Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline		 Profil képem!
Blogom, Képtáram,
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 77 
Szeretni bolondulásig, de jó is lenne...
  2025-05-07 11:00:56, szerda
 
 










SZERETNI BOLONDULÁSIG, DE JÓ IS LENNE...


Szeretni, és bolondulásig szeretni jó érzés.

Május van, a szerelem hónapja a mondás szerint. Ilyenkor egy kicsit érzékenyebbek, talán nyitottabbak vagyunk a szerelemre is. Nem csak a természet éled. Kivirágzik a lelkünk, mint a tulipánfa a tavaszi napsugárban. Teret engedünk az érzelmeinknek, szerelmesebben bújunk a párunkhoz. Ölelkezve ülünk a virágba borult fák alatt a parkban. Felfokozott, intenzív érzések árasztják el a testünket. Bár májusfát már kevés lánykának állítanak manapság, főként a városi forgatagban, de képesek vagyunk bolondossá válni a májusi melegben.

Hozzunk hát egy kis élénk tavaszi színt, ma is ebben az esős időben, hogy a mai nap is szép és vidám legyen!










Ady Endre: ADD NEKEM A SZEMEIDET


Add nekem a te szemeidet,
Hogy vénülő arcomba ássam,
Hogy én magam pompásnak lássam.

Add nekem a te szemeidet,
Kék látásod, mely mindig épít,
Mindig irgalmaz, mindig szépít.

Add nekem a te szemeidet,
Amelyek ölnek, égnek, vágynak,
Amelyek engem szépnek látnak.

Add nekem a te szemeidet.
Magam szeretem, ha szeretlek
S irigye vagyok a szemednek.







Bagossy Brothers Company - OLYAN Ő
Dalszöveg:

Olyan ő, hogy megáll a szívem, kalapál, mégis olyan ember.
Hogyha kell, odébb áll, ő az úton merre jár, abban nincsen rendszer.

Kimerít, makacs és szemérmetlen is, én vele nem beszélek.
Hogyha kellek, ölelj át, add a szíved, add a szád és én utolérlek.

Nézd, ez az érzés más!
Ugye te is akarod?
Ez a rendbontás
most olyan édes,
hogy egy élet
kevés lenne rá.

Csak a baj, csak a bú, de ma senki szomorú nincsen körülöttem.
Csak te lépkedsz fel-alá, ezt tedd ide, azt meg rá...
Gyere ide szépen!

Jönnék én, ha te lennél az, kit nékem fújt a szél. Inkább itt megvárom,
míg a kezed táncra kér, és e tánchoz hű legyél, és én veled járom!

Szédít, csak játszik énvelem!
Szédít, játsszál még nekem
s én kiheverem!


Bagossy Brothers Company - Olyan Ő - Videó

Link







Dombi László: MÁJUSI SZERELEM


Május a legbájosabb hónap,
Mézes, ízes csókok csattannak.
Illatos fák, bokrok lomboznak,
Szép virágjaikkal pompáznak.

Sétára buzdít a napsugár,
Andalog az ifjú emberpár.
Legénykar öleli a leányt,
Karcsú derekának hajlatát.

Zöld mező terül, lepke repül,
Fiú és lány selymes fűre ül.
Kaján Nap, illan a pillanat.
Feszül a féktelen érzelem,
Tombol a buja, vadszerelem.







Heine: MINT EGY VIRÁG, OLYAN VAGY


Mint egy virág, olyan vagy,
oly tiszta, szép, szelíd.
Elnézlek, és szívemhez
a bánat közelít.

Kezem véd könyörögve,


meghallgat tán az ég:
ilyen maradj örökre,
ily kedves, tiszta, szép.







IFJ. NAGY BÁLINT (Valentinus): MOSOLYOGJ...


Mosolyogni derűs szívvel olyan jó és érdemes,
Amikor az ember szíve kacagtató és heves.
Széles szájjal harsányan és vidámkodva elszállnak,
Tréfás hangon kósza széllel énekelve rád várnak
Arra hogy majd minden arcocskán tündököl a mosoly
Nem lesz soha többé zárva kacajunk és a fogoly.

Mosolyogni derűs szívvel olyan jó és érdemes,
Amikor az ember szíve kacagtató és heves.
Menjünk együtt nincs visszaút ezért vagyunk oly sokan,
Hiszünk benne, utolérjük, Barátaim bárhogyan.
Derűs mosoly élet sója, szépen szóló dallamok,
Fancsal képpel, borús arccal fel a Mennybe nem jutok.

Mosolyogni derűs szívvel olyan jó és érdemes,
Amikor az ember szíve kacagtató és heves.
Szemembe nézz ne a földre, lássak derűt arcodon,
Ha kell, most már nézzél vissza, magad mögé válladon.
Egészséges jó derűvel kacagtató harsonák,
Messze szállnak, elrepülnek át a földön légen át.






Juhász Gvula: SZERELEM?


Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.

Én nem tudom, mi ez, de érezem
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

Juhász Gyula: Szerelem - Ráckevei Anna

Link







Kun Magdolna: ÁLMODOZÁS


Majd egyszer eljössz ugye,
mikor nem is várlak?
Mikor az éj sötétje kimenőt ad
a fénylő holdsugárnak.
Mikor a csillagok egyenként
világítják szobám,
s ezüstszáltól fénylik tőlük
éji báli ruhám.
Tudod, Nap leánya lennék,
hogy égi fényként csodálj,
vagy földön szálló mámorillat,
hogy csókjaimra találj.
Lennék szirmot sodró tavaszi szél,
simogatva arcod,
vagy fodrozódó lágy hullám,
mely mossa épp a partot.
Minden lennék számodra,
vagy inkább egyszerűen semmi,
csak egy láthatatlan gondolat,
mit nem vehet el senki.







Kun Magdolna: ÉN IS ÁLMODOZTAM...


Én is csak egy ábrándos, naiv ember voltam,
ki örök tavaszt várt a hideg tél helyett,
ki nem hitte, hogy az ősz minden napsütést
jégkristályos hópihéjű avarba temet.

Én is álmodoztam, mint annyian mások,
kiknek vágyuk volt az, hogy szeretve legyenek,
egyszerű érzésekkel, de kiteljesült szívvel,
mely egy életre szóló boldogság lehet.

Én is úgy képzeltem, mint milliónyi társam,
ha majd reám lelnek, sosem hagynak el,
s úgy vigyázzák bennem jóravaló lelkem,
hogy az ne sérülhessen, ha könny szakítja fel.

Én is bíztam abban, sosem marad nyomtalan
az összegyűjtött emlékek színes halmaza,
mert abban a halmazban mindig lesz egy perc,
mely a múló évek szépségét visszaadhatja.

Én is úgy reméltem, virágzó tűz-nyaram,
hervadásig óvja meg két ölelő tenyér,
s majdan úgy szorítja magához le-lehulló szirmát,
hogy az - az elmúlással is méltán megbékél.







Kun Magdolna: REJTS EL ENGEM


Befészkeltem magam
szíved közepébe,
ott van a szerelem,
az élet menedéke.


Rejts el engem benne,
ne tudja meg senki,
hogy a világ legjobb embere
engem tud szeretni.







Lengyel Jolán: KARODBA BÚJVA


Tavaszi zápor az arcomba hull
ruhám átázva hozzám simul.
Nem érdekel, hozzád sietek.
tudom, hogy vársz rám szerelmesen.
Őrzőn és féltőn kitárod karod,
Karodba bújva otthon vagyok!







Szécsi Pál: SZERETNI BOLONDULÁSIG


Szeretni bolondulásig,
De finom lenne!
Csak az a másik észrevenne,
S benne lenne!

Tudom, ha egyszer átölel,
Utána úgysem enged el,
Magasba repülni volna jó
Valakivel!

Szeretni bolondulásig,
Elolvadásig...
Elég, ha csókol
Márciustól februárig.

Fantáziám kalandozó,
Te vagy talán a nekem való,


Valakit bolondulásig
Szeretni volna jó!

Megint egy új kis dal
A szerelemről,
Megint egy új kis dal
S megint erről!

Ez a kis tolvajdallam
Idelopódzik halkan,
S elcseni még a csepp
Maradék nyugalmam.

Szécsi Pál: Szeretni Bolondulásig - Videó
/Sajnos Szécsi Pál dalokról nagyon kevésről maradt fel filmfelvétel. Annak idején még nem volt videó, úgyhogy a legtöbb szimpla hangfelvétel,/

Link


Te vagy a mindenem! - Videó

Link


Te vagy a mindenem! - Idézetek

Link











  
 
0 komment , kategória:  Lelkem szirmai  
A szem a lélek tűkre
  2025-04-15 21:00:32, kedd
 
 







A SZEM A LÉLEK TÜKRE


Mottó:

A szem a lélek tükre, és visszatükröz mindent, ami rejtve van. De a belülről fakadó ragyogáson kívül más szerepe is van a szemnek: kifelé is tükörként működik. Azt is visszatükrözi, aki belenéz.

Paulo Coelho







A szem őszinte, becsületes, tiszta,
Elmondja, ami a szívedbe van írva.
A szem őszinte, kemény, könyörtelen,
Elmondja, ha valami kihalt a szívedben.
Ne szólj semmit, nem lesz semmi gond,
Szemed őszinte, majd mindent elmond...







Aranyosi Ervin: A SZEM A LÉLEK TÜKRE


Tudod a szem a lélek tükre,
És mit látsz benne? Önmagad.
- S igaz lehet mindegyikünkre,
- hogy őszintébb, mint sok szavad.

Tudod a száj hazudni képes,
nem igaz minden gondolat.
De lelked tükre nem negédes.
Az őszintébb, mint sok szavad.

Szemed tüze, ha kell eléget,
Ha fázol, hát átmelegít.
Lelkedben keress menedéket,
ha az élet elkeserít.

Szemed keresi tiszta párját
s ha kedvesedben megleled,
A világ legszebbik varázsát
láthatod benne: SZERETET!







Aranyosi Ervin: SZEMEDBE NÉZEK...


Szemedbe nézek, s rám ragyog,
szívedbe látok, s ott vagyok.
Ölelni vágylak kedvesem.
Álmaid titkon meglesem.

Szívedbe látni vágytam én,
csalogatott, mint lámpafény,
s mint lepke, úgy szálltam bele,
s így lettem máris egy vele.

Közös az álmunk, s vágyaink.
Szerelmet váró álmaink.
Miénk a perc, a pillanat,
s nem baj, a világ hogy szalad.

De idebent, csak mi vagyunk,
egymás lelkén nyomot hagyunk.
Miénk a perc, a pillanat,
rabbá vált szívünk, így szabad!

Reánk talált a szerelem,
így váltál eggyé Te, velem.
Vonzott a fény, a mágnesem,
s nem lehetsz másé már Te sem.

Egymásra leltünk, s jó veled,
szemem csak nézi szép szemed,
s nincs a világon szebb dolog.
Legyünk hát együtt boldogok!










Ady Endre: ADD NEKEM A SZEMEIDET


Add nekem a te szemeidet,
Hogy vénülő arcomba ássam,
Hogy én magam pompásnak lássam.

Add nekem a te szemeidet,
Kék látásod, mely mindig épít,
Mindig irgalmaz, mindig szépít.

Add nekem a te szemeidet,
Amelyek ölnek, égnek, vágynak,
Amelyek engem szépnek látnak.

Add nekem a te szemeidet.
Magam szeretem, ha szeretlek
S irigye vagyok a szemednek.







Ady Endre: AKIT EGYSZER MEGLÁTTUNK


Ezernyi idegen szemre
Vet naponként képet az arcom
S ezer idegen arccal alszom,
Kik a szemembe temetvék:
Ezer rémlés és száz emlék.

Ki rámtekint, kit megnézek,
Egymást talán már sohse látjuk,
Nem öleljük, de meg se bántjuk,
Egyik erre, másik arra
Emléket visz nem akarva.

Hűvös szemek légiói,
Hiába tűntök messze-messze,
Nagy titkokkal bele van edzve
Szemünkbe, kit egyszer láttunk:
Egymással éltünk és háltunk.

S ki rámtekint, kit megnézek,
Akármilyen undorral tettük,
Egymást örökre elszerettük,
Mert az utolsó látásig
Álmunk: a másik, a másik.







Ady Endre: ÉN SZÉP VILÁGOM...


Én szép világom,
Boldogságom,
Arcod borusnak
Miért látom?
Sóhaj tör elé
Kis szivedből,
Ragyogó könnycsepp
Szép szemedből.

...Ha hű sziveddel
Érzed, érzed,
Hogy el fog veszni
Üdvösséged,
Csókolj meg forrón
Utoljára,
Haljunk meg most a
Boldogságba!...










Ady Endre: LÁTTALAK...


Láttalak a multkor,
Mosolyogva néztél,
Éppen úgy, mint akkor,
Mikor megigéztél.
Vérpiros ajkaid
Mosolyogni kezdtek;
Olyan bájos voltál,
Mint mikor azt súgtad:
"Édesem, szeretlek!"


Láttalak a multkor,
Mosolyogva néztél.
Gyönyörü vagy most is,
De meg nem igéztél.
Vérpiros ajkaid
Mosolyogni kezdtek;
Olyan bájos voltál,
Mint mikor hazudtad
Ezt a szót: "Szeretlek!"










Ady Endre: MERT ENGEM SZERETSZ


Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem nézett.
Te vagy a bölcse,
Mesterasszonya
Az ölelésnek.
Áldott ezerszer
Az asszonyságod,



Mert engem nézett,
Mert engem látott.
S mert nagyon szeretsz:
Nagyon szeretlek
S mert engem szeretsz:
Te vagy az Asszony,
Te vagy a legszebb.










Ady Endre: ŐRIZEM A SZEMED


Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád


S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.







Ádám Istvánné: SZEMEDBE NÉZEK


Ha napba nézek én, a szemem se rebben.
Ha szemébe nézek, szívem hevesebben ver.
Mosolyod mint ezernyi fény.
Szívemben egy dallam zenél.
Elmondja, mennyire szeretlek én.
S a tengerkék szemed, ha rám nevet.
Nem tudok már úgy
a kék égre felnézni,
Hogy szemed kékségét
ne tudnám felidézni.
De ha lehunyod, hát miattam hunyd le.
S én majd ott leszek
csendben a szívedben.







Bajza József: NELLIHEZ


Ah ne pillants rám, leányka,
Ah födözd be kék szemed:
E tekintet, e mosolygás
Elveszítnek engemet.

Míg pihentél a lugasban,
S húnyva voltak a szemek,
Szívdobogva bár, de mégis
Csendes kéjjel néztelek.

Csendes kéjjel bíborajkad,
Szőke fényü fürtidet,
Lelked tűkrét arcaidban,
Bájoló szép termeted.

Szél jött, s álmad elfuvalta,
S hogy rám nyíltak a szemek,
Bennem mily tündér világok!
Mily kéj ömleng, oh egek!

Elhal a szó ajkaim közt,
Keblemen láng s jég fut el,
Könnyek hullanak szememből,
Hajh és nem tudom, mi lel?

Elveszítnek e tekintet,
E mosolygás engemet:
Ah ne pillants rám, leányka!
Ah födözd be kék szemed!







József Attila: A SZEMED


Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S lelkemben halkal fuvoláz a vágy.
Mint ifju pásztor künn a messzi réten
Subáján fekve méláz fényes égen
S kezében búsan sírdogál a nád.

Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S már fenyves szívem zöldje nem örök.
Galambok álma, minek jössz elébem?
Forró csöppekben gurulnak az égen
S arcomba hullnak a csillagkörök.

Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S a vér agyamban zúgva dübörög.







Kemecsei Máté: SZEMEK TÜKRÉBEN


Mások szemében lehet, nem vagy más, csak egy hatalmas talány,
Nekem az vagy, aki miatt elkerül a magány.
Bennem nincsenek megbúvó kételyek,
Én téged szavak nélkül is értelek.

Nekem nem kell, hogy mindenki értsen,
Csak a szemedben lássam minden szép emlékem.
Ha a mennyből zuhanunk majd kézen fogva a pokolba,
Tudni fogjuk, hogy ott sem választ szét az ördög ostora.

A te szemedben látom magam, ahogy csak nézem az arcodat,
Egy perc, egy óra, egy élet felettünk oly gyorsan elszaladt.
Elveszek a leggyönyörűbb kékségben a világon,
Szemed tükrében látom, hogy milyen az én virágom!

Ha szemből támad ránk a mindig dúló vihar,
Csak a te kezed véd meg mindentől, mi bántani akar.
Nekem te vagy a pajzs, mi véd minden ártástól,
Ketten tűnünk el a világ minden zajától!

2021.







Kemecsei Máté: Tui Oculi - A SZEMED


Április reggel volt, és a megszokásból sétáltam arra.
Minden ugyanaz volt, mint máskor, csak te hoztál zavarba.
Rád pillantottam, és láttam két tengerkék pontban a lelked,
Megbabonázott egy életre a két gyönyörű szemed.

Tui Oculi volt minden gondolatom utána,
Úgy estem beléd, mint ahogy a Tisza fut a Dunába.
"A szem a lélek tükre." Tartja a régi mondás,
A tied tiszta volt, mint a legifjabb kortárs.

Úgy éreztem, zuhanok. Mintha beleesnék egy gödörbe,
Elmerültem a legkékebb tengerben örökre.
Ólomlábakon szaladtak el mellettünk a percek,
Észre sem vettem, mert elvarázsoltak a szemek.

Semmi nem járt a fejemben, csak a gyönyörű Tui Oculi,
A megszállottak semmiből sem tudnak okulni.
Én is ilyen voltam, és kergetem az ábrándokat,
Ma is bízom benne, hogy megtalálom azokat a gyönyörű szempárokat.

2022.







Lauka Gusztáv: JENNYHEZ


Ajkid miként piros virág,
Szemeid mint sötét világ!
Oh mért vagy hűtelen?
Mért esdessz mindég más után,
Mint lepke a' virág után,
Mért kinzassz szüntelen?

Alszol most égi álmokat,
Szíved kitudja hol mulat,
Mi élvben kéjeleg.
Hogysem kínzóm légy, 's halálom
Szép két szemed örök álom
Homálya szállja meg.







Major Eszter: HA BEHUNYOD A SZEMED


Ha behunyod a szemed,
Csak a fény jut át,
Ha behunyod a szemed,
Az egy szebb világ.
Mi ég odabent,
Lehet rég odalett,
S Ez egy másik valóság,
De behunyod a szemed, és így nem talál.

A fény vajon számít-e, ha nincs sötét,
Hisz az élet csupa ellentét;
Ezt belül ugye érzed rég?

Nyisd ki a szemed,
Úgyis, ha félsz,
Tárd ki a szíved,
Én várlak, ha lépsz.
Csak nyisd ki a szemed,
S nézz rám, ha félsz,
Tárd ki a szíved,
Hisz itt állok, nézd!

Az út vajon számít-e, ha nincs több cél,
Hova álmaidban érkeznél;
Oda az jut, aki tényleg él.

Ha behunyod a szemed,
Ott ki vár rád?
Ha behunyod a szemed,
Hogyan jussak át?

A fény vajon számít-e, ha nincs sötét,
Hisz az élet csupa ellentét;
Ezt belül ugye érzed rég?

Nyisd ki a szemed,
Úgyis, ha félsz,
Tárd ki a szíved,
Én várlak, ha lépsz.
Csak nyisd ki a szemed,
S nézz rám, ha félsz,
Tárd ki a szíved,
Hisz itt állok, nézd!

Az út vajon számít-e, ha nincs több cél,
Hova álmodban érkeznél;
Oda az jut, aki tényleg él.

Ha te is lépsz, nézd,
A kezemig is pont elérsz,
Én nem engedlek többet el.
Nézz rám!

Nyisd ki a szemed,
Úgyis, ha félsz,
Tárd ki a szíved,
Én várlak, ha lépsz.
Csak nyisd ki a szemed,
S nézz rám, ha félsz,
Tárd ki a szíved,
Hisz itt állok, nézd!

Csak nyisd ki a szemed
És tárd ki a szíved!

Csak nyisd ki a szemed
És tárd ki a szíved!

Rácz Gergő - Ha behunyod a szemed

Link







Máté Péter: SZEMEMBE NÉZZ...


Szemembe nézz, s a szívembe látsz,
Ha szerelmet kérsz, ott mindig találsz,
Csak érted dobban bárhol, bármerre jársz.

Csak annyit mondj: szeretlek én,
S ez lágyabban zsong, mint száz költemény,
Ez a kis vallomás a legszebb zeném.

Ha itt ég hűséged
Tűzforró csókja a számon,
Úgy érzem, már látom
Szép, földi mennyországom.

Szemembe nézz, s a szívembe látsz,
Itt mellettem élsz, ha távol is jársz,
Az álmok színes útján hozzám találsz.

Gyönyörű boldogság
De régen várok rád,
Tebenned végre megtaláltam én,
Hát ölelj, ölelj csak át!

Ha itt ég hűséged
Tűzforró csókja a számon,
Úgy érzem, már látom
Szép, földi mennyországom.

Szemembe nézz, s a szívembe látsz,
Itt mellettem élsz, ha távol is jársz,
Az álmok színes útján hozzám találsz,
Hozzám találsz.







Mes - SZEMEDBE NÉZEK - Dalszöveg


2005 mikor újjászülettem,
Nem történt semmi, csak rád néztem,
És az, amit eddig ezüstnek véltem,
Most aranyként csillogott a szemedben,
Egyetlen mondat: köszönöm, hogy vagy nekem,
Nélküled már nem tudom élni az életem,
Remélem ez is elég lesz neked,
Hogy, egyszer elhagysz, én ettől félek,
Bár százszor mondtad, nem történhet meg,
Én bízok benned,
Mégis arra kérlek: maradj velem végleg!
Tudod mindenkit elveszítettem,
Hogy miért? Azt még most sem értem,
Csak azt tudom, hogy erről nem én tehettem,
Miért van, hogy magamat is bűnösnek érzem?
Pedig, én csak egy kis szeretetet kértem,
Most már mindegy, beteg lett a lelkem,
És egyszer egy nap, azt vettem észre,
Hogy a semmiből kerültél képbe,
Úgy éreztem, mindennek vége,
De szavaid szívedből szálltak szívembe,
Szemeid szeretetet szórtak szerte,
Meggyógyítottál köszönet érte!

Álmomban mostmár téged látlak,
Üres szavak, mik érzelmekké váltak,
Tudom nem jössz, de én mindig várlak,
Félek, hogy a szívedet előttem bezártad,
Ártatlan gondolatok gyengeséget szőttek,
A problémák melletted egyszerűen megszűntek,
Nem tudom leírni, mit a lelkemben érzek,
A tiédben magamnak helyet kérek...

Ha nem vagy velem, utánnad nyúlok,
Ha itt állsz előttem, álarcot húzok,
Felemészt a bánat, kirekeszt a fájdalom,
Az utam sajnos tilosban járom,
És várom, hogy valós legyen az álom,
A szívemet előtted végleg kitárom,
Egyetlen kérdés: hol az irgalom?
Hogy mit teszek ezután, magam sem tudom,
Akárhogy nézlek, egyre jobbnak látlak,
Ha megölsz egyszer, akkor is ölelni foglak,
Halálom látom, majd megváltásnak,
A szívedet ha akarod, add hát másnak,
Csak nehogy könnyes szemmel ébredj másnap,
Ne tekintsd ezt kérlek megrovásnak,
Hallgasd végig, hogy jobbnak lássad,
Tekintsd ezt egy vallomásnak,
Tudom, hogy a megoldást tőlem várod,
De látod kiutat már nem találok,
Érzed te is, beteljesedett az átok,
Egész életemben rád vágyok,
Gondolatban hozzád szállok,
Megértést kérek, és azt is adok,
Ne mondd rám, hogy siralmas vagyok,
Csak azért, mert én még szeretni tudok!




.


Nagy Gizella Emese: KÉKSZEMŰ


Kékszemű, kékszemű, ne menj arra!
Sötét van, hideg van, gyere vissza!
Farkasok, ordasok ólálkodnak,
szívedért, testedért sóvárognak.

Kékszemű, kékszemű, jeges az ég.
Ködszemek, ködlelkek úgy ölelnék
magányos szívedet éji nászban.
Utánad sírtam én, s bőrig áztam.

Remény nincs, érzés nincs, csak hamisság,
odafent kékellik a mennyország.
Ne menj el, ne fuss el, ne hagyj engem!
Térdemen fázhatom, földre estem.

Kékszemű, gyöngyszemű, merre jársz hát?
Testemet adom, mint alvópárnát.
Sóhajom, bánásom s szívem tiszta,
messzi jársz, mással hálsz, gyere vissza...







Salver Béla: A SZEMED - Dalszöveg


Egy nyári estén sodort a végzet feléd,
kigyúlt a csillag, dalolt az estharang.
Szemedbe néztem, szerelmes lettem beléd,
úgy érzem én, ez nem múló kaland.

A szemed, megigézett a szemed,
ha rám tekintesz, a szívem beleremeg.
Hívj bárhová és már utánad megyek,
mert sorsom az, hogy én a rabod legyek,
mindenkiénél szebb a te szemed,
mindenkiénél szebb a te szemed.

Naponta várlak titokban lesve terád,
ha már a tájra leszállt az esthomály.
Nem érti senki az estharangok szavát,
csak én, mióta a szívem érted fáj.

A szemed, megigézett a szemed,...
...mindenkiénél szebb a te szemed.
A szemed, megigézett a szemed,...
...mindenkiénél szebb a te szemed.

Kalmár Pál A szemed (Natale) - tangó

Link
Link










Szilágyi Domokos: SZEMEDBE NÉZEK


Amire nem lel szót a nyelv,
Mi be nem fér egy ölelésbe;
Miről az ajak nem beszél
Csókot adva, vagy vágyva, kérve;


Mit el nem mond egy mozdulat,
Ha kezeddel a búcsút inted;
Mit el nem árul mosolyod:
Azt mind kimondja egy tekintet!

(1956)







Trebó Róbert: TESTVARÁZSLÓ TÜNDÉR


Testemben szereplek,
Szememmel kívánlak,
Szívemben szeretlek,
Lelkemmel kínállak.

Lelkednek fénye lőn,
Szívednek árnyéka.
Szemed az éltetőm,
Tested ajándéka.

Testemből kilépve
Szemedben lel társat
Szívem, mely igézve
Lelkedben feltámad.

Lelkemet átadom
Szívednek, köszönve,
Szememmel láthatom:
Testet ölt örökre.







Vörösmarty Mihály: FEKETE SZEM


Szép a kék szem, nem tagadom,
Én a kékre sem haragszom,
De a barna szem sugára
Emlékeztet éjszakára,
A sötétes éjszakára,
Boldog szeretők napjára!
S nekem nappal éjszaka van,
Fényes delem éjféltájban.

Pillants egyet, édes rózsám,
Fekete szemű violám!
Fekete szem pillantása
Olyan, mint a holló szárnya;
Ha benézek, tűkröt mutat,
Játékival szivem mulat,
S boldog vagyok, mint virágszál,
Mely szűz leány kebelén hál.

1830







Vörösmarty Mihály: KÉK SZEM


Szép a fekete szem,
Én azt is szeretem;
De még szebb a kék szem,
Kék szemű szerelem.
Az én szeretőmnek
Ilyen kék a szeme;
Valahányszor nyílik,
Ibolya kél benne.
S hejh mikor benézek
Mélyen közepébe,
Látom a szerelmet
Mulatozni benne;
Akkor azt gondolom,
Kedvem nagy voltában:
Nincs több boldog ember
Nagy Magyarországban.

1830.







Vörösmarty Mihály: M... SZEMEI


Oly szép szemem ha volna,
Mint a tiéd,
Szívfoglaló hatalmát
Megérzenéd.

Rád néznék mindörökké,
Mint tiszta ég,
S oly lángoló sugárral,
Mint a nap ég;

Feloldanám szivedben
A tél fagyát,
Hogy enyhe szép tavasszá
Virúlna át,

S teremné a virágok
Legszebbikét,
Mi által életté lesz
A puszta lét.

És e virág virítna
Csupán nekem;
És e virág mi volna?
A szerelem.











  
 
0 komment , kategória:  Lelkem szirmai  
A Szív szavai - szerelmes versek
  2025-02-22 22:30:17, szombat
 
 










A SZÍV SZAVAI - SZERELMES VERSEK







Ady Endre: ELTAGADOM


Eltagadom, hogyha kérdik:
,,Elmult minden, nem szeretlek!"
Úgy fáj ez a képmutatás,
Úgy fáj ez az én szivemnek.

De mit tegyek? Hivalkodjam
Bánatommal a világnak?
Vagy lenézve, kinevetve
Siránkozzam még utánad?...

Rejtegetem szivem mélyén,
Féltve, fájón a nagy titkot:
Hogy feledni el nem tudlak,
Hogy nem leszek soha boldog!







Ady Endre: MEG AKARLAK TARTANI


Őrjít ez a csókos valóság,
Ez a nagy beteljesülés,
Ez a megadás, ez a jóság.

Öledbe hullva, sírva, vágyva
Könyörgök hozzád, asszonyom:
Űzz, kergess ki az éjszakába.

Mikor legtüzesebb az ajkam,
Akkor fagyjon meg a tied,
Taposs és rúgj kacagva rajtam.

Hóhérok az eleven vágyak,
Átok a legszebb jelen is:


Elhagylak, mert nagyon kivánlak.

Testedet, a kéjekre gyultat,
Hadd lássam mindig hóditón,
Illatos vánkosán a multnak.

Meg akarlak tartani téged,
Ezért választom őrödül
A megszépítő messzeséget.

Maradjon meg az én nagy álmom
Egy asszonyról, aki szeret
S akire én örökre vágyom.







Ady Endre: MERT ENGEM SZERETSZ


Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem nézett.
Te vagy a bölcse,
Mesterasszonya
Az ölelésnek.
Áldott ezerszer
Az asszonyságod,
Mert engem nézett,
Mert engem látott.
S mert nagyon szeretsz:
Nagyon szeretlek
S mert engem szeretsz:
Te vagy az Asszony,
Te vagy a legszebb.










Ady Endre: TÜZES SEB VAGYOK


Tüzes, sajgó seb vagyok, égek,
Kínoz a fény és kínoz a harmat,
Téged akarlak, eljöttem érted,
Több kínra vágyom: téged akarlak.

Lángod lobogjon izzva, fehéren,
Fájnak a csókok, fájnak
a vágyak,


Te vagy a kínom, gyehennám nékem,
Nagyon kivánlak, nagyon kivánlak.

Vágy szaggatott föl, csók vérezett meg,
Seb vagyok, tüzes, új kínra éhes,
Adj kínt nekem, a megéhezettnek:
Seb vagyok, csókolj, égess ki, égess.







ARC NÉLKÜLI EMBER


Mikor a nap köpönyegét magára ölti,
Mikor fénylő sugarait aludni viszi,
Mikor felvillan az első halovány csillag,
Mikor a végtelenség utat ad a holdnak.

Akkor, igazán akkor, magányod mélyéből,
Mint tüzes üstökös, szikrázón felszínre tőr
Állatias ösztönöd, s mint ébredő vad,
Haldokló lelked sötét poklából erőt kapsz.

