|
 1/61 oldal 
|
Bejegyzések száma: 604
|
|
|
|
|
|
2023-12-08 23:02:04, péntek
|
| |
| |
Az ajándék
Egy fiatalember diplomavédés előtt állt. A készülés hónapjaiban gyakran elment az egyetem utcájában lévő autószalon felé, és vágyakozva nézegette a kirakatban lévő csillogó-villogó piros sportkocsit. Tudta, hogy édesapja - egy jól menő cég tulajdonosa - megteheti, hogy megveszi neki ajándékként, ezért közölte is vele, hogy ez az autó minden vágya.
Ahogy a vizsgák letétele után közeledett a diplomaosztó napja, a fiú próbált otthon az édesapján olyan jeleket felfedezni, amelyek arra utaltak, hogy a vágyott autó lesz az ajándék.
Végül elérkezett a nagy nap. Reggel az apa behívta a fiát a dolgozószobájába. Elmondta neki, hogy milyen büszke rá, mennyire szereti őt, megölelte, és átnyújtott neki egy szépen, gonddal becsomagolt ajándékdobozt. A fiú kíváncsian, de kissé csalódottan bontotta ki: egy nagy, bőrkötésű Bibliát talált benne, rajta a neve aranyozott dombornyomással. Elvesztette az önuralmát, és elöntötte a harag.
- A sok pénzedből csak ennyire tellett rám? - kiáltotta, és a Bibliát otthagyva kiviharzott a házból. Többet nem akarta látni az apját.
Sok év eltelt, és a fiatalember sikert sikerre halmozott saját üzleti vállalkozásában. Szép családja, nagy háza és drága autója volt. Néha eszébe jutott, hogy meg kellene látogatni öreg apját, akit a diplomaosztó napja óta nem látott.
De mielőtt rászánta volna magát a találkozásra, táviratot kapott, hogy az apja meghalt. Haza kellett mennie a szülővárosába, és intézni a temetéssel, a hagyatékkal kapcsolatos teendőket.
Amikor szülei házához ért, hirtelen szomorúság és bűnbánat töltötte el a szívét. Miközben a dolgozószobában átnézte néhai apja fontos papírjait, meglátta az asztalon a még mindig új Bibliát: úgy, ahogyan sok évvel azelőtt ott maradt. Könnyekkel a szemében kinyitotta, és elkezdte lapozni.
Észrevette, hogy az apja gondosan aláhúzott egy verset, a Mt 7,11-et:
,,Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?!"
Egyszer csak a hátsó borítón belülről kicsúszott valami, és koppanva a padlóra esett. Egy slusszkulcs volt az, rajta egy kulcstartó a piros sportkocsis autókereskedés nevével és emblémájával, a másik oldalon pedig a diplomaosztó mívesen begravírozott dátumával.
Milyen sokszor test szerint járunk, és elmegyünk, elfutunk Isten áldásai mellett csak azért, mert azok nem úgy vannak ,,csomagolva", ahogyan mi azt elképzeltük!
,,És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam! (Lk 15,21) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-12-08 22:44:56, péntek
|
| |
| |
A teáscsésze története
Egy házaspár a 25. házassági évfordulója alkalmából Angliába utazott. Mivel szerették a régi tárgyakat, különösen a kerámiákat, egyik vidéki útjukon betértek egy kisvárosi antikvitásba. Az asszony a régi vázák, étkészletek, tálak mellett meglátott egy mívesen elkészített teáscsészét.
- Meg szabad nézni közelebbről? Még sosem láttam ilyen szépet! - mondta az asszony.
A boltos elővette a vitrinből a teáscsészét, és odaadta a házaspárnak. Egyszer csak a csésze megszólalt.
,,Tudják, nem voltam mindig teáscsésze. Régen, sok évvel ezelőtt még csak egy vörös agyagrög voltam. Akkor a fazekasmester megfogott, meggyúrt, ököllel ütögetett, az asztalhoz csapkodott, és hengergetett, úgy, hogy csak kiabálni tudtam:
- Ne tedd ezt, nem szeretem! Hagyjál békén!
De ő csak mosolygott, és azt mondta: Még nem lehet!
