|
 1/27 oldal 
|
Bejegyzések száma: 264
|
|
|
|
|
|
2023-12-09 22:47:26, szombat
|
| |
| |
Keserű-édes
,,Ha a mi külső emberünk megromol is, de a belső megújul naponként." (2Kor 4,16)
Ebben a negyedik részben Pál öt dolgot mond el:
I. Megmutatja, hogy miképpen prédikálta az evangéliumot a Korinthusiak között, hogy nem hamisította meg az Isten beszédét, hanem nyilvánvaló igazságokkal kellette magát az emberek lelkiismeretével az Isten előtt. (1,2.v.)
II. Megjelenti, hogy kiknek homályos az evangélium. Azoknak, akiknek elméjüket megvakította e világnak istene. (3,4.v.)
III. Megjelenti, hogy az evangélium kincse cserépedényben van. (7.v.)
IV. Megmutatja az apostoli tisztségben való nyomorúságok szenvedéseit. (8-12.v.)
V. Hat vigasztaló érvet hoz elő a nyomorúságok ellen: (13-18.v.)
1. Az első vétetik a hitnek lelkétől, mely őbenne úgy volt, mint Dávidban. (13.v.)
2. Vétetik a feltámadásnak boldog reménységétől. (14.v.)
3. Vétetik a nyomorúságok eredményétől, mely az egyház haszna. (15.v.)
4. Vétetik az Isten dicsőségétől. (15.v.)
5. Vétetik a nyomorúságoknak különböző gyümölcsétől. (16.v.)
6. Vétetik a nyomorúságoknak attól a gyümölcsétől, amellyel szereztetik a dicsőségnek állandósága. (17.v.)
A mi témánk a vigasztalás ötödik erősítő tanulsága, ami Keserű és Édes. Vagyis a nyomorúságoknak különböző gyümölcsei mind a külső, mind a belső emberre nézve. Ennek részei: (1) Keserű, avagy nyomorúságos gyümölcsei a külső emberre nézve, tudniillik annak megromlása. (2) Édes, avagy a nyomorúságok gyümölcsei a belső emberre nézve, tudniillik annak megújulása és épülése.
MAGYARÁZAT
I. Kérdés: Mit kell érteni a külső és belső emberen?
(1) Némelyek a külső emberen a testet értik. (2) Némelyek mind a mi testünket, mind pedig a mi bűnös természetünk szerint való személyünket. (3) A belső ember jelentheti a mi lelkünket, vagy az újjászületett részünket. ,,Gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint." (Róm 7,22) ,,Erősödjetek meg a belső emberben a Szent Lélek által." (Ef 3,16)
II. Kérdés: Ha a testből és lélekből álló ember mégiscsak egy ember, miért van az, hogy az oszthatatlan embert kétfelé szakasztja, és két emberként - külső és belső emberként - említi?
Nem azért van ez, mintha két megkülönböztetett személyből álló ember lenne, mivel mind a belső, mind a külső egy személyben van. De az Írásnak szokása, hogy a természet szerint való állapotban levő embert, mintha két ember volna, így veti ellenébe a kegyelem állapotában levő embernek, így állítja szembe az ó-embert az új-emberrel, noha abban az egy emberben van mind az új, mind az ó. ,,Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt. Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint, és felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben." (Ef 4,22-24) Mindezek alapján a felvett leckében a külső és belső ember egy személyt jelent, noha az ember külön részeit jelképezik.
III. Kérdés: Mit kell érteni a külső embernek romlásán és a belső megújulásán?
A külső ember romlásán értetik a testnek, avagy a természet szerint való állapotban levő személynek e világi nyomorúságok által való sorvadása, fogyása és emésztetése. Ezért neveztetik a mi testünk bomló földi hajléknak avagy sárháznak. (2Kor 5,1). A belső embernek megújulásán értetik a léleknek avagy az újjászületett személynek az Isten ismeretében és kegyességben való épülése, újulása, növekedése. (2Kor 12,10)
TUDOMÁNY:
Jóllehet, a világi nyomorúságok a testnek avagy a külső embernek kárára és elmúlására szolgálnak, de a léleknek, avagy a belső embernek igen nagy hasznára és lelke előmenetelére vannak. Az apostol szavaiból tudjuk ezt, aki azt mondta, hogy az ő nyomorúsága szenvedő társaival együtt a külső embernek romlására, de a belső épülésére voltak.
Két ága van ennek a tudománynak:
I. Hogy a világi kívánságok kárára, avagy fogyatkozására vannak a testnek, avagy a külső embernek. Mivel ennek a tudománynak az első részét az emberek alkalmasint elhiszik, ezt bizonyítja mind a tapasztalat, mind az Isten híveinek a Szentírásban levő keserves panaszai:
,,Nincsen épség az én testemben a te haragod miatt." (Zsolt 38,4) ,,Én bizony közel vagyok az eleséshez és bánatom mindig előttem van." (Zsolt 38,18) Én ezt bővebben nem bizonyítom, hanem mivel a világ nehezen ad hitelt a Sámson meséjének, hogy tudniillik az erősből édes jön ki (Bir 14,14), azaz - lelki értelem szerint -, hogy az ő maguk természet szerinti erős és keserű nyomorúságukból lelki édesség jöhet ki, melynek a belső emberre nézve sok lelki haszna van, ezért inkább e második tanulság megvilágítása lesz célom. Ez pedig, a következő:
II. Hogy a nyomorúságok a léleknek, avagy a belső embernek nagy hasznára vannak. Szentírásbeli helyek: ,,Gyönyörködöm az erőtelenségekben a szükségekben, a háborgásokban, a Krisztusért való szorongásokban, mert amikor erőtelen vagyok (testemben), ugyanakkor erős vagyok (lelkemben)" (2Kor 12,10) ,,Ha a nyomorúságok közepette járok is megelevenítesz engemet." (Zsolt 138,7) ,,Mielőtt megaláztattam, tévelyegtem, de most megőrizem a te parancsolataidat." (Zsolt 119,67) ,,A te botod és a te veszsződ megvigasztalnak engemet (lelkemben)." (Zsolt 23,4) ,,És ad néktek az Úr kenyeret a keserűségben, és a nyomorban vizet, és nem kell többé elrejtőzködniök tanítóidnak, hanem szemeid tanítóidra néznek! És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok." (Ézs 30,20-21) Mindezekből meglátszik, hogy Isten egyfelől testükben megsanyargatja az övéit, másfelől lélekben megújítja, sőt meggyógyítja. (Zsolt 103,3)
Kérdés: Micsoda hasznára vannak a léleknek a világi nyomorúságok?
Sok üdvösséges hasznos leckére tanítják a lelkeket. ,,Boldog ember az, akit te megfeddesz Uram, és akit megtanítasz a te törvényedre." (Zsolt 94,12)
Kérdés: Melyek azok az üdvösséges szép leckék, melyekre a világi nyomorúságok tanítják a belső embert?
I. Az alázatosságnak leckéje
Míg az ember nyomorúságot nem kóstol, igen elhiszi magát. De ha Isten lecsap a füle mellett, akkor megalázza magát. Pálnak is, hogy a kijelentés nagyságától felettébb el ne higgye magát, oldalába egy hegyes tövis adatott, a Sátán angyala által. (2Kor 12,7). Így járt Manassé is, mikor nagy erős fogságban volt, az ő Istenéhez fohászkodék és magát igen megalázta az ő atyáinak Istene előtt. (2Krón 33,12). Hol találhatnánk ennél üdvösségesebb leckét, melyet ember nem másutt, hanem a nyomorúságok iskolájában tanul.
II. Az engedelmességnek leckéje
,,Mindenekelőtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra" (Zsolt 119,67) Még Jézus Krisztus is, ,,jóllehet Fiú volt, megtanulta azokból amiket szenvedett az engedelmességet." (Zsid 5,8) Ilyen üdvösséges engedelmességnek cselekvésére tanító mester a nyomorúság.
III. Könyörgésnek leckéje
,,Térj vissza hát Izráel az Úrhoz, a te Istenedhez, mert elbuktál álnokságod miatt! Vigyetek veletek beszédeket, és térjetek vissza az Úrhoz! Mondjátok néki: Végy el minden álnokságot! És fogadd el azt, a mi jó, és ajkaink tulkaival áldozunk néked." (Hós 14,2-3) Jónás is a cethal gyomrában így könyörög: ,,Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!" (Jón 2,3) Ugyanígy a tanítványok a viharban: ,,Uram ments meg minket, mert elveszünk." (Mt 8,25) vagy Ezékiás az ő betegségében: ,,Mint a fecske és a daru, sipogtam; nyögtem mint a galamb, szemeim a magasságba meredtek: Uram! erőszak rajtam, szabadíts meg!" (Ézs 38,14) Sőt maga Krisztus is a nyomorúságtól megnyomorítván buzgóságosan könyörgött. (Mt 26,39). Oh, mily jó iskola az az iskola, ahol a könyörgésnek hasznos leckéjét tanítják.
IV. A békességes tűrésnek leckéje
,,A háborúság békességes tűrést nemz." (Róm 5,3) ,,Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában. Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára. Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?" (JerSir 3,27-29) ,,Tudván, hogy a ti hitetek megpróbáltatása békességes tűrést nemz." (Jak 1,3) Jóbot a nyomorúságok tették a békességes tűrés példájává. (Jak 5,11) Jó iskola az, amelyben ilyen lecke taníttatik.
V. A tapasztalat leckéje
,,A békességes tűrés leckéje tapasztalatot nemz." (Róm 5,4)
A következő dolgokat tapasztalják Isten hívei a nyomorúságokban:
1. Az Isten hatalmasságát, mellyel ha akarná, megemésztené a szegény nyomorult embert. ,,Mert nem örökké perlek, és nem mindenha haragszom, mert a lélek előttem megepedne, és a leheletek, akiket én teremtettem." (Ézs 57,16)
2. Az Isten bölcsességét, mely által nem ad annál többet, mint amit elviselhetünk. ,,Az Isten igaz (bölcs), ki nem hagy titeket feljebb kísérteni annál, amint elszenvedhetitek."(1Kor 10,14)
3. Az Isten szerelmét. ,,Akiket én szeretek, megfeddem és megdorgálom." (Jel 3,19)
4. A nyomorúságokban magunkra nézve a következő dolgokat tapasztaljuk meg:
a) Mulandó és romlandó voltunkat.
,,Bizonyára merő hiábavalóság minden ember míglen él, bizonyára úgy jár az ember, mint az árnyék." (Zsolt 39,6-7)
b) Vétkes indulatainkat. A nyomorúságok megtapasztaltatják Isten híveivel, hogy milyen a világ. Tudniillik: ,,Minden csak hiábavalóság és a léleknek gyötrelme." (Préd 1,14) Ha megnézzük az embereket e világban, akkor Dáviddal együtt mondhatjuk: ,,Bizonyára hiábavalók az emberek fiai, ha mérő serpenyőbe vettetnek, a semminél alábbvalók." (Zsolt 62,10) Azt mondhatjuk Jóbbal: ,,Mindannyian ártalmas vigasztalók vagytok." (Jób 16,2) Sőt a hozzánk közel állókról és barátainkról is elmondhatjuk: Az én rokonságom és ismerőseim elfeledkeztek rólam. Az én szívem szerint való barátaim ellenkeznek velem. (Jób 19,14-19) Ilyen dolgokat tapasztalnak Isten hívei a nyomorúságokban.
VI. A bűnökből való megtisztulás leckéje
,,Íme én megtisztítalak téged, mint az ezüstöt, megtisztítalak téged a nyomorúságnak kemencéjében." (Ézs 48,10) ,,Minekutána megpróbálna engemet, mint az arany, úgy jönnék ki előle." (Jób 23,10) A nyomorúság kohójában tisztíttatik le a bűn salakja. ,,Eltisztítom mindenhol a te salakodat." (Ézs 1,25)
VII. A nyomorúságból való megszabadulás reménységének leckéje
,,A próbatétel reménységet nemz" (Róm 5,4) Pál ilyen reménységet nyert nyomorúságaiból: ,,Sőt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne bizakodnánk mi magunkban, hanem Istenben, a ki feltámasztja a holtakat: Aki ilyen nagy halálból megszabadított és szabadít minket: akiben reménykedünk, hogy ezután is meg fog szabadítani." (2Kor 1,9-10) Dávid is, az egyik nyomorúságból szabadulása által nyert reménységet arra nézve, hogy egy másik nyomorúságból is megszabadul. ,,És monda Dávid: Az Úr, aki megszabadított engem az oroszlánnak és a medvének kezéből, meg fog szabadítani engem e Filiszteusnak kezéből is." (1Sám 17,37) ,,És marasztok közötted nyomorult és szegény népet, akik bíznak az Úr nevében." (Sof 3,12) A nyomorúság tehát a reménység iskolája is.
VIII. A háládatosság leckéje
Mikor Isten a nyomorúságból kiszabadítja az ő híveit, százszorta hálaadóbbak azután. ,,Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem." (Zsolt 50,15) ,,Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könnyhullatástól és lábamat az eséstől... A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül" (Zsolt 116,8; Zso1t 116,13)
IX. A halálra való készülés leckéje
Mivel a nyomorúságok a halálnak elöljárói, hoppmesterei, hírt adnak az embernek arról, hogy készülgessen. A nyomorúságok készítették Pált is a halálra. ,,Mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden pillanatban? Naponként halál révén állok. A veletek való dicsekedésre mondom, mely van nékem a Krisztus Jézusban a mi Urunkban." (1Kor 15,30-31) Jób is a sok nyomorúság között várta az ő elváltozását - azaz halálát: ,,Az én elrendelt időmnek minden napjaiban várom az én változásomat." (Jób 14,14) Ez is üdvösséges lecke.
X. A boldogság kívánásának leckéje
Semmi sem kívántatja jobban az emberrel a boldogságot és nyugalmat, mint a nyomorúság. ,,Mert akik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy ami halandó, elnyelje azt az élet." (2Kor 5,4) És ismét így szól a 8. v.: ,,Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz."
A sok üdvösséges tanulság között e tíz rendbéli leckére tanítja a nyomorúság a belső embert, amelyekre ha okokat nem mondunk is, már önmagukban okok, hogy a világi nyomorúságok a belső embernek nagy hasznára vannak.
A TUDOMÁNY ALKALMAZÁSA
I. Oktatás
1. Nem kell hát felettébb törődnünk a külső embernek a nyomorúságok által való romlásán és fogyásán, csak a mi jobbik részünknek a belső embernek használjanak, hogy az megtartassék a Jézus Krisztus eljövetelének napjára és ,,állattassék az ő dicsőségének eleibe feddhetetlenségben, nagy örömmel." (Júd 24) Ugyanis a külső emberben való kárt a belső emberben való haszon kipótolja és helyreállítja.
2. Jó iskola tehát a nyomorúságok iskolája, amelyben ilyen sok szép hasznos leckét tanul az Isten szentje. Innen látszik azon mondás igazsága: ,,Schola Crucis est Schola Lucis" azaz ,,A kereszt iskolája a világosság iskolája." Vagy ,,Crux est Theologia Christianorum" vagyis ,,A szenvedés a keresztyének isteni tudománya".
3. Nem kell hát annyira irtózni a nyomorúságok poharának italától, mert noha az a külső embernek igen keserű, de Isten azt a belső embernek megédesíti.
4. Jobbak a nyomorúságok a bűnöknél, mert azok mind a testnek mind a léleknek kárára és veszedelmére vannak. Inkább kell tehát a legnagyobb nyomorúságot is választani, hogynem a legkisebb bűnt, mert a legnagyobb nyomorúság sem szakaszthatja el a belső embert az ő Istenétől, de könnyen elronthatja az embert a legkisebb bűn is amelyből meg nem tért.
5. A nyomorúságok keserűek kezdetben, de végül édesek. ,,Jóllehet minden
dorgálás nem láttatik mostan örvendetesnek, hanem keservesnek, mindazonáltal
végezetre az igazságnak békességes gyümölcsét adja azoknak, akik abban gyakoroltatnak." (Zsid 12,11)
II. Rettentés
1. Gondolkodóba eshetnek tehát, sőt meg is döbbenhetnek lelkükben, akik teljességgel semmiféle világi nyomorúságot nem szenvedhettek soha. Félő, hogy az ilyeneknek a belső embere nem igen épült az ide feljebb megírt tíz üdvösséges leckékben.
Nevezetesen ezek döbbenhetnek meg lelkiismeretükben:
a. Akik a kegyes élet mellett soha semmit sem szenvedtek, holott ,,valakik kegyesen akarnak élni a Jézus Krisztusban, háborúságot kell azoknak szenvedni." (2Tim 3,12)
b. Akinek soha még feje sem fájt, sem foguk, még csak kisebbik újuk sem, és semmi nyavalyát teljes életükben nem láttak (kiváltképpen, ha egyébként is egészségesek s erejüket Isten szolgálatjában sem töltötték el). Jaj az ilyeneknek, kiváltképpen ha a bűn s az ördög szolgálatjára költötték erejüket és a jó egészségüket.
c. Megjegyeztetnek azok is, akik a nyomorúságban levők felől igen szeretetlenül tesznek ítéletet, miként Jób és Dávid barátai, azokat képmutatóknak, Istentől elhagyottaknak nevezvén. (Jób 8,13; Zsolt 3,3) holott bizony nem Istentől elhagyott képmutatók, hanem Istennek kedves szentei, kiknek belső embere épül a nyomorúságok által.
III. Intés
Ha a nyomorúságok a belső embernek nagy hasznára vannak, légy békességes tűrő hát azok alatt, sőt öröm gyanánt vegyed azokat. (Jak 1,2)
Ezekről gondolkodjál:
1. A mennyei Atyától és nem megharagudott bírótól jönnek ezek reád. ,,Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, akit meg nem fenyít az apa?" (Zsid 12,7)
2. A nyomorúságok rövid ideig tartanak, de a hasznuk örökkévaló. ,,Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nekünk." (2Kor 4,17)
3. Nyomorúságos út vezet a dicsőség elérésére. ,,Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az Ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten királyi széke előtt" (Jel 7,14) Ezen az úton megy be a mennybe az apostoli sereg is. (ApCsel 14,22)
A nyomorúságot szenvedő ember ellenvetései:
1. Ellenvetés: Az én nyomorúságaim hoszszú ideig tartóak.
Felelet: (1) Kevesebb ideig valók annál, amint a te bűneid érdemelnének. (2) Többet szenvedett a te Üdvözítőd, aki érted sok apró halálon ment át, végül pedig a kínos és gyalázatos halált is megkóstolta. (3) Jó dolog mikor az ember ifjúságától fogva hordozza az igát. (JerSir 3,27) (4) Semmik ezek a nyomorúságok, ha egybeveted akár azokkal a bajokkal, melyeket a pokolban kellene szenvedned, akár azokkal az örömökkel, melyek számodra tartatnak az egekben.
2. Ellenvetés: Úgy, de az én nyomorúságaim olyanok, melyekhez hasonlók egy jó emberen sem forognak.
Felelet: Hol volna hát Jób, kivel úgy bánt Isten, hogy sem azelőtt sem utána senkivel úgy nem cselekedett. Mégis azt mondja ő felőle az Írás: ,,Jóbnak békességes tűrését hallottátok és az Úrtól való végét láttátok." (Jak 5,11)
3. Ellenvetés: Jóbra Isten a nyomorúságokat az ő megpróbáltatásáért bocsátotta, de én bűneimmel vettem magamra.
Felelet: ,,A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért és az ő hamisságukért nyomorgattattak. De az Úrhoz kiáltottak szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket." (Zsolt 107,17; Zsolt 107,19) Jónás engedetlensége miatt jutott a cethal gyomrába. Dávid, mivel igen kedvezett a gyermekeinek, azért szomoríttatott meg Absolon, Adonia, Ammon átal. Sokszor az ember saját ,,szerencséjének" kovácsa.
4. Ellenvetés: Nem érzem, hogy az én nyomorúságaim énnékem hasznomra lettek volna, sőt félek hogy talán Isten nem szerelméből, hanem haragjából engedte meg azokat életemben.
Felelet: (1) Ha úgy volna a dolog, volna mitől félned; mert amikor az emberen nem fognak a nyomorúságok, akkor ez jele annak, hogy az az ember gyógyíthatatlan. (2) De talán hasznodra vannak a nyomorúságok, csak nem veszed eszedbe, mivel a lelked elkeseredett, mint az Izrael fiaié, akik azt mondták Mózesnek és Áronnak: ,,Lásson meg titeket az Úr és ítéljen meg, kik rossz hírbe kevertetek minket a Fáraó előtt és az ő szolgái előtt, fegyvert adva azok kezébe, hogy megöljenek minket." (2Móz 5,21) (3) Igaz ez a regula, amely soha senkit meg nem csalt: ,,Az Istent szeretőknek minden a javukra szolgál." (Róm 8,28)
5. Ellenvetés: Lám szívesen könyörgök, mégsem veszi le Isten rólam a nyomorúságaimat.
Felelet: (1) Szereti Isten hallgatni az ő nyögő galambjának szavát, azt akarja, hogy ne hagyja félbe az ő nyögését. ,,Hadd halljam a te szódat, mert a te szód gyönyörűséges." (Én 2,14) (2) A könyörgés meghallgatásának is meg van az elrendelt ideje. ,,Meghallgatja az Úr az én sírásomnak szavát. Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet." (Zsolt 6,9-10) (3) Ha nem érkezik a válasz, várjad, mert eljő, eljő és nem késik. (Hab 2,4)
(4) Nem ok nélkül neveztetik Isten ,,Könyörgést meghallgató Istennek." (Zsolt 65,3)
IV. Vigasztalás
Ezek a nyomorúságot látott hívők vigasztalásai:
1. A világi nyomorúságok nem szakasztják el őket a Krisztus szerelmétől. (Róm 8,38-39)
2. A nyomorúságos test helyében dicsőséges test támad fel a jövőben. (1Kor 15,43)
3. Az egekben nem lesz nyomorúság. (Jel 21,4)
4. Isten lesz minden mindenekben. (1Kor 15,28)
,,Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogy nem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint. Annak légyen dicsőség az egyházban a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre örökkön örökké. Ámen." (Ef 3,20-21)
Köleséri Sámuel
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-11-28 23:09:50, kedd
|
| |
| |
GYŐZTES VAGY ÁLDOZAT?
,,Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, felnövekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztessenek." (Zsid 12,14-15)
MIT KEZDJEK A MEGKESEREDÉSEMMEL?
Mindenki tudja, hogy a gyomok sokkal könnyebben megnőnek, mint a virágok vagy a gyümölcsök. Ádám és Éva bűnbeesése óta átkozott a föld, tüskét és bogáncsot hajt. Ugyanígy van a hívő szívének kertjében is. Isten azt kívánja, hogy a Szentlélek, ne pedig a bűn és az önzés gyümölcseit teremjük, amint azt oly gyakran tesszük.
A keserűség felismerése
A kertésznek fel kell ismernie a gyomokat ahhoz, hogy gyökerestől kitéphesse őket. Amerikában van egy kutatóközpont, amely helyet ad egy évente megrendezésre kerülő, gyomnövényekkel kapcsolatos kiállításnak, hogy a gyomok kipusztításában ezáltal is közreműködhessen.
A Bibliában pedig Isten mutatja be, és tárja fel számunkra mindazokat a haszontalan és káros gyomokat, amelyek a szívünkben felnövekednek, hogy az Ő segítségével azonosíthassuk azokat, és hatékonyan leszámolhassunk velük. Az egyik legártalmasabb gyom, amely gyökeret verhet az ember szívében, a keserűség. A Zsidókhoz írt levél fenti versei arról beszelnek, hogy ez a gyom milyen széles körben okoz problémákat.
Mindannyian hajlamosak vagyunk a keserűségre. Nagyon könnyű átengedni magunkat különböző sérelmeinknek, hogy azok gyökeret verjenek bennünk, majd haraggá és nehezteléssé váljanak. Bárcsak az Úr, a fő kertészmester lenne segítségünkre, hogy felismerjük e gyomokat, és megállítsuk növekedésüket, életünkre gyakorolt hatásukat kiküszöböljük.
Mi a keserűség? A gyomok mindaddig hasonlónak tűnnek kerti növényeinkhez, ameddig nem vizsgáljuk meg őket közelebbről. A keresztyéneknél is előfordulnak olyan jónak és helyesnek tűnő gondolatok és cselekedetek, amelyek valójában kárára vannak a lelki növekedésnek, és rombolják az Isten gyermekei közötti harmóniát.
Lelkiállapotunk
A keserűség csalódások esetén a körülményeket vádolja vagy más embereket. Ez a fajta gondolkodásmód akkor alakul ki, amikor az életkörülményeinken merengve arra a megállapításra jutunk, hogy velünk méltatlanul bánnak.
Lelkünk ebben az állapotában, illetve hangulatában kétségbe vonja az igazságosságot. Az embert ez a fajta hozzáállás nyerssé, ítélkezővé, pesszimistává és örömtelenné teszi másokkal való kapcsolatában. A keserűség alapvetően egyfajta elégedetlenség ott legbelül, bennünk, az életünkben előforduló csalódásokkal és kudarcokkal való küszködés miatt.
