Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/13 oldal   Bejegyzések száma: 121 
Donászy Magda: Kis fenyő
  2021-12-21 05:28:38, kedd
 
  Donászy Magda: Kis fenyő

Szabad-e bejönni?
Zöldfenyő vagyok.
Kicsiknek, nagyoknak,
Békés jó napot!

Jó napot, Zöldfenyő!
Régen várunk rád,
maradj itt minálunk,
díszítsd a szobát!

Nincs tarka virágom,
egyetlen tobozban
a távoli erdők
üzenetét hoztam.

Zúzmara díszíti
a tobozod, ágad,
maradj itt közöttünk
kiskarácsonyfának.

Szeretettel jöttem,
szívesen maradok,
hogy veletek töltsem
a szép ünnepnapot.

Állj ide középre,
feldíszítünk szépen,
te leszel a legszebb
a földkerekségen.
 
 
0 komment , kategória:  Ünnepek  
Pünkösdi népszokások
  2016-05-14 09:46:15, szombat
 
  A pünkösdi népszokásokban keverednek a keresztény illetve az ősi pogány, ókori (római) elemek. Európa számos országában is ez tapasztalható a pünkösdi hagyományokban. A termékenység, a nász ünnepe, és ezek szimbolikus megjelenítése dominál ezekben a szokásokban. Pünkösd ünneplésében fontos szerepet játszanak a virágok, elsősorban a pünkösdi rózsa, a rózsa, a jázmin és a bodza. A Római birodalomban május hónap folyamán tartották a Florália ünnepeket. Flóra istennő a római mitológiában a növények, virágok istennője. A pünkösdi királyné fejét általában rózsakoszorú díszíti, egyes változatokban rózsaszirmot hint maga körül. Lehetséges, hogy a pünkösdi rózsa és a pünkösdi énekekben szereplő Szent Erzsébet kapcsolatban állott Szent Erzsébet tiszteletével és a rózsacsodával.

A kislányok, legények falufeljáró köszöntése a pünkösdölés, mely eredetileg a lányok, később a gyermekek szokása. Sokszor a pünkösdi király és királyné párost a kíséretével jelenítettek meg, de volt, ahol lakodalmi menetet menyasszonnyal és vőlegénnyel.



Ez a szokás hasonló a pünkösdi királynéjáráshoz ( néhol azt nevezik pünkösdölésnek), de ez elsősorban adománygyűjtésre szolgált. A gyerekek, vagy fiatalok csapata énekelve, táncolva végigjárta a falut, s adományt gyűjtött. A házról házra járó csoportok bekéredzkedés után szavalnak, énekelnek, táncolnak, átveszik az adományokat, majd ismét táncra perdülnek. Ez a szokás hasonló a pünkösdi királynéjáráshoz, de ez elsősorban adománygyűjtésre szolgált.



Énekes-táncos adománygyűjtés jellegű népszokás a pünkösdölés, mely főként az Alföldön ismert. Eredeti formájában lányok és legények, újabban gyermekek vettek részt benne. Házról házra jártak a faluban. 3 típusa volt.

Királynő a főszereplő, a falubéli kislányok közül választották. Ünnepi ruhába volt felöltözve, mellette király is szerepelt. A "királynő" feje fölé kendőből sátrat formáltak a többiek, így járták sorba a falu házait, ahol rózsát, virágot hintettek az udvarra. Köszöntőt mondtak, mely tulajdonképpen a termékenységvarázslások sorába tartozik. Énekeltek, táncoltak, adományként pedig almát, diót, tojást, esetleg néhány fillért kaptak. Az ismert dal alapján néhol "mavagyonjárásnak" is nevezték a pünkösdölést.

Ma vagyon, ma vagyon piros pünkösd napja:
Ma vagyon, ma vagyon piros pünkösd napja,
holnap lesz, holnap lesz a második napja.
Jól meg kössed, jól meg kössed a lovadnak száját,
Ne tapossa, ne tapossa a pünkösdi rózsát.

Gyakran a pünkösdöléskor a lakodalmas menetek mintájára menyasszony és vőlegény vonult a kíséretével házról-házra. Előfordult, hogy a vőlegény szerepét is lányok játszották el, természetesen fiúnak való ruhadarabokba öltözve. Az egyik kislány kosarat vitt magával, abba gyűjtötték az adományokat.

A harmadik változatban nincs is főszereplő.

Red_Rose.jpg
A pünkösdölés szövegelemei rendkívül változatosak: népszokás-, népdal-, gyermekjátékszövegek és dallamok kapcsolódnak egymáshoz. Területi egységként találunk hasonló szövegösszetételeket. A változatosság valószínűleg a szokás táncos jellegéből adódott.
,,Mi van ma, mi van ma
Piros pünkösd napja
Holnap lesz, holnap lesz
a második napja.
Andreás, bokrétás
feleséges, jó táncos,
Jól megfogd, jól megfogd
a lovad kantárját,
ne tipesse, ne tapossa
a pünkösdi rózsát."

András nevét a kutatók II. András (Endre) királlyal azonosítják. Sebestyén Gyula szerint a gyermekjáték-szövegekben előforduló Szent Erzsébet és András között összefüggés lehetett. Ezt azonban cáfolja az a tény, hogy Szent Erzsébettel kapcsolatos szövegelemek csak a Dunántúlon és gyermekjátékszövegekben fordulnak elő, míg András neve kizárólag az alföldi pünkösdölőkben. Ezekben a pünkösdölőkben kevés az egyházi rítus vagy szövegelem, szemben a dunántúli pünkösdi királynéjárással.



A kislányok pünkösdi köszöntése a pünkösdi királynéjárás. Elnevezései még a pünkösdölés, pünkösdjárás, pünkösd-köszöntés. Eredetileg négy vagy több nagyobb lány körbevisz a faluban egy kisleányt. Ő a legkisebb, és a legszebb. A leányok énekelnek, és jókívánságokat ismételgetnek. Megállnak az udvarokon, majd a pünkösdi királyné feje fölé kendőt feszítenek ki, vagy letakarják egy fátyollal. Énekük kezdősora: ,,Meghozta az Isten piros pünkösd napját, mi is meghordozzuk királykisasszonykát." Éneklés közben körbejárják a királynét, aki ez alatt rózsaszirmokat szór.Végül az ,,Ekkora legyen a kendtek kendere" szövegű szerencsekívánó mondóka kíséretében magasra emelik a kiskirálynét, így biztosítva a gazdag kendertermést. Az énekek és a mondókák végén ajándékot kaptak.





Termékenységvarázslással összekötött a pünkösdi köszöntő. A Dunántúlon még ma is élő népszokás, ha nem is eredeti tartalmában és formájában.



Az ünnephez énekes-táncos, dramatikus gyermekjátékok is kapcsolódhatnak. Ezeknél a játékoknál két játékos feltartott karral kaput formál, ez alatt haladnak át a többiek, a ,,Bújj, bújj zöld ág..." szövegmotívum is erre utal.

Négy kislány vezet egy ötödiket, a legkisebbet és legszebbet, a pünkösdi királynét (kiskirály, királykisasszony, királynéasszony, kiskirályné, cucorka - utóbbi elnevezés Somogy és Baranya megyében ismert), akinek a kezében kosár van rózsaszirmokkal. Egy házhoz érve az udvaron vagy az ajtó előtt megállnak, a kiskirályné feje felett kendőt feszítenek ki vagy fátyollal borítják be a fejét. Az ének közben mozdulatlan állnak vagy lassan körbejárják a királynét. Termékenységvarázsló mondóka kíséretében felemelik a kiskirálynét. Ezen kívül még a következő mozzanatok járulhatnak a játékmenethez: virághintés, általában a királyné kosarából; bizonyos funkciókra elkülönült szereplők tevékenysége (adománykérés: cigányasszony, kosaras stb., zászlóvivés: zászlótartó stb.). Ez utóbbi a szereplők számának növekedését jelenti. A négy fő mozzanatból álló játékmenet a Vas megyei változatokra jellemző. Az adománygyűjtés funkciójára elkülönült szereplő megjelenése összefüggésben lehetett azzal a folyamattal, amelynek során a termékenységvarázsló szokásból adománykérő jellegű szokás lett. A pünkösdi királynéjárás dunántúli változatainak nagy csoportja már nem kapcsolatos termékenységvarázslással. Egyes Győr-Sopron megyei változatok jellegzetes mozzanata a kiskirálynéra vonatkozó nevetési tilalom, talán ősi avatási próbatétel emléke. Szövegében különböző eredetű és tartalmú elemek kapcsolódtak össze. Eléggé általános kezdősora a Dunántúlon: ,,Meghozta az Isten piros pünkösd napját, mi is meghordozzuk királykisasszonykát."

"Elhozta az Isten piros pünkösd napját,
Mink is meghoztuk a királykisasszonykát,
Nem anyától lettem, rózsafán termettem,
Piros pünkösd napján hajnalban születtem."

Ezen kívül leggyakrabban a következő négy szövegelem kapcsolódik hozzá:

,,Jácintus, jácintus, tarka tulipánus
Hintsetek virágot az isten fiának.
Nem anyámtól lettem, rózsafán termettem,
Piros pünkösd napján, hajnalban születtem.
Öreg embereknek csutora borockot,
Öreg asszonyoknak kemence kalácsot,
Ifjú legényeknek szegfübokrétájuk,
Ifjú leányoknak rózsakoszorújuk..."

Az ének végén ,,Ekkora legyen a kendtek kendere" szövegű szerencsekívánó mondóka kíséretében emelik magasra a kiskirálynét. Kapcsolódhatnak még hozzá adománykérő formulák és főként gyermekjátékdalok. A pünkösdi királynéjárás dalainak másik nagy csoportját egyházi énekek alkotják. Legfontosabb: ,,A pünkösdnek jeles napján, szentlélek isten küldötte..." Ez már az 1675-ös Canthus Catholiciben is ,,régi ének" jelzéssel szerepel. A pünkösdi királynéjárás egyes változataiban csak az egyházi ének szerepel, míg másokban kiegészül az adománykérő formulával, búcsúzó verssel, de ez a játék menetén mit sem változtat.