Akkor puff!, odavágott a fazekaskorongra, és hirtelen elkezdett forogni velem a világ, csak forogtam, egyre csak forogtam. Közben erre-arra taszigált, nyomkodott, húzgált, hajlítgatott, és az oldalamat pálcával szurkálta.
- Állíts meg, ez fáááj! - kiabáltam. Szédülök, és hányingerem van!
De ő csak csóválta a fejét, és azt mondta: Még nem lehet!
Azután berakott a tüzes kemencébe. Soha nem éreztem még olyan forróságot, azt hittem, hogy el akar égetni. Csak ordítottam, és dörömböltem a kemence ajtaján.
- Segítség! Vegyél ki innen!
Bentről egy résen láttam őt, ahogy ingatta a fejét, és ismét csak azt mondta: Még nem lehet!
Amikor már úgy éreztem, hogy nem bírom tovább egy percig sem, végre kinyílt a kemenceajtó: megmenekültem! Óvatosan kivett, rátett egy polcra, ahol elkezdtem kihűlni. Milyen jó érzés volt!
Egészen más!
De miután kihűltem, kezébe vett, és egy ecsettel mindenhol befestett. Kibírhatatlan, tömény szaga volt a máznak.
- Kérlek, hagyd abba, hagyd abba! - köhécseltem, és könnyeztem.
- Még nem lehet! - mindig ezt mondta.
És ekkor... Hirtelen újra betett a kemencébe! Ez sokkalta tüzesebb volt, mint az első, azt hittem, abban a pillanatban elégek, vagy ha nem, hát megfulladok. Ordítottam, ahogy a torkomon kifért. Sírtam, könyörögtem, esedeztem.
És csak annyit láttam, hogy csak ingatta, ingatta a fejét: Nem lehet! Még nem lehet!
Iszonyúan szenvedtem, úgy éreztem, hogy itt a vég, nincs remény: kész voltam feladni. De egyszer csak kinyílt a kemenceajtó, kivett onnan, és feltett egy polcra. Úgy tűnt, hogy nem égtem szénné. És valóban nem! Lassan elkezdtem kihűlni, de már előre féltem: Vajon ezután mi következik???
Egy óra múlva odajött hozzám, egy tükröt tartott elém, és megszólalt:
- És most nézd meg magad!
Megnéztem, és nem hittem a szememnek.
- Ez nem lehet, ez nem lehetséges! Ez én vagyok? Hát ez csodálatos! Csodálatos!!!
Akkor kedvesen ezt mondta:
- Igen, az, de szeretném, ha most visszaemlékeznél, hogy hogyan lettél ilyenné.
Tudom, hogy kellemetlen volt a gyúrás és az ütögetés, de ha agyagrögként ott hagytalak volna, akkor hasznavehetetlenül kiszáradtál volna.
Tudom, hogy nehezek voltak a korong megpróbáltatásai, de ha mindezeket nem végeztem volna el rajtad a megfelelő időben a megfelelő módon, akkor szétmálltál volna.
Tudom, hogy fájt, és égetett a tűz, de ha nem tettelek volna be a kemencébe, el is repedhettél volna.
Tudom, hogy rossz volt a máz szaga, amikor befestettelek, de ha nem tettem volna, nem lettél volna ilyen ékes.
És végül tudom, hogy a kemence másodszorra még sokkal fájdalmasabb volt, mint elsőre, de ha nem tettelek volna be ismét, akkor soha nem keményedtél volna meg eléggé e 'páncél' által.
De most már egy kész kerámia vagy, szép, erős és tartós, éppen olyan, mint amilyennek a legelejétől fogva elterveztelek."
Mindenható Istenünk végtelen bölcsességében mindenkoron tudja, hogy mit miért tesz velünk, és hogy mi az, amire valójában szükségünk van, még ha az sokszor nehéznek, fájdalmasnak vagy soknak tűnik is.
Elrendelt örök tervének elvégzésében olykor kemény próbák által vizsgálja meg gyermekei szívét, ekképpen erősít meg bennünket, hitünket, és így formál, alakít folyamatosan Krisztus tökéletes képére.
