Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Blogom, Képtáram,
     1/23 oldal   Bejegyzések száma: 223 
Ismeretlen szerző: Szeretsz? ...
  2024-12-24 16:36:46, kedd
 
  - Szeretsz?
- Szeretlek!
- Mindig?
- Mindig!
- Nem fog elmúlni?
- Nem.
- Biztos?
- Biztos! Biztosabb, mint a halál! ....Sok minden elmúlik majd, de ez soha.
- Honnan tudod?
- Mert úgy fogom csinálni, hogy ne múljon el.
,,A szeretet nem csak egy érzés. Nem egy passzív, lustán elterülő élmény.
A szeretet egy nagy-nagy elhatározás.
Aztán meg munka - sokszor igen nehéz munka - nem is a másikkal, hanem önmagunkkal.
Azzal az énünkkel, amelyik azonnal harcba szállna az érdekeiért vagy messzire futna, nehogy fájdalom érje. A szeretet nem egy könnyű kis valami, nem egy súlytalan szócska.
A szeretet küzdelem.
Magunkkal - egymásért."		  
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
Jennifer Hilbawi a megjátszott családi modellről
  2024-06-22 20:03:34, szombat
 
  "Néhány napja, amíg a medencében voltam, láttam egy fiatal anyukát és a kislányát bejönni a medence területére nagyon szépen összehangolt fürdőruhába öltözve.
Az anyuka, összehangolt szalagra kötött tökéletes laza fürtjeivel, az első néhány percet hangosan beszélt telefonon egy barátjával, miközben a lánya állt és várta, hogy bemenjen a medencébe.
Anya letette a telefont, és egy hozzá illő törölközőre dobálta a medencés játékokat és napvédőt.
Majd miután megtalálta a megfelelő szöget és megvilágítást, anya elővette az állványát és készített pár szelfit a lányával.
A kicsi megkérte, hogy szálljon be a medencébe
Anya azt mondta, várjon, majd a medence előtt pózolta a lányát, majd bement a medencébe, majd visszament a medencéből.
A kicsi nagyot mosolygott, és azt mondta, hogy sajt, mintha milliószor csinálta volna. Aztán anyu azt mondta neki, hogy játszhat.
A kicsi bejött és úszott pár percig.
Anya felhívta egy barátját a telefonjáról, és újabb beszélgetést folytatott, miközben a kislánya udvariasan és többször megkérdezte tőle:
"Anya, be tudnál jönni velem a vízbe, légyszi? "
Figyelmen kívül hagyták.
"Anyu, jössz játszani velem? "Még négyszer kérdezte.
Anya körülnézett, de soha nem tette le a telefont. 10 perc után anya befejezte a hívását, felvette a soha fel nem használt napvédőt, vízi játékokat, amelyek sosem ért vízhez, majd a lánya kiszállt a medencéből.
Ott ültem és azon gondolkodtam, aminek utána egy ideig tanúja voltam. Elképzeltem az általa készített képeket, amiket tökéletesen szerkesztett és közzétett a közösségi médiában olyan felirattal, mint "Medencés idő a babámmal! #Emlékek készítése".
Valahol egy másik anyuka lesz otthon a gyerekeivel, a ház rendetlenség a játékához, a haja lázad anyák napjára, a koszos ruhája nyálas vagy mogyoróvajas.
Biztos fáradt, mert egész nap főzött, gondozott, takarított és játszott a gyerekeivel.
Megnézi azt a képet, és összehasonlítja magát a tökéletes anyukával a medencében.
A bűntudat a fülébe súgja:
"Nem vagy elég jó... "
"Nem úgy nézel ki, mint az a medencés anya... "
"Nincs pénzed ilyen drága jelmezeket venni, és nincs időd olyan emlékeket szerezni, mint ő"... és az a fiatal anyuka el fogja hinni. A kudarc érezni fogja. Soha nem fogja megtudni, hogy mivel töltötte az idejét aznap, sokkal jobb volt a gyerekei szemében, mint az a "tökéletes anyuka" a medencében.
Amit a közösségi médiában látunk, az nem mindig valós.
Néha és gyakran kész csapda.
Szerkesztett és szűrt, hamis.
Néha látunk abszolút pompás nyaralási fotókat, gyönyörű házakat és frissen fésült hajat, de ez csak EGY pillanat.
Ez a legjobb időszak egy olyan egész napban, mint a miénk.
Dolgozom, takarítok és összeszedem a mocskot...
Mama nem hasonlít hozzád.
Elég vagy!
Csodálatos vagy, és a legjobb az egészben, hogy IGAZI vagy!
A koszos inged, a rendetlen házad és a boldog gyerekeid igaziak, és ők bizonyítják, hogy jól vagy! "		  
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
N. Szente Hilda: Mókuska barátai
  2024-06-22 19:33:26, szombat
 