Általában szerepelnek bennük az A pünkösdi rózsa, Én kicsike vagyok, Királyné pálcája kezdetű énekek.







A királyné éneke ez:

Én kicsike vagyok, nagyot nem szólhatok, mégis az Istennek dicséretet mondok.

Gyönge vessző vagyok, Mindenfelé hajlok Szüleim kertjébe Most nyílni akarok.

Nem anyától lettem, Rózsafán termettem, Piros pünkösd napján Hajnalba' születtem.

A pünkösdi időszakban jellemző szokás a zöld ágak házba vitele. Az ablakokra, az ajtók fölé, a szobák falára, a kútgémre, a malmokra frissen vágott zöld ágakat tűztek. Az ősi termékenységvarázslások emléke ez a szokás, de egyben védelem is a rontás, a boszorkányok ellen. A földbe tűzött zöld ág a hiedelem szerint megóvja a vetést a jégveréstől, a kártevőktől. Lányok kapuzós, körtáncos játékai jellemzőek erre az időszakra. Énekelve, kapun átbújva és kaput tartva járják végig a falut.

Ekkor a falu tágasabb helyén gyűltek össze a fehérbe öltözött lányok. A szokás lényege, hogy a leányok zöld ágakkal vagy virágokkal vonulnak végig a falun. Két nagyobb lány kaput formál, a többiek átbújnak alatta, s közben énekelnek. Dalolva járják végig a falu utcáit, átbújva a ,,kapun".

KAPUTARTÓK Jöjj el, által jöjj el, te szép aranybúza!



TÖBBIEK Általmennék által, hogyha nyitva volna.



KAPUTARTÓK Nyitva vagyon, nyitva, csak jöjj által rajta!



MIND Hányat termett a mogyoró, liliom, Tizet, huszat a mogyoró, haj, liliom.



Törökbasázás, borzakirály, rabjárás:

Nyugat-Magyarország egyes vidékein voltak ezek a játékok jellemzőek pünkösdkor. Egy kisfiút szalmával kitömött nadrágba öltöztettek társai, török basát utánozva. Házról házra kísérték, az udvarokon pedig pálcával ütötték, hogy ugráljon. Pénzt és tojást kaptak cserébe.

A pünkösdi rabjárók szintén fiúk, akik a lábuknál összeláncolva mentek a lányokhoz körbe a faluban, azzal a kéréssel, hogy ,,Segéljék ezeket a szegény katonarabokat." Persze, ők is ajándékokkal tértek haza.

A borzajárás során körbekísértek a falun egy fiút, akin bodzából készített köpeny volt. Házról házra jártak.

Egyéb szokások:

A lányok búzavirágból és pipacsból fontak koszorút, a legények meg hajnalban pünkösdi rózsát tettek annak a lánynak az ablakába, aki tetszett nekik, és el kellett hozniuk a lányok fonta koszorút. Az udvarolni akaró legény egy ünnepi ruhába öltöztetett kislánnyal egy letakart tálat - közepén koszorúra font kaláccsal és borral - küldött a kiválasztottjának, és ha a lány fogadta az udvarlást, akkor egy hasonló tállal küldte vissza a kislányt. A Sárközben ladikáztak, kalinkáztak: az udvarló díszes evezőt adott a választottjának ajándékul és zöldágakkal díszített csónakban eveztek együtt.



Egykor házasságok köttettek egy-egy felejthetetlen zenés-dalos ladikázás után. Főleg, ha az udvarló az eladósorban lévő leányt arra is megkérte, hogy hozza magával az alkalomra díszesen kifaragott evezőjét.

Pünkösd után - tavasztól őszig - tartották a lakodalmakat, ezért kapcsolódnak a pünkösdhöz a párválasztó szokások is.

A pünkösdi harmatról azt tartották, hogy az - ha azzal mosakodnak - elűzi a szeplőt és szebbé varázsolja a lányt. Szemfájás és kelés ellen rózsaharmatot ajánlottak, néhol meztelenül szedték a harmatot. Néhol azonban a lányoka Tiszában fürödtek meg, hogy a betegség elkerülje őket, közben, nehogy rontást kapjanak, nem beszéltek és miután kijöttek a folyóból, a füzek lombjai alatt fésülködtek meg.

A pünkösdi rózsát a mosdóvízbe szórták, mert ha abban fürdenek, akkor egészségesek lesznek. A szegediek szerint nem szabad a szelet szidni, mert az a Szentlélek szájából jön, és aki szidja, azt megüti a szél, vagyis gutaütést kap.



Tánczos Erzsébet írása
 
 
0 komment , kategória:  Ünnepek  
Ajtódísz őszre
  2015-10-13 07:29:13, kedd
 
 

Nem csak adventre érdemes koszorút készíteni. A csupasz bejárati ajtótokat is feldobhatjátok egy őszi ajtódísszel, amelynek a szomszédság biztosan a csodájára jár majd. Ami kell hozzá: egy koszorúalap (ha nincs, ágakból és drótból is pillanatok alatt elkészíthető), termések (ilyenkor találsz tobozt, gesztenyét, diót, csipkebogyót) és szép őszi megsárgult falevelek, illetve ragasztópisztoly a rögzítéshez.

Forrás: Szeretlek Magyarország

 
 
0 komment , kategória:  Ünnepek  
A hajléktalan király - Karácsonyra
  2012-12-18 20:52:39, kedd
 
  A hajléktalan király

Karácsonyra

Talán hallottátok már, hogy a mi égövünkben december huszonötödikén leghosszabb az éjszaka és legrövidebb a nappal. Ezért is nevezték a régi rómaiak ezt a napot a nap születésnapjának. Mi keresztények ezen a napon nem a nap, hanem Jézus születését ünnepeljük. Karácsony azt jelenti, hogy a bűn éjszakájában megszületett a Világ Világossága, hogy a kegyelem fényébe öltöztessen minden embert. Ez az ő legnagyobb karácsonyi ajándéka.

Az egyik hittanórán éppen Jézus születéséről beszélgettünk. Elmondottam, hogy Szent József és Szűz Mária hiába zörgettek Betlehem házaiban, sehol sem kaptak szállást. Ennek hallatára Rózsika közbeszólt:
Ha a mennyei Atya mindezt tudta, miért küldte Fiát a földre? Én bizony Jézus helyében a mennyországban maradtam volna.
Meg kell mondanom, hogy a mennyei Atya nagyon jól tudta, mi vár szeretett Fiára a földön. Barlangba szorul, irigykednek rá, üldözni fogják és keresztre feszítik. Ennek ellenére mégis elküldte a földre. Vajon miért? Hogy megváltoztassa az embereket. Hogy megnyissa előttük az Isten országát. Ezt szemléltett egy tanulságos történet.

Élt egyszer egy király, aki több népen uralkodott. Közülük az egyik néptörzsét különösen kedvelte. Kedvezett nekik, fölmentette őket az adófizetés alól is. Minden okuk megvolt tehát, hogy hálásak legyenek uralkodójuknak. Mégis mi történt? Midőn ellenség támadta meg az országot, ez a néptörzs az ellenséghez pártolt. Elképzelhetitek, mennyire fájt ez az öreg királynak. Mikor aztán győzelmet aratott ellenségei felett, a hűtlen néptörzs is megrémült. Szánták-bánták tettüket, különféle ajándékokkal próbálták a haragvó királyt kiengesztelni. Vajmi kevés sikerrel. Mikor ezt látta a király fia, elhatározta, segítségére siet a bűnösöknek. Elment a lázadó törzshöz, az ő lányaik közül választott feleséget és megüzente atyjának.
Ha hűtlen népedet ki akarod irtani, ezt kell tenned saját fiaddal is. Testvéreimmé fogadtam őket és mint ilyen, kérem számukra kegyelmedet.
Vajon mit tett az öreg király? Fia kedvéért megbocsátott a lázadóknak.

Többen azt gondolják talán, hogy amit most elmondottam, egyszerű mese csupán. Úgy hiszem, néhányan sejtik közületek, mire emlékeztet ez a történet. Bevezetesen arra, hogy az összes teremtményei közül az emberiség néptörzsét szerette legjobban az Isten. Az ember azéonban már a kezdet kezdetén föllázadt Isten ellen és elfordult Tőle. Hiába bánták meg ezt a tettüket, ezzel nem tudták bűnüket jóvátenni. Erre a jóvátételre, erre a szerető szolgálatra Jézus vállalkozott. Karácsony ünnepén ennek is örvendezünk és ezt köszönjük meg a betlehemi jászol előtt.

A Szentmisén és a papi zsolozsmában imádkozzuk karácsonykor: Ma mézzel folyók lettek az egek... Ez a mondat eszembe juttat egy régi egyiptomi ünnepet, amit a vízcsepp éjszakáinak neveztek. A legenda azt tartotta, hogy a június havában az egyik angyal poharából egy szent vízcsepp hull a Nílus forrásába. Ez duzzasztja meg a folyó vizét olyannyira, hogy kilép medréből és termékenyítően öntözi a földeket.

Ez csak egy régi, kedves legenda. Az azonban történelmi tény, hogy szent karácsony éjszakáján az Atya egyszülött Fia, mint kisded eljött a földre, hogy megduzzassza a szeretet, a jóság folyamát és megtermékenyítse a bűn által kiszáradt emberszíveket. Ezt köszönjük meg a mai ünnepen a Betlehembe siető pásztorokkal együtt.