Vegyük teljes örömmel, alázattal, reménységgel és hű szívvel e próbákat, és Jóbhoz hasonlóan adjunk hálát az Úrnak szüntelen gondoskodásáért és az erőért, amelyet hatalmas kegyelméből bőkezűen ad az övéinek!
,,Hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dicséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor." (1Pt 1,7)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-12-07 23:30:00, csütörtök
|
| |
| |
A nagy kövek
A közgazdaság-tudományi egyetemen, az egyik menedzseri előadáson az időbeosztás elmélete és gyakorlata volt a téma. A professzor a nagyszámú ifjú hallgatóság részére
egy szemléltető példával készült.
- Nos, lássuk, miről is volt ma szó - mondta az előadó az óra végén, és elővett egy magas, kb. 5 literes széles szájú üvegedényt. Kitette maga elé az asztalra, mellé pedig egy ökölnyi kövekkel megrakott kartondobozt. A köveket egyenként szépen belerakta az üvegbe. Amikor ezzel végzett, több már nem fért bele, megkérdezte a közönséget:
- Mit gondolnak, tele van ez az edény?
- Igen! - kiáltotta mindenki szinte egyszerre.
- Valóban? Ezt gondolják? - kérdezte az előadó.
Azzal elővett egy kavicsokkal teli zacskót, beleöntött az üvegbe egy adag kavicsot, és kissé megrázta úgy, hogy a kavicsok eljussanak a résekbe. Ezt megismételte; több már nem fért bele. Még egyszer megkérdezte a fiatalokat:
- És most, vajon tele van-e ez az edény?
Zavart csönd, végül egy hang megszólalt:
- Szerintem nem.
- Úgy van! - mondta a professzor, fogott egy nagy tasak homokot, és lassan beleöntötte az üvegbe, amennyi belefért: a homok szépen kitöltötte a réseket a kövek és a kavicsok között.
- Kérdezem önöket: tele van-e ez az edény?
- Nem! - kiáltották a hallgatók.
- Jó! - mosolygott az előadó, vett egy nagy kancsó vizet, és lassan színig töltötte az üveget. Felnézett a diákokra, és feltette a kérdést:
- Nos, uraim és hölgyeim, mit mutat ez a kis szemléltető példa a ma hallottak fényében?
Valaki jelentkezett az első sorban:
- Azt, hogy akármennyire is zsúfolt a naptárunk, ha igazán akarjuk, mindig tudunk még beleilleszteni dolgokat.
- Nem, hölgyem, ennek az illusztrációnak nem ez a lényege. Ma ugyanis a prioritásokról, a feladatok és kötelességek fontossági sorrendjéről tanultunk. És mit láttunk? Azt, hogy ha a nem a nagy köveket rakjuk bele az edénybe először, akkor a helytelen sorrend miatt később nem fogunk tudni belerakni mindent. Mindenkinek meg kell tehát határoznia a saját életében a fontossági sorrendet, és a sorrend elején a nagy köveket, amelyeket először kell elhelyeznünk az életünkben.
A jó hír az, hogy ehhez útmutatónk, segítségünk is van Istentől az Ő Szentírásában: az ember életének legfőbb célja Isten dicsőítése és keresése gondolatban, szóban és tettben. A lelki egészség, az imádkozás, az igeolvasás, a család, a házastárs, a gyermek, a gyülekezet. Ha ezeket nem a megfelelő prioritással helyezzük el az életünkben, akkor nem lesznek a helyükön, és nem is fognak jól működni. Ezért mondtam tehát önöknek az előadásban, például a munkamánia bálványával kapcsolatban, hogy nemcsak azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem azért dolgozunk Isten dicsőségére, hogy megéljünk.
Amikor tehát majd újra elolvassák a mai előadás jegyzetét, mindenki gondolkozzon el, hogy mi a fontossági sorrend, és mik a nagy kövek a saját életében, és helyezze el először azokat az életében.
