|
 1/519 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5180
|
|
|
|
|
|
2024-09-29 21:13:06, vasárnap
|
| |
| |
Szeptember 30
Emlékek
,,De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek." (JerSir 3:21)
A legédesebb emlékeim azok, amelyek reményt ébresztenek. És ezek közül sok a balesetem előtti életemről szól. Emlékszem a körömreszelő csikorgó érzésére az ujjaim hegyén, és a körmeim hangjára, ahogy a hűvös, elefántcsont zongorabillentyűket kopogtatják. Még mindig ,,érzem", ahogy az ujjaim a régi gitárom feszes nejlonhúrjait pengetik, ahogy barackpamacsot érintek, ahogy egy narancs héja alá ások és lehámozom. Vicces dolog... a legfrissebb emlékeim közül oly soknak köze van a kezemhez. Most is a lebénult kezemre nézek. Az izmok mind elsorvadtak. Az ujjaim görbék és merevek, és bőr kézvédő sínt viselek, hogy amikor mozgatom a karomat, a kezeim ne lógjanak és ne legyenek útban. Imádom, amikor a férjem, Ken, fogja a kezem. Néha, amikor a bevásárlóközpontban tekerünk, kinyújtom a karomat, jelezve neki, hogy fogja meg a kezem. Nem érzem, de szeretem látni, ahogy a keze az enyémet takarja. Miért ébresztenek reményt az ilyen emlékek? Emlékeztetnek arra, hogy egy nap hamarosan új kezem lesz. Ujjak, amelyek újra dolgozni és érezni fognak, érintenek és tapogatnak, pengetnek, és mozognak. Kezek, amelyek átölelik majd a szeretteimet. Az első dolog, amit tenni fogok, hogy megfogom Ken új, megdicsőült kezét, és megszorítom, csak hogy lássam, milyen érzés. Meg fog történni! Isten megígéri nekem a Jeremiás 29:11-ben: ,,Tudom, milyen terveim vannak veled... Jót és nem rosszat tervezek, hogy jövőt és reménységet adjak neked" (LB). Legjobb emlékeim segítenek formát adni ennek a reményteljes jövőnek. Hagyd, hogy az emlékeid legyenek a kapaszkodód a mennyben. Vannak emlékeid szebb időkről, boldogabb napokról? Használd azokat arra, hogy segítsenek várakozással tekinteni arra a napra, amikor Isten letöröl minden könnyet, amikor nem lesz többé bánat és sóhajtozás, és amikor az öröm elragad téged.
Uram, segíts, hogy az emlékeket arra használjam, hogy a mennyei jövőbe vetett reményemet építsem. Köszönöm, hogy átsegítesz a jelenen azzal, hogy emlékeztetsz a kellemes múltra.
Joni Eareckson Tada
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-09-29 20:43:40, vasárnap
|
| |
| |
Szeptember 30
Az életet, amit mi nem tudtunk élni, ő élte meg helyettünk és érettünk. A halál, amit meg kellett volna tapasztalnunk, ő tapasztalta meg értünk. Az új életet, amire szükségünk van, ő adja nekünk.
Csak Isten csodálatos kegyelmének van hatalma arra, hogy a halálból az életbe vigyen minket. Egyszerűen nincs olyan emberi erőfeszítés, amely ezt elérhetné. Az üdvösség egyszerűen meghaladja a mi hatóképességünket. Az Istennel való kapcsolat számunkra nem elérhető a saját képességeink által. Az erkölcsi tökéletesség egy túl magas hegy, amelyet nem tudunk megmászni. Isten dicsőségére élni meghaladja a legjobb motivációnkat. Az igazságosság és a bölcsesség kívül esik természetes képességeink hatókörén. Ha magunkra lennénk hagyva, kizárt, hogy valaha is azzá válnánk, amire teremtettünk, vagy hogy megtegyük azokat a dolgokat, amelyekre teremtettünk. Mindannyian elmaradunk Isten mércéjétől, és mindannyian megérdemeljük a büntetését.
