|
 1/8 oldal 
|
Bejegyzések száma: 76
|
|
|
|
|
|
2024-01-01 20:15:34, hétfő
|
| |
| |
BOLDOG ÚJ ÉVET!
SlidePlayer
Link
Múlik a nap, s múlik az év is, ami rossz volt, elmúlt már rég,
holnap egy új évre ébredsz, s ehhez kívánok neked, nagyon sok szépet!
Újévi kismalac farka lógjon a szádba, hajnali 6 előtt ne kerülj az ágyba!
Durranjon a pezsgő, szóljon hát az ének, ilyen boldog új évet kívánok én Néked!
Kopogtat az Új esztendő, hajnal szárnyán jő el
Békét hoz és szeretetet, minden jó embernek.
Új év, új élet. Új érv, új mérleg
Lerázni a régi gondot, Amit az ember elrontott.
Itt az új év, új jót hozzon, régi jóktól meg ne fosszon,
de ha az új jót nem is hozhat, vigye el a régi rosszat!
Mikor kigyúlnak a fények, pajkos tündérek zenélnek
Huncut mosollyal egy rád kacsint, kicsi kendőből csillámport hint.
Így adja át az üzenetet: Boldog Új Évet neked!
Végy egy álarcot Tarka-barkát.
Húzzad meg a malac farkát.
Virradjon rád szép nap, Köszöntsön rád jó év,
Kedves hajlékodba költözzön a jólét,
Lelkedbe boldogság, a szívedbe béke,
ezt kívánom Neked az újévre!
Örömöd sok legyen, bánatod semmi, segítsen a sors boldognak lenni
Legyél mindig vidám, örülj minden szépnek, kívánok Neked szép Boldog Új Évet!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Karácsony - Újév |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-12-31 18:00:16, vasárnap
|
| |
| |
B U É K - 2 0 2 4 ! 
B U É K - M A G Y A R O R S Z Á G !
É V K Ö S Z Ö N T Ő !
Minden kedves Barátomnak, Ismerősömnek, Blogtársamnak
és azoknak, akik ide belátogatnak hozzám
SZÍVEM SZERETETÉVEL kívánok BÉKÉS ÉS BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT!
BÁRHOL LEGYENEK A VILÁGON - HATÁRON INNEN, VAGY HATÁRON TÚL!
Eljött már az újév, nem kell tovább várni,
csak az ajtót, kaput kell neki kitárni.
Ím,beperdül, itt lesz nálunk,
Boldog újévet kívánunk!
Hogy mit hozott, azt ne kérdjük,
Ami titok azt nem értjük.
Majd kiosztja mi csak várjunk,
Boldog újévet kívánunk!
Béke legyen az országban,
Jó szerencse minden házban,
Nyavalyát mi sose lássunk,
Boldog újévet kívánunk!
B U É K - 2 0 2 4 !
B ékés álmainkba ne csalódjunk soha
O ltalmazzon minket angyalok mosolya
L elkünkben béke és szeretet virítson
D üh és gaz álnokság meg ne szomorítson
O stoba szólamra ne hajoljon szívünk
G azdagság kísérje minden vidám léptünk
Ú tjaink vigyenek igaz célunk felé
J övendőnk munkája ne váljon kereszté
É jszaka pompásan ragyogjon csillagod 
V eled lehessek amikor csak akarod
E gymásra találjon most minden kereső
T ársával éljen minden egymást szerető
K özösen tegyük szebbé ezt a világot
Í zleljünk már most mennyei boldogságot
V áljon minden titkos, szép álmunk valóra
Á ldott legyen minden együtt töltött óra
N evetni tudjunk és őszintén örűlni
O dvas idő fogát messze elkerülni
K eveset mondok végül, de szépet: Kívánok Boldog Új Évet!
Angyal szál az égből, ruhája hófehér
Csillagokon lépdel, míg a földre le ér.
Jobbjában az új év, még fátyol borítja,
De az ó esztendőnek készen már a sírja.
Angyal édes angyal, 
lebbentsd föl a fátylat,
Hogy az új esztendőben ne érjen sok bánat.
Hozz reánk örömet, áldást, békességet,
Hogy melegebben süssön a nap a házunk felett.
Bort, búzát és békességet,
Otthonokba fényességet.
Lakomát az éhes szájnak.
Derék férjet minden lánynak.
Okos gyermeknek tanulást,
Gézengúznak gyors javulást.
Új világot, szebb éveket,
Jobb és boldogabb életet!
Édes csókot szerelmesnek,
Vágyat kihűlt szerelmeknek.
Elhagyottnak vigasztalót,
Társtalannak neki valót.
Kreatívnak lapot - tisztát,
Író tollba örök tintát,
Versíróknak szép rímeket.
Álmokat - tarkát, színeset.
Nemes, tiszta eszményeket,
Ugyanannyi reményeket.
Na, jöjjetek, bontsunk pezsgőt,,
Köszöntsük az újesztendőt!
Mint lyukas zsákból a lencse
Úgy hulljon rátok a szerencse!
Itt az Újév, új jót hozzon,
Régi jóktól meg ne fosszon.
Hogyha új jót nem is hozhat,
Vigye el a régi rosszat!
( Háromszéki rigmus )
Ez újév reggelén minden jót kívánok
Ahová csak nézel, nyíljanak virágok!
Még a hó felett is virág nyiladozzon,
Dalosmadár zengjen minden rózsabokron!
Minden szép, minden jó legyen mindig bőven,
Szálljon áldás rátok ebben az új évben!
Aurora Amelia Joplin: ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ
Kívánom mindenkinek,
Az újév hozzon hitet,
Örömet és békességet,
Szeretetet mindenkinek!
Hozzon olyan sok szépséget,
Mit a szív még nem élt meg,
Örömkönnyet, tengernyit,
Boldog perceket, ezernyit!
Kívánom, hogy szeressenek,
Soha el ne engedjenek,
Öleljenek egész évben,
A szívedben a szeretet zenéljen!
ADJON ISTEN MINDEN JÓT
Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Jobb üdőt, mint tavaly volt,
Ez új esztendőben;
Jó tavaszt, őszt, telet, nyárt,
Jó termést és jó vásárt
Ez új esztendőben;
Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Zsíros esőt, kövér hót,
Ez új esztendőben;
Bő aratást, szüretet,
Egészséget, jó kedvet
Ez új esztendőben!
Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Drága jó bort, olcsó sót
Ez új esztendőben;
Jó kenyeret, szalonnát
Tizenkét hónapon át
Ez új esztendőben!
Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Vegye el mind a nem jót,
Ez új esztendőben;
Mitől félünk, mentsen meg,
Amit várunk, legyen meg,
Ez új esztendőben!
Szlovákiai magyar népköltés
Aranyosi Ervin: NE FOGADKOZZ, NE IGÉRGESS!
Ne fogadkozz, ne ígérgess,
az új év csak egy lépcső!
Változtatni életeden,
hidd el, sosem késő!
Bármelyik nap megteheted,
indulhatsz új útra...
Arra figyelj, hogy a régit
ne járd újra, s újra!
Változtass a szokásokon,
amik nem működnek,
légy végre a teremtője
saját örömödnek!
Figyeld meg az érzéseid:
- Mi tesz boldogabbá?
Hová vezet rossz szokásod,
hogyan válhatsz rabbá?
Ne ígérgess, ne fogadkozz!
Tégy egy első lépést!
Kerüld el a lelked kínzó
összes megkísértést!
A járt utat akkor válaszd,
ha célod elérted,
s ne akkor, ha mások mondták, 
s újra megkísértett.
Ha ugyanazt járod végig,
ugyanaz a vége,
a léleknek a jó érzés
minden segítsége.
Érezd tehát jól magadat,
ez a földi dolgod,
arra vigyen minden utad,
ahol szíved boldog.
Ne ragadj le megszokásnál,
örömöd keressed!
Amit teszel, boldogan tedd,
szívedből szeressed!
Érzésekkel teremts szépet,
élhetőbb világot!
Örömöktől, sikerektől
utad legyen áldott!
Higgy magadban, Istenedben,
élvezd utad végig,
jó érzések emeljenek
fel a magas égig!
Ne fogadkozz, ne ígérgess,
hallgass a szívedre,
ott van régen az iránytű,
mely hat életedre!
Dugasz István: BOLDOG ÚJ ÉVET
Évek jönnek, évek mennek
Talán egyre sebesebbek.
Mindenkiben él egy álom,
Az életet szebbnek látom.
Azt kívánom a világon
Boldog legyen minden áron
Az az ember ki jót akar.
Ki a szépet úgy imádja,
Hogy azt mindig másban látja.
Lássa azt a jó pajtásban,
Lássa azt a legszebb lányban,
Lássa azt, hogy boldog lélek
Lakik minden jó emberben.
Jó az ember, ha lelke van,
Jó az ember, ha szíve van.
Nemcsak dobog, hanem érez,
Ha jót akar meg is kérdez.
Mi bántja a lelked, szíved
Részvételem legyen tied.
Embert látok mindenkiben
Neki adom lelkem, szívem.
Az ember az úgy született,
Mint a harmat és lehelet.
Legcsodásabb ő lehetett.
Mi nem volt benne szeretet,
Másik fele úgy született.
Benne méreg édes mézzel,
Nem fogható fel ez ésszel.
Kérdésem van, de nem mondom 
Szóval én ezt el nem rontom.
Meghagyom az utókornak
Hol emberek vágyakoznak
Csodát látni a másikban.
Ez a másik egy csoda lény
Ő a nő ki mindig szerény.
Nő az álmok legszebb vágya
Nincs, ember ki nem kívánja.
Nélküle nincs élet, remény
Minden ember mondja enyém.
Légy enyém, életem párja
Lelkem szívedet bezárja.
Örök napsugár az álom
Lelked szívembe bezárom.
Így repül az élet tova,
Vele együtt az évek sora.
Újévkor új álmok jönnek,
Lelkünkben gyújtanak tüzet
Ígérjük azt, hogy jók leszünk
Rosszat soha nem cselekszünk.
Földön éljünk minden áron,
Akkor is, ha száll az álom.
Álom viszi a világot
Előre, kedvesnek virágot.
Boldog újévet kívánok!
Farkas Árpád: ÚJ ÉV KÖSZÖNTŐ
Szép vagy, mint a fehér fenyő,
hótól tiszta, fátyolos,
szép menyasszony, újesztendő,
békét, békességet hozz.
Ne légy te arannyal zengő,
ezüst fénytől mámoros,
búvópatak, újesztendő,
békét, békességet hozz.
Bolyhos, szelíd bárányfelhő,
mint a búza, mint a rozs,
kenyerünkhöz, újesztendő,
békét, békességet hozz. ​
Jöjjön hozzánk el az erdő,
mikor hideg záporoz,
pásztortüzes újesztendő,
békét, békességet hozz.
Krumpliföldünk áldja eső,
fű se legyen árva, rossz,
a házunkba, újesztendő,
békét, békességet hozz.
Tisztaság légy és levegő,
áldott hó álmainkhoz,
légy a hazánk, újesztendő,
s békét, békességet hozz!
Ferenczes István: ÚJÉVKÖSZÖNTŐ
Szép vagy, mint a fehér fenyő,
hótól tiszta, fátyolos,
szép menyasszony, újesztendő,
békét, békességet hozz.
Ne légy te arannyal zengő,
ezüst fénytől mámoros,
búvópatak, újesztendő,
békét, békességet hozz.
Bolyhos, szelíd bárányfelhő,
mint a búza, mint a rozs,
kenyerünkhöz, újesztendő,
békét, békességet hozz. 
Jöjjön hozzánk el az erdő,
mikor hideg záporoz,
pásztortüzes újesztendő,
békét, békességet hozz.
Krumpliföldünk áldja eső,
fű se legyen árva, rossz,
a házunkba, újesztendő,
békét, békességet hozz.
Tisztaság légy és levegő,
áldott hó álmainkhoz,
légy a hazánk, újesztendő,
s békét, békességet hozz.
Horváth Piroska: EGY POHÁR ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ!
Új esztendő, szép új világ -
nyíljon ezer tarka virág,
hozzon az év boldogságot,
emberséget, biztonságot,
családoknak gyarapodást,
meghittséget, ragaszkodást,
örömöt és vidámságot,
igaz, tiszta barátságot,
jó szülőknek gyermekeket,
sportolóknak serlegeket,
otthonokban melegséget, 
nagyvilágba egyezséget,
békét, reményt, népességet,
szerelmesnek gyengédséget,
szomjazónak kristályvizet,
hitetlennek igaz hitet,
segítséget nyújtó kezet,
éhezőnek friss kenyeret!
Adjon Isten sok szép álmot,
BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!!!
Kányádi Sándor: CSENDES POHÁRKÖSZÖNTŐ ÚJÉV REGGELÉN
Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.
Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.
Szaporodjon ez az ország
Emberségbe', hitbe', kedvbe',
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk...
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke. -
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe'!
Lackfi János: ÚJÉVI KÉREGETŐ
Adjon az, kit kérve kérek,
Öreg évnél újabb évet,
Igazságot, hozzá érvet,
Sok örömöt, kevés mérget,
A szívekre vékony kérget,
Az almákba sovány férget,
Jusson és maradjon étek,
Felvágottból dupla réteg,
Elkerüljön vaskos vétek,
Ne károgjon varjú néktek,
Ne járjon rosszkedv felétek, 
Se finánc az adó végett,
Legyen szesz és vágy, mely éget,
Az öröm ne érjen véget,
Legyen kisbárány, mely béget,
Kívánok szép festett képet,
Égboltból mindig csak kéket,
Szövetből végtelen véget,
Bort, búzát és békességet,
Bölömbikát, banyát, béget,
Halom betűt, nem csak béket,
S még sok mást, mit én nem kérek...
​
Mentovics Éva: ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ
Szeretetben, egészségben
legyen részed egész évben.
Légy szerencsés, vidám, boldog,
felejtsd el a bút, és gondot.
Kezdődjön hát egy új élet:
legyen békés, boldog éved!
Osvát Erzsébet: ÚJESZTENDŐ!
Itt vagy, te bőkezű
ajándékozó!
Jöttödre lágyan,
halkan hull a hó.
Peregnek a percek,
órák és napok.
Te hozod nekünk
a nevető napot,
vidám hóvirágot,
lila ibolyát -
s újra hallhatjuk
a madarak dalát.
Tovább peregnek
a napok, a hetek.
Hozod a szünidőt,
a jó meleget. 
Mintha szárnyunk nőne
egész nyáron át -
te kínálsz kalandos,
titkos utazást.
Lassan lehullatják
levelük a fák.
Tárt kapuval vár ránk,
mint édesanyánk -
frissen, hívogatóan
újra iskolánk.
Szedelőzködsz lassan,
és már átadod
Tél fiadnak végül
stafétabotod.
Pagi: BÚÉK
Malac essen fejedre,
egér hulljon öledbe!
Jobb lábaddal keljél fel,
napod vígan teljék el!
Képeslapra nem volt időm,
hozzád mennék, de nincs cipőm,
szánkón csúsznék, ha hó esne,
de maradjunk csak e kis versbe`.
Pete László Miklós: ÚJ ESZTENDŐ, FRISS REMÉNYEK
Új esztendő, friss remények,
Ezer gyertya ég,
Könnyű, boldog évünk legyen,
Adja meg az Ég!
Ismét nevet vált az Idő,
Él a babona,
Legyen végre öröm, legyen
Igazi csoda.
Új évet ad most az Isten,
Új teret nekünk,
Ha újra reménykedhetünk,
Tovább élhetünk.
Új esztendő, a kedélyre
Új remény kerül,
Ami tavaly kudarcba fúlt,
Hátha sikerül.
Boldog újesztendőt
Minden igaz Hitnek,
A Békességet szerető
Igaz Embereknek!
Boldog újesztendőt 
Nemzetnek, Hazának,
A világon élő minden
Szerető Családnak!
Boldog újesztendőt
Valamennyi népnek,
Örömöt és boldogságot
Az Emberiségnek!
Jót hozzon az év azoknak,
Akik jót akarnak,
Adjon Isten boldogságot
Minden jó Magyarnak!
Új esztendő, friss remények,
Újjászületik az Élet.
Újévkor új lendülettel
Új munkába kezd az ember.
A tapasztalat ígéri:
Jó lesz, ha jó volt a régi.
A Reményből siker fakad,
Ha akad hozzá Akarat.
Szent remények, ideálok,
Csodaváró vágyak, álmok,
Boldog Újesztendőt
Kívánok!
Pósa Lajos: BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT!
Újra elszállt egy esztendő,
Mint az álom, sebesen...
Milyen lesz majd a jövendő?
Nem tudhatja senki sem.
Azt kívánom mindenkinek
Új esztendő hajnalán:
Az örömnek gyöngymadara
Szálljon be az ablakán.
Rakjon fészket a szívébe, 
Soha el ne szálljon...
Piros rózsát, rózsás kedvet
Vígan hangicsáljon.
Adjon Isten mindenkinek
Boldog új esztendőt!
Adjon Isten a magyarnak
Napfényes jövendőt!
In.: Az én Ujsagom, képes gyermeklap, 1911. január 1.
Szabó Edit: KÉMÉNYSEPRŐT LÁTOK...
Kéményseprőt látok,
szerencsét találok,
megfogom a gombomat,
elűzi a gondomat.
Háztetőre felmászott,
seprűjéből ellopok,
egy szál marad az enyém,
legyen ettől szerencsém.
Kormot seper kéményből, 
rossz szellem vele repül,
betegségek, rontás, szellem
nem marad a természetben.
Családbarát, jár a szája
derűt maga után hagyva,
munkájával életet ment,
utána tiszta lesz tűzhely.
Babonák, nem butaságok,
barátod Ő, reá vártok,
mulatságra számíthattok,
Boldog Új Évet kívánok!
Bőcs, 2017. december 30.
SZÉKELY ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ
Adjon Isten minden szépet,
Irigyeknek békességet,
Adjon Isten minden jót,
Hazug szájba igaz szót.
Hontalannak menedéket,
Éhezőknek eleséget,
Tollat író kezébe,
Pulyát asszony ölébe.
Legényeknek feleséget,
Szegényeknek nyereséget,
Áfonyát a havasra,
Pisztrángot a patakba.
Istenhitet a pogánynak,
Hű szeretőt a leánynak,
Szép időben jó vetést,
Szomorúknak feledést.
Sarkvidékre hideg telet,
Az árváknak jó kenyeret,
Fegyvereknek nyugalmat,
Szelíd szónak hatalmat.
Betegeknek egészséget,
Fuldoklóknak reménységet,
Vitorlának jó szelet,
Napfényből is öleget.
Jó lövést az ordasokra,
Nyíló ajtót vaskapukra,
Vándoroknak fogadót
Isten adjon minden jót!
Szuhanics Albert: ÉVKÖSZÖNTŐ
Elment az aggastyán csoszogó léptekkel,
behúzván az ajtót, elköszönt még egyszer.
Léptei nyomára feledés pora száll,
s múltunk őrangyala ködpermetet szitál.
Vigadjunk, újszülött évünk már fel is sírt!
Ő hozhat számunkra vigaszt és elixírt.
Terveket készített mielőtt érkezett,
nem tűr gonosz párkát, ingatag végzetet!
Bájos az új évünk, gyönyörű kisgyerek,
gőgicsél, rád nevet. Mit akar? Értheted!
Két szeme úgy ragyog, egyik Hold másik Nap, 
pilláin terelget csillagfény-álmokat.
Őbenne van a tér, s a teremtő idő,
az év összes napja, az alkotó erő.
Testvéred, társad ő, fogadd szeretettel,
s szívében jobb jövőt remélhet az ember!
Köszöntünk mi újat, búcsúztatunk régit,
elválás sóhaja felsajog az égig.
Üdvözlünk Új évünk, benned van bizalmunk,
hitünk, s a céljaink... minden mit akartunk.
Várnai Zseni: BOLDOG ÚJ ÉVET!
Álmodtál egy boldog évről
Reménykedtél, igaz szívből.
A remény mára tovaszállt,
Az álmod is már messze járt,
de vár az Újév ismét téged,
Reményt hoz és büszkeséget.
Vágyat ébreszt, s újra éltet,
Boldogabbá tehet téged.
Életed, még meseszép lehet
Boldog Újévet kívánok neked!
Te Új Világ, jóra törekvő,
bár te lennél az a régvárt,
békét hozó, csodás esztendő,
mely az Idők méhében érik
talán már évmilliók óta...
s most a mi Századunk tüzében,
most válik nagy...; igaz valóra...,
Boldog új évet, emberek!
Mit is kívánhatnék Neked az új évre:
Kívánok örömet, derűt, boldogságot.
Otthonodba békét, kertedbe virágot...
Fejed fölé napot, csillag-tengereket.
Köréd tiszta szívű, igaz embereket..!
Lábad alá utat, biztosan járhatót....
Szívedbe éneket, magasba szárnyalót .....
Ajkad köré mosolyt, lélekmelengetőt
Múltat, jelent, jövőt, - egyként szerethetőt....
...Szemedbe sugaras szivárvány fényeket.
Melyek megláttatják a rejtett lényeget....
Újult erőt adó, örömteli perceket
Kívánok egy áldott- éltető életet...
Zelenka Brigitta: ÚJ ÉVI KÍVÁNSÁG
Jókedvet és békét hozzon,
áldást kenyéren és boron,
gyermekkacajt minden házba,
férfiembert lánnyal párba,
telt templomot harangszóra,
az iskola intsen jóra,
meleg otthont mindenkinek,
bő forrásból tiszta vizet,
derűs napot, könnyű álmot,
magyar földön biztonságot,
nyár-aranyat, telet, keményt,
hozzon az év hitet, reményt!
Nagyon Boldog - magyar vágyakat, reményeket beváltó! - békét, nyugalmat, megértést és egymás iránti tiszteletet, egészséget, békességet, szeretetet, derűt és bőséget hozó Új Esztendőt kívánok!
KÍVÁNOM, HOGY AZ ÚJ ÉVBEN NAPONTA MOLESZTÁLJON A SZERENCSE,
AZ EGÉSZSÉG VEGYEN ÜLDÖZŐBE, MENJEN AZ AGYADRA A GAZDAGSÁG,
S NE HAGYJON NYUGTON A BOLDOGSÁG!
Virradjon rád szép nap,
köszöntsön rád jó év.
Kedves hajlékodba,
költözzön a jólét.
Szívedbe szeretet,
lelkedbe nyugalom,
Légy boldog
A következő 365 napon!
Örömöd sok legyen,
bánatod semmi,
Segítsen az Isten
boldognak lenni.
Légy mindig vidám,
örülj minden percnek,
Ezt kívánom NEKED
erre az Új évre!
Csondor Kata: Fényből szőtt új világ
Link
BUÉK - 2024
/ Zene: Andre Rieu - Carneval De Venis G./
Link ez marad
Boldog Új Évet Magyarország - Liszt Ferenc: Magyar Rapszódia
Link
Boldog Új Évet - 2024. /Happy New Year!/ 
/Ezzel a videóval kívánok Boldog Új Évet / Happy New Year! Glückliches Neues Jahr! - C novum gоdom! /fonetikus ejtés/ - Feliz Ano Nuevo!/ minden kedves barátomnak és látogatómnak. A világ bármely részén élsz és bárki vagy szeretném, hogy légy egy kicsit boldogabb! Kívánj igazabb ünnepet, kívánj igazabb életet, ahogyan én Neked! A lelkedbe boldogság, a szívedbe béke, ezt kívánom Neked az Új Esztendőre!
Az öröm lábujjhegyen jár. Alig vesszük észre, ha belép szívünkbe. Szívesen ott lakik, ha nem űzzük el erőszakkal. Az öröm kisimogatja szomorú álmaink görcseit. Letörli arcunkról a könnyeket. Összeköti hétköznapjainkat legszebb álmainkkal. Váljanak valóra az álmok 2024 évben!
Zene: Liszt - Hungarian Rhapsody No.2 * Cologne New Philharmonic Orchestra. /The video was uploaded only for entertainment and language learning purposes and no money was earned from it! This video is not commercial./
Áldást Adjon az Úr kenyeret sokat asztalodra, hozzon neked meleget, hitet a házadba, éltessen, hogy élni tudj, veszni sose hagyjon, öltöztetve szívedet vendéged maradjon. Adjon az Úr égi fényt, reményt a lelkedbe, szeretettel öleljen reggel, délben, este. Ott legyen ha elesel, ébresszen, hogy felkelj, tüze vigyen utadon mindörökké. Ámen."
/ Mezei Marianna /
Link
Boldog Új Évet - 2024 - Happy New Year - Johann Strauss .
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Karácsony - Újév |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-12-31 12:15:57, vasárnap
|
| |
| |
ÓÉV BÚCSÚZTATÓ - 2023
5... 4... 3... 2... 1... B Ú É K!
Néhány óra múlva pukkannak a pezsgők, és száll a konfetti. Minden ember az új évet köszönti, és búcsúztatja az előzőt. Nehéz elköszönni számomra ettől az évtől is, hisz sok jó dolog történt, és megannyi rossz is, mikből lehet/lehetne tanulni. Vaj' mi várhat ránk 2024-ben. Vannak, akik a jobbat várják és vannak, akik kevésbé optimisták. Bárhogy is legyen, alázattal s tisztelettel búcsúztassuk az Ó ÉV-et, kívánjunk együtt egy nagyon boldogságos ÚJ ÉV-et!
Arany János: ÉV UTOLJÁN
Kifelé az évnek a szekere rúdja,
Pályáját a nap is csak robotban futja,
Csak azért jő fel, hogy a gondját kivesse,
Ahol a reggel van, ott a dél, az este.
Mehetsz, mehetsz jó év! amit hoztál, vidd el,
Megelégedtem már sovány böjteiddel;
Egy szó nem sok, azzal sem marasztlak téged:
Kivánok jó utat s jó egészséget. -
Mi örömet adtál? Mi emléket hagytál?
Annyit se nekem, mint a tavalyi naptár,
Mely hiába mondja; hogy: "csütörtök, péntek",
Ha egyszer ledobtam, belé sem tekintek.
Menj! hadd tudjalak a többi után sorba,
Legalább nem esett életemen csorba:
A kopár sivatag, hol nem látni zöldet,
Legalább nem hagyja lyukasan a földet.
Aranyosi Ervin: ELMÚLIK AZ ÓÉV
Az Óév már menni készül,
pár élménnyel kiegészül,
aztán veszi a kalapját,
s áttáncolja végső napját.
Tavaly Őt is nagyon vártuk,
szívünk-lelkünket kitártuk,
reménykedtünk, hittünk benne,
bárcsak csodás évünk lenne...
Az év elmúlt, hagyjuk hátra,
öregebb már, aki várta,
de a remény éljen bennünk,
előre kell lépnünk, mennünk!
Engedjük el, hát hadd menjen,
itt a vége, vígan teljen!
Adja át a helyét másnak,
végre jobbat, szebbet lássak!
Jöjjön új év, teljen szebben,
szeretettel a szívekben!
Hozzon sikert, gazdagságot,
formálja át a világot.
Hozzon kedvet, egészséget,
jó szívekbe melegséget,
teljesítsen minden álmot!
Boldog Új Évet Kívánok!
Aranyosi Ervin: SZILVESZTERKOR
Engedjük el ezt az évet,hozott rosszat, hozott szépet.