S nem hallod szél zúgását, madarak hangját,
S nem hallod háborgó elméd csitító szavát.
Indulsz, mert menned kell, keresni a szerelmet,
Indulsz, mert menned kell, keresni a kedvesed.

Gyermek voltál, s arcodon láng hagyta nyomát,
Leplezted sebeid, idők temérdekén át.
Felnőtt lettél, férfi, lassan őszül a fejed.
S szerelem nélkül te sem találod helyed.

Tomboló bikává érett szörnyű élted,
Őrjöngő szíved vadászni űzi személyed.
Tested, lelked embertelen ádáz haragját,
Bátran felvállalod a régmúlt idők nyomát.

Talpad alatt dübörög szülőfölded kérge,
Látván téged asszonyok, oszolnak szét félve.
Előtted a tenger, hívogatnak habjai,
Szemednek óceán, csalogatnak lányai.

Százszor s ezerszer felejted a múltadat,
Karoddal, lábaddal taposod az utadat.
Könyörtelen vágyálmod most is messze elűz,
Gondolatban látod, ott van előtted a szűz.

Tengernek habjai, óceánnak lányai,
Másként dobban a szíved, megtaláltad álmaid.
Simogatnak, kényeztetnek zúgó hullámok,
Örökre megpihenhetsz, nem kell már bujkálnod.







Álomvilágba kerültem
Gyere velem, kérlek
Szorítsd a kezemet
Nehogy véget érjen
Szálljunk magasabbra
Fogd a kezem végig
Szerelemre vágyakozva
Feljutunk az égig
Őrjítő vágyakkal
Kínzó szenvedéllyel
Meg nem élt álmokkal
Múlik el az éjjel







BÚCSÚ


Szíved a szívemben,
Lelked a lelkemben,
Szemed a szememben,
Kezed a kezemben.

Álmodom az álmaid,
Álmodod az álmaim.
Ajkad az ajkamon,
Könnyed az arcomon.

Tested a testemmel,
Összeforr még egyszer.
Búcsúznak álmaid,
Búcsúznak álmaim.

Szíved a szívemből,
Lelked a lelkemből,
Szemed a szememből.
Kezed a kezemből.

Örökre aláhull,
Reményem elkábul.
Nekem mennem kell,
Sok-sok emlékkel.

Itt hagylak tégedet,
Ne felejts engemet.
Búcsú-fájdalom,
Késő-siralom.

Suttog a visszhangom,
Szeretlek nagyon.
Haldoklom, haldoklom,
Rád marad a fájdalom.







ESŐKÉNT


Suhog a vágy, selyem az árnyék,
szívem a szó, szemem a szándék,
esténként esőként szitálnék,
nem is keresve rátalálnék:
kitárná ablakát, s ajándék
lenne Őhozzá hullanom.

Esőként függönyét itatnám,
és kedvem dallamát kopogván
a parkettáján ellocsognám,
amit illene mondanom.

Ott állna Ő. Kitárva karja.
Cirógatván, ha úgy akarja,
ráhullanék ruhára, hajra,
s gondolván minden gondra, bajra,
magam lennék az oltalom.

Lennék hideg, ha lenne könnyebb,
arcára hullnék, mint a könny







ÍTÉLET


Hatalmas terhed most hagytad el,
Bizton tudod? Már nem szereted?
Összekuszált emlékedből erőt merítesz,
Csak a rossz számít már, szerinted.

Könnyes a szemed, mégis fénytelen,
Tüzel a tested, oly reménytelen.
Kedvesed hangját hallani véled,
Nem gondolnád, itt az ítélet.

Az éj közepén, mint tüzes villámcsapás,
Váratlanul, a semmiből megjelenik a magány.
Ravaszul oson, szimatol, lépked feléd,
Sátáni kacajjal áldozatot remél.

Mily szörnyű s szenvtelen, játszik veled.
Álmodsz? Ébren vagy? Ez jó neked?
Űznéd messze, mint pusztító hadat,
Várod, mikor jön már a virradat.

Eljött a hajnal, dereng az ég,
Szívedből a fájdalom ki nem ég.
Új társra leltél az éj közepén,
Úgy hívják - magány, fájdalom, remény.







József Attila: A NYUGALOM SZIGETÉN


Te, kinek lelke zaklatott!
Mesélj, Te még nem jártál ott?
Nem leltél a helyre, mire én?
Nem voltál a nyugalom szigetén?
Ahol hallani a csend hangját,
Ahol hallani a Nap szavát?
Ahol éjszaka a hold táncol,
S te a csillagokkal játszol?
A szellő édesen simogat,
A tenger szelíden hívogat?
Ahol nincs magány és fájdalom,
Ahol csend honol és nyugalom?
Ahol tovaszálltak a felhők,
Eltűntek a hatalmas erők?
Ahol tengernyi a jóság,
Ahol megszűnt a gonoszság?
Te, kinek lelke zaklatott!
Mesélj, Te nem jártál ott?
Vagy tán nem tudod a helyet,
Ahol mindezt meglelheted?
Ülj csendben s hallgasd némán,
Onnan belülről, hogy kiállt!
Mindez megvan szíved mélyén,
Bátran keresd ott, a helyén!







József Attila: GYERMEKKÉ TETTÉL


Gyermekké tettél. Hiába növesztett
harminc csikorgó télen át a kín.
Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.
Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.

Számban tartalak, mint kutya a kölykét
s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.
Az éveket, mik sorsom összetörték,
reám zudítja minden pillanat.

Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.
Ostoba vagyok - foglalkozz velem.
Hiányod átjár, mint huzat a házon.
Mondd, - távozzon tőlem a félelem.

Reám néztél s én mindent elejtettem.
Meghallgattál és elakadt szavam.
Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;
hogy tudjak élni, halni egymagam!

Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -
magamba bujtam volna, nem lehet -
alattam kő és üresség fölöttem.
Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.

Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,
kinek szeméből mégis könny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled.







Heinrich Heine: BÁNAT
(Fordította: Szabó Lőrinc)


Tudod mi a bánat?
Várni valakit ki nem jön el többé.
Eljönni onnan, hol boldog voltál,
S otthagyni szívedet örökké!

Szeretni valakit, ki nem szeret téged,
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot,soha el nem érni,
Csalódott szívvel mindig csak remélni!

Megalázva írni egy könyörgő levelet,
Szívdobogva várni, s nem jön rá felelet.
Szavakat idézni, mik lelkedre hulltak,
Rózsákat őrizni, mik elfakultak.

Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni,
Mással látni meg őt és utána fordulni.
Kacagni hamis lemondással,
Hazamenni,sírni könnyes zokogással.

Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,
S imádkozni,
Hogy sose tudja meg
Mi is az a bánat.

A szív gyorsan elárulja önmagát,
De mást lát a két szemem,
Messze túl a könnyeken,
Hogy még mindig te vagy a mindenem.

Ha az kérdezné tőlem most valaki,
Mondjam meg mit jelentesz nekem?
Tán büszkeségből azt felelném,
Semmit, csak múló szerelem.

Elmegyünk majd egymás mellett,
S a két szemed rám nevet.


Kacagva köszöntelek én is,
De hangom kissé megremeg.

Mosolygok az utcasarokig.
Aztán, hogy elfordulok,
Fáradt szememhez nyúlok,
S egy könnycseppet elmorzsolok.

A válás mindig nehéz,
De rosszul itélsz,
Nem bántam meg
Bárhogy is volt, nem bántam meg.

Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek.
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.

Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam, hogy menj csak el.
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar, engedni kell.

Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé, már senki sem néz.
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak míly nehéz.

Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen!

S nagysokára mondanám halkan
Semmiség, csupán az életem.
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy könnyes lett a szemem!

HEINRICK HEINE: BÁNAT - Videó

Link







Juhász Gyula: SZERELEM?


Én nem tudom mi ez, de jó nagyon
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhője mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok

Én nem tudom mi ez, de édes ez
Egy pillantésod, hogyha megkeres,
Mint napsugár, ha villan a tetőn,
Holott borongón már azt este jő

Én nem tudom mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom
Ha balgaság, ha tévedés,legyen
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!







Kezem feléd nyújtom, szívem neked adom
Melyet vissza soha nem kérek
Szeress egy életen át, úgy, mint én téged
Akkor is ha megöregszünk
És akkor is, ha már nem élek.

Ady Endre







Ki tehet róla, ha elmúlik a szerelem?
Ki mondja meg, meddig jó nekem_?
Ki tudja azt, ami nem tudható?
Ki hallja meg azt ami nem elmondható?

Ki tehet róla? Ki mondja meg?

Kedvesem fáj, hogy ezt kell mondanom,
tegnap szerettelek, ma már gyáván elfutok.
Ez csak egy levél, szavakba önteni nem tudom,
nem hazudok neked, nincs miért maradnom.

Ki tehet róla? Ki mondja meg?
Elmegyek.Elmegyek.







KI VAGY TE?


Mond! Ki vagy te? Kit soha nem láttalak?
Kinek pillantása mindig rajtam van.
Ki vagy te? Kinek hangját nem hallottam hogy cseng,
S dallama mégis fülemben zeng!
Ki vagy te? Kinek nem éreztem bőre illatát,
S az illat mégis itt maradt már.
Ki vagy te? Kinek nem láttam mozdulatát,
Mely itt hagyta lelke sóhaját.
Ki vagy te? Ki tolvajokat meghazudtolva belém loptad szívedet,
Ki ismerettelenül is adsz megannyi szeretetet.
Ki vagy te? Ki ennyi fájdalmat és boldogságot adsz.
Ki vagy te? Ki felejteted múltamat.
Ki vagy te? Ki kettétörtél egy szívet.
Ki vagy te? Ki adod szereteted.
És mondd! Ki vagy te?
Kit nem láthatlak soha!
Kinek hangját nem hallhatom!
Ki folyton felkavar!
Ki szétszakadt szívem egy részét elrabolta!
Mondd te ki vagy?!
Tudni akarom, s mégsem!
Látni akarlak, s mégsem!
Hallani akarlak, s mégsem!
Érezni akarlak, s mégsem!
Szeretni akarlak, s mégsem!
Gyötör, s kínoz ez a gondolat, mert
Szeretek valakit nagy-nagy szeretettel,
S szeretlek téged sok-sok...

Bajt okoztál, boldogságot, örömöt, fájdalmat,
S okoztam én mindezeket magamnak.
Szeretnék meghalni s újra ébredni, de mégsem,
Mert tudom, életem ugyanígy kezdeném el.
Ne kérdezd, hogy mit akarok,
A választ magam sem tudom.
Semmit és mindent,
őt vagy téged.
Mindent és semmit,
őt is téged is.
Nem akarok semmit, csak szeretni,
Szeretni, adni, kapni.
Mond! Ki az?
Ki könnyem letörli arcomról?
Ki az?
Ki szerelmesen megcsókol?
Ki az?
Ki oldja fájdalmam?
Ki az?
Ki szelíden simogat?
Szeretek szeretni, szeretetet adni, kapni.
Tudom, hogy velem vagy, nem találok kiutat.
Félek, mert féltelek.
Félek, hogy itt hagysz engemet.
Bonyolult életem még bonyolultabbá tetted,s teszem.
S én már nem tudok semmit, csak annyit,hogy nagyon szeretlek téged.







Körösné Anna: EGYETLENEMNEK!


Tenéked írom most e versem, Egyetlenem!
Soraimat előtte rímekbe kell szednem.
Érzésem oly erős, mi hozzád fűz,
Szívem mint egy katlan, miben nem alszik ki a tűz.
Ha velem vagy, szívem duplán zakatol,
Gyorsabb a ritmusa s közben hozzád dalol.
Ha hozzám érsz, lelkem is bizsereg,
Szerelmes érzés tölti meg lelkemet.
Illatod szeretem, szinte vágyok rád,
Bújj hát közelebb s jól ölelj át.
Forróság önti el testem minden tagját,
Kérlek, csillapítsd szerelmem kínzó szomját.
Szeretlek Téged, mint még senkit soha így,
Ne szűnjön meg soha, szeress Te is ugyanígy!
Szerelmünk oly erős, mint egy lánchíd,
Mindent kibírunk együtt, összeköt a hit.
S bár az évek, ha lassan is, de múlnak felettünk,
Szívünk egyre gazdagabb, hisz egymást Szeretjük!
Szeretném, ha ezt éreznénk nyugdíjas korunkra is,
Nélküled árva lennék - s gondolom - Te is!







MEDDIG?


Meddig lehet feszíteni egy emberi szívet?
Meddig lehet szétosztani, amit nem lehet?
Meddig titkolhatom magam elől, mit érzek?
Meddig hazudhatom magamnak, hogy nem is szeretlek?
Meddig hagyhatom kétségek közt kinek fáj?
Meddig mondhatom, hogy ez nem is magány?
Meddig tiltakozhatom az ellen, mit kapok?
Meddig mondhatom, hogy nem is adok?

Meddig ...?

Gondolatomban soha sincs határ,
az ajtó mindig nyitva áll.
Gondolatomban soha fel nem ébrek,
nem teszek semmit,csak szárnyalok veled.
Gondolatomban mindent megteszek,
nem gyötör kín és félelem.

Gondolatban ...?

Mikor eljön az ébredés,
a kegyetlen felismerés.
Mikor látni a határvonalakat,
látni a zárt ajtókat.
Mikor nem látok mást,
mint leszögezett magamat.
Mikor nem látok mást,
mint társas magányomat.
Mikor nem látok mást,
mint vérző két félszívem.
Mikor nem látok mást,
mint páni félelmem.
Mikor nem látok mást,
csak mennyire féltelek.
Mikor nem látok mást ...?

Nem tudok semmit,
van e kegyelem?
Nem tudok semmit,
vajh meddig szerethetsz engem?
Nem tudom, hogy így mi az
mit adhatok.
S nem tudom, hogy így mi az
mit elfogadhatok.

Nem tudom ...?

De tudom, mit csendben,
halkan tudni merek.
Tudom, hogy mennyire
szeretlek téged.
Tudom, hogy minden perc
sosem élt boldogság veled.
Tudom, hogy minden perc
de nehéz nélküled.
És tudom, hogy nem kerülhetem
sorsomat mi kegyetlen.
És tudom, hogy itt vagy
s én tiszta szívből szeretlek.

És tudom ...?







Nadányi Zoltán: A KÉT SZEMED SZERETETT A LEGTOVÁBB


A két szemed szeretett legtovább,
Be furcsa szerelem.
A szád már néma volt, de a szemed,
az még beszélt velem.

A kezed már hideg volt, jéghideg,
nem is adtál kezet,
de a szemed még megsímogatott,
nálam feledkezett.

És lándzsákat tűztél magad köré
hideg testőrökül,
de a szemed még rám leselkedett
a zord lándzsák mögül.

És ellebegtél és csak a hegyes
lándzsák maradtak ott,
de a szemed még egyszer visszanézett
és mindent megadott.

A két szemed szeretett legtovább
még mostan is szeret.
Még éjszakánként zöldes csillaga
kigyúl ágyam felett.







ÓDA A REMÉNYTELENSÉGHEZ


Egy érzés van e világon,
Mely borzalmas és gyönyörű.
Mely isteníti a kedvest,
Ám számodra nagyon szörnyű.

Fellegekbe emelnéd őt,
Ki már észre sem vesz régen.
Mindennap arról álmodsz, hogy
Egyesültök fenn az égben.

Soha ne ismerd az érzést,
Mely megkeseríti élted,
Ám ha mégis rabul ejt, hát
Bármi áron tégy meg mindent!

Tégy meg mindent, küzdj és bízzál!
El kell érned, hogy szeressen!
Kínszenvedés-gyönyörűség
A reménytelen szerelem.







Percy Bysshe Shelley: A LEPKE VÁGYA


A szót, mit a sárba rántanak,
nem szennyezem én be.
Az érzést, mit úgy gyaláz a vak,
még te is ne nézd le.
Van remény, mely kétséggel rokon,
megfojtani hát ki merész?
S kedvesebb töled a szánalom,
mint mástól a józan ész.

Mit az emberek így hívnak : szerelem,
nem azt adom én neked,
de az áhitatot, mit rejt a szivem,
s mi megindítaná az eget -
a lepke vágyát a csillag után,
fényszomjat, mit érez az éj,
vágyat, mely a lét sötét kapuján
kiröppen az ég felé.







William Shakespeare: AZ VAGY NEKEM...


Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.







Algernon Charles Swinburne: EGY NAP MEG EGY ÉJ


Egy nap meg egy éj, mit a mámor adott, vele
játszani, a szerelem s a szeszély:
ajakunk s szivünk zeneként dadogott bele,
ő muzsikált vele, röpte hozott ide,
mert meg akarta mutatni, mit ér
egy nap meg egy éj.

Nagy szárnya kinyilt, betakart, megölelt vele:
semmi gonosz gyanu ide nem ér,
követne a lába, gyalázna a nyelve, de
a szerelem sürü mirtusza rejt: s vele
lelket a testtel egy üdvbe zenél
egy nap meg egy éj.

De rebben a szárnya, mi nem mehetünk vele:
(hallod? a reggel örök dala kél!)
egy nap meg egy éj ragyogott gyönyörűn vele:
menjen! a mirtusz is im tovatün vele!
Ennyi a földön az isteni kéj:
egy nap meg egy éj.







Szászné Scheer Ibolya: ORGAZDA VAGYOK


Te amit lopsz elhozod nekem,
A másnak járó órákat, perceket.
Hazudni tanulsz kedves, és csalni is,
Tiszta lelked értem, tolvaj útra visz.

Én meg elfogadom, s mohón elteszem,
Nem törődöm most már senkivel
Mert kell! Nagyon kell e percnyi kincs,
Szemednél fénylőbb ékkövem nincs.

Szívem széfjébe mélyen eldugom
A lopott percet, órát, s nem tudom:
Mi lesz büntetésem? - Orgazda vagyok!
E percekből én vissza mégsem adhatok,

Mert úgy vonzza egyik vétkem a másikat,
Mint futó percek a száguldó órákat.
Jól tudom nekem te, csak ezt adhatod,
De ellened küzdeni, még gyenge vagyok.

Hogy szívem széfjét fosztod ki teljesen,
Hogy szívem széfjét fosztod ki teljesen,
Néma leszek akkor, de nem is szólhatok,
Hisz te csak tolvaj, de én orgazda vagyok...







Szijártó Péter: CSAK NEKEM


Nem vagy szép, nem vagy jó
Nem vagy csinos, belevaló
Csak nekem

Nem vagy híres, kedvelt, nem
S nem jelentesz semmit sem
Csak nekem

Ki vagy, milyen, nem érdekel
Senki másnak nem létezel
Csak nekem

De ha elvágysz, otthagysz, bántasz
Senki másnak nem is fáj az
Csak nekem







Vajda János: GINA EMLÉKE


XIII.


Egyszer megölelni,
Egyszer megcsókolni,
Örökké ölelni,
Örökké csókolni!

Mit nekem e rövid
Elmulandó élet?
Örökkévalóság!
Amit tőled kérek.

Kedvesem, szerelmem
Az élet mulandó -
Játsszuk ki a halált,
Az örökkévaló.

Ölelj meg, csókolj meg,
S élek beléd halva -
Örökké ölelve,
Örökké csókolva!







François Villon: BALLADA A MÚLT IDŐK DÁMÁIRÓL


Ha az útkereszten május alkonyatkor
én, a csavargó egy percre megállok:
akkor halkan megkérdem önmagamtól,
hogy Thaisz vagy Heléna merre jár most?
Hol van Sabina, a szőke császárné,
aki előtt fél Róma térdepelt,
s hol a nimfa, ki a tó vizéből
fehér testének választ énekelt?
Hova lettek a csókok és a vágyak,
az alkonyattól piros szénaágyak,
a pásztorórák, a szerelmi szó?
De hova lett a tavalyi hó?

És aztán, napszálltakor, újra kérdem,
hogy szőke volt, vagy barna volt a lány,
kinek fehér válláért minden éjjel
felsírt a ciszternából Johanán?
Hol van a melle, mely kígyózva táncolt,
hol van az öle, melyen aranylánc volt,
és hol van teste, mely olyan halvány volt,
mint ezüsttükörben a liliom?
Hova lettek a csókok és a vágyak,
az alkonyattól narancs szénaágyak,
a pásztorórák, a szerelmi szó?
De hova lett a tavalyi hó?

Hol vannak a tébai királylányok,
s mellbimbóikról hova lett a rúzs,
s ámbrától még illatos múmiájuk
fehér csontjáról hova lett a hús?
S a szír nők, kik görög hajósok ölében
feküdtek tarka bambuszágyakon,
s a hetérák, kik kis mellüket nézve
álltak a korinthusi várfalon?
Hova lettek a csókok és a vágyak,
az alkonyattól sárga szénaágyak,
a pásztorórák, a szerelmi szó?
De hova lett a tavalyi hó?

Hol van Heloise, kiért a szarkofágban
Abelard szíve még most is dobog,
s hol van a szűz, akit Rouen várában
égettek meg nemrég az angolok?
Odaadnám érte fél életem:
ha a kezét kezembe tudnám venni,
s csak egyszer tudnék vele végigmenni
az alkonyattól lila réteken...
De nyomukat hiába kutatom,
mert hol van a fekete ugaron
a pásztoróra, a szerelmi szó?
De hova lett a tavalyi hó?

TANULSÁGOS UTÓIRAT

Ezért, ha májusban egy lánnyal járkálsz,
és nem tudod, hogy Pláton vén szamár,
s ha a parkban csiklandó nevetése
mögött nem érzed meg, hogy mire vár,
akkor, ha egy nap otthagyott, ne kérdezd,
hogy hova lett és kivel merre jár?
Mert megtudod, hogy a szerelmi szó
számodra volt - mint a tavalyi hó.







WEÖRES SÁNDOR: FAIRY SPRING
Freskók és stukkók egy vidám színházba

I

Ó tavaszi játszadozás
a partokon, a réteken!
Szerelmet hajszol a legény,
lányban szunnyad a szerelem.
Ó röpke labda, lenge tánc,
a tavasz gyilkos bársonyán
rosszul alszik a szerelem,
mocorog, ébredni kíván.

Lányban szunnyad a szerelem,
gomolygó hajfürtjeiben
melyekről pattogzik a fény
ahogy üllőn parázs terem,
ravasz varázs-lepleiben
miket cifrára fest a fény:
álomi tarkaság a lány,
mögötte árnyék a legény.

Lányban szunnyad a szerelem,
szénserpenyő-szemeiben
hol felgyűl és kihuny a tűz
de mindig rejtve kényesen;
lányban szunnyad az ölelés,
ringatózó karjaiban
hol a toll-bábu üldögél,
hol a halál bilincse van.

Magányos éjek tőrei
vér-erek dörgő dobjai
két külön tűzvész kanyarog
egymást akarja oltani,
két szerelem egymás felé
kígyózik mint a gyűlölet
s az ősökkel telt temető s
usogva bíztat, integet.

Ó a hináros férfi-szem
ó a homályos nő-sikoly ;
mikor tavasz indái közt
két test először összeforr,
ott a fehér kút angyala
vonaglik, meghal csöndesen
s jövendő koporsók hada
nyüzsög sötéten, férgesen.

Lányban szunnyad a méz, a tej,
övé lesz konyha, kamara,
cukorral, dísszel telt fenyő,
fosztja férj, gyermek, unoka.
Lányban dereng az éjszaka
minden hulláma, csillaga,
csípője urna-íve közt
a virrasztó halál maga.

Ó a közös kétféle vágy
vakon egymás felé szalad e
egyetlen cérnaszál-hídon
és a híd mindig leszakad!
Ó tavaszi játszadozás,
egy érintés a lomb alatt,
belőle mennyi könny fakad
és nem lehet és nem szabad!

II

Játszótársam s hű követőm fatetőn, kerítésen,
mindent tűrő, néha dühös, de soká sose durcás,
víg ragyogószemű gömböc - hirtelen átalakult és
kényes karcsú sudárrá nőtt, nézték mosolyogva,
s másra ha visszakacsintott, majdnem az ördög evett meg:
ő gyönyörű nagylány, én kóchajú vad siheder csak.
Kószáltunk, veszekedtünk, összehajolva tanultunk,
mint azelőtt; mégis valahogy más nap lobogott ránk,
másképpen dulakodtam hullámzó derekával,
fű-szagú szőke haját másképp szimatoltam; akár ha
áram-ütést szikrázna feszes sima bőre, az ujjam
szinte bizsergett, hajló rejtekeit simogatva.
S ő testvéries egyszerűséggel hagyta: halásszak
száz kicsi rejtelmére, mi felcsillan meg elillan,
míg eredendő gyengéd ősanya-gonddal ügyelt rám
ócska cipőmadzagtól sapka lyukas tetejéig,
elnyelt, mintha a kisbárány falná föl a farkast,
tündöklő rabságba vetett, hálásan imádtam;
vagy húztam-nyúztam: mindent szabad, úgyse haragszik.
Kék tavasz-estén, elmerülő Nap s élesedő Hold
őrváltásakor összefonódó tarka sugárban
birkóztunk, leterítettem kazalon, puha szénán,
arcom az arcán, küzdő gyors szuszogása fülemben,
kúposodó ruganyos kebelére feszítve a mellem,
lágy hasa, izmos combja, meleg lágyéka alattam
elnyújtózva hanyatt; csúfolt-kacagott, nem ijedt meg:
Mondd, mit akarsz? tüzet oltsak?" Még ahhoz te gyerek vagy."
Hát ne szoríts le! Babát sajtolsz ki belőlem azonnal
és a tied lesz, füstszemű mint te, aranyhajú mint én,
szalma közé rejtjük, s kiszökünk hozzá a sötétben,
öltöztetni, etetni... Eressz, ne bubolj, te kakaska,
mert megcsípdes a jércéd!" Fickándozva a szénán,
karral, röpke bokával, széttárt térddel ölelt át,
fojtogatón tekerődzött, csókolt záporesőként,
elsűllyedtem az őrjöngésbe, kazalba, leányba,
s gyík-fürgén siklott ki alólam: Mégse való ez -
Mint a rigók a sövényben. Nem leszek én feleséged,
szűz maradok száz évig, az ujjam közt liliomszál.
Bántottál?" Te vacak, gyere mellém, semmi se történt."
És ha, no, történt! Hogyha szüzességemre fogad fáj,
hozzád vágom, mint a lyukas pénzt, légy vele boldog,
többet is elveszitettem. Az ép eszemet. Te vigyázol
lányságomra, nem énrám; hozzá tartozom én is!"
Anyja kiáltott: Hol vagytok, gyerekek? Vacsorázni!"
Erre kibújtunk, mint két ördög a szecska-pokolból,
mégis az anyja szemet húnyt, nem szólt; benn a szobában
hozta a gőzölgő vacsorát: Nesztek ti zsiványok,
elfogytok, ha nem esztek bőven, két libatolvaj."
Később - tán kikapott a gyerek? - zokogott a sarokban,
engesztelni akartam s végigmért gyűlölettel,
kérdtem, szót se felelt. Csak az ifjú csinos mama hívott,
megsimogatta fejem: Most menj haza. Morcos a hölgyed,
holnapig újra kibékül. S eztán jó ha vigyázol,
meg ne kapard a csikót: rúg!" - Más házban, külön ágyban,
éjszaka, ébren, csillagok és vad szívdobogás közt;
és másnap folytattuk a jó tanulást, kusza sétát,
nő-titkot, kamasz-ámulatot, bőséges ebédet,
váratlan kitörő lány-sírást, zsenge szerelmet.


III

Ámor mondja: - Boldogok az összekulcsolódó szeretők: úgy kapnak hogy adnak, s úgyadnak hogy kapnak; adott és kapott ajándékot itt nem lehet megkülönböztetni, sem adományt és zsákmányt. Sebezve sebesülnek és sebesülve sebeznek. Egymás iránti féktelen szomjukban tulajdonképpen vágytalanok: hiszen karjukban tartják a kielégülést, aki éppúgy szomjazik. Dulakodnak, sírnak, haragusznak: de dulakodásuk ölelés, könnyük ékesség, haragjuk szerelem. Boldog, aki az élet minden állapotában ugyanúgy küzd, sért, haragszik, mint az első egyesülésben: folyton a bizalom perceit éli, az ős-örök Aranykort - mondja Ámor.

