|
 1/15 oldal 
|
Bejegyzések száma: 148
|
|
|
|
|
|
2024-03-13 20:45:14, szerda
|
| |
| |
. . . . . 
EZEN A NAPON ÍRTA MEG PETŐFI A NEMZETI DALT
Bár sokan tévesen azt hiszik, hogy a Nemzeti Múzeum lépcsőjén elszavalt Nemzeti dal március 15-én született meg, a valóságban a mű 176 éve a mai napon íródott.
Petőfi nem a forradalomra írta a verset.
Petőfi Sándor a verset 1848. március 13-án, két nappal a forradalom kitörése előtt írta. A vers kezdősora Szikra Ferenc hatására pedig még változott is: amikor Szikra meglátta az eredeti kezdősort (Rajta, magyar, hí a haza!) azt a megjegyzést tette Petőfinek, hogy: Barátom, elébb talpra kell állítani a magyart, azután rajta!. Petőfi megfogadta a tanácsot, és átírta a sort a ma is ismertre: Talpra, magyar, hí a haza!
Petőfi Sándor, a Nemzeti dal szerzője - Fotó: Máté Krisztián
Petőfi a verset eredetileg arra a népgyűlésre szánta, amit március 19-ére tervezett a pesti ifjúság. A március 13-án kitört bécsi forradalom hírére azonban felgyorsultak az események. A Nemzeti dal a 12 ponttal együtt az első volt, amit a szabad sajtó kinyomtatott az elfoglalt Landerer-nyomdában. (Petőfi egyébként ide elfelejtette magával vinni a kéziratot, ezért emlékezetből diktálta le.) Ezután a versből több ezer példányt osztottak szét a nép között, majd a nyomda előtt szavalták közösen a vers esküszövegét, ahogyan arról a Pesti Hírlap 1848. március 17-i száma megemlékezik.
Elszavalta vagy sem Petőfi a Nemzeti dalt 15-én?
Az biztos, hogy 15-én először Pesten, a Pilvax kávéházban olvasta fel a verset Petőfi. A legenda szerint azonban aznap a Nemzeti Múzeum lépcsőjén állva is előadta az egybegyűlt tömegnek a Nemzeti dalt, Petőfi azonban visszaemlékezéseiben nem említi a múzeumot azon helyek közt, ahol elszavalta a verset. A múzeum lépcsőjén tehát feltehetőleg csak beszédet mondott, a verset nem szavalta el.
Kitört a forradalom a szomszédban
Az első bécsi forradalom 1848. március 13-án robbant ki, egy Metternich kancellár menesztését követelő tüntetés folyományaként, ahol sajtószabadságot, tanszabadságot, vallási egyenjogúságot és választójogi reformot is követeltek. Az utcai harcok és az azt követő szembenállás során a bécsi népnek (köztük a nagyon fontos szerepet játszó egyetemistáknak) sikerült elérnie, hogy új kormány álljon fel. És hogy hogyan tört ki? Február 29-én érkezett meg a párizsi forradalom híre Bécsbe, emellett Kossuth Lajos március 3-i beszéde is mozgásba hozta a bécsieket - írja a Wikipédia.
NEMZETI DAL
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! -
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Pest, 1848. március 13.
Petőfi Sándor - Nemzeti dal : Előadja: Sinkovits Imre
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Híres emberek-jeles napok-évfo |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-02-23 20:15:32, péntek
|
| |
| |
581 ÉVE SZÜLETETT KOLOZSVÁROTT HUNYADI MÁTYÁS, MÁTYÁS KIRÁLY
581 éve született az Igazságos Mátyás királyunk
Mátyás király, törökverő Hunyadi János fia, 1443. február 23-án született a kolozsvári Hunyadi-kúrián. Az erőskezű uralkodó hatalmas országot épített a Duna völgyében. A reneszánsz uralkodók példájára, pártolta a tudományokat és művészeteket. Feleségével, Beatrix nápolyi királylánnyal fényes udvart tartott Visegrádon, nagy építkezéseket indított Budán, megalapította a világhírű Corvina könyvtárat.
Mátyás Kolozsváron: nyolc érdekesség a király születésnapjára
Hunyadi Mátyás, akit az utókor az igazságos Mátyás királyként tisztel, 581 éve született Kolozsváron. A történészek szerint az a legvalószínűbb, hogy 1443. február 23-án látta meg a napvilágot, születésének évfordulójára készülve gyűjtöttük össze az alábbi érdekességeket.- a Maszol.ro portálról
1. Miért született Hunyadi Mátyás Kolozsváron és nem apja birtokán, a vajdahunyadi várban? Nagy valószínűséggel azért, mert a társadalmi ranglétrán egyre feljebb kapaszkodó Hunyadi János kisebbik fia születésekor éppen átépíttette rezidenciáját, a zajos építőtelep pedig nem lett volna megfelelő a szülés előtt álló Szilágyi Erzsébetnek.
2. A kolozsvári ,,Mátyás-ház" melyik szobájában született a későbbi király? Bár a turistakalauzokban gyakran földszinti helyiséget emlegetnek, sokkal valószínűbb, hogy Méhfi Jakab szőlősgazda, a ház tulajdonosa az emeleten szállásolta el a várandós Szilágyi Erzsébetet, a középkorban ugyanis inkább raktárnak, konyhának, üzletnek használták a földszintet.
3. Uralkodása alatt hányszor járt Mátyás király szülővárosában? A 2018-as Mátyás király-emlékév alkalmával született egy weboldal, ahol térképen követhető nyomon, hogy a történettudomány mai állása szerint merre utazott Mátyás király és felesége, Aragóniai Beatrix. Ezek természetesen nem az álruhás, hanem a hivatalos, dokumentumokban lejegyzett utazások. Eszerint Mátyás király az 1460-as években háromszor járt Kolozsváron.
4. Melyik kolozsvári templom építése fűződik Mátyás király nevéhez? Bár a kész épületet már nem láthatta (1490-ben halt meg, a templom 1503-ra készült el), Mátyás király rendeletére kapták meg a ferences testvérek azt a területet, amelyen a Farkas utcai templom áll. A király az építés költségeit is támogatta, a tordai sóbánya jövedelméből.
5. Miért nem épültek reneszánsz épületek Mátyás király idejében Kolozsváron? A város messze esett a budai királyi udvartól, az itáliai művészeknek, akikkel Mátyás körülvette magát, csak szűk körben volt hatása. Ezért lehetséges, hogy a legszebb kolozsvári reneszánsz emléknek tartott Wolphard-Kakas-ház a 16. században, Mátyás halála után öt évtizeddel nyerte el reneszánsz arculatát, Erdélyben pedig inkább a 17. században terjedt el az itáliai stílus.
6. Mit láthatunk ma Kolozsváron, amit Mátyás király is láthatott? A Szent Mihály-templomot mindenképpen láthatta Mátyás, sőt az uralkodása idején restaurálták, miután az 1489-es tűzvész megrongálta. Emellett többek között a Szent Mihály-templommal átellenben található plébániaépület is az ő idejéből, az 1400-as évekből való, bár homlokzatát azóta átépítették. Az egyik főtérre nyíló helyiségében működő pizzázóba lépve viszont megcsodálhatunk egy korabeli kapukeretet.
7. Mikor avatták fel a Mátyás király szülőházát jelölő táblát? A Mátyás-kultusz a király halála után hamar kialakult Kolozsváron is, elég, ha a kolozsvári bíróról szóló népmesére gondolunk. A szülőházon ma is látható díszes emléktáblát mégis viszonylag későn, 1889-ben avatták fel, miután Ferenc József császár két évvel korábbi látogatása alkalmával megjegyezte, hogy a város nem tartja túl nagy becsben a nagy király emlékét, és 400 forintot adományozott a táblaállításra. A szöveget Szabó Károly fogalmazta meg, a tervet Pákei Lajos készítette el és Zala György kivitelezte. 1996 januárjában újabb táblát helyeztek mellé, amelynek szövege Mátyás román származását hangsúlyozza.
8. Hol nyert nagydíjat a kolozsvári Mátyás-szobor? A kolozsvári Mátyás-kultusz csúcspontja a szoborcsoport, amellyel Fadrusz János elnyerte az 1901-es párizsi világkiállítás szobrászati nagydíját. Az emlékmű ötlete 1882-ben merült fel először, a nagyszabású avatási ünnepségre húsz évvel később, 1902 őszén került sor. Fadrusz János alkotása a város jelképévé vált, már akkor képeslap készült róla, amikor még csak makett formájában létezett.
Miért Kolozsvárott született Mátyás király?
Link
Mátyás király halála és temetése
Link
,,meghalt Mátyás, oda az igazság."
Link
Mátyás király három sírja
Link
+1
1923 március 26, Román Királyság, Kovászna
A két gazda, Fehér Mózes és középső fia, Fehér Holló éppen a deszkakerítést szegelték utóbbi portájának az utca felőli részén, mikor odatévedt Sorin Popescu, a faluba kinevezett csendőrparancsnok.
- Én már elég jól megtanoltam itt a maguk nyelvét, csak azt nem értem, mi a különbség a baj és a tragédia között? - mondta a csendőr.
- A baj szláv átvételű szó, a harc jelentésű boj hangváltása. Jelentése, a harccal együtt járó gond. A tragédia pedig görög szavakból lett képezve, a tragoszból s az oidéből, kecskebakok, plusz ének. Onnan alakult így, mert azt első tragédiákat, szatírnak, egy mondabeli kecskeszerű lénynek öltözött férfikórus adta elő - kezdte magyarázni Holló, de a négy dobrudzsai elemivel rendelkező őrmester nem igazán fogta fel.
- Hagyd csak fiam, majd én elmagyarázom - mondta az édesapja magyarul, majd románra váltott megint - Elmagyarázom! Ha mi most mindjárt indulunk ki a fiammal ganyézni a foldünket, s a Kovászna patakának hídja leszakad a szekér alatt, az bizony nagy baj. De nem tragédia! Ha maguk négyen csendőrök mennek fel Kommandóra az ottani szolgálatot felvenni, s a halálkanyarban kicsúsznak, s besuvadnak a szakadékba, az sajnos tragédia. De nem baj!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Híres emberek-jeles napok-évfo |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-02-12 22:30:38, hétfő
|
| |
| |
HETVEN ÉVE HUNYT EL VITÉZ SOMOGYVÁRI GYULA, A LÖVÉSZÁRKOK FŰZFAPOÉTÁJA
Vitéz Somogyváry Gyula, 1929-ig Freissberger Gyula (írói nevén Gyula diák) (Füles, 1895. április 21. - Budapest mellett, 1953. február 12.) író, újságíró, országgyűlési képviselő.
Az első világháború alatt 3 évet szolgált az orosz, román és olasz fronton. A háború végén tartalékos főhadnagy volt, 1918-ban betegség miatt tért haza. Ez követően részt vett az ellenforradalmi szervezkedésben. Ebben az időben irredenta versei jelentek meg. Érdemeiért 1929-ben vitézzé avatták. Gyula diák néven verseket, később történelmi és világháborús regényeket, színműveket írt, némi németellenes éllel. Náciellenes megnyilvánulásai miatt két nappal Magyarország német megszállása után, 1944. március 21-én a németek letartóztatták és a mauthauseni koncentrációs táborba vitték. 1945-ben hazatért, de a kommunista rendszer nem vette tudomásul érdemeit, humanista szellemiségét. Nyugdíját megvonták, személyét teljesen elszigetelték, eltiltották minden publikációs lehetőségtől. Időközben leányát koholt vádak alapján tíz esztendeig tartó Gulag-rabságra ítélték, fiát hadifogolyként a Szovjetunióban tartották. 1950-ben budai lakásán az ÁVO lefogta és Kistarcsára internálta. A kistarcsai táborból a fővárosba szállítás közben szívroham következtében halt meg 1953-ban.
Talán egyre kevesebben vannak, akik még emlékeznek a néhai ,,Gyula diákra", hozzáteszem szomorúan. A mai korosztály már nem tudhatja, de megkérdezve nagyszüleinket, vagy dédszüleinket biztos tudnának róla mesélni. Régen a családi könyvespolcokon nélkülözhetetlenek voltak háborús, és csatákról szóló, sokszor teljesen hiteles történelmi regényei.
Azt szoktam mondani, hogy akit mind a német Gestapo, mind a magyar Államvédelmi Hatóság méltónak talál elhurcolásra, rossz ember nem lehet. S valóban, ha ma már részben elavult a munkássága, hiszen elvein, (s sajnos) erkölcsein túllépett az idő, újraolvasásra, emberségtanulására méltóak regényei, versei.
Na de ki is ez a rejtélyes, elfeledett alak? 1895-ben, a Sopron vármegyei Fülesen (jelenleg Ausztria) született Gyula diák, azonban a máig horvát többségű, jelentős német kisebbséggel rendelkező falu plébánosa ekkor még a Freissberger Gyula nevet írta be az anyakönyvi nyilvántartásba. A német származású család pár év múlva tovább költözött Somogyvárra, az édesapa a Széchenyi-uradalomban vállalt munkát.
Már fiatalon megmutatkozott a tehetsége, 13 évesen jelent meg első munkája egy vidéki lapban. Apja halála után Pestre költözik, megvalósítja álmát, s hírlapíró lesz. Kultúráról, irodalomról alkot. 1914-ben önként jelentkezik a frontra, a 29-es honvédekkel vonul ki, 1915 közepén kerül frontszolgálatra. Előbb zászlós, majd hadnagy s főhadnagyként szerel le. 36 hónap az első vonalban, emlékek fejében, szuvenírek mellén, Ferenc József király Kisezüst Vitézségi Érme, tisztként meg a III. osztályú Katonai Érdemérem, a ,,Verdienst". Természetesen minden medáliája hadiszalagon, vérvörös textil fehér csíkokkal szabdalva. 1929-ben Horthy Miklós kormányzó vitézzé avatja Volhínia, Bukovina, Isonzó hősét, számtalan győztes csata résztvevőjét, egy vesztes háború - egyáltalán nem néma - tanúját.
