Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 144 
Légy kezdeményezője a jónak!
  2021-07-30 07:40:44, péntek
 
  Légy kezdeményezője a jónak!

Textus: 2Kir 4,8-13

Figyeljük meg a súnémi asszonyt. Látta, hogy Elizeus, Isten embere a falújába jött, Súnembe. Látta, hogy az Úr munkáját végezi és hogy nincs nála semmi étel. Nem várta meg azt, hogy Elizeus kérjen tőle ennivalót, vagy szálláshelyet. Nem, hanem ő kezdeményezett. Marasztalta, hogy egyék náluk. A marasztalni héber szónak van egy olyan jelentése is, hogy nem fogad el nemleges választ. Rámenősen marasztalta hogy egyék náluk. Néha ez a szó olyan értelemben van használva, hogy valaki szorosan megmarkol valamit és nem engedi el. Amikor Mózes botja átváltozott kígyóvá, akkor az Úr azt parancsolta neki (2Móz 4,4):

,,Nyújtsd ki a kezedet, és ragadd meg a farkánál!"

Egy másik példa az 1Sám 15,27-ben található. Sámuel közölte Saul királlyal, hogy engedetlensége miatt Isten megvetette őt, hogy ne legyen király Izráel felett. Majd Sámuel megfordult, hogy elmenjen és ekkor azt olvassuk:

,,Saul megragadta felső ruhájának szárnyát, és leszakadott."

A súnémi asszony kényszerítette Elizeust, hogy egyék az ételéből. Majd később, anélkül, hogy őt megkérdezte volna, ő és a férje építettek Elizeusnak egy kis felső szobát, hogy ott szálljon meg amikor a környéken járt. Az ok ami miatt fiat kapott Istentől, az ok ami miatt Isten feltámasztotta a fiát visszavezethető oda, hogy kezdeményezője volt ama szolgálat elvégzésének amit Isten eléje helyezett. Ez volt az egész kezdete.
Ugyanezt a kezdeményezést látjuk Elizeus prófétánál is. Ez az asszony és férje nagy szeretettel fogadták be az otthonukba. Elizeus nem várta meg, hogy az asszony kérjen tőle valamit, hogy kérje őt, hogy tegyen meg valamit érte. Hanem ő kezdeményezett és magához hívatta az asszonyt és megkérdezte tőle, hogy mit tehet érte. Azt mondta neki (2Kir 4,13):

,,Látom, hogy milyen figyelmesen gondoskodsz rólunk. Mit tehetek érted? Nincs-e valami, amiről szót válthatnék az érdekedben a királlyal vagy a hadseregparancsnokkal?"

Elizeus nem volt megelégedve a válaszával, amikor az asszony azt felelte neki, hogy meg van elégedve, hogy nincs szüksége semmire mivel itt lakik, a saját népe körében. Megkérdezte a szolgáját, hogy mit lehetne tenni érette, hogy nélkülöz-e valamit az asszony. Kezdeményezett és az első úttorlasz nem állította meg. Van itt egy dolog amit követnünk kell. Látjátok, hogy miről van szó? Mindegyikük kezdeményezte, hogy valami jót tegyen a másikért.
Néha a keresztyének azon gondolkodnak, hogy mi az Isten akarata velük, hogy mit vár tőlük Isten és közben elfelejtik ezt az alapelvet - végezd azt a munkát amit Isten elődbe helyezett.

Isten azt tanítja nekünk ebben az igeszakaszban, hogy:

Legyünk kezdeményezők a jócselekedetekben.

Annyira buzgó kell legyél a jónak megcselekvésében, hogy amikor látod, hogy ott van előtted valaki akinek szüksége van valamiféle segítségre, akkor megpróbálsz segíteni rajta. A Márk 5. részben látjuk, hogy Jézus ezt teszi. Jézus ment, hogy gyógyítsa meg Jairus lányát. Jauris odament Jézushoz és kérte, hogy gyógyítsa meg a lányát, aki haldoklott. Miközben Jézus és Jairus elindultak a Jairus háza felé, nagy sokaság követte őket és sokan tolongtak Jézus körül. Egy asszony aki 12 évig vérfolyásban szenvedett, hátulról odament Jézushoz és megérintette a ruhája szélét. Azt gondolta, hogy elég ha megérinti Jézus ruhája szélét ahhoz, hogy meggyógyuljon. És valóban elég volt. Azonnal meggyógyult. De amikor Jézus megérezte, hogy erő áradt ki belőle akkor megállt és megkérdezte, hogy ki érintette meg a ruháját. A tanítványai meglepődtek hogy ilyent kérdez Jézus, mivel sokan tolongtak körülötte. El tudjuk képzelni, hogy Jairus mit érezhetett akkor? Az ő lánya haldoklott, és Jézus megáll, hogy egy látszólag jelentéktelen dologgal foglalkozzék. De az nem jelentéktelen dolog volt. Jézus megállt, hogy foglalkozzék azzal az asszonnyal aki megérintette a ruháját. Az asszonynak nemcsak fizikai gyógyulásra volt szüksége. Nyilvánosan el kellett ismerje, hogy Jézus őt meggyógyította és tisztelnie kellett őt. Ezért tehát Jézus megállt és foglalkozott vele.

Ugyanezt a dolgot látjuk az irgalmas samaritánusról szóló példázatban. Az irgalmas samaritánus kezdeményezője volt a jónak, azáltal, hogy segített a megsebesült zsidó emberen. Azoknak akik utaznak néha szoros az időbeosztásuk. Zsúfolt a programjuk. Sok a tennivalójuk. Talán ez volt a helyzet a pappal és a lévitával akik elmentek a bajban levő ember mellett és nem segítettek rajta. Vagy talán féltek. Néha a rablók állítanak ilyenszerű csapdát. Talán a samaritánus is sietségben volt. De megállt és bekötözte a bajban levő ember sebeit, feltette őt a szamarára és elvitte őt a vendégfogadóba. Más tervei voltak, de amikor látta maga előtt a segítségre szorult embert, akkor azonnal a segítségére sietett. Kezdeményező volt a jónak megcselekvésében.

Ezt meg kell jegyezzük. A szükségben levőkre akiket Isten elénk helyez viseljünk gondot.

1973-ban a Princeton Egyetemen különleges kísérletet végeztek, teológia szakos hallgatók részvételével. A diákok úgy tudták, a vizsgálat a hivatásról és a vallásos oktatásról szól, ám a kutatók valójában egészen másra, a segítségnyújtási hajlandóságukra voltak kíváncsiak. Mégis hogyan? A kísérlet második felében a hallgatóknak vagy egy semleges témáról, vagy pedig az irgalmas samaritánus történetéről kellett előadást tartaniuk. Ez előtt a kísérletvezetők a vizsgált személyeket három csoportba osztották, attól függően, hogy mennyire kellett sietniük erre az előadásra. Voltak, akiknek azt mondták, nagyon sietniük kell, hogy időben átérjenek a másik egyetemi épületbe, illetve voltak, akiknek közepesen vagy kevéssé kellett sietniük. Menet közben a kutatók beépített embere szakadt ruhában és láthatóan bajba kerülve várta őket az út szélén. Vajon hány teológus hallgató állt meg, hogy segítséget nyújtson?
A nagy sietségben lévő személyek csupán 10 százaléka segített a bajba jutott emberen, míg ez az érték a közepesen sietők esetében 45, a nem sietők csoportjában pedig 63 százalék volt. Ez az arány meglehetősen szomorú, ha azt vesszük, hogy a kísérlet egy meglehetősen speciális (noha kevés számú) mintával dolgozott: olyan jövőbeni papokkal, akik az irgalmas samaritánus példázatáról terveztek beszélni! Az persze előfordulhatott, hogy a résztvevők már a nyilvános szereplésükre koncentráltak, így nem jól mérték fel a helyzetet. Ugyanakkor az utólagos interjúkból az derült ki, hogy a személyek nagyon is tudatában voltak annak, hogy szükség lett volna a segítségükre.
A felmérés elszomorító eredménye arra mutat rá, hogy ha valamit meg kell tanuljunk akkor az az, hogy segítsünk azokon akik ott állnak előttünk és segítségre szorulnak.
A Szentírás is ezt tanítja sok helyen. ApCsel 3-ban Péter és János felmennek a templomba imádkozni. Ott van egy sánta ember aki alamizsnát kér tőlük. Péter azonnal megragadja az alkalmat és beszél neki Jézusról és meggyógyítja.
Dávid elmegy az izraeliták táborába, hogy ennivalót vigyen a nagyobb testvéreinek. Miközben beszélget az emberekkel a táborban, meghallja amiket Góliát kiabál. Azonnal elhatározza, hogy kiáll Góliát ellen. Dávid ezt nem tervezte el előre. Ez az alkalom akkor adódott számára amikor ott volt és ő élt a lehetőséggel.
Készek kell legyünk elvégezni azokat a munkákat amiket Isten előnkbe helyez
Brownlow North egy kiváló evangélista volt, aki Skóciában élt az 1800-as években. Az 1859-es ulsteri ébredés egyik fontos szereplője volt. Tudjátok hogyan kezdett el prédikálni? Látszólag, mintha véletlenül történt volna. Életének nagy részében egy durva ember volt. 45 évesen tért meg. Megtérése után akart valamit tenni az Úrért ezért elkezdett traktátusokat osztogatni. Egyik nap egy nő elküldte őt az unokahúgához aki haldoklott. North elment ahhoz a fiatal nőhöz aki haldoklott és megtudta hogy a lány keresztyén. A haldokló lány azt mondta neki:
,,Ó, uram, ne törődjön velem. de mondjon valamit az apámnak, mert apa rossz ember."
North beszélt a lány apjával és a szavai megérintették őt és a feleségét aki hallotta amiket a férjének mondott. Két másik ember akik éppen akkor ott voltak, fültanúi voltak annak amiket North mondott és rájuk is nagy hatással voltak a szavai. Az apa keresztyén lett. A hír gyorsan elterjedt a környéken és a következő napokban amikor North meglátogatta a lányt - akkor a szomszédok összegyűltek a lány szobájában, hogy hallhassák North beszédét. Néhány nap múlva egy asszony arra kérte, hogy beszéljen a férjével:
,,mert ő is rossz ember és azt gondolom, hogy ön jót tehet vele."
North találkozott azzal a férfival és a végén arra kérte a férfi, hogy még látogassa meg őt és beszéljen neki és a barátainak Isten dolgairól. A férfi cipész volt és amikor North újra elment hozzá, akkor egy csomó cipész várta őt a házban. A végén arra kérték, hogy újból menjen el hozzájuk és amikor újból elment akkor több mint 50 személy várt rá. Sokan megtértek. Végül annyira híressé vált North hogy ezrek előtt prédikált. Miért történt mindez? Azért mert elvégezte azt a munkát amit Isten eléje helyezett. Elment, hogy beszéljen egy haldokló lánnyal és onnan jött az áldás.
Tudjátok, hogy ki nem végzi el a munkát amit Isten eléje helyez?
A gonosz ember!
Példázat a talentumokról. ,,Gonosz és rest szolga." Az úr parancsot ad a szolgáinak, hogy vessék ki a külső sötétségre. A juhok és kecskék történetében, az embernek Fia ezt fogja mondani a bal felől állóknak (Mt 25,41-46):
,,Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre! Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? Akkor így felel nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre."
A pap és a lévita az irgalmas samaritánusról szóló példázatban. Ha nem teszed azt amit az Úr eléd helyez, akkor nem vagy a követője.
De ha azt teszed amit az Úr eléd helyez, akkor Isten megáld.
Az ember Fiának a jobb keze felől állók bementek a dicsőségbe. A súnemita asszonyt Isten megáldotta. Történetét minden nemzedék olvashatja. Korneliuszt és háza népét Isten megáldotta az evangéliummal és ezáltal üdvösséggel. Miért?
ApCsel 10,2;4: ,,Egész háza népével együtt kegyes és istenfélő ember volt, aki sok alamizsnát osztogatott a népnek, és szüntelenül könyörgött Istenhez... Erre az angyal ezt mondta neki: Imádságaid és alamizsnáid feljutottak az Isten elé, és ő emlékezik azokra."
Az ApCsel 9-ben olvasunk Tábitáról aki sok jót tett és bőven osztott alamizsnát. Meghalt. Isten feltámasztotta.
Az egyik ok, amiért kezdeményeznünk kell a jócselekedetet, az az, hogy:
Jézus kezdeményezett velünk szemben.
Megvoltunk halva a bűnökben és vétkekben és Isten megmentett minket. Amint az 1Jn 4,19 mondja:
,,Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket."
Látva hogy a mi esetünkben Isten kezdeményezett, nekünk is kezdeményeznünk kell és el kell végezzük azt a munkát amit Isten elénk helyez. Ámen.









 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Pályaválasztás
  2021-07-27 20:34:24, kedd
 
  Előszó


Mindannyiunk fejében megfordult már a kérdés: Mihez kezdjek magammal? Még precízebben: Milyen hivatást rendelt el nekem Isten, milyen karriert, munkát szánt nekem?
Amikor ezen a kérdésen morfondírozunk, hajlamosak vagyunk zsákutcába jutni, avagy konkrétan megkérdőjelezni bizonyos mentálisan tapintható ajtók bizonyosságát - vagy egyáltalán nincs ötletünk, vagy vannak ötleteink, elképzeléseink, terveink, azonban bizonytalanok vagyunk azok realitásában, azok potenciáljában. A bizonyosság, a megnyugtató válasz elmarad, s kialakul egy ördögi kör, avagy inkább következményláncolat, amely képes magába rántani - elmélkedünk, arra a megállapításra jutunk, hogy nem tudjuk, mit akarunk, nem látjuk a jövőnket, nincsenek konkrét terveink, így aggodalmaskodni kezdünk a jövőnk felől, önnön képességeink, készségeink és rendeltetésünk idegensége miatt, vádolni kezdjük magunkat, haszontalannak érezzük és tituláljuk magunkat, engedjük, hogy mindez megrontsa közérzetünket, s a másokkal való kapcsolatainkat, sőt, napjaink színvonalát; elegünk lesz, így elhamarkodott, megfontolatlan döntéseket hozunk, csak hogy legyen már valami, csak hogy ne üljünk tétlenül (vagy épp ellenkezőleg, teljesen elmerülünk a tétlenség és lustaság mocsarába, s addig dédelgetjük az egonkat, míg egy elképesztően fájdalmas pofont nem kapunk valamilyen történés hatására), netalán valaki javaslatát szentírásnak vesszük, s mivel saját ötletünk nincs, más ötletét próbáljuk véghezvinni, közben aztán ráébredünk, avagy elkezdjük azt érzékelni, hogy rosszul döntöttünk, nem szívesen csináljuk azt, amit csinálunk, hogy nem tudunk örvendezni, nem tudunk hálásak és elégedettek lenni abban a munkában, melynek következtében feladjuk, kilépünk, s kezdődik elölről a folyamat (vagy nem adjuk fel, amivel önpusztítási, önleépítési, önkiégetési folyamatot indítunk el).
A Szentírásban nincs elrejtve a megoldóképlet, nyilván nem fogjuk megtalálni benne, hogy milyen hivatást kell válasszunk, hogy milyen karrier, milyen munka az, ami nekünk lett rendelve. Valószínűleg - bár nem elképzelhetetlen - Isten sem fog jeleket, embereket, álmokat küldeni, akiken/amelyeken keresztül világosan megüzeni, hogy erre a helyre menj, ezt a munkát vagy ezt az egyetemet válaszd, ilyen és olyan döntéseket hozz. Mindezek ellenére azonban Isten kétségkívül rendelkezésünkre bocsátott mindent, ami szükséges ahhoz, hogy meghozzuk azokat a döntéseket, amelyek által életünk fő célját, vagyis ,,Istent megismerni, azaz benne igazán hinni, neki engedelmeskedni, őt imádni, és neki hálákat adni" (avagy a Westminsteri Nagy Káté fogalmazása szerint ,,Istent dicsőíteni és teljesen benne gyönyörködni örökké"), aktív és tudatos cselekedeti vonatkozású munkavégzés mellett konstans módon aktualizálhatjuk. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a kérdést ne a társadalmi kényszer, avagy bármilyen extraperszonális1 nyomás hatására próbáljuk megválaszolni, s ne is oly módon, hogy minden más kérdést és tényezőt elhomályosítva, csak ezt a kérdést lássuk magunk előtt: Mi a hivatásom? Ezt a kérdést hadd előzzék meg egyéb kérdések, és hadd vizsgáljuk meg, bontsuk darabjaira először a hivatás kérdéskörének elméleti keretrendszerét, a választási előzményeket, belső elemeket, s próbáljuk meghatározni azokat a tényezőket és dilemmákat, amelyek elvezetnek bennünket a hivatás esszenciájához2, mélyebb megértést eredményezve relevanciáját3 és személyes vonatkozású megfejtésének szükségszerűségét illetően.
Ezeket a sorokat néha úgy írom, mintha magunkhoz, mint együttesen létező, gondolkodó és olvasó emberekhez szólnék, néha pedig úgy, mintha a 17-18 éves énemnek írnám, aki kiábrándítóan tanácstalan volt a jövőjét és hivatását illetően, aki nem igazán tudta még, mihez kezdjen magával, s aki bizonyára sok időt nyerhetett volna, jobb döntéseket hozhatott volna, ha tisztában van ezekkel az elemekkel, ha megfontolja ezeket a vizsgálati elveket és hivatásfelfedezés szempontjából releváns és potenciálisan prosperálást4 eredményező tényezőket.
Ezek a sorok egy szabad gondolatfolyam kivetülései, melyeket sem okításnak, sem salamoni bölcseletnek nem szánok, mindössze egy érdekfeszítő mentális dzsungeltúra beszámolójának, megosztásának, amelynek megtételére Éva dilemmája inspirált. Magam sem tudom, hova jutok, s mit fedezek fel a mélyben, épp oly kíváncsisággal lépek e sűrűbe, mint akik most olvassák vagy hallgatják soraimat. Mivel jelenlegi terveim nem teszik lehetővé, hogy igazán elmélyüljek e kérdéskör tanulmányozásában, mint ahogyan azt például egykor, talán nem is olyan rég a barátság témaköre esetében tettem, hangsúlyozom, ezek saját spontán, kusza kivetülései mentálbarangolásom elfogadhatóbbnak érzékelt, ám részleges és helyenként felszínes mozzanatainak.
Ennek tisztázása után, lássuk, jelenvalólétem jelenvalóságának5 aktuális, valósnak percepcionált6 fázisában mi az, amiről fontosnak tartottam volna, hogy elgondolkodjon a 17-18 éves, hivatását kereső, ám még nem ismerő énem, s ennélfogva, mindenki, aki tanácstalannak érzi magát a jövőjét, a hivatását illetően.