IV

Hirtelenül felhördül a vén falióra, csörömpöl
mintha marék szeget ejtene szét a sarokban; utána
csend szalad össze a hűvös, függönyös-árnyu szobában,
míg odakinn az esőtlen nyár vörösíti a kertet.
Díványon heverészve a borzas vad kamasz úrfi
szép nevelőnőjét simogatja, hanyatt dűl ölében,
álmos pillantással a nagylány-arcba tekint föl
s az leragyog rá holdsugaras-gyengéden, anyásan:
Pólyababám, szuszogó csöppségem, kisfiam! az vagy?"
Rámordúl a suhanc: Áruld el, arany kazal, édes
jószagu szőke takarmány: mért gondolsz te kölyöknek?"
Kacag: Annak örülj, te szamár, ujjadra csavarhatsz,
aztán majd ha nagyobb léssz, nem fekhetsz az ölemben
kiskutya-módra, se csókot nem kapsz, jobb ha vigyázunk,
úgyis túlsokat engedek, ebből még zivatar lesz,
jó szüleid megtudják és kiröpítenek engem,
buksi, magadra maradsz." Ne ijedj meg, hallgat a férfi."
Új kacaj: Ezt a titoktartó férfit bekapom! hamm:
volt-nincs!" Cipp-cupp fergeteget zúdít a gyerekre,
míg az a karjai közt rugdal: Csókod megalázó
lágy puszi mint egy pólyababának." Mílyet akarnál?"
Lassút, csiklandós-harapósat, benne piros kis
kígyó csúszkál." Mennyit tudsz te, biz én nem is értem."
Megmutatom: hajtsd rám fejedet, Vica, tedd ide szádat."
Jaj Gyuri megfojtasz!" Rossz volt?" Dehogy, ennivaló vagy,
csak már túllépünk a határon: azért vagyok itt hogy
nyelvekre s tudományra tanítsalak és nem a tiltott
alma-tudásra. Elég volt, mingyárt kezdjük a leckét."
Féltve helyét, szorosabban túrja fejét a leányba,
forró öl, ruganyos comb, lágy has rejti az arcát,
domboruló feszes emlők közt felpillog a szemre:
két sugaras kékségen a szíve az úrfira árad
mandula-szemhéjból, huncut pillák sűrűjéből;
gömbölyded cica-orr és rózsás tejhabos orcák,
lázpiros apró száj, pici fül mely a szőke sörényben
lappang, tündöklő zuhatagban. Dünnyög a fickó:
Hogy bírsz ekkora bájt két talpacskán fuvarozni?
nem szégyelled a szépséged? hisz' akárki ha meglát,
rögtön a rámádból kikotorna." De Gyurka!" Nem így van?"
Erről nem tehetek." Hogy mersz járkálni az utcán,
megbolygatni akárki nyugalmát? Egy bika rádnéz,
feldöf! vagy kocsi áll meg s ellopnak!" Sose félek,
van nekem egy hős udvarlóm, megvéd a bikától
és a betyároktól: na tudod ki?" S a karcsu finom kéz
szórakozottan lejt a gyerek-lábszár üde bőrén,
hajladozó ügyes ujjak, holdsarlós fejü kígyók
lelnek vékony vérvörös ívre: tövis-kaparásra.
Hol másztál, te majom? Várj, megkenem." Egy mutató-ujj
óvatosan simogatja sebét, kanyarogva továbbfut
combja közé: ott már a rövid nadrág feszülése
hódol a női varázsnak, emelt fejjel, katonásan.
Erre a szép őrjárat megtorpan, hazaröppen.
Mindkettő hallgat kipirultan. Az ifju tanárnő
fényes fürtjei közt töpreng: - Én rontlak el édes?
Kis bütyök, ágaskodsz, csordultig tűzzel irántam,
hát nem félsz, kan-egér, hogy fölfal a macska? de bírnám
térdem kapcsa közé csomagolni az ifjurat! ó hogy
bámulnál bari-szemmel a vágóhídon, imádott
szép szelid istennőd kimeresztett karmai árnyán,
pusztító forró viharomban, meztelenül tárt
sok titkomba temetve! No nem foglak kirabolni.
Csak szédíts boci-pillákkal könyörögve, barátom,
átlátok rajtad. - S Gyuri méláz: - Combod a párnám,
közte a furcsa boszorkányüst hol a kisbaba készül,
átsüt a szoknyádon: tudom, abba merítik a rücskös
üsthabarót a nagyok, kedvenc párnámba lövellnek
undok taknyot, akár rózsára csigák. Tegyem én is? -
Kúszik a mellre, s a nyári ruhás nagylány sima karján
siklik az ajka s a gömbölyű vállba harap. Gyuri, ez fáj!"
Van már itt régibb csúnya kék folt." Elpirul Éva
és emlékezik: - Ott ragadott meg a szörnyű szakállas
tegnapelőtt, s röhögött, én sírtam, forrva dühömben:
tűrje szegény fizetett nevelőnő, senki cselédlány. -
Szekrény sarka nyomott meg..." Nyakba fogódzik a lurkó,
dönti hanyatt a kisanyját, ráhasal, összefonódnak.
Éva susog: Bőrödbe se férsz már? bolygat a véred?
mit tegyek én veled, őzike ? Megbánod, Gyuri, baj lesz."
Reszket a kisfiu: Vallj őszintén: már te csináltad?"
Ezt nem kérdi a férfi a nőtől. Hogyha kíváncsi,
megpróbálja: a hölgyike hagyja-e?" Éva, te hagynád?"
Majd ha nagyobb léssz." Azt hittem, tündér-liliom vagy,
álomi szépséged sose adnád durva dologra."
Hát mit akarsz, mit ölelgetsz?" És nem fáj az a nőnek?"
Hogyha szeret s szeretík, nem fáj." Nagyon élvezed Éva?"
Fogd be a szád, ördögfülű, hadd babráljon az ujjam
boglyas barna hajadban. Dugd ide gaz pofikádat,
szikra-szemet, meszelő-szempillát: addsza, cseréljünk...
Csak fiúnak lehet ennyire lányosan-angyali képe
mintha zománcból volna; maholnap serked a bajszod,
sért a szakállad, s vége. De máris ritka pimasz vagy.
Kérlek, sós-zsák, szállj le hasamról, vagy legurítlak."
Tört szeme sírósan-nevetősen nézi neveltjét,
félti saját vágyától; most nem ijeszti a botrány
és kidobás: de remeg hogy örökre olyat rabol el, mit
vissza nem adhat. Lázas vagy, Vica, éget a bőröd."
Ő leborul, zokog: Ezt te nem érted! Hagyj egyedül, menj!
Nem volt senkim a föld kerekén, melléd idevettek,
kényeztetlek mint esze-nincs kotlós a csibéjét,
majd bűnhődöm is érte..." Ne bőgj, anyatigris, enyém vagy."
Férfi-fölénnyel, felmérőn végigtapogatja,
fejjel lendül a szoknya alá; zárt térd löki vissza:
Jaj de piszok vagy, mint egy felnőtt! Kedves okos kis
pajtásom hova lett? eltűnt, én megkeresem most,
itthagylak, megyek." Üss szájon, de maradj." Nesze mocskos."
Úgy szeretem pofonod! repülő puha könnyű kezed van."
Kaphatsz még, ha komiszkodsz." Adj csókot." Kifogyott, nincs."
"Nem baj, majd adok én. Légy szállt a füledre, hiába
bújsz tenyeredbe, kisasszony, egész dongó-sereg ott ül
álladon és nyakadon. Ne vihogj!" De a nő alig érti,
másra figyel: lelkében vén banya hangja rikácsol:
- Bestia, szajha, utolsó! ezt a szegény nyomorultat
fölpiszkáItad s cserbehagyod, forduljon a hájas
trampli mosónéhoz, ványadt köhögő szobalányhoz,
vagy könyörüljön rajt egy harcias éjjeli lepke!
Most már törlőrongya legyél, vagy megbetegíted,
aztán bármi csapás ér, szenvedd el: te okoztad. -
Elködösűl a világ a szemében. Fogja az úrfit,
meghömpölygeti, rázuhanó testtel beborítja,
gyűri a lába közé: Jaj pólyababám, ne utálj meg!"
S bimbók közt leszorítva, folyondárral lenyűgözve
fekszik az ifju hanyatt a leány eleven lugasában,
megszédülten, ijedten; s Éva nem engedi el már,
földanyaként, ki szívéből szül fiat és vele alszik,
elnyeli síkosan és szorosan gyűrűző melegébe,
fürtjez csiklandozzák, hullámozva-lökődve
őrli tapadt öle, könnyű tompora, hinta-csipője.
Lát a fiú dúlt, izzadt, fulladozó, idegen nőt,
lát a leány megszeppent s elpityerült gyerek-ajkat,
édeni létben holtra sebezve kiáltana; csak néz,
összecsapó hullámokon ingó tágra meredt szem.


V

Ámor mondja: - Engesztelő máglyatűz minden bántalomért és bánatért: ez a két szeretőnek rohama egymás ellen, valamennyi gátat áttörve, csak egy lassítja: akaratlan kímélet a másik iránt, ő maga sem tud róla. De párja semmitől sem szenved inkább, mint éppen e kímélettől, pedig benne is ugyanez lakik. Végül a kettő eggyé olvad, és mégsem egy: nem marad más feloldatlan, mint ez a tétova mozdulat: fátyol-vékony, mégis páncél-erős határ mindörökre; titok, melyben az irgalom a szerelemnél is hatalmasabb. Ez a pillanatnyi megingás, parányi késlekedés veti borúba, viszályba és szenvedésbe a világot; mégis nélküle a szerelem mindent rögtön elhamvasztana, tüzét az érzéketlen porszem se bírná - mondja Ámor.

VI

Mint akit ölnek, törzse hanyatt dűlt, lába kalimpált,
csontos mellem alá gömbölyű keble szorult.
Szép pajtásom, az égszín pillantású kisasszony,
fürge, fiús-alakú, lányos-aranyhajú szűz,
most szepegett: Mit akarsz, te bolond? Tréfáltam, eressz el!"
Tűzben a tűz-okozó még sikogatni se mert,
hátha benyitnak s így lepnék meg a hetyke kacért hogy
hab-remegése fölé már bika-súly nehezűl,
inkább karmolt és harapott, s csókkal boritottam
széjjelnyílt ajakát és ragyogó fogait,
válla fehérét, mell-kupoláit, lenge csipőjét,
táncos térde közé csúszva kerestem a rést,
s vágyam nedve szökellt combjára s a gyűrt rokolyába.
Szégyelltem magamat, s rá haragudtam ezért.
Ő fejemet megölelte anyásan: Csúnya te! jó volt?
Most könnyebb teneked. Hagyj, csacsi, bajt ne csinálj."
Símogatott szeliden s halk gúnnyal: Uram, kielégült?"
Karba ragadtam a lányt: Fölfalom ezt a rigót."
Arca hevült, pihegett: Szétszaggatsz! várj kicsit, édes:
gyűrött rongy a ruhám! össze ne tépd, levetem."
Egy kapcsot kinyit és már röppen a székre a szoknya,
néhány könnyű rúgás, lenn a selyem bugyogó,
és mit tarka ruhába borít a szokás, a szemérem,
titkon a párja elé meztelenül kibomolt.
Lázban rája-fonódtam, szerte-vetette bokáit,
hátamon átkulcsolt, háttal az ágyra bukott,
így forrt össze tüzes zivatarral telt levegőben
lány s fiú egy-testté, kétfejü ősi alak,
Szégyenkeztek a lányszoba tarka cserép-figurái,
nézni se merték szép szende kisasszonyukat:
mint cica nyaukolt, mint haldokló hattyú vonaglott,
s rengve nyögött a kiságy, tűrve vihart meg esőt.
Szép pajtásom, akit már sokszor öleltem a táncban,
vittem meztélláb, ölben a csermelyen át,
tudtam a kedvét és pici csókját s röpke pofonját:
itt velem egy, mégis távoli, új, idegen,
fénylő fürge tekintete most ködfátylú tehénszem,
asszonyi lett, megadó, lángba-borult szerető.
Végül a hölgy pityeregve s a párna-gubancba gurulva
hátat fordított: Jobb neked így, te betyár?"
Kértem súgva: Bocsáss meg!" Hátravetette fejét és
kék szeme rám-ragyogott cinkosan és kacagón.

VII

Édes bogyót, csorgó húsú gyümölcsöt,
sok tarka játékot, öröme szemnek-kéznek,
tapasztaló összesimulást, mosolygó csókot
holnapra ís hagyjatok, gyerekek! késő este van.

Tücsökdal szőttesén madárfütty-kacskaringók, és ti álmodtok
illatos fűvel bélelt lepedőn, holdfényben villogó párnán.
Majd sorra járom szobáitokat, s alvó arcotok fölött
megcsókolom a levegőt és tenger ragyog szívemben.














 
 
0 komment , kategória:  Lelkem szirmai  
Örökké veled
  2024-11-22 12:30:52, péntek
 
 







ÖRÖKKÉ VELED




Örökké veled

Kéz a kézben,
szív a szívben.
Ketten együtt,
sokkal könnyebb.

Szíved a szívemben,
kezed a kezemben.
Szoríts erősen,
el ne engedj!

Szívem a szívedben,


kezem a kezedben.
Ölelj magadhoz,
szeress engem.

Csak Te és Én
csak mi ketten,
Kéz a kézben,
szív a szívvel.
"Örökre!"







Ábrányi Emil: VELED ÖRÖKKÉ...




Veled örökké! Ó mi szép,
Mily édes lesz az élet!
E nagy világban, kedvesem,
Együtt bolyongni véled!

A vándort csillag vezeti,
Mosolygó szemed engem.
Felhő takarhat csillagot,
De a te szemedet nem!

E tiszta ég el nem borúl,
Meg nem törik sugára,
Csak néha ejt szent harmatot
A mások bánatára.

Pacsirta-hangod dallama
Ébreszt föl kora reggel, -
És éjjel, mint a csalogány,
Elringatsz énekeddel.

Megyünk ki a mezőre és


Apró virágit szedjük...
S mindazt, mi gőg és hiuság,
Szivünkből kinevetjük.

De hogyha jő egy védtelen,
Az vendég lesz minálunk.
Enyhítni szomját, üdítő
Forrás-vizet kinálunk.

Járunk-kelünk a földön át
Mint két eltévedt gyermek,
Míg értünk küldött angyalok
Végtére majd föllelnek.

Akkor, szerelmem, elmegyünk
A kedves angyalokkal,
Egy földön kezdett, végtelen,
Örökbe játszó csókkal!

1881










Átyim Lászlóné: ÖRÖKKÖN ÖRÖKKÉ SZERESS!


Minden vágyam,
Együtt lenni veled,
Csókolni a szád,
Nézni a szemed.

Szeretnélek úgy,
Ahogy csak lehet,
Érted tenném
És mindig csak veled.

Te vagy a Nap,
Mely lenyugszik este,
Te vagy a Hold,
Az éjszaka teste.

Te vagy a csillag,
Mely szemembe ragyog,
Tudd meg, hogy
Szeretlek nagyon!

Csak egy percig szeress,


Amíg elmondom - imádlak,
Csak egy óráig szeress,
Amíg megsúgom - kívánlak.

Szeress egy napig,
Míg csókolni tudlak,
Szeress egy életen át,
Én mindig szeretni foglak.

Légy hű hozzám ezután,
Hisz én mindig az voltam,
Mily félrelépést, mint te,
Én soha nem csináltam.

Hű voltam hozzád, de
Te becsaptál engemet,
Tedd jóvá bűnödet,
Szeress örökre csak engemet.







Bagó Csaba: ÖRÖKKÉ VELED


Égek a vágytól,
testem lángol.
Szeretném, ha szeretnél,
a kedvesem te lennél!
Járjunk együtt, kéz a kézben,
részecskéink fonódjanak össze a térben!


Váljunk eggyé teljesen,
lépésünk legyen nesztelen!
A mai este esztelen,
véget nem érő, végtelen.
Összenőttünk teljesen,
s ez örökre így legyen!







Balogh Mónika: ÖRÖKKÉ VELED


Szívem fáj, hogy téged így látlak
Téged mindig boldogan várlak
S te magadba zárkózva
örökké bánkódva

Bolyongsz közöttünk
S elnézve fölöttünk
Élsz de nem élvezed
Pedig tudom, hogy szereted az életet

Nem tudom miért vagy ily szomorú


Én nem akarom, hogy sírodra kerüljön koszorú
Szeretnék sokáig reád várni,
Mindig és újra boldognak látni

Együtt lenni veled, jóban és rosszban
Járni veled nyakig a porban a hóban
Szeretnék veled boldog lenni
Örökké s mindig téged szeretni







Berzi István: ÖRÖKKÉ VELED


Küzdöttem, szenvedtem egy különös lányért,
Elhittem, szerettem, de most már a másé,
Hibáztam, csalódtam, mint mindenki más is,
Bocsáss meg kérlek, mert megőrülök máris,

Hibázunk, csalódunk, lehet, nem véletlen,
Alázattal kérem, hogy bocsásd meg vétkem,
Lehet, hogy nem ismersz, s nem tudsz rólam semmit,
Egy dolgot jegyezz meg, nem tudlak feledni,

Ki vagy nekem, ugye nem tudod, s nem kérded?
Csak egy senki, aki nagyon szeret téged,
Hogy miért mondom ezt, fogalmad sincs, tudom,
Egyszerű a válasz: Te vagy a nap, hold és a csillagom,

Ha mutatsz egy szívet, ki nálam jobban szeret,
Elengedlek hozzá, és légy boldog vele,
De hogyha nincs ilyen, csak annyit kérek én,
Gyere vissza hozzám, a szívem örökké tiéd,

Nem akarok regényt, se novellát írni,
De nélküled, édesem, nem tudok élni,
Talán most mosolyogsz vagy nevetsz egy vérző szíven,


De biztosan tudom, egyszer sírni fogsz rendesen,

Ne hullajts könnyeket egy ilyen emberért,
Nem tett ő semmit, csak küzdött a semmiért,
Nem tudom, miért, de nagyon szeret téged,
Vésd jól a szívedbe, meg is halna érted,

A szeretet ilyen, nem ismer az határt,
Amikor kell, a halállal szembeszáll,
Ezt tettem én is kettőnkért, egymásért,
Hibáztam, csalódtam, a semmiért, sírásért.

Fájdalmat okozunk az embertársunknak,
Fájdalmat okoztál, de megbocsátottam,
Nem kérek semmi mást, csak egy őszinte ölelést,
Nem kérek szánalmat, csak egy baráti megvetést,

Tudom, bután hangzik, talán te sem érted,
Nem tudom, miért, de mindig szeretlek én téged,
Nevethetsz vagy sírhatsz, ez nem változtat semmin,
Szeretni foglak bizony örökké a sírig.










Eizler Gréta: ÖRÖKKÉ VELED


Rád gondolok, s tudom, örökké veled.
Mert szívem csak téged szeret.
Érted élek, s mást nem kérek,
csak maradj velem.


Melletted sosem félek.
Veled boldogabb.
S tudd, bármit megtennék érted.
S ajándék számomra a léted.







Fazekas Kinga: ÖRÖKKÖN ÖRÖKKÉ VELED

Szeress mindig? s én szeretni foglak,
Imádj mindig? s én imádni foglak,
Légy velem mindig? s én veled leszek,


Élj velem örökké ---
S míg világ a világ, zene a zene, motor a motor,
E szív veled él.







Gál János: ÖRÖKKÉ VELED


Mióta elsodort mellőlem az élet,
A sorstól szerényen annyit kértem,
Lássam újra igéző pillantásod,
Mint egykori édes első ajándékod.

Hát megadatott újra égő szemedbe nézni,
Abba az egybe, melyet felbírsz még nyitni...
Szó itt felesleges, hisz nem is telne
Egyetlen tüdőd így is túlterhelve.

Mint egykor, elém sem jöhetsz már
Karcsú lábaid kénytelen feladták...
Szép kezed ernyedten nyugszik
A tolószék karján...

Egészségemet irigyelnéd talán,


Ha nem éreznéd, titkon
Engem is zabál a kegyetlen
Programozott halál.

Hisz egyazon pohárból ittunk mindketten:
Életet, szerelmet, mérget mérhetetlen.
A fekete szárnyú angyal ránk vetette szemét,
Hogy elrabolja régi vágyaink értelmét.

Mindketten tudjuk, mégsem győzhet soha,
Szerelmünk örök, hallhatatlan csoda!
Mert akkor is, mindig is egymásé leszünk,
Ha megszűnik végleg dobogni a szívünk.







Gyuriczné Gy. Mária: ÖRÖKKÉ... VELED


Itt voltál Te velem harminc évig...
Napsütésben, viharban - mindvégig.

Itt vagy most velem minden álmomban,
S az érted szóló esti imákban.

Itt leszel velem, ha mindennek vége...


S találkozunk fenn, a magas égben.

Örökké Veled, amíg csak élek;
Szomorú a szív, ám erős a lélek.







Helen Bereg: CSAK VELED


Csak veled érzem, az élet csoda,
Nélküled út nem vezet sehova.
Lágy melengető szerelmes mosoly
Szívemhez édesen, féltőn oson.

Veled gyönyörű varázs minden perc.
Karodban boldogság igézete
Csalogatón örökös nászra hív.
Hiányod szívembe kínzón hasít.

Érezni akarlak minden percben,
Válladra odahajtani fejem,
Beleszagolni nyakad gödrébe,
Forrón izzani szemed tüzében,


Suhanó csókot lehelni szádra,
Átölelni gyengéden, vágyva,
Megpihenni ölelő karodban,
Feloldódni édes csókjaidban.

Kínzón, örökké vágyom a csodát.
Nélküled út nem vezet sehová.
Szerelmes szívem dobbanása
Minden pillanatban azt szeretné
Mellettem légy életem örökké.










Horváth Mária: ÖRÖKKÉ VELED


Csókod íze az Én számon,
legjobb gyógyír a világon.
Édes, finom, tőled kapom,
gyümölcs vagy a kerti fámon!

Napnak éltető fényében,
égő szerelmünk tüzében.
Tűzparipán vittél engem,
repültünk a fellegekben.

Szeretsz nagyon, tudom, érzem,
viszonzásom nem szégyellem.
Boldog szívem, ragyog lelkem,
akit vártam ölelhetem.

Bizsereg az egész lényem,
már örökre tied lettem.
Megfürdök a tiszta fényben,
tied az én testem, lelkem.



Szád a számat megérintve,
szikrákat szórtunk az égre.
Szivárványt a kék mezőre,
bárányfelhőkkel díszítve.

Szárnyaidra vettél engem,
szállunk most a szerelemmel.
Vágyunk soha nem múlhat el,
Te lettél a nagy Ő nekem.

Te vagy, aki kellesz nekem,
elvarázsolt ember lettem.
Már az enyém vagy egészen,
egyedül, és csakis nekem.

Szép az élet, hisz mi ketten,
tiszta, igaz szerelemben.
Bennem örök az érzelem,
most már tied az életem!







Jurisin (Szőke) Margit: NE HIDD EL A HÍRNÖK SZAVÁT


Ha meghalok

Ha egyszer azt mondják neked,
meghaltam,
ne hidd el a hírnök szavát.
Élni addig fogok,
amíg a szíved értem dobog.
Ravatalomhoz ne gyere!
Tudnod kell,
az már nem én vagyok.
Csak egy emberi lény
földi maradványa.
Én veled maradok.
Ott leszek
a felkelő Nap sugaraiban,
mosolyt csalni ajkaidra.
Az enyhe szellő fuvallatában


cirógatni fogom arcodat.
Ha eljön az est,
fenn az égen
a legfényesebb csillag leszek,
mely vigyázza álmaid.
Ha a te időd is eljön,
ne félj!
Akkor is melletted leszek,
angyalként
fogom a két kezed.
Amikor utolsó leheleted
elhagyja testedet,
akkor majd együtt szárnyalunk
a végtelen messzeségbe.










Jurisin (Szőke) Margit: ÜLÖK ÉS HALLGATOK


Éber álomban

Mostanában bennragad a szó,
Szólnák, de nincs mondanivaló,
Csak kaotikus hangfoszlányok,
Ki értené a balgaságot...

Inkább most a csenddel társalgok,
Ha egész nap meg sem szólalok,
Csendben marad az én kedvemért,
Ő az egyetlen, aki megért.

Akivel beszélni szeretnék,


A csendemet most megértené,
A még ki nem mondott szavakat
Onnan fentről is meghallhatja...

Nap mint nap ülök és hallgatok,
Éber álomban ábrándozok...
Egyszer hozzád biztos feljutok,
S örökre veled maradhatok...







Kovács Hajnalka: ÖRÖKKÉ VELED


Most jó nagyon,
Most béke van.
Most lassan lélegzem.

Most nem sírok,
Most mosolygok.
Most újra létezem.

Még itt vagyok,
Még tervem ezer.
Még véd szíved.



Még keresek,
Még remélek.
Még el nem veszek.

Majd lesz idő,
Majd lesz egy "volt".
Majd emlék leszek.

Majd örülsz még,
Majd áldani fogod,
Hogy velem dobbant szíved.







Kristófné Vidók Margit: ESKÜVŐI FOGADALOM


Amikor egymás szemébe néztek,
táncba hív a jövő és az élet,
és lépteitek halk dallamára
"Igent" mondtok ma a boldogságra.

Egy pillanatra megáll az idő,
a csillanó könny ezer drágakő,


égbe száll a fogadalmi óhaj
ajkatokon álmodó mosollyal.

Az ígéret jövőtök záloga,
tegyen próbára a sors bárhogyan,
mégis amíg lehet, fogd a kezet,
érezd, mily végtelen a szeretet.







Nagy Tamás: MINDÖRÖKKÉ VELED!


Ha velem vagy jól vagyok,
De nélküled egy romhalmaz vagyok,
Szeretnélek ölelni karodat a testemen érezni,


És örökre veled lenni.







Magdolna Léhi: ÖRÖKKÖN ÖRÖKKÉ VELED


Ugye emlékszel még milyen a szerelem,
úgy érzed a föld felett lebegsz szüntelen,
csendesen dudorászol, fülig ér a szád,
semmi mást nem akarsz, csak ölelő karját
érezni ahogy szelíden köréd fonja,
érintése vágyaidat korbácsolja.

Elveszve érzed magad a közelében,


bármit megtennél jövőtök érdekében,
hiszed, hogy örökké hozzád fog tartozni,
álmaid Ő fogja eléd varázsolni,
nélküle szürkék lennének a nappalok,
ha együtt vagytok, a nap szívedből ragyog.







Pilinszky János: ÖRÖKKÖN-ÖRÖKKÉ


Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,
maradék szemérmem némasága ez,
úgyse hallanád meg, hangot ha adok,
sűrü panaszommal jobb ha hallgatok.

Tűrök és törődöm engedékenyen:
mint Izsák az atyját, én se kérdezem,
mivégre sanyargatsz, teszem szótalan,
szófogadó szolga, ami hátra van.

Keserüségemre úgy sincs felelet:
minek adtál ennem, ha nem eleget?
miért vakitottál annyi nappalon,
ha már ragyogásod nem lehet napom?

Halálom után majd örök öleden,


fölpanaszlom akkor, mit tettél velem,
karjaid közt végre kisírom magam,
csillapíthatatlan sírok hangosan!

Sohase szerettél, nem volt pillanat,
ennem is ha adtál, soha magadat,
örökkön-örökké sírok amiért
annyit dideregtem érted, magamért!

Végeérhetetlen zokogok veled,
ahogy szoritásod egyre hevesebb,
ahogy ölelésem egyre szorosabb,
egyre boldogabb és boldogtalanabb.







Siska Enikő: ÖRÖKKÉ VELED


A mai este, mint tűz, perzselte testemet.
Lángja egészen lelkemig hatolt.
Szavaid, melyek nemrég még édesen szóltak
Mára csak hamu és por.

Álmom, melyet veled szőttem,
Egy pillanat alatt elillant, szertefoszlott
Ám a leégett tarló szélén, még látok foltokat
Ott még zöldell a fű, virág is maradt.



Szerelem virága az, mely kettőnkből fakadt
Minek nem árthat se tűz, se hó, se fagy.
Virágunk, kérlek ne tudja senki tönkre tenni
S most szerelmemért kiálltok, Veled akarok lenni!

Karjaidban feküdni és kelni
Melegséget adó ölelésed minden nap érezni
Kell, hogy te is akard mindezt: Velem élni
Hát harcolj kedvesem, hogy mindezt el tudjuk érni.










Szinyéri Rita: ÖRÖKKÉ VELED


Csak úgy jöttél,
nem kérdeztél...
De elég volt egy pillantás
egy kis mosoly,
egy bársonyos hang,
mellyel teljesen
magadévá tettél...

És már éreztem itt legbelül,
Ez az a jel a boldogsághoz
Ezt az utat szeretném megtenni..
És csak örökké veled lenni,

A szívem dobbanását, a remegést.
Annyi mindent mondanék,
de torkomban egy nagy gombóc
még elzárja szavaim útját.
De már ajkaimon a késztetés,

Tudom hosszú út vár még ránk


ami sok fájdalommal jár
De érzem, hogy mellettem állsz
és ettől még erősebb lesz a vágy...

Minden nap, és minden percben
gondolatban, a szívemben hordozlak...
Nem telik el perc hogy ne érezzem hiányodat...

Vágyaim testem lassan felemésztik,
annyira szeretnélek látni,
érezni, hallani veled lenni...
Csak mi ketten Te meg Én
magammal cipelem a szívedet...







Tobai Rózsa: ÖRÖKKÉ VELED

Amikor rám nézel,
Én rögtön más vagyok.
Amikor velem vagy,
Én minden mást hagyok.

Amióta megismertelek,
Csak Te jársz eszembe.
Az első pillanattól
Itt élsz a szívembe'.

Szeretném, ha csak Veled,
Azt, hogy Te csak Velem.
Két szemed, mint a csillag
Úgy fénylik nekem.

Úgy tudsz mosolyogni,


Oly szépen, ártatlanul.
Életembe úgy csöppentél
Bele, oly váratlanul.

Jó lenne Veled, csak
Veled, egyszerre létezni.
Soha sem akarok
Csókod nélkül éhezni.

Örökké Veled szeretnék
Mindenben vétkezni.
Kettőnk szerelmét
Örökké élvezni.







Tobai Rózsa: ÖRÖKKÉ VÁRLAK


Amikor leszáll a csendes éj,
S a kedvesem nyugovóra tér.
Nekem akkor születik meg az ihlet,
Hogy szerelmes verset írjak én Néked.

Ilyenkor engem elkap a magányom,
Együtt lenni veled, ez a hiányom.
Tudom Kedvesem, Te is ezt érzed,
Mit kettőnk iránti vágyunk ébreszt.

Ölelhetne más nő, gyönyörű és tiszta,
S figyelhetne oly szép, könnyű szavaidra.
Te tudod sok könnycsepp áztatja arcom,
Nekem meg kell vívni, szerelmi harcom.

Úgy hiányzol nekem, mint éhezőnek a kenyér,
Mit az eszem tud, a szívem nem ért.



Tudom mért nem jössz, pedig szeretsz,
Repülnél hozzám, de a munkád nem ereszt.

A sötét éjszakában, oly gyorsan, eltűnik a fény,
Nagyon szeretlek, szavakba nem tudom önteni én.
Úgy csillog most szívemben a szerelem,
Mint az eltűnt fény, úgy kellesz most nekem.

Bárcsak egyszer foghatnám a kezed,
S tudom neked is, ezt súgja az eszed.
Várok én Rád, ameddig csak élek,
Csak sajnos a csalódástól, állandóan félek.

Csalódtam már eleget az életemben,
S ez sok mindenben visszatart engem.
Nem vagyok különös, ebben biztos vagyok,
De örökké várlak, s ettől felragyogok.
























  
 
0 komment , kategória:  Lelkem szirmai  
A szerelem hatalma
  2024-01-04 22:00:15, csütörtök
 
 










A SZERELEM HATALMA





Mottó

Nagy a szerelem hatalma! Erőt ad, buzdít, lelkesít, míg boldogít isteni érzete!

Rudnyánszky Gyula: Szívek tolmácsa








Jennifer Rush - A SZERELEM HATALMA (The Power of Love)

Link


Magyar felirattal, Másik, hagyományos videóváltozatban:

Link







The Power of Love Jennifer Rush dal

Zeneszöveg


The whispers in the morning
Of lovers sleeping tight
Are rolling by like thunder now
As I look in your eyes

I hold on to your body
And feel each move you make
Your voice is warm and tender
A love that I could not forsake

'Cause I am your lady
And you are my man
Whenever you reach for me
I'll do all that I can

Even though there may be times
It seems I'm far away
But never wonder where I am
'Cause I am always by your side

'Cause I am your lady
And you are my man
Whenever you reach for me
I'll do all that I can
We're heading for something
Somewhere I've never been
Sometimes I am frightened
But I'm ready to learn 'bout the power of love

The sound of your heart beating
Made it clear suddenly
The feeling that I can't go on
Is light-years away

'Cause I am your lady
And you are my man
Whenever you reach for me
I'm gonna do all that I can
We're heading for something
Somewhere I've never been
Sometimes I am frightened
But I'm ready to learn 'bout the power of love
Ooh, the power of love
The power of love







Dalszövegek magyarul

A reggeli suttogás
The whispers in the morning

A szorosan alvó szerelmesekről
Of lovers sleeping tight

Most mennydörgésként gurulnak
Are rolling by like thunder now

Ahogy a szemedbe nézek
As I look in your eyes
ragaszkodom a testedhez
I hold on to your body

És érezze minden mozdulatát
And feel each move you make

A hangod meleg és gyengéd
Your voice is warm and tender

Egy szerelem, amit nem tudtam elhagyni
A love that I could not forsake
Mert én a hölgyed vagyok
'Cause I am your lady

És te vagy az én emberem
And you are my man

Valahányszor értem nyúlsz
Whenever you reach for me

Minden tőlem telhetőt megteszek
I'll do all that I can
Még akkor is, ha előfordulhat
Even though there may be times

Úgy tűnik, messze vagyok
It seems I'm far away

De soha ne azon tűnődj, hol vagyok
But never wonder where I am

Mert én mindig melletted vagyok
'Cause I am always by your side
Mert én a hölgyed vagyok
'Cause I am your lady

És te vagy az én emberem
And you are my man

Valahányszor értem nyúlsz
Whenever you reach for me

Minden tőlem telhetőt megteszek
I'll do all that I can

Valami felé tartunk
We're heading for something

Valahol, ahol még sosem voltam
Somewhere I've never been

Néha meg vagyok ijedve
Sometimes I am frightened

De kész vagyok megtanulni a szeretet erejét
But I'm ready to learn 'bout the power of love
A szíved dobbanó hangja
The sound of your heart beating

Hirtelen világossá tette
Made it clear suddenly

Az érzés, hogy nem tudom folytatni
The feeling that I can't go on

Fényévekre van
Is light-years away
Mert én a hölgyed vagyok
'Cause I am your lady

És te vagy az én emberem
And you are my man

Valahányszor értem nyúlsz
Whenever you reach for me

Minden tőlem telhetőt megteszek
I'm gonna do all that I can

Valami felé tartunk
We're heading for something

Valahol, ahol még sosem voltam
Somewhere I've never been

Néha meg vagyok ijedve
Sometimes I am frightened

De kész vagyok megtanulni a szeretet erejét
But I'm ready to learn 'bout the power of love

Ó, a szerelem ereje
Ooh, the power of love

A szerelem ereje
The power of love
Forrás: Musixmatch
Dalszerzők: Mary Susan Applegate / Gunther Mende / Jennifer Rush / Wolfgang Detmann







Jennifer Rush : The power of love dalszöveg saját fordítás
A szerelem hatalma

A reggeli órákban összebújva alvó
szerelmesek suttogása
mennydörgésként morajlik most,
ahogy a szemedbe nézek.

