|
1/9 oldal
|
Bejegyzések száma: 86
|
|
|
|
2014-10-27 14:09:49, hétfő
|
|
|
Szepes Mária ~ A mindennapi élet mágiája
A népszerű ember fényt hordoz magával. Ha belép valahová, a légkör derűsebbé válik, s az emberekben homályos várakozás és remény támad. S valóban úgy is tolongják körül, mint a bogarak a fényt. Ha tehetik, bizalmas szálakat szőnek hozzá, mohón keresik vele az együttlétet. Miért? Mert lényéből a legritkább mágikus formula néma ábráját sugározza: nemcsak erőt szív, hanem mélységes emberi szolidaritást és érdeklődést áraszt...
|
|
|
0 komment
, kategória: Író - Szepes Mária |
|
|
|
|
|
2014-01-26 22:22:22, vasárnap
|
|
|
"Az élet rejtett, legmélyebb törvénye gyanánt állítjuk világképünk középpontjába a tételt, hogy a külső események mindig másodlagosak. Az ember szellemének és jellemének a történésekhez való viszonya határozza meg jó vagy rossz sorsát. Ez az átcsoportosítás rögtön és döntő módon megváltoztatja a belül uralkodó erőállapotokat. Valóságos hegycsuszamlások mennek végbe, és óriási feszültségek szabadulnak fel. S mindez miért? Mert szempontjaink megváltoztatásával szükségképpen meg kell, hogy változzanak bennünk az események kommentárjai is. Gondolataink medre másfajta tartalommal telítődik. ... Ebben az újfajta szemléletben sem tagadhatjuk le a felénk lóduló történések megpróbáltatás-jellegét. Az élet kétségtelenül nem szüntelen örömünnep, hanem csaknem minden ember számára küzdelem, bonyolult teljesítmény: teljes készültséget és koncentrációt igénylő MŰ. De e dinamikus folyamatban nem vonjuk ki magunkat a felelősség alól, s egyszerre képtelenségnek érezzük azt, hogy egy tükörkép fenyegető, obszcén mozdulatait szidalmazzuk, vagy árnyak rángatózásától ijedezzünk, amelyeket általunk láthatatlan, hátunk mögé helyezett fényforrás vetít a falra. ... Gyógyszere minden alacsonyrendű kóros potenciálnak a felismerés, hogy a konfliktusokból nekünk kell kivonnunk magunkat - felfelé. Nekünk kell más, konstruktív gondolatokat helyeznünk saját agyunkba. S akkor is ki kell tartanunk mellettük, ha a szétárasztott rossz töltésű erők még sokáig rezgetik, kavarják körülöttünk a levegőt."
Szepes Mária
|
|
|
0 komment
, kategória: Író - Szepes Mária |
|
|
|
|
|
2014-01-24 19:18:36, péntek
|
|
|
"Hosszú és különös tapasztalatokkal teli életem alatt megtanultam, hogy az embereket hagyni kell a maguk módján élni. Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból, amit tapasztalniuk kell, mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a helyzetet. Nem mondom, sok önuralom kell hozzá, tehetetlenül nézni, mint rohan valaki a vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére... de idővel belejön az ember."
Szepes Mária
|
|
|
0 komment
, kategória: Író - Szepes Mária |
|
|
|
|
|
2014-01-15 17:34:55, szerda
|
|
|
Minden emberben benne van az isteni szikra.
A lelki érettség foka dönti el, mikor kezdünk
kutatni rejtett énünk után.
Az, aki nem a saját útját járja, előbb utóbb megbetegszik,
hiszen minden fizikai fájdalom, rossz érzés üzenet a lelkünktől .
A lényeg, hogy azzal foglalkozz, ami Te vagy, találd meg az életben
a megfelelő segítőtársakat, és teremtsd meg a belső harmóniádat. Csak ez számít, semmi más.
Szepes Mária
Félelem nélkül élni csak az tud,
aki mer mindennel szembenézni.
Jövője nem rémíti. Múltja nem dermeszti.
Szepes Mária |
|
|
0 komment
, kategória: Író - Szepes Mária |
|
|
|
|
|
2013-11-10 15:08:26, vasárnap
|
|
|
Minden emberben benne van az isteni szikra. A lelki érettség foka dönti el,
mikor kezdünk kutatni rejtett énünk után. Az, aki nem a saját útját járja, előbb
utóbb megbetegszik, hiszen minden fizikai fájdalom, rossz érzés üzenet a
lelkünktől A lényeg, hogy azzal foglalkozz, ami Te vagy, találd meg az életben
a megfelelő segítőtársakat, és teremtsd meg a belső harmóniádat. Csak ez
számít, semmi más.
(Szepes Mária)
|
|
|
0 komment
, kategória: Író - Szepes Mária |
|
|
|
|
|
2013-10-26 17:12:00, szombat
|
|
|
Szepes Mária (1908-2007)
haikui
HAIKU VERSEK
Az Ember-Istenről
Csillagpor: Versek 1925-1994,
Arkánum Szellemi Iskola, 1994, 201-282. oldal
TITKOS KÓD
Ruháidat ne szaggasd meg.
A lehetetlen után ne epekedj.
Mondj le róla, s egészen a tied.
MÁGIA
Akit birtokolva tartasz vissza,
elhagy tiltakozva, iszonyodva.
Nem megy el, ha nyitva a kalitka.
NYITÁNY
A világtojásban úszik a spóra. Szíve lüktet.
Héj fogja körül, kitörni nem mer.
Hiába várja kívül szabad önmaga: az Isten.
ALKOTÓ
Vigyázz az istenért, mit kívánsz!
Terhes lesz vele érzéktelen automatád,
rosszkor dobja ki, amire már nem vársz.
ÁLLJ MEG!
Minek sietsz, úgyis odaérsz.
Ahová indulsz úgyse oda mégy.
Titkos jelek mutatják a valódi célt.
ELSZÁMOLÁS
Mit tudsz magadról? Az vagy-e,
akivé Önvalód szerint lenned kellene?
Hosszú út ez, botladozás le és fölfele.
URÁNUSZ
Hogy csattog a patájuk! Sietnek.
Az Apokalipszis lovai közelednek.
Vak ostobák pocsolyáikban henteregnek.
ÚTMUTATÓ
Időtlen vagy. Boldog vagy. Halhatatlan vagy.
Ezt az örömhimnuszt énekli lélekmadarad.
Rá figyelj! A mélységben kísértő örvények kavarognak.
BIZONYOSSÁG
Békülj ki magaddal. S a világ megbékül veled.
Tudom ez csaknem lehetetlen, a legnehezebb.
Az anyag csapdáját mégis elkerüli szellemed.
NEMÉN
Akkor van jelen az Örök jelen, ha életed
kiemeled mindabból, ami volt, vagy ami lesz.
Éned sem tudod. Neved, személyed elfelejted.
NE FÉLJ!
Az öröklét hatalmas Arkánuma ömlik beléd.
Feltámaszt, megújít, erőt ad, véd.
Amint rágondolsz végigmos, gyógyít, a tiéd.
VISZONTLÁTÁS
Annyi idő, talán évezredek múltán,
mindig így volt, s így lesz ezután.
Emlékszem rád. És emlékezel rám.
HIÁNYOZTÁL
ugye tudod? Barátunk sok van.
Részesülünk rengeteg csodában.
De ez az egy időtlen madárdal.
VIGASZ
Jó annak, aki lát, jó annak, aki más mer lenni.
Akkor is, ha üldözik, s kőzápor fenyegeti.
Egyedül ő fog e csapdából kiröppenni.
VÉGTELEN
Ne hidd, hogy befejezted, vagy befejezhetem.
Sohasem kértük, célunk a végtelen.
Jó volt haladni eddig kéz a kézben.
VÁGY
Mindig beteljesedik, amire lasszót vet égő fantáziád.
Életfa nő belőle. Leszüreteled a magját.
Teremtő mágus vagy. Jól válaszd meg vetésed talaját.
PERSZE, HOGY JÁRNAK ITT
idegen intelligenciák. Csak az emberhez
nem hasonlítanak. Utazó gondolatok, Fények.
Nincs dolguk a relatív idővel, őrült eszmékkel.
DÉMONAIT
az ember vetíti, vámpírrá sűríti.
Mikor veszi észre önmaga ellen teszi?
Eltűnik rögtön, ha égi énjét felébreszti.
KI ÜLDÖZ?
Sarkadban ki tapos? Nézz hátra
végre! Mögötted rohan fényed árnyéka.
Miért rettegsz tőle? Nincs. Lelketlen lárva.
KÍVÁNSÁG NÉLKÜL
Hogy lehet így élni? Nem tudtam soha.
E semlegesség most puha, illatos moha.
Ringat rajta a szelíd, örök dajka.
EGYEDÜLLÉT
ami nem magány. Utas, aki vár.
Nincs köze semmihez, Amit fizet nem ár.
Törlesztés. Jó, hogy többé már nem adósság.
MI A KIÚT?
Embernek nincs. Ember feletti.
A menekülőnek oda kell emelkedni.
Az anyag sátáni maszlag. Az anyag a semmi.
KÖLYÖKDAC
Miért nem kell saját halhatatlanságod?
Csak az a vigaszod, hogy romló húsod
mázsája rajtad súlyosodjon?
HARÁCSOLÓ
Ne hidd, hogy nem kevesebb a sok.
Nedveidben örvénylenek tőle a viharok.
Elsüllyed miatta égi csónakod.
UTAZÁS
Megváltottuk a peronjegyet,
s várunk merengve, csendesen.
Nyüzsögnek körülöttünk bilincsbevertek.
MISZTÉRIUM
A mai fában a holnap virága alszik.
Bennünk is e rejtett mag él, gyümölcsözik.
Hol s mikor? Nem kérdezik akik értik.
VALÓSÁG
Tekints rám úgy, mint magadra,
s szememből rád süt az örvendő hála:
megismertél? Feljutottunk az Ararátra.
SZERETET
Téged az Úr megérdemelt ajándékhoz
juttatott. Aki szeret, az nem birtokol.
Szenvedtél érte. Megérdemelted. Ő az Arkánumod.
KABALA
Aki mer, akar és tudja,
árnyjáték testének pusztulása,
de hallgat. Sok körülötte a Gólem és a lárva.
NYÍLEGYENES ÖSVÉNY
Szeretnék járni rajta boldogan,
énem terhét levetve, láthatatlan
fényként lebegve igazi otthonomban.
FIGYELMEZTETŐ
Könnyű mondani a bölcset,
tenni sokkal nehezebb.
Hallgass tehát és cselekedj!
FELÜLET
Vékony jégréteg alattad.
Előbb-utóbb rianva beszakad.
Keresd a szellemben a szilárd talajt.
MI FONTOSABB?
Ripacs díszletek lidércfénye után rohanni,
s megalvadt anyag szakadékába veszni,
vagy a halhatatlan ige forrását keresni.
RELATÍV IDŐ
Ma élsz. Holnap kiolt egy pillanat.
Vajon csak e pillanatért vagy?
Azon túl vár időtlen önmagad.
NÉVTELENEK
Néha rátok lesek, s ti nevettek.
Felhős, kék búra a léptetek.
Csak álmomban sejtem a nevetek.
SÚGÓ
Néha kimondok valamit, s megijedek.
Úr Isten! E mondat remény, de felelőtlen.
Mégis beteljesedik. Ki súgta helyettem?
GYÓGYULÁS
Szemed élesen mutat minden fontosat.
Lényedbe világosság ömlik. Titkokat mutat.
Az Égi Napból küld feléd szárnyakat.
NEM ELÉG
hinni. Ne bámulj kábán az örvénybe!
Lehúz. Tekints fel! Figyelj benső egedbe!
Csupa fontos jel. Utat mutat a végtelenbe.
NE ADD FEL!
Használd az agyad! Erőd elhagy,
ha a fényért küzdők közül kivonod magad.
Rád törnek. Felfalnak a képzelet-árnyak.
SZOKÁSOK
Vadhús mindegyik. Beléd nőtt. Kényszerít.
Ezerszer megteszed a fölöslegeset, pedig iszonyít.
