|
1/24 oldal
|
Bejegyzések száma: 230
|
|
|
|
2018-11-21 17:30:54, szerda
|
|
|
Aranyosi Ervin: Üzen az Ősz
Üzen az Ősz: - Nyugodj le végre!
Minek a lázas rohanás?
Ülj le egy padra, nézz fel az égre,
érintsen meg bűvös varázs.
Ne rohanj el az élet mellett,
engedd a szépet hatni rád.
Akik megállnak, szépre lelnek,
azokkal megáll a világ.
Mikor lassulsz lecsendesülve,
a lelked is életre kel.
Nem erőlködsz nekifeszülve,
a lét értelmét éred el!
Hagyod, hogy vigyen áramlása,
s eljuttat céljaid felé.
Segít a szíved dobbanása,
s vágyad az utat meglelé.
Nem is kell megkeresni módját,
csak csendben, várni, hogy legyen.
Nem kell “harccal legyőzni Tróját",
s átmászni minden gond-hegyen.
Nem kell balgán sikerre törni,
harcban legyőzni másokat.
Elég egy székben hátradőlni,
s teremni hagyni álmokat.
Szebbet teremthetsz szeretettel,
lélekből kapva az erőt.
Szebb világot alkot az ember,
békéset, s tisztán élhetőt.
Nem hajt tatár, anyagi érdek,
szíved csak szépre éhezik.
Érzéseid vonzzák a szépet,
amely úgyis megérkezik.
Engedj el végre minden görcsöt,
s hagyd, hogy a csónakod vigyen.
A pillanat, ha lazán töltöd,
úrrá lesz minden irigyen.
Álmodj nagyot, álmodj merészet,
s figyeld, a gondolat teremt!
Valóra váltja az egészet,
neked adva a végtelent.
Üzen az Ősz: - Nyugodj le végre!
Engedd csak szállni az időt!
Ülj le egy padra, nézz fel az égre,
figyeld a vágyad, s hagyd hatni őt!
|
|
|
0 komment
, kategória: ŐSZI VERSEK |
|
|
|
|
|
2018-11-21 17:24:18, szerda
|
|
|
Román Antal: ŐSZ
A nyár emlékét idézi még a gyengélkedő napsugár,
De érezzük már, minden szép nap lassan-lassan tovaszáll.
Ritkulnak a fák lombjai, avar lepi be a tájat,
A lemenő Nap vörös fénye elnyújtózva ásít párat.
Elmúlik minden, mi szép volt, búcsút intve e világnak,
Lehullik a levelekkel minden öröm, s minden bánat.
Helyükön csak sivár ágak hirdetnek egy szebb világot,
Egy életteli, nyüzsgő létet, mit szem eddig csak ott látott.
Hűvös szellő suhan végig, borzolja az emlékeket,
Felkap néhány falevelet, s egy másik helyre teszi őket.
Minden perc és minden óra így kerül le egyre mélyebb
Rétegébe emléküknek, s így lesz minden emlék még szebb.
Mert az idő elfeledtet minden rosszat, mi csak érhet,
S ha visszanézünk majd a nyárra, nem látunk mást, csakis szépet!
És bár tudjuk, előttünk van még egy hosszú, hideg tél is,
S hó és jég fed minden szépet, minden jót, de tudjuk mégis,
Eljő majd a tavasz fénye, s életet lehel a tájba,
Felolvad a jég s a hó, gyógyírt adva szomjúságra,
Új levele nő a fáknak, langyos szellő suhan csendben,
Simogatva viszi a hírt: új világ van születőben.
Minden szép, mi elmúlt ősszel, s hullott levélként a földre,
Minden jó, mit eltemettünk mélységesen emlékünkbe,
Minden rossz, mi megfakulva lapul lent az avar mélyén,
Minden jég, és minden hó, mi elolvadt, s immár víz lévén
Táplálja az új világot, erőt ad a folytatáshoz,
A dermedt tájra új életet, új reményt és megváltást hoz,
Hogy bátran nézzünk elébe a tavasznak s egy újabb nyárnak,
S ne sajnáld, hogy ismét ősz lesz, része ez a körforgásnak.
|
|
|
0 komment
, kategória: ŐSZI VERSEK |
|
|
|
|
|
2018-11-20 19:11:31, kedd
|
|
|
Benedek Elek : ŐSZI ÉNEK
Búsan járok-kelek a szürke avaron,
Léptem alatt zörög a sárga falevél.