Átölelem a tested és érzem minden mozdulatod.
A hangod oly meghitt és gyöngéd,
erről a szerelemről lemondani nem tudnék.

Mert én a tiéd vagyok és te az enyém.
Bármikor hozzám fordulsz
megteszek mindent, amit lehet.

Elveszettnek érzem magam karjaidban fekve,
amikor a kinti világ már túl sok nekem.
De megszűnik ez az érzés, amikor veled vagyok.

Tudom, néha úgy tűnik,
hogy gondolatban messze járok.
Soha ne kételkedj bennem,
mert mindig melletted vagyok.

Mert én a tiéd vagyok
és te az enyém.
Bármikor hozzám fordulsz
megteszek mindent amit lehet.

Elindultunk valami felé,
valahová ahol én még soha nem jártam.
Néha rettenetesen félek,
de kész vagyok megismerni a szerelem erejét.

Szíved dobogását hallgatva hirtelen ráébredtem,
hogy a reménytelenség érzése
fényévekre távolodott el tőlem.

Mert én a tiéd vagyok...







Szerelem Kisokos - Jelei, 8 Típusa És Fogalma

A szerelem igazán különleges érzés. Mindnyájan voltunk már szerelmesek, tudjuk, hogy milyen remek, vagy szívszorító tud lenni - de mit takar igazából ez a fogalom, milyen fajtái vannak? Milyen biológiai és pszichológiai magyarázat rejlik mögötte? Íme, a teljeskörű válasz és összefoglaló - minden, amit a témában érdemes tudni egy az egyben, egy helyen!

Mi a szerelem jelentése? Mik a jellemzői?

A szerelem nem más, mint olyan erős vonzódás, mely testi, lelki, valamint érzelmi összetevővel is bír. A mindennapokban az adott személy iránti vágyakozásban, a hozzá történő ragaszkodásban és az érte való feltétlen odaadásban mutatkozik meg. Bizonyos szakirodalmak szerint létezik olyan szerelem is, amely csupán lelki eredetű, azonban a hétköznapi értelemben véve mindig kíséri testi vonzódás. A szerelembe esett egyén képes elvakult cselekedetekre, megindokolatlan tettek végrehajtására. Az eszményítés, odaadás, vágyakozás egyaránt megjelenik benne. Mindig három része van: az intimitás, elköteleződés, szenvedély. Az intimitás jellemzi azt, hogy mennyire vagyok képes előtte kitárulkozni, Az elköteleződés, hogy mellette maradok minden helyzetben, a szenvedély pedig, hogy vonzódom a partneremhez fizikailag is.

A szerelem 8 típusa

A szerelemnek természetesen többféle típusa is létezik - mégis melyek ezek? Mi melyiket éljük át éppen, vagy melyiket éltük át korábban? A válasz következik - olvasd el ezek jellemzőit, és gondold át részletesen, hogy rád melyik jellemző ezek közül.

1. Eros (szexuális szenvedély). A szerelem és vágy görög istenéről, Eroszról kapta nevét, az érzés tüzes, intenzív formája, mely rendkívül erős hatást fejt ki az érző személyre. Az emberek ilyenkor elengedik a határaikat, és rendkívül mélyen belekeverednek érzelmileg az átélésbe. Általában 6 hónaptól 2 évig tart az időtartama.

2. Philia (mély barátság). Az elmével függ össze, nehéz időket megélt emberek közötti barátságot is nevezünk így. A görög filozófustól, Platóntól származik a gondolat, a plátói szerelem megtestesülése.

3. Ludus (játékos szerelem). Játékosság és ragaszkodás is jellemzi, izgalmat és szeretet fejez ki az esetek többségében. Általában a "szerelem első látásra" feeling és alkalom visszatükrözése.

4. Agape (szeretet mindenkinek). Lehetséges, hogy iskolában hallottad ezt a fogalmat - a mások iránti önzetlen, feltétlen szeretetre, valamint az Isten és az emberek közötti szeretetre utal.

5. Pragma (régi szerelem). A hosszantartó szerelmek igazi típusa. Hosszú időn keresztül érzel valaki iránt különleges érzéseket? Akkor jó eséllyel Pragma-val találkoztál. Gyakran türelmet és toleranciát igényel.

6. Philautia (önszeretet). Az ókori görögök idejéből származik a kifejezés, Fontos megjegyezni, hogy ez önmagában véve nem káros - mindenkinek szeretnie kell saját magát, negatív típusa, mikor ez túlzásba megy.

7. Storge (családi szerelem). A családtagok közötti szerelemre utal - ezért inkább nevezhető a szeretet egyik fajtájának. Ahogyan a szülők éreznek a gyerekek és unokák iránt, valamint viszont és fordítva.

8. Mánia (rögeszmés szerelem). Általában megszállottság vagy féltékenység jellemzi. Gyakran jár együtt valamiféle társfüggőséggel, amely már káros az emberi kapcsolatokra és pszichére.







Milyen biológiai és pszichológiai magyarázatai vannak az érzésnek?


Az érzésnek biológiai és pszichológiai vonatkozása is van. Ezekkel is érdemes tisztában lenni, hiszen így fogjuk megérteni igazán, hogy pontosan mi történik körülöttünk, valamint, hogy a másik miért úgy gondolkodik, ahogy.

A biológusok úgy vélik, hogy a szerelemnek egész egyszerűen genetikai magyarázata van - a szerelembe eső párnak mindig is szüksége volt arra, hogy legalább egy adott időn keresztül együtt maradjon, hogy a közös utódok számára biztosítani tudják a megfelelő szükségleteket a kezdeti nehéz időkben. A szenvedélyes szerelem ennek megfelelően egy idő után alábbhagy a genetikusok szerint, de sokszor kitartunk benne, hiszen ez ad az embernek egyfajta biztonságtudatot - ehhez szükségesek olyan tulajdonságok, mint a koncentráció, önfegyelem és türelem. A párkapcsolatok életében természetes a hullámszerűség - ennek köszönhetően a nehéz helyzetekben derül ki igazán, hogy a pár tagjai hogyan gondolkodnak. A szerelem minden kultúrában lejátszódó jelenség, tehát, nem lehet tisztán hagyomány eredetű.

A legújabb neurobiológiai kutatások szerint a szerelem fizikai változásokat okoz elő a testünkben - melyek, többek közt az alábbiak:

Az agyunk fókuszáltabb lesz - megnő az összpontosítás képessége.
A szemünk tágabbra nyílik - hiszen az csordultig telik szerelemmel.
A testünk felmelegszik - részben ezzel indokolható meg az átjáró melegség.
Örömhormonok termelődnek - ennek köszönhetően minden fájdalmunk elmúlik.
Kitágulnak a bőr alatt található hajszálerek - ennek köszönhetően kipirul az arcunk.
A vérnyomás, szívroham esélye csökken - így a szívünk egészségesebbé válik
Bizsergés támad a gyomorban - a puszta látványnak köszönhetően
Lelassulnak a stressz reakciók - megszűnik a stressz

A szerelem hatására az önképünk és a másik személyről alkotott képünk is megváltozik. A pszichológusok az alábbiakat állítják:

magunkat nagyon vonzónak találjuk
a másik személlyel szemben egyáltalán nem vagyunk kritikusak, csodásnak és hibátlannak látjuk őt
az elme biológiailag fejlődik -> odafigyelünk a másikra
lecsökken a szteroinszintünk, ezért nem tudjuk a másikat kiverni a fejünkből

A szerelem felpörget, érzelmeink világára is pozitív hatással lehet.







Hogyan fejezhetjük ki az érzéseinket a másik iránt?


Ki lehet fejezni, valamint be lehet vallani rosszul és jól is - íme, a legjobb praktikák egy helyen!

1. Légy nagylelkű, ha adni kellene. Legyen szó nyaralásról, ruháról, vagy szépségtárgyakról - mindig légy nagylelkű, és adj a másiknak kérés nélkül úgy, ahogy nem adnál akárkinek. Ez a kifejezés egyik legelemibb módja.

2. Bízz a másikban feltétlenül. Mutasd ki a feltétlen bizalmadat a másik irányába. Ne leskelődj utána, ne féltékenykedj, vagy kezdj el nyomozni az ismersei körében - különösen akkor, ha nincs erre nyomós okod.

3. Beszélj ítélkezés nélkül. Ne legyél ítélkező a másikkal szemben. Ha valamit másképp gondol vagy lát - feltéve, hogy nem kifejezetten fajsúlyos dologról lenne szó - azt próbáld meg egyszerűen, bírálatok nélkül elfogadni.

4. Hallgasd végig a másikat. Ne vágj a szavába - csak hallgasd meg őt, és a mondanivalóját, mondandóját. Utána reagálj erre, és lehetőleg úgy, hogy ne sértsd meg a másikat azzal, amit mondasz, és ahogyan teszed.

5. Bocsáss meg minden esetben. Mindig próbáld meg megbocsátani az ellened elkövetett hibáit - hiszen te is szoktál rossz döntéseket hozni és véteni. A megbocsátás egy rendkívül fontos eleme az emberi létnek a kapcsolatokon belül.







Szex és szerelem - a két fogalomról máshogy gondolkodik a férfi és a nő

A férfiakat a félrelépés puszta ténye sokkal jobban kiakasztja, a nőket pedig az, ha a félrelépő férfi lelki okokból tette azt, amit. A nők az érzelmi megcsalás fogalmát sokkal jobban képesek elhatárolni a pusztán fizikai együttléttől - véleményük szerint már az is félrelépésnek számít, ha valaki érzelmi kavalkádba kezd egy harmadik féllel, míg a férfiak ezt sokkal kevésbé tekintik hűtlenségnek. Ez a fajta megközelítés számos biológus szerint ugyanúgy az emberi genetikára vezethető vissza - a nőknek mindig is szükségük volt egy gondoskodó férfira, aki megvédi őket és a családot, valamint élelmet biztosít számukra.







Miért szeretsz bele mindig ugyanabba az embertípusba?

Nagyon sokszor figyelhető meg párkapcsolatok vizsgálatakor, hogy az emberek rendre ugyanabba a típusba esnek bele. Valaki folyton bunkó emberekbe, függőkbe, bántalmazó személyekbe szeret bele, vagy olyanokba, akik teljesen normálisak - mi ennek az oka? Mikor találkozol egy tipikus személlyel a saját mintádból, akkor úgy érzed, mintha már 1000 éve ismernéd őt. Valószínűleg azért, mert ez az érzésvilág ismerős a gyerekkorodból, vagy korábbi életedből. Ez az ismertség persze nem feltétlenül pozitív mindig: lehet akár erőszakosság, gunyorosság, lekezelés is. Az, hogy miért vonzódunk mégis ehhez, viszonylag egyszerű meggondolásból ered: mert ez az ismerős számunkra, és az ember ösztönösen az ismert mintákhoz ragaszkodik tudattalanul.







Szerelmes idézetek TOP listája

Amikor szerelmessé válunk, akkor sokan szoktak szerelmes idézeteket is olvasni, hiszen ezek rendkívül jó érzelmi inspirációt nyújthatnak a mindennapok során. Mik a legjobb szerelmi idézetek? A lista rendkívül hosszú lehetne - több 100 is lehet, közülük csupán csak néhány ismertebb.

1. Nem számít, mennyi ideje van együtt az ember valakivel. Ha szerelmes belé, egyszerűen ugyanolyan izgatott minden egyes nap, mint a legelsőn.
Kollár Betti

2. Halálosan szeretni annyit jelent, tárgyilagosan és hivatalosan, mint valaki után dögleni. Komolyan szeretni azt jelenti, hogy valaki után már nem döglünk, és mégis nagyon elengedhetetlen kis majommá válik az életünkben.
Rejtő Jenő

3. Nagy a szerelem hatalma! Erőt ad, buzdít, lelkesít, míg boldogít isteni ér­zete!
Rudnyánszky Gyula

4. A halál hasonlatos a szerelemhez: aki keresi, azt elkerüli, aki menekül előle, azt megtalálja.
Allen Newman

5. Az élet szerelem nélkül olyan, mint egy francia ember bor vagy egy emberi lény oxigén nélkül.
Lucinda Riley

6. Férfi és nő minden új szerelemben - ha igazi szerelem - megújul.
Lakatos László

7. A szerelem igen kancsal valami, és olyan irányba szokott pislogni a szerelmes ember is, ahová még a kőszent is elcsavarná a nyakát.
Rideg Sándor

8. Aki szerelmes, legyen merész, különben furcsa meglepetések érik.
Stendhal

9. A szerelem több, mint amit egy királyné remélhet, de a legkevesebb, amit egy nő tehet.
Claire North

10. Nyugodtan szerelembe eshetsz: valaki majd elkap.
Ali Hazelwood







Hogyan valld be a szerelmi érzéseidet a másik félnek? 15 kihagyhatatlan tipp

Amikor elkezdesz érezni valamit a másik iránt, akkor előbb-utóbb szerelmet kell vallanod neki. Az egyik legnagyobb hiba, ha meg sem próbálod - akkor sokkal kisebb az esélye annak, hogy ez az érzelemvilág ki fog teljesedni, hiszen lehet, hogy a másik fél nem is tud róla, de hajlandó lenne dolgozni a kapcsolatotokon, másrészt azért, mert lehet, hogy ő is így érez, csak nem hajlandó kezdeményezni. Íme, 15 tipp - hogy hogyan vallj szerelmet a másik félnek.

1. Írj szerelmes levelet. Sokszor könnyebb írásban kifejezni az érzelmeket. Írj egy rövid, pár bekezdésből álló levelet, amelyben kifejted, hogy mit érzel iránta, és magyarázd meg, hogy miért szereted őt. Akár személyesen is átadhatod neki, hogy ott hagyhatod valahol, ahol megtalálja.

2. Legyél kreatív. Ne legyél szimpla! Legyen emlékezetes a szerelmi vallomás, ne csak a lánykérés legyen az. Próbáld meg elengedni a fantáziádat - miben vagy jó? Csinálhatsz egy egyedi műalkotást, vagy akár dalt, videót is, amely az érzéseidról szól.

3. Hívd el őket randira. Néha a legjobb módszer az, hogy elhívod őket egy randira, és megmondod, hogy szeretnéd őt egy picit jobban megismerni. Ezzel világossá teheted számukra azt, hogy mit érzel.

4. Legyél egyenes. Ha jól érzed magad, akkor egyszerűen legyél őszinte, és mondd el a szerelmednek, hogy mit érzel iránta. Legyél közvetlen és nyitott - ennyi az egész!

5. Tervezd meg előre. Az egész vallmost, sőt, az egész estét tervezd meg előre, akár pillanatról pillanatra, minden bekövetkező verzióra legyen egy megfelelő lépésed. Ha előre gondolkodsz, sokkal kisebb eséllyel fogsz kellemetlenségekbe ütközni.

6. Keresd a pillantását. Mindig nézz rá a nagy pillanatban, amikor szeretnéd vele megosztani az érzéseidet.

7. Válassz romantikus környezetet. Ne egy kukákkal teli parkban vallj neki, hanem egy olyan helyen, ami kifejezetten romantikusnak számít: lehet egy étterem, színházi est, szép kert, vadaspark, vagy valamilyen más helyiség, közeg. Ezt ugyanúgy érdemes a lánykéréskor is alkalmazni.

8. Várd ki a megfelelő pillanatot. Ne kapkodd el! Amikor éppen valami zaj van, zavaró tényező, vagy úgy érzed, hogy még nem sikerült kifújni magatokat a napi teendők után, várj egy picit. Adott esetben, ha nagyon nem érzed úgy az adott napot valamelyikőtök részéről, érdemes lehet máskor megpróbálni.

9. Csókold meg. Ne teljen el úgy szerelmes vallomás, hogy azt nem követi egy finom csók, ha az érzelmek viszonzásra találnak. Ezzel csak megerősíted a romantikus köteléket.

10. Legyél biztos abban, hogy kettesben vagytok. A nyilvános vallomás egészen drámaira sikerülhet, más illetéktelen emberek is hallják a produkciót. Mindig győződj meg arról, hogy pár méteres környezetben nincs senki más rajtatok kívül.

11. Mondd azt, hogy ,,szeretlek". Nem kell ezt túlgondolni, és különleges, egyéb extrém dolgokat belevinni. Ha egyszerűen megosztod vele az érzéseidet, és nem ragozod túl, akkor kevesebb hibalehetőséget hagysz az egésznek.

12. Gondold át a kapcsolatotokat. Talán több időt töltötök el együtt, és sokszor fordultok meg ugyanazon a helyen. De azért tedd fel magadnak a kérdést: ő egészen biztos, hogy így érez irántad? Milyen következménye lenne a környezetedre, munkádra, szociális kapcsolatodra nézve, ha nemet mondana neked? Adta tényleg reális jelét annak, hogy szeret téged?

13. Legyenek tiszták az indítékaid. Ne vallj szerelmet a másik félnek, ha úgy gondolod, hogy nem igaz szívből szereted, vagy inkább valamilyen különös érdekből. Nem lesz hosszú távon boldog és egészséges a kapcsolatotok, ha nem érzed magad igazán jól vele.

14. Győződj meg arról, hogy komolyan gondolod. Ha még nem voltál szerelmes, akkor nehezebb lesz megérteni a kifejezés jelentését. De mindenképp vedd figyelembe ezt a kérdést is: akarod ezt a szerelmet, vagy sem? El tudnád képzelni kettőtök jövőjét együtt, vagy sem?

15. Hagyj neki időt. Ha elmondtad az érzéseidet, akkor hagyj időt neki arra, hogy fel tudja dolgozni azt, amit mondtál. Ne sürgesd őt - ez az ő pillanata, a tied akkor következik majd, amikor reagálnod kell a reakciójára.







Hogyan lehet túllendülni egy szerelmi krízisen?

Amikor valaki szerelmi krízissel találja szembe magát, számtalan módszer van arra, hogy ezeken túl tudjunk lendülni valamiféle módon. Mik ezek a lehetséges praktikák? A lista korántsem teljes - íme, néhány tipp, melyek hatalmas segítséget nyújthatnak nekünk a nehéz időszakban.

1. Kezdjünk el újra ismerkedni. Ha új kapcsolatba lépünk, akkor a régi szerelmi csalódásunkon sokkal hamarabb túl fogunk tudni lendülni. Kezdjünk el újra randikra járni, a közösségi média, valamint személyes kapcsolataink által nyújtott lehetőséget kihasználni.

2. Kezdjünk el teljesen új dolgokat csinálni. Az új tevékenység által nyújtott érdekesség sokat fog segíteni nekünk abban, hogy másra tudjunk gondolni, semmint az érzelmi csalódásunkra. Ha kell, akkor sportoljunk, járjunk el valamilyen új közösségbe, vagy próbáljunk ki valamilyen intellektuális tevékenységet.

3. Rendezzük a viszonyunkat. A régi szerelem elengedésének egyik fő kulcsa, hogy ha van valami elrendezni valónk, akkor beszéljük meg ezt figyelmesen a másikkal, 1-2 alkalmat rászánva erre. Sokszor nagyon jó mentális felszabadulás fogja követni ezen alkalmakat.

4. Kérjünk érzelmi támogatást. A barátaink, ismerőseink érzelmi támaszt fognak nyújtani nekünk, ha megkérjük rá őket. Sokkal könnyebb lesz túllépni mindenen, ha néha lehetőséget adunk magunknak, hogy kibeszéljük az érzéseinket mások előtt - akikben megbízunk.

5. Ne ragadjunk a múltban. Ne akarjunk folyamatosan a múlton rágódni, és azon aggódni. Lépjünk túl - koncentráljunk a jövőre, és az előttünk álló események sorozatára. Legyünk optimisták, higgyünk abban, hogy egyszer minden jobbra fordul majd, és ne csüggedjünk el.







Az érzelmek kimutatása


Amikor valaki szerelmessé válik, akkor van egy mód, ami tökéletes lehetőséget nyújt az érzelmek kimutatására: ez pedig nem más, mint a csók. Íme, bemutatunk néhány olyan tippet, melyek abban nyújthatnak maximális segítséget, hogy a legjobb csókolókká váljunk.

1. Közelíts lassan. Kezdd lassú mozgással, és finoman. Legyen meg az a gyengédség és intimitás az egészben, amit mindenki elvárna ebben a romantikus pillanatban. Ne legyen túl lagymatag, sem pedig túl agresszív - a kettő közötti finomhangoltságot kell megtalálni.

2. Öleld át finoman. Egy finom ölelés nagyon sokat dobhat a pillanaton, ezzel még inkább meghitté és intimmé tudod varázsolni az egészet.

3. Nézz a másik szemébe. Keresd a másik pillantását, tekintetét. Amikor rápillantasz, akkor legyen benned energia, meghittség, és érzelmesség egyszerre. A szemkontaktus ráadásul magabiztosságot sugároz - ez mindkét fél számára vonzó.

4. Add át magadat a pillanatnak. Abban a pillanatban ne koncentrálj másra, csak és kizárólag arra az érzelemvilágra gondolj, amit a csók érzése képes nyújtani, és a másikra, iránta érzett szerelmedre, szeretetedre.

5. Ügyelj a higéniára. Legyen meg a megfelelő szájtisztaság - nem kell mindig fogat mosni, de előtte egy öblítés azért talán nem árthat. Kifejezetten evés után követlenül soha nem érdemes csókolózni, pláne, ha magyaros ételeket ettünk.







Hogyan éleszd fel a szerelem érzését?

Talán már egy ideje azon rágódsz, hogy a kapcsolatotok nem úgy alakul, ahogy annak lennie kellene. Nincs meg az az égő tűz és láng, aminek ott kellene lennie - ilyenkor mit lehet tenni mégis? Fontos tisztában lenni azzal, hogy a szerelmi érzések egy idő után természetesen alábbhagynak, minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek, viszont mindig tehetünk azért, hogy a szerelmi tűz újra feléledjen. Íme, néhány kihagyhatatlan tipp - ami a segítségünkre lehet:

1. Menjetek el újra együtt randizni. Ne csak a párkapcsolat kezdeti fáziásában fókuszáljatok arra, hogy randi randit kövessen. Egy idő után, a kezdeti szerelmi stádium végén már kevesebb ilyen együttlétre kerül majd sor - viszont, mindig érdemes erre közösen időt szánni.

2. Töltsetek el egymással egy wellness-hétvégét. Menjetek el együtt valahová kettesben, ami csak Rólatok fog szólni, senki másról. Ilyenkor ne foglalkozzatok munkával, csak a kikapcsolódás és együtt töltött idő legyen a mérvadó. A gyerekeket rakjátok le a nagyszülőknél.

3. Lepd meg a párod valamivel. Vegyél neki valamit, egy vásárban, vagy bármilyen boltban. Mi az, amit igazán szeret, ami igazán érdekli őt? Milyen ajándékoknak örült a korábbiak során? Az anyagi lehetőségeidhez mérten adj neki valamit.

4. A közös kommunikációra fókuszáljatok. Ha rosszul kommmunikáltok egymással, és elbeszéltek egymás mellett, akkor könnyen lehet, hogy a már meglővő szerelmi érzések is oda lesznek egy idő után.

5. Gyakoroljátok a hálát. Ha rendszeresen hálálkodtok egymásnak, akkor sokkal jobban fogjátok érezni magatokat egymás társaságában és közösségében. A hála kimutatása a pszichés érzelmeink világára is pozitív hatással lehet.







Ady Endre: ŐRIZEM A SZEMED


Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel


Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.







Goethe: RÁD GONDOLOK


Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.

Téged látlak, ha szél porozza távol
az utakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám


és partra döng;
a ligetben, ha néma csend borul rám,
téged köszönt.

Lelkünk egymástól bármily messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Oh, jössz-e már?!

Szabó Lőrinc fordítása







Heine: MINT EGY VIRÁG OLYAN VAGY


Mint egy virág, olyan vagy,
oly tiszta, szép, szelíd.
Elnézlek, és szívemhez
a bánat közelít.

Kezem véd könyörögve,


meghallgat tán az ég:
ilyen maradj örökre,
ily kedves, tiszta, szép.

Fordította: Képes Géza







Juhász Gyula: SZERELEM?


Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.

Én nem tudom, mi ez, de érezem


Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

Juhász Gyula: Szerelem - Ráckevei Anna

Link







PETŐFI SÁNDOR: RESZKET A BOKOR, MERT...


Reszket a bokor, mert
Madárka szállott rá.
Reszket a lelkem, mert
Eszembe jutottál,
Eszembe jutottál,
Kicsiny kis leányka,
Te a nagy világnak
Legnagyobb gyémántja!

Teli van a Duna,
Tán még kis szalad.
Szivemben is alig
Fér meg az indulat.
Szeretsz rózsaszálam?


Én ugyan szeretlek,
Apád anyád nálam
Jobban nem szerethet.

Mikor együtt voltunk,
Tudom, hogy szerettél.
Akkor meleg nyár volt,
Most tél van , hideg tél.
Hogyha már nem szeretsz,
Az isten áldjon meg,
De ha még szeretsz, úgy
Ezerszer áldjon meg!

Petőfi Sándor: Reszket a bokor mert...

Link










Petőfi Sándor:SZERETLEK, KEDVESEM!


Szeretlek kedvesem,
Szeretlek tégedet,
Szeretem azt a kis
Könnyü termetedet,
Fekete hajadat,
Fehér homlokodat,
Sötét szemeidet,
Piros orcáidat,
Azt az édes ajkat,
Azt a lágy kis kezet,
Melynek érintése
Magában élvezet,
Szeretem lelkednek
Magas repülését,
Szeretem szivednek
Tengerszem-mélységét
Szeretlek, ha örülsz
És ha búbánat bánt,
Szeretem mosolyod,
S könnyeid egyaránt,
Szeretem erényid
Tiszta sugárzását
Szeretem hibáid
Napfogyatkozását,
Szeretlek kedvesem,


Szeretlek tégedet,
Amint embernek csak
Szeretnie lehet.
Kívüled rám nézve
Nincs élet nincs világ,
Te szövődöl minden
Gondolatomon át,
Te vagy érzeményem
Mind alva, mind ébren,
Te hangzol szívemnek
Minden verésében,
Lemondanék minden
Dicsőségrül érted
S megszereznék
Minden dicsőséget,
Nekem nincsen vágyam,
Nincsen akaratom,
Mert amit te akarsz
Én is azt akarom,
Nincs az az áldazat,
Mely kicsiny ne lenne
Éreted hogyha te
Örömet lelsz benne,
S nincs csekélység, ami
Gyötrelmesen sért,
Hogyha te fájlalod
Annak veszteségét,
Szeretlek tégedet,


Mint ember még soha,
Sohasem szeretett!
Oly nagyon szeretlek,
Hogy majd belehalok,
Égy személyben minden,
De mindened vagyok,
Aki csak szerethet,
Aki csak él érted:
Férjed, fiad, atyád,
Szeretőd, testvéred,
És egy személybe te
Vagy mindenem nekem:
Lányom, anyám, húgom,
Szeretőm, hitvesem!
Szeretlek szívemmel,
Szeretlek lelkemmel,
Szeretlek ábrándos
Örült szerelemmel!...
És ha mindezért jár
Díj avagy dicséret,
Nem engem illet az,
Egyedül csak téged,
A dicséretet és
Díjat te érdemled,
Mert tőled tanultam
Én e nagy szerelmet!










Shakespeare: AZ VAGY NEKEM, MI TESTNEK A KENYÉR


Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;

csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;


csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;

arcod varázsa csordultig betölt
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.

(Fordította: Szabó Lőrinc)


Bruno Mars: Just The Way You Are (Úgy, ahogy vagy)

Link























  
 
0 komment , kategória:  Lelkem szirmai  
Szeress Örökké - és mindig boldog leszel!
  2023-12-23 14:00:46, szombat
 
 




"SZERESS ÖRÖKKÉ" - ÉS MINDIG BOLDOG LESZEL!









"A legszebb nap? - Ma.
A legnagyobb akadály? - A félelem.
A legkönnyebb? - Tévedni.
Minden rossz gyökere? - Az egoizmus, az önzés.
A legszebb szórakozás? - A munka.
A legveszedelmesebb vereség? - A bátorság hiánya.
A legjobb tanítók? - A gyermekek.
A legszükségesebb szükségszerűség? - Önmagamat ajándékozni.
Mi boldogít legteljesebben? - A másik embernek hasznára lenni.
A legveszedelmesebb hiba? - A rossz kedélyállapot.
A legközönségesebb érzés? - A bosszú és gyűlölet.
A legszebb ajándék? - A megértés, az együttérzés.
A nélkülözhetetlen? - Az otthon, a valahova tartozás.
A jóleső érzés? - A belső béke.
A legjobb megoldás? - Az optimizmus.
A legnagyobb megelégedettség? - Az elvégzett kötelesség.
A legnagyobb erő a világban? - A hit.
A legfontosabb emberek? - A szülők.
A legszebb a világon? - A SZERETET."

(Teréz anya)

Kellemes hétvégét kívánok!







A SZERELEM HATALMA


A reggeli órákban összebújva alvó szerelmesek suttogása mennydörgésként morajlik most, ahogy a szemedbe nézek. Átölelem testedet és érzem minden mozdulatod. A hangod oly meghitt és gyöngéd, erről a szerelemről lemondani nem tudnék. Mert én a tiéd vagyok és te az enyém. Bármikor hozzám fordulsz megteszek mindent, amit lehet. Elveszettnek érzem magam karjaidban fekve, amikor a kinti világ már túl sok nekem. De megszűnik ez az érzés, amikor veled vagyok. Tudom, néha úgy tűnik, hogy gondolatban messze járok. Soha ne kételkedj bennem, mert mindig melletted vagyok. Mert én a tiéd vagyok és te az enyém. Bármikor hozzám fordulsz megteszek mindent amit lehet. Elindultunk valami felé, valahová ahol én még soha nem jártam. Néha rettenetesen félek, de kész vagyok megismerni a szerelem erejét. Szíved dobogását hallgatva hirtelen ráébredtem, hogy a reménytelenség érzése fényévekre távolodott el tőlem. Mert én a tiéd vagyok.....