S nemcsak a kardos-címeres jelvény (a Vitézi Rend egyenruhán hordott szimbóluma) emlékeztet, hanem ő is ugyanezt teszi a kortársaival és a következő generációkkal a Virágzik a mandula, a Ne sárgulj, fűzfa, és az És Mihály harcolt regénytrilógiájával. Nevek megváltoztatva, kitalált(?) lányok szerelmei a sorok között, s közben minden szava igaz. A bajtársak, különösen Látrányi Mihály emléke, aki éltében és holtában is emlékezteti a frontbecsületre, a helyes út megtalálására. A (meg)kemény(edett) szívű férfiak erkölcse, a gyilkos Vadász János bajtársi védelme a törvény elől, a frontbecsületért a szerelem eldobása (a főhős és André Márta, in: Ne sárgulj, fűzfa mindkét példa), hitünkért és feladatunkért érzelmeink elnyomása (Nanni és ,,Páterka" plátói kapcsolata in: Virágzik a mandula) csak a kor és a háború megértésével felfogható.
A szerelem minden regényében megjelenik. Ezek nem a mi korunk érzelmei, nincsenek vad test a testnek feszülések, egyéjszakás kalandozások, ,,kő kólák" az éjszakában. Szerelmet könyvben kétféleképp lehet olvasni, vagy inkább érezni. Totális közönnyel, várva valamit, bármit, hogy történjen, lépjünk túl ezen az unalmon vagy beleéléssel, párhuzamok keresésével, amikor az ember vagy még többet akar ebből olvasni vagy el kívánja dobni a kötetet vagy csak fogja a bal kezével a jobbot, hogy ne nyúljon a telefon kagylójához hajnali 3-kor. Gyula diák a lélekre teszi a hangsúlyt, többet viaskodik magával, mint a szerelemmel, szerelmetes - vagy éppen mást szerető - leánnyal. Somogyvárynál a búcsúcsók az orcára, az első csók az ajakra is fel tud értékelődni a bekezdés elején vázoltakig. Sőt néha mintha többet is adna.
A főhős ,,női" - bocsánat ezért a profán, pofátlan és meglehetősen sértő jelző értékű főnévért - is érdekes alakok. Lehetnek különcek, vagy éppen átlagosak, de a meseszövő rózsaszín keretes szemüvegén át mind különlegesek. A reformkorban játszódó regény ,,pirossapkás kislánya", aki először csak hasonlónak tűnik a szabadság jelképéhez, majd szinte metaforájába fordul át, vagy André Márta, aki őrlődik a piros (hopp, már megint) csizma, a hűség jelképe s az igaz szerelem között. Hihetetlenül aranyosnak találom a fiumei olasz kislány Nannit és Borislava ,,Bucika"/"Borika" Jelent. Pontosítva azt a motívumot, hogy valami csoda folytán mindketten beszélnek magyarul. Az előbbi Fiumében tanul meg a tanítóképzőben magyarul, míg az utóbbinak szabadkai (suboticai) nagymamája van. Törve beszélik, de mégis folyékonyan, komolyan mondom, ha ennek a fele is igaz lett volna, nem az angol, hanem a magyar lenne a világ nyelve.
Népszerű regényének korabeli kiadása
S érződik a következő 20 év is. A Horthy-kor revizionizmusa és empátiája (ajánlom Horthy Miklós 1938-as kassai beszédét, amelyet részben szlovákul mondott el) a ,,visszacsalogatni" kívánt nemzetiségekkel kapcsolatban. A fiumei olasz kislány, Matej, a szlovák szolga, a megkéselt román baka, a magyarokat gyűlölő horvátok, akik ellenünk, sőt a Károlyvárosban állomásozó honvédek ellen szervezkednek is, szívük mélyén mind jó emberek. Ha rosszat tesznek, csupán megtévedtek, pár szép szó, s felismerik, hogy kihasználta őket a külső és/vagy belső (mármint a Magyar Királyságon kívüli, de a Monarchián belüli) ellenség. A kommunista oroszok (de a volt cáriak s a nemzetiségek, főleg a lengyelek, úriemberek), a gyáva csehek (khmm, ebben mondjuk, lehet igazság a korabeli jelentések, memoárok szerint, vagy csak olvassunk Svejket!), a vad szerbek (kik nem szabadságot akarnak Horvátországnak, hanem maguknak megszerezni földjét) ármánykodnak. S bár időlegesen, átmenetileg a frontkatona ezeket legyőzi, érzik, hogy valami magasabb van felettük s ez nem az Isten, akihez fohászkodnak.
Győzünk Szerbiában, Montenegróban, Oroszországban, Románia meghunyászkodik, közel a győzelem. Mégis úgy érzik, valami rág belülről, a Hinterland (hátország) erkölcse összeomlóban. De majd ha ők hazatérnek, városi legényekből újból tősgyökeres kemény magyar parasztokká válnak, s felszántják az országot, a földjét pedig bevetik a boldogság magjával. Ez utóbbi már színtiszta képzelet, a propaganda becsapja az embert, úgy érzem én, 2024-ben. Persze Somogyváry ezt nem tudja, ő tényleg hisz benne, ki tudja, talán még Mauthausen koncentrációs táborában és az ÁVH pribékjei között is a szabad Nagy-Magyarországról álmodott.
Ez az álmodozás más regényeiben érződik. A Rajna ködbe vesző lovas katonája, aki az 1686-os török elleni háború elején egy meghódítandó országot lát e földben, majd szívébe zárja népe sorsát, aki egy ismeretlen lány okán menekül el, menekíti szívét e távoli tájékra, s lesz deákból marcona zsoldos katona, majd egy másik pusztai szép arcú okán ekét toló jobbágy, szívében pedig németből magyar. Mintha egy Freissberger Gyulát látna az ember, akinek kinyílik a szeme 1918-19 után (ha nem korábban).
A két háború között sorra írja történelmi regényeit. A török kor, az azt követő felszabadító háborúk, a reformkor, 1848-1849 - mind feldolgozásra méltó téma, s ő meg is írja regényeit. Közben 1928-ban a Magyar Rádióhoz kerül, s egészen az irodalmi igazgatói posztig viszi. Neki köszönhetjük a ,,hangjáték" kifejezést, tagja lesz a Petőfi Társaságnak, majd a médiában és az irodalomban elért sikerek" után politikai pályára lép, a kormánypárt, a Nemzeti Egység Pártja jelöltjeként 1935-ben, majd 1939-ben is képviselővé választják Csornán.
Német származása ellenére nem szívleli a nácik terjeszkedését. A háború alatt Kádár Gyula vezérkari ezredes alatt szolgál a Vezérkari Főnökség Nemzetvédelmi Osztályán tartalékos századosként, s ott sem tartja magában véleményét, hiába figyelmezteti őt parancsnoka.
Emléktáblája Budapesten
1944. március 21-én elsők között hurcolják el a Gestapósok, koncentrációs táborba kerül. Jellemző módon a németek annyira sietnek az elfogatásával, hogy csupán utólag fogadtatják el a magyar szervekkel, előbb a cselekvés, aztán a törvényesség (látszata). A szovjetek 1945-ben számára sem a felszabadulást, maximum a kiszabadulást hozzák el. Hiába ír, nem jelenhetnek meg munkái, pedig ekkor írja meg ,,A vihar a levelet..." c. regényét, amely egy Donnál férfivá érett gépészmérnök szemszögéből mutatja meg a keleti front és a háborúba sodródás embertelenségét.
1950-ben betiltják összes munkáját, majd még ugyanezen évben bármiféle vádemelés nélkül Kistarcsára szállítják. 1953. február 12-én az államvédelem rabszállító autójában éri a halál, a kórházba már nem érnek el vele...
Somogyváry Gyula élete valódi magyar sors. Tartották irredentának, ellenforradalmárnak, németellenesnek, antifasisztának, kommunista ellenesnek, nacionalistának. Magyar módon gondolkodott és cselekedett egy nem magyar korban. Ötvennyolc éven át e nemzet érdekében, az iránta táplált magas hőfokú szeretet birtokában munkálkodott. Írásos művei és gyakorlati tettei harmonikus egységet teremtettek: a humanitás, a mély istenhit és a hazaszeretet nemes érzülete dobogott benne utolsó pillanatáig.
Könyvei közül ajánlom regénytrilógiáját, legnépszerűbb munkáját:
Virágzik a mandula,
Ne sárgulj, fűzfa
És Mihály harcolt.
A trilógia első két kötete a rendszerváltozást követően jelent meg - Nemeskürty István gondos szaklektorálásával és előszavával.
A regénytrilógia szociográfiai megfigyelésekben gazdag élményregény-folyam, amely az első világháború kezdetétől a Tanácsköztársaság bukásáig mutatja be a magyar történelem viharos és tragikus korszakát.
A trilógia gyakorlatilag átmenet a háborús napló és a regényes cselekményszövés között. Aki e könyvek fellapoztáig semmit sem tudott e véres történelmi vihar részleteiről, most mindent megtudhat - egy ,,középosztálybeli" ifjú szemszögéből, aki a tollat cserélte fel a karddal.
Külön meg kell említeni, hogy a trilógia harmadik része (És Mihály harcolt...), amely a Kun Béla-féle rezsim tündökléséről és bukásáról szól, több mint fél évszázad után - politikai okokból - csak most (ti.: a polgári kormány ideje alatt) jelenhetett meg újra.
VIRÁGZIK A MANDULA...
"Somogyvári Gyula, írói álnéven Gyula diák, leghíresebb regényét tartja kezében az olvasó.Az itt közölt kép fotótörténeti ritkaság. Jobb oldalt maga a szerző, az írói-költői vénával megáldott első világháborús frontok "fűzfája" látható, bal oldalt pedig Feri, a hűséges mindenes. Fűzfa, aki hazafias érzésektől vezetve önként jelentkezett a frontra, élményregényében hűen festi elénk a gyilkos olasz front és a híres Bruszilov-áttörés miatti keleti front nem kevésbé rettenetes harcait. Ez a könyv - amely egykoron egy család könyvespolcáról sem hiányozhatott - egy világháborús nemzedék életérzését fejezi ki megkapó őszinteséggel és hitelességgel."
NE SÁRGULJ, FŰZFA!
A Virágzik a mandula... c regény folytatása a regénytrilógia második kötete. A Ne sárgulj fűzfa! címe szójátékot takar: egyrészt a főhős becéző gúnynevére, másrészt az első világháború frontjain szenvedő katonák dacosan büszke mondására utal. Ne sárgulj! vagyis ne add fel, legyen tartásod, bármi is történik. Fűzfa szabadságra utazik haza az orosz frontról, hogy otthon más harcokat vívjon meg: a szív harcait. Az édes-bús szerelmi történet végén, a többszöri csalódás után szinte megváltás neki, hogy visszamehet a harctérre: először a bolsevik forradalom hatására felbomlóban lévő orosz, majd pedig a gyilkos olasz frontra...
Somogyváry Gyula: EGY KIDŐLT FATÖRZS ELŐTT
Vénülő fűz az istenadta.
Úgy állt napfényben, zivatarban,
mint akinek már úgyis mindegy,
hogy könny pillangók keringnek
körötte, vagy a hópihék.
Számba se vette él-e még
Vénülő fűz az istenadta
s a Duna zúg, oson alatta
nagy idő óta, zajtalan.
A vén fűz meg csak ráhajolva
- mint hogyha titkon hallgatózna -
merengve nézi. Így suhan,
áramlik, s vissza sohse jő,
Isten szolgája az Idő.
Idők partján állt, s vénült egyre,
lombot nevelt, meg levetette,
s kérgesedett az istenadta.
Csodát ugyan ki látna abban,
hogy vénülünk - itt ez a rendje -
csak a víz jár a végtelenbe
meg az Idő. Mert mind elmúlunk,
a gyökerünkből kifordulunk;
mi termő volt mibennünk itten,
magához hívja majd az Isten,
s a régi fa avarrá vál.
Egyszerre csak jön egy őszi szél
és kettéroppant majd a tél,
az utolsó szál vén gyökér
s a fa kidől, és tovahordják
és szétkorhasztják a habok.
A fűz már belenyugodott.
S akkor, egyszerre, más vihar
hajtott föl villámaival,
bömbölt, zúgott, mint ördögátok
s gyilkolta, zúzta a világot -
hagyjuk! A gondolat is fáj,
az ember szinte nem talál
pontot e meggyötört világon,
hol, mint madár a tarlott ágon,
csak percre is nyugvást találjon.
És lám, a fűz, az istenadta,
törten és csonkig hasogatva
- mikor úgy vélted, vége már -
egy szál gyökérből újra hajt
s lerázva kínt, ezernyi bajt
új gallyra törtet, s fényre vár!
Én Uram Isten! Hát e vén
még élni kíván S ölremén
az életért S új harcba kezd
Hát hányszor kell megölni ezt,
hogy magát végül is megadja
Megrendülten és áhítatba
nézem e kérges bajnokot.
S ámulva látom, hogy amott
tovább is hajt egy másik ág,
nem, nem ez nem hagyja magát
Talán csak egyetlen gyökér,
az utolsó, de él, de él
s míg él hitében verhetetlen!
Hát hajtja, egyre vérmesebben,
a nap felé új sarjait!
S én röstelkedve állok itt
hát ez a vénség, ez tanít
új reménységre engemet,
akit már szinte eltemet
a kín s a gond nehéz avarja,
hogy nincs halál, nincs elmúlás
- amíg azt Isten nem akarja!
Nézem ez újból sarjadót
és elordítom harcosan
halljátok meg ti korhadók
- kik úgy hittétek, vége van -
bénák, roncsok és összetörtek,
kiégettek és meggyötörtek!
Nincs még halál! Nincs még enyészet!
Még nem végzett velünk a végzet!
S legyen bár hegynyi omladék,
mely ránk zuhant kivájja még
győzelmes útját minden águnk,
s hajtunk, sarjadunk, kivirágzunk,
mert istenáldott dacban égünk
és csakazértis százszor élünk!
Vitéz Somogyváry Gyula: ERDÉLYI INDULÓ
Elhangzott a szó, zeng az induló!
Győztesek megint: régi zászlaink.
Nézd a gúnyhatár széttiporva már!
Várnak újra mind, ősi bérceink!
Édes Erdély itt vagyunk!
Érted élünk és halunk.
Győz a szittya fergeteg:
A rohanó sereg.
Édes Erdély itt vagyunk!
Érted élünk és halunk.
Győz a szittya förgeteg:
A rohanó sereg.
Lépteink nyomán, fönn a Hargitán,
Völgyeinkben lent tornyok hangja zeng.