Az újat kezdjük tiszta lappal,legyél boldog éjjel-nappal.
Kísérjenek szép emlékek,amik szíved mélyén élnek.
A jövőtől újat várok,boldog új évet kívánok.
Bera Irén: SZILVESZTER ESTE
Malac a sütőbe,
pezsgő a hűtőbe.
Pohár az asztalra.
Virsli a lábasba.
A gázláng lobbanjon. 
Petárda durranjon,
a pezsgő pukkanjon,
gyöngyös hab buggyanjon.
A pohár koccanjon,
jókedv el ne hagyjon!
BÚCSÚ AZ Ó ÉVTŐL...
Az évnek a vége felé,
ezt a pár sort megírtam.
Nem volt könnyű ez az év sem,
de valahogy kibírtam.
Részesültem sok bánatban,
öröm rendre kikerült.
Immár itt az óév vége,
lám túléltem, sikerült!
Nem vésem bánatom kőbe,
bízni kell egy szebb jövőbe'.
Mit kívánhatnék szépet?
EGY BOLDOGABB ÚJ ÉVET!
Dandé Katalin: SZILVESZTERI KÖSZÖNTŐ
Ami mögöttünk van, ha nehéz is, vége.
Tegyük most a gondot, bosszúságot félre!
Búcsúztassuk méltón az öreg Óévet,
s bizakodva várjunk Új esztendő, téged!
Hozz az embereknek boldogságot, békét!
Varázsold szemükbe öröm tiszta fényét!
Hitük sose fogyjon, szívük ne csüggedjen!
Asztalukon étel, s ital mindig legyen! 
Pénzt adj a szegénynek, erőt, csüggedőnek!
Reményt nyújts, ha néha nehéz napok jőnek!
Feledjük a rosszat, őrizzük a szépet!
kívánjunk egymásnak boldogabb Új évet!
Eldöcögött már az ó-év szekere,
Ez a szekér sok-sok gonddal volt tele.
Pusztuljon hát nyikorogva-zörögve,
Búját-baját felejtsük el örökre.
Asztalunkon mindig legyen friss kenyér,
Jó anyámnak mosoly legyen két szemén.
S a Jó Isten, kit félünk és imádunk,
Áldja meg két szent kezével családunk.
Ismét egy esztendő hanyatlik a sírba,
nézhetünk utána nevetve, vagy sírva.
Sokan bár örömmel búcsúznak el tőle,
azt várják, hogy különb lesz a követője.
Itt állok magam is,azt óhajtom éppen,
jobb időket érjünk, mint az elmúlt évben! 
A mezőkön áldást, a hazában békét,
az emberek szívében boldog egyetértést.
Ezért fohászkodunk, ezért ver a szívünk,
adjon az Úr Boldog Új Esztendőt nekünk!
Sonkolyné Krysztin: B Ú É K!
Hamarosan vége ennek az évnek,
remélem szebb lesz jövőre az élet!
Eltelt 365 nap és sok-sok óra,
ma senki nem térhet nyugovóra.
Hiszen búcsúztatni kell ezt az évet,
az emberek torkából felcsendül az ének.
Durrannak a pezsgők, és itt van éjfél,
pár perc és az új esztendőbe léptél.
Szerpentin szalag díszíti a házat,
a finom ételek megtöltik a tálat.
Pontosan éjfélkor egy nagyot kiáltok.
Mindenkinek Boldog Újévet Kívánok!!!
Kányádi Sándor: BALLAG MÁR
Ballag már az esztendő
vissza-visszanézve,
nyomában az öccse jő,
vígan fütyörészve.
Beéri az öreget
s válláról a terhet 
legényesen leveszi,
pedig még csak gyermek.
Lépegetnek szótlanul
S mikor éjfél eljő
férfiasan kezet fog
Múlttal a Jövendő.
Közeleg az éjfél, ismét eltelt egy év ,
szívünkben feléled egy-egy régi emlék.
Felidézzük az elmúlt szép pillanatokat,
a tovaszállt, meg nem élt, tűnő álmokat.
Titokban reméljük, boldog évek várnak,
nem lesz benne többé szomorúság, bánat.
Köszöntsük hát együtt a következő évet,
Kívánjuk hogy álmunk, sose érjen véget.
Ehhez kívánok nektek nagyon Boldog Évet!
M. Laurens: ÓÉV BÚCSÚZTATÓ
Sántikál az Óév,
az utolsókat rúgja,
vén már szegény,
mint az országok útja.
Batyuját felkapva,
görnyedve cipelve,
megáll az útján,
egy utolsó percre.
Várja már a váltást,
az Újév pelenkását,
azt, ki most születik: 
a szakasztott mását.
S eljő majd az éjfél,
felsír az újdonsült,
Ó-papi megnyugszik,
Ó-mami ismét szült.
S kezdődik minden
újra, megint elölről,
majd a friss Újév is,
végül mindent felőröl.
Múlik a nap, múlik az év,
ami rossz volt elmúlt már rég.
Holnap egy Új Évre ébredsz,
ehhez kívánok Neked nagyon sok szépet!
B.U.É.K!
Pósa Lajos: BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT!
Újra elszállt egy esztendő,
Mint az álom, sebesen...
Milyen lesz majd a jövendő?
Nem tudhatja senki sem.
Azt kívánom mindenkinek
Új esztendő hajnalán:
Az örömnek gyöngymadara
Szálljon be az ablakán.
Rakjon fészket a szívébe,
Soha el ne szálljon...
Piros rózsát, rózsás kedvet
Vígan hangicsáljon.
Adjon Isten mindenkinek
Boldog új esztendőt!
Adjon Isten a magyarnak
Napfényes jövendőt!
'
Szilveszter az év utolja,
itt az óév búcsúzója.
Ez a nap a vígságszerző,
holnap vár egy új esztendő.
Vígan tülköl minden duda,
retteg tőle minden kutya.
Pufog, pattog a petárda,
szikrát vet a betonjárda. 
Otthon semmi sincs a helyén,
maskara van apa fején.
Konfettik és szerpentinek,
jut és marad mindenkinek.
Itt az éjfél, harangoznak,
magyar -himnusz-hangok szólnak.
Jön az óév búcsúcsókja,
,,Új-év! Új-Év!" - üt az óra.
Tompa Mihály: BÚCSÚ AZ Ó ÉVTŐL
Hogy már egyszer valahára
Neked is végbucsút mondunk!
Elmehetsz Isten hirével,
Nincs egymással semmi dolgunk!
Sok csinyt tettél, szökve mégy el,
Meg sem várva a viradtát,
Csak condráid hagyva rajtunk:
Emléked, - s az ócska naptárt.
A tavasz szép volt te benned:
Felszökkent a bunda ára;
A rózsának ajka éjjel
Ráfagyott a violára;
Annyi volt a sánta gólya,
Ki elhullt a sima jégen!
A sirásó- meg a papnak
Nem volt annyi pénze régen.
Nyárban, a harmat hiányát
Dérrel pótlá Árva, Zólyom;
Mózes nélkül, száraz lábbal
Jártunk tengeren, folyókon;
Kiment az eső divatból,
S fútt a szél két hétig néha,
Igaz, nem lett búza s áldás:
De lett üszög és - poéta.
A gyümölcs-szedés bajától,
Őszre megmentett a hernyó;
A regényes cserebogár
Ette azt is, ami nem jó;
Vig szüret volt, kádra szürtük.
Annyi volt a drága lőre, -
Hej csak téged, aki adtad,
Tarthatnálak jól belőle!
S az év végre megbolondult,
Vénségére lett szerelmes:
Hó s fagy kellett volna, s a tél
Vala nyájas engedelmes. 
Az elkinzott földnek akkor
Hozott nyíló szép virágot; -
Rámosolyghatsz az emberre,
Ha elébb jól pofon vágod!
És a bölcsre rossz idő járt,
Ott veszett a könyv a polcon,
Ritkán jött egy jámbor lélek,
Kinek egyet oda sózzon;
Folt hátán folt a kabátja,
De ő azért elél hóttig;
Hirrel gyujt be a kályhába,
S dicsőséggel takaródzik.
A bolondot a szerencse
Elfogadta gyámfiának;
Szemérmesnek szeme koppant,
A henyének szakja támadt.
S hány szegénynek a fejét nem
Törte bé a szent igazság!
Megengedvén, hogy ha tetszik,
Tűröm-fűvel borogassák.
S mint a gyermek süvegével
Üldöz és fog tarka lepkét:
Sok embernél, a reményre
Történt a vadászat ekkép, -
S a fogottat elbocsátá,
Más után mohón szaladva...
S annyi haszna van belőle:
Hogy rongyos lett a kalapja.
No de semmi! itt az új év,
Jobb lesz tán ez? Majd megválik!
Nincs mit válogatni bennök,
Egyik olyan, mint a másik:
Új nevével hoz fejünkre
Régi küzdést, régi gondot;
S kiknek mindig, minden jól van:
Azok a bölcsek s bolondok!
Köszönjük az Óévnek:
- A zsákutcákat, mert megláttuk, hogy nem vezet sehova.
- A tévedéseket, mert tapasztalatokkal gazdagított bennünket.
- A felhőket, melyek mögött mindig ott ragyogott a nap.
- A sötét éjszakákat, mert gyönyörű hajnalok követték.
- Az ismerős és ismeretlen mosolyokat, melyek bearanyozták a napjainkat.
- A segítségeket, melyek könnyebbé tették lépteinket.
- A gátakat, melyek megmutatták, minden lehetséges hittel és bizalommal.
- A könnyeket, mert volt bátorságunk sírni.
- A boldogságot, mert volt bátorságunk a boldogsághoz.
- A barátainkat, az ismerőseinket, akikkel gyönyörű a létezés.
- Az ellenségeinket, akik megmutatták, micsoda a barátság.
- Köszönjük minden percét, minden pillanatát, mert gazdagabbak lettünk:emberségben, megértésben, szeretetben.
Cserháti Zsuzsa - KÜLÖNÖS SZILVESZTER
Link
ABBA - Happy New Year
Link
40 éve így mulattunk szilveszterkor 1. rész
Link
Boldog Új Évet! 2024 Happy New Year!
Link
Happy New Year 2024 videó
Link
Az év utolsó napján, megköszönve minden kedves Látogatómnak egész éves látogatását, a közel 1 milliós / ~989.202 fő / éves nézettséget,
nagyon Boldog - magyar vágyakat, reményeket beváltó - Új Esztendőt, nagyon jó egészséget, és nagyon sok szép "Blogos élményt" kívánok tisztelettel és sok-sok szeretettel!
Nagyon Boldog, békét, nyugalmat, megértést, egymás iránti tiszteletet, egészséget, békességet, szeretetet, derűt és bőséget hozó Új Esztendőt kívánok MINDENKINEK!
Bízom benne, hogy 2024-ben is sok örömteli percet tudunk még egymásnak szerezni!
B U É K 2 0 2 4 !
KÖSZÖNÖM. HOGY BENÉZTÉL HOZZÁM! GYERE MÁSKOR IS!
2024-BEN IS SZERETETTEL VISSZAVÁRLAK!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Karácsony - Újév |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-12-24 13:15:11, vasárnap
|
| |
| |
. . . . 
BÉKÉS BOLDOG KARÁCSONYT! 
Szeretet ünnepe,
Ragyogó karácsony,
Nincs nálad áldottabb
Ünnep a világon!
Míg örömláng gyúl ki
Zöld fenyőid árnyán:
Ringatózik lelkünk
Boldog béke szárnyán.
Endrődi Sándor
Kedves Ismerőseim, Barátaim és Látogatóim!
Sok szeretettel köszöntelek Benneteket Karácsonyi oldalamon.
Minden kedves Barátomnak, Rokonaimnak és Ismerőseimnek, és azoknak, akik ide belátogatnak hozzám
SZÍVEM SZERETETÉVEL kívánok BÉKÉS ÉS BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET!
BÁRHOL LEGYENEK A VILÁGON - HATÁRON INNEN, VAGY HATÁRON TÚL!
Boldog Karácsonyt!
A karácsony a szeretet ünnepe,
Nem pedig az ajándékok rejtelme,
Elcsorbult ünnep, egy túlhajszolt világ,
A szeretetet nem ismerik már.
Ezen a napon nem lehet bepótolni az évet,
Ha eddig nem igyekeztél véged!
Szeretetet ajándékkal megvenni nem lehet,
Igyekezz, hogy visszaállítsd az Ünnepet!
Csillag száll az esti égen,
Utat mutat sötét éjben. 
A szeretet ma újra éled,
Halkan szól most minden ének.
Körül ölel, mint egy bársony,
Legyen boldog a karácsony!
A hó alatt alszanak a házak,
Az egész világ csupa varázslat.
S mint valami tündérálom
Jön el hozzánk a Szent Karácsony."
SZERETETBEN
Karácsony éjjelén,
eltűnik a bánat.
Ragyognak a szívek,
még akkor is, ha fájnak.
Most kis Jézus születik,
jót hoz nekünk, szépet.
Még tanuljuk a mosolyt,
és az emberséget.
Nevess csak, mosolyogj,
ez maga az élet! 
Ajándékot osztunk,
jó szívvel egymásnak.
Ha rosszat tettél is,
tudom hogy megbántad.
Gyertyafény vezessen,
s öröm lesz az élet,
Nem csak a karácsony.
minden napunk szép lesz.
Ady Endre: KARÁCSONY
I.
Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumban
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.
A templomba
Hosszú sorba'
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.
II.
Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből 
- Úgy mint régen -
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.
De jó volna, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.
III.
Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget.
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra.
Ady Endre: Karácsony - Előadja Szabó Gyula
Link
Dsida Jenő: ITT VAN A SZÉP KARÁCSONY
Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi fínom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?
Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született. 
Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhitat
minden szívet átitat.
Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.
Tiszta öröm tüze átég
a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!
1929
Dsida Jenő: Itt van a szép karácsony
Link
A SZERETET ORSZÁGA 
Európa egyik legkisebb és mondjuk ki büszkén egyik legszebb országa vagyunk. Ebben a kis országban olyan emberek élnek, akiket magyaroknak hív a világ, az idelátogatók szeretik a borainkat, az ételeinket, a zenénket, a nyelvünket ugyan nem értik, de a mosolyunkból érzik a lelkünket. Ez a szép és gyönyörű kis ország nem egy idilli hely mostanában: politikai zűrzavar, szegénység?, munkanélküliség?, tanácstalanság és még sok "ség" vagy "ság". Béke van - látszólag, de kevés a szeretet, sok az ármány, a gyűlölet és sok az egymásra mutogatás, mocskolódás, egymást hibáztatás. Mintha nem tudnánk megbeszélni, mintha nem egy nyelven beszélnénk. Milyen jó is lenne, ha ez megváltozna
- talán akkor könnyebb lenne életünk: így együtt. 
Azt mondják egy kis házban könnyű rendet tartani. És miért nem tudjuk ugyan ezt megtenni a Mi kis Országunkban? Szeretném hinni, hogy karácsonykor mindenki lelkébe béke és szeretet költözik és ott is marad örökké.
"Igazságosabb világot, több békességet és derűsebb életet kívánok Mindenkinek!"
Kovács Nóri - Magyarnak Lenni
Link
Merry Christmas 2018 Dance Cover - Crazy Frog - Last Christmas
Link
Benkő Gabriella: KARÁCSONY
Ahol annyi a szomorú
És az elrontott élet,
Ahol annyi a háború,
És a hamis ítélet.
Ahol az irigység tombol,
És a pénz a hatalom,
Ahol a háború rombol,
Pusztul élet és vagyon.
Ahol a szellem, a tudás,
Egy eltévedt mozgalom
Ahol a jutalom busás,
Ha hazug vagy és barom.
Ott kell a szeretet napja, 
jobban, mint akármi más,
Ott kell, hogy az ember kapja
Lélekben a gyógyulást.
A karácsony összefogja
a sok széthulló kezet.
A karácsony visszahozza
Az eltévedt lelkeket.
Legyen ez az ünnep nekünk
A szeretet virága.
A karácsony legyen lelkünk
Felébresztő harangja.
Ahogy a harang megszólal
Szent karácsony hajnalán,
Úgy szökjön fel a mély sóhaj
A családok asztalán
Csengjen össze az emberek
Karácsonyi fohásza,
Hozzon reményt, szeretetet
és békét a világra.
Szabó Kata: ELTESZEM A KARÁCSONYT
Elteszem a Karácsonyt,
elteszem egy évre,
elrejtem emlékét
a szívem mélyére.
Bármi rossz is történjen
a következő évben,
előveszem, gyönyörködöm
majd ebben a képben.
Elteszem a Karácsonyt
minden szépségével,
így megküzdök a világ
összes rémségével.
Jusson a szeretetből 
minden egyes napra,
mindenkinek, mindenkor,
ne csak Karácsonyra.
Eltettem a melegét,
elzártam jó mélyre,
melegítse a lelkem,
majd a fagyos télen.
Megőrzöm, vigyázom,
az ünnep szellemét,
szétosztom ha kell,
mint szívem szeretetét.
Tóth Gabi - Mennyből az angyal
Link
Mariah Carey - All I Want for Christmas Is You
Link
Szandi - Bogdán Blanka: Silent Night
Link
Cseh Tamás énekel - Fel nagy örömre! (Gárdonyi Géza dala)
Link
Boldog Karácsonyt!
Link
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kívánok Mindenkinek, amely:
"új jót hozzon, régi jóktól meg ne fosszon, de ha az új jót nem is hozhat, vigye el a régi rosszat"!
KÖSZÖNÖM, HOGY BENÉZTÉL HOZZÁM! GYERE MÁSKOR IS!
2024 - BEN is SZERETETTEL VISSZAVÁRLAK!
Áldott, békés karácsonyt, Magyarország!
Link
Boldog Karácsonyt Magyarország!
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Karácsony - Újév |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-12-21 21:30:33, csütörtök
|
| |
| |
ADVENTI ÉS KARÁCSONYI TÖRTÉNETEK 
AZ AJTÓ
Egyszer valaki régen látott ismerősétől kapott táviratot. A távirat szövege csupán egyetlen mondat volt: ,,Holnap a kora délutáni órákban átutazom a falun és szeretnélek meglátogatni." Miután elolvasta a rövid értesítést, nagyon izgatott lett. Rögtön elsietett a boltba és bevásárolt, hogy legyen mivel megkínálnia a kedves vendéget. Másnap aztán kora reggel felkelt és nekilátott a takarításnak. Alaposan felforgatta az egész házat.
Mikor mindennel elkészült, leült egy kényelmes fotelbe és várt. Arra gondolt, milyen jó lesz találkozni a régi baráttal, mennyi mondanivalójuk lesz egymásnak... Közben elaludt. Az idő gyorsan elszaladt. Az ígért időpontban megérkezett az ismerős.
Egy aprócska, ám nagyon lényeges dologról megfeledkezett emberünk: nem nyitotta ki a kaput. A kapu sajnos kulcsra zárva maradt, csengő pedig nem volt. A vendég egy darabig még ott toporgott a kapu előtt. Így gondolkodott:
,,Milyen furcsa, pedig táviratot is küldtem, hogy mikor érkezem. Bizonyosan el kellett váratlanul utaznia. Nagyon sajnálom." Azzal megfordult és továbbment.
Az ember pedig csak várt és várt. Késő délutánra járt már az idő, amikor végre kijött a lakásból. Ekkor vette észre, hogy a kapu zárva maradt. Amikor kinyitotta, a friss hóban meglátta a lábnyomokat.
,,Hát itt volt - sóhajtott fel keserűen - ó, én balga, pedig mennyire készültem, s a leglényegesebbről mégis megfeledkeztem: elfelejtettem kinyitni a kaput..."
***
Advent során mindannyian készülünk, ám a leglényegesebb dologról nekünk sem szabad megfeledkeznünk. Ha már kitakarítottuk a lakást, megvásároltuk az ajándékokat, rendet tettünk a lelkünkben, törekedtünk a jóra - következik a legfontosabb feladat: kinyitni szívünk ajtaját, hogy szenteste, mikor majd a Kisded Jézus hozzánk is elindul, ne kelljen a küszöbről visszafordulnia.
ADVENTI TÖRTÉNET: PAPPY ÉS A CSENGETTYŰ
Pappy kedves öregember volt, akire nagyon jó volt ránézni. Mindig gondosan megfésült haja nem is lehetett volna fehérebb. Szépen tudott fütyülni, s minden nap boldogan fütyörészve tisztogatta, törölgette a zálogboltját. Az ügyfelei többnyire visszajöttek zálogba adott holmijukért, és Pappy alig keresett az üzleten. Nem bánta, számára a bolt inkább kellemes időtöltés volt, mint megélhetési forrás.
Egyik nap, miközben újonnan összerakott lámpását fényesítgette, megszólalt a bejárat fölötti csengettyű. Ez a különösen szép hangú csengő évszázadok óta a családjáé volt. Nagyon a szívéhez nőtt, és szívesen osztotta meg csilingelését bárkivel, aki belépett a boltjába.
Először észre sem vette a vendéget. A kislány selymes fényű hajjal borított fejebúbja alig érte el a pult szélét.
- Miben segíthetek, kis hölgyem? - szólalt meg Pappy kedvesen.
- Jó napot, uram. - A kislány szinte suttogva beszélt. - Szeretnék venni egy ajándékot - mondta félénken.
- Lássuk csak,- szólt Pappy, - kinek lesz az ajándék?
- Nagyapámnak. De nem tudom, mit vehetnék.
Pappy megpróbált ötleteket adni.
- Ezt a zsebórát? Jó állapotban van, én magam állítottam be, büszkélkedett.
A kislány nem felelt. Odament az ajtóhoz, és megfogta. Óvatosan mozdított rajta, hogy megszólaljon a csengettyű. Pappy arcán szomorúság suhant át, ahogy meglátta a kislány felragyogó mosolyát.
- Ez éppen jó lesz, - repesett a gyermek. - Anya mondta, hogy nagyapa szereti a zenét.
Pappy elkomorodott. Nem akarta megbántani a kislányt, igyekezett a legkedvesebb hangján mondani:
- Sajnálom, kisasszonykám. A csengettyű nem eladó.
Igyekezetében, hogy megértesse magát, Pappy elmesélte a kislánynak a csengettyű történetét, azt, hogy milyen régóta van már a család birtokában, s hogy ezért nem válhat meg tőle.
A kislány felnézett rá, s egy nagy könnycseppel a szemében ennyit mondott:
- Azt hiszem, értem. Mindenesetre köszönöm.
Hirtelen Pappynak az a gondolata támadt, hogy a család többi tagja már mind itt hagyta a földi létet. Egy tőle eltávolodott lánya él még messze valahol, akit már több mint tíz éve nem látott. Miért is ne? Miért ne adja oda a csengettyűt valakinek, aki örömöt akar szerezni vele.
- Várjon csak kis hölgyem, - szólalt meg épp, mikor a kislány ki akart lépni az ajtón, s megszólalt a csengettyű. - Mégiscsak eladom a csengőt.
A kicsi lány tapsolni kezdett.
- Ó, nagyon köszönöm, uram. Nagyapa olyan boldog lesz!
Este, mialatt készült bezárni a boltot, Pappy a csengettyűre gondolt. Azt már eldöntötte, hogy nem tesz fel újat az ajtóra. Pappynak úgy rémlett, hogy hallja a csengettyűt. Odafordult az ajtóhoz, és lám, ott állt a kislány. Boldogan rázta a csengőt, és kedves mosoly ült az arcán. Pappy nem értette a dolgot, odalépett hozzá.
- Mi történt kis hölgyem? Meggondolta magát?
- Nem, - mosolygott a kislány. - Anya azt mondta, hogy öné az ajándék.
Mielőtt Pappy megszólalhatott volna, a kislány félreállt az útból, és belépett a boltba az édesanyja. Könnyes szemmel mondta:
- Szia, apa.
..
AMIKOR A REMÉNY A LEGJOBB GYÓGYSZER 
Karácsonyi történet a reményről, amelyet egy hivatásos télapó személyesít és hoz meg, miután meglátogatja a leukémiában szenvedő halálos beteg kislányt.
Az Amerikai Egyesült Államokban található Wisconsinban élő Mark R. Leonard hosszú évekig dolgozott hivatásos Télapóként. A bevásárlóközpontban gyerekek tucatjai álltak sorba, hogy találkozzanak vele, közöttük egyik évben egy kisfiú, aki egy fényképet szorongatva várta, hogy végre kettesben lehessen a Télapóval. Amint beszédbe elegyedtek, a kisfiú szomorúan mesélte, hogy a fényképen a testvére, Sarah látható, aki nagyon szeretett volna találkozni a Télapóval, csakhogy súlyos beteg, és jelenleg kórházban fekszik, így nem tudta elkísérni őket.
A kisfiú a nagymamájával érkezett, akitől Mark megtudta, Sarah súlyos leukémiában szenved, és szinte biztos, hogy már az ünnepeket sem éri meg. Nem kérnek hát mást, csupán annyit, hogy látogassa meg őt a kórházban, hogy, ha utoljára is, Sarah legalább egyszer találkozhasson a Télapóval.
Mark sosem vállalt korábban hasonló feladatot, ezúttal azonban, látva a nagymama szemében a könnyeket és a kisfiú szomorú arcocskáját, valamint kezében a kis fényképet, kivételt tett. Még aznap délután felkereste a kórházat, ahol Sarah feküdt. A kislányt az ágyában találta, sápadtan és legyengülve.
Sarah észre sem vette Markot, csak akkor figyelt fel rá, amikor Mark könnyekkel a szemében, vidám arckifejezést erőltetve köszöntötte a Télapó jól megszokott köszönésével.
A Télapó és Sarah órákig beszélgettek kettesben a szobában, kéz a kézben, majd mielőtt Mark távozott volna, megígérte Sarah-nak: megkéri az angyalokat, hogy vigyázzanak rá.
Miután Mark távozott a kórházból, nem hallott többet a kislányról - egészen a következő év karácsonyáig, amikor is a bevásárlóközpontban a gyerekek között egyszer csak feltűnt egy szőke, erős, vidám kislány, hatalmas mosollyal az arcán. Sarah volt az, makkegészségesen, akin nyoma sem volt annak, hogy valaha a halállal kellett küzdenie.
Eliza Beth: KARÁCSONYI DALLAM
Egy téli éjszakán lágy dallam született. Először csak halvány foszlányként motoszkált a zeneszerző fejében, majd egyre inkább felerősödött. Nem hagyta nyugodni a gazdáját, minduntalan odatolakodott a tudatába. Megzavarta az álmát, próbálta felébreszteni, ám Leoni hasra fordult és aludt tovább. Ekkor megjelent előtte teljes pompájában a dallam. Nagyzenekari kíséretet is varázsolt magának, szívet-lelket gyönyörködtető muzsikát lopott Leoni fülébe. Addig-addig duruzsolt neki, míg álmában dúdolni kezdte a dallamot.
Erre aztán már Leoni is felébredt. Annyira az álom hatása alatt állt, hogy hirtelen nem is tudta, hol van. Kótyagosan dúdolászta a finom zengésű dallamot. Amikor rájött, mit tesz, gyorsan leült az íróasztalához, és lekottázta a fejében született dalt. Fogta a gitárját, és rögtön eljátszotta. Nem volt elégedett. Megírta hát a kísérőzenét is, dobokkal, hegedűvel, furulyával. Aztán a furulyát mégis lecserélte szaxofonra, írt még egy basszusgitár-szólamot. Talán most jó lesz - tette félre.