Mondj egyszer nemet. E szó föléjük repít.
MÉDIUMOK
Vannak, akik az égbe hallgatóznak,
mások a pokoltól megszállottak.
Kövesd a jó irányt, s nem leszel áldozat.
FELELET
Nem vádollak. A húrt te feszítetted túl.
Ha ösztöneidben vágy és gyűlölet dúl,
nem segíthetek. Csak e válságból tanulsz.
TORZKÉP
A világtükörben a görbe a görbét ünnepli.
Önmaga mását csodálja, perverzül élvezi.
Ami egyenes gyűlöli, elnyomja, megöli.
MEZTELEN
Csupasz testükkel a lelküket rejtik.
Ki meri megmutatni ifjú lélekbimbóit,
kendőzetlen, hamvasán szűz álmait?
KARMA
Forog érdesen zúgó csiszoló korongod.
Ha fáj is a fazetta, amelyet sorsod hozzányom.
Csillogó ékkő alakul tőle: Isteni Önvalód.
KOMMUNIKÁCIÓ
Lelked immunrendszerét töltöd fel,
este a kimeríthetetlen Fény-Elixírrel!
Fogd fel morze-jeleit: a halál mulandó, örök az élet.
EMLÉKEZŐ
Mennyivel könnyebb a nehéz is,
amint megleled a lét összefüggéseit,
villanó fényszálai elvezetnek a végtelenig.
HOSSZÚ ÚT
Levetett jelmezekre, szamszkárákra
visszanézve elrémül az, aki felhalmozta.
Boldog mégis, hogy végre túl van rajta.
ŐRÜLT PÁRKA
Miért kell időzni a relatív időben,
mikor ez az idő hazug. Idő nincsen.
Mégsem engedi el azt, aki tovább szövi rémülten.
ALKONYI RÉSZEGSÉG
Már intenek a bolygók: erre-erre!
S te emelkednél boldogan az időtlenbe,
de itt tart még ítéleted vasketrece.
OSTOBA KÖVETELŐ
Más bolygóra akarok születni!
Ahol a vak butaság nem ily tengernyi,
S szelíden ringatnak az éj és nappal iker-erői.
ÉBREDJ
Teremtő vagy! Félelmetes, hogy elfeledted.
Kívánságaidat szürreális meseként összekeverted,
vigyázz az istenért, hiszen mind teljesülnek.
DÖNTŐ
Itt a végső elszámolás ideje önmagaddal.
Bomlani kezd benned Bábel tornya,
A nyelvzavar megszűnik azonnal, ha megérted
melyik közülük az igazi varázsszavad.
CSAK ARRÓL VOLT SZÓ
hogy könnyebben viseled az elviselhetetlent.
Tudod az értelmét, miért ontasz annyi könnyet?
Engedd el azt, akit mindennél jobban szeretsz.
NAGYON HALK
a zizegő hang benned. Rezonancia,
amit feléd küld a láthatatlan hárfa.
Figyelj rá. Mindig neki van igaza.
BETELJESÜLÉS
a vágy halála. A bolond csörgősipkában,
a bölcs világtól távol, erdők magányában
keresi ezt az egyetlen utat a szabadságba.
MEDDIG?
Mennél már, persze. De tükör szobádban
ott állsz rengeteg káprázat alakban.
Erőid őket éltetik, kezükben vagy.
VISSZAVENNI
Azt kellene tőlük. Alattomosak. Nem könnyű.
Érzéseiddel elhitetnek. Fegyverük édes és keserű.
A testi öröklét csaló igézete. Narkós derű.
KERESD MEG
a Mestert magadban. Máshol nem találod.
Ne fuss csalók után. Ők csak lidérclángok.
Szakadékban nyálkás hüllőtestek várnak ott.
SZELLEMED
Jákob lajtorjája. Oxigént termel magasabb
hatalmak Szellemének. Általad találja meg a hidat,
amely a kárhozatból kivezeti az embert.
VANNAK ŐK
nem egyszer érzed, néha tudod is.
De csodáiknak ostobán hátat fordítsz,
Ha markolod örökkön a föld múló javait.
LEBEGŐK
Aki tiszta marad, nem a földön jár.
Puha levegőn rugózik a lába. Néha megáll.
A csillagot nézi, amely mutatja célját.
KÉRDEZŐ
Mi dolga itt annak, aki szán és jót akar?
Úgy nézik ki maguk közül, mint csodabogarat.
Fedél nélküli idegen, hontalan.
KÖTÉS ÉS OLDÁS
Már nincs csomó, mely ne lazulna.
Alig akad esemény, ami görccsé rándulna.
De nem hiszem, a sors érzékeny pontot ne találna.
NE FÉLJ
a tiszta Fénytől. Nem éget, nem vakít.
Ahol fáztál addig, ott gyógyít, melegít.
Útvesztődből elérkezel otthonodig.
ÍTÉLET
Hóhérok a hétköznapok. Kötelük nyakadon feszül.
Ha kirúgod magad alól a zsámolyt, kiderül,
tested üres zsák, lelked felrepül.
FÉNYHORDOZÓ
A szelíd, szegény, körülmetélt rabbi
nem eltörölni jött a törvényt, hanem betölteni.
Gyilkos hívei miatt, a kereszten ma is hullanak a könnyei.
CSŐCSELÉK
Az ember csak félreérteni tud?
Megváltója fejére tüskekoszorút húz.
Titokban pogány. Igazi vezére a Hadúr.
NÉVTELEN
Ugye nem várod, hogy elnevezzelek,
megszámoljalak, követeljelek?
Nem állíthatlak bálványnak más hitek ellen.
NINCS NEVE
száma sem. Arcát nem ismerem. Mégis tudom,
Ő az egyetlen élő, igaz, elmúlhatatlan rokon
testvér, szülő, védőm és sugallóm.
FÉLELEM NÉLKÜL ÉLNI
csak az tud, aki mer mindennel szembenézni.
Jövője nem rémíti. Múltja nem dermeszti.
Tükre előtt is fogyó gyertyáját égeti.
A BELSŐ NAP
Szívgödrödbe gyúl ki álmod
mitikus éjében. Isteni gyógyítód,
Aszklépiosz figyeli hármas organizmusod.
AZ ÖRÖK SZIGET URA
túl a relatív időn, csillagokon,
derűvel űzi el a fekete gondot.
Mosolya félretolja a felhőt a napról.
EGYEDÜL VAGY
amint elhiszed magányod. Hozzád hajolhat
az égbolt. Tárt karját feléd nyújtja egy angyal,
nem látod? Tagadásod maga a kínpad.
TUDOD-E
hogy a belső csend lelked gyógyforrása?
A jeges ma elől takarót sző rád egy kegyes párka.
Egyszer majd ráébredsz mitikus önvalódra.
HA HÍVOD
beomlik hozzád minden rossz.
Félelmed tárgya már nem a víziód.
Testet ölt. Áthatol a húsodon.
ROSSZ DRAMATURG ÍRTA
és rossz rendező irányítja e komédiát bizony.
Nem dicsérhetem. Bukás. Sajnálom.
Dilettáns. Darabját leveszik a műsorról.
HOLTAKKAL ÉLÜNK EGYÜTT
A halandóknak ámokfutó a testük.
Kiáltoznak, őrjöngenek, mit kezdjünk velük?
A másik parton várók türelmesek. Imádkoznak értünk.
APRÓ
molekuláidban a világegyetemet hordozod.
Egy-egy ganglionod rejti bölcs Megváltód,
a Szabadítót. Aki a végtelenre visszamosolyog.
NE TAGADD
repülsz is néha fantáziádban, álmodban.
De úristen, hová lett a szárnyad?
Ellopták? Vagy magad vágtad le szürke nappalodban?
SZENTSÉGES ÉG
miképpen hihettük, hogy rajtunk kívül
és körülöttünk döntenek végül
rólunk bíráink? Bennünk ítélkeznek.
ÉBRESZTŐ
Ne halj éhen a kimeríthetetlen,
erőt és fényt kínáló kincseskamrád mellett!
Nézz is végre rejtett harmadik szemeddel.
NE AGGÓDJ!
Ha foszló kapaszkodóid elengedted.
A senkiföldjén lebegsz, úgy érzed.
Várj, míg lélekszárnyaid lebbenését észleled.
HARMÓNIA
Porszem is csikorog a fogaskerékben.
Egy rossz gondolattól zavar támad az üzemben.
Zaklatott haraggal sohase aludj el.
IDŐTLENÜL
Nincs vége annak, aminek nem volt kezdete.
Akik összetartoznak, mágnes vonzza össze.
Végre! - kiáltják egymásnak örvendezve.
HIÁBA ROHANSZ
Sarkadban nyargalnak álarcos tegnapok.
Névtelen tettek, fedezetlen adósságok.
Nem bújhatsz el. Mindenért fizetned kell.
SEGÍTSÉG
kiáltod, s jönnek ők is. Kiváltanak
adósságaid bűntető fogságából,
ha az utat hozzájuk megtalálod.
KERESD HÁT
láthatatlan barátok szellőtől kavart nyomát,
fény jelbeszédét, csillanó lidércfutását.
Nincsenek közel. Nincsenek távol. Lelkedet várják.
KULCS
A csodálkozást soha ne feledd!
Akard a szépet, a jót mindig megtedd!
Bölcsek aranyának mágnese a lelked.
BŰNTUDATOD
hagyd már abba. Zsákutca.
Ne bujkálj a tegnapba vagy holnapba.
Légy egész, boldog, tevékeny! Ma!
MÁGIKUS AKARATTAL
kell megoldanod a megoldhatatlant.
Ne adj hatalmat zsarnok csillagaidnak.
Alattvalói ők a bölcs uralkodónak.
NE HIGYJ VAKON,
ne moralizálj! A fanatizmus fekete düh.
Sanyargat. Gyűlöl. Üres szavakká hűl.
Ha tudod az igazat, néma lelked megszelídül.
E FUTKÁROZÓ
csődület, kapaszkodó, karmoló kezek.
Untat bizony. Unok már minden tervet.
Holnap. Mi az? Egy pillanat, s mögötted lesz.
CSAPDA
ez bizony. Lelkén bilincs. Agya hallgat,
Megadta magát a nagyobb hatalomnak.
Szomorú néha. Szeret és nagyon fáradt.
FOSZLÓ
fátyol az idő. Szakadó, gyönge, áttetsző.
Aki belekapaszkodik rémült és esendő.
Szakadékba hull, amely kegyetlen és csonttörő.
SZIKRÁZÓ FELHŐ
a glóriája e sok holtnak hitt élőnek,
akiket szeretünk, s akik szeretnek.
Szárnyuk álmunkban simogatja szivünket.
ŐK TUDJÁK
E mélységben semmi sem valóság.
Szomjukat mérgezett vizekből oltják
az elítéltek. Eső könnyeikkel őket siratják.
BIZONYOS
hogy e senyvedés csiszoló korong.
Láthatatlan kéz szorítja hozzá a nyers gyémántot.
Minden fazettája tisztítja benne az Önvalót.
SÍKOK HÁBORÚJA
Mennyire fáj a testnek, aminek a lélek örül.
S gyászol a szellem, ha az anyag anyaggal közösül.
Micsoda misztérium ez a sok rejtély közül?
SZENVEDÉLYESEN
semmiért nem tudsz már hevülni,
haragudni, kíváncsian vágyakozni.
Kívülre kerültél. Jó így szemlélődni.
HOVÁ TARTOZOL?
Már tudod. Ide nem, az bizonyos.
Görcsbe fonódó szálakból lényed kibontakozott.
Szenvedtél érte eleget. Sok értéket hozott.
HOGYAN
Mindenki a maga módján, sorsa szerint.
Ne csak énjéért, a másikért is tegyen többet.
Önzetlenebbet. Ne szóval. Feláldozva önmagát, ha kell.
SENKIFÖLDJE
Aki földünkre tiszta szemmel néz
az igazat látja, mégsem fél.
Tudja, a vég felé tart. Halálra ítélt.
ORVOSOK
Nyüzsög a rengeteg nép. Tehetetlen
orvosok már a mindent tudó természetet
kérdeznék, de az némán gyógyítja magán az ember-sebet.