De nem kell áldozatoknak lennünk: a Szentlélek erejével győzelmet arathatunk a keserűség felett! Hogyan fedezhetjük fel a keserűség mérgező gyökerét? A Zsidókhoz írt levél írója ezekben a versekben arra biztat bennünket, hogy szorgalmasan vizsgálgassuk magunkat. Az a kertész, aki gyümölcsök és virágok termesztésével foglalkozik, azonnal észreveszi, amint egy gyom felüti a fejét. Meg tudja különböztetni a jót a rossztól, az igazat a hamistól, a virágot a gaztól.
Ezekben a versekben két egyszerű útmutatást találunk, amelyek segítenek bennünket az önvizsgálatban. Elsőként azt a kérdést kell feltennünk magunknak, hogy vajon képesek vagyunk-e mindenki iránt a békességre törekedni? Ha keserűséget táplálunk a szívünkben, közben nem tudjuk a békességet gyakorolni. Mózes első könyvének 37. fejezetében azt olvashatjuk, hogy Jákob egy tarka ruhát készíttetett Józsefnek. Testvérei azonban nagyon zokon vették ezt a különleges ragaszkodást, amelyet Jákob József iránt tanúsított, és gyűlölték ezért az ő testvérüket. Azt olvassuk az említett fejezet 4. versében, hogy ,,egy jó szót sem bírtak hozzá szólni." Gonoszságuk folytán József jelenlétében mindig feszültség és viszálykodás uralkodott közöttük.
Ha a keserűség gyökere már ott van a szívünkben, szinte lehetetlen számunkra, hogy másokkal békességben beszélgessünk. Ez a békétlenség zsémbességben és panaszkodásban fog megnyilvánulni. Ha megengedjük, hogy a keserűség magával ragadjon bennünket, akkor beszédünk gyanakvó, rosszindulatú, ítélkező és elutasító lesz.
Ebben a helyzetben majd jelentéktelen ügyek miatt is nagy csatákat vívunk. Tiszteletlenek leszünk felebarátainkkal szemben, lenézzük őket, és igazságtalanul bíráljuk majd, bármit is mondanak.
Békesség és szentség
Pál apostol arra buzdítja a római keresztyéneket: ,,Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességben éljetek." (Róm 12,18) Ezzel Pál a probléma lényegére tapint. Találkozhatunk olyan szituációval, amelyet nem tudunk megoldani, és van olyan helyzet, amelyen nem tudunk úrrá lenni. De a mi felelősségünk Isten előtt az, hogy amennyire csak lehetséges, éljünk békességben minden emberrel! Azon kell munkálkodnunk, hogy kapcsolataink szeretetteljesek és harmonikusak legyenek.
Az idézett igeversünk nem csupán azt mondja, hogy kövessük mindenki irányában a békességet, hanem egyben szentségre is buzdít bennünket. A keserűség táplálásával egyidőben nem követhetjük a szentséget is, hiszen ezek kölcsönösen kizárják egymást. Ha a keserűségnek adunk helyet a szívünkben, akkor lekorlátozzuk az Istennel való bizalmas kapcsolatunkat. A keresztyén életben a keserűség minden jónak akadálya. A keserűség meggátolja, hogy áldást nyerjünk a bibliaolvasás, az imádság (ha egyáltalán tudunk ilyen állapotban imádkozni) és az Isten dicsőítése által. Talán a gyülekezetbe is olyan állapotban érkezünk, hogy már nem vagyunk képesek az Istennel való közösség és az igaz testvériség gyakorlására.
Az Úr asztala színjáték helyszínévé válik, és a keserűséghez képmutatás kapcsolódik. Amennyiben ilyen helyzetben találjuk magunkat, lehet, hogy csak színlelés és képmutatás részünkről a közösségbe járás, csupán a magunk megnyugtatására teszünk meg vallásos dolgokat, szokásból, de valójában nem haladunk előre a megszentelődés útján.
Ez igaz volt Isten gyermekeire Malakiás idejében is, amikor mechanikusan betartották a külső vallási ceremóniákat anélkül, hogy a szívükben igaz hit lett volna. Amikor a keserűség gyökeret ver, akkor a hit formálissá, üres cselekedetté, névleges keresztyénséggé válik.
Jób felesége
Ez az igeszakasz továbbá arra tanít bennünket, ha buzgón és lelkesen követjük a szentséget, akkor kiűzhetjük a szívünkből a keserűséget. Ez mindenképpen igaz, hiszen ha keserűség uralja a lelkünket, akkor az megakadályozza a szentséget.
Néhányan túl érzékenyek, és (ok nélkül) azt képzelik, hogy őket semmibe sem nézik mások. Azt gondolják, hogy az ő érzéseiket és az ő álláspontjukat nem veszik figyelembe. Ezeken a kitalált dolgokon rágódnak és közben felnövekedik szívükben a keserűség. A kellemetlen körülmények csak a képzelet szülöttei, ám a keserűség valódi.
Másrészt sokaknak nagy sérelmei vannak, amelyeket engednek elgennyesedni. Ezek a sérülések, ha nem vigyázunk, egyre nagyobb panasszá fejlődnek és keserűséget okoznak. Például nagyon nehéz szenvedni látni szeretteinket és ha nem vagyunk elég elővigyázatosak, akár ez is keserűséghez vezethet.
Emlékeztek Jób feleségére? Látta a férjét, amint nyomorult körülmények közepette a hamuban ülve az őt tetőtől talpig beborító fekélyektől szenvedett. Mérgében és bosszúságában arra biztatta a férjét, hogy átkozza meg Istent és haljon meg. Ez azonban aligha nyújtott vigasztalást az elgyötört férjnek.
Jób feleségének viselkedése nyilvánvaló jele volt a keserűségnek. Természetesen Jób nem követte a felesége tanácsát. Ahelyett, hogy elfogadta volna az áldozat szerepét, győzött és úrrá lett a problémáin.
Mint a kovász
Talán előfordult már, hogy bevontak egy félresikerült munkába vagy feladatba. A meghiúsult remények és a szomorú csalódások keserűségben hagynak bennünket. Így a szívünkben felnövekvő keserűség megakadályoz bennünket abban, hogy megértsük és megérezzük Isten jóindulatát, és ebben megnyugvást találjunk.
Egy gyülekezet vagy keresztyén szervezet sem tökéletes. Váratlan kellemetlenségek mindenütt felbukkanhatnak, még tovább növelve ez által a keserűséget. A keresztyén vezetők is tévedhetnek, előfordul manipuláció, túlzottan erős kontroll, gyér kommunikáció, érzékeny kérdések ügyetlen és kétbalkezes kezelése.
De a keserűséget mindezek nem igazolják, nem támasztják alá. Ilyenfajta problémák nagyon veszélyesek keresztyén körökben, mivel a keserűséget nehéz feltartóztatni. Akárcsak a kovász, átjárja az egész kenyeret és ,,sokan megfertőztetnek". A keserűség meggátolja az összhangot, míg enélkül szépen fejlődhet az Isten által megkívánt egység.
Spurgeon és a torma
Hogyan nyerhetjük meg a csatát a keserűséggel szemben? Az Ige azt mondja: ,,Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon." Spurgeon az egyik prédikációjában a következőket mondta: ,,A pázsitom kellős közepén egy torma nő. A legkisebb zápor után annyira megnő, hogy magasabb lesz, mint a fű s így kinyilvánítja életerejét. Amikor a kertész levágja, akkor is újra kinő. Hogyha a kertész nem távolítja el teljes mértékben a földből, akkor ezzel azt éri el, hogy mindig újra és újra vissza kell vágnia a tormát."
A keserűség gyökere nem a pitypanghoz hasonlít, amelyet gyökerestől ki lehet húzni. A lelkészi szolgálatom alatt rendszeresen látogattam csütörtökönként egy idős nénit (aki azóta már reménység szerint a megdicsőült szentek között ül). Az egyik csütörtöki napon megkérdeztem, hogyan telt a napja. Elmesélte, hogy az ablakából nézte néhány férfi küzdelmét ahogy egy korábban kidőlt fatörzset próbáltak gyökerestől kivenni a földből. Ám több órás erőfeszítés után sem sikerült nekik megbirkózni a rönkkel. Végül hoztak egy elektromos gépet, hogy befejezhessék a munkát. A hatalmas törzset felhúzták egy teherautóra és elszállították. Ez a látvány órákig elszórakoztatta kedves öreg testvéremet.
Az igazi erő
Ez az eset is jól illusztrálja, hogy van néhány gyökér, amely olyan állhatatosan és szívósan ragaszkodik az őt éltető és tápláló talajhoz, hogy csak óriási erőfeszítés árán lehet őket megmozgatni. A keserűségnek is ilyen erős a gyökere. Az emberi akaraterőnél sokkal nagyobb erő szükséges ahhoz, hogy szívünkből eltávolítsuk.
De létezik egy olyan erő, amely képes ezt elvégezni. Pál így könyörög ezért az erőért Istenhez: ,,Adja meg néktek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Lelke által a belső emberben; hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben, hogy a szeretetben meggyökerezzetek és alapot vegyetek." (Ef 3,16-17)
Íme ez az az erő, Isten Lelkének munkája, amely elűz minden keserűséget és elvezet bennünket oda, hogy megismerjük ,,Krisztus minden ismeretet felül haladó szeretetét" (Ef 3,19).
Imádkozzunk ezért, ahogyan Pál is tette!
Kieran Beville
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-11-26 23:02:11, vasárnap
|
| |
| |
Jézus az Úr mindenek felett
Textus: Lk 4,31-44
Lukács már az evangéliumának elején ki akarja hangsúlyozni, hogy Jézus Krisztusnak hatalma van. Ő az Úr mindenek felett, és ezért a megfelelő válasz Neki az, hogy alávetjük magunkat Neki, és azt tesszük, amit Ő mond. Miután bemutatta, hogy Jézust hogyan utasították el szülővárosában, Názáretben, Lukács nem akarja, hogy bárki is azt a téves gondolatot táplálja magában, hogy Jézus nem Úr. Ezért végigvezet minket egy szombati napon Jézussal, megmutatva, hogyan hirdette az Igét, hogyan űzte ki a démonokat, és hogyan gyógyította a betegeket hatalommal. Azt akarja, hogy lássuk, hogy ...
Mivel Jézus az Úr mindenek felett, alá kell vetnünk magunkat neki, és szolgálnunk kell Neki az Ő céljai megvalósításában.
Gondolkoztál már azon, hogy milyen lehetett Jézus egy átlagos napja? A szövegünk Urunk egy átlagos szombati napját mutatja be. Elment a zsinagógába, ahol az Igét hirdette. Ott meggyógyított egy démonoktól megszállt embert, ez volt az első csoda, amelyet Lukács feljegyzett. Ezután átment Simon Péter házába vacsorázni. Simon anyósa (Péter nős volt) magas lázban szenvedett (csak Lukács, az orvos jegyzi meg, hogy magas láz volt), és Jézus meggyógyította. Azonnal felkelt, és elég erővel rendelkezett ahhoz, hogy szolgáljon az Úrnak és a többi vendégnek. Aztán napnyugta után, amikor a szombat véget ért, az egész város felsorakozott Péter ajtaja előtt a beteg szeretteikkel, és Jézus meggyógyította őket. Másnap kora reggel Jézus félrevonult egy csendes helyre (Márk, nem pedig Lukács mondja, hogy imádkozni ment, bár Lukács gyakran hangsúlyozza Jézus imaéletét). A tömeg megtalálta őt, és arra kérte, hogy térjen vissza hozzájuk, de Jézus visszautasította kérésüket azzal a megjegyzéssel, hogy a küldetése az, hogy a többi városnak is prédikáljon.
Ezek az események világosan megmutatják nekünk, hogy kicsoda Jézus, de azt is, hogy milyenek vagyunk, és azt is, hogy hogyan kell viszonyulnunk Jézushoz.
1.Jézus az Úr mindenek felett.
A téma itt egyértelműen Jézus hatalma, amely három területen mutatkozik meg:
A.JÉZUS HATALOMMAL HIRDETTE AZ IGÉT.
Figyeljük meg a 4:31, 32-t: Jézus "szombaton tanította őket, és csodálkoztak tanításán, mert szavának hatalma volt." A zsinagógai tömeg valószínűleg hozzászokott a rabbikhoz, akik más rabbikat idéztek, és azt találgatták, hogy szerintük mit jelent a Szentírás. Jézus azonban egyértelműen és világosan beszélt, és azt mondta: "Ezt érti Isten ezen a szentírási szakaszon, és így kell engedelmeskednetek neki". Úgy beszélt, mint akit Isten küldött, mint aki tudta, hogy Isten mit jelentett ki. Nem hasznos tanácsokat adott a boldog élethez. Isten szuverén hatalmát hirdette, és arra hívta az embereket, hogy engedelmeskedjenek az Ő hiteles Igéjének.
Figyeljük meg a 4:43, 44-ben Jézus igehirdetésének hangsúlyozását is. Amikor az emberek arra akarták rábeszélni, hogy térjen vissza Kapernaumba, Jézus visszautasította, azzal indokolva, hogy a többi városban is hirdetnie kell Isten országát, mert erre a célra lett elküldve. És pontosan ezt tette: "És hirdette az igét Júdea zsinagógáiban" (itt egész Palesztinát értve ezalatt). Alkalmazzuk ezt:
Először is, mivel Jézus kihangsúlyozta az Ige hirdetését, nekünk is ki kell hangsúlyoznunk. Minden korban volt kísérlet arra, hogy csökkentsék Isten Igéje hirdetésének fontosságát. Ez nem véletlen, hiszen a Sátán tudja, hogy Isten Igéje erőteljesen hozzájárul a bűnösök megtéréséhez és a szentek épüléséhez. A reformáció egyik fő célkitűzése az volt, hogy az Ige hirdetése legyen helyreállítva a gyülekezetekben, melyek hozzászoktak ahhoz, hogy egy pap latinul szónokol egy csomó szertartáson keresztül. Kálvin János nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a szószékről módszeresen magyarázza és alkalmazza Isten Igéjét. A Bibliát versről versre haladva magyarázta végig.
Napjainkban vannak, akik azt mondják, hogy nincs szükség prédikációra, hogy az nem felel meg korunknak, hogy az emberek nem bírják elviselni az olyan tanításokkal teli üzeneteket, amelyek gondolkodásra késztetik és engedelmességre buzdítják őket. De ahogyan Kálvin idejében az Ige hirdetése reformációt hozott, úgy fog a mi időnkben is, ha fogékonyak vagyunk Isten hiteles Igéjére, az Igazságra.
Másodszor, mivel Jézus kihangsúlyozta Isten Igéjének tekintélyét, hatalmát és az engedelmesség szükségességét, nekünk is ezt kell tennünk. Jézus természetesen olyan tekintéllyel, hatalommal beszélt, amelyet más prédikátor nem tud utánozni, mert Jézus az Isten Fia. Ugyanakkor azonban Jézus fenntartotta a Szentírás tekintélyét és azt, hogy alá kell vetnünk magunkat neki. Lukács beszámol arról, hogy Jézus azért lett elküldve, hogy hirdesse Isten országát (4:43). Sok mindent lehetne mondani az országról, de a lényeg az, hogy ez az a hely, ahol Jézus az Úr, és az emberek alávetik magukat neki. Isten országa egyszerre jelenvaló és ugyanakkor jövőbeli. Annyiban jelen van, amennyiben az emberek Isten hiteles Igéjének engedelmeskedve élnek. Jövőbeli annyiban, hogy eljön a nap, amikor Jézus visszatér, és vasrúddal fog uralkodni Dávid trónján. Földi szolgálata során Jézus mindig is fenntartotta a Szentírás tekintélyét és azt, hogy engedelmeskednünk kell a Szentírásnak (lásd Máté 5:17, 18).
Ezért amikor az Igéhez érkezünk, tanulmányoznunk kell azt, hogy megértsük, mert nem engedelmeskedhetünk annak, amit nem ismerünk. Ismeretünknek azonban mindig az engedelmességre kell irányulnia. Ahogy Kálvin az egyik prédikációjában fogalmazott: "Isten Igéje nem arra való, hogy fecsegni tanítson bennünket, nem arra való, hogy ékesszólóvá és finomkodóvá tegyen bennünket, és nem tudom, még mivé. Hanem arra való, hogy megreformálja az életünket, hogy vágyakozzunk Istennek szolgálni, hogy teljesen átadjuk magunkat neki, és hogy igazodjunk az ő jó akaratához".
Harmadszor, mivel Jézus rendíthetetlenül elkötelezte magát az Isten országa hirdetésére irányuló küldetésének, így azoknak is így kell tenniük, akiket elhívott az igehirdetésre. Sok jó dolog elvonhatta volna Jézust a céljától, például az, hogy visszamegy Kapernaumba, és kiterjedtebb gyógyítói szolgálatot végez. Ő azonban visszautasította az emberek kéréseit, és nem tért el attól a céltól, amelyre Isten küldte Őt. Ismétlem, sok nagyszerű ügy és tevékenység van, amelyekben a lelkipásztorok részt vehetnek. Vannak lelkipásztorok, akik idejük nagy részét programok szervezésével, bizottságokban való szolgálattal és sok más dologgal töltik, amelyek többsége értékes tevékenység. De ha Isten elhívott egy embert prédikálni, akkor jobb, ha az Ige hirdetésének szenteli magát, és nem merül el ezekben az egyéb kötelezettségekben (ApCsel 6:4).
Az, hogy Jézus Úr mindenek felett, először is abban mutatkozik meg, hogy tekintéllyel, hatalommal hirdette az Igét. Továbbá abban, hogy:
B.Jézus hatalommal űzte ki az ördögöket.
Lukács megmutatja nekünk, először a zsinagógában lévő emberen keresztül, majd sokakon keresztül, akik Péter ajtajához járultak, hogy Jézusnak hatalma van a gonosz lelkek felett. Tudtad, hogy az evangéliumokon kívül az egész Bibliában csak négy utalás van az ördögi megszállottságra: kettő az Ószövetségben (Saul, 1Sám. 16:14 ff.; a megtévesztő lelkek Akháb prófétáinak szájában, 1Királyok 22:22 ff.) és kettő az Apostolok Cselekedeteiben (a filippi szolgálólány, 16:16.; Szkéva fiai, 19:13.;)? Úgy tűnik, hogy amikor Jézus elkezdett szolgálni, a pokol hatalmai tudták, hogy élet-halál harcban vesznek részt, ezért a Sátán szabadjára engedte erőit, hogy szembeszálljanak Jézussal.
Lukács beszámol arról, hogy ebben az emberben ott a zsinagógában egy tisztátalan ördögi lélek volt. Ez valószínűleg erkölcsi tisztátalanságra utal. Az ördög a saját vágyain túl erkölcstelen viselkedésre ösztönözte az embert. Ki tudja, hogy ez az ember mennyi ideig ült abban a zsinagógában hétről hétre, hallgatta a rabbik dumáját, és nem zavarta, amit hallott. Talán egészen idáig el tudta rejteni a problémáját a nyilvánosság elől. De amikor Jézus prédikált, az ördög felismerte Jézus erejét és tisztaságát, és a férfi hangján keresztül felkiáltott: "Ah! Mi közünk van hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, hogy ki vagy Te - az Isten Szentje!"
Jézus elhallgattatta az ördögöt, és mindenféle hókuszpókusz vagy varázsigék nélkül egyszerűen megparancsolta neki, hogy menjen ki az emberből, és az engedelmeskedett. Jézus azért hallgattatta el ezt a démont és a többieket, akik Isten Fiaként hirdették őt (4:41), mert nem volt szüksége és nem kívánta e gonosz tanúk bizonyságtételét, még akkor sem, ha igaz volt, amit mondtak. Az ördögök hisznek Istenben, de rettegnek (Jakab 2:19), mert az Ő ítélete alatt állnak.
A démoni erők nagyon is jelen vannak a mai világunkban, bár néha több hitelt adnak nekik, mint amennyit megérdemelnek. A világ és a test általában ördögi befolyás nélkül is eléggé képes arra, hogy bűnbe rántson bennünket. A hívőkben a Szentlélek lakozik, ezért nem szállhatják meg őket démonok, de a hívők démoni támadások (Ef 6:10-20) és ellenállás (2Kor 2:11; 1Thessz 2:18) alá kerülhetnek. A hamis tanok mögött néha gonosz lelkek állnak, ezért megkülönböztető képességgel kell rendelkeznünk (1Tim 4:1; 1Jn 4:1).
Ha te vagy valamelyik családtagod szándékosan vagy ártatlanul részt vettetek vagy részt vesztek az okkultizmusban, mint például az asztrológia (csillagjóslás), jövendőmondás, szeánszok stb., akkor meg kell bánjátok ezeket a gonosz gyakorlatokat, és meg kell szabadulnotok az ezekhez kapcsolódó minden kelléktől. Bár a hívőknek nem szabad a démonokkal való összecsapást keresniük, ha mégis kapcsolatba kerülsz egy ördög által megszállt személlyel, hivatkozhatsz az Úr Jézus Krisztus nevére és hatalmára az adott ördöggel szemben, és megparancsolhatod neki, hogy távozzon. De ne feledjük, hogy még Mihály arkangyal sem mert káromló ítéletet mondani a Sátán felett, hanem azt mondta: "Az Úr dorgáljon meg téged" (Júdás 9). A démonok ijesztően hatalmas gonosz erők, de nagyobb az, Aki bennetek van, mint aki a világban van (1Jn 4:4). A démonok legyőzésének ereje nem bennünk van, hanem az Úr Jézus Krisztusban.
C.Jézussal hatalommal gyógyította meg a betegeket.
Jézus meggyógyította Péter anyósát, majd meggyógyított sokakat a városból, akik aznap este sorban álltak Péter ajtaja előtt. Míg a Márk 1:31 szerint Jézus megfogta Péter anyósának a kezét, Lukács arról számol be, hogy megdorgálta a lázat. Azt hiszem, Lukács azért említi ezt, hogy hangsúlyozza Jézus hatalmát. Ahogy később Jézus megdorgálta a tomboló szelet és a tengert (Lukács 8:24), megmutatva ezzel a természeti erők feletti hatalmát, úgy itt is megdorgálja a lázat, hogy megmutassa, hogy Ő az Úr a betegségek felett. Figyeljük meg azt is, hogy Lukács különbséget tesz a démoni megszállottság és a betegség között (4:40, 41). Noha egyes betegségek mögött ördögi hatalom állhat, nyilvánvalóan nem minden betegség mögött áll ördögi hatalom. A rák vagy bármilyen betegség démonának megdorgálása nem áll összhangban a Szentírással.
Manapság nagy a zűrzavar, mert egyesek azt tanítják, hogy Jézusnak a tanítványoknak tett ígérete, miszerint nagyobb tetteket fognak cselekedni, mint Ő (János 14:12), azt jelenti, hogy rendszeresen gyógyító csodákat, sőt még halottak közül való feltámadásokat is kellene látnunk. Ha Jézus erre gondolt, akkor Pál vétkezett, amikor azt mondta Timóteusnak, hogy igyon egy kis bort a gyomorbántalmaira (1Tim 5:23). Azt kellett volna mondania neki, hogy hit által igényelje a gyógyulását. Pál nélkülözhette a hitet, amikor azt mondta Timóteusnak, hogy Trofimust betegen hagyta Milétoszban (2Tim 4:20). Miért nem gyógyította meg őt? Amikor a Zsidókhoz írt levél szerzője ennek a második generációs gyülekezetnek írt, akkor emlékeztetni kellett őket azokra a jelekre és csodákra, amelyeket az apostolok tettek (Zsidók 2:4). Nyilvánvaló, hogy ezeknek a csodáknak a gyakorisága már csökkent. Ha azt állítjuk, hogy nekünk is ugyanolyan gyakorisággal kellene csodákat tapasztalnunk, mint Jézusnak, akkor félreértjük a csodák célját a Bibliában.
Ellentétben azzal, amit sokan gondolnak, a csodák nem egyenletesen oszlanak el a Bibliában. Leginkább Mózes idején, Illés és Elizeus idején, Dániel idején, valamint Krisztus és az apostolok idején fordulnak elő csoportosan. Ezek mind döntő fontosságú időszakok voltak Istennek a népével való kapcsolatában.
Jézus csodáinak több oka is volt. Először is, hitelesítették személyét és tanítását, bizonyítva, hogy ő az Atya által küldött Messiás (lásd Lukács 7:20-22). Másodszor, a csodák megmutatják nekünk, hogy ki is Jézus. Megeteti az ötezret, és azt állítja, hogy ő az élet kenyere. Azt állítja, hogy ő a világ világossága, és megnyitja a vakon született ember szemét. Harmadszor, a csodák jelképes leckéket adnak a lelki igazságról. A betegek és a halottak az emberi nemet jelképezik, amely összetört a bűn alatt. Krisztus nélkül tehetetlenek. De amikor Ő kimondja a szót, azonnal meggyógyulnak. Így a csodák megmutatják nekünk Isten nagyszerű ajándékát, az üdvösséget. Végül a csodák burkoltan vagy nyíltan megmutatják nekünk, hogyan kell válaszolnunk Jézus Krisztusnak. Teljes tehetetlenségünkben kell Hozzá jönnünk, és teljesen az Ő irgalmára és hatalmára kell bíznunk magunkat. A csodák arra is figyelmeztetnek bennünket, hogyan ne jöjjünk Jézushoz, hiszen sokan nem azért keresték Őt, hogy Urukként kövessék, hanem csak azért, hogy saját önző céljaikra használják fel Őt. A gonosz és parázna nemzedék a csodákat keresi.