Arról is értesülünk a Szentírásból, hogy a napkeleti bölcsek miféle ajándékokkal kedveskedtek Jézusnak. Bár ezt nem említi az evangélium, de valószínű, hogy a pásztorok sem mentek üres kézzel. Egy képzelet szőtte történet szerint velük ment egy kis pásztorfiú is, akinek nem volt egyebe, csak egy furulyája. Arra gondolt, hogy elfújja rajta kedvenc énekeit és ezzel kedveskedik a Messiás királynak. Mikor azonban meglátta a napkeleti bölcsek ajándékát, az aranyat, a tömjént és a mirhát, elszégyellte magát és nemmerte elővenni furulyáját. Észrevette ezt Mária és biztatóan intett feléje:
Gyere csak ide, mert látom, te is hoztál valamit a fiamnak!
Erre a pásztorfiú fölbátorodott és vidáman játszotta el szívből fakadó dalait.

Vajon mit adjunk Jézusnak karácsonyi ajándékul? Szép énekünk tanításával válaszolok:
Ha szívünk tiszta és ártatlan, kedvesebb az neki, mint az arany.

Forrás: György Attila: Jöjj, kövess engem
 
 
0 komment , kategória:  Ünnepek  
Húsvét hajnalán
  2011-04-24 12:27:05, vasárnap
 
  Túrmezei Erzsébet: Húsvét hajnalán

Alig várták, hogy jöjjön a reggel,
s most bánatosan, illatos kenetekkel,
sírva sietnek a sír fele hárman,
epesztő, emésztő, roskasztó gyászban.
Ím ébred az élet és támad a nap már.
A madarak kara csak egy fénylő sugarat vár
és csattog az ének, száll által a légen
fel, fel az ég felé ... Csak úgy, mint régen.
Jaj, az a régen! Ne fájna az emlék?
Mikor a Mester előttük ment még,
és ajkán az élet igéi fakadtak
a szomjazóknak, a fáradtaknak!
Volt-e valaha riasztóbb álom,
mint ez a három nap, ez a három:
mikor, aki folyvást csak életet mentett,
vad, gyilkos kezek fogják meg a Szentet,
viszik diadallal a főpap elébe,
rágalmat, gúnyt vágnak a tiszta szemébe
és suhog a korbács és csattog az ostor,
hol, aki megvédje, a hős, az apostol?
És az Atya hallgat? - Mély csend ül az égen
s most hajnallik újra: csakúgy ... úgy mint régen.

Hogy hurcolták! Mint egy gonosztevőt.
S még volt, aki gúnnyal nevette Őt,
amint a tövistől a vére kicsordul,
s úgy kell felemelni az utcai porbul.
Köpdösve, gyalázva a fára szegezték,
de Ő ugyanaz volt, ott is szeretett még,
ott fenn a kereszten, anyát és poroszlót:
könnyet hullajtót és gyilkos sebet osztót.
Ó, jaj, a halálig, mindig szeretett!
Viszik az illatozó kenetet,
és sírva sietnek a sír fele hárman,
nagypénteki gyásszal, húsvéti sugárban.

Hogy látnák szemükben keserű könnyekkel,
milyen csodálatos ez a reggel.
A pálmafák két szegélyén az útnak
súgva-búgva valami titkot tudnak.
A virágok át harmatkönnyeken
már látják felragyogni fényesen
az élet napját, s azt hirdeti minden:
A sírban nincsen! A sírban nincsen!

Ők mégis mennek. Gyászolva, sírva.
Betekinteni egy üres sírba,
az angyal előtt döbbenve megállni:
feltámadott, élő Mesterre találni.

Húsvétkor ha nincs még húsvéti szíved,
a nagypéntekit vedd, vedd és vigyed
könnyesen, aggódón, búsan, amint van,
s keresd a Krisztust, keresd a sírban!
Nem, úgysem fogod megtalálni ottan.
Eléd fog állani feltámadottan.
 
 
0 komment , kategória:  Ünnepek  
Húsvét
  2011-04-24 07:42:20, vasárnap
 
  A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

16. századi orosz ortodox ikon a Krisztus feltámadásáról.
Kik ünneplik? a legtöbb keresztény felekezet, és bizonyos szokásokat tartanak nemkeresztények is, főként a nyugati kultúrában
Típusa keresztény
Tartalma, jelentése Jézus halálának és feltámadásának, az emberiség megváltásának ünnepe
Ideje a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap
2007 április 8.
2008 március 23. (nyugaton)
április 27. (keleten)
2009 április 12. (nyugaton)
április 19. (keleten)
Rituálé ima, templomi istentisztelet
Népszokások húsvéti tojás, locsolás, ajándékozás (az USA-ban)
Kapcsolódó ünnep pészah zsidó ünnepe, amit a kereszténység a húsvét eseményeivel összekapcsolva, szimbolikusan ünnepel; karácsony, Jézus születésének ünnepe; húshagyókedd, hamvazószerda, nagyböjt, virágvasárnap, nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat, a húsvét előtti napok; áldozócsütörtök, pünkösd, a szentháromság vasárnapja és az utána következő úrnapja

A húsvét a keresztények legfontosabb ünnepe, de a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is, melyet március vagy április hónapban (a Hold állásának megfelelően) tartanak. A Biblia szerint Jézus ? nagypénteki keresztre feszítése után ? a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Helyettes áldozatával megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. Az eredetileg zsidó ünnep (héberül pészah) az egyiptomi fogságból való szabadulás ünnepe volt. A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel is, melynek elemei a feltámadás, az újjászületés.



 
 
0 komment , kategória:  Ünnepek  
Húsvéti gondolatok
  2011-04-22 10:22:51, péntek
 
  Emlékezem ma a gyermekkori húsvéti ünnepeinkre. Apa megteremtette nekünk mindig a bőséget, legalább tízféle tortából, süteményből választhattunk, s még megmaradt a karácsonyi disznóvágásból a finom házi kolbász, füstölt hús, szalonna, bőven volt mire járnunk.

Húsvét előtt mindig gyóntam, előzetesen az imakönyvem segítségével összeírtam a "bűneimet". Hosszú volt a lista, amiért restelltem magam. Mértéktelen voltam a süti evésben, csúfoltam a testvéremet, veszekedtem velük, feleseltem apának - anyámnak nem mertem, mert hozzá sem lehetett szólni -. Érdekes, hogy az ember azt bántja, akit nagyon szeret, időnként visszaél a jóságával, de azt is tudom, hogy a szeretet megbocsátó. Jó érzés volt meggyónni, de úgy éreztem, hogy igazából a kis bűnök alól sincs felmentés. Ezeket én elkövettem, nekem kell viselni a következményeit egyedül saját szívemben. Ha kis bűnök, azokat el lehet viselni, nagyokat soha nem követtem el, legalábbis akaratom beleegyezésével.

Most adva volt a lehetőség a gyónásra. Nem tudtam, mit mondjak a papnak. Azt, hogy feltámadt az irigység a szívemben időnként azok iránt, akiket mesterségesen az én nyomorba döntésemmel 1967-es Nyomorultak kezdetével kitermeltek? Hogy tönkre vagyok téve, fájdalmaim vannak, bocsásson meg az ellenem vétkezőknek? Nem tudok megbocsátani, hiszen más ember életének elvétele, összezúzása halálos bűnnek számít, s engem az sem érdekel, ha a gyilkosok ökumenikus imaházakat hoznak létre, s gyónnak naponta, mert az én és a többi ember életét, meggyalázását, megrontását senki és semmi sem tudja semmissé tenni. Ennyi gonoszság még soha nem volt a világban, nemcsak a sátán népeit emelték 1998 óta rajtam, hanem a dzsungelét is, lásd a villa lakókat.
Vagy talán kérjek segítséget a paptól, meséljem el, hogy megszállottá tettek, rontás minden részemben? Hogyan is tudna segíteni fanatikus híveivel, akiket szintén Ébredő játszótér kezdete óta termeltek ki, vigyáztak rájuk, nehogy álharcuk közben bajuk essen.
Minden egyháznak létrehozták az ellenséges szektáit, de valamennyi csapást megmentettek, mint a parákat, elementálos egyházakat, démonikus szektákat, Adyból lett jehovákat, se szeri, se száma az új kitüntetést börtöntől kapott egyházi vezetőknek. Mindezt a Kelet ember áldozással tisztuló Pszichografológiája alapján hozták létre a nagypánhoz létrehozott halál ezoterikusok, akik bumerángot is közvetítenek a médiából, valamennyi feszületes sorsát végrehajtották, pedig a börtön rengeteg Krisztust hozott létre a nekem rajzolt cserepek szerint. A börtön népe az egyházakban, cigányok ismételték az Új Missziót a borrendekkel együtt, már a halál népnek cigány egyházakat is hoznak létre kelet és cigányság további tisztításával közös nagy áldozásban. Az öcsémnek tegnapelőtt volt a születésnapja. Egész életében a cigányokat, menhelyt, bolondokat emelték összezúzásával, nem engedték a megmaradt emberi család leszármazottjának meg az emberhez méltó életet. Túl becsületes volt, nem ebbe a gonosz világba való. Utolsó füzetét őrzöm, a börtön éppen az Inry feszületnél járt, ezt rajzolta bele média megszállottsággal a felpuffasztott testében a füzetbe. Nekem latin nyelvű ima üzeneteket írt, holott soha nem tanult latinul. Mindaddig, amíg ezek a rontó, ártó fekete árnyékvilág népek, szellemvilágokkal járó albánok és különféle terrorista népek léteznek, nincs értelme a földön tudományos fejlődésnek. A tudományt karmikus bűneik meggyógyítására, kapott sorsuk jobbítására, külsejük megváltoztatására használják fel, egyesek baktérium bombákat állítanak elő, ezeket vetik be az emberiség ellen.Az egyházak meggátolják a szektákkal együtt a tudományos technikai vívmányok életre hozását, azok bevezetését a jobb emberiség használatára. El sem bírom képzelni, hogy egy vandál börtön bűnöző automata autóban utazzon. Nem jár nekik, mint a mobil, a televízió használata sem a horror médiának, még a rádió hullámok sem. Keleti vallásokat terjesztettek el egykor a hippik a kommunista elméletekkel ötvözve, mint akkor még leírottan skizoprenek. Mindegyiket megtisztították, taníttatták, kitermelték, mint főleg árnyékvilág szülötteket. A keletet emelő magyar nép 1967-ben kezdett a zsidó nyomorultak és a börtön tisztításához, akkor érhettek jeleikhez a Pszichografológiában, de az állatokkal fajtalankodókkal, pulyaszeplősítőkkel, fertelmeskedőkkel indultak már születésem idején, minden rossz tulajdonság helyetti emberek támadásával. Már Gábor Zsazsa miatt is nagymamát bántották, mert úgy hozták létre, hogy nem tud rendesen koncentrálni, ezért nagymama sorsának ismétlésekor én koncentráló képességemet bénította meg az elmeosztály. A média Gábor Zsazsát színésznővé tette, úgyhogy ez már legalább hetven esztendeje tart. Mára meghaltak az emberek, legalábbis Borsodban, páran vegetálnak nyomorban, iszoníatosan börtön által megrontott állapotban, eleven patológiákkal, élő mozgó rontásokkal a testükben. Egyes természetgyógyászok tudnak ezeknek parancsolni, tudnának segíteni az embereken, de nem teszik. 1995-ben Húsvétkor feszületre tettek másodszor, először 1991-ben, mikor a II-es Idegosztályán dr. S. Ilonának nem tudtam leszállni másnapra az ágyból, kezeim ütemesen rázkódtak, minden részem megtámadásra került értelmiség legyőzés címén a parák és ki tudja még milyen csapások által. Mára már paraolimpiákat rendeznek szülöttjeiknek. Leesett a hó, kezdték az Éva és a tudás versét az apokalipszisnek ismétlésben, azóta a talmudosokkal az élen mennek végig az összes bezúzott írásomon, melyek főleg álmaim alapján születtek.

