Megnyugvás,Jelenléted,Nézz a függöny mögé,A bent didergő...,Ara Rauch - Neked szóló szavak - Mosoly,Kibomló titkok,Nézz a függöny mögé,Jelenléted,Kint bent kint bent,Megnyugvás, - taltos1 Blogja - Advent,Karácsony, Újév, Húsvét,Áldások, imák, Istenes versek,Állatok,Angelisz Irini,Angyal,Isten vers,videó,idézet,Angyali üzenet Pusztai Orsitól,Angyali üzenetek,Angyali üzenetek 2,Angyalok, angyalos történetek,Anyák napja,Anyák napja,Ara Rauch írásai, versei,Aranyosi Ervin versei,Athéna görögországi élményei,Athéna versei, gondolatai,Atya, Jézus és Mária üzenetei,Az Élet Kiskönyve,Bagi László /Hezekiah versei,Bálint gazda,Barátság,Benmar - Szabó Balázs versei,Blogtársaktól kaptam 1,Blogtársaktól kaptam 2,,

Továbbiak »

Belépés

			taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes...			Gábor Gabriella Táltos 1940.08.08 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

1/3 oldal

Bejegyzések száma: 20

Megnyugvás

2018-06-26 23:53:16, kedd

	Ara Rauch: Megnyugvás "A félelem arc nélküli, szavak nélküli, csak puszta elsöprő erejű érzésből áll. A megnyugvás ugyanilyen, csak ellenkező irányú." A zivatar egyre közeledett. Az asszony várakozóan feküdt békésen hortyogó férje mellett, és élvezte a nyitott erkély ajtón belibbenő szellőt, ami kicserélte a fülledt, meleg levegőt üdítő hűvösre. Gyakran felébredt éjszaka, amióta megmozdult a babája a pocakban, és ilyenkor egy-két óra hosszat nem tudott elaludni, különösen a mostani kánikulai éjszakákon. A távolban dörgött és villámlott; nemsokára az eső is ideér. A friss lég áram előbb felélénkítette, majd álomba zsongította. Az óriási csattanásra rémülten pattant fel az ágyból. Azt sem tudta hirtelen, hol van. Az eső zuhogott, az erkély ajtó függönye vadul táncolt a viharos szélben. Ez nagyon közel csapott be, állapította meg, itt volt közvetlenül felettünk. Felkelt, becsukta az ajtót, hogy ne verjen be az eső. A férje továbbra is félhangosan szuszogott, fel sem neszelt az égiháború dübörgésére. Leült az ágy szélére. Mélyeket lélegzett, hogy lassúdjon riadtan kalimpáló szívverése. Ekkor észlelte az iszonyú félelmet a testében és a teste körül. A félelem nem a sajátja volt, és mégis létezett, ez volt a legkülönösebb. Honnan van ez a döbbenetes rettegés? A következő pillanatban ráeszmélt, hogy a magzat félelmét érzi. Ennél furcsább dolgot el sem tudott képzelni. Hogy lehet ez? A félelem ott volt, létezően, szinte tapinthatóan, és nem ő maga félt, ezt is kétség nélkül tudta. Szegény gyerek, gondolta hökkenten, nyilván fogalma sincs, mi történt, csak az iszonyú zajt hallotta, és védett kis közegében halálos veszélyben érzi magát. Csak ült tehetetlenül az ágy szélén, és hüledezett a dolog képtelenségén: ő egy másik élőlény félelmét éli át. Fogalma sem volt, mit tehetne. Hiszen egy ilyen pici baba úgysem ért meg semmit. Nem tud kapcsolatot teremteni vele, hogy elmondhassa: nincs mitől félnie. Nem tudja elmagyarázni neki a mennydörgés lényegét, és hogy ő biztonságos helyen van, ahol nem árthat neki a vihar. De annyit megér a dolog, hogy legalább megpróbálja. A tenyerét a hasára tette és elkezdte lassan és erősen simogatni, hogy a baba érezze a nyugodt hintáztatást. A figyelmét és szeretetét a hasára fokuszálta: igyekezett elképzelni a gyermeket, ahogy összekucorodva fekszik, és ijedtében még kisebbre húzza össze magát. - Nyugodj meg, kicsikém -- kezdte halkan. És elmondta neki mindazt, amit az imént gondolt a mennydörgésről és a biztonságról, a félelemről és a kapcsolat teremtésről. A férje horkantott egyet és megfordult. Némán folytatta, belső beszédként, hogy ne zavarja vele az alvót. Elmondta, mert azt akarta, hogy a gyermeke tudjon róla: mennyire várja, hogy megszülessen, és magához ölelhesse. Mennyire akarták a férjével együtt, hogy legyen nekik kisbabájuk, mennyit küzdöttek érte sikertelenül négy hosszú évig, és milyen boldogok voltak, amikor kiderült, hogy végre sikerült teherbe esnie. Aztán már nem is fogalmazgatott, csak az érzéseit továbbította a gyermek irányába: meleg, mosolygó, simogató, ölelő érzéseket. Már tudta, hogy nincs szükség konkrét szavakra. Úgy, ahogyan ő érezte a gyermeke félelmét, a gyermek is érzi az ő csitító szeretetét. Lassanként oldódott a feszült félelem, lecsillapodott a görcsös rettegés. Végül a baba megmozdult: lábával kitámasztotta anyja has falát. Hanyatt dőlt a párnán. A férje most eszmélt fel; közelebb húzódott, átölelte. - Miért nem alszol? - Felébredtem a dörgésre -- válaszolta. - Nincs semmi baj, biztonságban vagyunk -- dünnyögte. - Tudom -- sóhajtott, és elfészkelte magát a védelmező karok melegében.