Gondolatok a hivatásról

Úgy vélem, ha a hivatásodat keresed, ha azon töprengsz, mihez kezdj az életeddel gyakorlati téren, munkavégzési szempontból, a kiindulópont Isten és a mély-én7 kell legyenek. Noha nyilvánvaló, amikor saját életünkre nézve feltett kérdésekre keressük a válaszokat, minden összefügg mindennel, így nem lehet meglepő, hogy Isten és a mély-énünk, valamint a közöttük lévő kapocs vizsgálata ugyancsak szerves része a hivatás keresési folyamatának. Ez önmagában azonban nem nyújt megnyugvást, hiszen konkrét, gyakorlati jellegű válaszok közvetlen módon, mintegy kézzel foghatón nem nyerhetők ki e két fundamentális tényezőből. No de közvetetten?
Az univerzumot csak rendkívül csekély mértékben ismered. Ugyanígy vagy Istennel és a mély-éneddel is. Ezen valós entitások8 felfogásának és megismerésének nehézsége már a felfogásnál és fogalmi szintű értelmezésnél elkezdődik - mentális kapacitásunknál fogva inkompatibilisek9 vagyunk kifejezhető, megfogható koncepciót alkotni Istenről vagy a mély-énünkről. Egy almáról tudjuk hogy néz ki, meg tudjuk fogni, kategorizálni tudjuk, különböző terminusokat használva le tudjuk írni, hogy mi is az, leírhatjuk az alakját, a formáját, a színét, az ízét, tehát teljes, komplex, nyelvi, fogalmi szinten kielégítő képet alkothatunk, fejezhetünk ki róla. Azt azonban nem tudjuk, hogy néz ki Isten, nem tudjuk, ki ő vagy honnan származik.
A tulajdonságainak egy részéről tudhatunk, döntéseinek, ígéreteinek, természetének egy részéről tudhatunk, azonban sem vizuális, sem nyelvi, sem semmilyen non-verbális kifejezőeszköz segítségével nem tudjuk meghatározni, hogy ki Isten, hogy mit jelent az, hogy Isten Isten, még csak közelébe sem tudunk érni gondolati szinten ahhoz, hogy felfogjuk, mit jelent az, hogy Isten Lélek, mit jelent az, hogy Isten az ő képére teremtett, hogy Isten mindenható és mindenütt jelenvaló, s hogy Isten mindent eleve elrendelt. Próbálkozunk, hiszen próbálkoznunk kell, azonban messze járunk még az igazság megismerésének teljességétől.
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy túlléphetünk korlátjainkon, hogy a technológia fejlődésével új szintekre juthatunk el, amelyek lehetővé teszik, hogy új koncepciókat alkossunk meg, új elképzeléseket hozzunk létre, amelyek segítségével közelebb kerülhetünk Istenhez, jobban megérthetjük az isteni és emberi természetet, a lélek és a Lélek anyagtalan, metafizikai szerkezeteit. Ám nem számít, hány évszázad telik még el, nem számít, ha odáig fejlődünk is, hogy új univerzumokba jussunk el, nyelvünket fejlesszük, fizikai és metafizikai10 ismereteinket új szintekre emeljük, az Isten lénye és a saját pszichénk teljes megismerésének kihívása minden univerzumnál távolabbinak fog mutatkozni. Jó, jó, de ha mindez felderíthetetlen terület számomra, mégis hogyan vizsgálódjak, s mi haszna lesz a vizsgálódásnak a pályaválasztásom szempontjából?
Ahhoz, hogy közelebb kerülj a hivatásod felfedezéséhez, először közelebbről kell ismerned Istent és az Ő akaratát. Ez az ismeret mindig is részleges és hiányos lesz, ugyanakkor emlékezz arra, hogy részleges és részleges ismeret között is hatalmas különbségek lehetnek, főleg, ha egy olyan meghatározhatatlanul hatalmas ismereti kört veszünk, mint Isten akarata és terve. Noha kétségtelenül a természet, az álmaink, illetve más emberek is lehetnek jelző indikátorok Isten személyesen ránk vonatkozó tervére nézve, annak valószínűtlensége, ritkasága és homályossága miatt most csak az Isten Igéjére és a mély-énből kiszűrhető belső sugallatra szorítkozom.
Először is, esszenciális támpontként fontos emlékezni néhány bibliai igazságra, néhány kijelentésére Istennek, amelyben gyermekeihez szól. A Jeremiás 29:11-ben azt mondja népének, hogy ,,Mert csak én tudom, mi a tervem veletek: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok".
A Példabeszédek 16:3-ban: ,,Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid". A Példabeszédek 19:21-ben: ,,Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr tervei valósulnak meg". A Máté 7:7-ben: ,,Kérjetek és adatok, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek". A Máté 6:34-ben: ,,Ne aggódjatok a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja". Az Apostolok Cselekedetei 16:7-ben: ,,Amikor Míszia felé mentek, Bitiniába próbáltak eljutni, de Jézus Lelke nem engedte őket". Az Apostolok Cselekedetei 20:22-ben: ,,És most, íme, én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe. Hogy mi ér ott engem, nem tudom". A Kolossé 3:1-2-ben: ,,Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol Krisztus van, aki Isten jobbján ül. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel!". A 2 Timóteus 1:7-ben: ,,Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét". A Filippi 4:6-ban: ,,Semmiért ne aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt". Az 1 Korintus 10:31-ben: ,,Akár esztek tehát, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!".
Nézzük meg kicsit alaposabban ezeket az igeverseket, melyeken keresztül Isten szól hozzánk, s fontos igazságokra, alapelvekre mutat rá, amelyek segítségével máris újragondolhatjuk, felülvizsgálhatjuk a karrierválasztás dilemmájához való hozzáállásunkat.
1. Isten gyermekeként tudod, hogy Isten tökéletes, ahogy azt is tudod, hogy Istennek mindenre gondja van, és Isten jót, ahogy a Jeremiás 29:11-ben meg van írva, jólétet és reményteljes jövőt szán gyermekeinek. Ennélfogva Isten gyermekeként azok a kétségek, azok az aggodalmaskodást kifejező gondolatok, hogy ,,Jajj, nehogy rossz döntést hozzak", ,,Jajj, nehogy elvesztegessem az életemet", ,,Jajj, nehogy olyan munkát válasszak, amit utálni fogok" arra utalnak, hogy nem bízol eléggé Isten tökéletes tervében, nem vagy elég szilárdan meggyökerezve abban a bizodalomban, miszerint Isten vezetni fog földi pályafutásod során, hogy olyan döntéseket hozz, úgy válassz, hogy választásodban Őt szolgálhasd, örömöd legyen és a Tőle kapott képességeidet, tehetségedet, tálentumaidat kamatoztathasd.
Amit viszont mindig tanácsos észben tartanod: szemléletmódodat, kezdetleges és szimplifikált felfogásodat a ,,rossz döntésről" és az ,,elvesztegetett időről" vizsgáld felül és változtasd meg, amennyiben úgy gondolod, hogy a) te emberként nem hozhatsz rossz döntéseket; b) hogy a rossz döntések egyenértékűek az elvesztegetett idővel; c) hogy az általad hozott rossz döntéseket Isten nem használhatja fel az Ő terve szerint, azok által nevelve, fejlesztve, növekedést adva, közelebb vonva magához, tehát valami jót munkálva ki.
Végül pedig, az, hogy Isten szán valamit neked, nem azt jelenti, hogy ezt automatikusan meg is tapasztalod, ha ölbe tett kézzel ülsz és vársz. Ismered a példázatot, amelyben egy ember árvíz idején kiült a háztetőre, imádkozott, mire Isten azt mondta neki, hogy megszabadítja onnan, csakhogy amikor egy csónakban jött egy emberke, s hívta, hogy üljön be hozzá, azt mondta neki, hogy Isten majd megmenti, nem fogva fel, hogy Isten annak az emberkének a személyében küldte a kimenekedést. Ha nem állunk fel, és nem tesszük meg a szükséges lépéseket, Isten nem fog felhúzni minket, kitessékelni az ajtón, aztán elrepíteni a megfelelő helyre. Az élet veszélyes, és megkívánja, hogy kockázatokat vállaljunk. Ezt egy későbbi pontban részletesebben kifejtem.
2. A semmittevés és lebegő sült galambra való várakozás ellentétje, amikor úgy véled, birtokában vagy a bölcsességnek. Elég érett, okos, talpraesett, tisztánlátó vagy már, minden lehetőséget számba vettél, mindent alaposan megfontoltál, elterveztél, a hibalehetőség elenyészően csekély, biztos lehetsz a dolgodban. Ilyen esetben tudsz a legnagyobbat és legfájdalmasabbat esni, amikor nem bízod az Úrra dolgaidat, amikor a szándék ott van a szívedben, azonban tévesen úgy ítéled, hogy azok bizonyára ekvivalensek11 az Úr terveivel, tehát döntéseid egybevágnak az Ő akaratával. Aztán csalódsz egyszer, csalódsz kétszer, kapsz egy pofot, kapsz még egyet, kiderül, hogy alkalmatlan vagy az adott feladatra, avagy pozícióra, vagy utálod, amit csinálsz, nem tudod örömmel és hálaadással végezni, hogy teljesen kikészít a munka, elszívja életerődet, károsítja lelki életedet, kapcsolatodat Istennel.
Olyannyira biztos voltál a dolgodban, hogy nem vetted észre, az a bizonyos dolog, az a karrier, munka, élethelyzet Isten elé került, bálvánnyá vált életedben. Amikor pedig életed bármely szakaszában és döntésében a prioritás nem a Krisztussal való bensőséges kapcsolat építése, elmélyítése, ha a Máté 6:33 szerint először nem az Isten országát és az igazságát keresed, akkor a magabiztos, határozott és felkészült állapotból a csalódás, kétségbeesés és önemésztés állapotában fogod találni magad előbb vagy utóbb.
3. Az alapbeállítottság tehát az kell legyen, hogy az odafennvalókkal törődj, ne a földiekkel, és bármit is teszel, mindent Isten dicsőségére tegyél. Ez máris értékes útmutatóként, ösvényszűkítőként szolgálhat. Ha ugyanis egy olyan helyen, olyan beosztásban dolgozol, ahol például heti 7 nap, napi 12-14 órát kell dolgozz, majd hazamenve hullafáradtan belezuhansz az ágyba, rendkívül nehéz lesz az odafennvalókkal törődni, a gyülekezeti élet, a testvérekkel való személyes kapcsolat, és leginkább az Istennel való személyes kapcsolat fellazul, egyre silányabbá degradálódik12. Ugyancsak megfontolandó az, hogy az ember milyen ambíciókat dédelget magában.
Az Igében van néhány példa, amelyben azt láthatjuk, hogy Istennek egy hűséges szolgája valamilyen igen előkelő hatalmi pozíciót töltött be az adott nemzet, ország politikai hierarchiájában. Számos királyról tudunk, akik Istent szolgálták, azonban olyan esetekről is tudunk, amikor egy pogány társadalomban, idegen helyen jutottak magas pozícióba Isten emberei. Ott volt József, ott volt Dániel, és ott voltak sokan mások, akikre az elmúlt két évezred történelme során komoly felelősség hárult politikai tekintetben, hogy sokakat vezessenek valamilyen meghatározó államfői szerepkörben.
Napjaink társadalmi szerkezete, a politikai szféra összetétele és ideológiai13 mintázata, valamint a kapitalizmus megbonthatatlannak tűnő pillérjei teljesen más elvárásrendszert, teljesen más feltételeket állítanak a jelöltek elé. Immár elképzelhetetlen, hogy egy király vagy államfő gondoljon egyet, s egy átlagembert váratlanul jobb kezének fogadjon, s ha mégis, az jelenleg elképzelhetetlen következményekkel és felelőséggel járna.
Ilyenképp, ha politikai, gazdasági, tudományos vagy egyéb ambíciókat dédelgetsz, ha vezető szerepben akarnál tündökölni, ha azt gondolod, hogy Isten sokat bízott rád, nagy feladattal bízott meg, s valamilyen vezető pozícióban kell őt szolgálnod, noha nem lehetetlen eshetőségről van szó (a modernkorból gondolhatsz például Charles Dickensre14, Viktória királynőre, J. C. Maxwellre15, S. A. Kierkegaardra16 vagy épp C. S. Lewisra17), alaposan át kell gondolni, hogy mi az, ami még a józanság határain belül van, mi az, ami nem követeli meg, hogy feladd a gyülekezetben, s az Istennel töltött idődet, s az ,,emelkedés", hatalomnövekedés közben folyamatosan kérdőjelezd meg, hogy amit teszel, Isten dicsőségére teszed-e, vagy csupán a siker, a hírnév, az Isten helyére lépő bálvány (ami lehet valamilyen karrier, munka) ártalmatlannak nyilvánítása kedvéért meséled be magadnak és mindenki másnak, hogy jól vagy lelkileg, hogy virágzik a lelki életed, s bőven töltesz minőségi időt Istennel.
Persze a keresztények többsége nem kell attól tartson, hogy ilyen dilemmába kerül, ugyanakkor ezt jó tisztázni már az elején. Hiszen, végezetül, sok esetben egy-egy pozíció elérése, egy-egy munkahely megszerzése túlságosan sokat kíván, és nem biztosít lehetőséget arra, hogy azzal bármi módon Istent szolgáld. Ha például a világ legjobb séfjei közé akarsz kerülni a nulláról, az első néhány évben szükséges napi 16-18 órás, heti +100 órás munkaidő komolyan meggyengítheti a lelki életedet, s eltávolíthat Istentől. És rengeteg olyan munkaterület létezik, ami nemcsak időd nagy részét követeli meg, hanem elveid feladását, erkölcsi rendszered meggyengítését.
Ha például Wall Street-i tőzsdecápa akarsz lenni, amellett, hogy effektíve semmi másra nem marad időd, amíg feljutsz a csúcsra, mindig kész és hajlandó kell legyél arra, hogy embereket csapj be, azért, hogy sikeres légy, hogy egyre feljebb kerülj a ranglétrán. Soha ne gondold, hogy te majd megváltod a világot, hogy te bármilyen munkaterületen elhelyezkedsz, mert senki és semmi nem ingathat meg erkölcsi meggyőződéseidben, hogy te majd mindenki gondolkodásmódját és meggyőződését képes leszel megreformálni. Vagy téged fog tetszése szerint átformálni a világ, vagy - ha nem engedsz - elbocsátanak. Ha az odafennvalókkal való törődés jelenti számodra a prioritást, amikor fennáll az a lehetőség, hogy vasárnap is bemenj dolgozni valamennyi extráért, plusz összegért, nem fogsz élni vele.
4. De mi van akkor, ha nem tudom mit akarok? Ha voltak elképzeléseim, vagy egyáltalán nem voltak, de fogalmam sincs mihez kezdjek? Ha vannak dolgok, amiket szeretek, ha van, amiben valamennyire ügyes vagyok, ha értek ehhez-ahhoz, tisztában vagyok néhány elméleti vagy gyakorlati dologgal, de nem tudom, mit kezdjek mindezzel a tudással, hogyan hasznosítsam, vagy melyik területhez köthető tudást részesítsem előnyben? Ha sokan javasolnak sok mindent, de nem tudok magabiztos döntést hozni, ha úgy gondolom, hogy se ezt, se azt nem tudnám hosszú távon, odaadással végezni? Ha úgy érzem, hogy jól is vagyok ebben a mostani helyzetemben és nem is? Hálás vagyok azért, hogy itt lehetek, hogy sok mindenben részt vehetek, segíthetek ebben-abban, de valami többre vágyom, szeretném jobban hasznosítani magamat, magasabb hőfokon működni?
Először is: tanulj meg várni. Ne aggódj a holnapért, sőt, ne aggódj semmiért, hanem járulj minden nap Isten elé, keresd az Ő akaratát, elmélkedj és ne türelmetlenkedj. Lehet, hogy már nem lehetsz 14 évesen olimpiai bajnok tornász, mint Nadia Comaneci, de ha J. K. Rowlingnak18 32 évesen sikerült kiadatnia első könyvét, s vált ezáltal ismertté, neked is van még időd alkotni. J. W. von Goethe19 egyes források szerint ötvenhét éven keresztül írta ,,Faust" című grandiózus opuszát, mely időtartam, a kiadástól függő, de nagyjából 500 oldalas terjedelemre tekintve meghökkentőnek, sőt, kiábrándítónak tűnhet. Ám sok tettünknek, próbálkozásunknak, könyörgésünknek és munkánkhoz nem fogjuk látni gyümölcsét, kimenetelét e földi életünkben, ám hit által mégis biztosak lehetünk abban, hogy amit teszünk, ha hittel, Isten dicsőségére tesszük, lesz foganatja, legalább a lelki téren történő fejlődésünk szempontjából mindenképpen.
Természetesen nem lehetsz irracionális a várakozás képviseletében sem. Nem szolgáltathatsz magadban hamis megnyugvást oly hitegetéssel, hogy majd csak lesz valami, majd csak megszáll az ihlet, majd csak kapok szikrát, majd csak megpillantom egy nem várt helyen a megoldást. A türelmes várakozás nem egyenlő a lustasággal és fullasztó önhitegetéssel.
Végül pedig, a ,,Mi" és ,,Mit" kezdetű kérdés helyett a ,,Miért" kezdetű kérdésekkel kezdj. Ahelyett, hogy arra próbálnál rájönni ,,Mit akarsz?", avagy ,,Mi az én hivatásom?", olyan kérdésekre keresd a válaszd először, hogy ,,Miért vagyok tanácstalan?", ,,Miért aggodalmaskodom?", ,,Miért nem kockáztatok?", ,,Miért terhel meg ennyire ez a kérdés?". A legfontosabb kérdések mindig elbújnak a felszín alatt. A hivatás látható, ám a mélylélektani tényezők felfedezéséért alá kell merülni.
5. Pálról és munkatársairól semmiképp sem mondhatjuk azt, hogy sodródtak az eseményekkel, hogy úgy tettek, ahogy éppen kedvük tartotta, hogy oktalan és átgondolatlan döntéseket hoztak volna. A Szentírásból Pált, Istennek egy példaértékűen bölcs gyermekének ismerhetjük meg, aki vállalta a felelősséget döntéseiért, amelyek meghozatala előtt igyekezett kikérni Isten véleményét, az Ő akaratát kereste, és hallgatott a Szentlélek útmutatására. Láthatod tehát, hogy Pál apostol folyamatosan Isten elé járult imádságban, bölcsességet és útmutatást kért tőle, ugyanakkor ez nem azt jelentette, hogy nem vállalta a felelősséget minden meghozott döntéséért, ahogy azt sem, hogy ne használta volna Istentől kapott értelmét és logikáját a döntések meghozatalában és a tervek kialakításában.
Pál életéből és példájából tanulva, két fontos dolgot szűrhetsz le - többet is természetesen, de most kettőre koncentrálunk -, amelyek segíthetnek a pályaválasztás kérdésének vizsgálata során: a) Isten egészen konkrét adottságokkal és képességekkel ruházott fel, amikor megteremtett, és az Ő terve szerint megtapasztalhatod, ha kitartóan kutatsz, hogy bizonyos dolgok iránt jobban érdeklődsz, mint mások iránt, bizonyos területek jobban vonzanak, otthonosabban mozogsz azokon, s akár felfedezted már, akár nem, egészen bizonyos, hogy létezik olyan tevékenység, terület, amelyet szenvedélyesen szeretsz, vagy amely iránt egyelőre szenvedélyesen érdeklődsz. És valahol itt jön a képbe a mély-én jelzőrendszere.
Tegyük fel, van egy étel, vagy alapanyag, amit még soha nem kóstoltál. Egy alkalommal megkóstolod azt az ételt, érzed, hogy rosszul reagál a szervezeted, hogy nem esik jól, s ha tovább folytatod annak fogyasztását, hányni fogsz, így hát, amennyiben józan gondolkodásmóddal rendelkezel, abbahagyod a fogyasztását; megismerted, s megtanultad, hogy nem bírja a szervezeted, s ilyen tekintetben ez a tapasztalat hasznosnak bizonyult a jövőre nézve, de nem akarsz súlyosabb következményeket, józan módon visszakozol.
Hasonlóképpen, úgy érezheted, itt az ideje, hogy pénzt keress, hogy önállósodj, hogy megtapasztald, milyen dolgozni, s kihasználd az idődet oly módon, aminek lesz kézzel fogható eredménye is. Így hát sok helyen érdeklődsz, keresgélsz, telefonálgatsz, elmész néhány meghallgatásra, interjúra, majd egyszer csak siker koronázza próbálkozásaidat, felvesznek valahova. Korábban még soha nem dolgoztál, vagy legalábbis nem olyan helyen, nem olyan munkaterületen, s noha tisztában vagy azzal, hogy mit kell csinálj, előre nem tudod, hogy milyen lesz, milyen hatással lesz rád.
Ahogy telnek a hetek és hónapok rájössz, hogy valami nem stimmel. A kollégáiddal egyáltalán nem tudsz beszélgetni, a munkakörülmények szörnyűek, a munkahelyen többnyire unatkozol, bármennyire is próbálod megerőltetni magad, nem tudod örömmel végezni a munkádat, ráadásul amit csinálsz, hasztalannak érzed, talán egy gyárban a szalagsor mellett állsz, s ugyanazt a repetitív mozdulatsort végzed órákon keresztül. Az is lehet, hogy épp ellenkezőleg, teljes munkaidőben emberekkel foglalkozhatsz, azonban kommunikációs készségeid szinte a nullával egyenlők, nem tudsz érdemi társalgást folytatni, igazából csak létezel azon a helyen, mint egy szükséges, életlen és fénytelen eszköz, s nem mint egy buzgó, tudatos, serény és felkészült halász. Nem véletlen, s nem is elhanyagolandó a belső sugallat, miszerint ez így nincs rendben.
A mély-énből figyelmeztető jelzések érkeznek a felszínre, melyek összeállva azt az üzenetet közvetítik, hogy Isten nem ott akar látni, hogy az a munka soha nem lesz a szenvedélyed, soha nem tudod szíved, lelked beletenni abba, amit csinálsz, mert nem az lett neked szánva. Ekkor döntéshelyzetbe kerülsz.
Dönthetsz úgy, hogy kitartóan ignorálod a vészjelzéseket, összeszorítod a fogad, megembereled magad, és azért is elviseled a napi 8-10-12 óra kellemetlenséget, vagy csak egyszerűen közömbös közeget és érzésvilágot, mivel nem okozhatsz csalódást másoknak, mivel tartozol annyival szüleidnek, hogy dolgozz és pénzt szerezz, mivel gondolnod kell a jövődre, szükséged van az anyagiakra, s mivel nem mehetsz haza, ha már egyszer eljöttél onnan. Vagy dönthetsz úgy is, hogy teljesen új lapot nyitsz, hogy belátod, rossz döntést hoztál, tanulsz belőle, és szimultán még kitartóbban könyörögsz, még buzgóbban keresel, és még türelmesebben vársz.
Ne aggódj, Istenben kiteljesedő mély-énedből befogható jelek fognak érkezni, amikor valami nem stimmel, sőt, még akkor is, amikor úgy tűnik, hogy majdnem minden stimmel. Lehetséges, hogy életed adott periódusában határozott döntéseket hozol, átgondoltad a lehetőségeidet, s amennyire csak tudtál, meggyőződtél arról, hogy arra az egyetemre vagy munkahelyre akarsz menni, ahova mentél. És sikerül, összejön a dolog. Úgy érzed, jó döntést hoztál, s karriered szépen halad előre a kijelölt úton.
Elképzelhető, hogy egy olyan állásod lesz, ahol megbecsülnek, ahol könnyedén tudsz kommunikálni a munkatársaiddal, jó kapcsolatot ápolsz velük, ahol remek a fizetés, marad szabadidőd is, s nem gátolja a gyülekezetbe járásodat, sem a személyes kapcsolatod elmélyítését Istennel, sőt, még a családodra és emberi kapcsolataid fenntartására is jut bőven időd, ráadásul munkád egy részét még élvezed is. Ahogy azonban telik az idő, úgy lassan egyre erőteljesebben kezded azt érezni, hogy valami zavar, valami feszít belülről, hogy hiányzik a láng, a permanensen20 magas hőfokon való égés, hogy lényed aktív, internális21 totalitásának egy része kezd elhalni.
Úgy érezheted, hogy hálátlan vagy, semmi sem elég jó neked, hogy önző vagy és felszínes, hiába van jó sorod, hiába kaptál meg minden szükségeset, mégis valami többre vágysz, talán csak nem vagy eléggé meggyökerezve Krisztusban, talán túl nagyok az elvárásaid, és nem elég szilárd a reményed. De akkor hirtelen villámcsapásként vagy lassú áradásként, manifesztálódik22 benned a reveláció23, egy megfoghatatlan, intuíció24, avagy észbe kapás következik be, s meglátod, hogy régi szenvedélyed, a festés (a példa kedvéért), amiből nem tudtál megélni, s ezért a megélhetés, a munka kedvéért elhanyagoltál, mondhatni elengedtél, az az igazi szenvedélyed. Az által szolgálhatod Istent, s teljesedhetsz ki internálisan és externálisan egyaránt. S lehet, hogy az a szenvedély, legyen festés vagy bármi más, nem eredményez nagy sikereket, állandó anyagi jólétet, de mentális megszilárdulást és lelki megnyugvást és harmóniát mindenképp, ami messze felülír minden más tényezőt.
Nem tudod, mire vezet a Lélek, de azt már bizonyosan tudod, hogy a béke mezőire vezet, s te boldogan engedsz neki, legyenek azok a mezők gazdagon termők vagy szerényen zöldellők, a felszíni tényezők irrelevánsnak deklarálhatók a traszcendentalitás25 tróntermében.
b) (Ha még emlékszel a kiindulópontra) Nem engedheted, hogy ide s tova fújjon a szél tetszése szerint, tehát nem ugorhatsz fel ,,heurékázva" minden egyes megérzésed vagy pozitív megtapasztalásod hatására. Bölcsesség és lelki érettség hiányában a félelem és teljes visszafogottság ellentéteként a mindenbe fejjel előre történő beleugrás hasonlóan hasztalan, és ugyancsak vészjelzések létrejöttét eredményezi majd, melyek felszínre szállását tapasztalni fogod munkavégzésed közben.
Lehet, hogy úgy gondolod, szeretsz főzni, ezért beiratkozol egy főzőiskolába, elhatározod, hogy séf lesz belőled, de aztán hamar észbe kapsz, megunod, elmegy a kedved, rájössz, hogy nem vagy elég kitartó, nem neked való a szakma, és gyorsan kiszállsz. Aztán egy eset hatására azt képzeled, hogy a tanítás lett neked rendelve, ezért beiratkozol egy tanárképző szakra, ám gyorsan feladod, hiszen a sok elméletet és a bömbölő, engedetlen gyerekeket nem tudod elviselni. És a sor tetszőlegesen tovább folytatható.
Nincs sem elég időd, sem elég anyagi kereted ahhoz, hogy mindent kipróbálj, ami csak hirtelen vagy egy megtapasztalás hatására eszedbe jut. Mérlegelned és szelektálnod kell. Előnyös lehet, hogy több mindenbe belekóstolsz, de azt ne úgy tedd, hogy el is kötelezed magad, hiszen ha egyszer elkötelezed magad, azt csak úgy érdemes csinálni, ha előtte alaposan megfontolod a lehetőségeidet, az Úr elé viszed a dolgot, megbeszéled másokkal (pl. a szüleiddel), és szenvedélyt érzel magadban, hogy azt a munkát vagy tevékenységet éveken, évtizedeken keresztül örömmel, kitartóan és Istent dicsőítve végezd.
6. Végül pedig, ami az igei vonatkozásokat illeti, fontos megemlékezz arról, hogy Isten nem a félelem, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta neked. A karrieredve nézve, Isten akaratának megéléséhez bátorságra és kockázathozatalra van szükséged. Ha azt képzeled, hogy a terep alapos felmérése, minden lehetőség számba vétele, minden lépés előre eltervezése, és minden akadály félresöprése után úgy találhatod meg a számodra rendelt pályát, s úgy élheted meg hivatásodat, hogy semmilyen nehézségbe nem ütközöl, minden csalódást elkerülsz, s mindig biztos, pontosan kikalkulált, kockázatmentes döntésekre építheted fel a karriered, bizonyosan tévedsz, és önmagadat hamis reménységbe ringatod.
Természetesen a kockázathozatalt hallva, és belegondolva a végtelen lehetőségek egy adott, mentálisan feldolgozható halmazába, nem kell azonnal és mindenáron vad, őrült és egészen egzotikus, szélsőséges kockázatokra gondolj. Valószínűleg nem lenne foganatja annak, ha egyik napról a másikra gondolnál egyet, felkerekednél egy kevés összeggel, nulla ismeretséggel és nyelvi ismerettel, majd elmennél az amazonasi esőerdő mélyére, hogy egy olyan lokális26 törzsnek hirdesd az evangéliumot, amelyet nem ismersz, amelynek tagjaival nem tudsz kommunikálni. Sőt, az is megtörténhet, hogy sor se kerülne a találkozásra, pár napos túra végleg elvesztődnél vagy áldozatául esnél egy vadállatnak, természeti csapásnak, esetlegesen egy agresszív bennszülött közösségnek.
S ha fizikai tekintetben kissé biztonságosabb, földrajzi, gazdasági, kulturális és társadalmi tekintetben szofisztikáltabb példára tekintesz, gondolj azokra, akiket a tévében vagy az interneten láthatsz, akik különböző tehetségkutató showműsorokba jelentkeznek, s többségük megosztja, hogy nekik ez az álmuk, hogy híresek, sikeresek legyenek, hogy mindent feladtak, csak hogy ott lehessenek, hiszen nekik az éneklés (például) az életük. Ez ismételten egy figyelmeztető tartalmú véglet. Nem szabad mindent egy lapra feltenni, hiszen ha az embernek csak A terve van, amely ráadásul nem Istenben, nem az Ő akaratában gyökerezik, akkor annak jó eséllyel bukás és konzekvensen fatális27 kimenetelű lelki összeomlás lehet a vége. A kockáztatás nem egyenlő az elsietett, meggondolatlan, oktalan és egysíkú döntéshozatallal.
A kockázatvállalás lényege abban áll, hogy merj kilépni a komfortzónádból. Minden egyén élete korai szakaszában kialakít (nem tudatosan, hanem a környezete, a családja, s a vele történő események hatására) magának egy komfortzónát. Ha az egyént felnőtt koráig nem éri komolyabb trauma, nem kell szembenézzen komolyabb veszteségekkel, csalódásokkal, sokkoló tragédiákkal, ha nem kényszerül arra, hogy idő előtt önállósodjon, ha biztonságban érzi magát, családja szeretettel és gondoskodással veszi körül, vannak barátai, tehát mondhatni - jó esetben - személyiségfejlődése viszonylag zavartalanul zajlik, semmi nem indokolja, hogy kilépjen a komfortzónájából, legalábbis nem komolyabban; lehet, hogy időről-időre kinéz onnan, kibújik, körbenéz, aztán gyorsan visszalép a zónába, de semmiképp sem hagyja el azt hosszabb időre, s nem megy távolra attól. Idővel ez a kockázatvállalás elkerülhetetlenné válik (kivéve azokat az extrém eseteket, amikor valaki nagyon gazdag családban felnövekedne egész életében biztosítva van arról, hogy szülei ellátják, avagy szülei öröksége következtében nem kell kilépnie komfortzónájából).
Ahogy a próbák hasznodra vannak, úgy a kockázatvállalás is, hiszen egy probléma- és kockázatmentes folyamat során mégis hogyan, mi által fejlesztenéd, erősítenéd a ,,hitizmaidat", mégis mi kényszerítene rá arra, hogy egyre szorosabban ragaszkodj Istenhez. Jézus egyik tanítványának, egyik apostolának sem mutatta meg a jövőjét, mint egy térképet, hogy pontosan ezt és ezt fogod tenni, ezek a szolgálatok várnak rád, ekkor és ekkor itt és itt kell lenned, s ezeknek a próbáknak fogsz elébe nézni, ezeket a döntéseket kell meghozd. Jézus elhívta az apostolait a szolgálatra, hogy hirdessék az Igét mindeneknek, azonban nem látták maguk előtt a messzire kivilágított utat, amelyen haladniuk kell. Jézus lépésenként vezette őket a számukra elkészített úton, s olykor - ahogy ezt Pál példáján keresztül láthattuk - az Ő Lelke által üzent, hogy nem, oda most nem mehettek, avagy most egy másik helyre kell menjetek.
Itt és ebben kell megragadd a hit erejét, isteni ajándékát, melynek segítségével áthaladhatsz a remegő, ide-oda himbálódzó hidakon. Hit nélkül így vagy úgy - magadban bízva, vagy tévesen értelmezve Isten akaratát -, teljesen vakon vagy, márpedig vakon elkerülhetetlen, hogy megtántorodj, megbotolj, s a két szigetet összekötő hídon történő átkelés helyett vízbe ess. A hit kockáztatást kíván tőled. Ha egy barátod vagy testvéred megkéri, hogy hunyd be a szemed, mert valami meglepetés vár rád, hiszel neki, hiszed, hogy jót akar neked, hogy biztosan vezet, bízol benne, bízol a pozitív kimenetelben, s noha nem tudod előre, mi fog történni, nem is fontos, ha van hited.
Ábrahámnak csodálatos erejű hitre volt szüksége ahhoz, hogy kész legyen feláldozni egyetlen fiát. Belső gondolatviharjait, válaszkeresését és gyötrelmeit nem ismerhetjük, Isten úgy ítélte, hogy nem fontos tisztában legyünk azzal, mi játszódott le elméjében, ám biztosak lehetünk abban, hogy a) Ábrahám szerette Izsákot; b) hitt Isten ígéretében, miszerint annyi utódja lesz, amennyi csillag van az égen. Ennek a két tényezőnek az összeillesztése logikai szempontból azt a következtetést kellene eredményezze, mely szerint Isten nem akarhatja, hogy Izsák meghaljon. Csakhogy mi van akkor, ha Istennek mégis más tervei vannak, hiszen az Ő tervei kikutathatatlanok, s ilyenképp Ábrahámnak mustármagnyi hitre volt szüksége ahhoz, hogy kész legyen feláldozni fiát. Ábrahám biztosra is mehetett volna, nemet mond Istennek, hiszen ott van neki Izsák, akit lát, aki él, s aki által biztosan sok leszármazottja lesz majd. Ő azonban kockázatot vállalt, azáltal, hogy a legbiztosabb döntést hozta. Kockázatvállalás kockázat nélkül. Hiszen az Isten nélküli látható, biztosnak tűnő út és döntéssorozat kockázatosabb - tragikusabb következményhálót hoz létre -, mint a Krisztusban való hit általi döntéshozatal, melynek nem lehet rossz végkimenetele, sőt, még csak parciálisan sem lehet gyomtermése.
Persze jogosan teszed fel a kérdést: Ábrahám döntéshelyzetben volt, világosan ki volt jelölve számára az ösvény, meg volt mondva neki, mit tegyen, és - bármilyen nehéz is volt meghoznia a döntést - mégiscsak valami bizonyosra támaszkodhatott, Isten korábbi ígéreteire, számomra azonban nem jelentett ki semmi konkrétat Isten, mégis mire tudnék hittel támaszkodni? Nos, azokra a döntésekre, amelyeket hit által, Istenre támaszkodva hozol. Könyörögsz, majd elhiszed, hogy a döntés, amit hozol, Isten szerinti döntés, kedves előtte és azáltal aktívan hasznosíthatod, megsokszorosíthatod a tőle kapott tálentumokat. De hamarosan döntened kell, s közvetett módon döntő fontosságú, hogy milyen szívvel döntesz - hitetlen vagy hívő szívvel.

Isten vezet a mély-énünk aktivizálása által is. A mély-énből felszálló jeleket nem lehet blokkolni, ahogy konstatálás szintjén ignorálni sem. Noha megteheted, hogy észrevételük után egyszerűen figyelmen kívül hagyod azok tartalmát, veszélyjelző rendeltetését, azonban bármilyen magas toronyba is hágj fel, s bármennyire keményen barikádold is el magad a legrejtettebb zugban, a belső kiszáradás jelenségének érzete nem kerülheti el figyelmedet. Ilyenképp, józan és Krisztusban hívő individuumként28, az ígéretekre és megfigyelhető jelenségekre építő bizonyosság tudatosításának tromfolnia kell a kockáztatás félelmeit, dominálnia kell lényed belső árnyékának domináns törekvéseit, szilárdan megállva az árnyék előtt, s szilárdan szembefordulva az egoval, s azt mondva: ,,Nem, ego, nem fogok a magam bölcsességére támaszkodni, Isten tanácsát, a mély-énem jelzéseit figyelmen kívül hagyni, s nem fogom azt tenni, amit a világ elvárna, vagy ami nyereség szempontjából a legkifizetődőbb döntésnek látszik. De neked sem fogok engedni árnyék, nem fogok félelemben és elszigeteltségben élni, nem fogok életem végéig várni, míg valaki kézen ragad, s elvezet a megfelelő helyre."
Az értelmünk pedig nem az ösztöneinknek, reakcióinknak és érzéseinknek alárendelt értékjelző tükör, hanem egy önálló, iránytervező komplexum, amely működési elvénél és döntéshozásban megmutatkozó szerepénél fogva jó esetben az egyik elsőfokú hozzáféréssel rendelkező tényezővé teszi életvitelünkben. Ezt az igencsak korlátozott, és mégis megfejthetetlenül bonyolult és csodálatra méltó központi idegrendszeri fő központot nagy becsben tartsd, és használd ki, hatásfokát mindig maximumon kamatoztatva egy-egy fontos döntés meghozatala előtt és során. Ha értelmedet Istent tagadva isteníted, annak díszes homokpiramisait kénye-kedve szerint mossa el a rendszeres dagály, de még a víztől biztos távolságba épített monumentális, történelmi jelentőségű szerkezetekben sem lesz örömöd az emberek dicséretei és tisztelgései ellenére sem.
Isten szolgálatába állítsd értelmedet. Ha így teszel, ha hitedet, értelmedet és érzéseidet közös nevezőre hozod, ha e három egyedi és explicit halmaznak van közös tartománya életedben, akkor sem hited, sem értelmed, sem érzéseid nem fognak hamuvá devalválódni29 a hiábavalóság krematóriumában. Így hát, amikor ösztöneid, reakcióid vagy érzéseid egy irányba mutatnak, ne félj, s ne mellőzd használni értelmedet.
Lehet, hogy találkozol valakivel, aki felcsigázza érdeklődésedet, vágyat támaszt szívedben valamilyen szakma vagy hivatás iránt, netalán látsz egy videót az interneten, vagy elolvasol egy cikket, s rögtön repesni kezd a szíved, elsöprő vágy ébred fel benned, mely arra késztetne, hogy azonnal cselekedj, mert bizonyára felfedezted hivatásodat. Ilyenkor azonban időt kell hagyj magadnak, ha ugyanis látsz egy sorozatot, aminek következtében szimpatikussá válik például a sürgősségi betegellátás, van egy rokonod vagy barátod, aki már bő egy évtizede orvosként dolgozik, s nagyon tetszik neked az, amit csinál, s amilyen sikeres, illetve mindenki, akivel csak beszélsz, s meghallja, hogy leginkább az orvoslással szimpatizálsz, azonnal biztatni, sőt, szinte sürgetni és tolni kezd a még nem teljes bizonyossággal kijelentett pálya felé, ne felejts el elgondolkodni. Hiszen egyfelől senki nem találhatja meg helyetted a számodra rendelt ösvényt, egyetlen ember sem ismerheti áthatóbban múltadat, küzdelmeidet, személyiségedet és tulajdonságaidat, mint te, másfelől az érzések múlandók, a szem könnyen becsaphat, a szív csalárdsága pedig jól ismert.
Ha nem használod értelmedet, hogy elmélkedj az Igén, Isten akaratán, a mély-én jelzésein, s általánosságban a lehetőségeiden, a jellemvonásaidon és személyiségjegyeiden, szinte garantált az első tévútra térés bekövetkezte. Minden kérdésekkel kezdődik. Értelmedet használva tegyél fel magadnak kérdéseket, méghozzá próbáld feltenni magadnak a megfelelő kérdéseket, olyan kérdéseket, amelyek megválaszolása hatékony segítséget jelenthet a pályaválasztás dilemmájának megoldási kísérletében. Mi az, amiben viszonylag tehetségesnek mutatkoztál eddigi életed során, amiben dicséretes eredményeket értél el, avagy sok dicséretet kaptál nemcsak a családodtól és a barátaidtól, hanem idegenektől is?
Lehet, az életedben ilyen tevékenység, foglalkozás, terület a sport, konkrétabban mondjuk a vívás vagy az úszás. Ám elgondolkodsz ezen a lehetőségen, s megállapítod, hogy mivel soha nem jártál edzésre, sem komolyabb versenyekre, 18 évesen már felelőtlen és kontraproduktív30 döntés lenne összeszorított fogakkal megküzdened ezért azért az álomért, hogy sikeres úszó vagy vívó legyél, annak ugyanis vannak olyan életkorhoz kötött feltételei, amelyek már nem teljesülhetnek; lehet, hogy van tehetséged, ám a lényeg az, hogy elkéstél. Lehetséges, hogy a zene az a(z egyik) terület, ami komolyan foglalkoztatott eddigi életed során. Jó pár éve dobolsz, a hangodat is sokan dicsérték, zenei hallásod egészen impresszív31, nagyon szeretsz zenét hallgatni, és konyítasz valamit az elméleti szegmenshez is. Azonban miután alaposabban belegondolsz ebbe a lehetőségbe, bevallod magadnak, hogy nem szívesen gyakorolsz dobon, hogy rendkívül szégyenlős vagy, nem szeretsz mások előtt énekelni, és hiányzik belőled az a tűz, az a szenvedély, ami ahhoz szükséges, hogy valakiből komoly zenész, énekes vagy zeneoktató legyen.
Ám lehetséges, hogy a festészet az a művészeti ágazat, ami nagy hatással volt rád eddigi életed során. Talán már kora gyermekkorod óta folyamatosan festesz, különböző technikákat próbálgatsz, különböző stílusokba kóstoltál bele, és bármivel próbálkoztál a festészeten belül, mindig - vagy elnyomó többségben - azt érezted, hogy maga a munkafolyamat, a creatio ex nihilo32 festészetre vonatkozó jelensége, megélése, alkalmazása katartikus hatással volt rád, mintha a tudatállapot-specifikus, exluzíve Istenben létező, szellemi dimenziójú, intrakommunális konnektivitás metafizikai szentélyébe nyertél volna belépést azon temporális átszellemült állapotban33. Vagy egyszerűen csak mindig elemedben érezted magad, békét és kreatív kiteljesedést érzékeltél festés közben. S ha így van, értelmed analizáló34 folyamatainak végeztével bátran állíthatod, nincs más út, nincs más mód, ily módon dicsőíthetem a leghatékonyabban az Urat.
Ugyanakkor légy óvatos, mert ahogy a szív, s az érzések, úgy az elme is kétélű fegyver, nemcsak a prosperáló logika és konstruktivitást indukáló racionalitás (tudományos és teista kauzalitású, nem pedig ateista) eszközeit képes hatékonyan használni, hanem ezekkel ugyanúgy képes szembefordulni, s a büszkeség magjában felnövekedő hamis létrendszert priorizálni, mely részben azon a meggyőződésen alapul az egyén jövőjére nézve, hogy ,,Megérdemlem a legjobbat", avagy ,,Nekem is kijár a legjobb", s ezen elv által vezérelve, nem az anyagiakat ignorálni (szellemi motiváció tekintetében) hajlandó, Istent dicsőítő munkafolyamaton lesz a hangsúly, hanem a társadalmi hierarchia csúcsának meghódításán, az anyagi jólétben való dúskálás biztosításán, s a testi és bűnös szívbéli vágyak kielégítésén.
Ilyenképp, ha elszakadsz Istentől és az Ő tanításától, egy világi attitűdöt35 öltesz fel magadra, mely a pénz és hatalom szorításában leledzik, azok megszerzése jelenti a meghatározó drive-ot36, mely előre visz a munkafolyamatok során. Ha pedig a pénz, az evilági gazdagság, hatalom, hírnév és kikényszerített tisztelet vezérelnek a karrierválasztás- és építés során, a lélek elsorvad, a mély-én egy kietlen és puszta hellyé változik, ahol lassan, fokozatosan széttördeznek a száraz földdarabok, repedések keletkeznek, s hatolnak le egészen a mélymag centrumjáig, az énvesztés pedig lassan, fokozatosan, szinte észrevehetetlenül megy végbe.
Ahogy az Ige mondja, öldököld meg az óembert, s jelentősen megváltozik, kiszélesedik látásmódod az életről. Ez az öldöklés vagy alávetés azonban folyamatos küzdelmet kíván tőled, nem abszolválható37 ily kolosszális kihívás egyik napról a másikra, ez egy életen át tartó intenzív és hullámvasútszerű folyamat, mely állandó figyelmet, hitet, lelki felvértezettséget és a kockázati tényezők intraperszonális38 implementálását39 feltételezi a küzdelemre kész egyén részéről.
Ha pedig nem engedjük át a gyeplőt az egonak, ha nem félünk kockáztatni, és készek vagyunk meglátni a tudatfeletti, extrakozmikus, metafizikai origójú, predesztinált egzisztenciájú, kauzális szekvenciájú, a mély-én és a cselekedetrendszer közötti harmonikus dualitást (mely a Szentlélek jóváhagyása, avagy jóváhagyó jelzése által válik bizonyossá), nem lőhetünk mellé. Meg kell értsd, hogy ez nem egy tudatos létre hívás. Ám örülhetsz, ugyanis egy folyamatos visszajelzéssel járó döntéssorozatról van szó. Nem tudod biztosan kimutatni a neked rendelt hivatást semmilyen előzetes próbával, ahogy például a tirozint xantoprotein-reakcióval (fehérje kimutatása tömény salétromsavval történő hevítés által), azonban a Lélek egyértelműen és ismétlődő jelleggel (ha nem reagálsz elsőre) értésedre adja majd, hogy jól döntöttél-e.
Egy utolsó szempontot tárok fel még előtted: a pályaválasztás perspektívájában tekints túl jón és rosszon. Nem, nem azt javaslom, hogy feledkezz meg erkölcsi meggyőződéseidről, ideiglenesen tedd félre erkölcsi rendszeredet, és légy egy kicsit megengedőbb, ami az erkölcsi elveidet illeti. Erről szó sem lehet. Arról van itt szó, hogy ha például veszel egy olyan kérdést, egy olyan eldöntendő helyzetet, ami erkölcsi ítéletet követel meg, valamilyen módon, valamilyen erkölcsi értékrendre hivatkozva döntést kell hoznod. Ha találkozol egy ismeretlen dologgal, vagy szembekerülsz egy ismeretlen helyzettel, döntést kell hoznod; netalán egy elméleti vagy gyakorlati dilemmával kerülsz szemben, és döntened kell, akár csak önmagadban, hiszen gondolkodó lény lévén nem tudsz ellenállni a döntéslehetőségnek, akár nyilvánosan, mivel döntéshozó pozíciót töltesz be.
Tegyük fel, bíróként el kell döntened, hogy jó vagy rossz döntés életfogytiglanra ítélni azt az embert, aki halálos kimenetelű balesetet okozott, a bizonyítékok és tanúk pedig nem teszik egyértelművé, hogy szándékos volt-e a tette, illetve milyen tényezők vezettek annak az eseménynek a bekövetkeztéhez. Egy ilyen esetben ráadásul a végső döntés meghozatalában nem csupán erkölcsi vonatkozásban kell alaposan megvizsgáld azt, hogy mi lenne a jó döntés, bizonyos jogi előírásokat is figyelembe kell vegyél. De vehetünk egészen triviálisnak tűnő döntéshelyzeteket is, amikor például felmerül a kérdés, hogy jó vagy rossz megnézni egy filmet vasárnap, jó vagy rossz a való életben driftelni az autóddal (felfigyelhetsz rá, hogy szándékosan nem pontosítom a körülményeket és részleteket), jó vagy rossz édességet vacsoráznod, és végtelen mennyiségű olyan kérdést lehetne feltenni, amelyekre nem adható egyértelmű, minden hívő által elfogadott, erkölcsi tekintetben követendő válasz. Az élet sok esetben nem fehér-fekete, nem csak jó és rossz döntés, avagy válasz létezik.
Amikor pedig elrendelt hivatásodat kutatod, felejtsd el azt, hogy hozhatsz jó vagy rossz döntést, választhatsz számodra jó vagy rossz hivatást. Ha így gondolkodsz, szinte garantált, hogy a végtelenségig elodázod a választást, hiszen ekkor már reflexszerűen, mondhatni a tudattalan40 szintjén végbemegy az arányrealizáció, és amikor belegondolsz abba, hogy több ezer különböző pálya közül választhatsz, ám csak egy az, ami ,,jó" döntésnek minősíthető, inkább nem kockáztatsz. Ha pedig nem kockáztatsz, soha nem nyerhetsz új, aktív szolgálati lehetőséget és progresszív önhasznosítási és jellemfejlesztési módot. Anélkül, hogy belemennék a pályaválasztási jó és rossz etikai (vagy filozófiai etikai) vizsgálatába, valamint ezen etika hermeneutikai41 boncolgatásába, hadd tegyek fel két kérdést: Lehet-e valami önnön haszontermő potenciáljában egyidejűleg jó és rossz? Valamint, melyik jobb, a rossz döntés vagy a döntésképtelenség?