  Élt egyszer egy édes, aranyos mókuska. Mindenki szerette, mert jó szívű volt, segítőkész, és ami a legfontosabb, szeretetet tudott mindenkinek adni. Szerették is nagyon az erdő lakói. Tudták, hogy mókuskára mindig lehet számítani. Gonoszság, szívében, nem termett. Nem is tudta mi az. Csak adni szeretett, és ha, kapott, akkor azt alázattal, és szégyenkezve fogadta el. Történt egyszer, hogy beteg lett mókuskánk. Napokig nem tudott kimenni még az odújából sem. Kezdett elfogyni az élelme, és a vize is. Nagyokat sóhajtozott, bánkódott, hogy most mikor nagy szüksége lenne a barátaira, rá sem nyitják az ajtót. Amint, így sopánkodott, szomorkodott, egyszer csak kopogtak az odúja ajtaján. Tessék, nyitva. - mondta erőtlenül. Az ajtón, a szomszédos tölgyfa törzsénél lakó kis sün csoszogott be. Kezében egy kis kosárka, abban meg felhalmozva egy csomó gyümölcs. - Gondoltam, hogy valami baj lehet, mert napok óta nem láttunk az erdőben. Ezért arra gondoltam meglátogatlak és hozok egy kis szerény ajándékot neked. Te is mikor szükségem volt rád, mellettem voltál. A mókuska szelíd szemével, és kedves mosolyával hálásan megköszönte az ajándékot és leültette a vendéget egy kis beszélgetésre. Alig, hogy elkezdtek beszélgetni, megint kopogtak az ajtón, és most a nyuszika jött, egy jó nagy répával. Szegény, bajlódott is vele, hogy az odú ajtaján beférjen a répával. Valami oknál fogva, a répa keresztben nem akart beférni az ajtón. Mókuska igazította el, hogy ne, keresztben, ha nem hosszában próbálja behozni, hát, ha úgy sikere lesz. Nyuszika zavartan, betuszkolta a méretes répát, és nyújtotta volna át mókuskánk, ha bírta volna gyenge lábacskája. - Hoztam neked egy répát, mert nem láttalak az erdőben, és gondoltam valami baj lehet. mókuska, ezt is meg köszönte és őt is leültette egy kis beszélgetésre. De, megint csak hamarjában, kopogtak az ajtón. És ez így ment órákon át. Az erdő összes lakója ott volt mókuskánál, és mind hozott neki élelmet, gyümölcsöt. Nagyon boldog volt mókuskánk. Ennyi barát, és mind szeretik őt, gondolnak rá. Meg is beszélték az állatok, hogy míg nem épül fel mókuska, minden nap valamelyik meglátogatja, és segít, mókuskának. A szerény kis mókuska, könnyes szemecskékkel köszönte meg nekik a segítségüket. De azért kicsit bánatos is maradt. Volt egy barátja, akit mindenkinél jobban kedvelt. De, hiába várta, az nem jött el látogatóba. Pedig minden nap leste, hogy bekopog e hozzá. Egy idő után, szómórúan vette tudomásul, ez a barát, sajnos, nem volt igaz barátja. Sokszor lehullott már a levél az öreg tölgyről, míg mókuska, kiheverte az elveszített barátságot. Néha az fáj a legjobban, akit kicsit jobban a szívünkbe zártunk, és kedveltünk a többi barátnál, és cserébe csalódást kapunk.
Ezt a mesét az én kedves barátaimnak írtam, és köszönöm, hogy a barátaim vagytok.
Mókuska
  
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
N. Szente Hilda: A hét manó
  2024-06-22 19:30:01, szombat
 