Hadd adjak néhány rövid útmutatást arra vonatkozóan, hogyan keressük ma Isten csodálatos gyógyítását. Először is, ellenőrizd az indítékodat. Isten dicsősége legyen az elsődleges, nem pedig a te megnyugvásod (Filemon 1:20). Másodszor, engedelmeskedj az Úrnak, aki nálad jobban tudja, mi a legjobb minden helyzetben. Pál úgy gondolta, hogy az lenne a legjobb, ha megszabadulna a testében lévő tövistől. Isten azonban másképp gondolta (2Kor 12:7-10). Harmadszor, ne korlátozd Istent a hitetlenség által (Márk 6:5, 6). Isten képes a lehetetlent is megtenni, ha ez az Ő akarata. Imádkozzunk tehát csodás gyógyulásért, és higgyük, hogy Isten képes rá, de ismerjük el, hogy lehet, hogy nem ez az Ő akarata. Negyedszer, keresd meg azokat a lelki leckéket, amelyeket Isten próbál tanítani neked a próbatételben. Lehet, hogy van olyan bűn, amit meg kell vallanod (Jakab 5:13-16). Lehet, hogy meg kell tanulnod jobban bízni Istenben (2Kor 1:8, 9). Lehet, hogy meg kell tanulnod, hogy jobban összpontosíts a fenti dolgokra és a mennyei reménységre (Kol 3:1-4). Lehet, hogy át kell rendezned a prioritásaidat (Mt 6:33). Isten arra használja a nyomorúságot, hogy Fiának képmására formáljon minket, ezért az azonnali, csodálatos gyógyulás gyakran nem az Ő akarata.
Így Jézus hatalommal bíró tanítása, az ördögök kiűzése és a betegek meggyógyítása azt mutatja, hogy Ő az Úr mindenek felett. Ebből következik, hogy ...
2.Alá kell vetnünk magunkat Jézusnak, és szolgálnunk kell Neki az Ő céljai megvalósításában.
Röviden hadd említsek meg három leckét.
A.Készségesen alá kell vetnünk magunkat Jézusnak, mert kétségbeejtően szűkölködő állapotban vagyunk.
Ezek az események a Sátán kegyetlen uralma alatt álló, a bűnbeesés hatása alatt megtört és megsebzett emberi fajt mutatják be. Figyeljük meg az ördögi lélektől megszállott embert a zsinagógában, Péter beteg anyósát és a betegek hosszú sorát, akik aznap este Péter ajtaja előtt álltak sorba, és lássuk meg magunkat bennük lelkileg. Az emberi faj a bűnbeesés átka alatt van, fogoly a Sátán sötétségének birodalmában, a lelki ítélet, a második halál felé halad.
Szeretem figyelni az embereket, amikor nyilvános helyen vagyok. Érdekes elképzelni, milyenek lehetnek, elgondolkodni az életükön. De szomorú is tud lenni, mert minden ember, akit látsz, haldoklik. Némelyiküknél ez még nem annyira nyilvánvaló - ők még fiatalok és egészségesek. Mások azonban sántítanak, testük megcsonkított vagy sebhelyes, testi vonásaikat elcsúfítják a nehéz dolgok, amelyeket átéltek. Ahogy a lökhárítómatrica mondja: "Az élet kemény - és aztán meghalsz".
Nem tudom, hány család volt Kapernaumban, de amikor meghallották, hogy Jézus Péter házában van, és hogy gyógyítani tud, tömegesen álltak sorba. Vajon volt-e olyan ház Kapernaumban, amelyik nem képviseltette magát? Ezt a jelenetet a világ minden városában és falujában meg lehetne sokszorozni. Ez egy szemléletes kép az emberiség Isten előtti kétségbeejtő, szűkölködő állapotáról. Ennek a nagy szükségnek a fényében mindannyiunknak az Ő irgalmára kell vetnünk, bíznunk magunkat, és alá kell vetnünk magunkat Jézusnak mint Úrnak, mert Ő az egyetlen Megváltó.
B.Készségesen alá kell vetnünk magunkat Jézusnak, az Ő nagy könyörületessége és gondoskodása miatt.
Jézus lecsendesíthette volna a tömeget, majd imádkozhatott volna ilymódon: "Az Atya nevében mindnyájan meggyógyultatok". Azonnal mindenki meggyógyult volna a tömegben. Hazamehettek volna, és Jézusnak könnyebb lett volna az éjszakája. Ehelyett azonban mindannyiukra rátette a kezét (4:40), kifejezve ezzel együttérzését és törődését mindenki iránt személyesen. A Biblia világosan kijelenti, hogy egyénenként kell Jézushoz jönnünk, és amikor ezt megtesszük, Ő személyesen és könyörületesen fog velünk foglalkozni, mint a pásztor a juhával. Jézus nem veri meg sebesült juhait. Gyengéden bekötözi sebeiket, és gyógyító olajat önt a sebeikre. Arra szólít fel, hogy minden gondodat Őrá vessed, mert Ő gondoskodik rólad (1Pét 5:7).
C.Készségesen kell szolgálnunk Jézusnak az Ő céljai megvalósításában.
A kapernaumi emberek kihasználták Jézust, hogy meggyógyuljanak, de nem vetették alá magukat neki és nem szolgáltak neki. Valójában akadályozni akarták Őt a célja megvalósításában azzal, hogy maguknak akarták megtartani Őt. Később Jézus elítélte a kapernaumiakat, mert a sok csoda ellenére, amit láttak, nem tértek meg (Mt 11:20-24). Péter anyósa azonban azt a helyes magatartást ábrázolja, amely jellemzi mindazokat akik megtapasztalták a Megváltó gyógyító érintését: felkelt, és szolgálni kezdte őt (4:39). A veszély számunkra az, hogy Jézust bármilyen szükségletünkre felhasználjuk, majd miután Ő megteszi, amit mi akarunk, félretesszük Őt, és élünk tovább a saját akaratunk szerint.
Következtetés
Ha látjuk valódi állapotunkat Isten előtt, akkor azt látjuk, hogy mindannyian olyanok vagyunk, mint azok az emberek Kapernaumban - sebesültek, betegek és szűkölködők. Azt kell tennünk, amit ők tettek. Jézushoz kell jönnünk. Amikor ezt megteszed, Ő személyesen foglalkozik veled, megérinti csúnya sebeidet, és megtisztítja és meggyógyítja lelkedet. Miután ez megtörténik azután kétféleképpen reagálhatsz erre: Vagy mint a kapernaumi emberek, elsétálsz, és soha nem hiszel igazán az Úr Jézusban és nem követed őt. Vagy, mint Péter anyósa, felkelsz, és hálából azonnal elkezdesz Neki szolgálni. Ez az egyetlen ésszerű és helyes válasz, ha megtapasztaltad a Szuverén Úr gyógyító érintését a szívedben. Ámen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-11-26 22:57:15, vasárnap
|
| |
| |
Miért utasítják el a vallásos emberek Krisztust?
Textus: Lk 4,14-30: ,,Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába, és elterjedt a híre az egész környéken. Tanított a zsinagógáikban, és dicsőítette mindenki. Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és felállt, hogy felolvasson. Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvtekercset, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva: ,,Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét." Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a tekintete rajta függött; ő pedig így kezdett beszélni hozzájuk: Ma teljesedett be ez az írás a fületek hallatára. Mindnyájan egyetértettek vele, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, és azt kérdezgették: Nem József fia ez? Ő pedig így szólt hozzájuk: Biztosan azt a közmondást mondjátok rám: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiről hallottuk, hogy megtörtént Kapernaumban, tedd meg itt is, a saját hazádban! Majd így folytatta: Bizony mondom nektek, hogy egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, hogy sok özvegyasszony élt Izráelben Illés napjaiban, amikor bezárult az ég három esztendőre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett azon az egész vidéken, de egyikükhöz sem küldetett Illés, csak a Szidónhoz tartozó Sareptába egy özvegyasszonyhoz. És sok leprás volt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán. Amikor ezt hallották, a zsinagógában mindenki megtelt haraggal, felkeltek, kiűzték őt a városból, és elvitték annak a hegynek a szakadékáig, amelyen városuk épült, hogy letaszítsák; ő azonban átment közöttük, és eltávozott."
Lukács azzal kezdi Jézus szolgálatának tárgyalását, hogy beszámol a szülővárosában, Názáretben tett látogatásáról, ahol először felületesen egyetértettek vele, de aztán határozottan elutasították.
Nem ezzel a názáreti látogatással kezdődött Krisztus szolgálata. Ezt láthatjuk a Lukács 4:14, 15-ben, amely összefoglalja Jézus galileai szolgálatának hátterét, és a 4:23-ban, ahol Jézus utal a csodákra, amelyeket már Kapernaumban tett. János evangéliumából azonban azt is megtudjuk, hogy Jézus a megkísértése után körülbelül egy évig Júdeában szolgált. Kérdés az, hogy a Lukács által itt feljegyzett esemény ugyananaz-e mint ami feljegyezve van a Máté 13:54-58 és a Márk 6:1-6 verseiben, mert ha igen, akkor Lukács időrendben előrébb helyezte ezt az eseményt, hogy a céljának megfeleljen. Lukács azért kezdi ezzel a történettel, mert ő az evangéliumát elsősorban a pogányoknak írta: Jézus elmegy a saját népéhez, és kinyilatkoztatja magát, mint a megígért Messiásukat, de ők elutasítják őt; így az evangélium üzenete a pogányokhoz megy. A történet megmutat nekünk néhány okot, amiért a vallásos emberek gyakran elutasítják Jézus Krisztust.
A vallásos emberek azért utasítják el Krisztust, mert nem akarják alávetni magukat az Ő uralmának, és nem akarják beismerni bűnös, kétségbeejtő állapotukat.
Miközben Isten Igéjének ezt a részét tanulmányozzuk, azt kell megszívlelnünk, hogy legtöbbünk vallásos ember, különben nem lennénk a gyülekezetben és nem hallgatnánk ezt a prédikációt! Az, hogy vallásosak vagyunk, nem garantálja, hogy elfogadjuk vagy hogy elfogadtuk Jézus Krisztust. Az imént említett okok miatt ez növeli annak veszélyét, hogy elutasítsuk őt. A názáreti vallásos tömeg volt az, amely nemcsak hogy felháborodott Jézus prédikációján, hanem a zsinagógai istentiszteletükről egyenesen a szakadékhoz mentek, hogy megpróbálják lelökni Jézust a mélybe! Bízom benne, hogy itt senki sem tenne ilyet, de mégis alaposan meg kell vizsgáljuk a saját szívünket, hogy ne kövessük a názáreti vallásos embereket példáját, akik gyilkos haraggal elutasították Jézust.
1.A vallásos emberek azért utasítják el Krisztust, mert nem akarják alávetni magukat az Ő uralmának.
A.A VALLÁSOS EMBEREK FELSZÍNESEN TALÁN ELFOGADJÁK JÉZUST, DE NEM AKARNAK MEGHAJOLNI ELŐTTE, MINT URUK ELŐTT.
Názáreten kívül a Jézusról szóló hírek elterjedtek, és eddig kedvezőek voltak: "Mindenki dicsőítette" (4:15). Valószínűleg ekkor a názáreti emberek büszkék voltak szülővárosuk fiára, aki kezdett híressé válni. Néhányan talán morgolódtak: "Miért nem jön Názáretbe, és miért nem itt mutatja meg a dolgait? Azt hiszi, hogy most már túl jó hozzánk?" Mások viszont talán azt mondták: "Egyszerűen túl elfoglalt. De majd eljön, és meglátjuk, igazak-e a pletykák".
Persze hamarosan megérkezett a városba, és azon a szombaton mindenki megjelent a zsinagógában. A zsinagóga valószínűleg a babiloni fogság alatt keletkezett, miután a templomot lerombolták. A templom újjáépítése után is minden héten az istentisztelet és az oktatás helyi központjaként szolgált. Egy átlagos zsinagógai istentisztelet a Sémá (5Mózes 6:4-9: "Halld, Izrael, az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr ....") igeszakasz felolvasásából, imádságokból, a Törvényből való felolvasásból, a Prófétákból való felolvasásból, igeszakaszok magyarázatából és áldásból állt.
Bármelyik képzett férfi felolvashatott a Szentírásból és magyarázhatta azt. Jézus tehát felállt, hogy ezt megtegye. Lukács arra utal, hogy ő maga választotta ki a részt amit felolvasott az istentiszteleten. A 21-dik versben egy mondatban van összefoglalva a prédikációja amit tartott az istentiszteleten. Abból tudjuk, hogy prédikációt mondott, hogy Lukács azt írja a 21-dik versben, hogy: ,, ő pedig így kezdett beszélni hozzájuk" és a 22-dik versben azt olvassuk, hogy akik résztvettek az istentiszteleten ,,elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti." Tehát sokkal többet mondott annál mint amennyit Lukács megemlít.
De a lényeg az, hogy a kezdeti reakció Jézus názáreti prédikációjára kedvező volt, bár felszínes. Mindnyájan egyetértettek vele, és csodálkoztak azon, hogy milyen simán kommunikált. Mint a prédikáció kritikusai, jó jegyeket adtak a "szülővárosi srácnak" az előadásmódjára és stílusára. "Nem rossz! Már értem, miért hallottunk jó híreket a fiatalemberről. Kifinomult szónok."
De nem telt el sok idő, mire a bólogató fejek megálltak, és az elismerő mosolyok homlokráncolássá változtak. "Ez nem József fia?" - kérdezték. "Kinek képzeli magát, hogy ilyen kijelentéseket tesz a Szentírás beteljesedéséről? Arra utal, hogy az Ő üzenete ránk is vonatkozik! Mi nem vagyunk nyomorultak! Nem vagyunk rabszolgák! Nem vagyunk vakok és elnyomottak! Hogy merészel arra utalni, hogy Ő lehet a mi Megváltónk, mintha egyáltalán szükségünk lenne rá! Ha Ő tényleg olyan nagyszerű, akkor miért nem tesz itt néhányat azokból a csodákból, amelyekről hallottuk, hogy állítólag Kapernaumban megtette? Akkor talán hinnénk benne!" Jézus stílusa eleinte lenyűgözte őket, de a prédikációjának lényegén, tartalmán megsértődtek. A sértettségük hamarosan dühbe és elutasításba csapott át.
Annak ellenére, hogy mindez a saját Szentírásukból származott, megsértődtek, amikor Jézus Illés és Elizeus szolgálatának történeteit hozta fel, és rájuk alkalmazta. Mindkét történet lényege ugyanaz volt. Izrael a bálványimádás és az erkölcsi romlás mélypontján volt. Isten azt mondta Illésnek, hogy imádkozzon azért, hogy ne essen eső, és így éhínség támadt az országban. Ez azt jelentette, hogy Illésnek magának is élelemre volt szüksége. Isten az ország számos özvegyasszonya közül bármelyiket választhatta volna, hogy oda küldje Illést, hogy el legyen tartva, de ehelyett Isten egy szidoni özvegyasszonyhoz küldte őt, egy pogányhoz. Isten rajta keresztül gondoskodott mind róla, mind a prófétáról. Hasonlóképpen, Elizeus idejében sok leprás volt Izraelben, akiket Isten megtisztíthatott volna. Ehelyett azonban Isten úgy döntött, hogy meggyógyít egy pogány embert, a szíriai Naamánt, Izrael ellenségének hadseregében szolgáló hadvezért.
Ezek a történetek két okból is megbotránkoztatták, felháborították a Názáretben élő vallásos embereket. Először is azért sértődtek meg, mert a történetek egyértelműen azt tanítják, hogy Isten szuverén módon választja ki azokat, akiknek kegyelmét adja, és hogy senki sem követelheti az Ő kegyelmét, mert mindenki érdemtelen bűnös. Ha Isten úgy dönt, hogy Izraelen kívül megy, és áldását adja egy szidoni özvegyasszonyra vagy egy szíriai hadvezérre, miközben az Izraelben élőkkel szemben visszatartja áldását, akkor ezt szabadon megteheti.
A büszke ember azzal vádolja a Mindenható Istent, hogy igazságtalan, mert nem árasztja ki kegyelmét mindenkire, mintha mindenki megérdemelné azt! A Biblia azonban azt tanítja, hogy nincs egyetlen igaz sem, még egy sem (Róm 3:10), és hogy Isten minden bűnösnek csak ítélettel tartozik. Ha úgy dönt, hogy kegyelmet gyakorol egyesek iránt, az az Ő előjoga, mint a szuverén fazekasé, de a Szentírás világosan kijelenti: " Könyörül, akin akar, és megkeményít, akit akar" (Róm 9:18). És ha a büszke ember azt kiáltja: "Ez nem igazságos", akkor a Szentírás válasza erre az: "Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel?" (Róm 9:20). Ez a tanítás sértő a vallásos emberek számára, akik úgy gondolják, hogy alapvető jóságuk miatt megérdemlik Isten áldásait.
A második ok, amiért ezek a történetek megbotránkoztatták, felháborították a vallásos tömeget, az volt, hogy megmutatták, hogy Isten a pogányokat éppúgy szívesen megáldja, mint a vallásosokat. A szidoni özvegyasszony és a szíriai Naámán mindketten pogányok voltak, akik kívül estek Isten választott népének szövetségi áldásain. A kiválasztás tanát lehet rosszul is alkalmazni, mégpedig úgy, hogy elbizakodottá válunk, és azt gondoljuk: "Én tényleg vagyok valaki, mert Isten választott népéhez tartozom. De az a személy nem olyan jó, mint én, mert ő pogány". A tan helyes alkalmazása alázattal, hálával és félelemmel kell, hogy eltöltsön bennünket (Róm 11:17-22). Ha felismerjük, hogy Isten csak egyféle emberrel szemben tanúsít irgalmasságot - a bűnösökkel szemben -, akkor mi, akik ismerjük Istent, könyörülettel kell, hogy forduljunk azok felé, akik elveszettek.
Alkalmazzuk ezt a tanítást magunkra: Könnyű elfogadni Jézust felületesen. Azt halljuk, hogy Isten szeret minket, és hogy Jézus gondoskodik minden szükségletünkről, és ez igaz. Ezért befogadjuk Őt az életünkbe. De aztán egy adott ponton hamarosan elkezdjük kicsit kényelmetlenül érezni magunkat, amikor rájövünk, hogy Jézus tanítása szembemegy a büszkeségünkkel és önigazságunkkal. Ahelyett, hogy önbecsülésünket építené, Jézus elkezdi lelkünk sötét, rejtett zúgait megvilágítani szentségének fényével. Kezdjük látni, hogy "semmi jó nem lakik bennem, vagyis a testemben" (Róm 7:18).
Ezen a ponton fontos döntést kell hoznod. Kikerülheted a Biblia kemény igazságait, vagy úgy, hogy az egészet kidobod, vagy - ahogy sokan teszik - keresel egy olyan gyülekezetet, ahol megnyugtatóbb, kényelmesebb üzeneteket hallasz. Vagy Isten útja az, hogy szembenézünk a kemény igazsággal önmagunkkal kapcsolatban, és alávetjük magunkat Jézusnak, mint Úrnak. Charles Spurgeon egyik prédikációjában erről a igeszakaszról azt mondta:
,,Urunk életének ebből az eseményéből azt tanulom, hogy a prédikátornak nem az a dolga, hogy a gyülekezetének tetszését keresse. Ha ezért a célért fáradozik, minden valószínűség szerint nem fogja elérni; de ha mégis sikerülne elérnie, milyen szánalmas siker lenne! El kell veszítenie Mestere kegyét, ha arra törekszik, hogy elnyerje embertársai kegyét. Sok olyan igazságot kell tehát hirdetnünk, amely irritálja hallgatóinkat; olyan tanokat kell hirdetnünk nekik, amelyek valóban a jelen és az örökkévaló jólétüket szolgálják, bármennyire is ellenszenvesek lehetnek testi értelmük és természetes hajlamaik számára. Ahogyan az orvosnak keserű orvosságokat kell adnia betegeinek, ha meg akarja gyógyítani őket betegségükből, úgy kell az Istentől valóban elküldött prédikátornak is élvezhetetlen igazságokat hirdetnie hallgatóinak, és annál gyakrabban kell prédikálnia éppen ezekről a keserű igazságokról, mert az emberek annyira nem hajlandók befogadni azokat."
Isten útja tehát az, hogy ...
B.EL KELL FOGADNUNK JÉZUST ANNAK, AKINEK ÁLLÍTOTTA MAGÁT, ÚRNAK ÉS KRISZTUSNAK.
Jézus nem kerülgette a forró kását ezen emberek előtt. Miután felolvasta Ézsaiás próféciáját, Jézus világosan kijelentette: "Ma teljesedett be ez az írás a fületek hallatára". Ez egy megdöbbentő állítás! Jézus azt mondja, hogy Ézsaiás több mint 700 évvel korábban írt szavai rá vonatkoznak. Nézd meg, mit hirdetnek ezek a szavak: Jézus azt állítja, hogy a Szentlélek irányítása alatt beszél és cselekszik (4:18). Egyébként ebben a versben a Szentháromság mindhárom tagja szerepel: az Úr (az Atya Isten), a Lélek és a Messiás. A "felkent" szó a görög Krisztus szó, amelynek héber eredetije a Messiás. Jézus azt állítja, hogy ő az Úr Krisztus vagy Messiás. Azt állítja, hogy ő az "elküldött". Nem a saját kezdeményezésére jött, hanem az Atya küldte el, hogy elhozza Isten üdvösségét a világnak. A "szegények, foglyok, vakok és elnyomottak" kifejezéseknek elsősorban lelki jelentése van. Figyeljük meg, hogy Jézus nemcsak azt állítja, hogy hirdeti az evangéliumot, hanem azt is, hogy megvalósítja azt: Ő szabaddá teszi azokat, akik elnyomottak.
Az Ézsaiás könyvében az "Úr kedves esztendeje" a zsidó jubileumi évre utal, amikor elengedték az adósságokat és felszabadították a rabszolgákat. Ez egy lelki kép volt Isten megváltói munkájának napjáról vagy idejéről. Jézus nem pusztán Isten felkent prófétájaként hirdeti az örömhírt. Ő maga a jó hír, az, aki felajánlja magát Isten bűnhordozójaként, Isten Bárányaként, aki elveszi a világ bűneit.
Jézus Isten üdvösségének kedves hírét hirdette, az emberek mégsem fogadták Őt kedvesen, mint Isten felkent prófétáját. Elismerték Őt József fiaként, de nem voltak hajlandók elismerni Őt Isten Fiaként, amit még a Sátán is elismert (4:3, 9)!
A lényeg az, hogy ahhoz, hogy elfogadjuk Isten jó hírét, el kell fogadnunk Jézust annak, aki Ő, és akinek állította magát: Úrnak és Krisztusnak. Ha csak mint egy kedves Megváltót fogadod el Őt, aki segít boldognak lenni, de nem rendeled alá magad Neki mint Úrnak, akkor nem fogadod el Őt igazán. Ha elfogadod Őt, mint mások Megváltóját, de nem vallod meg, hogy neked is szükséged van Megváltóra aki megszabadítson a bűneidből, akkor nem fogadod el Őt igazán. Jézus Isten felkent Megváltójaként és Uraként jött, és nekünk el kell fogadnunk Őt annak, akinek állította magát. Ez elvezet a második okhoz, amiért a vallásos emberek gyakran elutasítják Jézust:
2.A vallásos emberek azért utasítják el Krisztust, mert nem akarják beismerni bűnös, kétségbeejtő állapotukat.
Jézus hallgatóságának tagjai szerették azt gondolni magukról, hogy ők alapvetően jó emberek. Végül is zsidók voltak, nem pogány bűnösök! Az a tény, hogy aznap a zsinagógában voltak, nem azt mutatta, hogy jó emberek voltak? Aztán jön ez a fiatal suhanc, aki azt állítja, hogy Isten üzenete a szegényeknek, a foglyoknak, a vakoknak és az elnyomottaknak szól! Több önbecsülésük volt annál, hogy így lássák magukat! És aztán még tovább megy, és azt állítja, hogy Ő elviszi Isten áldásait a pogányokhoz! "Hogy merészeli! Azok után, amit tettünk érte, amikor még csak kisfiú volt és itt nőtt fel Názáretben!"
Persze az irónia az, hogy bár alapvetően jó, vallásos embereknek tartották magukat, Jézus meggyőző üzenete annyira felbosszantotta őket, hogy dühödten hagyták el az istentiszteletet azzal a szándékkal, hogy megölik Őt! Jézus hagyta, hogy elvezessék Őt egészen a hegy ormáig, hogy felfedje szívük gyilkos szándékát. Aztán, akár csodálatos módon, akár egyszerűen csak a parancsoló személye erejével, eltávozott tőlük. De ezen keresztül kellett volna látniuk, hogy alapvetően nem voltak jószívű emberek. Addig voltak jók, amíg senki sem szembesítette őket a szívük valódi állapotával. De amint Jézus leleplezte őket, hogy milyenek is voltak valójában, fellázadtak, hogy elpusztítsák Őt.