0 komment , kategória: Ara Rauch írásai, versei

Jelenléted

2017-11-16 23:46:59, csütörtök



0 komment , kategória: Ara Rauch írásai, versei

Nézz a függöny mögé

2017-11-16 23:46:48, csütörtök

	Ara Rauch: Nézz a függöny mögé Csintalan ördög kikacsint, kukucsol, rád les a függönyt emelve vígan: - Vigyázat, ember! Csalárd a játék, ne higgy a csalóka illúzióban! Huncut az élet, azt hiszed: büntet, azt hiszed: balsors, azt hiszed: úgy fáj, holott a lényeg rejtve marad, mert nem veszed észre: próba az akadály. Csodákat élsz meg naponta becsukott szemmel, pedig ha látnád, mire vagy képes! �--rdögi lényem incselkedik, míg rá nem ébredsz: hogy lehetsz TELJES.

0 komment , kategória: Ara Rauch írásai, versei

A bent didergő...

2014-07-31 13:21:22, csütörtök

	A bent didergő éjszakát sejlő fényremény fűti át szív öröme feldereng benső béke csöndje cseng nyugalom derűje száll s angyalok ideje jár. Ara Rauch

0 komment , kategória: Ara Rauch írásai, versei

Ara Rauch - Neked szóló szavak - Mosoly

2014-07-30 00:32:14, szerda

	Ara Rauch - Neked szóló szavak - Mosoly Egy mosoly, amit kéretlenül, önzetlenül adnak, megváltoztathatja a napodat. Akár az egész életedet is. Az asszony egy fárasztó munkanap után állt sorban kenyérért egy furgon mellett, amely minden nap adott időben érkezett a patika szomszédságába. A kenyér finom volt és olcsónak számított, ő tehát igyekezett kifogni, hogy lehetőleg minden nap jusson belőle nekik is. A szeme ide-oda révedezett az utca túloldala és a sorban előtte álló, hajlott vállú öregember háta között, de nem fogta fel, mit lát: mindennapos szürke kötelességei zakatoltak az agyában. Most beugrik az óvodába a gyerekért, aztán hazaviszi, és paprikás krumplit fog főzni vacsorára, ahhoz éppen jó lesz egy kis friss kenyér is. Danika majd közben ellesz a tévével. Jobb, ha nem a szobájában játszik, mert akkor ötpercenként nyávog, hogy anya, gyere -- ehhez most neki se ideje, se kedve, se türelme nincs. Sietnie kell, hogy elkészüljön, mire hazaér a férje. Végre ő került sorra a furgon ajtajánál. - Egy kilót kérek -- mormolta fásultan. Az eladó -- harminc körüli nő -- hátrafordult és leemelt egy kenyeret a polcról. Visszafordult és átnyújtotta. Az asszony felemelte a kezét az előre kikészített pénzzel, és felemelte a tekintetét is, egyenesen az eladó szemébe nézve. Az eladó rámosolygott. Az a mosoly egy élő ajándék mosoly volt. Az ennivaló mellé lelki táplálékot adott: átmelegítette az asszony belsejét, felragyogtatva a színtelen utcát és a monoton, egyhangú napot. Az asszony hökkenten visszamosolygott, nem akarta elhinni, hogy éppen neki, pont neki és csak neki szólt az a finom, meleg, szeretetteli mosoly. Eltette a szatyorba a kenyeret. Az óvodában azzal lepte meg Danikát, hogy megkérdezte, van-e kedve a játszótérre menni. Most valahogy nem tűnt olyan életbe vágónak a sietség, sokkal fontosabbnak érezte, hogy a gyermekének örömet szerezzen. És büszkén dicsérte meg, amikor felmászott a mászóka legtetejére. Otthon a tévé elé ültetés helyett ismét választási lehetőséget kínált fel a gyereknek: - Van kedved főzni velem? A kisfiú lelkesen bólintott, és teljes komolysággal összpontosított a krumpli hámozás bonyolult műveletére. Az asszony meghatottan figyelte. Sokáig dédelgette magában azt a mosolyt, amit aznap kapott. Még évek múltán is, amikor eszébe jutott, ugyanazt a csodálkozó meglepődést érezte, hogy miért éppen ő részesült ekkora ajándékban. Újra és újra átélte, hogy egyetlen pillantással át lehet adni a szeretet melegét. Megértette, hogy akiben ilyen energia van, az képes szétszórni maga körül és örömmé varázsolni a fakó hétköznapokat mások számára is. Mosolygott tehát, kéretlenül és önzetlenül, megváltoztatva annak a napját, akinek átadta az ajándékát.