FÜST
Úgy száll imájuk tétova lelkük
bolyongó árnyai körül,
hogy csak sejtik, ez az utolsó percük.
LÉGÓCEÁN
Kijutni innen, de hogyan, hová?
Örvények, szörnyek, mocsok kötnek hozzá.
Mikor engednek bennünket máshová?
LILA GŐZ
Milyen édesen gügyög a hazug,
könnyezve, önmagába veszve zúg,
a pokol követeivel súg-búg.
SZÍNVARÁZS
Csak a virágok ismerik, meg a jós-álmok,
emberi szemnek silány utánzatok,
Pedig ők a kötő és oldó nagy gyógyítók.
FIGYELJ!
A teremtő ecset micsoda csodákat fest.
Pirosat, hogy örülj, sárgát és nyugtató zöldet.
Jelbeszéd ez is. De kár, hogy elfeledted.
MINEK?
A félelem a hazug halál gyökere.
Ültess magot az igaz időtlenbe.
Te leszel e virágzó világ istene.
ARKÁNUM
Nevess! Bánatod a démonok mérge.
Általuk kísért képzetek hályogának réme.
Szétpattan, amint az ég felgyűl körülötte.
NÉVADÓ
Testen innen, anyagon túl,
hozzád érkezett. Aki feléd nyúl,
hogy elűzze azt, ami mérgez tudattalanul.
ÜNNEP
Nekem a legnagyobb ajándék,
nyíló Harmadik Szemed! Isteni Ék!
látja, ami igaz, örök és szép.
VALLOMÁS
Felháborodok, ha felháborodok,
bár találok rá búsító okot.
Milyen az öröm íze? Emléke elkopott.
KÖZHELY
Milyen fárasztó embernek lenni!
Keresztedbe minek kapaszkodni?
Boldogság az örök bölcsőben elnyugodni.
HOMOKÓRA
Fogy az erő. A homokóra pora
már ritkásan hulló. Alul megtelt.
Az átfordító kéz vár. Pihen a szerkezet.
MÁR TUDOD
Elkerülhetetlen a sorsod,
azokkal együtt, akikkel megosztod.
Velük utolsó vacsorád fogyasztod.
BŰN-E
hogy csaló vagy? Bőrödből néha
kibújsz, nem gondolsz magadra,
s elönt a "nem-én" mámora.
HAZUDNI KELL
Hogyan mondhatnád meg nekik,
akik földi létüket gyötrődve védik,
hiábavaló kegyelmi kérvényük?
VITÁK
Mibe kapaszkodsz? Fiatal vagy, tudom.
Remélsz. Hiába hal ki a családod.
Te élni fogsz feszes bőrödben. De hogy?
CSILLAGTÓ
Merülj meg benne, a tiéd!
Miért féled villámló fényességét?
Tested elég benne, de kinyitja szellemed börtönét.
HATALOM
Ciántól részegülnek meg, akiket felemel.
Észre sem veszik, hogy beleőrültek.
Hiába tárul ki páva legyezőjük, végül ők a vesztesek.
ÁLMOK
Nehogy elengedd a fonalat.
Álmodban halhatatlan vagy.
Nappalaidban csak a halál arat.
HÁBORÚID
Pirruszi győzelem minden harcod.
Nem tudod fékezni őrjöngő akaratod.
Szívedet döfi át másnak szánt kardod.
ELMEZAVAR
Nem tudja, aki a másikban saját húsát marja,
mennyire fáj neki, ha meggyógyul zavart agya.
Nem sejti, akit öl, valójában szelíd orvosa.
HARMÓNIA
A harag pestis. Gyilkoló marósav,
ne élj vele! Ne őrizd magadban!
Szellemed ellenmérget kínál rejtett palackban.
HIT
Van-e vagy nincs-e? Buta kaloda
rejti előtted, a sok Kant-i kategória.
Rációd épp a megrendítő valót takarja.
GONDOLATKÖR
Az életet valaki összezavarta!
Az ember megvakult! Testét fukarul markolja.
A lelke sír, s elűzi azt, aki feltámasztja.
STRESSZ
Csak fuss, rohanj, száguldj az idő elől.
Bugyrod telik, tested gyorsan kidől.
Lelkedet a bárkába várja az ősi őr.
HALOTTAK KÖNYVE
Minden halott Osirissá lesz.
Szemed, füled csak akkor a tied.
A látás, hallás csodáját itt elvesztegetted.
ÉBREDÉS
A transzcendens öröm titkos rezzenés.
Örök önmagad emléke hozzád ért.
A szürke mulandóba szőve ez mindig a tiéd.
ISTENÉLMÉNY
Van emberen túli idő is,
amely a végtelenbe mélyen bemerít.
Szellemed ilyenkor nem kételkedik.
LELKI VÉDŐSEJTEK
Micsoda óriások! Legyőzik a képzelet árnyait.
Őrt állnak a küszöbön. A sötétre fényt vetít mindegyik.
Szövetségesünk a tudás és anyagoldó hit.
TŐLED FÜGG
Ha mindenben a keserűt keresed,
megtalálod, ínyed méreggel telt.
De Életfádról ajkadra hullhat egy mézcsepp.
CSEND
Balzsamoddá válik, csak engedd magadhoz.
Mosd le lelkedről a hulló vakolatot,
a súlyos, feloszló, zsarnok egocentrumot.
VULKÁN
Gaia halódik. Sebei kinyíltak.
Vénáiból piros magmafolyók fakadnak.
Elvérzik így. Agóniája gyilkol. Fojtogat.
HALHATATLANSÁG
Jaj nekünk! A gonosz is megmarad!
A bűnöző alatt a kötél elszakad,
s ámokfutó gyilkosként továbbszalad.
REMÉNY
Egyszer majd látni fogod az igazat is.
Amit indulatod súg, még hamis.
Szerencsétlen, aki önmagának hazudik.
FILOZÓFIAI HALÁL
Van, akiben meghal jobbik énje.
Egyetlen életen belül kihuny minden értéke.
Ingerek bábjaként működik üres teste.
ÚTVESZTŐ
Büszke vagy, - mondod makacsul.
Lelkedben megfeszül minden húr,
magányod kígyóként fon körül csontroppantóul.
BOCSÁNAT
Neked a szép a szép, és igaz a való,
a hamis, a csúf, a dadogó önmagát csaló.
Életfák templomában a mitikus Pán a súgó.
VÁKUUM
Hogy szívja be őket önsajnáló hazug szavuk,
mert elhiszik, hogy minden rejtett fekeke lyuk
a mennybe vezet. Pedig valamennyi a hóhéruk.
PROJEKTOR
Ne vetíts égi kéket a vérengző vércsére,
lélekmadarad belül csapong, nem az időben.
zengi örömhimnuszát. Halálfekélyt gyógyít vele.
ELMEZAVAR
Nem teszel semmit. Azt gondolod,
Úgyis lekésted a sorsvonatot,
s a másik halandón töltöd ki haragod.
MÁS VAGY
Az a baj ugye, hogy az egyformák közé nem illesz,
Fejed egy kicsit kiáll. Erről nem tehetsz.
Hogy lenyessék, ahhoz már nincs bennük mersz.
MI KÖNNYEBB?
Gyűlölni, szeretni, szülni vagy ölni?
Jaj, ne felelj! Oly lesújtóan vetíti
bíránk ítéletét, amely általunk földünket megsemmisíti.
LIDÉRCNYOMÁS
Ébredj Teremtő, aki álmodsz bennünket!
E szörnyű víziókból sikoltva ébredj!
Fulladsz, hörögsz. Boszorkány ül a melleden.
VERŐLEGÉNYEK
a percek. Buborékban gubbasztó ördögfiókák.
Hogy becsapnak, elszállnak, elpattannak, tudják,
Örülnek, ha gyászolja őket a buta nyáj.
VALAKI
Van-e közöttük, aki számít?
Minden promenádon büszkén feszít,
közben rémülten a másik partra sandít.
CSENGŐ
Megszólalt, hogy ébredj fel végre!
A rövid éj szép álomfoszlányainak vége.
Jön a hazug, rohanó nappal. Mivégre?
KÁR
Olyan nehéz megérteni az igazat annak,
akiben csak a torz hazugság arat.
Sorsbírák zúzzák össze e nyomorék prizmákat.
FEJLŐDÉS
Ki ne vétene önnön mértéke ellen?
Messze jár attól, hogy céljához érkezhessen.
Sok teste elég még addig a tűztengerben.
MORÁL
Nemcsak az ember csontja lehet nyomorék.
Veszélyesebb, ha lelkén támad lék,
lényébe a mocsár gáttalanul önti fekélyét.
ERETNEKSÉG
Micsoda létforma ez, ismeretlen teremtő Istenem!
Ha álmodban alámerülsz mélységibe, elfog-e a rémület?
S ha felébredsz, kacagsz-e rajta, mert nem hiszed?
SALAK
Micsoda szótömeg. A föld nem bírja el már a szemetet.
Hová tegyük? Égessük el? Füstje marja tüdőnket.
Agyunkban, ágyunkban férgek nyüzsögnek.
REMÉNYTELEN TANÁCS
A hazugság nem segít. Nem old meg semmit.
Torz tükörképed, ami visszatekintve int,
Jöjj! S megnyitja előtted a pokol kapuit.
KÖNYÖRGŐ HÍVÁS
Gyertek elő, ne bújjatok előlem
Akik a zuhogó vízözönben alámerültetek.
Legalább simítsa meg a szívemet szellem-kezetek!
KONTAKTUS
Kinyílik néha titkos szemem.
Ők szólnak rám: jelen! Jelen!
Siess! Üstökös rohan fölötted.
URÁNUSZ
Reng a föld mindenütt ahol emberi indulatok
Egymásnak esnek. Tűz hull az égből,
állatok menekülnek. Az Apokalipszis lovasai kitörtek a Bibliából.
FIGYELMEZTETŐ
Ideje végre, hogy ne a halálos éjre meredj,
hanem a sötétség mélyéből születő napkeltére.
E sugarat kövesd, hogy el ne tévedj!
ÁRNYÉK
Önmagát megsemmisítő.
A gonosz sohasem volt olyan leleményes,
Mint e pokol-katlanná izzott évezredben.
S a legostobább is, közel hozta vele az eget.
REAKCIÓK
Szabad lett, ami tilos volt. Kevesen élnek vele.
Aki mindentudónak hitte magát, üres a feje.
Beszél és süketnéma, elborult isteni emlékezete.
VÁLASZTÓVÍZ
Ne beszélj másról. A névtelen láthatatlanok
most döntenek a föld sorsáról, múltról és világról.
Napi gondod sok. Tudnod kell végre hová tartozol.
ERŐPAZARLÓ
Most beszéltem egy asszonnyal, aki kérdezett,
de konok akarnokként önmagának felelt.
Dönteni próbál a sors helyett, hiába mondom: nem lehet.
NE!
A szorongó súlyra, amely elárad a lélekben,
Jaj ne mondjunk rossz, fekete igéket.
Nagyon erősek. Mind testté lesznek. Igéznek.
FIGYELMEZTETŐ
A végtelent a végessel mérni nem lehet,
Noha mindkettő egymás ellen működik benned.
Amit markolni vélsz, az véges. A végtelent nem érintheted.
MEGKÜLÖNBÖZTETŐ
Ne engedd magadhoz a mindent összezúzó kételyt.
Ami zavaros, szűrd ki. Ne tüskét gyújts arany helyett.
A maró, öncélú gyanútól lyukas tarisznyád elejti a lényeget.
TANÁCSADÓ
Irányítsd jobban a kedved. Ha a fényt kizárod,
Magad penészes, szürke pincébe zárod.
Lelked sír, mert szárnyas napkeltéd elmulasztod.
REINKARNÁCIÓ
Kell, hogy tanuljon belőle, aki létrehozta.
E csődöt. Felelnie kell, rejtélyes bírája szólítja.
Ítéletet mond, szörnyűt. Amit tett, átéli önmaga.