Már semerre sincs: az átkozott bilincs.
Énekeljetek, völgyek és hegyek:
Édes Erdély itt vagyunk!
Érted élünk és halunk.
Győz a szittya fergeteg:
A rohanó sereg.
Édes Erdély itt vagyunk!
Érted élünk és halunk.
Győz a szittya fergeteg:
A rohanó sereg.
Erdély induló
Link
Erdély-induló eredeti
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Híres emberek-jeles napok-évfo |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-11-18 20:45:25, szombat
|
| |
| |
AKI MEGELŐZTE KORÁT - 250 ÉVE SZÜLETETT CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY
Csokonai Vitéz Mihály 1773. november 17-én született Debrecenben. Tanárai a jövő tudósaként tekintettek rá és poetadoctusnak - tudós költőnek és poetanatusnak - született költőnek, őstehetségnek nevezték. A 18. és a 19. század fordulójának magyarországi viszonyai között lenyűgöző tájékozottsággal rendelkezett a kor gondolkodását, irodalmát, politikáját illetően egyaránt.
Apja Csokonai Vitéz József (1747-1786) borbély és seborvos, anyja Diószegi Sára (1755-1810), egy szűcsmester lánya, aki a magyar irodalom iránt aktívan érdeklődött.Szülei lelkésznek szánták. Az apa korai halála után, édesanyja, gyermekeinek ellátására kosztos diákokat vállalt.
Csokonai 1780-ban került a debreceni kollégiumba. 1788-tól a főiskola hallgatója, majd a teológiai fakultás diákja, papnövendék. Hamar kitűnt tehetségével, társai és tanárai egyaránt elismerték kiváló képességeit. 1790-ben tanárai megbízásából diáktársaival önképzőkört szervezett. Az olvasókör tagjai felosztották egymás között a nyugati nyelveket és irodalmakat. Csokonai az olasz nyelvet választotta. Művelt, több nyelven beszélő fiatalemberré vált: a kötelező latin és az olasz mellett megtanult németül, franciául, angolul, görögül, és foglalkozott a héber és a perzsa nyelvvel is. 1792-től az irodalmi élettel is kapcsolatot keresett, így levelet írt a kor irodalmi és szellemi vezéregyéniségének, Kazinczy Ferencnek. Hamarosan meg is jelent első verse nyomtatásban.
1794-ben tanárai a gimnáziumi poétai osztály tanítását bízták rá. Szépen induló tanári karrierje azonban hamar véget ért. 1795-ben legációra küldték, Halason és Kecskeméten tartott szentbeszédeket, majd adományokat gyűjtött a kollégium számára. Útjáról azonban nem haza indult, hanem Pestre ment, Dugonics Andrásnál és Virág Benedeknél tett tisztelgő látogatást.
Hazatérve nem tudott elszámolni a rábízott pénz egészével, de egyéb panaszok is felmerültek ellene: nem látogatja rendszeresen az istentiszteleteket, gúnydalokat ír a kollégium professzorairól, ezért kollégiumi pert indítottak ellene. Csokonai azonban meg sem várva az ítéletet, 1795. június 15-én az esti istentiszteleten egy gúnyos hangú és tanárait sértő beszédben bejelentette kilépését a kollégiumból. Az iskolaszék június 20-án - azzal az indokkal, hogy magatartásával már korábban is bajok voltak - örökre kizárta a kollégiumból, és diáktársait is eltiltotta a vele való érintkezéstől.
Feltételezések szerint a dolgok hátterében ott rejtőzhet az is, hogy Csokonai jelen volt a magyar jakobinus mozgalom vezetőinek kivégzésekor. A diákokkal közvetlen, szinte baráti kapcsolatban álló, köztársasági érzelmű költő nem titkolhatta együttérzését tanítványai előtt sem, s a lázadó, rebellis szellem terjedése bajt hozhatott volna a kollégiumra.
Az iskolaszék június 20-án - azzal az indokkal, hogy magatartásával már korábban is bajok voltak - örökre kizárta a kollégiumból, és diáktársait is eltiltotta a vele való érintkezéstől.
Az iskolából való kitiltás egzisztenciális gondot jelentett az ifjú költő számára, és elszakadt attól a szellemi környezettől is, amely elismerte és méltányolta képességeit.
Tanulmányait rövid ideig (1795-96) Sárospatakon folytatta, jogot hallgatott, de nem szerzett főiskolai oklevelet. 1796 őszén Pozsonyba ment, hogy az ülésező országgyűlésen versei kiadásához támogatókat szerezzen. Itt adta ki Diétai Magyar Múzsa című verses hetilapját, amelyet maga írt és szerkesztett, az anyagi nehézségek miatt azonban csak tizenegy száma jelent meg.
Támogatók hiányában küzdelmes vándorévek következtek. 1797-ben Komáromba ment a francia háborúba készülő nemesi bandériumok zászlóavatására. Új lapot is akart indítani Nyájas Múzsa címmel, de anyagi háttér hiányában ez sem valósult meg.
Komáromi tartózkodása mégis a boldogság reményét öntötte szívébe, mert itt ismerkedett meg és szeretett bele Vajda Juliannába, egy gazdag kereskedő leányába, Lillába. Érzelmei hiába nyertek viszonzást, biztos megélhetés nélkül Lilla apja nem egyezett bele a házasságba.
Csokonai a keszthelyi Georgikonban, majd a csurgói gimnáziumban pályázott tanári állásra, de míg ez ügyben utazgatott, a leányt szülei egy kereskedőhöz adták feleségül. Szerelmének elvesztése Csokonait mély lelki válságba sodorta.
Anyagi gondjai miatt ismét megélhetési forrást keresett. Néhány hónapig a csurgói gimnáziumban helyettes tanár volt, ahol diákjaival saját drámáit is előadta. Közben elkészült a Dorottya című vígeposza.Debrecenbe visszatérve versei kiadását tervezte. 1803-ban Bécsben ugyan kinyomtatták az Anakreoni dalok című gyűjteményét, de a kötet csak a költő halála után jutott el az olvasókhoz.
Gróf Rédey Lajosné temetésére készült, nagy gondolati versét vitte, A lélek halhatatlansága címen. Az úton Csokonai megfázott, és tüdőgyulladásából már nem épült fel. 1805. január 28-án halt meg Debrecenben, harminckét éves korában.
Síremlékét 1836-ban állították fel az egykori a debreceni Hatvan utcai temetőben. 1929-ben, a temető felszámolásakor el akarták mozdítani a helyéről, de a debreceni polgárok megvétózták a tervet. 1938-ban átfestették a sírt és parkosították a környéket a Dorottya utcában.
Arcképét Csokonai élete utolsó felében barátja, Erőss Gábor metszette rézbe, testvére, Erőss János rajza alapján. Erőss Gábor rézmetszete után készült az acélmetszet Friedrich Arnold Brockhausnál Lipcsében, amely a Toldy által kiadott Válogatott munkái mellett jelent meg 1864-ben. Erőss János rajza alapján Friedrich John is készített rézmetszetet 1816-ban, melynek alapján Ferenczy István Rómában carrarai fehér márványból készítette el Csokonai mellszobrát, melyet 1822 végén küldött el a nádornak, aki Debrecenbe szállíttatta, ahol 1823. március 11-én a könyvtár termében üveggúla alatt helyeztek el.
A debreceni temetőben 1836. augusztus elején a költő tisztelői négyszögletű kőalapon nyolcvan mázsa vasból öntött gúla alakú emléket állítottak hamvai fölé.
Csokonai közel negyven évet töltött el ,,irodalmi száműzetésben". Petőfi és Arany ,,rehabilitálta", de csak a népies verselés, a rímes epika egyik előfutáraként. ,,Legbujdosóbb magyarnak" Ady Endre nevezte Vitéz Mihály ébresztése című költeményében 1912-ben.
A debreceni Csokonai Nemzeti Színház viseli nevét.
2005-ben a Csemadok komáromi szervezete és a Pro Patria 2000 Alap szobrot állíttatott a felvilágosodás legnagyobb magyar költőjének, annak az emlékére, hogy Csokonai komáromi tartózkodása idején ismerkedett meg Vajda Juliannával, a verseiben halhatatlanná tett Lillával. A szobor Darázs Rozália szobrászművész alkotása, amelyet Szabó László bronzöntő öntött formába.
(Forrás: Magyar irodalomtörténet, felvidek.ma)
250 éve született Csokonai Vitéz Mihály, a felvilágosodás korának legnagyobb magyar költője
Link
Csokonai Vitéz Mihály: A REMÉNYHEZ
Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.
Kertem nárcisokkal
Végig űltetéd;
Csörgő patakokkal
Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
Szórtad a tavaszt
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt.
Gondolatim minden reggel,
Mint a fürge méh,
Repkedtek a friss meleggel
Rózsáim felé.
Egy híjját esmértem
Örömimnek még:
Lilla szívét kértem;
S megadá az ég.
Jaj, de friss rózsáim
Elhervadtanak;
Forrásim, zőld fáim
Kiszáradtanak;
Tavaszom, vígságom
Téli búra vált;
Régi jó világom
Méltatlanra szállt.
Óh! csak Lillát hagytad volna
Csak magát nekem:
Most panaszra nem hajolna
Gyászos énekem.
Karja közt a búkat
Elfelejteném,
S a gyöngykoszorúkat
Nem irígyleném.
Hagyj el, óh Reménység!
Hagyj el engemet;
Mert ez a keménység
Úgyis eltemet.
Érzem: e kétségbe
Volt erőm elhágy,
Fáradt lelkem égbe,
Testem főldbe vágy.
Nékem már a rét hímetlen,
A mező kisűlt,
A zengő liget kietlen,
A nap éjre dűlt.
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!
Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez - Képregény
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Híres emberek-jeles napok-évfo |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-11-11 20:30:37, szombat
|
| |
| |
MÁRTON NAP - MA MINDEN A LIBÁKRÓL FOG SZÓLNI
November 11-én, az az ma ünnepeljük a Márton-napot. Hagyományosan ezen a napon értek véget a mezőgazdasági munkálatok, a munkások megkapták bérüket és hozzá egy hízott libát is, amit általában azonnal elfogyasztottak, hiszen másnap kezdődött a 40 napos böjt és az adventi időszak. A jeles dátumhoz és a következő napokhoz számos népszokás és időjárási megfigyelés is kötődik. A Márton-naphoz kapcsolódóan számos programmal készülnek Budapesten és környékén.
Rengeteg babona és hagyomány kapcsolódik ehhez a jeles naphoz, amit már a honfoglalás előtt is megtartottak. Mire emlékezünk Márton napon és miért pont libát eszünk ilyenkor?
A Márton-nap története
Márton napját már a rómaiak is november 11-én 11-én ünnepelték. Ez a nap volt ugyanis a tél első napja. Ilyenkor az új termésből és új borból lakomát tartottak. hogy jövőre is jó termés legyen. A lakoma része volt a lúd is, vagyis Mars isten madara, ami latinul avis Martis. Ebből később pogány állatvágási ünnep lett, így kerülhetett be a keresztény naptárba Márton madarának ünnepeként.
Ki az a Szent Márton?
A legenda szerint Szent Márton a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria nevű városában (mai Szombathely) látta meg a napvilágot 316-ban vagy 317-ben egy római tribunus (elöljáró) fiaként. A római császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy nélkülöző koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában.
MI köze Mártonnak a libához?
Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta, megkeresztelkedett. Misszionáriusként sok jót cselekedett. Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké akarták szentelni. A monda szerint mikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulva Márton rejtekhelyét. Mártont 371-ben püspökké szentelték és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat.
Szent Márton kultusza a Pannónia területén már a honfoglalás előtt is virágzott. Szent István tisztelete jeléül a zászlaira a hadvezér Márton képét festette. A hagyomány szerint a szent egy álomban sietett a király és az ország védelmére. Így Szent Márton Szűz Mária után az ország patrónusa lett.
A pannonhalmi bencés apátság is Márton tiszteletére épült azon a helyen (Savaria Sicca), ahol az egyik hagyomány szerint a szent született. A legújabb kutatások viszont minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy Márton szülővárosa Savaria, vagyis Szombathely.
Ezért kell libát enni ilyenkor a hiedelmek szerint
A hagyomány a római időkre nyúlik vissza. November 11-e a naptárban ősidők óta a téli évnegyed kezdő napja: ilyenkor van a 40 napos adventi böjt előtti utolsó nap, amikor még lehetett libát is levágni. Ennek fényében Márton-napon országszerte lakomákat tartottak és tartanak a mai napig azért, hogy jó termésű legyen az egész év. Megkóstolták az új bort és az új termés is kitartott bőven, így nagy eszem-iszomot tartottak, hogy jövőre is jó termés legyen mindenhol. régen úgy gondolták, hogy minél többet isznak és esznek, annál erősebbek és egészségesebbek lesznek. A hiedelem szerint szerint azért illik Márton-napon ludat enni, mert aki ilyenkor nem eszik, az egész évben éhezni fog. A rómaiak Aesculapiust, az orvosistent ünnepelték ilyenkor, s ludat öltek, amely a hadisten, Mars szent madara volt. (A madarak gágogásukkal egyszer megmentették Rómát a gallok éjszakai orv rajtaütésétől.)
A keresztény naptárban is ez alapján kapott helyet: a lúd római neve “avis Martis" (Mars isten madara); régi szófejtéssel ,,Márton madara"-ként ünnepelték, így nem kellett eltérni a lúdlakomák évnegyedkezdő római szokásától. A reformációnak korában is folytatódott a hagyomány: a protestánsok Luther Márton neve napján emelgették a poharaikat ilyenkor.
A Márton-napi liba-lakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik. Akkoriban ez inkább azzal volt kapcsolatba hozható, hogy Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, a népszokás ilyenkor zárták le az éves gazdasági munkákat, kezdetét vette a természet téli pihenő időszaka. A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. E napon kóstolták meg az újbort és vágtak le először tömött libákat. Ám e szokás gyökerei is mélyebbre, az aratási időszak végén álló pogány állatvágási ünnepekre nyúlnak vissza, amelyeket a kereszténység így vett át.
Milyen Márton-napi néphagyományaink vannak még?