Kis madár énekét immár nem zavarom
Erdő víg dalnoka, ó, hová lettél?
Hervadva búsul egy-egy kései virág,
Hiába nyílt ki: egy-két napot, ha él.
Nemcsak én vagyok bús, bús az egész világ.
Ím a szellő is szomorú dalra kél.
De félre, bánat, félre! Leszen tavasz még,
Erdő, mező, tudom, újra kizöldül.
Fejünk felett újra mosolyog majd az ég,
S illat, melegség árad ki a földbül.
Szép lesz az erdő, ó be szép lesz ismét,
Fölcsendül benne a víg madárdal.
S járván az erdőt bolyongva, el sem hinnéd,
Hogy egykor küzdött a szörnyű halállal. |
|
|
0 komment
, kategória: ŐSZI VERSEK |
|
|
|
|
|
2018-11-18 17:40:37, vasárnap
|
|
|
RÉGI DAL
Egy dallamot sodor az őszi szél.
Sárgul már, hull a fákról a levél.
Megpendíti szívemnek húrjait.
Felrepíti lelkemnek szárnyait.
Ha meghallom a régi dalt,
mely olyan sokszor vigasztalt.
Egy régi nyár emléke visszajár....
Fülemben hallom szívem ritmusát.
Egy régi dal, - egy régi nyár....
Itt él a szívemben újra már.
Elrepült régen az ifjúság.
Mégis úgy érzem, most újra,
csak nekem szól a gitár. |
|
|
0 komment
, kategória: ŐSZI VERSEK |
|
|
|
|
|
2018-11-18 15:48:50, vasárnap
|
|
|
Szöllősi Dávid: ŐSZI VARÁZS
Az erdei út murvával terítve,
Pihen rajta a sok hullott levél,
Miközben fentről szállingóznak egyre,
Amint egy kicsit megmozdul a szél.
Süt is, nem is, a napfény langyos, bágyadt,
A kabátot nem parancsolja le,
Az égen vékony, fehér cérnaszálat
Húznak a gépek, útban Bécs fele.
Fák, cserjék, bokrok pazar színpompája
Most teljesült ki, ma még gyönyörű,
Lent korhadt ágak, gombák, csiga háza,
Körülöttük dús, selymes, zöld a fű.
Rőten, barnán, narancsosan vagy sárgán,
Minden levél más, mindegyik maga,
De együtt - meleg tónusú szivárvány,
Őszi divatlap hű lenyomata.
Lilás-piros terméssel díszlik szerte
A kecskerágó, galagonya, som,
Egy láthatatlan mester kikeverte
Palettáján, a ritkás bokrokon.
Sétálunk lassan, hallgatjuk a csendet,
Beszélgetünk, van témánk épp elég,
Madár sehol, víg dallal nem üzenget,
A trópusokra tette át helyét.
Harsány szín itt az erdőn nem jellemző,
Csak átmenet van, finom árnyalás,
Így fest ez az évente beköszöntő
Természet szülte őszi színvarázs.
|
|
|
0 komment
, kategória: ŐSZI VERSEK |
|
|
|
|
|
2018-11-17 18:13:03, szombat
|
|
|
Babits Mihály: AZ ŐSZI TÜCSÖKHÖZ
Ki átható, egyhangú dalaiddal
betöltöd a nyugalmas éjszakát,
milyen lehet tenéked a világ?
Csend van; a hangok alusznak az éjben.
A te zenéd van ébren egyedül,
mint láthatatlan, éles hegedű.
A te zenéd a csöndnek része immár
és mint a szférák, titkon muzsikál:
Az hallja csak, aki magába száll.
Csendnek és éjszakának hegedűje,
milyen lehet tenéked a világ?
Érzed-e a csöndet s az éjszakát?
Zenéd olyan, mint a lelkem zenéje
s talán a fájó unalom dala:
Egyforma volt tegnap s egyforma ma.
Bokrod alatt, ah, kétségbeesetten
érzed a csöndet és az éjszakát
s szegény vak lélek, sírsz az éjen át.
|
|
|
0 komment
, kategória: ŐSZI VERSEK |
|
|
|
|
|
2018-11-17 17:32:32, szombat
|
|
|
Várnai Zseni: ŐSZI DAL
A nyár szerelme forró és merész,
de édesebb az őszi napsütés,
a csókja már nem éget,mint a láng
csak simogat,mint egykor jó anyánk,
szívünkre könnyű,enyhe fénye hull...