Először is, gondolkodj el azon, hogy mit lehet kijelenteni elméleti szinten egy olyan hipotetikus eset kapcsán, amikor is egy ember úgy dönt, hogy buszsofőrnek áll. Előzetesen nem gondolja át alaposan döntését, mondhatni kényszerű döntést hozott, hiszen fogalma sem volt, mihez kezdjen az életével, s sürgősen szüksége volt pénzre, hogy fenntartsa önmagát. Munkája monoton és feszültséggel teli, nem kap dicséretet, nem tud kommunikálni másokkal, nem él meg semmiféle személyiségfejlődést, belső kielégülést, nem kerül semmilyen transzcendens zónába, nem tapasztal meg semmiféle flow-élményt, egyszerűen csak kényszerből végzi munkáját, miközben belseje lassan kiszárad.
Egy napon azonban a buszban összeesik egy kisgyermek. A buszsofőr észreveszi, gyorsan megáll, hátramegy a gyermekhez, s mivel sem az anyja, sem egyetlen buszon ülő személy sem tudja, mit kell tenni ilyen helyzetben, miközben a többiek a mentőket hívják, ő elsősegélyt nyújt neki. A kisgyermek szíve leállt. Mellkaskompressziók, illetve befújás alkalmazásával sikerül újraindítania a légzését, míg a mentők kiérnek. Később megtudja, hogy a kisgyermeket bevitték a kórházba, majd hosszas vizsgálatok végeztével felfedezték, hogy valamilyen addig lappangó veleszületett szívrendellenességben szenved, amit így viszont időben felfedeztek, s megfelelő kezeléssel kordában tudnak tartani. A buszsofőr megmentette a kisgyermek életét. Addig tehát éveken keresztül nem volt semmilyen lelki, illetve látható gyümölcse munkájának, nem volt semmi, ami arra mutatott volna, hogy jó döntést hozott, amikor felcsapott buszsofőrnek, pár év elteltével azonban megmentette egy kisgyermek életét.
Hogyan lehet erre adekvát módon reagálni? Honnan induljunk ki? Vég nélküli spekulációkat és hipotéziseket szőhetünk, anélkül, hogy konszenzusra juthatnánk azt illetően, hogy jó vagy rossz döntést hozott ez az ember pályaválasztási szempontból, ha nem tudjuk előre, hogy ez az eset meg fog történni a pályafutása során. Egyáltalán számít az, hogy jó vagy rossz döntést hozott, vagy csak a tényekre és a következményekre érdemes tekinteni? Elméleti tekintetben milyen erkölcsi értékítéletet feltételez ez a döntés annak tudatában, hogy kitarthatott volna régi szenvedélye, a fényképezés mellett, mely nagy valószínűséggel örömöt és belső fejlődést eredményezett volna, sőt, mások szépérzékére és ambícióira is hatással lett volna, azonban az a gyermek, akit megmentett, meghalt volna?
Keresztényként értelemszerűen valószínűtlenné válik egy ilyen eset, tudva azt, hogy a belső jelzésekre figyelve egy rossz döntés esetén viszonylag gyorsan visszakozik az illető, és más pálya felé tekint. Ugyanakkor ne zárjuk ki annak a lehetőségét, hogy létezhetnek olyan szükséghelyzetek, amikor egy keresztény személy sem dönthet teljesen szabadon a hivatását illetően, hiszen gondot kell viselnie valakiről, vagy mivel teljesen egyedül maradt a világban, el kell tartania magát. Az pedig, hogy keresztényként nem választjuk, vagy a túlélés, a mások iránti szeretet miatt nem választhatjuk azt a hivatást, ami irányába mindennél nagyobb szenvedélyt érzünk, nem jelenti azt, hogy el kell fogadjuk a status quo-t42, és bele kell nyugodjunk abba, hogy egész életünkben valami olyan munkát kell végeznünk, ami nem ad kielégülést, amely során nincs lehetőségünk megcsillogtatni képességeinket és tehetségünket. Tény, hogy a hozzáállásunkat folyamatosan formálhatjuk, de most nem térek ki arra, hogy megpróbálhatjuk megszokni, avagy megszeretni azt a munkát is, ami elsőre nem épp a legszimpatikusabb, avagy megpróbálhatunk szolgálni ott is, ahol nem érezzük úgy, hogy kiteljesedhetünk. Ez rendben is van, viszont most nem ez a hangsúlyos.
Vegyünk figyelembe két lehetőséget: a) az élet bármely szakaszában vissza lehet térni a pályaválasztás kérdéséhez, s bármikor meg lehet próbálkozni alkotni vagy elérni valamit azon a területen, ami iránt mindig is a legnagyobb szenvedélyt érzékelted... Talán Isten olyan próbákat, nehézségeket, betegségeket, tragédiákat enged meg életedben, amelyek következtében ellehetetlenül az, hogy már 18 éves korodtól hivatásként műveld legnagyobb szenvedélyedet, ami tegyük fel, hogy a zongorázás. Cziffra György - az egyik legnagyobb valaha élt zongoraművész - már egészen kis korától tudta, hogy a zongorajáték az élete, azonban 1942-ben, 21 évesen behívták katonának, majd szovjet fogságba került, és öt év kihagyás után térhetett csak vissza szenvedélyéhez, a zongorázáshoz. Megpróbáltatásainak azonban ezzel még nem szakadt vége; a kommunista korszak alatt, 1950-ben kényszermunkatáborba zárták, ami miatt három évet ismét zongora nélkül kellett eltöltenie, ráadásul keze eléggé megsínylette az ottani munkát. Mindössze 33 évesen jutott be a Zeneakadémiára, s csak ezután kezdődtek sikerei.
Lehet, hogy te más akadályokkal kell megküzdj a hivatásod elérésében folytatott harc során. Akár valami áldás is képezhet ilyen akadályt, például igen fiatalon megházasodsz, majd gyerekeid születnek43, s mivel az ő nevelésüknek szenteled időd és energiád javarészét, tehetségedet és karrierépítési lehetőségeidet hátra kell hagyd, de nem feltétlenül végleg, mindig vissza lehet térni, meg lehet próbálkozni azzal, aminél adott időben és helyzetben volt valami fontosabbnak ítélt kötelezettség, avagy ellehetetlenítő akadály.
b) A másik lehetőség, avagy inkább eshetőség, hogy az önfenntartás és anyagi boldogulás érdekében nem tudsz napi 10 órában zongorázni, hiszen egyelőre nincsenek felkéréseid, nincsenek ismeretségeid, tehát nem tudnál megélni belőle, azonban vállalhatsz egy olyan munkát, amelyből szerény körülmények között, de meg tudsz élni, viszont amely nem egy komolyabb potenciálú karriert sejtet, nem egy állandó fejlődést igénylő munkatípus, hanem valami, amit elég naponként elvégezni, s mellette marad idő a szenvedélyedben történő egyéni fejlődésre, s talán, hónapok vagy évek múltán adódnak olyan lehetőségek, ajánlatok és felkérések, amelyek azt eredményezik, hogy elhagyhatod a ,,kényszermunkádat", és reménység szerint nyugdíjba meneteledig, avagy földi utad legvégéig szenvedélyednek élhetsz Istent dicsőítve azáltal.
Séraphine Louis - 19-20. századi francia naiv festő - szegény családból származott, s már 7 éves kora előtt elveszítette mindkét szülőjét. Felnőve, majd felnőttként különböző egyszerű munkákat vállalt, pásztorlányként, majd házvezetőnőként kereste kenyerét, közben pedig titokban festegetett. 48 éves volt, amikor egy német műgyűjtő elsőként felfedezte a munkáját, azonban nagyjából még egy - bő - évtizedet várnia kellett a sikerre, arra, hogy kiállításra vigyék néhány munkáját.
Nem mindenki engedheti meg magának, hogy egész kiskorától utolsó földi évéig azt csinálja, arra összpontosítson, abból éljen meg, s elsősorban azáltal szolgálja az Urat, amit a legszívesebben, legnagyobb szenvedéllyel csinál (s bár lehet nagy szenvedéllyel profi gamernek, avagy videójátékosnak is lenni, de a szellemileg meddő és hasztalan tevékenységeket most hanyagoljuk). Vagy talán megengedheti magának, azonban csak fellelkesítő egyedüllétében, anélkül, hogy a világ elé tárhatná szenvedélye gyümölcseit.
Az is elképzelhető, hogy nem a kezdeti körülmények kényszerítenek arra, hogy egyelőre mellékvágányra helyezd a szenvedélyed, hanem a kezdeti tanácstalanság. Talán 40 vagy 50 évesen bizonytalanodsz el, s kérdőjelezed meg munkavégzésed szellemi potenciálját, azt, hogy azon a területen dolgozol-e, ahol leginkább szolgálni tudod Istent, s ahol leginkább kamatoztathatod tőle kapott képességeidet. Talán csak 40 vagy 50 évesen jutsz el oda, hogy az evangélium megosztásának elementáris44 erejű vágya, az Isten és embertársaid iránti szeretet, kitűnő kommunikációs készségeid, emberek iránti közvetlenséged, jó nyelvérzéked és példás tűrőképességed együttállása arra ösztönözzön, hogy ott hagyd munkahelyed, és Indonéziában hirdesd az evangéliumot valamilyen anyagi vonzatú, ugyancsak értékes munkavégzés mellett, például gyerekek tanítása mellett. Viszont legyen elképzelésed, mert konkrét elképzelés nélkül felelőtlen döntés lenne felmondanod a munkahelyeden csak azért, mert 20-30 év után egyszeriben azt érzed (ezen van a hangsúly, az érzésen), hogy más területen hatékonyabban szolgálhatnád Istent.

A premisszához45 visszatérve, ismételten hangsúlyozom - a döntés nem fekete-fehér típusú. Gondolj bele, a világon létező szakmák, állások és független tevékenységek többsége nem igényel kreatív alkotói folyamatot. Az emberek többsége nem rendelkezik kimagasló tehetséggel semmilyen művészeti ágazatban, semmilyen sportágban, sem semmilyen azonnal kamatoztatható, társadalmilag, a munkapiaci kereslet tekintetében kimagaslóan értékes érzékkel vagy készséggel (nyelvérzékkel, beszédkészséggel stb.). Ez azonban nem egy csüggedésre okot adó jelenség. A mai világban, napjaink társadalmaiban ugyanis nagy szükség van takarítókra, karbantartókra, vízvezetékszerelőkre, gépjárműszerelőkre, könyvelőkre, vagy éppen buszsofőrökre, s mindennél jobban szükség van Krisztusban gyökerező szülőkre és nagyszülőkre.
Ha mindenki lelkész vagy orvos vagy bíró vagy zeneszerző vagy festő vagy író lenne, összeomolna a jelenkori globális hálózat, a társadalmak nem tudnák fenntartani magukat, nem lenne áram, gáz, az utcákat ellepné a szemét, káosz és zűrzavar következne be, hiszen minden fogaskeréknek a helyén kell lennie, ahhoz, hogy a teljes szerkezet zavartalanul működhessen. Talán nem fogsz szenvedélyes alkotói szellemtől átitatva szolgálni takarítóként, de lehet, hogy Isten terve az, hogy hű és alázatos munkálkodásban néhány látó szem meglássa a feltámadott Krisztust. Talán nem fogsz milliókat megragadni és könnyeiket önkéntelenül a felszínre invitálni zeneműveddel, festményeddel vagy könyveddel, de lehet, hogy Isten tervében az szerepel, hogy fodrászként a hozzáállásodat, a körülmények ellenére állandó, zavarba ejtő örömödet és békés természetedet szemlélve érdeklődést válts ki néhány elepedett szívű keresőből, munkatársadból talán, a benned lakozó szellem kapcsán, vagy talán visszatérő klienseidnek megoszthatod az evangéliumot, amely egyszer termő földre talál Isten kegyelméből.
Olykor nincsenek álmok, s olykor az álmok megvalósíthatatlanok, hamis reményt ébresztenek, ám Isten gyermekeként, nyugodt, egyetértő mély-énnel és alázatos, hálaadó szívvel, a legközönségesebbnek titulált munka által is ugyanúgy szolgálhatsz Istennek, s az ugyanúgy válhat az Ő dicsőségére és sokak áldására, ahogy a legnagyobb becsben tartott foglalkozások. De ha minden kötél szakad is, s kényszerűségből egy olyan munka mellett kötelezed el magad, ami nem képez belső lángot, ami nem indítja be a szenvedély tüzét a munkafolyamat során, akkor sincs minden veszve, hiszen ami személyiségfejlődésünkben és belső virágzásunkban haszontalannak bizonyul, azt lehet (lehet, és nem biztos), hogy Isten oly módon használja fel, amit el sem tudunk képzelni, s a normatívától történő életmentő kitérést rejt magában. Ha úgy gondolkodsz, hogy a pályaválasztással, hivatással kapcsolatosan létezik egy nem erkölcsi vonatkozású dimenzió a jón és rosszon túl, bátor lehetsz, hogy a rossz döntéssel szembeni félelem helyett megtedd a ,,hit általi ugrást" a jón és rosszon túli ,,szükséges" felé, legyen annak bármilyen hosszútávú kimenetele is.
A második kérdésre gondolva pedig nem árt megfontolnod azt a szuppozíciót46, miszerint a döntésképtelenség (vagy egész pontosan, a döntéshozatal tudatos ignorálása) ab ovo47 egy megszakítás nélküli döntésláncolatból áll össze. Úgy döntesz, hogy nem döntesz, s ezzel máris meghoztad a legrosszabb döntést, a nemdöntés ugyanis nem egy önmegsemmisítő paradoxon48, sőt, még csak nem is egy logikai ellentmondás, ellenben egy teljesen észszerű destruktív49 működési elv alapján funkcionáló mentális inercia50, egy entrópikus51 ellenreakció (az aktív, cselekedeti szintű reagálás természetes kényszerével szemben).
Amikor azt mondod, hogy egyelőre nem szánod el magad a döntéshozatalra, bár kategorikusan felnőttnek minősülsz, akár arra apellálsz, hogy még nem látod tisztán a lehetőségeidet, akár arra, hogy még nem állsz készen mentálisan, lelkileg és/vagy érzelmileg, akár arra, hogy jól érzed magad úgy, ahogy van, nincs szükséged arra, hogy specifikusan pályát válassz (ami hangsúlyozom, nem általános döntésszükség), akár arra, hogy majd megházasodsz, azt meg megvárod, aztán alakulnak a dolgod, ahogy alakulnak, minden gondolatmeneted és ellenérved azt hangoztatja, hogy nem hozol döntést. S bár igazán csodálatos ívet írhatsz le úgy is, hogy nem hozol externálisan vízibilis döntést (erről majd később), tehát nem választasz egy konkrét, társadalmilag és államilag elfogadottnak tekinthető munkát, a legvalószínűbb háttérkép azt ábrázolja, hogy félsz és/vagy lusta vagy, és/vagy önző vagy, és nyilvánvalóan tanácstalan vagy. S keresztényként is ugyanúgy megeshet az, hogy bár nem hozol egyelőre döntést a pályaválasztást illetően, sokféleképpen aktívan szolgálsz, idődet meglehetősen jól kihasználod, és fejlődsz a lelkiekben, azonban az is megeshet, hogy valóban a félelem, lustaság, tanácstalanság és önzőség ragacsos hálójába tévedtél, s egyelőre nem látod, mi módon szabadulhatsz ki abból, és teheted hasznossá magadat.
Bizonyos lehetsz tehát afelől, hogy Isten mindent a kezében tart, neki terve van az életedre nézve, hogy az Ő akarata tökéletes, jót akar neked, bizonyos képességekkel és adottságokkal ruházott fel, amelyeket elvárja, hogy kamatoztass, neked pedig a félelmet és aggodalmaskodást levetkőzve hittel kell kapaszkodnod az Ő ígéreteibe, s igyekezned kell, hogy értelmedet használva, mély-éned jelzéseire figyelve, könyörögve és a tőle kapott bölcsességet aktivizálva olyan döntéseket hozz, amelyek nem a földi dolgok priorizálása, nem az anyagiakra való tekintés, a hatalomszerzés és tekintélyelvűség által motiváltak, hanem az Ő szolgálata, dicsőítése, az emberek segítése és a személyes fejlődés tényezőitől vezéreltek, és nem elhamarkodottság és külső befolyásoltságról tesznek tanúbizonyságot, ám a biztonságos és kényelmes élet érdekében el sincsenek odázva.
Mostanra talán még jobban elbizonytalanodtál. Továbbra sem látsz tisztán, ellenben újabb kérdések merültek fel elmédben. A befejező szegmenshez érve, lássunk végre néhány olyan, megfigyelésekből és tapasztalatokból leszűrt gyakorlati tanácsot, amelyek konkrétumokkal (is) szolgálnak, és segíthetik a lelki és mentális fejlődést, egyben önképzést, ebben a ,,köztes", várakozási időszakban.