Délután megérkeztek a zenekar tagjai, Leoni azonnal megmutatta nekik az álomdalt. A fiúk is fellelkesültek, felvették azon nyomban lemezre, és beszavazták a készülő album anyaga közé.
Csak a kis dallam öröme nem volt felhőtlen. Érezte, hogy a zenekar megtett minden tőle telhetőt, hogy valóban szép dallá tegyék őt, mégis úgy érezte, valami hiányzik még. Hát persze, a szöveg! - eszmélt rá egyszeriben. Rá kell vennem őket, hogy írjanak nekem szöveget! - döntötte el a kis dallam.
Éjszaka aztán munkához látott. A zenekar mind a négy tagjának egyszerre jelent meg álmában. Hallották a muzsikát, amit ők maguk alkottak, szinte látták a hangokat... Színeket, képeket vetített elébük... Amikor úgy gondolta, hogy már eléggé rá vannak hangolódva, szavakat suttogott a fülükbe, mondatokat, rímeket... Szinte szuggerálta őket, hogy írjanak hozzá verset. Leoni motyogott magában, felébredve azonban elfelejtette a szavakat. A fiúk sem emlékeztek az álmukra.
A kis dallam nagyon elszomorodott, és elhatározta, hogy keres magának szöveget.
Karácsony napjaElment hát a költőhöz, hogy kérjen tőle verset. Befészkelte magát a fülébe, bármit csinált is éppen, nem hagyta, hogy akár egy pillanatra megfeledkezzen őróla.
- Mit dúdolsz? - kérdezte Maika, a költő felesége.
- Nem tudom - felelte Raoul. - Valami kis fülbemászó dallam, fogalmam sincs, hol hallottam, de nem hagy nyugton.
- Szép. Csak nem fogsz átnyergelni zeneszerzőnek?
- Nem, nem! Arra képtelen lennék. A zenét csak hallgatni szeretem, de bennem versek laknak, nem dallamok. Ez is arra késztet, hogy verset írjak rá. Úgy érzem, mintha sürgetne.
- Akkor írd meg azt a verset, drágám, talán megnyugszol tőle - biztatta Maika.
A költő maga elé tett egy tiszta lapot, és fogta a tollát... Belemerült a munkába, nem is hallotta felesége motoszkálását a konyhából.
Raoul hirtelen felkapta a fejét.
- Te is hallod, Maika?
- Leonitól jön - válaszolta a felesége. Kivette a tepsit a sütőből. - A szomszédban zenélnek a fiúk. Készül az új lemezük.
- Azt hallgasd, mit játszanak! - szólította fel Raoul. - AZT a dalt! Ami nem hagy nyugodni, amihez épp most készültem el a verssel.
- Akkor megvan, hogy hol hallottad - nevetett rá Maika. - Azt mondod, kész a vers? Mutasd meg nekik!
- Áá... minek? Tudnak ők szöveget írni a dalaiknak, nem kellek én ehhez... - szomorodott el a költő, mert úgy érezte, nagyon jól sikerült a verse. - Az én versem megmarad versnek.
- Ha így akarod... - egyezett bele látszólag Maika. Mégis folytatta. - Azért egy próbát megérne. Leoni nem fog megharagudni, hisz ismered. Hátha még örül is, hogy nem kell szöveggel vesződniük...
- Mondd csak, mondd neki! - biztatta a kis dallam Maikát. - Kell nekem az a vers. KELL!
Maika addig-addig duruzsolt a párja fülébe, míg Raoul beleegyezett. Maika rakott néhány szelet süteményt egy tányérra, és bekopogtak a szomszéd házba. A zenészek örömmel fogadták barátaikat.
- Megvan az utolsó dal a lemezhez! - újságolta Leoni. - Meghallgatjátok?
Az igenlő válasz hallatán mindannyian bevonultak a stúdiószobába, és a fiúk játszani kezdtek. Hát persze, hogy AZT a dalt! Raoul és Maika összenéztek. A költő felállt, egy papírlapot vett elő a zsebéből, és a kottatartóra helyezte az énekes elé. Leoni nem hagyta abba a zenélést, gitározás közben futotta át az írást. A kis dallam azonnal lecsapott, rásimult a szövegre, a zenész szemén keresztül mászott a fülébe, egyesült dallá az agyában.
- Elölről! - adta ki a parancsot Leoni
Gitár pendült, dob pergett... és a kis dallam örömére felcsendült végre a DAL!
Fehér fenyő, havas ág,
Csikorgó fagy, jégvirág.
Ólmos égbolt, téli vágy:
Szikrázó nap, gyöngyvirág.
Szőke kislány mosolyog,
Barna fiú felragyog.
Kézen fogva ballagnak,
Égből pelyhek hullanak.
Szent Karácsony ünnepén
Sok-sok fényes gyertya ég.
Földre öröm költözik -
Szeretetbe öltözik.
Donászy Magda: KARÁCSONYVÁRÁS
Alig ment el Télapóka, még a nyoma itt a hóba', kezdődik a sürgés-forgás. Lótás-futás, csomaghordás. Minden boltban, áruházban hangos vásárlási láz van. Oda se a hónak, szélnek, még a hidegtől se félnek. Virradattól estelig tér és utca megtelik kicsinyekkel és nagyokkal, sokasodó csomagokkal.
Míg künn a hópihe rebben, odabenn a kis kezekben malacpersely ontja kincsét. Egyik-másik tele sincs még. No de mindegy. Hull a fényes tízfilléres, húszfilléres.
Fiúk, lányok, jó barátok elmesélik, ki mit látott. Ki mit venne, mit szeretne, hogyha sok-sok pénze lenne. Néha nem is pénz kell ehhez. Elég a nagy szeretethez egy-egy ötlet, szorgalom. Az asztalon nagy halom színes papír, tarkabarka. Tomi adja jobbra-balra. Misi nyírja, Zsuzsi hajtja, Pál tekeri, Ferike meleg enyvvel keni be, és a végén a kis Teri, mint egy mesebeli törpe, leragasztja szépen körbe. Klára fűzi selyemszálra, s el is készül nemsokára anyunak a meglepetés. Nem is drága, nem is nehéz! Lám, reggeltől délutánig a papiros gyönggyé válik. Igazgyöngy lesz anyu nyakán, s jobban örül talán-talán, mintha pénzért vették volna a csillogó ékszerboltba'.
Hát nagyanyó mit csinál? A két keze meg nem áll. Öt kötőtű körbe-körbe, horgolótű föl-le, föl-le ugrándozik, versenyt szalad. Sietteti a fonalat. A gombolyag nesztelenül futkároz a lába körül. Kanyarodik, csavarodik, amíg be nem alkonyodik. Dehogy pihen! Soha ilyen lóti-futi kedve nem volt, míg egy helyben búsan kuksolt. Unatkozott épp eleget, rozmaringos ruhák meget nagyanyóka szekrényébe'. De most kimegy végre-végre az utcára, játszótérre. Hóba, fagyba ha kis sapka lesz Sárika feje búbján, elkíséri minden útján. Melegíti, vigyáz rája, s vele, egy az iskolába.
Alighogy elkészült, máris nőttön-nő a gyapjúsál is. S a varrótű? Az se rest. A cérnával futni kezd. Bújócskázik be-ki, be-ki, ha nagyanyó öltögeti. Nincs a táncnak hossza-vége, míg a fodros kis kötényke, ruha, cipő, új kabátka rá nem kerül a babákra. S nem tudja más, csak a kályha, hogy ameddig melegedik, nem szunyókál, pedig-pedig nap nap után ez a látszat, míg mellette dudorászgat.
Apu s anyu délután sétálgatni megy csupán. Milyen furcsa, hazatérve a sok csomag alig fér be. Jut pincébe, fáskamrába, nem is tudják hamarjába: hova dugják? Hová tegyék? Hej! Mert a hely sosem elég. Rejtegetik, cserélgetik, míg csak be nem esteledik. Ha már alszik a ház népe, nincs a szónak hossza-vége. Anyu egyre sugdos-dugdos. Apuka papucsban futkos. Fejét fogja, kulcsokat hoz. Lassan illeszti a zárhoz. Mi tagadás, kicsit álmos.
Ami még sincs zár alatt, arra másnap ráakad polc felett és polc alatt más, ki ott keres helyet. S tanakodik: - Mi lehet? - Tűnődik egy darabig: - Kié lehet? Mi van itt? Hogy lehetne belelátni, papíron át kukucskálni? - Fogadkozik: - Legyen bármi, a karácsonyt meg kell várni! Lári-fári! Hány nap van még? Már nem is sok. Kilenc, nyolc, hét, majd meglátja, ha szabad, a csillogó fa alatt.
Hanem éjjel álma nehéz, fogadalma semmibe vész. Hiszen kicsiség az egész. Mért töltené heteken át álmatlanul az éjszakát? Nyugodtabb lesz éje, álma, ha meglátja, mit tett oda nénje, bátyja.
Dehogyis vár karácsonyig. Lassan odalopakodik. Lábujjhegyen, észrevétlen. Jó, hogy senki más nincs ébren. De lám! Csodák csodájára, már csak hűlt helyét találja! Visszasompolyog az ágyba.
Ő is mindent rejtekhelyre tesz, hogy senki meg ne lelje. Végül ki-ki alig tudja, féltett titkát hová dugta. Utolsó nap gondot ad, hol is az a sok csomag?
Mert a napok folyvást fogynak. Mind kevesebb lesz a sok nap. Egyik fut a másik után, s holnapután egyet kell aludni csupán. - Már egyet sem! Csengős szánon - hipp-hopp! - itt van a karácsony.
Eszenyi István: A SORSOLÁS
Nagyon szép volt az a bicikli, ahogy ragyogó rubintos meggypirosra festve, -a fényes kormányán egy szépen szóló csengővel- állt a kirakatba.
Karácsony előtt egy hónappal tette ki a pénztárosasszony a falusi vegyesbolt üvegablakába, és alá, az öles betűkkel megírt papírost, miszerint ha valaki ötezer forinton túl vásárol, nevével, címével ellátva a blokkot bedobja a gyűjtőládába,...elnyerheti.
A kisfiú iskolába indulás előtt minden áldott nap elment a kirakatig.
Hosszan nézte a kétkerekűt. Hazafelé menet is arra vette az útját, pedig nagyot kellett kerülnie a látványért. Nem volt jó ez a december. Nemigazán ünnepvárón alakult az időjárás. Apró szemű hideg eső szitált, lassan, de biztosan áztatta bőrig a portálon át nézelődő vékonyka ruhájú gyermeket. Most éppen nem volt vevő a boltban, csak a nyugdíjas, régóta egyedül élő tanítónéni. A falusiak elodázták a vásárlást. Inkább otthon maradt mindenki a goromba idő elől.
A kasszában üldögélő pénztárosnő észrevette a fiúcskát, rámosolygott, s behívta a melegre. Félszeg sutasággal lépett az üzletbe, ott megállt az eladó előtt.
..tetszik neked ez a bicikli? -kérdezte a fiút.
Nagyon! - szakadt fel a gyermekből.
Mond meg anyukádéknak vásároljanak nálunk, és megnyerheted, biztatta a kicsit.
..nekünk nincs pénzünk, felelte a gyerek szégyenkezve. Apukám sincs, itt hagyott bennünket, még alig vót pólyás a húgom. Anyukám örül ha kenyeret tud venni. Ennivalóért, meg ruháért jár el napszámba dógozni. Fát kell venni, ...itt a hideg. A kistestvérem most is beteg, megfázott, hadarta el. Megyek, mert nekem kell vigyázni rá. Csókolom, köszönt el, s kiment a boltból.
Valami összeszorította az asszony torkát, hazagondolt az övéire, akiknek már megvette a gyönyörű, előre megrendelt ajándékokat.
Az öreg tanítónéni csendben hallgatta végig a beszédet. Szegény gyermek, mondta a pénztárosnak. ...és, egyre többen vannak. Mivé lesz ez a világ.
Csilingelve nyelte a számokat a gép.
Ötezer tizenötöt tetszik fizetni. Milyen sok ez most.-mosolyodott el. Máskor alig tetszik valamit venni. A blokkra ráírjam a nevét? - kérdte a boltos.
..nem, nem, majd én ráírom. Babonából. A saját piros tollammal. Tudja kedves, ezt mindenhová magammal hordom. Ezzel javítottam a dolgozatokat, ezzel írtam a dicsérő pontokat. ..tulajdonképpen a feketére nem is volt soha szükség, tűnődött el. Pedig több mint ötven évig tanítottam a faluban. ..milyen érdekes. Ez eddig eszembe se jutott, egyszer sem. Na Isten áldja,...az idén már nem jövök. Szokásom ellenére jól bevásároltam, mondta mosolyogva.
Kellemes ünnepeket tanító néninek is.
Eljött a sorsolás napja. Délben zártak.
Meglepően sokan várták, hogy vajon ki viszi el a fa alá a bolt ajándékát.
Egy bevásárlókosába öntötték a blokkokat, és letakarták a pénztáros köpenyével. Valakinek húznia kéne, ki legyen? -néztek körbe.
Legyen Zsiga bácsi, szólt valaki. Ű a legvénebb.
Az öreg a felelősséget átérezve, komótoson kotort a kosárba lassan, megfontoltan vette ki a papírost.
..na, ki a? Mongyad mán komám, sürgették.
..lássa a fene. Csak azt, hogy pirossal van írva rá a név. Nem olvasná el? - kérte meg a pénztárost.
A tanítónénié! Villant át a fejében, és már olvasatlan készült is kimondani a nevet, de valamiért akaratlanul ránézett a cetlire.
Azon, szép gömbölyű betűkkel írva, -ahogy ma már csak az öreg tanítónénik tudnak,- annak a biciklit csodáló nehéz sorsú kisfiúnak neve állt.
Ahhoz, hogy a világ jobbá váljék, néha elég egy aprócska jó cselekedet. Csak, legyen mennél több belőle.
Áldott Karácsonyt, minden jóravaló léleknek.
.jpg)
Eszenyi István: TANYASI KARÁCSONY
A hó már harmadik napja szakadt, megállás nélkül. Cudarul süvített a pusztai buckák közt a zimankós szél, mély sóhajokkal kísérve hordta a kavargó, ólomszürke tűhegyes jégdarát. Lenn, az egyik dombnak keresztelt homokhajlat tövében lapult meg az öreg rossz lábú Maczinkó tanyája.
Nem volt mindig sánta Maczinkó. Valaha igen erős, jó kiállású, a fehérnépet módfelett kedvelő legénynek ismerték hét-határban.
Mindenütt megfordultak utána a jányok, rossz nyelvek szerint, ... némely asszonyok is. Egy-egy mulatozása esemény számba ment. S ha lett vóna' valami íródeák féle a vármegye ezen szomorú sarkában, biztos kalendáriomba rakta volna a nevét, a híres betyároké mellé.
Nagyvérű, a kocsmában keményen verekedős, hirtelen embernek született, s ha megszorították, hamar kinyílt a juhászbicsak a zsebében.
Mint mondtam, nem volt született sánta Maczinkó. A nehéz járásával akkor verte meg a sors, amikor egy megvadult lovasszekeret próbált visszafogni valami szüreti mulatságon, de az maga alá gyűrte, s mind két kerék átment a lábán. Azóta erőst' húzza a balt, amit a falusi füvesasszony rosszul, kacskára rakott össze. Félember lett. Ahogy telt-múlt az idő, elhagyták a korhely csapszéki cimborák, és elfeledték a kikapós vászoncselédek.
Az évek múlásával csak a bárányai, és a kutyái maradtak mellette. Társat nem keresett magának, reménytelen vén legénynek számított, mire mégis megnősült. Csak egy leány nem kerülte. Szerette őszintén, a szívfájdító sántaságával, és ment hozzá a szülői neheztelés ellenére. A tanyahelyet is együtt szerezték a sívó homokon, s ahogy gyarapodott, úgy jöttek sorba a gyerekek.
Négy lánya lett Maczinkónak. Sokáig bízott benne, ...talán ad az Úristen egy fiút is, de egyedül maradt férfiembernek az öt nő közt.
Beletörődött. Megragadt a pusztán, távol a világtól. A városba csak a Mihály napi vásárokra hajtott be a muszájból eladóvá lett bárányaival, aminek már nem jutott volna a télre szánt kevéske takarmányból. Ez a darabka föld volt az élete. Ez a néhány sovány, ritka akác, tövén a nyikorgó rozoga gémeskúttal, a foghíjas napraforgó kerítéssel, ami szerényen jelezte az arra tévedő vándorlónak, -itt, emberek élnek. Kicsike, háznak alig nevezhető menedékét madármód, maga építette. Egy ölnyi forma ritkán lakott tiszta szobával, és egy alig nagyobb pitvarossal. Abban terpeszkedett főhelyt a kemence. Ócska, szúette, rozoga asztalt álltak körbe a fejőszékek, felettük az ünnepnapokon szolgáló repedt üvegű petróleumlámpa lógott. A maga ácsolta ferde ajtó, hézagosan támaszkodott a szemöldöknek szánt fához. A maga fonta sárral vert falakra alig homlok magasságban került fel a szalmás zsuptető, a karnyi tartógerendáival, rajta a szőlőlugassal, ami alatt nyaranta fecskék garmadája lakott.
Ahogy beállt a kemény tél, már csak reggelente mozdult ki a házból, s bicegett el a pajtát körül ölelő akolig, ahol bárányai teleltek. Most is onnan igyekezett vissza a meleg konyhába, ahol vágni lehetett a pipája odamaradt füstjét. A felesége kérdő tekintettel fogadta mire válaszul megvonta a vállát, s visszaült a kemencesútra.
Négy anyajuhnak kellene megszaporodnia, pont Karácsonyra. Úgy számolták ki az asszonnyal, Isten a tudója hányszor. Szippantott a lanyhuló parazsú pipából, és nagyot sercintett a földes padozatra, a felesége rosszalló tekintetét elkerülve. Nem tudott a réten bevett szokásaival felhagyni, még idehaza sem.
... hónap' szent este Zsuzsika. Kimegyek az erdő alá, egy kis fenyőért. - mondta engesztelésül az asszonynak. Itt ez a négy pulya, legyen nekik is Karácsony. - nézett fel a baltafenésből.
- Bolond maga Laci. Jól tudja, hogy az erdő még nyáron is fél nap járásra van. Ebben az ítéletidőben még a madár se jár, nemhogy ember. A lovascsendőrök se gyünnek ki napok óta ide a városbul. Odaveszne, bétakarná a hó, nyom nélkül, -próbálta lebeszélni az urát.
- Már pedig én akkor is el meék', nézte a a csutkákkal játszó gyermekeket. Egyedül ennyit adhatok nekik a Megváltó megszületésére.
- Oszt mi lesz a juhokkal? Itt az ellés. - próbált az asszony a lelkére beszélni.
- Megcsinálod Zsuzsika, - egyedül is. Mán' mindent megtanultál tüllem. Eddig is te csináltad, csak ott vótam melletted, erősködött - reggelre eláll a szél, meglásd. - nézett ki a zsebkendőnyi ablakon. Hideg lesz. Viszem magammal a kutyákat. Majd azok taposnak előttem. Mire bukik a nap, meggyüvök. - biztatta.
Reggelre tényleg elcsendesedett a fergeteg. A farkasordító hidegben feltisztult az égalj, milliomnyi gyémántszikrát szórt a kötésig érő hó tetejére a felkelő nap. Vastag zúzmarát rakott a fákra, és emberkarnyi jégcsapokat az ereszaljra a decemberi éjszaka.
A gyermekek egymást ölelve, édesden aludtak amikor kilépett az ajtón. A pajtából már kihallatszott az asszony mozgolódása, - etette, itatta a jószágokat,- korholta a kutyákat. Azok a zabszalmába mélyen befurakodva, lesték a félig nyitott ajtón befelé kavargó hideget.
Nagyot szippantott Maczinkó a levegőből. Mélyet nyelt belőle, akár a kedvenc dohánya füstjéből. Ezért élt. A bárányok sajátos, illata keveredett a szalmáéval, a kis ház kéményén alábukó akác halványkék füstjéével, és a hideg hó tiszta ízével.
Az asszony felnézett rá. Ahogy átsütött a hóban álló ember háta mögött a nap, hirtelen újra a régi óriásnak látta. Mint amikor még reménytelenül és titokban volt szerelmes belé.
- Menjen csak Laci, biztatta kedvesen. Mi itt boldogulunk.
A kutyák a lábánál termettek, bősz csaholással kergették egymást körbe-körbe.
Talpas! Csuli! Feddte meg a őket. Indulás, mutatott előre a baltanyéllel, és maga is kilépett a tört nyomon. Hideg volt. Embert próbálón hideg, de a suba alatt nem fázott és jobban haladt mint azt tegnap elgondolta. A nap egyre magasabbra hágott, szinte vakított a fehérség. Megállás nélkül bő két órai járás után elérte az uradalmi kiserdőt.
...itt pihenek egy keveset, ez már odafelé vezető út fele lehet. Vagy valamivel több, - biztatgatta magát. A kutyák előre haladtak a dombháton, amit majdnem csupaszra takarított a szél. Az erdő sarkán izgatott ugatásba kezdtek.
- Ezek fognak valamit.- sejlett fel az öregben. Nem embert. Azt másképp támadnák.
Óvatosan lépett a hang felé, marokra fogva a baltát. A ritkás bokor tövén egy kimerült őzgida állt a hasa aljáig érő hóban, feladva mindent. Csak az oldala járása mutatta, hogy még van benne élet.
...ez a szerencsétlen pára elpusztul. Ha itt hagyom, vége. A havat járni nem tudja, bészakad alatta, amúgy is gyenge. Mán nem bírna elmenni. Mire idefordulnék a fával, odaveszne. Nem is tudnék vele mit kezdeni, a kettőt magam se bírom hazáig. Most mi legyen? -nézett körbe a néma erdőn, tanácsot várva.
Esteledett mire hazaért. Húzta maga után a fagyott havon a kopottas juhászbundát, benne az alélt őz kölyökkel. A gyerekek a szürkületben észrevették az apjukat, csivitelve szaladtak elé. Édesapám, édesapám, meglettek a barik, amíg maga odavót'. Meghozta kend a Jézuska fáját édesapám? - kérdezték az öreget. Maczinkónak furcsa áhítat ült az arcára, amikor a pajtában a bárányok közé tette a gidát, és az testvérként bújt oda a ma születettek mellé, melegedni.
- Menjetek szóljatok édesanyátoknak, mondta a nagy kérges kezét a legkisebb lányka fejére téve.
Hozza ki a lámpást, és a kalácsot, ide az akolba.
Látjátok, mutatta a bárányként szopó gidát. Üzent nekünk az Úr Jézus Krisztus. Nem számít mit tettünk, csak az, mivé válunk. Mert mind jóravaló, megváltásra érdemes emberek vagyunk. Városban, és a tanyán, szegény, s gazdag egyformán. Csak legyen szeretet a szívünkben.
...odakinn, az ibolyakék égen felragyogtak a csillagok, akár rég Betlehemben, és ezüstbe öltöztették a kis tanyát.
Csoda, valódi csoda, mondhatta volna valami arra járó, - de mindezt csak a padláson élő vén bagoly tanúsíthatná,- ha meglelné valaki. Bizony. Így történt ez meg valamikor, itt, Magyarországon.
Vagy lehet hogy másképp, ...de annyiszor, és annyian mesélték, s mind másformán, hogy a valót, ma már egyedül az Úristen ismeri.
Garay András- KARÁCSONYI TÖRTÉNET
Mi, gyerekek, nagyon vártuk az első havat. Karácsonytájt érkeztek meg nyugat felől a szürke fellegek, s letették terhüket a hegyek koszorúja övezte völgyben, de nem olyan városias, hosszú szállingózás módján, hanem vastag bunda alá került a táj, a falu. Az iskolának akkor egyszeribe vége szakadt, a szünidő kezdetét nem a kalendárium betűi, hanem az első hó jelentette. Mi már december eleje óta a reggeli felkelés után azonnal az ablakhoz siettünk, hogy ledörzsölve a jégvirágokat, megláthassuk az első havat, szabadságunk kezdetét.
Idén sem kellett csalódnunk. Már november végén megjelentek a fellegek, András-napra már hósipka borította a Kömöge tetejét, s december közepén egy éjszaka két arasznyi hó hullott, beterített mindent, s mesevilágot varázsolt a környékre. Hurrá! - rohantunk vissza az ablaktól, s sarokba dobva az iskolatáskát, lázasan kezdtük szőni a szünidei terveket. Kertünk vége a hegyek lábáig nyúlott, s kukoricacsutkát cipőnkre kötve vígan siklottunk a havon. Csúszkálással, ródlizással telt az idő, s este, mikor a konyhában egybegyűlt a család, hallgattuk az öregek szavát, apám, Márton tréfálkozásait, a világ gondját, s körülfogott bennünket anyám szerető gondoskodása. Kezdetét vette a sütés-főzés, a készülődés.
Hamarosan itt a karácsony. S mikor apánk egy este azt mondta, hogy másnap levágjuk a disznót, tudtuk, már csak napok vannak hátra, s esténként leszakítva a leveles naptár lapjait, mi, gyerekek, lestük azt az egyre közelebb kerülő piros betűs számot. Már a szánkózás sem volt az igazi, s amíg a férfiak az udvarban tettek-vettek az állatok körül, mi néztük a konyhaasztal köré kuporodva az anyám keze alól kikerülő mézes figurákat, cukordíszeket, apró meglepetéseket.
Titkolózni nemigen lehetett, nem is volt rá szükség. Őszinte világ volt a miénk, tiszta szándékú, egyszerű szavú. Úgy mondták otthon: karácsonykor Jézust várjuk, hogy eljöjjön hozzánk, készülünk, hogy méltónak találjon minket. S az igazi ajándékok ezek az esték voltak, amikor a család összehajolva, gyerekek és szülők közös izgalmával, tréfálkozással az eljövendő nap örömében készülgetett.
Egy este, hogy apám elfújta a lámpást, Dorka húgom odasúgta anyjának: Anya, ugye a Mennyországban is így telnek az esték? Anyám igenére már tudtuk, eljön ő hozzánk, mint tavaly, tavalyelőtt, s amióta csak az eszemet tudom. Aznap szépet álmodtam, angyalok seperték a havat a behavazott utcán. Egy meglepetés azonban mindig volt. A fa. Ezt mindig apám hozta, de oly észrevétlen, hogy mi, gyerekek sehogy sem értettük, hogyan kerül oda az asztalra, csak lenyűgözve álltuk körül este a gyertyafényben alakot öltő karácsonyfát.
A várt reggelen apám szokás szerint fogta a fejszéjét, felvette hótaposó csizmáját, s mikorra mi előkászálódtunk a meleg dunyhák alól, már csak imbolygó alakját láttuk a hegynek tartva a fehér hómezőben. A fát még az ősszel kinézte. Igaz, kicsit messze kellett mennie fel a hegyekbe, de ezt az utat minden évben megtette, talán neki is le kellett tenni a gondokat, kóborolni a csendes, behavazott tájon.