HONNAN VESZI MÉGIS
hogy van öröklét is? Agyába ki csempészi
a hitet, vágyat, sóvárgást rá, hogy eléri.
Valaki benne, aki talán emlékezetében őrzi.
BIZONY
nem pusztul el soha. S ez ijesztőbb,
mint valamennyi kereszt és mély sírgödör.
Mert felelned kell mindenért, ha kinyílik test-börtönöd.
KÁR
Gyermekek szülői ma sokszor mostohák.
Tömik őket, de nem azt adják, ami gyógyulás.
Létük fényűző környezetben vacogó magány.
A FÖLD
dühöng. Mi köze e siserahadhoz?
Végeznie kell ezernyi titkos dolgot.
Tűzzel-vízzel mossa le az áldás az ember-mocskot.
KONZÍLIUM
Terra gyógyítói összehajoltak.
A beteg csak akkor gyógyul, ha szérummal
megfékezik rajta a terjedő gennyes pokolvart.
BIOENERGIA
Taszít és vonz. Zsákutcába hív,
vagy meredek hegy szentélye felé indít.
Magad döntesz, melyik út visz el a célig.
ASSZÓ
legtöbbször takaró. Hártya. Nincs súlya, mélye.
A képzeletben rejlik léte teremtő ereje. Akit a
jóról meggyőzni akarsz, gondolat-tőrként szúrd a lelkébe.
HAHÓ!
Hol egy barátom, akivel egy vagyok?
Tudod, nekünk segítenek a láthatatlanok.
Mint én, te csak sebet kötözz és tedd a dolgod.
SZÁRNYRAKELT EMLÉKEZET
Nincs torlasz, ami útját állhatná.
Ha rájössz, az ő útja Atma.
Hogy elébe jöjjenek a névtelenek, azt várja.
VAJON
jönnek-e? Nem. Mellette vannak.
Benne forrnak, súgnak, búgnak.
Nincs nyugtod tőlük, haza hívnak.
AMÍG ELFOGADOD
az aids-es tűt, ami rövid mámort ad,
a sűrűre szőtt halálcsapda foglya vagy.
Fordított optika ez. Ha a szellem győz, a test jajgat.
MEKKORÁT CSATTAN
a csapóajtó. Hallod? Álombeavatásod
kizárja reggel, amit oda dob tudatod.
Hitvány kacat, csak a múlóra használhatod.
NE HIBÁZTASD
aki becsapott. Nem ő a hibás.
Te vagy, aki nem mérte szavai súlyát.
Vakhit mágnese hívta be. Vámpírt engedett hozzá.
ÁLLATOK
A szívem átmelegszik, ha egy cicára gondolok.
Milyen gyönyörű! Kecses. Borostyánszemű kobold.
Többet tud rólunk, mint amit gondol buta rációnk.
Ő a halhatatlanról dorombol.
HÁLYOG
Kell, hogy szemüket e fátyol borítsa,
míg ivarszervük gyönyörrel fajukat szaporítja.
Legalább nem látják a halálbélyeget rajta.
RASZTER
Oka van annak, hogy valaki bújik
a baj elől. Tagadja a vihart, ami közeledik.
Mikor rászakad az égbolt, sértődötten imádkozik.
NANA!
Emelik mutatóujjukat a felelősök.
Nem szabad, haszontalan gyerkőcök.
Ejnye! Csúnya dolog fagyottan heverni a földön.
SÁMÁNOK
A természet fiai a sámánok,
többet tudtak, mint a mai orvosok.
Akik hitet adnak, lehetnek-e pogányok?
OPERÁCIÓ
Hálátlan lennék, ha nem köszönteném,
aki testemből kiemelt egy burjánzó részt,
amely anyadühében teremteni vélt.
CSONTTÖRÉSEK
Szaturnusz szolgái a csontjaink is.
Megroppan, figyelmeztet, sorsot teljesít mindegyik.
Hóhérukat az elítéltek mégsem dicsérhetik.
AMI ÉRTHETŐ
Halálközelben az ember nem néz a jövőbe.
Legfeljebb néha a múlt sajog benne.
S csendesen vár az örök jelenben.
RIADÓ
Minden élőlény SOS-t sikolt.
A néma, jelekkel vádolja a sorsot.
A süket és vak anyagot harácsol.
PÁLYAUDVAROK FEKETÉZŐI
Hamis perceket árulnak, titkon.
Azt hiszik, nem fizetnek érte adót.
Pedig őket is kifosztják az igazi hatóságok.
TÖPRENGŐ
Kevés volt a hit és fogy a tudás?
Ugyan! Ez csak néhány perces állomás.
Jegyem érvényes. A vonat visz tovább.
OSTOBA KATEGÓRIÁK
Kivel pereljek? Azzal akinek
szervezetében egyetlen sejtként élek?
Holnapra a láthatatlanok úgyis kicserélnek.
BOLONDSÁG
kunyerálni érte, hogy ganglion legyek?
Még nincs érdemem rá, mit tegyek?
El kell játszanom hozzá sok tarot-szerepet.
MEGÉRTE-E
e gonosz tréfa, hogy ágálunk,
foszló jelmezekben, s az leszakad rólunk?
Ha vége a farsangnak, csak akkor leszünk igaz magunk.
VIGYÁZZ!
Mélyre szánts, aranymagot vess,
hogy dús legyen tápláló termésed,
amely az életnek tartja meg szellemed.
JÖVŐ
Mindenki felelős érte. Te is. Én is.
Gyógyítanunk kell a testek fekélyeit.
Lélek sínylődik benne. Börtöne kulcsát kéri.
SZENT
Aura övez valamennyi embert.
Sokakban e sugárzás radioaktív méreg.
Glóriát feje körül csak a Messiás viselt.
VÉDŐBESZÉD
Celládban ülsz és kérdezgetnek.
Nem látod ki az. Hangja belőled cseng.
Vallanod kell. Legalább önmagadnak.
ELSZÁMOLÁS
Tartozik és követel. Melyik rovat hosszabb?
Tartozásod fogyott talán, követelésed tagadd.
Húzd át piros iksz-szel, semmit se akarj.
SEGÍTŐK
Már nem taglóz le a részvét,
sok jajgató maga okozza vesztét.
Semmit sem tud és semmit sem ért.
FINÁNCOK
Mindent kikutatnak, lelkembe túrnak.
Papírjaimat nézik, hátha hamisak.
Csak utána engednek a Bárkába, meztelen utasnak.
KÉSZÜLŐDŐ
Valamennyien csomagolunk. Te mit viszel?
Csomagod túl nagy. Megtöltötted vágyaid köveivel.
Még nem tudod, a vámnál elveszik tőled.
VITA
A költő ma, ha mer, Istennel veszekszik.
Nem tudja ki ő, valóban hol lakik.
Hogy az emberben él, attól iszonyodik.
SZEGÉNYEK
Akik nem veszik észre életükben a csodát,
létükre ráengedik a hétköznap csordáit.
De ez surran utánuk. Újra és újra megmutatja arcát.
BELETÖRŐDÉS
Nem gondolják végig e halandók,
bölcsőjük nem kezdet, s nyílik minden sírbolt.
Szerettem volna megosztani e titkot.
HÓHÉROK
Uram, bocsáss meg nekik, nem tudják, mit cselekszenek.
Az ö nyakukon is szorul a hurok, amit másnak vetnek.
Tömött zsebekkel, zsíros szívvel halnak meg.
KORÁN KELTEM
Életálmom nappalától káprázik a szemem.
Nem lát. Az őstenger magzatvizében árnyak kísértenek.
Csak éjszaka ismerem fel az igazat, de elfelejtem.
ALÁZATTAL KÉREM
vigyázzatok rám, akik intézitek sorsom.
Kockázatos út ez. Felidézem a Kylkhórt.
Ahol kötöttem, a törvény szerint ott oldok.
KÖZJÁTÉK
Lidércek tánca már nem hitet el.
Földünk a pokol vesztőhelye lett.
Álmomban anyagon túlra lesek.
GYÓGYÍTÓ
Szűrd ki a reményből, vedd be.
Folyékony fényét ontsd minden sejtedbe.
Dúdoljon benned a felhők éneke.
TALÁLKOZÓ
Hosszú az alagút. Egyedül ballagsz.
A végén azonban világosság csillan.
Ők várnak ott felszabadultan.
BEISMERÉS
Mindenem megvan, csak elrejtőzik,
Hiányuktól néha a lelkem is fázik,
míg önvalóm lángja a lényembe aranyat gurít.
HÁLA
Boldogító a magánytalan magány.
A csend selyempalástom az életfán.
Ki törődik azzal, hogy drága érte a vám.
ÁLOM
Este a kishalál álmának adom üres testem.
Szelíd dajka ringat, nagyon szeretem.
Szellemem tárt szárnnyal felröppen.
KÉRDÉS
Minek? Kinek? Hová? Mi dolgom az időben?
Személyem kialszik az édes, halálos éjben.
E Klepszidrán a melódiát már nem én pötyögtetem.
FAGGATÓZÓ
Mi az hogy én? Mi az hogy Te?
Bábjáték fűrészporos harlekinje.
Előadás után némán pihen, sarokba vetve.
FÁRADTSÁG
Csak az lenne? Nem tudom. Aurák keveredése.
Súlyos, zavaros az érzékeny öregség részére.
Az individuum tömeggé lesz. Ingovány. Fertőző férgek fészke.
NOSFERATU
Mennyi vámpír vegyül az emberek közé.
Egyik sem tudja, hogy e név az övé.
Csápja láthatatlan. A gyönge vére benne válik erővé.
VALAMI TÖRTÉNIK
az utolsó percben - mondják az ifjak, szülő asszonyok.
Eljönnek értük az égi robotok, vagy kegyes angyalok.
A lavina megáll. A múlt elégett ugyan, mégis lesz, ami volt.
RENDBEN VAN
Senkise igazi jós. A történelmet rejtett erők írják.
Csak játékuk a képzelet. A természet nem nyit, nem zár.
Kiszámíthatatlan, szüntelen omló, épülő gigászi vár.
TUDÁS
Az élmény felismerés. Sorsot formál. Kötelez.
Meztelen szívével nem rohan szöges sírkerteknek.
A teremtő a mulandót zárja körül. A beavatott
elkötelezte magát az öröknek.
MIÉRT ROHANSZ
kísértetek után? A távolság évezredek óta ugyanannyi.
Tüdőd zihál, kiáltó szavad egyik sem érti.
Állj meg! A múlt zsákutcáit a jelenben pihened ki.
GYÖNGE VAGYOK HOZZÁ
hogy mindenkin segítsek. Tenyerem nyújtom,
hátha megfogják. Az ő erejük is fogy.
Ennyi telik tőlem. Terméketlen így a szánalom.
KI TEHET RÓLA
hogy halandónak született? Ezt kellene
kideríteni. Rémét elűzni végre,
tudni és hinni, a halál a hazugság vetülete.
A NYUGALOM
üres, csendes szoba. Csupa napfény az ablaka.
Kigyúl, azután eltűnik, kísértet árnya.
Szép. De éppoly mulandó, mint az idő maga.
KRONOSZ
Szereti a tréfát. Szövögeti percek
csipkés pókhálóját a hívő embernek,
aki nem akar tudni róla: csapdába esett.
AKI TETTEI ELŐL REJTŐZIK
annak sarkába taposnak a karma vérebei.
Torlaszait áttörik, ha testét vízbe veti.
Az útirányt a mélység ragadozói hozzájuk közvetítik.
VALAMIT SEJT MÁR
aki tudja, nem tud semmit.
Szomja a megismerés után vágyik.
Magához vonzza az ég lélekmadarait.
NE SZIDD
aki más. Segítsd fel, ha botladozik.
A fennkölten prédikálónak gyűlik
fedezetlen váltója. Elárverezik.
MEGTUDHATNÁD-E
mástól, mi a téves irány, szörnyű pokolárny,
ha nem rakódik rád, idegekkel átszőtt húsbálvány,
tele alvilági ingerekkel, rögeszmékkel, ami fáj.
MICSODA SZÁNALMAS
gyávaság kenetes ígéretekben hinni.