1. Ahogy Dosztojevszkijnek, a Karamazov testvérek című regényében Zoszima mondja Pavlovicsnak: ,,Mindenekfelett, ne hazudj magadnak. Az az ember, aki hazudik magának, és saját hazugságaira hallgat elérkezik ahhoz a ponthoz, amikor már nem ismer fel semmilyen igazságot, sem önmagában, sem maga körül, s így elveszíti a maga és mások iránti tiszteletét. Mivel pedig nem tisztel senkit, megszűnik szeretni, szeretet nélkül pedig kedvteléseknek és közönséges élvezeteknek adja át magát azért, hogy elfoglalja és szórakoztassa magát, kicsapongásaiban pedig teljesen bestialitásba süllyed, s ez mind a másoknak és önmagának való folyamatos hazugságmondásból ered."
Ha tehát egyik fő célodnak tekinted, hogy megleld a számodra legmegfelelőbb hivatást, azt, amelyben leginkább kiteljesedhetsz szellemileg, először is, esszenciális, hogy ne hazudj magadnak. Ne hazudd magadnak azt, hogy ráérsz, előtted az egész élet, és ne hazudd magadnak azt, hogy nincs idő, most azonnal döntést kell hozz. Ne hazudd magadnak azt, hogy te egy semmihez se értő, haszontalan, fejletlen, mindenre alkalmatlan individuum vagy, és azt se hazudd magadnak, hogy te egy kimagaslóan tehetséges, intelligens, briliáns elme vagy, aki a legnagyobb akadályokat is játszi könnyedséggel fogja venni. Ne hazudd magadnak azt, hogy nem fontos, mit választasz, és azt se, hogy nem hozhatsz jó döntést, mert szinte lehetetlen, hogy megtaláld azt az egy számodra rendelt ösvényt.
Ne hazudd magadnak azt, hogy önmagában elégséges, ha örülsz annak, amit csinálsz, hiszen téged majd eltartanak, vagy megélsz a legmostohább körülmények között is, és azt se, hogy az anyagi jólét és világi elismertség primer szempontok a döntéshozatalban. Ne hazudd magadnak azt, hogy biztosan egy helyen kell leéld egész életedet, és azt se, hogy mindenáron ki kell törj az otthoni közegből, el kell távozz szülőföldedről, ahhoz, hogy kiteljesedj, és megtaláld hivatásodat. Ne hazudd magadnak azt, hogy nincs szükséged segítségre, tanácsra, közeli személyek véleményére, és azt se, hogy bárki más eldöntheti helyetted, mit válassz, avagy döntő nyomást gyakorolhat rád e kérdésben. Legfőképpen pedig ne hazudd magadnak azt, hogy Isten nélkül, igei ismeretek, buzgó könyörgés nélkül boldogulhatsz és jó döntéseket hozhatsz, és azt se, hogy Isten majd intézi a dolgokat, te nyugodtan ülhetsz ölbe tett kezekkel, lógathatod a lábadat, és várhatsz a szádba eső mennyei mannára.
Légy őszinte magaddal és Istennel szemben. Ha nem mersz szembenézni árnyékoddal, ha folyamatosan mellőződ félelmeidet, aggodalmaidat és bizonytalanságodat, azok lassan felőrölnek belülről, mondhatni terraformálják teljes belső látképedet, méghozzá nem pozitív irányba. Nem szégyen, és nem önostorozást megkívánó állapot a bizonytalanság, a kételyek és félelmek közötti passzív jelenvalóság, ha, és csakis akkor, ha beismered állapotodat, megvallod nehézségeidet Istennek, és aktívan harcolsz ezen sötét óriások ellen. Jobb egy őszinte parasztként csodálni a kibújt hóvirágot, mint hazug királyként az aranytömböket.
2. Tudd, hogy meddig vagy hajlandó elmenni, és ne engedj az elveidből. Talán teljesen valid52 ambíciókat dédelgetsz a színészi pálya iránt. Bár rendkívül nehéz, nem lehetetlen színészként szolgálni az Urat (elismert és foglalkoztatott hollywoodi sztárszínészként viszont igen), hiszen számos keresztény kategóriájú, keresztény szellemiségű, témájú, vonatkozású film készül, amelyekben hitelesebben és meggyőzőbben alakíthat egy bibliai vagy csak szimplán keresztény szereplőt egy istenfélő színész, de persze nem keresztény filmekben is remek példaként szolgálhat egy istenfélő színész jelenléte, magatartása, viselkedése.
Amikor azonban pályakezdőként belépsz a színi iskolába, előtte győződj meg arról, hogy a) az ottani követelmények nem ütköznek elveidbe; b) nem vagy hajlandó engedni elveidből, akkor sem, ha az azzal jár, hogy kicsapnak az egyetemről. S ha a színi iskolában, illetve a színházi vagy művészeti egyetemen nem is kerülsz olyan helyzetbe, ami próbára teszi elveidet, a karrierépítés során bizonyára fogsz. Amennyiben pedig a jó híred, s a jövőbeli karriered forog kockán, ha nemet mondasz egy olyan felkérésnek, amely egy olyan szerep elvállalására invitál, amelyben le kell vetkőzz, vagy intim közelségbe kell kerülnöd egy másik színésszel, lényed, mély-éned egy vitális53 darabját áldozod fel, ha igent mondasz, ha az Igére épülő elveidet feladod arra az időre, és elvállalod a felkérést. És lehet, hogy karrier szempontjából mindent elnyersz, lelki tekintetben soha nem fogod visszanyerni az elveszített darabot, s ha nem kapsz észbe, mély-éned, lassan, szilánkonként darabjaira hullik, a kár pedig helyrehozhatatlan lesz.
Erkölcsi tekintetben pontatlan állítás, hogy bárminek megálmodhatod magad, bármi lehetsz, mert te majd megállod a helyed, és nem engeded, hogy tetszése szerint formáljon a világ. Egyes munkaterületek doktrínái már szinte eleve kizárja az egyén erkölcsi nívójának megőrzését. Védőügyvéd például jó eséllyel nem lehetsz, ahogy celebfotós, újságíró vagy tőzsdeügynök, és nem azért, mert nem létezhetnek olyan körülmények, olyan hipotetikus szituáció, amelyben elképzelhető lenne az etikus helytállás, hanem azért, mert ahhoz, hogy munkát kapj ezeken a területeken, ahhoz, hogy sikeres és elismert légy, sőt, egyáltalán megtűrjenek, szinte garantált, hogy át kell formálnod gondolkodásmódodat. Sokkal megértőbbé kell válj az igazság-hazugság, tisztelet, becsület és alázat kérdésköreiben, sokkal lazábban, világiasabban kell értelmezd azokat.
Ha arra akarnak kötelezni a munkahelyeden, hogy már vasárnaponként is bemenj dolgozni, légy kész új munka után nézni. Egy prosperálást indukáló munkahelyen nem fogják megkövetelni, hogy olyant tegyél, ami összeegyeztethetlen elveiddel, vagy ami megpróbálja lerombolni axiómastruktúrádat54. Az intellektuális, békés és konszenzusra törekvő párbeszédeket támogató munkahelyen van létjogosultsága és pozitív eredménye az elveid megosztásának. Amennyiben azt érzékeled, hogy objektíve igyekeznek megalázni, kihasználni, megfosztani elveidtől, olyan dolgokra rávenni, amelyek erkölcsileg inkompatibilisek az Igével, ne próbálj Hős és Megmentő lenni, ne szenvedj azon elképzeléstől vezérelve, hogy valamiféle egyelőre beazonosíthatatlan, ám bizonyára létező nemes célt szolgálsz, s hogy idővel mindenki gondolkodásmódját megváltoztatod, vagy ha nem is, elnyered méltó jutalmadat azáltal, hogy lábtörlőként vagy jelen az adott munkahelyi közösségben.
Pál azt írta a galáciabelieknek, hogy ,,ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni", valamint a korintusbeliekhez ily feddést intézett a 2 Korintus 11:20-ban: ,,Mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki élősködik rajtatok, ha valaki zsákmányul ejt titeket, ha valaki hatalmaskodik rajtatok, ha valaki arcul üt benneteket." Ez a feddése Pálnak nem áll szemben Krisztus tanításával a Lukács 6:29-ben, miszerint ,,Ha arcul üt valaki, tartsd neki oda a másik arcodat is."
Nincs itt semmiféle ellentmondás, tökéletes rendben és egyensúlyban helyezhető el egymás mellett az alázat és felebaráti szeretet, valamint az önmagadért való kiállás és környezetváltás, hiszen ,,ha egy helyen nem fogadnak be titeket, és nem is hallgatnak rátok, akkor kimenve onnan, még a port is verjétek le lábatokról, bizonyságul ellenük" (Márk 6:11). Több millió munkahely létezik a világon, és a 7,88 milliárd ember többségének hallania kell még (többször) az evangéliumot, s az egészen elenyésző, ám meghatározóan fontos hányada kész meghallgatni és elgondolkodni a hallottakon. Ne válj tehát se a saját, se mások ambícióinak áldozatává, akkor sem, ha az ellenállás komoly áldozathozatalba kerül esetenként.
3. A tartalmi jelentés írjon felül minden más tényezőt, amely hozzájárul választásodhoz. Heidegger - 20. századi német filozófus - szerint a világ jelentés-felépítettségű (tehát elsősorban jelentésből és nem anyagból áll össze), és az ember elsődleges interakciója a léttel, lényegében a jelentéssel történő interakciót jelenti. Ez nem csupán egy választás, ez egy belső szükséglet, így hát, amikor a forma, amikor az anyag, amikor a matéria fontosabbá válik a jelentéstartamnál, a díszes váz összeomlik.
Mindig erős lesz a kísértés, hogy saját javadat keresd, hogy a kedvtelés, a kényelmi szempontok, vagy az anyagi jólét legyenek a meghatározó tényezők a választásod, majd munkafolyamatod során. Szerkezeti destabilitást produkál a bármely jellegű, ágazatú, műfajú műalkotás folyamata és végeredménye, ha azt csupán, vagy elsődlegesen önérdekből, a hírnévért, a dicsőségért, a sikerekért és az önvalidációért teszed. Vonatkozik ez minden munkafolyamatra, hiszen a sepregetést is lehet megkeseredetten, a túléléshez, létfenntartáshoz szükséges fizetségért végezni, ahogy lehet hálás lelkülettel, az emberek elérésének lehetőségét, a szolgálati lehetőséget nyitott és éber szemekkel keresve, és a mozzanatokban, reakciókban és gesztusokban rejtőző jelentést értelmezve végezni.
A Statista 2014 őszén végzett átfogó felmérése azt mutatta ki, hogy a munkavállalási döntéshozatalban a munkakeresők 84%-ának a fizetés/az anyagi juttatások jelentik az egyik szempontot, ezzel szemben mindössze 34%-ának képezi az egyik szempontot az, hogy a cég vagy vállalat értékei megegyezzenek a saját értékeivel, és még kevesebb, a munkakeresők mindössze 28%-a mondta a munkából származó értelem érzetét az egyik döntési szempontnak. És akkor még ezt tovább kellene bontani, ha megállapítható lenne, hogy ennek a 28%-nak hány százaléka értelmezi helyesen, biblikusan az ,,értelmet", avagy ,,jelentést". Semmi baj nincs azzal, ha a döntéshozatalodban a szempontok között szerepel a fizetés, a stabilitás vagy munkaidő, sőt, vakság és naivitás lenne úgy aláírni egy szerződést, hogy nem vagy tisztában ezekkel és sok egyéb másodlagos tényezővel.
A katasztrófa tehát akkor is garantált, ha a biztos ismeretben szilárdan gyökerező psziché jelentésmentes diétával károsítja szervezetét, avagy mértéktelen cukorfogyasztással állítja kihívás elé máját, és közvetetten teljes szervezetét.
Ha bizonyos vagy benne, hogy például a botanika és a tanítás iránt szinte azonos szenvedéllyel rendelkezel, alaposan vizsgáld meg, amennyire külsőleg, s emberileg lehetséges, határozd meg, hogy melyik rendelkezik nagyobb létélénkítő jelentéspotenciállal; melyikben végezhetsz gyümölcsözőbb szolgálatot.
4. Döntsd el, hogy szenvedélyt vagy hétköznapi munkát keresel. Meglelheted társadalmilag hétköznapinak definiált munkában is a szenvedélyedet, akkor azonban az már a te életedre nézve nem nevezhető többé hétköznapi munkának, csak szenvedélynek. Ám mindig, mindenki perspektívájában létezni fog egy éles határ, amely kategorikusan elválasztja a hétköznapi munkákat a szenvedélytől (avagy szenvedélyektől, hiszen lehet valaki rendkívül tehetséges és szellemileg, mentális, érzelmileg invesztált több foglalkozásban, tevékenységben).
Megtörténhet, hogy szívesen tanítasz, s abból is keresed kenyered, de tudod, hogy igazi szenvedélyed a versírás, érzed, hogy amikor verset írsz, benne vagy a ,,flow"-ban - ahogy Csíkszentmihályi Mihály pszichológus fogalmaz -, ami egyfajta intenzív fókusznak és élesen érzékelhető átláthatóságnak/tisztánlátásnak fogható fel, egy olyan élménynek, amelynek során megfeledkezel magadról, elveszíted időérzékedet, s úgy érzed, valami nálad nagyobbnak a részese vagy. Ha pedig valamit tényleg szenvedélyesen művelsz, előbb-utóbb anyagi szinten is realizálódik az az átszellemülés.
Lehet, hogy ilyen tevékenység számodra a varrás, s a kezdeti időszakban csak otthon, csendes magányodban vagy családod közelségében fejleszted készségeidet, idővel azonban, ha tényleg fontos számodra az, amit csinálsz, lesz anyagi foganatja, lesz kereset iránta, hiszen a szenvedélytől vezérelve végigjárod a lépcsősort a munkaadói elfogadás és alkalmazás szintjéig, avagy egyéni, otthoni vállalkozás esetében a fogyasztói-vásárlói érdekeltség szintjéig. Ha viszont személyes definíciód szerint az, amit csinálsz elsősorban és leginkább hétköznapi munka, nem pedig szenvedéllyel végzett hivatás, tudd helyén kezelni a következményeket és szerkezeti elemeket, amelyek abból a tevékenységből és az azzal kapcsolatos döntéseidből létrejönnek és egymásra épülnek. Önmagában még nem feltétlenül negatívum, ha egy hétköznapi munkával rendelkezel, ám végezd azt hálás szívvel, s ne add fel a folyamatos kutatást a szenvedélykeltő hivatás iránt.
5. Ne képzelj semmit, támaszkodj a tényekre, s határold el magad a mérgező preszuppozícióktól és hazug áltatásoktól. Uralkodj elképzeléseiden és ötleteiden, ne engedd, hogy azok uraljanak téged. Túlságosan sokat képzelünk, sokat hasonlítgatunk, és keveset tudunk, kevés faktuális55 állítást fektetünk le alapként.
Egyszer azt képzelheted, hogy A személy nem rendelkezik olyan fejlett tudással és intellektussal, magas képzettséggel, gyors felfogással, szóval jól állsz. Máskor azt képzelheted, hogy B személy sokkal tanultabb, képzettebb, intelligensebb nálad, a nyomába se érhetsz szánalomra méltó buta kisemberként. Rengeteg tévhitet és hamis képzelgést hozunk létre elménkben, s hiszünk azoknak, avagy kezeljük azokat tényszerűen, noha egyfelől lehet, hogy nem is állhatnának távolabb a valóságtól, másfelől még ha megközelítőlegesen helyesek is lennének azok a képzelgések, hatalmas különbség van motiváló impresszió56, avagy tiszteletre és szeretetre épülő interpretálás, és az önveszélyes, vélemény-, avagy ítélethozatal között.
Nagyon helyes az, ha megfigyeléseidből azt a következtetést vonod le, hogy Krisztus tökéletes példakép számodra, hogy Páltól sok mindent tanulhatsz a keresztény életre és magatartásra nézve, hogy apád, anyád, testvéred, barátod, vagy bárki, akivel közelebbi kapcsolatban vagy, és elég régóta ismersz, és alaposan megfigyeltél, inspiráló hatással van rád, felnézel rá, elismered, tiszteled, és úgy véled, hogy lelkileg vagy értelmileg egy magasabb fokon áll, ami viszont számodra is elérhető, s érdemes küzdened annak eléréséért.
A probléma dualitása a szélsőségekben ragadható meg, az önhittség és önbizalomhiány (sőt, önutálat) kötelékében. A legtanácsosabb, ha igyekszel megfeledkezni magadról úgy, hogy közben pontosan tisztában vagy azzal, hogy mennyire kiterjedt tudástárral rendelkezel. Azért fontos, hogy megfeledkezz magadról, mert ha mindig magadhoz viszonyítva tudod csak kezelni, véleményezni és megfigyelni az embereket, megfigyeléseidből nem várható semmilyen fejlődési folyamat elindulása, sőt, a parabola nem pozitív, hanem negatív értékhalmazzal fog szolgálni. Ezen túlmenően, mások megfigyelése során sem az egyént, hanem az egyén mentális és lélektani komponenseit érdemes megfigyelned, s azok verbális, vagy non-verbális, nyelvi, vagy valamilyen kreatív formájú manifesztációit.
Nem lesz hasznodra az, ha kiszúrod, hogy valakinek eláll egy hajszála, fáradtak a szemei, vagy bizonytalanul beszél, ám sokrétű elmélkedésre szolgáltathat alapanyagot a bármely egyén által elmondott, leírt, létrehozott, elvégzett produktum, vagy tartalom, ha arra koncentrálsz a külső tényezők és a hasonlítgatás, illetve ítélkezés helyett. S hogy mindez hogyan járulhat hozzá a pályaválasztás dilemmájának feloldásához? Sokféleképpen.
Először is, lehet, hogy tanácsot kérsz valakitől, mely esetben nem mindegy, hogy hogyan tekintesz arra a személyre, mit képzelsz róla, hogyan vizsgálod és hasznosítod szavait. Lehetséges, hogy valaki példakép számodra, s ugyanazt szeretnéd csinálni, mint ő, de talán megvakít a felszín csillogása, a személyiségjegyek és az illető attitűdje, s nem észleled, hogy valójában nem azt akarod csinálni, mint ő, vagy legalábbis nem tudod, hogy mit akarsz csinálni, egyszerűen csak arról van szó, hogy olyanná akarsz válni, mint ő jellem és gondolkodásmód vonatkozásában.
Az is lehet, hogy beszélgetsz valakivel, és az illető egy életbevágóan fontos megjegyzést tesz, tanácsot vagy meglátást közöl, amit felhasználhatsz a pályaválasztás dilemmájának feloldásában, ha nem a külsőre figyelsz, nem képzelődsz és feltételezéseket szövögetsz hiábavalóan, és nem az illető személyére tekintesz, hanem arra, amit mond, s alaposan megrágod szavait, igyekezve beépíteni azokat gondolati struktúrádba. Az is megtörténhet, hogy azért vonakodsz egy területtől, mert több olyan személyt ismersz, aki azon a területen munkálkodik, s úgy véled, hogy az a munkakör nevetséges és lealacsonyító, vagy épp ellenkezőleg számodra elérhetetlen magasságokat testesít meg, szimplán azért, mert csak a felszínt látod, s azon személyeket már beskatulyáztad egy-egy zárt dobozba.
A másik csapda, amiért hangsúlyozandó a tényekre történő támaszkodás, az a hamis énkép. Itt is fontos, hogy megemlékezz a végletekről. Ha azt képzeled, hogy te sok mindenben kimagasló tehetség vagy, talán nem árt felülvizsgálni ezeket az elképzeléseket, sokak véleményét - főleg az adott területen jártas személyét vagy személyekét - kikérni, és minden eshetőség közepette alázatosnak maradni. Lehet, hogy te vagy a következő Da Vinci, aki több területen is kimagaslót alkothat, de ami valószínűbb, hogy ha azt gondolod, hogy te több területen géniusznak számítasz, az énképedet erőteljesen beárnyékolta az ego, s hamis tükörképet mutat feléd. Amíg nem rendelkezel konkrét eredményekkel, amíg nem alkottál semmit, nem értél el semmi jelentőset, érdemes alázattal várakozni, hiszen a géniuszi elme idővel úgy is megmutatkozik.
A másik véglet szerint sokan azt képzelik magukról, hogy nincs semmilyen tehetségük, vagy ha valamit szeretnek is csinálni, netalán értenek hozzá egy csöppnyit, mindig leszidják magukat magányukban, hogy ,,Ez nem elég jó", ,,Ez nevetséges", ,,Szánalmas vagy", ,,Mások sokkal jobbak". Először is, az önvádaskodás semmilyen pozitív eredményt nem szül. Másfelől, érdemes feltárnod mások előtt a munkádat, hadd véleményezzék olyanok, akik nem rendelkeznek utálattal irántad, akik nem tekintenek haszontalannak és tehetségtelennek, vagy akár idegeneknek, akik nem is ismernek.
Tény, hogy vannak egzakt eredményeket megkövetelő területek, például ha valamilyen matematikai, fizikai vagy kémiai területen próbálsz tevékenykedni, megállapítható lesz a szakértő kritikusok szemében, hogy van-e tehetséged, jövőd azon a területen. Ha azonban meglehetősen szubjektív és non-definitív véleményformálást megkövetelő ágazatról van szó, ne te legyél az, aki végérvényesen eldönti, hogy van-e kellő tehetséged, s van-e értelme folytatni azt, amit elkezdtél, küzdeni érte. Arról nem is beszélve, hogy olykor még az egybehangzó és elnyomó többségű negatív kritika sem indokolja, hogy feladd a küzdelmet. Bármilyen kulturális törekvésről, kreatív alkotást megkövetelő műalkotásról van szó, a szenvedély és Isten szolgálatának bizonyossága felülírhatja saját képzelgéseidet, de még mások véleményét is, hiszen a tények azt fogják mutatni, hogy kiteljesedsz az alkotás által, s az Istennel való kapcsolatod sok gyümölcsöt terem.
Van Gogh egész életén át küszködött a festményei eladásával, életében soha nem tapasztalhatta meg az általános elismerést, noha ma már egybehangzóan őt tartják a műkritikusok és művészettörténészek a festészet egyik legnagyobb hatású és legtehetségesebb alakjának. Egyes feljegyzések szerint Churchill mondott valami olyasmit, hogy ,,A siker kudarcról kudarcra történő, lelkesedéscsökkenés nélküli haladásból áll". Érdemes megfontolni azt a ,,sikerinterpretációt" miszerint a siker nem a birtokolt, elért dolgokban, teljesítményben ragadható meg, hanem abban, hogy hogyan élsz. Ha ugyanis az egész világot megnyered is, lelkedben azonban kárt vallasz, mit használ az neked (Máté 16:26a), nem sokkalta örvendetesebb az olyan siker, amikor munkádat talán nem ismerik el, vagy legalábbis nem oly mértékben és oly számban, mint azt szeretnéd vagy remélted, s mint ami a ,,világi siker" eléréséhez szükségeltetik, ám fejlődsz a folyamat során, lelkileg érettebbé válsz, megörvendeztetsz másokat, és Istent szolgálod.
Soha nem határozhatod meg, s láthatod át teljes potenciálodat, viszont aktívan küzdhetsz azért, hogy lépésről-lépésre haladj a szolgálat nemes és belső kiteljesedést indukáló57 ösvényén.
A hazug áltatásoktól és igazságszínezetű mérgektől óvakodj, hiszen soha nem fog megszűnni a kínálat, sőt, a kínálat egyre kiterjedtebb lesz, és egyre körmönfontabb lesz a tálalás. A marketingszakma újabb és újabb dimenziókba jut el, nincs megállás, ellenben drasztikus növekedés és tömeggyártás van, mind a reklámok, mind a hirdetések, mind a hírek, cikkek és promóciók által. Egyetemeket, szakmákat, munkahelyeket, karrierépítési lehetőségeket, vállalkozásokat, tanulási lehetőségeket, az ismeret- és pénzszerzési kínálat legjavát prezentálják rendkívül precízen és kívánatosan becsomagolva, legfőképpen pedig teljesen elfedve az esetleges negatívumokat, veszélyeket és fenyegetéseket.
Ám nemcsak az arctalan betűkombinációk, logóbirtokosok és jelgazdák hirdetik büszkén a lehetőségeket, hanem a különböző képviseletben álló egyének, akik többségét két különböző csoportba sorolhatjuk: azok, akik egyáltalán nem rendelkeznek meggyőződésekkel, vagy maguk sem ismerik igazán, maguk sem tudják pontosan megfogalmazni meggyőződéseiket, valamint azok, akik a hatalom, a pénz vagy valamilyen ideológia szolgálatában állnak, s nem az egyén javát keresik, nem abban próbálnak segítő kezet nyújtani, hogy neked, mint önálló akarattal és döntéshozatali képességgel rendelkező egyénnek mi lenne a legjobb, mi lenne a legmegfelelőbb választás, hanem azt keresik, hogy hogyan tudnak meggyőzni, leuralni és irányítani.
Csakhogy a legtöbben nem észlelik - s Isten kegyelme nélkül nem is fogják -, hogy nem ők rendelkeznek ideológiákkal, hanem ideológiák rendelkeznek velük, azok fogságába kerültek, úgy, hogy észre se veszik. Talán mindeddig egy jól behatárolható buborékban éltél, nem utaztál messzire, nem beszéltél más kultúrából, társadalomból származó emberekkel, nem vettél részt politikai vagy vallási vitákban, nem követted a globális híreket, s így nem szembesültél a status quo-val, azzal, hogy feje tetejére állt a világ, hogy beláthatatlan káosz alakult ki. Míg 60 éve kontrolált, szisztematikus elnyomás és jogfosztás uralkodott a világ nagy részén, most követhetetlen és tovább terjedő káosz destabilizálja a nemzeteket és leginkább az egyéneket.
Nemcsak az itteni, keleti, sőt, elsősorban nem is a keleti, hanem a nyugati oktatásra nézve tehető, empirikus58 és statisztikai kettős egységből levezetett teljesen valid megállapítás, miszerint az oktatási intézményekből távozó személyek, s főként gyerekek gondolkodásmódját vizsgálva az derül ki, hogy az oktatásügyi intézmények elképzelése, értelmezése a gyerekek hatékonyabb tanítását illetően nem fejlődött semmit az elmúlt három-négy évtizedben. Az oktatásügyi intézmények (és természetesen mehetünk feljebb, a rothadó hal fejéig) nagyrészt alkalmatlanok arra, hogy kifejlett személyiségű és önálló gondolkodású individuumokat képezzenek, avagy biztosítsák a szükséges technikákat, módszertant ahhoz, hogy kifejlett egyének távozzanak, amikor elérkezik az idő.
Park Yeon-mi, észak koreai defektus és aktivista, családjával együtt megszökött Észak-Koreából még, amikor tízes éveiben járt. Dél-Koreában telepedtek le, majd Park 27 évesen egy dél-koreai egyetemről átment az amerikai Columbia Egyetemre, amelyet a US News, 2021-es kiadásában a 3. legjobb nemzeti egyetemnek nyilvánította, s amely az elmúlt 100 évben 36 különböző Nobel-díjig jutó tanulót ,,mondhat magáénak".
Park, aki a világ egyik, ha nem legelszigeteltebb, legindoktrináltabb59, legkontroláltabb társadalmából származik, az amerikai helyzetet ,,káosznak", és ,,a civilizáció visszafejlődésének" nevezte. Még őrültebbnek látta a nyugati helyzetet, mint az észak-koreait. Azt a következtetést szűrte le tapasztalataiból, hogy: ,,Az emberek látnak dolgokat, de teljesen elveszítették a képességüket, hogy kritikusan gondolkodjanak. [...]. Nekünk, észak-koreaiaknak, nincs internetünk, nincs hozzáférésünk egyhez sem ezek a nagyszerű gondolkodók közül, semmit sem tudunk. De itt, miközben mindenük megvan, az emberek az agymosást választják, majd letagadják azt. [...]. Merre tartunk innen? Nincs jogállamiság, nincs moralitás, már semmi sem jó vagy rossz, teljes káosz az egész."
Káosz uralkodik odakint, szellemi és mentális terror felhője árnyékolja be a nyugat egykor példásan progresszív demokratikus égboltját. A szabadság, egyenlőség és igazság rigmusait kiáltozva, fiatalok milliói vetik el individualitásuk felbecsülhetetlen gyöngyszemét, s adják át magukat a szélsőséges politikai ideológiák uralmának, vakká lévén arra nézve, hogy a csoportidentitás szingularitása (az individuális szuverenitás feladása következtében), a testi önrendelkezés, a választható és változtatható nemiség, a meg nem sértettséghez való jog, és egyéb szélsőséges elvek dicsőítése és terjesztése révén az amoralitás és antimoralitás kétszeres sebességgel magába szívó örvényébe tévedtek, s ezeknek az újkeletű kulturális mintáknak a kialakulása és terjesztése, valamint a társadalmi szerkezetek teljes átalakulása orwelli disztópiát kezdenek idézni. A józan értelem sok helyen elvettetett, az igei alapú erkölcs felégettetett, a lélek pedig ideológiai üstben dezintegrálódott60, vagy legalábbis súlyosan deformálódott.
Ha Isten egy csoport hite szerint halott, s a vallás a tömegek ópiumjának klasszifikálva elvettetik, néhány millió embert nyugodtan félre lehet tenni a ,,dicső társadalom" kiépítése érdekében. Ha nincs erkölcs, nem a immanense létezőként hirdetett jó erkölcs fogja vezetni az emberi törekvéseket, hanem az igei igazságnak megfelelően, a bűn, a teljesen romlott szív és akarat. Dosztojevszkij lenyűgözően megjósolta az elkövetkezendőket, amikor felvetette, hogy az erkölcs elhagyásának eredménye a szabadság eszméjéért egy, még a múltbélinél is szélsőségesebb elnyomásformát fog eredményezni. Dosztojevszkij, Ördögök című könyvében ezt mondja Shigalyev, a történész és társadalomelméleti szakértő: ,,A következtetésem közvetlenül ellentmond annak az elképzelésnek, amelyből kiindultam. A korlátlan szabadságból indulva korlátlan despotizmushoz jutottam."
A személyes nihilizmus61 és kollektív érintettségű totalitarizmus62 két irányból próbálja összepréselni erkölcsi védelmedet, de te légy erős és légy veszélyes, erősen állj a hitben, s az Isten által adott fegyverzetet felöltve veszélyes harcosként küzdj a hazugságok és fatalitásba torkolló tanítások ellen oly módon is, hogy elszeparálod magad azoktól a pályaválasztásban (oktatásügyi intézmények, illetve munkahelyek és vállalkozások szintjén) jelentkező fenyegetésektől, amelyek közvetlen közelről való megismerése nem merészség, csak merő ostobaság.
Alekszandr Szolzsenyicin azt mondta egyszer: ,,Fél évszázada, még gyermekkoromban, emlékszem, hogy néhány idős ember a következő magyarázatot adta az Oroszországot ért nagy katasztrófákra: ,,Az emberek megfeledkeztek Istenről, ezért történt mindez." Azóta közel 50 évet töltöttem forradalmunk történetének megírásával; a folyamat során több száz könyvet olvastam el, több száz személyes tanúvallomást gyűjtöttem össze, és már nyolc saját kötettel is közreműködtem a felfordulás után hátrahagyott törmelék eltávolításának törekvésében. Ha azonban ma arra kérnének, hogy fogalmazzam meg minél tömörebben a mintegy 60 millió társunkat elnyelő, romboló forradalom fő okát, nem tudnám pontosabban megfogalmazni, csak megismételni: ,,Az emberek megfeledkeztek Istenről, ezért történt mindez." Te ne feledkezz meg Istenről, és ne vegyülj önként olyan társaságba, olyan munkaközegbe, amely megfeledkezett Istenről, s nem hajlandó megemlékezni az igazságról.
6. Bármi hivatássá fejlődhet, épp ezért légy kíváncsi, folyamatosan kutakodj, és szüntelen képezd magad. Légy tudatában annak, hogy rendkívül hiányos a tudásod, azonban igyekezz pontosan tudatában lenni ismereteid hiányosságának, s faktuálisan reprezentálni tudástáradat.
Ha egy életre bezárnának egy cellába, ahol az elmélkedés és létfenntartáshoz szükséges tevékenységek mellett az olvasásból állnának mindennapjaid, a megfelelő könyvek kiválasztása esetén jó eséllyel fejlettebb gondolkodás- és látásmóddal, átfogóbb tudástárral, tisztább belső perspektívával és ragyogóbb szellemi, valamint értelmi központtal rendelkeznél, mint a társadalom bármely tagja (ez nyilván csak egy extrém példa, amely nem veszi számításba a szellemi és mentális fejlődéshez szükséges kommunikációt, emberi kapcsolatokat és szabad mozgásteret). Ha még nem döntöttél egy hivatás mellett sem, vagy amennyiben most haladsz végig a szükséges folyamaton, vagy elbizonytalanodtál régóta végzett munkádban, vagy bármilyen köztes állapodban is legyél, az elmélkedés után, amit mindig tehetsz, az az, hogy olvasol.
A történelem során soha nem volt olyan jó lehetősége az embernek olvasni, mint most. Soha nem volt olyan széleskörű hozzáférése könyvekhez, mint most, és soha nem voltak oly könnyen elérhetők, beszerezhetők a könyvek, többségük pedig anyanyelven, mint napjainkban. Ha ezeket a sorokat olvasod, semmi nem akadályoz meg abban, hogy olvass. Ha pedig a megfelelő könyveket olvasod, azok egyfelől segítségedre lehetnek a pályaválasztás kérdésében is akár (közvetett módon feltétlenül, hiszen a szellemi és mentális fejlődés a pályaválasztás dilemmájában is megkönnyíti a mérlegelést és döntéshozatalt), viszont a munkavégzés és karrierépítés során határozottan. Az olvasás területén számos szempontot tanácsos figyelembe venni, melyek közül most csak az általam legfontosabbaknak vélt szempontokat említem meg.
Először is, tanulj meg olvasni. Nem, nem arra gondolok, hogy tanuld meg egybeolvasni a betűket, s hangosan - avagy elmédben hangosan - kimondani a szavakat szépen sorban egymás után, ahogy következnek. Nem mindegy, hogyan olvasol. Olvashatsz úgy egy könyvet, hogy minél gyorsabban a végére akarsz jutni, mert már unod, vagy épp ellenkezőleg, nem bírsz ellenállni a kíváncsiságnak, hogy hogyan fog végződni, netalán egy új könyvnek akarsz nekifogni, s ezért amennyire csak lehet, sietsz, nem rágód meg a magas tápértékű eledelt, csak elnyeled, ahogy szádba vetted. Minél komplexebb, minél tartalmasabb, minél elvontabb és bonyolultabb fogalomrendszert tartalmaz egy könyv, annál inkább szükséges, hogy lelassíts, és elgondolkodj minden egyes mondaton, sőt, akár félmondaton vagy szókapcsolaton. Egy figyelmesen, lassan, értelmező szemlélettel elolvasott könyv jobban megerősíthet, mint tíz végiglapozott, mentálisan elhadart, fél szemmel végigkövetett alkotás. A jegyzetelés, illetve idézetkimásolás ugyancsak hasznos technikának bizonyulhat olvasás során, ahogy az elolvasott mű után az adott műről írt élménybeszámoló, összefoglaló, sokrétű reflexió is.
Másodszor, csak nagyon ritkán engedd meg magadnak azt a luxust, hogy bizonytalan, kétesélyes alkotásokra fecséreld a drága idődet. Ha hetven éven keresztül minden egyes héten elolvasol két könyvet, a végső érték akkor is mindössze négyszámjegyű lesz. A mai napig megközelítőleg 129.864.880 könyvet publikáltak, és ez a szám napról-napra egyre gyorsuló tempóban növekszik. Hatalmas teljesítmény lenne, ha sikerülne életed végére 10.000 könyvet elolvasnod, ám még akkor is kevesebb, mint 0,01%-át olvasnád ki a valaha publikált könyveknek (sőt, addigra valószínűleg inkább kevesebb, mint 0,001%-át).
Éppen ebből a ténymegállapításból kiindulva fontos felismerned, hogy nem tanácsos semmilyen véletlenszerű választási módszert követned, nem ,,veheted le az első könyvet a könyvespolcról, ami a kezed ügyébe akad" (kivéve, ha kizárólag gyöngyszemek díszelegnek az adott könyvespolcon). A legújabb trendeket sem érdemes követned, s minden éppen felkapott, agyondicsért, díjazott könyvet egyetlen vélemény vagy értékelés alapján feltálalnod magadnak azonnali fogyasztásra. Nem azt javaslom, hogy minden modern alkotást reflexből utasíts el azon elvtől vezérelve, hogy az még nem állta ki az idő próbáját, azonban a prioritás ne az legyen, hogy felfedezd a legújabb, leghíresebb, legnépszerűbb regényeket, tudományos, filozófiai, vallási, történelmi és egyéb írásokat.
Azok az alkotások, amelyek kiállták már az idő próbáját, biztos választásokat jelentenek. Természetszerűen minden értékes alkotásnak voltak, vannak és lesznek negatív hangvételű kritikusai, azonban könyvek tekintetében szinte elképzelhetetlen, hogy egy értékes alkotásnak nagyobb legyen a negatív, mint a pozitív visszhangja évtizedeken, sőt, évszázadokon átívelően.
Kezd a klasszikusokkal, mindenekelőtt a Bibliával, avagy, ifjú gyermek lévén, valamilyen gyermekbibliával akár, majd bátran szemezgess különböző kategóriákból. Ne korlátozd le magad regényekre, ne riadj vissza az értelmezhetőbb, egyszerűbb megfogalmazású vallási, történelmi, tudományos művektől. Gondolkodj azon, hogy mi az, ami különösen érdekel, és ez szorosan összefügghet a pályaválasztás kérdésével. Ha például érdeklődsz a festészet, a rajz és az animáció iránt is, olvass olyan könyveket, kutatásokat, cikkeket, disszertációkat, amelyek ezeket boncolgatják. Talán az egyik ilyen alkotásban rálelsz arra a hiányzó elemre, ami végre elmozdít az egyik irányába. Vagy legalább indíthatsz blogot, ahol megoszthatod könyvélményeidet, mely sokak hasznára válhat.
Harmadszor, az értékes alkotásokat többször olvasd el. Hányszor olvastad már a Bibliát, vagy a kedvenc könyvedet - amennyiben az nem a Biblia -, vagy a második kedvenc könyvedet? Talán van rá esély, hogy nem egyszer. Ahogy arra is, hogy nem sajnálod, nem bántad meg, hogy már többször olvastál néhány könyvet. Az igazán értékes és tartalmas alkotások mibenléte abban is megnyilvánul, hogy többször elolvashatók, sőt, számos alkotás egyenesen megköveteli a többszöri elolvasást a mélyebb, többszintes megértés miatt. Ha a Bibliát elolvasod egyszer, számos összefüggést nem látsz még át, sok kérdésedet nem tudod megválaszolni, és az alapigazságokat sem feltétlenül tudod úgy visszaadni, ahogy azok írva vannak. Ha Dosztojevszkijt olvasol, elsőre még nagy valószínűséggel nem fogod érzékelni az elsődleges narratív szint alatt megbújó mélylélektani relációrendszert. Ha Platónt olvasol, elsőre jó eséllyel meg fogsz küzdeni a nyelvezettel és ókori közlésformával. Ha pedig mondjuk Hegelt olvasol, elsőre - sőt, talán tizedjére is, ha addig nem emeled fel a fehér zászlót - valószínűleg a nyelv, a szóláncolat felszíni rétege alatti teljes narratív struktúra idegennek és értelmezhetetlennek fog hatni. A lényeg, hogy bármely könyv esetén első olvasáskor összpontosíthatsz a szavakra, felfoghatod, értelmezheted azokat lecsupaszított valójukban, második alkalommal már érdemes lehet a különböző mondanivalókra, tanulságokra, igazságokra, valamint nyelvi, fogalmazásbéli és történetépítési sajátosságokra, jellemzőkre figyelni, a harmadik és további alkalmak során pedig már a lélektani, vallási, filozófiai, pszichológiai és történelmi tényezők felfedezése és értelmezése válhat a fő céllá, a hasonló jellegű, témájú, tartalmú alkotásokkal való alapos összehasonlításról nem is beszélve.
Negyedszer pedig, ha elsőre nem ragad meg egy klasszikus, feltételezd, hogy veled van a baj. Ha egy klasszikus másodjára sem mond semmit neked személyesen, feltételezd, hogy veled van a baj. Ha azt mondod, hogy a Biblia unalmas, tedd fel a kérdést magadnak, miért kellene izgalmas legyen? Nem egy regényről van szó, amelyből hiányoznak a nemzetségtáblázatok, nem azért íródott, hogy izgalmas, fordulatos, cselekményes regényszerkezetű legyen. Ha számodra izgalmas, annál jobb. Viszont a fontos, jelentős, tartalmas, építő, ébresztő, élénkítő, szemfelnyitó jelzők sokkal pontosabban körülírják azt, hogy milyen kell legyen egy olyan könyv, amit érdemes elolvasni.
Irodalmi tekintetben a Biblia nem egy shakespeare-i alkotás, nem olyan emberek írták, akik hatalmas szókinccsel vagy irodalmi szépérzékkel rendelkeztek, hanem akik ismerték az igazságot, és igyekeztek megosztani azt Isten Lelke által vezérelve. Ha pedig számodra nem különösebben fontos a Biblia, nem volt rád nagy hatással első olvasatra, olvasd el még egyszer, és még egyszer, és még egyszer, figyelmesen, alaposan, összpontosítva, egészen addig, ameddig Isten Lelke megszólít. Irodalmi tekintetben, akár ha csak a regényeket vesszük, számos klasszikussal tesztelheted ,,ízlési nívód" szubjektív objektumát.
Próbáld ki, amint teheted, menj el a könyvtárba, vagy könyvesboltba, vagy online könyvesboltba, és vedd ki vagy rendeld meg az 1984-et vagy a Háború és békét, vagy a Ne bántsátok a feketerigót, vagy a Szép új világot, vagy a Mester és Margaritát vagy a Karamazov testvéreket, és ha a választott alkotás nem nyeri el a tetszésedet, az első olvasás végeztével nem érzed fontos, tartalmas, jelentős műnek, olvasd el még egyszer, majd még egyszer, s ha véleményed nem változik, akkor az bizony igazán remek indikátor arra nézve, hogy szükség van látásmódod, sőt, talán teljes eszmerendszered újraértelmezésére és esetleges megreformálására, ahogy abban az esetben is szükséges intézkedés lenne ez, ha kétség és remegés nélkül azt mernéd deklarálni mintegy meggyőződéssel, hogy gyűlölöd saját elmédet vagy értelmedet.
Továbbá, a legjobb módja a kritikus gondolkodás tanulásának az írás.
Ha birtokában vagy a kritikus gondolkodásnak, koherens beszédnek és írásnak, végzetesen veszélyes vagy a hamisság képviselőire nézve, és végtelenül hasznos lehetsz számos szolgálati téren. Egy rendkívül kifejlett és veszélyes egyén vagy, ha birtokában vagy ezen specifikus készségeknek. Az akadályok elhárítása egyszeriben pihekönnyűvé válik. Ezek a legerőteljesebb szakmai fegyverek, amelyekkel rendelkezhetsz. Ezek hiányában viszont gyengének és könnyen hajlíthatónak, meggyőzhetőnek, elhallgattathatónak és befolyásolhatónak fogsz bizonyulni. Tanuld, hogy hogyan lehetsz artikulált, világos és kifejező. Legyen szó bármilyen vitakultúráról, bármilyen társadalmi közegről, nincs veszélyesebb az artikulált egyénnél, aki koherensen meg tudja fogalmazni és prezentálni az érveit.
Ahogy az Efézus 6-ban szó van az Ige kardjáról, úgy a világi ellenállásban, és legszűkebb értelemben véve erkölcsi sikerben az írás és a kritikus gondolkodás hasonlíthatok kardhoz vagy éppen golyóálló mellényhez. Az egyetemeknek ez lenne az egyik funkciója, fő feladata, ennek átadása, tanítása, azonban a valóság görbetükröt mutat, melyben az látható, hogy egyre kevésbé tanítják, sőt, egyre inkább akadályozzák, megnehezítik a tanulókat abban, hogy legalább valamilyen egyetemen kívüli módszerrel megtanulják azt. A magukat okosnak gondoló ostoba egyéneket, akik nem jelentenek intellektuális kihívást, akik nem kérdőjelezik meg a dolgokat és nem gyakorolják a kritikus gondolkodást, sokkal könnyebb befolyásolni és irányítani.
Írd le gondolataidat, nem számít miről és hogyan, nem számít, milyen esetlennek és összefüggéstelennek, csapongónak és követhetetlennek érződnek. Írd le magadnak gondolataidat akár egy ház kéményéről, akár egy pacsirta énekéről, akár egy fagylalt ízvilágáról, akár egy zenei motívumról, akár egy gyermek szemében megpillantott csillagrendszerről, akár arról, hogy képtelen vagy írni, akár arról, hogy néha olyan szívesen megölnéd magadat. Ha leírod gondolataidat, könnyebben reflektálhatsz azokra, bizonyos tekintetben szembenézhetsz magaddal, megkönnyebbülhetsz, fejlődhet íráskészséged és kritikus gondolkodásod is. Ne bátortalanítson el az a józan felismerés, hogy nem te leszel a következő Shakespeare, Tolsztoj vagy Dosztojevszkij. Lehetséges, hogy az írás nem lesz hivatásod szerves része, viszont személyiségfejlődésben mindenképp komoly szerepet fog játszani, ha komolyan veszed.
És ebben a fejlődési folyamatban számottevő elem lehet egyéb nagy potenciálú ágazat is, így a zene, a festészet, a filmművészet, a konyhaművészet, a fotográfia vagy, sőt, leginkább a mély, tartalmas emberi kommunikáció.
S ha az olvasásra vagy írásra gondolsz, s azt mondod, hogy ezek önmagukban még nem munkák, nem jelentenek karriert, gondolj bele, miért ne történhetne meg, hogy nem kell egy tisztán belátható irányba mutató döntést hozz? Hogy nem kell egy munkára, egy hivatásra mutass, mert más módon jutsz el a neked rendelt pályához? Ha aktívan élsz és keresel, minden válaszra rálelsz, amelyre szükséged van. Lehetséges, hogy rendkívüli nyelvérzéked van, pár hónap alatt képes vagy elsajátítani egy új nyelvet. Időd nagy részében nyelveket tanulsz, majd valamilyen lehetőséget megragadva külföldre utazol, esetlegesen egy viszonylag szegény, elmaradott országba, régióba, ahol remekül tudsz kommunikálni az emberekkel. Ők befogadnak, marasztalnak, szükségük van rád, biztosítják a megélhetőségedet, te pedig maradsz, és ezreket tanítasz, s válsz fontos eszközzé az elméjükben és szívükben bekövetkező fénygyújtásban.
És ha tényleg meg akarod lelni a legmegfelelőbb hivatást, számos opciód van még - kérdezősködj, gyűjtsd a megbízható információkat fáradhatatlanul, legyél púp az emberek hátán (csak észszerűen), ne várd, hogy elődbe menjenek a lehetőségek, menj te azok elejébe. Kóstolj bele sok mindenbe, próbáld ki magad különböző területeken, ameddig még ifjú vagy és nem szántad el magad valami mellett. Látogass el különböző helyekre, létesítményekbe, vállalatokhoz, hallgass meg informatív podcasteket és online előadásokat azon szakmákkal, foglalkozásokkal kapcsolatosan, amelyek iránt érdeklődést tanúsítasz. Vegyél részt ingyenes előadásokon, kurzusokon, bemutatókon, ismertetőkön, amelyeken jobban megismerheted az adott szakterületet, ágazatot, és kérdéseket tehetsz fel.
Ha egyetemekben gondolkodsz, menj el egyetemi napokra, kérj engedélyt egy-egy órára való betekintésre, vegyél részt külsősként valamilyen gyakorlaton, ami engedélyezett. Egyetemet igénylő vagy nem igénylő munkaterületek kapcsán keresd fel azokat az ismerős személyeket, akik azon dolgoznak, beszélj velük, kérdezgesd őket, s ha van lehetőség, kérj engedélyt arra, hogy személyesen is betekintést nyerhess az adott munkahely működésébe. A megszerzett információk, benyomások, észrevételek, tapasztalatok alapján minden egyes munka kapcsán tedd fel magadnak a kérdést: Csupán szimpatikus, kellemes, kedvelhető munkahelynek érzékelem azt, vagy olyannak, amit egy életen át szenvedélyesen és örömmel végeznék Isten szolgálatában?
Ha pedig már döntöttél is, nincs kizárva, hogy megnyíló mellékvágányokra kell áttérj ideiglenesen. Jung úgy vélte, hogy az első lépés az értelemnyerés mozzanatában a racionális ego-elmébe vetett bizalom attitűdje helyett egy újszülött baba attitűdjének magunkra öltése, amikor ugyanis a mély-énnel, a tudattalannal, a belső élettel dolgozunk, mindig alázatosaknak kell lennünk. Légy kész magadra ölteni egy újszülött attitűdjét, és gyermeki lelkülettel engedni a váratlanul megjelenő belső késztetésnek, akkor is, ha az egy másik irányba, vagy egy konkrét irányba szólít.
Friedrich Rückert - 19. századi német költő, műfordító és nyelvprofesszor - Kindertotenlieder című gyűjteményén belül 563 verset írt mindössze fél év alatt két legkisebb gyermekének, skarlátlázban történő elhunyta hatására. Noha Rückert ezeket a verseket soha nem engedte publikálni, halála után, egyik fia által mégis publikálásra kerültek versei, melyek inspiráló, megindító és elgondolkodtató hatásfokára számos példa és beszámoló létezik. Ott volt például Gustav Mahler - 19. századi cseh-osztrák zeneszerző -, aki ezen versek hatására alkotta meg azonos című hang- és zenekari dalciklusát63. Rückertben egy tragédia hatására feltámadott az alkotói szellem, s ő engedett a késztetésnek, ritka gazdag termékenységgel alkotott. Szenvedélyes gyászában megfogalmazott versei közül így szól az egyik (minden versfordítás elvesz az alapmű értékéből, szóval nyugodtan meg lehet tanulni németül):