A hó érintetlen volt, nehezen haladt előre. Itt-ott állatnyomokat látott. A fagy megdermesztette a fákat, bokrokat, s tündérvirággá varázsolta az erdőt. A Kömöge alatt vitt az útja, aztán fel egy dombtetőre, majd végig a gerincen. Megismerte a helyet. Az ősszel itt kaszáltak egy réten, s már akkor látott egy kis fenyőfát. Arányos termete, dús ágai, tömött levelei, szürkészöld színe rögtön feltűnt neki, s képzeletében már látta is felöltöztetve a szoba sarkában. Ott is volt a fa egy kis beszögellésben, évszázados fenyők oltalmában. Két csapásra kivágta, majd kicsit megpihenve belakmározott tarisznyájából, amelyet anyám varrt neki, s elindult visszafelé. A megindult hóesés betemette a nyomokat, s bizony iparkodnia kellett, hogy sötétedésre visszaérjen. Baljós zúgással feltámadt a szél. Hóna alatt a fenyőfával ugyancsak különös látvány lehetett. De ismerte a tájat, hiszen itt gyerekeskedett, s a falut is alig hagyta el. S mikor arról beszélt az unszolásunkra, hogy volt egyszer Pesten is, teljes bizonyossággal gondoltuk, hogy apánk világlátott ember.
Leért a völgybe, s már erőst szürkült az idő, mikor elérte a falu első házait. A hegyek alatt, a forrásnál - hova együtt jártunk a nyáron a többi gyerekkel vízért -, kis ház állott. Egy öreg juhászé volt, kit, mivel nem csizmában járt, hanem bakancsban - mindenki Bakancsos Pista bácsinak szólított. Rossz érzés fogta el apámat a behavazott udvar, a setét ablakok láttán. Megnyitotta a kertajtót, letámasztotta a fát a tornácra és benyitott a házba. Pista bácsi az ágyban feküdt. Mi van magával? - kérdé apám, ahogy meggyújtotta a világot. Beteg vagyok, Márton - mondta az öreg. A kályha hideg volt. - Mindjárt befűtök. Zsófi majd holnap hoz meleg levest meg kóstolót.
Kiment a fészerbe, fát keresett. De csak a hó alatt talált nyirkos, korhadt fadarabokat, így a feladat reménytelennek látszott. Aztán pillantása az ajtónál lévő fára esett. A tuskóra tette a kis fenyőt, s nagyot fohászkodva apróra hasította. Lassan pattogni kezdett a tűz, s fenyőillat töltötte be a kicsi házat. Pista bácsi megkönnyebbedett. Akkor holnap - mondta apám búcsúzóul. Már nagyon vártuk őt. Nehéz lépteit hallva izgalom vett rajtunk erőt. Végre mindannyian együtt vagyunk idehaza. Mikor pillantásunk fehér arcára esett, csak annyit gondoltunk, milyen hideg lehet, s újra átadtuk magunkat a várakozás bódító érzésének. Anyám néhány szót váltott apámmal, majd ünneplőbe öltözve ültünk le a konyhában, s kezdődött, amit úgy vártunk.
Apám ölbe vett bennünket, s szokásunk szerint mesélni kezdett egy idegen országról, egy házaspárról, a születendő kisgyermekről, emberekről, hatalmasokról és szegényekről. Beszélt a rokonokról, a barátokról, a nélkülözőkről, s percek alatt odavarázsolta elénk a falut, a múltat és jövőt, az egész világot. Aztán énekelni kezdtünk, s mikor a kis csengő megszólalt, nagy izgalommal nyitottuk ki a szobaajtót. Az asztalon egy tányérban ott voltak a mézes és cukrozott díszek, égtek a gyertyák a tartókban, de a fa, a fa nem volt sehol. Könnyes szemmel, kérdőn néztünk apánkra. A sarokban állt, anyával egymáshoz hajoltak, szemükben megcsillant a gyertyák fénye. Találkoztam az úton Vele, elkérte a fát, én meg odaadtam neki, hiszen nem illik egy kérést Tőle megtagadni. Szavai megnyugtatóan csengtek. Anyám, hogy a csend feszültségét feloldja, az ünnepi asztalhoz invitált bennünket.
Boldog karácsonyt mindenkinek - mondta, és behozta a gőzölgő levest.
Grimm testvérek: A SUSZTER MANÓI
Volt egyszer egy suszter, értette a mesterségét, szorgalmasan dolgozott. Hogy, hogy nem, a végén mégis úgy tönkrement hogy nem maradt egyebe, mint egyetlen pár cipőre való bőre. Abból este kiszabta a cipőt, hogy majd másnap elkészíti; tiszta volt a lelkiismerete, nem sokat emésztette magát a jövendőn, gondolta, majd lesz valahogy, tisztességes ember csak nem pusztul éhen; lefeküdt, és békességgel elaludt.
Másnap jó korán fölkelt, és neki akart ülni a munkájának; hát ott áll: készen az asztalán a pár cipő. A suszter ámult-bámult, nem tudta, mit szóljon a dologhoz. Kezébe vette a cipőt, alaposan végignézte, minden varrást, minden szögelést apróra megszemlélt; nem volt azon semmi hiba, nincs a: a mestermunka, amelyik különb lehetett volna.
Hamarosan vevő is jött. Nagyon megtetszett neki a cipő. Fölpróbálta: éppen ráillett a lábára.
- Mintha csak nekem készítették volna! - mondta örvendezve, és mert úgy találta, a suszter keveset kér érte, valamivel többet adott az áránál. pontosan annyit, hogy éppen két párra való bőr tellett ki belőle. A suszter este ezeket is szépen kiszabta.
,,A többi munkát majd megcsinálom holnap reggel - gondolta -, ráérek a dolgomtól."
De mire másnap fölkelt, készen állt két pár cipő, neki a kisujját sem kellett megmozdítania. Vevő is akadt mind a kettőre, jól megfizettek értük, s a suszter, a pénzen most már négy párra való bőrt vásárolhatott.
Harmadnap reggel azt a négy pár cipőt is készen találta. S így ment ez tovább napról napra, hétről hétre. Amit este kiszabott, az reggelre elkészült. A cipész hamarosan tisztes jövedelemre tett szert, és megint jómódú ember lett belőle.
Karácsony táján egy este szokása szerint ismét kiszabta a másnapi cipőkhöz a bőrt, aztán, mielőtt lefeküdtek, azt mondta a feleségének:
- Hallod-e, lelkem, mi lenne ha ma éjszaka fönnmaradnánk, és meglesnénk, ki az, aki ilyen szorgalmasan segít nekünk a műhelyünkben?
Az asszony ráállt a dologra, hiszen maga is sokat töprengett már rajta, csak hát nem mert előhozakodni vele az urának. Mécsest gyújtott, és föltette a szekrény tetejére, aztán elbújtak a sarokban. Onnét figyelték, hogy lesz, mi lesz.
Mikor a toronyban éjfélt ütött az óra, egyszer csak valami kaparászást, topogást, izgést-mozgást hallottak; az ajtó egyarasznyira kinyílt, és két kedves kis manó surrant a szobába. Se szó, se beszéd, odaültek a suszter asztalkájához, fogták a kiszabott bőröket, és munkához láttak. Olyan fürgén, olyan ügyesen dolgoztak, parányi kis ujjukkal olyan szaporán varrtak, tűztek, hogy a suszter azt sem tudta, hová legyen ámulatában.
A manók addig egy szempillantásra sem hagyták abba a munkát, míg a cipők el nem készültek, és fényesre pucolva ott nem sorakoztak az asztalka mellett. Akkor egyet füttyentettek, s illa berek! - eltűntek.
Másnap reggel azt mondta a suszterné asszony:
- Meg kell hálálnunk ezeknek a manóknak, hogy jómódba juttattak minket. Pucéron szaladgálnak az istenadták, még jó, hogy meg nem fagynak! Tudod, mit? Varrok nekik ingecskét, kabátkát, mellényt, nadrágot, kötök nekik harisnyát is, te meg csinálj mindegyiknek egy pár szép kis cipőt.
Egész nap ezen dolgoztak; az asszony kezében szaporán járt a kötőtű, csattogott az olló, készültek a kis ruhák, az ember meg a székén kuporgott, és kalapált, szögelt, forgatta a kaptafát, míg a kis cipőket meg nem csinálta. Este aztán a kiszabott bőr helyett az ajándékokat rakták oda az asztalra; szépen elrendeztek mindent, elbújtak a sarokban, és kíváncsian lesték, mit szólnak majd a manók.
Azok szokás szerint pontban éjfélkor meg is jelentek, és tüstént dologhoz akartak látni. Hanem ahogy az asztalra esett a pillantásuk, lecsapták a szerszámaikat és azt sem tudták, mihez kapjanak, mit simogassanak, minek örvendezzenek. Egykettőre bebújtak a kis ruhákba, felhúzták a kis cipőt, füttyentgettek, rikkantgattak, egyszerre csak cincogva nótázni kezdtek.
Ugye, milyen csinos fiúk vagyunk?
Többet bizony nem is suszterkodunk!
- énekelték; körültáncolták az asztalt, szökdécseltek, ugrándoztak, végül aztán kiperdültek a szobából.
Nem is jöttek vissza soha többet.
A suszternak pedig élete végéig jól ment a sora mindig volt munkája, és minden sikerült neki, amihez csak hozzákezdett.
A HÁROM FENYŐ
Három fenyőfa állt egy dombtetőn.
A legnagyobbik fa szép és egyenes volt, erős, messze nyúló ágai voltak. A kisebbik fenyő nem volt olyan terebélyes, de napról napra fejlődött és növekedett. A harmadik fenyő azonban igazán kicsi volt, vékony törzsű és egészen alacsony.
- Bárcsak olyan nagy és erős lennék, mint a Legnagyobb fenyő. - sóhajtotta ez a kicsike fa. Nagyon hideg tél volt ebben az esztendőben. A földet belepte a hó. Karácsony közeledett.
- Bárcsak eljönne értem Télapó, és elvinne karácsonyfának! - sóhajtott a Legnagyobb fenyő.
- Bárcsak engem vinne! - mondta a Kisebbik fenyő.
- Bárcsak engem választana! - kívánta a Harmadik Fácska.
Egy napon fázós kismadár jött szökdécselve feléjük. Megsérült a szárnya, s ezért nem tudott repülni.
- Kérlek Legnagyobb fenyő, itt maradhatnék az ágaid közt? - szólította meg félénken a kismadár a fát.
- Nem lehet! - mondta a Legnagyobb fenyő - Nem használhatok madarakat az ágaim közt, mert éppen karácsonyfának készülök.
- Pedig úgy fázom - panaszolta a kismadár, a Legnagyobb fenyő azonban nem is válaszolt. Így hát a törött szárnyú kismadár odább ugrált a Kisebbik fenyőhöz.
- Kedves Kisebbik fenyő megengednéd, hogy itt maradjak az ágaid között? - kérdezte.
- Nem! - felelte a Kisebbik fenyő. - Nem ringathatok semmiféle madarat az ágaim között, mert hátha éppen most vinne el valaki karácsonyfának.
Ekkor szegény didergő kismadár tovább ugrált a Harmadik Fácskához.
- Drága kicsi fenyő, itt maradhatnék az ágaid között? - kérdezte.
- Hogyne maradhatnál kismadár - felelte a Harmadik Fácska. - Búj csak egészen hozzám. Majd megmelegítelek, amennyire csak tőlem telik.
A kismadár felugrott a Harmadik Fácska ágai közé, ott nyomban el is aludt. Hosszú idő múlva a Harmadik Fácska édes, halk csengettyűszót hallott. A hangok egyre közeledtek, már egészen ott hallatszottak a dombon. Elhagyták a Legnagyobb fenyőt, elhaladtak a Kisebbik fenyő előtt is, de amikor a Harmadik Fácska elé értek, elhallgattak. Mind a három fácska látta az apró csengettyűket. Egy rénszarvas húzta szép, kicsi szánkón csüngtek, amelyből most kiszállott az utasa.
- Télapó vagyok - mondta - karácsonyfát keresek egy nagyon kedves kicsi gyermek számára...
- Vigyél engem! - kiáltotta a Legnagyobb fenyő.
- Engem vígy! - ágaskodott a Kisebbik fenyő.
A Harmadik Fácska azonban meg sem szólalt.
- Te nem szeretnél eljönni? - kérdezte tőle a Télapó.
- Dehogynem! Nagyon szeretnék - felelte a Harmadik Fácska - De hát itt kell maradnom, hogy vigyázzak erre a beteg kismadárra. Éppen elaludt.
- Kicsike fa - mondta a Télapó - te vagy a legszebb fácska a világon! Téged viszlek magammal.
Azzal gyöngéden kiemelte őt a földből, olyan óvatosan, hogy az ágai közt megbúvó kismadár fel sem ébredt. Aztán szánkójába állította a csöpp fenyőt a kis madárkával együtt, majd maga is beült mögéjük. És a kicsi szánkó ezüstös csengettyűszóval tovasuhant velük a karácsonyi havon...
forrás: canadahun.com (ponilany bejegyzés
A KARÁCSONYI DOBOZ
Egyszer egy ember megbüntette a lányát, amiért az eltüntette a drága pénzen vásárolt arany csomagolópapírt.
Az apa nem tudta, hogy a kislány hosszú órákat azzal töltött, hogy az aranypapírból kivágjon egy darabot, amivel az apja számára készített ajándékot. Egy dobozba becsomagolta és a fa alá tette.
Amikor szenteste az apja meglátta az ajándékot, kibontotta, látta, hogy a doboz belül üres. Azt mondta dühösen a lányának:
- Tudod kislányom, az úgy szokás, hogy ha valakinek ajándékot adunk, akkor nem szabad üres dobozt adni.
- De apa - így a lány - hiszen ez a doboz nem üres, tele van puszikkal, amiket én tettem el neked karácsonyra.
Az apa könnyeivel küszködve ölelte át a kislányt, bocsánatáért esedezve. A kislány átölelte apját és sírva bocsátott meg neki. Nem sokkal ezután a kislány meghalt egy balesetbe. Az apa egész életén át az ágy alatt őrizte az arany dobozt. Amikor rosszul érezte magát, mindig kinyitotta a dobozt és egy emlékezetes csókot vett ki belőle.
Mindannyiunknak van ilyen aranydobozunk, amely tele van csókokkal gyermekünktől, családunktól, barátainktól.
J. Simon Aranka: KÖNNYTÜNDÉR
Pankát elkényeztették a szülei. Mindent megkapott, amit csak kért. Hangos zokogással, hatalmas krokodilkönnyeket hullatva jelezte, ha akart valamit. Észrevette ugyanis, hogy a szülei nem bírják hallgatni a sírását, inkább gyorsan teljesítették minden kívánságát.
Mindig vitt magával az óvodába játékokat, mert dicsekedni akart, mutogatni, hogy neki mennyi mindene van. Ebből persze veszekedés, sírás-rívás lett, hiszen a gyerekek szerettek volna játszani a szép játékokkal, de ő nem engedte. Nem csoda, hogy senki nem akart vele barátkozni.
Egy nap, nem sokkal karácsony előtt új kislány érkezett az oviba, Marika. Nem öltöztették divatosan, és az is látszott a ruháin, hogy nem újak. A gyerekek nem vették be a játékaikba, így magányosan üldögélt az udvar egyik sarkában. Panka arrafelé sétált a legújabb síró-alvós pólyás babájával. Az új kislány ámulva nézte.
- Ilyen szép babát még sosem láttam.
- Pisilni is tud - mondta Panka. - Neked nincs ilyen?
- Nekem egyáltalán nincsen babám.
- Miért nem hisztizel egy kicsit? Én azt szoktam, és akkor mindent megvesznek a szüleim.
- Hiába is hisztiznék. Anyukám egyedül nevel minket. Nincs pénze babára.
- Apukád hol van?
- Meghalt.
Panka megdöbbent. Eddig sosem jutott eszébe, hogy az emberek, főleg az ő szülei meghalhatnak. Gyorsan Marika kezébe adta a babát. - Játszhatsz vele! Ettől fogva a két kislány elválaszthatatlan volt egymástól, amíg csak haza nem mentek az oviból. Marika sokat mesélt arról, hogy milyen nehezen élnek, és milyen ritka, ünnepi alkalom az, amikor csokoládét ehetnek.
Panka nem szólt otthon semmit az új barátjáról, de szüleinek feltűnt, hogy szokatlanul csöndes. Anyukája azt hitte, beteg, és gyorsan megmérte a lázát. Apukája aggódva kérdezgette, mit szeretne kapni, hogy jobb kedve legyen. A szülők valósággal kétségbeestek, amikor Panka azt válaszolta, hogy nem kér semmit, ráadásul szó nélkül ment fürödni, és nem válogatott a vacsoránál, hanem mindent megevett, ami a tányérján volt. Valami nagy baj lehet ezzel a gyerekkel, tanakodtak a szülők, amikor Panka már lefeküdt.
Nem tudták, hogy kislányuk gondolatai messze járnak; egy szegényes lakásban, ahol három gyerek és egy anyuka ülnek az asztal körül, és legtöbbször zsíros kenyeret esznek. Szíve összeszorult a sajnálattól, szeméből könnyek buggyantak elő.
- Kívánj valamit! - mondta egy csilingelő hang.
- Ki beszél? Van itt valaki? - kérdezte Panka ijedten, és fejére húzta a takarót.
- Én vagyok, a Könnytündér! Bújj csak elő, ne félj, nem harapok!
A kislány kikukucskált, és csodálkozva látta meg az aprócska, üvegszerűen átlátszó, ragyogó kis lényt, aki ide-oda röpködött, majd leszállt a paplanra.
- Sosem hallottam még rólad! Hogy kerülsz ide? - kérdezte Panka a szárnyát billegető tündértől.
- Nem csodálkoznál, ha tudnád, hogy én a könnyekből születek. Sírtál, és itt vagyok.
- Én majdnem minden nap sírok, mégsem láttalak még soha.
- Te sírásnak nevezed azt a hisztis ordibálást? Most először sírtál igazi könnyeket.
- Máskor is könnyeztem. Az miért nem volt igazi?
- Mert önzésből tetted, és a szíved hideg maradt közben. Most azonban nem magad miatt sírtál, ezért tudtak feltörni az igazi könnyek, és nekem muszáj volt megszületni.
- Nahát! Örülök, hogy sírtam, legalább megláthattalak!
- Most kívánhatsz egyet! - mondta a tündér. - Jól gondold meg, mi legyen az!
- Szeretném, ha Marika boldogabb lenne!
- Legyen, ahogy akarod! - A tündér felröppent. - Mennem kell, lejárt az időm.
- Találkozunk még?
- Persze! Ahányszor csak igazi könnyeket sírsz, én itt leszek.
Könnytündér eltűnt, Panka pedig mély álomba merült.
Az ünnepek utáni első napon Marika ragyogó arccal érkezett az óvodába. Elmesélte, hogy karácsony este valakitől nagy csomagot kaptak. Becsengettek hozzájuk, és csak úgy ott hagyták az ajtójuk előtt. Volt abban minden; szép ruhák, mindenféle ennivaló, csokoládé, és sok-sok játék.
- Képzeld csak - lelkendezett Marika -, még egy ugyanolyan baba is volt benne, mint a tiéd! Most majd együtt dajkálhatjuk a pólyásainkat.
- Az enyém már nincs meg - mosolygott Panka rejtélyesen. - Elvitte a Könnytündér.
KARÁCSONYI KÍVÁNSÁG 
Odakint a hó apró csillagszemei, mint egy selyemfüggöny hullottak a jeges útra. Alig volt valaki az utcán, mindenki a szoba kellemes melegéből figyelte az ide-oda ingázó hatalmas pelyheket. De talán nem is meglepő hogy senki nincs az utcán. Karácsony este van.
Mindenki a fenyőillattal körüllengett szobákban beszélget, üldögél, kinek mihez van kedve. A hatalmas masnival és szalaggal átkötött színes dobozok már a fa alatt hirdették az este közeledtét, az ajándékbontás idejét, s a másik ember megajándékozását egy kis szeretettel, amit egész évben gyűjtögettünk, hogy ezen a napon kicsit többet adjunk, mint máskor.
Az egyik ablakon betekintve az utcáról egy nagyobb családi kört láttam, akik felszabadultan és vidáman beszélgettek. A gyerekek a fa körül igyekeztek kitalálni vajon kié lesz a nagyobb doboz, kié a kisebb, és vajon mi lapulhat a színes csomagolók alatt, ami már önmagában is magára vonta a figyelmet.
Mindenki ámulva nézte a karácsonyfa színes égőinek kellemes villódzását, nem gyorsan váltakozott, csak éppen úgy, hogy az ember lelkét jó érzéssel, szépséggel töltse el ne pedig kellemetlen zavaró fényjáték legyen az egész.
Egy apró kislány ült a fa alatt alig lehetett 4 talán 5 éves s potyogtak a könnyei. Édesanyja odalépett hozzá és megkérdezte:
- Mi a baj Lili?
A kislány csak tovább pityergett s könnyeivel eláztatta a kezében lévő zsebkendőt. Halkan szipogva mondta:
- Anya hozzám miért nem jön soha a Jézuska?
Az édesanya gyengéden simogatta a kislány hosszú barna haját és okos kis buksiját.
- De hiszen már itt járt! Nézd, ő hozta ezt a rengeteg ajándékot!
- Ne pityeregj Lilikém!
- Nem, nem járhatott itt! Mert én nem ezt kértem karácsonyra! Amit én kértem nem lehet becsomagolni! Én azt kértem, hogy Peti gyógyuljon meg!
Az anya lelke zavarodottságában igyekezett megnyugtatni a kislányt, de ott belül tudta, hogy mindez igaz.
- De hiszen Petinek semmi baja. Honnan vetted ezt?
- Az apuval erről beszéltetek a múltkor, hogy be kell vinni a kórházba.
- Akkor nem arról beszéltünk! Nyugodj meg Lilikém!
A kislány lassan-lassan elhitte édesanya szavait s a sírást is abbahagyta.
Peti is a fa előtt ült. Figyelte az égők fényjátékát. Ő már 15 éves volt. Képes volt felfogni mindazt, ami vele történik. Tudta hogy rákos... tudta és nagyon félt de a testvéreit meg akarta óvni mindentől. Nem akarta hogy tudják, hiszen úgysem értenék meg. A legidősebb is 4 évvel fiatalabb nála. Csendben tűrte odabent a fájdalmat. Néha elfeledkezett róla, és szinte felhőtlenül kacagott a többi gyerekkel, de odabenn a szívéből szinte vércseppekként hullottak a könnyei.
Liliben ott élt a szorongás. Nem értette mi történik körülötte, mégis most is minden erejével imádkozott.
- Drága jó Istenem! Én azt kérem karácsonyra, hogy Péter gyógyuljon meg!
S apró kezei mellkasa előtt összekulcsolódva pihentek. Szinte görcsösen fonódtak egybe apró kis ujjai. Imádkozott szinte egész este, s nézte a hópelyheket az ablakon át.
Nemsokára hazaindultak a vendégek és a gyerekek is aludni tértek. Mindenkinek külön szobája volt, ám Lili aznap úgy döntött Péterrel szeretne aludni. A kislány odabújt a bátyjához s egyre erősebben mormolgatta magában az imát.
Álomba szenderült ám ajkai akkor is suttogták az imát, a kívánságot. Éjjel egy apró csillag hullott az égből. Az ablakon át bekopogott. A kislány kinyitotta az ablakot s a csillagból kitörő fény a fiú testére irányult. Csendesen aludt tovább s a kislány is visszafeküdt.
Reggelre már csak álomnak tűnt az egész. A kislány tettét azonban a nyitott ablak nyikorgó hangja bizonyította. Mire felébredt már a szülők nem voltak ott, s Pétert sem találta sehol. Amikor hazaértek az anya arcán felcsillant a boldogság.
Odament a kislányhoz s a fülébe súgta:
- Itt járt a Jézuska, teljesült, amit kívántál!
A kislány rohant a bátyjához s hamar az ölébe ugrott, s boldogan nézte az egész család a karácsonyfát. S most már felhőtlen volt az öröm.
Nem várom el, hogy bárki is elhiggye a történetemet. De ha valaki bele tud gondolni, és egy picit el is vonatkoztat, megértheti, miről szól. A testvéri szeretet mekkora erővel bír. Nem feltétlenül így történik ez meg a mindennapokban, de a kislány példája, mennyire szerette testvérét...talán példát mutat mindenki számára. Mert akár igaz is lehetne...
Mester Györgyi: A LEGKISEBB CINKE
Picinke volt a legkisebb a madártestvérek között. Cinke mama már tojáskorában is nagyon óvta, mert attól félt, az apró tojás valamerre elgurul a fészekben, eltűnik a szeme elől, akkor pedig nem tudja a testével melengetni, és tán ki sem kel a fióka.
Nyáron remekül elvoltak a kis madarak. Csak csiviteltek, torkoskodtak, hol a levegőben fogták el a rovarokat, hol a fűből kapták fel azokat a csőrükbe. Egyszóval csodásan telt a nyár. Mindenki boldog volt, jóllakott és elégedett.
A nyárt követő átmeneti, hűvös őszi időt azonban hamarosan felváltotta a zord tél. A bogarak nem járták már kerge táncukat a levegőben, és a zúzmarás fűből nem lehetett szemernyi élelmet sem felcsipegetni. A cinkecsalád éhezett.
Amikor épp nem a magas koronájú, lombtalanná kopaszodott nyárfa ágain gubbasztottak, néha-néha kiröpültek a házak irányába, hogy az ég felé bodorodó kéményfüstben kicsit felmelegedjenek.
Picinke is így tett, amikor egy hosszabb repülőútja során, valami megcsillant a szeme előtt. Egy kertes ház ablakából világított ki az utcára a sziporkázó, tarka fényesség. Leszállt az ablakpárkányra és befelé bámult. Az üvegen túl, a szobában, hatalmas zöld fenyő terpeszkedett. De nem ám olyan egyszerű, mint odakinn a parkban, hanem talpig díszben pompázott. Tarka üvegégők, csillogó gömbök, kacskaringózó girlandok ékítették.
Picinke egészen belefeledkezett a látványba. Ekkor azonban két kíváncsi gyermekarc közeledett az ablakhoz, amitől megijedt, szárnyra kapott, és huss, már ott se volt.
Másnap, szokásos melegedő körútján, megint csak ellátogatott az ablakon átcsillanó, fényes karácsonyfához. A fa most is lenyűgözte, ám egyszer csak észrevette, valaki néhány kölesszemet tett ki a párkányra. Mivel éhes volt, mohón nekilátott, és gyorsan felcsipegette a magokat. Az evésből felpillantva, váratlanul ismét szembetalálta magát a gyermekszemekkel, amelyek mosolyogva és érdeklődéssel figyelték őt. Az ablak nem nyílt ki, senki nem bántotta Picinkét, így hát nem sietett a táplálkozással. Befejezvén az evést, egy kicsit még gyönyörködött a pompás fában, majd útra kelt.
Csak otthon, miután didergő testvérei közé letelepedett, jutott eszébe, hogy ő jól lakott, de a családja továbbra is éhezik. Szinte szégyellte magát, hogy annyira elkápráztatta a csodálatos karácsonyfa, és csak behabzsolta a kölesszemeket, a szeretteire nem is gondolt.
