen jó gondolat nem jutott eszébe vasárnap reggelig. Kicsit meg is feledkezett róla szombaton, amikor átjött a barátnője. Neki semmit nem mondott el, mert bár Sári aranyos lány volt, de folyton járt a szája. Veszélyeztette volna a még ki nem gondolt terv távoli sikerét. Pontosan tudta, valahogy ki kell jutni a házból még vasárnap délután, de vajon hogyan, amikor a gyerekszoba melletti folyosó nyitott volt és szülei okvetlenül meglátták volna. Aztán még egy csomó, nehezítő körülmény is felmerült.

Az öccsét ki kell csempésznie. El kell vele hitetnie, hogy nagy kalandban lesz részük. Azt fogja neki mondani, hogy az autók most Szegedre mennek. Arra majd biztosan brümmögni fog, ahogy mindig. A buszmegálló nincs messze, kétsaroknyira, odáig simán el tudnak futni. Aztán még pénzt is kell szereznie, mert a nélkül a terv befuccsol.

A feje zsongott, a szíve egyre jobban fájt. A hétfő vészjóslóan közel volt. Ebéd után apja elheveredett a kanapén, az anyja meg mosogatott, mint máskor. Az előszoba fogasán ott lógott apja fekete bőrdzsekije, amiben úgy nézett ki, mint egy vagány motoros. Cikizte is az anyja eleget érte. Szerinte a férje nem akar szembesülni az idő múlásával. Ezért úgy viselkedik, mint valami kamasz, aki azt hiszi, érte forog a föld.

Nórika tudta, hogy valamelyik zsebében fog találni pénzt, mert az apja nem hordott pénztárcát. Mindig belegyűrte a papírpénzt valamelyik zsebébe és közölte, ez rendjén van így, hisz a papír az ez esetben is csak papír.

Boti már egy órája aludt. A kislány kióvatoskodott a szobájukból. Nem is kellett nagyon figyelnie, mert mindenki benne volt a saját teendőiben, vele nem törődött senki. Hatalmas szerencséje volt, mert azonnal megtalálta az egyik zsebben a pénzt. Kiválasztott a kupacból egy ötezrest, a többit gondosan visszagyömöszölte. A szobájukba visszajutni fülig mosollyal, már gyerekjáték volt. Várt egy jó félórát, hogy mindenki csendesen elpilledjen, ők pedig hangtalanul elindulhassanak. Az öccsét felébreszteni nem kis meló volt. Nagyon nyugodtan és mélyen aludt. Persze, mert nem tudta, hogy másnap valami ismeretlen borzalom vár rá.

Kicsit megcirókálta az orrát, aztán meg a fülét. Semmi jel nem mutatott arra, hogy ez segítene az ébresztésben. Finoman megrázta a bágyadt kis testet. A kisfiú ásított egyet, de nem nyitotta ki a szemét. Nórika tekintete ekkor a cumisüvegére tévedt, amelyről eszébe jutott, hogy talán kis hátizsákjába vizet és ropit is tehetne, mert az út hosszú. Otthagyta az alvót és keresgélni kezdte az unikornisos hátizsákot. Mire végre meglelte a szekrény aljában, hosszú percek múltak el. Nagyon haragudott önmagára, amiért ez nem jutott előbb eszébe. Ebből is látszik, hogy milyen kicsi még, ahogy anyja szokta volt mondani.

De most, hogy meglett, nem lehetett tovább szöszölni. Boti is mintha megmozdult volna. A nappaliban csend volt, csak a tévé keltett némi zajt.

- Ha felébred a pici, elmegyünk a parkba - hallotta meg váratlanul anyja hangját. Az ajtóban állt és őt nézte.

Nagyon megrémült. Talán megsejtett valamit? Nagyon ritkán mentek el valahová közösen. Most meg itt ez a parkos ötlet. Furcsa volt.

- Jó - mondta félhangosan. Közben meg az járt a fejében, szökni most nem tudnak. Talán később.

