Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/674 oldal   Bejegyzések száma: 6730 
Búcsúdal
  2023-12-30 07:54:01, szombat
 
  Búcsúdal

Testvér, búcsúzz! Bizonytalan,
találkozunk-e még?
A holnapunk sötétbe' van,
s a szívünk gondban ég...
A Föld felett ott szép egünk,
szervusz, te jó barát:
Isten kezében életünk,
viszontlátásra hát!

Elmúlt a nap, kihúnyt a fény,
már itt az esthomály.
Alszik minden, de rejtekén
dalt kezd a csalogány.
A Föld felett ott szép egünk,
szervusz, te jó barát:
Isten kezében életünk,
viszontlátásra hát!

A kezdethez a vég közel,
nagyon közel van itt!
Megérkezünk, s már menni kell,
időnk, ha eltelik.
A Föld felett ott szép egünk,
szervusz, te jó barát:
Isten kezében életünk,
viszontlátásra hát!

Testvér, búcsúzz, és adj kezet:
csak játszma életünk,
s szabályszerűen küzdve lent,
a célba érkezünk...
A Föld felett ott szép egünk,
szervusz, te jó barát:
Isten kezében életünk,
viszontlátásra hát!

Claus Ludwig Laue

Fordította: Szénási Sándor
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Shinkawa
  2023-12-24 23:12:56, vasárnap
 
  Shinkawa
(Tokió nyomornegyede)

Csak egy hónapja még a szegénység utcáin!
Szomorú vagyok, oly szomorú!
Vagy az ördög szállott meg, őrült vagyok?
A jó Isten nem tesz csodát,
hogy e pokol nyomorúságát enyhítse.
A gondtalan világ nem gondol arra, hogy
félreverje a vészharangot.
Pedig itt az utcák oly csúszósak és örökösen nedvesek.
Balra és jobbra a csatornákból patkányok kúsznak elő,
hogy megdögöljenek.
Széttépett papírzacskók,
teljesen védtelenül a fúvó szelek számára.
oly vörhenyesfeketék a házak, mint a rothadó cethalhús.
Sár van a toldott-foldott tetőkön,
sűrű por a fojtó levegőben.
A túlzsúfolt szobákból kiszorulva mindenütt emberek
ülnek köröskörül.
Az összetört padokon gubbasztanak egész áldott éjszaka,
ott, ahol egy egy pillanatra sem csökken
az undok szemétdombok bűze.
A kifestett, bárgyú lány illetlen képekkel hátán,
- be vannak tetoválva ők, vörös színnel -,
sosem csalogat többé embereket barlangjába,
mert - halott!
Halljátok meg, ti nyárspolgárok ott fenn a hegyoldalakon,
ti, akiknek a nyomornegyed csupán egy homályos fogalom.
Halljátok meg és remegjetek, amikor odakiáltom nektek:
Meghalt - pestisben!

E nyomorúságba Istent vinni - ez volt a vágyam.
De szótlan, rémült vagyok,
elárultak azok, akiket segítésem keresett.
Levert vagyok porig,
oly szomorú; félek, hogy megtébolyulok.
Képek vágtatnak agyamon át, elszomorítják lelkemet,
Képek, mint ez: egy férfi lerohadó lábszárakkal,
a szégyen betegsége által lerohasztva.
Mégis a megélhetéséről nem kell magának gondoskodnia.
Hiszen bérbeadta feleségét, ő szerez neki pénzt a házba...
S egy erős hangot hallok ordítani: "Eredj, táncolj!"
Látom, hogy egy sovány gyermek kitérőn félre ugrik,
egy fiú, akit apja kidob, tizenkétéves,
az ágyból az utcára, meztelen és vacogva...
Nem, le kell rázzam az ilyen gondolatokat.
Lassan cseppek esnek az esőcsatornákról,
Tüzem kialudt a félig főtt rizs alatt.
Hangosabb lesz a züllött kiáltás, amely az estét hozza
a nyomor utcáira, Shinkawa.
Hát sehol sincs segítség?