A rontó és ártó elmeosztályt, horroros médiát, börtönt be kellene zárni, hogy még a láthatatlan világban sem tudjanak ártani senkinek, mert nemcsak a láthatatlan világ részesei, hanem kíséretük is hatalmas, ezért tudnak mindenről, mint a Kelet sorozatot kiválasztott asszonyként engem híresztelve ismétlő Cseh Károly, aki úgy írta könyveit, ahogyan múzsaként kaptam a csapásokat, ebből lett híres. 1995-ben jött el ismét az ideje a szirmabesenyői reikis szerint, amikor elmére kellett volna kerülnie, de ismét megmentették, bár halálára készült idejövetelem előtt már. Az, aki Húsvét rozsdaszín ege alatt húsvéti népünnepelyként karjára feszíti az asszonyokat, vagyis meggyalázza őket, megérdemli, hogy elzárásra ítéljék. Tulpa néniékkel kezdte a Kelet az oroszok felemelését, megmentését, tisztítását tulpárokat írva meg sorozatukban, Cseh utolsó könyve az Ébredő zsidó játszótér óta létrehozott egyházak bibliás földjének írásait tartalmazza, már 1992-ben túl volt a merénylő fekete angyalokon, melyek kihunyó augusztusi tüzijátékként jártak el engem. Én csak mérgelődtem írásai miatt, de nem értettem őket. Amiatt is evett a düh, hogy nem engedte az én gyerekverseimet Egerben, sem másutt megjelentetni, csak az övéit és Vass Tiborét. Gondolta, úgyis végem lesz, minek nekem megjelenni? Urbán Tibortól a könyvanyagaim illusztrációit is elkérte, pedig a Szívdobbanásokhoz a sakk-kártya vörös ruhás női királynőjét rajzolta meg Urbán az én arcommal, szemüvegben, ahogyan 1992-es csapásaim közepette jártam az utcán. Törökök helyett a Jubileumi óvodában Hegyi Barbara szerint leforrázták több, mint százfokos gulyáslevessel a gyerekemet, így emelték kelet és a cigányság valamennyi népét termékenységi népekkel, valamennyi könyvben megírttal együtt,mint Mikolával, aki egy orosz delfin könyvben jelent meg ősz hajú öregemberként. Valamennyinek megvolt a sorsa, a saját szerepe, amit nem volt hajlandó eljátszani.

Mit gyónjak a papnak? Hogy tönkretettek, megbocsátom másoknak, amit vétettek az emberek ellen?
 
 
0 komment , kategória:  Ünnepek  
Március 15 tizenkét pontja
  2011-03-13 16:48:57, vasárnap
 
  A Landerer & Heckenast nyomdában kiadott kiáltvány szövege:

,, Mit kiván a magyar nemzet.

Legyen béke, szabadság és egyetértés.
Kivánjuk a' sajtó szabadságát, censura eltörlését.
Felelős ministeriumot Buda-Pesten.
Évenkinti országgyülést Pesten.
Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.
Nemzeti őrsereg.
Közös teherviselés.
Urbéri viszonyok megszüntetése.
Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján.
Nemzeti Bank.
A' katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a' külföldieket vigyék el tőlünk.
A' politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak.
Unio.

Egyenlőség, szabadság, testvériség! "

 
 
0 komment , kategória:  Ünnepek  
Petőfi Sándor születésnapja
  2011-01-01 07:22:11, szombat
 
  (Kiskőrös?, 1823. január 1. - Fehéregyháza, 1849. július 31.)


Petőfi Sándor több, mint százhúsz esztendeje a magyar nép legkedvesebb költője maradt.
Élete nemzeti történelmünk része, annak egyik legszebb emberi teljesítménye: a forradalmár küzdelmeinek örök mintája. Tanulni belőle - minden új nemzedék kötelessége.
A világ sok országában vannak olyan fiatalok, akik azért tanulnak magyarul, hogy eredetiben olvashassák az ő műveit. Nekünk könnyebb a dolgunk: beleszülettünk abba a nyelvbe, amelyen a világirodalom legjelentősebb nagysága írt.

Nincs még egy költő a világirodalomban, akinél az élet és a költészet oly' tökéletes egységet alkotott volna, mint Petőfinél.
A költő általában jó, időnként kitűnő tanuló volt.

Petrovics István, ,,a jó öreg", ahogyan fia nevezte, meg is érdemelte azt a szeretetet, amit fia hozzá intézett verseiből kiolvasható. Szegény embernek született, nehéz munkával kereste kenyerét mint mészárossegéd, hogy azután hússzékek bérlésével, árendálásával - gyűjtse azt a vagyont, ami fia neveltetéséhez szükséges volt. Szigorúan bánt elsőnek született Sándor gyerekével.
Mint a neve is mutatja, családja szláv származású volt, de ő maga Pest megyei Kartalon született 1791-ben, színmagyar környezetben. Magyar érzésének meggyőző bizonyítékát akkor adta, amikor a szabadságharcban ,,vén zászlótartóként" részt vett Jellasics seregének megkergetésében.
1818-ban vette feleségül a költő leendő anyját, Hrúz Máriát.

Hrúz Mária férjével egy esztendőben született, sőt ugyanabban a hónapban is, 1791. Augusztusában. Ötvennyolc évvel később, 1849 tavaszán megint csak egyszerre fejezték be életüket: az apa márciusban, az anya májusban halt meg -
pár hónappal szeretett fiuk előtt...
------
A tíz Hrúz gyerek közül Mária ötödiknek látta meg a napvilágot. Turóc megyében született, megállapíthatóan szlováknak.
Az indulatos, kemény, ,,katonás" apától eltérően az anya a megtestesült szelídség és jóság volt. Egy kortárs feljegyzése szerint ,,Kedveskedő beszéd, engedékeny, szelíd természet" jellemezte.
A költő külsőleg nem szőkés és köpcös apjára, hanem kicsiny, vékonyka és fekete anyjára hasonlított. Ami viszont a lelki tulajdonságokat illeti, az apa makacssága és indulatossága inkább emlékeztet a költő lelki alkatára, mint az anya megadó szelídsége.
Tudjuk azt is, hogy az apa indulatainak rohamai elől sokszor az anya nyújtott védelmet fiának.
S mert Hrúz Mária cselédként, Petrovics István más boltjában mérve a húst dolgozott, házasságuk után szorgalommal igyekeztek önálló és jómódú otthont teremteni, ezért Kiskőrösre 1821 őszén költöztek. Itt Petrovics István három évre bérbe vehette a községi mészárszéket.

Itt keresztelték meg ötévi házasság után született fiukat Alexander, vagyis Sándor néven, amint azt a kiskőrösi evengélikus egyházi anyakönyv megsárgult lapjain ma is olvashatjuk, mégpedig 1823. január 1-én.

A költő felnőtt korában többször is a kiskun föld szülöttének vallotta magát, egy ízben pedig Félegyházán jelölte meg születése helyét.


Gyermekkori emlékei, miként az akkor tanult ,,cserebogaras" dal is, egész életében elkísérték.
Petrovics Sándort 1828. május 10-én beíratták a kecskeméti evangélikus elemi iskolába. Öt és fél esztendős volt ekkor. A szegénynek született gyerek ekkor már jómódban élt, Kecskeméten is egy tekintélyes rokonnál kapott kosztot és kvártélyt.
Tanítója szigorú, sőt éppenséggel kegyetlen ember volt.
Amikor háromévi kecskeméti tanulás után apja hazavitte Szabadszállásra - akkor már a szülők is ott laktak, szép házuk volt a kiskun városban - egy helyi tanárt kért meg arra, készítse elő fiát a középiskolára.
Nyolc és fél esztendős volt Petőfi, amikor elkerült az alföldi tájról: 1831. szeptember 28-án íratták be a Sió-Kapos csatorna menti Sárszentlőrinc alsó fokú középiskolájába. Itt kötött életre szóló barátságot Sass Istvánnal, aki később Tolna megye főorvosa lett.