Őszintén remélem, hogy jó döntést hoznak! Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
,,Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol
a tolvajok kiássák, és ellopják. Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is." (Mt 6,19-21) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-12-07 23:20:07, csütörtök
|
| |
| |
"Bizonyságtétel"
Erős délutáni forgalom volt a nagyvárosban. A sugárúton egy férfi közelített autójával a kereszteződéshez, őt egy nő követte, szorosan ráhajtva az előtte lévő autóra. Nagyon sietős lehetett útja, mert alig hagyott valami távolságot a kocsik között. A lámpa zöldről sárgára váltott, a férfi lassított, és megállt a zebra előtt; bár felgyorsítva még átsurranhatott volna.
A nő hirtelen beletaposott a fékbe, és csikorgó kerekekkel megállt. Láthatóan arra számított, hogy az előtte lévő felgyorsít, és ő rátapadva - már a piroson - szintén átmehet a kereszteződésen. Nem jött össze.
A nő magából kikelve, szitkozódva, igazságtalanul ordított az autójában, csapkodta a kormányt, és nyomta a dudát. Műsorának kellős közepén hallotta meg az oldalablakon a határozott kopogást. Felnézett, és meglátta a szigorú arcú, összevont szemöldökű rendőrt. Meglepetten elhallgatott.
A rendőr feltartott kézzel kiszállíttatta a nőt a kocsiból, elvette az iratait, majd bevitte a rendőrörsre, ahol megmotozták, lefotózták, ujjlenyomatot vettek tőle, nyilvántartásba vették, és bezárták egy cellába. A nő csodálkozva nézett, hogy mi történik vele. Gondolkodott, hogy vajon mit vétett, miért került ide; nem értette az egészet. A hideg és sötét zárkában lassan telt az idő. Aztán végül, kb. két óra múlva egy őr jött a cellához, elővette a kulcsot, és kinyitotta az ajtót. Kikísérte a nőt az irodába, ahol a rendőr várta az irataival és a személyes holmijaival.
- Elnézést kérek a tévedésért, hölgyem - mondta a rendőr. A lámpánál ön után álltam, ahol ön teli torokból kiabált az előtte álló, szabályosan közlekedő autósra, verte a kormányt, és veszettül nyomta a dudát. Észrevettem a ,,Jézus a Megváltó" feliratot, és a kis fényes halas emblémát is az autója hátulján, így mindezek alapján azt feltételeztem, hogy ön lopta az autót...
,,Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak. És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szentlelkét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára. Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt." (Ef 4,29-31) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-12-05 23:25:33, kedd
|
| |
| |
A gyülekezet gazdag családja
Soha nem fogom elfelejteni 1946 húsvétját, amikor én 14 éves, a húgom, Ocy 12, és a nővérem Darlane 16 éves volt. Édesanyánkkal éltünk és mindannyian tudtuk mit jelent nélkülözni. Édesapánk öt évvel azelőtt halt meg, 7 iskolás gyermeket hagyva maga után, akiket édesanyánk nevelt szinte pénz nélkül.
1946-ra az idősebbik nővérem férjhez ment és a bátyáim is elkerültek hazulról. Egy hónappal húsvét előtt a lelkészünk bejelentette, hogy gyűjtést szerveznek egy szegény család megsegítésére. Mindenkit megkért, hogy egy bizonyos összeggel járuljon ehhez hozzá.
Mikor hazaértünk az istentiszteletről, azon törtük a fejünket, hogyan is tudnánk félretenni annak a családnak. Úgy döntöttünk, megpróbálunk 22 kg krumpliból kijönni egy hónapban, s így ezzel 20 dollárt tudnánk megtakarítani. Ha csak a legszükségesebb esetben gyújtanánk villanyt, és nem hallgatnánk rádiót, akkor a havi elektromos számlán is spórolhatnánk valamennyit. Darlene, az idősebbik nővérem minden takarítási munkát elvállalt a környéken, Ocy és én gyerekfelügyeletet vállaltunk, ahol csak lehetett. Tizenöt centért fonalat vásároltunk, hogy három teáskannatartót készítsünk belőle és eladjuk 1 dollárért darabját. Ezzel összesen 20 dollárt kerestünk. Ez a hónap volt életünk legjobb hónapja. Mindennap buzgón számolgattuk, hogy mennyit sikerült aznap megspórolnunk. Esténként a sötétben üldögélve arról beszélgettünk, hogy milyen örömöt fog majd szerezni annak a családnak ez az adomány. Körülbelül 80 személy járt a templomunkba, úgy számoltuk, hogy biztosan húszszorosa lesz az adomány annak, amit mi adunk. A lelkész minden vasárnap adakozó lelkületre buzdított mindenkit.