  Hol volt, hol nem volt, volt, hét kicsi manócska. Sorban a következők. Hétfő, Kedd, Szerda, Csütörtök, Péntek, Szombat és a legkisebb Vasárnap. Egy kis erdei házikóban éltek. Mindegyiknek megvolt a saját feladatuk. Hétfő, főzött. Kedd, Takarított. Szerda, bevásárolt. Csütörtök, mosott. Péntek, a kertet gondozta. Szombat pedig vadászott és bogyókat gyűjtött. Egyedül Vasárnap nem csinált semmit. Vagy is dehogy nem. Egész nap az ágyban feküdt és tévét nézett. Jó ideig így ment ez, míg a hat másik testvére fel nem háborodtak Vasárnap viselkedésén. Mi minden nap dolgozunk. Te meg soha semmit nem teszel. - Mondták neki. De Vasárnap visszavágott nekik. Én pihenem ki a Ti fáradságotokat. Tudjátok milyen nehéz feladat ez? Dühösek lettek erre a testvérei. Kint a konyhában összedugták buksijukat, hogy mitévők legyenek. Addig, addig, tanakodtak, míg ki nem ötlötték a megoldást. Nem kap enni, nem mosunk és takarítunk rá. Másnap Vasárnap mikor felébredt és éhes lett, kikiabált a testvéreinek, hogy hol van a reggelije? De, válasz nem jött. A hat nagyobb testvér még hajnalban összecsomagolt, ételt, italt és némi ruhát és kiosontak a házból. Vasárnap kénytelen volt kikelni az ágyból. Jaj de nehezen tette meg! Eddig soha nem mozgott. Az izmai el voltak gyengülve a lustaságtól. Nagy nehezen kivánszorgott a konyháig, de se ételt, sem pedig testvéreit nem találta. Kiabálni kezdett, hogy jöjjenek elő bátyjai. - Mindjárt éhen halok. - ordította. De, senki nem jött. Bátyjai ez idő alatt a kis kunyhó közeléből figyelték Vasárnapot. Eljött az ebéd ideje és testvérei még sehol nem voltak. - Most mit csináljak? Mondogatta sírva. Már olyan éhes volt, hogy kint hallotta Hétfő, Kedd, Szerda, Csütörtök, Péntek és Szombat, Vasárnap gyomrának korgását. Kezdték megsajnálni, de még vártak. Vasárnap gondolta, hogy felöltőzik és elmegy megkeresni a bátyjait. De tiszta ruhát sem talált. Időközben kezdett alkonyodni. Vasárnap egyre jobban kétségbe esett. Már az éhség érzet sem érdekelte csak jöjjenek haza a testvérei. Bömbölve kiabált ki a házikóból, hogy.- Gyertek haza! Dolgozni fogok, segítek, nektek csak ne hagyjatok magamra. Szeretlek benneteket. Erre előbújtak a bátyjai és megnyugtatták. Ne sírj. De ez a lecke kellett, hogy észre vedd. Itt mindenki dolgozik csak Te nem. Ez után megbeszélték, hogy Vasárnapnak mi lesz a feladata. Te fogsz minket minden vasárnap kiszolgálni, míg mi pihenünk. Vasárnap boldogan vállalta ezt a feladatott. Örült, hogy testvéreit visszakapta és zokszó nélkül Vasárnap megfőzött, kitakarított a testvéreire minden vasárnap. Ezután, békeségben és nagy boldogságban élt Hétfő, Kedd, Szerda, Csütörtök, Péntek, Szombat, és vasárnap.
  
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
N. Szente Hilda: A szellő bosszúja
  2024-06-22 19:28:12, szombat
 