Milyen minden embernek a szíve állapota, legyen az vallásos vagy pogány, Isten Igéje szerint? Nyomorultak vagyunk, lelkileg nincstelenek, csődbe jutottak Isten előtt. Nem tudjuk megvásárolni a mennybe jutásunkat, mert nincs mit felajánlanunk Istennek. Csak kapni tudunk Tőle. Foglyok vagyunk, lelkileg a bűn rabszolgái. A sötétség országának uralma alatt vagyunk, képtelenek vagyunk megszabadítani magunkat a gonosz zsarnoktól, aki ezt a gonosz világot uralja, és képtelenek vagyunk megszabadítani magunkat a bűnből, amely hatalmában tart minket.
Továbbá vakok vagyunk, lelkileg képtelenek vagyunk meglátni Krisztus evangéliuma dicsőségének fényét, hacsak Ő meg nem nyitja a szemünket. Ahogyan egy vak embernek önmagában nincs ereje vagy képessége arra, hogy kinyissa a szemét, hacsak Isten nem tesz csodát, úgy a lelkileg vak bűnös sem tehet semmit önmagában, hogy állapotát orvosolja, hacsak Isten szuverén módon és hatalommal meg nem nyitja szíve szemeit. És nem utolsósorban, elnyomottak vagyunk. A szó jelentése "összetört" vagy "darabokra tört". Alfred Plummer azt mondja, hogy ez az erős kifejezés "itt azokra vonatkozik, akik lélekben összetörtek".
A vallásos embereket elsősorban a büszkeségük tartja vissza attól, hogy elfogadják Jézust, ami megakadályozza őket abban, hogy meglássák valódi állapotukat Isten előtt. A laodíceai gyülekezet is ilyen volt. Önmagukat így értékelték: "Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és semmire sincs szükségem". Isten értékelése ez volt: "Nyomorultak, szerencsétlenek, szegények, vakok és mezítelenek vagytok" (Jel 3:17). De a jó hír az, hogy amikor Isten megnyitja a szemedet, hogy meglásd az előtte lévő valódi állapotodat, az az első lépés a jó hír befogadása felé. Ha tudod, hogy nincstelen vagy, és valaki felajánl neked ingyen egy millió dollárt, az jó hír! Ha tudod, hogy lelkileg szegény vagy, és Isten ingyen felajánlja, hogy Jézus Krisztus által megbocsátja minden bűnödet, az a legnagyobb jó hír az egész világon!
Következtetés
Két alkalmazással zárom. Először is, ha van némi ismereted Jézusról, különösen ügyelned kell arra, hogy tanítását a saját szívedre alkalmazd. A názáreti emberek részben azért nem voltak fogékonyak Jézus tanítására, mert volt némi ismeretük Jézusról. "Hát nem József fia ez?" Az ismertség megvetést szülhet. Ismerték Jézust, amikor még az apja asztalosműhelyében dolgozott. De most nem tudták elképzelni Őt, mint a megígért Megváltót és Urat.
Ha az egyházban nőttél fel, vagy ha már évek óta az egyházban vagy, könnyű annyira megismerkedni a lelki igazsággal, hogy nem hagyod, hogy az hatással legyen a saját szívedre. Elkezdesz gondolkodni: "A bűnbánatra a nem keresztényeknek van szüksége, de nekem? Én elég jó ember vagyok!" "Üdvösség, a mi Istenünk gyengéd kegyelme - ne már!" Mielőtt észrevennéd, máris ott vagy azokkal a langyos laodiceaiakkal! Elveszíted a hála érzését, amelynek el kellene árasztania a lelkedet, amikor Isten bőséges kegyelmére gondolsz.
Másodszor, ha ma elutasítod Jézust, lehet, hogy nem kapsz több lehetőséget arra, hogy befogadd Őt. Názáret népe elutasította Jézust, ezért Ő áthaladt közöttük, és elment az útjára. Lehet, hogy még egyszer visszatért, bár a legtöbb írásmagyarázó szerint ez volt az utolsó alkalom, amikor Názáretben prédikált. Az evangélium elutasítása végleges és végzetes lehet! Érdekes, hogy amikor Jézus Ézsaiás prófétából olvasott, egy vers közepén megállt, miután azt olvasta, hogy "hirdesse az Úr kedves esztendejét". A következő mondat így hangzik: "és a mi Istenünk bosszúállásának napját". Miért állt meg itt? Mert első eljövetelében Jézus a szegények, a foglyok, a vakok és az elnyomottak számára a megváltás jó hírével jött. A második alkalommal úgy jön el, mint az Igazságos Bíró, aki elhozza Isten bosszúját azok ellen, akik visszautasították az Ő üdvösségre vonatkozó ajánlatát.
A 21. versben Jézus azt mondja: "Ma teljesedett be ez az Írás a fületek hallatára". A "fületek hallatára" kifejezés a jó hír elérhetőségére utal. Ha halljátok, akkor fel van ajánlva nektek. A "ma" szó a jó hír sürgősségére utal. Ma van az üdvösség napja. Lehet, hogy nem lesz holnapotok.
Egy férfi kiugrott egy repülőgépből, és az ejtőernyője nem nyílt ki. Több mint egy percbe telt, mire 915 métert zuhant. Valahogy mégis túlélte. De mit gondolsz, mire gondolt abban a hosszú percben? Istenhez kiáltott? Ha nem bízol Krisztusban mint Megváltóban és Úrban, akkor ott vagy, ahol az az ember volt. Szabadon zuhansz az örökkévalóság felé, de nem fogsz jól járni, amikor becsapódsz.
Jézus most azonnal felajánlja, hogy megszabadít téged bűneid lefelé húzó erejétől, amely Isten ítélete felé sodor. Ha úgy válaszolsz, hogy elfogadod Őt Megváltónak és Úrnak, akkor Jézus ahelyett, hogy elmegy az útjára és otthagy téged, azt ígéri: "Bemegyek hozzá, és vele vacsorázom, ő pedig velem" (Jel 3:20). Ámen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-11-26 22:24:11, vasárnap
|
| |
| |
A tíz szűz példázata
Textus: Mt 25,1-13
Krisztus visszajön! Keveset beszélünk erről, talán kevésszer is jut eszünkbe, de Krisztus vissza fog jönni. Az Ő második eljövetele éppolyan biztos, mint az, hogy már egyszer itt járt a földön. A próféták megjövendölték Krisztus első eljövetelét, megszületését, és ez be is teljesedett. A Szentírás azonban ugyanilyen bizonyossággal beszél Krisztus második eljöveteléről is: ,,És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel." (Mt 24,30) Ezeket a jövendöléseket maga Jézus Krisztus mondja. Ahogyan eljött egyszer, el fog jönni mégegyszer, és utoljára, hogy ítéletet tartson az emberiség fölött. Meglátják őt az élők, de a halottak is, mert feltámadnak. Meglátják őt azok, akik hittek benne, de azok is akik nem hittek benne. Ezt a találkozást senki nem kerülheti el.
A tíz szűzről szóló példázat Krisztus visszajövetelére utal. Az ,,akkor" arra az időre vonatkozik, amikor Krisztus visszajön a felhőkön. Az Ő visszajövetelének körülményeit és következményeit hivatott illusztrálni ez a példázat. Még mielőtt rátérnék magára a példázatra, szeretnék az olvasó figyelmébe ajánlani egy észrevételt. Nem kell föltétlenül lelki tartalommal megtölteni minden egyes elemet, amit egy példázatban olvashatunk. Nem kell tehát arra törekednünk, hogy az olajnak, a lámpásnak, az edényeknek megkeressük a lelki megfelelőjét. Hanem inkább arra kell figyelnünk, hogy összességében milyen üzenetet hordoz a példázat.
Krisztus az Ő második eljövetelét egy esküvőhöz hasonlítja (Krisztus a vőlegény, az Egyház a menyasszony). Tudnunk kell, hogy keleten az esküvő 7 napig tartó ünnepséget is jelenthetett, amit a lány apjának a házánál tartottak. A végén a vőlegény pompás menetben vezette menyasszonyát immár a saját lakásába/ lakásukba. Ez éjfélkor történt általában. Azonban nemcsak a menyasszonyt kísérték, hanem a vőlegényt is várták. A tíz szűz ezeket a várakozókat, az ifjú párt fogadókat jelentette. A vőlegény házánál az ünnepség tovább folytatódott. Erre az ünnepségre, ill. menyegzőre mentek be a bölcs szűzek, és erről a menyegzőről zárattak ki a bolond szűzek.
A fő üzenet a 13. versben van megfogalmazva: ,,Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljő." Mivel nem tudjuk, mikor fog visszajönni Krisztus, ezért KÉSZEN KELL LENNÜNK minden percben, hogy találkozzunk vele. A készenlét azért fontos, hogy bemehessünk vele a menyegzőre, és ne maradjunk kint a külső sötétségben. Nézzük most meg, milyen tanításokat tartalmaz számunkra ez a példázat:
Először is azt, hogy nem fog mindenki üdvözülni. Nem fog mindenki bemenni a vőlegénnyel a menyegzőre. A Jelenések könyvében olvashatunk erről a menyegzőről: ,,Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány (Krisztus) menyegzője, és az ő felesége (Egyháza) elkészítette ma gát." (Jel 19,7) Ennek a menyegzőnek a színhelye a mennyország, de nem fog mindenki bejutni oda. Bármennyire is szimpatikus az az univerzalista üdvösség szemlélet, miszerint végül mindenki üdvözülni fog, ez mégsem biblikus. Ahogyan az öt bolond szűz kint maradt, ugyanúgy mindazok, akik nem bánták meg bűneiket, nem tértek meg és nem hittek Jézus Krisztusban, kint maradnak a külső sötétségben, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz. Ez a kint maradás az elkárhozást jelenti.
Másodszor, azt kell meglátnunk, hogy azok üdvözülnek, akik készen vannak. Amiképpen azok a szűzek mentek be, akiknek olajuk volt, tehát készen voltak, úgyanúgy a mennyei menyegzőre is azok jutnak be, akik készen vannak. Készen lenni pedig nem jelent mást, mint megtérni bűneinkből és hinni Jézus Krisztusban, mint egyedüli Szabadítónkban. ,,Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől." (ApCsel 3,19)
Harmadszor, azt figyelhetjük meg, hogy van olyan akarás, ami késő. A bolond szűzek is be akartak menni a menyegzőre, miután rádöbbentek, hogy kívül rekedtek, de már nem juthattak be. Ebből azt látjuk, hogy nincs még egy második esély a bejutásra. Nincs tisztító tűz, ahol még felkészülhetünk az üdvösségre. Ez a történet nem arról szól, hogy még ráérünk megtérni, amikor Krisztus visszajön, hanem arról, hogy akkor már késő lesz. Egy ideig bármit halogathatunk, de bekövetkezik az, amikor már késő. Ezt olvassuk az Igében: ,,akik készen valának, bemenének ővele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó." (10. v.) Nem írja az Ige azt, hogy mégegyszer meg lesz nyitva az ajtó, hanem azt láthatjuk, hogy végleg bezárult. Tehát, aki nem jut be elsőre a mennybe, annak nem lesz második lehetőség sem. Krisztus bement a mennybe érettünk (Zsid 6,20), hogy az utat megnyissa számunkra, de ez az út nem marad nyitva örökre. Amikor Krisztus eljön másodszor, és az ő menyasszonya, az ő egyháza, az őbenne hívők serege bevonul a mennyországba, az út lezáratik örökre. Nem olvasunk sehol arról az Igében, hogy marad egy résnyi nyílás az ajtón. ,,Később pedig a többi szűzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! Nyisd meg minékünk. Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket." Azok fognak kint maradni, akiket Krisztus nem ismer, akik Krisztus számára idegenek. Vigyázz tehát, mert a halogatás bizonytalanságot jelent. Lehet, most akarja Isten, hogy megtérj, de te nem akarod; vigyázz, nehogy eljöjjön az az idő, amikor te fogod akarni, de az Úr nem fogja akarni.
Negyedszer, megismerkedhetünk az elkárhozók jellemével. A közfelfogással ellentétben, miszerint van jó ember és rossz ember, a Biblia az emberiséget bölcsekre és bolondokra osztja. A bölcsek az életüket kősziklára, tehát Krisztusra építik, a bolondok viszont homokra (önmagukra, vagy egyéb múlandó dolgokra) építenek, Isten Igéjével ellentétesen cselekedve. Krisztus ily módon nevezi bolondoknak az elkárhozókat is, de miért? Azért, mert bolond (felelőtlen, meggondolatlan) az az ember, aki nem készül a Krisztussal való találkozásra, aki úgy gondolja, hogy mindez nem fog úgysem bekövetkezni. Bolond, aki jobban bízik magában vagy mások véleményében, mint Jézus Krisztus szavában. De azért is nevezi bolondoknak őket, mert bolond az az ember, aki kihagy egy ilyen menyegzőt. Bolond az, aki nem fogadja el a meghívást erre a menyegzőre, s arra hivatkozik, hogy neki most fontosabb dolgai vannak. Bolond az, aki a menyegző helyett a fogcsikorgatást, a külső sötétséget választja. (Az elkárhozók is meglátják majd - utólag - bolondságukat, de akkor már késő lesz.) Bolondok vagyunk, ha annyi figyelmeztetés, tanítás mellett, mi mégis a pokolba fogunk jutni. Bolondok vagyunk, ha nem viszünk magunkkal olajat, azaz nem készülünk a Krisztussal való találkozásra.
Ötödször, az üdvözülők jellemét is megfigyelhetjük. Nem azért üdvözülnek ők, mert kevésbé bűnösek, hanem azért, mert bölcsek. Miben áll az ő bölcsességük? Abban, hogy előrelátóak, és készülnek a Krisztussal való találkozásra, ahogyan az öt bölcs szűz is előrelátó volt, és készült a vőlegénnyel való találkozásra. A bolondokról is úgy tűnt, hogy szeretnének találkozni a vőlegénnyel, sőt mintha ők is készültek volna, de mégsem találkoztak. Annyi ember van, akiről úgy tűnik, mintha készülne az Istennel való találkozásra, de sohasem fog üdvözülni, mert nem azt teszi, amit tennie kellene. Sokan templomba járnak, vallásos kötelességeknek eleget tesznek, böjtölnek, adakoznak, igyekeznek jót cselekedni; szentekhez imádkoznak, Máriát imádják; ők szinte mindent megtesznek, csak épp a szívüket nem adják oda Istennek. Hiányzik szívükből az őszinte bűnbánat. Vagy hamis megoldásokkal készülnek, vagy pedig amit tesznek, nem szívből teszik. Nem mindegy tehát, hogyan készülünk, és miben látjuk a készülés lényegét. A bölcs szűzek előrelátóak voltak, és vittek olajat magukkal, amire szükségük volt. A bölcs ember figyelembe veszi Isten utasításait, s nem a maga értelmére támaszkodik. A bölcs ember tehát alázatos ember, aki inkább bízik az Isten által felkínált megoldásban, mint az emberek által kitalált megoldásokban.
Hatodszor, azt a tanulságot is levonhatjuk, hogy amiképpen más olajával nem lehet világítani (8-9.v.), úgy más hitével sem lehet üdvözülni. Nem tud felkészülni senki sem helyettem a Krisztussal való találkozásra. Amit nekem kell megtennem, azt nem teheti meg más helyettem. A másik ember megtérése nem az én megtérésem. A másik ember harca, győzelme, bizodalma, reménysége nem az enyém. Egyéni elbírálásban lesz részünk Krisztus előtt.
Hetedszer, a keresztyén élet kitartást, türelmet, éberséget igényel. Szomorú az 5. vers mondanivalója: ,,Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának." Az a szomorú, hogy a bölcs szűzek is elszunnyadának. Talán átragadt rájuk a bolondok gondatlansága, nemtörődömsége. Hiszen minek lehet nevezni ezt, mint nemtörődömségnek, amikor a Vőlegényre várakozva elaludtak. Képzeljünk el egy esküvőre készülő fiatal párt: a menyasszony várja vőlegényét, de a várakozásban elszunnyad, sőt elalszik. Mennyire érthetetlennek és furcsának tűnik, nemde? Avagy nem ugyanilyen furcsa az, ha a keresztyének elszunnyadnak, alszanak; ha Krisztus iránti szeretetük csökken, ha a vigyázást és az imádkozást elhagyják, ha Isten Igéjét felületesen olvassák, ha keresztyén kötelességeiket elhanyagolják? Avagy nem borzalmas látvány, hogy a bölcsek is ugyanúgy alszanak, mint a bolondok? Nem szomorú az, ha a keresztyének olyanokká lesznek, mint a hitetlenek, s nem lehet különbséget tenni közöttük, mint ahogyan nem lehet különbséget tenni egy bölcs, de alvó és egy bolond szűz között, aki szintén alszik. A keresztyének szunnyadása, vagy alvása az ő lelki hanyatlásukat, éberségük csökkenését jelenti. A szunnyadás elővigyázatlanságot, az alvás pedig érdektelenséget, élettelenséget jelent.
Isten könyörüljön rajtunk, hogy Krisztus második eljövetele ne érjen készületlenül, megtéretlenül bennünket. Továbbá, ne aludva várjuk a mi Megváltónkat, ne lelki hanyatlásban, szunnyadásban, közömbösségben, hanem éberen, dolgozva, mint a hű és bölcs szolga (Mt 24,45- 47). Ha pedig már ránk tört az álmosság, ha már szunnyadunk, ébredjünk fel és tartsuk magunkat éberen, ne engedjük, hogy a világ elringasson bennünket, hanem inkább mi legyünk azok, akik felébresztünk másokat is.
"Serkenj föl, aki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyog tenéked a Krisztus" (Ef 5,14)! Ámen.
Sikó Mihály
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-11-21 21:35:32, kedd
|
| |
| |
Jézus megkísértése
Textus: Lukács 4:1-13
Jézus győzelme a Sátán felett azt bizonyítja, hogy Ő Isten igaz Fia, és azt tanítja nekünk, hogyan győzzük le a kísértést.
Három lecke:
1.Bölcsnek kell lennünk a Sátán mesterkedéseivel szemben.
Egyértelmű, hogy Jézus hitte, és a Biblia tanítja a Sátánnak ("ellenfél") vagy ördögnek ("rágalmazó" vagy "vádló") nevezett személyes gonosz lélek valóságát. A gonosz nem csupán egy személytelen erő. Az ördög és a démonok angyali lények, akik fellázadtak Isten ellen, és most a világban lévő gonoszság mögött állnak. Bár az ördög hatalmas és intelligens lény, nem mindenható, nem mindentudó és nem mindenütt jelenlévő. Bár végső végzete biztos, jelenleg a szentek hatalmas és ravasz ellenfele. Nem szabad tudatlannak lennünk cselszövéseiről (2Kor 2:11). Itt azt tanuljuk...
A.A SÁTÁN A MEGFELELŐ PILLANATBAN TÁMAD
Megkeresztelkedése után Jézust a Szentlélek a pusztába vezette. Egyesek szerint Jézus szándékosan azért ment oda, hogy a Sátán ellen harcoljon ebben a konfliktusban, de én úgy hiszem, hogy azért ment oda, hogy az Atyával beszélgessen, hogy tisztában legyen a hivatásával, amikor elkezdi a szolgálatát. Jézus 40 napig böjtölt, miközben közeledett az Atyához. Ez Mózesre emlékeztet, aki 40 napot töltött étel és víz nélkül a Sínai-hegyen az Úrral, mielőtt megkapta a törvényt (2Mózes 24:18; 34:28). Illés 40 napig ment az angyal által neki adott étel erejével a Hórebre, Isten hegyére (1Királyok 19:8). Mindkét böjt és Jézus böjtje is csodás esemény volt, mert senki sem bír ki 40 napot étel és víz nélkül, különösen, ha fizikailag aktív, mint Illés volt.
A 2. vers görög nyelvtana arra utal, hogy Jézust a 40 nap alatt végig kísértés érte, de a leírt három kísértés talán annak az időszaknak a tetőpontján történt, amikor az éhsége nagyon erős lett. Pontosan akkor jelent meg az ördög a kísértésével, hogy a követ kenyérré változtassa, amikor Jézus éhes lett. Mellesleg Máténál a kő többes számban van, míg Lukácsnál a kő egyes számban van, de nem kell ellentmondást lássunk ebben. Az ördög könnyen azt mondhatta: "Ha te vagy az Isten Fia, parancsold meg ezeknek a köveknek, hogy kenyérré váljanak. Valójában ott van egy kő közvetlenül a lábad előtt. Miért nem parancsolod meg annak a kőnek, hogy váljon kenyérré?" Nem tudjuk, és nem is találgathatjuk, hogy az ördög emberi alakot öltött-e, hogy hallhatóan beszélt-e, vagy hallható hang nélkül sugallta-e a gondolatot Jézusnak.
A lényeg az, hogy a Sátán pontosan akkor támadta meg Jézust ezzel a kísértéssel, amikor Jézus éhes volt. Mindig így dolgozik - akkor csap le rád, amikor a padlón vagy. Kivárja az időt, amíg sebezhetővé válsz, és akkor támad a gonoszság körmönfont javaslataival.
Egyszer hallottam egy istenfélő embert arról mesélni, hogy egy hónapig Indiában szolgált. Az Atlanti-óceánon átrepülve hazafelé egy vonzó légiutaskísérő különösen kedves volt vele, és sok figyelmet szentelt neki. Mivel az utazástól fáradt volt, értékelte ezt. Az éjszakát Washingtonban kellett töltenie, mielőtt másnap reggel felszállt volna a hazafelé tartó utolsó járatra. Amikor leszállt a gépről, megköszönte a légiutaskísérőnek a szolgálatot. A nő válaszul meghívta őt, hogy menjen fel vele az ő lakására éjszaka, ahelyett, hogy a szállodájába menne. Fáradt volt, egy hónapja volt távol a feleségétől, és itt volt egy nagyon vonzó fiatal nő, aki felajánlotta magát neki egy olyan helyzetben, amelyről senki sem szerezhetett volna tudomást. Ez volt az alkalmas pillanat a Sátán számára, hogy lecsapjon! Isten kegyelméből a férfi visszautasította az ajánlatot, de azt mondta, hogy volt egy rövid pillanat, amikor nagyon hívogatóan hangzott a meghívás. Legyetek tehát éberek, hogy észrevegyétek, amikor sebezhetőek vagytok. És legyetek résen amikor sebezhetőek vagytok. Ekkor fog az ellenség lecsapni!
B.A SÁTÁN FINOMAN ÖSSZEKEVERI AZ IGAZSÁGOT ÉS A TÉVEDÉST, HOGY MEGTÉVESSZEN.
Lukácsnál a második kísértésben a Sátán valahogyan egy pillanat alatt megmutatja Jézusnak a világ összes királyságát. Talán ez egy szemléletes szóbeli leírás vagy egy látomás volt. Tudjuk, hogy nem szó szerinti látvány volt egy magas pontról, mert nincs olyan magas pont, ahonnan a világ összes királyságát látni lehetne. A Sátán azzal folytatja, hogy mindezt a birodalmat és annak dicsőségét felajánlja Jézusnak, azt állítva, hogy "nekem adatott, és én annak adom, akinek akarom". Mindössze annyit kér, hogy Jézus hajoljon meg előtte hódolatban.
A Sátánnak ez az ajánlata, úgy mint minden ajánlata, az igazság és a tévedés vegyes zsákja volt. Jézus később a Sátánt "e világ uralkodójának" nevezi (János 12:31; 14:30; 16:11). Pál "e világ istenének" nevezi őt (2Kor 4:4). De a Biblia azt is világosan megmondja, és a Sátán még itt is ügyesen utal rá, hogy egyedül Isten állít királyokat, és annak ad hatalmat, akinek akar (Dán 4:17, 25). A Sátán hatalma legfeljebb delegált és ideiglenes. A Biblia egyértelmű, és Jézus válasza is az, hogy egyedül Istent kell imádni és szolgálni. A Sátán azonban összekeveri az igazságot az ő hatalmas hatalmáról az imádata tévedésével.
Ezért kell mindig résen lenni a hamis tanítókkal szemben. Változatlanul olyasmit mutatnak be, ami igaz, de összekeverik azzal, ami hamis és bibliaellenes. Az egyik jelenlegi népszerű példa egy olyan ember, aki nagyszerűen bemutatja, hogy kik vagyunk Krisztusban, hogyan vagyunk szentek. De aztán azt állítja, hogy nem szabad magunkat bűnösöknek tekintenünk, hanem csak szenteknek, akik időnként vétkeznek. Ez veszélyes tévedés, összekeverve az igazsággal! A Sátán úgy csalizza fel a horgát az igazsággal, hogy lenyeljük az egészet.
C.A SÁTÁN ÖRÖMÖT ÍGÉR, DE NEM EMLÍTI AZ ELKERÜLHETETLEN FÁJDALMAT.
Mint egy ügyes üzletkötő, a Sátán anélkül mutatja be áruját, hogy megemlítené az árcédulát. Mindig megmutatja a bűn örömeit (amelyek valódiak), de nem említi a súlyos következményeket, amelyek elkerülhetetlenül következnek. " Imádj engem, és uralmat adok neked a föld minden királysága felett." Jól hangzik! De nem említi, hogy Jézus ezután a Sátán szolgája lesz, nem pedig az Atyáé, hogy az Atya és a Fiú közötti szent szövetség örökre megszakad, és hogy Jézus megváltói küldetése tönkremegy.
