Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline		 Profil képem!
Blogom, Képtáram,
     1/13 oldal   Bejegyzések száma: 124 
Gyertyaláng
  2018-01-18 23:33:42, csütörtök
 
  Gyertyaláng


A szálloda étterme csendes volt. Néhány asztalnál vendégek ültek, vacsoráztak.
A pultnál két pincér állt szolgálatkészen.
A bárból halk zene szűrődött a súlyos, függönnyel takart, széles ajtó nyílásán át.
A férfi néhány lépés után körülnézett, megfelelő asztalt keresett.
Ritkán ült ugyanarra a helyre. Kétszemélyest választott.
Ismerős, ősz hajú pincér lépett hozzá. Felvette a rendelést.
A férfi intésére otthagyta a második terítéket, majd visszatért,
fehér szegfűre cserélte a vázában lévő rózsaszín virágot,
és meggyújtotta a gyertyát az asztalon.






Rendkívüli volt, hogy vacsora előtt pezsgőt kért.
Az alkalom is, amiért a gyöngyöző italt felemelte, a fény felé tartotta, és a pohár vékony falán át hagyta, hogy az emlékképek megjelenjenek. Sokáig nem engedte, erőszakkal próbálta magától távol tartani azokat.
Nem voltak igazán fiatalok, amikor évekkel ezelőtt itt találkoztak. Mindketten túl a nagy csalódásokon, alig gyógyult sebek forradásaival teletűzdelve, félve az újaktól, remélve a szép meglelését.
Amikor magára maradt a kihozott étellel, eszébe jutott, hogy annak idején ugyanezt kérték.
Nehezen fogott hozzá. Csak nézte a megjelenő kedves, szelíden mosolygó arcot, a félénken felrebbenő pillákat, a szürkéskék szemeket. Néhány napot még a szállodában töltöttek. A férfi meghosszabbította szabadságát, hogy az asszonnyal együtt utazzon el. Később sokat mulattak azon, hogy nem lettek ott egymáséi, pedig mindkét szoba adott volt. Később, otthon, annál inkább. Morzsolták az éveket, segítve megtalálni egymás boldogságát, együtt eloszlatni a korábbi évek félelmeit, begyógyítani horzsolásait, kisimítani ráncait, megnyugtatni a másikat felriadva rossz álmaiból. Most gondolt először arra, hogy emlékképeiben mindig az első találkozáskori arca jelenik meg. Sosem a betegségtől meggyötört, sovány, sápadt arc.
Szerettek volna gyereket. Nem sikerült. Végül belenyugodtak. Nem akarta a férfi kitenni az asszonyt szenvedéseknek. Egymásnak éltek. Csaknem minden évben jártak itt, egy-egy rövid hetet töltve tavasszal vagy ősszel, mikor csendesebb volt a környék. A vele egyidős ősz pincér megismerte őket. Most is, mikor egyedül jött. Látva a férfit, nem kérdezett semmit. Az örült a néma együttérzésnek.
Végzett a vacsorával. Nem hagyott a tányéron semmit. Az asszony nem szerette. Most is arra gondolt. Az étterem csendes volt. Nem akart a bárba menni. Maradt a leszedett asztalnál a dupla konyak és gondolatai társaságában.
Az ital nem tompította, csak élesítette, fájdalmasabbá tette azokat az emlékeket, amelyek felidézték a betegséget, az asszony szenvedéseit, elvesztését, a hirtelen rászakadó, siralmas magányt.
A szépre akart gondolni. Az együttes örömökre, a közös ünnepekre, utazásokra, a soha el nem szürkült, az egyre szenvedélyesebb szeretkezésekre. Örült, hogy most mindennél jobban sikerült ezeket magában megjeleníteni.
Egyedül volt a teremben. Az asztalok leszedve, a közelében világított a csillár. Az ősz pincér türelmesen támasztotta a pultot.
A férfi, poharát a gyertyafénybe tartva, nézte a borostyánszín italt. Felhajtotta. Menet közben még visszanézett.
A pincér leszedte asztalát, és két ujjával gondosan elcsippentette a gyertyalángot.