A Húsvét előtti napon Ocy és én elmentünk a zöldségeshez, hogy megkérjük, váltsa be az aprópénzeket három darab 20, és egy 10 dolláros bankjegyre. Futottunk egyenest haza, hogy megmutassuk anyánknak és Darlenek a pénzt. Még sosem volt ennyi pénzünk. Aznap este annyira izgatottak voltunk, hogy alig jött álom a szemünkre.
Az sem számított, hogy nem volt új ruhánk húsvétra, mert 70 dollárt tudtunk adni annak a családnak. Alig vártuk a vasárnapot! Aznap ömlött az eső. Nem volt esernyőnk, és a templom is egy mérföldnyi járásra volt az otthonunktól, de nekünk az sem számított, ha bőrig ázunk. Darlene, a nővérem, kartonpapírral tömte be a cipőjén a lyukat, hogy ne menjen be rajta a víz, de a papír levált és így teljesen elázott a cipője. Ennek ellenére örömmel ültünk a padokban. Hallottam pár gyereket arról suttogni, hogy a Smith lányok, már megint a régi rongyos ruhájukban vannak. Rájuk néztem, és bár új ruha volt rajtuk, én mégis gazdagabbnak éreztem magam.
Amikor beszedték az adományokat, én és a családom a második sorban ültünk a padokban. Anyám beletette a perselybe a 10 dollárost, és mi gyerekek pedig a 20 dollárosokat . Aznap végig énekeltünk az úton hazafelé. Ebédre anyánk egy meglepetéssel készült. Vett egy tucat tojást, amit megfestettünk krumplival. Majd később, délután, a lelkész megállt a kocsijával a házunk előtt. Anyánk fogadta őt, majd miután egy pár szót váltott vele, egy borítékkal tért vissza a házba. Kérleltük, mondja meg, mi van a borítékban, de ő egy szót sem szólt. Kinyitotta, és egy halom pénz esett ki belőle. Három darab 20 dolláros, egy darab 10 dolláros és hét darab 1 dolláros. Anyánk visszatette a pénzt a borítékba, és mindannyian szótlanul ültünk a padlót bámulva.
Egyszerre milliomosokból szegény csórókká váltunk. Annyira boldog gyermekkorunk volt, hogy sajnáltuk mindazokat, akiknek nem volt olyan anyukájuk és apukájuk, mint nekünk, gyerekzsivajtól visszhangzó otthonuk, ahová más gyerekek is örömmel jöttek játszani. Csupán két késünk volt, de örömmel adogattuk egymásnak az asztalnál. Tudtam, hogy sok mindenünk nem volt meg, ami másoknak igen, de sosem gondoltam volna, hogy szegények vagyunk. Azon a húsvéton jöttem rá, hogy szegények vagyunk, legalábbis mások szemében. A lelkész nekünk adta át az adományt, amit egy szegény család részére gyűjtöttünk. Akkor mi bizonyára szegények vagyunk. Hirtelen olyan rossz érzés volt szegénynek lenni. Ránéztem a ruhámra, az agyontaposott cipőmre, és annyira szégyelltem magam, hogy még a templomba sem volt kedvem menni. Bizonyára mindenki szegénynek tartott bennünket! Majd az iskola jutott az eszembe, ahol a kilencedik osztályba jártam, és több mint 100 tanuló közül is a legjobb voltam. Azon tűnődtem, vajon az iskolában a gyerekek is szegénynek tartanak minket? Úgy döntöttem, befejezem az iskolát, nem megyek többet, hiszen csak nyolc osztály volt kötelező, és azt már úgyis elvégeztem. Még sokáig ültünk csendben a sötétben, mielőtt lefeküdtünk. Azon a héten nagyon szótlanok voltunk iskola után. Végül anyánk szombaton megkérdezte tőlünk, hogy mit szeretnénk kezdeni a pénzzel. Fogalmunk sem volt, mit szoktak kezdeni a szegények ennyi pénzzel! Nem tudtuk, hogy szegények vagyunk és ez ennyire elszomorított, hogy még a vasárnapi istentiszteletre