A Sátán még mindig így dolgozik: "Add át magad az élvezeteknek, és élvezd a szex örömeit, ahogyan az összes barátod is teszi! Miért fosztanád meg magadat? Az élet rövid, ez lehet az egyetlen lehetőséged". Nem említi a nemi betegségek (beleértve az AIDS-et is), vagy a terhesség kockázatát, vagy a lelki és érzelmi következményeit annak, hogy valakinek oda adod magad, miközben Isten célja az, hogy ezt az élethosszig tartó házasságon belül tedd meg. Eléd lógatja a drogozás vagy a lerészegedés jó érzéseit, de elrejti a drogfüggők vagy az utcán élő részegek tönkrement életét. És természetesen soha nem állítja eléd Isten örök haragját!
D.A SÁTÁN MEGPRÓBÁL RÁVENNI MINKET, HOGY TÖRVÉNYES SZÜKSÉGLETEINKET VAGY CÉLJAINKAT TÖRVÉNYTELEN MÓDON ELÉGÍTSÜK KI, VALÓSÍTSUK MEG.
Az éhség jogos szükséglet, de ha Jézus az Atyától függetlenül használta volna a hatalmát a szükséglet kielégítésére, az helytelen lett volna. E föld összes országának urává lenni jogos cél volt Jézusnak mint Isten Fiának, de a Sátán előtt meghajolni e cél elérése érdekében helytelen volt. A templom tetejéről levetni magát, és bízni abban, hogy Isten megkíméli őt a sérüléstől, a hit nagyszerű megnyilvánulásának tűnik, ami jó dolog. De valójában ez elbizakodottság lett volna, ami bűn.
A Sátán célja mindhárom kísértésben az volt, hogy rávegye Jézust arra, hogy az Atyától függetlenül cselekedjen, ahelyett, hogy alávetné magát Isten akaratának, amelybe a kereszt is beletartozott. Csábító rövidebb út lett volna, hogy a kereszt gyötrelmei nélkül elnyerje a világ összes királysága feletti uralmával járó dicsőséget. A Biblia azonban világosan kijelenti, hogy bármi, amit a hiten és az engedelmességen kívül teszünk, bűn (Róma 14:23). Ez azt jelenti, hogy nemcsak arra kell vigyáznunk, hogy istenfélő célokat kövessünk, hanem arra is, hogy biblikus eszközöket használjunk e célok eléréséhez.
Például a gyülekezet növekedése jó cél, de ha a gyülekezet világi marketing- és értékesítési technikákat alkalmaz, vagy felhígítja az üzenetet, hogy embereket vonzzon a gyülekezetbe, akkor az ördög csapdájába estünk. Vigyáznunk kell, hogy a célok mellett a biblikus módszereket is kövessük. Urunktól, Jézustól kell megtanulnunk, hogyan legyünk bölcsek a Sátán mesterkedéseivel szemben.
2.Meg kell hajolnunk Isten Fiának felsőbbrendűsége előtt.
Jézus megkeresztelésekor az Atya kijelentette: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm". Szövegünkből kiderül, hogy miért volt Jézus az Atya gyönyörűségére. Azért mert mindig úgy élt, hogy az Atya akaratát teljesítse és mindig is teljesítette (János 5:19, 30). Azt is látjuk, hogy Jézus teljes függésben élt a Szentlélektől (Lukács 4:1), aki a megkeresztelésekor leszállt rá. Jézus tehát tökéletes emberként élt tökéletes engedelmességben az Atyának, mivel teljesen a Szentlélektől függött.
Lukács visszafelé haladva rendszerezi Jézus családfáját, így az "Ádámmal, az Isten fiával" (3:38) végződik. Majd alig három verssel később azzal találkozunk, hogy a Sátán azt mondja Jézusnak: "Ha te vagy az Isten Fia, mondd meg ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré". A görögben nincs kétség a Sátán kihívásában. Elismeri, hogy Jézus az Isten Fia. Lukács nyilvánvalóan azt akarja, hogy szembeállítást lássunk Ádám között, akinek emberként Isten képmását kellett volna tükröznie, de elbukott; és Jézus, Isten igaz Fia között, aki győzedelmeskedett a Sátán kísértései felett. Míg az első Ádámot legyőzte a Sátán, addig a második Ádám győzedelmeskedett. A két esemény helyszínei között is ellentét van. Ádám és Éva azzal vétkezett, hogy megették a tiltott gyümölcsöt egy olyan kertben, ahol bőségben volt részük. Jézus ellenállt annak, hogy a követ kenyérré változtassa egy kopár pusztában, ahol nagyon éhes volt.
Párhuzam és ellentét is van a 40 évig a pusztában lévő Izrael és a 40 napig a pusztában lévő Jézus, Izrael Messiása között. Isten minden mannát megadott Izraelnek, amire szükségük volt, mégis zúgolódtak és próbára tették Istent azzal, hogy húst kértek. Jézusnak nem volt élelme a pusztában, de megelégedett azzal az élelemmel, amit az Atya akaratának teljesítéséből kapott. Ahogy Walter Liefeld megjegyzi, Jézus fizikailag üres volt, de tele a Lélekkel. Milyen gyakran a mi tapasztalatunk ennek a fordítottja! Lukács azt akarja, hogy lássuk Jézusnak, Isten Fiának elégségességét és felsőbbrendűségét. Ő ott győzedelmeskedett, ahol a bűnös ember elbukott.
Ezen a ponton röviden ki kell térnünk arra a kérdésre, hogy vajon Jézus képes lett volna-e vétkezni? Tulajdonképpen hogyan eshetett egyáltalán kísértésbe Isten Fia? Isten a gonosztól nem kísérthető, tehát milyen értelemben volt Jézus megkísértve? Itt egy mélységes rejtélybe csöppenünk, ahonnan végül teljes megoldás nélkül vissza kell vonulnunk. A rejtély középpontjában az áll, hogy egy személy hogyan lehet egyszerre teljesen Isten és teljesen ember.
Hasznos különbséget tenni a kísértés és a próbatétel között. A bűnbeesés óta a saját bűnös vágyaink által belülről, vagy a Sátán által kívülről kísértve lehetünk a gonoszra. Jézusnak nem volt bűnös természete, ezért Ő soha nem volt ugyanúgy bűnre ösztönözve, mint mi. Isten senkit sem kísért a gonosszal (Jakab 1:13). De minden kísértés egyben próba is, ahol Isten próbára tesz minket, hogy feltárja, mi van a szívünkben (5Mózes 8:2; 2Krón 32:31). Ugyanakkor mi is bűnös módon próbára tehetjük Istent, követelve, hogy bizonyítson (Lukács 4:12, 5Mózes 6:16). Itt a Sátán kívülről kísértette Jézust, de a kísértés egyben próba is volt, amely bebizonyította, hogy Jézus Isten engedelmes Fia, aki nem teszi próbára Istent.
De még mindig nem válaszoltuk meg a kérdést: "Követhetett volna-e el Jézus bűnt?". Egyesek azt mondják, hogy a kísértés nem volt valódi, hacsak nem engedhetett volna neki. Nem kisebb teológus, mint Charles Hodge úgy vélte, hogy Jézus vétkezhetett volna, de nem vétkezett. A legtöbb konzervatív teológus azonban úgy véli, hogy bár a kísértés Jézus emberi természetét tekintve valódi volt, mivel Krisztus teljes személye emberi és isteni természetet egyaránt tartalmaz, Krisztus személye nem vétkezhetett. Én egyetértek ezzel a nézettel. Bármelyik nézetet is vallod, Jézus győzelme a Sátán felett bizonyítja, hogy Ő alkalmas arra, hogy a Megváltód legyen. Ahogy a Zsidók 2:18-ban olvasható: "Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek".
Tehát bölcsnek kell lennünk a Sátán mesterkedéseivel szemben; meg kell hajolnunk Isten Fiának felsőbbrendűsége előtt.
3.Felfegyverkezve kell lennünk Isten szentekre vonatkozó stratégiáival.
Jézus öt stratégiát mutat nekünk a kísértés legyőzésére:
A.SOKAT LEGYÉL EGYEDÜL ISTENNEL.
Jézus nemcsak e 40 nap alatt, hanem máskor is elvonult a tömegektől, sőt még a tanítványoktól is, hogy időt töltsön egyedül az Atyával (5:16). Ha Jézusnak szüksége volt ilyen időkre, akkor nekünk mennyivel inkább.
De előre szólok: Az Istennel kettesben töltött idő lehet a hozzá való közeledés különleges időszaka, de lehet az intenzív kísértés ideje is. Jézus egyedül volt és böjtölt, amikor megkísértve volt. Az Istennel kettesben töltött idő nem akadályozza meg a kísértést, de megerősít bennünket, hogy legyőzzük azt. Ha következetesen Isten Igéjével és az imádsággal foglalkozol, akkor előre figyelmeztetve és felkészülve leszel, hogy meg tudj állni az ördög mesterkedéseivel szemben.
B.KÉSZÜLJ FEL A KÍSÉRTÉSRE, KÜLÖNÖSEN EGY GYŐZELEM UTÁN.
Jézus közvetlenül a keresztsége után került kísértésbe, amikor az Atya megerősítette őt a mennyből, és a Szentlélek galambként leszállt rá. Jeromos azt mondta: "A keresztség nem fojtja meg az ördögöt". Ha Jézus keresztsége nem akadályozta meg, hogy megkísértve legyen, akkor a miénk sem fogja. Minden nap Istennel kell járnunk, és különösen a lelki győzelem után kell résen lennünk.
C.LEGYÉL BETELVE SZENTLÉLEKKEL.
Jézus tele volt Szentlélekkel, és a Lélek vezette, amikor megkísértve volt (4:1). A Lélekkel való beteljesedés nem szigetel el a kísértéstől, de ha a Lélekben jársz, nem fogod a test kívánságait teljesíteni (Gal 5:16). Nem azt mondja, hogy nem lesznek ilyen vágyaid, hanem azt, hogy nem fogod azokat teljesíteni. Minden nap át kell adnunk magunkat a Szentléleknek, és tudatosan tőle függően kell járnunk. Ismétlem, ha Jézus a Szentlélektől függött, akkor nekünk mennyivel inkább kell függni a Szentlélektől!
D.LEGYÉL FELFEGYVERKEZVE A SZENTÍRÁSSAL.
Minden alkalommal, amikor a Sátán támadott, Jézus a Szentírással válaszolt, konkrétan a Mózes 5. könyvéből vett idézetekkel. Hány verset tudsz idézni a Mózes ötödik könyvéből? Ahhoz, hogy úgy használjuk a Szentírást, ahogy Jézus tette, emlékezetünkbe kell vésnünk. Nem mindig lesz nálunk Biblia és konkordancia, amikor kísértésbe esünk. De Isten eszünkbe fogja juttatni a megfelelő szentírási részeket, hogy elhárítsuk az ellenség támadásait.
De újra mondom, légy óvatos! A Sátán is idézhet a Bibliából a saját céljai érdekében! A bibliaértelmezés fő szabálya, hogy a Szentírást a Szentírással hasonlítsuk össze, hagyjuk, hogy a Biblia önmagát értelmezze. Vigyázzunk arra, hogy egy igeverset a szövegkörnyezetében értelmezzünk, és ne csak szubjektíven ragadjunk meg egy igeverset, és mondjuk, hogy az azt jelenti, amit érzésünk szerint jelent. Nem tudod megfelelően alkalmazni a Szentírást, amíg nem értelmezed megfelelően. Ez az egyik jó ok arra, hogy újra és újra elolvassuk az egész Bibliát. Ez egyensúlyt ad, hogy ne ragadjon magával a tanítás minden szele, ami fúj. Azt javaslom, hogy ha egy bizonyos bűnnel küzdesz, írd le az összes verset, amit csak találsz róla, és jegyezd meg őket.
E.KÉSZÜLJ FEL A TOVÁBBI TÁMADÁSOKRA.
Figyeljük meg a 13. verset: Jézus győzelme a Sátán felett nem volt végleges, és a miénk sem az. Ma győzelmet arathatsz, de az ellenség kivárja az időt, és egy másik napon visszatér, különösen akkor, amikor a legsebezhetőbb vagy. Amíg ebben a testben vagyunk, nem állíthatjuk, hogy teljes és végleges győzelmet arattunk a világ, a test vagy az ördög felett. Valaki azt mondta: "A kísértések, ellentétben a lehetőségekkel, mindig sok második esélyt adnak neked". Állandó éberségre van szükség. A Biblia egyébként azt parancsolja, hogy bizonyos bűnök elől meneküljünk, de az ördögnek ellenálljunk. Ha felvesszük Isten teljes fegyverzetét, meg tudunk állni ama gonosz napon. De addig nem lankadhat az éberségünk, amíg szemtől szemben nem állunk a mi Urunkkal, Jézussal. Ő legyőzte az ellenséget, és ha rá hagyatkozunk, ellen tudunk állni a kísértésnek.
Következtetés
Egy kislányt megkérdeztek arról, hogy a Sátán megkísértette-e valaha, hogy rosszat tegyen. "Ó, igen" - válaszolta - "de amikor kopogtat a szívem ajtaján, csak imádkozom: 'Uram Jézus, kérlek, menj az ajtóhoz értem!'". "És akkor mi történik?" - kérdezték tőle. "Ó, minden rendbe jön. Amikor a Sátán meglátja Jézust, minden alkalommal elmenekül!" Egyszerű hitében az a kislány rájött, hogy még a legerősebb keresztény sem veheti fel a versenyt az ördöggel. Egyedül Jézus győzte le őt, ezért erősnek kell lennünk Urunk erejében.
F. B. Meyer írta: "A kísértővel csak egyetlen módon lehet sikeresen szembeszállni. Kineveti jó elhatározásainkat, és kigúnyolja a fogadalmakat, amelyekkel megerősítjük magunkat. A Sátán csak Egyetlenegytől fél, attól, aki a legnagyobb gyengeség órájában legyőzte őt, és aki most messze minden fejedelemség és hatalom fölé emeltetett, hogy megszabadítsa a gyarló és megkísértett lelkeket. Krisztus legyőzte e világ fejedelmét az Ő testének napjaiban, és kész arra, hogy újra ugyanennyit tegyen mindannyiunkért, ha az Ő segítségét kérjük" ("Mindennapi kenyerünk", 1980).
Jézus győzelme a Sátán felett bizonyítja, hogy Ő Isten igaz Fia, aki hatalmas, hogy megmentsen mindenkit, aki segítségül hívja Őt. Ha bízunk benne, mint Megváltóban, és az Ő erejében járunk minden nap, akkor le tudjuk győzni a kísértést, amikor az ránk tör, és ez biztosan bekövetkezik. Ámen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-11-21 21:32:33, kedd
|
| |
| |
Miért utasítják el a vallásos emberek Krisztust?
Textus: Lk 4,14-30: ,,Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába, és elterjedt a híre az egész környéken. Tanított a zsinagógáikban, és dicsőítette mindenki. Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és felállt, hogy felolvasson. Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvtekercset, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva: ,,Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét." Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a tekintete rajta függött; ő pedig így kezdett beszélni hozzájuk: Ma teljesedett be ez az írás a fületek hallatára. Mindnyájan egyetértettek vele, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, és azt kérdezgették: Nem József fia ez? Ő pedig így szólt hozzájuk: Biztosan azt a közmondást mondjátok rám: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiről hallottuk, hogy megtörtént Kapernaumban, tedd meg itt is, a saját hazádban! Majd így folytatta: Bizony mondom nektek, hogy egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, hogy sok özvegyasszony élt Izráelben Illés napjaiban, amikor bezárult az ég három esztendőre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett azon az egész vidéken, de egyikükhöz sem küldetett Illés, csak a Szidónhoz tartozó Sareptába egy özvegyasszonyhoz. És sok leprás volt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán. Amikor ezt hallották, a zsinagógában mindenki megtelt haraggal, felkeltek, kiűzték őt a városból, és elvitték annak a hegynek a szakadékáig, amelyen városuk épült, hogy letaszítsák; ő azonban átment közöttük, és eltávozott."
Lukács azzal kezdi Jézus szolgálatának tárgyalását, hogy beszámol a szülővárosában, Názáretben tett látogatásáról, ahol először felületesen egyetértettek vele, de aztán határozottan elutasították.
Nem ezzel a názáreti látogatással kezdődött Krisztus szolgálata. Ezt láthatjuk a Lukács 4:14, 15-ben, amely összefoglalja Jézus galileai szolgálatának hátterét, és a 4:23-ban, ahol Jézus utal a csodákra, amelyeket már Kapernaumban tett. János evangéliumából azonban azt is megtudjuk, hogy Jézus a megkísértése után körülbelül egy évig Júdeában szolgált. Kérdés az, hogy a Lukács által itt feljegyzett esemény ugyananaz-e mint ami feljegyezve van a Máté 13:54-58 és a Márk 6:1-6 verseiben, mert ha igen, akkor Lukács időrendben előrébb helyezte ezt az eseményt, hogy a céljának megfeleljen. Lukács azért kezdi ezzel a történettel, mert ő az evangéliumát elsősorban a pogányoknak írta: Jézus elmegy a saját népéhez, és kinyilatkoztatja magát, mint a megígért Messiásukat, de ők elutasítják őt; így az evangélium üzenete a pogányokhoz megy. A történet megmutat nekünk néhány okot, amiért a vallásos emberek gyakran elutasítják Jézus Krisztust.
A vallásos emberek azért utasítják el Krisztust, mert nem akarják alávetni magukat az Ő uralmának, és nem akarják beismerni bűnös, kétségbeejtő állapotukat.
Miközben Isten Igéjének ezt a részét tanulmányozzuk, azt kell megszívlelnünk, hogy legtöbbünk vallásos ember, különben nem lennénk a gyülekezetben és nem hallgatnánk ezt a prédikációt! Az, hogy vallásosak vagyunk, nem garantálja, hogy elfogadjuk vagy hogy elfogadtuk Jézus Krisztust. Az imént említett okok miatt ez növeli annak veszélyét, hogy elutasítsuk őt. A názáreti vallásos tömeg volt az, amely nemcsak hogy felháborodott Jézus prédikációján, hanem a zsinagógai istentiszteletükről egyenesen a szakadékhoz mentek, hogy megpróbálják lelökni Jézust a mélybe! Bízom benne, hogy itt senki sem tenne ilyet, de mégis alaposan meg kell vizsgáljuk a saját szívünket, hogy ne kövessük a názáreti vallásos embereket példáját, akik gyilkos haraggal elutasították Jézust.
1.A vallásos emberek azért utasítják el Krisztust, mert nem akarják alávetni magukat az Ő uralmának.
A.A VALLÁSOS EMBEREK FELSZÍNESEN TALÁN ELFOGADJÁK JÉZUST, DE NEM AKARNAK MEGHAJOLNI ELŐTTE, MINT URUK ELŐTT.
Názáreten kívül a Jézusról szóló hírek elterjedtek, és eddig kedvezőek voltak: "Mindenki dicsőítette" (4:15). Valószínűleg ekkor a názáreti emberek büszkék voltak szülővárosuk fiára, aki kezdett híressé válni. Néhányan talán morgolódtak: "Miért nem jön Názáretbe, és miért nem itt mutatja meg a dolgait? Azt hiszi, hogy most már túl jó hozzánk?" Mások viszont talán azt mondták: "Egyszerűen túl elfoglalt. De majd eljön, és meglátjuk, igazak-e a pletykák".
Persze hamarosan megérkezett a városba, és azon a szombaton mindenki megjelent a zsinagógában. A zsinagóga valószínűleg a babiloni fogság alatt keletkezett, miután a templomot lerombolták. A templom újjáépítése után is minden héten az istentisztelet és az oktatás helyi központjaként szolgált. Egy átlagos zsinagógai istentisztelet a Sémá (5Mózes 6:4-9: "Halld, Izrael, az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr ....") igeszakasz felolvasásából, imádságokból, a Törvényből való felolvasásból, a Prófétákból való felolvasásból, igeszakaszok magyarázatából és áldásból állt.
Bármelyik képzett férfi felolvashatott a Szentírásból és magyarázhatta azt. Jézus tehát felállt, hogy ezt megtegye. Lukács arra utal, hogy ő maga választotta ki a részt amit felolvasott az istentiszteleten. A 21-dik versben egy mondatban van összefoglalva a prédikációja amit tartott az istentiszteleten. Abból tudjuk, hogy prédikációt mondott, hogy Lukács azt írja a 21-dik versben, hogy: ,, ő pedig így kezdett beszélni hozzájuk" és a 22-dik versben azt olvassuk, hogy akik résztvettek az istentiszteleten ,,elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti." Tehát sokkal többet mondott annál mint amennyit Lukács megemlít.
De a lényeg az, hogy a kezdeti reakció Jézus názáreti prédikációjára kedvező volt, bár felszínes. Mindnyájan egyetértettek vele, és csodálkoztak azon, hogy milyen simán kommunikált. Mint a prédikáció kritikusai, jó jegyeket adtak a "szülővárosi srácnak" az előadásmódjára és stílusára. "Nem rossz! Már értem, miért hallottunk jó híreket a fiatalemberről. Kifinomult szónok."
De nem telt el sok idő, mire a bólogató fejek megálltak, és az elismerő mosolyok homlokráncolássá változtak. "Ez nem József fia?" - kérdezték. "Kinek képzeli magát, hogy ilyen kijelentéseket tesz a Szentírás beteljesedéséről? Arra utal, hogy az Ő üzenete ránk is vonatkozik! Mi nem vagyunk nyomorultak! Nem vagyunk rabszolgák! Nem vagyunk vakok és elnyomottak! Hogy merészel arra utalni, hogy Ő lehet a mi Megváltónk, mintha egyáltalán szükségünk lenne rá! Ha Ő tényleg olyan nagyszerű, akkor miért nem tesz itt néhányat azokból a csodákból, amelyekről hallottuk, hogy állítólag Kapernaumban megtette? Akkor talán hinnénk benne!" Jézus stílusa eleinte lenyűgözte őket, de a prédikációjának lényegén, tartalmán megsértődtek. A sértettségük hamarosan dühbe és elutasításba csapott át.
Annak ellenére, hogy mindez a saját Szentírásukból származott, megsértődtek, amikor Jézus Illés és Elizeus szolgálatának történeteit hozta fel, és rájuk alkalmazta. Mindkét történet lényege ugyanaz volt. Izrael a bálványimádás és az erkölcsi romlás mélypontján volt. Isten azt mondta Illésnek, hogy imádkozzon azért, hogy ne essen eső, és így éhínség támadt az országban. Ez azt jelentette, hogy Illésnek magának is élelemre volt szüksége. Isten az ország számos özvegyasszonya közül bármelyiket választhatta volna, hogy oda küldje Illést, hogy el legyen tartva, de ehelyett Isten egy szidoni özvegyasszonyhoz küldte őt, egy pogányhoz. Isten rajta keresztül gondoskodott mind róla, mind a prófétáról. Hasonlóképpen, Elizeus idejében sok leprás volt Izraelben, akiket Isten megtisztíthatott volna. Ehelyett azonban Isten úgy döntött, hogy meggyógyít egy pogány embert, a szíriai Naamánt, Izrael ellenségének hadseregében szolgáló hadvezért.
Ezek a történetek két okból is megbotránkoztatták, felháborították a Názáretben élő vallásos embereket. Először is azért sértődtek meg, mert a történetek egyértelműen azt tanítják, hogy Isten szuverén módon választja ki azokat, akiknek kegyelmét adja, és hogy senki sem követelheti az Ő kegyelmét, mert mindenki érdemtelen bűnös. Ha Isten úgy dönt, hogy Izraelen kívül megy, és áldását adja egy szidoni özvegyasszonyra vagy egy szíriai hadvezérre, miközben az Izraelben élőkkel szemben visszatartja áldását, akkor ezt szabadon megteheti.
A büszke ember azzal vádolja a Mindenható Istent, hogy igazságtalan, mert nem árasztja ki kegyelmét mindenkire, mintha mindenki megérdemelné azt! A Biblia azonban azt tanítja, hogy nincs egyetlen igaz sem, még egy sem (Róm 3:10), és hogy Isten minden bűnösnek csak ítélettel tartozik. Ha úgy dönt, hogy kegyelmet gyakorol egyesek iránt, az az Ő előjoga, mint a szuverén fazekasé, de a Szentírás világosan kijelenti: " Könyörül, akin akar, és megkeményít, akit akar" (Róm 9:18). És ha a büszke ember azt kiáltja: "Ez nem igazságos", akkor a Szentírás válasza erre az: "Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel?" (Róm 9:20). Ez a tanítás sértő a vallásos emberek számára, akik úgy gondolják, hogy alapvető jóságuk miatt megérdemlik Isten áldásait.