Márton-napi népszokások
A népi hiedelem szerint a Márton napján sült liba mellcsontjából megjósolható az időjárás. Ha a lúd mellcsontja fehér, akkor a tél havas és enyhe lesz, azonban ha vörös vagy vörösesbarna, akkor hideg tél várható. Márton napjához kapcsolódóan nemcsak a libaételből, de az aznapi időjárásból is meg szokták jósolni a telet, eszerint:
Régen úgy vélték, hogy ha hó esik ezen a napon, Szent Márton fehér lovon érkezik, vagyis enyhe lesz a tél, ha barna lovon jön, vagyis eső esik aznap, akkor kemény, havas télre kell számítani. Egy másik mondás szerint, ha Márton napján a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál. Vagyis, ha Márton napon fagy, karácsonykor enyhe lesz az idő.
Márton Nap más országokban
A német nyelvterületeken (Hollandia egyes részei, Németország, és Ausztria) fáklyás felvonulásokat szerveztek és Márton-tüzeket gyújtottak.
A lampionos felvonulásokat csak a 19. század elején vezették be egyházi rendeletre, hogy a fény, mely a jó cselekedetet jelképezi mindenkihez eljusson. Manapság ebben elsősorban a gyerekek vesznek részt, sötétedéskor a maguk készítette lampionjaikkal járják az utcákat miközben régi Márton napi dalokat énekelnek.
A menet élén általában egy Szent Mártonnak öltözött lovas áll. A helyszín településenként változó: többnyire a piactér, a templomtér vagy esetleg maga a templom ad helyet a rendezvénynek. Általában műsorral is készülnek, mely leggyakrabban a köpönyegét megosztó Márton történetét mutatja be. Lezárásként meggyújtják a Márton-tüzet, és megajándékozzák a gyerekeket valamiféle finomsággal, például pereccel, márton-kiflivel, fánkkal, liba alakú kaláccsal, cukorkával, teával, gyerekpunccsal, márton-musttal. Az egyik legjellegzetesebb Márton napi ajándék a “Weckmann", ami egy édes tésztából készült ember alakú figura.
Az utóbbi években a lámpás felvonulások széles körben elterjedtek, még Hollandia és Németország protestáns területein is. Annak ellenére, hogy a protestáns egyházak nem ismerik el a szenteket.
Máltán a gyerekek ilyenkor gyakran kapnak diót, mogyorót, narancsot és mandarint.
Belgium keleti részén valamint Flandria nyugati tartományaiban november 11-én a gyerekek ajándékot kapnak Szent Mártontól, ahogy más kultúrákban a Mikulástól.
Portugáliában ezt a napot országszerte ünneplik. A családok és barátok gyűlnek ilyenkor össze, sültgeszetnyét esznek és bort, “jeropiga"-t (must és pálinka keveréke) és “aguapé"-t(gyenge,vizezett bor) isznak. Itt úgy tartják, hogy Szent Márton miután a köpönyege felét odaadta egy koldusnak, folytatta útját és a másik felét is elajándékozta egy szegény embernek. A hideg időben hosszú útnak nézett elébe, de csodák csodájára a nap olyan erősen kezdett sütni, hogy a fagy felengedett. Mivel ez novemberben igen furcsa, isteni közbenjárásnak vették. Azóta is Szent Márton nyaraként emlegetik, ha ezen a napon a hideg időjárást megtöri egy-egy napsugár.
Lengyelországban, Poznan városában felvonulással és ünnepséggel emlékeznek meg a Szentről. Poznan városában egyébként a fő utca is róla kapta nevét. Ilyenkor egy különleges vajas kiflit sütnek, ez a “rogal świętomarciński".
Amit a Márton-napról tudni kell: az eredetétől a libasütésig
Link
Márton-napi hagyományok: amikor a libasült és az újbor nem hiányozhat az asztalról
Szent Márton napja az adventi böjtöt megelőző utolsó nap, ekkor még szabad jókat falatozni, illetve mulatságokat tartani.
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Híres emberek-jeles napok-évfo |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-11-03 19:15:56, péntek
|
| |
| |
A MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA
Mottó:
A tudós hazája széles e világ, szoktuk mondani; de ne feledjük soha,
hogy Magyarország is ehhez a világhoz tartozik.
1825. november 3-án a pozsonyi országgyűlésen határozták el a magyar rendek a Magyar Tudományos Akadémia létrehozását. A Magyar Tudósok Világtalálkozóján (1996) döntés született arról, hogy ez a nap lesz minden évben A MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, amelyet először 1997-ben ünnepeltek meg.
November 3. - A Magyar Tudomány Napja
A kormány 1997-ben hozott rendelete 55/1997. (IV. 3.) november 3-át a Magyar Tudomány Napjává nyilvánította annak emlékére, hogy 1825-ben ezen a napon a pozsonyi Országgyűlésen gróf Széchenyi István felajánlotta birtokainak egy éves jövedelmét, 60 ezer forintot a Magyar Tudós Társaság - a mai Tudományos Akadémia - megalapítására.
MAJDNEM MINDEN, AMI MAGYAR...
A magyar ember látott egy reklámfilmet hazájáról, és ezért elhatározta, hogy a mai napon csupa olyan dolgot vesz a kezébe, amit MAGYAR feltalálóknak köszönhet az emberiség.
Kezdetnek fogott egy golyóstollat (*Bíró László, 1931*), felírta, hogy Találékony magyarok, majd egy mágnessel feltette a hűtőgépre (*Szilárd Leó 1929*), utána zajtalanul gyúló foszforos gyufával (*Irinyi János 1836*) rágyújtott egy cigarettára, közben CD-t hallgatott, nézegette a hologramos matricát a borítón (*Gábor Dénes, 1947*), majd beszedett egy C-vitamint (*Szentgyörgyi 1931*). Eszébe jutott egy barátja, telefonált egyet a vezetékes telefonjáról (*Puskás Tivadar 1878*).
Még volt egy kis ideje, ezért játszott egy kicsit a komputerén (*Neumann János 1944*), elmélázott, hogy mely rendszert használja, végül a Basic Computer mellett döntött (*Kemény János 1964*), és Excel táblázatba rendezte tennivalóit (*Simonyi Károly 1974*). Megnézett (volna) egy 3D-s filmet, de ezt még egy 3D-s szemüveggel (*Rátai Dániel 2010*) sem tudta megoldani.
A kudarc után feltett egy bakelitlemezt a hagyományos lemezjátszójára (*Goldmark Károly 1948*), és bekapcsolta a tv-t is (*Mihály Dénes, 1919*). Látva, hogy éppen New Yorkot mutatják be, megörült, hogy színes tv-je van (*Goldmark Károly, 1948*). Nagyon tetszett neki a város, elsősorban a Centrál Park (*Asbóth Sándor* ö készítette a város rendezési tervét is). Még megnézett egy tudományos filmet az űrkutatásról, ismét elcsodálkozott a hold autón (*PávlicsFerenc kb. 1960*), majd még indulás előtt megpróbálta kirakni a Rubik kockát (*Rubik Ernő 1976).*
Már semmi nem kötötte le, így elindult sétálni, és mivel a közeljövőben autót kívánt vásárolni, autókat nézegetett. Ezért magához vette automata fényképezőgépét (*Mihályi József 1938*), dilemmázott kicsit, hogy a régebbi típusú kontaktlencséjét (*Dallos József 1928*) vagy lágy anyagú kontaktlencséjét (*Gyorffy István 1959*) használja-e?
Az első kocsi, ami megtetszett, egy Ford T-modell volt (*Galamb József 1908*,) aztán talált egy dízelmotoros BMW-t (*Ansits Ferenc 1983*), és megnézett magának egy Chevroletet is, amelynek automata sebességváltója volt (*Bíró László 1932*). Még felmerült egy VW bogár is a speciális dizájnja miatt (*Barényi Béla, 1925*). Ez annyira tetszett neki, hogy ennek még a karburátorát is megvizsgálta (*Csonka János 1893*).
De hamar rájött, hogy marad neki a bicikli, hazamenve meg is nézte a pincében, hogy rendben van-e, főleg a dinamója (*Jedlik Ányos 1861*), majd ámultan nézte a szomszéd ház tetejére leszálló helikoptert (*Asbóth Oszkár1928*).
Ezt a tényt azon melegében elmesélte Pulitzer díjas (*Pulitzer József 1917*) újságíró barátjának, akivel egy múzeumban találkozott, ahol éppen bemutatták a fényáteresztő üvegbeton feltalálásnak fázisait (*Losonczi Áron, 2001*) - magát a betont nem tudták megnézni, mivel annak jogi hercehurcáit 13 év alatt nem sikerült befejezni.
Mikor végre hazaért, már sötét volt, felkapcsolta, régimódi lévén, még kriptontöltésű lámpáját (*Bródy Imre 1930*), megivott egy pohár szódát (*Jedlik Ányos 1940*), és mivel megfájdult a feje, keresett egy gyógyszert is, meg is találta a legutóbb Bécsben vásárolt Kalmopyrint (*Richter Gedeon 1912*).
Az egész nap fáradozásait kipihenendő visszatért a bakelit lemezhez, és feltette a Kodály-módszer vívmányait világszerte elterjesztő (*Kodály Zoltán 1929*) Psalmus Hungaricust.
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Híres emberek-jeles napok-évfo |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-10-01 08:30:53, vasárnap
|
| |
| |
IDŐSEK VILÁGNAPJA
Az ENSZ közgyűlés határozata alapján a mai napot az idősek világnapjaként tartják számon.
"Ostoba piktor az idő, mentől tovább dolgozik az arcképünkön, annál jobban elrontja azt.
Jókai Mór/
"Ősi és érett kultúrákban az öregeket nem azért tisztelték, mert "fáradságos életükkel kiérdemelték", nem is abból a józan előrelátásból, hogy "egyszer én is öreg leszek, s milyen jó lesz, ha nem hajítanak majd a szemétre!", hanem azért, mert a lélek még érzékenyebb volt, a szellem nyitottabb, s az öregember, óriási élettapasztalatával, olyan értékeket jelenített meg, amely a fiatalabbak számára vonzó és kívánatos volt! (...) Az öregember akkoriban nem teher volt, hanem felbecsülhetetlen érték: nem azt nézték, milyen mulandó teste, hanem hogy ki lakik benne!"
Müller Péter/
Látod, így jön majd az öregség, udvariasan. (...) Nem dráma az öregség, ne félj. Egy napon hírt kapsz, ennyi az egész. Felnézel a munkából és az életből, szórakozottan, s aztán készségesen mondod: "Igen, igen. Meg kell öregedni. Egy pillanat még, valamit akartam... Mit is? Igen, élni. Tudom, most már késő. Mehetünk."
/Márai Sándor/
"Az ember akkor öregszik meg, mikor mosolyog azon, amin valaha sírt, és nevet azon, amiért valamikor a fogát csikorgatta. "
/Móra Ferenc /
Napjainkban kb. 600 millió hatvan év feletti személy él a világon. A gyorsan öregedő világban az idősek sokat segíthetnek a különböző társadalmakban. Az öregedő magyar társadalomban az idős emberek többsége egyedül vagy másik idős emberrel él együtt. Komoly kihívást jelent, hogy öregkorukra az esélyeik életútjukhoz méltóan alakuljon.
Az ENSZ Közgyűlésének határozata alapján először 1991-ben rendezték meg az idősek világnapját, azóta minden év október első hétfőjén emlékezünk meg a környezetünkben élő szépkorúakról. A megemlékezés célja, hogy figyeljünk az idősek problémáira, középpontba helyezzék a méltóságteljes öregkort,
Az idősek világnapján sem feledkezett meg a nyugdíjasokról a magyar kormányfő. Orbán Viktor a közösségi oldalán egy fontos bejelentéssel köszöntötte fel őket.
Ahogy a mai sajtó egy része is beszámolt, e hét csütörtökön, a szokásos Kormányinfó előtt a Facebook-oldalára feltöltött videón jelentette be a kormányfő, hogy a gazdasági helyzet miatt átlagosan félhavi nyugdíj-kiegészítést kapnak az idősek novemberben.
- A nyugdíjak értékét minden évben megőriztük, ha jól ment az ország szekere, még nyugdíjprémiumot is tudtunk fizetni - fogalmazott akkor Orbán Viktor.
A magyar kormányfő az idősek világnapján is emlékeztette erre a nyugdíjasokat egy rövid poszttal, amelyhez azt írta:
,,Az idősek számíthatnak ránk!"
Az a Magyarország, ahol most élünk, tanulunk, dolgozunk és gyermeket nevelünk, az idősek munkája nélkül nem lenne - mondta a kormányszóvivő az idősek világnapja alkalmából a közösségi oldalán vasárnap közzétett videóban.
Szentkirályi Alexandra elmondta, az ünnepen minden magyar nyugdíjasnak megköszönjük, hogy az ország legnehezebb időszakaiban, a világháború után, a kommunista diktatúra alatt, a szocializmus szűk évtizedeiben és a rendszerváltás után is kitartottak, dolgoztak és gondoskodtak a családról.
,,Tudjuk, hogy ez nem volt könnyű, sok dolog, ami nekünk természetes, az nekik egyáltalán nem volt az, sokuktól az akkori hatalom mindent elvett, akár szerettüket is elveszítették a háború, a bebörtönzések, az üldözések miatt, sokuktól elvették a tanulás, a munka, az utazás lehetőségét is" - fogalmazott.
A kormányszóvivő hangsúlyozta, 2010 óta az idősek megbecsülése a kormányzati értékrendszer része, ugyanúgy, ahogy a gyermekes családok támogatása. Kifejtette, szeretnék az idősek életét, megélhetését és biztonságát segíteni, ezért foglalta a kormány törvénybe, hogy a nyugdíjak értékét minden körülmények között megőrzi, így minden évben garantált az inflációkövető nyugdíjemelés.
Orbán Viktor miniszterelnök bejelentésére utalva Szentkirályi Alexandra elmondta, a nyugdíjasok januárig visszamenőleg nyugdíj-kiegészítést kapnak, jövő januárban pedig újabb nyugdíjemelés következik.
Emlékeztetett arra, a kabinet több alkalommal nyugdíjprémiumot fizetett az időseknek, a tervek szerint újra kapnak majd ilyen juttatást, ,,ahogy a mostani háborús helyzet után újra pályára áll a gazdaság" . Emellett a kormány visszaadta az időseknek a baloldal által elvett 13. havi nyugdíjat, amelyet a mostani háborús időkben is megtartanak - tette hozzá.