sem akartunk elmenni, de anyánk ránk parancsolt. Bár sütött a nap azon a vasárnapon, mi mégis szótlanok voltunk a templom felé vezető úton. Anyánk elkezdett énekelni, de mi nem kísértük, így az első versszak után ő is elhallgatott. Aznap a templomban egy misszionárius beszélt az Afrikában végzett munkákról. Elmondta, hogy gyűjtést szerveznek az ottani templom befejezésére, mivel még a tető hiányzik. Még 100 dollárra volt szükség. A lelkész adakozásra szólított fel minden hívőt. Ekkor egymásra néztünk, és azon a héten először mosoly szökött az arcunkra. Anyánk belenyúlt a pénztárcájába és előhúzta onnan a borítékot. Átnyújtotta Darlennek, majd ő nekem adta én pedig Ocynak, aki belerakta a pénzt a perselybe. Mikor megszámolták az adományt, a lelkész bejelentette, hogy egy kicsivel több, mint 100 dollár gyűlt össze. A misszionárius nagyon izgatott volt, mivel nem számított ekkora összegre egy ilyen kicsi gyülekezettől. Azt mondta, hogy ,,Bizonyára van egy pár gazdag ember ebben a templomban." Hirtelen rájöttünk, hogy a mi 77 dollárunk nagyban hozzájárult a kicsivel több, mint 100 dollárhoz. Mi voltunk az a gazdag család a gyülekezetünkben! Hisz nem a misszionárius mondta? Attól a naptól kezdve sosem éreztem magam szegénynek. Azóta tudom, hogy milyen gazdag is vagyok én Krisztusban!
Ismeretlen szerző |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-12-05 07:45:41, kedd
|
| |
| |
Különös...
1. Különös, hogy milyen soknak tűnik a perselybe dobott pénz, és milyen kevésnek, ha ugyanazt magunkra kell elkölteni.
2. Különös, hogy milyen hosszúnak tűnik 1-2 óra a gyülekezetben, és milyen rövidnek a moziban.
3. Különös, hogy a koncerten az első sorok telnek meg először, a templomban azonban az utolsók.
4. Különös, hogy mennyire izgalmas döntetlen esetén a meccs hosszabbítása, és mennyire nem az, ha az igehirdetés hosszabb a szokásosnál.
5. Különös, hogy milyen erőfeszítésbe telik egy fejezetet elolvasni a Bibliából, és hogy faljuk az oldalakat, ha egy fordulatos regényt tartunk a kezünkben.
6. Különös, hogy olykor milyen lassan jönnek a gondolatok imádság, és milyen gyorsan egy kötetlen baráti beszélgetés közben.
7. Különös, hogy egy plusz gyülekezeti alkalmat csak több hétre előre tudunk az időbeosztásunkba beilleszteni, más dolgok kapcsán viszont az utolsó pillanatban is módosítható a program.
8. Különös, hogy a munkahelyi, hivatali, pénzbe vágó stb. határidőkre mindenki szigorúan odafigyel, míg az Istenért vállalt szolgálatok határideje mennyire lazán kezelhető.
9. Különös, hogy milyen nehéz egy bibliai igazságot, tanítást megérteni, és főként elmondani másoknak, ellenben milyen könnyű a pletykákat megjegyezni, és továbbadni sokaknak.
10. Különös, hogy mennyire hihetők a tévében mondottak és az újságban írottak, ezzel szemben milyen sokan és milyen szinten kétségbe vonják a Biblia tanítását a világban.
11. Különös, ahogy szenzációs hírek, viccek, ételreceptek ezrei, milliói keringenek e-mail-en, és terjednek, mint a futótűz, de a Mindenható igazságát hirdető üzeneteket kétszer is meggondolja az, aki küldi.
12. Különös, hogy mindenki a Mennybe akar kerülni, mert azt feltételezi, hogy ez kijár neki, de sem hinni, sem felelősséget vagy kötelezettséget vállalni nem akar.
...Különös, nem?
Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira. Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség. Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt." (Róm 8,5-8)
,,Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint; De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban." (Róm 7,21-23) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-12-05 07:35:40, kedd
|
| |
| |
Tényleg
Egy téli vasárnap reggelen az édesanya korán felkelt, reggelit készített a családjának, és templomba induláshoz gyorsan-frissen elrendezte a három gyerkőcöt.
Indulófélben, az előszobában, kabátban állva látták, ahogy az apa ül a fotelban, a nappaliban, és újságolvasás közben kibámul az ablakon.
A feleség és a férj már többször beszéltek a dologról, de nem történt változás.
- Miért nem jössz velünk az istentiszteletre? - kérdezte a feleség.
A férj ezúttal nem nézett föl az újságból.
- Tudod te azt jól - mondta a férj, és mormogva fejezte be: ,,... ha Isten tényleg olyan hatalmas, nem törődik ő az apró és jelentéktelen emberekkel."
És magában így gondolkodott: ,,Ha Isten tényleg olyan hatalmas és tökéletes, ugyan minek törődne velünk? Ha Isten tényleg olyan erős, minek küldte volna el saját Fiát halandó emberi testben? Minek ereszkedne le olyan alacsonyra, hogy bajlódjon a gyarló emberrel, és segítsen neki? Ha Isten olyan hatalmas, hm? Butaság ez, mese habbal..."
Az anya és a gyerekek elmentek. Sűrű csend honolt a házban, csak az égő tűzifa pattogott a kandallóban. Egyszer csak a ház túlsó végéből tompa puffanások hallatszottak. Egy. Még egy, aztán még egy...
Az ember letette az újságot, felkelt a fotelból, hátrament, és nézte, hogy mi lehet az. Végül a leghátsó ablakon kinézve megpillantott egy kis csapat földön ácsorgó cinkét. Rájött, hogy mi történt: a madarak berepültek a ház végéhez épített fedett, jórészt zárt színbe, majd a kiutat keresve az ablaküvegnek csapódtak, és leestek. Jól megüthették magukat; ott álltak a hideg földön fagyoskodva, zavarodottan, tanácstalanul. Az ember megsajnálta őket. Ezt gondolta: ,,Bejöhetnének a tárolóba megmelegedni, és aztán a kifelé nyíló dupla ajtón kijuthatnának a szabadba." Átment tehát a tárolóba, kinyitotta a szín felőli ajtót, majd várt a hidegben. A cinkék nem mozdultak.
,,Idehajtom őket az ajtóhoz" - gondolta az ember, de ahogy megpróbálta lassan arra terelni őket, azok inkább más irányba mentek, úgyhogy felhagyott ezzel. A cinkék visszatértek az előbbi helyre, és összébb húzódtak.
Támadt egy ötlete. Visszament a házba, kihozott egy darab kenyeret, széttörte, és leszórta a földre, vonalban az ajtó felé. De a cinkék most sem mozdultak, csak álltak ott, és remegtek összezsúfolódva.
Az ember nézte őket, és azon tűnődött, mit tudna tenni, hogy segítsen rajtuk. Végül lassan odament melléjük, lehajolt, és nézte, hogy mit látnak. Látják-e a nyitott ajtó felé vezető utat? Közben ezt gondolta: ,,Ha cinkévé lehetnék, és elvezethetném őket a szabadulás felé, akkor nem fagynának itt halálra."
Megállt egy pillanatra, és átgondolta még egyszer. És megértette.
,,Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala." (1Jn 4,9)
,,Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne
vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3,16) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-12-05 07:25:21, kedd
|
| |
| |
Hatalmas Isten
A kislány az istentiszteletről hazafelé menet odafordult édesanyjához, és ezt mondta:
- Anyuka, nem értem, amit ma a lelkész bácsi mondott.
- Nocsak, mit nem értesz, kislányom? - kérdezte az anya.
- Hát, egyszer azt mondta, hogy Isten nagyobb, mint mi vagyunk. Igaz ez?
- Igen, igaz - felelte az anya.
- Meg azt is mondta, hogy Isten az Ő Szentlelke által az övéiben is jelen van, és munkálkodik.
- Igen, kislányom, így van - jött a válasz.