Toyohika Kagawa

Fordította: Szénási Sándor

 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Pénz nélkül
  2023-12-24 22:40:22, vasárnap
 
  Pénz nélkül

Pénz nélkül..., egy ideig táplálék nélkül lenni,
igen, azt kibírom.
De megszakad a szívem, ha nem tudok adni.
Pénz nélkül..., nos, hiszen szétoszthatom rongyaimat.
De nem tudom hallgatni, ha éhes gyermekek sírnak.
Pénz nélkül..., és hull az eső...
De... a hit hisz!
Tehetetlen, így várok,
várok arra,
amit Isten tenni fog.

Toyohika Kagawa
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Atyám...
  2023-12-07 23:13:37, csütörtök
 
  Atyám...

Ha az alkony selyemfátyla
Elfedi lassan a világ zaját,
És Nap uraság álmot rázva
Leveti már a bíbor ruhát
Egy hang megnyitja szívem ajtaját.

Ezen az ajtón át az első, mi utat talál,
Egy szó és egy gondolat: Atyám.
Mit jelent nekem? - szavakba nem foghatom.
Kérdezed, ki Ő? - csak egy a válaszom:
Lélek, ki átjárja minden gondolatom.

Ha lelkem bánat terhét hordja,
Megszólítom, és terhemet leoldja,
Ha szívemben öröm húrja zendül,
Hálám énekét Ő bírhatja egyedül,
Gondja van rám - hangja el nem csendesül.

Ha elindulok, Ő az, ki elkísér,
Ha eltévedek, Vele utam célba ér.
Ha elesek, az Ő karja támaszom,
Így életem csak Reá bízhatom -
Ó, Atyám! Áldott légy, hogy kimondhatom.

Ismeretlen
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Miért nem?
  2023-12-04 07:23:09, hétfő
 
  Miért nem?

Madárka! Csúf kalitka
Beh régi foglya vagy.
Zárad kezem kinyitja.
Mért nem repülsz? Szabad!

Lélek! Sorvadsz halálba.
A gond: börtönlakat.
Isten ajtódat tárja.
Mért nem repülsz? Szabad!

Heinrich Vogel

Fordította: Szénási Sándor
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Tudom...
  2023-12-04 07:20:56, hétfő
 
  Tudom...

Tudom: e véres lábnyom
szent lábadtól ered.
De, ó, ki éli át, mondd,
méltón keresztedet?

Tudom: e bíbor zápor
szerelmed gyöngyei.
De ha zörgetsz, ki bátor
a szívét tárná ki?

Tudom: a kínzó kamrák
ölén is ott remegsz,
és minden ütleg, vadság
Rád tolja a reteszt.

Tudom: Te a nyomor bús
kordéival vonulsz.
Reményként árva, koldus
sorsok éjén kigyúlsz.

Tudom, hogy ágyad üszkös
romok közé veted,
s minden koporsószöghöz
a deszka a Tied.

Tudom: kékes ajakad
minden halálban ott,
s a keserű poharat
fenékig kiiszod.

Tudom, Uram, hogy járod
e bús ösvényeket...
De, mondd, ez távozásod,
vagy már jöveteled?

Heinrich Vogel

Fordította: Szénási Sándor
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Húsvéti dal
  2023-12-03 07:07:18, vasárnap
 
  Húsvéti dal

Boldog reményem: Isten,
ha jő a zord halál,
a mentsváram Ő s a kincsem.
Szent országába vár.

Halálomat megölte
a szent kereszthalál,
húsvéti napfelkölte,
ragyog siromba már.

Halálom elszenvedte,
Krisztus feltámadott!
Istennek megszerezte
az eltévedt juhot.

Ígéretei: bölcsőm
hol alszom édesen,
és várom, hogy majd felköltsön
hatalmas Istenem.

A félelem nem éget,
Igéje jár velem.
Nem ér szerelme véget,
ölében nyughelyem.

Szózat zeng majd az égből,
kriptáknak zárja hull,
és trónja lépcsejéről
elindul majd az Úr.

Teremtő szent szavára
újonnan élek én.
Új ég, új föld határa
tündöklőn int felém.

Nem lesz seholse bú itt,
nem lesz bűn és halál,
Isten mindent megújít,
s hálánk imája száll.

Heinrich Vogel

Fordította: Szénási Sándor
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Ne féljetek!
  2023-12-03 07:01:04, vasárnap
 
  Ne féljetek!

