Belépés
klarika47.blog.xfree.hu
Ha érted a saját lényedet, érted mindenki lényét. Kiss Tiborné
1947.10.29
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/21 oldal   Bejegyzések száma: 200 
Korhatár nélkül
  2020-11-02 07:59:12, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szépkor 1.  
Nagyapó
  2020-08-05 08:44:12, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szépkor 1.  
Mama és a gitár
  2020-01-28 14:33:59, kedd
 
  Olyan régóta élek ezen a földön. Sose tagadtam le a hibáimat.
Nem szeretem a tökéletes embereket. Megéri, hogy bura alatt élj,
csak mert attól félsz, hogy megsebesülsz? Van értelme lakat alá
zárni a lelkedet, csak azért, nehogy kirabolja valaki? Éld az életet,
ahogy neked tetszik. És amikor mélyre kerülsz, legyen bátorságod
kimondani: Csak azért sem adom fel! Kezdem elölről!
Semmi nyavalygás vagy siránkozás! Az élet szép, fiatalember,
feltéve, hogy éled. Amikor vele együtt haladsz. Néha sárban,
máskor meg rózsakertben. Őrizd meg az emlékeidet, és lépj
tovább. Bolyongás a létünk ebben a világban. Bolyongás ég és
föld között.

Alkyoni Papadaki





 
 
0 komment , kategória:  Szépkor 1.  
Korhatár nélkül
  2019-12-28 09:40:06, szombat
 
 



 
 
0 komment , kategória:  Szépkor 1.  
Nincs türelmed a szüleidhez
  2019-12-25 09:24:46, szerda
 
  Nincs türelmed a szüleidhez? Gondolj bele, nekik mennyi türelem kellett ahhoz, hogy téged neveljenek!

A napjaink rohanásból állnak, nincs időnk semmire. Ha a szüleink felhívnak minket, igyekszünk gyorsan túl lenni a híváson, mert egyszerűen nincs türelmünk hozzájuk.

Ha meglátogatjuk őket, arról mesélnek, mi történt velük. A macska fialt, a szomszéddal mi történt, nem volt elég jó a paradicsom termés, mennyibe kerülnek az élelmiszerek a piacon, mit mesélt a postás. Meghallgatjuk, de a gondolatink máshol járnak. Mi már azon gondolkodunk, mit kell még csinálnunk, mit főzzünk, mikor megyünk nyaralni, vagy lesz-e időnk este színházba menni. Nincs türelmünk a szüleinkhez.

Unjuk a velük való beszélgetést, nem látogatjuk meg őket túl gyakran, mert alig van időnk, de bele se gondolunk, hogy az idő telik. Ma nincs időnk, holnap sincs és közben elfelejtjük, hogy a szüleink egyre idősebbek. Nincs hozzájuk türelmünk, pedig nekik sem volt egyszerű felnevelni minket, sok türelemre, időre és szeretetre volt szükség hozzá.

Mikor már a szüleink nem lesznek, mindent megadnánk majd azért, hogy újra elmeséljék, mennyibe került a piacon a paradicsom és mi volt a szomszéddal. Bármit megadnánk azért, hogy újra a tűzhely mellett ülhessünk és beszélgethessünk velük, hogy újra megöleljenek minket.

Mindig halogatod a szüleiddel való találkozást? Gondolj bele, hogy egyszer eljön az a nap, amikor meglátogatnád őket, de már nem lesz kit! Minden pillanatot használj ki, amikor velük lehetsz, mert az idő telik. Nem mondják, de az egyetlen vágyuk, hogy a gyermekeik és az unokáik minél többször meglátogassák őket.





 
 
0 komment , kategória:  Szépkor 1.  
Teher lettem
  2019-12-14 06:10:54, szombat
 
  Valamikor a karjaimban kerested a megnyugvást, az a személy voltam
akit a legjobban szerettél, az egyetlen voltam akiben bíztál és az egyetlen
személy akire szükséged volt.

Amikor édesanyád voltam, könnyes szemmel rám nézve kérdezted meg
tőlem, hogy elhagylak-e valaha is. Pillangót, virágokat és házakat rajzoltál
nekem és megígérted, hogy amikor nagy leszel, te fogsz vigyázni rám, úgy
ahogyan én vigyáztam rád ahányszor csak beteg voltál.

Ma már alig nézel rám, idegesít a tehetetlenségem, a szomorú valóság,
zavar a jelenlétem az otthonodban, érzem azt, hogy alig várod, hogy
elmenjek.

Teher lettem

Gyermekem, ma megértettem, hogy már nem vagyok az a számodra, aki
voltam, én már nem érzem azt, hogy az anyád vagyok, hanem azt érzem,
hogy teher vagyok a számodra.