Ha nem érted meg és nem fogadod el állapotod súlyosságát és képtelenségedet, hogy megváltoztasd azt, akkor a Bibliának, és különösen Krisztus munkájának egyáltalán nem lesz értelme számodra. Miért ment el Isten addig a történelemformáló mértékig, hogy elküldje Fiát a földre? Miért volt szükség arra, hogy Jézus harminchárom éven keresztül teljesen tökéletes életet éljen? Miért volt fontos, hogy a mi bőrünkbe bújjon, és megtapasztalja a minket érő kísértések teljes skáláját? Miért volt létfontosságú, hogy szenvedjen és meghaljon? Miért volt feltétlenül szükség a feltámadásra? Miért? Ezekre a kérdésekre a választ úgy találhatjuk meg, ha végigkövetjük a Biblián végigvonuló fonalat. Isten azért ment el ilyen radikális mértékben, mert nem volt más út. Nemcsak reménytelenül a bűn rabjai és tragikusan bűnösök voltunk Isten előtt, hanem teljesen képtelenek voltunk arra is, hogy magunkon segítsünk. Halottak voltunk a bűneinkben - körülbelül annyira voltunk képesek arra, hogy kisegítsük magunkat az állapotunkból, mint amennyire egy hulla képes lenne kisegíteni magát a koporsójából.
Szükség volt egy Megváltóra, mert egyáltalán nem vagyunk képesek arra, hogy megmentsük magunkat. Elmenekülhetünk helyzetek, helyszínek és kapcsolatok elől, de önmagunk elől nem menekülhetünk el. Nem menekülhetünk el az elől, akik vagyunk, amit tettünk, és amit megérdemlünk. Az egyetlen reménységünk az, hogy Isten megváltó szeretetében és dicsőséges kegyelmében megindul felénk, és megteszi értünk azt, amit mi magunk nem tudunk megtenni.
Ezért Isten elküldte Fiát, hogy legyen a második Ádám. Szembe kellett néznie azokkal a kísértésekkel, amelyekkel Ádámnak is szembe kellett néznie, de ő nem bukott el. Tökéletesen engedelmeskedett ott, ahol Ádám nem engedelmeskedett, és készségesen magára vette Ádám büntetését. A második Ádám meghalt Ádám és leszármazottai helyett. Megfelelt Isten erkölcsi követelményének, és kielégítette Isten haragját, és ezáltal újra megnyitotta az utat számunkra, hogy örökkévaló kapcsolatunk legyen Istennel. Mindent, amit Jézus tett, helyettesítőként tette. Mindent, amit tett, érted tette.
További tanulmányozásra és bátorításra: Róma 5:12-21
Paul David Tripp
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-09-28 21:50:58, szombat
|
| |
| |
Szeptember 29
Örökké tartó szeretet
,,Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok; Hanem mivel szeretett titeket az Úr, és hogy megtartsa az esküt, amellyel megesküdt volt a ti atyáitoknak; azért hozott ki titeket az Úr hatalmas kézzel, és szabadított meg téged a szolgaságnak házából, az egyiptombeli Faraó királynak kezéből." (5Mózes 7:7-8)
Néztél már a tükörbe és gondoltad, hogy fúj? Én igen. Sőt, néha tükröt tartottam a lelkem elé, és ugyanezt gondoltam. Istenem, hogy bírsz engem elviselni? Szeszélyes vagyok, lusta, és hajlamos vagyok hátat fordítani neked, ha csak egy fél esélyt is kapok rá. Ezért olyan vigasztaló a mai igevers. Semmi sincs benned vagy bennem, ami vonzaná vagy késztetné Isten vonzalmát. Az egyik ember szeretete, mondjuk, egy másik ember iránt azért van, mert van valami abban a másikban. De Isten szeretete szabad és spontán. Isten örökkévalóságtól fogva szeret téged és engem; semmi sem lehet bennünk az oka annak, ami már örökkévalóságtól fogva megtalálható Istenben. A 2Timóteus 1:9 kifejti, hogy Isten ,,megtartott minket és szent életre hívott el - nem valami cselekedetünk miatt, hanem saját szándéka és kegyelme miatt. Ez a kegyelem Krisztus Jézusban adatott nekünk az idők kezdete előtt". Íme a jó hír: Isten már akkor szeretett minket, amikor mi még szeretetlenek voltunk, és ez azt jelenti, hogy az ő szeretete teljesen független tőlünk. Az ő szeretete teljes sebességgel, egyenes vonalban, teljes erejével, töretlenül és változatlanul ránk zúdul; ugyanolyan szeretettel van irántunk, mint a legistenfélőbb szentek iránt. Isten úgy szeret minket, ahogyan Fiát, Jézust szereti. Csodálatos szeretet! Hogyan lehetséges ez?