A második ok, amiért ezek a történetek megbotránkoztatták, felháborították a vallásos tömeget, az volt, hogy megmutatták, hogy Isten a pogányokat éppúgy szívesen megáldja, mint a vallásosokat. A szidoni özvegyasszony és a szíriai Naámán mindketten pogányok voltak, akik kívül estek Isten választott népének szövetségi áldásain. A kiválasztás tanát lehet rosszul is alkalmazni, mégpedig úgy, hogy elbizakodottá válunk, és azt gondoljuk: "Én tényleg vagyok valaki, mert Isten választott népéhez tartozom. De az a személy nem olyan jó, mint én, mert ő pogány". A tan helyes alkalmazása alázattal, hálával és félelemmel kell, hogy eltöltsön bennünket (Róm 11:17-22). Ha felismerjük, hogy Isten csak egyféle emberrel szemben tanúsít irgalmasságot - a bűnösökkel szemben -, akkor mi, akik ismerjük Istent, könyörülettel kell, hogy forduljunk azok felé, akik elveszettek.
Alkalmazzuk ezt a tanítást magunkra: Könnyű elfogadni Jézust felületesen. Azt halljuk, hogy Isten szeret minket, és hogy Jézus gondoskodik minden szükségletünkről, és ez igaz. Ezért befogadjuk Őt az életünkbe. De aztán egy adott ponton hamarosan elkezdjük kicsit kényelmetlenül érezni magunkat, amikor rájövünk, hogy Jézus tanítása szembemegy a büszkeségünkkel és önigazságunkkal. Ahelyett, hogy önbecsülésünket építené, Jézus elkezdi lelkünk sötét, rejtett zúgait megvilágítani szentségének fényével. Kezdjük látni, hogy "semmi jó nem lakik bennem, vagyis a testemben" (Róm 7:18).
Ezen a ponton fontos döntést kell hoznod. Kikerülheted a Biblia kemény igazságait, vagy úgy, hogy az egészet kidobod, vagy - ahogy sokan teszik - keresel egy olyan gyülekezetet, ahol megnyugtatóbb, kényelmesebb üzeneteket hallasz. Vagy Isten útja az, hogy szembenézünk a kemény igazsággal önmagunkkal kapcsolatban, és alávetjük magunkat Jézusnak, mint Úrnak. Charles Spurgeon egyik prédikációjában erről a igeszakaszról azt mondta:
,,Urunk életének ebből az eseményéből azt tanulom, hogy a prédikátornak nem az a dolga, hogy a gyülekezetének tetszését keresse. Ha ezért a célért fáradozik, minden valószínűség szerint nem fogja elérni; de ha mégis sikerülne elérnie, milyen szánalmas siker lenne! El kell veszítenie Mestere kegyét, ha arra törekszik, hogy elnyerje embertársai kegyét. Sok olyan igazságot kell tehát hirdetnünk, amely irritálja hallgatóinkat; olyan tanokat kell hirdetnünk nekik, amelyek valóban a jelen és az örökkévaló jólétüket szolgálják, bármennyire is ellenszenvesek lehetnek testi értelmük és természetes hajlamaik számára. Ahogyan az orvosnak keserű orvosságokat kell adnia betegeinek, ha meg akarja gyógyítani őket betegségükből, úgy kell az Istentől valóban elküldött prédikátornak is élvezhetetlen igazságokat hirdetnie hallgatóinak, és annál gyakrabban kell prédikálnia éppen ezekről a keserű igazságokról, mert az emberek annyira nem hajlandók befogadni azokat."
Isten útja tehát az, hogy ...
B.EL KELL FOGADNUNK JÉZUST ANNAK, AKINEK ÁLLÍTOTTA MAGÁT, ÚRNAK ÉS KRISZTUSNAK.
Jézus nem kerülgette a forró kását ezen emberek előtt. Miután felolvasta Ézsaiás próféciáját, Jézus világosan kijelentette: "Ma teljesedett be ez az írás a fületek hallatára". Ez egy megdöbbentő állítás! Jézus azt mondja, hogy Ézsaiás több mint 700 évvel korábban írt szavai rá vonatkoznak. Nézd meg, mit hirdetnek ezek a szavak: Jézus azt állítja, hogy a Szentlélek irányítása alatt beszél és cselekszik (4:18). Egyébként ebben a versben a Szentháromság mindhárom tagja szerepel: az Úr (az Atya Isten), a Lélek és a Messiás. A "felkent" szó a görög Krisztus szó, amelynek héber eredetije a Messiás. Jézus azt állítja, hogy ő az Úr Krisztus vagy Messiás. Azt állítja, hogy ő az "elküldött". Nem a saját kezdeményezésére jött, hanem az Atya küldte el, hogy elhozza Isten üdvösségét a világnak. A "szegények, foglyok, vakok és elnyomottak" kifejezéseknek elsősorban lelki jelentése van. Figyeljük meg, hogy Jézus nemcsak azt állítja, hogy hirdeti az evangéliumot, hanem azt is, hogy megvalósítja azt: Ő szabaddá teszi azokat, akik elnyomottak.
Az Ézsaiás könyvében az "Úr kedves esztendeje" a zsidó jubileumi évre utal, amikor elengedték az adósságokat és felszabadították a rabszolgákat. Ez egy lelki kép volt Isten megváltói munkájának napjáról vagy idejéről. Jézus nem pusztán Isten felkent prófétájaként hirdeti az örömhírt. Ő maga a jó hír, az, aki felajánlja magát Isten bűnhordozójaként, Isten Bárányaként, aki elveszi a világ bűneit.
Jézus Isten üdvösségének kedves hírét hirdette, az emberek mégsem fogadták Őt kedvesen, mint Isten felkent prófétáját. Elismerték Őt József fiaként, de nem voltak hajlandók elismerni Őt Isten Fiaként, amit még a Sátán is elismert (4:3, 9)!
A lényeg az, hogy ahhoz, hogy elfogadjuk Isten jó hírét, el kell fogadnunk Jézust annak, aki Ő, és akinek állította magát: Úrnak és Krisztusnak. Ha csak mint egy kedves Megváltót fogadod el Őt, aki segít boldognak lenni, de nem rendeled alá magad Neki mint Úrnak, akkor nem fogadod el Őt igazán. Ha elfogadod Őt, mint mások Megváltóját, de nem vallod meg, hogy neked is szükséged van Megváltóra aki megszabadítson a bűneidből, akkor nem fogadod el Őt igazán. Jézus Isten felkent Megváltójaként és Uraként jött, és nekünk el kell fogadnunk Őt annak, akinek állította magát. Ez elvezet a második okhoz, amiért a vallásos emberek gyakran elutasítják Jézust:
2.A vallásos emberek azért utasítják el Krisztust, mert nem akarják beismerni bűnös, kétségbeejtő állapotukat.
Jézus hallgatóságának tagjai szerették azt gondolni magukról, hogy ők alapvetően jó emberek. Végül is zsidók voltak, nem pogány bűnösök! Az a tény, hogy aznap a zsinagógában voltak, nem azt mutatta, hogy jó emberek voltak? Aztán jön ez a fiatal suhanc, aki azt állítja, hogy Isten üzenete a szegényeknek, a foglyoknak, a vakoknak és az elnyomottaknak szól! Több önbecsülésük volt annál, hogy így lássák magukat! És aztán még tovább megy, és azt állítja, hogy Ő elviszi Isten áldásait a pogányokhoz! "Hogy merészeli! Azok után, amit tettünk érte, amikor még csak kisfiú volt és itt nőtt fel Názáretben!"
Persze az irónia az, hogy bár alapvetően jó, vallásos embereknek tartották magukat, Jézus meggyőző üzenete annyira felbosszantotta őket, hogy dühödten hagyták el az istentiszteletet azzal a szándékkal, hogy megölik Őt! Jézus hagyta, hogy elvezessék Őt egészen a hegy ormáig, hogy felfedje szívük gyilkos szándékát. Aztán, akár csodálatos módon, akár egyszerűen csak a parancsoló személye erejével, eltávozott tőlük. De ezen keresztül kellett volna látniuk, hogy alapvetően nem voltak jószívű emberek. Addig voltak jók, amíg senki sem szembesítette őket a szívük valódi állapotával. De amint Jézus leleplezte őket, hogy milyenek is voltak valójában, fellázadtak, hogy elpusztítsák Őt.
Milyen minden embernek a szíve állapota, legyen az vallásos vagy pogány, Isten Igéje szerint? Nyomorultak vagyunk, lelkileg nincstelenek, csődbe jutottak Isten előtt. Nem tudjuk megvásárolni a mennybe jutásunkat, mert nincs mit felajánlanunk Istennek. Csak kapni tudunk Tőle. Foglyok vagyunk, lelkileg a bűn rabszolgái. A sötétség országának uralma alatt vagyunk, képtelenek vagyunk megszabadítani magunkat a gonosz zsarnoktól, aki ezt a gonosz világot uralja, és képtelenek vagyunk megszabadítani magunkat a bűnből, amely hatalmában tart minket.
Továbbá vakok vagyunk, lelkileg képtelenek vagyunk meglátni Krisztus evangéliuma dicsőségének fényét, hacsak Ő meg nem nyitja a szemünket. Ahogyan egy vak embernek önmagában nincs ereje vagy képessége arra, hogy kinyissa a szemét, hacsak Isten nem tesz csodát, úgy a lelkileg vak bűnös sem tehet semmit önmagában, hogy állapotát orvosolja, hacsak Isten szuverén módon és hatalommal meg nem nyitja szíve szemeit. És nem utolsósorban, elnyomottak vagyunk. A szó jelentése "összetört" vagy "darabokra tört". Alfred Plummer azt mondja, hogy ez az erős kifejezés "itt azokra vonatkozik, akik lélekben összetörtek".
A vallásos embereket elsősorban a büszkeségük tartja vissza attól, hogy elfogadják Jézust, ami megakadályozza őket abban, hogy meglássák valódi állapotukat Isten előtt. A laodíceai gyülekezet is ilyen volt. Önmagukat így értékelték: "Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és semmire sincs szükségem". Isten értékelése ez volt: "Nyomorultak, szerencsétlenek, szegények, vakok és mezítelenek vagytok" (Jel 3:17). De a jó hír az, hogy amikor Isten megnyitja a szemedet, hogy meglásd az előtte lévő valódi állapotodat, az az első lépés a jó hír befogadása felé. Ha tudod, hogy nincstelen vagy, és valaki felajánl neked ingyen egy millió dollárt, az jó hír! Ha tudod, hogy lelkileg szegény vagy, és Isten ingyen felajánlja, hogy Jézus Krisztus által megbocsátja minden bűnödet, az a legnagyobb jó hír az egész világon!
Következtetés
Két alkalmazással zárom. Először is, ha van némi ismereted Jézusról, különösen ügyelned kell arra, hogy tanítását a saját szívedre alkalmazd. A názáreti emberek részben azért nem voltak fogékonyak Jézus tanítására, mert volt némi ismeretük Jézusról. "Hát nem József fia ez?" Az ismertség megvetést szülhet. Ismerték Jézust, amikor még az apja asztalosműhelyében dolgozott. De most nem tudták elképzelni Őt, mint a megígért Megváltót és Urat.
Ha az egyházban nőttél fel, vagy ha már évek óta az egyházban vagy, könnyű annyira megismerkedni a lelki igazsággal, hogy nem hagyod, hogy az hatással legyen a saját szívedre. Elkezdesz gondolkodni: "A bűnbánatra a nem keresztényeknek van szüksége, de nekem? Én elég jó ember vagyok!" "Üdvösség, a mi Istenünk gyengéd kegyelme - ne már!" Mielőtt észrevennéd, máris ott vagy azokkal a langyos laodiceaiakkal! Elveszíted a hála érzését, amelynek el kellene árasztania a lelkedet, amikor Isten bőséges kegyelmére gondolsz.
Másodszor, ha ma elutasítod Jézust, lehet, hogy nem kapsz több lehetőséget arra, hogy befogadd Őt. Názáret népe elutasította Jézust, ezért Ő áthaladt közöttük, és elment az útjára. Lehet, hogy még egyszer visszatért, bár a legtöbb írásmagyarázó szerint ez volt az utolsó alkalom, amikor Názáretben prédikált. Az evangélium elutasítása végleges és végzetes lehet! Érdekes, hogy amikor Jézus Ézsaiás prófétából olvasott, egy vers közepén megállt, miután azt olvasta, hogy "hirdesse az Úr kedves esztendejét". A következő mondat így hangzik: "és a mi Istenünk bosszúállásának napját". Miért állt meg itt? Mert első eljövetelében Jézus a szegények, a foglyok, a vakok és az elnyomottak számára a megváltás jó hírével jött. A második alkalommal úgy jön el, mint az Igazságos Bíró, aki elhozza Isten bosszúját azok ellen, akik visszautasították az Ő üdvösségre vonatkozó ajánlatát.
A 21. versben Jézus azt mondja: "Ma teljesedett be ez az Írás a fületek hallatára". A "fületek hallatára" kifejezés a jó hír elérhetőségére utal. Ha halljátok, akkor fel van ajánlva nektek. A "ma" szó a jó hír sürgősségére utal. Ma van az üdvösség napja. Lehet, hogy nem lesz holnapotok.
Egy férfi kiugrott egy repülőgépből, és az ejtőernyője nem nyílt ki. Több mint egy percbe telt, mire 915 métert zuhant. Valahogy mégis túlélte. De mit gondolsz, mire gondolt abban a hosszú percben? Istenhez kiáltott? Ha nem bízol Krisztusban mint Megváltóban és Úrban, akkor ott vagy, ahol az az ember volt. Szabadon zuhansz az örökkévalóság felé, de nem fogsz jól járni, amikor becsapódsz.
Jézus most azonnal felajánlja, hogy megszabadít téged bűneid lefelé húzó erejétől, amely Isten ítélete felé sodor. Ha úgy válaszolsz, hogy elfogadod Őt Megváltónak és Úrnak, akkor Jézus ahelyett, hogy elmegy az útjára és otthagy téged, azt ígéri: "Bemegyek hozzá, és vele vacsorázom, ő pedig velem" (Jel 3:20). Ámen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-11-21 21:30:26, kedd
|
| |
| |
Nyugodj meg, Jézus a hajóban van
Textus: Mk 4:35-41: ,,Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: Menjünk át a túlsó partra! Ők pedig otthagyva a sokaságot, csatlakoztak hozzá, minthogy ő már a hajóban volt; de más hajók is követték őt. Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. Ő pedig a hajó hátsó részében a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk? Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: Hallgass el, némulj meg! És elült a vihar, és nagy csendesség lett. Akkor ezt mondta nekik: Miért féltek ennyire? Még mindig nincs hitetek? Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?"
Egy keresztyénekből álló csoport a Szentföldre utazott. Amikor egy hajón kihajóztak a Genezáret tavára akkor a lelkész felolvasta ezt az igeszakaszt amit én az imént felolvastam, és egy csodálatos dolog történt, amit mindannyian észrevettek. Amikor azt olvasta: "Ekkor nagy szélvihar támadt", a szél felerősödött, és a hullámok megingatták a hajót.
Amikor azt olvasta: "És elült a vihar", akkor, abban a pillanatban, a szél elült. Mintha a mennyei Atya azt mondta volna nekik: "Így történt kétezer évvel ezelőtt".
1.Kinek az ötlete volt ez?
A történet megértésének kulcsa egy kulcsfontosságú kérdésben rejlik. Ha tudod a választ, akkor tudod, miről szól ez a történet. Ha nem tudod a választ, vagy ha átugrod, akkor ez a történet elvész számodra.
A kérdés pedig ez: Kinek az ötlete volt, hogy egyáltalán beszálljanak a hajóba?
Hallottuk. A válasz nagyon egyértelmű.
Ez az esemény egy hosszú szolgálati nap végén történt. Miután Jézus és tanítványai órákon át gondoskodtak az emberek szükségleteiről, maga Jézus mondta: "Menjünk át a túlsó partra".
A tanítványai kétségtelenül örültek ezeknek a szavaknak, mert kimerültek voltak. A Márk 4:1-2 szerint Jézusnak csónakba kellett szállnia, hogy tanítsa a hatalmas tömeget, amely a víz széléhez nyomult.
Mindenhol így volt ez, ahová csak mentek.
Tömegek jöttek, hogy meghallgassák a Mestert. Betegek jöttek, hogy meggyógyuljanak. Zavarodott emberek jöttek, hogy reményt találjanak. Nap mint nap jöttek, napról napra, hallani akarták Jézust, kétségbeesetten a közelében akartak lenni.
Ha tényleg törődsz a sérült emberekkel, akkor az mindenedbe kerül, amid van.
A másoknak való szolgálat megviseli a lelket. Mindannyian feküdtünk már le este fáradtan a telefonhívásoktól, a találkozóktól és a nehéz problémák megoldásától. Semmi másra nem vágyunk, csak egy jó éjszakai pihenésre. Amikor mindent beleadtál, amid van, akkor pihenésre van szükséged.
2.Amikor Isten alszik
Jézus maga is fáradt.
Ennek nem kellene meglepnie minket, mert ő teljesen ember volt. Emberként fáradt, éhes és szomjas volt. Ezért feküdt le és aludt el. Bár az alvást ő teremtette, most arra használja, hogy visszanyerje erejét.
Biztos vagyok benne, hogy a tanítványok örültek, amikor meghallották, hogy a tó túlsó partjára mennek. Többen közülük halászok voltak, akik jól ismerték a Galileai-tengert.
Jézus szerette ezt a területet, és sok csodát tett itt. Kapernaumban, egy kis halászfaluban, az északi parton tette székhelyét. Az egyik közeli domboldalon tartotta a hegyi beszédet (Máté 5-7). Valahol azon a vidéken 5000 embert vendégelt meg öt kenyérből és két halból.
Azon az éjszakán az égbolt nyugatról kelet felé sima hajózást ígért. Mivel a férfiak már sokszor megtették ezt az utat a halászcsónakjaikon, alig várták, hogy néhány órán át könnyedén hajózhassanak.
3.Amikor a vihar lecsap
Senki sem aggódott az időjárás miatt. Végül is a tanítványok közül legalább négyen halászok voltak - Jakab, János, Péter és András. Ha bármi történik azon az éjszakán, biztosan meg tudják oldani.
Jól is indultak.
Amikor a csónak elhagyta a nyugati partot, a tó annyira nyugodt volt, hogy Jézus úgy döntött, hogy a hajó hátsó részében, egy vánkoson pihenve alszik. Elaludt. Hirtelen nagy vihar támadt, a szél a hegyekről lefelé és az Arbel-hegy melletti völgyön keresztül süvített, felkorbácsolta a hullámokat, és azok becsaptak a hajóba.
A víz gyorsabban ömlött be, mint ahogy a tanítványok ki tudták volna merni. A kis halászhajó úgy himbálózott, mint egy parafadugó, ahogy a hullámok egymás után csapódtak bele. Semmi sem lehet félelmetesebb, mint egy hajóban lenni a sötétben, amikor az vízzel telik meg, és lassan süllyedni kezd.
Olyan volt, mintha egy hurrikán csapott volna le a Galileai-tengerre.
Honnan jött ez a vihar?
Isten küldte!
,,Lépdel a tenger hullámhegyein" (Jób 9:8).
,,Mert én, az Úr vagyok a te Istened, aki fölriasztom a tengert, hogy zúgnak hullámai" (Ézs 51:15).
Ez egy fontos igazsághoz vezet el bennünket. A szél mindig fúj körülöttünk. A hatalmas vihar előbb-utóbb eljön. Nincs választásunk vagy befolyásunk arra, hogy mikor jön a vihar.
Ma talán süt a nap, holnap viszont lehet, hogy széllel és esővel szemben kell küzdenünk, és a csapásoktól hánykolódva találjuk magunkat.
Az élet egy pillanat alatt megfordulhat. Ezt mindannyian tudjuk.
Lehet jó hír: "Összeházasodunk."
"A házat most adták el."
"Jövő héten érettségizem."
"Felvettek."
Vagy lehet rossz hír:
"Letartóztattuk a fiát."
"A daganat rosszindulatú."
"Ki vagy rúgva."
"Elhagylak."
Soha nem tudhatjuk, mit hoz a holnap.
Térjünk vissza az alapkérdéshez:
Ki mondta nekik, hogy szálljanak be a csónakba? Jézus.
Ki alszik a csónakban a vihar alatt? Jézus.
Ez az egyetlen alkalom, amikor a Biblia említi, hogy Jézus alszik. Valahogy tudott aludni a viharban. Végigaludta a vihart. Én nem vagyok ilyen. Még ha nyugodt is a helyzet, nem tudok mélyen aludni.
4.,,Mester, nem törődsz?"
A tanítványok kétségbeesésükben felébresztették Jézust.
Olyan kérdést tettek fel neki, amely talán szemtelenségnek tűnhet, de ez egy olyan kérdés amelyet mindannyian tettünk már fel olykor-olykor: "Nem törődsz azzal, hogy elveszünk?"
Uram Jézus, nem törődsz azzal, hogy a gyermekem beteg?
Uram Jézus, nem törődsz azzal, hogy a házasságom szétesőben van?
Uram Jézus, nem törődsz azzal, hogy a barátaim elhagytak?
Uram Jézus, nem törődsz azzal, hogy nincs pénzem?
Uram Jézus, nem törődsz azzal, hogy olyan egyedül érzem magam?
Uram Jézus, nem törődsz azzal, hogy fel akarom adni?
Uram Jézus, nem törődsz azzal, hogy a férjem meghalt?
Uram Jézus, nem törődsz azzal, hogy elvesztettem a munkámat?
Mindannyian feltettük már ezt a kérdést milliószor, millióféleképpen. Soha nem kérdőjelezzük meg az Úr könyörületességét, amikor a dolgok jól mennek. De Isten könyörületessége nem a körülményeinkhez mérhető, és jósága nem korlátozódik a mi megértésünkre.
Talán hallottad már ezt így megfogalmazva:
Soha nem tudhatod meg, hogy Jézus minden, amire szükséged van, amíg Jézus nem minden, amid van. De amikor Jézus minden amid van, akkor tudni fogod, hogy Jézus minden, amire szükséged van.
A tanítványok hamarosan felfedezik, hogy még a tomboló vihar közepette is csak Jézusra van szükségük.
Isten ugyanúgy törődik velük, amikor a vihar tombol, mint amikor a tenger nyugodt, és a nap süt. Az Ő irgalma nem korlátozódik a napfényre vagy a hullámok csendjére.
Ez egy másik kérdéshez vezet: "Vajon Jézus akkor is az Úr, amikor alszik?"
A tanítványok nem biztosak benne, ezért ébresztették fel.
Azon az éjszakán két vihar is volt:
Az egyik a tavon.
A másik a tanítványok szívében.
Amikor felébredt, Jézus ezt mondta: ,,Hallgass el, némulj meg!" Az angol fordítás szerint: "Légy nyugodt!" Eugene Peterson lelkipásztor ezt a színes körülírást kínálja: "Most már felébredve, mondta a szélnek, hogy csendesedjen el, és azt mondta a tengernek: 'Csendet! Nyugodj meg!'
Úgy dorgálta a vihart, ahogyan egy túlbuzgó kiskutyával beszélnénk: "Vissza a kuckódba."
És ezzel a vihar véget ért.
Jézus szólt - és a vihar elállt.
Ennek így kell lennie!
A szélnek engedelmeskednie kell.
A hullámoknak engedelmeskedniük kell.
Nincs választásuk.
Felismerték Mesterük hangját!
Több millió gallon víz állítja le a mozgását.
Az orkán erejű szél egy pillanat alatt megáll.
Ez a történet csodálatos képet nyújt számunkra Jézusról.
Ő annyira emberi, hogy aludnia kell.
Annyira isteni, hogy elaltatja a vihart!
Ez a csoda beteljesíti a Zsoltárok 107:29-et:
,,Lecsendesítette a forgószelet, elcsitultak a hullámok."
5.Még mindig nincs hitetek?
Jézus a vihart dorgálta meg - nem a rémült tanítványokat.
Nekik egyszerűen azt mondta: "Miért féltek ennyire? Még mindig nincs hitetek?"
Ezekben a szavakban benne rejlik egy lecke, amelyet mindannyiunknak meg kell tanulnunk.
A tanítványok azért féltek, mert olyan emberek voltak, akik megszokták, hogy az életet ők irányítják. Tudták, hogyan kell kezelni a nehéz helyzeteket. Nem volt közöttük egy gyenge ember sem. És mégis, egy olyan életveszélyes válsághelyzetben, amelyet nem tudtak irányítani, a hitük félelemmé változott.
Jézus ahelyett, hogy lekezelné őket, egyszerűen azt mondja: "Még mindig nem hisztek?". A válasz igen és nem. Hittek Jézusban. Valóban hittek benne. De a hitük, bár valódi volt, még nem volt kifejlett.
Hogyan szerezheted meg azt a hitet, amely képessé tesz arra, hogy túléld az élet viharait? Az egyetlen válasz az, hogy beszállsz a hajóba Jézussal, és vele tartasz, bárhová is akar menni.
Ahol nincsenek viharok, ott nincs veszély.
Ahol nincs veszély, ott nincs félelem.
Ahol nincs félelem, ott nincsenek próbatételek.
Ahol nincsenek próbatételek, ott nincs tanulás.
Ahol nincs tanulás, ott nincs növekedés.
Ahol nincs növekedés, ott nincs hit.
Íme a rövidített változat:
Ahol nincsenek viharok, ott nincs hit.