Ma megértettem azt, hogy egy anya csak addig anya, ameddig a
gyermekének szüksége van rá, de amikor neki van szüksége a
gyermekére, akkor teherré válik.

Valamikor én voltam az akinek a karjaiban kerested a megnyugvást,
megsimogattad az arcomat a kicsi kezeiddel és azt mondtad, hogy
szeretsz engem. Ma már alig nézel rám.

Eltitkoltam volna most is a betegségem, hogy ne terheljelek a bajaimmal,
de megöregedtem, már nincs erőm és nem tudom, hogyan viseljem el
egyedül a bánatomat. Nem akartam, hogy tudd a fájdalmam, nem akartan,
hogy tudd, hogy nem bírom, hogy már nem olyan vagyok mint régen, hogy
félek. Azt akartam, hogy biztonságban érezd magad, ne tudj a felnőttek
gondjairól, örülj a gyermekkornak, majd a fiatalságodnak és a családodnak.

Eltitkoltam előled a fájdalmamat, a nincstelenséget és a boldogtalanságomat,
mert tudtam, hogy eljön az a nap amikor neked is meg lesz a saját bajod, de
most amikor azt látom, hogy teher vagyok a gyermekemnek, csak azért
imádkozom, hogy egészséges legyél és ne kerüljön sor arra, hogy a
gyermekeidtől kelljen függnöd, hogy ne érezd te is azt amit én érzek most.

Az az érzés, hogy teher vagy annak az embernek akit a világon a legjobban
szeretsz, akire feláldoztad az egész életed, és oda adtad volna az életed is
érte, több fájdalmat okoz, mint bármilyen betegség.

Úgy tűnik, hogy az öregség és a betegség nem csak az erődet és a
nyugalmadat veszi el, hanem egyedül is hagy a világban. Bocsáss meg
nekem azért amiért most panaszkodom, de senki sem készített fel erre
amit ma érzek. Nem volt időm megbarátkozni a gondolattal, hogy egy
napon már csak teher leszek a számodra. Bocsájtsd meg nekem azt,
hogy sírtam előtted, hogy otthont kerestem a házadban, hogy a lelkemet
a lábaid elé tettem!





 
 
0 komment , kategória:  Szépkor 1.  
Miért
  2019-11-22 06:07:14, péntek
 
  Miért téma az, ha valaki szereti az anyját, és öreg napjaiban sem hagyja el?
Nem hárítja másra az öregkorral járó gondokat, s nem dobja el azt, aki őt
felnevelte.

A riporter csak köti az ebet a karóhoz. Továbbra is azt forszírozza, hogy a művész
miért lakik még mindig az édesanyjával, miért nem él külön. Az ismert zenész
elhárítja a dolgot, zenei pályájáról, színházi munkájáról beszél, de az újságíró
ismét visszatér vesszőparipájához: hát hogy-hogy, s miért él az anyukájával
riportalanya. Az alkotóművész kicsit kikelve magából azt kérdezi: mi van ebben
érdekes és furcsa? Miért téma az, ha valaki szereti az anyját, és öreg napjaiban
sem hagyja el? Nem hárítja másra az öregkorral járó gondokat, s nem dobja el
azt, aki őt felnevelte. Most amikor idős, esendő és segítségre szorul továbbra is
vele kíván élni, mint egykor, mikor fiatal és egészséges volt, s fizikai, szellemi
támasza volt művészi munkájában éppúgy, mint a hétköznapi életben. De -
hangsúlyozza a hatvanhoz közeli férfi -, ebben nem lát semmi érdekeset,
különlegeset, mert számára természetes, hogy van egy anyja, akit szeret és
vele lesz, amíg csak él. S nem hogy elvesz az erejéből a mama, hanem még
így, nyolcvanon túl is hozzátesz és ad jelenlétével. És nem a kényszer tartja
őket együtt, hanem a szeretet kohéziója.

És tényleg, manapság már az tűnik rendkívülinek, aki normális családi életet él.
Persze, mi számít ma normálisnak? Körülöttünk minden arról szól, hogy külön,
izoláltan szabad igazán az élet. Minden azt sugallja, akkor vagy igazán felnőtt és
nagyszerű, ha útilaput kötsz, s elhagyod a régi otthont. És főleg azoktól különülsz
el, akiktől a legtöbbet kaphatod: az érzelmi biztonságot, a jó értelemben vett
egymásra utaltságot, az őszinte beszélgetéseket és kitárulkozást, a gondok
kibeszélését, a közös megoldáskeresést A család megtartó ereje hiánycikk.
Ma nem divatos dolog a többgenerációs együttélés, jobb esetben akkor
kotorászik valaki újra a családi otthon még meglévő parazsában, ha bajba
kerül.