,,Most értem én, mi villant oly sötéten
Olykor rám fénylő pillantásotokban,
Ti szemek, küzdve mindazért, hogy mostan
Együtt legyen erőtök mind, hogy értsem.

De nem értettem, mert csak ködbe néztem
A rám szőtt végzettől elvakítottan,
Hogy fényetek már arra visz, ahonnan
Minden fény származik e földön, égen.

Mert üzenet volt szemetek tükrében:
Be szívesen volnánk veled, de hol van
Szavunk a sors szavának ellenében?!

Pillantsál ránk, mert nemsoká távolban
Leszünk, s e néked kedves szempár fénye
Holnaptól ott ragyog a csillagokban."

Az ő döntése volt, hogy tétlenül gyászol és felemészti magát, vagy egyik nagy szenvedélyébe fojtja bánatát. Jó döntést hozott.
7. Végül pedig, mindig, minden történés közepette, minden munkavégzés, alkotói folyamat során, minden helyzetben és időszakban, Istent szolgáld mindenkor, mindenben. Az igazság egyetlen szavában több erő és öröm rejtőzik, mint a teljes, Istent trónfosztani akaró világban. Ha az Úrban gyökerezel, és Krisztus igazságára támaszkodsz, elutazhatsz a világ végéig, felfedezhetsz rejtőző népcsoportokat, elszenvedheted a rágalmakat és sértéseket, örülhetsz a kinevetéseknek és megvető tekinteteknek, fellelkesülhetsz a szülői vagy nagyszülői szolgálatban, megelégülhetsz a teli sorok, feszes húrok, rajztömbök, frizurák felett, s felvirágozhatsz a legszikárabb földön is, az istentelenség melegházában, felragyoghat fényed a legnagyobb sötét közepette, és megérinthet másokat az állatok simogatása, a seprűnyél mozgatása, az asztal összeillesztése vagy bármi egyéb közben.
Legyen egy kész és élesen kirajzolódó prioritási listád elmédben, légy mindig résen, s ha a karrier, a munka, a hivatás Isten elé, az Ő Igéje elé, a lelki jóléted elé vagy más emberek lelki jóléte elé kerül, azonnal reagálj.
Ne félj! Isten gyermeke vagy, s ettől a kiváltságtól nem foszthat meg semmilyen pályaválasztási döntés, ellenben garantálja, hogy minden a javadra lesz (Róma 8:28).

Kovács Ábel
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Hogyan kaphatunk segítséget Jézustól?
  2021-07-23 07:15:19, péntek
 
  Hogyan kaphatunk segítséget Jézustól?

Textus: Mt 15:21-28

Az egyik legnehezebb próba a szülők számára az amikor tehetetlenül nézzük, hogy hogyan szenved a gyerekünk. Azt szeretnénk, hogy Isten reánk helyezze a szenvedést és a gyerekünket szabadítsa fel ez alól. Ez azonban nem így működik. Néha kipróbálunk minden elképzelhető lehetőséget, hogy segítsünk a gyerekünknek, de sikertelenül. A végén csak ennyit mondunk: ,,Egyebet nem tehetünk mint hogy imádkozunk érte!"

Azonban az imádság az amivel kellene mindig kezdjük amikor nyomasztó gondjaink, problémáink vannak akár a gyerekeinkkel akár a személyes életünkben. Az imádság összekapcsol minket az élő Istennel aki a semmiből hozta létre a világmindenséget a szava által. Ezért Jeremiással együtt gyakran így kellene imádkoznunk: ,,Ó, Uram, URam! Nagy hatalmaddal és kinyújtott karoddal te alkottad meg az eget és a földet; neked semmi sem lehetetlen!" (Jer 32:17)

Igerészünkben egy kétségbeesett, elkeseredett édesanyával találkozunk, aki segítséget kapott az Úr Jézustól lánya számára. Jézus és tanítványai Galileából északnyugatra Tírusz és Szidón vidékére mentek. A Márk 7,24 elmondja, hogy Jézus nem akarta, hogy bárki is tudjon róla, hogy hol van, de nem maradhatott titokban. Ez a névtelen pogány asszony tudomást szerzett róla, hogy Jézus ott van a környéken és azonnal elindult hogy lássa Őt.

Van néhány meglehetősen furcsa elem a történetben. Először is, Jézus zárkózottnak, sőt durvának tűnik a válaszában amikor az asszony a segítségét kéri. Azonban két tényező fényében kell olvassuk ezt a történetet. Az első tényező az, hogy a Máté 15 fejezetében van egy ellentét a zsidó vallási vezetők és a kánaáni asszony között. Jézus azzal vádolja a vallási vezetőket hogy csupán a szájukkal tisztelik Istent miközben a szívük távol van Tőle (Mt 15:6). Megtartották vallási szabályaikat az élő Istennel való valóságos kapcsolat nélkül. De ez a pogány asszony aki Izráel közösségétől elkülönítve élt, aki az ígéret szövetségein kívül álló idegen volt (Ef 2:12), odamegy Jézushoz a problémájával, és elmegy onnan úgy, hogy Jézus meggyógyította a lányát. Mivel könyörületre talált az Úrnál és segítséget kapott Tőle, ezért számunkra is van remény, függetlenül hogy milyen háttérrel rendelkezünk vagy hogy milyen problémáink vannak!
A másik tényező az, hogy Jézus ismeri mindenki szívét. Tudta, hogy miközben a farizeusok és az írástudók kegyes külsőt öltöttek magukra, aközben a szívük távol volt Istentől. A Máté 9,4-ben Jézus tudta, hogy az írástudók mire gondolnak, hogy gonoszt gondolnak vele kapcsolatosan, hogy istenkáromlással vádolják mivel megbocsátotta egy gutaütött ember bűneit akit odavittek hozzá hogy gyógyítsa meg. Jézus minden ember szívét ismeri (Jn 2:24). Ezért amikor olvassuk ezt a történetet, akkor figyelembe kell vegyük azt a tényt, hogy Jézus tudta, hogy a Szentlélek vezette oda ezt az asszonyt hitben Őhozzá. A kezdeti hallgatása és az ezt követő látszólagos nyersesége azt a célt szolgálta, hogy mélyebb hitre vezesse el az asszonyt és hogy hitét felmutassa követendő példának a hitetlen vallásos zsidóknak és a tanítványoknak akiknek ,,kicsi hitük" volt (Mt 16:8). Ez a második alkalom a Máté evangéliumában hogy Jézus valakit megdicsért a nagy hitéért (Mt 8:10). Mindkét esetben pogányok voltak. Ez a történet arról szól, hogy jöhetsz Jézushoz és kaphatsz segítséget Tőle hit által.

Ha segítséget szeretnél kapni az Úr Jézustól, akkor győzedelmes hittel fordulj hozzá a problémáiddal.

Először is, meg kell értsük, hogy:

1. Isten szándéka a problémáinkkal az, hogy Jézushoz vezessenek bennünket.

Hajlamosak vagyunk magunkban vagy különböző emberi technikákban bízni ami a problémáink megoldását illeti. Az imádság, amint már említettem, gyakran az utolsó eszköz, erőforrás amivel élünk. Azonban a problémáink Krisztus mérhetetlen gazdagságának mélyebb megtapasztalásához kellene vezessenek bennünket. Egyetlen probléma sem túl nagy vagy túl kicsi ahhoz, hogy Jézushoz vigyük.

A. A problémáink megoldásához gyakran nem elég az emberi segítség.

Valószínű, hogy az asszony mielőtt Jézushoz fordult, előtte megpróbált segítséget kérni másoktól a lánya számára. Senki nem tudott a lányán segíteni.
A világban sokan kínálnak segítséget a különböző problémáidra. De ha az a segítség nem mélyíti el az Úr Jézusban való bizodalmadat úgy amint Ő kijelentve van a Szentírásban, akkor az hamis segítség. Akár egy olyan problémáról legyen szó amiről úgy gondolod, hogy képes vagy kezelni vagy akár egy olyanról ami meghaladja a te erőd és mások erejét, vidd Jézushoz!

B. Néha a problémáink kínosak.

A lányában egy gonosz lélek volt aki gyötörte. Kínos probléma! Miért nem lehetett neki is egy normális betegsége mint a többi gyereknek? Talán más anyukák sugdolóztak maguk között, hogy a lány az anyja hibája miatt szenved. Talán valami okkult dologba keveredett bele. Nem tudjuk hogy milyen tünetei voltak annak amikor gyötörte őt a gonosz lélek. De valamennyiszer gyötörte a lányát a gonosz lélek, az asszony tudta, hogy az egy nem normális gyermekkori betegség. Lelki probléma volt ami kínos volt és amire nem volt emberi segítség.

Néha amikor egy probléma nagyon kínos, akkor azt titokban akarjuk tartani. Talán nem ismerjük el hogy képtelenek vagyunk megbirkózni a problémával. Azt mondjuk: ,,Én irányítok! Amikor csak akarok akkor lépek ki!" Vagy lekicsinyítjük a problémát: ,,Csupán normális vagyok! Más srácok is néznek pornót!" Vagy tudjuk hogy a problémánk rossz színben tüntetne fel a gyülekezetben ezért takargatjuk azt. Van amikor imaközösségi alkalmon valaki az imádságában megemlít egy problémát de nem nevezi meg hogy konkrétan miről is van szó. Vajon miért nem mondja el hogy mi is a problémája?

C. A problémáink nem szabad megakadályozzanak abban, hogy Jézushoz járuljunk, hanem inkább Hozzá kell vezessenek.

Néha azt gondoljuk tévesen, hogy a problémánk olyan súlyos vagy annyira kínos hogy nem fordulhatunk azzal Jézushoz. Mit gondolna ha hozzá vinném ezt a problémát? Az igazság az, hogy Ő mindent tud a problémádról mielőtt azt Hozzá vinnéd (Zsid 4:13)! Ő soha nem lepődik meg! De a kérdés az, hogy megpróbálod elrejteni vagy megoldani valamiféle emberi segítséggel, vagy Jézushoz menekülsz mint egyedüli reménységedhez?

J. C. Ryle: A próbák arra szolgálnak, hogy elgondolkodtassanak, hogy elválasszanak a világtól, hogy a Bibliához vezessenek, hogy térdre kényszerítsenek. Az egészség jó dolog; a betegség azonban sokkal jobb, ha Istenhez vezet. A jólét nagy kegyelem, a nélkülözés azonban még nagyobb, ha Krisztushoz vezet. Bármi, bármi jobb a gondatlanul való élésnél, és a bűnben való meghalásnál. Jobb ezerszer szenvedni, mint a kánaáni anya, és hozzá hasonlóan Krisztushoz menekülni, mint gondtalanságban élni, mint a bolond gazdag, és végül Krisztus nélkül, és remény nélkül meghalni.

De ez a történet arra is felhívja a figyelmünket, hogy Jézushoz járulni a problémáinkkal nem mindig könnyű. Ez az asszony sok akadályt kellett legyőzzön, ahhoz, hogy Jézushoz jusson és megkapja az Ő segítségét. Mi is találkozhatunk akadályokkal amikor Jézushoz járulunk.

2. Ahhoz hogy Jézushoz járuljunk, gyakran akadályokat kell legyőzzünk.

A. Néha le kell győzzed a kulturális különbségek vagy faji akadályokat.

Ez az anya a nemzetisége miatt kívülálló volt. Idegengyűlölet, faji megkülönböztetés.

B. Néha le kell győzzed az érzéketlen vagy közömbös keresztyének akadályát.

A tanítványok szabadulni akartak tőle. Zavarta őket a kiabálása. Kedvesség, együttérzés és könyörület kell jellemezzen bennünket. Mások érzéketlensége ne tartson vissza téged attól, hogy Jézushoz gyere.

C. Néha le kell győznöd azt az akadályt, hogy úgy tűnik Jézus hallgat vagy hogy nem törődik veled.

,,Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem." (23 vers) Éreztél valaha így amikor kiöntötted szívedet az Úrnak? Mintha a falnak beszéltél volna. A Szentírásban nemcsak ez az asszony volt megvárakoztatva amikor megpróbált az Úrhoz jönni. Dávid így kiáltott fel a Zsoltár 13,2-ben: ,,Meddig tart ez, URam? Végképp megfeledkeztél rólam? Meddig rejted el orcádat előlem?" A Biblia gyakran beszél az Úrra való várakozásról. Isten látszólagos hallgatása ne tartson vissza téged az Ő keresésétől.

Amikor Jézus végül megszólal (valószínűleg a tanítványokhoz szól az asszony füle hallatára), akkor nem nagyon bátorítja az asszonyt. Ezt mondta (24.v.): ,,Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz." Ezzel mintha becsapta volna az ajtót az asszony előtt. Nem tartozott Izráel házának elveszett juhaihoz. Jézus először a zsidóknak ajánlotta fel az országot (Mt 10,5-7). Amikor ők elutasították a Messiásukat, a feltámadása után Jézus azt parancsolta meg a tanítványainak hogy vigyék el az evangéliumot minden népnek és nemzetnek (Mt 28,19; Mt 21,43; ApCsel 13,44-48; Róm 1,16). De itt, Jézus kizáró szavai nem állítják meg az asszonyt (25.v.): ,,Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: Uram, segíts rajtam!" Biztos hogy Jézus most könyörülni fog rajta, gondolhatnánk.

De, nem. Úgy tűnik mintha még keményebben viszonyulna az asszonyhoz (26.v.): ,,Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak."
A gyermekek kifejezés a zsidókra vonatkoznak, a kutyák a pogányokra, konkrétan erre az asszonyra. A kenyér kifejezés az Isten országának áldásaira utal amely felkínálva volt a zsidóknak. A szavakra felháborodhatott volna az asszony, hogy Jézust őt kutyának nevezte. De nem háborodott fel, nem haragudott meg. Sőt, egyetértett Jézussal, és felhasználta Jézus szavait hogy tovább könyörögjön Hozzá lánya gyógyulásáért. Bizonyságot tesz a hitéről amit Jézus nagynak nevez. Győzedelmes hite volt az asszonynak.

3. A győzedelmes hit megkapja Jézus segítségét.
Ez a kánaáni asszony öt dolgot tanít nekünk a győzedelmes hitről.

A. A győzedelmes hit akkor is működhet, ha kevés ismereted van arról, hogy kicsoda Jézus.

Ez az asszony nem tudott sokat Jézusról. Nem tanulmányozta a héber írásokat mint az írástudók. A hírek Jézusról elterjedtek az országában, de valószínűleg ezek nem mindig voltak pontosak teológiai szempontból. Úgy szólítja meg Jézust, hogy ,,Uram." Azt gondolom, hogy ez több volt egy udvariassági megszólításnál. Arra kérte Jézust, hogy tegyen csodát, hogy űzze ki a gonosz lelket a lányából távolról. A szavaiból arra következtetek, hogy legalábbis nagy prófétának ismerte el Jézust.

Elizeus próféta által Isten meggyógyította Naamánt. Az asszony elismerte Jézust nagy prófétának. Azt nem tudta, hogy aki előtt leborult az a testben megjelent örökkévaló Isten.

Azt is hallotta, hogy Jézus ,,Dávid Fia" volt, a megígért zsidó Messiás, Dávid leszármazottja aki uralkodni fog a trónján. Nem értette alaposan az ószövetségi messiási ígéreteket. De azt hitte, hogy ez a próféta, a Dávid Fia, aki csodákat cselekedett Izráelben ugyanezt meg tudja tenni az ördögtől megszállott lányával.

Néhány igazságot meg kell értsél Jézus személyéről mielőtt Hozzá jöhetnél, hogy bűneidből megmentsen, de nincs szükséged teológiai fokozatra. Tudnod kell azt, hogy Ő azt állította hogy azért jött ebbe a világba, hogy megmentse a bűnösöket. A keresztfán történt halála kifizette a büntetést amit a bűnösök érdemelnek. A testben való feltámadása igazolta, hogy az Atya Isten elfogadta az áldozatát. Azt ígéri, hogy aki hisz Őbenne annak örök élete van. Tehát kezdjed ezzel: Higgyél Jézusban mint Megváltódban. Majd menekülj Hozzá a problémáiddal. Ő kegyelmes és irgalmas Megváltó mindazok számára akik Hozzá jönnek.

B. A győzedelmes hit nem az érdemeiden vagy a méltóságodon alapszik hanem Jézus személyén.

Hogyan jött az asszony Jézushoz? Hittel. Kegyelemért könyörgött, ami meg nem érdemelt jóindulat. Nem sorolta fel az erényeit Jézusnak, hogy ezáltal rávegye Jézust, hogy válaszoljon könyörgésére. Nem kérte Jézust, hogy csupán igazságos bánásmódot vár tőle. Ő csak kiáltozott: ,,Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam!" Soha ne a jó cselekedeteidre vagy erényeidre támaszkodva könyörögj az Úrhoz. Jöjj Hozzá és kérjed Őt, hogy legyen irgalmas hozzád bűnöshöz.

C. A győzedelmes hit a látszólagos kezdeti elutasítás ellenére is hisz.

Ne hagyd hogy az Úr kezdeti hallgatása vagy az Úr népének a veled szembeni érzéketlen magatartása megakadályozzon téged az Ő keresésében. A Biblia azt ígéri, hogy aki segítségül hívja az Úr nevét az üdvözül (Róm 10:13). Ragadd meg ezt és ne engedd el! A Zsolt 145,18 ezt ígéri: ,,Közel van az ÚR mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja." Utánozd ezt az asszonyt és tartsál ki a könyörgésben! Higgyed, hogy meghallgat, és azt adja neked amire szükséged van.

D. A győzedelmes hit kitartó; legyőz minden akadályt.

Az asszony addig ment Jézus után amíg Jézus teljesítette a kérését. Az özvegyasszonyhoz volt hasonló Jézusnak a hamis bíróról szóló példázatában. (Lk 18,1-8). Addig zaklatta a bírót míg végül az azt mondta (Lk 18,4-5): ,,Ha nem is félem az Istent, és az embereket sem becsülöm, mégis mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég nélkül." Jézus azért mondta el ezt a példázatot, hogy utánoznunk kell a kitartó özvegyasszonyt imádkozva kitartóan és nem belefáradva (Lk 18,1). Végül,

E. A győzedelmes hit felhasználja Isten szavait hogy felépítsen egy meggyőző érvelést.

Az asszony nem tiltakozik, nem ellenkezik hanem egyetért Jézussal, majd arra építi az ügyét, amit Jézus neki mondott! Egyetértett Jézussal, hogy ő kutya, de aztán megjegyezte, hogy a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek gazdájuk asztaláról lehullanak.

Van aki megsértődik amikor az igehirdető azt hirdeti, hogy bűnös vagy, vagy hogy férgek vagyunk,

Spurgeon azt tanácsolta, hogy bárminek is nevez bennünket a Biblia fogadjuk el, és ne vitatkozzunk vele, mert teljesen igaz amit mond. Ha a Biblia bűnösnek nevez, akkor fogadd el, majd utána építsd rá az érvelésed: Krisztus azt ígéri, hogy megmenti a bűnösöket (Lk 5,30-32; 15,1-32). Jézus azt ígéri (Jn 6,37): ,,Aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el." Jöjj Jézushoz üdvösségért és Ő megbocsátja minden bűnödet (Ézs 55,7).



Következtetés

Helytelenül alkalmazzuk ezt az üzenetet ha azt gondoljuk, hogy minden kérésünket Jézus gyorsan és csodálatosan megválaszolja. Néha Isten ezt megteszi, de gyakran nem. Megtudhatjuk, hogy mi Isten vágya abból amit kijelentett nekünk a Szentírásban. ,,Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére," (1Tim 2,4) De azt is tudjuk, hogy az Ő szuverén, elrendelő akarata alapján Ő nem mindenkit fog üdvözíteni. Lesznek akik az örökkévalóságot a pokolban fogják tölteni. (Jel 20,11-15). Imádkoznunk kell az elveszett szeretteink megtéréséért, de nem tudhatjuk előre, hogy Isten megmenti-e őket.

Ugyanez érvényes (igaz) az ideiglenes, földi problémáinkra is. Isten akarata lehet az, hogy meggyógyítson vagy hogy megszabadítson bennünket egy nehéz próbából, de lehet hogy más célja van Neki velünk és azt akarja hogy menjünk keresztül a próbán.

Zsid 11,35b-40: ,,Ezek hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, tűz erejét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, idegenek seregeit futamították meg. Asszonyok feltámadás révén visszakapták halottaikat. Másokat viszont megkínoztak, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy dicsőségesebb feltámadásban legyen részük. Ismét mások megszégyenítések és megkorbácsolások próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is. Megkövezték, szétfűrészelték, kardélre hányták őket; juhok és kecskék bőrében bujdostak nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve azok, akikre nem volt méltó a világ; bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld hasadékaiban. És mindezeken, noha hit által Istentől jó tanúbizonyságot nyertek, nem teljesült be az ígéret, mert Isten számunkra valami különbről gondoskodott, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre."


Némelyek hit által megmenekültek; mások, mivel Istennek volt egy nagyobb célja, szenvedtek és meghaltak hit által. De bármi történt, Isten hűséges volt. Tehát a kánaáni asszony történetének a lényege az, hogy ne legyünk olyanok mint a farizeusok akik gyakorolták a szertartásaikat, de nem volt élő, személyes, valóságos kapcsolatuk Istennel; hanem legyünk olyanok mint ez az alázatos kánaáni asszony, aki nagy hittel odavitte Jézushoz a problémáját! Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Munkálkodván Jézusért
  2021-07-19 22:26:52, hétfő
 
  Munkálkodván Jézusért


Lekció: Lk 19,11-27
Textus: Lk 19,15

Jézus azért mondja el ezt a példázatot, hogy figyelmeztessen bennünket a közelgő számadásra. Egy másik ok ami miatt Jézus elmondta ezt a példázatot az, hogy a tanítványok és mások akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe tévesen azt gondolták, hogy Jézus azonnal megalapítja Isten országát. Nem értették meg, hogy Jézus szenvedni fog és meg fog halni és feltámad és a mennybe megy és hogy nagyon sok év el fog telni mielőtt Ő visszajön hogy megalapítsa az Ő királyságát. Jézus azt akarta, hogy a hallgatói tudják, hogy mit kell tenniük az Ő hiányában. Nem szabad ölbe tett kézzel várniuk Rá amíg visszajön. Hanem munkálkodniuk kell Őérte, végezvén hűségesen azt amit rájuk bízott. Az ő visszajövetelének napja bizonyára eljön. Azon a napon mindegyik szolga számot kell adjon Neki, hogy mit tett.

Mivel számot fogunk adni Urunknak, ezért hűségesen kell szolgáljunk Neki azzal amit adott addig amíg Ő visszajön.

A példázatban szereplő előkelő ember maga Jézus aki távoli országba utazik, hogy országot vegyen magának. Jézus ezzel a mennybe való eltávozására utal a halála és feltámadása után. A mennyben az Atya jobbja felől fog ülni ameddig minden ellensége a lába alá lesz vetve. Ameddig távol van Ő mindegyik szolgájára rábíz egy minát ami négy hónapi keresetnek felelt meg. Mindegyik szolga ugyanannyi összeget kap. A nemes ember mind a tíz szolgának egy minát (gírát) ad. Amikor visszatér a távoli országból, hívatja a szolgáit hogy adjanak számot neki arról, hogy hogyan kereskedtek a rájuk bízott pénzösszeggel. A példázatban csak három szolga válaszáról, számadásáról olvasunk. A nemes ember miután végez velük, azután halálra ítéli azokat az alattvalókat akik nem akarták hogy uralkodjék fölöttük. Mit tanulhatunk ebből a példázatból?

1. Az Isten országa nincs itt a teljes és végső formájában.

A tanítványok és mások azt gondolták tévesen, hogy Jézus felállítja teljes és végső formájában az Isten országát amikor bevonul Jeruzsálembe. Jézus arról beszél nekik a példázatban, hogy Isten országának van egy jelenlegi formája miközben a király távol van, és van egy jövőbeli teljes formája amikor a király visszatér. Jézus már beszélt nekik arról, hogy Isten országa közöttük van, mivel Ő, a Király közöttük van. (11,20; 17,21).
Azonban a tanítványok küszködtek azzal a gondolattal, hogy az Isten országa nem lesz felállítva teljes és végső formájában azonnal, hanem majd valamikor a jövőben fog ez bekövetkezni. Még a feltámadása után is azt kérdezték Jézustól: ,,Uram, nem ebben az időben állítod helyre Izráel országát?" (ApCsel 1,6)
Később megértették, de ekkor még nem értették. Azt várták, hogy Jézus az ők idejükben mint király uralkodni fog Izráel népe fölött, és az ő vezetésével Izráel népe uralkodni fog a pogány népeken, hogy Jézus megszabadítja őket a római uralom alól. Jézus azt akarta, hogy megértsék, hogy Izráel országának a helyreállítása később fog megtörténni. A jövőben a Király visszatér és uralkodni fog hatalommal és dicsőségesen. Eközben, Ő továbbra is Király még ha nincs is jelen velük fizikailag. Azt akarja, hogy a követői tudják, hogy mi a teendőjük ezalatt az idő alatt. Nem azt kell tegyék, hogy ölbe tett kézzel várnak rá semmit nem téve, hanem munkálkodniuk kell Őérte, igyekezve az embereket az Ő uralma alá vezetni.

2. Az Úr mindannyiunkra ugyanazt az erőforrást bízta rá, hogy azzal Őérte munkálkodjunk.

A példázatban azt látjuk, hogy mindegyik szolga ugyanazt az ajándékot kapta és mégis a teljesítményük között különbség van. Vajon miért? Azért mert nem ugyanazzal a szorgalommal használták az ajándékot.