Egy külön mű-menyországot bedíszletezni.
A porrá omló személyiséget dédelgetni.
A LEGROSSZABB
ha bélpoklos kapaszkodik beléd,
s te nem gyógyíthatod egyetlen fekélyét,
mert minden sebe orvos. Menti öröklétét.
NEM AKAROM KEDVÉT SZEGNI
azoknak, akik a sors-dramaturgokkal ülnek
le mulatozni, akik drámájukról készítenek
feljegyzéseket, s közben szórakozottan nevetnek.
GONDOLD MEG
fontos vagy-e magadnak? Fontos vagy-e másnak?
Ne áltasd magad. Fontos ügyében mindenki egyedül marad.
Ezért inkább róluk, nekik beszélj embertársaidnak.
BE KÉNE VALLANI
hogyan is élsz a rosszal és jóval?
Mi a viszonyod élettel-halállal?
Félsz szembenézni az örök Bíróval?
NEM TEHETSZ RÓLA
Rádragadt a bölcsek arányló hímpora.
Sohase szegyeld. A vak úgyse látja.
Csak a madarakat üdvözli finom csilláma.
CSAK BÁMULOK
hogy lehet valaki ennyire elégedett
önmagától, énjétől elragadtatott, pedig beteg.
Halandó. Egy úszó jégroncson egyedül lebeg.
KI HISZI EL NEKEM
hogy ha egyedül ülök csendben, halvány
látomás számomra a törtető, lármás világ.
Csempész árut szöktetek a titkos vámon át.
JÓL ELINTÉZTÉK
ami létükben az egyedüli érték.
Lényegét eldobják, őrzik üres papír-hüvelyét.
E zörgő ezüst dísz kinek oltja koldus-éhét?
NEM TUDOK MÁSRÓL ÍRNI
Csak lélekben sírni, szellemtestemben dideregni.
Ócska kordélyon zötyög a föld, a hóhér fejét veszi.
Ki tudja vigasztalni? Ki tudja megmenteni?
SENKI?
Nem igaz. Valahol láthatatlan gyóntatószék
rejti a meghallgató, feloldozást osztó Lényt,
aki vár, hogy odatérdeljen, az rejtekéhez elér.
ÍGY VIASKODIK BENNEM
A kettő. Egyik háborog a szánalomtól. Átkozva
imádkozik, már kegyelmet sem kér. A másik várja
a Bíróságot, tudja az az igazat végül kimondja.
MILYEN IGAZAT?
Kiét? Az emberét? A halálét? A Messiásét-e?
Nem kétséges. Szellem, aki semmitől sem fél.
Kronosz csak a testem falja fel. Abból él.
MICSODA MOHÓSÁG
felni a szüntelen halált élet helyett.
Torkon akad a kemény, rágós hústömeg.
Megfullaszt végül, ha jól is esett.
ŐSZ VAN
Szitáló eső könnyezik ránk a szürkeségből.
Van mit siratnia e vérző, beteg földön.
Kevesen tudják, égi nap mosolyog a felhők mögött.
AKI E FÖLD
sarát markolja, beleragad testestől-lelkestől.
Ázott szárnyán láncos bilincs, nehéz lakat az őr.
Kulcsát hová rejtette? Kivehetné a szívéből.
MIT REMÉLSZ ITT?
Hogy a múló az örök, amit szereztél az a tied marad?
Múmia bőröd, csontbörtönöd támadhatatlan falad?
Kemény ám a gyémánt trágyadomb, s az arany súlyos az élő halottnak.
TITÁNIÁVÁ VÁLTOZTATTAK
te szegény. Lásd meg végre a szamárfejet
imádott fajankód nyakán. Vele ne ölelkezz.
Nászotokon sírnak és nevetnek az égiek.
ÉVSZAKOK
Ti változó halálthozók. Azok is elmennek,
akik örömet okoztak, a jóért erőlködtek,
de a gonoszok is. Az élet örök. Ők hová lesznek?
ÁLMATLANSÁG
Gyötrődöm, ha elkerül az álom.
Éberen nem nyílik meg test-koporsóm.
Száműzött vagyok. Nincs igazi otthonom.
MIÉRT KELL FELFÚJNI
ezt az apró, átmeneti porszemet, a földet,
amelyen a kozmosz egy spórája megpihent?
Álmában horkol, izzad rajta, aztán továbbsiet.
ELEKTRON-MIKROSZKÓP
alatt, a véglény is nyüzsgő, hatalmas élőlény.
Osztódva burjánzik, sürög-forog, fal s talán fél.
A nagy Mágus, aki fölénk hajol, tőlünk mit remél?
AMIRE RÁNÉZEL
kérlek lásd is! Ha szellemed fölméri, tudod mivé lesz.
Vagy nem akarod? Ha magad becsapod, azt hiszed,
az ember sorsa e bolygón nem szörnyű és véges?
NEM VÁDOLHATOD
aki buta, hazug és ostoba.
Lelkét rengeteg karma-vírus marja.
S a maga bűnéért a másikat okolja.
PILLANGÓK
szárnya csillagporos. Hamar lehullnak.
De amíg repültek, boldogok voltak.
A sárba cövekeltek e gyönyörről miért nem tudnak?
AHOL A DÍJAKAT OSZTOTTÁK
Nem álltam sorba. Azok tolongtak érte,
akik már bánják, s tagadják sietve.
Új dísz kell nekik, ami holnap hull le a földre.
MILYEN JÓ
hogy ködtakaró burkolt be, s névtelen
lehettem a névsorolvasáskor. Ismeretlen.
Címzetlen levelem lélekmadár viszi át a vízen.
ROSSZUL SZERET
aki bebábozza kedvesét egy gubóba, zsebre teszi,
a maga útjára soha nem engedi, elrémíti,
ha az szárnyat növesztve felrepül és elveszíti.
BIZONYOS
hogy a módszer rossz, ha akár jót akarva
türelmetlen, erőszakos. A másikat szólni sem hagyja,
az ő véleménye számít, úgy legyen, ahogy ő kívánja.
ELTŰNŐDIK-E RAJTA
hogy a másikat taszítja mindaz, ami őt vonzza?
Az ő méze keserű a szájában, s ha tudna elfutna.
Megtartani csak úgy lehet valakit, ha nyitott a kalitka.
EZÉRT
érdemes volt harcolni végkimerülésig?
Karmolni, marni, hazudni, ölni a küszöbig?
Minden este meghalni, feltámadni a végső feledésig?
SENKI TÖBBET?
"Harmadszor!" Ezt a földet bizony elárverezték.
Olcsón adták. Csupa könny és vér. Semmit sem ér.
Sok a féreg rajta. Sok az ember, a legártalmasabb élőlény.
PERSZE, HOGY EMLÉKSZEM,
volt rajta szép is, jó is. De az csupa visszfény.
E világalkonyban szürke sár maradt vissza. Hulladék.
Sehol sincs helye a mérgező szemétnek. Kiveti az ég.
UFÓK
Ha jöttek is, hanyatt-homlok menekültek.
Dehogy szálltak le a hüllőktől nyüzsgő Hadeszbe.
Egy őrült bolygóról tettek jelentést a végtelenbe.
ELKÖLTÖZTEK MIND
a mitikus istenek, mesehősök. A stábjukat
Ők is szerették, mentették magukkal.
Mit keresnének itt, ahol a fanatikusok egymásra vadásznak?
BOTRÁNKOZTATÁS?
Lehet. De jobban jár-e, aki maga előtt tagadja
a tökéletlen valót, s azt, hogy bajának oka önmaga?
Az igaz akkor is igaz, ha árulója fejét a hóhér lecsapja.
VAN-E KEGYELEM
a vakmerőnek, aki embernek született?
Nincs. Menekülő tömegek égtek templomokban bent.
Ki tudja, melyik bíró hoz éppen ilyen ítéletet?
NEVETNI
nevetni, nevetni kell, hogy ne zokogjunk,
a szánalom döbbenetébe bele ne haljunk.
Más gyógyszerünk nincs e pillanatban. Mulatunk.
MICSODA CSAPDA
a siker. A taps ütemes, részegítő ritmusa
voodoo varázslók harcra hívó lokáli dobja.
Vérszomjas őrjöngővé hevít: "halál a másikra!"
LEPLEZETLEN
Oly közel hajoltak a láthatatlanok.
Nem rejtőznek előled, élő víziók.
Jelbeszédük csendtől hangos, mint a hold.
GYÖNGÉD FORRÁSOK
az állatok. Aki szereti őket boldog.
Akiket szeretnek boldogok.
Természet űzte, gyönyörű, szegény kis koboldok.
SIMOGATÓ
Édeni létük zsong, dorombol, dalol.
Öröklétben élnek. Nem félnek haláltól.
Aki érti őket, a végtelennel társalog.
GYILKOSOK
Micsoda bűn, megölni az állatot,
aki védtelen áldozat, kiszolgáltatott,
böllér, nem érted? Bennük önmagad pusztítod.
CSIKÓ
Táncoló lábú, riadt, okos, gyönyörű.
Az ember megalázza, üti, mert ő keserű,
s kentaur így. Mitikus paripája csupa derű.
AZ EMBER
az állatoknál miért kevesebb?
Akit teremt, a természet maga védi meg.
Pusztító pusztulásában is továbbszövi bennük az életet.
UTAZÁSI LÁZ
Aki már kifelé halad,
figyeli a tűzerőt rakétája alatt.
Sokan várják barátok a kozmoszban.
ANCSIKÁNAK
Kívánom legyen Fénykehely minden éje.
Merítse meg a kimeríthetetlenben,
s mentse magával valamennyi új reggelébe.
CSAK JÁTSZOGASS,
hidd magad tomboló gyereknek. Játékodat
törd el, szaggasd széjjel. Tiéd a ma, nem a holnap.
Ne gondolj arra, ami rádszakad majd.
ELKERÜLHETETLEN
hogy ráébredj, mit jelent embernek lenni.
Rejtett vészeket hordozó testben születni.
Sorsodon átvergődsz. Itt nem lehet otthon lenni.
PISZKOS PÉNZ
Nem igaz, hogy nincs szaga. Hiába mossák,
Bőre alól előtűnik. Pedig de sikálják.
A lelkét adta érte. Minden vásárban eljátszotta miatta hamis játékát.
REHABILITÁCIÓ
Ez az a stáció, amit soha nem járok meg.
A belső bíró az, aki ítél vagy megvet.
Sajnálom, de nem fogadom el mértéknek a tömegembert.
AKAROD,
hogy szeressenek? Szeress! Mindenkit, őt is.
Szerelmed piros parázsként világít.
Szemed tavából a szomjazó gyönyört iszik.
AZ ÉGEN
minden csillag kivirágzik egy éjen,
ha titkukra lesel álomszemeddel.
A föld hínáros. Föléje lebbenj!
A ROSSZ MULANDÓ
A halál hazug csalás. Örökké élsz.
Képzete attól tör rád, ha idézve félsz.
Kacajod árnyűző mennyei szélvész.
OLTSÁTOK EL A
rossz híreket, amelyek égetnek.
Elpusztítanak növényt, állatot, embert.
Minek ütni, akit sorsa úgyis megver.
BUDDHA TUDTA
a legjobban. Elutasított anyagot, vágyat.
Szeretni is szenvedés, bizony igaz.
Megelégelte a vakon osztott kínokat.
ÚGY SEM LEHET
vigasztalni a tömeglényt. Lám mi lett
a Messiással, akit megfeszített.
Az ember veszett, sebe szepszises.
BÁNAT?
Igen. És önsajnálat is. Ostoba, gonosz
benne minden. Ki tagadja, léte csődbe jutott.
De ki iratta alá vele e hamis váltót?
AZ ŰR
a szférákon túl csupa fekete sötétség.
Fellángoló üstökösök, keresik benne gyilkosságuk helyét.
Célba csak néha találnak. Izzásukban bosszú ég.
VÉTEK-E,
hogy eszembe jutnak lázam sugallta vádak?
Kit védjek itt? Kit mentegessek?
Elpusztul minden ami született.
HÁROM MARS LÁNGOL
a zeniten. Őrjöngenek tőle elemek és emberek.