Nincsenek viharok, nincs hit.
Kevés vihar, egy kis hit.
Sok vihar, nagy hit.
6.Nincs rövidítés
Vannak pillanatok az életben, amikor irányíthatunk vagy fejlődhetünk, de mindkettőt nem tehetjük meg.
Jézussal a hajóba szállni azt jelenti, hogy lemondunk az irányítás jogáról.
A lelki növekedés útján nincs rövidítés.
Az élet viharai nem jelentenek kitérőt.
Ezek nem tévedések.
Nem trükk vagy csapda.
Nem azért vannak küldve, hogy elpusztítsanak bennünket.
Isten azért küldi a viharokat, hogy teljes kétségbeesésedben az Úrhoz kiálts:
"Nem törődsz azzal, hogy elveszek?"
Abban a pillanatban - nem előtte, hanem abban a pillanatban, amikor a víz úgy tűnik, hogy elnyel, és minden, ami kedves számodra, elveszik - az Úr felemelkedik és azt mondja, "Légy nyugodt!"(nyugodj meg!)
Hadd ismételjem meg még egyszer. Ki mondta nekik, hogy szálljanak be a hajóba? Jézus. Végig az ő ötlete volt.
Tudott előre a viharról? Természetesen tudott. És ő szólt, hogy szálljanak be a hajóba.
Előre figyelmeztette őket? Nem, mert az tönkretette volna a leckét, amit meg kellett tanulniuk.
Azért kerültek a viharba, mert beszálltak a hajóba.
Azért kerültek a hajóba, mert követték Jézust!
Mit tanultak azon az éjszakán?
Tanultak a hatalmáról: a szél és a hullámok engedelmeskednek neki.
Tanultak az ígéretéről: átjutottak a túlsó partra.
Tanultak a jelenlétéről: Biztonságban voltak a viharban.
7.Amikor az élet összeomlik
Mindannyiunknak vannak olyan pillanatai, amikor úgy érezzük, hogy teljesen egyedül vagyunk, és Isten elfelejtett minket. Amikor az élet körülöttünk összeomlik, még akkor is, ha megpróbáljuk a legjobb képességünk szerint szolgálni Istent, vannak pillanatok, amikor úgy érezzük, hogy Isten elhagyott bennünket.
Nem mindig tudjuk elkerülni a teljes kétségbeesés pillanatait.
Néha mi magunk idézzük elő őket a döntéseinkkel.
Néha azért jönnek, mert azt tettük, amit az Úr mondott nekünk.
Néha úgy tűnik, hogy az élet viharai a semmiből jönnek.
8.A választás, amit meg kell hoznunk
Azokban a pillanatokban választanunk kell.
Vagy úgy döntünk, hogy elhisszük, hogy az Úr a saját céljai érdekében küldte a vihart, vagy arra következtetünk, hogy az Úr elhagyott minket.
Nem manipulálhatjuk Istent, hogy elhárítsa a viharokat, vagy hirtelen eltüntesse őket. Ha valami, akkor ez a történet éppen az ellenkezőjére tanít bennünket.
Néha az utunk a viharba vezet minket. Néha látjuk a felhők gyülekezését, és tudjuk, hogy közeledik. De még gyakrabban előfordul, hogy a szél feltámad, és az életünk, amely olyan jól megtervezett volt, a feje tetejére áll. És elkezdünk elsüllyedni a hullámok alá.
9.A lecke amit meg kell tanulnunk
Jézus a szél és a hullámok ura.
Amikor hív minket, beszállunk a csónakba.
Amikor ő alszik, mi tovább munkálkodunk.
Amikor jön a vihar, mi kiáltunk hozzá.
Amikor felébred, lecsendesíti a vihart.
Amikor a viharnak vége, hitünk erősebb lesz.
Itt van egy lecke, amit meg kell tanulnunk: A vihar nem tart örökké, és a hajó nem süllyed el.
Most éppen viharban vagy? Nem véletlenül vagy ott, hanem Atyád terve szerint. Nem áll szándékában bántani téged, még akkor sem, ha úgy érzed, hogy sikítani szeretnél, mert olyan nagy a fájdalmad.
Nem vagy egyedül, még ha úgy is érzed. Lehet, hogy mindent elvesztettél, de az Urat nem vesztetted el. Ő még mindig veled van, bár nem látod őt, vagy nem érzed a jelenlétét.
Ne félj.
Továbbra is higgy.
A tenger Ura melletted van.
Amikor eljön az idő, azt fogja mondani: "Légy nyugodt (nyugodj meg)", és a viharnak elfogy a lélegzete, és a tenger olyan lesz, mint az üveg. Végül felvirrad a nap, és újra látni fogod a napot ragyogni. Ha visszatekintesz, látni fogod, hogy a hited erősödött a vihar által, amelyen keresztülmentél.
10.Ki Jézus?
De figyeljük meg a kérdést, amit a tanítványok feltettek, miután a vihar elvonult.
"Ki ez?"
Mindig ez a kérdés, nem igaz?
Jézus soha nem tesz úgy csodákat, mint egy cirkuszi bűvész. Soha nem használja a hatalmát egyszerűen arra, hogy lenyűgözze a tömeget. Ehelyett kinyilatkoztatja isteni hatalmát, hogy szembesüljünk az elkerülhetetlen kérdéssel:
Ki ez az ember?
Erre a kérdésre mindannyiunknak választ kell adnunk.
Ki Jézus?
Ő Isten Fia a mennyből.
Ezért engedelmeskedik neki a szél és a hullámok. Ő a természet Ura, mert ő teremtette a szelet és a hullámokat. Engedelmeskedniük kell neki, mert ő a világegyetem Ura.
11.Amikor Krisztus a hajóban van
Dietrich Bonhoeffer német lelkipásztornak van egy igehirdetése amelynek a címe: "A félelem legyőzése". Tizenöt nappal Hitler 1933-as hatalomra jutása előtt mondta el ezt a prédikációt. Bonhoeffer Jézus történetét vette alapul, aki megnyugtatja, lecsendesíti a tengert.
Egy ponton a következő megállapítást teszi: "Amikor Krisztus a hajóban van, mindig vihar támad."
Ez a mondat felkeltette a figyelmemet. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ha Krisztus velünk van, akkor minden simán megy.
Tévedés.
Jézus már azelőtt tudott a viharról, hogy a tanítványok beszálltak volna a csónakba. Úgy feküdt le aludni, hogy tudta, a vihar hamarosan megérkezik. Nem szabad könnyű menetre számítanunk, amikor Krisztust követjük. Robert Coleman idézete elgondolkodtató:
Jézus követése kezdetben elég könnyűnek tűnt, de ez azért tűnt így, mert nem követték őt túl messzire.
Amikor Krisztus a hajóban van, mindig vihar támad.
Krisztus a hajódban van?
Veled utazik, veled jár, veled van?
Jó.
Készülj fel a bajra.
Jézus le tudja csendesíteni a vihart, de előbb előidézi azt.
Micsoda Krisztust szolgálunk!
Még a szél és a hullámok is engedelmeskednek neki!
Maradjatok nyugton.
Jézus a hajóban van.
Uram Jézus, növeld a beléd vetett hitemet, még akkor is, amikor a hullámok felemelkednek és az én kis hajóm elsüllyedni készül. Ámen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-11-21 21:17:10, kedd
|
| |
| |
Miért fontos a kálvinizmus öt pontja?
Lekció: Ef 2,1-9
Textus: Ef 4,18; Ef 1:4-5; Jel 5:9; Jn 6:37; Jn 10:27-30
A kálvinizmus öt pontja azért fontos, mert segít dicsőíteni Istent azáltal, hogy jobban megértjük az Ő hatalmas megváltói munkáját.
Az egyik teológus (J. I. Packer) azt mondja, hogy a kálvinizmus lényege az, hogy Isten menti meg a bűnösöket; a bűnösök semmilyen értelemben nem mentik meg magukat. Ha részben hozzájárulhatnánk az üdvösségünkhöz, akkor részesülhetnénk a dicsőségben. Ha viszont Isten vitte véghez egész megváltásunkat, akkor az egész dicsőség az övé. Márpedig az igazság az, hogy Ő menti meg egyedül a bűnösöket. Az üdvösség teljesen az Úrtól van. Ez a lényeg.
1.Teljes romlottság: Természeténél fogva minden ember bűnben születik, a bűn rabszolgája, ellenséges Istennel szemben, nem hajlandó és képtelen megtérni és hinni Krisztusban.
Egyesek tévesen azt gondolják, hogy a "teljes romlottság" azt jelenti, hogy az emberek annyira gonoszak, amennyire csak lehetnek. Hála Istennek, ez nem igaz! A teljes romlottság arra utal, hogy a bűn minden ember minden egyes részére kiterjed (kihat): értelmünk, érzelmeink és akaratunk természeténél fogva bűnös. Ádám bűnbeesése miatt minden ember (Jézus kivételével) bűnösnek született, Istentől elidegenedve. Bűnösökként senki sem akar vagy tud Krisztushoz jönni Isten beavatkozása nélkül. A bűnösök akarata szabadon cselekszik bűnös természetük szerint, de az újjászületés nélkül nem képes szabadon választani és követni Jézus Krisztust. Ahogy Charles Wesley fogalmazott ("És lehet-e?"), " erősen megkötözve voltunk a bűnben és a természet éjszakájában". A bűn rabszolgái voltunk, lelkileg vakok és halottak (mind bibliai metaforák, amelyek a képtelenséget ábrázolják).
Ez van megírva az Efezus 2:1-3-ben: ,,Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik. Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk természetünknél fogva, éppen úgy, mint a többiek.
Később az Efezus 4,18-ban Pál azt mondja, a hitetlenekről, hogy: ,,Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak tudatlanságukban, és megkeményedett a szívük". Halottak a bűnökben, sötétség borul elméjükre, megkeményedett a szívük, mindezek a kifejezések a természeti ember teljes lelki képtelenségét ábrázolják.
Pál az 1Kor 2,14-ben így mutatja be a természeti ember állapotát: ,,A nem lelki ember pedig nem fogadja el Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni." ,,Nem képes" állítja Pál. Ugyanezt az igazságot mondja a 2Kor 4,3-4 verseiben: ,,Ha pedig nem elég világos a mi evangéliumunk, csak azok számára nem világos, akik elvesznek. Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg az Isten képmásának, Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium világosságát." A vak emberek képtelenek meglátni Krisztus dicsőségét az evangéliumban.
Pál a Krisztuson kívüliekről ezt írja a Róma 8:7-8 verseiben: ,,Minthogy a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert Isten törvényének nem engedelmeskedik, és nem is tud engedelmeskedni. Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt."
Ismét azt állítja, hogy a bukott bűnösök képtelenek Istennek tetszeni. Mivel az üdvözítő hit Istennek tetszik, Isten kegyelmi beavatkozása nélkül egyetlen bűnös sem képes hinni Krisztusban.
Jézus ugyanezt tanította. Azt mondta Nikodémusnak (János 3:1-8), hogy vallásossága nem juttatja be őt Isten országába. Újjá kell születnie a Szentlélek által. Ahogy egy csecsemő nem képes saját akaratából megszületni, úgy egy bűnös sem képes saját akaratából újjászületni. Jézus azt mondta az őt kihívó zsidóknak (János 8:43): "Miért nem értitek az én beszédemet? Mert hallani sem bírtátok az én igémet.". Hozzátette, hogy azért nem bírták hallani az Ő szavát, mert atyjuktól, az ördögtől valók voltak. Szükségük volt arra, hogy Istentől szülessenek. Jézus számos csodája, például a sánták meggyógyítása, a süketek fülének és a vakok szemének megnyitása, valamint a halottak feltámasztása a bűnösök tehetetlen (kiszolgáltatott) állapotának lelki képei. Szükségük van Isten hatalmas erejére, hogy megmentse őket.
Az arminiánusok azt állítják, hogy az általuk "megelőző kegyelemnek" nevezett kegyelem folytán Isten minden embernek megadta a képességet, hogy higgyen Krisztusban. Ellenkező esetben, érvelésük szerint, abszurd dolog azt mondani a hitetleneknek, hogy higgyenek Jézusban, ha képtelenek hinni. Bár ez az érvelés logikusan hangzik, nem biblikus, mert mint láttuk, a Biblia több helyen is tanítja, hogy a bűnösök nem akarják, nem hajlandók és képtelenek arra, hogy megtérjenek és higgyenek Krisztusban. És mégis a Szentírás ismételten arra buzdítja a bűnösöket, hogy térjenek meg és higgyenek. Emellett nincsenek olyan szilárd bibliai versek, amelyek alátámasztanák a megelőző kegyelem gondolatát. (Thomas Schreiner).
Ha elfogadjuk a teljes romlottságot igaznak, akkor a másik négy pont szükségszerűen következik belőle:
2.Feltétel nélküli kiválasztás: Egyedül az Ő kegyelméből, minden előre látott hittől függetlenül, a világ megalapítása előtt Isten úgy döntött, hogy sokakat, de nem mindenkit megment az Ő dicsőségére.
A gyakori félreértés itt az, hogy "ha Isten választotta ki, hogy ki üdvözüljön, akkor mi csak robotok vagyunk. Nincs szabad akaratunk." De a "szabad akarat" egy félreérthető kifejezés. Egyikünk sem teljesen szabad. Nem mi választottuk a családunkat, vagy azt, hogy mikor és hol születünk. Nem mi választottuk a DNS-ünket vagy a nemünket. Nem választottuk, hogy bűnösnek szülessünk. Mint mondtam, a bűnösök szabadon cselekedhetnek a természetüknek megfelelően, de nem választhatják szabadon Jézus Krisztust. Ők a bűn rabszolgái (Róma 6:17), és szeretik a bűnüket (János 3:19-20). Hacsak Isten nem avatkozik be, hogy felnyissa vak szemüket, és megszabadítsa őket a bűn hatalmától, senki sem tud vagy akar Krisztushoz jönni az üdvösségért. Neki kell kezdeményeznie a mi üdvösségünket.
A Szentírás egyértelműen kijelenti, hogy Ő kegyelmesen vállalta ezt a kezdeményezést a világ megalapítása előtt (Jel 13:8). Pál apostol azt mondja az Efezus 1:4-5 verseiben: ,,Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint..." Vagy a Róma 8:29-30 verseiben: ,,Mert akiket eleve ismert, azokat eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő sok testvér között legyen elsőszülött. Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette."
Az arminiánusok az "eleve ismert" kifejezésre vetik magukat, azt állítva, hogy Isten eleve elrendelte azokat, akikről előre tudta, hogy hinni fognak. Az ő állításuk nem áll meg Isten Igéjén, mivel az ő nézetük mögött álló teológia megfosztja Istent szuverenitásától, és azt a bűnös embereknek adja. E nézet szerint Isten örökkévaló terve attól függ, hogy mely bűnösök döntenek úgy, hogy Krisztust választják. Tehát ahelyett, hogy megteremti a világegyetemet, és az Ő dicsőségére dolgozza ki a megváltás tervét, Isten egyszerűen csak figyeli, hogyan fog zajlani a történelem menete, és a menet elé ugrik. Megkönnyebbülten látta, hogy egy olyan lázadó, mint a tarzuszi Saul, úgy dönt majd, hogy hisz, de Ő nem döntött kegyelmesen Pál megmentése mellett, mielőtt Pál megszületett volna. Olvassátok el a Pál megtéréséről szóló beszámolót, és vizsgáljátok meg, hogy alátámasztja-e ezt a nézetet.
A második ok, amiért el kell utasítani az arminiánus nézetet az előretudásról, az a szó bibliai használata. Amikor Isten a téma, az előre tudni azt jelenti, hogy előre kiválasztani vagy előre elhatározni, gyakran abban az értelemben, hogy a kapcsolat megkezdése előtt kiválasztani, elhatározni (Douglas Moo, The Epistle to the Romans [Eerdmans], 532. o.). Nyilvánvaló, hogy Isten mindent előre tud, mert mindentudó. De előre ismeri a népét abban az értelemben, hogy úgy dönt, hogy különleges kapcsolatba lép velük (Róm 11:2; Ámósz 3:2; Jer 1:5; ApCsel 2:23; 1Pét 1:20). Geoffrey Bromiley így fejti ki Isten előretudását: "Amit [Isten] tud, azt nem pusztán információként tudja. Ő nem puszta szemlélődő. Amit előre tud, azt elrendeli. Ő akarja azt". Ahogy Pál apostol fogalmaz (Ef 1,11), "eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik."
Egyesek így tiltakoznak: "Ha Isten nem mindenkit választott ki az üdvösségre, akkor nem szeret mindenkit. A Biblia pedig azt mondja, hogy Ő nem akarja, hogy bárki is elvesszen". A Biblia azonban egyértelműen kijelenti, hogy Isten Izraelt választotta ki népének (5Mózes 7:6). Ez azt jelenti, hogy Krisztus előtt nem választott ki más népet a földön. És Krisztus óta sok nép élt és halt meg az evangélium tanúsága nélkül. Ez azt jelenti, hogy Isten eleve elrendelte, hogy egyesek a pokolra kerüljenek? A Biblia egyértelműen kijelenti, hogy ha valaki üdvözül, az azért van, mert Isten úgy döntött, hogy megmenti. De ha valaki a pokolra jut, az az ő szándékos bűne miatt van. Isten számunkra ismeretlen okokból megengedi, hogy sok nemzet a saját útját járja (ApCsel 14:16). Tökéletesen igazságos lesz, amikor megítéli őket. Senkit sem fog igazságtalanul megítélni (Mt 11:20-27).
3.Korlátozott engesztelés: Krisztus a halálával kifizette a bűn büntetését, hogy biztosítsa az üdvösséget mindazok számára, akiket az Atya neki adott.
Az igazi kérdés Krisztus halálának célja. Azért halt meg, hogy mindenki számára lehetővé tegye az üdvösséget, de senki számára sem biztossá? Vagy azért halt meg, hogy "megmentse népét a bűneikből" (Mt 1:21)? Vajon azokért is meghalt a keresztfán, akik végül elutasítják Őt, és elkárhoznak? Vagy pedig önmagát adta egyházáért, amelyet meg akart menteni (Ef 5,25)? A Jelenések 5:9 verse a megváltottakat a mennyben énekelve ábrázolja: "Méltó vagy arra, hogy vedd a könyvet, és feltörd a pecséteket, mert megöltek téged, és a te véreddel megvásároltál minket Istennek minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből". Nem minden embert vásárolt meg, hanem minden népből néhányat.
John Owen írja az egyik könyvében, hogy Krisztus nem csak a mi üdvözítésünkre törekedett, amikor meghalt, hanem ténylegesen helyettünk halt meg, hogy biztosítsa a megváltásunkat. Teljes mértékben megfizette a büntetésünket, hogy nekünk ne kelljen fizetnünk. Owen három lehetőséget mutat be: Vagy Isten kiszabta haragját, és Krisztus megfizette a büntetést mindenki összes bűnéért, ebben az esetben mindenki üdvözül. Ez azonban ellentmond a Szentírásnak, amely azt tanítja, hogy néhányan elvesznek. Vagy Krisztus mindenki egyes bűneiért halt meg, a hitetlenség bűnét kivéve. De hol tanítja ezt a Biblia? És, hogyan lehetne a hitetlenségért kiengesztelni Istent? Így marad egy harmadik lehetőség: Krisztus azért halt meg, hogy megfizesse a büntetést néhány ember összes bűnéért, nevezetesen a kiválasztottakért, akiket az Atya a Fiúnak adott a világ megalapítása előtt.
Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy amikor Krisztus meghalt, az nem egy személytelen, általános terv volt, bárki számára, aki esetleg hisz. Inkább kifejezetten érted, mint kiválasztott gyermekéért halt meg. Bement az árvaházba, kiválasztott téged, és megfizette az árat, hogy a gyermekévé tegyen.
Te tehát tehetetlenül, reménytelenül elveszett voltál a bűnben. De Isten kegyelmesen kiválasztott téged Krisztusban a világ megalapítása előtt. Krisztus eljött és meghalt, hogy kifizesse a bűn büntetését, amellyel te tartoztál Istennek.
4.Ellenállhatatlan kegyelem: Lelkének munkája által Isten ellenállhatatlanul, tévedhetetlenül magához vonja mindazokat, akiket kiválasztott, hogy megmentsen.
Ezt inkább úgy lehetne nevezni, hogy "hatékony elhívás". Ez nem azt jelenti, hogy a bűnösök saját akaratuk ellenére, rúgkapálva és sikoltozva Krisztushoz vannak vonszolva. Nyilvánvaló, hogy vannak bűnösök, akik ellenállnak a Szentléleknek (ApCsel 7:51; Ef 4:30; 1Thessz 5:19). Hanem sokkal inkább azt jelenti, hogy a Szentlélek hatékonyan munkálkodik azokban, akiket Isten kiválaszt, hogy megmentsen, hogy hajlandók legyenek örömmel Krisztushoz jönni.
Jézus ezt tanította a János 6,37-ben: ,,Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el." Nem azt mondta: "Remélem, hogy mindenki, akit az Atya nekem ad, úgy dönt, hogy hozzám jön, de ez az ő döntésük". Azt állította, hogy azért fognak Hozzá jönni, mert az Atya már odaadta őket Neki. Hozzátette a 44-dik versben: ,,Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon." Amikor néhány tanítványa megbotránkozott ezen, és elfordult, Jézus nem enyhítette a kijelentését, hanem inkább megerősítette (János 6:65): "Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki." De ha az Atya megadja, és vonzza azt az embert, akkor biztosan Jézushoz fog jönni az üdvösségért.
Ez azt jelenti, hogy az embernek nincs választási lehetősége? Nem, örömmel kell döntened, hogy követed Jézust (ahogyan néha énekeljük), de soha nem döntöttél volna Jézus követése mellett, ha Isten nem nyitja meg előbb kegyelmesen vak szemedet, és nem irányítja figyelmedet a bűneidért megfeszített Krisztus szépségére. Szuverén ajándékaként feltárta előtted mindazt a kincset, ami Jézus. Ennek eredményeként örömmel adtál el mindent, amid volt, hogy megvehesd a mezőt ezzel a kincsével (Mt 13:44). Azért döntöttél úgy, hogy Krisztusban bízol, mert a Lélek először megpuhította kemény szívedet, hogy a Krisztusba vetett bizalomhoz vonjon. Végezetül pedig:
5.A szentek állhatatossága: Mindazok, akiket Isten kiválasztott az üdvösségre és kegyelme által megmentett, biztosan üdvözülnek.
Egyesek azt tanítják, hogy ha valaki elmondja a bűnös imáját, vagy előre megy egy híváskor, és megvallja a Krisztusba vetett hitét, akkor örökre biztonságban van, még akkor is, ha később nincs bizonyíték a bűnbánatra vagy az új életre. De ez nem igaz. A valódi üdvözítő hit istenfélő életet eredményez. A szentek állhatatossága azt jelenti, ahogy Jézus megígérte (János 6:39-40; 10:27-30), hogy senkit sem veszít el, akit az Atya neki adott. Ő a maga részéről megtart minket. A mi részünkről a hitben és az engedelmességben való kitartás a bizonyítéka annak, hogy valóban meg vagyunk mentve.
Vannak keresztyén szülők akik úgy gondolják, hogy a gyermekük a mennybe kerül, mert kicsi korukban döntöttek Krisztus mellett. Még ha most drogozik is és erkölcstelen életet él is, és egyáltalán nem érdekli Isten, akkor is úgy gondolják, hogy üdvözül, mert meghozta ezt a döntést. De a kérdés az, hogy Isten megváltoztatta-e a szívét az újjászületés által? Szereti Istent és az Ő Igéjét? Megbánta-e bűneit, és igyekezik-e a Megváltó iránti szeretetből növekedni az engedelmességben?
Igaz, néhány igaz hívő egy időre visszaesik, de ha a Szentlélek él bennük, akkor nem lehetnek boldogok a bűneikben. Nem tudnak kitartani a hitetlenségben és az engedetlenségben. Ahogyan János elmagyarázza (1János 3:9-10): ,,Senki sem cselekszik bűnt, a ki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született. Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: a ki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, a ki nem szereti az ő atyjafiát." A hitben és az engedelmességben való kitartás a bizonyítéka annak, hogy valaki Isten választottai közé tartozik (2Pét 1:10-11).
Következtetés
Ezeknek az igazságoknak a megértése elmélyíti annak a megértését, hogy milyen nagy bűnösök voltunk, amikor Isten megmentett bennünket; hogy Isten elképesztően kegyelmes; és hogy milyen nagy az Ő szeretete irántunk, ami abban nyilvánul meg, hogy elküldte a saját Fiát, hogy meghaljon értünk. Ez mélyebb szeretetet fog adni nekünk Isten iránt. Jobban fogjuk dicsőíteni Őt, ha meglátjuk, megértjük, hogy egyedül az Ő kegyelméből mentett meg (Róma 11:33-36). Reménykedni fogunk abban, hogy amit Ő elkezdett bennünk, azt be is fogja fejezni (Fil 1:6). Bátorítást kapunk az evangelizálásra, mert tudjuk, hogy Isten az evangélium hirdetése által fogja megmenteni az Ő választottait (ApCsel 13:48; 18:9-10; 2Tim 2:10). Ezért arra bátorítalak benneteket, hogy mélyedjetek el ezekben az igazságokban!