Jennifer Rush- The power of love ( magyar ford) A szerelem hatalma - Videó

Link







Az ember egy hiszékeny lény.
Esélyt ad az utolsó után is.
Szeret, ha százszor összetörték is.
Megbocsátja a megbocsájthatatlant is,
ha százszor csalódott már.
Az ember a szívvel felülbírálja az eszét
újra és újra, és amíg erre képes,
addig tud csak igazán szeretni.
Mert szeretni ésszel nem lehet, csak szívvel!







Az élet egyetlen - ezért vedd komolyan!
Az élet szép - csodáld meg!
Az élet boldogság - ízleld
Az élet álom - tedd valósággá!
Az élet kihívás - fogadd el!
Az élet kötelesség - teljesítsd!
Az élet játék - játszd!
Az élet vagyon - használd fel
Az élet szeretet - add át magad!
Az élet titok - fejtsd meg!
Az élet dal - énekeld!
Az élet ígéret - teljesítsd!
Az élet szomorúság - győzd le!
Az élet küzdelem - harcold meg!
Az élet kaland - vállald!
Az élet jutalom - érdemeld ki
Az élet élet - éljed!
Legyen szép az életed!

(Az élet himnusza)







"Amikor először esik a hó, az olyan szép. Még ha azonnal elolvad is.
És ilyenkor mindig gondolni kell valakire. Muszáj gondolni valakire!"

(Petrovácz István)







"Amikor reggel felkelsz, gondolj arra, milyen értékes kiváltság élni, lélegezni, gondolkodni, örülni és szeretni!.."
(Marcus Aurelius)

"Imádom a napfelkeltét, a reggelt. Ez a kedvenc napszakom. A levegőben ott bujkál az új nap minden lehetősége. Bármi történhet ma."
(Czipper Ágota)







Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod
Amikor tudod, hogy kár volt az egész, mégse bánod.
Amikor meglátod, és hevesebben dobog a szíved,
Amikor érzed, hogy érte remeg a két kezed.
Amikor várod, hogy újra eljöjjön a pillanat,
Amikor várod, hogy ismét odaadhasd neki magad.
Amikor vágyod hangját és szavait,
Amikor naponta felidézed magadban az együtt töltött órák emlékeit.
Amikor néznéd mosolyát és kék szemét,
Amikor vágysz arra, hogy megint feléd nyújtsa két kezét.
Amikor nem bírod már, hiszen kavarognak benned a szavak,
Amikor közeledben van és alig bírod türtőztetni magad.
Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,
Amikor elhiszed, hogy míg együtt voltatok ő is megőrült érted.
Amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle,
Amikor újra aludnál és ébrednél mellette.
Amikor jó lenne ha újra veled lenne,
Amikor már önmagaddal harcolsz ellene.
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,
Amikor döntesz, hogy miért is ne, hiszen egyszer élsz.
Amikor világossá válik, hogy bármily rossz, ez mégis jó neked,
Amikor tudod, hogy tilos de mégis újra és újra megteszed
Akkor vedd tudomásul, hiába tagadod, igenis szereted...

(A sziv hangjai)

Amikor tudod ... - Videó

Link







Bántó tettek hazug szó,
Felejteni volna jó.
Megbánni a bűnöket,
Letörölni könnyeket.

Elfedni a múlt porát,
Bízni még a szép csodát.
Megélni az álmokat,
Lemosni az átkokat.

Elmerengni szótalan,
Kacagni még boldogan.
Megállni az időben,
Hinni hogy ez időtlen.

Átölelni szíveket,
Látni még a színeket.
Szorítani kezeket,


Nézni vidám szemeket.

Ledobni a terheket,
Megérteni lelkeket.
Elűzni az árnyakat,
Kibontani szárnyakat.

Élni még úgy igazán,
Egy új élet hajnalán.
Kibújni a sötétből,
A múlt börtönéből.

Hinni még a jövőben,
Néha gyengén s erőtlen.
Bízni még a holnapot,
S elhagyni a tegnapot.

Bántó tettek hazug szó,
Felejteni volna jó.
Elengedni azt mi fáj,
S remélni még a jót mi vár.

/Anamy - Remény/







Csak veled érzem, az élet csoda,
Nélküled út nem vezet sehova.
Lágy melengető szerelmes mosoly
Szívemhez édesen, féltőn oson.

Veled gyönyörű varázs minden perc.
Karodban boldogság igézete
Csalogatón örökös nászra hív.
Hiányod szívembe kínzón hasít.

Érezni akarlak minden percben,
Válladra odahajtani fejem,


Beleszagolni nyakad gödrébe,
Forrón izzani szemed tüzében,

Suhanó csókot lehelni szádra,
Átölelni gyengéden, vágyva,
Megpihenni ölelő karodban,
Feloldódni édes csókjaidban.

Kínzón, örökké vágyom a csodát.
Nélküled út nem vezet sehová.
Szerelmes szívem dobbanása
Minden pillanatban azt szeretné
Mellettem légy életem örökké

Helen Bereg







De jó lenne jónak lenni,
mindig, mindig csak szeretni,
lelkem szállna, mint a lepke,
olyan könnyű, lenge lenne.
De jó lenne jónak lenni,
csak a szépet észrevenni,
nem félni, és nem remegni,
mindig, mindig csak szeretni.
De jó lenne jónak lenni,
a nagy Istent megkeresni,
a lábához kuporodni,
és az Igét befogadni.
De jó lenne... de nem lehet.
Farkasok közt nem élhet meg,
aki bárány, aki balga,
megrohanja azt a falka.
Megrohanják, leteperik,
mert a jót itt nem szeretik.
Lelkünk fáradt, szívünk remeg,
nincs közöttünk aki szeret?
Gyilkosságok, fegyver, átok
miért sújtja a világot?
Hisz` szeretni könnyebb lenne,
lelkünk szállna, mint a lepke.
De jó lenne jónak lenni,
egymás kezét megkeresni,
és a gonoszt mindörökre
eltemetni, elfeledni.

Juhász Magda: DE JÓ LENNE






"Egy boldogabb világot kívánok Neked,
ahol sokkal több lesz a szeretet.
Ahol derűvel, hittel élheted az életet,
ahol a mosoly és a nevetés a lételemed lehet."







"Egy kedves mosoly többet ér mint bármi más,
egy pillanat csak, egy csöndes vallomás...
Mely elfeledteti olykor a nehéz perceket,
egy ölelés ami biztos és meleg!
Egy kéz amely simogat ha fázol,
mégis egy ki nem mondott szó a szájtól...
Mindez csak egy mosoly de csodákra képes,
mint a szeretet, talán szívedig érhet..

Kovács Gabriella: Mosoly










"Egyetlen szó. A legszebb, a legdrágább. Szeretnéd kimondani. De nem lehet. Leírod, sokszor próbálgatod. Már majdnem elküldöd, aztán mégis, meggondolod. Nem küldöd. Mert érzed, hogy nem lehet. Ezt a szót, ezt az egyet, ezt az egyetlent nem lehet. Nem szabad. Nem szabad a leírt betűkre bízni, nem szabad így elküldeni,nem lehet így átadni. Csak szóban


Csak személyesen. Mert a leírt szó nem azonos a kimondott szóval. Mert csak attól válik teljessé, élővé, hogy a szemébe nézel, és úgy mondod ki. Neki. Lehet, hogy éveket kell várnod erre a pillanatra. De megéri. Mert a legcsodásabb pillanat lesz az. Attól a szótól, attól a szempártól, attól az érzéstől. Amit ez a szó elmond.
Aki kell, az kell, nem azért: amilyen, hanem annak ellenére, hogy bármilyen.
Valaki majd az életembe lép,aki százszor több, mint az életem."

(Wass Albert: Egyetlen szó)







Egyszer majd eljön az az ember az életedbe, aki mindent felülír majd. Csalódásokat, igaznak hit szerelmeket, mindent. Ő lesz az, akitől és akiért megáll majd a szíved. Lehet, hogy nem fog életed végéig tartani, sőt az is könnyen megeshet, hogy csak egy átutazó lesz. De egy valami maradandó lesz.
Az a bizonyos felejthetetlen szerelem.










Éld meg az életed életed. hiszen azért kaptad!
Nem hiába forog ez a Föld alattad!
Keresd az örömöt, csodáld a világod,
- keserű az élet, ha a végét várod!
Élvezd ki a percet, ne hagyd elszaladni!
A pillanat varázsát próbáld megragadni!
Szavakkal, tettekkel teremts gazdagságot,
formáld gyönyörűbbé a fásult világot!
Utadon szeretet kísérje a lépted,
a virágot öntözd, le sohase tépjed!

Aranyosi Ervin: Éld meg az életet!







Gondoltál e ma már áldott jókedvedre?
Érezted e, hogy most már nevetni kellene?
Kitártad e szíved, a fényes napsütésre?
Vágysz e ott legbelül, a nyárnak melegére?

Tudsz e úgy nevetni, mint egy kicsiny gyermek?
Kinek nincsen még szívében fájdalom temérdek?
Hát hajítsd ki szívedből az összes kétségedet!
Mutasd most meg nekünk, hogy szép a nevetésed!

( Árvai Attila: NEVESS! )










"... ha kérhetnék Istentől. valami szépet és nagyot, azt kérném, hogy adjon nekem is egy egyszerű kicsi házat, négy szobával, vadszőlős tornáccal, öreg körtefával.
Mohos legyen a teteje, s olyan kicsi legyen, hogy ne férjen el benne izgalom, perpatvar, békétlenség.
Csak én s az, akit szeretek."

(Wass Albert: A régi ház/A titokzatos őzbak)







Ha lefesthetném életem,
lenne ezernyi különböző árnya,
s a különböző árnyalat annyi színből állna,
amennyi éveim sokasodó száma,
mert minden év más, mind egyedi forma,
melynek aranyszegély múltját a képzelet csiszolja,
a képzelet, mely úgy festi át a szürke éveket,
hogy mély sötét tónusait fénnyel tölti meg.
S mikor fénytől ragyog fel a festői ecset,
nem látni már éveim színteleneknek.

(Kun Magdolna)








" Ha lehetne, minden percet veled töltenék,
Minden percben elmondanám , SZERETLEK.
Elmondanám , hogy csak te kellesz , és senki más,
Mert így soha nem szerettem senki mást.
Mikor veled vagyok , az idő gyorsan száll,
Egy - egy pillanat pedig meg - meg áll.
Gondolatunk együtt száll,
Szívünk egy ritmusra jár,
Maradjon ez így egy életen át!







Halk hóesésben karácsony előtt
megyek az úton egyedül.
Mind halványak, ködbeveszők
A városon túli hegyek.
Most Betlehem felé megyek.
Bent a szívemben az öröm
boldog glóriát hegedül.

Fehér utamra hirtelen
árnyék vetődik, vádló kérdés:
A pásztorok is együtt mentek,
a bölcsek is hárman hódoltak...
Mit mond a betlehemi Gyermek,
hogyha senki nem lesz velem,
ha egymagamban érkezem?!
Hát az én szívem nem dobolja
karácsony örök riadóját:
"Menjünk el m i n d Betlehemig!"?

(Túrmezei Erzsébet Ne menjünk egyedül!)







Ha majd érzed a május illatát, ha meghallod a kismadár dalát,
ha lázba ejt egy szép tavaszi est, ha a szíved félve remegni kezd,
ha egy kis levelet csókolsz lázasan,
ha éjjeleket töltesz álmatlan,
ha sírva fakadsz majd egy bús éneken,
akkor tudni fogod, mi is a Szerelem!







Ha van valaki, kit Te igazán szeretsz,
kivel teljesen önmagad lehetsz,
ki elfeledteti veled a mát és a holnapot,
kinek lehoznád az égről a Napot,
kinek hangjától megdobban a szíved,
kiben bízol, s belé veted hited.
Ha mindezt érzed, s egyszer megteszed,
Akkor elhiszem, hogy igazán szeretsz.
Ha naplementét látsz a tenger felett
és sírásra görbül szád, mert Ő nem lehet veled
Ha megakarod osztani örömöd, bánatod,
s Ő az első akire választásod jutott.
Ha nélküle értelmetlennek tűnnek a hetek,
s a percekből lesznek évezredek.
Ha valami nagyon fáj legbelül, mert Ő nem lehet veled,
hisz a sors néha kegyetlen is lehet.
Ha mindezt érzed, s egyszer megteszed,
akkor elhiszem, hogy igazán szeretsz.
Ha úgy érzed, hogy szíved csordultig tele,
s benne már gyűlöletnek nem találsz helyet,
ha életed célja az, hogy boldoggá tegyed,
s legyőzöl minden akadályt, mi közétek jöhet.
Ha holnap feladnád eddigi életed, hogy vele tarts,
mert a sors így rendelkezett.
Ha mindezt érzed, s egyszer megteszed,
akkor már tudom, hogy igazán szeretsz.
Ha vele akarod leélni életed,
ha könnyeket csal szemedbe a boldog jövő,
s izgalommal tervezed, mi elkövetkező.
Ha érzed, hogy közétek már semmi nem jöhet,
mert vele akarsz lenni akkor is, ha már
Ősz, hajlott s beteg.
Ha mindezt, érzed, s egyszer megteszed,
akkor már meggyőztél, hogy igazán szeretsz.
Hisz minden gondolatod s tetted Ővele van tele,
Hisz naponta hálát adsz, hogy milyen az isteni kegyelem
Mert ez nem lehet más, csak IGAZI SZERELEM!







"Hinni a szépet, lehetetlent, hogy egyszer valóra válik.
Hinni a vágyban, akaratunkban.
Ha kell, hát bízni halálig."

Szabó Lőrinc...

Megjegyzés: Az idézet Szabó Lőrinc neve alatt terjedt el az Interneten, az eredeti forrását azonban sehol sem sikerült megtalálnunk, ezért úgy gondoljuk, hogy valószínűleg tévesen van neki tulajdonítva. Az idézetet a fentiek miatt Citátum törölte az oldaláról.







Hulló levélen az ősz üzen,
borongós vasárnap nélküled.
Meleg jár át, biztató remény,
ez a telünk nem lesz túl kemény,
hajlongva bólint a diófa,
laktató termését kiszórja.
Kint hűvösen fújnak a szelek,
súgnak sok édes ígéretet,
ezer kérdés és ezer válasz
elhagyja még szádat és számat.
Mégse tudhatjuk, hogy mi is ez,
mi ül a szíveden, szívemen,
csak látjuk, hogy telnek a napok,
és kezem kezedben maradok.
Mert múlik az ősz, a tél, tavasz,
a nyár is az öledben maraszt,
szavak helyett a bizonyosság,
ahogy mindig indulok hozzád.
Hulló levélen az ősz üzen,
borongós vasárnap nélküled.

(Silvester Anita.)







Hunyd le a szemed éld az álmod,
Azzal sose törődj,mit mondanak mások.
Hisz Te lélegzel, Te nézel és Te látsz
Magadnak választod, amit választottál.
Egy perc csak az élet, ha boldogtalan vagy,
A legkisebb örömökkel tedd boldoggá azt.
Találd meg a fényt a fekete éjben,
A boldogságot a boldogtalan létben...







Jönnél-e velem, dombon-hegyen át,
mikor lehullják levelüket a színes őszi fák,
s dühödt szelek marcangolják büszke ágait,
hogy porba temessék a nyarak álmait.

Jönnél-e velem, mondd, jönnél-e akkor,
mikor égi mennydörgés vad ereje tombol,
s útmutató csillagfények nem világlanak,
azon a kavicsrögös úton, hol lépteink halad.

Jönnél-e velem, mondd, jönnél-e kedves,
ha tudnád, hogy vesztes minden olyan perced,
ami felém, űz, felém, hajt, felém, vezérel,
s aminek az igazában magad sem hiszel.

Jönnél-e, parancs nélkül, önként, kéretlen,
hogy szebbé tedd, s jobbá tedd röpke életem,
s hogy könnyebben viseljem el a magány hidegét,
mely nélküled, lassan végleg felemészt.

Vagy inkább maradnál, messze, tőlem távol,
hol minden szerelem hűlt parázson lángol,
ahol az élet is, csak ütött-kopott hangszer,
melynek elszakadt húrján két szív sóhaj halt el.

(Kun Magdolna: Jönnél-e velem?)







Kell a szív és az embernek a lélek,
S egy másik ember kit megérthet.
Kell a bánat, hogy boldogabb lehessél,
S kell a jó szó, hogy felemelkedhessél.
Kell egy ölelés attól akit imádsz,
S egy forró csók hevétől az egekig elláss.
Kell, hogy néha felnézz az égre,
S a hajnal csillagot is lehozzák érted.
Kell egy szép dal mi szívedet járja,
S egyetlen nóta melynek nincsen párja.
Kell egy éjjel mit magadban tölthetsz,
S egyetlen egyre a hangokra figyelsz.
Kell egy jó barát neked is , nekem is,
Ki mindenek felett minket majd felvidít!

(Kell egy ölelés )







Királyi mulatság erdőkben sétálni,
Árnyékos utczáin fel s alá járkálni,
Fülemile éneklésén,
Gyönge szellők legyezésén
Örömét nevelni,
Kedve szerint élni.

Az ócsó nyulakat bokorbul kiverni,
Fiatal madárkák fészkét felkeverni,
Hegyet-völgyet megkerülni,
Friss források mellett ülni,
Ebédre megtérni,

Jó lakáshoz férni.
A sötét gondokat magos szegre tenni,
Feladott étkekbül jóizüen enni,
Enni, meg nem csömörleni,
Közbe vigan beszélleni
Friss borokat inni,
A vizet dicsirni.

Eszem-iszom után könyökére dülni,
Egy fél órácskáig álomba merülni;
Könnyü testtel felserkenni,
Holmi dolgán általmenni,
Nagy labdát ugratni,
Játékkal mulatni.

Diana udvarát megint látogatni,
Ernyős sátoriban mint regvel mulatni,
A kakukkal szerencséjét
Megpróbálni jövendőjét,
Hegyek ellen állni,
Ekhóval tréfálni.

Pintyőke sirását, galambnak nyögését,
A játékos rigók hangos fütyülését,
Gerliczéknek busulásit,
Társak után bujdosásit
Szemre, fülre venni,
Más gonddal nem lenni.

Erdőkbül kimenni mezők térségére,
A lenyugvó napnak nézni szekerére,
Pásztor után sétálgatni,
Musicáját meghallgatni,
Corydon dudáját,
Mopsus furugláját.

Görbe trombitákat otthon fuvattatni,
Vacsora után is nyugtig igy mulatni:
Ugy-e pajtás, megpróbáltad,
A mint mondám, ugy találtad:
Királyi mulatság,
Ártatlan bolondság.

Faludi Ferenc: TAVASZ







Legyél te is az, ki szeretet ad,
ki szétszórja lelkéből a fénysugarakat,
hogy melengesse annak szívét, kinek fájdalma
megcsorbult hitét már halálra marta.

Legyél te is az, ki megáll néhány percre,
hogy mások bánatát szóval könnyíthesse,
melengető szóval, melynek puha ragyogása
életet visz majd a csendes elmúlásba.

Legyél te is olyan, ki mindig tudja azt,
annyit érsz, amennyit másoknak majd adsz,
mert azok emelnek fel egészen az égig,
akiknek szívedbe zártad könnyes szenvedésit.

(Kun Magdolna)







Légy jó,
légy hű!
Légy végső menedék!
Szép szavakat hangoztatni
ma már nem elég! Légy hit,
légy vágy,
légy az, ki felemel!
Légy az, ki hisz a holnapunkban,
s új utakra lel! Refr.1:
Álmodj szebb világot,
boldogabb hazát!
Légy az, aki hűen védi
népe igazát!
Álmodj tiszta fényről,
ami útra kél,
bejárja a nagyvilágot
s végül visszatér! Légy szó,
légy tett,
légy szív, ami dobog!
Légy útjelző a holnapunkba,
mely reánk mosolyog! Légy ég,
légy föld,
légy álmodó világ!

(Aranyosi Ervin: Álmodj szebb világot..)







Miért akarsz te mindenáron, s mindig megfelelni?
Azt hiszed, hogy ezért fognak téged majd szeretni?
Miért akarsz szerethető rabszolgává válni?
Miért akarsz önmagadból egész mást csinálni?
El ne hidd, ha kedvükben jársz, majd szeretnek téged,
csak az egyéniségedet vesztheted el végleg!


Ne játssz tehát szerepeket, ne bújj másik bőrbe,
becsüld inkább azt az embert, kit látsz a tükörben!
A szeretet nem elvárás, hát hiába várod,
rajtad múlik, szeresd jobbá környező világod!

Aranyosi Ervin: Megfelelés...







Mikor a fájdalom és a kín felordít,
és az ég minden vihart ellened fordít,
mikor az útszéli faág arcodba csap,
és pokoli démonok tépik a hajad...

Mikor a reménytelenség leghűbb társad,
s nem jön a megváltás, hiába is vártad,
mikor a puszta lét is már csak büntetés,
mert hasztalan volt a hit, és a tüntetés...

Mikor azt hiszed, utadat végigjártad,
s remegő kezekkel vésed a fejfádat,
mert az erődet már fogyatkozni érzed,
és az elmúlás rozsdája marja vérted...

JeepCKing: Ne add fel!







Mikor az élet oly nehéz,
mikor a lelked múltba néz,
s nem is találsz kapaszkodót,
hiába vársz egy fényhozót!
Akkor a lelked kedvtelen.
Ám felbukkanhat hirtelen
egy kedves lény, ki vigaszt ad,
ki elfogadja igazad,
és megmutatja mennyit érsz,
hűen figyel, amíg beszélsz!
Boldog, hogy teveled lehet,
s az életét adja neked,
hisz meglát benned valamit,
ami csak tebenned lakik!
Neked is kéne látni már,
amit lelkedben megtalál!
Hogy elhidd: - jó vagy, különleges,
s szerethető - hogy boldog lehess!

Aranyosi Ervin: Ki lelkedbe lát..







Milyen érzés, ha mosolyod
arcodon szét terül,
mikor a szíved, az öröm
tavában elmerül?

A szeretet, ha átölel,
ha táncba kezd veled?
S az idő nem műlik tovább,
s a percet élvezed?

Milyen érzés a szabadság,
ha nem láncol le gond?
Milyen, amikor kedvesed,
átölel, s bókot mond?

Milyen, ha végre elhiszed,
hogy az vagy, aki vagy?
Milyen, ha érzed ez a kincs,
ettől vagy gazdagabb!

Aranyosi Ervin: MILYEN ÉRZÉS?







Minden nap, mit veled megélek,
az sokkal több, mint maga az élet.
Nékem a levegő vagy, a hűs patak,
csak te tudod oltani, szomjamat.

Nélküled, elvesznék,
nélküled, nem is léteznék...
A homlokod ha csókolgatom,
a lelked, a lelkemmel átkarolom.

Sohasem szerettem még így senkit,
megtennék érted bármit!
Hangod ha hallom, nékem a mennyország.
Ha simogatod arcom, az nékem boldogság.

Kezed soha el nem engedem,
az életemet is, a kezedbe teszem,
hisz ha te nem vagy nekem,
megszűnik... az életem...

(Hirth Éva: Minden nap, mit veled megélek.)







Minden vágyam,
Együtt lenni veled,
Csókolni a szád,
Nézni a szemed.

Átyim Lászlóné: Örökkön örökké szeress!







Mit ér neked a szívem, ha így bobod csak el?
Mit ér a holnap, ha várlak, de régen más ölel?
Mit ér neked, mit adtam, s hogy álmom végre teljesült veled?
A legszebb éjszakám mit ért veled."







Mosolyog úgy, mintha még sosem sírtál volna!
Harcolj úgy, mintha még sosem vesztettél volna!
Szeress úgy, mintha még sosem bántottak volna meg!

(Paris Hilton)










"Ne add fel az álmaidat és az ábrándjaidat. Ne engedd, hogy az élet elvágja a zsineged, mielőtt felorsóznád azokat az álmokat... tartsd feszesen... és orsózz... ne add föl... kapaszkodj bele a hálóba..., s ha a már benne lévő álmok kiszökkennének, ugorj a vízbe és ússzál utánuk az életed kockáztatásával is... de ne engedd őket elszökni... "

- Justin Daniels -







" Ne akkor szeress , ha már késő!
Ne akkor keresd , ha már nincs Ő!

Amíg élsz - s van kit - , addig szeressd!
Vele örülj , simogasd , vele nevess!

Szépítsd meg életét , amíg lehet ,
Suttogj fülébe szerelmes verseket! "

Rozs János: Amíg élünk







Nincs olyan kert, ahol ne lehetne találni legalább egy-két rózsabokrot, a tearózsától a futórózsáig bezárólag. Az én kertemben is van természetesen, hiszen az egyik kedvenc virágom, bár gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Hoztam is egy csokorra való gyönyörűséget.







Nyitott könyv a lelkem, olvasd csak bátran,
Engedem, hogy meglásd, mi a titkos vágyam.
A barátság szent dolog, védeni, óvni kell,
Ki mit fektet belé, annyit vihet csak el.
Kell egy hely a szívben, egy csendes szép zene,
Hol társra lel az érzés és élhetsz majd vele,
Állunk majd a fényben, vagy boldogan megyünk,
Mert úgy szép az élet, ha mindig szeretünk!!!
Egy barát lehet közel, vagy akár távol,
De a szívedben mindig ott lesz, ne keresd máshol.
Egy barát lehet kedves, őszinte,
Minden problémát megoszthatsz vele.

(Wass Albert)







Ölelj meg, nem kell most a szó,
Jó ez a csend, olyan megnyugtató.
Hunyd le szemed, csitt, ne beszélj,
Ne szavakkal, a testeddel mesélj.

Hallgasd, ahogy ver a szívem,
Ereimben mint fut a vér,
Érezd bőröm rebbenését,
Mikor vállad az enyémhez ér.

Ölelj át, oly szép az este,
A Hold az eget birtokba vette.
A csend hangja lágyan dalol,
S lelked lelkemmel összehajol.

(Sárhelyi Erika)







Örökké szeress, egy perccel se tovább
A túlsó oldalon várok majd rád
Gyere, ha hívlak, ülj le egy kicsit
Fogd meg a kezem, ne kérdezz semmit

Magammal viszlek, hagyjunk itt mindent
Próbáltuk, nem ment, ez volt egy élet
Egy másikat kezdek
A zaj után csend lesz

Kijárat nélkül, háttal a falnak
Fegyver a kézben, úgy várok rád
Kijárat nélkül, háttal a falnak
Fegyver a kézben, úgy várok rád

Örökké szeress, egy perccel se tovább
A túlsó oldalon várok majd rád
Gyere, ha hívlak, ülj le egy kicsit
Fogd meg a kezem, ne kérdezz semmit

Magammal viszlek, hagyjunk itt mindent
Próbáltuk nem ment, ez volt egy élet
Egy másikat kezdek
A zaj után csend lesz

Kijárat nélkül, háttal a falnak
Fegyver a kézben úgy várok rád
Kijárat nélkül, háttal a falnak
Fegyver a kézben úgy várok rád

Magammal viszlek...

P. Mobil - ÖRÖKKÉ SZERESS - Videó

Link







Szeress úgy, mint eddig senkit nem szerettél!
Kérlek magad mellől el sose engedjél!
Ha mégis elvinnének tőlem hamis vágyak.
Soha ne feledd azt, hogy mindíg várni foglak!
És Te visszatérsz majd új reménnyel telve.
De bocsánatot ne kérj, csendben ülj mellém le!
Újraéledt vággyal szorísd meg a kezem.
Némán húzz magadhoz, ha könnyes a szemem!
De most arra kérlek, el soha ne engedj!
Őrizd meg kettőnknek ezt a szép szerelmet

/Bagi Erzsébet/







Szeretek élni! Vonz az élet,
A szerelem, a dal, tavasz.
A merre vágyakozva nézek,
Ott csak villámlik, nem havaz.
Valóm, minden csöpp vér eremben
A boldogság után eped.
Ki tehet róla? ...úgy születtem,
Azért boldog még sem leszek.

(Reviczky Gyula: Tantalusz )







Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.

Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam, hogy menj csak el
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar, engedni kell.

Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé ,már senki sem néz,
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak mily nehéz.

Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen!

S nagy sokára mondanám halkan
Semmiség, csupán az életem,
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy könnyes lett a két szemem!

Heinrich Heine: Szívemben mindig lesz egy hely...







Ülni egy csendes szobában,
s várni valakire, aki nem jön többé.
Elutazni onnan, ahol boldog voltál,
s otthagyni szíved örökké.
Szeretni valakit, aki nem szeret téged,
könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni,
csalódott szívvel, mindig csak remélni.
Megalázva írni könyörgő levelet,
sirdogálva várni, soha nem jön rá felelet.
Szavakkal idézni, mik lelkedre hulltak,
rózsákat őrizni, melyek megfakultak.
Hideg búcsúzásnál, forró csókot kérni,
mással látni őt, nem vissza fordulni.
Kacagni boldogan, hazug lemondással,
otthon leborulni, könnyes csalódással.
Aztán átvergődni hosszú éjszakákat,
imádkozni azért, hogy Ö meg ne
tudja mi is az a bánat.







"Világéletemben hittem benne, hogy a nap legcsodálatosabb pillanata, amikor reggel felébredünk. Mindegy, hogy vacakul érezzük-e magunkat vagy jól, egy biztos: aznap még bármi történhet velünk! És az sem számít, ha az esetek többségében semmi különös nem történik. A lehetőség benne van a reggelekben."Az öröm további örömöket vonz. A boldogság több boldogságot. A békesség több békét. A hála több hálát. A jóság több jóságot. A szeretet több szeretetet. Ez belső munka. Nem kell mást tenned világod megváltoztatásához, mint hogy megváltoztatod, amit odabent érzel."

Monica Baldwin







Weörös Sándor: Tíz lépcső

Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.










  
 
0 komment , kategória:  Lelkem szirmai  
Tisztelet az Éveknek
  2023-04-29 20:15:42, szombat
 
 
















TISZTELET AZ ÉVEKNEK




Az idősek tisztelete minden kultúrában elfogadott, sőt, elvárt feladat. Kínában például törvény írja elő a család egységét és annak öregebb tagjainak tiszteletét. És bár az idők változnak, Japánban és Koreában külön ünnep van az öregek megért koráért.

A nyugati országok a maguk kortárs világával sokkal inkább előrébb helyezik a fiatalabb generációt, mondván bennük van a jövő. Viszont nem szabad elfelejtenünk az idősebb korosztályt sem, akiknek köszönhetően mi magunk is élhetünk. Jöjjön néhány dolog, amit figyelembe kell vennünk az idősebbekkel szemben, akiknek igazán hálásak lehetünk!