A példázat arról szól, hogy tíz szolga kapott egy-egy minát. Ez arra utal, hogy Isten minden szolgája, Krisztus minden követője ugyanazt az ajándékot kapta. Mi ez a közös ajándék? Isten Igéje, ezen belül is az Ige központi üzenete az evangélium. Mindnyájan kaptuk az evangéliumot és azt a parancsot kaptuk, hogy ezzel szolgáljunk a mi Királyunknak, hogy ezzel munkálkodjunk Őérte miközben ő nincs velünk fizikailag.

Ha nem tetted magadévá az evangéliumot, akkor nem vagy keresztyén, függetlenül attól, hogy milyen gyakran jársz gyülekezetbe. Hallottad, hogy Jézus Krisztus a bűnösök Megváltója. Akkor vagy keresztyén ha hiszed, hogy bűnös vagy és hogy Jézus a te Megváltód. Hogy meghalt a te bűneidért. Amikor majd Isten előtt fogsz állni és ha azt kérdezné tőled, hogy: ,,Miért engedjelek be a mennybe?" - akkor mit válaszolnál Neki? Ha keresztyén vagy akkor ezt válaszolnád: ,,Azért mert bíztam a te Fiadban Jézusban aki vérét ontotta érettem a keresztfán." Ha hiszed az evangélium üzenetét akkor Isten azt rád bízta. Nem csak azért bízta rád, hogy őrizd meg azt a szívedben mint drága kincset, hanem azért is, hogy:

3. Miközben várjuk az Úr visszajövetelét, szolgálnunk kell az evangéliummal egy ellenséges környezetben.

A szolgák a nemes ember gíráját kell használják az alattvalói előtt akik dühösen tiltakoztak: ,,Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mi rajtunk." A példázatban ez utalás a zsidó népre, amely elutasította Jézust mint az ő Királyát. Tiltakoztak Pilátusnál: ,,Nem királyunk van, hanem császárunk!" (Jn 19:15) De ezen túl ez utalás erre a gonosz világra amely gyűlöli Istent és nem akarja, hogy Jézus uralkodjék rajta mint Úr és Király. Ebben az ellenséges világban kell szolgáljunk, munkálkodjunk az evangéliummal kamatoztatva ezt azáltal hogy befektetjük az emberek életében.

Munkálkodván egy ellenséges környezetben mindig kockázattal jár. De a nagyobb kockázat az, ha egyáltalán nem munkálkodunk, hanem a nemes ember (az Úr) gíráját egy keszkenőben eltéve tartjuk, nem használva azt az Úr céljaira. Ugyanakkor azt az igazságot is tartalmazza ez a példázat ami máshol világosan tanítva van a Szentírásban, hogy az evangélium ereje magában az evangélium üzenetében van és nem a küldött képességeiben. A szolgák nem azt mondják: ,,Uram, az én kiváló kereskedői képességemnek köszönhetően a te gírád kamatozott." Hanem ezt mondják: ,,A te gírád tíz gírát nyert." ,,A te gírád öt gírát nyert." Az erő a gírákban (minákban) van és nem a szolgákban. Az evangélium hatalma nem az ügyes rábeszélőkészség ereje, hanem Isten munkálkodó hatalma az Igéje által.

Munkálkodsz az Úrért az Ő evangéliumával? Az evangélium üzenetét rábízta minden hívőre és azt mondta: ,,Kereskedjetek ezzel, míg megjövök." Kereskedsz az evangéliummal az Úrnak?" A Krisztusról mint Megváltóról szóló jó hírt használod hogy másokat az ő királyságába, az ő uralma alá vezesd? Ez az a kérdés amin el kell gondolkodjunk, amire felhívja a figyelmünket az Úr e példázat által.

Ha nem úgy tekintesz magadra mint ,,evangéliumi vállalkozóra, kereskedőre", akkor nem fogsz azon gondolkodni, hogy miként gyarapíthatod az Úr vagyonát, erőforrásait az Ő célja érdekében. Pál apostol ezt az ő céljának tekintette. Így fogalmazza meg élete irányító célját: ,,Ezt pedig az evangéliumért művelem, hogy részestárs legyek abban." Minden hívő ugyanazért a célért kell éljen, hogy mindent az evangéliumért tegyen. A evangélium ügyében kell munkálkodjunk felhasználva Jézus ,,tőkéjét" arra, hogy minél nagyobb jövedelmet szerezzünk Neki a távollétében. Ha nem így gondolkodunk akkor meg kell változtassuk a gondolkodásunkat, mivel:

4. Amikor az Úr visszajön, akkor Őhozzá leszünk hívatva, hogy számot adjunk a mi kereskedésünkről, a mi szolgálatunkról.

Az, hogy az Úr még nem tért vissza nem azt jelenti, hogy Ő nem fog visszatérni. Az Ő visszajövetele biztos még ha nem is történt meg ez idáig. A tiltakozó alattvalók csoportja azt remélte hogy ő nem fog visszatérni vagy legalábbis hogy ő nem királyként fog visszatérni. De egyértelmű, hogy amikor Ő visszatér akkor Királyként fog visszatérni teljes hatalommal és autoritással, hogy uralkodjék. Hívatja a szolgáit, hogy adjanak számot a munkájukról amit végeztek a távollétében és megparancsolja hogy vigyék színe elé az ellenségeit és öljék meg. Három csoport kell számot adjon:

A. A szolgák akik munkálkodtak Őneki, Őérette megjutalmazva lesznek a hűségük szerint.

A tíz szolgából csak háromról van említés téve és ez a három két kategóriába sorolható: két szolga akik kereskedtek a nemes ember pénzével és jövedelmet szereztek neki az egyik kategóriát alkotják és a harmadik szolga aki semmit nem tett az előkelő ember pénzével a másik kategóriát.

Az első szolga akit magához hívatott a nemes ember jól kereskedett azzal a pénzzel amit a gazdája rá bízott megnövelve a gazdája vagyonát. Az úr megdicsérte őt: ,,Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hív, legyen birodalmad tíz városon." A lényege annak amit az úr mond ennek a szolgájának az, hogy még nagyobb felelősséggel jutalmazza meg őt a jövőbeli királyságban. A szolga hűséget tanúsított egy kis dologban, ami azt jelenti, hogy hűséges fog lenni a nagyobb dologban is és ezért most sok van adva neki.
Az úr nem dicséri meg közvetlenül a második szolgát, de a vállalkozásban elért sikereivel arányosan jutalmazza. A gírája öt másikat nyert, ezért öt város irányításával van megbízva. Néhányan a dicséret hiányát azzal magyarázzák, hogy szorgalmasabban is munkálkodhatott volna és akkor öt helyet tíz gírát szerzett volna ő is. De az a tény hogy megjutalmazva van arról szól, hogy ő is jól végezte a munkáját. Az én véleményem az, hogy az eredménybeli különbség olyan tényezőknek tudható be amelyeket a szolga nem irányíthatott, nem befolyásolhatott, amiken nem volt hatalma változtatni.

Az üdvösség egyedül kegyelemből van (az előkelő ember szabadon, önszántából mindegyik szolgának egy minát adott függetlenül attól amit tettek). A jutalmazás a szolgálatunkkal arányos lesz. Matthew Henry: ,,Ez azt sejteti, hogy vannak a dicsőségnek fokozatai a mennyben: mindegyik edény egyformán tele lesz, de nem egyformán nagy lesz. És a dicsőség fokozata az itteni hasznosság fokozata szerint lesz."

Az egyik értelemben a jutalom arányos lesz a szolgálattal, egy másik értelemben azonban a jutalom messze felülmúlja a szolgálatot. Nyerni egy minát ,,egy nagyon kis dolog", de a jutalom az, hogy vezet egy egész várost, ami meglehetősen nagy felelősség. ,,Isten az eljövendő királyságban is mindent kegyelemből ad az ő szolgáinak, mivel minden jutalma az Úrnak sokkal felülmúlja azt amit a szolgák tettek vagy amit érdemelnének. Azonkívül az Úr nem tartozik nekik semmivel, nem kellene semmit fizessen nekik, mivel ők a rabszolgái neki; tehát amit ad nekik az túlcsorduló kegyelméből van." - írja Spurgeon.

A szolgák szolgálata itt egy próba és felkészítés az ő jövőbeli szolgálatukra az Isten országában. Az úr próbára tette őket, hogy hűségesek-e egy kis dologban. A szolgálatuk eredménye ebben a kis dologban felkészítette őket hogy szolgákból uralkodókká lépjenek elő, az Úr uralma alatt továbbra is.
Egy másik dolog amit tanít az Úr itt nekünk az, hogy Ő számon tartja az Ő szolgáinak minden szolgálatát és hogy minden amit Őérte teszünk gazdagon meg lesz jutalmazva. Nem hiábavaló a mi fáradozásunk az Úrban. ,,Jól vagyon jó szolgám". Ez elég jutalom lesz: minden egyéb kegyelem kegyelemre!

B. Azok a szolgák akik nem munkálkodtak az Úrért, mindentől amijük van megfosztva lesznek.

A harmadik szolga esetének elbeszélése. Alapelv: ,,Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, a kinek van, adatik; a kinek pedig nincs, még a mije van is, elvétetik tőle." Az aki hűnek bizonyult, annak több lehetősége lesz a hűségre. Az aki hűtlen volt megfosztva lesz a felelősségétől.

Vajon ez a hűtlen szolga az igazi hívőt ábrázolja aki üdvözül, de nem kap semmi jutalmat a cselekedeteiért (1Kor 3,15) vagy pedig azt a személyt ábrázolja aki vallja hogy ismeri Istent, de a cselekedeteivel tagadja, mivelhogy utálatos és hitetlen és minden jó cselekedetre méltatlan (Tit 1,16)?

Nekem úgy tűnik hogy ez a harmadik szolga nem ismeri a királyt. Kegyetlennek nevezi a királyt, miközben az nagylelkű. Azokat a személyeket ábrázolja akik nem látják Istent kegyelmesnek és irgalmasnak és akik nem bíznak Benne. Aki nem ismerik Őt valójában. Ott vannak a gyülekezetekben, ismerik az evangéliumot és el kellene azt higgyék, de nem hiszik. Közömbösek a Krisztus ügye iránt. Nem érdekli őket az Úr terve és célja és az Ő országa. Nem élnek a lehetőségekkel amik adva vannak nekik arra, hogy Krisztus királyságát terjesszék a földön. Maguknak és magukért élnek és jönnek a kifogásokkal hogy miért nem szolgálják a Királyt.

C. A lázadók megbüntetve lesznek azzal, hogy örökre elválasztva lesznek a Királytól.

,,Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem!" (Lk 19:27)
Gyűlölték a királyt és ellenálltak Neki. Nem fogadták el az uralmát az életük felett. Büntetésük: örök szenvedés, távol az Úr jelenlététől és az Ő hatalma dicsőségétől. Azt kapják amit akartak, amit kerestek: örökre távol lesznek a Királytól, elválasztva lesznek a Királytól.

A kérdés Krisztus urasága. Ezek a lázadók nem akarták hogy uralkodjék fölöttük. Aki keresztyén az aláveti magát Krisztus uralmának. Aki elutasítja Krisztus uraságát azt Krisztus elítéli.

Következtetés

Nincs semleges álláspont Krisztussal szemben. Mindnyájan benne vagyunk e három kategória közül valamelyikben. Remélem, hogy egyikünk sem áll ellen Krisztus uralmának. Ha mégis valaki ellenáll Neki mint Királynak akkor térjél meg minél hamarabb a bűneidből Őhozzá, mielőtt Ő visszajönne és haragjával szembesülnél. Talán vannak akik azt mondják hogy ismerik őt de maguknak élnek. Nem neki szolgálnak, nem érte munkálkodnak. Kezdjetek el szolgálni az evangéliummal az Úrnak és az Úrért. Akik pedig hűségesen szolgálunk Neki, várhatjuk hogy gazdagon megjutalmaz bennünket amikor visszatér.

Egy misszionárius 20 éven keresztül hirdette az evangéliumot egy indián törzsnek. Miközben prédikált nekik lefordította az Újszövetséget az anyanyelvükre. Amikor elkészült ezzel a hatalmas munkával akkor hálaadó istentiszteletet hirdetett meg. Senki az indiánok közül nem ment el az alkalomra. Ő 20 évet feláldozott az életéből hogy legyen nekik Szentírásuk, de nekik nem kellett ez. Harag és keserűség töltötte be a szívét. Napokig ebben az állapotban volt. Aztán Isten egyszer csak megnyitotta a lelki szemeit és világosságot gyújtott a szívében. Megértette, hogy amit tett azt az Úrért tette! Ez az egyetlen dolog aminek értelme van mindebben. Istenért tette!

Ez kell, hogy jellemezzen bennünket is. A világ kigúnyolhat és megvetheti üzenetünket. De mi az Úrért tesszük ezt. Soha nem veszítesz, ha hűségesen munkálkodsz Jézusért! Amikor visszajön akkor Ő megjutalmaz téged mindenért amit az Ő országáért tettél. Ámen.

 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Mennyei gyógyszer földi szorongásra
  2021-07-18 19:58:41, vasárnap
 
  Mennyei gyógyszer földi szorongásra

Lekció: Ézsaiás 26:1-12
Textus: Ézsaiás 26:3-4


Bevezetés: Néhány idézetet osztok meg veletek az aggodalom és szorongás témájával kapcsolatban különböző szerzőktől:

,,A holnap felőli aggodalom árnyékot vet a mai napsütésre."
,,Az aggodalmaskodás az Isten gondviselésébe való behatolás."
,,Az aggodalmaskodás az Atya szerető gondoskodásával szembeni bűn."
,,Az aggodalmaskodásnak élénk fantáziája van."
,,Az aggodalmaskodás a negatív dologban való hit, a kellemetlen dologban való bizalom, a szerencsétlenség felől való meggyőződés és a vereségben való hit."
,,A szorongás kezdete a hit vége, és a hit kezdete a szorongás vége."
,,A szorongás az élet rozsdája - tönkreteszi az élet ragyogását és meggyengíti az élet erejét."

Ezek mind hasznos megállapítások. Ezek mindnyájunk problémái: az aggodalmaskodás, a szorongás, a félelem, a nyugtalanság. Ismerjük azokat a bibliai verseket amelyek ezekkel a szívproblémákkal foglalkoznak.

,,Ne nyugtalankodjék a ti szívetek; higgyetek Istenben és higgyetek énbennem."
,,Semmi felől ne aggódjatok."
,,Ne féljetek, se ne rettegjetek."
,,Ne aggodalmaskodjatok a holnap felől."

A félelem, a szorongás, az aggodalom következtében búskomorrá, kimerültté válunk és életünk gyümölcstelen lesz és haszontalanokká válunk Isten és mások számára.

Amikor engedünk a szorongásnak, akkor valóban behatolunk az isteni gondviselés birodalmába. ,,Mi Isten gondviselése? Isten gondviselése az, hogy szentül, bölcsen és hatalommal fenntartja és kormányozza minden teremtményét és azok minden cselekvését." De amikor elkezdjük megtölteni a kezünket és a szívünket sötét, szorongó gondolatokkal, akkor ezt azért tesszük, mert azt gondoljuk, hogy Isten nem akar vagy nem tud hordozni bennünket és terheinket és nem törődik velünk a nehézségeinkben. Az ilyen viselkedés bűnös viselkedés. Ezzel azt fejezzük ki, hogy nem hiszünk Benne és ez bűn. John Wesley: ,,Nem merek aggodalmaskodni, mint ahogy nem merek káromkodni vagy átkozódni." Mégis mi szorongunk és azzal vétkezünk.

A szorongó gondolatok gyakran bűnös cselekedetekhez vezetnek. Isten gyermeke aki nem teszi le a dolgait Isten kezébe, aki nem bízza az útját az Úrra hanem a saját értelmére támaszkodik, az előbb vagy utóbb oktalan, sőt törvénytelen eszközöket használ azért hogy véget vessen a szorongásának. Egy idő után kezébe veszi a dolgokat és megpróbálja megoldani a problémáit oly módon ami gyalázatára van Krisztusnak.

A szorongás, az aggodalmaskodás valóban a lélek rozsdája amely megsemmisíti az örömünk ragyogását. Azt eredményezi, hogy kételkedjünk Istennek irántunk való szeretetében és amikor ez történik, akkor a szeretetünk iránta meghidegül. Nem vagyunk hajlandók bízni Benne és ezzel megszomorítjuk a Szentlelket és kioltjuk az Ő munkáját az életünkben. A gondjainkra, a félelmeinkre, a szorongásainkra és önmagunkra figyelünk.

Az alapigém a 3-4 versek amelyek elsősorban a babiloni fogságból Jeruzsálembe hazatérő izraelitáknak szól, de ugyanakkor Isten mindenkori népének szól az az igazság amit hirdetnek.

A téma amiről beszélni akarok ez az igeszakasz alapján a földi szorongásra való mennyei gyógyszer.

I. A szorongás elleni gyógyszer hatása

* Ézsaiás azt mondja, hogy ha bevesszük ezt a szorongás elleni gyógyszert akkor megszűnik a szorongás.
* Ahelyett, hogy szoronganánk, aggodalmaskodnánk és félnénk, ,,tökéletes békességünk" lesz... ha bevesszük a gyógyszert.

Ha bevesszük Isten gyógyszerét akkor ennek a következő hatása lesz ránk nézve.

,,Teljes, tökéletes béke" - szó szerint: ,,béke, béke". A hangsúly miatt van megismételve a szó.

* Jábes imádsága. ,,Ha engem megáldanál."
* ,,Áldj meg, áldj meg". ,,Áldj meg áldásban."

Ezért ez a ,,kettős béke" egy mély, teljes és zavartalan békéről szól!

A. Hadd beszéljek először arról, hogy mi NEM ez a tökéletes béke.

1. Ez nem mentesség a bánattól, szenvedéstől vagy megpróbáltatásoktól.

Ne felejtsük el azt, hogy Isten népét akikhez Ézsaiás intézi ezeket a szavakat elrabolták otthonából és elvitték őket fogolyként Babilóniába.

* Olvassátok el a 137-dik zsoltárt, amely elmondja, hogy a káldeusok kínozták, gyalázták Izráel fiait.
* A káldeus katonák elragadták gyerekeiket és a sziklához csapdosták őket.
* Megfosztották őket a vagyonuktól és a becsületüktől; foglyokká és rabszolgákká tették őket.

Mégis ezeknek az embereknek voltak írva ezek a sorok! Ezért ez az ellenszer (gyógyszer) nem képes (Istennek soha nem állt szándékában) megakadályozni, megelőzni az üldöztetést, a szegénységet, a betegséget vagy a gyászt.
* Valójában Isten azt ígérte nekünk, hogy részünk lesz üldöztetésben, szomorúságban, hogy lesznek terheink, gondjaink amelyeket őreá kell vessünk.
* Ez a tökéletes béke nem fogja megakadályozni azt akit szeretsz attól, hogy meghaljon. Nincs ereje ahhoz, hogy elűzze a világot, a testet és az ördögöt tőled, hogy magadra hagyjanak.

Ha netalán azt gondolnánk, hogy a győzelmes keresztyén élet azt jelenti, hogy úgy élünk, hogy életünk egén nincs egyetlen felhő sem vagy hogy szívünkben soha nincs semmi szomorúság... akkor rosszul gondoljuk és akkor ezzel csalódásoknak és vereségeknek tesszük ki magunkat.

B. Nézzük most hogy mi a szorongás elleni gyógyszer hatása... mi igazából a tökéletes béke.

1. Az elme nyugalma (nyugodt lelkiállapot) - Gyorsan cselekszünk, amikor abbahagyjuk a világos (tiszta) és nyugodt (higgadt) gondolkodást, mert tele vagyunk szorongással.

* Az elménk tele van baljós gondolatokkal a jelenről és a jövőről.
* Nem tapasztaljuk az elme békéjét. Nem tudunk elaludni mivel az elménk nem tud megnyugodni, mivel az elménk, a lelkünk zaklatott.

De amikor beveszed az Isten szorongás elleni gyógyszerét, akkor elkezdesz tisztán látni újból. Ugyanazokra a körülményekre tekintesz és teljesen másképpen gondolkodsz róluk.
* Elméd higgadt, nyugodt és ez megőriz attól hogy sietve, kapkodva cselekedjél és vétkezzél.
* Most megértjük hogy a legjobb az ha kivárjuk az Isten által kijelölt időt amikor ő megszabadít minket a szorongásunk forrásától.

2. A szív nyugalma - érzelmek

3. Az Isten akaratával való megelégedettség
* Sok esetben azért szorongunk mert perelünk Istennel arról amit tesz vagy amit nem tesz.
* Mihelyt elkezdünk perelni Istennel, a békénknek vége lesz.

De a ,,tökéletes béke" egyik hatása az, hogy belenyugszunk, megnyugszunk örömmel Isten akaratában és szeretjük az ő tökéletes akaratát!
* Amikor Isten békéje betölti a szívünket, akkor ez azt eredményezi hogy letegyük fegyvereinket amelyekkel harcoltunk az Ő akarata ellen.
* Abbahagyjuk a vitatkozást Istennel és elkezdünk újból együtt járni vele egyetértésben.

4. A félelem megszűnése - Félelem = szorongás

5. A csüggedés megszűnése

Mindezek a dolgok megőrzik a szívet a szorongástól amikor minden azt kiáltja neked, hogy szorongjál.

II. A szorongás elleni gyógyszer forrása

* Honnan van ez a gyógyszer a szorongásodra? Nem tőled.
* Az igevers azt mondja, hogy akinek szíve, elméje Istenre támaszkodik azt ő megőrzi teljes, tökéletes békében; az rendelkezik tökéletes békével.

A gyógyszer forrása nem abban a képességünkben van, hogy értelmünkkel rátámaszkodjunk Istenre, hogy elménket ráirányítsuk az Úrra... vagy hogy bízzunk Benne.

* Nem a hitünk által van. Legjobb állapotában is a hitünk tökéletlen. Bűnnel fertőzött.
* Ha ez a tökéletes békesség abból a képességemből kellene származzon, hogy megbízok Istenben, akkor nagy bajban lennék!

,,Kinek értelme reád támaszkodik" - a ,,támaszkodik" ige passzív, szenvedő alakú.
* Más szóval van egy külső erő amely hat az értelemre, hogy megőrizze az értelmet rátámaszkodva Istenre.
* Nem a mi erőnk az amely elbánik a szorongással... hanem Isten ereje!
* Ez Isten gyógyszere és nem a miénk!

Egyedül Istennek van ereje arra hogy megőrizzen téged tökéletes békében... hogy megőrizze szívedet a szorongástól.

* Jöhetsz hozzám minden szorongásoddal és aggódhatsz valami miatt és én mondhatom azt neked, hogy hagyd abba az aggodalmaskodást, a szorongást amiatt a dolog miatt.
* De működött ez valaha? Mikor működik ez?

Elolvashatsz sok könyvet arról, hogy hogyan kell kezelni a szorongást, aggodalmaskodást, és félelmet. Sok jó és hasznos dolgot olvashatsz és sok szemetet.
* De a sok olvasástól és a másokkal való sok tanácskozástól nem lesz tökéletes békéd amely megőrzi a szívedet hacsak Isten meg nem őrzi!
* ,,Megőrzöd azt teljes békében." Isten hogyan teszi ezt?

A. Isten megőrzi az elmét békében úgy, hogy az Ő erejével természetfeletti módon hat az értelemre a próbák között. (12 vers.)
* A nap végén Istennek hatnia kell a szorongó elménkre és szívünkre.
* Ő teremtett minket. Mindent tud arról, ahogyan az elménk működik... ahogyan gondolkodunk... ahogyan érvelünk.

Vannak olyan idők amikor az Úr egyszerűen békét hoz egy olyan szívbe amely telve volt félelemmel és szorongással. ,,Hallgass, némulj el!" ,,Légy nyugodt!"
* Nem tudod ezt megmagyarázni. Egyik pillanatban tele vagy szorongással és akkor az Úr hozzád jön a Lelke által és lecsendesíti az elmédet amely zaklatott volt, amely tele volt ide-oda csapongó gondolatokkal, amelyben zűrzavar volt.
* Egyszerűen Isten gyakorolja az ő hatalmát.


B. Isten békét hoz a szívbe és az elmébe a gondviselés által.
* Vannak dolgok amik zűrzavart okoznak nekünk, de az Úr közbelép és olyat tesz amivel az egész helyzetet jobbra fordítja.
* Az amitől félsz, azt Isten egyetlen gondviselő tettével eltávolítja teljesen az életedből.
* A körülményekbe amik miatt aggódtál, vagy amik miatt esetleg még kétségbe is estél... Isten belépett és mindent megváltoztatott!
C. Isten általában úgy gyógyít ki a szorongásból, hogy elvégezi szívünkben, hogy elhiggyük mindazt amit leíratott, kijelentett a Szentírásban és hogy szívünk az Igében leírtakra támaszkodjon, azokon nyugodjon.

1. Amit Isten leíratott, kijelentett magáról.

* ,,Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kőszálunk van." Hangsúlyos!
* A két névnek az egysége Isten változhatatlan szeretetét és végtelen hatalmát fejezi ki.
* örök kőszál = örök erő

2. Amit Isten leíratott, kijelentett rólad.

3. Amit Isten leíratott a körülményeinkről. Nehéz körülmények. Minden a javunkat szolgálja, akik az övéi vagyunk. Ő rendezte el a körülményeinket. Szeret.

4. Amit Isten leíratott, kijelentett Krisztusról.

Lefekszünk és megpihenünk, megnyugszunk. Krisztus a párna a mi fáradt fejünknek, a gondokkal terhelt fejünknek! Megnyugszunk Isten kijelentett szavaiban, igazságaiban.

III. Azok akik beveszik a szorongás elleni gyógyszert.

* ,,Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik."
* Egyedül Isten az aki megtudja őrizni értelmünket tökéletes békességben.
* Istennek szilárdan rögzítenie kell az értelmünket az Ő Igéjén.

De ez nem zárja ki a mi felelősségünket.
* Isten békét hoz azoknak akik ,,felnéznek a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra."
* A próféta azt mondja ezekben a versekben, hogy nem szabad hagyjuk hogy bármiféle szerencsétlenség, csapás, üldözés, szegénység, vagy próba megakadályozzon bennünket attól, hogy az Úrba, Jehovába, a mi örök kősziklánkba helyezzük szívünk teljes bizodalmát.
* Annak az értelemnek és szívnek lesz tökéletes békessége, amely az Úrban bízik!

Ezért Isten azokat őrzi meg tökéletes békességben, akik elvetnek minden testben való bizakodást!

Isten azokat őrzi meg tökéletes békességben akik Isten Igéjéhez folyamodnak, és olvassák az ígéreteket és imádkozzák az ígéreteket!

Micsoda képet fest ez arról az emberről aki bevette a szorongás elleni gyógyszert!
* Isten abba a helyzetbe vezette el ahol azt mondja: ,,Uram, én semmi vagyok, nincs semmim... de segítségre szoruló lelkemet Reád bízom!"
* ,,Uram... ezek a bajok lesújtanak elmémre... ellopják békém és örömem... De még ha meg is ölsz, én akkor is bízom benned!"

,,Nagy változás történik az életben, amikor ahelyett, hogy a körülményeket tesszük magunk és Isten közé, mi Istent tesszük magunk és a körülmények közé." (F. B. Meyer) Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
„Az én anyám és az én testvéreim”
  2021-07-02 10:09:58, péntek
 
  ,,Az én anyám és az én testvéreim"

Textus: Mk 3,31-35

Testvérem, talán időnként hajlamos vagy arra, hogy jelentéktelennek érezd magad. Teljesen tisztában vagy bűneiddel és kudarcaiddal. Összehasonlítod magad azzal aminek lenned kellene és tudod, hogy nem vagy az. Másrészt, a világ nem értékel bennünket az értékünknek megfelelően. Sokan a társadalmunkban lenézik a keresztyéneket. Azt akarják, hogy hallgassunk a keresztyénségünkről és nem akarják, hogy beszéljünk nekik arról, hogy meg kell térjenek bűneikből Istenhez. Azzal vádolnak minket, hogy nincs szeretet bennünk. Gúnyolnak minket.

Ilyenkor meg kell emlékezzünk a Krisztusban való helyzetünkről. Az ő családjához tartozunk. Bensőséges kapcsolatban vagyunk vele. Testvérei, anyja vagyunk. Ilyenkor amikor mások megvetnek, kigúnyolnak, arról is meg kell emlékezzünk, hogy Jézussal is ezt tették, csak rosszabb módon. Jézus ellenségei azzal vádolták őt, hogy szövetkezett az ördöggel. Azt mondták, hogy Belzebúbnak, az ördögök fejedelmének az erejével űzi ki az ördögöket az emberekből. Sőt, még azzal is megvádolták, hogy ördögtől megszállott.

Mk 3,30: ,,Mert azt mondták róla, hogy tisztátalan lélek van benne."

Ha a világ bírálta és üldözte őt, akkor nem kell meglepődnünk, ha velünk is ezt teszi. De nemcsak az ellenségek okozhatják ezt, hogy jelentéktelennek érezzük magunkat. Jézus családja ellenszegült neki és nem sokra értékelték őt. A 20 és 21 versek ebben a fejezetben elmondják nekünk, hogy amikor Jézus bement a házba akkor vele együtt sokan bementek és benn olyan sokan voltak, hogy Jézus és tanítványai még enni sem tudtak emiatt. Hasonló volt a helyzet azzal amiről olvasunk a Márk 2-dik részében amikor néhány barát Jézushoz akart vinni egy béna embert. Olyan sokan voltak a házban, hogy csak a megbontott háztetőn keresztül tudták Jézushoz lebocsátani a barátjukat. De most, amikor Jézus családja hallott erről, odamentek hogy megfogják őt, mivel ezt mondták, megzavarodott. Uralkodni akartak rajta. Azt gondolták, hogy Jézus megzavarodott. Elmentek hozzá, hogy megfogják és hazavigyék. Az ő anyja Mária is részt vett ebben az idézőjeles ,,mentőakcióban". Nem furcsa ez számotokra? Számomra igen.

Némely írásmagyarázó azt mondja, József hiányában Mária vette át a család vezetését és az ő vezetésével ment el a család Názáretből Kapernaumba. A gyerekeivel együtt azt gondolta, hogy a fia, Jézus megzavarodott. A fiai biztosan nem próbálkoztak volna az ő engedélye nélkül cselekedni. Elmentek érte, hogy hazavigyék és bezárva tartsák, amíg ki nem gyógyul ebből a vallásos hóbortból, őrültségből. Odamentek hozzá, hogy megakadályozzák, hogy ilyen felháborító módon viselkedjék, mert szerintük felháborító volt a viselkedése és hogy megakadályozzák abban is, hogy szégyent hozzon a családra.

De amikor megérkeztek nem tudtak közel férkőzni Jézushoz. Ezért üzenetet küldtek neki amelyet valószínű szóban adtak tovább egymásnak az ott levő emberek és amely végül eljutott Jézushoz. Sokan az ott levők közül tudták, hogy Jézus családjának mi volt a kérése. Azt várták, hogy Jézus elmegy velük. De amikor Jézus megkapta az üzenetet, akkor olyasmit tett, ami megdöbbentő volt. Azt mondta:

Mk 3,33-35: ,,Ki az én anyám, és kik az én testvéreim? És végignézve a körülötte ülőkön, így szólt: Íme, az én anyám és az én testvéreim. Mert aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem és az én anyám."

Azt mondta, hogy a tanítványai az ő családja. Sok kultúrában ezekk meglepő szavak lennének, de a zsidó kultúrában ahol a család szent volt, megrökönyödést, felháborodást, megbotránkozást okozó szavak voltak. Mintha Jézus sértegette volna az anyját és testvéreit. Azt gondolom, hogy az ott jelenlevők közül voltak olyanok akiknek úgy tűnt, hogy Jézus nem tiszteli az anyját. De ez nem volt igaz. Ő nagyra értékelte az anyját. Amikor szenvedett a kereszten akkor is gondolt az anyjára és gondja volt rá. Megparancsolta János apostolnak, hogy legyen gondja rá. Márk evangéliumában később Jézus bírálta a farizeusokat és írástudókat amiatt, hogy nem tisztelték a szüleiket.