Ami még csodálatosabb, hogy bennünk minden megvan ahhoz, hogy taszítsuk Istent. Bűnös, romlott, gonosz emberek vagyunk - minden, ami bennünk van, arra való, hogy megutáltasson minket. Semmi jó nem lakozik bennünk, de hála Istennek, ez nem befolyásolja Istent. Inkább azt mondja a Jeremiás 31:3-ban: ,,Örök szeretettel szerettelek téged, szerető kedvességgel vonzalak". Elmélkedjünk Isten örökké tartó szeretetén. Hogyan mutatta meg neked örökké tartó szeretetét? Válasszatok ma új szavakat, hogy imádságban válaszoljatok neki.
Mivel az irántam való szeretetednek nincs kezdete, Uram, ez azt jelenti, hogy nincs vége. Azt mondja a Biblia: ,,Isten szeretet" és ,,Isten örökkévaló". " Milyen megnyugtató tudni, hogy örökké a te szeretetedben fogok sütkérezni.
Joni Eareckson Tada
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-09-28 21:30:26, szombat
|
| |
| |
Szeptember 29
Isten arra hív, hogy növekedj a hitedben, majd táplál téged az ő kegyelmének és igazságának növekedést eredményező tápanyagával.
Növekedsz a hitedben? Érdekel, ha nem így van? Megelégedtél egy kis bibliaismerettel és egy kis tanbeli megértéssel? Abbahagytad a táplálkozást Isten kegyelmének lelki táplálékával, még akkor is, ha ez a kegyelem még közel sem fejezte be benned a munkáját? Éhezel-e arra, hogy a neked adott kegyelem folytassa átalakító munkáját azokon a helyeken, ahol bizonyíték van arra, hogy van még tennivaló? Megelégszel azzal, hogy egy kicsit vallásosabb vagy egy kicsit spirituálisabb vagy? Lehet, hogy hívőnek vallod magad, de megelégszel azzal, hogy életed egyes részeit más értékek alakítják? Az Istennel való kapcsolatod valóban meghatározza azt, ahogyan gondolkodsz és cselekszel a házasságodban, a barátságaidban, a szülői munkádban, a munkádban, a pénzügyeidben, állampolgárként vagy szomszédként, a magánéletedben, vagy a titkos gondolataidban és vágyaidban? Miközben vizsgálod magad, képes vagy arra, hogy olyan helyeken is elégedett legyél, ahol Isten nem elégedett? Követed-e a kegyelmet, amit kaptál, mert tudod, hogy rendszeresen bizonyítod, hogy még nem végeztél kegyelemből?