Kevéssé ismerjük, hogy Petőfi Pesten is járt iskolába két évig, két különböző iskolába. Nem ismerjük Petrovics István szándékait sem, nem tudjuk, miért vitte fiát új iskolába.
1833. augusztusában tiz és fél éves fiát a pesti evangélikus gimnáziumba íratta be.
Elképzelései azonban nem váltak valóra: a gyerek rossz bizonyítványt szerzett az év végén, épp, hogy elégséges lett. Az iskolában németül oktattak, a diáknak németül kellett számolnia, írnia, fogalmaznia.
Az első év végén apja Sándort kivette a német nyelvű gimnáziumból és a piaristák - szintén pesti, de országos hírű - iskolájába íratta át. A kis Petrovics itt is csak elégséges lett, aránylag jobb jegyet csak magyarból kapott.
Pesten a kisdiák a színházak iránt kezdett érdeklődni.
Az igazi élmény azonban mindenekelőtt a fejlődő város lehetett.

A pesti bizonyítványokkal elégedetlen apa 1835 szeptemberében Aszódra vitte fiát, Koren István tanár keze alá. Petőfi ekkor tizenkét éves és nyolc hónapos volt. Már az első tanévben jeles lett, később pedig kitűnő tanulónak bizonyult.
Ez az időszak azért is jelentős Petőfi életében, mert itt mutatkozott meg először költői tehetsége. A verselés a szerelem eredménye volt.
Fölöttébb eleven kamasz lehetett Petőfi.
A szerelmet, mint a kamaszkor velejáróját még csak tudomásul vette Koren tanár úr, s megelégedett azzal, hogy az érzelmeiről versben árulkodó diákot szégyenpadra ültette. De amikor ,,Könyves Sándor" már nem egy korához illő kisleányba szeretett bele, hanem az éppen Aszódon időző színésztársulat primadonnájába, bizonyos Borcsa kisasszonyba, sőt meg is akart szökni vele és a társulattal, Koren komolyabbnak látta a dolgot.

Első esküm című verse szerint azért akart színészek közé állni, csak hogy szabad, hogy független legyen. Felidézte azt a napot, amelyen e lázadó szándékot megtudó tanár szobafogságra ítélte őt, így vallja meg, hogyan hatott rá a kényszerítés:
...S rab voltam, míg a színésztársaság
Határunkon túl messze, messze járt,
Sírás, könyörgés, lárma, mindhiába!...
Nagy és szent esküt mondék börtönönben,
Hogy életemnek egy főcélja lesz,
S ez: a zsarnokság ellen küzdeni.

Ez a tanév mégis úgy ért végett, hogy a kényszerrel megszelídített diák tisztességgel levizsgázott. Mint kiváló poéta, ő kapta meg azt a feladatot, hogy a tanévzáró ünnepélyen verses búcsút vegyen a megjelent előkelőségektől, tanárától és társaitól.

Petrovics Sándor ekkor már minden bizonnyal tudta, hogy odahaza szomorúság fogadja majd: az 1838-as nagy árvíz elvitte Duna menti házukat, tanyájukat, jószágaikat. S már ennél is nagyobb csapás körvonalai rajzolódtak ki.
A családi vagyon romlása nem részletezhető, évekig tartó folyamat, amelynek végére a jómódú bérlőből elszegényült kocsmáros lett. A bukást az tetőzte be, hogy Petrovics István nagyobb összeget adott kölcsön egyik rokonának, akinek egyéb adósságaiért is kezességet vállalt. A rokon nem tudott fizetni, s Petrovics nemcsak a saját pénzét vesztette el, hanem a jótállott összegért megmaradt vagyonát is fel kellett áldoznia.
Az apa egyre kevésbé látta értelmét annak, hogy erejét meghaladó áldozatokat hozzon gyermeke tanításáért, a fiúban viszont éledeztek a költői-művészi hajlamok, s hallani sem akart arról, hogy apja mesterségét folytassa.

1838 őszén tehát Petőfi megjelent Selmecen. Kitűnő aszódi bizonyítványa jó ajánlólevél volt, az alumneumban ingyenkosztos lett. A selmeci líceium első osztályába vették föl.
Az osztályfőnök a szlovák hazafiak ama szerencsétlen tipusának képviselője, aki az oztrák elnyomók előtti buzgó hajbókolással akart magyarellenes izgatásához támaszt találni. Megdöbbent, amikor a szlovák származású Koren keze alól hozzá érkezett szlovák nevű fiú nem a ,,Tót Irodalmi Kör", hanem a ,,Nemes magyar társaság" tagjául jelentkezik. S még jobban elszörnyülködhetett, amikor Petrovics Sándor a történelem órákon tüzes magyar szellemben mert beszélni.
Az osztályfőnök megbuktatta Petrovics Sándort - s épp magyar történelemből buktatta meg.
Amikor az anyagi gondoktól hajszolt Petrovics István megtudta, hogy fia bukással hálálja meg a szülői áldozatot, indulatának első rohamában kitagadta őt.
Mindez 1839 februárjában történt, tehát félévkor. Apjánál nem látta értelmét a könyörgésnek. Amikor egy barátja azt javasolta neki, próbálja megengesztelni haragvó atyját, így felelt:
- Ismerem atyámat, nem bocsátana meg, de kegyelemért esedezni atyámnál sem fogok.
Itt Selmecen a német színház gyakori látogatása ismét felébresztette benne a művészi vágyakat. A diákok magyar társaságában sikereket ért el verseivel. A tizenhat éves fiú itt Selmecen érthette meg, hogy az ő útja csak a művészi út lehet. Barátjának, ki alkalmazkodásra szeretné inteni, ismételten nemet mond, s némi gyötrődés után elhatározza, hogy megszökik Selmecről, az iskolából.

A jómódú bérlő fia néhány hét alatt megismerkedett a nélkülözéssel. Tudhatta, hogy Selmec és az iskola elhagyásával hosszú időre vállalnia kell a nyomort is. De nem riadt vissza, mindennél erősebb ösztön vezette: egyéniségét, művészi-költői tehetségét kellett érvényre juttatnia, a legkegyetlenebb végzet ellenében is.
1939 februárjában majd tíz esztendő választja el a költőt ama nagy márciustól. De Selmecet elhagyva, anélkül, hogy akkor ezt csak sejthette volna, arrafelé indult.
A kitagadott fiú 1839 február közepén hagyta el Selmecet. Pest felé tartott.
,,Hat esztendeig voltam istentül, embertül elhagyott földönfutó; tizenhatodik esztendőmtől a huszonkettedikig (Úti levelek.)

Pestre érkezve sikerült bejutnia a pesti magyar színházhoz. Színházi szolga lett.
Az ország első számú magyar színháza. Petőfi itt a Rónai ,,művésznevet"vette fel. Közelről láthatta a kor legjobb színészeit: Egressyt, Megyerit és a többieket.

Először láthatta, ha csak tisztes távolból is, a magyar közélet és művészeti élet országosan becsült nagyságait: Széchenyi Istvánt, Bajza Józsefet, Vörösmarty Mihályt, későbbi atyai jó barátját.

Pontosan alig megmagyarázható körülmények közepette, mintegy három hónap után elhagyta Pestet. 1839 május első felében már Ostffyasszonyfán volt, Salkovics Péter földmérnök házában. A jómódú rokon elemi iskolába készülő gyereke mellé fogadta be Petőfit házitanítónak.

Petőfi azonban döntött, Sopronba ment és felcsapott - katonának.

Tizenhat éves és nyolc hónapos volt, amikor felvették a 48. Gyalogezredbe. Az önkéntes újonc felvételére 1839 szeptember 6-án került sor.

Minél jobban kiábrándult a katonaéletből, annál makacsabbul kellett a szökésre gondolnia. A félévi kiképzés után csakugyan elindultak Sopronból, ám csak Grazig jutottak. Petőfi nem tartott velük. A piszkos laktanyák népe közt akkoriban oly' gyakori tifusz ágynak döntötte. Kórházba vitték. Meg sem gyógyult tisztességesen, beosztották egy transzportba és mennie kellett társai után. Ismét kórházba került. A derék orvos szolgálatképtelennek minősítette az olvasgató közlegényt, majd felülvizsgáló bizottság elé küldte. ,,Gyenge testalkat, hajlam a tüdőbajra és a szívedények tágulására - állapította meg a bizottság.
1841 február 10-én hatvannyolc elbocsátott társával együtt elmasírozott a zágrábi dandárparancsnok előtt, s azután gyalogmenetben Sopronba indultak. 28-án kapta meg a ,,búcsúlevelet", az obsitot.
Továbbállt, Pápára gyalogolt, hol rokona és jó cimporája, Orlay Petrics Soma is tanult.
Keresete nem volt, megpróbálkozott a tanulással, de nem érezte jól magát Pápán. Pár hét múlva már Pozsonyban tűnt fel. Itt a betegség marasztotta, mely újra erőt vett rajta. A kórházból kikerülve hazaindult - szüleihez, Dunavecsére.
A szülők, akik oly' régóta nem láthatták fiukat, bizonyára szeretettel fogadták.
Itt két hónapig pihent, máris unatkozni kezdett.
Világosan tudta, hogy nem folytathatja apja mesterségét. Munka nélkül viszont nem maradhatott. Keresnie kell egy olyan pályát, amelyen művészi vágyainak élhet és meg is élhet. Nem volt más választása - vándorszínésznek kellett állnia.