Lenni, rombolni nekik van okuk. Rejtélyes
kivégző osztag. Ki mit vétett ellenetek?
ROMLOTT VILÁGTOJÁS
a feje annak, aki beteg. Dobálni kéne vele,
aki játékból formálta, kéjjel nemzette.
Mekkora tévedés volt, megtudná végre.
EGY ÁLLATKA
arca még mindig leszerel.
Örülök, hogy szerethetem.
Ő a jelenben él. Az ember a semmiben.
FELHŐ
kopog az ablakon. "Bejöhetek?"
- kérdi mohón. Eddig csak mesékben
lakott. Amit adott, most visszakéri tőlem.
APRÓ BABA
szorong egy anyaméhben. Sejti már,
mire vállalkozott. Szeret és nagyon szán.
Szülei örömhálót vetettek rá. Ámulva imádják.
VAD HÁBORÚBAN
Földbe rejtett ezer alattomos akna.
Analógia. Ilyen aknákra fut az ember sorsa.
Robban alatta. S ő tudja, vállalta.
BARÁTOM
és a gyerekem. Útjára engedem.
Amit meg kell élnie, élje meg.
Annyira kell neki az otthon. A fészekmeleg.
SEGÍTEK
ha tudok. Nem többet, nem kevesebbet.
Kár, hogy nem élhet az ember a másik helyett.
Karmája nálam ezerszer erősebb.
KÜLÖNÖS
látogató érkezik néha hozzánk.
Régóta tervezi, ő intézi sorsát.
Egyedül ő tudja, mi az amivel megbízták.
NE SZORONGJATOK
az alkímiai hőtől, amelyet áraszt.
Senkit sem bánt, senkit sem fáraszt.
Tégelye Ő a Teremtő Príma Matériának.
IHATÓ ARANY
a mosolya, majd meglátjátok.
Szeméből szalamandra szikrája pattog.
Mindenen túlnő, ami eddig öröm volt.
KINEK A TITKA
a nemzés-fogamzás pillanata?
Tudjátok? Sejtitek? Vagy az ő akarata
volt-e ami a teremtő vulkánt kirobbantotta?
CSUPA JÓ HORDOZÓJA LESZ
ígérem. Égig nyújtózó lényével éber álmomban beszéltem.
Gyönyörű titka, amelyet rábíztak, megrendített.
Iható aranyat hoz mindenkinek: szeretetet.
ŐSÓCEÁNBÓL
kibukkanó nedves, véres kis teste,
az Opusz Magnum sugárzó tégelye.
A pirosló ég megnyíló méhe szülte.
BIZTOS-E A TALAJ
az ember lába alatt? Mikor repeszti rengés,
rázza, sodorja tájfun és szélvész?
Hol a menedék, amely védi, ahol örök az Egész?
HA NEM VOLNA
nem tudna róla. Sejtelme nem zúgna
éji erőként, mi a lét igazi varázsa.
Nem ami múló, hanem ami nem hal meg soha.
HOGY LÁSD
a vaknak láthatatlant, nyisd fel,
tisztítsd meg hályogától Istenszemed.
Az kibontja a káprázatból az élő Egyetlent.
PIHENHET-E AZ
aki még meg sem érkezett?
Gyertyát önt, virágot szed, oltárt emel.
Szisztrumot ráz. Készíti az ünnepet.
KAGYLÓTITOK
Minden gyöngy belseje tisztátalan inger.
Könnyből születik, mint a salakos vérből a gyermek.
S a kagyló meghal, mikor ékét kifeszítik sorskezek.
VALAKI KÉRDEZTE
boldog vagyok-e? Ember tudhatja-e
mi a boldogság ámulatkeltő lényege?
Nem emberi. Aki ismeri az a szelleme.
IMA
Adó-vevő van benned hozzá.
Lelked, szellemed, fontos eszköz rá,
hogy élő tetté váljék, ne csak szavakká.
EGYEDÜL A MÉLYSÉG
patkány lyukaiban lehet csalni.
Álcázni, lopni, jóságot hazudni.
De a szándékot a villámló fény mindig leleplezi.
SZOMORÚ
Milyen kevesen tudják,
a természet visszaüt ha bántják.
Rettegve is ingerlik vad haragját.
SZÜLETÉS VOLT EZ,
vagy halálos ítélet? Mindegyik,
ahol az élet fölött vélt halál ítélkezik.
Lehet, hogy az örök valóra ez tanít?
NEM LEHET ELKERÜLNI
amit kiszabott ránk bölcs Dramaturgunk.
Ő írja drámánk, nevetésünk, sok tapasztalatunk.
S azt is, hogy könnyek tengerében hogyan tisztuljunk.
ÖRÖM?
Az emberi úgy halványul benned, mintha
gyors járművön távolodnál szegény Terra
tűzfészkeitől, poklából. Lelkednek másutt az otthona.
HOMOKZSÁK
Nem sírnak, ha a terhet léghajójukból
kihajítják. Az a felhőkön túlemelkedve boldog.
Miért is ragaszkodnának e súlyos perchomokhoz?
TUDOD-E
miért születtünk egy korba, foglalkozásba?
Szellemünket ugyanaz a titok izgatja.
Véletlen nincs. Együtt köszönjük józan mámorunkban.
NEVEK
Mind elvesztek, mint a mágikus számok.
Rontásoldók, titkos széfeket nyitók.
Akik tudjak, hiába kiáltják. Nem hallják az ámokfutók.
ÉLVE BONCOLOK
Azt hiszik így ismerik meg a valót a szörnyek,
akiknek nem fáj a szárnyakat, lábakat tépő kísérlet.
Homloklámpásuk őket vakítja. Semmit sem értenek.
KIÚT
Van-e? Persze-persze. De nem arra, nem emerre,
a szavakat őrölve, ostoba részletekbe veszve.
Bizony székeket félrerúgva, végre tenni kellene.
KEREKASZTAL
Ruhájuk londoni szabó remeke.
Selymesen fénylik nyakkendő-tűjük ékköve.
Üres szavaik héja szemétként hullik a vértengerbe.
MIT IS TEHETNÉNEK VAJON?
Mímelnünk kell, mintha törnék magukat.
Vaklármájuktól nem érteni egyetlen szavukat.
Félnek. A jót lekésték. A kisebbik rossz is elnyeli rangjukat.
MA NEM SZABAD
az elkötelezetteknek passzívan tűrni a lehetetlent.
Ami feltört a pokolból, minden élőt fenyeget.
Légy hát lélekharang, vészsziréna, aki a pusztítónak gátat vet.
Személyesen
BÚCSÚZÓ
Minek sajnálni, amit elhagyunk?
Tolongó emberek közt egyedül vagyunk.
Elszöktek, akikkel összetartoztunk.
SZEMBENÉZŐ
Önsajnálat ez? Nem hiszem.
Fáradt lettem és tehetetlen.
Ezt az őrült világot nem segíthetem.
FÉNYBEN
Virág is van. Kavicsok közt búvó patak.
Csupa ezüst. Dalol. A füvön harmat csillan.
Mi közöm máshoz? Széltől védem fogyó gyertyámat.
TÖPRENGŐ
Furcsa, hogy mindent megkaptam,
mikor mindent elvesztettem. Magnak
maradtam, sajgón, de nem magányosan.
MÉDIUM
Közvetítőjét a természet-mágus maga jelöli ki.
Üzenetét a csillagok sugárhúrjain pengeti.
S a választott fütyül a sikerre. Boldog, hogy érti.
HASADTAK
Értik-e, amit közölni akarsz.
Talán. Lényük örök vénája lassan fakad.
Nem merik hinni, csak érzik a halhatatlant.
KÉREGETŐK
Földből felnyúló, üres tenyerek.
A lelked is beléjük teheted.
Testük többi része mocsárba süllyedt.
MEDDIG?
Amíg el nem hagy fáradó, öreg tested,
béredet érte sohasem kerested.
Már közelről látod bólintó szellemed.
FÜGGÖNY
Már alig takar valamit, ami számít.
Olyan fakónak látsz minden mögötted égő színt.
De jó, hogy megpillantottad az időtlen igazit.
VAGON
Nemsokára félrehúzzák zörgő ajtaját,
s te elhagyhatod a mocskos csonttörő szalmát.
Ki hallja ilyenkor a pályaudvari lármát?
PUSZTÁBA KIÁLTOTT SZÓ
Hiába mondom, nem örülök, nem kell,
fárasztóan terhes e szétszaggató siker,
s van aki e súlyos szolgálatért irigyel.
VISSZANÉZŐ
Torlódik mögöttem a múlt,
minden, ami az időszakadékba hullt.
Semmit sem kívánok vissza. Elavult.
VÉGZET
Anyánk tehet-e róla, hogy két ostoros,
ondó-útonálló megtámadta, s okos
gyerekei születtek? Hiába bánta. Erős a sors.
MAGÁNY?
Sokat vagyok egyedül, s az jó nekem.
Akiket szeretek, mind itt vannak körülöttem.
"Sírkamrájuk ünnepi terem."
FIVÉREM
Valóban "ikrek voltunk egy anyaméhben"?
Ahogy Isis és Osiris egypetéjű ikrek.
Összetartozásunk steril volt, mint a szellem.
DESZTILLÁCIÓ
Aranyforrás fakadt, ha együtt nevettünk.
Lélekben néha a föld sara fölé leselkedtünk.
Huzakodásunk játék volt, azonos kincsünk az eszünk.
A NAGY MAGÁNYOS
Fivérem megvetett minden változást. Senki mást nem szeretett
csak védett, időtlen, kisfiú-álmát, e fészekmeleget.
S lelkébe azokat engedte be, akik káprázatába beleillettek.
DIPLOMÁCIA
Milyen okos volt, s mennyire kevéssé bölcs.
Igézte, felhasználta, akiket magában elölt.
Futott a halál elől, pedig tudta, mi az örök.
KÉNYSZERKÚRA
Kitett gyerekként gubbasztott anyánk halála után,
egy jégszigeten. Szívét tépte az önsajnáló gyász:
Hogy tehette vele ezt? Hogy hagyhatta el szegény kis embrióját?
HÁLA
Annyit kapok, ami meg sem illet.
Mivel köszönjem? Adom érte a lelkemet.
Elég-e? Nem tudom. Az emberek annyira megterheltek.
SATUBA FOGVA
Mindig adni akartam. Lehet, hogy kevély voltam.
Féltem. Aki rám erőszakolta, behajtotta rajtam.
Most csak kapok, kapok, s köszönöm alázatosan.
PÉLDAKÉNT ÉLNI
Nem könnyű ám. Nehezek az esték,
elnyűtten feküdni, ülni. Bőröm csupa verejték.
Mégis teszem, amit a másiktól elvárni szeretnék.
PUSZTÁBA KIÁLTOTT SZÓ
Hová tartozunk mi, a sorból kilógok?
Szeretnénk elvegyülni, de nem hagyják azok,
akik megbélyegeztek, mint haszonállatot.
ENGESZTELŐ
Sokszor szeretném megkövetni a kollégákat,
ne gyűlöljenek, mert belém most olvasók kapaszkodnak.
Eltűnök, mint a kámfor. S ők oly jól gyászolnak.
FIGYELMEZTETŐ
Barátaim, írástudók, miért vegyültök a világ szennyébe?
Nem ez a dolgotok. Varázsszavakkal imádkozni kéne.
Gondolat-villámokkal mutatni az égre és örökre.
BEISMERÉS
Szánom bánom, hogy látszólag helykén állom helyemet.
S elfogadtam a galád csapdát, hogy ember legyek.
Aki örvényben forogva, végül csak vesztes lehet.
KISLÁNYKOROMBAN
Róza a szakácsnőnk álmodott mellettem:
"Vigyázz! Megégsz!" - kiáltotta kábán.
Én nem értettem. Csak most tudom Sybilla volt ő,
A jövőre emlékezett.
ÁLMOK
I.
Bátyám álmodta egy régi éjen,
Mielőtt elindítottuk iskolánkat halálveszélyben,
Drágaköveket továbbít, s egyet ellop, megtart a zsebében.