A kálvinizmus öt pontja tehát azért fontos, mert segítenek abban, hogy egyedül Istent dicsőítsd azáltal, hogy jobban megérted az Ő hatalmas megváltói munkáját. Ámen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-11-03 21:32:00, péntek
|
| |
| |
Jézus családfája
Lekció: Mt 1,1-17
Textus: Lk 3,23-38
Jézus családfája azt tanítja nekünk, hogy Ő Isten megígért Megváltója minden nép számára.
Ez az igerész néhány nehéz problémát vet fel, amelyeket meg kell vizsgálnunk. Miután ezeket a problémákat megvizsgáltuk, megnézünk néhány olyan következtetést, amelyekben biztosak lehetünk. Aztán levonunk néhány gyakorlati tanulságot ebből az igeszakaszból, amelyeket jó ha alkalmazunk magunkra.
Nézzük a problémákat:
A fő probléma a Máté által megadott családfa (Mt 1:1-17) és a Lukács által megadott családfa közötti számos különbséggel kapcsolatos. Máté Ábrahámmal kezdi, és Jézusig halad. Lukács Jézussal kezdi, és Ábrahámon keresztül halad vissza Ádámig. Máté szándékosan három, egyenként 14 nemzedékből álló csoportba rendezi családfáját (Mt 1:17), összesen 41 névvel. (Talán azért teszi ezt, mert a "Dávid" név számértéke héberül 14.). Lukácsnál 77 név szerepel, nyilvánvalóan 11 hétfős csoportba rendezve, bár erre soha nem hívja fel a figyelmet. Máté Dávid fián, Salamonon keresztül követi a családfát, míg Lukács Dávid fián, Nátánon keresztül.
József és Dávid között a két családfa csak a közvetlenül a babilóniai fogság után élt Sealtíélnál és Zerubbábelnél találkozik. Ebben az időszakban egyetlen más név sem azonos. Máté Jekónjáként sorolja fel Sealtíél apját (az 1Krón 3:17-nek megfelelően), Lukács azonban Néri néven említi (3:27). Máté József (Mária férje) apját Jákobként sorolja fel; Lukács Éli (vagy Heli) néven említi. Máté négy nőt sorol fel, de Lukács nem sorol fel egyetlen nőt sem, annak ellenére, hogy evangéliumában nagy hangsúlyt helyez a nőkre.
Természetesen egyes bibliakritikusok elvetnek minden kísérletet arra nézve, hogy ezeket a különbségeket összebékítsék, és egyszerűen azt feltételezik, hogy a Bibliában hibák vannak. Én elutasítom az ilyen szkeptikusokat, mivel tagadják a Szentírás ihletettségét, és az emberi bölcsességet Isten Igéje fölé emelik. Azok körében, akik hisznek a Szentírás tekintélyében, két alapvető megközelítés létezik ehhez az ismeretanyaghoz. Egyesek azt állítják, hogy Máté és Lukács is József családfáját követi nyomon. Ennek a megközelítésnek több változata is létezik. A másik fő megközelítés szerint Máté József családfáját követi nyomon, míg Lukács Mária vérvonalát.
A legrégebbi kísérlet a problémák megoldására Julius Africanustól (kb. Kr. u. 225) származik, aki azt állította, hogy információit Jézus testvérének, Jakabnak a leszármazottaitól kapta. Azt állította, hogy Mattán (aki a Máté 1:15-ben József nagyapjaként szerepel) feleségül vett egy Esta nevű nőt, akitől egy fia, Jákob született. Amikor Mattán meghalt, özvegye feleségül ment Melkíhez (Lukács 3:24), és született egy fia, Éli (Lukács 3:23, József apja). Úgy tűnik, hogy Africanusnak nem volt meg ugyanaz a Lukács-kézirat, amely a miénk, és amelyben Melkí és Éli között a Lévi és Mattát nevek szerepelnek. Éli megnősült, de gyermek nélkül halt meg. Féltestvére, Jákob sógorházasságban elvette feleségül az Éli özvegyét, aki neki fiút szült, Józsefet, így az ő testi fiát, Józsefet Éli törvényes fiának tekintették.
Africanus elismeri, hogy ez az elmélet nincs alátámasztva, de azt állítja, hogy érdemes hinni benne. Ha ez az elmélet igaz, akkor mindkét családfa József vonalát képviseli, de József anyjának sógorházassága miatt gyorsan eltérnek egymástól. Africanus szerint Máté a természetes (vérségi), míg Lukács a királyi vonalat adta meg. Ez egy lehetséges elmélet, hiszen a sógorházasság nem volt teljesen ismeretlen az első században (Mt 22:24-28). De megoldatlanul hagyja számunkra a két hiányzó név problémáját Africanus listájából.
E nézet egy modernebb változata Lord Hervey munkájához kötődik, amelyet J. Gresham Machen módosított (The Virgin Birth of Christ [Baker], 207-209. o.). Azt állítják, hogy Lukács József fizikai leszármazását adja meg, míg Máté a Józsefen keresztül történő királyi, jogi leszármazást. A legegyszerűbb megközelítés szerint Jákob (József apja a Mt 1:15-ben) gyermektelen volt, ezért Éli (József apja a Lk 3:23-ban), aki József tényleges apja volt, Jákob özvegyével kötött sógorházasság révén lett az örökös. Machen azzal érvel, hogy Jákob és Eli testvérek voltak, így amikor Jákob gyermektelenül halt meg, az unokaöccse, József lett az örökös. Ennek a megközelítésnek vannak más hihető változatai is, de egyik nézetet sem tudjuk bizonyítani, így a következőt sem, mivel nem rendelkezünk a szükséges információkkal.
A két családfa összehangolásának másik fő módját először Viterbói Annius javasolta 1490-ben, hogy Máté József családfáját adja meg, míg Lukács Mária családfáját követi nyomon (szépen védi Norval Geldenhuys, Commentary on the Gospel of Luke, [Eerdmans], 151-152. o.). Ez a nézet azt állítja, hogy amikor Lukács azt mondja, hogy "úgy gondolták róla" hogy Jézus József fia volt, akkor Jézus származását Márián keresztül szándékozik visszavezetni, akinek az apja Éli volt. Azzal érvelnek, hogy mivel Lukács már leírta Jézus szűztől való születését (1:26-38), természetes, hogy felsorolja Jézus Márián keresztül történő fizikai leszármazását, és az "úgy gondolták róla" kifejezéssel figyelmezteti olvasóit. Milyen értékkel bírna egy feltételezett apa családfája? A 3:23-ban Mária nincs megnevezve, mert a nők általában nem szerepeltek sem a római, sem a zsidó családfákban. Továbbá, mivel úgy tűnik, hogy Mária volt Lukács forrása a Jézus korai éveiről szóló anyag nagy részének, és mivel a zsidó vérvonalbeli feljegyzések jól megmaradtak, különösen a dávidi származású családok körében, természetes lenne, hogy Mária szolgáltatta ezeket a feljegyzéseket Lukácsnak.
E nézet hívei azt is állítják, hogy nem csak Józsefnek, hanem Máriának is dávidi származásúnak kellett lennie. Ellenkező esetben a kereszténység korai zsidó ellenfelei, akik tudták, hogy a keresztények azt állítják, hogy Jézus Máriától született, de nem Józseftől, támadták volna Jézus jogát a dávidi trónra. De ők soha nem támadták Jézust ebben a kérdésben.
Ezt a nézetet az is alátámasztja, hogy ez megfelel Lukács céljának. Mivel nagyrészt pogány közönségnek írt, Lukács vissza akarta követni Jézus fizikai származását (amelynek Márián keresztül kellett történnie), megmutatva, hogy nemcsak Dávid fia, hanem Ábrahám fia (akinek leszármazottai révén Isten megígérte, hogy megáldja a nemzeteket) és Ádám fia (ami Jézust az egész emberi nemhez kapcsolja). Máté ezzel szemben, aki elsősorban zsidó olvasóközönségnek írta, Jézust Dávid trónjának törvényes örököseként akarta hitelesíteni Salamonon keresztül, aki József őse volt. Mivel Jézus József örökbefogadott fia volt, Máté rajta keresztül követi nyomon Jézusnak a trónra való jogosultságát.
A fő kritika azzal a nézettel szemben, hogy Lukács Mária vérvonalát követi, az, hogy itt nem nevezik meg. Így Lukács olvasói azt feltételezhetnék, hogy Jézus származását Józsefen keresztül követi nyomon, még akkor is, ha azt a kijelentést teszi, hogy József nem volt a természetes apja. Azzal is érvelnek e nézet ellen, hogy a családfákat nem a női vonalon keresztül követték nyomon. De ahogy Leon Morris rámutat (Luke [IVP/Eerdmans], 100. o.), Lukács "szűztől való születésről beszél, és nincs információnk arról, hogyan számolnák a családfát, ha nem volt emberi apa. Az eset egyedülálló". Mivel mindkét oldalon számos tekintélyes bibliatudós áll, és nincs elegendő információnk, nem lehetünk dogmatikusak, de én hajlok arra a nézetre, hogy Lukács Mária vérvonalát követi.
Mint említettem, a két családfa csak kétszer fedi egymást József és Dávid között, nevezetesen Sealtíél és fia, Zerubbábel nevénél. A problémát az jelenti, hogy Máté az 1Krónikák 3:17-nek megfelelően Jekónját sorolja fel Sealtíel apjaként, míg Lukács az apját Néri néven említi (3:27). Több lehetséges megoldás is van, de én egy olyat ajánlok, amely megfelel annak a nézetnek, hogy Lukács Mária vérvonalát követi nyomon. A Jeremiás 22:30-ban az Úr megátkozza az engedetlen Jekonja királyt (akit Konjáhúnak is neveztek) azzal, hogy egyik leszármazottja sem fog Dávid trónjára ülni. A felszínen úgy tűnik, hogy ez az átok ellentmond Isten Dáviddal kötött szövetségének, miszerint valamelyik fia örökké uralkodni fog. Mivel Jekonja Dávidnak Salamonon keresztül Józsefig visszanyúló vonalában van, ha Jézus Salamonon keresztül József természetes leszármazottja lett volna, akkor Őt is ez az átok sújtotta volna. Valójában Jekonja a babiloni fogságban halt meg, és egyik leszármazottja sem uralkodott utána. Jézus azonban csak József örökbefogadott fia volt, nem pedig természetes leszármazottja. Így nem volt az átok alatt, hanem Józsefen keresztül, Salamonon keresztül visszamenőleg jogilag alkalmas volt arra, hogy Dávid trónjának örököse legyen. Jézus azonban Dávid természetes leszármazottja volt Márián és Nátánon keresztül.
Mindegyik problémának van elfogadható megoldása, de a probléma az, hogy nincs elegendő információnk, és így minden megoldásnak valamilyen ellenőrizhetetlen spekuláción kell alapulnia. Így nem tudhatjuk biztosan, hogy melyik megoldás a helyes. Talán mostanra már elgondolkodtál azon, hogy "Van-e valami, amit biztosan tudhatunk ebből az igeszakaszból?".
Következtetések, amelyekben biztosak lehetünk:
1.NINCS OKUNK KÉTELKEDNI A BIBLIAI FELJEGYZÉSEK HITELESSÉGÉBEN.
Bár vannak különbségek Máté és Lukács családfája között, a problémákra vannak ésszerű megoldások. A történelem ismert ténye, hogy a zsidók gondos családfakönyvi feljegyzéseket vezettek (lásd Geldenhuys, 151. o.). Ez különösen igaz volt azokra a családokra, amelyek a dávidi vonalban álltak, mivel az Ószövetség megjövendölte, hogy a Messiás Dávid házából fog születni. Az a tény, hogy Máté és Lukács ilyen nagymértékben eltér egymástól, azt mutatja, hogy ezen a ponton egyik író sem másolta a másikat. Mindkettőjüknek más-más célja volt az írással, és ezért a céljaiknak megfelelő anyagot használtak. Lukács azt állította, hogy alaposan utánanézett a tényeknek, mielőtt megírta volna (1:3). Ha azt feltételezzük, ahogy a liberális tudósok teszik, hogy hibák vannak a feljegyzésekben, az azt jelenti, hogy többet tudunk, mint Máté és Lukács, vagy hogy hanyagul kezelték a tényeket. Ez a fajta arrogancia indokolatlan. Bízhatunk a feljegyzésekben, ahogyan azok le vannak írva.
2.JÉZUS AZ EGYETLEN SZEMÉLY, AKI JOGOSULT ARRA, HOGY IZRAEL MESSIÁSA LEGYEN.
Bármelyik megoldást is fogadjuk el, biztosak lehetünk abban, hogy Jézus Dávid Fia, Isten népének Messiása volt. Továbbá, mivel tudomásunk szerint a családfakönyvi feljegyzések teljesen megsemmisültek Kr. u. 70-ben, amikor Titus lerombolta Jeruzsálemet, Jézus után senki sem tudta jogosan bizonyítani igényét Dávid trónjára. Ő az egyetlen Messiásjelölt!
3.JÉZUS AZ EGYETLEN SZEMÉLY, AKI JOGOSULT ARRA, HOGY A VILÁG MEGVÁLTÓJA LEGYEN.
Máté és Lukács egymástól függetlenül is világossá teszi, hogy József nem volt Jézus fizikai apja, hanem egyedülálló módon Máriában fogantatott a Szentlélek által (lásd Máté 1:16, 18-25; Lukács 1:26-38, 3:23). A szűztől való születés lehetővé teszi Jézus istenségét, ami az evangéliumok többi részében egyértelműen meg van állapítva. Ugyanakkor mindkét beszámolóból kiderül, hogy Jézus teljes mértékben ember volt, a családfákban felsorolt férfiak leszármazottja. Egyedül Jézus, mint emberi testet öltött Isten, egyedülállóan jogosult arra, hogy egyszerre legyen Izrael Messiása és minden nemzetből származó, őt segítségül hívó emberek Megváltója.
Míg Máté arra összpontosít, hogy Jézus a Messiás és Izrael királya azáltal, hogy a családfáját Dávidon keresztül Ábrahámig követi vissza, addig Lukácsnak más a célja. Lukács arra akar rávilágítani, hogy Jézus az Emberfia és Isten Fia, minden ember egyedülálló Megváltója. Ezért Jézus családfáját Ábrahámon túl Ádámig vezeti vissza, akit közvetlenül Isten teremtett ("Istené" ,,Isten fia", 3:38). Ez nemcsak a szó szerinti Ádám létezése mellett érvel, hanem összekapcsolja Jézust az egész emberiséggel, megmutatva, hogy Ő nemcsak a zsidók Megváltója, hanem Ádám minden fiának és leányának Megváltója is, aki hozzá fordul.
Megvan az oka annak, hogy Lukács miért várt eddig a pontig, Jézus megkeresztelése és megkísértése között, hogy beillessze ezt a családfát. Azzal, hogy Ádámot Isten fiának említi, Lukács nem azt akarja, hogy mi is ugyanilyen módon tekintsük Jézust Isten fiának. Lukács inkább azt akarja, hogy egy fontos ellentétet lássunk. Az első Ádámnak, akit Isten teremtett, Isten képmását kellett volna tükröznie, de kudarcot vallott azáltal, hogy engedett a Sátán kísértésének, és az emberi nemet bűnbe és halálba taszította. Jézus azonban, a második Ádám, Isten egyedülálló Fia, győzedelmeskedett a Sátán kísértése felett (4:1-13). A kereszten bekövetkezett áldozati halála révén egyedül Ő kínál megváltást a bűn és a halál átkától, amelyet az első Ádám hozott létre. Lukács arra akar kilyukadni, hogy Jézus az emberi faj egyetlen jogosult és alkalmas Megváltója.
Gyakorlati tanulságok, amelyeket alkalmazhatunk:
Hadd ajánljak három gyakorlati alkalmazást:
1.MIVEL ISTEN SZUVERÉN A TÖRTÉNELEM FELETT, BÍZHATUNK ABBAN, HOGY AZ Ő CÉLJAI BETELJESEDNEK.
Amikor Ádám és Éva vétkezett, Isten megígérte, hogy az asszony magva a kígyó fejére tapos, a kígyó pedig a sarkát mardossa (1Móz 3:15). Ádám és Éva dátumától függően legalább 4000 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ez az ígéret beteljesedjen az Úr Jézus Krisztusban, akinek a sarkát a keresztre feszítés során a Sátán mardosta, de aki a feltámadás révén a Sátán fejét megtaposta. I. e. 2000 körül Isten szövetséget kötött Ábrahámmal, hogy az ő egyik leszármazottja révén a föld minden népe megáldatik (1Móz 12:3). Ábrahám leszármazottai két hosszú évezreden át várták, hogy ez az ígéret beteljesedjen, ami végül Jézus Krisztusban meg is történt. Isten szövetséget kötött Dávid királlyal, hogy leszármazottai közül valaki örökké uralkodni fog a trónján (2Sám 7:12, 13). Ez a leszármazott az Úr Jézus Krisztus volt, aki 1000 évvel Dávid után született, bár még várat magára, hogy Dávid trónjáról ténylegesen uralkodjon Izrael és az összes nemzetek felett.
Bár emberi mércével mérve ezer év örökkévalóságnak tűnik, Isten számára ezer év olyan, mint a tegnapi nap, vagy mint egy éjszakai óra (Zsoltárok 90:4). Az a tény, hogy Isten mindezeket az ígéreteket amelyeket Ádámnak, Ábrahámnak és Dávidnak, Jézus őseinek ígért teljesítette, azt mutatja számunkra, hogy Ő uralkodik az emberi történelem felett. Mi olyanok vagyunk, mint a fű, amely reggel kihajt és estére elhervad, de Isten a történelem örök Ura. Bízhatunk abban, hogy Ő a világtörténelmet pontosan a Bibliában jelzett módon fogja lezárni. Bár a nemzetek tombolnak, és a föld fejedelmei együtt tanácskoznak az Úr és az Ő felkentje ellen, és megpróbálnak véget vetni uralmának, "aki az egekben ül, kineveti őket, az Úr kigúnyolja őket" (Zsoltárok 2:3,4).
2.MIVEL ISTEN IDŐZÍTÉSE (IDŐBEOSZTÁSA) NEM A MI IDŐZÍTÉSÜNK (IDŐBEOSZTÁSUNK), MEG KELL TANULNUNK VÁRNI RÁ.
Isten szuverén szándékának megvalósulása nem olyan hatékony és gyors, mint ahogyan azt gyakran szeretnénk. Miért várt Isten több ezer éven át, mielőtt elküldte Gábriel angyalt Máriához, és bejelentette, hogy ő lesz a Megváltó anyja? Sok nemzedék élt és halt meg, mielőtt Jézus megszületett. Éppen az Ő születése előtt volt az a csendes négy évszázad, amióta az utolsó próféta szólt. Ezekben a hosszú évszázadokban több különböző elnyomója volt Isten választott népének. Miért nem cselekedett Isten hamarabb? Nem tudjuk. De azt tudjuk, hogy Isten részletesen ismertette Dániellel e négy évszázad történetét (11. fejezet), és hogy "amikor elérkezett az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, aki a törvény alatt született" (Gal 4:4).
Még amikor Jézus, a Megváltó végül eljött, 30 éves koráig várt (Lukács 3:23), hogy megkezdje szolgálatát. (Valószínűleg a 30-as évei elején járt.) Bizonyára jogosult és alkalmas volt arra, hogy hamarabb elkezdje a szolgálatot. De megvárta azt a kort, amikor Dávid elfoglalta a trónt, azt a kort, amikor Izraelben a papok megkezdték a szolgálatukat (4Mózes 4:3, 23).
Mindannyian nagyon türelmetlenek vagyunk, különösen akkor, amikor egy nehéz próbatételen megyünk keresztül, vagy amikor Istentől választ kérünk egy minket érintő fontos kérdésre. Azt akarjuk, hogy most cselekedjen, ne később. De meg kell tanulnunk várni rá, és bízni benne, amikor nem a mi időbeosztásunk szerint cselekszik. Sőt, néha még csak nem is a mi életünkben intézi el a dolgokat! Ez vezet el a harmadik alkalmazáshoz ebből a családfából.
3.MIVEL ISTEN NEM MINDIG A MI ÉLETÜNKBEN CSELEKSZIK, REMÉNYSÉGÜNKNEK A KRISZTUS ÁLTAL TETT ÍGÉRETÉBEN KELL LENNIE A HALÁL UTÁNI ÉLETRE VONATKOZÓAN.
Ádám, Ábrahám, Dávid és az összes többi itt felsorolt ember úgy halt meg, hogy nem teljesültek be rajtuk az ígéretek. Ahogy a Zsidókhoz írt levél szerzője mondja, ezek az emberek az eljövendő életért éltek, és a mennyre vonatkozó ígéreteire számítottak (Zsidók 11:13-16). Pál apostol azt mondta, hogy ha csak ebben az életben reménykedne Krisztusban, akkor minden ember közül ő lenne a legnyomorultabb (1Kor 15:19). Elgondolkodtál már ezen a kijelentésen? Őszintén ki tudod ezt mondani?
Sok mai keresztyén arra összpontosít, hogyan lehet itt és most jó életet élni. Úgy forgalmazzák sokan az evangéliumot, mint egy nagyszerű programot, amely megoldja bármilyen problémádat: " Szeretnéd, hogy sikeres legyél a munkádban, hogy harmonikus családot alapíts, hogy fejleszd az önbecsülésedet, hogy lefogyj, hogy megfelelően gazdálkodj a pénzeddel, vagy hogy elérd a maximális potenciálodat? Próbáld ki Jézust!" A mennyország egy szép bónusz, amit a biztonság kedvéért még hozzáadnak az üzlethez. De nem ez áll a középpontban.
A Biblia egyértelmű üzenete azonban az, hogy az élet borzasztóan rövid és bizonytalan. Továbbá tele van nehéz megpróbáltatásokkal. Bár Isten erőt ad a megpróbáltatások elviseléséhez, és időnként irgalmasan megszabadít tőlük, a Biblia azt is világossá teszi, hogy ha hűségesen élsz Krisztusért ebben az ellenséges világban, a gondjaid lehet, hogy nem csökkennek, hanem növekednek! A hívő ember reménysége nem egy boldog életben van itt és most, bár Isten időlegesen megáldhat minket. A hívő reménye Jézus Krisztus visszajövetelében van, vagy ha előtte meghalunk, abban a reményben, hogy a testtől való távollétünk az Úrral való jelenlétet jelenti az örökkévalóságban. A Jézus Krisztusba vetett hit által a mennyországba vetett reménység tart meg minket a jelenlegi megpróbáltatásainkban. Tudjuk, hogy életünknek, bármilyen rövid és bajokkal teli is, célja van a síron túl is, mert részt veszünk Jézus Krisztusnak, Isten egyedülálló Fiának és a világ Megváltójának nagy ügyében.
Következtetés
Dyson Hague kanadai evangélikus anglikán presbiter írta:
,,Évszázadokkal Krisztus születése előtt, születését és pályafutását, szenvedéseit és dicsőségét vázlatosan és részletesen leírták az Ószövetségben. Krisztus az egyetlen olyan személy, aki valaha is megszületett erre a világra, akinek származása, születési ideje, előfutára, születési helye, születési módja, gyermekkora, férfikora, tanítása, jelleme, pályafutása, prédikálása, befogadása, elutasítása, halála, temetése, feltámadása és mennybemenetele a legcsodálatosabb módon már évszázadokkal születése előtt előre meg volt írva.
Ki tudott volna képet rajzolni egy olyan emberről, aki még meg sem született? Bizonyára Isten, és csakis Isten. Senki sem tudta 500 évvel ezelőtt, hogy Shakespeare meg fog születni; vagy 250 évvel ezelőtt, hogy Napóleon meg fog születni. Mégis itt a Bibliában [az ÓSZ-i prófétáknál] egy Ember legmeglepőbb és legfélreérthetetlenebb képmását látjuk, amelyet nem egy, hanem húsz vagy huszonöt művész ábrázolt, akik közül egyikük sem látta soha azt az Embert, akit lefestettek."
Lukács családfája csak egy bizonyíték a sok közül arra, hogy Jézus Krisztus Isten megígért Megváltója. A kérdésem számodra ez: "Tudod-e biztosan állítani, hogy ez a Lukácsnál kinyilatkoztatott Jézus, aki Isten Ádámnak, Ábrahámnak és Dávidnak tett ígéreteinek beteljesedéseként született, a te Megváltód?". Ha igen, bízol-e benne, engedelmeskedsz-e neki, és várod-e az ő hamarosan bekövetkező visszajövetelét? Jézus, Mária és József Fia, Isten Fia, a mi egyetlen reménységünk erre és az eljövendő életre! Ámen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/27 oldal
|
Bejegyzések száma: 264
|
|
|
|
2023. December
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | 3 | |
| 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | |
| 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | |
| 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | |
| 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 |
| |
|
|
| ma: |
2 db bejegyzés |
| e hónap: |
28 db bejegyzés |
| e év: |
2075 db bejegyzés |
| Összes: |
35485 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1330
- e Hét: 3290
- e Hónap: 29927
- e Év: 1033603
|
|
|
Offline