Márk 7,9-13: ,, Szépen félreteszitek az Isten parancsolatát, hogy helyébe állíthassátok a magatok hagyományát. Mert Mózes ezt mondta: ,,Tiszteld apádat és anyádat", és ezt: ,,Aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék." Ti pedig így beszéltek: Ha ezt mondja valaki apjának vagy anyjának: korbán, vagyis áldozati ajándék az, amivel kötelességem volna téged megsegíteni, akkor már nem engeditek, hogy bármit is tegyen apjáért vagy anyjáért; és így érvénytelenné teszitek az Isten igéjét a ti továbbadott hagyományotokkal. De sok más ehhez hasonlót is tesztek."

Megdorgálta azokat, akik nem tisztelték a szüleiket. Látszólag Jézus miért nem tisztelte édesanyját és sértette meg testvéreit? Azért, hogy egy csodálatos igazságot tanítson. Miféle igazságot tanított?

1. Azt, hogy hihetetlenül fontos vagy Neki.

Családtagnak tekint téged. Nemcsak családtagnak tekint, hanem ő vezetett be a családjába és tett téged a családjának tagjává. Isten örökbefogadott. Az örökbefogadásod Isten ajándéka és számodra ez az Isten előtti helyzeted. Gyermekként állsz előtte. Örökbefogadásod Isten kegyelmes tette. Ő fogadott be. Isten családjához tartozol. Isten nemcsak családtagnak tekint téged, hanem Ő tett téged családtaggá.

1Ján 3,1: ,,Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk."

Isten gyermekeinek neveznek minket, mert Isten gyermekei vagyunk. De azt is jegyezzük meg, hogy nem egy laza családi kapcsolatban vagyunk Jézussal - hanem egy nagyon szoros családi kapcsolatban.

Jézus nem azt mondta, hogy: ,,Negyedik unokatestvérem vagy." Hanem azt mondja, hogy anyja, fiú és lány testvére vagy. Ezt mindenki megérti. Az ő közvetlen családjának a része vagyunk. Bensőséges kapcsolatban vagyunk vele. Ezért amikor Jézus ezt mondja neked, hogy az ő tanítványai olyanok, mint az anyja és a testvérei, akkor meg kell szívlelned ezt. Nagyon fontosak vagytok Jézusnak. Isten gyermekei vagytok. Közel vagyunk Jézushoz, közel a szívéhez. Tudja a fejünk hajszálainak a számát (Mt 10,3). Tudja, hogy hol fekszünk le és alszunk (Zsolt 139,8; Zsolt 3,5). Számon tartja könnyeinket (Zsolt 56,8). Jézus közvetlen családjának a részei, tagjai vagyunk. A közvetlen család nagyon fontos. Semmi nem helyettesítheti, pótolhatja ezt.

Amikor például meghal valakinek a vér szerinti testvére, akkor senki más nem helyettesítheti őt számára, még a legjobb barátja sem.

Az egyik dolog ami jellemzi a közvetlen családot az, hogy vannak közös megtapasztalásaik.

Mivel mi szoros kapcsolatban vagyunk Jézussal, akkor ez azt jelenti, hogy:

A. Bizonyos tapasztalatokban osztozni fogunk Jézussal.

Ezt látjuk a Zsid 2,11-ben: ,,Mert a megszentelő és a megszenteltek mind ugyanattól származnak, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni."

A Zsidókhoz írt levél szerzője azt mondja a továbbiakban, hogy Jézus hirdeti az Atya nevét az ő testvéreinek és a gyülekezet körében dicséri őt, vagyis a mi körünkben. Azután bemutat minket a mennyei seregnek. Azt mondja:

Zsid 2,13: ,,,,Íme, itt vagyok, én és a gyermekek, akiket Isten adott nekem.""

Mit fog mondani nekünk ezután? Jézus azt mondta a laodiceai gyülekezetnek (Jel 3,21):

,,Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónomon."

A jövőbeli helyzetünkről így ír a Jel 22,5: ,,Éjszaka sem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké."

Mt 13,43: ,,Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap."

Jézus megosztja velünk az életét, a dicsőségét, hozzá hasonlók leszünk, vele együtt uralkodunk, ragyogni fogunk mint ő. ,,Örökbefogadásunk a kegyelem és a kiváltság csúcspontja" - mondta John Murray.

2. A második dolog amit látunk az igeszakaszunkban az hogy:

Azok akik cselekszik Isten akaratát tagjai az Isten családjának.

Ne értsetek félre. Nem cselekedetek által üdvözülünk. Nem jócselekedetek által leszünk keresztyének. Jézus által, az ő helyettes áldozata és feltámadása által üdvözülünk. Hinnünk kell, bíznunk kell Jézusban.

Vannak akik magukat keresztyéneknek vallják, - de nem törődnek Jézus szavaival, parancsaival, nem érdekli őket az amit Jézus tanított, parancsolt. Ezek a személyek úgy mint a világi emberek rendelkeznek bizonyos erkölcsi tartással. Ők a világ barátai. Semmi közük nincs a Biblia tanításaihoz. Nem akarnak arról tudni. Nem kell ez nekik. Ők tagjai az Isten családjának? Nem.

Jézus mondta: ,,Aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem és az én anyám."

3. A harmadik dolog amit meg kell értsünk az igeszakaszunkból az, hogy:

Testvérek, amit cselekszünk, az nagyon fontos!

Jézus Krisztus azt tekinti rokonának aki cselekszi az Isten akaratát. Néha talán azt gondoljuk, hogy jelentéktelenek vagyunk, hogy amit teszünk az nem fontos. Ha összehasonlítjuk a teljesítményünket amit az Úrért teszünk más keresztyének teljesítményével, akkor talán kicsinek tűnik számunkra. De nem így kell tekintsünk a Krisztusért végzett munkánkra. Jézus nem így tekint arra.
Amit teszünk az fontos. Fontos Jézusnak. Ő mondta:

Mt 10,42: ,,Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony mondom nektek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát."

Még a kis dolgok is amiket Jézusért teszünk nagyon fontosak. Emlékezzünk csak a szegény özvegyasszonyra aki két fillért tett be a templomi perselybe, ami semminek tűnt összehasonlítva azzal, amit a gazdagok tettek bele. De kit dicsért meg Jézus? Az özvegyasszonyt. Jézus rendkívül fontosnak ítélte azt amit az asszony tett, sokkal fontosabbnak annál amit a többi ember tett.

Testvérek, a munka, a szolgálat amit tesztek hihetetlenül fontos.

,,Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem és az én anyám."

Azzal, hogy szent életet élünk azt mutatjuk meg, hogy Isten családjához tartozunk. Azzal, hogy szent életet élünk megmutatjuk a világnak az evangélium világosságát és Jézusra irányítjuk a figyelmüket. Nincs ennél nagyobb semmi.

Ne értsetek félre. Nem érdemeljük ki a helyünket Isten családjában. Ez nem a cselekedeteink által van. Isten által vagyunk örökbe fogadva. Ez kegyelemből van. Minden kegyelem. Jézus nagyon jó hozzánk.

4. A negyedik dolog amit látunk az igeszakaszunkban az, hogy:

Egy bizonyos értelemben Jézus anyja vagyunk mint Mária és Jézus testvérei, mint a testvérei - csak egy kiválóbb módon mint a vér szerinti rokonai.

Mária, Jézus anyja egyedülálló helyet foglal el a megváltás történetében. Ezt mondja az énekében:

Lk 1,48-49: ,,Mert rátekintett szolgálóleányának megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve."

Mégis itt és más helyeken a Szentírásban Isten felhívja a figyelmünket arra, hogy nem a vér szerinti kapcsolat a legfontosabb, hanem a lelki örökbefogadás.
Jézus itt figyelmeztet bennünket, hogy ne úgy gondoljunk Máriára ahogyan némelyek gondolnak. Ő nem volt bűntelen. Itt azért ment oda Jézushoz, hogy megakadályozza őt szolgálata végzésében. Irányítani, uralni akarta őt.

Jézus szerette az ő anyját. Amikor haldoklott a keresztfán ezt olvassuk:

Jn 19,26: ,,Amikor Jézus meglátta, hogy ott áll anyja és az a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: Asszony, íme, a te fiad!"

Mária hitt Jézusban és az ő megváltói munkájában, ezért a mennybe került. Ugyanígy ahhoz, hogy a mennybe kerülj te személyesen kell higgyél Jézusban mint Megváltódban és Uradban. A hívő családtagjaid hite nem ment meg téged; ők nem tudnak jó kapcsolatba hozni Istennel. Te kell higgyél személyesen Jézusban.

Tagja vagy az Isten családjának? Hinned kell Jézusban, ha még nem hiszel. Fordulj hozzá segítségért! Segítsen meg, hogy tudjál hinni Benne! Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
A bűnöd meg fog találni
  2021-06-24 22:57:11, csütörtök
 
  A bűnöd meg fog találni

Textus: 4Móz 32,23

Egy kisvárosban élt egy középkorú lelkipásztor. Az emberek tisztelték, nagyra értékelték.
Amikor egy napon a felesége tudomást szerzett arról, hogy férje kettős életet él, hogy viszonya van két nővel, akkor a lelkész véget akart vetni az életének. Beszedett egy marék altatót. Nem halt meg.
A kórházban megszerették. Azonban nem figyeltek rá eléggé, és egy napon a kórházban felakasztotta magát. Nem bírta elviselni a szégyent, ami a bűnének a leleplezésével járt együtt.
A bűne megtalálta. Bűne napvilágra került.
Ez az egyik igazság, amit a felolvasott igeversünk tanít.
Az igevers üzenete szövegkörnyezete arról szól, hogy Rúben és Gád fiai azzal a kéréssel fordulnak
Mózeshez, hogy adja nekik a Jórdántól keletre eső területet, amelyet Izráel fegyverrel elfoglalt, mivel sok állatjuk volt és az a föld alkalmas volt a jószágtartásra.

4Móz 32,5: ,,Ha jóindulattal vagy hozzánk - mondták -, hadd kapják meg szolgáid ezt a földet tulajdonul, és ne vigyél át bennünket a Jordánon!"

Mózesnek először nem tetszett a kérés, mert azt gondolta, hogy ők nem akarnak együtt harcolni a testvéreikkel. De Rúben és Gád vezetői megnyugtatták, hogy nem erről van szó, hogy igenis segíteni fogják testvéreiket, hogy birtokukba vegyék az ígéret földjét.
Akkor Mózes jónak látta a kérésüket és azt mondta, hogy ha állják a szavukat és együtt harcolnak a testvéreikkel, akkor övék lehet a földterület.
De Mózes még ezt is mondta nekik: 4Móz. 32,23: ,,De ha nem így tesztek, vétkeztek az Úr ellen; tudjátok meg ( és bizonyosak lehettek afelől ), hogy bűnötök meg fog találni. (bűnötök napvilágra kerül, utolér)"
Magyar fordítások szerint: ,,.......utolér benneteket vétketek büntetése."

Az alapelv, amit itt látunk az, hogy:

1. Van egy elválaszthatatlan kapcsolat a bűn és büntetés között.

A bűn megtalál téged. Utolér.
A büntetés együtt jár a bűnnel. Ez elkerülhetetlen. A bűn itt abban a versben megszemélyesítve van.
Úgy beszél róla az ige, mint egy személyről, aki minden előtte álló akadályon keresztül megy, hogy megtalálja a bűnöst. Az 1Móz 4,7 - ben is a bűn meg van személyesítve, ahol az Ige úgy beszél róla, mint egy ördögről,aki az ajtó előtt leselkedik és azt várja, hogy rávesse magát arra, aki bentről kimegy. Más szóval a bűn következményei elkerülhetetlenek. Ha Rúben és Gád fiai nem teljesítik
ígéreteiket és nem vesznek részt az Úr harcában, akkor az Úr megbünteti őket.
Isten bosszúállása annyira összekapcsolódik a bűnnel, hogy nem lehet elválasztani tőle.
A bűn egy fáradhatatlan üldöző, amikor arról van szó, hogy behajtsa az ő bérét, ami neki jár. a részét, amivel a vétkes neki tartozik. Olyan, mint egy cápa, amely vért érzékel, és amely soha nem hagyja magára a sebesült úszót. Jön fáradhatatlanul és keresi, követeli a zsoldját, ami nem más, mint örök, lelki halál. A bűnt Isten meg kell hogy büntesse. amivel a bűn célja az Isten elpusztítása.
Isten ellensége, amely Isten helyett akar uralkodni a mindenség fölött.
Ezért a bűnt meg kell állítani.
Mivel Isten ellen minden jó és nemes dolog ellen van. Istennek fel kell lépnie ellene, meg kell büntesse, le kell győzze.
Bavinck: ,,Ha Isten magára hagyná az emberiséget és kiszolgáltatná őket szívük kívánságainak, akkor a föld pokollá válna, és nem lenne sem emberi társadalom, sem emberi történelem."
A bűn büntetése része annak a lelki harcnak, amely évszázadokon keresztül folyik a felülről való Lélek és az alulról való lélek között. Krisztus és az anti-Krisztus között, Isten és a Sátán között. A bűn gonoszság. Igazságos és törvényes, hogy meg legyen büntetve.

Hogyan alkalmazhatjuk ezt a tanítást az életünkre?

A. Először is úgy, hogy gondoskodjunk arról, hogy az életünkben levő bűnöket kiirtsuk.

Mathew Henry: ,,A bűn kétségtelenül előbb vagy utóbb megtalálja a bűnöst. Ezért azon kell legyünk, hogy megtaláljuk bűneinket, hogy megvalljuk ezeket és elhagyjuk, nem várva meg azt, hogy a bűneink találjanak meg bennünket a mi tönkremenetelünkre és zavarodottságunkra."
John Owen: ,,Öld meg a bűnt, vagy az öl meg téged!"
Sok példa van erre, nemcsak a Bibliában, de az emberiség történelmében is.
Ott van Dávid király, a nagy hős, aki legyőzte Góliátot. Bűnbe esett és lehetőséget adott az Úr ellenségeinek hogy gyalázzák az Urat. Nátán próféta ezt mondta neki:

2Sám 12, 7 - 14: ,, Akkor ezt mondta Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: Én kentelek föl Izráel királyává, és én mentettelek meg Saul kezéből. Neked adtam uradnak a házát, és öledbe adtam urad feleségeit. Neked adtam Izráel és Júda házát is. És ha ezt kevesellted volna, még sok mindent adtam volna neked. Miért vetetted meg az ÚR szavát, miért tettél olyat, ami nem tetszik neki?! A hettita Úriást fegyverrel vágattad le, hogy a feleségét feleségül vehesd; őt magát pedig meggyilkoltattad az ammóniak fegyverével! Ezért nem távozik el soha a fegyver a házadtól, mivel megvetettél engem, és elvetted a hettita Úriás feleségét, hogy a te feleséged legyen.
Ezt mondja az ÚR: A tulajdon házadból fogok bajt hozni rád. Feleségeidet szemed láttára elveszem, és másnak adom, aki fényes nappal fog a feleségeiddel hálni. Te ugyan titokban cselekedtél, én azonban egész Izráel előtt, napvilágnál cselekszem meg ezt!
Akkor ezt mondta Dávid Nátánnak: Vétkeztem az ÚR ellen! Nátán így felelt Dávidnak: Az ÚR is elengedte vétkedet, nem halsz meg. Mivel azonban ezzel a tettel okot adtál az ÚR ellenségeinek a gyalázkodásra, meg kell halnia a fiadnak, aki született neked."

Dávidnak nem kellett volna otthon maradnia Jeruzsálemben, amikor a királyok hadba szoktak menni, hanem vezetnie kellett volna a seregét a harcban. (2Sám 11,1) Nem lett volna szabad, hogy Betsabén tartsa a tekintetét, aki fürdött. A bűn elakarta pusztítani Dávidot. Isten kegyelme mentette meg.

Testvérek, ne adjunk helyet az ördögnek az életünkben. (Ef 4,27) Néha azt gondoljuk, hogy egy kis bűn nem árthat nekünk. Hogy elmehetünk messzire és majd biztonságosan visszavonulunk. De a bűn természete nem olyan, hogy elengedjen minket.

Példa: Jártunk befagyott folyón? Kockázatos rajta járni, nemde? Olyan biztonságosnak tűnik, hogy aztán a következő pillanatban, hirtelen beszakad a jég az ember lába alatt aki rajta jár és máris a víz, a jég alatt van az ember. Ilyen gyorsan történik az is, hogy a bűnt elkövető ember azt gondolja, hogy uralja a bűnt, miközben a bűn máris teljesen az ellenőrzése alatt tartja.

Ne szórakozz a bűnnel, mert ha szórakozol elkap téged és uralkodni fog rajtad. Add az életedben levő bűnöket halálra. Jób mondta (Jób 31,1):

,,Szövetséget kötöttem a szememmel, hogy ne tekintsen a szüzekre."

Ne hagyd, hogy a keserűség gyökere felnövekedjen benned. Ne adj helyet a haragnak az életedben. Vigyázz, hogy ne a megbocsátás hiánya jellemezze életedet.

Öld meg a bűnt! Ne tűrd meg az életedben! Ananiás és Safira azt gondolták, hogy eltudják rejteni a kapzsiságukat. (ApCsel 5,1-2) Eladtak egy mezőt és hazudtak a gyülekezetnek az eladási árt illetően. De a bűnük megtalálta őket és ez az életükbe került. Szigorúan kell kezelnünk személyes bűneinket. Ki kell irtsuk az életünkben levő bűnöket.

B. A második lecke amire ez az igevers tanít az, hogy : legyünk nagyon hálásak Istennek a mi Megváltónkért Jézus Krisztusért.

Testvérek miért nem vagyunk a bűné? Miért nem vagyunk a pokolra vetve a bűneinkért? Miért nem vagyunk azonnal megbüntetve amikor vétkezünk? Válasz:

Jézus kegyelme az, ami megszakítja a kapcsolatot a bűn és büntetés között.

2Kor 5,21 mondja Jézusról: ,,Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne."

Bűneink halált követelnek. Ez a bűn átka. Bűneink büntetést érdemelnek. Isten igazságossága megköveteli ezt. Mégis ezt mondja a Zsolt 103,8-12:

,,Irgalmas és kegyelmes az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy. Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké. Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt. Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket."

Hogyan lehetséges ez? Válasz:

JerSir 3,22-23: ,,Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!"

Azért mert Jézus magára vette a bűneinkért járó büntetést. Meghalt helyettünk. Minden kegyelem.

Akik Krisztusban vagyunk, azokat a bűnök soha nem találják meg, nem érik utol. A kereszten minden bűnünk Krisztust találták meg, érték utol és szétszaggatták őt fizikailag, érzelmileg, lelkileg. Ezért függött ott egyedül, elhagyottan, üresen. Minden hitetlenségünk, önzésünk, bűnös vágyaink, rágalmazásaink, pletykálkodásaink, hazugságaink, büszkeségünk, zúgolódásaink - minden bűnünk rátámadott és bántalmazta őt a kereszten, behajtva rajta a bűneinkért járó büntetést. Milyen csodálatos az Isten kegyelme! Kitöltve van reánk nap mint nap. És nemcsak reánk, hanem a hitetlenekre is. Ez elvezet minket a harmadik leckéhez.

C. Nem szabad visszaéljünk Istennek az irántunk való jóságával, kedvességével.

Hajlamosak vagyunk a bűnre. Isten türelmes. Gyakran látunk embereket vétkezni úgy, hogy bűneiknek nincs azonnali következménye. Erről ír a 73-dik Zsoltár.

Zsolt 73,4-7: ,,Mert halálukig sincsenek kínjaik, és kövér a testük. Nincs részük az emberek gyötrelmében, nem érik őket csapások, mint más embereket. Ezért a kevélység nyakláncát hordják, és az erőszak köpenyébe burkolóznak. Jómódjukban kérkedve néznek szét, szívükben öntelt gondolatok járnak."

De tovább megy és beszél arról, hogy csúszós talajon vannak, hogy hirtelen elpusztítva lesznek. Mit csinálnak? Visszaélnek Isten jóságával, kedvességével. Ad nekik időt a megtérésre.

Róma 2,4: ,,Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged Isten jósága megtérésre ösztönöz?"

Isten jóságának a rendeltetése az, hogy megtérésre vezessen téged. Ne élj vissza Isten jóságával! Fordulj el a bűneidtől! Csak azért mert nem vagy azonnal megbüntetve, nem azt jelenti, hogy folytathatod tovább a vétkezést. Hanem az ellenkezőjét jelenti: azt jelenti, hogy sietve ki kell irtsd az életedben levő bűnöket.

Préd 8,11-13: ,,Mivel nem ítélkeznek hamarosan a gonosz tettek fölött, azért van tele az emberi szív gonosz indulattal, úgyhogy a vétkes százszor is követhet el gonosztettet hosszú időn át. De én mégis tudom, hogy az istenfélőknek lesz jó dolguk, mert félik őt. A bűnösnek azonban nem lesz jó dolga..."

D. A negyedik lecke amire tanít az igeversünk az, hogy: Ez az alapelv a nemzetekre is vonatkozik.

Népünk folyamatosan vétkezik. Nem hagyhatjuk ezt figyelmen kívül. Izráel az északi országrész vétkezett az Úr ellen és Isten végül megbüntette őket. Az asszírok a tíz északi törzset legyőzték és elvitték fogságba. Száz évvel később a káldeusok legyőzték Júda népét és elhurcoltak őket Babilóniába. Miért történt ez velük? Válasz:

2Krón 36,15-21: ,,Pedig őseik Istene, az ÚR idejében küldött nekik üzenetet követei által, mert szánta népét és lakóhelyét. De ők kigúnyolták Isten követeit, megvetették kijelentését, és gúnyt űztek prófétáiból, míg oly magasra nem csapott az ÚR haragja népe ellen, hogy már nem volt menekvés.
Ezért felhozta ellenük a káldeusok királyát, aki fegyverrel mészároltatta le ifjaikat szent templomukban; nem szánt meg se ifjat, se szüzet, se vént, se aggastyánt, mindenkit a kezébe adott. Az Isten házának valamennyi fölszerelését, a legkisebbtől kezdve a legnagyobbakig meg az ÚR házának kincseit, továbbá a király és a vezető emberek kincseit mind Babilonba vitette. Az Isten házát fölgyújtották, Jeruzsálem várfalát lerombolták, palotáit mind fölperzselték, és minden drága értékét elpusztították.
Azokat, akik az öldöklést átvészelték, fogságba vitette Babilóniába, és őt meg fiait kellett szolgálniuk mindaddig, amíg a perzsa királyság uralomra nem jutott, hogy beteljesedjék az ÚRnak Jeremiás által mondott igéje: Amíg le nem telnek az ország nyugalmának évei, nyugodni fog a pusztulás egész ideje alatt, teljes hetven évig."

A bűn büntetést von maga után. Legyetek szentek! Mondjátok el másoknak is, hogy forduljanak Jézushoz és nála életet és szentséget találnak! Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Isten nem hagy minket erőnkön felül kísérteni
  2021-06-23 13:03:16, szerda
 
  Isten nem hagy minket erőnkön felül kísérteni

Textus: 1Kor 10,13

Az igazság amire tanít bennünket ez az igevers az, hogy:

1. Isten hűséges és nem hagy minket erőnkön felül kísérteni.

Isten hűséges. Csodálatos Istenünk van. Hűséges az ígéreteihez, és hűséges hozzánk az Ő népéhez. Engedjük, hogy ez az igazság mélyen gyökerezzen meg bennünk.

Isten miért nem hagy minket erőnkön felül kísérteni? Miért oltalmaz bennünket? Válasz:

A. Jézus váltságmunkája miatt.

Jézus meghalt értünk. Megváltott bennünket. Áron vétettünk meg. Isten örökbefogadott bennünket. Családjának tagjai vagyunk. Jézushoz tartozunk és Neki joga van megőrizni bennünket. Nem engedi hogy elpusztítson az ellenség. Terve és célja van velünk: az, hogy a mennybe vigyen be minket, hogy ott mindörökké Vele együtt éljünk és Vele együtt uralkodjunk. Ő hűséges hozzánk. Nem hagyja hogy erőnkön felül legyünk megkísértve. Megtart, megőriz minket. Ez egy csodálatos igazság. Ezt írja Kálvin János Istenről:

,,Mert ismeri erőnk mértékét, amit ő maga adott. Erőnk mértéke szerint szabályozza kísértéseinket." Eddig az idézet.

Isten szabályozza, hogy az ördög és mások milyen messzire mehetnek el a megkísértésünkben és azt is ő szabályozza, hogy milyen erős lehet a kísértés. Az a tény, hogy Isten nem engedi, hogy ellenállhatatlan kísértések érjenek bennünket, az a nekünk, mint Isten népének adott ígéreteihez való hűségét tükrözi. Némely esetekben Isten eltávolít bennünket elviselhetetlennek tűnő kísértésből, más esetekben ő erőt ad a népének, hogy elviselje a kísértést és hű maradjon hozzá.

2. Gondolkozzatok el azon, hogy Isten milyen jól ismer benneteket.

Isten tudja, hogy hány hajszál van a fejünkön. (Lk 12,7) Ismeri a könnyeinket. (Zsolt 56,8) Pontosan tudja, hogy mekkora kísértést bírunk elviselni.

Különbözőek vagyunk. Különbözik a tűréshatárunk. Vannak akik több fájdalmat bírnak elviselni mint mások. Isten tudja, hogy mekkora kísértést bírsz elviselni. Pontosan ismeri a határodat. Soha nem hagyja hogy erődön felül legyél megkísértve. Mindig elkészíti a szabadulás útját amelyet megtalálhatsz.

Amikor Isten elkészíti a szabadulás útját - akkor Ő soha nem teszi túl nehézzé számunkra azt, hogy megtaláljuk ezt az utat. Az Isten által elkészített szabadulás útja valóságos és biztos. Mindig ott van látható módon az adott helyzetben amikor megkísértve vagyunk.

Az egyik írásmagyarázó így beszél a szabadulás útjáról:

,,A kép egy seregről szól amely csapdába esik csata közben, de hirtelen egy hegyi átjáró tűnik fel előttük és kimenekedést ad nekik szorult helyzetükből. Ez azt ábrázolja ahogyan a keresztyének megmenekülnek a próbákból."

Kálvin János ezt írja:

,,Az Úr biztos őrzője népének, akinek a védelme alatt biztonságban vagy, mert ő soha nem hagyja népét magára. Mivel az ő védelme alatt vagy ezért nincs okod a félelemre..."

De mi ez a szabadulás útja amit Isten elkészít?

Nem kell azt gondoljuk, hogy ez mindig a kísértésből való kihozatalt, a kísértés megszűnését, a kísértés eltávolítását az életünkből jelenti. Igeversünk azt mondja, hogy: ,,Isten a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy elbírjátok azt viselni."

Isten hűsége segíti az Ő népét, hogy elbírják viselni a kísértést. Amikor jelentkeznek a kísértések az életünkben, akkor ne várjuk, hogy Isten mindegyiket el fogja távolítani az életünkből, mert nem fogja. Ő azt akarja, hogy használjuk a menekülési útvonalat amit elkészít, megjelöl és ad, hogy éljünk azzal.

Milyen menekülést ígér Isten? Miféle szabadulás útjáról van szó?

,,A szabadulás útja majdnem mindig az Isten ígéretébe helyezett bizodalom" - írja az egyik írásmagyarázó.

Sokan Izrael fiai közül féltek bemenni az Ígéret földjére amikor a 12 kém visszatért a föld kikémleléséről. Tíz kém rossz hírrel tért vissza és azt mondták hogy annak az országnak a lakói igen erősek és nem lehet őket legyőzni. Amikor a nép elkezdett fellázadni Isten és Mózes ellen, akkor Józsué és Káleb, a két kém akik sürgették a népet, hogy menjenek be az Ígéret földjére és foglalják azt el, megszaggatták ruhájukat és azt mondták az egész közösségnek (4Mózes 14,7-9):

,,A föld, amelyet bejártunk, hogy kikémleljük, igen-igen jó föld. Ha az ÚR kedvel bennünket, akkor bevisz bennünket arra a földre, és nekünk adja azt a tejjel és mézzel folyó földet. Csak az ÚR ellen ne lázadjatok, és ne féljetek a föld népétől, mert a fél fogunkra sem elegek! Tőlük eltávozott oltalmuk, de velünk van az ÚR! Ne féljetek tőlük!"

Figyeljétek meg hogy beszédükben utalnak Isten ígéreteire - igen-igen jó föld, tejjel és mézzel folyó föld, bevisz bennünket arra a földre, nekünk adja, velünk van az Úr - tőlük eltávozott oltalmuk.

Amikor Jézust az ördög megkísértette, akkor Jézus minden kísértéssel így szállt szembe:

,,Meg van írva..."

Jézus az írott Igéhez folyamodott. Abban bízott. Arra támaszkodott. Jézus úgy használta a Szentírást a kísértésben mint a szabadulás útját. Mi hogyan győzedelmeskedhetünk a kísértéseink felett? Úgy ahogy Jézus. Az Írások által.

Vannak olyan személyek akik azt hangoztatják, hogy nincs szükség a Szentírásra; hogy az nem segít az emberen és hogy az embernek csak a Szentlélekre van szüksége. Úgy beszélnek mintha a Léleknek és az Igének nem lenne semmi köze egymáshoz. Nem szabad az ilyen tanításra hallgatnunk. A 2Péter 1,4 azt mondja az Isten hatalmáról és a mi Istenismeretünkről:


,,Ezek által drága és hatalmas ígéreteket kaptunk, hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek, és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban."

A szabadulás útja a ,,drága és hatalmas ígéretek" által van. A szabadulás útja az, ha Isten hatalmas szaván állunk a kísértések közepette. Isten szava az amely képessé tesz bennünket arra, hogy győzedelmeskedjünk a kísértéseink fölött!

Amikor József megkísértve volt Pótifár felesége által, akkor József tudta, hogy az, amire kéri őt
az asszony - hogy feküdjön le vele - bűn, hogy az Isten ellen van, hogy az hálátlanság Isten iránt és hogy a házasság szent dolog. József számára a szabadulás útja az volt, hogy elfutott a kísértéstől. Az hogyha nem tápláljuk a testet a kívánságokra és nem helyezzük magunkat a kísértés útjába az egyik módja a kísértés elől való menekülésnek.

Testvérek, ismerjétek el Istennek a hozzátok való hűségét és adjatok hálát Neki és dicsérjétek Őt ezért.

3. Isten nem kísért (csábít) bennünket a bűnre.

Jakab 1,13 mondja: ,,Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: ,,Isten kísért engem", mert Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal."

Az ördög kísért bennünket a bűnre. A gonosz emberek. A körülmények. De Isten nem kísért a bűnre.

Ő azonban megszabja hogy a Sátán és mások mennyire kísérthetnek meg bennünket. Tudjuk, hogy ők el akarnak pusztítani bennünket. A Sátán el akarta pusztítani Jóbot. Azt akarta, hogy Jób átkozza meg Istent. Az ördög el akarta pusztítani Pétert. Megakarta rostálni őt mint a búzát és azt akarta, hogy a hite elfogyatkozzék. De Isten nem engedte meg neki ezt.

4. Van amikor Isten teljesen megőriz minket a kísértésektől.

A Máté 6,13-ban Jézus tanítja a tanítványait, hogy hogyan imádkozzanak és az egyik kérése az Úr imádságának ez:

,,Ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól."

Az imádságaink által Isten néha teljesen megszabadít minket bizonyos kísértésektől.

Gyakran jó nekünk az, hogy megkímélve vagyunk a kísértéstől. A Gecsemáné kertben Jézus amikor odament a tanítványaihoz miután imádkozott az Atyához, azok aludtak. Felébresztette őket és azt mondta nekik (Lk 22,46):

,,Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!"
Gyakran a javunkra van az amikor nem vagyunk kísértésbe vive. Nagy áldás szabadnak lenni a kísértéstől.
De még ha jelentkezik is az életünkben, nem számít hogy milyen nagy, vagy hogy milyen sokáig tart - Isten hűséges hozzánk és megtart a kísértésben. Milyen csodálatos Istenünk van. Nem kell vétkezzünk. Nem kell engedjünk a kísértésnek. Le tudjuk azt győzni.