II.
Elmondta nekem, ő elfeledte, én emlékezem,
Villámként értettem meg, mit jelent.
Azóta is átsivít néha egész lényemen.
III.
Talán valamennyien, akik közvetítünk,
így sikkasztunk abból, ami még nem jár nekünk.
Nem bennünk vált ékkővé, kívül rejtegetjük.
IV
Bár a drágakövek élnek. Hevítik szívünket.
Sugárzásuk áttör minden akadályt, féket.
A tolvaj orgazdából lótuszkehely így lehet.
V
A faun benne nimfát keresett.
Hazudott arról, amit el nem érhetett.
De mindazt, amire vágyott, megteremti egyszer.
NEM TAGADOM
Fáradt vagyok. Hat az elvonókúra.
Tüdőm, szolgálnom kell még. A sorsok ura
dönt rólam. Teszem, amíg ő akarja.
MIT JELENT?
Az "elvonókúrát" az anyag folytatja.
Kiöli mindazt, ami a test becsvágya, hiúsága.
Őrült bizonykodásaival önmagát cáfolja.
MENTEGETŐ
Nincs jogom másokat az igazzal fejbe verni.
Nincs jogom hitüket a múlóban elvenni.
Lelküket szeretném balzsammal simogatni.
TŰNŐDŐ
Visszamennék-e még fiatalnak ma?
E kor nekem oly idegen és durva.
Elszökött belőle a szépség és kultúra.
KEGYELMI KÉRVÉNY
Minden este benyújtom nekik,
akiknek nevük, számuk, alakjuk nincs.
Hátha a nehéz halál helyett a könnyűt teljesítik?
POKOLI KAPU
Azon lépett be minden hozzátartozóm.
Véres, verejtékes vesszőfutásuk hosszú volt.
Jajgatásuk nem fedheti el a méltóságot.
ÚTKÖZBEN
Bárkám az időfolyón csendesen vár.
Nem türelmetlen, feltétele nincs már.
Legyen úgy, ahogy a Látók elhatározták.
IGAZNAK ÉRZEM
Jó nekem. Ámulok. Hálás vagyok.
A kínálatból magamnak nem markolok.
Gyönyörködöm csillámló fényükben.
Lélekben messze járok.
UTOLSÓ PERCIG
Minden nap a legnehezebb vizsga.
Nem áltatom magam. A sors folytatja.
Nem földi valómban vár rám a diploma.
KÉRDÉS
Csak e rövid sorok telnek az erőmből?
Tudják, mire használnak még az Őrzők.
A Nagy Mű ott rejlik a múlt sziklái mögött.
KI MARAD?
Tollamból folyik a betű. Talán varázsszavak.
Játszom velük. Igéznek, megnyugtatnak.
Nem esküdtem a Bibliára, mégis igazak.
KORBÁCS
Amíg itt voltak akikért aggódtam,
vérző sebeket hasított rajtam.
Nem vernek már. Ők jobb helyen vannak.
VALAKI
aki már nincs valójában
felsajdul bennem, de egészen halványan.
Emlék ő. Imbolygó árnyék a múltban.
KÖRÜLÖTTEM VANNAK
akik lépteim vigyázzák. Az Őrzőim.
Gyümölcsöt adnak, ami a végtelenben érik.
A mélység termése szomorú és mérgezett itt.
ÚGY SZERETNÉM
jobban érteni őket, de nem lehet.
Kinőnek minden szűk, halandó fejet.
Jó. Elég nekem, ha csendjük érint meg.
CSILLA
Gyönyörű kislány járt nálam. Rámismert.
Még egy nyelvet beszélünk. Tudja a Mindent.
Csak el ne felejtse, kérem az Őrzőket.
HAIKUK
Még ömlik a satnya testen át is
az üzenet. A csillagok a Bíráink.
Ők tudják, útvesztőbe vezetnek becsvágyaink.
SENKIFÖLDJE
Csak egyet szeretnék még: írni, írni,
betűk országútján lassan gyalogolni,
poggyász nélkül sehová tartani.
NEM FIZETEK ÉRTE
Csomagom sincs. A műsugár, amellyel
vizsgálnak nem mutat ki fémet.
Nincs eszközük rá, hogy észrevegyék a szellemet.
KIT HÍVJAK TANÚNAK
hogy a múlóból nem sokat akartam,
abból is csak addig, amíg Vele voltam?
Nincs rajtam homokzsák, lelkem szabad.
IGEN, KÉSZÜLÖK
Megvan már róla a térképem.
Hosszú alagúton kell majd átmennem.
A Fénybe a végén boldogan beleveszek.
AZ ÉLETNÉL
semmi sem félelmetesebb, mert fáj még.
De pihentetően gyógyító a halálos, édes éj.
Barátaim, szeretteim hintómat már megrendelték.
TÉVED
ki úgy véli az elmúlás depressziója gyötör.
Tudok nevetni, szánni azt, aki féli a jövőt.
De ami itt vesz körül, azzal már nem törődöm.
A DÉMONOKAT
kiírom magamból. A pogányul kételkedőt,
másokért és magamért is dúltan háborgó, örök
vívódót, azért tisztulok talán. Nem leszek eszelős.
MEG NEM ALKUSZOM
Nem hazudok. Miért tenném és kinek?
Vádat olvasok fel akár egy teremtőnek,
aki mindenért felelős, bűnös és szenved bennem.
PERSZE FÉLELMETES
hogy akivel vitázok, én magam vagyok.
Teremtek, rombolok, pusztítva, nemzőn játszok.
Honnan szabadult ide e gonosz kölyök, aki vagyok?
ÉLET UTÁN ÉLET
Különös, hogy túléltem a családomból csaknem mindenkit.
Álmomban múltja különböző koraiba szökik vissza némelyik.
Arcot, jelmezt cserél. Nevet. De valamennyi az időtlenbe hív.
BÁTORSÁG
Jung sohasem térített, s nem bizonykodott.
Aki maga bizonytalan, csak azt gyötri e gond.
Ő tudott. Mert megjárta az eget és poklot.
ALUDNI VOLNA JÓ
E kopott bőrt levetni végleg.
A földön semmi nem jó senkinek.
Csillogó fénynek nem. Ugyan minek?
BOCSÁNAT
mindazért amit elkövettem itt.
Volt részem a múltban örömben is.
Köszönöm ajándékként. A legnagyobb kincs.
AZÉRT SE
törődöm az önpusztítás áradatával.
Van nékem aranymenedékem. Befogad.
Hálás vagyok. Szellemem nem fogoly e tébolydában.
HÁLÁS VAGYOK
őszinte szívvel mindazért, amit kapok.
Tudom, Béla szórja rám szerelmes kincseskamrájából
a kárpótlást emberségemért, amit csak ő adhatott.
MÉGIS
Hozzá az Egyetlenhez fordulok szelíden kérve,
s a lehetetlenbe beletörődve eleve,
ne kelljen többé vele s barátainkkal visszatérnünk a földre.
JÓB
Talán nem bűn az emberlét fájdalmát állva,
könyörögni kevesebb kínnal nyíljék meg gubója.
A gyűrött, nedves szárny benne, szívesen széttárulna.
ÖRÜLÖK
Azok érkeznek hozzám ma,
akikkel egy vagyok időtlen idők óta.
Örök jelenem két zarándok-társa.
IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS
Ezt hozták nekem szellemi gyerekeim.
A szerepet amelyet játszom jól ismerik.
Béla túlfizet engem. Szórja rám kincseit.
SZOKATLAN KAPCSOLAT
E világon valóban ritkán történik meg,
hogy találkozik két emlékező ember,
akik tudják, valóban földönkívüliek.
KEGYELMI KÉRVÉNYT
beadtam már nem egyszer. Naponta.
Legyen könnyebb, rövid az átmenet az éjszakába.
Tudom az ítélet kész. Úgy lesz, ahogy a Bíró akarja.
Link...
|
|
|
0 komment
, kategória: Író - Szepes Mária |
|
|
|
|
|
2013-07-05 06:02:40, péntek
|
|
|
"Meg kell értenünk végre teljes súlyában, hogy minden testet oltott dolgunk nemzője a gondolat, nemzője betegségeinknek, kudarcainknak, balsorsunknak is. Egészséges, konstruktív, harmonikus gondolatok egyensúlyt hoznak létre szervezetünkben éppúgy, mint körülményeinkben.
A gondolatok mögött erjedő, a gondolatokat inspiráló terhelések, a szervezet és a pszichikum determinált alkata csak látszólag teszik kezdet és vég nélkül való circulus vitiosusszá a démoni impulzusok és az azokból kialakuló gondolatok egymásra hatását. Valójában addig tart ez a görcsös összefonódás, míg a kezdeményezést és az uralmat a démoni elemek birtokában hagyjuk. Míg eltűrjük, hogy a kétes gyökerű, szubjektív értékek és ítéletek gazként burjánozzanak agyunkban, minden rendszer és irányítás híján olyan irányba sodródjanak, ahová a mélység vonzása vezeti őket.
Abban a pillanatban, amint kristályosan világos, valódi pszichikai és erkölcsi érdekeinket szolgáló gondolatokat helyezünk a destruktív formulák helyébe, oly módon, hogy azok kiszorítják a negatív hatásokat, gyökeres változás áll be életünk minden tendenciájában. Akkor is, ha bénító hajlamokkal születtünk, feltéve, hogy szervezetünkből még épségben hagytunk valamit.
Az oldó, gyógyító gondolatok megtalálása azért nehéz, mivel a személyiség démoni fertőzéstől kikezdett részei védekeznek a fénybe helyezés minden kísérlete ellen. A legintelligensebb embernél is szinte értelemzavar mutatkozik e pontokon. Úgy tűnik, a diagnózis bármilyen pontos meghatározása sem képes összekapcsolni az egyén tudatát a benne végbemenő folyamatok valódi természetével, márpedig az ellenszérumot e felismerésből neki magának kell kitermelnie. Erről az állapotról bármelyik pszichoanalítikus orvos és a lélek minden gyógyítója érdekes tényeket közölhet. Nyilvánvaló persze, hogy e rövidzárlatot, éppúgy, mint az érzékeny tiltakozások, riadt elzárkózás, sértődött ellentámadás és önáltató fedő-történetek áradatát is a védekező ösztönélősdiek hozzák létre a gyógyszer hatástalanítására, amely létüket fenyegeti...."
"Mindazonáltal addig is, míg gyarapodó ismereteink, segítőtársaink, végül az önanalízis támogatásával rátalálunk egyéniségünk minden betegséggócának sajátos szellemi ellenszérumára, vannak bizonyos általános törvények, amelyeket belső és külső magatartásunkban sem szabad többé figyelmen kívül hagynunk. A lélek egészségének olyan törvényei ezek, mint a test elemi higiéniai szabályai. E törvényeket négy pontban foglaljuk össze.
1. A barátságtalan légkört árasztó embert taszító, láthatatlan örvény zárja körül.
2. A panaszkodó ember a legjobb szándékot is kimeríti. A panaszkodás vámpirizál, tehát ösztönösen elzárkóznak tőle.
3. A félelem és elkeseredés betegséget okoz, és balsorsot idéz fel.
4. A sérelmeit, fájdalmát, rossz állapotát maró szavakkal megfogalmazó, elégedetlen, türelmetlen ember folytonosan ismételt, szuggesztív dühkitöréseivel saját helyzetét teszi elviselhetetlenné, s előbb-utóbb végzetes bajokat zúdít magára. "
|
|
|
0 komment
, kategória: Író - Szepes Mária |
|
|
|
|
|
2013-04-01 11:41:28, hétfő
|
|
|
"A teremtő folyamatok mágikus tevékenysége szüntelenül működik agyadban. Tereld pozitív irányba, és alkoss vele, nehogy negatív erőket mozdítson meg sorsodban."
/Szepes Mária/
"A démon csak a homályban, éjszaka tevékeny. A fénytől menekül. A tudatosítás fény a démon pusztulását jelenti."