  Egyszer a szellő egy szép erdő felet ment el. Megringatta a sudár fenyők ágait . A lombjaik közt fészkelő madarak élvezték és örömükben kacagtak. A fenyőfák is susogtak a simogatására. - De jó ez a kis szellő. - Mondták. A fiatal szellő is élvezte a játékot és még jobban fújta a fákat. Ekkor az egyik fa megszólalt. - gyenge vagy még, ahhoz hogy minket kicsavarj a földből. Nem rosszindulatból suttogta. Csak úgy kedvesen a maga módján a kis pajkos szellőnek. De a fiatal szél ezt zokon vette és megsértődött. Elrohant a legfiatalabb bátyjához. - képzeld.- mesélte neki. - A fenyves erdő azt mondta, hogy nincs, olyan erő mi ki tudná őket dönteni. Még Te sem. A bátyja mérges lett. Na! Majd meglátjuk! És azzal útnak eredt az Orkán. Mikor az erdő felé ért teljes dühéből tombolni kezdett. A fák recsegtek, ropogtak, de nem dőltek ki. A kedves kis madarak utódai a magas fenyőfák tetejéről a mélybe zuhantak. Sírva kérdezték a fák az orkánt, hogy mit vétettetek ellene, hogy ilyen pusztítást végez. - Mit? Azt mondtátok fivéremnek, hogy nem tudlak titeket kidönteni. Hát lássátok, mennyire erős vagyok. Azzal még erősebben tépázta az ártatlan erdőt. Mikor ereje már fogytán volt, és látta, hogy a fák még állnak, szégyenkezve és még mindig dühösen tovább állt. Majd haza érve az idősebb bátyjának mondta el, hogy a fenyőerdő mennyire megszégyenítette. Még Te sem tudnád őket kidönteni, azt mondták. - A Hurrikán, ki idősebb volt, méregbe gurult. - Hogy?- Még én sem? Hiszen én vagyok a legerősebb. Több fát döntöttem ki életemben, mint az emberek. Azzal felállt az asztaltól és útnak eredt. Meg sem állt a fenyőerdőig. Ott aztán elképesztő haraggal kezdte a fákat kicsavarni. Sok fenyő nem tudott ellen állni a hurrikán erejének és mély, fájdalmas sóhajjal dőlt a földre. De még mindig állt az erdő és a Hurrikán is kezdett fáradni. Ezért ő is tovább állt, szégyenkező szélként. Otthon aztán elmesélte a legidősebb bátyjának, Tornádónak, hogyan járt. - Még te sem tudod azt az erdőt elpusztítani. Tornádó égtelen haragra gyúlt. Hogy?- Én ne tudnám? Hiszen városokat, házakat, embereket pusztítok el! Azzal felkapta köpönyegét és elviharzott. Egyből a fenyves felé vette az útját. Útközben, ami az útjába akadt azt mind romba döntötte, elpusztította. Mire az erdő felé ért már óriási harag volt benne. Mély, dübörgő hanggal rontott az erdőnek. A fák sorba dőltek ki. De mielőtt meghaltak volna,azt kérdezték. -Miért? Mit vétetünk? Tornádó ezen hirtelen elgondolkodott. Tényleg. Miért is ölöm meg őket? Egy szó ért? Bizonyításért? Hiszen, mindenki tudja, mily erős vagyok. Hirtelen lecsendesült és haza kullogott. Otthon aztán lefeküdt minden szó nélkül. Hiába kérdezték fivérei, hogy mitörtént. Sokáig nem beszélt a dologról. Később is csak annyit mondott, hogy majd egyszer ti is megértitek: haragból, becsvágyból, hatalomvágyból, nem pusztítunk.
Teltek, múltak a napok és a kis szellő hiányolta a játszótársait. Elindult az erdőhöz, hogy megcsiklandozza az ágakat, felborzolja a madarak tollait simogatva. De, mikor odaért sehol nem voltak a pajtásai. Mind halottan hevertek a földön. Ekkor értette meg Tornádó bátyó szavait. Jaj! Mit tettem! Én nem akartam ezt! Egész életében azóta bánja tettét. Ma már mondhatnak neki bár mit. Ő szelíden simogatja meg harag helyet őket.




 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
Nincs Cím
  2024-06-04 16:59:00, kedd
 
  Szeretetteljes mondatok:

--Örülök, hogy találkoztunk!
--Már hiányoztál nekem!
--Sokat gondoltam rád!
--Te igazán jó barát vagy!
--Büszke vagyok rád!
--Mi a te véleményed?
--Ahogy szeretnéd.......
--Nagyon szépen köszönöm.
--Hálás vagyok Neked!
--Teljesen egyetértek Veled.
--Ez egy nagyszerű gondolat!
--Te nagyszerűen érted a dolgod!
--Amint a múltkor bölcsen megjegyezted....
--Rád gondoltam, milyen okosan tetted.
--Igazad Van....
--Nagyon ügyes kezű vagy.
--Hasznát vettem tanácsodnak...
--Légy szíves!
--Aranyszívű vagy!
--Tudom, hogy benned nem csalódom...
--Üdvözlöm a családodat!
--Kézcsókom az Édesanyádnak!
--Alig várom, hogy újra találkozzunk!
--CSAK PÁR SOROS TUDOMÁNY AZ EGÉSZ, DE FELÉR EGY DOKTORÁTUSSAL!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!		  
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
Jack Kornfield: A bölcs szív
  2024-05-27 18:00:17, hétfő
 