De azon a délutánon semmi nem úgy alakult, ahogy a kislány eltervezte. A parkban nagyon jót játszottak. Szüleinek egészen jó kedve volt, anyja sem morcoskodott annyit, mint máskor. Az apja Botit hintáztatta, ő meg csúszdázott. Aztán beültek a közeli cukrászdába és mignont ettek. Citromosat. Akkor indultak csak haza, amikor már erősen alkonyodott.

A terv, ami a másnapot megválthatta volna, elszállt. Nagyon szép volt a délután, de Nórika szívében a félelem nem engedte győzni az örömöt. Tudta, hogy kár volt lopnia, kár volt tervezgetnie, a hétfő úgy jön el, hogy őket a lakásban találja. Annyira rettegett, hogy sírni sem bírt.

Az este csendben elsietett és átadta helyét a hajnalnak. Nórika félig bódult állapotban várta, hogy jöjjön, aminek jönnie kell. És jött.

- Ébredj, hétalvó! Ma nem kell iskolába menned! - hallotta anyja hangját, amely tele volt feszültséggel. Bár próbálta leplezni.

Riadtan tette fel a kérdést, amelyre nem hitte, hogy jöhet jó válasz.

- Miért?

- Be kell mennünk a kórházba. És ti is velem jöttök. Oksa?

Nóri teste megfeszült a szavak hallatán. A baj láthatatlan felhőn közeledett.

- Miért kell a kórházba mennünk? Ott akarsz hagyni minket?

Az anyja tétován rábámult.

- Titeket?

- Engem és Botikát!

- Jaj, butuska! Dehogy akarlak otthagyni benneteket - nevetett fel hamisan.

- Akkor miért?

- Lesz egy kis műtétem. Ennyi az egész - mondta nagyon gyorsan.

A kislány rémületében sírva fakadt. Hirtelen megértette, hogy a baj nagyobb, mint hitte. Biztosan meg fog halni az anyukájuk, csak nem meri elmondani.

- Na, most már tényleg kelj fel! - rivallt rá váratlanul. A hangja még feszültebb lett és a szeme is félelmet tükrözött.

A kislány ledobta magáról a takarót és a nyakába vetette magát.

- Ugye, nem halsz meg? - kiáltotta kétségbeesetten.

- Dehogy halok! Mondtam, hogy ez kis műtét! Utána elmegyünk fagyizni meg a Duna-partra.

A beszélgetés hangjára felébredt Boti az ajtóban sikkantott egyet.

- Brümbrüm fagyizni megy! - közölte vidáman.

- Istenem, de buta még - gondolta a kislány.

Anyjuk nem szólt semmit, csak kiterelte a szobából a kisfiút. A szorongás nem csökkent Nóriban, bár a kórházi várakozás nem is erősítette. Az orvos mosolyogva annyit mondott nekik, hogy ne aggódjanak, rendben lesz az anyukájuk. A lány még hallotta, amikor halkan megjegyezte a nővérkének, hogy nagyot fordult ez a világ, mert ő bár sok mindent látott, de hogy valaki abortuszra behozza a gyerekeit, na, olyat, még nem. Hát milyen anya az ilyen?!

Abortusz...Ízlelgette a szót a kislány. Emiatt kell anyját műteni? Vajon sokáig tart? Sírhatnékja támadt.

Nagyon hosszú idő múlva jött csak elő az anyjuk. Sápadt volt és kicsit remegett. A szája majdnem fehér volt. Lerogyott melléjük a váró műbőr ülőgarnitúrájára és hangosan lihegett. Boti szinte észre sem vette, mert a kedvenc Audiját tologatta végig a falon és brümmögött hozzá. Igaz, halkan.

Nórika nem mert közel lépni az anyjához. Fura szaga volt.

Nagy sokára nyögte ki az őt emésztő kérdést:

- Anya, mi az az abortusz?

A nő ránézett, és ha lehet, még sápadtabb lett. Aztán lehajtotta a fejét.

- Anya, mondd már! - hangzott el a sürgetés. A válasz olyan rémisztő, hogy az anyja kimondani sem meri?