A következő napon sem tudott ellenállni a kíváncsiságának. Vajon megvan-e még a varázslatos szépségű fa? Egyenesen odarepült, és meglepődve látta, a kölesszemeket, vékony zsinórvonalban, valaki végigszórta az ablakpárkányon. Szemenként vette csőrébe a magokat, hogy minél tovább élvezhesse az evést, amikor egyszer csak elfogyott az összes ennivaló.
Elszomorodott, hogy megint mohó volt, nem jutottak eszébe sem a mamája, sem éhes testvérkéi, amikor a párkány széléről egy közeli faágon lógó aprócska faépítmény vonta magára a figyelmét. Egy házikó volt, négy kis oszloppal, takaros tetővel, de a legszebb mégis az volt benne, hogy a padlóját sok-sok kölesszem borította!
Picinke azonnal útra kelt, és ahogy csak aprócska szárnyától tellett, röpült a családjáért. Elcsivitelte nekik, hogy élelmet talált, kövessék őt, és már fordult is vissza. A faágra felfüggesztett házikót ellepték a sárga-fekete szárnyú cinkék, és boldogan csipegették az olajos magvakat, amitől aztán felmelegedve, még sokáig gyönyörködtek a csodaszép fenyőfában.
Az ablak túloldalán pedig a madáretetőt elkészítő apuka, meg a kölesszemekről gondoskodó gyerekek örültek a boldog cinkék látványának. És ettől vált igazán teljessé a Karácsony, a szeretet ünnepe.
Nyquist Gizella: NÓRI KÍVÁNSÁGA, AVAGY A HÓANGYAL
Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl élt egyszer egy pici leány. Ez a leányka mindig nagyon boldog volt, csak egy szomorította el: ritkán láthatta a távolban élő nagyszüleit.
December vége felé járt az idő, gyermekek hada várta türelmetlenül a Szent Karácsony eljövetelét.
Amikor szülei megkérdezték Nórit - ez volt ugyanis a leányka neve -, mit szeretne karácsonyra kapni, ő így felelt:
- Nagyon örülnék egy babának és sok-sok könyvnek. De a legjobban arra vágyom, hogy láthassam a nagyszüleimet.
Törték a fejüket Nórika szülei, hogyan is mondják meg kislányuknak, hogy a nagymamáit és nagypapáit még hosszú hónapokon át nem láthatja. Nem akarták elszomorítani, csak ennyit válaszoltak:
- Norcsika, biztosan hoz majd a Jézuska neked egy szép babát, és Santa örömmel hagy majd a fa alatt könyveket és talán még mást is.
A kislány másnap a kertben játszott a frissen hullt hóban. Mivel anyukája a lábujjától a feje csücskéig felöltöztette, ujjongva feküdt bele a nagy fehérségbe. Lábacskáit és karjait mozgatva pillanatok alatt hóangyalt rajzolt, majd óvatosan felállt. Ránézett művére, és vágyakozva így szólt:
- Ó, be jó is lenne, Angyalka, ha tudnál nekem segíteni!
Abban a szent minutumban a hóangyal életre kelt, és a meglepett kislány elé állt:
- Szervusz, Nóri! Hallottam a kívánságodról, és szeretnék neked segíteni!
Varázspálcájával néhány kört rajzolt a levegőbe, majd így folytatta:
- Látod ezt a varázsbiciklit? Ha felülsz rá, becsukod a szemedet, és néhányat pedálozol, máris ott leszel, ahol szeretnél.
Nórika fülig érő szájjal megköszönte az angyal segítségét, és máris felpattant varázsbringájára. Először csak kétszer tekerte meg a pedált, és máris a Floridában élő nagyszüleinél termett. A sok-sok puszi és ölelés, na meg a fincsi almás pite után ismét a bringára pattant, de most messzebbre készült. Csukott szemmel ötször is megtekerte a pedált. Amikor kinyította a szemét, erdélyi mamája és papája állt előtte. Mintha csak várták volna, finom sajtos pogácsával és citromos teával kínálták meg. Az élvezetes találkozás után, amikor haza kellett indulnia, nagyszülei hosszasan integettek utána.
- Nóri! Nórika! - hallotta váratlanul anyukája szavát. - Állj fel a hóból, kislányom, mert megfázol!
Nóri lelkesen mesélte el, mi történt vele:
- Anya! Apa! Képzeljétek, a nagyiéknál jártam... - közben éppen zsebébe tette pogácsája utolsó falatját.
Szabó Gitta: A KÍVÁNSÁG
Tél van. Fehér hó borítja a tájat. A léptek alatt ropog a puha hó. A lélegzet is fehér páraként illan el a levegőben. A kéményekből fehér füst száll az ég felé. A házak tetején hósapka ücsörög, és a gyenge utcai világításnál szerényen csillognak a hópelyhek.
Az utcára nyíló házak szorosan egymáshoz simulnak, mint amelyek e hideg téli estén összebújtak, hogy melegítsék egymást. Az egyik ház aljában egy aprócska kis üzlet bújt meg szerényen. Ajtaja felett egyetlen izzó pislákolt. Éppen csak annyira, hogy aki az üzletbe belép, vagy éppen kifelé megy, orra ne bukjék a küszöbben.
A szerény üzletecskének igen gyönyörű kirakata volt. Már készülődtek a Karácsonyra, mert bizony telve volt minden földi jóval. Volt abban gyümölcs, játék, ruhanemű, élelmiszer, itóka, édesség. Egyszóval, minden volt benne, mi szem-szájnak ingere.
A kirakat előtt egy kisgyermek álldogált. Amolyan négy, ötéves forma lehetett. Szemei csillogtak az örömtől, ahogy a portékát nézegette. A hidegtől kipirosodott nóziját a kirakatüvegnek nyomta, melyre a meleg lehelete kifehéredve csapódott le. Két kicsi, kesztyűbe bújtatott kezével, az üvegnek támaszkodott, és hol édesapjára, hol meg az árukra nézett. Egyszer csak megszólalt:
- Apu! Én szeretnék egy csokit! És.., még azt az autót is szeretném! Juj! Apuu! Ezt is szeretném! Ezt az óriási macit is kérem! - mutatott ugrándozva egyik kincstől a másikig. Majd hirtelen megállt a gyümölcsök előtt. A kirakatban egy gyönyörűséges kókuszdió díszelgett, egy kicsinyke kosárban. A gyermek néhány másodpercig csendben nézte, majd halkan, szinte suttogva mondta:
- Apuci! Kérek szépen egy ilyet! - mutatott a kókuszdióra. - Nekem még sosem volt ilyenem!
- Ejnye, fiam! - szólt az apa. - Mit kezdenél Te egy kókuszdióval? Inkább induljunk haza - mondta még, és megfogta a gyermek kezét.
Telt múlt az idő. A gyermek nem felejtette el, amit akkor látott a kirakatban. Egyre csak körülötte jártak a gondolatai. Ha játszott, ha beszélt, ha rajzolt, mindenbe beleszőtte az áhított gyümölcsöt. Kitalált minden csalafintaságot, hogy szüleit rábírja, vegyék meg neki a gyümölcsöt. Édesanyja meg is dicsérte, mert bizony, amiben csak tudott segített neki. Poharakat tett a tálcára, szalvétát az asztalra. Még a cipellőjét is igyekezett betenni a cipős szekrénybe, igaz, ehhez fel kellett állnia a sámlira, aminek anyukája nem nagyon örült.
Lassan elérkezett Karácsony napja. A fiúcska a karácsonyfa díszítésében is segített szüleinek. Közben csak beszélt, folyt a szó belőle, csacsogott egyfolytában. Be nem állt a szája egy pillanatra sem:
- Apa! Tudod, ha én lennék a Jézuska, ide biztosan hoznék egy kókuszdiót! Mert tudod, én nagyon szeretném, és jó is vagyok. Ugye?
Az apa nézte, és bólintott:
- Igen fiacskám! Tényleg jó vagy.
Mire végeztek a fa díszítésével, és édesanya is elkészült a konyhában a finom vacsorával, addigra odakint az est fekete lepellel borította be az égboltot, és sok, sok csillaggal díszítette fel, mintha csak egy hatalmas ünnepi asztal lenne, amit a jó öreg Hold elé terített.
Végre a nagyszülők is megérkeztek. Kabátjukról leverték a havat, csizmáikat levették, és a tűzhely mellé tették száradni. A szobaajtót, amelyben a karácsonyfa világított, becsukták, ha a Jézuska jönne, meg ne ijedjen, és máshová ne vigye a nekik szánt meglepetést.
A nagypapa, a nagymama, apu és anyu meg a kisfiú a konyhában halkan suttogva beszélgettek. A várakozás okozta feszültség egyre nagyobb lett. A gyermek már nem bírta tovább visszafogni izgatottságát. Épp szólásra nyitotta a száját, mikor egy csengettyű szólalt meg. A gyermek gyorsan édesapja háta mögé bújt:
- Apu! Én félek! - súgta neki.
A család minden tagja felállt. Óvatosan fordultak a szobaajtó felé, ahonnét kiszűrődött a karácsonyfa barátságos fénye. Az apa megfogta a gyermek izgalomtól izzadt kicsiny kezét, és kinyitotta az ajtót, mely mintha örülne, vidáman csikordult. A fa alatt színes csomagok várták, hogy valaki kibontsa őket. A gyermek izgatottan szaladgált a csomagok között. Egyszer csak megállt egy hatalmas szaloncukor előtt, amire az ő óvodai jele, egy fésű volt rajzolva. Hátranézett szüleire. Látta, mindenki őt figyeli, és csak mosolyognak.
- Apu, anyu! Ti is látjátok? Ez az enyém. Rajta van a jelem.
A szülők odamentek hozzá, leguggoltak mellé.
- Nahát! - örvendtek - ez valóban a tied! Bontsd csak ki hamar! - mondták szinte egyszerre.
A gyermek magához ölelte az óriási cukrot, és félrevonult a szoba egyik csendes zugába. Ott kezdte bontogatni kincsét. A papír hangos szakadással adta meg magát, és engedte, hogy a gyermek végre megláthassa mit is takargatott idáig. A fiúcska, amikor meglátta, örömében kiabálni kezdett:
- Apu! Anyu! Egy kókuszdió volt benne! De jó, hogy jó voltam! - mondta megkönnyebbülve. Szemei úgy ragyogtak, mint csillagok a Hold ünnepi asztalán. A kókuszdióval szüleihez baktatott. Büszkén húzta ki magát.
- Tudjátok - kezdte mondókáját -, szerintem a Jézuska egy kisgyerek.
- Miből gondolod? - kérdezte az anyukája.
- Abból, mert megkaptam azt, amit szerettem volna. Mert gyereknek kell lennie ahhoz, hogy tudja, milyen az, ha nagyon szeretne valamit. Meg aztán.., biztosan hallgatóznia is kell ahhoz, hogy tudja, ki mit szeretne. Másképp honnan tudná?
A szülők elmosolyodtak a gyermek logikáján. Az apa megsimogatta gyermeke kobakját.
- Igazad lehet! - mondta megnyugtatásképp.
Tóthárpád Ferenc- MADÁRLÁTTA SZENTESTE
Fekete karácsony lesz - mondogatták az emberek, de a hideg esti szél mintha a hó illatával lett volna tele. Az utcában fényfüzérekkel feldíszített fák varázsoltak karácsonyi hangulatot. Adrienn az ablaknál állt. Tekintetét a hegyek felé fordította. Még a fülében hallotta a vers ritmusát, amit az előző este tanult.
Jég ül a fákon,
fagy dala cseng.
Csend van a földön,
s csend odafent.Hó-puha réten
Roppan az ág,
büszke agancson
Fagy muzsikál.
Szökken a szarvas,
s szétveti az
ég peremén a
csillagokat.
Azt remélte, hogy az erdők hamarosan magukra öltik fehér ruhájukat. Emlékezett rá, hogy a nagypapája is gyakran mesélt a hegyekről. Nem tudta pontosan, de egy versrészlet jutott az eszébe a holdfényben álló fákról: - “egy kissé tán' dideregnek, felsorakoznak, úgy melegednek" - idézte fel.
Kis, pisze orrát nekinyomta az ablaknak. Lehelete áttetsző foltokban pihent meg a hideg üvegen. Ujjával rést törölt a párán, azon át figyelte, hogy az ünnep előtt is eljönnek-e hozzá a madarak, hogy híreket hozzanak a hegyen túlról. Adrienn gyakran üzent velük. Tudta jól, hogy rajta kívül senki sem érti a cinegék, a verebek és a rozsdafarkúak csevegését. Kicsit furcsállta ugyan, de nem bánta, hogy minden alkalommal csak róla esik szó. Mindig tudták a kismadarak, hogy mi történt az iskolában, hogy anyukája mostanában kevesebbet beszélgetett vele, hogy kivel veszett össze a játszótéren, és hogy az édesapja már milyen régen elutazott. Ha nem is mondta, akkor is tudták, hogy miért szomorú.
- Talán éppen ezért jöttek el megint - gondolta a kislány.
Adrienn emlékezett a tavalyi karácsonyra: - Apró magot szórjál, jó tettedért jót várj! - kopogták a cinegék az ablakpárkányon. Most azonban csak dideregve néztek befelé a szobába, pedig azon az estén is finom magokkal telt meg az etető. Volt közöttük egy veréb, vele rendszeresen beszélgetett Adrienn. A többiek már régen elrepültek, ő még mindig ott maradt, és csak nézett a kislányra. A csapzott kismadár és a kislány a csukott ablakon át is értette egymás gondolatát:
- Szervusz! Tudom ám, hogy mit akarsz. Nekem is jó, ha valakivel beszélgethetek, ha elmondhatom, mi az, ami bánt - szólalt meg Adrienn.
A madárka izgatottan ugrálni kezdett a párkány bádoglemezén, mintha ily módon akarta volna üdvözölni a szomorú kislányt:
- Szervusz, szervusz!
Adrienn mosolyra húzta a száját, csillogó szemeit megtörölte pizsamakabátja ujjával, és így szólt:
- Láttam ám, hogy legtöbbször csak az anyukáddal vagy. Apukádnak biztosan nagyon sok a dolga! Már csak kettőt kell aludni, és itt a szenteste. Addigra sok magot gyűjtsél, és akkor biztosan hazajön. Én is sokat vagyok egyedül, pedig olyan jó, amikor anyu és apu is itthon van. Tudod, az én apukám is régen volt velünk - fejét lehajtotta, kicsit várt, és így folytatta -, mégsem vagyok szomorú, mert tudom, hogy nemsokára velünk lesz.
Mire a kislány újra felemelte a fejét, addigra barátja már a hegyek felé repült. Feltámadt a szél, hidegen vágott be az ablak résein. Kisöccse, Balázs, már aludt. Adrienn leült az ágya szélére, és imádkozni kezdett. A nagymamája tanította meg az esti imára, de ezúttal másként szólt a fohász. A szüleiért imádkozott s a madarakért, és azért, hogy essen a hó, mert az olyan szép, és akkor olyan tiszta a táj.
Amikor édesanyja a szobába lépett, hogy betakarja, szorosan átölelték egymást.
- Üzentél apunak, hogy neki is lesz meglepetés a karácsonyfa alatt? - kérdezte Adrienn, de olyan halkan, hogy a saját hangját is alig hallotta.
- Sajnos nem tudtam beszélni vele, megint nem értem el. Talán majd holnap - hangzott a bizonytalan válasz.
- Azt mondtad, ha valamit nagyon akarunk, és mindannyian nagyon akarjuk, akkor az teljesülni fog - szólt kissé neheztelve Adrienn -, és mi mindannyian nagyon akarjuk, hogy apa hazajöjjön. Ugye?
Sokáig csend volt a szobában, csak nehezen jött a válasz:
- Gyakran próbálom hívni telefonon, de nem hallok mást, mint azt, hogy: ,,a hívott szám pillanatnyilag nem elérhető". Sajnos néha a felnőttek sem gondolják meg, hogy mit mondanak - felelt alig érthetően az édesanyja.
Csend borult a szobára. A kisvillanyt égve hagyták aznap este, úgy aludtak el. Összebújva, kicsit fázósan.
Másnap szikrázó napsütésre ébredtek, madarak egész serege kopogott az ablakpárkány vékony csíkján, ahol a szoba melegétől megolvadt a hó. Közöttük ott ugrált, követelve reggeli eleségét, egy csapzott veréb is. A hegyeket, a fákat, az utcát, a tetőket egybefüggő hó fedte. Adrienn, Balázs és az édesanyjuk kézen fogva álltak az ablak előtt, szótlanul gyönyörködtek a mesés átváltozásban.
Délután hosszú sétára indultak. Sokat beszélgettek. A kertek feldíszített fenyőfái, a kigyúló fények ünneppé változtatták az estét. Ropogott a hó, az utcákon alig jártak autók. A gyerekek érezték, hogy különleges karácsony készülődik. Már szürkült, amire hazaértek. A kapuból gyönyörködve tekintettek vissza a tájra, amikor az utca felett furcsa felhőt pillantottak meg. Adrienn felkiáltott:
- Nem is felhő: madarak! - és már szaladt is volna, ha édesanyja vissza nem tartja. A meglepetésnek mindezzel még nem volt vége. Döbbenten álltak meg a járda szélén. A madársereg díszkísérete mintha tolta volna az előttük haladó autót. Aztán egyszerre csak, amilyen hirtelen megjelent, olyan hirtelen el is tűnt az égi kíséret. Az a néhány járókelő, aki még az utcát rótta, talán észre sem vette a különös jelenetet. Adrienn azonban pontosan tudta, hogy mi történt. Az autó mellettük állt meg.
- Apu, apu! - kiáltották a gyerekek.
- Szervusztok! - kapta fel őket az édesapjuk.
- Már nagyon vártunk - szólalt meg az édesanyjuk is.
Rövid idő múlva együtt tálaltak a finom ünnepi vacsorához. A bőröndök a szekrény legmélyére kerültek, mintha többé már soha nem is volna szükség rájuk. Sokat nevettek és sokat beszélgettek. Az idő múlásával Adrienn és Balázs pillantásai egyre többször vetődtek a csukott szobaajtóra. Az ajándékozás édesanyjuk boldog szavaival kezdődött:
- Mehetünk, együtt a család - mondta.
A lakást fenyőillat töltötte be. A lemezjátszó karácsonyi dallamokat játszott. Az ablaküvegen túlról pedig három veréb - anya, apa s a csapzott kicsi - nézte tágra nyílt szemekkel a kiszűrődő csillogó, színes fényeket. A csukott ablakon át is jól értették az üzenetet:
,,Boldog karácsonyt kívánunk!"
Zelk Zoltán: MIKULÁS BÁCSI CSIZMÁJA
A hófehér, szikrázó országúton, ami az eget összeköti a földdel, s ami fölött úgy szálldosnak a csillagok, mint a falevelek, egy nagyon öreg, jóságos arcú bácsi haladt lefelé. Az út két szélén álldogáló, hólepte fák összesúgtak mögötte:
- Viszi már a jó öreg Mikulás a sok ajándékot!
Mert bizony ő volt az, a jó gyerekek öreg barátja, aki akkorákat lépdel csizmáiban, hogy egyetlen éjszaka bejárja a világ összes városait és falvait. S akinek puttonyából sohasem fogy ki az édesség, jut abból minden jó gyerek cipőjébe.
Most is alig lépett hármat-négyet, már lent volt a földön, és körülnézett, hogy melyik ablakban talál gyerekcipőt. Ahogy nézdegélt, észrevette, hogy valaki alszik az utcai padon. Odament hát hozzá, hogy megnézze, ki lehet az a szegény, aki ilyen hideg téli éjszakán az utcán húzza meg magát. Egészen föléje hajolt, és bizony majdnem elsírta magát a jóságos öreg. Megismerte az alvót. Sok-sok évvel ezelőtt cukrot és csokoládét vitt neki, s másnap még az égbe is fölhallatszott, ahogy nevetett örömében. De ez már régen volt, azóta felnőtt ember lett kis barátjából, s íme, most itt fekszik a hideg, decemberi éjszakában.
Nem sokáig gondolkodott Mikulás bácsi, levette puttonyát, és megtöltötte az alvó zsebeit csokoládéval és mogyoróval. Aztán piros köpenyét is ráterítette, hogy ne fázzon, s mikor észrevette, hogy milyen rosszak a cipői, levetette mérföldjáró csizmáit, és ráhúzta a szegény ember lábára. Aztán szomorúan és mezítláb ment tovább, hogy elvigye ajándékait a gyerekeknek.
S amíg a jó öreg Mikulás vándorolt a messzi városokban, az alvó ember álmodni kezdett a piros köpeny alatt. Azt álmodta, hogy ismét gyermek lett, puha paplan alatt alszik, s cipői cukorral telerakva ott állnak az ablakban. S míg álmodott, az útszéli, kopár fák föléje hajoltak, és megvédték a széltől, a csillagok pedig egészen föléje szálltak, és simogatva melegítették az arcát.
- Álmodj, csak álmodj! - susogták a fák, zizegték a csillagok.
S ő álmodott. Álmában elmúlt az éjszaka, szép, világos reggel lett, s annyi cukor és csokoládé került elő cipőiből, hogy az asztalt is telerakhatta vele. Milyen boldog volt álmában, istenem, milyen boldog! A fák és a csillagok mondogatták is egymásnak:
- Csak föl ne ébredjen, míg ki nem tavaszodik...
De véget ért az álom, és véget ért az éjszaka, s a szegény ember csodálkozva látta magán a köpenyt és a csizmát. S mikor a zsebébe nyúlt, azt hitte, a tündérek játszanak vele, azok töltötték meg ennyi jóval a zsebeit. Hát még mekkora lett csodálkozása, mikor a cukor és a mogyoró mind pénzzé változott zsebeiben. Csengő aranypénz lett valamennyiből, s most már vehetett házat, ruhát magának, s olyan lett az egész élete, mint az álom. Úgy nevetett megint, mint gyerekkorában.
Mikulás bácsi boldogan hallgatta a nevetést. S a tündérek hiába kérdezték a jó öreget, miért jött vissza mezítláb a földről. Mikulás bácsi nem felelt, csak szelíden belemosolygott hófehér szakállába.
Wass Albert KARÁCSONYI MESE 
Nagyapánk ott ült szokott helyén a kandalló mellett, s olykor egy-egy bükkfahasábot vetett a sziporkázó tűzre. A szűzdohány füstje kék felhőbe burkolta pipázó alakját ott a nagyszoba végiben, s ezüstös szakállán olykor megcsillant a láng.
Mi gyermekek a mennyezetig érő, gyertyafényben izzó karácsonyfa körül álltunk elfogódottan, és izgalomtól elmeredt szemmel, és sóvár pillantásokat vetve a karácsonyfa alatt fölhalmozott ajándékokra, hűségesen elénekeltük a Mennyből az angyal összes verseit.
Ének után apám fölolvasta a betlehemi csillag történetét a Bibliából, elmondtuk közösen a karácsonyi imádságot, s azzal nekiestünk a játékoknak, akár karámba szorított birkanyájnak az éhes farkascsorda.
Kis idő múltával nagyapánk megszólalt ott a kandalló mellett a maga érdes vénemberhangján:
- Aztán tudjátok-é - kérdezte -, hogy miképpen keletkezett tulajdonképpen a karácsony?
- Akkor született a Jézus Krisztus - felelte Margit húgom okosan új babaháza előtt térdepelve, s nagyapánk bólintott rá.
- Ez igaz - mondta -, mert hogy ő volt az Úristen legnagyobb karácsonyi ajándéka az emberi világ számára. De maga a karácsony már régen megvolt akkor. Ha ideültök mellém a tűzhöz, elmondom, hogyan keletkezett.
Köréje gyűltünk a szőnyegre, mindegyikünk valami új játékot cipelve magával, s figyelmesen lestük a száját, mert nagyapánk nagyon szép és érdekes meséket tudott ám.
- Hát az úgy volt - kezdte el, miután nagyot szippantott a pipájából -, hogy réges-régen, amikor Noé apánk unokái megépítették volt a Bábel tornyát, s annak ledölte után nem tudták megérteni egymást többé, mert az önzés összezavarta a nyelvüket, az irigység és az elfogultság egyre jobban és jobban kezdett elhatalmasodni ezen a földön. Aki nem volt olyan ügyes, mint a szomszédja, azt ölte az irigység, hogy a másiknak szebb háza van.
Aki rest volt megművelni a földjét, az irigyelte azt, akinek szebb búzája termett, s mikor az irigykedés már igen-igen elhatalmasodott az embereken, akkor megszületett benne a gonoszság. A rest lopni kezdett, a tolvaj gyilkolni, s a kéregető rágyújtotta jótevőjére a házat.
Addig-addig, hogy egy napon aztán az Úristen odafönt az égben megsokallotta az emberek gonoszságát, s rájok szabadította a sötétséget és a hideget.
A nap eltűnt az égről, a vizek befagytak, s a rablógyilkos számára nem termett többé semmi az elrablott földön. Nagy fázás, éhezés és pusztulás következett ebből az egész emberi világra. Mikor pedig már közeledett erősen az idő, mikor minden emberi életnek el kellett volna pusztulnia a földön, az Úristen odaintette maga mellé kedvenc angyalát, a Világosságot, és ezt mondta neki: ,,Eridj le, hű szolgám, s nézz körül a földön, melyet gonoszsága miatt pusztulásra ítéltem. Vizsgálj meg minden embert, asszonyt és gyermeket, s akinek még megtalálod egy csöpp kis nyomát a jóságnak, annak gyújtsál gyertyát a szívében. Én pedig majd az utolsó előtti napon alánézek a földre, s ha csak egy kicsike világosságot is látok rajta, megkönyörülök az emberi világon, s megváltoztatom az ítéletet, amit kiróttam rája."
Ezt mondta az Úristen, s a Világosság angyala alászállott a földre, hogy teljesítse a parancsot.
A föld sötét volt és hideg. Mint a csillagtalan, zimankós téli éjszaka, olyan. Az emberek tapogatózva jártak az utcákon, s akinek még volt egy darabka száraz, fagyott kenyere, az elbújt vele a pincék mélyére, hogy ne kelljen megossza mással. Egy birkabőr bundáért meggyilkolta apját a fiú, s akinek még tűz égett a kemencéjében, az fegyverrel őrizte szobája melegét a megfagyóktól. Az angyal nagyon-nagyon elszomorodott, hogy hasztalan járta az emberi világot, mert nem talált benne sehol egy fikarcnyi jóságot sem.
Lassanként kiért a városból, s ahogy a dűlőúton haladt fölfele a hegyek irányába, egyszerre csak összetalálkozott a sötétben egy emberrel, aki egy döntött fát vonszolt magával kínlódva.
Kiéhezett, sovány ember volt, s csak szakadt rongyok borították a testét, de mégis húzta,
vonszolta magával a terhet, bár majdnem összeroskadt a gyöngeségtől.
,,Minek kínlódsz ezzel a fával? - kérdezte meg az angyal. - Hiszen ha tüzet gyújtanál belőle magadnak itt, ahol állsz, megmelegedhetnél mellette."