Szentkirályi Alexandra a videóban kiemelten fontosnak nevezte az idősek szempontjából az élelmiszerárak és a rezsidíjak féken tartását, illetve ezek megvédését, szavai szerint még akkor is, ha ,,ez Brüsszelnek és a baloldalnak egyáltalán nem tetszik" .
Aranyosi Ervin: AMIKOR MEGÖREGEDNEK...
Amikor még kicsi voltál,
Ők voltak már a nagyok.
Tanítgattak, így teltek el
egymás után hónapok.
Megmutatták, - mit, hogyan kell,
- felöltözni, rendesen.
Cipőt fűzni, begombolni,
nevelgettek kedvesen.
Megmosdattak, rendbe tettek,
mutatták, hogyan csináld.
Jó példából megláthattad,
hogy működik egy család.
Foglalkoztak lelkeddel is,
irányítva hitedet,
minden jóra tanítottak,
amire csak lehetett.
Erkölcsre és etikettre,
emberségre, ahogy kell,
hogy a zajos nagy világban,
egyedül se tévedj el.
Lassan te is nagyra nőttél,
világképed összeállt,
saját lábra tudtál állni,
ma már tudod, hogy csináld!
Mára Ők megöregedtek,
s felejtenek dolgokat.
Emlékezz majd: foglalkoztak,
egykor veled oly sokat.
Nem mozog már úgy a testük,
fájhat minden mozdulat.
Elromlik a memória,
ami mindent megmutat:
El-eltűnik egy-egy zokni,
cipőt kötni is nehéz,
begombolni a gombokat,
reszketve nem bír a kéz.
Rakoncátlan minden eszköz,
fésű, kanál, mind remeg.
Szerencsés, ha cipők, zoknik
párban összeillenek.
Az étel a kanalukról,
lecsöppenve menekül.
Zsémbesek, és morgolódnak,
nincsenek már remekül.
Most már rád vár a feladat,
nyisd hát meg a szívedet!
Jusson nekik gondoskodás,
melegítő szeretet.
Ne azért, mert elvárható,
ne azért tedd Ővelük.
Csak emlékezz, te rólad szólt
sokáig az életük.
Légy mellettük, ha teheted,
- kis világuk oly rideg.
Öleld Őket szeretettel,
melegítsen a szíved...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Híres emberek-jeles napok-évfo |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-09-09 21:45:28, szombat
|
| |
| |
125 ÉVE HUNYT EL SISI
Erzsébet magyar királyné ( München, Bajor Királyság, 1837. december 24. - Genf, Svájc, 1898. szeptember 10.) I. Ferenc József császár és királlyal kötött házassága révén osztrák császárné és magyar királyné, akit inkább Sisi (Sissi) néven ismer az utókor. Korának legszebb királynéja volt, tragédiákkal teli élete már a kortársak képzeletét megragadta, halála után pedig legenda lett.
125 éve a Genfi-tó partján lett merénylet áldozata Sisi.
Úri hölgy, napernyővel a kezében, és kísérője sétált a Genfi-tó partján egy szeptemberi délutánon, amikor feltűnt előttük egy fiatalember. Kevesen tudták, hogy az inkognitóban utazó hölgy Erzsébet osztrák császárné és magyar királyné. A merénylő, Luigi Lucheni olasz anarchista viszont tudta, és halálra sebezte őt a végzetes sétán. ,,Mit érez Felséged? Nem történt baja?" ,,Nem - felelt mosolyogva -, semmi bajom sem történt!" Ez a párbeszéd zajlott le Sisi és udvarhölgye, Sztáray Irma között. Alig egy órával később a ,,magyarok királynéja" már halott volt.
Egy merénylet története, ami megrendítette a világot.
Egy udvarhölgy visszaemlékezései
"Felség a hajó jelez', szóltam s önkénytelen olvastam utána a csöngetésre következő tompa kondításokat... egy... kettő... E pillanatban jóval előttünk meglátok egy embert, ki mintha kergetőznék, egy útszéli fa mögül kiugrik és a legközelebbi másikhoz rohan; innen átcsap a tó melletti vasrácshoz, majd újra egy fához s ekként közeledik. Hát még ez is tartóztat! Gondoltam, önkénytelen követve őt tekintetemmel, mikor ez újból a vasrácsot éri s onnan elugorva, rézsut felénk iramlik. Önkénytelen tettem egy lépést előre s így fedtem előtte a Királynét, de ez most úgy tesz, mint ki nagyot botlik, előre lódul és ugyanekkor öklével a Királynéhoz súlyt."
,,Mintha villám sujtotta volna, hangtalanul hanyatlott hátra a Királyné; és én lelkemet vesztve, egyetlen kétségbeesett kiáltással hajoltam fölébe."
Így történt, így emlékezett vissza 1898. szeptember 10-ére Sztáray Irma. A grófnő az utolsó években mindenhová elkísérte az uralkodónőt, és fogadalmat tett, egyszer megírja, mi és hogyan történt. 1909-ben megjelent visszaemlékezésében csodálattal és odaadással idézte fel azt az öt éven át tartó szolgálatot, amelyet a boldogtalan, ám sokak által irigyelt asszony mellett töltött.
Inkognitóban utazott
Fia, Rudolf trónörökös 1889-es öngyilkossága teljesen lesújtotta a királynét, ezután mindig fekete ruhát viselt. Korfu szigetén méregdrága kastélyt építtetett Achilleion néven, és élete hátralévő éveit egyre magányosabban, depresszióval küzdve, inkognitóban utazgatva, a bécsi udvartól távol töltötte. Nagyrészt kedvenc rezidenciái - Bad Ischl, Gödöllő, Korfu szigete - között ingázott, vagy külföldön tartózkodott. Így volt ez 1898-ban azon a végzetes szeptemberi napon is.
Férjével, Ferenc Józseffel - akivel addigra már régen elhidegültek egymástól - előtte nyáron találkozott utoljára: két hetet megismerkedésük helyszínén, Bad Ischlben töltöttek, majd Sisi útra kelt. Mielőtt a Genfi-tó partján fekvő alpesi üdülőhely, Caux felé vették volna az irányt, megálltak Frankfurtban.
A városban Sisi udvarhölgye, Sztáray társaságában kíséret nélkül, szabadon sétálgatott, fagylaltot, perecet ettek, és müncheni sört ittak.
Bár akkoriban léteztek már fényképek, kevés esély volt arra, hogy bárki felismerje az álnéven utazó királynét. Frankfurtban különvonatra szálltak, és induláskor úgy kerülték el az összesereglett tömeg kíváncsi tekintetét, hogy miközben mindenki a népes kíséretet figyelte, a császárné és udvarhölgye a vonat másik oldaláról felszállt egy kocsiba.
Szeptember 9-én kerekes gőzhajóval indultak Montreux-ből Genfbe, a tó déli végébe, majd egy családi barát, Julie Rothschild kastélyában töltötték az időt a közeli Pregny városában. Miután hosszan és jóízűen ebédeltek a kastély kertjében - ami az alakjára kínosan ügyelő császérnénál ritkaságszámba ment -, Erzsébet és Irma kocsiba ültek és visszaindultak Genfbe. A Beau-Rivage szállodában várták szobával Sisit, pontosabban Hohenembs grófnőt, ugyanis gyakran ezt az álnevet használta utazásai során. Ám állítólag a szálloda tulajdonosa felismerte, így másnap már a lapok címlapján volt, hogy Erzsébet osztrák császárné Genfben tartózkodik.
Szeptember 10-én reggel Sisi és Sztáray Irma úgy döntöttek, hogy a személyzetet vonattal előreküldik, ők pedig csak később, az óvárosban tett séta után, délután gőzhajóval mennek vissza Caux-ba. Sisi a városnéző sétán kisebbik lányának, Mária Valériának egy orchestriont vásárolt, ami egy gramofonhoz hasonló korabeli zenelejátszó készülék volt.
Ebéd után a szállodából indultak a gőzhajóhoz - Sisi nem sejthette, hogy ez lesz élete utolsó sétája.
Kép: Sisi festmény - Erzsébet királyné Xaver Winterhalter festményén - Forrás: Wikipedia
,,Orvost! orvost! vizet!"
Hét ágra sütött a nap, ezért Sisi napernyővel a kezében gyalogolt, oldalán Sztárayval. Váratlanul egy férfi tűnt fel velük szemben, aki szó szerint beleszaladt a királynéba. Ő elesett, a férfi továbbrohant, ám a járókelők feltartóztatták, majd átadták a csendőröknek. Sisi fel tudott állni, így továbbsiettek.
,,Csodának tetszett, amint most kiegyenesedve ott állt előttem. Szemei fénylettek, arca kipirult, gyönyörű hajfonatai az eséstől megbomladozva, lazán font koszorúként körítették fejét. Kimondhatatlan szép és fenséges volt.
Az örömre vált ijedtség elfulladt hangján kérdeztem tőle: »Mit érez Felséged? Nem történt baja? Nem, felelt mosolyogva, semmi bajom sem történt!« Hogy abban a pillanatban a megátkozott kezében tőr is volt, e pillanatban sem Ő, sem én nem sejtettük."
Elértek egészen a gőzhajóig, felszálltak, a hajó elindult, majd a császárné hirtelen rosszul lett, később eszméletét vesztette. Sztáray először azt hitte, az ájulást az alig fél órával azelőtt történtek okozta ijedtség váltotta ki.
,,Átkaroltam, de nem birtam fönntartani; fejét a mellemhez szorítva, rogytam térdre a padlón. Orvost! orvost! vizet! kiáltottam a segítségemre siető lakáj felé. A Királyné halotthalványan, csukott szemekkel feküdt karjaim között. A lakáj és mások rohanva jöttek a vízzel."
,,Mikor meglocsoltam arcát és halántékát, szemhéjai fölnyiltak és én mögöttük ott láttam a halált."
,,,,A legtöbbet szenvedett lélek hagyta el a földet",,
Amint Irma kiengedte Erzsébet szorosra húzott fűzőjét, látta, hogy sokkal nagyobb a baj: úrnője mellkasán, a szív környékén vér szivárgott. ,,Egy pillanat mulva világosan állt előttem a megdermesztő valóság. Az inget félrehúzva a szív táján egy kis háromszögletű sebet fedeztem föl, melyhez egy csepp aludt vér tapadt."
Luigi Lucheni olasz anarchista halálosan megsebesítette a királynét.
,,Hát most mi történt velem?" - Ezek voltak utolsó szavai; ekkor eszméletlenül lehanyatlott. Tudtam, hogy haldoklik. - Levágtam Mária-congregáció érmemet nyakamról s a szive fölé tettem és kértem a Szent Szüzet, hogy készítse el lelkét a nagy utra. - Consolatrix affictorum!"
A hajó az udvarhölgy kérésére visszafordult, hogy orvosi segítséget kaphasson a királyné, és visszavitték a szállodába.
,,Szívfacsarón szomorú volt ez a bevonulás, oda, honnét alig egy órája vidáman indult útnak a Királyné. Szobájába érve lefektettük az ágyra. Dr. Golay már helyben volt, kevés időre reá jött a másik orvos. Kivülök én, Madame Mayer, a fogadós neje és egy az hôtelben tartózkodó angol ápolónő voltunk jelen. Két óra negyven perckor mondta ki az orvos a rettenetes szót."
,,A legszebb, legnemesebb, legtöbbet szenvedett lélek hagyta el a földet s elröppentét csak egy komor szóval jelzik: Meghalt."
,,Kultusz épült alakja köré,,
Hogyan tudott a királyné egy szívszúrást követően a saját lábán eljutni a kikötőbe? Erre a boncolás hamar választ adott: a gyilkos fegyver - amely nem kés, hanem egy házilag hegyezett, éles reszelő volt - csak egy nagyon kis sebet ejtett a szíven, a vér így csak kis cseppekben szivárgott ki a szívburokba. Miközben Luchenit vallatták, megérkezett a hír: Erzsébet királyné halott. Erre a merénylő nagy örömmel felkiáltott: ,,Éljen az anarchia!"
Az olasz származású Luigi Lucheni nyomorúságos körülmények között nőtt fel, és egész életét a létminimumon töltötte, egyre nőtt benne a gyűlölet az uralkodó osztály iránt: az anarchizmus felé fordult. Eredetileg a francia Fülöp orléans-i herceget akarta meggyilkolni, de mivel ő elhalasztotta genfi látogatását, Erzsébet királynét szemelte ki helyette áldozatul. Bár miután elítélték, ő maga kérvényezte, hogy végezzék ki, ezt elutasították, és életfogytiglani börtönre ítélték. Több mint tíz év raboskodás után, 1910-ben a nadrágszíjával felakasztotta magát a cellájában.
Kép: Luigi Lucheni elfogatása - Forrás: Wikimedia
A 61 éves korában meggyilkolt császárné holttestét teljes kíséretével udvari különvonat szállította Bécsbe, szeptember 17-én a kapucinusok templomának császári kriptájában (németül Kaisergruft) helyezték végső nyugalomra fia, Rudolf koporsója mellé. Budapesten és az ország számos pontján hamarosan utakat és településeket neveztek el a királynőről - például Pesterzsébetet. A 20. század első éveire itthon kultusz épült Sisi alakja köré.
Mark Twain amerikai író a temetés idején Ausztriában járt, ahonnan így írt egyik barátjának: ,,Még Julius Caesar megölése sem rendíthette meg olyan nagyon a világot, mint Erzsébeté".
Link
Sisiből Erzsébet - A valódi Erzsébet
Link
GYEREKSZOBÁBÓL A TRÓNRA
"Vasárnap-gyermek vagyok, Nap szülötte;
Trónom arany sugarából kötötte,
Koronám tündökletből fonta össze,
S van fénye száz-szám, laknám mind közötte."
/Erzsébet írta saját magáról/
Link
MADÁR A KALITKÁBAN
"Az ifjú tavasz újra árad,
Friss zölddel díszíti a fát,
Új dalt tanít minden madárnak,
Szebb szirmot bont minden virág.
De mind e szépség mire nékem;
Messzi, idegen földön itt?
Honi napfényt áhít a szívem,
Az Isar-partról álmodik.