és mindennap korábban alkonyul,
korábban alkonyul.
Az ősz szerelme,mint a kósza szél,
hol lágy zene,hol vészes szenvedély,
a fény, az árny oly gyorsan változó,
mint életünk,e hullámzó folyó,
még kék az ég,de már is el borul...
és mindennap korábban alkonyul,
korábban alkonyul.
Bús könnyet ont a szürke őszi ég,
zordan borong a felhős messzeség,
egy csonka ágra csapzott varju száll,
mint Rembrandt rézkarc, olyan most a táj...
csak nézem és szívem elszorul:
jaj,minden nap korábban alkonyul...
korábban alkonyul... |
|
|
0 komment
, kategória: ŐSZI VERSEK |
|
|
|
|
|
2018-11-17 17:19:25, szombat
|
|
|
Reményik Sándor: ŐSZI CSODÁK
Ülve a karosszékben,
Ma legelőször néztem
Szemközt az utcasort.
A tekintetem rátévedt egy fára:
Nini még most sem sárga.
Zöldnek tartotta meg
Szép reménység-ruhában
Az, aki megtarthat mindeneket.
És én is élek,
És én is élek
S megvannak mind, akiket szeretek.
S e nekem-láthatatlan tündér-őszben
Eljönnek hozzám az őszi csodák:
Másodszor borulnak tündér-virágba
S hoznak pici, fanyar, fura gyümölcsöt
Az almafák.
S a drága földön, nem is olyan messze
Másodszor érett meg most a cseresznye.
Az elnyílt őszi-kikerics helyén,
Őszi bánat és lila gyász után,
Októberi dombok oldalain
Pompázik a tavaszi kankalin.
Rügyet bont minden ág
S belőlem is szinte nap-nap után
Kihajt egy vers-virág.
S ki tudja még mi lesz?
Lehet, hogy a közelgő karácsonnyal
Zúgni fogok erdőkkel egyetemben
Lombkoronás, orgonás áhítattal.
Ülve a karosszékben,
Ma legelőször néztem
Szemközt az utcasort.
Az utcasor felett
Egy színes felleget.
A szemem újból rátévedt a fára.
A reménységben megtartatott fára, -
S akkor gáttalanul,
Feltarthatatlanul,
Elbírhatatlanul
Robbant ki szívemből a hála. |
|
|
0 komment
, kategória: ŐSZI VERSEK |
|
|
|
|
|
2018-11-15 20:38:59, csütörtök
|
|
|
Ábrányi Emil: ŐSZI VÍZPART
Kedves, nézd! A sápadt lomb
Sorra mind alá-pereg.
Elsárgultak a mezők, mint
A haldokló emberek.
De ne félj a hervadástól,
Mosolyogva nézd velem;
Nézhetjük, mert szívünk mélyén
Nem hervad a szerelem!
Lelkem könnyű és derűs, bár
Mindent hullni, halni lát;
Temetőben játszó gyermek
Így ugrál a síron át.
Ősz van most s nekem tavasz nyit
A kipusztult föld felett...
Mosolyodban minden percben
Visszatér a kikelet!...
|
|
|
0 komment
, kategória: ŐSZI VERSEK |
|
|
|
|
|
2018-11-15 14:31:49, csütörtök
|
|
|
Stignor István: ŐSZ
Minden arany már, a Napsugár is,
mely ontotta kincsét egész Nyáron át
nézd, sok falomb, levél fáradtan hintázik
az őszi széltől, lehullni, pihenni vágy...
Piros bogyók csüngnek csontváz-ágon,
társuk a lomb alig takarja őket
várják a sorsuk, s egy szeles nappalon
lehullva földre, adnak új életet...
Arany tutajként sodródik a vízen
hajtva a széltől egy árva falevél,
táplálta anyját rövid kis életében,
most letette sorsát... tovább már nem remél...
Szép most az Ősz. Akárha köddel
érkezik egy hűvös hajnalon,
s míg fázósan bújunk össze a csípős esőben,
a Föld készül. Mereng új Tavaszon...
|
|
|
0 komment
, kategória: ŐSZI VERSEK |
|
|
|
|
|
1/24 oldal
|
Bejegyzések száma: 230
|
|
|
|
2024. Március
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | |
4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | |
11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | |
18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | |
25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 |
| |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
0 db bejegyzés |
e év: |
0 db bejegyzés |
Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 454
- e Hét: 1618
- e Hónap: 7892
- e Év: 57550
|
|
|