,,Jaj, lelkem, nem tehetem én azt - felelte az ember. - Asszonyom, s kicsi fiacskám van otthon, kik fagynak meg, s olyan gyöngék már, hogy idáig nem jöhetnének el. Haza kell vigyem nekik ezt a fát, ha bele is pusztulok."
Az angyal megsajnálta az embert, és segített neki a fával, s mivel az angyaloknak csodálatos nagy erejük van, egyszerre csak odaértek vele a sárból rakott kunyhóhoz, ahol a szegény ember élt.
Az ember tüzet rakott a kemencében, s egyszeriben meleg lett tőle a kicsi ház, s míg egy sápadtra éhezett asszony s egy didergő kisfiú odahúzódtak a tűz mellé melegedni, az angyal meggyújtott egy gyertyát az ember szívében, mert jóságot talált abban.
,,Édesanyám, éhes vagyok..." - nyöszörögte a gyermek, s az asszony benyúlt a rongyai közé, elővett egy darab száraz kenyeret, letörte az egyik sarkát, s odanyújtotta a gyermeknek.
,,Miért nem eszed meg magad a többit? - kérdezte az angyal.
- Hiszen magad is olyan éhes vagy, hogy maholnap meghalsz."
,,Az nem baj, ha én meghalok - felelte az asszony -, csak legyen mit egyék a kicsi fiam."
S az angyal ott nyomban meggyújtotta a második gyertyát is, és odahelyezte az asszony szívébe.
A gyermek leharapott egy kis darabot a kenyér sarkából, aztán megszólalt:
,,Édesanyám, elhozhatom két kis játszótársamat a szomszédból? Ők is éhesek, s nincs tűz a házukban. Megosztanám velük ezt a kis kenyeret, meg a helyet a tűznél!"
Az angyal pedig meggyújtotta a harmadik gyertyát is, és odaadta a kisfiúnak, aki boldogan szaladt ki a gyertyával a sötét éjszakába, hogy fénye mellett odavezesse kis társait a tűzhöz és a kenyérhez.
S pontosan ekkor érkezett el az utolsó előtti nap, és az Úristen alánézett a földre, s a nagy-nagy sötétségben meglátott három kis pislákoló gyertyalángot. És úgy megörvendett annak, hogy az angyal mégis talált jóságot a földön, ha nem is többet, csak hármat, hogy azon nyomban megszüntette a sötétséget, visszaparancsolta a napot az égre, s megkegyelmezett az emberi világnak.
S azóta minden esztendőnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért ősszel a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és minden reggel későbben távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi emberek pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendő alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt a bennünk lévő rosszat.
- Ez a karácsony igazi meséje - fejezte be nagyapánk ott a kandalló mellett azon a régi-régi karácsonyestén -, én pedig azért mondtam el nektek, gyerekek, hogy megjegyezzétek jól, és emlékezzetek reá. Mert ez a mi emberi világunk újra építeni kezdi a Bábel tornyát, melyben egyik ember nem értheti meg a másikat, jelszavakból, hamisságokból, elfogultságokból és előítéletekből, s jönni fog hamarosan az irigység is, a rosszindulat, meg a gonoszság, melyek miatt az Úristen újra pusztulásra ítéli majd az embert. Tolvajlás és gyilkosság fog uralkodni a földön, s ha a nyomorúság és a nagy sötétség rátok szakad majd, akarom, hogy emlékezzetek: csak a szívetekben égő gyertya menthet meg egyedül a pusztulástól.
ELŐZETES - UNIVERZÁLÁS, SZUPERÁLLAM, JÖVŐNK...?
Akit érdekel, hogy mire készül az EU, és milyen jövő vár ránk, olvassa ezt el, mert gyanítom, hogy nagyon hamar ,,hamis " hírnek fogják minősíteni ezeket a konkrét tényeket /is/, és akkor le kell majd venni a bejegyzést. Ezeket a leveleket egy lengyel jogi szervezettől kapom, nálunk ilyen formában nem olvashattam még erről.
"Ordo IurisInstytut na rzecz Kultury Prawnej
Kedves Barátaim,
A várakozásoknak megfelelően 2023. november 22-én az Európai Parlament elfogadta az uniós szerződések 267 módosítási tervezetét, s ezzel megkezdődött a szerződésmódosítási eljárás. Ezek egy centralista ,,Európai szuperállam" létrehozásához vezetnek. A projekt mellett 291 képviselő szavazott, 274 elutasította, 44 pedig tartózkodott.
Mi történik, ha ezeket a módosításokat végrehajtják a szerződésekben?
Mindenekelőtt a külpolitikával, a fegyveres erőkkel, az egészségügygel, az iparfejlesztéssel, a migránsok millióinak befogadásával kapcsolatos döntések átkerülnek Brüsszelbe. Olyan szerveknek adják át ezeket, amelyek nem felelősek azok következményeiért, és nem demokratikus módon választják ezeket, mint például az Európai Bizottság. Országaink ellenállása nem számít, mert ezek a módosítások megfosztják őket a vétójogtól. Elég, ha Németország, Franciaország, Olaszország és Hollandia megállapodik egy álláspontban, és döntésük a maradék 23 ország aktív ellenkezése mellett is az egész EU-ban alkalmazandó jog lesz.
A megszavazott változtatások lehetővé tehetik az EU számára, hogy népszerűsítse a gender ideológiát, befolyásolja az iskolai tantervek tartalmát, és megoldásokat diktáljon az államoknak a környezetvédelem, az abortusz és a diszkrimináció elleni küzdelem terén. Ez az EU bürokratáinak korlátlan hatalmát jelenti az abortusz, a kényszerített és vulgáris szexuális nevelés bevezetésére, az adófizetők által finanszírozott ,,tranzíciók", azaz a gyermekek és fiatalok műtéti megcsonkításának elősegítésére, valamint országaink demográfiai szerkezetének megváltoztatására.
A projekt egy olyan páneurópai népszavazási mechanizmust vezet be, amely lehetővé teszi a szerződések jövőbeni módosításait az összes tagállam beleegyezése nélkül.
Aggasztó az EU-Szerződés 7. cikkében meghatározott olyan uniós értékeket, mint a ,,szabadság", ,,demokrácia", ,,egyenlőség, emberi jogok" vagy ,,jogállamiság" megsértő államok tagsági jogainak felfüggesztésére vonatkozó eljárás egyszerűsítésére irányuló javaslat. Az uniós intézmények szabadon értelmezhetik az ilyen homályosan megfogalmazott jogi fogalmakat, és politikai okokból elnyomhatják a tagállamokat, az uniós értékek védelmével indokolva ezt.
Nem véletlen, hogy ez a projekt a radikális kommunista, Altiero Spinelli eszméit idézi, aki az államok és határok nélküli Európa vízióját mutatta be. Nyíltan kijelentette, hogy az európai szuperállam álma nem valósítható meg demokratikus eljárásokkal és az európaiak beleegyezésével. Ezért elképzelésének megvalósítását "egy forradalmi párt diktatúrájának segítségével javasolta, amely új államot hoz létre, és körülötte egy új, igazi demokráciát".
Azt írta, hogy az európai integráció célja a nemzetállamok felszámolása kell hogy legyen, melyeket ő a háborúk forrásának és a haladás gátjának tart. Arról is írt, hogy a magántulajdont korlátozni kell, sőt, akár meg is kell azt szüntetni, és "csak a szükséges esetekben lehet eltűrni". Ma már nyilvánvaló, hogy ezt a jövőképet egy hosszú évekre tervezett terv szerint, következetesen valósítják meg.
Az úniós szuperállam felépítésére irányuló terv egyik eleme az Európa Jövőjéről szóló Konferencia - egy álkonzultációs kampány - volt. Előre meghatározott eredményei lehetővé teszik a szuperállamok támogatói számára, hogy azt mondják, hogy az európaiak többsége forradalmat akar: elvenni saját kormánya szuverenitását és lerombolni saját demokráciáját, noha a legtöbb európai nem is hallott arról, hogy ilyen konzultáció zajlik. Hollandiában a közvélemény-kutatások azt mutatták, hogy a hollandok kevesebb mint 3%-a tudott róla. A lengyeleket még senki sem kérdezte erről.
A projekt most az Európai Unió Tanácsához (amely az egyes tagállamok minisztereiből áll), majd az Európai Tanácshoz kerül.
Az eljárás harmadik szakaszában az Európai Tanács (állam- és kormányfők) egyszerű többséggel dönt a parlamentek, az állam- és kormányfők, az Európai Parlament és az Európai Bizottság képviselőiből álló konvent összehívásáról amely ajánlásokat fogad el a kormányközi konferencia számára.
Az Európai Tanács elnöke ezt követően kormányközi konferenciát hív össze, amelyen a tagállamok kormányainak képviselői dolgozzák ki a szerződésmódosítások végső tartalmát, amelyeket csak egyhangúlag lehet elfogadni. Végül az EU Tanácsának és az Európai Bizottságnak a jogi szolgálatai módosítják a módosítások szövegét felülvizsgálati szerződések formájában. Ezt követően a módosítások tartalmát már nem lehet módosítani.
Az eljárás utolsó szakasza az új szerződések valamennyi tagállam általi ratifikálása lesz, az alkotmányos követelményeknek megfelelően. Lengyelország esetében az ilyen szerződéseket a Lengyel Köztársaság elnöke ratifikálja a Parlament előzetes, a Szejm és a Szenátus által külön-külön kifejezett hozzájárulását követően - a kamarák 2/3-os többségével, vagy országos népszavazással, amelyhez elegendő az 50% feletti részvétel mellett kinyilvánított az állampolgárok többségének jóváhagyása.
Bár a folyamat már elkezdődött, a szerződések megváltoztatása biztosan nem megy egyik napról a másikra. Ezt sok hónapos intenzív tárgyalások előzik meg, de egyfajta politikai színház is a kormányok részéről, amelyek megpróbálják meggyőzni polgáraikat arról, hogy nemzeteik javáért küzdenek.
A radikálisok nem ok nélkül nyújtottak be 267 módosító indítványt. Valószínűleg nem sikerül mindegyiket elfogadtatni. Ahhoz azonban, hogy szuverenitásunk fikcióvá váljon, elegendő a kulcsfontosságú módosítások egy kis részét elfogadni. De ilyen nagyszámú forradalmi változtatás javaslata azt jelenti, hogy a nemzeti politikusok most elhatárolódhatnak az egész projekttől, majd visszatérhetnek a következő tárgyalási ülésekről, és bejelenthetik, hogy sikerrel utasítják el a kevésbé fontos szerződésmódosítások egy részét. Ily módon a polgárok nem veszik észre, mi az ami a legfontosabb ebben az egész információs zűrzavarban.
Fontos feladat vár ránk. Tudatosítanunk kell honfitársainkban, hogy a javasolt módosítások elfogadása azt jelenti, hogy az Európai Uniót központilag irányított szuperállammá változtatjuk. Döntéshozó központja Brüsszelben lesz, és minden nemzetállam a kommunista ,,Európai Államok Szövetsége" tartományává alakul át. Az összes úniós nemzet elveszíti befolyását a nemzeti jog formáját illetően, amelyet most az EU tisztviselői szabnak majd meg.
A közelgő karácsony és újév alkalmából mindenkinek békét és reményt kívánok, amit Jézus Krisztus születése hoz el az egész világnak, amely hajlandó őt befogadni. Legyen a közelgő 2024-es újév az élet, az igazság, a jóság, a szépség és az igazságosság áttörésének és győzelmének éve.
Üdvözlettel,
Egy szuperállam kialakításának kísérlete sejlik fel az Európai Unióban, amely minél kisebb hatalmat adna a demokratikusan megválasztott nemzeti kormányoknak és sokkal többet a brüsszeli intézményeknek
Gulyás Gergely miniszter szerint az unióban vannak nagyszerű dolgok, mint a közös piacok és a határmentesség, ugyanakkor elindult egy rossz mechanizmus, amelyben "tízből kilenc esetben Magyarország és Európa kárára születnek döntések"
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Karácsony - Újév |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-12-06 20:15:42, szerda
|
| |
| |
AZ ÉN MIKULÁSOM . . . . . . . 
Mindenki várja a Mikulást! Teljesen mindegy, hogy ki mit mond, de legbelül várja és akkor is, amikor már elmúlt 10 éves.
Az én Mikulásom puttonyából az alábbi csomagocskákat választhatjátok:
odaadás, egészség, barátság, boldogság, szeretet, kedvesség, egymás segítése, békesség és egy szép vers.
Készítsd a csizmádat, küldőm a Mikulást!
Egyben Miklós napon táncos lábú lányokkal köszöntünk minden Miklóst az oldalon!
Legyen szép napotok!
Rockin Around the Christmas Tree | La Portella tanček dance
Link
Gyurkovics Tibor: VERS A MIKULÁSHOZ 
Miki, Miki, Mikulás,
hova bújsz, hova állsz,
mennyi aranyat találsz
a csomagban?
Vár rád a gyerekcsapat,
ide add, oda add
a cukrot, a kosarat,
gyere gyorsan!
Azt hiszed, nem láttalak
a jegenyefák alatt?
Lopództál egy nagy halom
dióval a válladon!
Bármily csendben lépeget
bakancsod a rét felett,
minden gyerek észrevett
az ablakból tégedet!
Olyan ember vagy te, mint mi,
csak az ég ruhádra hinti
a havat, és ezüst,
csillogó hajad a füst.
Felhőből van a szakállad,
szél tömi meg a pipádat,
rókaprémből van a bundád,
szeretettel gondolunk rád! 
Kitesszük az ablakunkba
a csizmát, a cipőt,
mi meg addig elbújunk a
sutban, hogy legyen időd
hozni mindenféle jót,
mazsolát, mogyorót,
s mikulások, gyerekek,
cinkostársak legyenek!
Megcsörren a mogyoró
puttonyodban, csuda jó!
Mi már tudjuk, hogy te jössz,
kócnadrágod csupa szösz!
Itt állunk megilletődve,
míg a lábad törlöd le,
jól tudod te, illik ez
a mikulás-emberhez!
A kezedben alma, keksz,
bezörögsz, bejöhetsz,
tapsolunk, ámulunk,
soha el nem árulunk!
Minden este feldíszíti
csillagfény a homlokod,
olyan ember vagy te, mint mi,
csak pirosabb és nagyobb!
Majoros Gabriella: KEDVES, DRÁGA TÉLAPÓ
Ha rossz voltam, az a jó?
Hozzál nekem virgácsot,
vagy csak gyújtsál pilácsot!
Hadd lássam meg, mit kell tenni,
hogyan kell boldognak lenni!
Jól csinálom-e, vagy nem,
Ha szívemből szeretem?
Vagy, ha úgy szeretnék végre 
mint ahogy a tiedbe ültem,
tiszta szívvel, megkönnyebbülten...
beülni valaki ölébe,
Kicsi szívem kitárom,
majd szép csendesen kivárom,
úgyis eljön barátom
- mert már évek óta ezt várom -
egy boldogabb, szép álmom,
amikor majd megünnepli családom:
boldog-könnyes fényben szikrás karácsony!
VAJON LÉTEZIK-E A MIKULÁS?
1. Egyetlen fajta ismert rénszarvas sem tud repülni, de mivel több mint 300.000 olyan élő organizmus létezik, amely még besorolásra vár, bár ezek nagy része ízeltlábú vagy baktérium, nem zárhatjuk ki azt, hogy a Mikulás mégis repülő rénszarvason közlekedik.
2. A földön 2 milliárd (2.000.000.000) 18 éven aluli gyerek van. De minthogy a Mikulás nem törődik a hindu, zsidó, buddhista vagy mohamedán gyerekekkel, így a munka a 15%-ára csökken.(378 millió). Háztartásonként 3,5 gyerekkel számolva ez 91,8 millió otthont jelent. Fel kell tételeznünk, hogy mindenhol akad legalább egy rendes gyerek.
3. A Mikulásnak, - hála a különböző időzónáknak és a föld forgásának - 24 helyett 31 óra áll rendelkezésére az ajándékok kihordására (ha feltételezzük hogy keletről nyugatra halad, ami logikusnak tűnik).
Ebből az következik hogy 822,6 látogatást tesz másodpercenként. Ez azt jelenti, hogy 0,001 másodperce van minden egyes háznál, hogy lepakoljon, beugorjon a kéményen, megtöltse a zoknikat, a többi ajándékot szétszórja a fa alatt, visszamásszon a kéményen keresztül és felpattanjon a szánra.
Ha feltételezzük hogy szóban forgó 91,8 millió otthon egyenletesen helyezkedik el a föld felszínén (ami persze nem így van), akkor két ház között a távolság 1,2 km. A teljes út pedig 117 millió (117.000.000) km, nem számolva azokat a kitérőket, amiket még a Mikulásnak is meg kell ejtenie.
4. Ez azt jelenti, hogy a Mikulás szánja mintegy 1000 km/s (1000 kilométer per másodperc) sebességgel halad, a hangsebességnél 3000-szer gyorsabban. (Egy hagyományos rénszarvas kb. 25 km-t tesz meg egy óra alatt, ha nagyon siet.)
5. A szán rakománya egy újabb érdekes kérdés.
Feltéve, hogy minden gyerek egy kb. 1 kilogrammos ajándékot kap (ami röhejesen kevés), akkor a Télapó szánja mintegy 321.300 kg-ot nyom. Nem számítva a Télapót.(aki ha tényleg minden otthonban eszik egy kis édességet, mondjuk 2 szaloncukrot, akkor az út végére pontosan 2.943.000 kg-ot hízik, de ettől az apróságtól most eltekintünk.)
Egy hagyományos rénszarvas max. 150 kg-ot képes elhúzni a földön.
Még ha feltételezzük, hogy a repülő rénszarvas (lásd: első pont) tízszer ennyit képes elhúzni, akkor is minimum 214.200 kell ahhoz, hogy az egész szánt (Télapó nélkül) elhúzza. Ez a sok szarvas 353.430 tonnára növeli az egész pereputty súlyát. Csak összehasonlításképp jegyzem meg, hogy ez négyszer olyan nehéz, mint az Enterprise nukleáris meghajtású anyahajó.
6. Ha ez a 353.430 tonna súlyú szán 1000 km/s-os sebességgel közeledik, akkor nagy légellenállásba ütközik.
A légellenállás felhevíti a rénszarvasokat. A két vezér rénszarvas másodpercenként 143.000.000.000.000 (143 trillió) Joule energiát nyel el. Elhanyagolható idő alatt égnek el, (eközben 234.000.000.000 decibel erejű robbanás hallatszik) kigyújtva maguk mögött a többi rénszarvast. Az egész szán (a rénszarvasokkal együtt) 4,26 ezredmásodperc alatt ég el.
A télapót, akire eközben 297.500 N centrifugális erő hat, 120 kg-os Télapó esetén (ami nagyon kevés) 8.207.123 kg-os erő préseli a szán háttámlájához.
Én hiszek a Mikulásban...
Miklós napon táncos lábú lányokkal köszöntök minden Miklóst az oldalamon!
Legyen szép napotok! Kellemes ünnepeket Mindenkinek!
Köszöntő videó ITT: 
Rockin Around the Christmas Tree | Tanečná škola La Portella tanček dance choreografia
Link
Mariah Carey - All I Want For Christmas Is You (Official Video)
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Karácsony - Újév |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-01-01 12:00:53, vasárnap
|
| |
| |
B U É K - 2 0 2 3 !
B U É K - M A G Y A R O R S Z Á G !
É V K Ö S Z Ö N T Ő !
Minden kedves Barátomnak, Ismerősömnek, Blogtársamnak
és azoknak, akik ide belátogatnak hozzám
SZÍVEM SZERETETÉVEL kívánok BÉKÉS ÉS BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT!
BÁRHOL LEGYENEK A VILÁGON - HATÁRON INNEN, VAGY HATÁRON TÚL!
B U É K - 2 0 2 3 !
B ékés álmainkba ne csalódjunk soha
O ltalmazzon minket angyalok mosolya
L elkünkben béke és szeretet virítson
D üh és gaz álnokság meg ne szomorítson
O stoba szólamra ne hajoljon szívünk
G azdagság kísérje minden vidám léptünk
Ú tjaink vigyenek igaz célunk felé
J övendőnk munkája ne váljon kereszté
É jszaka pompásan ragyogjon csillagod
V eled lehessek amikor csak akarod
E gymásra találjon most minden kereső
T ársával éljen minden egymást szerető
K özösen tegyük szebbé ezt a világot
Í zleljünk már most mennyei boldogságot
V áljon minden titkos, szép álmunk valóra
Á ldott legyen minden együtt töltött óra
N evetni tudjunk és őszintén örűlni
O dvas idő fogát messze elkerülni
K eveset mondok végül, de szépet: Kívánok Boldog Új Évet!
Itt az Újév, új jót hozzon,
Régi jónktól meg ne fosszon.
Hogyha új jót nem is hozhat,
Vigye el a régi rosszat!
Háromszéki rigmus
Aranyosi Ervin: NE FOGADKOZZ, NE IGÉRGESS!
Ne fogadkozz, ne ígérgess,
az új év csak egy lépcső!
Változtatni életeden,
hidd el, sosem késő!
Bármelyik nap megteheted,
indulhatsz új útra...
Arra figyelj, hogy a régit
ne járd újra, s újra!
Változtass a szokásokon,
amik nem működnek,
légy végre a teremtője
saját örömödnek!
Figyeld meg az érzéseid:
- Mi tesz boldogabbá?
Hová vezet rossz szokásod,
hogyan válhatsz rabbá?
Ne ígérgess, ne fogadkozz!
Tégy egy első lépést!
Kerüld el a lelked kínzó
összes megkísértést!
A járt utat akkor válaszd,
ha célod elérted,
s ne akkor, ha mások mondták, 
s újra megkísértett.
Ha ugyanazt járod végig,
ugyanaz a vége,
a léleknek a jó érzés
minden segítsége.
Érezd tehát jól magadat,
ez a földi dolgod,
arra vigyen minden utad,
ahol szíved boldog.
Ne ragadj le megszokásnál,
örömöd keressed!
Amit teszel, boldogan tedd,
szívedből szeressed!
Érzésekkel teremts szépet,
élhetőbb világot!
Örömöktől, sikerektől
utad legyen áldott!
Higgy magadban, Istenedben,
élvezd utad végig,
jó érzések emeljenek
fel a magas égig!
Ne fogadkozz, ne ígérgess,
hallgass a szívedre,
ott van régen az iránytű,
mely hat életedre!
Babits Mihály: ÚJ ESZTENDŐ BEKÖSZÖN...
Új esztendő beköszön
régi könyvben új lap
új topán a küszöbön
ég küszöbén új nap.
Ej haj dús az év
minden jót igér,
minden napja cél és
minden éje kéj.
Csákváry Zoltán: ÚJÉVI IMÁDSÁG
Ki jelen vagy a tűzben és a jégben,
Csillagok közt és bányák mély ölén,
Sötét árnyékban, fénylő napsütésben,
Madárdalban és kis gyermek szemén.
Ki igazgatod sorsok fordulását,
Romokból építsz boldog holnapot,
Hozzád küldjük ma szívünk imádságát
Uram, ne hagyd el árva magyarod!
Ne hagyd el őket, akik téged hívnak
A mélységből kiáltva szent neved.
Megváltást váró rongyos rabjaidnak
Add meg, Uram, a napi kenyeret.
Segítsd őket, kik mindig másnak vetnek,
Kiknél az éhség elsőnek kopog,
Mert áldásodból csak akkor ehetnek,
Ha a zsarnok vérebje jóllakott.
Takard be őket tél hidege ellen!
Hozz sebeikre enyhe gyógyulást!
Adj, Uram, nekik áldó két kezeddel
Bő szüretet és gazdag aratást!
Légy velük, akik verejtékben ázva
Az új Bábelhez hordják a követ,
S mentse meg őket irgalmad csodája,
Amikor a torony mindent eltemet.
Minden áldásod, amit nékünk szántál 
Oszd ki közöttünk az újév során,
Hogy túl a tél lidércnyomásos álmán
Élőket köszöntsön a napsugár.
Add, hogy túléljék, amit rájuk mértek,
Keresztre verték, adj hozzá erőt.
Adj nekik, Uram, száz kísértő fénynél
Fénylőbb csillagot, égi vezetőt.
Vezesd őket, hogy soha, soha többé
El ne tévelyedjen a mi nemzetünk.
Légy velük, Uram, most és mindörökké,
Akkor is, mikor mi már nem leszünk.
Akkor is, mikor jő a boldog holnap,
S parányi sorsunk emléke sem él,
Sárga csontvázunk felett zöld fű sarjad,
Szívünk porával messze szállt a szél.
Ki jelen vagy a tűzben és a jégben,
Csillagok közt és bányák mély ölén,
Sötét árnyékban, fénylő napsütésben,
Madárdalban és kis gyermek szemén,
Ki igazgatod sorsok fordulását,
Uram, ne hagyd el árva magyarod,
Hallgasd meg szívünk újévi imáját,
És legyen minden úgy, mint akarod!
Dugasz István - BOLDOG ÚJ ÉVET
Évek jönnek, évek mennek
Talán egyre sebesebbek.
Mindenkiben él egy álom,
Az életet szebbnek látom.
Azt kívánom a világon
Boldog legyen minden áron
Az az ember ki jót akar.
Ki a szépet úgy imádja,
Hogy azt mindig másban látja.
Lássa azt a jó pajtásban,
Lássa azt a legszebb lányban,
Lássa azt, hogy boldog lélek
Lakik minden jó emberben.
Jó az ember, ha lelke van,
Jó az ember, ha szíve van.
Nemcsak dobog, hanem érez,
Ha jót akar meg is kérdez.
Mi bántja a lelked, szíved
Részvételem legyen tied.
Embert látok mindenkiben
Neki adom lelkem, szívem.
Az ember az úgy született,
Mint a harmat és lehelet.
Legcsodásabb ő lehetett.
Mi nem volt benne szeretet,
Másik fele úgy született.
Benne méreg édes mézzel,
Nem fogható fel ez ésszel.
Kérdésem van, de nem mondom 
Szóval én ezt el nem rontom.
Meghagyom az utókornak
Hol emberek vágyakoznak
Csodát látni a másikban.
Ez a másik egy csoda lény
Ő a nő ki mindig szerény.
Nő az álmok legszebb vágya
Nincs, ember ki nem kívánja.
Nélküle nincs élet, remény
Minden ember mondja enyém.
Légy enyém, életem párja
Lelkem szívedet bezárja.
Örök napsugár az álom
Lelked szívembe bezárom.
Így repül az élet tova,
Vele együtt az évek sora.
Újévkor új álmok jönnek,
Lelkünkben gyújtanak tüzet
Ígérjük azt, hogy jók leszünk
Rosszat soha nem cselekszünk.
Földön éljünk minden áron,
Akkor is, ha száll az álom.
Álom viszi a világot
Előre, kedvesnek virágot.
Boldog újévet kívánok!
Farkas Árpád: ÚJÉVKÖSZÖNTŐ
Szép vagy, mint a fehér fenyő,
hótól tiszta, fátyolos,
szép menyasszony, újesztendő,
békét, békességet hozz.
Ne légy te arannyal zengő,
ezüst fénytől mámoros,
búvópatak, újesztendő,
békét, békességet hozz.
Bolyhos, szelíd bárányfelhő,
mint a búza, mint a rozs,
kenyerünkhöz, újesztendő,
békét, békességet hozz. 