Fák sötétjéért suttog ajkam,
Kívánom zöld folyó vizét,
Mely esti ábrándomba halkan
Zúgja búcsúüdvözletét."
/Erzsébet: Az ifjú tavasz/
Link
Erzsébet - Titánia versei és az utókornak szánt üzenete
"Járja a földet életem magánya,
Melyhez rég elvesztettem kedvemet;
Lelkem mélyének nem volt soha társa,
Ki megértsen, oly hívem sose lett.
(...)
Ti drága lelkek a messzi időkön,
Kikhez ma lelkem így, bízón beszél,
Titeket kísérlek majd így örökkön,
Rég tűnt szívem így, e versekkel él!"
/Titánia - A jövő lelkeihez/
Link
A JÖVŐ LELKEIHEZ
"Járja a földet életem magánya,
Melyhez rég elvesztettem kedvemet;
Lelkem mélyének nem volt soha társa,
Ki megértsen, oly hívem sose lett.
Lelkesülő fiatal éveimben
Fontam, persze, szép főkre koszorút;
De jaj! szellemsivárság él ma mindben,
Látom én már, hogy lomb-díszük lehullt.
Rokonok is élnek itt szanaszéjjel,
De csak testem s vérem közös velük;
Bensőbb életem: zárva tíz pecséttel,
Lelkem parazsa mélyen rejtve süt.
Beszáguldoztam egykor én világom,
Szűk lett a puszta, a sívó homok,
Így repültem lóháton tengeráron,
Erin zöldfényű partja fogadott.
S csaknem odaveszett közben a lelkem,
Mert e vágta nem ismert pihenőt;
De jött egy másik lélek: átöleljen,
Adjon védett-örök földi időt.
A ló, lelkemnek evilági kincse,
Égi erők által átváltozott:
Paripa lett, csudás szárnya repítse;
Lelkem véle megbűvölten lobog.
Menekülök az örömös világtól,
Ma már lakói is idegenek;
Tőlem már boldogsága s kínja távol;
Mint egy más csillagon, magam megyek.
Mi egykor fájt, becses lett mára nékem,
S az elhagyatottság: paradicsom!
Szellemem szabadabban szárnyal, érzem,
Neki egy földi lélek se rokon.
És szétpattanásig teli a lekem,
Néma tűnődés, néki nem elég,
Minden arra ösztönzi: énekeljen!
És gyűjtsem könyvbe szívem énekét!
E könyv megőrzi sok-sok emberöltőn,
Mit mai lelkek meg nem értenek;
Évek változtán, múltán végre szökjön
Virágba, érjen való életet...!
Hogy akkor a Mester célját elérjék!
Vigasz-dalok legyenek olyanoknak,
Kik siratják sok hős harcos veszését,
Bús szabadságharcát e mártíroknak.
Ti drága lelkek e messzi időkön,
Kikhez ma lelekem így, bízón beszél,
Titeket kísérlek majd így örökkön,
Rég tűnt szívem így, e versekkel él!"
(Titánia - Tandori Dezső fordítása)
Link
BÚCSÚ POSSENHOFENTŐL
"Csöndes termek, isten áldjon,
Régi kastély, ég veled.
S mind, első szerelmi álom,
Lakd nyugodt tómélyedet.
Kopár fák, áldás tinéktek,
S bokrok, kicsik és nagyok.
Mire ismét kirügyeztek,
Távol vagyok tőletek."
(Titánia versei - Tandori Dezső fordítása)
Link
A RAB MADÁR
"Kék az ég, s szenvedek,
Börtönömön lakat,
A rács durva, rideg,
Csúfolja vágyamat.
Sóhaj feszíti szívem,
Soká nem fogtok itt,
Nagy üdv vár fenn szelíden,
S lelkem szárnya repít."
(Titánia versei)
Link
ÓH, BÁR KIRÁLYT ADHATNÉK NÉKTEK
Ó, Magyarország, szép világ!
Tudom én, élsz gyötrő láncon.
Úgy levenném én rabigád,
Kezem, lásd, nyújtani vágyom.
Haza, s szabadság: sok dalia
Ezekért ért oly bús véget.
Kötelékünk bár fonódna ma,
Királyt adhatnék néktek!
Magyar hadd lenne, hadd e-honbeli hős
Vas a karja, tiszta a híre,
Derék értelmű férfi, erős,
S csak a földért verne a szíve.
Alkotna szabad magyar hazát,
Örökre - legyőzve az átkot!
Itt osztaná örömét-bánatát,
Így lenne hű királytok!
(Titánia versei - Tandori Dezső fordítása)
Link
LIBERTY
"Hajót építek - de szépet!
Szebbet nem láttok, míg éltek,
Sehol a nagy tengeren;
"Szabadság" leng árbocáról,
S ily szót hord az orr, a bátor;
Szabadság száguld velem.
Aranybetűs szó : "Szabadság"!
Büszkén verdes, vad vihart áld,
Száll a karcsú árbocon;
Orrcimpáim megremegnek,
Hullámok ily szót, rebegnek:
Szabadság! Nem álmodom.
Gond leszek sok távírásznak :
Ünnepre hiába várhat
Az udvar-börtön, az unt!
Tiszta vízben, zavarosban,
Sirály jó zsákmányra bukkan;
Hurrá! Szívből vágtatunk!
S csak úgy az ujjam hegyéről
Küldök néktek, kedvtelésből,
Drágák, kik gyötörtetek,
Könnyű csókot áldva lengjen,
S legjobb, ha feledtek engem;
Várnak szabad tengerek! "
(Titánia - Tandori - Mészöly fordítás)
Link
ÉSZAKI-TENGER PARTJÁN
"Igaz, beléd szerettem,
Szilaj, hatalmas ár:
Tajtékos tombolások
Álmomban visszajár.
De addig él a vágy, míg
Kötetlenül lebeg:
Jegygyűrű volna nékem,
Ha kastélyt építek.
Csak hadd szeretlek úgy, mint
Szabad sirályaid,
Cikázva és csapongva:
Ne várjon fészek itt!"
(Titánia - Mészöly Dezső fordítása)
Link
NOSZTALGIA
"Az ifjú tavasz újra árad,
Friss zölddel díszíti a fát,
Új dalt tanít minden madárnak,
Szebb szirmot bont minden virág.
De mind e szépség mire nékem;
Messzi, idegen földön itt?
Honi napfényt áhít a szívem,
Az Isar-partról álmodik.
Fák sötétjéért suttog ajkam,
Kívánom zöld folyó vizét,
Mely esti ábrándomba halkan
Zúgja búcsúüdvözletét."
(Titánia - Tandori Dezső fordítása)
Link
,,Az a bizonyos magyaros lágyság" - a 125 éve meggyilkolt Sisi nem csak a magyarság, a magyar nyelv szerelmese is volt
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Híres emberek-jeles napok-évfo |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-07-27 08:15:58, csütörtök
|
| |
| |
175 ÉVE SZÜLETETT EÖTVÖS LORÁND
Eötvös Loránd Ágoston (Buda, 1848. július 27. - Budapest, 1919. április 8.) magyar fizikus, feltaláló, politikus, akadémikus, egyetemi tanár, hegymászó. A Magyar Tudományos Akadémia elnöke 1889-től 1905-ig, Magyarország kultuszminisztere 1894-1895-ben, a Matematikai és Fizikai Társulat alapító elnöke. Legismertebb találmánya a nevét viselő torziós inga.
Az egykori magyar fizikusról, politikusról kevesen tudják, mennyi szállal kötődött a magyar sporthoz. Ő volt például a kultuszminiszter az első újkori, 1896-os athéni olimpia idején.
175 éve született Eötvös Loránd, akinek csak két szerelme volt
1848. július 27-én született báró Eötvös Loránd magyar fizikus, a torziós inga egyik feltalálója és tökéletesítője, aki tehetségét vallás- és közoktatásügyi miniszterként is kamatoztatta. No meg a hegycsúcsokon. Magánélete azonban nem alakult szerencsésen, kihalt vele a bárói család.
A vásárosnaményi nemes és báró Eötvös család Mária Teréziától kapta a kutyabőrt, a nemesség legalacsonyabb rangját, a báró címet, egész pontosan Eötvös Miklós, Eötvös Loránd dédapja. Ezzel szép birtokok, faluk, jobbágyok, zsellérek jártak együtt, vagyonát pedig előnyös házassággal gyarapította. A család aztán adott az országnak udvari kamarást, palotahölgyet, alispánt és főispánt, publicistát, főpohárnokot, tábornokot, koronaőrt, no meg Eötvös Józsefet, a Monarchia vallás- és közoktatásügyi miniszterét. Ő volt az édesapja annak az Eötvös Lorándnak, aki éppen 175 éve született.
Benne volt a család minden reménysége
A kis Loránd három lánygyermek után született 1848. július 27-én Budán, a család svábhegyi villájában. Pár nappal később a krisztinavárosi római katolikus plébánián tartották keresztvíz alá, mégpedig nagynénje és nagybátyja, aki nem más volt, mint Trefort Ágoston, a Magyar Tudományos Akadémia későbbi elnöke. Valószínűleg a kereszteléskor senki nem tippelt arra, hogy a kis Lóci a keresztpapa elnöki székében ül majd 16 éven át.
Báró vásárosnaményi Eötvös Loránd Ágoston (Fotó: wikipedia)
Miután elvégezte a piaristáknál a középiskolát, Eötvös Loránd jogi és természettudományi tanulmányokat folytatott a pesti egyetemen. Ügyvédnek szánta a család, esetleg a papa után politikusnak, őt azonban a természettudomány, a csillagászat és a matematika érdekelte. A legjobb akart lenni, emiatt külföldre, Heidelbergbe ment tanulni három évre - a kor három legkiválóbb természettudományi tudósa ugyanis ekkor épp itt, egy helyen tanított. Nem sokat tudni az ottani életéről, valószínűleg látástól vakulásig tanult, ugyanis summa cum laude végzett és doktorált. Apjának, aki akkor miniszter volt, így ír haza:
"[...] E fokozatot nemigen osztogatják. Ebben a félévben kívülem még csak egy jelöltnek adatott, s kultuszminiszteri örömöd telhetik abban, hogy az is magyar volt [...] König Gyula, győri matematikus."
Hazatérve a tudománynak szentelte magát, laboratóriumban kezdett dolgozni, publikált, 25 évesen az MTA levelező tagja, később rendes tagja, 1889-től pedig elnöke 1905-ig. Megkapta apja miniszteri bársonyszékét is. Tanított, kutatott, elemzett. Minden jelentős kitüntetést megkapott, kivéve a Nobel-díjat, pedig felterjesztették rá. Ars poeticáját így fogalmazta meg: ,,Az igazi természettudós [...] örömöt talál magában a kutatásban, s azokban az eredményekben, melyeket az emberiség jólétének előmozdítására értékesít."
Eötvös Loránd nem heverte ki Jolán elvesztését
A húszas évei közepén egy Horvát Gizella nevű szombathelyi, rendkívül művelt polgárlányba lett szerelmes. Ámornak is hálával tartozhatott emiatt, de leginkább a politikának, Gizella apja ugyanis az Andrássy-kormány igazságügy minisztere volt, politikai társaságban találkoztak. Hogy mennyire volt romantikus vagy szenvedélyes a kapcsolatuk, nem tudni, csak azt, hogy 1875. július 28-án, egy nappal a 27. születésnapja után vette feleségül Gizellát a mai Csehországban, a híres fürdővárosban, Marienbadban. Két évvel később jött világra első gyermekük, Jolán, rá egy évre, 1878-ban Rolanda. Pár hónappal később Jolán lányuk elhunyt, ezt a báró sohasem tudta kiheverni, pedig akkor már egy újabb lánnyal volt terhes a felesége, Ilonával. Társaságkerülő, befelé forduló lett, aki jobban szeretett kutatni, tanítani, elemezni, dolgozni és dolgozni, mint társasági életet élni. Eötvös minden idejét családjával töltötte, elsősorban pestlőrinci, mára már lebontott nyaralójukban. És a hegyekben.
Az Eötvös-féle torziós inga (Fotó: wikipedia)
Jött még egy nagy szerelem
Eötvös ugyanis egész életében nagy gondot fordított életerejének fenntartására, a sportolásra, gyakorlott és tehetséges hegymászó volt. Akkoriban Eötvös Loránd, Déchy Mór és Jordán Károly volt a három legkiválóbb magyar hegymászó. Érdekes, hogy mindhárman tudósok, akadémikusok és a fiatal generáció barátai és nevelői voltak. Jordán a Tátra, Déchy a Kaukázus, Eötvös pedig a Dolomitok nagy ismerője volt. Egy 1969-ben készült szakdolgozat szerint Eötvös magashegyi túráinak száma legalább 500-ra tehető. Legkevesebb 110 önálló csúcsot mászott meg. Első megmászásainak száma - ha a hágókat is beleszámítjuk - 25-30 lehetett. Ugyanennyi csúcsra másodikként, harmadikként vagy negyedikként jutott fel. A Dolomitokban egy 2837 méteres csúcs az ő nevét viseli ma is.
A hegymászást a lányaival is megszerettette, gyakran indultak neki hármasban. Rolanda és Ilona azonban nem mentek férjhez - hogy miért, ma már nem tudni, talán a túl szoros családi körbe nem akartak senkit befogadni -, Eötvös Lórándnak pedig nem születettek unokái. Vele, miután szervezetét a rák legyőzte hetvenéves korában, 1919. április 8-án férfiágon, lányai halálakor pedig női ágon is kihalt a vásárosnaményi Eötvösök bárói ága.
A pontosság bűvöletében - Eötvös Loránd élete és munkássága
Link
Eötvös Loránd
Link
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Híres emberek-jeles napok-évfo |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-06-05 20:45:12, hétfő
|
| |
| |
EGY ERDÉLYI MAGYAR ÉDESANYA LEVELE
"Kedves Anyaországi Magyarok!
Mi erdélyi magyarok szomorú szívvel szembesülünk nap, mint nap azzal, hogy sokan közületek minket, erőszakkal elszakított magyar embereket gyaláztok, szidalmaztok, úgy hogy fogalmatok sincs arról, hogy a történelem során mennyi mindent letettünk az asztalra és arról sem, hogy a megmaradásunkért, magyarságunkért, mennyit harcolunk a mai napig!