Másnap már fel is lépett az akkori idők egyik legnépszerűbb darabjában, Gaál József A Peleskei nótárius című népszínművében. Így indult el Petőfi színészi pályája. A társaság Ozorától Mohácsig vándorolt, majd szétoszlott. A költő ősszel ismét Pápán jelentkezett - a kollégiumban. Megengedték neki, hogy a gimnázium VII. (logikai, bölcseleti) osztályába járjon. Az volt a feltétel, hogy a hatodikos anyagból félévkor tegyen külön vizsgát, aminek eleget is tett.
Kosztért és pár forint havi bérért házitanítóskodott. Rávetette magát a könyvekre, Schillert, Heinét, Lenau-t, s kivált Vörösmartyt olvasott.
Hallgatóságra is talált. 1841-42-es télen többször is fellépett saját költeményeivel.
1842 májusában küldte el néhány versét Bajza Józsefnek aki az Athenaeum című folyóirat szerkesztője volt.
Petőfi május 5-én küldte el a levelet és május 22-én megjelent A borozó.
A szerkesztő elolvasta a verset és betette az Athenaeum következő számába.

Tekintélye megnőtt - Pápa az első hely életében, ahol megízlelhette a költői dicsőséget. Különös módon még mindig nem látta ba, hogy mi az ő igazi hivatása.
Három igazi művészlélek volt a kollégiumban: Orlay Petrics Soma mellett Jókai Mór.

S ekkor jöttek ismét a színészek Pápára, köztük Egressy is. Valami szerelem-féle ismét fellángolt az ifjúban az egyik színésznő iránt, s még inkább megerősödhetett benne a színpad iránti vonzalma.

Bizonyítványa tűrhető lett, magyarból, németből, földrajzból éppenséggel kitűnőt szerzett, de ő már sejthette, hogy nincs értelme tanulmányai befejezésének.
A nyári szünidőben szokása szerint barangolt az országban, megkereste szüleit is, akik támogatást ígértek neki arra az esetre, ha tovább tanul. 1842 október végén, az új tanév kezdetén újra meg is jelent Pápán. Útja Fehérvár felé mutatott. November 5-én Petőfi már a színháztársulat tagja volt.

1842 novemberében-decemberében rendszeresen feladatot kapott a székesfehérvári társulatban. A feltárt okmányok, az előkerült színlapok bizonyítják, hogy a költő - Rónai, majd Borostyán néven, végül Petőfi Sándorként igenis a színészek névsorában szerepelt.

A költőnek voltak színészi sikerei, méghozzá olyan darabokban, amelyekben paródiázni kellett, vagyis torzító tükörben megmutatni egy-egy figura jellemvonásait. Nem azért nyomorgott tehát továbbra is, Fehérvárott is, mert nem volt tehetsége a színészethez. A pártoló közönség hiányzott.

1842 karácsonyán a költő fellátogatott Pestre, megkereste a magyar irodalom két, általa legjobban tisztelt vezéralakját: Bajzát és Vörösmartyt.

Volt már Sió, Dalma, Borostyán, Rónai, Pönögei, míg 1842 karácsonyán Petrovicsból végérvényesen Petőfi lett.

Az új, az 1843-as esztendőben a társulat néhány napig még Fehérvárott játszott, azután Kecskemétre vonultak. A kecskeméti csaknem három hónap alatt a költő sokszor lépett színpadra. De mit ér a legszebb művészi siker, ha közben a társulat anyagi csődbe kerül! Petőfi sem tudta kifizetni szállásadóját, zálogba hagyta nála színészi eszközeinek egy részét, s ő maga Pestre, majd Pozsonyba sietett, a széteső társulatból. Nagy nehezen sikerült végre felvetetnie magát a társulatba, de addig is meg kellett élnie valamiből.
Működött Pozsonyban egy iroda, amely kéziratos Országgyűlési Tudósításokat készítetett a diéta szónokainak beszédéiről. Ide jutott be Petőfi, diktálni és másolni a mások gondolatait.
Bajza tudomást szerez a költő sanyarú állapotáról, gyűjtést indított Petőfi számára. Nagy Ignác fordítói munkával kínálta meg.
1843 július végén érkezett meg Petőfi Pestre, három hét alatt elkészült egy francia regény fordításával, majd egy angol regénybe kezdett (a Robin Hoodba). Három hét alatt ezzel is végzett Gödöllőn, pedig 900 oldalt kellett magyarra áttennie (mindkét könyvet németből fordította).

Mezőberénybe igyekezett barátjához, Orlayhoz, de csak tíz napra; az igazi cél Debrecen volt.

A hajdúváros direktora befogadta Petőfit. A kis társaság az Ér és a Berettyó menti vidéken ,,faluzott". November vége felé ez a társulat is felbomlott. A költő visszatért Debrecenbe.

Petőfi nagy elhatározásra jutott: A fűtetlen szobában, gubájába burkolózva, éhezve, lemásolt eddig írt verseiből egy füzetrevalót és megindult Pestnek télvíz idején gyalog.

Vörösmarty Mihály eddig is támogatta ifjú versenytársát, most még többet tett érte: tekintélyét latba vetette mellette a Nemzeti Körben.
A Kör elhatározta Petőfi verseinek kiadatását. Nagy esemény volt ez, ilyen még nem történt: a kóbor színész, az egykori baka egyszerre ezrek érdeklődésének központjába kerül.
Vörösmarty beajánlotta Petőfit Vahot Imrénél, aki Pesti Divatlap címen készült lapot indítani.
A költő hazalátogatott szüleihez Dunavecsére.

A megerőltető szerkesztőségi tevékenység mellett - közben - Petőfi árasztani kezdte a verseket. És micsoda verseket tett közzé! Az olvasó Csokonai óta nem hallott ilyen hangokat.

Több, mint öt negyedszázad telt el A helység kalapácsának megjelenése óta, de ez a nagyszerű paródia ma elevenebb, mint valaha is.
A helység kalapácsa vidám búcsú volt a régitől, a János vitéz a diadalmas új megtestesülése.

Verseiről még valamit el kell mondani, ami cseppet sem irodalom-verstani kérdés, de nem kevésbé jellemző rá, mint maguk a költemények: az értük kapott tiszteletdíj minden lehető részét szüleinek küldte el. A helység kalapácsát például negyven forintért adta el egy könyvárusnak, a honoráriumot úgy, ahogy megkapta, apjához juttatta el.
Egyik napról a másikra ismeretlen kis vándorszínészből felkapott költő lett - már csak a szerelem hiányzott ahhoz, hogy élete teljessé legyen.
Amikor a szőke hajú, kék szemű Csapó Etelkával (Vachott Sándor tizenötéves sógornőjével) megismerkedett, nagyon hamar meggyőzte magát arról, hogy szerelmet érez a kedves leány iránt. Már nősülésre gondolt.

Az új esztendő első napjainak egyikén Etelka váratlanul meghalt. Így született meg a Cipruslombok Etelka sírjáról című könyv, amely 1845 márciusában önállóan is megjelent.

Háromnegyed év telt el azóta, hogy Petőfi a Pesti Divatlaphoz állt.

1845 tavaszán azután, mintha csak ellenőrizni akarná népszerűségének mértékét, elhatározta, hogy felvidéki körútra indul. Felmondott Vahot Imrének, aki rávette Petőfit, legyen távozása után is mint költő az ő kizárólagos munkatársa. A költő elfogadta Vahot ajánlatát, s 1845 április 1-én Eperjes felé indult.
Utazása előtt még megjelentette az 1844-ben írt A csavargó című versét, hadd lássák az emberek, hogy sohasem állt szándékában hivatalnokként megöregedni.


Alighogy megmelegedett a Pesti Divatlapnál, azonnal támogatni kezdte ifjú társait is, az akkor még ismeretlen Jókait, Tompa Mihályt, Kerényi Frigyest és a többieket.

Petőfi nagy újítása az volt, hogy mozgalommá fejlesztette baráti körét.

Eperjesen Kerényi Frigyesnél szállt meg, ez alkalmat kínált arra, hogy kiálljon a némely kritikusok által csepült költő mellett. Eperjesről Késmárkra ment, a Kárpátok tövéhez, meglátogatta Hunfalvy Pált, a szeretett professort. Iglóra azért sietett, mert van ott egy család, mely őt már régen meg akarta ismerni. Pákh Albert szülei éltek ott. Rozsnyóról Berzéte, Berzétéről pedig Erdélyi János jutott eszébe, a mélyen gondolkodó kritikus és tudós költő, ki a népdalok kultuszával Petőfi számára is előkészítette a talajt.

Ha Pesten az egyhangúságot unta meg, felvidéki utazása során a változatossággal telt el. Rimaszombaton ,,Isten és Gömörmegye kegyelméből" tiszteletbeli táblabíró lett, de ezzel meg is elégelte a dicsőséget és kezdett hazafelé kívánkozni. Hazafelé azt jelentette, hogy Pestre.
1845 június utolsó hetében érkezett vissza Pestre, tele új élményekkel, bizakodással, reményekkel.

Sokakat taszított Petőfi modora, tüskés magatartása is, de a legtöbb irodalmi ellenfélben egy igen egyszerű, igen természetes, ám alantas érzés dolgozott: az irígység. Nem akartak belenyugodni abba, hogy egy volt baka, egy jelentéktelen vándorszínész elhomályosítja őket.

Mindenütt Petőfiről beszéltek, rajongtak érte, vagy ócsárolták, de könyvei nem fogytak olyan mértékben, hogy megélhetését lehetővé tegyék.

1845 júliusában - szüleinél, akik ekkor már Szalkszentmártonban éltek - megírta Zöld Marciját. A színházi bíráló bizottság a darabot elutasította.
Petőfi a művet haragjában megsemmisítette.
A 45-ös esztendő még további csalódásokat tartogatott számára. Huszonkét és fél éves volt. Megérett az idő az igazi szerelemre. Sürgette az alkalmat, mely végül is elébe hozta Mednyánszky Bertát, egy hercegi jószágigazgató szőke-szép leányát. A jószágigazgató nem avatkozott bele a dolgokba: egy kis irodalmi csevegés még senkinek sem ártott meg. De amikor a költő odáig merészkedett, hogy levélben megkérte Berta kezét, röviden, de határozottan visszautasította Petőfit.
A Felhők verseiben ugyanis nem csupán ,,keserűség" található meg ,,borúlátás", hanem nagyon is kemény és kegyetlen társadalomkritika.