Jöjjön hozzánk el az erdő,
mikor hideg záporoz,
pásztortüzes újesztendő,
békét, békességet hozz.
Krumpliföldünk áldja eső,
fű se legyen árva, rossz,
a házunkba, újesztendő,
békét, békességet hozz.
Tisztaság légy és levegő,
áldott hó álmainkhoz,
légy a hazánk, újesztendő,
s békét, békességet hozz!
Ferenczes István: ÚJÉVKÖSZÖNTŐ
Szép vagy, mint a fehér fenyő,
hótól tiszta, fátyolos,
szép menyasszony, újesztendő,
békét, békességet hozz.
Ne légy te arannyal zengő,
ezüst fénytől mámoros,
búvópatak, újesztendő,
békét, békességet hozz.
Bolyhos, szelíd bárányfelhő,
mint a búza, mint a rozs,
kenyerünkhöz, újesztendő,
békét, békességet hozz.
Jöjjön hozzánk el az erdő,
mikor hideg záporoz,
pásztortüzes újesztendő,
békét, békességet hozz.
Krumpliföldünk áldja eső,
fű se legyen árva, rossz,
a házunkba, újesztendő,
békét, békességet hozz.
Tisztaság légy és levegő,
áldott hó álmainkhoz,
légy a hazánk, újesztendő,
s békét, békességet hozz.
Horváth Piroska: EGY POHÁR ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ!
Új esztendő, szép új világ -
nyíljon ezer tarka virág,
hozzon az év boldogságot,
emberséget, biztonságot,
családoknak gyarapodást,
meghittséget, ragaszkodást,
örömöt és vidámságot,
igaz, tiszta barátságot,
jó szülőknek gyermekeket,
sportolóknak serlegeket,
otthonokban melegséget,
nagyvilágba egyezséget,
békét, reményt, népességet,
szerelmesnek gyengédséget,
szomjazónak kristályvizet,
hitetlennek igaz hitet,
segítséget nyújtó kezet,
éhezőnek friss kenyeret!
Adjon Isten sok szép álmot,
BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!!!
Kányádi Sándor: CSENDES POHÁRKÖSZÖNTŐ ÚJÉV REGGELÉN
Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.
Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.
Szaporodjon ez az ország
Emberségbe', hitbe', kedvbe',
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk...
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke. -
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe'!
Lackfi János: ÚJÉVI KÉREGETŐ
Adjon az, kit kérve kérek,
Öreg évnél újabb évet,
Igazságot, hozzá érvet,
Sok örömöt, kevés mérget,
A szívekre vékony kérget,
Az almákba sovány férget,
Jusson és maradjon étek,
Felvágottból dupla réteg,
Elkerüljön vaskos vétek,
Ne károgjon varjú néktek,
Ne járjon rosszkedv felétek,
Se finánc az adó végett,
Legyen szesz és vágy, mely éget,
Az öröm ne érjen véget,
Legyen kisbárány, mely béget,
Kívánok szép festett képet,
Égboltból mindig csak kéket,
Szövetből végtelen véget,
Bort, búzát és békességet,
Bölömbikát, banyát, béget,
Halom betűt, nem csak béket,
S még sok mást, mit én nem kérek...
Makovei János: ÚJESZTENDŐRE
Minden azt susogja:
Itt az új! Itt az új!
Már messziről új idők
Frissebb szele fúj.
Elmúlt minden végre
Ami régi, ami ó.
És ebben az évben is
Szeretni jó! Csoda jó!
Minden azt susogja,
Most szeretni kell!
Napot, órát, percet
Ne hagyjunk múlni el,
Hogy ne éreznénk meg,
A szeretet puha melegét.
Hogy nem láttuk kinyílni
Szép virágát szerteszét. 
E hideg télben, oly! Jó
Összébb bújni édesen,
És nem félni a hidegtől,
Fagytól ha jön rémesen.
Érezni! Szeretni! Nagyon!
Szívem most szabadulj!
Mikor minden azt susogja:
Itt az új! Itt az új!
Minden azt susogja,
Itt az új! Itt az új!
Már messziről új idők
Frissebb szele fúj!
Elmúlt minden végre,
Ami régi, ami ó.
És ebben az újévben is
Szeretni jó! Csoda jó!
Osvát Erzsébet: ÚJESZTENDŐ!
Itt vagy, te bőkezű
ajándékozó!
Jöttödre lágyan,
halkan hull a hó.
Peregnek a percek,
órák és napok.
Te hozod nekünk
a nevető napot,
vidám hóvirágot,
lila ibolyát -
s újra hallhatjuk
a madarak dalát.
Tovább peregnek
a napok, a hetek.
Hozod a szünidőt,
a jó meleget.
Mintha szárnyunk nőne
egész nyáron át -
te kínálsz kalandos,
titkos utazást.
Lassan lehullatják
levelük a fák.
Tárt kapuval vár ránk,
mint édesanyánk -
frissen, hívogatóan
újra iskolánk.
Szedelőzködsz lassan,
és már átadod
Tél fiadnak végül
stafétabotod.
Pete László Miklós: ÚJ ESZTENDŐ, FRISS REMÉNYEK
Új esztendő, friss remények,
Ezer gyertya ég,
Könnyű, boldog évünk legyen,
Adja meg az Ég!
Ismét nevet vált az Idő,
Él a babona,
Legyen végre öröm, legyen
Igazi csoda.
Új évet ad most az Isten,
Új teret nekünk,
Ha újra reménykedhetünk,
Tovább élhetünk.
Új esztendő, a kedélyre
Új remény kerül,
Ami tavaly kudarcba fúlt,
Hátha sikerül.
Boldog újesztendőt
Minden igaz Hitnek,
A Békességet szerető
Igaz Embereknek!
Boldog újesztendőt
Nemzetnek, Hazának,
A világon élő minden
Szerető Családnak!
Boldog újesztendőt
Valamennyi népnek,
Örömöt és boldogságot
Az Emberiségnek!
Jót hozzon az év azoknak,
Akik jót akarnak,
Adjon Isten boldogságot
Minden jó Magyarnak!
Új esztendő, friss remények,
Újjászületik az Élet.
Újévkor új lendülettel
Új munkába kezd az ember.
A tapasztalat ígéri:
Jó lesz, ha jó volt a régi.
A Reményből siker fakad,
Ha akad hozzá Akarat.
Szent remények, ideálok,
Csodaváró vágyak, álmok,
Boldog Újesztendőt
Kívánok!
Pósa Lajos: BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT!
Újra elszállt egy esztendő,
Mint az álom, sebesen...
Milyen lesz majd a jövendő?
Nem tudhatja senki sem.
Azt kívánom mindenkinek
Új esztendő hajnalán:
Az örömnek gyöngymadara
Szálljon be az ablakán.
Rakjon fészket a szívébe,
Soha el ne szálljon...
Piros rózsát, rózsás kedvet
Vígan hangicsáljon.
Adjon Isten mindenkinek
Boldog új esztendőt!
Adjon Isten a magyarnak
Napfényes jövendőt!
In.: Az én Ujsagom, képes gyermeklap, 1911. január 1.
Szabó Edit: KÉMÉNYSEPRŐT LÁTOK...
Kéményseprőt látok,
szerencsét találok,
megfogom a gombomat,
elűzi a gondomat.
Háztetőre felmászott,
seprűjéből ellopok,
egy szál marad az enyém,
legyen ettől szerencsém.
Kormot seper kéményből,
rossz szellem vele repül,
betegségek, rontás, szellem
nem marad a természetben.
Családbarát, jár a szája
derűt maga után hagyva,
munkájával életet ment,
utána tiszta lesz tűzhely.
Babonák, nem butaságok,
barátod Ő, reá vártok,
mulatságra számíthattok,
Boldog Új Évet kívánok!
Bőcs, 2017. december 30.
Sz. Pál-Kutas Orsolya: MINDENKINEK BÚÉK!
Nem kívánok senkinek én egyebet,
mindenkibe bújjon egy kis szeretet.
Táncot járjon az öröm a lelkében,
ne legyen a búbánat a szívében.
Öröm érje új évben az otthonát,
virágcsokor díszítse az asztalát,
nem kívánok senkinek én egyebet,
mindenkibe bújjon egy kis szeretet.
Szuhanics Albert: ÉVKÖSZÖNTŐ
Elment az aggastyán csoszogó léptekkel,
behúzván az ajtót, elköszönt még egyszer.
Léptei nyomára feledés pora száll,
s múltunk őrangyala ködpermetet szitál.
Vigadjunk, újszülött évünk már fel is sírt!
Ő hozhat számunkra vigaszt és elixírt.
Terveket készített mielőtt érkezett,
nem tűr gonosz párkát, ingatag végzetet!
Bájos az új évünk, gyönyörű kisgyerek,
gőgicsél, rád nevet. Mit akar? Értheted!
Két szeme úgy ragyog, egyik Hold másik Nap,
pilláin terelget csillagfény-álmokat.
Őbenne van a tér, s a teremtő idő,
az év összes napja, az alkotó erő.
Testvéred, társad ő, fogadd szeretettel,
s szívében jobb jövőt remélhet az ember!
Köszöntünk mi újat, búcsúztatunk régit,
elválás sóhaja felsajog az égig.
Üdvözlünk Új évünk, benned van bizalmunk,
hitünk, s a céljaink... minden mit akartunk.
Várnai Zseni: BOLDOG ÚJ ÉVET!
Álmodtál egy boldog évről
Reménykedtél, igaz szívből.
A remény mára tovaszállt,
Az álmod is már messze járt,
de vár az Újév ismét téged,
Reményt hoz és büszkeséget.
Vágyat ébreszt, s újra éltet,
Boldogabbá tehet téged.
Életed, még meseszép lehet
Boldog Újévet kívánok neked!
Te Új Világ, jóra törekvő,
bár te lennél az a régvárt,
békét hozó, csodás esztendő,
mely az Idők méhében érik
talán már évmilliók óta...
s most a mi Századunk tüzében,
most válik nagy...; igaz valóra...,
Boldog új évet, emberek!
SZÉKELY ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ
Adjon Isten minden szépet,
Irigyeknek békességet,
Adjon Isten minden jót,
Hazug szájba igaz szót.
Hontalannak menedéket,
Éhezőknek eleséget,
Tollat író kezében,
Pulyát asszony ölébe.
Legényeknek feleséget,
Szegényeknek nyereséget,
Áfonyát a havasba,
Pisztrángot a patakba.
Istenhitet a pogánynak,
Hű szeretőt a leánynak, 
Szép időben jó vetést,
Szomorúknak feledést.
Sarkvidékre hideg telet,
Az árváknak jó kenyeret,
Fegyvereknek nyugalmat,
Szelíd szónak hatalmat.
Betegeknek egészséget,
Fuldoklóknak reménységet,
Vitorlának jó szelet,
Napfényből is öleget.
Jó lövést az ordasokra,
Nyíló ajtót vaskapukra,
Vándoroknak fogadót,
Isten adjon minden jót!
Mit is kívánhatnék Neked az új évre:
Kívánok örömet, derűt, boldogságot.
Otthonodba békét, kertedbe virágot...
Fejed fölé napot, csillag-tengereket.
Köréd tiszta szívű, igaz embereket..!
Lábad alá utat, biztosan járhatót....
Szívedbe éneket, magasba szárnyalót .....
Ajkad köré mosolyt, lélekmelengetőt
Múltat, jelent, jövőt, - egyként szerethetőt....
...Szemedbe sugaras szivárvány fényeket.
Melyek megláttatják a rejtett lényeget....
Újult erőt adó, örömteli perceket
Kívánok egy áldott- éltető életet...
Nagyon Boldog - magyar vágyakat, reményeket beváltó! - békét, nyugalmat, megértést és egymás iránti tiszteletet, egészséget, békességet, szeretetet, derűt és bőséget hozó Új Esztendőt kívánok!
KÍVÁNOM, HOGY AZ ÚJ ÉVBEN NAPONTA MOLESZTÁLJON A SZERENCSE,
AZ EGÉSZSÉG VEGYEN ÜLDÖZŐBE, MENJEN AZ AGYADRA A GAZDAGSÁG,
S NE HAGYJON NYUGTON A BOLDOGSÁG!
Virradjon rád szép nap,
köszöntsön rád jó év.
Kedves hajlékodba,
költözzön a jólét.
Szívedbe szeretet,
lelkedbe nyugalom,
Légy boldog
A következő 365 napon!
Örömöd sok legyen,
bánatod semmi,
Segítsen az Isten
boldognak lenni.
Légy mindig vidám,
örülj minden percnek,
Ezt kívánom NEKED
erre az Új évre!
Csondor Kata: Fényből szőtt új világ
Link
BUÉK - 2023
/ Zene: Andre Rieu - Carneval De Venis G./
Link ez marad
Boldog Új Évet Magyarország - Liszt Ferenc: Magyar Rapszódia
Link
Boldog Új Évet - 2023. /Happy New Year!/
/Ezzel a videóval kívánok Boldog Új Évet / Happy New Year! Glückliches Neues Jahr! - C novum gоdom! /fonetikus ejtés/ - Feliz Ano Nuevo!/ minden kedves barátomnak és látogatómnak. A világ bármely részén élsz és bárki vagy szeretném, hogy légy egy kicsit boldogabb! Kívánj igazabb ünnepet, kívánj igazabb életet, ahogyan én Neked! A lelkedbe boldogság, a szívedbe béke, ezt kívánom Neked az Új Esztendőre!
Az öröm lábujjhegyen jár. Alig vesszük észre, ha belép szívünkbe. Szívesen ott lakik, ha nem űzzük el erőszakkal. Az öröm kisimogatja szomorú álmaink görcseit. Letörli arcunkról a könnyeket. Összeköti hétköznapjainkat legszebb álmainkkal. Váljanak valóra az álmok 2018 évben!
Zene: Liszt - Hungarian Rhapsody No.2 * Cologne New Philharmonic Orchestra. /The video was uploaded only for entertainment and language learning purposes and no money was earned from it! This video is not commercial./
Áldást Adjon az Úr kenyeret sokat asztalodra, hozzon neked meleget, hitet a házadba, éltessen, hogy élni tudj, veszni sose hagyjon, öltöztetve szívedet vendéged maradjon. Adjon az Úr égi fényt, reményt a lelkedbe, szeretettel öleljen reggel, délben, este. Ott legyen ha elesel, ébresszen, hogy felkelj, tüze vigyen utadon mindörökké. Ámen."/ Mezei Marianna /
Link
Boldog Új Évet - 2022 - Happy New Year - Johann Strauss .
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Karácsony - Újév |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-12-31 11:00:57, szombat
|
| |
| |
BÚCSÚ AZ Ó ÉVTŐL - VISZLÁT 2022
5... 4... 3... 2... 1... B Ú É K!
Néhány óra múlva pukkannak a pezsgők, és száll a konfetti. Minden ember az új évet köszönti, és búcsúztatja az előzőt. Nehéz elköszönni számomra ettől az évtől is, hisz sok jó dolog történt, és megannyi rossz is, mikből lehet/lehetne tanulni. Vaj' mi várhat ránk 2023-ban. Vannak, akik a jobbat várják és vannak, akik kevésbé optimisták. Bárhogy is legyen, alázattal s tisztelettel búcsúztassuk az Ó ÉV-et, kívánjunk együtt egy nagyon boldogságos ÚJ ÉV-et!
B orongós napok tűnjetek tova,
O kkal szomorú ne legyél soha!
L épteid kísérje töretlen szerencse,
D erűs percek rajzoljanak mosolyt a szemedre!
O szoljanak el az óévnek sötét árnyai,
G úzsból szabaduljanak a képzelet szárnyai!
Ú j évet hozzon a nesztelen iramló idő,
J öjjön már a rég várt, csodálatos jövő!
É vek ha múltok, ha elszálltok napok,
V idámságot, örömet számolatlan adjatok!
E lfusson most az óévnek malaca,
T öbbé ne legyen senkinek panasza!
K erüljön betegség, bánat messzire
Í rmagjuk is vesszen mind a semmibe
V ágyaid sorra valóra váljanak
Á lnok szavak többé ne bántsanak
N övekedjen az igaz barátok tábora
O kosan élj, ne legyél ostoba
K ívánom Neked, legyen 365 szép napod!
Ismét egy esztendő hanyatlik a sírba,
nézhetünk utána nevetve, vagy sírva.
Sokan bár örömmel búcsúznak el tőle,
azt várják, hogy különb lesz a követője.
Itt állok magam is,azt óhajtom éppen,
jobb időket érjünk, mint az elmúlt évben!
A mezőkön áldást, a hazában békét,
az emberek szívében boldog egyetértést.
Ezért fohászkodunk, ezért ver a szívünk,
adjon az Úr Boldog Új Esztendőt nekünk!
Arany János: ÉV UTOLJÁN
Kifelé az évnek a szekere rudja,
Pályáját a nap is csak robotban futja,
Csak azért jő fel, hogy a gondját kivesse,
Ahol a reggel van, ott a dél, az este.
Mehetsz, mehetsz jó év! amit hoztál, vidd el,
Megelégedtem már sovány böjteiddel;
Egy szó nem sok, azzal sem marasztlak téged:
Kivánok jó utat s jó egészséget. -
Mi örömet adtál? Mi emléket hagytál?
Annyit se nekem, mint a tavalyi naptár,
Mely hiába mondja; hogy: "csütörtök, péntek",
Ha egyszer ledobtam, belé sem tekintek.
Menj! hadd tudjalak a többi után sorba,
Legalább nem esett életemen csorba:
A kopár sivatag, hol nem látni zöldet,
Legalább nem hagyja lyukasan a földet.
Aranyosi Ervin: ELMÚLIK AZ ÓÉV
Az Óév már menni készül,
pár élménnyel kiegészül,
aztán veszi a kalapját,
s áttáncolja végső napját.
Tavaly Őt is nagyon vártuk,
szívünk-lelkünket kitártuk,
reménykedtünk, hittünk benne,
bárcsak csodás évünk lenne...
Az év elmúlt, hagyjuk hátra,
öregebb már, aki várta,
de a remény éljen bennünk,
előre kell lépnünk, mennünk!
Engedjük el, hát hadd menjen,
itt a vége, vígan teljen!
Adja át a helyét másnak,
végre jobbat, szebbet lássak!
Jöjjön új év, teljen szebben,
szeretettel a szívekben!
Hozzon sikert, gazdagságot,
formálja át a világot.
Hozzon kedvet, egészséget,
jó szívekbe melegséget,
teljesítsen minden álmot!
Boldog Új Évet Kívánok!
Bera Irén: SZILVESZTER ESTE
Malac a sütőbe,
pezsgő a hűtőbe.
Pohár az asztalra.
Virsli a lábasba.
A gázláng lobbanjon.
Petárda durranjon,
a pezsgő pukkanjon,
gyöngyös hab buggyanjon.
A pohár koccanjon,
jókedv el ne hagyjon!
Dandé Katalin: SZILVESZTERI KÖSZÖNTŐ
Ami mögöttünk van, ha nehéz is, vége.
Tegyük most a gondot, bosszúságot félre!
Búcsúztassuk méltón az öreg Óévet,
s bizakodva várjunk Új esztendő, téged!
Hozz az embereknek boldogságot, békét!
Varázsold szemükbe öröm tiszta fényét!
Hitük sose fogyjon, szívük ne csüggedjen!
Asztalukon étel, s ital mindig legyen!
Pénzt adj a szegénynek, erőt, csüggedőnek!
Reményt nyújts, ha néha nehéz napok jőnek!
Feledjük a rosszat, őrizzük a szépet!
kívánjunk egymásnak boldogabb Új évet!
Kányádi Sándor: BALLAG MÁR
Ballag már az esztendő
vissza-visszanézve,
nyomában az öccse jő,
vígan fütyörészve.
Beéri az öreget
s válláról a terhet
legényesen leveszi,
pedig még csak gyermek.
Lépegetnek szótlanul
S mikor éjfél eljő
férfiasan kezet fog
Múlttal a Jövendő.
Közeleg az éjfél, ismét eltelt egy év ,
szívünkben feléled egy-egy régi emlék.
Felidézzük az elmúlt szép pillanatokat,
a tovaszállt, meg nem élt, tűnő álmokat.
Titokban reméljük, boldog évek várnak,
nem lesz benne többé szomorúság, bánat.
Köszöntsük hát együtt a következő évet,
Kívánjuk hogy álmunk, sose érjen véget.
Ehhez kívánok nektek nagyon Boldog Évet!
Kun Magdolna: Ó-ÉV BÚCSÚZTATÓ
Visszafájsz mindig, te varázslatos év,
melyben annyi volt a rossz, amennyi a szép.
De az egész élet ilyen. A jó a rosszal vegyül,
akkor is, ha akaratunk ennek ellenszegül
Mégis újra és újra átélnélek megint,
hisz ha tudatom a múltra visszatekint,
látom, mennyi emlék színesít égi vásznakat,
amikre lelkem festette a szivárványokat
Méla bús tudatom most csillagkönnyet ejt,
mert búcsúznom kell attól, ami felemelt.
Egészen fel a magas mennyboltozatig,
hol angyalok vigyázzák léptünk nyomait
Ma szív-batyuba kötök minden pillanatot,
mely boldogságtól ragyog percet, órát, napot
és bezárom majd ide a lélek-fiók mélyre,
hogy legyen miről mesélnem a következő évbe
és elmondhassam nektek újra-újra, újra,
bármilyen gonosz is sorsunk rabtartója,
egy dolog azért van, amit soha el nem vehet,
az ember-ember iránti hűség-szeretet.
M. Laurens: ÓÉV BÚCSÚZTATÓ
Sántikál az Óév,
az utolsókat rúgja,
vén már szegény,
mint az országok útja.
Batyuját felkapva,
görnyedve cipelve,
megáll az útján,
egy utolsó percre.
Várja már a váltást,
az Újév pelenkását,
azt, ki most születik:
a szakasztott mását.
S eljő majd az éjfél,
felsír az újdonsült,
Ó-papi megnyugszik,
Ó-mami ismét szült.
S kezdődik minden
újra, megint elölről,
majd a friss Újév is,
végül mindent felőröl.
Pósa Lajos: BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT!
Újra elszállt egy esztendő,
Mint az álom, sebesen...
Milyen lesz majd a jövendő?
Nem tudhatja senki sem.
Azt kívánom mindenkinek
Új esztendő hajnalán:
Az örömnek gyöngymadara
Szálljon be az ablakán.
Rakjon fészket a szívébe,
Soha el ne szálljon...
Piros rózsát, rózsás kedvet
Vígan hangicsáljon.
Adjon Isten mindenkinek
Boldog új esztendőt!
Adjon Isten a magyarnak
Napfényes jövendőt!
Szuhanics Albert: LÁTOD-E, VÉGE AZ ÉVNEK...
Látod -e, vége az évnek,
ó és új ma összeérnek,
éjfélt üt egyszer az óra,
mintha egy nap vége volna.
Pedig az óév elszaladt,
s egy újban találtad magad,
régitől búcsút kell vennünk,
s szükséges újat szeretnünk!
Esztendőnk újszülött gyermek,
s bennünk is születnek tervek,
álmok és fohászok szállnak,
lelkünkben angyallá válnak.
Szállanak, szállanak egyre,
vágyaink egy magas hegyre,
kívánunk szépeket, jókat,
suttogunk angyali szókat.
Pezsgővel köszöntünk új év,
légy te mint egy álom, oly szép!
Hozz békét a földön, égen,
s úgy áldott esztendőnk lészen!
Mosolygós legyen az évünk,
jövőnktől ne kelljen félnünk,
legyen az életnek célja,
koccintsunk erre mi még ma!
BÚCSÚ AZ Ó ÉVTŐL...
Az évnek a vége felé,
ezt a pár sort megírtam.
Nem volt könnyű ez az év sem,
de valahogy kibírtam.
Részesültem sok bánatban,
öröm rendre kikerült.
Immár itt az óév vége,
lám túléltem, sikerült!
Nem vésem bánatom kőbe,
bízni kell egy szebb jövőbe'.
Mit kívánhatnék szépet?
EGY BOLDOGABB ÚJ ÉVET!
Bort, búzát és békességet,
Otthonokba fényességet.
Lakomát az éhes szájnak.
Derék férjet minden lánynak.
Okos gyermeknek tanulást,
Gézengúznak gyors javulást.
Új világot, szebb éveket,
Jobb és boldogabb életet!
Édes csókot szerelmesnek,
Vágyat kihűlt szerelmeknek.
Elhagyottnak vigasztalót,
Társtalannak neki valót.
Kreatívnak lapot - tisztát,
Író tollba örök tintát,
Versíróknak szép rímeket.
Álmokat - tarkát, színeset.
Nemes, tiszta eszményeket,
Ugyanannyi reményeket.
Na, jöjjetek, bontsunk pezsgőt,,
Köszöntsük az újesztendőt!
Szilveszter az év utolja,
itt az óév búcsúzója.
Ez a nap a vígságszerző,
holnap vár egy új esztendő.
Vígan tülköl minden duda,
retteg tőle minden kutya.
Pufog, pattog a petárda,
szikrát vet a betonjárda.
Otthon semmi sincs a helyén,
maskara van apa fején.
Konfettik és szerpentinek,
jut és marad mindenkinek.
Itt az éjfél, harangoznak,
magyar -himnusz-hangok szólnak.
Jön az óév búcsúcsókja,
,,Új-év! Új-Év!" - üt az óra.
Egy angyalt küldök néked,
Tegye szebbé életed,
Tegyen pénzt a zsebedbe,
Vigyen boldogságot a szívedbe, 
Vegyenek körül barátok,
Boldog Új Évet Kívánok!
Angyal szál az égből, ruhája hófehér
Csillagokon lépdel, míg a földre le ér.
Jobbjában az új év, még fátyol borítja,
De az ó esztendőnek készen már a sírja.
Angyal édes angyal, 
lebbentsd föl a fátylat,
Hogy az új esztendőben ne érjen sok bánat.
Hozz reánk örömet, áldást, békességet,
Hogy melegebben süssön a nap a házunk felett.
Sonkolyné Krysztin: B Ú É K!
Hamarosan vége ennek az évnek,
remélem szebb lesz jövőre az élet!
Eltelt 365 nap és sok-sok óra,
ma senki nem térhet nyugovóra.
Hiszen búcsúztatni kell ezt az évet,
az emberek torkából felcsendül az ének.
Durrannak a pezsgők, és itt van éjfél,
pár perc és az új esztendőbe léptél.
Szerpentin szalag díszíti a házat,
a finom ételek megtöltik a tálat.
Pontosan éjfélkor egy nagyot kiáltok.
Mindenkinek Boldog Újévet Kívánok!!!
Kívánom neked, szívem minden szeretetével,
Az új évben minden nap találkozz a szerencsével!
Legyen az kicsi vagy akár nagy szerencse,
Nyisd ki az ajtód, 
s gyorsan ereszd be!
Persze az élethez nem csak ez szükséges:
Az is, hogy higgy, remélj s légy mindig hűséges!
Hűséges a párodhoz, a munkádhoz, de főleg
Kik téged szeretnek, tisztelnek és nagyra becsülnek.