Minden egyes alkalommal megforgatjátok a tört a szívünkben, mikor azt mondjátok nekünk erdélyi, kárpátaljai, Délvidéki, felvidéki magyaroknak, hogy román, ukrán, szerb, szlovák, mert mi tiszta szívből magyarnak valljuk magunkat!!!
Vádaskodtok, ítélkeztek felettünk és folyamatosan támadtok minket.
Mi a hazánkat nem áruljuk el, mindig is tartottuk a hátunkat és foggal körömmel védtük a magyarságot és a magyarságunkat, ami sokszor embert próbáló volt.
Kedves Magyarország mostani határain belül élő, minket ellenségként kezelő emberek! Mit szólnátok, ha most mi vissza kérnénk tőletek azokat a nemes embereket, akik nálunk születtek, és akikkel a nagyvilág előtt büszkélkedtek, dicsekedtek, és akikről tereket, utcákat, színházat, akadémiát, iskolát, egyetemet neveztetek el?
Mi lenne, ha azt mondanánk nektek, ha mi nem kellünk, akkor ne kelljenek azok a híres magyarok sem, akik mindent megtettek minden magyar emberért, de Erdélyben, Kárpátalján, Délvidéken, vagy Felvidéken születtek?
Mikor ti minket, románoztok, szlovákoztok, ukránoztok és szerbeztek, akkor velük is ezt teszitek és akkor mondhatni, amikor őket emlegetitek, akkor más tollával ékeskedtek!
Tudjátok, ha nem lennénk mi, akkor nem énekelnétek Kölcsey Himnuszát, hisz ő is Erdélyi.
Este nem olvashatnátok Benedek Elek apó gyönyörű meséit. Mátyás király igazságához sem lenne sok közötök, hisz ő is Kolozsvár ajándéka minden magyar számára.
A jó öreg Toldi Miklós, ha napjainkban élne, akkor lehet, hogy nehéz kővel dobálna meg benneteket, ha lerománoznátok. Arany János, Ady Endre, Áprily Lajos, ha ma élnének, akkor fájdalmas verseket írnának arról, hogy még a sajátjaik között is számkivetettek lettek.
Tamási Ábele még a székely humor ellenére is szív hasogatóbb lenne, mert nem csak a román hatalom ellen lázadna, hanem szomorúan kellene tudomásul vegye, hogy saját kutyája is megugatja. Wass Albert a mai helyzetet pedig sokkal nehezebben viselné, mint a száműzetést.
Egy szó, mint száz itt a sok kincs, amit mi erdélyi, kárpátaljai, délvidéki, felvidéki magyarok adtunk minden magyarnak, gazdagítva vele a magyarságot és a hazát-
Erdély adta:
Kölcsey Ferenc (Himnusz szerzője)
Tamási Áron író
Benedek Elek apót, írót, népmese gyűjtő
Mikes Kelemen író
Wass Albert író
Nyírő József író
Sütő András író
Orbán Balázs Székelyföld író
Kemény János író
Jósika Miklós
Arany János költő
Ady Endre költő
Áprily Lajos költő
Dsida Jenő költő
Kányádi Sándor költő
Szilágy Domokos költő
Páskándi Géza költő
Reményik Sándor költő
Apáczai Csere János pedagógiai író
Kallós Zoltán néprajzkutató
Tinódi Lantos Sebestyén zeneszerző, lantos /Születése vitatott, vagy a Fejér vármegyei Tinód (ma Sárbogárd város része) v. a Baranya megyei Rózsafa mellett mára eltűnt Tinód - M.G./
Bartók Béla zeneszerző, gyűjtő
Székely Bertalan festő
Paál László festő
Jakó Zsigmond tudós
Benkő Samu művelődéstörténész
Márton Áron mártír püspök
Teleki Sámuel felfedező
Körösi Csoma Sándor ős hazakutató
Brassai Sámuel polihisztor
Károli Gáspár biblia fordító, lelkész
Bolyai János matematikus
Bolyai Farkas matematikus
Hunyadi János törökverő
Hunyadi Mátyás Király
Báthori István fejedelem
Bethlen Gábor fejedelem
Bocskai István fejedelem
Rákóczi György fejedelem
Apafi Mihály fejedelem
Thököly Imre fejedelem
Rákóczi Ferenc fejedelem
Székely Mózes fejedelem
Toldi Miklóst vitéz nemes
Dózsa György hadvezér
Wesselényi Miklós politikus
Mikó Imre politikus
Kiss Ernő honvéd altábornagy
Nagysándor József honvéd vezérőrnagy
Jávor Pál színész
Vaszi Levente énekes
Keresztes Ildikó énekesnő
Molnár Levente operaénekes
Tőkés László forradalmár
Erőss Zsolt hegymászó
Miklós Edit síző
Kárpátalja:
Munkácsy Mihály festő
Beca József labdarugó, olimpikon
Edvin Márton művész
Bódi László Cípő, Republic énekese
Felvidék:
Ballasi Bálint költő
Kassák Lajos költő
Reviczky Gyula költő
Sajó Sándor költő
Tompa Mihály költő
Jókai Mór író
Madách Imre író
Márai Sándor író
Mikszáth Kálmán író
Dobó István egri várvédő, erdélyi vajda
Bercsényi Miklós szabadságharcos
II Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem
Vak Bottyán kuruc generális
Andrássy Gyula politikus
Batthyány Lajos mártír miniszterelnök
Lahner György honvéd vezérőrnagy
Klapka György hadügyminiszter
Pázmány Péter esztergomi érsek
Boldog Salkaházi Sára szerzetesnő
Wick Béla katolikus pap, történész
Eszterházy Károly egri püspök
Csontváry Kosztka Tivadar festő
Szinyei Merse Pál festő
Kodály Zoltán zeneszerző /Kecskemét?/
Kempelen Farkas tudós, feltaláló
Feketeházy János Szabadság híd tervezője
Dohnányi Ernő zeneszerző
Blaha Lujza operaénekesnő
Kaszás Attila színész
Ghymes együttes
Délvidék:
Tamkó Sírató Károly költő
Vidor Gyula író
Balázs Attila író
Molnár Erik történész
Lázár Vilmos honvéd ezredes
Schweidel József honvéd vezérőrnagy
Beda Tibor festő
Berczik Zoltán Európa bajnok, asztalteniszező
Szeles Mónika teniszező
Varga Izabella színésznő
Szőke Zoltán színész
Rúzsa Magdolna énekesnő
Őrvidék:
Liszt Ferenc zeneszerző
Muravidék:
Zrinyi Miklós költő, hadvezér
Damjanich János honvéd vezérőrnagy
Szeretném, ha megértenék, hogy mi nem akarunk semmit elvenni tőletek, sőt, a történelem során csak gazdagítottuk szép anyaországunkat.
Mi nem most váltunk magyar állampolgárrá, mi azok voltunk, csak elvették tőlünk és nem is kérdezték bennünket, hogy akarjuk-e ezt.
Számunkra igazi öröm és boldogság az, hogy vannak még az őshazában, akik ránk is gondolnak, megértik, hogy a visszahonosítás a mi lelkünknek igazi gyógyír.
Megkérlek kedves magyar honfitársaim, hogy egyszer és mindenkorra értsétek meg, hogy nem akarunk mi tőletek elvenni semmit, és ha lehetőségünk van, akkor továbbra is inkább hozzátennénk, mint elvennék.
A nagyon féltett pénzetekre sincs szükségünk, mi eddig is dolgoztunk, ha kellett éjszaka is, és megálltunk a lábunkon.
Szomorú az is, hogy tőlünk sajnáljátok a visszaadott állampolgárságot és minden segítséget, de szívesen engednétek be az országba ezer idegeneket, sőt még támogatnátok is őket!
Nagyon lehangoló, hogy folyamatosan panaszkodtok, hogy milyen nehéz életetek van szép hazánkban. Én azt gondolom, hogy egyszer legalább érdemes lenne megállni és megnézni, hogy más országban hogy élnek .
Elárulom nektek, hogy nagyon sok országban nem igazán vannak autópályák, elfogadható kórházak, tanintézmények, vagy élhető körülmények és mégis tudnak örülni, szeretni az emberek és jókedvvel dolgozni.
Ne csak nézzetek, hanem lássatok is és ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Érezzétek meg, hogy ha valamit akartok, azért tenni kell, dolgozni, békésen párbeszédet folytatni és főképpen szeretettel lenni egymás iránt. A harag, gyűlölet megöli a lelket és senki nem jut előbb.
Azzal az energiával, amit haragra és gyűlöletre pazaroltok csodás dolgokat lehetne, ami hasznára lenne az egész országnak, magyarságnak.
Nem értem, hogy miért mérgezitek meg a lelketeket és az életeteket? Addigi, amíg mindenki csak a saját maga hasznát lesi, csak az érdekli, hogy neki legyen jobb, addig nem lesz szebb és békésebb világ. A gyerekeink jövője a mi kezünkben van, és ők csak akkor lesznek boldogok, ha béke van.
Hátborzongató az is, hogy arról beszéltek, hogy diktatúra van Magyarországon, úgy hogy közben bármit megengedhettek magatoknak. A diktatúráról mi Erdélyi magyarok tudnánk mesélni nektek, mert mi tudjuk, hogy mi az igazi diktatúra, tudjuk, hogy mit jelent félelemben, rettegésben élni, úgy hogy még a falnak is füle van.
Az igazi diktatúrában nem írhatnátok meg a véleményeteket, nem szavazhatnátok szabadon, nem beszélhetnétek, nem szidalmazhatnátok bárkit, nem nyilváníthatnátok szabad véleményt, nem utazhatnátok más országba, nem vásárolhatnátok meg bármit, csak azt, ami van, nem választhatnátok munkahelyet, iskolát, nem tüntetnétek akkor, mikor kedvetek van, és még sorolhatnám, de nem igazán látom az értelmét.
Amit pedig biztos nem tehetnétek meg, most pedig szabadon tesztek, hogy nem szidalmazhatnátok a politikai vezetőket, mert azért halálbüntetés járna bármilyen diktatúrában.
Egy szó, mint száz mielőtt valamiről beszélgetni kezd bárki is, annak nézzen utána, tájékozódjon kellőképpen és utána vádaskodjon.
Végezetül pedig kívánok mindenki életére áldást, lelkébe békét, szeretetet, örömöt és azt, hogy érezzük mindannyian meg, hogy ne valami ellen kell harcolni, hanem egy nemes célért, a szeretetért és békéért.
UI: mondanivalóm nem politikai meggyőződésből született, hanem azért, hogy megértés szülessen minden magyar ember lelkébe.
Tisztelettel és szeretettel, Gyöngyvér Noémi Ferencz Gyöngyössy - egy erdélyi magyar édesanya!"