0 komment , kategória: Ara Rauch írásai, versei

Kibomló titkok

2012-01-13 22:45:36, péntek



0 komment , kategória: Ara Rauch írásai, versei

Nézz a függöny mögé

2011-11-12 23:48:56, szombat

	Nézz a függöny mögé Csintalan ördög kikacsint, kukucsol, rád les a függönyt emelve vígan: - Vigyázat, ember! Csalárd a játék, ne higgy a csalóka illúzióban! Huncut az élet, azt hiszed: büntet, azt hiszed: balsors, azt hiszed: úgy fáj, holott a lényeg rejtve marad, mert nem veszed észre: próba az akadály. Csodákat élsz meg naponta becsukott szemmel, pedig ha látnád, mire vagy képes! Ördögi lényem incselkedik, míg rá nem ébredsz: hogy lehetsz TELJES. Forrás:Link

0 komment , kategória: Ara Rauch írásai, versei

Jelenléted

2011-11-12 22:05:51, szombat



0 komment , kategória: Ara Rauch írásai, versei

Kint bent kint bent

2010-09-02 12:29:53, csütörtök

	Ara Rauch - Kint bent kint bent amit kívül látok az bennem létezik ami kívülről tör rám azzal magamban küzdök meg a külvilág tükör magamat látom ezernyi tükör áll körülöttem ezernyi szempár les rám belőlük mind az enyém mind nemcsak a kedvesen mosolygó nemcsak a megértőn bólogató nemcsak a hízelgően dicsérő hanem az acsarogva gyűlölködő a megalázóan lekezelő a kajánul gúnyolódó az is az enyém tükör a gyerekem szeme tükör a páromé a testvéremé a barátomé azt hittem hogy más tette hittem hogy ő sértett meg sértett a bántása bántott a szeretetlensége fájt a gyűlölete hittem hogy az irány kintről befelé kint vagy bent vagy kint vagy bent de hiszen ők én vagyok mindaz ami kívülről sértett engem mind mind az enyém bennem van a bántás bennem van a szeretetlenség és a gyűlölet a belső világomat vetítem ki az tükröz engem olyannak amilyen én vagyok magamat bántom mások kezével szavaival fáj ezzel szembenézni fáj az igazság zokognom kell mert egyedül vagyok csak én csak én de ha engem mutat az összes tükör akkor változtatni is tudok rajta ha nem gyűlölettől összeszűkült szemmel nézek a tükörbe szemed tükrébe hanem mosolyogva a tükröd visszamosolyog rám ha nem becsmérlően nézem le a tükörképemet hanem magammal egyenrangúnak tekintem nem lenézést kapok hanem egyenrangú elismerést ha nem teszem nevetségessé a tükröt tartót én magam sem válok nevetségessé de ehhez legelőször magamban kell rendet tenni magamban kell megtalálni a mosolyt bent kell keresnem a szeretetet hol van hol van a rend az öröm a szeretet mélyebbre még mélyebbre kell mennem itt sötét van hideg félelem egyetlen pont nincs tovább mi ez forró szeretet biztonság fény élet megtaláltam abból az egy pontból a legszentebb benső én végtelen tere nyílik csak én vagyok csak én ami bent van kiterjed bent egyensúly és harmónia honol kint megteremtem ez a valós irány bentről kifelé kint és bent és kint és bent