Amikor ezen a témán gondolkodom, azonnal két igeszakasz jut eszembe:
,,Levetve tehát minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigységet és minden rágalmazást, mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre, mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr. Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, azonban Isten előtt ,,kiválasztott és drága"; ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által." (1Péter 2:1-5)
,,Erről nekünk sok mondanivalónk van, amit nehéz megmagyarázni, minthogy eltompult a hallásotok. Mert mostanra már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy Isten beszédeinek alapelemeire tanítsanak titeket, és olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre. Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek tapasztalatuk folytán gyakorlottak az érzékeik a jó és a rossz megkülönböztetésére." (Zsidók 5:11-14)
Légy ma őszinte - melyik szakasz jellemez téged a legjobban? Te vagy az a kiéhezett csecsemő, aki nem tud betelni az anyatejjel, vagy az a személy, akinek már elég érettnek kellene lennie ahhoz, hogy megeméssze a szilárd táplálékot, de még nem áll készen? Emlékezz, nem kell védekezned vagy tagadnod a bizonyítékokat; Jézus kegyelme megszabadított ettől. Jézus keresztje üdvözöl téged, hogy őszinte legyél, mert minden helyet, ahol őszintének kell lenned, Jézus vére befedte. És ne feledd azt sem, hogy kegyelem kell ahhoz, hogy beismerd, mennyire szükséged van még kegyelemre. Ez a kegyelem a tiéd Jézusban.
További tanulmányozásra és bátorításra: Zsidók 5:11-6:12
Paul David Tripp
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-09-27 22:48:31, péntek
|
| |
| |
Szeptember 28
Békés aratás
,,Akik békességet teremtenek, békességben vetnek, hogy az igazság gyümölcsét arassák." (Jakab 3:18)
Az iskolakezdéssel a gyerekek részt vesznek az egyetemes szertartásban - a harcban. Néhányan szavakkal harcolnak. A kifinomultabbak úgy harcolnak, hogy politikai szövetséget kötnek más játszótéri haverokkal, hogy elhárítsák a sértő felet. Persze én sosem verekedtem. Kérdezd csak meg a nővéreimet. Ők mindig veszekedtek egymással, de én soha nem keveredtem bele... Oké, talán egyszer, legfeljebb kétszer. De hé, már idősebb vagyok. Soha nem veszekszem... Na jó, néha-néha én is keverek vitát. Végül is, mi a konfliktusok teremtményei vagyunk. És a templomok, akárcsak a játszóterek, bőséges lehetőséget nyújtanak a vitákra. Mégis Jakab azt mondta: ,,A békességre törekvők, akik békében vetnek, az igazság aratását hozzák". Azért választotta a békét magnak, mert az igazi igazságosság nem tud ott növekedni, ahol viszály van. Az igazságtalanság úgy nő, mint a gaz olyan környezetben, ahol sok a bizonytalanság és a szorongás. A gonosz szereti az elégedetlenséget és a nyugtalanságot. Jegyezzük meg, Jakab nem a békefenntartók , hanem a békességszerzők szót használja . Azok az emberek, akik meg akarnak szabadulni a viszálytól a behódolással vagy elveik gyengítésével, kudarcot vallanak a mély és tartós béke megteremtésében. A célszerűség kedvéért való béke a legjobb esetben is törékeny. A béketeremtés mélyebb, mint a békefenntartás. A béke magját elvetni annyit jelent, mint az igazságot gyengéden, de szilárdan belenyomni egy másik ember szívének talajába. Amikor a béke uralkodik, az, ami helyes, teret kap a virágzásnak. Meglátjuk a körülményeket annak, amik valójában. Képesek vagyunk a helyes utat választani. A béke egy erőteljes mag a kezedben. Vessétek el a bűnös világ közepén, amely túlságosan is vitatkozik ahhoz, hogy megkülönböztesse a jót a rossztól. Béke szavaival szólj azokhoz a gyülekezetedben, akik elvesztették az érzéküket, hogy mi a szeretet, és hogy ki szereti őket nagyon. Engedjétek, hogy a széthúzás és a viszály elmúljon a szívetekből, hogy a köztetek élő idegenek az Igazságoshoz vonzódjanak.
Taníts meg engem, Uram, hogyan ültessek békét a szívembe. Aztán mutasd meg nekem, hogyan vethetem el a béke magját mások életében.
Joni Eareckson Tada
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-09-27 22:26:16, péntek
|
| |
| |
Szeptember 28
A lustaság az önszeretetben gyökerezik. Ez azt jelenti, hogy levesszük magunkról a felelősséget, és a legjobb helyett a kényelmeset választjuk. A kegyelem nem lustálkodás.