Az ő születési helyük már nem Magyarország
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Híres emberek-jeles napok-évfo |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/15 oldal
|
Bejegyzések száma: 148
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
7 db bejegyzés |
| e év: |
77 db bejegyzés |
| Összes: |
4838 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (22)
- Belső kör (0)
- Család (22)
- Munka (14)
- Haverok (0)
- Iskola (20)
- Ábrányi Emil (4)
- Adamis Anna (1)
- Ady Endre (16)
- Ágai Ágnes (1)
- Agytorna (29)
- Alföldi Géza (2)
- Alhana (1)
- Ambrus Magdolna (1)
- Andók Veronika (1)
- Andróczky Lászlóné (3)
- Antoine de Saint-Exupery (3)
- Anyák napja - gyermeknap (32)
- Áprily Lajos (3)
- Arany János (11)
- Arany Viktor (1)
- Arany-Tóth Katalin (1)
- Aranyosi Ervin (19)
- Artai Zsuzsanna (2)
- Árvai Attila & Emil (3)
- Átyim Lászlóné (1)
- B. B. Nala (1)
- B. Huszta Irén (1)
- B. Radó Lili (1)
- Babits Mihály (5)
- Bagi Tibor (1)
- Bajza József (1)
- Baktai Faragó Aranka (2)
- Balassi Bálint (1)
- Balázs Béla (1)
- Balázs Sándor Turza /B.A.S.A./ (2)
- Bálintffy Etelka (1)
- Balla Zsuzsanna (2)
- Balogh József (2)
- Baranyai Mária (1)
- Baranyi Ferenc (2)
- Barsy Irma (2)
- Bartalis János (1)
- Bartis Ferenc (2)
- Bartos Erika (2)
- Bella István (1)
- Bencze Marianna (1)
- Benedek Elek (3)
- Berde Mária (1)
- Bertók László (1)
- Berzsenyi Dániel (1)
- Bíró Melinda (1)
- Birtalan Ferenc ( (1)
- Boda Magdolna (1)
- Bódás János (2)
- Bodnár Éva (3)
- Bodó János (1)
- Bodor Aladár (1)
- Bodré Anikó (1)
- Bogár Lilla (1)
- Bogdán András & Bogdán László (2)
- Bognár Barnabás (1)
- Bonifert Ádám (1)
- Buda Ferenc (1)
- Budai Zolka (1)
- Bulvár (52)
- Bölcsességek és gondolatok. (139)
- Börzsönyi Erika (1)
- Coelho Paulo (1)
- Csabai Andrea (1)
- Csabai Lajos (2)
- Csapó Lajos (2)
- Csatári Édua Éva ( (1)
- Cseffán Zsolt (2)
- Cseke Erika (1)
- Cseppely Zsuzsanna (1)
- Cserényi Zsuzsanna (1)
- Csiki András (1)
- Csitáry-Hock Tamás ( (1)
- Csokonai Vitéz Mihály (1)
- Csoóri Sándor (1)
- Csorba Győző (1)
- Csukás István (1)
- Csuray Zsófia (1)
- Czóbel Minka (1)
- Dáma Lovag Erdős Anna (1)
- Dapsy Gizella (1)
- Deák Erika (2)
- Devecseri Gábor (1)
- Dévényi Erika (3)
- Dienes Eszter (1)
- Dobos Hajnal (1)
- Dobrosi Andrea (1)
- Dobszai Károly (2)
- Dóczi Lajos (1)
- Domahidi Klára (1)
- Domonkos Jolán (1)
- Donászy Magda (2)
- Dorys May (0)
- Dr. Gyökössy Endre (2)
- Dsida Jenő (7)
- Duduj Szilvia (1)
- Dugasz István (2)
- Dutka Ákos (2)
- Dylan D Tides (1)
- Ecsedi Éva (1)
- Egészségünk érdekében... (146)
- Egyed Emese (1)
- Elekes Tímea Izabella (1)
- Életképek (99)
- Életmód (91)
- Endrődi Sándor (1)
- Erdei Éva (1)
- Erdélyi József (1)
- Erdős Olga /Luna Piena/ (2)
- Erdős Renée (1)
- Eszenyi Matula István (1)
- Évszakok (122)
- Falcsik Mari (1)
- Falu Tamás (1)
- Farkas Anna&Árpád&Éva&Imre (6)
- Fáy Ferenc (1)
- Fazekas István (1)
- Fazekas Miklós (1)
- Fecske Csaba (2)
- Fehér Miklós (1)
- Fekete Lajos (1)
- Fellner Isrván (1)
- Fenyő László (1)
- Ferenczi Csilla (1)
- Fésűs Éva (2)
- Ficzura Ferenc (1)
- Film - színház (54)
- Flammerné Molnár Edit (1)
- Fodor Ákos& Emese&József (2)
- Fonyó Tamás (3)
- Fortune Brana (2)
- Fuchs Éva (1)
- Füle Lajos (6)
- Földeáki-Horváth Anna (1)
- Gabriel Garcia Márquez (4)
- Gál Éva Emese (1)
- Galyasi Miklós (1)
- Gámenczy Eduárd (1)
- Garai Gábor&János&Katalin (3)
- Gárdonyi Géza (6)
- Gaudi Éva Molly (1)
- Gebhardt Nóra (3)
- Geisz László (2)
- Gere Irén (1)
- Gergely Ágnes & István (2)
- Gligorics Teréz (3)
- Goethe (5)
- Gősi Vali (1)
- Gr. Vay Sándor (0)
- Grigó Zoltán (1)
- Gulyás Pál (1)
- Gutási Éva (1)
- Gyimóthy Gábor (2)
- Gyóni Géza (2)
- Győrfi-Deák Éva (3)
- Gyulai Pál (5)
- Gyurkovics Tibor (2)
- Gyöngy (1)
- Gyönyörű virágok&idézetek (37)
- György László (2)
- H. Kohut Katalin (1)
- H.Gábor Erzsébet (0)
- Hajas György (1)
- Hajdú Levente (1)
- Hajdu Mária&Saci (2)
- Hajnal Anna (2)
- Hámori István Péter & Zsóka (2)
- Hamza Anikó (2)
- Harcos Katalin (4)
- Hatos Márta (1)
- Havas Éva (1)
- Hazafias versek (18)
- Hazánk - otthonunk (180)
- Heine (3)
- Heiner Ágnes (1)
- Héja (1)
- Helen Bereg (3)
- Helena (1)
- Heltai Jenő (10)
- Hemingway (2)
- Hepp Béla (1)
- Hervay Gizella (1)
- Híres emberek-jeles napok-évfo (148)
- Hirth Éva (1)
- Hóbor Hajnalka (1)
- Hock Éva Etelka (1)
- Hollósy-Tóth Klára (1)
- Horváth Ilona & Horváth István (1)
- Horváth M. Zsuzsanna (1)
- Horváth Piroska (1)
- Hosszú Bettina (1)
- Humor (241)
- Húsvét - Pünkösd (33)
- Idézetek birodalma (145)
- Ignotus (1)
- Ilianne (2)
- Illés Judit & Gábor (2)
- Illyés Gyula (2)
- Imre Flóra (1)
- Irodalom - Próza (102)
- Ismeretlen szerzők (1)
- Jagos István (1)
- Jakos Kata (1)
- Jatzkó Béla (1)
- Jékely Zoltán (1)
- Jobbágy Károly (2)
- Jókai Mór (4)
- Jolie Taylor (1)
- Jónás Tamás (1)
- Jószay Magdolna (1)
- József Attila (9)
- Juhász Gyula (6)
- Juhász Magda & Juhász Szilvia (3)
- Juhászné Bérces Anikó (2)
- K. László Szilvia (1)
- Kacsa Zsóka (2)
- Kaffka Margit (1)
- Káli László (1)
- Kálnoky László (1)
- Kamarás Klára (2)
- Kamenitzky Antal (1)
- Kányádi Sándor (2)
- Karácsony - Újév (76)
- Karai Gábor (1)
- Karinthy Frigyes (4)
- Károlyi Ami (1)
- Kárpáti Tibor (1)
- Kassák Lajos (1)
- Kaszás Zoltán (1)
- Katerina Forest (1)
- Katona Bálint & Andrea (3)
- Katona József (0)
- Kecskés Beatrix (2)
- Kelemen Évi (1)
- Keller Boglárka (1)
- Kerecsényi Éva (1)
- Kerekes László (1)
- Kereszti Hajnalka (1)
- Keresztury Dezső (1)
- Kerner Mariann (1)
- Kertünk - házunk - otthonunk (53)
- Kijacsek Erzsébet (2)
- Kincses Zoltán (2)
- KisJenő,József,Judit,Irma,Rea (6)
- Kocsis Dániel (1)
- Koltay Gergely (6)
- Komáromi János (2)
- Komjáthy Jenő (2)
- Komróczki Zoltán (0)
- Konda Bartal Piroska (2)
- Kondra Katalin (1)
- Koós Attila (2)
- Koosán Ildikó (1)
- Kormányos Sándor (1)
- Koszpek Ferenc (1)
- Kosztolányi Dezső (7)
- Kotsy Krisztina (1)
- Kovács Daniela & Anikó & Erika (4)
- Kun Magdolna (4)
- Kustra Ferenc (1)
- Kölcsey Ferenc (4)
- Lackfi János (2)
- Ladányi Mihály (1)
- Lady Moon (1)
- Lampert Géza (1)
- Lányi Sarolta (2)
- Laren Dorr (2)
- László Andrea, & Ilona, &Noémi (3)
- László Ilona (1)
- Lelkem szirmai (73)
- Lengyel Jolán (2)
- Lengyel Károly (1)
- Lesznai Anna (1)
- Lévay József&Lévay László (3)
- Ligeti Éva (2)
- Linda Dillow (1)
- Lindák Mihály (1)
- Linn Márton (1)
- Lippai Marianna (1)
- Lithvay Viktória (1)
- Lőrinczi L. Anna (1)
- Losonci Léna (2)
- Lupsánné Kovács Eta (2)
- Lys Noir (1)
- Lyza (1)
- M. (0)
- M. Laurens (1)
- Maczkó Edit (1)
- Madách Imre (2)
- Magyar sorsot - magyar kézbe! (88)
- Major Gabriella&Majoros Gabrie (2)
- Majtényi Erik (1)
- Majthényi Flóra (2)
- Márai Sándor (7)
- Mardi Miriam (1)
- Marschalkó Lajos (1)
- Marton Pál (2)
- Maryam /Moldován Mné (1)
- Maszong József (1)
- Máté Péter (2)
- Matos Maja (1)
- Mécs László (1)
- Média (413)
- Meggyesi Éva (1)
- Mentovics Éva (2)
- Metzger Zsuzsanna (1)
- Mikodi Bianka (1)
- Minden, ami szép (8)
- Mindenszentek, halottak napja (10)
- Mirian (2)
- Monok Zsuzsanna (1)
- Móra Ferenc (4)
- Móra László (3)
- Moretti Gemma (1)
- Móricz Eszter (1)
- Művészet (58)
- Müller Péter (2)
- Mysty Kata (1)
- N. (0)
- Nadányi Zoltán (1)
- Nagy István Attila & Bálint (3)
- Nagy Krisztina (1)
- Nagy László & Ilona (4)
- Nemes Nagy Ágnes (1)
- Némethné Mohácsi Bernadett (1)
- Nemzeti ünnep (59)
- Névnap- szülinap (48)
- Nőnapra & Farsang (10)
- Nyakó Zita (1)
- O, Ó (0)
- Ó. Kovács Ibolya (1)
- Oláh Gábor (1)
- OMNYE (58)
- Orbán Balázs&Orbán Hajnalka (3)
- Őri István (3)
- Orosz költők (3)
- Orth László (3)
- Osho (4)
- P. Geraldy (1)
- P. Pálffy Julianna (1)
- P. Tóth Irén (1)
- Pajzán történetek&mondák (46)
- Palágyi Lajos (1)
- Pálvölgyi Attiláné (1)
- Papp Váry Elemérné (2)
- Pásztor Piroska & Klaudia (2)
- Paudits Zoltán (1)
- Paula S. Tizzis (1)
- Pecznyík Pál (2)
- Pej Erika (1)
- Pénzár Miklós Csaba (1)
- Péter Erika (1)
- Pethes Mária (1)
- Petőfi Sándor (13)
- Pilinszky János (2)
- Piszár Éva (1)
- Pogány Zoltán (1)
- Politika (24)
- Poller Ildikó (3)
- Popper Péter (2)
- Pósa Lajos (11)
- Posztós Lenke (1)
- Prohászka Ottokár (1)
- Puskin (3)
- Rab Zsuzsa (1)
- Rabindranath Tagore (1)
- Radnóti Miklós (4)
- Rajki Miklós (3)
- Rajzó Eszter (1)
- Rasztik Edit Emese (1)
- Ratkó József (1)
- Reichard Piroska (1)
- Rejtő Jenő (0)
- Rejtő Jenő (2)
- Reményik Sándor (25)
- Reviczky Gyula (3)
- Riersch Zoltán (1)
- Rónay György (1)
- Rózsa Amarilla (1)
- Rudnyánszky Gyula (1)
- S. Farkas Zsuzsanna (1)
- Sajó Sándor (6)
- Sándor Gyula (2)
- Sango Villagren (1)
- Sárándí Szilvia (1)
- Sárhelyi Erika (2)
- Sarkadi Sándor (1)
- Sárközi György (2)
- Sarlós Erzsébet (1)
- Scheffer János (1)
- Schrenk Éva (1)
- Schvalm Rózsa (1)
- Schwartz Léda (1)
- Serfőző Attila (1)
- Shakespeare (1)
- Shelley (2)
- Sík Sándor (2)
- Siklós József (1)
- Simon Ágnes & István (2)
- Simonyi Imre (1)
- Sipos Julianna (1)
- Sohonyai Attila (1)
- Somlyó Zoltán&Somlyó György (3)
- Somogyváry Gyula (3)
- Sonkoly Éva (1)
- Soóky Melinda (1)
- Sport (83)
- Steph McGrieff (2)
- Süssünk - Főzzünk (13)
- Szabados István (3)
- Szabó Éva, ...Gitta, ...Ila (3)
- Szabó Kila Margit (1)
- Szabó Lőrinc (3)
- Szabó Magda (1)
- Szabolcsi Erzsébet (1)
- Szabolcska MIhály (1)
- Szádeczky-Kardoss György (1)
- Szakáli Anna (1)
- Szalai Fruzsina (1)
- Szász Károly (1)
- Szatmári Delina (1)
- Szebenyi Judit (3)
- Szécsi Margit (1)
- Szeicz János dr. (2)
- Székely János (1)
- Szeleczky Zita (3)
- Széles Kinga (1)
- Szemlér Ferenc (1)
- Szent Gály Kata (1)
- Szentirmai Jenő (2)
- Szép Ernő (3)
- Szép versek és idézetek (84)
- Szépek szépei (21)
- Szerencsés János & Tünde (2)
- Szilágyi Anita&Viktória (2)
- Szilágyi Domokos (1)
- Szilágyi Hajnalka (1)
- Szilas Ildikó (1)
- Szilveszter Levente (2)
- Szőke István Attila (3)
- Szőllösi Dávid (0)
- Szőnyi Bartalos Mária (1)
- Szuhanics Albert (6)
- T. Fiser Ildikó (1)
- Takács Dezső (1)
- Tamás István (2)
- Tánczos Katalin (2)
- Tarsoly Beke Tamás (1)
- Tasnádi Bernadett (1)
- Tatiosz (1)
- Taygate (4)
- Telekes Béla (1)
- Természet (21)
- Thalis Silvenier (1)
- Tobai Rózsa (1)
- Tóbiás Tünde (1)
- Tokaji Márton (2)
- Tompa Mihály (2)
- Torday Teodóra (2)
- Torma Judit (1)
- Tormay Cécile (1)
- Tornay András (2)
- Tóth Anett, Juli, Julianna (3)
- Tóth Árpád (5)
- Tóth Attila & János (3)
- Tragédiák - katasztrófák (154)
- Tudod-e? (17)
- Tudomány - technika (67)
- Túri A. Zsuzsa (1)
- Túrmezei Erzsébet (3)
- Turza Sándor (0)
- Törő Zsóka (1)
- Történelem (164)
- Ujvári Lajos (2)
- Utassy József (1)
- V. Hugó (2)
- Váci Mihály (2)
- Vajda János (4)
- Vallás (68)
- Válóczy Szilvia (1)
- Vámosi Nóra (1)
- Varga János Veniam (1)
- Varga József (1)
- Varga Patrícia & Gyula (1)
- Vargáné Éva (1)
- Vargha Gyula (1)
- Varjú Zoltán (2)
- Várnai Zseni (8)
- Varró Dániel (2)
- Vas István (1)
- Vasas Mihály (1)
- Vázsonyi Judit (1)
- Végh Mária (1)
- Venyercsán László (1)
- Vesze László (1)
- Vészi Endre (1)
- Víg Éva (1)
- Világirodalom (19)
- Világirodalom: Burns (4)
- Világjárók (218)
- Virág Aliz (1)
- Vitó Zoltán (1)
- Vogelweide (2)
- Vona Erzsébet Cecilia (2)
- Vörös judit (2)
- Vörösmarty Mihály (3)
- Wass Albert (75)
- Weöres Sándor (4)
- Z. Konkoly Juci (1)
- Zágorec-Csuka Judit (1)
- Zagyi G. Ilona (1)
- Zas Lóránt (2)
- Zelk Zoltán (2)
- Zene, zene, zene... (122)
- Zeneszöveg (20)
- Zimonyi Zita (1)
- Zsefy Zsanett (3)
- Zsigai Klára (1)
- Zsóka Mariann (1)
- Örökzöld dallamok (40)
|
|
|
| |
- Ma: 1983
- e Hét: 9905
- e Hónap: 32393
- e Év: 210268
|
|
|
Offline