1846 első hónapjaiban született meg a terv, természetesen Petőfi agyában, amikor Vahot azt a tájékoztatást adta neki, hogy abba akarja hagyni a lapszerkesztést, a költő elérkezettnek ítélte az időt az ijú irodalom önállósodására.
A költőnek már egyébként is elege volt a szerkesztői gyámkodásból.
Saját lapot kell teremteni, a lap körül pedig irodalmi társaságot kell szervezni. Ez utóbbi ment könnyebben. A társasághoz nem kellett egyéb, mint egyetértés és néhány megbeszélés a Pilvax kávéházban, a fiatal írók kedvelt találkozóhelyén. Elhatározták azt, hogy 1846 második félévében megvonják támogatásukat minden szépirodalmi újságtól, s csak saját lapjuknak írnak. Addig is, míg a saját lap lábra áll, ki-ki készítsen nagyobb dolgozatokat, hogy jelentős írásokkal lehessen bemutatkozni az irodalmi közvélemény előtt.

Tíz fiatal író fogott össze e célok és tervek jegyében, természetes hát, hogy a Tizek Társasága nevet adták maguknak.

1846 májusában Petőfi Dömsödre vonult, hogy a Pesti Füzetek számára tervezett nagyobb művén dolgozzék (Salgó c. elbeszélő költeményét írta meg ott). Pálffy Albert is vele tartott, a későbbi híres forradalmi lap, a Március Tizenötödike leendő szerkesztője. A szülők ekkor már Dömsödön laktak, de a fiatalok nem náluk szálltak meg, csak kosztra jártak át.
A dömsödi egy hónap Petőfi életének egyik legfontosabb, s legrejtélyesebb időszaka. A költő Dömsödön nemcsak írt, hanem olvasott, elmélyült tanulmányokat folytatott. 1846-ban szenvedéllyel vetette bele magát a francia forradalom történetébe.

Tettvágytól égve sietett vissza Pestre, hogy a forradalmi szellemű irodalmi mozgalmat, a Tízek Társaságát tovább szervezze. Július 1-ével, a második félév megindulásával kellett volna megkezdődni a tervezett sztrájknak, amikor is a társaság tagjai kivonultak volna a lapokból.
Vahotnak azonban volt ideje felkészülni a támadás elhárítására, s egy látszatra fölöttébb tréfás, valójában galád módszert választott: a Pesti Divatlap júliusi első számában a Tízek tagjai közül ötnek közölte olyan írását, amelyet azok még korábban adtak át a lapnak.
A Pesti Füzetek megjelenésére sem kerülhetett sor. A sztrájk is, a lapalapítási terv is ily' módon megbukott.

Nem érezvén jól magát Pesten, elhatározta, hogy ellátogat Erdélybe. Itt Petőfit az ,,erdélyi kérdés" körüli politikai izgalmak vonzották keletre.

Szeptember elején írja a Csalogányok és Pacsirtákat, benne a jóslattal: ,,Már a vége felé jár az éjszaka". Pontosan: szeptember 7-én. Egy nap múlva találkozik valakivel, s attól kezdve egy hónapon át csak szerelmes verset ír. Harminc nap alatt tizenötöt.

A tizenötöt később következő kötetnyi vers követte, melynek címzettje: Szendrey Júlia. A leány apja pedig, Szendrey Ignác, a Nagykárolyban nyíltan lehazaáru8lózott Károlyi Lajos birtokainak inspektora, felügyelője, kezelője. A képlet hasonlít a gödöllői szerelemre. A különbség csak annnyi, hogy a költő azóta még híresebb lett, s az új szerelem tárgya nem szőke, hanem ezúttal, először Petőfi életében, barna.
Egyetlen pillanat alatt lett szerelmes Júliába. Annál inkább fontolgatott a barna kislány. Júlia volt annyira művelt, annyira hiú és annyira merészen álmodozó, hogy az első hetek szerelmi ostroma minden bizonnyal benne is fellobbantotta az érzelmeket.
Petőfi - külsőleg - nem volt vonzó jelenség. De milyen volt Júlia?
Jókai ízlése szerint alacsony termete volt, egészséges arcszíne, de férfias metszésű szája; mindegyik szeme szép volt külön-külön, de a kettő közt nem volt összhangzás; amellett rövid hajat viselt.
A szerelmesek végül is egy tavaszig tartó próbaidőben egyeztek meg, s a költő reménykedve búcsúzott - Teleki grófhoz ment, Koltóra.

A költőt ügyei Pestre szólították, útba ejtette Debrecent, ahol a színészek örültek a látogatásnak, elszavalta Prielle Kornélia a költő versét.
Már Koltón is hallott pletykákat Júlia új udvarlójáról, itt Debrecenben pedig arról kapott hírt, hogy az erdődi várkisasszony egy dzsidáskapitányhoz készül férjhez menni. Megkérte a színésznő kezét. Kornélia zavartan, de boldogan igent mondott.
A debreceni lánykérés mégsem puszta epizód Petőfi életében. Megírta a Reszket a bokor, mert ...c. versét, azonnal válaszolt rá Júlia. Megkérte Petőfi egyik barátját, hogy ő is üzenetet küldhessen, ami csak ennyiből állt: ,,1000-szer - Júlia".

Erre már csak a leánykérő levél következhetett, amit Szendrey Ignác természetesen elutasított. A költő elszánta magát, hogy visszamegy Júliáért.


Petőfi a valóságban élt, küzdött, haragudott, szenvedett, nélkülözött és meghalt - elveiért. Ha ezek az elvek parancsolták, összeveszett Tompával, barátjával és költőtársával, megszakította Jókaihoz fűződő meleg barátságát, megtámadta 1848-ban Vörösmartyt, atyai jótevőjét, összeütközött Széchenyivel, Kossuthtal, a szabadságharc kiváló tábornokával. A szelíd Arany Jánoson és a rajongásig szeretett Bem tábornokon kívül aligha tudnánk olyan nevet említeni a reformkor és a forradalom nagyjai közül, akivel ne lettek volna kisebb-nagyobb összecsapásai.

1847 januárjában tűnt fel Arany János, pályadíjat nyert Toldijával. Petőfi egy ülőhelyben olvasta el a nagyszerű költeményt és azonnal versben üdvözölte pályatársát.

Két újabb nagy utazás következik egymás után. 1847 májusában Petőfi elindult leánykérő útjára, Debrecenen át Erdődre. Egyenesen Szendreyékhez. Az apa megismételte elutasító szavát. Az anya zokogott. Ekkor Petőfi már arra gondolt, hogy megszökteti Júliát.
Júlia nem szökve szeretett volna távozni a szülői házból. Május 25-én Petőfi ünneplőbe vágta magát, s ismét megjelent Szendreyéknél, komor engesztelhetetlenséggel követelve a leányt.
Az apa válaszút elé állította lányát: ha kitart a költő mellett, ám legyen, de amennyiben akarata ellenére megy férjhez, nem kap hozományt; válasszon: vagy apja, vagy a kérő.
Mindenki tudja, hogyan döntött Júlia.
Júlia makaccságától megdöbbenő szülők még mindig nem véglegesen adták fel a csatát. Az esküvőt szeptember 8-ra tűzték ki. Petőfi tehát barangolt még egy kicsit a környéken, ide értve még Szalontát is, ahol Arany Jánost látogatta meg azután június közepén visszatért Pestre. Eddig írt összes köteményét eladta egy kiadónak, azután július 1-én nekivágott 1847 második, még nagyobb útjának: Felső-Magyarországon át Erdődig. Vác, Rimaszombat, Murány, Miskolc, Szerencs, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Munkács, Szatmár után végre Erdődön, jóval a határidő előtt. Az utazásról gyönyörű lapokat olvashatunk az Úti levelekben.

Egy évvel első találkozásuk után, 1847 szeptember 8-án, a kora reggeli órákban tartotta esküvőjét Petőfi és Júlia. Szendrey Ignác komor gőggel távol maradt, a családból csak az anya és a húg (a későbbi Gyulai Pálné) volt jelen.

Mint tudjuk, Júlia később elhagyta a költő nevét. Élete addig tartozik a magyar irodalomtörténethez, amíg férje élt. S amíg Petőfi Sándor élt, Szendrey Júlia a költőhöz illő és méltó feleség volt.

Pesten a Dohány utcában laktak, az úgynevezett Schiller-ház első emeletén, három szobában, amely közül az egyiket Jókai Mórnak adták ki. A fiatal pár egyetlen szórakozása a színház.
Petőfi olyan ütemben dolgozott, hogy ha néhány nyugodt hónapja van még, művei gyarapodtak volna még egy kötettel.

Hogy a tett napja elkövetkezett - rendkívüli jelenség ez a történelemben - mindenekelőtt egyetlen ember érdeme:március 15-e nem lehetett volna Petőfi nélkül. De az a csodálatos nap, 1848 március 15-e Petőfi Sándor forradalmi szellemének, cselekvő bátorságának köszönhető.

,,Lelkesedéssel és a sors iránti bizalommal mentünk vissza a kávéházba, mely már tele volt ifjakkal. Jókai a proklamációt olvasta föl, én nemzeti dalomat szavaltam el: mindkettő riadó tetszéssel fogadtatott.

Heinrich Heine, a nagy német költő, kit Petőfi igen becsült a francia forradalomról kifejtette, milyen időjárás kell egy sikeres népi megmozduláshoz: az esőnek például nem szabad esnie, mert az eső elriasztja a férfiak, asszonyok és gyerekek tömegét.

