Belépés
klarika47.blog.xfree.hu
Ha érted a saját lényedet, érted mindenki lényét. Kiss Tiborné
1947.10.29
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 63 
Üzenet Sas Józsefnek
  2021-01-20 05:19:50, szerda
 
  Üzenet Sas Józsefnek
2021. január 18.

Vártam egy-két napot, Jóska, talán még most is korai üzenetem. Bízom benne,
hogy felébredtél már odaát, s találkoztál Istennel, ami az ősi magyar bölcselet
és az igazság szerint a legmélyebb találkozás Önmagunkkal.

Ahonnan én látom, jó találkozás lesz ez.

Mert szépen csináltad az életedet. Őszintén, bátran, a zsenik nehéz nyelvén,
ami egyszerű és igaz. És akiknek ez a földi valóság súlyos tragédia, és a
legröhejesebb komédia. Egyszerre. Mert ez a kettő - tudtad -, ugyanaz.

A szemedből több mélység, igazság, fájdalom és huncut derű sugárzott,
mint sok száz színházi előadásból, melyet láttam.

Nem véletlen, hogy kabarédban a legnagyobb művészek dolgoztak veled.

A zsenik.

Tudták, hogy a testvérük vagy.

Ne hidd, hogy csak a színész művészete mulandó.

Mint láttad, maga a színház is.

A szobroké és festményeké.

Az írott műveké is.

,,Nincs itt nekünk maradandó városunk"

Amíg azonban mi még itt élünk, a mulandóságban, csak egyet kívánok:
tanuljuk meg tőled, hogyan kell egy József Attila verset elmondani!

Szeretetemet küldöm itt maradó társadnak és gyermekeidnek, akik ezt
bizonyára olvassák - és Neked.

Jövők, s a többit majd megdumáljuk együtt.

Müller Péter





 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés 1.  
Nagyapa
  2020-12-19 07:59:48, szombat
 
  De jó lett volna ha még maradsz kicsit!
De jó lett volna, ha látod milyen lettem!
De jó lett volna ha fognád még a kezem!
De jó lett volna ha gyermekem látod
milyen nagy lett!

Egy könnycsepp most arcomon végig folyik,
mert nem is látlak de itt élsz szívembe!
Arcod még most sem felejtettem el!
Bárcsak még maradhattál volna velünk, látnád
milyenek lettünk mi felnőttnek!
De hát ilyen az élet, élünk, majd egyszer csak
a testünk elfáradt, és a lélek útra kél!

Lona





 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés 1.  
Ablakban
  2020-12-16 09:42:29, szerda
 
  Hiszem, hogy vagy. Hiszem, hogy nem hagytál el. Hiszem, hogy szeretsz,
hogy védel, segítesz, hogy akarod, hogy szóljak helyetted. Hiszem, hogy így
is lehet szerelmesnek lenni, hiszem, hogy én és csak én voltam neked minden,
hiszem, hogy minden betegséged - lelki-testi nyomorúságod - ellenére is igaz
volt, amit mondtál: hogy én voltam az egyetlen az életedben, ami tökéletesen
sikerült, életed egyetlen, igazi diadala, sikere.

Szabó Magda





 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés 1.  
Balázs Feco emlékére
  2020-12-07 06:12:42, hétfő
 
  Hecz János Sándor

Azt, hogy "Maradj velem" már hiába kérem.
Könnyet csalsz szememből, mint "Homok a szélben".
Olyanok nem lesznek többé az "Évszakok",
" A csönd éve" bennünk fájó nyomot hagyott.

"Anyám vigasztalj engem" és "Nyújtsd a kezed",
"Érints meg" még egyszer" "Hazafelé menet".
Szeretném mondani, hogy "Ne állj meg soha".
"Ezüst Nap" többé már, nem a fény otthona!

Véget ért örökre a "Tolvajok bálja".
"Kölyök a hátsó udvarból", már nem csodálja.
Emlékszem szemedre miránk "Ahogy nézett"!
Az "Előhang" engem most végszóra késztet.

Ismét szegényebbek lettünk egy ikonnal!
Nem búcsúzunk még sem nagy halotti torral,
csupán tőled kapott számtalan szép dallal,
könnyet sem szégyellő elcsukló szavakkal.
2020.11.27.





 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés 1.  
Búcsú előadás
  2020-12-07 06:10:12, hétfő
 
  Hecz János Sándor

Nemzetünk, talán
megmarad,
Bár lassan elmegy
mind, ki nagy.
Egy végső fináléra,
összegyűlnek Nagyjaink,
a Mennyország színpadán,
együtt láthatjuk
Őket megint.
Legördül a függöny,
egyre halkul már a taps,
az előadásnak vége!
Már csak az
emlékezés maradt.
Nyugodj békében.