Sokkal izgalmasabb dolog az individualitás, az egyéni érdek keresése, minden áron.
Az a jó fej, aki gátlástalan, eszközökben sem válogató célorientált. Az más kérdés,
hogy ezek a törekvések többnyire inkább külsőségek, élvezeti cikkek megszerzésére
irányulnak, s néhány év után aztán ki is pukkadnak, mint a túlfújt lufi.

Sok mindenért nem kívánjuk vissza a régi társadalmakat. De a korábbi időkben
viszont a több generáció együttélése, a nagycsalád az élet számos nehézségére
jelentett megoldást. A családon belüli összefogás erős volt és nem maradt senki
magára. Mindenkinek megvolt a feladata, szerepe a közösségen belül. Arról nem
is szólva, hogy ebben a közegben lehetett igazán türelmet, megértést tanulni,
szeretetet és tiszteletet adni és kapni, életre nevelődni.

Miközben a globalizáció rengeteg jó lehetőséget hordoz magában, főleg a fiatalok
számára - nyelvtanulás, utazás, szakmai tapasztalatcserék, tágabb határok a
munkavállalásban -, addig a másik oldalon egyre több mindent elvesz: egyre
érzékelhetőbbé válik az elidegenedés, a pénz mindenhatóságának erősödése.
A gazdagok és szegények közötti tátongó szakadék egyre mélyül.

Tudósok gyakran figyelmeztetnek, de nem jut el igazán a tudatunkig: a magyarság
száma folyamatosan csökken, a lakosság elöregedik, a társadalom atomjaira hullik,
az idősek magukra maradnak, a szociális intézményrendszer nem képes pótolni a
valaha jól működő nagycsaládokat. Csak akkor döbbenünk meg, amikor ezek a
tények számokat is kapnak. Farkas Péter szociológus által közzétett adatok szerint
jelenleg Magyarországon 2,2 millió idős ember él, közülük 450 ezren élnek családban,
közösségben. 750 ezer azoknak az idős embereknek a száma, akik párban élnek és
van 650 ezer öreg ember, aki teljesen egyedül él. Riasztó adat az is, hogy becslések
szerint 2050-ben nálunk minden második ember 50 éven felüli lesz.

Nem véletlen hát, hogy csodaszámba megy, ha manapság valaki arra törekszik,
hogy a megszokott otthonában, a megszokott tárgyai között hagyja élni anyját-apját,
s uram bocsá' még együtt is él vele. Jó lenne mind több ilyen személyiségről olvasni,
hallani, akik család centrikus életvitelükkel, gondolkodásmódjukkal példával járhatnak
a fiatalok előtt. Akik el tudnák hitetni, hogy van más alternatíva, van másfajta és
ezerszer nagyobb belső biztonságot nyújtó életforma is, mint a plasztikázott,
shoppingoló tündibündik világa, mint kétes értékrenddel bíró, kevésbé a tehetségüktől,
inkább balhéiktól hangos, élettársat, mint inget cserélgető pasik világa.

Tóth Katalin





 
 
0 komment , kategória:  Szépkor 1.  
Korhatár nélkül
  2019-10-30 14:13:03, szerda
 
  Arra gondolok, hogy mialatt most itt ülök,
Isten szeretettel néz és életben tart engem.
Elgondolkozom ezen.





 
 
0 komment , kategória:  Szépkor 1.  
Ha van még kedved
  2019-10-28 14:08:17, hétfő
 
  Katona Bálint

Ha van még kedved,
nyiss ajtót a jónak,
ha van még célod,
nyiss fület a szónak.

Úgy hírlik tavasz jön,
újra nyílnak a virágok,
ha elűzzük a ködöt,
meglátjuk a világot.

Ha van még kedved,
bújj hozzám közel,
ha maradt még hited,
egy jobb világ jön el.





 
 
0 komment , kategória:  Szépkor 1.  
Korhatár nélkül
  2019-09-24 19:07:34, kedd
 
  Egy nap, amikor majd a szépséged elmúlik és már semmid nem marad,
kell, hogy legyenek melletted barátok és rokonok, akik azért szeretnek,
amilyen vagy és nem a külsődért.





 
 
0 komment , kategória:  Szépkor 1.  
     1/21 oldal   Bejegyzések száma: 200 
2021.04 2021. Május 2021.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 373 db bejegyzés
Összes: 30455 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 922
  • e Hét: 4664
  • e Hónap: 5721
  • e Év: 199754
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.