Bármerre jársz, boldog legyél,
Otthonodon legyen fedél,
Lelkedben szép zene szóljon,
Dolgos, erős kéz megóvjon,
Oly sok jót és szépet hozzon,
Gazdagságot, derűt vonzzon,
Újesztendő vígan jöjjön,
Jókedv, derű el ne szökjön,
Édes élet reád várjon,
Vágyad is valóra váljon,
El ne veszítsed a hited,
Terved, álmod véghez vigyed!
Békés, Boldog Új Évet!
Eldöcögött már az ó-év szekere,
Ez a szekér sok-sok gonddal volt tele.
Pusztuljon hát nyikorogva-zörögve,
Búját-baját felejtsük el örökre.
Asztalunkon mindig legyen friss kenyér,
Jó anyámnak mosoly legyen két szemén.
S a Jó Isten, kit félünk és imádunk,
Áldja meg két szent kezével családunk.
Hamarosan vége ennek az évnek!
Remélem szebb lesz jövőre az élet!
Eltelt 365 nap és sok-sok óra,
ma senki nem térhet nyugovóra.
Hiszen búcsúztatni kell ezt az évet,
az emberek torkából felcsendül az ének.
Durrannak a pezsgők, és itt van éjfél,
pár perc és az új esztendőbe léptél.
Szerpentin szalag díszíti a házat,
a finom ételek megtöltik a tálat.
Adjon az Isten sok fát a kályhába
Házi békességet a meleg szobába.
Menni készül,
pár élménnyel kiegészül,
aztán veszi a kalapját,
s áttáncolja végső napját.
Aranyosi Ervin: ELMÚLIK AZ ÓÉV
Az Óév már menni készül,
pár élménnyel kiegészül,
aztán veszi a kalapját,
s áttáncolja végső napját.
Tavaly Őt is nagyon vártuk,
szívünk-lelkünket kitártuk,
reménykedtünk, hittünk benne,
bárcsak csodás évünk lenne...
Az év elmúlt, hagyjuk hátra,
öregebb már, aki várta,
de a remény éljen bennünk,
előre kell lépnünk, mennünk!
Engedjük el, hát hadd menjen,
itt a vége, vígan teljen!
Adja át a helyét másnak,
végre jobbat, szebbet lássak!
Engedjük el ezt az évet,
hozott rosszat, hozott szépet.
Az újat kezdjük tiszta lappal,
legyél boldog éjjel-nappal.
Kísérjenek szép emlékek,
amik szíved mélyén élnek.
A jövőtől újat várok,
boldog új évet kívánok
ÓÉV BÚCSÚZTATÓ "SZÓVAL", borral, sütivel, zenével és kívánsággal
Köszönjük az Óévnek:
- A zsákutcákat, mert megláttuk, hogy nem vezet sehova.
- A tévedéseket, mert tapasztalatokkal gazdagított bennünket.
- A felhőket, melyek mögött mindig ott ragyogott a nap.
- A sötét éjszakákat, mert gyönyörű hajnalok követték.
- Az ismerős és ismeretlen mosolyokat, melyek bearanyozták a napjainkat.
- A segítségeket, melyek könnyebbé tették lépteinket.
- A gátakat, melyek megmutatták, minden lehetséges hittel és bizalommal.
- A könnyeket, mert volt bátorságunk sírni.
- A boldogságot, mert volt bátorságunk a boldogsághoz.
- A barátainkat, az ismerőseinket, akikkel gyönyörű a létezés.
- Az ellenségeinket, akik megmutatták, micsoda a barátság.
- Köszönjük minden percét, minden pillanatát, mert gazdagabbak lettünk:emberségben, megértésben, szeretetben.
HARMÓNIA SZELET:
Hozzávalók:
1/3 rész munka,
2/3 rész derű és humor,
12 hónap,
3 evőkanál optimizmus,
1 kiskanál béketűrés,
1 csipet tapintat,
irónia ízlés szerint
Elkészítés módja:
A munkát derűvel és humorral jól pácold át, és add hozzá a keserűségtől, a zsugoriságtól, a szőrszálhasogatásoktól jól megtisztított 12 hónapot! Tégy még hozzá 3 tetézett evőkanál optimizmust, 1 kiskanál béketűrést, egy pici iróniát és egy csipet tapintatot! Az egészet bőségesen öntsd le szeretettel!
Tálalási tipp:
A végén díszítsd figyelmességek friss zöldjével és tálald fel vidáman, mosolygós arccal! A teljes adagot oszd el úgy, hogy jusson belőle az év minden napjára.
MIT KÍVÁNJAK...?
Békét, csendet, mely elűzi a vihart,
Szent erőt, mely próba közt kitart
Érző szívet, mely enyhíti a nyomort,
S mely alázattal porig hajolt,
Örömöt, mely nap sugaraként,
Tud gondfelhők között is szórni fényt,
Bátorságot, mely meg nem remeg,
Kész odaadni kincset, életet,
Szívet mely a bűnöst szereti,
Gyengeségét, vétkét felfedi,
És hitet, mely mint a sas madár
Fölfelé tart és az égbe száll,
Melynek nincs nehéz, nincs ,,nem lehet"....
Ezt kívánom!
S kell-e több NEKED ?
Happy New Year Songs 2023
Link
Cserháti Zsuzsa - KÜLÖNÖS SZILVESZTER
Link
Csondor Kata: Fényből szőtt új világ
Link
40 éve így mulattunk szilveszterkor 1. rész
Link
Boldog Új Évet Magyarország - Liszt Ferenc: Magyar Rapszódia
Link
Boldog Új Évet 2023!
/Kívánok Nektek 12 hónap egészséget, 52 hét szerencsét, 365 nap nyugalmat, 8760 óra szerelmet és 525.600 boldog percet! /
Link
Bach - Toccata und Fugue - Fuge - in d-Moll
Link
Az év utolsó napján, megköszönve minden kedves Látogatómnak egész éves látogatását, a hétszáz huszonötezres éves nézettséget,
(Látogatóim száma
Ma: 9956
e Hét: 22291
e Hónap: 79263
e Év: 724677)
nagyon Boldog - magyar vágyakat, reményeket beváltó - Új Esztendőt, nagyon jó egészséget, és nagyon sok szép "Blogos élményt" kívánok tisztelettel és sok-sok szeretettel!
Nagyon Boldog, békét, nyugalmat, megértést, egymás iránti tiszteletet, egészséget, békességet, szeretetet, derűt és bőséget hozó Új Esztendőt kívánok Mindenkinek!
Bízom benne, hogy 2023-ben is sok örömteli percet tudunk még egymásnak szerezni!
B U É K 2 0 2 3 !
KÖSZÖNÖM. HOGY BENÉZTÉL HOZZÁM! GYERE MÁSKOR IS!
2023-BEN IS SZERETETTEL VISSZAVÁRLAK!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Karácsony - Újév |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-12-28 22:15:03, szerda
|
| |
| |
A LEGSZEBB KARÁCSONYI DALOK 
All I Want for Christmas Is You - Mariah Carey
Link
"All I Want For Christmas Is You" - Mariah Carey and Michael Buble
Link
The best of Silent Night Christmas in Vienna
Link
Christmas-Medley - Boney M
Link
Csendes éj - Zámbó Jimmy
Link
Fel nagy örömre
Link
Gyújtsál egy gyertyát - Zámbó Jimmy
Link
Fehér Karácsony - TNT
Link
Ha elmúlik karácsony - Neoton
Link
Happy Christmas - John Lennon 
Link
Happy New Year - ABBA
Link
Jingle Bells
Link
Link
Jingle Bells - Andrea Bocelli
Link
Jingle Bells - André Rieu
Link
Last Christmas - Wham!
/9. a világ legnépszerűbb zenei videói között/
Link
Karácsony - Andre Rieu
Link
Kiskarácsony, Nagykarácsony - Christal
Link
Mennyből az angyal Zámbó Jimmy
Link
MERRY CHRISTMAS & HAPPY NEW YEAR - Celine Dion
Link
Silent night - Sinead OConnor.
Link
Szent Karácsony éjjel.... - Poór Péter
Link
Szent Karácsony Éjjel - Zámbó Jimmy
Link
Ó, gyönyörű szép, titokzatos éj -Karácsonyi dalok (teljes album)
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Karácsony - Újév |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-12-25 21:30:11, vasárnap
|
| |
| |
. . .
BOLDOG KARÁCSONYT!
Link
Csupa fény és merő pompa
Ez a karcsú karácsonyfa,
Öröm lángol szemben, szívben,
Boldogságban fürdik minden,
Nincsen gyönyörűség nagyobb
Annál, ami most itt ragyog,
Nem lehet azt felbecsülni,
Csak imával megköszönni.
/Karácsony /
Karácsonyi csengő vagyok,
Csilingelek az ágon,
Örüljetek megérkezett
Télországból Karácsony.
/Karácsonyi mondóka /
Szép a fenyő télen-nyáron, Sose lepi dermedt álom: Míg az ágán jég szikrázik, Üde zöldje csak pompázik. Nagykarácsony immár eljő, Érkezik az újesztendő. Míg a mező dermed, fázik, A zöld fenyves csak pompázik.
/Weöres Sándor: Szép a fenyő/
Karácsony ünnepén
Az a kívánságom.
Legyen boldog mindenki
Ezen a világon.
Itt is, ott is mindenütt
Legyen olyan béke,
Mint amilyen bent lakik
Az emberek szívébe.
/Pálfalvi Nándor: Karácsony/
Gyertyafény hull arcomra lágyan
A sziporkázó csillogásban,
Fenyőágon, ünnepi csendben
Muzsikálnak bent a szívemben.
Azt muzsikálja minden húrja:
De jó! Itt a karácsony újra!
/Kárász Izabella: Gyertyafényben/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Karácsony - Újév |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/8 oldal
|
Bejegyzések száma: 76
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
2 db bejegyzés |
| e hónap: |
9 db bejegyzés |
| e év: |
79 db bejegyzés |
| Összes: |
4840 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (22)
- Belső kör (0)
- Család (22)
- Munka (14)
- Haverok (0)
- Iskola (20)
- Ábrányi Emil (4)
- Adamis Anna (1)
- Ady Endre (16)
- Ágai Ágnes (1)
- Agytorna (29)
- Alföldi Géza (2)
- Alhana (1)
- Ambrus Magdolna (1)
- Andók Veronika (1)
- Andróczky Lászlóné (3)
- Antoine de Saint-Exupery (3)
- Anyák napja - gyermeknap (32)
- Áprily Lajos (3)
- Arany János (11)
- Arany Viktor (1)
- Arany-Tóth Katalin (1)
- Aranyosi Ervin (19)
- Artai Zsuzsanna (2)
- Árvai Attila & Emil (3)
- Átyim Lászlóné (1)
- B. B. Nala (1)
- B. Huszta Irén (1)
- B. Radó Lili (1)
- Babits Mihály (5)
- Bagi Tibor (1)
- Bajza József (1)
- Baktai Faragó Aranka (2)
- Balassi Bálint (1)
- Balázs Béla (1)
- Balázs Sándor Turza /B.A.S.A./ (2)
- Bálintffy Etelka (1)
- Balla Zsuzsanna (2)
- Balogh József (2)
- Baranyai Mária (1)
- Baranyi Ferenc (2)
- Barsy Irma (2)
- Bartalis János (1)
- Bartis Ferenc (2)
- Bartos Erika (2)
- Bella István (1)
- Bencze Marianna (1)
- Benedek Elek (3)
- Berde Mária (1)
- Bertók László (1)
- Berzsenyi Dániel (1)
- Bíró Melinda (1)
- Birtalan Ferenc ( (1)
- Boda Magdolna (1)
- Bódás János (2)
- Bodnár Éva (3)
- Bodó János (1)
- Bodor Aladár (1)
- Bodré Anikó (1)
- Bogár Lilla (1)
- Bogdán András & Bogdán László (2)
- Bognár Barnabás (1)
- Bonifert Ádám (1)
- Buda Ferenc (1)
- Budai Zolka (1)
- Bulvár (52)
- Bölcsességek és gondolatok. (139)
- Börzsönyi Erika (1)
- Coelho Paulo (1)
- Csabai Andrea (1)
- Csabai Lajos (2)
- Csapó Lajos (2)
- Csatári Édua Éva ( (1)
- Cseffán Zsolt (2)
- Cseke Erika (1)
- Cseppely Zsuzsanna (1)
- Cserényi Zsuzsanna (1)
- Csiki András (1)
- Csitáry-Hock Tamás ( (1)
- Csokonai Vitéz Mihály (1)
- Csoóri Sándor (1)
- Csorba Győző (1)
- Csukás István (1)
- Csuray Zsófia (1)
- Czóbel Minka (1)
- Dáma Lovag Erdős Anna (1)
- Dapsy Gizella (1)
- Deák Erika (2)
- Devecseri Gábor (1)
- Dévényi Erika (3)
- Dienes Eszter (1)
- Dobos Hajnal (1)
- Dobrosi Andrea (1)
- Dobszai Károly (2)
- Dóczi Lajos (1)
- Domahidi Klára (1)
- Domonkos Jolán (1)
- Donászy Magda (2)
- Dorys May (0)
- Dr. Gyökössy Endre (2)
- Dsida Jenő (7)
- Duduj Szilvia (1)
- Dugasz István (2)
- Dutka Ákos (2)
- Dylan D Tides (1)
- Ecsedi Éva (1)
- Egészségünk érdekében... (146)
- Egyed Emese (1)
- Elekes Tímea Izabella (1)
- Életképek (99)
- Életmód (91)
- Endrődi Sándor (1)
- Erdei Éva (1)
- Erdélyi József (1)
- Erdős Olga /Luna Piena/ (2)
- Erdős Renée (1)
- Eszenyi Matula István (1)
- Évszakok (122)
- Falcsik Mari (1)
- Falu Tamás (1)
- Farkas Anna&Árpád&Éva&Imre (6)
- Fáy Ferenc (1)
- Fazekas István (1)
- Fazekas Miklós (1)
- Fecske Csaba (2)
- Fehér Miklós (1)
- Fekete Lajos (1)
- Fellner Isrván (1)
- Fenyő László (1)
- Ferenczi Csilla (1)
- Fésűs Éva (2)
- Ficzura Ferenc (1)
- Film - színház (54)
- Flammerné Molnár Edit (1)
- Fodor Ákos& Emese&József (2)
- Fonyó Tamás (3)
- Fortune Brana (2)
- Fuchs Éva (1)
- Füle Lajos (6)
- Földeáki-Horváth Anna (1)
- Gabriel Garcia Márquez (4)
- Gál Éva Emese (1)
- Galyasi Miklós (1)
- Gámenczy Eduárd (1)
- Garai Gábor&János&Katalin (3)
- Gárdonyi Géza (6)
- Gaudi Éva Molly (1)
- Gebhardt Nóra (3)
- Geisz László (2)
- Gere Irén (1)
- Gergely Ágnes & István (2)
- Gligorics Teréz (3)
- Goethe (5)
- Gősi Vali (1)
- Gr. Vay Sándor (0)
- Grigó Zoltán (1)
- Gulyás Pál (1)
- Gutási Éva (1)
- Gyimóthy Gábor (2)
- Gyóni Géza (2)
- Győrfi-Deák Éva (3)
- Gyulai Pál (5)
- Gyurkovics Tibor (2)
- Gyöngy (1)
- Gyönyörű virágok&idézetek (37)
- György László (2)
- H. Kohut Katalin (1)
- H.Gábor Erzsébet (0)
- Hajas György (1)
- Hajdú Levente (1)
- Hajdu Mária&Saci (2)
- Hajnal Anna (2)
- Hámori István Péter & Zsóka (2)
- Hamza Anikó (2)
- Harcos Katalin (4)
- Hatos Márta (1)
- Havas Éva (1)
- Hazafias versek (18)
- Hazánk - otthonunk (180)
- Heine (3)
- Heiner Ágnes (1)
- Héja (1)
- Helen Bereg (3)
- Helena (1)
- Heltai Jenő (10)
- Hemingway (2)
- Hepp Béla (1)
- Hervay Gizella (1)
- Híres emberek-jeles napok-évfo (150)
- Hirth Éva (1)
- Hóbor Hajnalka (1)
- Hock Éva Etelka (1)
- Hollósy-Tóth Klára (1)
- Horváth Ilona & Horváth István (1)
- Horváth M. Zsuzsanna (1)
- Horváth Piroska (1)
- Hosszú Bettina (1)
- Humor (241)
- Húsvét - Pünkösd (33)
- Idézetek birodalma (145)
- Ignotus (1)
- Ilianne (2)
- Illés Judit & Gábor (2)
- Illyés Gyula (2)
- Imre Flóra (1)
- Irodalom - Próza (102)
- Ismeretlen szerzők (1)
- Jagos István (1)
- Jakos Kata (1)
- Jatzkó Béla (1)
- Jékely Zoltán (1)
- Jobbágy Károly (2)
- Jókai Mór (4)
- Jolie Taylor (1)
- Jónás Tamás (1)
- Jószay Magdolna (1)
- József Attila (9)
- Juhász Gyula (6)
- Juhász Magda & Juhász Szilvia (3)
- Juhászné Bérces Anikó (2)
- K. László Szilvia (1)
- Kacsa Zsóka (2)
- Kaffka Margit (1)
- Káli László (1)
- Kálnoky László (1)
- Kamarás Klára (2)
- Kamenitzky Antal (1)
- Kányádi Sándor (2)
- Karácsony - Újév (76)
- Karai Gábor (1)
- Karinthy Frigyes (4)
- Károlyi Ami (1)
- Kárpáti Tibor (1)
- Kassák Lajos (1)
- Kaszás Zoltán (1)
- Katerina Forest (1)
- Katona Bálint & Andrea (3)
- Katona József (0)
- Kecskés Beatrix (2)
- Kelemen Évi (1)
- Keller Boglárka (1)
- Kerecsényi Éva (1)
- Kerekes László (1)
- Kereszti Hajnalka (1)
- Keresztury Dezső (1)
- Kerner Mariann (1)
- Kertünk - házunk - otthonunk (53)
- Kijacsek Erzsébet (2)
- Kincses Zoltán (2)
- KisJenő,József,Judit,Irma,Rea (6)
- Kocsis Dániel (1)
- Koltay Gergely (6)
- Komáromi János (2)
- Komjáthy Jenő (2)
- Komróczki Zoltán (0)
- Konda Bartal Piroska (2)
- Kondra Katalin (1)
- Koós Attila (2)
- Koosán Ildikó (1)
- Kormányos Sándor (1)
- Koszpek Ferenc (1)
- Kosztolányi Dezső (7)
- Kotsy Krisztina (1)
- Kovács Daniela & Anikó & Erika (4)
- Kun Magdolna (4)
- Kustra Ferenc (1)
- Kölcsey Ferenc (4)
- Lackfi János (2)
- Ladányi Mihály (1)
- Lady Moon (1)
- Lampert Géza (1)
- Lányi Sarolta (2)
- Laren Dorr (2)
- László Andrea, & Ilona, &Noémi (3)
- László Ilona (1)
- Lelkem szirmai (73)
- Lengyel Jolán (2)
- Lengyel Károly (1)
- Lesznai Anna (1)
- Lévay József&Lévay László (3)
- Ligeti Éva (2)
- Linda Dillow (1)
- Lindák Mihály (1)
- Linn Márton (1)
- Lippai Marianna (1)
- Lithvay Viktória (1)
- Lőrinczi L. Anna (1)
- Losonci Léna (2)
- Lupsánné Kovács Eta (2)
- Lys Noir (1)
- Lyza (1)
- M. (0)
- M. Laurens (1)
- Maczkó Edit (1)
- Madách Imre (2)
- Magyar sorsot - magyar kézbe! (88)
- Major Gabriella&Majoros Gabrie (2)
- Majtényi Erik (1)
- Majthényi Flóra (2)
- Márai Sándor (7)
- Mardi Miriam (1)
- Marschalkó Lajos (1)
- Marton Pál (2)
- Maryam /Moldován Mné (1)
- Maszong József (1)
- Máté Péter (2)
- Matos Maja (1)
- Mécs László (1)
- Média (413)
- Meggyesi Éva (1)
- Mentovics Éva (2)
- Metzger Zsuzsanna (1)
- Mikodi Bianka (1)
- Minden, ami szép (8)
- Mindenszentek, halottak napja (10)
- Mirian (2)
- Monok Zsuzsanna (1)
- Móra Ferenc (4)
- Móra László (3)
- Moretti Gemma (1)
- Móricz Eszter (1)
- Művészet (58)
- Müller Péter (2)
- Mysty Kata (1)
- N. (0)
- Nadányi Zoltán (1)
- Nagy István Attila & Bálint (3)
- Nagy Krisztina (1)
- Nagy László & Ilona (4)
- Nemes Nagy Ágnes (1)
- Némethné Mohácsi Bernadett (1)
- Nemzeti ünnep (59)
- Névnap- szülinap (48)
- Nőnapra & Farsang (10)
- Nyakó Zita (1)
- O, Ó (0)
- Ó. Kovács Ibolya (1)
- Oláh Gábor (1)
- OMNYE (58)
- Orbán Balázs&Orbán Hajnalka (3)
- Őri István (3)
- Orosz költők (3)
- Orth László (3)
- Osho (4)
- P. Geraldy (1)
- P. Pálffy Julianna (1)
- P. Tóth Irén (1)
- Pajzán történetek&mondák (46)
- Palágyi Lajos (1)
- Pálvölgyi Attiláné (1)
- Papp Váry Elemérné (2)
- Pásztor Piroska & Klaudia (2)
- Paudits Zoltán (1)
- Paula S. Tizzis (1)
- Pecznyík Pál (2)
- Pej Erika (1)
- Pénzár Miklós Csaba (1)
- Péter Erika (1)
- Pethes Mária (1)
- Petőfi Sándor (13)
- Pilinszky János (2)
- Piszár Éva (1)
- Pogány Zoltán (1)
- Politika (24)
- Poller Ildikó (3)
- Popper Péter (2)
- Pósa Lajos (11)
- Posztós Lenke (1)
- Prohászka Ottokár (1)
- Puskin (3)
- Rab Zsuzsa (1)
- Rabindranath Tagore (1)
- Radnóti Miklós (4)
- Rajki Miklós (3)
- Rajzó Eszter (1)
- Rasztik Edit Emese (1)
- Ratkó József (1)
- Reichard Piroska (1)
- Rejtő Jenő (0)
- Rejtő Jenő (2)
- Reményik Sándor (25)
- Reviczky Gyula (3)
- Riersch Zoltán (1)
- Rónay György (1)
- Rózsa Amarilla (1)
- Rudnyánszky Gyula (1)
- S. Farkas Zsuzsanna (1)
- Sajó Sándor (6)
- Sándor Gyula (2)
- Sango Villagren (1)
- Sárándí Szilvia (1)
- Sárhelyi Erika (2)
- Sarkadi Sándor (1)
- Sárközi György (2)
- Sarlós Erzsébet (1)
- Scheffer János (1)
- Schrenk Éva (1)
- Schvalm Rózsa (1)
- Schwartz Léda (1)
- Serfőző Attila (1)
- Shakespeare (1)
- Shelley (2)
- Sík Sándor (2)
- Siklós József (1)
- Simon Ágnes & István (2)
- Simonyi Imre (1)
- Sipos Julianna (1)
- Sohonyai Attila (1)
- Somlyó Zoltán&Somlyó György (3)
- Somogyváry Gyula (3)
- Sonkoly Éva (1)
- Soóky Melinda (1)
- Sport (83)
- Steph McGrieff (2)
- Süssünk - Főzzünk (13)
- Szabados István (3)
- Szabó Éva, ...Gitta, ...Ila (3)
- Szabó Kila Margit (1)
- Szabó Lőrinc (3)
- Szabó Magda (1)
- Szabolcsi Erzsébet (1)
- Szabolcska MIhály (1)
- Szádeczky-Kardoss György (1)
- Szakáli Anna (1)
- Szalai Fruzsina (1)
- Szász Károly (1)
- Szatmári Delina (1)
- Szebenyi Judit (3)
- Szécsi Margit (1)
- Szeicz János dr. (2)
- Székely János (1)
- Szeleczky Zita (3)
- Széles Kinga (1)
- Szemlér Ferenc (1)
- Szent Gály Kata (1)
- Szentirmai Jenő (2)
- Szép Ernő (3)
- Szép versek és idézetek (84)
- Szépek szépei (21)
- Szerencsés János & Tünde (2)
- Szilágyi Anita&Viktória (2)
- Szilágyi Domokos (1)
- Szilágyi Hajnalka (1)
- Szilas Ildikó (1)
- Szilveszter Levente (2)
- Szőke István Attila (3)
- Szőllösi Dávid (0)
- Szőnyi Bartalos Mária (1)
- Szuhanics Albert (6)
- T. Fiser Ildikó (1)
- Takács Dezső (1)
- Tamás István (2)
- Tánczos Katalin (2)
- Tarsoly Beke Tamás (1)
- Tasnádi Bernadett (1)
- Tatiosz (1)
- Taygate (4)
- Telekes Béla (1)
- Természet (21)
- Thalis Silvenier (1)
- Tobai Rózsa (1)
- Tóbiás Tünde (1)
- Tokaji Márton (2)
- Tompa Mihály (2)
- Torday Teodóra (2)
- Torma Judit (1)
- Tormay Cécile (1)
- Tornay András (2)
- Tóth Anett, Juli, Julianna (3)
- Tóth Árpád (5)
- Tóth Attila & János (3)
- Tragédiák - katasztrófák (154)
- Tudod-e? (17)
- Tudomány - technika (67)
- Túri A. Zsuzsa (1)
- Túrmezei Erzsébet (3)
- Turza Sándor (0)
- Törő Zsóka (1)
- Történelem (164)
- Ujvári Lajos (2)
- Utassy József (1)
- V. Hugó (2)
- Váci Mihály (2)
- Vajda János (4)
- Vallás (68)
- Válóczy Szilvia (1)
- Vámosi Nóra (1)
- Varga János Veniam (1)
- Varga József (1)
- Varga Patrícia & Gyula (1)
- Vargáné Éva (1)
- Vargha Gyula (1)
- Varjú Zoltán (2)
- Várnai Zseni (8)
- Varró Dániel (2)
- Vas István (1)
- Vasas Mihály (1)
- Vázsonyi Judit (1)
- Végh Mária (1)
- Venyercsán László (1)
- Vesze László (1)
- Vészi Endre (1)
- Víg Éva (1)
- Világirodalom (19)
- Világirodalom: Burns (4)
- Világjárók (218)
- Virág Aliz (1)
- Vitó Zoltán (1)
- Vogelweide (2)
- Vona Erzsébet Cecilia (2)
- Vörös judit (2)
- Vörösmarty Mihály (3)
- Wass Albert (75)
- Weöres Sándor (4)
- Z. Konkoly Juci (1)
- Zágorec-Csuka Judit (1)
- Zagyi G. Ilona (1)
- Zas Lóránt (2)
- Zelk Zoltán (2)
- Zene, zene, zene... (122)
- Zeneszöveg (20)
- Zimonyi Zita (1)
- Zsefy Zsanett (3)
- Zsigai Klára (1)
- Zsóka Mariann (1)
- Örökzöld dallamok (40)
|
|
|
| |
- Ma: 3044
- e Hét: 10966
- e Hónap: 33454
- e Év: 211329
|
|
|
Online