Tovább éltek, mint mi

Nos, ezt tudjuk, nyilván. De ha megállunk egy kicsit gondolkodni ezen, és megpróbáljuk az ő útjukat járni, rájövünk, hogy mennyi tiszteletet érdemelnek. Az élet nehéz! Legyünk türelemmel és tekintéllyel az időre, amit már eltöltöttek a földön.

Többet tudnak, mint gondolnánk

Ha még nem éreztetek késztetést arra, hogy leüljetek beszélgetni a nagyszüleitekkel vagy az idős szomszédaitokkal, akkor itt az ideje néhány kérdést feltennetek nekik. Tiszteljük a világot, amit átéltek, a történelmet, amit túléltek. Egy élethossznyi tudás lakozik bennük.

Máshogy látják a világot

A saját élettapasztalataikkal és az időn keresztül, amit eddig megéltek egy teljesen más, saját perspektívából látják a világot. Éppen ezért érdemes sok időt eltölteni velük, szélesíthetik a saját látásmódunkat!

Tapasztalatok, amikről mi csak álmodunk

Soha nem fogjuk tudni, hogy milyenek voltak a dolgok abban az időben, mikor még nem éltünk. Nekünk csak elképzeléseink vannak arról, hogy milyen lehetett modellnek lenni a '80-as években, vagy milyen lehetett átélni a világháborúk időszakát. Ők viszont tudják.

Ők a mi családunk

A nagyszülők döntéseinek eredménye mi magunk vagyunk! Ha ők nincsenek, sem a szüleink, sem mi nem lennénk. Legyünk hát türelemmel és tisztelettel feléjük, az életük és a tapasztalatuk iránt. Az idő előrehaladtával változik a sorrend, most rajtunk a sor, hogy bizonyítsunk és tanítsunk nekik valamit.







Antóni Sándor: TISZTELET AZ ÉVEKNEK


Tisztelet az elszállt hosszú éveknek,
Becsületes, sok-sok dolgos kezeknek.
Hosszú éveken át szorgalmasan éltünk,
Évek múlásával nyugdíjasok lettünk.
Anyák, Apák családot neveltünk,
Szeretetben, békességben együtt éldegélünk.

Egy év ugyan elszállt felettünk,
A jó istennek ezt szívből köszönjük.
Öregség, ez is egy múló állapot,
Út mit fáradt lábunk koptatott.
Idősek lettünk, mi sok évet takar,
Volt sok tél, ősz és tavasz.

Tisztelettel emlékezünk mindazokra,
Kik nem lehetnek közöttünk otthonunkba.
Mi még itt vagyunk, ünnepeltek vagyunk,
Tisztességben megőszült homlokunk.
Kis falunk bölcsőnk ringatója,
Itt neveltük gyermekeinket a becsületes életmódra.

Elrepültek az évek bizony felettünk,
Nem csak a rosszra, a szépre is emlékszünk.
Ami elmúlt vissza soha nem tér,
De a szeretet szívünkben örökké él.
Ünnepelni jöttünk itt ma össze,
Hálánkat és szeretetünket még szorosabbra kösse.

Köszönetet mondunk azoknak mindezért,
Kik megrendezték számunkra ezt a szép estét.
Idősek napján mikor összejárunk,
Benne szinte egy családban találunk.
Adjon isten még sok boldog évet,
Békességet, otthont, erőt, egészséget.







Ady Endre: ISMERETLEN ÁTOK - Részlet


"... Nem adott az élet
Nyugodalmat, békét,
Feldúlta lelkemnek
Végső menedékét;
Nincs már egy reményem,
Szivemből már régen
Eltüntek az álmok...
Megfogott, megölt egy
Ismeretlen átok!"







Bódi Irén: AZ IDŐ VONATÁN


Egy pálya útja véget ér.
A gyorsvonat megáll, s a búcsúzó útitárs más vonatra száll.
Az idő vonatán lassan döcög tovább,
S ha kinéz ablakán, nem fut el úgy a táj,
Ahogy elfut - az ifjúság.
Az ember a múltba ezerszer visszanéz,
S szeretné újraélni mindazt ami szép.
Lassítaná az időt, s megállítaná a legszebb perceket,
De az idő kerekét megállítani nem lehet.
Amilyen hosszú volt az út, annyi szépet rejt a múlt!
Ahogy este a Nap leszáll, úgy válik múlttá a jelen,
Míg pirkad a hajnal, a jövő csak sejtelem.
Az ember a múltba ezerszer visszanéz,
Könnyűnek látszik a búcsúzás, de búcsúzni mindig nehéz.







Breitner János: ÖREG FIÚ DALA


Amikor még húszéves az ember,
dal fakad az ajkán, nem panasz.
Az éveket még zsugorgatni nem kell,
s oly édes még az illatos tavasz.

Húszéves vagy, Istenem, de szép is!
Tárt karokkal vár a nagyvilág.
Május van és néked kék az ég is,
mind tiéd a harmatos virág.

Húszéves vagy, s mindezt meg se látod,
úgy szeretnél felnőtt lenni már.
Ne kergessed el az ifjúságod,
hisz úgyis elszáll, siettetni kár.

Bizony, bizony egy szép napon
kopog az ősz az ablakon,
s egy reggel már a hajadon csillog a dér.

Még zeng a dal, még itt a nyár,
de langyos már a napsugár,
és odakünn egy régi dalt dúdol a szél.

Hűtlenül elhagyott az ifjúság,
de nyílik még számodra sok szép virág.
Ma még talán nagyon szeretsz,
de ifjú már sosem lehetsz,
öreg fiú, húszéves már sosem lehetsz!

Gyors szárnyakon repülnek az évek,
nem segít rajt' bűbáj, sem varázs.
Míg sóhajtássá halkul el az ének:
A szilaj lángból lesz szelíd parázs.

Ne kergess már tarka délibábot,
várd meg, mit az élet hoz eléd!
Hűvös estén vedd fel a kabátot,
s örülj, hogyha ízlik az ebéd!

Öreg fiú, ne légy mohó, ácsi!
Régi fényed lassan megkopott.
Egy nap egy lány azt mondja, hogy "bácsi",
ejts egy könnyet, s aztán megszokod!

Bizony, bizony egy szép napon
kopog az ősz az ablakon,
s egy reggel már a hajadon csillog a dér.

Még zeng a dal, még itt a nyár,
de langyos már a napsugár,
és odakünn egy régi dalt dúdol a szél.

Hűtlenül elhagyott az ifjúság,
de nyílik még számodra sok szép virág.
Ma még talán nagyon szeretsz,
de ifjú már sosem lehetsz,
öreg fiú, húszéves már sosem lehetsz!

Csákányi László - Az öreg fiú dala

Link







Deli Enikő: KEZEK


Foltos, ráncos, öreg kezek!
Kérlek szépen, meséljetek!
Gyermekként hogyan éltetek?
Öleltetek? Szerettetek?

Foltos, ráncos, öreg kezek!
Sokat fáradva éltetek.
De hiszem azt is: öleltetek.
Kedves kézben pihentetek.

Foltos, ráncos, öreg kezek!
Unokákat tereltetek,
Nekik oly sokat főztetek,
Kapáltatok, kötöttetek.

Fáradt, kedves, öreg kezek!
Kérlek szépen: pihenjetek!
Annyi mindent megtettetek!
Pihenjetek, s öleljetek!










Egy 90 éves néni mindennapos imája


KI MONDANÁ EL?


Ki mondaná el Isten a Te szépségedet?
Égen, földön hiába keresem képedet.
A harmatcsepp, a hajnal,


a csergő gyöngypatak szépséged árnya csak.
Leborulok előtted Istenem,
szépségedet ki nem beszélhetem.

Ki mondaná el Isten a Te hatalmadat?
Egy szó ronthat, teremthet színes világokat.
Megfékezed a felhők dörgő villámait,
a bőszült tengerek háborgó habjait.
Leborulok előtted Istenem,
hatalmadat ki nem beszélhetem.

Ki mondaná el Isten a Te jóságodat?
Mi vétkezünk, és Te nyújtod békítő jobbodat.
Megöntözöd esőddel a szomjas földeket.
Értünk hímzed virággal a szép természetet.
Leborulok előtted Istenem,


jóságodat ki nem beszélhetem.


Elmondta 2005. október 27-én a 90 éves délbácskai származású Vasék Mária Valéria
Szegeden, az Idősek Otthonában. Még gyermekkorában tanulta.







Erdődy Elek: HA NAGY LESZEK, ANYÁM


Ha nagy leszek anyám... fiad ígéri néked:
Nagyon, nagyon boldoggá foglak tenni téged.
Teérted dolgozom, örökké, szakadatlan,
Hogy visszaadjam azt, amit tetőled kaptam...
Ha nagy leszek anyám : tied lesz napom, éjem,
Hogy régi mosolyod orcádra visszatérjen,
Hogy eltüntessem rólad én a gond-keresztet,
Mely fáradt szép szemed alatt megbújva reszket...
Ha nagy leszek anyám, csak érted fogok élni!
Becézni foglak és a szellőtől is védni,
Hogy megháláljam lelked rám hullott csodáját,
Hiszértem szenveded az élet Golgotáját...
Lábod elé hintek ezer selymes virágot,
Hogy visszaadjam neked boldog ifjúságod,
Hogy visszaadjam azt, amit tőled elvettem:
Te tönkre mentél, s én viruló életet leltem.
Ha nagy leszek, anyám, bíborban fogsz majd járni,
Egész világ tisztelni fog, s csodálni,
Arcodról eltűnik a gond s a néma bánat
Egész világ irigyli majd az én anyámat,
Az édesanyámat.

Ha nagy leszel, fiam, tudom, hogy így kell lenni,
Vágycsillagok után dalolva fogsz majd menni.
Örökre elhagyod fehér hajú anyádat,
Mint virághullatott, elhervadt rózsaágat...
Ha nagy leszel, fiam, majd mindent elfelejtesz,
S ha értem néha tán egy-két könnycseppet ejtesz,
Az élet mégis messze rózsakertbe csábít,
Hol számodra ezer csodás álomvirág nyit...
Ha nagy leszel, fiam, nem fogsz törődni velem,
S míg én remegve várlak árva, bús sötétben,
Egy másik asszonyszív ölel magához téged,
Egy másik asszony hív : a hites feleséged. . .
Ha nagy leszel fiam, emlékezni se fogsz rám,
Fakó lesz vén szemem, és ráncos lesz az orcám,
Mert búsak napjaim keservesek az éjek,
És téged egyre messzebb visznek el az évek...
De szívem boldog lesz ha hírül hozzák mások,
Hogy megtaláltad mégis a földi boldogságot,
Eltűnik minden gondránc és a könnyes bánat,
Ha irigyelni fogják az én fiacskámat.
Édes fiacskámat!...

Erdődi Elek: Ha nagy leszek, anyám... - Videó

Link







HA EGYSZER MEGÖREGSZÜNK


Amint megöregszünk, ideje, hogy reményt és ihletet merítsünk azon "NAGY emberek" teljesítményeiből, akiknek van bátorságuk szembenézni a kor kihívásaival.

Ilyen például Harold Schaumberg.

Gyakran kérdezték tőlem:
"Mit csináltok ti, öreg fiúk egész nap, most, hogy nyugdíjba vonultatok?"

"Nos, nekem az a szerencsém, hogy vegyészmérnöki képzettségem van, és így sok örömet szerezhetek magamnak azzal, hogy sört, bort és egyéb alkoholtartalmú folyadékokat vizeletté változtatok át."

Legyen hát Harold példakép mindannyiunk számára!

Aki még nem nyugdíjas, irigykedhet...


"Nagy baj az öregség de ez az egyetlen esély a túlélésre"







Heltai Jenő: AMIKOR MEGÖREGSZÜNK


Szívem falán a gond sötétlik,
Egy árny a hófehér falon:
Óh, megöregszel te is egyszer,
Én édes, szőke angyalom.

A szőke haj ezüstre válik,
Barázdás lesz a homlokod,
És csókos ajkad pírja elvész
S a szíved halkabban dobog.

És benne mélyen eltemetve
A régi, régi szerelem,
És szenvedélytelen, szeliden
Fogsz társalogni énvelem.

Igérd meg azt, hogy kezed akkor
Kezemből vissza nem veszed,
S szeretni fogsz majd akkor is még,
Mikor már én is vén leszek.

Ígérd meg azt, hogy megbocsátod,
Hogy oly nagyon szerettelek,
Hogy rácsókoltam ajakadra
Sok év alatt a zord telet.

Ígérd meg azt, hogy megbocsátod,
Hogy elhervadtál keblemen,
Hogy másnak senkije se voltál,
Csak nékem voltál MINDENEM.

Ígérd meg azt, hogy szemrehányást
Szíved magadba nem fogad
S nem kéri tőlem soha vissza
Aranyos ifjúságodat







IDŐSEKNEK




Az öregedés az egyetlen módja annak,hogy hosszú életűek legyünk.

Semmi sem múlik olyan gyorsan, mint az évek.

A fiatalságom bolondságaiból nem az általam elkövetett őrültségek gyötörnek engem a legjobban, hanem az a tény,hogy nem mehetek vissza újra elkövetni azokat.

Sok ember sohasem lesz 80 éves, mert arra vesztegetik az idejüket, hogy megpróbálnak örökre 40 évesek maradni.

Amikor fiatal voltam, azt mondták, majd meglátod, ha 50 éves leszel.Elmúltam 50, de nem látok semmit.

Fiatalabb koromban 4 hajlékony tagom volt és 1 merev. Ma négy merev és egy hajlékony tagom van.

A fiatalok szemében tűz ég. Az öregek szemében fényesség világít.

Mindannyiunkban lakozik egy kisgyermek.

A fiatalemberek csoportosan utaznak,a felnőttek párosával,az öreg emberek egyedül sétálnak.

Mindannyian meg akarunk öregedni, és mindannyian le akarjuk tagadni,hogy oda érkeztünk.

Mindannyiunknak tudni kell, hogyan éljük az életet,ne csak az éveket gyűjtsük.


Marcel reynaert aquarel | PPT

Link







Juhász Gyula: A TÁVOZÓ


A tűnő ifjúsággal messze mennek
Az örömök és búcsút énekelnek,
Mint ősszel a fecskék, a költözők.

Elszálló évekkel szállnak tova
A vágyak is s nem térnek meg soha,
Mint darvak, melyek a tengerbe vesztek.

De alkonyatkor a nyugati ég
Rózsásabb és szelídebb a vidék,
Az életem rónája is kitárul.

És szeptemberben tarkább lesz a lomb.
Így szépülnek meg hervadt bánatok,
Így nézek vígan őszi csillagokba.







Kun Magdolna: ADJ MÉG URAM IDŐT


Adj még Uram erőt, hogy ne fáradjak el
azon a hosszú-hosszú úton, amin menni kell,
mert úgy szeretném érezni még egy kicsikét
az őszbe szökött napláng langyos melegét.

Adj még Uram időt, hogy vágyott álmaim
túllépjenek fájdalmamnak könnyes kínjain,
s én bátran hihessem, van még annyi évem,
amennyi feledteti velem minden szenvedésem.

Adj még Uram időt, pár reményteli évet,
hogy boldogságban teljen ez az elröppenő élet,
mert oly közelről fúj már az a sarki hideg szél,
mely virágzó tavaszról többé nem mesél.







Kun Magdolna: Ahogy idősödöm


Ahogy idősödöm, egyre jobban érzem,
becsülni kell minden napot, mely adódik még nékem,
becsülni és megköszönni a magasságos égnek,
hogy nem hagyott el erőm, s hogy van még bennem élet.

Mert amíg van erő bennem, tán remélhetem azt,
hogy része lehet életemnek a következő nap,
és az azt követő újabb nap, melyben ismét meglelem,
azon apró csodákat, mikért érdemes élnem.

Sok évtized elszaladt már, s az időm egyre fogy,
mert úgy születtünk, hogy nem lehetünk halhatatlanok,
hiszen mindenkinek ki van szabva másodpercre tán,
hogy mikor fénylik fel előtte egy másik útirány.







Garai Gábor: JÓKEDVET ADJ
ennyi kell, semmi más


Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan -
ahhoz is csak jókedvet adj , Uram.










L. Gál Mária - ÖREGSZEM, URAM


Sejtem, hogy hamarosan
közéjük tartozom
romlik szemem, s egyre
több a bajom, gondom.
Uram!
Őrizz meg mindentől
melyek miatt
nehéz az öregeket szeretni.
Segíts! - tudjam
rigolyáimat, betegségeimet
méltón elviselni.
Segíts! - belátni,
ha néha-néha
nincs igazam
nem kapcsol már olyan gyorsan,
mint régen
az agyam.
Adj! - türelmet,
hogy mindenkit meghallgassak
saját bajaimmal
másokat, fölöslegesen
ne zaklassak.
Adj! - erőt
a szenvedéshez,
békét, csendességet
ne érezzek
semmiben szükséget.
Ne hagyj! - hiúságot
bennem
deresedő hajam láttán,
s csillapítsd az érzést
mely szerint talán
púp vagyok egyesek
hátán.
Uram!
Rád lesz a legnagyobb
szükségem, érzem.
Ne hagyd! - hogy
magányos legyek
legyen velem
bíztató kegyelmed,
s már el is felejtettem
öregedésemet!







Helen Csok: ÖRÜLJ A MÁNAK!


Amíg vannak, akik szeretnek,
van értelme az életednek.
Mindegy, hogy rohannak az évek,
ha érzed melegét egy kéznek.
Még érdemes reggel felkelni,
ha van kinek kenyeret szelni.
Örülj a percnek!

De ha mégis magány a sorsod,
ha a gondot egyedül hordod,
erőt is ad hozzá az élet.
Találd meg mindenben a szépet.
A nap rád is úgy süt, mint másra,
ne gondolj hát az elmúlásra.
Örülj, hogy élhetsz!

Nincs fekete és nincs fehér
De az elmúlás mindent elér
Nincs tűz, mely örökké lobogna
Fényét más világok felé ontva
Nincs folyó, mely örökre megmarad
Előbb-utóbb minden forrás elapad.

Nincs érzelem, mely örökké él
A harag idővel megbékél
Nincs az a szerelem, ami el nem vetél
Gyűlölet, melyet nem koptat a szél
Öröm, melyet nem sápaszt a tél
Bánat, melyet nem gúnyol a remény

A fény kialszik, s helyén a sötétség sem örök
Élet, halál - ők is csupán eszközök
Mert a Változás az egyetlen,
Mely mindig tombol szüntelen
Ami meg nem alkuszik soha
Hiába hiszi a sok ostoba
Hogy bármi, ami létezik, úgy marad
Mert mindig lesz új a nap alatt!


MI AZ ELŐNYE...? MÁRMINT ANNAK, HOGY MEGÖREGEDTÉL!!!


1. Az emberrablókat nem igazán érdekled.
2. Túszhelyzetben valószínűleg téged engednek el elsőként.
3. Senki sem várja el tőled, hogy bárhová is szaladj.
4. Amikor este 9-kor felhívnak, megkérdezik 'Nem ébresztettelek fel?'
5. Az emberek már nem gondolják azt, hogy hipochonder vagy.
6. Már nincs semmi, amit a nehezebb úton kellene megtanulnod.
7. A most vásárolt dolgaid már nem használódnak el.
8. Délután 4-kor is vacsorázhatsz.
9. Szex nélkül élhetsz, de a szemüveged nélkül nem.
10. Heves vitákba bonyolódsz a nyugdíjrendszerről.
11. Már nem kihívásként gondolsz a sebességkorlátozásra.
12. Már nem próbálod meg behúzni a hasad, bárki is jön be a szobába.
13. Együtt énekelsz a liftben a hangszóróval.
14. A szemed már nem lesz sokkal rosszabb.
15. Az egészségbiztosítónak befizetett összeg végre kezd kifizetődni.
16. Ízületeid pontosabb meteorológusok, mint a nemzeti időjárási szolgálat.
17. Titkaid biztonságban vannak a barátaidnál, mert ők sem emlékeznek rájuk.
18. Agysejtjeid száma végre kezelhető méretűvé csökkent.
19. Nem emlékszel, ki küldte neked ezt a listát.
20. És feltűnik, hogy kényelmed érdekében ennek a szövegnek NAGY a betűmérete.







Jolie Taylor:TÁNCOLNI KELL




De jó lenne még égni,
s nem gyertyaként elégni.
Olykor mosolygó gyermekkorról álmodozom,
hol minden oly szép volt.

De hiába minden, szalad az idő,
s vele együtt kopik az erő.
Bár fejem felett elrohantak az évek,
bennem él még a gyermeki lélek.

Futni szeretnék még az élettel tovább,
hisz bennem él még a gyermeki vágy.
Táncolni kell egy életen át,
míg elalszik az utolsó gyertyaláng.

Táncolni, a nappal mámorában!
Táncolni, az élet viharában!
Táncolni, a sötét éjszakában!
Táncolni, ha mögötted árny van!

Táncolni, ha bánat ér!
Táncolni, a boldog könnyekért!
Táncolni, ha senki meg nem ért!
Táncolni, a szebb holnapokért!

Táncolni kell, porban, sárban!
Táncolni kell, a magányban!
Táncolni kell, a fényben!
Táncolni kell, sorsod erdejében!

Mert tánc nélkül nincsen élet.
Őszülő fejjel lassulnak már a lépések.
S dúdolgatjuk: de jó lenne még lépni,
s nem gyertyaként elégni.







MEGÖREGSZEM


(Részlet egy idős ír apáca naplójából)


Igen, Uram, érzem, megöregszem. Kérlek, őrizz meg engem mindentől, ami az öregeket kiállhatatlanná teszi. Védj meg a fecsegés hajlamától, ne engedd azt hinnem, hogy éppen én vagyok az, akinek minduntalan mindenkihez szólnia kell.

Add meg a hallgatás örömét, a belátást, hogy időnként nincsen igazam. Szabadíts meg attól a hiú vágytól, hogy mások ügyeit éppen nekem kell rendbe tennem. Tégy engem segítőkésszé, de ne legyek se zsarnok, se izgága. Adj türelmet, hogy meghallgassam mások szenvedését, és tégy pecsétet az ajkamra, ha egyre növekvő fájdalmaimról ejtenék szót.

Add, Uram, hogy higgadt és békességes legyek, ne furcsa, ideges, túl pedáns. Add, hogy belenyugodjam lassú testi-lelki fogyatkozásomba, hogy az embereket és a dolgokat elnézően ítéljem meg, ne pedig megkövesedett előítélettel. Add, hogy ne legyek szenvedélyes bírálója azoknak, akik engem nem szívlelnek. Add Uram, hogy ne őrködjem aggodalmasan jogaimon, hiszen tudom, hogy mindez semmiség a végtelen árnyékában. Add, hogy ne legyek mohó maradék örömeimben, hanem alázatosan engedékeny.

Végül ne engedj elmagányosodnom, hiszen tudod, nekem is szükségem van egy-két jó barátra







MILYEN ÉRZÉS ÖREGNEK LENNI?


A minap egy fiatal megkérdezte tőlem:

"Milyen érzés öregnek lenni?"

Nagyon meglepett a kérdés, mivel nem tartottam magam öregnek. Amikor meglátta a reakciómat, azonnal zavarba jött, de elmagyaráztam neki, hogy ez egy érdekes kérdés. És némi gondolkodás után arra a következtetésre jutottam, hogy az öregedés ajándék.

Néha meglepődöm azon a személyen, aki a tükrömben lakik. De nem aggódom sokáig ezek miatt a dolgok miatt. Nem cserélnék el mindent, amim van, néhány ősz hajszálért és egy lapos hasért. Nem szidom magam, ha nem vetem be az ágyamat, vagy ha túl sok "apróságot" eszem. Jogom van egy kicsit rendetlenkedni, extravagánsnak lenni, és órákig elmélkedni a virágaimon.

Láttam néhány kedves barátomat elmenni ebből a világból, mielőtt még élvezhették volna az öregedéssel járó szabadságot.

- Kit érdekel, ha úgy döntök, hogy hajnali 4-ig olvasok vagy számítógépes játékokkal játszom, és utána ki tudja, meddig alszom?

Táncolok magammal az 50-es és 60-as évek ritmusára. És ha utána sírni akarok egy elvesztett szerelem miatt... sírni fogok!

Végigsétálok a strandon egy olyan fürdőruhában, amely a pufók testemre feszül, és a bikinisek szánakozó pillantásai ellenére belevetem magam a hullámokba, és elengedem magam. Ők is megöregszenek, ha szerencsések...
..
Igaz, hogy az évek során a szívemet megviselte egy szerettem elvesztése, egy gyermek fájdalma vagy egy háziállat halálának végignézése. De a szenvedés az, ami erőt ad nekünk, és ami növekedésre késztet minket. A meg nem tört szív steril, és soha nem fogja megismerni a tökéletlenség örömét. Büszke vagyok arra, hogy elég sokáig éltem ahhoz, hogy a hajam megőszüljön, és hogy megőriztem ifjúságom mosolyát, mielőtt a mély barázdák megjelentek az arcomon.

Most, hogy őszintén válaszoljak a kérdésre, azt mondhatom:

- Szeretek öreg lenni, mert az öregség bölcsebbé, szabadabbá tesz!

Tudom, hogy nem fogok örökké élni, de amíg itt vagyok, a saját törvényeim, a szívem törvényei szerint fogok élni. Nem fogok gyászolni amiatt, ami nem volt, és nem aggódom amiatt, ami lesz.
A hátralévő időben egyszerűen csak szeretni fogom az életet, ahogyan eddig is tettem, a többit Istenre bízom.










Móra Magda: AZ ÚT FELÉN TÚL


Ha elkerülted már a negyven évet,
a lelked gyakran tűnt időkbe téved.
A dolgaidban tartod még a rendet,
de egyre inkább áhítod a csendet.

Már nem vársz rangot, címet, hatalmat,
és nem mész fejjel valamennyi falnak.
Már tiszteled az évgyűrűt a fában,
és hinni tudsz: a mások igazában.
Már reméled, hogy nem hiába éltél:
mit szóval mondtál vagy tettel beszéltél,
nem maradt hang: a semmibe kiáltó.

Ha nem is lettél irányjelző zászló,
a magad helyén álltál rendületlen:
szélben, viharban, ködben, szürkületben,
mint kapubálvány őrizted a házat,
és voltál tűrés, és lettél alázat.

A tieidnek maradtál a béke:
a nyitott ajtó biztos menedéke.

Ha elkerülted majd a negyven évet,
már nem hiszed, hogy adósod az élet,
csak azt érzed, hogy tiéd az adósság,
mert kevés volt a salakmentes jóság:
a mindent adó, semmit visszaváró,
a minden próbát derekasan álló,
mely sosem számol, szüntelen csak árad,
örök fölény és örökös alázat.

Ha elkerülted már a negyven évet,
s mindezt beláttad, és mindezt megélted,
és be tudsz állni a legszürkébb helyre,
már te lehetsz a sorsod fejedelme!
Ha elkerülted a 40 évet...







NAGYAPA, HÁNY ÉVES IS VAGY?




Egy este egy amerikai otthonban az unoka a nagyapjával beszélgetett aktuális eseményekről. Egyszer csak hirtelen megkérdezte:

- Nagyapa, hány éves is vagy?

A nagyapa így válaszolt:

- Hadd gondolkozzam egy kicsit... A televízió, a gyermekbénulás elleni védőoltás, a fénymásoló gép, a kontaktlencse és a fogamzásgátló tabletta előtt születtem. Nem volt még radar, hitelkártya, lézersugár és pengekorcsolya. Még nem találták fel a légkondicionálót, a mosogatógépet, a szárítógépet (a ruhát egyszerűen kitették száradni a friss levegőre).

Az ember még nem lépett a Holdra, és nem léteztek sugárhajtású utasszállító repülőgépek. Nagyanyád és én összeházasodtunk, és azután együtt éltünk, és minden családban volt apuka és anyuka. A "gay" tisztességes angol szó volt, amely elégedett, vidám és jókedvű embert jelentett, nem pedig homoszexuálist. Leszbikusokról sosem hallottunk, a fiúknak pedig nem volt fülbevalójuk. Én a számítógép, a kétszakos egyetemi képzés és a csoportterápia előtt születtem. Az emberek nem analizáltatták magukat, legfeljebb amikor az orvos vér- vagy vizeletvizsgálatra küldte őket. 25 éves koromig minden rendőrt és férfit "uram"-nak szólítottam, minden nőt pedig " asszonyom" -nak vagy "kisasszony"-nak.

Párjuk a galamboknak és a nyulaknak volt, de nem az embereknek. Az én időmben, ha egy hölgy felszállt az autóbuszra vagy a villamosra, a gyerekek és a fiatalok mindenki másnál hamarabb álltak fel, hogy átadják neki a helyüket, de ha áldott állapotban volt, a helyükre kísérték, és "ha kellett" megváltották a jegyet és odavitték neki. A férfiak a járdaszegély, a nők a házfal mentén mentek, a lépcsőn a nőé volt a korlát melletti oldal, elsőként lépett be a liftbe és onnan ki; alátolták a széket, hogy leülhessen; egy férfi sosem üdvözölt úgy egy nőt, hogy ne állt volna fel, amit akkor is megtett, ha a nő állt fel - hacsak egy pillanatra is - az asztaltól, kinyitotta előtte az autó vagy bármi más ajtaját, és a férfi segített neki levenni a kabátját.

Az én időmben a szüzesség nem okozott rákot, és a családi erény bizonyítéka volt a lány és a tisztaságé a férj számára. Bennünket megtanítottak arra, hogy különbséget tegyünk jó és rossz között, és hogy felelősek vagyunk tetteinkért és következményeikért. A fast food-ról azt hittük, azt akkor eszik az emberek, amikor sietnek. A komoly kapcsolat azt jelentette, hogy jóban voltunk unokatestvérekkel és barátokkal.

A time sharing azt jelentette, hogy a család másokkal együtt nyaralt, nem pedig idegenekkel közös nyaralót. Ismeretlen volt a vezeték nélküli telefon, a mobiltelefonról nem is beszélve. Sosem hallottunk sztereó zenéről, URH-s rádióról, kazettákról, CD-ről, DVD-ről, elektromos írógépekről, számológépekről (még mechanikusakról sem, hát még hordozhatókról). A "notebook" jegyzetfüzet volt. Az órákat naponta felhúzták. Semmi digitális nem létezett, sem órák, sem világító számos kijelzők a háztartási gépeken. Gépeknél tartva, nem voltak pénzkiadó automaták, se mikrohullámú sütők, se ébresztőórás rádiók. Hogy videomagnókról és videokamerákról ne is beszéljünk. Nem léteztek azonnal előhívott színes fényképek. Csak fekete-fehér képek voltak, előhívásuk és másolásuk több mint 3 napig tartott. Színes képek nem léteztek. Ha valamin a Made in Japan szöveg volt, az rossz minőséget jelentett, és nem létezett Made in Korea, se Made in Taiwan, se Made in Thailand, még kevésbé Made in China.