5. Ötödször ez azt jelenti, hogy nincs helye a büszkeségnek az életünkben.

A keresztyének gyakran lenéznek másokat. Talán azt gondoljuk:
,,Soha nem tennék olyat, amit ő tett."
Mégis miért nem tettük meg azt? Azért mert az a bűn összezúzott, legyőzött volna bennünket. De nem jött közel hozzánk mert Isten hűséges volt hozzánk. Ő tudta hogy mit tenne velünk az a bűn és megvédett minket tőle.
Néha a betörők feltérképezik a házakat egy bizonyos környéken amikor egy házat ki akarnak rabolni. Bizonyos házak mellett elmennek különböző okokból. Majd egyet kiválasztanak közülük. Ha az amelyiket kiválasztottak nem a tied - akkor az jó neked. Nem fognak behatolni a házadba. Nem fogják kirabolni. Nem fognak bántani téged. Megkímélve vagy.
Vagy, ha szembesültél azzal a bizonyos kísértéssel - Isten sok kegyelmet adott neked. Elkészítette számodra a szabadulás útját. Nem a saját erőddel vagy intelligenciáddal szabadultál meg a kísértéstől - hanem azért mert Isten erőssé tett téged.
Ez a helyzet azzal a kísértéssel amely túlságosan erős számunkra. Isten nem fogja közel engedni hozzánk.
5Mózes 7,9: ,,Tudd meg tehát, hogy a te Istened, az ÚR az Isten. Állhatatos Isten ő, aki hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretik őt, és megtartják parancsolatait."
Ámen.

 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Közönséges kísértések
  2021-06-17 14:15:03, csütörtök
 
  Közönséges kísértések

Textus: 1Kor 10,13

A csalás nem egy szokatlan dolog az emberiség életében. Évát az ördög rászedte, becsapta, amikor Éva hallgatott rá és evett a tiltott gyümölcsből. A Királyok könyve 13-dik fejezetében olvasunk Isten emberéről Judából akit becsapott, félrevezetett egy másik próféta. Isten azt parancsolta a Judában élő emberének hogy menjen el és mondjon átkot Jeroboám király törvénytelen oltárára amit Bételben állíttatott fel. Amikor az Isten embere elment és megátkozta az oltárt, akkor Jeroboám király kinyújtotta a kezét és azt mondta: ,,Fogjátok meg őt!" Abban a pillanatban a keze elszáradott és nem tudta azt magához visszahúzni. Az oltár pedig meghasadt és a rajta levő hamu kiömlött. A király kérte a prófétát hogy könyörögjön érte az Úrhoz, hogy a keze helyreálljon. A próféta könyörgött az Úrhoz és a király keze meggyógyult. Majd a király kérte a prófétát hogy menjen el vele a házához hogy egyenek együtt és hogy ajándékot adjon neki. A próféta azonban azt válaszolta a királynak, hogy ha a háza felét neki adná, akkor sem menne el vele mivel az Úr megparancsolta, hogy ne egyék kenyeret, ne igyék vizet és ne azon az úton térjen vissza amelyen odament.

Élt Bételben egy öreg próféta. Ehhez elmentek a fiai, s elbeszélték neki mindazokat a cselekedeteket amelyeket a Judából érkező próféta cselekedett és elmondták apjuknak azokat a szavakat amelyeket a királynak mondott. Az öreg próféta megnyergeltette a szamarát és azonnal a fiatal próféta után sietett. Amikor megtalálta akkor azt mondta neki, hogy az Úrnak angyala jelent meg neki, aki azt parancsolta, hogy vigye vissza őt a házába, hogy egyen kenyeret és igyon vizet nála. De ez hazugság volt és amikor az asztalnál ültek az öreg próféta rákiáltott a Judából érkező Isten emberére és azt mondta, hogy nem kerül a teteme atyáinak sírjába mivel nem engedelmeskedett az Úrnak. Amikor elment onnan az Isten embere akkor rátalált az úton egy oroszlán és megölte. Ez egy borzalmas történet. Rászedte a másik prófétát akinek ez az életébe került.

Éva és a Judából származó Isten emberének esete figyelmeztetések számunkra, hogy ne hagyjuk magunkat rászedni másoktól és vétkezni. Azok amik velük történtek figyelmeztetések számunkra.

Az egyik dolog ami jellemzi a kísértést az, hogy elvárt módon történik.

1. Először is amit elszeretnék mondani a kísértésről az, hogy felhasználhatjuk az előnyünkre, úgy hogy ellene állunk és legyőzzük.

Az igeversünk azt mondja (1Kor 10,13): ,,Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket."

Pál azt mondja a korinthusi keresztyéneknek, hogy azok a kísértések amikkel harcolnak nap mint nap nem egyedülálló, nem különleges kísértések amikkel csak ők harcolnak hanem általános, közönséges kísértések amikkel Izráel népe is küzdött annak idején és amik ott vannak a pogányok életében is. Ez reánk is vonatkozik. Amikor kísértéssel találod szembe magad akkor jusson eszedbe, hogy ez nem valami különleges kísértés hanem közönséges kísértés, amivel mások is akik előtted éltek már szembesültek és mások is megtapasztalják akik a kortársaid. Isten akkori népe ugyanazokkal a kísértésekkel nézett szembe amikkel mi most szembenézünk. Közülük némelyek amikor jött a kísértés, elbuktak. Nem kellett volna elbukniuk, mivel pontosan akkor amikor ők elbuktak, ugyanannál a kísértésnél némelyek hűségesek maradtak Istenhez. A példájuk figyelmeztetések számunkra hogy mi ne essünk bele azokba a bűnökbe amikbe ők beleestek. Azoknak a hűsége akik nem vétkeztek nagy bátorítás számunkra. A példájuk azt tanítja nekünk, hogy mi is ellene tudunk állni ugyanannak a kísértésnek és le tudjuk győzni.

A Sátán megtévesztései ellen az egyedüli biztos védelem az, hogy ha hiszünk Istennek. Hinnünk kell az Ő szavának. Bárki mond is olyant ami ellenkezik Isten szavával annak nem szabad higgyünk. Amikor valaki azt mondja, hogy ne hallgass Istenre, akkor tudhatod hogy sok keresztyén akik előtted éltek már szembesültek ezzel a kísértéssel. Tudhatod, hogy bármiféle hazugságot mondanak is neked, teljes bolondság lenne részedről elhinni azt. Isten Igéjét higgyed. Isten Igéjében bízzál. Erre támaszkodjál, emellett tartsál ki. Ez a kulcsa a Sátán hazugságai feletti győzelemnek.

Ugyanezt az alapelvet használhatjuk a többi kísértésre is. Nem egyediek. Sokan előttünk már találkoztak azokkal a kísértésekkel és sokan közülük ellenálltak nekik és legyőzték azokat. Mi is felül tudunk kerekedni rajtuk. Természetesen ennek az oka nem a mi hűségünk, hanem az Isten hűsége. Ez a következő dolog amit látunk a vizsgált igeversünkben és ha az Úr akarja akkor egy másik alkalommal majd erről lesz szó. De e mostani alkalmon azt vizsgáljuk meg, hogy a kísértések egy jól kiszámítható módon történnek és ez segít nekünk legyőzni őket.

A. Az első példa a kísértésre magában foglalja azt a kifogást, hogy valakik üldözték, zaklatták őket, és rájuk erőltették, hogy vétkezzenek.

Valaki házasságtörést követett el és azzal a kifogással mentegette magát, hogy az asszony tehet érte mivel erőszakosan rányomult és állandóan ostromolta hogy feküdjön le vele.

Nos, mi a helyzet Potifár feleségével? Ő üldözte, zaklatta Józsefet. József felett állt hatalomban. József nem tudta magát teljesen távol tartani tőle. És ő folyamatosan üldözte őt. De József eltökélten elutasította az ajánlatait. Azt mondta neki (1Móz 39,8-10):

,,Nézd, az én gazdámnak semmi gondja sincs mellettem háza dolgaira, és rám bízta mindenét. Senki sem nagyobb nálam ebben a házban. Semmit sem tiltott el tőlem, csak téged, mert te a felesége vagy. Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot, vétkezve az Isten ellen?! Bár az asszony nap mint nap ezt mondogatta Józsefnek, ő mégsem engedett neki, és nem feküdt mellé, hogy vele legyen."

Potifárné naponta csábította a bűnre Józsefet, de ő ellenállt a kísértésnek és legyőzte azt. Ha ilyen kísértéssel találod szembe magad, tudjad, hogy ez nem különleges kísértés és hogy ellenállhatsz neki és legyőzheted. Munka és imádság kell hozzá, de József legyőzte és te is legyőzheted.

B. Egy másik példa a kísértésre ami nagyon nehéz, az amikor elveszítesz valakit vagy valamit ami drága számodra.

Egy gyerek elvesztése borzalmas lehet. Az egyik legrosszabb dolog ami egy szülővel történhet. Ilyenkor a Sátán azt sugallja neked, hogy ne bízzál tovább Istenben, hogy Isten játszik veled, hogy Ő nem kellett volna veled ezt tegye. Megkísértve vagy hogy megharagudjál Istenre és hogy elveszítsd hitedet.

De mások pontosan ilyen helyzeteken mentek keresztül. Jób elveszítette összes gyermekét és nem vétkezett. Ahelyett, hogy átkozza Istent vagy hogy elhagyja, Ő áldotta az Urat. Feddhetetlenül járt el. Amikor meghallotta hogy elveszítette minden javát és hogy meghaltak a gyerekei így reagált (Jób 1,20-21):

,,Jób ekkor fölállt, megszaggatta köntösét, és megnyírta a fejét. Azután a földre esve leborult, és így szólt: Meztelenül jöttem ki anyám méhéből, meztelenül is megyek el. Az ÚR adta, az ÚR vette el, áldott legyen az ÚR neve!"

Isten meg tud szabadítani bennünket a legnagyobb bánatból, fájdalomból, gyászból.

Jób megmutatja hogy hogyan kell reagáljunk olyankor amikor számunkra valaki vagy valami drágát elveszítünk. Ezek az események nem azt kell okozzák bennünk, hogy eltávolodjunk Istentől, hanem hogy közelebb kerüljünk Hozzá. Mi keresztyének tudjuk hogy Isten szeret minket. Tudjuk, hogy Jézus a jó Pásztor és hogy minden a javukra van azoknak akik Istent szeretik, akiket örök elhatározása szerint elhívott. Tudjuk, hogy egy keresztyén számára a halál csupán egy ajtó Krisztushoz. Tudjuk, hogy újra együtt leszünk azokkal a szeretteinkkel akik a dicsőségbe jutnak haláluk után. Nagy és áldott reménységünk van. Értékes ígéretek birtokosai vagyunk, amely ígéretek mind igazak.

Így hát soha nem szabad engedjük hogy a tragédiák eltávolítsanak bennünket Istentől. Függetlenül hogy milyen nagy a csalódottságunk mi arra kell azt használjuk, hogy közelebb kerüljünk Istenhez. Olyanok kell legyünk mint a sunemi asszony aki szeretettel fogadta be otthonába Elizeust. Amikor a legdrágábbat, az egyetlen fiát elveszítette akkor Elizeushoz, Isten prófétájához sietett és előterjesztette az ügyét neki és könyörgött hozzá. Nem veszítette el a reményt. Teljesen össze volt zavarodva, de szíve mélyén továbbra is bízott Istenben. Reménysége Istenben volt és ezt nem engedte el. Ezt kell tegyük mi is.

C. Egy másik nagyon nehéz kísértés az, amelyik olyan erős, hogy a térdeidre juttat és azzal fenyeget hogy összeroppant.

Nagyon erősnek tűnik. Mintha felemésztene, kiűz a fejedből minden más gondolatot, és úgy tűnik, hogy nem tudsz másra gondolni csak erre. Emlékeztek amikor Amnon, Dávid fia, megszerette a fél testvérét Támárt? Az ige azt mondja, hogy igen nagy gyötrelemben volt, úgy hogy beteggé lett; mert Támár szűz volt és Amnon úgy látta, hogy lehetetlen Támárral lefeküdni. Nem tudott enni és aludni. Napról napra fogyott és egyre sápadtabb lett. Összezúzta őt ez a kísértés. Tehetetlen volt vele szemben. Milyen reménye volt arra, hogy legyőzi?

Mit kell tegyél ilyen helyzetben? Emlékezned kell arra, hogy más hívők is néztek szembe hasonló helyzettel és győzedelmeskedtek. Az izraeliták szembenéztek ilyen helyzettel amikor Góliát párbajra szólította fel őket. Egyikük sem akart vele megküzdeni. Féltek. Góliát igen magas, igen erős és igen tapasztalt harcos volt. Reménytelennek látszott az ügyük. Azt gondolom, hogy némelyeknek amikor látták hogy Dávid kiállt Góliát ellen és hogy Saul ebbe beleegyezett, a reménysége még jobban megfogyatkozott.

Vagy gondoljunk arra a helyzetre amikor az asszír sereg körül kerítette Jeruzsálemet. Ezékiás király mégsem adta fel az Istenben való reménységet.

Vagy gondoljunk arra a helyzetre amikor Gedeon és 300 embere szembekerült a midianitákkal akik annyian voltak mint a tenger homokja.

Mire kell tehát gondolnunk amikor ilyen erőteljes kísértéssel kerülünk szembe amely úgy tűnik hogy összezúz bennünket? Először emlékezzünk Dávidra, Ezékiásra és Gedeonra. Isten meg tudja cselekedni a lehetetlent és meg tud szabadítani bennünket. Másodszor, emlékezzünk Amnonra. Mi történt vele? Engedett vágyának, megerőszakolta Támárt, majd meggyűlölte és elűzte. Aztán Absolon emberei megölték. Engedett a kísértésnek és ez a halálához vezetett. A kísértés a halálodat akarja. Mindig nemet kell mondani a kísértésnek. Ha nem mondasz nemet akkor tönkre fog tenni.

Legyetek erősek. Bízzatok Isten hatalmában és álljatok ellen a kísértésnek.

D. Még akkor is, ha azzal szembesülsz, hogy elveszíted a javaidat, ne add fel.

Az ördög ezt mondhatja neked:

,,Isten igazságtalanul bánik veled. Soha senki nem volt ilyen helyzetben amibe Ő téged belevitt." Az igazság az, hogy sokan mások ugyanilyen kísértést éltek át és győzedelmeskedtek felette. A Zsid 10,34 ezt mondja:

,,A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van."

Mózes ugyanazzal a kísértéssel nézett szembe. Zsid 11,24-26:

,,Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják. Mert inkább vállalta Isten népével együtt a szenvedést, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét, mivel többre becsülte Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett."

Álljatok szilárdan.

2. Még akkor is ha úgy tűnik hogy Isten visszavonja ígéreteit bíznotok kell Benne.

Te vagy az egyetlen akinek ilyen megtapasztalása volt? Emlékezzél Ábrahámra akinek Isten azt parancsolta hogy áldozza fel a fiát Izsákot. Úgy tűnt, hogy Isten visszavonja ígéreteit, hogy az ígéretei most nem tudnak beteljesülni. Ábrahám nem értette mit cselekszik Isten. De tudta hogy Izsáknak élnie kell és bízott Istenben.

Testvérek, Jézus a mi jó Pásztorunk. Jézus nagyon szeret bennünket. Nagyon drágák vagyunk neki. Semmi nem tud elválasztani bennünket a szeretetétől. Bízzatok Benne. Bízzatok Igéjében. A Sátán és a világ minél jobban el akar távolítani Jézustól, ti annál jobban kell ragaszkodjatok Hozzá. Mindig, minden körülmények között dicsérjétek Őt, tiszteljétek Őt és engedelmeskedjetek Neki.

Bárcsak Isten adna kegyelmet nekünk, hogy így cselekedjünk. Ámen.


 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
A bűnre nincs semmilyen elfogadható mentség
  2021-06-10 10:45:56, csütörtök
 
  A bűnre nincs semmilyen elfogadható mentség

Textus: 1Kor 10,13

Mentegetőzések. Kifogások. Mindnyájan szoktunk mentegetőzni. Vannak jó kifogások és vannak rossz kifogások. Sokan akkor mentegetőznek amikor bűnt követnek el. Az első ember aki mentegetőzött mikor bűnt követett el Ádám volt. Amikor Isten azt kérdezte tőle, hogy: ,,talán ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél?" Ádám így válaszolt (1Móz 3,12):

,,Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, ezért ettem."

Nagyon rossz kifogás. Azt kell megértsük, hogy a bűnre soha nincs elfogadható mentség. Ádám két mentséget hoz fel a maga védelmére és közülük az egyik istenkáromló volt. Káromolta Istent a bűnéért. Azt mondta Istennek:

,,Az asszony, akit mellém adtál."

Ezek a szavak iszonyatosak. Soha nem szabadott volna kiejteni őket. Azzal vádolta meg a minden jónak adóját, hogy gonosz. Elképesztő, hogy milyen mélyre süllyedett Ádám olyan rövid idő alatt! Isten hű szolgájából lázadó lett aki Istent vádolta a bűnéért. Ádám Évát is hibáztatta. Azzal vádolta Évát, hogy ő adott neki a gyümölcsből.

Isten nem fogadta el Ádám mentegetőzéseit. Azt mondta neki (1Móz 3,17-19):

,,Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! Tövist és bogáncsot hajtson neked, és a mező növényét egyed! Arcod verejtékével egyed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél! Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!"

Ádám kifogását Isten elutasította. A mentegetőzése bűnös viselkedés volt.

A lecke amit ebből meg kell tanuljunk az, hogy:

1. A bűnre soha nincs törvényes, jogos mentség.

Ne próbáljunk felhozni mentségeket a bűneinkre. Ne próbáljuk védeni, mentegetni a bűneinket. Hagyjuk abba a mentegetőzéseket, a magyarázkodásokat. Az igeverset amit felolvastam és amit most vizsgálunk, az 1Kor 10,13 versét ha jól megértjük, akkor nem fogjuk mentegetni a bűneinket. Akkor nem fogunk kifogásokat gyártani a bűneinkre.

,,Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni."

Igeversünk egyik világos tanítása az, hogy a bűnre soha nincs egy elfogadható mentség, Ha Isten nem hagy minket erőnkön felül kísérteni az ördög által, ha a kísértéssel együtt mindig elkészíti a szabadulás útját is - akkor ez azt jelenti, hogy soha nincs törvényes (jogos) mentség a bűnre.

Bolondul cselekszel ha megpróbálod mentegetni a bűnödet. Igeversünk azt a változást kellene elvégezze bennünk, hogy soha ne keressünk kifogásokat a bűneinkre. Ha mi próbáljuk mentegetni bűnünket, az nemcsak bolond viselkedés részünkről, hanem ezzel megfosszuk magunkat két dologtól amit tennünk kellene olyankor amikor vétkezünk - meg kellene valljuk a bűnünket Istennek és el kellene forduljunk attól, el kellene hagyjuk a bűnt. Ez az amit tennünk kell amikor bűnt követünk el.

2. Most pedig nézzünk meg néhány mentegetőzést ami feljegyezve van a Szentírásban.

Vegyük figyelembe azt, hogy egyet sem fogadott el Isten közülük. Már láttuk Ádám kifogásait és azt hogy Isten elutasította.

A második személy aki a bűnére mentséget hozott fel Éva volt.

Amikor Isten azt kérdezte Évától, hogy mit tett, akkor ezt felelte Éva (1Móz 3,13): ,,A kígyó szedett rá, ezért ettem."

Az ördög rászedte. De ez elfogadható kifogás volt? A Sátánnak hitt ahelyett, hogy Istennek hitt volna. Isten nem fogadta el a kifogását. Ehelyett azt mondta (1Móz 3,16):

,,Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked. Vágyakozni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad."

A Sámuel első könyve 15-dik fejezetében arról olvasunk, hogy Isten megparancsolta Saul királynak, hogy teljesen pusztítsa el az amálekitákat amiatt hogy megtámadták az izraelitákat amikor azok kivonultak Egyiptomból. Sajnos Saul nem hajtotta végre Isten parancsát úgy ahogyan az meg volt neki parancsolva. Életben hagyta a királyukat és az állataik javát. Azután elment Kármel hegyére és ott emlékoszlopot állított magának. Amikor Sámuel rátalált, ezt kérdezte tőle (1Sám 15,19):

,,Miért nem hallgattál az ÚR szavára? Miért vetetted magad a zsákmányra, és miért követtél el olyat, amit rossznak lát az ÚR?"

Saul így válaszolt (24 vers):

,,Mert féltem a néptől, és hallgattam a szavára."

A félelem szörnyű dolog lehet. Sokan követnek el bűnt azért mert félnek. Félnek a szenvedéstől. Félnek a haláltól.

Ami Sault illeti az én véleményem az, hogy nem félt a néptől. Azt gondolom, hogy hazudott. De ez nem számított. Elveszítette a királyságot a vétke miatt. Isten nem fogadta el a kifogását. A félelem nem elfogadható mentség a bűnre.

Isten azt akarja, hogy hűek legyünk hozzá halálunkig. A félelem maga bűnös dolog. Arra mutat rá, hogy hiányzik az emberből az Istenbe és az ő ígéreteibe helyezett bizalom. Jézus ezt mondta a szmirnai gyülekezetnek (Jel 2,10):

,,Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni. Íme, az ördög börtönbe fog vetni közületek némelyeket, hogy próbát álljatok ki, és nyomorúságotok lesz tíz napig. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját."

Amikor a kémek visszatértek a Kánaán földjének kikémleléséről, sokan Izrael népe közül féltek bemenni az Ígéret földjére. Tíz kém rossz hírt vitt a népnek. Azt mondták a népnek (4Móz 13,31-33):

,,Nem vonulhatunk fel az ellen a nép ellen, mert erősebb nálunk! És rossz hírét keltették Izráel fiai között annak a földnek, amelyet kikémleltek, mert ezt mondták: Az a föld, amelyet bejártunk, hogy kikémleljük, olyan föld, amely megemészti lakosait! A nép pedig, amelyet ott láttunk, csupa szálas emberből áll. Sőt láttunk ott óriásokat is, Anák óriás fiait: parányi sáskáknak éreztük magunkat, és ők úgy is tekintettek ránk."

Zúgolódtak Mózes és Áron ellen. Fellázadtak az Úr ellen és arról tanácskoztak, hogy megkövezik Mózest és Áront és visszamennek Egyiptomba.
Rendben volt ez? A félelmük jó kifogás volt? Nem. Az Úr megbüntette őket és nem engedte, hogy akik közülük 20 évnél idősebbek voltak bemenjenek az Ígéret földjére. A népnek 40 évig kellett vándorolnia a pusztában, egy napért egy év volt a büntetés, ugyanis a kémek 40 napig kémlelték ki az országot.

Vagy gondoljunk arra a jelenetre amikor az izraeliták átmentek a Vörös tengeren. Három napig meneteltek a pusztában anélkül, hogy találtak volna vizet. Aztán amikor vizet találtak nem ihattak belőle mert keserű volt. Szomjasak voltak és zúgolódtak Mózes ellen. Helyesen tették? Nem.

Amikor Mózes hosszabb ideig volt a Sínai hegyen mint ahogyan a nép várta, akkor azt mondták Áronnak (2Móz 32,1):

,,Jöjj, és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon! Mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki felhozott bennünket Egyiptomból."

Helyes volt ez? Nem.

Amikor Saul Sámuelre várt és Sámuel nem érkezett és az ő emberei kezdtek elszéledni mellőle, akkor Saul kezébe vette a dolgokat és égőáldozatot mutatott be - az helyes volt? Nem. Sámuel azt mondta neki, hogy ha nem tette volna meg akkor Isten végleg megerősítette volna a királyságát. (1Sám 13:13)

Helyes lett volna Jóbtól ha megátkozza Istent amikor elveszítette javait és tíz gyermekét? Helyes lett volna tőle ha megátkozza Istent amikor Isten fekélyekkel sújtotta feje tetejétől le egészen a talpáig? Nem.

Az emberek sokféle kifogást felhoznak a bűneikre. Vannak akik azt gondolják, hogy ők különlegesek. Azt gondolják, hogy mivel Isten felruházta őket rendkívüli képességekkel ezért rájuk nem vonatkoznak az általános szabályok. Vannak akik úgy próbálják mentegetni a bűneiket, hogy ezt mondják:

,,Én már csak ilyen vagyok."

Egy keresztyén beszélt egy világi ismerősével, és beszéd közben említette neki, hogy szeretnünk kell a felebarátainkat akik közé tartoznak a szomszédaink is. A világi ismerőse viccesen így válaszolt erre:

,,Nem beszélnél így ha ismernéd a szomszédomat." Gyakori kifogás a bűnre.

C. S. Lewis írja az egyik könyvében:

,,Ha nem hiszünk a tisztességes viselkedésben, miért nyugtalanítana bennünket, hogy kifogásokkal álljunk elő a tisztességtelen viselkedésünk miatt. Az igazság az, hogy oly nagymértékben hiszünk a tisztességességben - érezve a Szabály vagy Törvény ránk nehezedő nyomását -, hogy nem bírunk szembenézni a ténnyel, hogy megszegtük azt, ennélfogva megpróbáljuk áthárítani a felelősséget."

Ezt tette Ádám, ezt tette Éva, ezt tette Saul és van amikor ezt tesszük mi is. Megpróbáljuk áthárítani a felelősséget másvalakire.

Az egyik legrosszabb kifogás amivel az emberek próbálják mentegetni bűneiket az, hogy ,,más is ezt csinálja". Ez majdnem olyan mint azt mondani:

,,Mindenki megy a pokolba, én is oda megyek." Elfogadhatatlan kifogás.

Mások ezt mondják: ,,Nem volt más választásom. Meg kellett tegyem."

Valóban? Igen, válaszolják. Például, 1972 október 13-dikán az uruguayi 571-es légijárat lezuhant az Andok hegységben. A repülőgép egy uruguayi rögbi csapatot szállított. A 45 utasból csak 16-on maradtak életben. Először a túlélők azt az ételt ették amit találtak a fedélzeten. Majd az történt, hogy elfogyott az ételük és hogy életben maradjanak megették a halottakat. A Wikipédia úgy fogalmaz, hogy ,,szükségessé vált, hogy megegyék a holttesteket ahhoz, hogy életben maradjanak". Más szóval meg kellett hogy egyék ahhoz, hogy életben maradjanak.

Kannibalizmushoz kellett folyamodniuk? Nem. Az olyan helyzetben a túlélés a legfontosabb dolog? Nem.

Ez eszünkbe juttatja azt amit a Sátán mondott Jézusnak amikor megkísértette a pusztában. Jézus nem evett 40 napig. A Sátán azt mondta Neki (Mt 4,3):

,,Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!"

Más szóval, a Sátán azt javasolta Jézusnak hogy ne bízzon tovább az ő Atyjában. Ha nem veszi kezébe a dolgok irányítását akkor meg fog halni. De Jézus nem hallgatott a Sátánra. Ezt válaszolta (4 vers):

Meg van írva: ,,Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik."

Soha nem szabad vétkezned. Engedelmeskedj Istennek. Még akkor is, ha ez azzal jár együtt, hogy meghalsz. Ahogy Eszter királynő mondta (Eszter 4,16):

,,Ha el kell vesznem, hát vesszek el!"

Némelyek a tudatlanságot hozzák fel mentségül a bűneikre. Első látásra ez jó kifogásnak tűnik. Emlékeztek amikor Jonathán legyőzte a filiszteusok előőrsét? (1Sámuel 14) Elkezdődött a harc a filiszteusokkal és bolondul, valamikor a harc közben Saul azt mondta az embereinek akik vele voltak, hogy naplemente előtt, mielőtt ő bosszút állna az ellenségein ha bárki bármit eszik átkozott legyen az és annak meg kell halnia. Ez egy esztelen parancs volt mivel a katonái harc közben elfáradtak, legyengültek és szükségük lett volna erőt gyűjteni azáltal, hogy esznek. De Jonathán nem volt akkor Saullal. Az Úr harcait harcolta. Nem tudott az apja átkáról. Mézet talált az erdőben és evett abból. A szemei ragyogtak, megerősödött és kész volt újra harcolni.

Később, amikor az apja megtudta, hogy mit csinált, meg akarta ölni mivel az Úr nem válaszolt az imádságára. Azon a napon Saul király nem tett egyebet, mint hogy mindent összezavart, mindent elrontott. Másfelől, Jonathán az Úrra támaszkodott és hős volt. Kezdett leszámolni a filiszteusokkal és félelembe kergette őket. A tettei nagy győzelemhez vezettek. És mégis Saul mentegette a bűnét és meg akarta ölni a fiát. Azonban az emberei nem engedték hogy megtegye. De ezt teszik a kifogások. Halálosak azok számára akik ezeket teszik.

De vajon a tudatlanság elfogadható mentség a bűnre? Nekünk úgy tűnik, hogy igen azonban Isten másképpen mondja nekünk. Az Ószövetség nyíltan beszél a tudatlanság bűnéről. Elismeri a létezését.

3Mózes 4,13: ,,Ha Izráel egész közössége megtéved és áthágnak csak egyet is az ÚR tilalmai közül, és vétkessé válnak miatta, de úgy, hogy a gyülekezet előtt rejtve maradt a dolog."

Vétkessé válnak miatta! A tudatlanság nem elfogadható mentség a bűnre. Ez az amit Isten mond. A tudatlanság lehet enyhítő tényező, de ez nem azt jelenti, hogy az a személy nem vétkes. Bűnös.


De ez nem azt jelentette, hogy Isten a közösséget elpusztítja. Isten gondoskodott róluk. Elkészítette a szabadulás útját. Ezt mondja a 3Mózes 4,14-20:

,,Később azonban kitudódik a vétek, amelyet elkövettek, akkor mutasson be a gyülekezet egy bikaborjút vétekáldozatul. Vezessék azt a kijelentés sátra elé, a közösség vénei pedig tegyék kezüket a bika fejére az ÚR színe előtt, azután vágják le a bikát az ÚR színe előtt. A fölkent pap vigyen be a bika véréből a kijelentés sátrába. Mártsa a pap az ujját a vérbe, és hintsen abból hétszer a kárpitra az ÚR színe előtt. Azután kenje meg a vérrel annak az oltárnak a szarvait, amely az ÚR színe előtt, a kijelentés sátrában van, a vér többi részét pedig öntse az égőáldozati oltár aljára a kijelentés sátrának bejáratánál. Vegye ki belőle az összes kövérjét, és füstölögtesse el az oltáron. Azt tegye a bikával, amit a vétekáldozati bikával szokott tenni, ugyanazt tegye vele is. Így végezzen a pap engesztelést értük, és akkor bocsánatot nyernek.

Még a tudatlanság sem elfogadható mentség a bűnödre.

Ne mentegessétek a bűneiteket. A bűneitek mentegetése mindig a legrosszabb dolog. A bűneitek mentegetése a felelősségetek fel nem vállalása a bűneitekért. Néha ez azt jelenti, hogy olyanok vagytok mint Ádám aki másokat hibáztatott a bukásáért. De a probléma az, hogy felelős vagy a bűnödért. Nincs elfogadható mentség a bűnödre. Isten elkészítette a szabadulás útját és te nem fogadtad el.

3. Ahelyett, hogy mentegeted bűneidet, valld meg azokat Istennek, és forduljál el azoktól, hagyd el azokat.

1Jn 1,9 mondja: ,,Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól."

Ha mi mentségeket hozunk fel a bűneinkre, akkor ennek a következménye az lesz, hogy a bűnök kiszívják az életet belőlünk és megrabolnak minket az Isten szabadításának örömétől, aki megakarja bocsátani bűneinket és meg akar azoktól tisztítani.

Jézus meghalt a bűneidért. Amikor vétkezel akkor oda kell menjél Hozzá. Fordulj Hozzá, hogy tisztítson meg bűneidtől. Menj Hozzá, hogy gyógyítson meg. Járulj Hozzá, hogy bocsássa meg bűneidet. Ez az ellenszer a bűnre. Valld meg bűnödet és térjél meg abból Istenhez.

Bárcsak adna Isten kegyelmet nekünk hogy így cselekedjünk. Ámen.


 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 144 
2021.07 2021. Augusztus 2021.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 1256 db bejegyzés
Összes: 30788 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 187
  • e Hét: 187
  • e Hónap: 187
  • e Év: 348185
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.