0 komment , kategória: Ara Rauch írásai, versei

Megnyugvás

2010-06-29 19:55:21, kedd

	Ara Rauch - Megnyugvás A félelem arc nélküli, szavak nélküli, csak puszta elsöprő erejű érzésből áll. A megnyugvás ugyanilyen, csak ellenkező irányú. A zivatar egyre közeledett. Az asszony várakozóan feküdt békésen hortyogó férje mellett, és élvezte a nyitott erkély ajtón belibbenő szellőt, ami kicserélte a fülledt, meleg levegőt üdítő hűvösre. Gyakran felébredt éjszaka, amióta megmozdult a babája a pocakban, és ilyenkor egy-két óra hosszat nem tudott elaludni, különösen a mostani kánikulai éjszakákon. A távolban dörgött és villámlott; nemsokára az eső is ideér. A friss lég áram előbb felélénkítette, majd álomba zsongította. Az óriási csattanásra rémülten pattant fel az ágyból. Azt sem tudta hirtelen, hol van. Az eső zuhogott, az erkély ajtó függönye vadul táncolt a viharos szélben. Ez nagyon közel csapott be, állapította meg, itt volt közvetlenül felettünk. Felkelt, becsukta az ajtót, hogy ne verjen be az eső. A férje továbbra is félhangosan szuszogott, fel sem neszelt az égiháború dübörgésére. Leült az ágy szélére. Mélyeket lélegzett, hogy lassúdjon riadtan kalimpáló szívverése. Ekkor észlelte az iszonyú félelmet a testében és a teste körül. A félelem nem a sajátja volt, és mégis létezett, ez volt a legkülönösebb. Honnan van ez a döbbenetes rettegés? A következő pillanatban ráeszmélt, hogy a magzat félelmét érzi. Ennél furcsább dolgot el sem tudott képzelni. Hogy lehet ez? A félelem ott volt, létezően, szinte tapinthatóan, és nem ő maga félt, ezt is kétség nélkül tudta. Szegény gyerek, gondolta hökkenten, nyilván fogalma sincs, mi történt, csak az iszonyú zajt hallotta, és védett kis közegében halálos veszélyben érzi magát. Csak ült tehetetlenül az ágy szélén, és hüledezett a dolog képtelenségén: ő egy másik élőlény félelmét éli át. Fogalma sem volt, mit tehetne. Hiszen egy ilyen pici baba úgysem ért meg semmit. Nem tud kapcsolatot teremteni vele, hogy elmondhassa: nincs mitől félnie. Nem tudja elmagyarázni neki a mennydörgés lényegét, és hogy ő biztonságos helyen van, ahol nem árthat neki a vihar. De annyit megér a dolog, hogy legalább megpróbálja. A tenyerét a hasára tette és elkezdte lassan és erősen simogatni, hogy a baba érezze a nyugodt hintáztatást. A figyelmét és szeretetét a hasára fokuszálta: igyekezett elképzelni a gyermeket, ahogy összekucorodva fekszik, és ijedtében még kisebbre húzza össze magát. - Nyugodj meg, kicsikém -- kezdte halkan. És elmondta neki mindazt, amit az imént gondolt a mennydörgésről és a biztonságról, a félelemről és a kapcsolat teremtésről. A férje horkantott egyet és megfordult. Némán folytatta, belső beszédként, hogy ne zavarja vele az alvót. Elmondta, mert azt akarta, hogy a gyermeke tudjon róla: mennyire várja, hogy megszülessen, és magához ölelhesse. Mennyire akarták a férjével együtt, hogy legyen nekik kisbabájuk, mennyit küzdöttek érte sikertelenül négy hosszú évig, és milyen boldogok voltak, amikor kiderült, hogy végre sikerült teherbe esnie. Aztán már nem is fogalmazgatott, csak az érzéseit továbbította a gyermek irányába: meleg, mosolygó, simogató, ölelő érzéseket. Már tudta, hogy nincs szükség konkrét szavakra. Úgy, ahogyan ő érezte a gyermeke félelmét, a gyermek is érzi az ő csitító szeretetét. Lassanként oldódott a feszült félelem, lecsillapodott a görcsös rettegés. Végül a baba megmozdult: lábával kitámasztotta anyja has falát. Hanyatt dőlt a párnán. A férje most eszmélt fel; közelebb húzódott, átölelte. - Miért nem alszol? - Felébredtem a dörgésre -- válaszolta. - Nincs semmi baj, biztonságban vagyunk -- dünnyögte. - Tudom -- sóhajtott, és elfészkelte magát a védelmező karok melegében.

0 komment , kategória: Ara Rauch írásai, versei

1/3 oldal

Bejegyzések száma: 20

2024. április

Hét	Ked	Sze	Csü	Pén	Szo	Vas


1	2	3	4	5	6	7

8	9	10	11	12	13	14

15	16	17	18	19	20	21

22	23	24	25	26	27	28

29	30

Blog kereső

Bejegyzések
ma:	0 db bejegyzés
e hónap:	0 db bejegyzés
e év:	0 db bejegyzés
Összes:	32631 db bejegyzés

Kategóriák

Keresés

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum

Látogatók száma

Ma: 434
e Hét: 1209
e Hónap: 6247
e Év: 135954

Szótár

Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.