Sosem hallottunk Pizza Hut-ról vagy McDonald's-ról, se az instant kávéról, se a mesterséges édesítőkről. Olyan üzletek voltak, ahol 5-10 centért lehetett vásárolni. Az én időmben a fű olyasmit jelentett, amit nyírtak, nem szívtak. A chip szilánkot, szálkát jelentett, a hardware vasárut, software pedig nem létezett. Mi voltunk az utolsó nemzedék, amely azt hitte, hogy egy asszonynak férjre van szüksége ahhoz, hogy gyereke legyen.

És most mondd, szerinted hány éves vagyok?

- Hát, nagyapa, több mint 200! - felelt az unoka.

- Nem, kedvesem, csak 70!







NYUGDÍJAS DAL


Elszaladtak az évek felettünk,
Csendes szívvel nyugdíjasok lettünk.
Felneveltünk gyermeket, családot,
Nyugdíjasként éljük a világot.

Nyugdíjasnak nincsen semmi vágya,
Csak, hogy boldog legyen a családja.
Szeretetben, békességben éljen,
Gyerekeik és unokák körében.

Nyugdíjasklub, hová összejárunk,
Benne szintén otthonra találunk.
Legyen minden együtt töltött óra,
Békesség és öröm hordozója.

Közöttünk már soknak nincsen párja,
Sajnos nincsen, aki hazavárja.
Ránk borul az éjszaka magánya,
Csendben ajkunk nyílik, csak imára.

Anyák, apák családot neveltünk,
Jóban, rosszban együtt éldegéltünk.
Imádkozzunk, kérjük Istenünket,
Özvegyen is segítsen bennünket!

Mi lehet a nyugdíjas dal vége,
Legyen köztünk a világon béke.
Adjon Isten még sok boldog évet,
Békességet, erőt, egészséget!







Kezem feléd nyújtom, szívem neked adom
Melyet vissza soha nem kérek
Szeress egy életen át, úgy, mint én téged
Akkor is ha megöregszünk
És akkor is, ha már nem élek.

Ady Endre ?


Az idézet az interneten Ady Endre nevével szabadon terjed. Van olyan négysoros vers, amiből legalább öt féle verzió is kering a neten, és bizony nem könnyű megtalálni, hogy melyik az eredeti. Az idézetgyűjtő oldalak nagyon népszerűek e műfajban, de egyáltalán nem megbízhatóak. Az idézet így HAMIS-nak mondható. /az interneten szabadon terjed minden, és az idézetes oldalak sem alkalmazzák sokszor a forráskritikát/







Óbecsey István: SZERESSÉTEK AZ ÖREGEKET


Nagyon szépen kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
A reszkető kezű ősz apákat,
A hajlott hátú jó anyákat.
A ráncos és eres kezeket,
Az elszürkült, sápadt szemeket.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket,
Adjatok nekik szeretet.
Szenvedtek Ők már eleget,
A vigasztalóik ti legyetek.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ne tegyétek Őket szűk odúkba
Ne rakjátok Őket otthonokba.
Hallgassátok meg a panaszukat,
Enyhítsétek meg a bánatukat.
Legyen hozzájuk szép szavatok,
Legyen számukra mosolyotok.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ők is sokat küzdöttek értetek ,
Amíg fölnevelkedtetek.
Fáradtak Ők is eleget,
Hogy ti módosabbak legyetek.
Ők is elfogadtak titeket,
Mikor Isten Közéjük ültetett.
Azért én kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ha majd az örök szeretet
Elhívja Őket közületek,
Ti foglaljátok el helyüket,
Mert ti lesztek majd az öregek.
S mindazt, mit nekik tettetek,
Azt adják nektek a gyerekek.
Azért előre intelek titeket,
Szeressétek az öregeket.


Óbecsey István : Szeressétek az öregeket - Videó

Link

Link







ÖREGAPÓ VALLOMÁSA


Leborulok most is eléd, hajlott háttal öregen,
megcsókolom lábad nyomát, mert még ma is szeretem.
Arcom ráncos, hajam fehér, szemem mégis rád ragyog,
szeretlek, te drága lélek, egyedül tiéd vagyok.

Egymás mellett kéz a kézben leéltünk egy életet,
akadt gond is, ám én mégsem bánom a sok éveket.
Szép volt minden perc és óra, amit szívem sose bán,
ma is áldott minden nap, mit Isten kegyesen mér rám.

Ifjúságom kiskertjének legszebb virága voltál,
szomorú, sötét napokra mindig fényt varázsoltál.
Meglátni és megszeretni téged csodálatos volt,
a két szemed ragyogása mindig új erőt adott.

Minden édes pillanatot megvilágít az a tűz,
amit hajdan megszerettem, ma is karjaidba űz.
Fiatalság heves lángja mindig a szemedben ég,
tekinteted mindent elmond, elolvad tőle jég.

Boldogságom szép virága, maradj mindig meg nekem,
légy az élet és a halál fénysugara lelkemen.
Hogyha eljön az én időm, te legyél majd ott velem,
ahol visszatalál hozzád ifjú, régi szerelmem.







AZ ÖREGEDÉS JELEI


1. Külön alszol a fogaidtól.
2. Megpróbálod kihúzni a redőket a zoknidból, amikor rájössz, hogy nincs is rajtad zokni.
3. Ha reggel felébredsz, pont úgy nézel ki, mint a fényképed a jogsidban.
4. Csak a második próbálkozásra tudsz kikelni az ágyból.
5. A "kimaradok éjszakára" számodra azt jelenti, hogy a kertben alszol.
6. A "boldog órák" szunyókálással telnek.
7. Nyaralni mész, de előbb fáradsz el, mint ahogy a pénzed elfogy.
8. A gyerekednek olyat mondasz, amit az anyád mondott neked, és amit mindig utáltál.
9. A súlyemelésről alkotott elképzelésed a "felállás a székből".
10. Jóval hosszabb idő alatt pihened ki magad, mint amennyi idő alatt elfáradtál.
11. Emlékezeted rövidül, panaszaid hosszabbodnak.
12. A noteszodban a legtöbb név úgy kezdődik, hogy "Dr".
13. Csak ülsz a hintaszékben, de nem tudod beindítani.
14. A gyógyszerész a legújabb barátod.
15. Akkor nevezed magad szerencsésnek, ha megtalálod a kocsit a parkolóban.
16. Kétszer annyi ideig tart, hogy feleannyit láss.
17. Minden fáj. Ami meg nem, az nem működik.
18. Két órán át keresed a szemüveged, ami a fejeden van.
19. Belemélyíted a fogaidat a húsba, és azok ott maradnak.
20. Már feladtad az összes rossz szokásodat, de semmi sem lett jobb.
21. Türelmesebb lettél, de ez tulajdonképpen csak fásultság.
22. Végre összeszeded a gondolataidat, de akkor meg a tested esik szét







A pályaudvaron egy idős bácsi a feleségét várja. Mikor a nénike megérkezik, megölelik egymást.
- De jó, hogy végre megjöttél, úgy hiányoztál! - szól a bácsi.
- De jó, hogy végre látlak, olyan hosszú volt ez a két nap - válaszol a néni.
A közelben álldogáló fiú, aki a barátnőjét várja, meghatódik a jelenet láttán, és odalép hozzájuk.
- Ne tessék haragudni, önök mióta házasok?
- Éppen 50 éve - hangzik a válasz.
- Remélem mi is ilyenek leszünk ötven év múlva a kedvesemmel - mosolyog a fiú.
A bácsi odalép hozzá, megfogja a vállát, és azt mondja:
- Fiatalember, maga ezt ne remélje, hanem döntse el!







Szabó Éva: INDULÁS ELŐTT


Csomagoljunk legyünk útra készen
mielőtt minden eltörik egészen,
hisz oly kevés mit vinni kell
egy ,,megérte" egy ,,hinni kell"
egy szerelemtől fényes pillanat
a sárba süppedt kő alatt
a sötétben egy résnyi fény
Élétől megsebzett remény
mert valami végérvényes rend kell
ha nagy útra készül már az ember
tudván, hogy akkor sem néz hátra
ha nevét valaki még egyszer elkiáltja.










Szádeczky - Kardoss György: NINCS IDŐD


Szoktál-e néha meg-megállni,
És néhány percre megcsodálni
A zöld mezőt, a sok virágot,
Az ezerszínű, szép világot,
A dús erdőt, a zúgó fákat,
A csillagfényes éjszakákat,
A völgy ölét, a hegytetőt?
Nem, neked erre nincs időd!

Szoktál-e néha simogatni,
Sajgó sebekre enyhet adni,
A hulló könnyeket letörülni,
Más boldogságán is örülni,
Meghallgatni, akinek ajka
Bánatra nyílik és panaszra,
Vigasztalni a szenvedőt?
Nem, neked erre nincs időd!

S ha est borul a késő mára,
Készülni kell a számadásra,
Mérlegre tenni egész élted,
Tettél-e jót, láttál-e szépet,
És nincs más vágyad csupán ennyi:
Nem rohanni, csak ember lenni,
Hiszen már látod a temetőt!
De most már késő!... Nincs időd!







Török Stenczer Enikő: NYUGDÍJAS NAPRA


- ISTENEM! Csak egy érintő kezet kérek!
Rohan az élet, s én nagyon félek.
Félek, hogy mit hoz majd a holnap,
Megmaradok-e tisztának, jónak?
Félek, hogy marad-e még könnyem,
S hitem, hogy mindezt szavakba öntsem?
Kulcsolhatom-e kezeim imára,
Lesz-e még erőm a napi munkára?
Könyörgök hozzád Istenem,
Segíts át a nehéz éveken!

És így szól az én Uram hozzám:
- Látod a fényt, ott a hegyek ormán?
Amott már kiderült az ég,
Szivárványszínekben káprázik és kék.
Ne félj, hisz melletted vannak, kik szeretnek,
Van hát értelme az életednek.
Unokák szeme tele csillogással,
Ha téged látnak!
Gyerekeid is szeretettel várnak,
Gondolatban ők a bajban is melletted állnak.
Akkor is, ha látszólag nincs idejük rátok,
Szeretetük talán így is láthatjátok.
Elszóltja őket a munka és az élet,
De ugye milyen jó érzés, mikor hazatérnek?!
Ha jó szóval, mosolyogva közelednek hozzád,
Én is látom olykor elégedett orcád.

- Nyisd ki hát szívedet, nyisd ki a világra,
Éld a napjaidat szelíd-boldogságba,
Járja át a lelked az igaz szeretet,
Legyen Áldott egész további életed!

Nyugdíjas induló

Link







Trojan, Johannes: AZ ÖREGKOR


Egy öreg arc tárul elém,
(Csak) búról, szenvedésről regél,
Barátságossága elapadt,
Csak a keserűség(e) maradt.
Ha reá nézel, elnémulsz,
A többiekkel elfordulsz,
Megváltoztatta az idő,
Mindene tűnt, mi volt dicső.
Betemette bú s (a) szenvedés,
Hiába éri napsütés.
Tavaszi fényt nem tükröz rég,
Csúnyává tette (az) öregség!
Egy öreg arc tárul elém,
Ragyog, mint az őszi napfény.
Derűs, tiszta, csendes és jó,
Vigaszt s bátorságot adó.
Búja békévé változott,
Reménye sose távozott,
Csodát tett (az) őszi napsugár,
Kinyílt újra tavasz immár
Arcán is, mely felragyogott,
Kedves hang felszította most
Az ifjúsága parazsát,
S tette széppé öreg korát!







Jolie Taylor: GYERMEKEIM, HA MÁR NEM LESZEK


Gyermekeim, ha már nem leszek,
fekete földbe engem ne temessetek!
Hamvaimat szórjátok majd szét,
ott ahol, lelketek békében él.

Ha lehunyom két szemem,
ott leszek, majd jó helyen.
Hamvamból nyíló virág leszek,
nyíljon rám majd szép szemetek!

Beszéljetek hozzám, ha nem láttok már,
hisz köztünk sosem lesz távolság.
Ha szerettetek fogadjatok szót,
ez a könnycsepp legyen az utolsó!

Gyermekeim, ha már nem leszek,
rám mosolyogva emlékezzetek.
Könnyet értem ne ejtsetek,
a lelkem mindig itt lesz veletek.

Utolsó utamon csak egyet kérek,
legyen köztetek mindig béke!
Az élet nélkülem megy majd tovább,
nekem már az út másik oldalán.

Szívetekben élek majd tovább,
ott nem fog fájni a magány.
De amíg lélegzem,
amíg még lát két szemem,
addig öleljetek s kacagjatok velem!







Túróczy Zoltán: TANÁCS


Ma még Tied körülötted minden,
Adhatsz belőle, adj hát, kinek nincs,
Mert jön egy nap, talán nemsokára
S kihull kezedből minden földi kincs.

És nem lesz tied többé semmi sem.
Tollad, virágos párnád másra vár,
Mit maga köré épített egy élet,
Nem lesz több mint összeomló kártyavár.

Ma szólhatsz még jóságos, meleg szóval
Testvéredhez, ki szenved, szomorú,
Vigaszt hoz szavad zengő muzsikája
S tán rózsát hajt egy töviskoszorú.

Hajolj hát hozzá, amíg beszélsz,
Harmatként hulljon szerető szavad,
Mert jön egy nap, hogy elnémul az ajkad
És soha többé szóra nem fakad.

Ma kezed még erős, a lábad fürge,
Szolgálhatsz szegényt, árvát, beteget,
Ma törölhetsz verejtéket, könnyet:
Óh, most segíts, ha teheted!

Mert jön egy nap, hogy kezed mozdulatlan,
Mindegy, hogy ősz lesz, tél, vagy koranyár,
Mert nincs több időd, s amit meg nem tettél,
Azt nem teszed meg többé soha már.

De ma még Tied körülötted minden,
És adhatsz... Adj hát annak, kinek nincs!
Hisz jön egy nap, talán nemsokára,
S kihull kezedből minden földi kincs.

Csak az lesz Tied, amit odaadtál,
Csak az, mi minden kincsnél többet ér:
A tett, a szó, mit szeretetből adtál,
Veled marad, s örökre elkísér...










Várnai Zseni: SZOLGÁLJ, SZÍVEM


Csak kis kitartás!- biztatom magam,
még futni kell, még minden messze van.
Szolgálj, szívem, még egy kicsit nekem,
jaj, meg ne állj az úton hirtelen,
sok a dolgunk még s nem mutathatom,
hogy a harcot már nem bírom nagyon,
és este, ha ágyamba roskadok,
érzem, nagyon, nagyon fáradt vagyok.

Kicsit nehéz volt, jól tudod, szívem,
elkoptunk, de ne sejtse senki sem,
higgyék csak azt: az óra jól ketyeg,
nem irgalmaznak ám az emberek,
csak hajtsd a vért, arcom piros legyen,
frissen induljak minden reggelen,
csak én tudom, ha ágyba roskadok,
estére már milyen fáradt vagyok.

Szemem árkos és ajkam szögletén
a két vonás már mély lett és kemény,
sokat sírtam; eső után a föld
ilyen barázdált, csapzott, elgyötört...
de ha mosolygok, mint ha nap kigyúl,
arcom hegy-völgye lágyan kisimul,
csak este, ha ágyamba roskadok,
érzem megint, nagyon fáradt vagyok.

Csak kis kitartás, - kip-kop... pontosan,
holnap sikerül minden biztosan,
a félúton, szívem, jaj meg ne állj,
kip-kop... tovább is híven kalapálj,
a hegynek föl kicsit nehéz az út,
szív kell hozzá, de aki odajut,
a csillagok közt csillagként ragyog...
csak este, este oly fáradt vagyok.

Sose pihentem, nem volt rá jogom...
Most meg-megállok s felfohászkodom:
- Ó Istenem, kicsit még el ne hagyj!
szegény szívem, te meg szaladj, szaladj...
Csak kis kitartás, még egy hős iram,
fussunk dalolva bátran és vígan...
de este már a dal is csak dadog;







Áprily Lajos - IDÉZETEK


"Próbálgatom, tanulgatom,
hogy ne szeresselek nagyon.
Félelmetesek a viharok
s én romló törzsű fa vagyok."
/Védekezés/

"vádol a múlt és rémít a jelen,"
/Opitz Mártonhoz/

"Ó, hányszor hittem, szárnyamat kibontom,
ha hívó szél jön, messze tengeré,
és átrepülök túl a horizonton
távol derengő tengerek felé."
/Vadludak/

"Szédülni nem szabad,
zuhannod nem lehet:
szirten is rózsaág
vigyázza lelkedet."
/Biztató vers magányosságtól irtózó léleknek/

"Szem mögött, szó mögött
gondárnyék feketül.
És mégis - ne remegj:
lélek van teveled,
nem maradsz egyedül."
/Biztató vers magányosságtól irtózó léleknek/

"Angyal zenéje, gyertyafény -
kincses kezem hogy lett szegény?
Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó meleg simogatást."
/Karácsony-est (Budapest,1960. december)/

"Az íróasztalnál egy ember állt,
mozgott, keresgélt, furcsán, lázasan -
s nem tudta, hogy már rég halottra vált."
/Ödön/

"S a szél reáhord szemfedőül
sötét földet, sötét mohát -
s a szépség ismeretlen arca
vég nélkül álmodik tovább."
/A márványunk meséje/

"Élünk Golgota-fellegek tövében,
vádol a múlt és rémít a jelen,
s halunk erdélyi szent Thermopylaeben
némán, büszkén, örökre névtelen."
/Opitz Mártonhoz/

"Késő. Meddő csatán a szárny kifáradt,
tél jön, fojtó, didergető homály.
S a pince torkán édes illat árad:
sötét mámort kínáló muskotály."
/Vadludak/

"Egy nap - megint egy nap, mely elveszett."
/Napló/

"Valamikor így mértem: évek, évek,
egy idő óta így: napok, napok.
S tán nemsokára napokkal sem mérek,
azt mondom: percek és pillanatok."
/Fogyó idő (1966. március 7./


"Öreg leszek, vénebb a téli napnál,
kedvem sötét lesz és hajam fehér.
S mint a csitult patak a torkolatnál,
lankadt szívemben meglassul a vér."
/A finálé/

"Minél idősebb egy fa, annál jobb a gyümölcse."







AHOGY IDŐSÖDŐM - AVAGY ÚJABB TAVASZ SZÜLETÉSE...


"Ahogy idősödöm, a tavasz eljövetele annál inkább elvarázsol
Ahogy idősödöm, annál több dolog varázsol el
Ahogy idősödöm, annál több tavasz van mögöttem, mint előttem
Ahogy idősödöm, annál több időt fordítok arra, hogy jobban értékeljek minden pillanatot és másodpercet
Ahogy idősödöm, annál inkább felfedezem a teremtmények szépségének csodáját, ami körülöttünk van minden tavasszal
Ahogy idősödöm, annál többet gondozom a növényeimet, virágaimat és azon kapom magam, hogy beszélek hozzájuk
Ahogy idősödöm, annál inkább hallgatom a madarak énekét, és hogy mennyire különböznek egymástól
Ahogy idősödöm, egyre több tavaszt kívánok
Ahogy idősödöm, belátom, hogy amikor fiatal voltam, nem így gondolkodtam
Ahogy idősödöm, hálát adok az Istennek, hogy megengedte, hogy egy újabb tavasz születését meglássam
Ahogy idősödöm, egyre többet jelentesz nekem Kedves Barátom azzal, hogy elfogadod szeretetemet!"







BÖLCSELETEK AZ ÖREGEDÉSRŐL







A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, hogy az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést.

Gabriel García Márquez






A ráncok csak azt jelzik, hol a mosoly helye.
Angol nyelven: "Wrinkles should merely indicate where smiles have been."

Mark Twain: Following the Equator







Az esztendők összeráncolhatják a bőrt, de az életbe vetett hitről való lemondás a lelket ráncolja össze.

(Samuel Ullmann)







Az öregedés a szülők szükségszerű és elkerülhetetlen veresége gyermekeikkel szemben.
Jean Sasson







Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet.

Albert Schweitzer







Ha a fejed felett elszálltak az évek, és nem szól már oly tisztán az ének,
ha a távolságot túl messzinek érzed, ne szomorkodj, örülj nagyon, hogy ezt is megérted!







Ha már nem tudunk gyerekesen viselkedni, akkor megöregedtünk.

Erich Maria Remarque: A diadalív árnyékában







Keresd mindenben a középszerűséget, még a szépségben is. A kellem nem kopik el úgy, mint a szépség; annak belső élete van, s mindig megifjodik. Egy kellemes és jó asszony harminc év múlva is úgy fog tetszeni férjének, mint az első napon.

Jean-Jacques Rousseau







Ne dühöngj, hogy megöregedtél, van, akinek ez sem sikerül.

George Bernard Shaw







Olyan erőszakosak vagyunk, nem? Úgy félünk az öregedéstől, hogy megteszünk ellene mindent. Nem vesszük észre, hogy az a legfontosabb, hogy legyen kivel megöregedni.

P.S. I Love You c. film







Olyan nincs, hogy életkor. Az öregedéshez a naptárnak nem sok köze van.

Vavyan Fable - születési nevén Molnár Éva: Sárkánykönny







Ostoba piktor az idő, mentől tovább dolgozik az arcképünkön, annál jobban elrontja azt.

Jókai Mór: Ötven év visszhangja







Te sosem fogsz megöregedni. Az élet lassan elvonul majd az arcod fölött, ennyi lesz, semmi több, és te attól még szebb leszel. Öreg csak az, aki már nem érez semmit.

Erich Maria Remarque: A diadalív árnyékában







Szeretet, méltóság, tisztelet: ezzel tartozunk az idősebb generációnak. Ferenc pápa katekézise

Link


Tisztelet az Éveknek, Biztonságot az Időseknek

Link


Marcel reynaert aquarel | PPT

Link
















  
 
0 komment , kategória:  Lelkem szirmai  
Térden állva jövök Hozzád
  2023-03-25 21:30:05, szombat
 
 










TÉRDEN ÁLLVA JÖVÖK HOZZÁD




Térden állva jövök hozzád Gianni Morandi - Videó

Link


Térden állva jövök hozzád (Film - 1964)

Link


SlidePlayer

Link







Igazán bölcs, aki egyetlen szót ismer: SZERETNI!

(Svéd Szent Brigitta)







Ámor mondja:
Boldogok az összekulcsolódó szeretők: úgy kapnak, hogy adnak, s úgy adnak, hogy kapnak; adott és kapott ajándékot itt nem lehet megkülönböztetni, sem adományt és zsákmányt. Sebezve sebesülnek és sebesülve sebeznek. Egymás iránti féktelen szomjukban tulajdonképpen vágytalanok, hiszen karjukban tartják a kielégülést, aki éppúgy szomjazik. Dulakodnak, sírnak, haragusznak, de dulakodásuk ölelés, könnyük ékesség, haragjuk szerelem.

(Weöres Sándor: Fairy Spring III.)







Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek halandók,
amíg meg nem halnak.

(József Attila: Óda)







Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.

Téged látlak, ha szél porozza távol
az utakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben, ha néma csend borul rám,
téged köszönt.

Lelkünk egymástól bármily messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Oh, jössz-e már?!

(Goethe: A kedves közelléte)

Szabó Lőrinc fordítása







Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.

Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

Juhász Gyula: Szerelem?







Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;

Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet;

Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,

Csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.

Shakespeare: AZ VAGY NEKEM /LXXV. szonett/







Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.



Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.

(Szabó Lőrinc: Szeretlek)







Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.

(Radnóti Miklós: Tétova óda)







Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.

(Radnóti Miklós: Két karodban)







A csönd csendjével susogja a szám,
az esővel esengem szaporán,
a hóval, mely szűk szobád ablakán
bedereng, -- álmomban s álmom után;

tavaszi éjszakán gondolj reám,
és nyári éjszakán gondolj reám,
és őszi éjszakán gondolj reám,
és téli éjszakán gondolj reám.

(Jevgenyij Jevtusenko: Bűvölő)







Minek nevezzelek,
Ha ajkaimhoz ér
Ajkadnak lángoló rubintköve,
S a csók tüzében összeolvad lelkünk,
Mint hajnaltól a nappal és az éj,
S eltűn előlem a világ,
Eltűn előlem az idő,
S minden rejtélyes üdvességeit
Árasztja rám az örökkévalóság -
Minek nevezzelek?

(Petőfi Sándor: Minek nevezzelek?)







Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek --
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!

(Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú)











T. TVN!

Az utolsó 2 kép miért lett törölve máris - már a felvitel másnapján??? A képek a Képtáram képei! a Korlátozás indokolatlan. Egyetlen WEB oldalon nincs ennyi törlés. Sőt - van olyan, ahol 2x is felteszik!

23.03.26. eMGé

  
 
0 komment , kategória:  Lelkem szirmai  
Élni tudni kell!
  2023-01-18 20:00:46, szerda
 
 










ÉLNI TUDNI KELL!


A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben és fejlődésben segít Király Eszter írónő az írásaival. Cikkei a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerep egyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.

Király Eszter írónő írásait biztos már sokan ismerik és talán sokan még nem hallottak róla. Ezt a bejegyzést ajánlom azoknak is, akik már ismerik és azoknak is, akik még nem. Az alábbiakban ajánlom néhány írását az irónőnek mindazoknak, akik az írónő bevezető gondolatai megértésre találnak. /Klikk a Link-re/


Mitől ragyog a nő

Link


Mitől szexi a nő

Link


Hogyan szeretsz

Link


Mire vágyik a nő

Link


Amitől egy nő örökre a tied

Link


































  
 
0 komment , kategória:  Lelkem szirmai  
Boldogság idézetek, amelyek bearanyozzák napjainkat
  2023-01-14 18:30:48, szombat
 
 





A BOLDOGSÁGRÓL - IDÉZETEK

/BOLDOGSÁG IDÉZETEK, AMELYEK BEARANYOZZÁK NAPJAINKAT/


Minden emberben valószínűleg felvetődött már a kérdés, hogy mi az a boldogság és, hogy lehet azt megteremteni...ha meg lehet egyáltalán teremteni


Mi a boldogság?




"Csak egy érzés vagy több annál,
csak egy mosoly vagy több annál,
csak egy csók vagy több annál,
csak egy ölelés vagy több annál,
csak egy cél vagy csak egy álom?"


A boldogság mindenkinek mást és mást jelenthet,de a lényege az ugyanaz.
Akkor vagyunk boldogok, akkor érezzük magunkat boldognak amikor nem folytatunk harcot önmagunkkal, amikor békében élünk önmagunkkal, amikor érezzük, hogy lelkünkben nyugalom van, amikor érezzük, hogy bennünk van a világ minden szépe és azt szeretnénk, hogy mindenkinek odaadhassuk, hogy mindenkivel megoszthassuk a bennünk eluralkodott érzést.
Tehát egy érzés az amikor boldogok vagyunk.
Nem lehet célként kitűzni, nem lehet megvenni!
Az amikor elhatározzuk, hogy boldogok leszünk az kissé groteszk, mert egy lelkiállapot nem elhatározható...
Nem ésszel fogjuk megvalósítani, nem az agyunkkal fogjuk elérni.
A boldogság nem elérhető, hanem megélhető.
Nem keresni kell, mert nem is lehet megtalálni...
Nem a jövőbe szóló terveink közé kell betenni...hanem benne kell élni.
Nem a célban leszünk boldogok, hanem az odavezető útnak kell szépnek lennie.
Nem lehet időponthoz kötni, hogy mikortól leszek boldog.
Amikor elengedi az ember a felesleges dolgokat a lelkéből akkor érzi a könnyedséget, a szabadságot, a boldogságot.
Amikor már nem ítélkezünk sem mások, sem magunk felett, amikor nem támasztunk felesleges elvárásokat másokkal szemben, amikor elengedünk mindent ami nem jó érzést vált ki belőlünk, akkor és csakis akkor érezzük meg.
Akkor vagyunk boldogok amikor a szürke hétköznapok nem ólomsúlyként nehezednek ránk, akkor vagyunk boldogok amikor mosolyogva ébredünk, amikor mosolyogva, könnyedén telik a napunk.
El lehet érni a boldogság állapotát ha szeretjük azt amit csinálunk, ha szeretjük és eltudjuk fogadni az élet minden történését.
Sokan azért nem boldogok, mert elszaladnak előle, illetve azért mert nem látják, nem érzik meg a nagy sietségben...
A boldogság nem tud utánunk rohanni, de még csak nem is szól, hogy "itt vagyok, élvezz"!
Ha te nem látod, nem érzed meg, akkor kimaradsz belőle...
Nem sikerélmény az amikor valamit szépnek látunk, vagy valamit kellemesnek érzünk...
A siker az elért, megvalósított cél...sokan összekeverik a boldogsággal.
Sokan még a kapcsolataikat is sikerorientálttá teszik...csak azzal valósítják meg akivel különféle célokat el lehet érni...
Sok ember azt hiszi, hogy a párkapcsolatoknak arról kell szólniuk, hogy sikert-sikerre halmozzanak és a külvilág felé az legyen sugallva, hogy
"boldogok vagyunk, mert van nagy házunk, van új kocsink, minden évben a Karib-tengeren nyaralunk"...
De amíg a vágyak elérése a cél, elszaladnak a boldogság elől...nem élik meg könnyeden a mindennapokat...minden csak arról szól, hogy hova, miből és mekkorát és mennyiért...
De amíg az ember csak tárgyi javakba fekteti, öli az energiáit, addig nem marad ideje, ereje a gyerekeire, a társára, a szerelemre...
Csak hajt, csak dolgozik...nyaral, saját autója van...de mégsem boldog.
A boldogságot akkor tudjuk érezni, amikor önfeledtek vagyunk...
Nem folytatunk folyamatos önkontrollt, nem terheljük magunkat különböző megfelelési kényszerekkel, nem mérjük, de nem is hasonlítjuk magunkat senki máshoz...
Minden olyan tennivaló, amit saját kedvünkből csinálunk, vagy ha alkotunk valamit, boldogságot okozhat.
Nem a cél az amikor boldogok vagyunk...miközben tesszük a kedves dolgainkat, akkor érezzük kitűnően magunkat, akkor vagyunk boldogok.
Szerelmünkkel sem akkor leszünk boldogok ha összeházasodunk vagy felépül a közös házunk...ha szeretjük egymást, akkor mindennap érezzük, mindennap átéljük...pedig csak úton vagyunk...de közös úton.
A boldogságot nem érezhetjük a célban, mert addigra még a nyelvünk is kilóghat a feladattól, amit végrehajtottunk...
Útközben ragad magával az érzés, akkor kerülünk eufórikus állapotba, akkor érezzük magunkat boldognak.
A boldogság, az maga a nyugalom.
Közben se stressz, se idegesség, se elvárás, se teher.
A boldogság az egyben elégedettség is...hiszen nem elégedetlenkedünk semmi miatt, nem keveselljük, de nem is sokalljuk mindazt amiben részünk van...mindenből pont annyi van, amennyi pont kellemes.
Ha elégedetlenek vagyunk egy párkapcsolatban, akkor valamiből vagy kevés, vagy sok van...
Ha keveselljük a ránk fordított időt, figyelmet, akkor nem vagyunk boldogok...javítani kell amit és amíg lehet...ha nincs rá mód, akkor pedig ki kell lépni belőle, mert ami nem boldogít az csak kihasznál vagy megaláz...
Akkor vagyunk boldogok, amikor használjuk magunkat...használjuk a tehetségünket, használjuk a kezeinket és a tudásunknak épp megfelelő feladatokat oldunk meg.
Nem csak azok boldogok akik lelki szegények...ők inkább csak alázatosak, csak irányíthatóak és csak befolyásolhatóak...mert annyira egyszerűek, hogy nincs is saját akaratuk vagy erős jellemük és hitük.
Széles látókörrel is lehetünk boldogok, még akkor is ha látjuk a világ hibáit és azoknak a forrását...
Csak annyit és csak azt kell befogadni, ami nem terhes, nem vészjósló...
Ahol elégedetlenséget tapasztalunk az életünkben, ott ha tudunk változtassunk rajta...ha pedig a körülmény nem kiküszöbölhető, akkor a hozzáállásunkon kell változtatni!
H nem tetszik valami, akkor vagy változtasd meg vagy fogadd el!
A boldogság az elfogadást is jelent...elfogadjuk mindazt amink van és örülünk mindannak ami körülvesz.
Boldogok csak akkor vagyunk, ha nem ítélkezünk se más, se magunk felett...ha nem csak tárgyi javak elérése az életünk célja...ha nem csak sikeres párkapcsolataink vannak...
Egymás szeretete is boldogság...mert ha úgy szeretlek, ahogy vagy, akkor elfogadlak úgy, ahogy megismertelek...azt szeretem benned ami és aki vagy...elfogadom és szeretem minden hibádat, úgy ahogy te is az enyéimet.
Mi az, hogy boldogság?
Egy érzés...egy állapot...egy szarkaláb a szemed sarkában...egy mosoly az ajkaidon...egy szeretetteljes ölelés...egy hajnali rigófütty...egy becsapódó hógolyó...egy csokor virág...egy sereg focizó gyerek...
Minden helyen, minden időben átélhető, évszaktól, út és látás viszonyoktól függetlenül megtapasztalható...
Boldog vagyok.