Nehéz meghallani. Azt akarjuk hinni, hogy ez másokra vonatkozik, és nem ránk. Ez egy rossz hír, amire szükségünk van, de nem igazán akarjuk figyelembe venni. Itt van - amíg a bűn bennünk él, addig a lustaság mindannyiunk számára probléma lesz. Mielőtt abbahagynád az olvasást és átugranál a következő áhítatra, hadd magyarázzam el.
A 2Korinthus 5:15 azt mondja, hogy Jézus azért jött, hogy ,,akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek". Ebbe a mondatba beágyazva van egy diagnózis, amely minden emberre vonatkozik, aki valaha is élt. Pál itt azt állítja, hogy Jézus eljövetele és áldozata azért volt szükséges, mert a bűn DNS-e az önzés. A bűn arra késztet, hogy figyelmen kívül hagyjam Isten létezését és jogos igényét az életem minden területére. Mivel Isten nincs az őt megillető helyen az életemben, vagyis az egésznek a középpontjában, ezért aztán én magamat helyezem be erre a helyre. Az életem csakis rólam fog szólni. A gondjaim határai alig mennek tovább, mint az önmagamért való aggódásom. Fókuszomat a vágyaim, szükségleteim és érzéseim szűk terére szűkítem le. Olyan módon, ami valóban meghatározza az életemet, mindent magamra nézve teszek. Szívem vágyait a könnyedségem, a kényelmem, az örömöm és a sikerem nyeli el. Akarom, amit akarok, és amikor megkapom, amit akarok, boldog vagyok.
Most pedig, mivel bűnösként hajlamos vagyok arra, hogy az élet csak rólam szóljon, azon dolgozom, hogy elkerüljek mindent, ami nehéz vagy kényelmetlen. Hajlamos vagyok átkozni a kemény munkát, a másoknak való szolgálat szükségességét, a kitartásra való felszólítást, a szenvedés elkerülhetetlen valóságát, a mindennapi munka követelményét, a felszólítást, hogy egy, a sajátomnál nagyobb ország munkájában vegyek részt, vagy azt az erkölcsi követelményt, hogy adottságaimat valaki más dicsőségére használjam, mint saját magam dicsőségére.
Vannak módok, amelyekkel a bűn mindannyiunkat munkakerülővé tesz. Mindannyiunkat hajlamossá tesz arra, hogy azt higgyük, hogy a jó élet a munka szükségességétől mentes élet. De a tény az, hogy munkára lettünk teremtve, és nem csak a saját életünk javára, hanem annak az Egynek való készséges és örömteli engedelmeskedésre, aki teremtett minket. A munka nem átok; ez a mi teremtett identitásunk. Az egyik ok, amiért a földre kerültünk, az, hogy gondoskodjunk az Isten által teremtett fizikai világról. Igaz, hogy a munka, amelyre elhívást kaptunk, hogy annak engedelmeskedve végezzük, aki teremtett minket, nehezebbé vált, mert most egy súlyosan megtört világban dolgozunk; de a világ bukása előtt Ádám és Éva arra kapott utasítást, hogy dolgozzanak. A lustaság tehát egy újabb érv a kegyelemre való szükségünk mellett, amely mindig is jelen van. Amíg a kegyelem be nem fejezi munkáját, addig hajlamosak leszünk a munkát inkább tehernek, mint hivatásnak és örömnek tekinteni. A kegyelem és csakis a kegyelem képes arra, hogy az egyébként lusta embereket Isten dicsőségére szorgalmas munkásokká tegye.