Boti már a földön kúszva tologatta a kocsiját. Más nem érdekelte ebből a világból. Még a kórházszag sem zavarta.

Nórika anyja felnézett.

- Az egy olyan dolog, amit az orvos tesz anyával, hogy ne legyen kisbabája - közölte színtelen hangon. Épp elég neki kettő. De ezt már nem tette hozzá.

- És most nem lesz?

- Nem.

- De miért?

- Mert nekünk nem kell az a baba.

Ahogy ezek a szavak elhangzottak, Boti abbahagyta az autózást. Ránézett az anyjára, majd a nővérére. Aztán bepisilt. Nóri látta, ahogy a pisifolt egyre nagyobb lesz a cipője körül. A szíve olyan kicsire zsugorodott, hogy elfért volna a markában. Odarohant az öccséhez és szorosan megölelte.

- Semmi baj - suttogta. - Pedig a baj már rég ott lakott az életükben.



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ügyed Isten előtt van , légy türelmes
  2020-06-23 14:23:58, kedd
 
  .

A mai világban nem szeretünk várni. Mindent a lehető leghamarabb akarunk megkapni, hogy aztán tovább rohanhassunk a napban. Nem tudom hova...hiszen tudjuk, hogy az élet rövid, a pillanat elszáll, mégis agyonhajszoljuk magunkat sokszor, és este bezuhanunk az ágyba, elrebegünk egy rövid imát és alig várjuk, hogy másnap kezdhessük a hajszát újra.

Az imádkozással is úgy vagyunk, rögtön akarunk választ kapni, hogy aztán ha megoldodott a dolog, kezdjük el az imát valami másért...Istennél mindez nem így működik, sokszor intett a türelemre. Ami nekünk talán egy Örökkévalóságig tart, Istennél egy pillanat. Mégis mindig mindent idejében megad, amire valóban szükségünk van.

Kérjünk hát ne csak dolgokat a mi imáinkban...kérjünk bölcsességet, kérjünk türelmet, kérjünk békességet, nyugalmat...Isten megismerését és az Ő terve kinyilatkoztatását az életünkre nézve. Kérjünk hitet, hogy bízzunk benne minden helyzetben, és minden más megadatik nekünk, mert Isten tudja, hogy mire van szükségünk, legyünk hát türelmesek és bízzunk benne, az ügyünkről tud, és a kezében tartja.
Áldott napot!



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Május
  2020-05-01 14:32:57, péntek
 
 



A hét idézete:
"Add, hogy imámban ne kérjek semmit,
de annál inkább hallhassalak és hallgassalak téged. "
/Pilinszky János/
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Illatos narancsos kuglóf
  2020-03-11 14:13:38, szerda
 
 




Hozzávalók
6 adag
4 db tojás
28 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
240 ml olaj
2 db narancs reszelt héja
240 ml narancslé
300 g liszt
1 csomag sütőpor
Sütés után
120 ml narancslé
Porcukor

Elkészítés
60 perc
A tojásokat elkeverjük a cukorral. Hozzáöntjük az olajat, a reszelt narancsok héját és a narancslevet.


A lisztbe keverjük a sütőport és a vaníliás cukrot. Ezt apránként adagoljuk a masszához. Lágy, folyós állagú lesz, ne ijedjünk meg tőle. Kuglóf vagy 26 cm-es tortaformába öntjük. 160 fokra elmelegített sütőben sütjük kb. 40 percig. Tűpróbával ellenőrizzük.


Amikor kivettük a sütőből, locsoljuk meg narancslével. Várjuk meg míg teljesen kihűl, utána könnyen kiboríthatjuk a formából. Vaníliás porcukorral szórjuk meg a tetejét.

Link
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/47 oldal   Bejegyzések száma: 464 
2021.04 2021. Május 2021.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 8 db bejegyzés
e év: 57 db bejegyzés
Összes: 8300 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 163
  • e Hét: 1257
  • e Hónap: 4436
  • e Év: 56090
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.