Jel 1:17-18

Ne féljetek!
Krisztus az Első, Ő az Utolsó,
nem riogat már halál, koporsó.
Ne féljetek!

Ne féljetek!
Íme, az Úr él, már Ő nem halott,
örök Királyunk a Feltámadott.
Ne féljetek!

Ne féljetek!
Pokol hatalmát börtönre veti,
halál kulcsai a jelvényei.
Ne féljetek!

Ne féljetek!
Tombol az ellen, semmibe vesszük,
vígaszod, Király, vígan élvezzük.
Ne féljetek!

Heinrich Vogel

Fordította: Szénási Sándor

 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Isten adventi népe
  2023-12-03 06:56:39, vasárnap
 
  Isten adventi népe

Isten adventi népe
vígan dalolva megy,
a csillag örök fénye
ragyog fejük felett.

Pusztán fut sose járt út,
s fénylik az éjszaka:
hűséges útitársuk
Isten szép csillaga.

Bölcsekkel, pásztorokkal
a céljuk: Betlehem.
Éhen, száraz torokkal...
Szívünkben béke benn.

Az istállóba érve:
előttük jászol-ágy,
s zengik, leesve térdre,
szívük imádatát:

Üdvöddel, égi Gyermek,
biztass meg, adj erőt!
Kint éj sötétje terjeng
az istálló előtt.

Sok baj, sok bűn a terhünk,
vedd el, mi földre nyom.
Üdítsed föl a lelkünk,
isteni irgalom!

Vedd kedvesen e gyönge
dicsérő énekünk...
Bár tetszésedre lenne
mindvégig életünk!

Szeretnénk énekünknek
szebb hangot és erőt...
Meglesz, ha jő az ünnep
szent trónusod előtt.

Hadd járjuk addig is még
Veled utunkat itt...
Élet, halál, öröklét
csak Véled boldogít!

Heinrich Vogel

Fordította: Szénási Sándor
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Ki vagyok én?
  2023-11-29 07:59:45, szerda
 
  Ki vagyok én?

Ki vagyok én? Azt mondják, hogy
oly higgadt, derűs, délcegen
lépek ki a cellaajtón,
mint kastélyából a várúr.

Ki vagyok én? Azt mondják, hogy
oly barátságosan és bátran
beszélek őreimmel,
mintha parancsnokuk volnék.

Ki vagyok én? Azt is mondják,
hogy a vész napjait higgadtan,
mosolyogva, büszkén viselem,
mint ki győzelemhez szokott.

Valóban az vagyok,
aminek mások tartanak?
Vagy csupán az, amit
magamról magam tudok?
Nyugtalan, sóvárgó, beteg,
mint kalitkában a madár.
Levegőért kapkodom, mintha
torkomat szorongatná valaki.
Színekre, virágokra, madárhangra éhezem.
Jó szóra, emberek közelségére szomjazom.
Haragtól remegek
az önkény és a legkisebb sérelem miatt.

Nagy dolgokra való várakozás hány-vet.
Tehetetlenül aggódom
végtelenül távoli barátokért.
Imádságra, gondolkodásra, alkotásra
fáradt és üres vagyok.
Erőtlen vagyok.
S mindentől búcsút venni kész.

Ki vagyok én? Ez vagy amaz?
Ma ez vagyok és holnap a másik?
Mindkettő egyszerre vagyok?
Emberek előtt képmutató,
s magam előtt hitvány,
érzékenykedő nyápic?
S talán az, ami még bennem van,
a vert sereghez hasonlít,
amely rendezetlenül hátrál
a már kivívott győzelem elől?

Ki vagyok én? Gúnyt űz belőlem
ez a magányos kérdés.
Bárki vagyok is én,
Te ismersz engemet:
a Tied vagyok én,
ó, Istenem!

Dietrich Bonhoeffer

Fordította: Szénási Sándor
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
     1/674 oldal   Bejegyzések száma: 6730 
2024.02 2024. Március 2024.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 77 db bejegyzés
e év: 223 db bejegyzés
Összes: 35788 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1264
  • e Hét: 2468
  • e Hónap: 12879
  • e Év: 131971
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.