További tanulmányozásra és bátorításra: 1Mózes 1-3
Paul David Tripp
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-09-26 23:09:07, csütörtök
|
| |
| |
Ő nem hibázik
,,Tudom, URam, hogy igazak döntéseid, igazad volt, hogy megaláztál." (Zsoltárok 119:75)
1932-ben, amikor A. M. Overton tiszteletes a Mississippi állambeli Baldwyn egyik gyülekezetének lelkésze volt, felesége szülés közben meghalt. Az újszülött is elhunyt, így Overton lelkész három kisgyermekkel maradt. A temetés alatt a szolgálatot teljesítő lelkész látta, hogy Overton tiszteletes valamit firkál egy papírra. A szertartás után megkérdezte Overtont erről. A gyászoló férfi átnyújtotta neki a verset, amit éppen írt. A következő állt benne:
Atyám útja kanyaroghat és fordulhat Szívem lüktethet és fájhat,
De a lelkemben örülök, hogy tudom, Ő nem téved. Dédelgetett terveim tévútra tévedhetnek, Reményeim elszállhatnak, De mégis bízom Uram vezetésében, Mert Ő ismeri az utat. Annyi mindent nem látok most, Túlságosan homályos a látásom, De jöjjön, aminek jönnie kell, Egyszerűen bízom, és mindent Rá bízok.
A 119. zsoltár a Biblia leghosszabb fejezete, és Isten Igéjének csodáját hangsúlyozza ki. A 75. versben az író tulajdonképpen ezt mondja: ,,Uram, tudom, hogy minden szavad és minden cselekedeted helyes. Te nem követsz el hibát. Ezért, ha most bajban vagyok, tudom, hogy Te hűségesen felhasználod azt a növekedésemre és a javamra".
Isten túl bölcs ahhoz, hogy tévedjen, és túl hűséges ahhoz, hogy hamis legyen. Azok, akik ,,egyszerűen bíznak és mindent Rá bíznak", megtalálják maguk alatt az örökkévaló karokat. Mindnyájunknak fel kell dolgoznunk a hozzánk érkező kihívásokat, de ha hittel, nem pedig félelemmel dolgozzuk fel őket, akkor ugyanarra a következtetésre jutunk, mint a zsoltáros: ,,Hűségben sújtottál engem" (Zsoltárok 119:75). Ha visszatekintek az elmúlt évtizedekre, egyértelmű, hogy az érzelmi és lelki növekedésem legnagyobb időszakai a nehézségek idején következtek be. Nem akarok újra átmenni a megpróbáltatásokon, de soha nem fogom elfelejteni az akkori leckéket. Ruth Bell Graham egyszer azt mondta nekem: ,,Amikor az ördög megtámad minket, gyakran túl messzire megy, és mélyebbre taszít minket az Úrral való kapcsolatunkban". Megváltónk hűségesen megold minden problémát, kifordítja azt belülről kifelé, és (idővel) kinccsé változtatja.
...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ...... ...... ........... ........... ........... .............
Vannak időszakok, amikor mindnyájan úgy érezzük, hogy az élet gondjainak terhe túl nehéz ahhoz, hogy elviseljük. Vannak dolgok az életünkben, amiket nem tudunk irányítani. Egyetlen válasz van a problémánkra, mégpedig az, hogy megnyugodjunk Isten hűségében és örüljünk neki. (Dr. James P. Gills)
Robert J. Morgan
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-09-26 21:42:42, csütörtök
|
| |
| |
Szeptember 27
Meddig megy el Isten?
,,Az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakjon az egész föld színén, meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs messzire egyikünktől sem." (ApCsel 17:26-27)
Meddig megy el Isten, hogy elérje azokat, akiket elhív? Vegyük Kumiko, egy fiatal japán nő esetét. Férjét áthelyezték egy wisconsini kisvárosba, hogy a menedzsmentben dolgozzon. Kumiko nagyon várta az Amerikába költözést, mert egyszer azt olvasta, hogy a keresztények nem félnek a haláltól. Nem ismert egyetlen keresztényt sem, de megfogadta, hogy megkérdezi, miért van ez így, ha egyszer alkalma lesz rá. Rettegett a haláltól, és választ akart kapni. Kumiko nem is sejtette, hogy Istent mennyire érdekli a kérdése megválaszolása. Nem sokkal azután, hogy ő és a férje letelepedtek, egy misszionárius házaspár Japánból nyugdíjba vonult, és ugyanabba a wisconsini kisvárosba költözött. Miután megtudták, hogy a környéken hat japán család él, a misszionáriusok elhatározták, hogy a helyi gyülekezetben elindítanak egy segítő szolgálatot. A szolgálat első vasárnap délelőttjén a misszionárius olyan kérdést tett fel az osztálynak, amely megdöbbentette Kumikot. ,,Sokan közülünk félelemmel élnek. Fél valamelyikőtök?" Ideges csend támadt. Egy pillanat múlva a misszionárius Kumikóhoz fordult, aki nem tudta, hogy mire van szüksége. ,,Mi a helyzet veled, Kumiko? Mitől félsz?" Kumiko két hónappal később Jézusnak szentelte az életét. A férje hamarosan követte. Együtt nevezték el új gyermeküket Grace-nek, a gyülekezet után, ahol Isten olyan sokat tett azért, hogy válaszoljon a félelemmel és a halállal kapcsolatos kérdéseire.