 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés 1.  
Őszi pihenő
  2020-08-31 14:47:56, hétfő
 
  A zene amit szerettél, mint az ősz szomorúan dadog
és a helyek hol együtt voltunk elviselhetetlenek,
a virágok már nem is virágok és elsötétülnek a napok,
mikor elmentél valami lehullt, mint ősszel a levelek.





 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés 1.  
Gyertya és virág
  2020-08-31 14:47:47, hétfő
 
  Felejts el engem addig a határig, amíg már nem zavar a rám való emlékezés.
Egészen ne! Az fájna! De legyek én körötted valami szelíd és nem bántó emlék,
olyan, akire jólesik gondolni, de már nem könnyeztet meg. Ne úgy jussak az
eszedbe, hogy belerándulj a fájdalomba, hanem úgy, hogy elmosolyodj.

Szabó Magda





 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés 1.  
Kék gyertya
  2020-08-23 06:48:47, vasárnap
 
  Egész életemben emlékezni fogok rád, és te is emlékezni fogsz rám.
Akárcsak az alkonyatra, az ablakot verő esőre és mindarra, ami mindig
a miénk marad, mert soha nem birtokolhatjuk.

Paulo Coelho





 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés 1.  
Ég a gyertya
  2020-07-30 09:14:02, csütörtök
 
  Márai Sándor:
A gyertyák csonkig égnek (részlet)

Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való
kedve öregszik, tudod lassan minden olyan valóságos lesz, mindennek
megismered értelmét, minden olyan félelmesen és unalmasan ismétlődik.
Ez is öregség. Mikor már tudod, hogy a pohár semmi más csak pohár. S
egy ember, szegény, semmi más, csak ember és halandó, akármit csinál is.
Aztán megöregszik a tested; nem egyszerre, nem, először a szemed öregszik,
vagy lábaid, vagy gyomrod, a szíved. Így öregszik az ember, részletekben.

Aztán egyszerre öregedni kezd a lelked: mert a test hiába esendő és romlandó,
a lélek még vágyakozik és emlékezik, keres és örül, vágyik az örömre. S mikor
elmúlik ez az örömvágy, nem marad más, csak az emlékek vagy a hiúság; s
ilyenkor öregszel igazán, végzetesen és véglegesen.Egy napon felébredsz, s
szemed dörzsölöd: már nem tudod, miért ébredtél? Amit a nap mutat, pontosan
ismered: a tavaszt vagy a telet, az élet díszleteit, az időjárást, az élet napirendjét.
Nem történhet többé semmi meglepő: még a váratlan, a szokatlan, a borzalmas
sem lep meg, mert minden esélyt ismersz, mindenre számítottál, semmit nem
vársz többé, sem rosszat, sem jót. S ez az öregség.

Valami él még szívedben, egy emlék, valamilyen homályos életcél, szeretnél
viszontlátni valakit, szeretnél megmondani vagy megtudni valamit, s tudod jól,
hogy a pillanat majd eljön egy napon, s akkor egyszerre nem is lesz olyan
végzetesen fontos megtudni az igazat, és válaszolni reá, mint ezt a várakozás
évtizedeiben hitted.

Az ember lassan megérti a világot, s aztán meghal.

Megérti a tüneményeket és az emberi cselekedetek okát. Az öntudatlanság
jelbeszédét, mert az emberek jelbeszéddel közlik gondolataikat, feltűnt neked?
Mintha idegen nyelven, kínai módon beszélnének a lényeges dolgokról, s ezt
a nyelvet aztán le kell fordítani a valóság értelmére. Nem tudnak önmagukról
semmit.

Mindig csak vágyaikról beszélnek, s kétségbeesve és tudatlanul leplezik
magukat. Az élet majdnem érdekes, mikor megtanultad az emberek hazugságait,
s élvezni és figyelni kezded, amint mindig mást mondanak, mint amit gondolnak
és igazán akarnak.

Igen, egy napon eljön az igazság megismerése: s ez annyi, mint az öregség
és a halál. De akkor ez sem fáj már.





 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés 1.  
Fehér rózsa
  2020-07-26 13:08:10, vasárnap
 
  Bennem édes hárfahangra már csak mélabú fogan.
Miért a dal, ha úgyse hallja az, ki rég oly messze van?





 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés 1.  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 63 
2021.04 2021. Május 2021.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 373 db bejegyzés
Összes: 30455 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 173
  • e Hét: 799
  • e Hónap: 11958
  • e Év: 205991
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.