  Néhány évvel ezelőtt hallottam egy középiskolai tanárnőről, aki a táblára felírta mindenki nevét, majd megkérte a diákokat, hogy másolják le a listát. Az óra hátralévő részében az volt a feladat, hogy mindenki neve mellé írják oda, hogy mi az, amit a legjobban szeretnek vagy csodálnak benne. Az óra végén a tanárnő beszedte az írásokat.
Hetekkel később mindenkinek a kezébe nyomott egy lapot. Mindegyik lapon egy diák neve szerepelt, alatta pedig az a huszonhat jó dolog, amit az osztálytársai írtak róla. Annyira sok szépet és jót fedeztek fel egymásban, hogy csak mosolyogtak, és szóhoz sem tudtak jutni az örömtől.
Három évvel később a tanárnőt felhívta az egyik volt diákjának, Robertnek az édesanyja. Robert nem volt jó magaviseletű gyerek, mégis egyike volt a tanárnő legkedvesebb diákjainak. Az anya rettenetes hírt közölt: Robert elesett az öbölháborúban. A tanárnő elment a temetésre, ahol Robert barátai és volt középiskolai osztálytársai is beszédet mondtak. A szertartás végén Robert anyja odalépett a tanárnőhöz, elővett egy viharvert papírlapot, amelyet a tulajdonosa láthatólag sokszor szétnyitott, majd újra összehajtott. Elmondta, hogy ez volt az egyike azoknak a tárgyaknak, amit Robert zsebében a halála után találtak. Az a lista volt, amelyet a tanárnő olyan nagy alapossággal állított össze.
A papírlap láttán a tanárnő szemét elfutotta a könny. Ekkor egy másik volt diák, egy lány, aki ott állt a közelben, elővette a saját gondosan összehajtogatott lapját, és elmondta, hogy mindig magánál tartja. Egy harmadik diák bevallotta, hogy az ő listája bekeretezve függ a konyhában, egy következő pedig azt, hogy a felsorolást az esküvői fogadalmába is beépítette. Ez a tanárnő annak idején arra kérte a gyerekeket, hogy vegyék észre a jót egymásban, és álmában sem gondolta volna, hogy ezzel valósággal átalakítja a belső világukat.

  
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
Az odaégett pirítós
  2024-03-02 21:46:18, szombat
 
  "Egy késő délután, amikor édesapám hazaért a munkából, édesanyám meleg kajával várta, de a kenyér egy kicsit meg volt égve. Ott ültem az asztalnál, és vártam édesapám reakcióját. Leült, látta az égett kenyérszeletet, mosolygós arccal rám nézett, és megkérdezte, milyen napom volt az iskolában. Majd egy kis idő után visszalépett édesanyám a konyhába, és bocsánatot kért az égetett kenyérért. Soha nem fogom elfelejteni az édesapám válaszát: "Én szeretem az égetett kenyeret."
Este, mikor az ágyba bújtam, belépett édesapám, betakart, megcsókolta a homlokomat és jóéjt kívánt. Majd megkérdeztem tőle, hogy tényleg szereti-e az égetett kenyeret.
Megölelt, és így szólt: "Tudod, az édesanyádnak nehéz napja volt, fáradt, utolsó erejével vacsorát készített nekünk. Miért bántalmazzam szavakkal. Senki sem halt bele egy kis odaégetett kenyértől. A sértő szavak nagyon fájdalmasak."
Tanulság?
Meg kell tanulnunk értékelni azt amit mások tesznek értünk, még akkor is, ha az a dolog nem tökéletes. Az akarat és a jóindulat az, ami fontos. Mi sem vagyunk tökéletesek, akkor miért várnánk el másoktól a tökéletességet."
(Ismeretlen szerző)		  
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
Ismeretlen: A karácsonyi doboz
  2023-12-23 17:38:37, szombat
 