Milyen messzire megy el ma Isten, hogy véghezvigye veled a célját? Egy fiatal japán feleséget és egy nyugalmazott misszionáriust több mint tízezer mérföldre hozott, hogy egy kereső szív megtalálhassa őt. És még messzebbre is elmegy, még a csüggedésed vagy kétségbeesésed mélységeibe is, hogy megtaláljon téged. Messzebbre megy, mint azt el tudnád képzelni, mert közelebb van hozzád, mint azt valaha is gondolnád.
Atyám, köszönöm, hogy eget és földet megmozgatsz, hogy elérj engem. Siess mozdulataiddal másokhoz is, hogy ők is megismerjenek téged.
Joni Eareckson Tada
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-09-26 21:27:16, csütörtök
|
| |
| |
Szeptember 27
Nem kell félned attól, hogy mit fog kérni tőled Isten, mert a kérésben mindig benne van a kegyelem ígérete, hogy megerősíti a szívedet és a kezedet.
Gondoljatok csak arra, ahogy Isten elhívta Mózest, hogy vezesse ki az izraelitákat az egyiptomi kegyetlen fogságból. Mózes válaszában a mi gyakori válaszunk tükörképét látjuk, amikor Isten kér tőlünk valamit:
Az ÚR pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam segélykiáltásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem fájdalmukat. El is megyek, hogy kimentsem őket Egyiptom kezéből, és elvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre: a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és a jebúszi nép helyére. Bizony, eljutott hozzám Izráel fiainak segélykiáltása; látom is, hogy mennyire sanyargatják őket az egyiptomiak. Most azért menj! Elküldelek téged a fáraóhoz: vezesd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból! Mózes azonban ezt felelte erre az Istennek: Ki vagyok én, hogy elmenjek a fáraóhoz, és kivezessem Egyiptomból Izráel fiait? De Isten azt mondta: Bizony, én veled leszek! Ez lesz annak a jele, hogy én küldelek: Amikor kivezetted a népet Egyiptomból, ennél a hegynél fogjátok áldozattal szolgálni az Istent...
Mózes akkor ezt mondta az ÚRnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én a szavak embere. Korábban sem voltam, de azóta sem lettem az, hogy szolgáddal beszélsz. Sőt inkább nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok. De az ÚR ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az ÚR?! Most azért csak menj: majd én segítségedre leszek a beszédben, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj! De ő azt felelte: Kérlek, Uram! Küldj mást, akit küldeni tudsz! (2Mózes 3:7-12; 4:10-13)
Az Úrral való csodálatos találkozás során Mózes azt teszi, amit mi is gyakran teszünk, amikor értékeljük, hogy mit tett Isten a tányérunkra, és hogyan hívott el minket, hogy válaszoljunk. Mózes kihagyja azt a végső tényt, amely mindent megváltoztat azzal kapcsolatban, ahogyan Isten hívására gondolunk és ahogyan erre válaszolnunk kell. Ez a tény nem a hívás nehézsége, vagy a te vélt képességed, hogy válaszolj a hívásra. Nem a helyzet nagysága vagy a bölcsességed és erőd nagysága. Ez az életet megváltoztató tény az, hogy a dicsőség és a kegyelem Istene, aki arra hívja népét, hogy a földi akaratát teljesítse, mindig velük tart, amikor engedelmeskednek a hívásának. Soha nem küld anélkül, hogy ő is ne menne. Amikor elküld, nem ad neked egy csomó mindent, hogy segítsen az úton. Ő mindig önmagát adja neked, mert ő az, akire szükséged van, és csak ő egyedül tudja megadni neked, amire szükséged van.