Forrás: Kiss Péter - Fullextra		  
 
0 komment , kategória:  Fullos szerzők versei, írásai  
Ma sír az élet...
  2017-12-07 23:32:10, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Fullos szerzők versei, írásai  
Őszi szonett
  2017-10-30 23:45:03, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Fullos szerzők versei, írásai  
Őszi villanások
  2017-10-30 23:33:39, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Fullos szerzők versei, írásai  
Őszi villanások
  2017-10-30 23:32:26, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Fullos szerzők versei, írásai  
Őszi villanások
  2017-10-30 23:28:34, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Fullos szerzők versei, írásai  
Őszi villanások
  2017-10-30 23:26:51, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Fullos szerzők versei, írásai  
Őszi szél
  2017-10-30 23:22:14, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Fullos szerzők versei, írásai  
Tűz-táncod
  2017-10-24 22:58:00, kedd
 
  Hepp Béla: Tűz-táncod

Most kint ülök éjjel a végtelen pusztába',
előttem tűz pattog szikráit elhányva,
forgó táncát nézem,
égő létét vérzem
sok-sok fa hasábnak.
Itt vagy, kitalállak,
tűzben táncol lényed izzó akarása.

Parttalan sóhajom szítja a lángokat,
képzetem ébren tart, élő fény látogat
puha ágyad mélyén,
helyemet ha kérném,
fonj körül kezeddel.
Percre se feledd el
tűz vagy, és szertelen szívemben áldozat.

Szálljatok fel szikrák, izzó arcú képek,
táncoljatok felhők rongyos szélén szépet,
hanyatt fekve élem
idevágyott képem
ott fenn az égbolton.
Lelkem ha kioltom
belőle fényedet soha ki nem téped.

Végtelen mezőkön lángot táncol tested,
én idézlek ide, ezt nem Te kerested,
mégis, vágytól hajtva
űzd a szívem, rajta,
végtelen mezőkön
sorsommal időzöm,
elemésztesz, tűz vagy, nevess, de ne vess meg.



  
 
0 komment , kategória:  Fullos szerzők versei, írásai  
Hulló csillag
  2017-10-10 22:57:12, kedd
 
  Arany-Tóth Katalin: Hulló csillag

Álmomban önmagamat láttam repülve,
hulló csillag fényében szálltam a Földre.
Vágyaim a fénnyel suhantak a mélybe.
Bánatot elfojtó, örök sötétségbe.

Míg zuhantam, csak egy pillanatot kértem:
A Boldogság istene jöjjön el értem,
lássam, egy villanás szikrázó fényében,
mi az, mi elkerült egész életemben.

Simítson jó áldást elfáradt lelkemre,
söpörje könnyemet az üres éterbe.
Vigyen magával az öröm szigetére,
röpítsen magasra, messzi végtelenbe.

Szépen szálltam egyedül, térben lebegve,
- nem kaptam áldást elrontott életemre.
Boldogság istene elkerült engemet,
- talán nem is hallotta könyörgésemet.

Amíg röpültem, a sok emlék kísértett,
már majd' becsaptak a boldognak hitt évek.
Ölelő karok, kedves, szép ígéretek,
mosolyok, csókok, vágyak, el nem ért tervek...

Lázas szenvedély vakított, míg elhittem,
eljött végre az örök boldogság értem.
De hamis álmom fátylát a szél letépte,
s egyedül zuhantam az ismeretlenbe.

Hű társam, a magány kísért végig engem,
álmomban is vigyázott rám, ott volt velem.
Véle osztottam meg minden töprengésem,
ő volt, ki letörölte a hulló könnyem.

Csöndes áldást adott - semmit nem kért érte,
hallgatott, s közben csak bús dalát zenélte.
Együtt leszünk mi már álomból ébredve,
kezét szorítom, s ölelem őt, szeretve.
  
 
0 komment , kategória:  Fullos szerzők versei, írásai  
     1/13 oldal   Bejegyzések száma: 124 
2025.01 2025. Február 2025.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
2425262728 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 32631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 414
  • e Hét: 1983
  • e Hónap: 9386
  • e Év: 22580
Szótár
 




Blogok, Szótár,
© 2002-2025 TVN.HU Kft.