  Egyszer egy ember megbüntette a lányát, amiért az eltüntette a drága pénzen vásárolt arany csomagolópapírt. Az apa nem tudta, hogy a kislány hosszú órákat azzal töltött, hogy az aranypapírból kivágjon egy darabot, amivel az apja számára készített ajándékot. Egy dobozba becsomagolta és a fa alá tette. Amikor szenteste az apja meglátta az ajándékot, kibontotta, látta, hogy a doboz belül üres. Azt mondta dühösen a lányának: - Tudod kislányom, az úgy szokás, hogy ha valakinek ajándékot adunk, akkor nem szabad üres dobozt adni. - De apa - így a lány - hiszen ez a doboz nem üres, tele van puszikkal, amiket én tettem el neked karácsonyra. Az apa könnyeivel küszködve ölelte át a kislányt, bocsánatáért esedezve. A kislány átölelte apját és sírva bocsátott meg neki. Az apa egész életén át az ágy alatt őrizte az arany dobozt. Amikor rosszul érezte magát, mindig kinyitotta a dobozt és egy emlékezetes csókot vett ki belőle. Mindannyiunknak van ilyen aranydobozunk, amely tele van csókokkal gyermekünktől, családunktól, barátainktól.  
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
Mária Sántáné Kurunczi: Zongora a Tisza parton
  2022-12-01 13:21:50, csütörtök
 
 

Hosszú, hűvös ősz volt. A lomtalanítók, mint mindig, most is a Tisza-partot választották lerakóhelyül. A hatóság ilyenkor nincs itt. Az éj leple alatt mindent idehoztak. Az építési törmeléktől kezdve a paprikacsumáig mindent...
Reggel, amikor az Árvízi emlékmű alatti betonmenhelyen felébredtek a hajléktalanok, azt hitték káprázik a szemük. Egy zongora állt a vízparton.
Közelebb mentek szemüket meresztgetve, s nem hitték el, hogy egy valódi zongora áll ott.
Egy professzor megszólalt: ki tud zongorázni?
Lakli, akinek nem tudták az igazi nevét, bevállalta. Odaállt a zongora elé, s elkezdte csak úgy, mint a kezdők a boci-boci tarkát játszani. Úgy tűnt, nincs lehangolva a zongora, lehet rajta játszani. Vajon ki, és miért dobta ide? Valaki egy rozoga széket hozott a lomok közül. Kicsit instabil volt, de egy tégladarabot tettek a lába alá.
Fenn a Tisza parton megálltak az emberek, amikor komoly zenére váltott, és a karácsonyi dallamok szálltak fejük felett, majd a víz vitte a hangot mindenfele.
Aztán Bajor következett. Egyik német zeneszerzőtől játszott, akinek a műveit senki sem ismerte, de szépen szólt.
Pillanatokon belül óriási koncert-terem lett a Tisza-part. Fenn a rakparton az emberek mind megálltak.
Néhányan lementek a zongora mellé, hogy lássák, ki is játszik rajta.
Bajor és Lakli felváltva zongoráztak. A tömeg már akkora volt, mintha valami tüntetés lenne.
Egyszer csak egy rendőrautó szirénavijjogása sivított bele a koncertbe, majd a hirtelen lerohanó rendőrök megtorpantak a lépcsőkön...
Egy kalapos úr közelebb ment, és csak a hajléktalanoknak pálinkát kínált. Valaki felrohant a lépcsőkön, és pár perc múlva meleg lángost osztogatott szintén csak a hajléktalanoknak. Közben a zongora-játék folyamatosan ment. Felváltva játszott Lakli és Bajor...
A rendőrök még egy ideig hallgatták, majd lassan felmentek a lépcsőkön, és sziréna nélkül elhagyták a helyet.
A tömeg is oszladozni kezdett, de a zongorajáték még sokáig tartott. Így a még fent lévők aprópénzeket dobtak le a hajléktalanoknak, nem győzték később felszedegetni.
Szent estén még megszólalt a Csendes éj, de karácsony reggelén már nem volt ott a zongora...		  
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
     1/23 oldal   Bejegyzések száma: 223 
2025.06 2025. Július 2025.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 39 db bejegyzés
e év: 133 db bejegyzés
Összes: 7474 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 209
  • e Hét: 1399
  • e Hónap: 7039
  • e Év: 234287
Szótár
 




Blogok, Szótár,
© 2002-2025 TVN.HU Kft.