/Szepes Mária/
"Könnyebb vakon sodródni a mélység ösztönáramlataival, mint ellenállni a nehézkedés tömeghatásának. Könnyebb a fénytelen hétköznapok lapályán vesztegelni, mint a mulandó lét szakadékából a Szent Hegy csúcsára felcserkészni."
/Szepes Mária/
"AKI SORSÁN, DEPRESSZIÓIN, DÉMONI KÖTÉSEIN ÚRRÁ AKAR LENNI, ANNAK ÚRRÁ KELL LENNIE GONDOLATAIN."
/SZEPES MÁRIA/
"Abban a pillanatban, amint kristályosan világos, valódi pszichikai és erkölcsi érdekeinket szolgáló gondolatokat helyezünk a destruktív formulák helyébe, oly módon, hogy azok kiszorítják a negatív hatásokat, gyökeres változás áll be életünk minden tendenciájában."
/Szepes Mária/
"A gyógyulás kiindulása az, hogy lelki-szellemi táplálkozásunkat és rendszeres tevékenységünket éppoly fontosnak ismerjük fel, mint testi táplálkozásunkat."
/Szepes Mária/
"Fizikumodat is ki kell szolgálnod biológiai állapota szükségleteivel. De az ég őrizzen attól, hogy szellemedet és pszichédet éhezni hagyd olyan törekvések kedvéért, amelyek elégetik isteni szándékaid energiáit."
/Szepes Mária/
"Az 'ÉP TESTBEN ÉP LÉLEK' tételét a modern orvosi gyakorlat és mélypszichológiai megismerés pontosította: 'ÉP LÉLEK TESZI AZ ÉP TESTET.'"
/Szepes Mária/[/b
|
|
|
0 komment
, kategória: Író - Szepes Mária |
|
|
|
|
|
1/9 oldal
|
Bejegyzések száma: 86
|
|
|
|
2024. Október
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | |
7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | |
14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | |
21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | |
28 | 29 | 30 | 31 | |
| |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
0 db bejegyzés |
e év: |
0 db bejegyzés |
Összes: |
26968 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Általános (6717)
- Belső kör (3)
- Család (6)
- Munka (5)
- Haverok (1)
- Iskola (152)
- " Magamról *** (1)
- "Spirituális utam gondolatai* (152)
- ♥ Gyermekeimnek,útravaló (105)
- ♥ Unokáimnak,útravaló ** (74)
- * A KIS HERCEG * (1)
- **** Egészséges életmód** (212)
- **** Ez itt az én Hazám !** (117)
- **** Gyógyító ételek** (67)
- **** Gyógynövények** (70)
- **** Humor** (422)
- **** Igaz volna ?** (26)
- **** Kárpátia, Kormorán ***** (17)
- **** Könyvek ,Lexikonok** (135)
- **** Linkek** (257)
- **** Semmi vegyszer** (36)
- **** Számitógép,mobiltelefon** (58)
- **** Szépségápolás** (29)
- **** Szeretteim emlékére** (33)
- ***** Az élet alkonyán******** (166)
- ***** Praktikák (62)
- *************A világ csodái** (31)
- ******Az élet nagy ? ? ? ? ?** (282)
- **Olvasgatok, nézelődöm** (181)
- *Érdekességek és furcsaságok!* (191)
- *Kedvenc képeim és aforizmáim* (190)
- *Tanmesék,az élet bölcseletei* (77)
- *Természetes antibiotikumok** (10)
- .....Görög istenek (20)
- Ezo : A szerencse anatómiája (97)
- Ezoteria : Agykontroll (48)
- Ezotéria : Asztrális projekció (6)
- Ezotéria : Böjt, légzés (42)
- Ezotéria : Csakra,aura (39)
- Ezoteria : Feng Shui (21)
- Ezotéria : Horoszkóp (72)
- Ezotéria : Képek (112)
- Ezotéria : Meditáció (83)
- Ezotéria : Megvilágosodás (56)
- Ezoteria : Napi horoszkóp (8)
- Ezotéria : Reiki , Jóga (19)
- Ezotéria : Reinkarnáció (9)
- Ezoteria : Rituálék (48)
- Ezotéria : Számmisztika (41)
- Ezotéria : Vegyes** (241)
- Ezotéria : Versek (31)
- Ezotéria : Videók,linkek (154)
- Ezotéria : Zene (10)
- Ezotéria :Szimbólumok,mandalák (80)
- Ezotéria:BrunoGröning tanítása (6)
- Filozófus - Rudolf Steiner (45)
- Filozófus : Konfucius (15)
- Filozófus : Lao-ce (19)
- Filozófus :Ralph Waldo Emerson (47)
- Filozófus: Friedrich Nietzsche (33)
- Idézetek - A barátságról (199)
- Idézetek - A célokról (148)
- Idézetek - A lélek csendje (480)
- Idézetek - A sikerről (64)
- Idézetek - Az életről (231)
- Idézetek - Hazugságról (29)
- Idézetek - Önbizalom (48)
- Idézetek - Örömről (134)
- Idézetek - A félelemről (47)
- Idézetek - A sasról (95)
- Idézetek - A vallásról (44)
- Idézetek - Akarat, kitartás (183)
- Idézetek - Az időről (89)
- Idézetek - Az ölelés (25)
- Idézetek - Boldogságról** (251)
- Idézetek - Buddha (118)
- Idézetek - Bölcsességről (30)
- Idézetek - Csodás idézetek (112)
- Idézetek - Dalai Láma üzenete (203)
- Idézetek - Élet értelme (5)
- Idézetek - Halálról (74)
- Idézetek - Háláról ******** (32)
- Idézetek - Hitről (101)
- Idézetek - Idézetes képek (326)
- Idézetek - Idézetes képek II. (265)
- Idézetek - Idézetes képek III. (216)
- Idézetek - Idézetes képek IV. (74)
- Idézetek - Idézetes képek V. (206)
- Idézetek - Kedvenc aforizmáim (397)
- Idézetek - Lelki béke (65)
- Idézetek - Lelkünk titkai **** (163)
- Idézetek - Magabiztosság (17)
- Idézetek - Mirdad könyvéből (23)
- Idézetek - Napi útravaló (318)
- Idézetek - Pozitív gondolkodás (116)
- Idézetek - Spiritualitás (138)
- Idézetek - Szeretetről ♥ (262)
- Idézetek - Türelemről (56)
- Idézetek - Vegyes** (135)
- Idézetek - Zenéről (111)
- Idézetek-A magány metafizikája (139)
- Idézetek-Szakál lelki turkáló (73)
- Idézetek-Önmegvalósítás Önisme (58)
- Író - Aranyosi Ervin (128)
- Író - Baltasar Gracián (36)
- Író - Benedek Elek (3)
- Író - Biegelbauer Pál teológus (30)
- Író - Bódás János (7)
- Író - Cseppely Zsuzsa (70)
- Író - Deepak Chopra (14)
- Író - Douglas Pagels (15)
- Író - Dr Joseph Murphy (6)
- Író - Eckhart Tolle (50)
- Író - Gárdonyi Géza (80)
- Író - Goethe (56)
- Író - Győrffy-Deák Éva (15)
- Író - Hamvas Béla (37)
- Író - Hemingway** (14)
- Író - Jókai Anna (10)
- Író - Lev Tolsztoj (46)
- Író - Márai Sándor** (177)
- Író - Moldova György (25)
- Író - Murphy törvényei (58)
- Író - Müller Péter (212)
- Író - Nagy Bandó András (14)
- Író - Paulo Coelho** (218)
- Író - Pilinszky János (21)
- Író - Popper Péter (109)
- Író - Reményik Sándor (53)
- Író - Schvalm Rózsa (16)
- Író - Seneca** (41)
- Író - Shakespeare (34)
- Író - Szepes Mária (86)
- Író - Tatiosz (137)
- Író - Tisch Ferenc (13)
- Író - Wass Albert (140)
- Író - Weöres Sándor (54)
- Író -Janikovszky Éva (19)
- Író-Sri Chinmoy vallási tanító (13)
- Írók - Kedvenc verseim (207)
- Képek - Sipos Lajos munkái (6)
- Képek - A mi Földünk (99)
- Képek - Varázslatosan szép** (92)
- Képek - A nagyvilágból (54)
- Képek - Állati jó képek (144)
- Képek - Állati szeretet (112)
- Képek - Állatok és kicsinyeik (127)
- Képek - Angyalok (21)
- Képek - BLINGEE képek (302)
- Képek - Budapesti fények (10)
- Képek - Csodálatos pillangók (196)
- Képek - Csodás képek (11)
- Képek - Csupa csillogás (248)
- Képek - Egyiptom (164)
- Képek - Éjszakai fények (198)
- Képek - Esik eső csendesen... (37)
- Képek - Feketén, fehéren (64)
- Képek - Fények**************** (84)
- Képek - FRANCIA KÉPEK (226)
- Képek - Hidak (35)
- Képek - Hold (30)
- Képek - Kellemes hétvégét ! (51)
- Képek - Kezek, mudrák (70)
- Képek - Közlekedési eszközök (52)
- Képek - Muzikális állatok (74)
- Képek - Nagyon aranyos ! (89)
- Képek - Órák (15)
- Képek - PNG képek I. (41)
- Képek - PNG képek II. (42)
- Képek - PNG képek III. (43)
- Képek - sárga (1)
- Kepek - Sorválasztók (104)
- Képek - Sugárzóan szép képek (93)
- Képek - Szárnyasok (103)
- Képek - Szép estét, jó éjt (170)
- Képek - Sziklák, kövek (84)
- Képek - Szin-váltós képek (121)
- Képek - szobrok (1)
- Képek - Sztereogramok és 3D (122)
- Képek - SZUPER-jó-KÉPEK*** (247)
- Képek - Tájképek (35)
- Képek - Természeti jelenségek* (65)
- Képek - Változó képek (97)
- Képek - Vicces képek (3)
- Képek - Virág csodák (200)
- Képek - Viztükrös csodák (30)
- Képek -Fővárosunk képekben (71)
- Képek -Különlegesen csodaszép (228)
- Receptek - Kínai ételek (6)
- Receptek - Édes finomságok (112)
- Receptek - Egészséges ételek (22)
- Receptek - Gyerekeknek (5)
- Receptek - Húsételek (57)
- Receptek - Italok (50)
- Receptek - Kreatív ételek I. (277)
- Receptek - Kreatív ételek II. (153)
- Receptek - Köretek (9)
- Receptek - Levesek (17)
- Receptek - Linkek (26)
- Receptek - Palacsinták (22)
- Receptek - Pizza,szendvics,lán (27)
- Receptek - Sajtok (8)
- Receptek - Saláták (9)
- Receptek - Sós finomságok (17)
- Receptek - Vegyes (5)
- Receptek -Sütés nélküli sütik (5)
- Srí Ramana Maharsi tanítása (4)
- Száraz György magazinja (1)
- Vallás - Áldások, imák (204)
- Vallás - Angyali Üzenetek (133)
- Vallás - Angyalok I. * ❤ (65)
- Vallás - Angyalok II. ❤ (41)
- Vallás - Bibliai idézetek (189)
- Vallás - Bibliai idézetek II. (221)
- Vallás - Bibliai idézetek III. (25)
- Vallás - Bibliamagyarázatok (44)
- Vallás - Isten dicséret ,zene (28)
- Vallás - Istenről *❤ (89)
- Vallás - Jézus (115)
- Vallás - Kereszténység (126)
- Vallás - Linkek (13)
- Vallás - Osho,vallási vezető (124)
- Vallás - Szentek (40)
- Vallás - Versek, idézetek (53)
- Vallás - Videók (47)
- Vallás - Zsoltárok (59)
- Vallás Sai Baba vallási vezető (25)
- Videók : Múzeumok,képtárak (7)
- Videók : Állatok (67)
- Videók : Gondolatok, idézetek (33)
- Videók : Hangos versek (7)
- Videók : Megható*********** (25)
- Videók : Sorozatok (22)
- Videók : Versek (32)
- Videók : Vicces....... (169)
- Videók : Virtuális utazás (97)
- Videók : Zene (72)
|
|
|
|
- Ma: 245
- e Hét: 245
- e Hónap: 2699
- e Év: 136100
|
|
|