A Pilvax-ban Jókai beszélt a fiatalokhoz és Petőfi elszavalta a Nemzeti dalát, a verset, amely történelmet csinált.

Működtek a kémek, de rosszul.A Helytartótanács kapja a jelentéseket, melyek szerint az ifjúság az egyetem épülete felé menetet intéz. A Helytartótanács fegyveres elhárításra adott ki parancsot, de túl késő.

A költő Nemzeti dala, Jókai és Vasvári beszédei nyomán az egyetemi ifjúság óriási többsége késznek mutatkozott a harcra.
Landerer nyomdájához mintegy ötezer ember vonulhat. A szabadságot, az egyenlőséget és Kosuthtot éltetik, s mindenekelőtt a sajtószabadságot.

A fiatalok a nép nevében lefoglaltak egy nyomdagépet. Landerert pedig főnöki irodájába zárták. A nyomdászok szedni kezdték a 12 pontot, magyar és német változatban.

Közkívánatra Petőfi elszavalja ismét költeményét. Az egész Hatvani utca tele volt emberekkel, kik a versszakok eskürefrainjét egekig ható robajjal utánazengték.

Az első döntő diadal örömében Petőfiék elhatározták, hogy délután népgyűlést hívnak egybe a Múzeum terére. Számítaniuk kellett arra, hogy a Helytartótanács vagy akár a megijedt városi polgári hatóság erőszakhoz folyamodik.

A nárciusi fiatalok tehát a továbbiakban a szakadő eső dacára mintegy 10 000 ember gyűlt a muzeum elé. Innen vonult a nép a Városházához. Akik befértek a tárgyalóterembe, körülvették a városatyákat és csatlakozásra szólították fel őket. Legnyomósabb azonban maga a látvány lehetett: az illedelmes viselkedésre nevelt polgárok döbbenten figyelték a padok, sőt asztalok tetejére kapaszkodó, sáros csizmájukkal tintásüvegeket felborító ifjakat. Az egyik tanácsnok mégis nekibátorodott annyira, hogy távozásra szólította fel a tömeget.

A tömeg élén Budára vonultak, hogy a cenzurát rögtön eltörölje a helytartómtanács, Stancsicsot szabadon bocsássa.

A helytartó tanács sápadt volt és reszketett, s öt pernyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett.

Stancsics, vagyis Táncsics Mihály börtönének ajtaja megnyílt, s még este győzelmi hangulatban fogadta őt a Nemzeti Színház közönsége. A forradalom első napja színházi előadással ért véget, miután vér nélkül zajlott le.

A dicsőség napjai gyorsan elszálltak. 1848 májusának utolsó napjaiban Petőfi egy hírlapi cikkében ilyen keserű hangot ütött meg:
,,Tény, hogy még a márciusi napokban is a magyar nemzet egyik kedvence coltam...néhány hét, s íme egyike vagyok a leggyűlöltebb embereknek....."

A haladó nemesség kíváló tagjaiból állt ez a kormány, Batthyány vezérlete alatt tagja lett Kossuth, Széchenyi, Eötvös, Deák is. Petőfi bizalmatlanul tekintett a nemesi miniszterekre. Még hevesebb politikai ellenszenv támad fel benne akkor, amikor tapasztalnia kellett, hogy a kormány nem meri erélyesen szervezni a nemzeti önvédelmet. A költő Szabadszállás képviselőjének jelöltette magát, azt szerette volna, hogy a nemzetgyűlés fórumán szerezhessen híveket eszméinek.
Elmondta mindazt, amit a nemzetgyűlésben nem fejtetett ki: verseiben és cikkeiben még hevesebben ostorozta a kormányt.
Ez állította szembe Petőfit atyai jó barátjával, Vörösmartyval is, aki a nemzetgyűlés többségével együtt megszavazta, hogy a honvédsereget a régi vezényleti rendszerben és nyelven állítsák fel.
A két költő összetűzésének mérlegelésénél nemcsak azt kelll még figyelembe vennünk, hogy később kibékültek és többé semmi sem zavarta meg baráti viszonyukat. Azt is látnunk kell, hogy olyan idők jártak, amikor végveszély fenyegettet a nemzetet.

A legnagyobb, az elhatároló próba 1848 őszén következett be. Amint a költő mindig is előre látta, az olasz hazafiak ellen diadalmaskodó bécsi udvar Magyarországgal szemben is elszánta magát a nyílt fellépésre: fő zsoldosa, Jellasics horvát bán szeptember 11-én átkelt a Dráván, hogy leverje a magyar forradalmat.
Kossuth körül kialakult egy új vezető gárda, amely harcba vitte a nemzetet.
Azon a napon, amikor Kossuth elindult legendás alföldi toborzó útjára, Petőfi is hadikiküldetésbe ment a Székelyföldre. Feleségét, ki gyermeket várt, szintén magával vitte. Útközben Erdődön hagyta Júliát, ő pedig továbbutazott, a népfelkelést akarta megszervezni.
S a nemzet csakugyan talpra állt. Amíg Petőfi az ország keleti felén fáradozott a népfelkelés megszervezésén, nyugaton, közelebbről Pákozd mellett a felkelt nép szétszórta Jellasics seregét.

A hátráló honvédség nem tudta megvédeni a fővárost, Pest elesett. A kormány Debrecenbe menekült.
Petőfi maga is Debrecenbe sietett.
Debrecenbe hozott felesége mellett kellett maradnia a terhesség utolsó heteiben. December 15-én megszületett Petőfi Zoltán. A költő feleségét és fiát Vörösmarty gondjaira bízta, s elindult Bem táborába.
Petőfi nem azért ment Bemhez, hogy meghaljon a hazáért, hanem azért, hogy személyesen is küzdjön a hazáért. Hogy győzhessen a hazáért. Épp ezért kérte, hogy Bemhez osszák be. Nagyvárad, Kolozsvár, Szamosújvár, Beszterce, Marosvásárhely - amerre ment Petőfi menekülők, sebesülteket szállító seregek, lőszeres és élelmiszeres kocsik torlódtak az utakon, nehezen lehetett előrehaladni.

Bem nem szerette a csevegést, tömör, sőt kurta vezényszavakon kívül nem sok mondatot lehetett hallani tőle, Petőfivel kivételt tett. Féltette, óvta, fiának nevezte, s amikor csak lehetett, futárként a kormány székhelyére küldte, hogy addig is távol tartsa a csatától.
Bem a szelindeki katlanban visszaszorította az ellenséget, de erősítésért Vízaknára vonult, ahol a túlerő vereséget mért rá.
Jelenthette Kossuthnak, hogy felszabadította Erdélyt.

A fővárost, majd Buda várát is visszafoglalta a honvédség. A diadalmas tavaszi feltámadás minden igaz hazafit bizakodással töltött el.
A nagy örömből csak egy ember marad ki - az, aki az elsők között érdemelte volna meg az elégtételt.
Nem volt elég, hogy a honvédségből kimarták, hogy ismét a szegénység fenyegette, a halál is meglátogatta: két hónap leforgása alatt előbb apját, majd anyját vesztette el. Neki sincs már több ideje hátra, csupán két hónapja.

Megírta a Honvéd c. verset is, röplapokat terjesztett, az um miniszterelnök, Szemere Bertalan át is vett a kormány részére 25 ezer példányt 500 forintért. Minél nagyobb veszélybe zuhant az ország, annál inkább szükség lett volna Petőfi szavára. 1849 júniusáb an Kossuth is felkérte (miként Arany Jánost is), segítsen a főváros népének mozgósításában, az orosz intervenciótól ismét felbátorodó ellenség visszaverésében.
De olyan idők zúdultak az országra, amikor Petőfi Sándor nem maradhatott békési magányában. Egyszer már üzent érte Bem és pénzt is küldött neki, magához híva a fiát, akkor a pénzt köszönettel visszairányította, de amikor Bem hívó szava másodszor is elérte, nem habozás nélkül, de végül is határozottan, eltökélten felkerekedett, hogy vezéréhez menjen.

Bem déli egy órakor, az ütközet veszélyre forduló pilllanataiban utasította Petőfit, vonuljon vissza a harctól. A költő azonban nem tudott távol maradni a sorsdöntőnek érzett ütközettől. Délután öt óra felé a szemtanúk ismét látták Sárpatak hídjánál. 200 székely újonc épp akkor igyekezett puskatűzzel megállítani a mintegy 800 főnyi dzsidás kozáksereget.

Székelykeresztúrra mentek. Harmadnap, 1849. Július 31-én reggel három órakor fújták az ébresztőt -a maroknyi sereg megindult az oroszok ellen.
A Segesvár melletti csatában Bem vereséget szenvedett.


Menekülés közben ölték meg, szembefordult a gyilkosokkal, akik az öldöklést rablással folytatták. Úgy, ahogy annyiszor elképzelte, a csatatéren. És mégsem úgy. A fújó paripák holtteste mellett nem a világszabadság kivívott diadalára száguldtak, a győzelmes ellenforradalom zsoldosait repítették újabb és újabb gaztetteik felé.

Diadalt aratott eszméivel, amelyeket a XIX. Század költői számára fogalmazott meg, de amelyek ma is időszerűek és holnap is azok lesznek:

Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog be minden ház ablakán:
Akkor elmondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már Kánaán!

 
 
0 komment , kategória:  Ünnepek  
Juhász Gyula: Karácsony felé
  2010-12-24 09:40:12, péntek
 
 

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

...Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Behegesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

...És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.


 
 
0 komment , kategória:  Ünnepek  
     1/13 oldal   Bejegyzések száma: 121 
2024.02 2024. Március 2024.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 9 db bejegyzés
e év: 32 db bejegyzés
Összes: 7228 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 343
  • e Hét: 614
  • e Hónap: 3456
  • e Év: 42457
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.