"Addig vagy boldog míg van, aki szeret,
Aki a bajban is megfogja a kezed.
És hogy milyen fontos is volt neked,
Csak akkor tudod, ha már nincs veled..."

Mészáros Lajos: Addig vagy boldog! - Poet,hu

/A Forrás vitatott: BradleyCarnell Poet.hu 2019. szeptember 30. bejegyzése miatt:
Kedves Lajos, a vers első versszaka egy 2002-ben írt saját versem, amit rengeteg közösségi oldal átvett és mivel ezek a versek kimondottan arra készültek hogy akkoriban egy rövid szöveges üzenet (sms) formájában is elküldhetőek legyenek ezért semmiféle jogvédelem alatt nem állnak. Viszont ha már más forrásból építkezel, csúnya dolog azt sajátodként megjelölni./







,,Az sem fontos, hogy hol lehetsz
Gyere most kell élni az életet
Ne félj, csak szeretni kell és kész...
A boldogság nekem Te vagy"

Nikolas Takács - A boldogság Te vagy - Dalszöveg







"Boldog vagyok, hogy te vagy nekem,
tőled szebb lett az én életem!
Karodba zársz, mégis szabad vagyok,
melletted mindig szárnyalhatok!
Egymásra talált a két lélek,
ettől gyönyörűbb most az élet!"

Pusztai Zsanett: BOLDOG VAGYOK







"Bár merre nézek, mindenütt
Az emberek oly boldogok;
Bizony, bizony még meglehet,
Hogy én magam is az vagyok.

Hogyis ne volnék! hisz soha
Éhséget még nem szenvedék,
És e földön, hol annyian
Éhen halnak, ez már elég..."

Szendrey Júlia: BÁR MERRE NÉZEK...







A boldogság csupán néhány perc, esetleg pár pillanat, amely örök emlékké válik a szívedben. Falra nem akaszthatod, el nem adhatod, de többet ér a világ minden kincsénél!







"A boldogság egyetlen pillanat, egy érintés, egy szó, egy mosoly, egy szempillantás. A boldogságot nem megtalálni kell, hanem felismerni, hogy képesek vagyunk boldogok lenni, bármilyen nehézségek közt is vezet az utunk."

Robert Lawson /születési nevén Kováts Róbert, álnéven publikáló magyar író/ - Az Anya







"A boldogság egy pillangó. Ha kergetjük, kisiklik a kezünk közül, de ha csendben leülünk, az is lehet, hogy leszáll ránk."

Angol nyelven: "Happiness is as a butterfly, which, when pursued, is always just beyond your grasp, but which, if you will sit down quietly, may alight upon you."

Nathaniel Hawthorne: idézi: Ben Whitley - Tender Moments







"A boldogság fertőző, ezért légy boldog, és lásd, hogy boldogságod szerteszórásával, növeled saját boldogságodat."

Sri Chinmoy.







"A boldogság forrása nem rajtunk kívül, hanem bennünk van."

Lev Tolsztoj: Háboru és béke







"Boldogság: Mindenki fájdalom nélkül akarja... de szivárvány sincs eső nélkül..."

Rokko - Szivárvány sincs eső nélkül







"A boldog munkához három dologra van szükségünk: hogy alkalmasak legyünk rá, hogy ne csináljuk túl sokat, és hogy legyen benne sikerélményünk."

(John Ruskin)







"A boldogsághoz kérem nem kell
ugye csak egy kis napsugár.
Egy édes angyal, kit az ember
a szívébe zár..."

Vámosi János: MERCI BIEN - Dalszöveg







"A boldogság nagyon ritka,
s ha valamit elszúrunk nem szólhatunk, hogy "VISSZA!!!".
Ki kell használni az öröm minden percét,
s ki kell élvezni ezt a csodás mesét.
De ha mégsem jönne ez az áldás,
akkor legyen mindenkivel a tisztánlátás.
A legrosszabb dolgokban megtalálni a szépet,
S a széttört szivek közt megtalálni az épet.
Ez minden történetnek titka,
Senkit nem fog le valami kalitka.
Mindig csináld úgy, ahogy szeretnéd,
S őrizd a tudatot hogyan keresnéd.
Ha már azt hiszed, az egész életed happy,
majd a gonosz és az irigy ezt a gondolatot megszegi.
Nincs olyan, hogy valakinek tökéletes az élete,
mert mindenkinek a szomorúság lételeme..."

Bódi Guszti - Ritka a boldogság







"A boldogság nem a dolgokban, hanem hajlamunkban rejlik; s attól vagyunk boldogok, hogy azt mondhatjuk magunkénak, amit mi szeretünk, nem pedig azt, amit mások vélnek szeretetre méltónak."

Francois de La Rochefoucauld







"A boldogság nem attól függ hány barátod van, hanem hogy milyenek!"







"A boldogság nem azt jelenti, hogy nincsenek gondjaid, csak azt, hogy próbálod megoldani."

Angol nyelven: "Being happy doesn`t mean you don`t have issues. It just means that you`re working on them."

A zöld íjász c. film







"A boldogság nem egy időpillanat, amelyet magunk mögött hagyunk.
Hanem az, ami előttünk van. Minden áldott nap."

Sarah Addison Allen: Az első fagy







"A boldogság nem hullik az égből.
A boldogságért küzdeni kell!
A boldogságnak sokszor nagy az ára,
S az ember nagyon lassan éri el.
Csak az lehet az életben boldog,
Akiben a szeretet benne él,
Aki megtalálja élete célját,
Aki szüntelenül hisz, és remél!"







"Boldogságod nem csak a külső körülményeid függvénye, hanem megteremtője is!
Minden külső ok nélkül is lehetsz derűs, szomorú, sötét időben is, és meglátod:
kisüt a napod!"

Müller Péter: Heti útravaló rovata a Life magazinban










"A boldogságot nem lehet, ajándékba kapni
Egyetlen titka van: adni, mindig csak adni,
Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,
És sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet.
Megfogom kezedet, s megígérem neked
Hogy az élet útján végig elkísérlek,
Boldogok leszünk majd
Mert hisz én is szeretlek


Amíg szívem dobogni fog
Hozzád mindig hű leszek.
Oly sok szépet ígértünk egymásnak
Forrón lángol szerelmünk tüze
Ha mindig ily szép lenne az élet
Nem is lenne, szükség esküre
Legyen bármily hosszú is az élet
Sírig tartó boldogságot ad,
S bátran nézhetsz az emberek szemébe
Mindaddig, míg betartod szavad!"

/Citátum: A magyar weben az idézet Johann Wolfgang von Goethe nevével híresült el, a bölcsesség eredeti német vagy angol nyelvű verzióját azonban nem sikerült felkutatnunk. A fentiek alapján úgy gondoljuk, a mára közismertté vált gondolat írója egy ismeretlen magyar szerző./







"A boldogság olyan, mint egy csók. Meg kell osztanod valakivel, hogy élvezd."

Angol nyelven: "Happiness is like a kiss. You must share it to enjoy it."

Bernard C. Meltzer







"A boldogság ott van, ahol megtaláljuk, nem pedig ott, ahol keressük."

John Kay







"...A boldogságról meséltél, messze szállt a gondolat,
megszületett a szerelmünk, itt az árnyas fák alatt.
Hozzám simultál lágyan szépen, Én fogtam a két kezed,
mámor járta át a lelkem, megigézett szép szemed.

Most is téged várlak kedves, a neved az ajkamon,
hozzám simul drága tested, átölel majd két karom.
Nem érdekel az életbe soha senki, semmi más,
nem lehet ez csak egy álom, ez maga a boldogság."

Szabados István: BOLDOGSÁG







"A boldogság semmi egyéb, csak a jó érzés. A jó közérzés.
Az az érzés, hogy érdemes az embernek élni."

Móricz Zsigmond: Életem regénye







"A boldogság útja belül van, a lélekben. Aki ezt nem tudja, boldogtalanságra itéli életét."

Eszkimó bölcsesség










"Egyetlen boldogság van az életben: szeretni és szeretve lenni."

George Sand







"Eljön a napja meglásd,
tán észre sem veszed
csak sokkal szebben süt rád,
csak mindenki szeret.

Nem tudod, mitől van,
egyszer csak énekelsz,
s nevetsz mert a dallam
arról szól, hogy szeretsz.

Sétafikálsz az utcán
s mindig jön egy barát,
és ha a kedved fogytán,
ő énekel tovább.

Szomorú vagy, magad vagy,
úgy érzed, ég a ház,
egyszer csak kopogtatnak,
s ott áll, akire vársz.

A boldogság egy hajszál
egy szó, egy mozdulat,
csak mozdulj meg, csak szólj már,
csak el ne hagyd magad.

Eljön a napja, meglásd, tán észre sem veszed,
csak sokkal szebben süt rád, csak mindenki szeret.
Nem tudod, mitől van, egyszer csak énekelsz,
s nevetsz, mert a dallam arról szól, hogy szeretsz.
Sétafikálsz az utcán, s mindig jön egy barát,
és ha a kedved fogytán, ő énekel tovább.
Szomorú vagy, magad vagy, és úgy érzed, dől a ház,
egyszer csak kopogtatnak, s ott áll, akire vársz.
A boldogság egy hajszál, egy szó, egy mozdulat,
Csak mozdulj meg, csak szólj már, csak el ne hagyd magad!"

Bertók László: BOLDOGSÁG-DAL







"Az első szó, amit Jézus kimond, amikor tanítani kezdi az embereket: a boldogság. Ez életünk főszava. Mindennél mélyebb vágyunk, hogy boldogok akarunk lenni - mégis boldogtalanok vagyunk manapság."
"Boldogság az, ami életem minden percéből hiányzik!"

Müller Péter: Boldogság







"Az életben az egyik legnagyobb ajándék,amikor találsz egy társat,
akire ha csak rá gondolsz boldog vagy!"







,,A földön annyi a jó dolog,
hát mért ne lennénk boldogok?"

József Attila: A boldogság nyitott könyv







"Ha belül boldog vagy, az kívül is látszik
könnyű lesz a lényed, szemed is sugárzik,
A boldogság hegyeket mozgat meg ha kell
ha értékelve nincs, bánatban merül el.

Belső harmónia kell, lelki béke,
ám magától nem jön, tenni kell érte
megbocsátás a boldogság forrása,
és a szíved, lelked, szabad lesz utána.

Pillanatnyi állapot, apró villanás,
ha érzed fontos vagy, az egész oly csodás!
Testvérek, a boldogság, és a szeretet
felváltva uralják az egész lényedet.

Boldogság kertjéből szednél még virágot,
...át tudnád ölelni az egész világot,
mi hát a boldogság? nincs egységes recept,
alapanyag: vidámság, nagy adag szeretet."

(LIne verse)







"Ha az életben igazán boldog akarsz lenni,
Tanuld meg e két szót: tűrni és szenvedni!"

Népi bölcsesség







"Ha boldog a szív,
Veled ébred a Nap.
Aranylik az égbolt,
ha jő pirkadat.

A szárnyait rebbentve
víg pille száll,
És boldogan nyújtózik
minden virág..."

Vámosi Nóra: HA BOLDOG A SZÍV...







"Hiszem, hogy egymást szeretve,
egymást megértve, könnyebb lesz élni,
s bármi sors állna is elénkbe,
a boldogságot el fogjuk érni."

Ady Endre

/Az idézet Ady Endre nevével híresült el a magyar weben, elsősorban esküvői idézeteket gyűjtő oldalakon, egy kis utánajárás során azonban kiderült, hogy sem a költő verseiben, sem az Interneten rendelkezésre álló levelezésében nem található meg ez a sor. Mivel nagy valószínűséggel tévesen lett neki tulajdonítva az idézet, ezért a Citátum törölte az oldaláról. Felmerült bennük, hogy a bölcsesség esetleg egy külföldi szerző gondolatának magyar változata, de angol nyelven sem találtak ehhez hasonlót.







"Hol vagy, hol vagy életünknek
Szép tündére, boldogság?!
Karjaidban kik pihennek?
Ajkaid kik csókdossák?
Fényes orczád néha, néha,
Szemünk előtt megjelen;
Vagy csak a szív álma képzel
Kétes ködben, fellegen?

Széles ország-út az élet,
És mi rajta vándorok;
Elfáradunk, elepedünk,
Vérző lábunk tántorog;
S boldogságért esdekelvén,
Míg előre jár szemünk:
Csendes kunyhó vagy keresztfa
Közelébe érkezünk...
...S míg az élet, mint az égbolt,
Hol borongós hol derűlt;
És megkóstol a halandó
Édeset és keserűt:
A végóra elközelget,
És szemét, hogy béfogják,
Életén átnézve kérdi:
Mi volt hát a boldogság?!"

Tompa Mihály: BOLDOGSÁG







"Kell a föld, hogy legyen élet, kell a nap, hogy legyenek fények, kell a határ, hogy ne legyen végtelen, s kellesz te, hogy boldog legyen az életem!"

Ismeretlen







"...ki szívét fallal védi, az életét boldogtalanul éli.
Jó, s boldog élete, csak annak lehet,
ki burkát szétrepeszti, falait leereszti.
Mert aki kitárja szívét, s beengedi a fényt,
talán baj, s bánat éri, de életét boldogan éli."

Szalai Alexandra: A BOLDOGSÁG ÚTJA







"Ma rám talál a boldogság,
Szebb lesz tőle az egész világ,
Ma rám talál a boldogság,
Szelek szárnyán száll hozzám.
Ma rám talál a boldogság,
Itt van bennem, érzem már,
Ma rám talál a boldogság,
Szebb lesz tőle az egész világ."

Bagdi Bella: MA RÁM TALÁL A BOLDOGSÁG - Dalszöveg







"Mikor a másik boldogsága a Te boldogságod, az a szerelem."

Lana Del Rey







"Minden ember boldogságra vágyik,
ne hidd, hogy a király boldogabb,
mint a gyermek, aki porban játszik,
s ott szövöget könnyű álmokat.

A boldogság lakhat kis szobában,
aki tudós, lehet önfeledt.
Míg dolgozik, elmerülten kutat,
nem érzi a múló perceket.

Ki a drága műkincseket gyűjti,
örül neki, mint egy kisgyerek,
Ám ha kapsz egy szál virágot néha,
boldogabb te nálad nem lehet!

A természet lágy ölén pihenhetsz,
vagy hajózol tágas tengeren,
Már tiéd a boldogság érzése,
olyan lesz az, mint egy szerelem.

Önfeledt légy, s minden bánat elhagy!
A baj, a gond nem nyomja válladat.
Te benned a boldogság örök lesz,
nem ural sok fájó gondolat!

Minden ember boldogságra vágyik,
nem látja, hogy itt van, benne él.
Szabad legyél, boldog, önfeledt,
s a boldogság tehozzád elér!"

Szuhanics Albert: MINDEN EMBER BOLDOGSÁGRA VÁGYIK







"Nem könnyű boldogságra találnunk önmagunkban, csakhogy sehol másutt nem lelünk rá"

Agnes Repplier







"Nincs annál nagyobb öröm, mint amikor egy másik embernek felcsillan a szeme
és rád mosolyog, mert boldog, hogy láthat téged."







"A szerelem nem egy, hanem az egyetlen lehetőség, hogy boldogok legyünk."

Francoise Sagan







"Szeretnék a boldogságról írni
szeretnék többé sohasem sírni
szeretném a világba kiordít'ni:
Ne csüggedj, van remény
az út vége a győzelem!
nehéz a harc, de 'mi vár:
boldogság, béke, szerelem!"

Őri István: SZERETNÉK A BOLDOGSÁGRÓL ÍRNI







"Szeretnék hinni, és hittel élni.
Szeretnék mindig remélni.
Szeretném, ha a boldogság venne körül,
S látni azt, hogy minden ember örül."

Fuchs Éva: Szeretnék...







,,Szeretni és szeretve lenni a legnagyobb boldogság a világon."

Német nyelven:
"Das Schönste aber hier auf Erden
Ist, lieben und geliebt zu werden."

Wilhelm Busch: Frühlingslied c. vers 2. versszak
/Az idézet magyar nyelven tévesen Goethe neve alatt terjedt el/







"Szeretni nem azt jelenti,
Hogy két ember egy igát von,
Hanem a másikat biztatni (...),
repülni át egy világon."

Kowalsky meg a Vega - Dalszöveg: Egy világon át







"Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk."

/A magyar weben az idézet Ernest Hemingway nevével híresült el, a bölcsesség eredeti angol nyelvű verzióját azonban nem sikerült felkutatnunk.

A fentiek alapján úgy gondoljuk, az aforizma írója egy ismeretlen magyar szerző. Mivel a Citatum csak híres emberektől származó idézeteket gyűjt, ismeretlen forrású szerzeményeket szerzői jogi okokból nem áll módunkban megjeleníteni, ezért a fenti idézetet töröltük az oldalról./







"Újra gyereknek lenni, hegyeket mászni,
Esőben szaladni, s bőrig ázni,
Lepkével játszani, szivárványt figyelni,
Gondtalanul élni, igazit nevetni.
Mindenkit szeretni, s szeretve lenni,
Valakit ölelve boldognak lenni."

Szarka Krisztina: BOLDOGNAK LENNI...







"Veled boldog vagyok,
Veled szelíd vagyok,
Veled erős vagyok,
Veled nyugodt vagyok,
Veled mindig mosolygok,
Veled én, énmagam vagyok,
Nincs többé olyan, hogy nélküled,
Tervem és jövőm van veled."

Honoré De Balzac







"Boldogasszony Anyánk, tekints le az égből,
Őrizőn figyelj ránk, a mennyei székből!
Miként egy jó anya, úgy nézzél e népre,
Add, hogy fogyásunknak, végre legyen vége!.."

Szuhanics Albert: BOLDOGASSZONY ANYÁNK







EGYÉB ISMERTEBB BOLDOGSÁG IDÉZETEK


"Aki még nem volt boldogtalan, az a boldogságról sem tud sokat mondani.
Nem tudnék reménytelenül futni senki után, azt se viselném el, ha utánam koslatna valaki. Valahogy úgy lenne jó, ha éppúgy szeretne, mint én, mindegy, hogy hosszú vagy rövid ideig... Szóval szeretnék boldog lenni, valamikor, legalább egyszer igazán!"
/Lugossy Gyula/

"Boldog az az ember, aki nem vétkezik szóval, és akit bűne miatt nem kínoz a fájdalom.
Boldog az az ember, akit nem vádol a szíve, és aki nem sűlyed reménytelenségbe."
/Biblia/

"Boldogok, akik észreveszik a diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is."
/Gyökössy Endre/

"Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak."
/Gyökössy Endre/

"Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak."
/Gyökössy Endre/

"Boldogság az, amikor az ember megérkezett, behúzza evezőjét és azt mondja: megérkeztem, nem megyek tovább."
/Müller Péter/

"A boldogság, éppúgy, mint a szeretet: tünemény. Jön és megy, éppen azokat hagyja cserben, akik csupán vágynak rá, de semmit nem tesznek érte."
/Hioszi Tatiosz/

"A boldogság nem erkölcstelen, tehát csak jó. Na: ha a boldogság hizlal, akkor én most percről percre kövérebb vagyok. Ez a szó, hogy boldogság, ki van irtva egy normális teenager szótárából... Igenis, miért ne lehetne olyan, hogy én boldog vagyok? Boldog ezen az unalmas világon. Miért ne lehetne nekem boldogságom és épp pont ilyen boldogságom, amilyen van? Amilyennel sohasem voltam túlterhelve."
/Szilvási Lajos/

"A boldogság nem olyan, mint egy totemoszlop, amit felállítanak valahol, és azután az már mindig ott áll. A boldogság hajlékony, illékony, finom dolog, ennélfogva nem is mindig ordibál, hogy: Hé, megjöttem, itt vagyok! Más szóval: jó szem kell hozzá, anélkül talán észre sem veszed, hogy a közeledben jár. Légy rá nyitott!"
/Vavyan Fable/

"A boldogság olyan madár, amit bezárni, megkötni nem lehet. Nekünk kell úgy élni, hogy velünk maradjon és elkísérjen egy életen át."
/Esztergályos Cecília/

"A boldogság soha nem cselekmény. Boldog ember nem cselekszik, hanem van; ezért boldog."
/Márai Sándor/

"Boldogság természetesen nincsen, abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után!"
/Márai Sándor/

"Boldog?! Valamikor az őskorban egy agyalágyult ősember kitalálta ezt a süket szót, aztán a sok utód elkezdte szajkózni. Kergetik. Rosszabb, mint amikor - a moziban láttam - a kocsis az ostor végére kötve szénát lógat a lovak elé, hogy a pacik azt higgyék, csíphetnek belőle. Futnak a lovak, a széna meg mindig előttük lóg, hiába kergetik."
/Szilvási Lajos/

"Csak azért lehetünk néha boldogok, mert nem általában vagyunk azok."
/Popper Péter/

Csak nyugodt lelkű ember lehet boldog. Akinek a homlokán nincsenek soha fellegek. Akinek a lelkében nincs soha iszap, se ő nem sároz, se őt nem sározhatják be. Minden gondolata egyenes, becsületes.
/Gárdonyi Géza/

" Az ember ott a legboldogabb, ahol a legközelebb él a boldogsághoz."
Müller Péter: Örömkönyv

"Az emberi szívnek nincs nagyobb boldogsága, mint boldogságot látni,
melynek alkotói mi vagyunk."
/Eötvös József/

"Engem is mindig aranyos kedvűnek ismertek, de csak az én jó Istenem tudná megmondani, mennyi éccakai sírásba kerül a, hogy nappal mindig nevessen az ember szeme."
/Móricz Zsigmond/

"Az életről tudom, hogy véges, de akadnak pillanatai, melyek felérnek az örökkévalósággal."
/Vavyan Fable/

"Figyeld meg, ha boldog vagy, hogy repül az idő. "Jé, már este van!" Ha pedig nagyon boldog vagy, akkor az idő nemcsak "repül", de meg is szűnik. Nincs. Egy olyan dimenzióban vagy, ahol nincsenek órák. Nincs holnap. Tegnap sincs. "Most" sincs - mert ha már tudod, hogy "most" van, nyomban félni kezdesz, hogy elmúlik az egész."
/Müller Péter/

"Gyanítom, hogy ahány ember él a földön, annyi színárnyalata van a boldogságnak is."
/Müller Péter/

"A gyógyító öröm egyenletes napsütés belül. Ez az élet kiolthatatlan lángja, amely kezdet nélküli s végtelenbe rezgő derűvel világítja meg a körülötte hullámzó erők szimbólumokban kifejeződő jelbeszédét."
/Szepes Mária/

"Ha meg akarod ismerni az embert, ne azt nézd, mit mond, mit szeretne, mi után sóvárog - hanem mi az a konkrét lépés, amit megtesz, mert ez mindig az az irány, ahol boldogságát sejti. Ez adja lelki dinamikájának legnagyobb erejét. Hinni, mondani, remélni sok mindent lehet, de amikor válaszút elé kerül, és döntenie kell, kivétel nélkül mindenki abba az irányba indul el, ahol a legnagyobb boldogságát véli!"
/Müller Péter/

"Ha valaki őszintén számot vetne azzal a kérdéssel: "Mennyit örültem az elmúlt héten?"- sokszor riasztó eredményhez juthatna."
/Popper Péter/

A legjobb módszer önmagunk felvidítására, ha felvidítunk valaki mást.
/Mark Twain/

"Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek."
/Márai Sándor/

"Legyél derűs! Programozd át magad a nap minden percében: töltődj fel olyan gondolatokkal, amik többé tesznek! Ha ideges vagy, vagy zavart, próbálj nevetni magadon. Nevess hangosan, nevesd ki azt a nőt, aki aggódik, gyötrődik, és azt hiszi, hogy az ő problémáinál nincs fontosabb a világon."
/Paulo Coelho/

"Lehet, hogy a boldogságot nem fölfedezni és megtalálni kell, hanem egyszerűen csak emlékezni rá, mert elfelejtettük? Ha így van, akkor nagyon elfelejtettük."
/Müller Péter/

"Másoktól várni a boldogságunkat éppoly ostobaság, mintha másoktól várnánk, hogy helyettünk nőjenek fel, helyettünk tanuljanak, helyettünk szenvedjenek, örüljenek és éljenek."
/Müller Péter/

"Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik."
/Wass Albert/

"Mert mi fontos? Az élet. Más semmi, csak az az egy. Az élet: a nyugodt és megelégedett élet, melyben az ember békét köt önmagával és a világgal, és nem vágyik sehova és semmire, még arra sem, hogy teljék az idő. Ezt talán boldogságnak lehetne nevezni, pedig nem az. A boldogság már nyugtalanító és aggodalmat ébreszt. Félelmet, hogy egyszer véget ér. A nyugalom az maga a végtelenség, bölcs, szelíd, emberséges élet: úgy folyik, hogyha közben véget érne, nem is venné talán észre az ember."
/Wass Albert/

"Még mindig örülsz és lelkendezel, mert egy pillanatra kisütött életed fölött a nap, meleg áram járja át idegeidet, mosolyok szállanak feléd, emberi szavak vigasztalnak?... Még mindig nem tudod, hogy holnapra mindez törmelék lesz és kacat, mert az élet pontos mozdulatokkal vissza is veszi mindazt, amit ad, összetöri, amit felépít, eltapossa, amit odalök ajándéknak?"
/Márai Sándor/

"Minden vágyadnak eleget tenni: ez az emberi élet legnagyobb művészete. Akinek sikerül, az boldog. Ehhez azonban fontos, hogy kevés vágyad legyen."
/Wass Albert

Mi nem csak egymást öleltük, magunkhoz vontuk az éjszakát, a fényes villámokat, s az általuk szabdalt eget, a sárkányüvöltő mennydörgést, a rongyosodó felhőket, a fellélegző növényeket és a búvókövet keresgélő békát, s részévé lettünk a végtelennek, a teljességnek. Mi voltunk minden: fű, fa, ég és eső, fény és meleg. Ránk talált a harmónia, elszenderedtünk hullámain.
/Vavyan Fable/

"Mindössze oda akarok kilyukadni, hogy a boldogság csak ilyen. Mindig rendkívüli szenvedés tövében terem meg, s éppoly rendkívüli, mint az a szenvedés, mely hirtelenül elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk. Csak átmenet, közjáték. Talán nem is egyéb, mint a szenvedés hiánya."
/Kosztolányi Dezső/

"Nem félt semmitől. Nem kötődött semmihez. A változás mögött a szüntelen megújulás örökkévalóságában élt. Mindig azt tette, amit tennie kellett. Azt hiszem, ez a szabadulás formulája!"
/Szepes Mária/

"Nem szól, mert nem mer. Mert attól tart, ha kinyilvánítaná elégedettségét, íziben történne valami pocsékság, pusztán csak azért, hogy felrobbantsa ezt a nehezen fellelt, alig hihető boldogságot."
/Vavyan Fable/

"Nincs az az orvosság, amely meggyógyítaná azt, amit a boldogság nem tud meggyógyítani."
/Gabriel García Márquez/

"Ó, mily boldog az a szív, mely még alszik, melynek a szerelem még föl nem zavarta nyugalmát."
/Eötvös Károly: A balatoni utazás vége/

"Senkinek sem volna szabad föltennie ezt a kérdést: miért vagyok boldogtalan? Ez a kérdés magában hordja azt a vírust, amely mindent elpusztít. Ha feltesszük ezt a kérdést, akkor hamarosan azt is megkérdezzük, mi tesz minket boldoggá. És ha az, ami boldoggá tesz minket, különbözik attól, amiben élünk, akkor vagy változtatunk a dolgokon, vagy még boldogtalanabbak leszünk."
/Paulo Coelho/

"A sok kicsi szorongás képes összeállni egyetlen nagy depresszióba. Ez pedig kiolthatja azt a magas érzelmi hőfokú lángolást, amit Prométheusz lopott az emberek számára: az istenek tüzét. Szomorú, de sokan a közönséges szalonnapirító parazsat értik Prométheusz tüze alatt. Akinek valóban adatott belőle, az belehal, ha a láng kialszik. Ő azt is tudja, hogy nem mindenki kap belőle, ez ugyanis ajándék. Más felfogás Erósznak nevezi az érzést, még inkább varázst, amitől elevennek, az élet szerelmesének érezzük magunkat, amely által érzéki kapcsolatba kerülünk a világgal."
/Vavyan Fable/

"Szerencsés az, aki kevés pénzzel boldog, szerencsétlen az, aki sok pénzzel boldogtalan."
/Démokritosz/







VIDEÓK


Milyen szép a világ
/Jakab György előadásában Louis Armstrong: What a Wonderful World c. csodaszép dala, magyarul./

Link


Lui Amstrong, Csodálatos Világ

Link


Dobos Attila - A boldogságtól ordítani tudnék

Link


Apostol - Nehéz A Boldogságtól Búcsút Venni

Link


A boldogság nyomában /2006/ - Teljes Film

Link


A boldogság titka az adni tudás

Link


Nagyon sok boldogságot kívánok minden kedves látogatómnak ezen a békés szép téli hétvégi napon ezzel a gyönyörű, szívszaggató, szívfacsaró dallal!


Nikolas Takács - A boldogság Te vagy

Link



























  
 
0 komment , kategória:  Lelkem szirmai  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 77 
2025.04 2025. Május 2025.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 7 db bejegyzés
e év: 80 db bejegyzés
Összes: 5032 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1258
  • e Hét: 4003
  • e Hónap: 25276
  • e Év: 317787
Szótár
 




Blogok, Szótár,
© 2002-2025 TVN.HU Kft.