Amikor Mózes végül azt mondja: ,,Ó, Uram, kérlek, küldj valaki mást", akkor nyilvánvaló, hogy nem érti meg, milyen jelenvaló ereje van az identitásának, hogy Isten gyermeke. Mivel ő Isten választott gyermeke, soha, de soha nincs egyedül. Mivel ő Isten gyermeke, Isten soha nem küldi őt egyedül egy feladatra. Mózes sikerének reménye nem az ő személyes erejében és bölcsességében rejlik, hanem annak kiterjedt dicsőségében, aki őt küldte. Emlékezzetek ma arra, hogy amikor Isten küld, ő is megy!
További tanulmányozásra és bátorításra: 5Mózes 31:1-8
Paul David Tripp
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2024-09-25 21:31:07, szerda
|
| |
| |
Szeptember 26
Örülök
,,Örülök, ha ezt mondják nekem: Az ÚR házába megyünk!" (Zsoltárok 122:1)
Vasárnap reggel van Dallasban. A reptéri rutin - becsekkolás, poggyászok, biztonsági ellenőrzés és ülőhelyváltás - szürke nyugtalansággal tölti el a lelkemet. Jó volt itt lenni, de haza akarok menni. Jó volt szolgálni, de pihenni akarok. Jó volt beszélni a Jézus iránti szeretetemről, de a közelében akarok lenni, átölelni és imádni őt. Otthon és nyugalomban. Minden hívő, aki elhaladt mellettem a repülőtéren, kétségtelenül énekkel bátorított. ,,Örülj, Joni! Isten mindenütt ott van. Imádjuk őt most azonnal! Fogjuk meg egymás kezét körben, és tartsunk imaórát itt és most. Hát nem lesz az nagyszerű!" Nagyon szeretek imádkozni a repülőtereken, sőt, hangosan énekelni is. De én otthon akarok lenni. Fel akarok ébredni és várni a reggeli templomban. Le akarok ülni a biztosítási ügynök és családja mellé, és énekelni egy lelkesítő kórust. Hárompontos prédikációt akarok hallani bármilyen szövegről, még azokról is, amelyeket már ezerszer hallottam. Szeretném üdvözölni az elvált nőt a parkolóban, és elmondani neki, hogy szeretem és imádkozni fogok érte. Idegen országokban szolgálni és ottani testvérekkel együtt imádkozni olyan élmény, amit mindig is nagyra fogok tartani. De különösen örülök, amikor a saját ,,Úr házába" megyek. Nyugtalan lelkem ott talál egy központot, egy menedéket. A naptár, az utazás, a munka - mindez rendezetté válik, amikor otthon vagyok és az otthoni gyülekezetemben. Örülsz, amikor templomba, az otthoni gyülekezetedbe mész? Oda tudod vinni a nyugtalanságodat? Találsz-e egyszerű örömöt azokban az emberekben, akikkel együtt istentiszteletet tartasz? Remélem, hogy igen. Becsüld meg azt, amit Isten adott neked, mint központi pihenőhelyet. Vágyj a heti menedékére, és örülj a nyugalom mennyei ígéretének.
Uram, töltsd meg szívemet nyugodt énekkel, amikor arra a gyülekezetre gondolok, amelyet Te adtál nekem.
Joni Eareckson Tada
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/519 oldal
|
Bejegyzések száma: 5180
|
|
|
|
2025. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
97 db bejegyzés |
| e év: |
437 db bejegyzés |
| Összes: |
37490 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1358
- e Hét: 47230
- e Hónap: 88717
- e Év: 387049
|
|
|
Offline