- No, de - mondta a kislány - ha Isten nagyobb nálunk, és bennünk van, akkor nem kellene látszódjon?
,,Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és
dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." (Mt 5,16)
,,Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük és közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek." (2Kor 6,16)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-12-04 22:59:11, hétfő
|
| |
| |
A számla
A kisfiú kiment a konyhába, ahol édesapja a család befizetett csekkjeit rendezte, édesanyja pedig épp vacsorát főzött. Átnyújtott az apjának egy papírlapot. Az apa kezébe vette azt, és a következőket olvasta:
,,Fűnyírás: 100 Ft, a szobám kitakarítása ezen a héten: 80 Ft, jeles félévi bizonyítvány: 300 Ft, bevásárlás anya helyett: 50 Ft, vigyázás az öcsémre, amíg anya bevásárolt: 30 Ft, szemétkihordás: 30 Ft, szemétszedés és gereblyézés a kertben: 100 Ft. Összes tartozás: 690 Ft".
Lenézett gyermekére, aki várakozva állt előtte, röviden elgondolkodott, majd megfordította a papírlapot, fogott egy tollat, és ezt írta a hátoldalára.
,,Imádkoztunk érted, amikor még nem is voltál: ingyen.
Édesanyád 9 hónapig a méhében hordozott, a világra hozott, és a testéből táplált: ingyen.
Éjszakákon át virrasztottunk melletted, és ápoltunk, amikor lázas betegen feküdtél: ingyen.
Melletted álltunk, és segítettünk az iskolai megpróbáltatások idején, amikor nem egyszer megszomorítottál bennünket: ingyen.
Tanítást, figyelmet, gondoskodást, ennivalót, ruhát, hajlékot, játékot kapsz, és még az orrodat is megtörlöm: ingyen.
Mindent egybevetve édesanyád és én ingyen és bérmentve szeretünk.
Ha mindezt összeadjuk, a szeretetünk teljes költsége: 0 Ft."
Amikor a kisfiú elolvasta, amit az apja írt, egy nagy könnycsepp gördült le az arcán, egyenesen a szemébe nézett, majd csendben fogta a tollat, és jókora betűkkel a számlája alá írta: ,,Fizetve!"
,,És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen." (Jel 22,17)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-11-30 07:34:30, csütörtök
|
| |
| |
A kerítésdeszka
Egy kisfiú egy időben gyakran engedetlen volt, és csúnya viselkedésével sokszor megszomorította az édesapját. Egyszer az apja magához hívta, és a kezébe nyomott egy zacskó szöget.
- Fiam, ezután ha rosszul viselkedsz, mindig fogj egy szöget, és verd be kalapáccsal a kerítés deszkájába.
Első nap végére 27 szög volt a deszkában. A fiúcska ránézett a kerítésre, aztán a zacskóra, és elgondolkodott.
- Apa látja a kerítést, a szög meg nagyon gyorsan el fog fogyni...
A második naptól kezdve a kisfiú egyre jobban megemberelte magát, így a napi szögadag folyamatosan csökkent. Odafigyelt a beszédjére, a tetteire, és önfegyelmet gyakorolt, hogy ne kelljen szégyenkeznie. Így a szög egyre lassabban fogyott a zacskóból.
Egyik nap aztán egy szög sem került a deszkába, mert a kisfiú aznap mindig szót fogadott a szüleinek, és egyszer sem volt engedetlen. Boldogan szaladt oda az apjához, és újságolta neki a jó hírt. Az apa megsimogatta fia buksiját, megdicsérte, és ezt mondta neki.
- Rendben, kisfiam, most pedig minden nap, amikor rendesen viselkedtél, húzzál ki fogóval egy szöget a deszkából.
Telt-múlt az idő, fogytak a szögek a kerítésből, végül egy sem maradt. Ekkor az apa megfogta a fia kezét, és odavezette a kerítéshez. Ezt mondta neki.
- Javadra változtál fiam, derék vagy. De nézd a sok lyukat itt a kerítés deszkájában, ez már soha nem lesz olyan, mint azelőtt. Amikor engedetlen vagy, csúnyán viselkedsz, és megszomorítod édesapádat és édesanyát, akkor mindig egy-egy sebhelyet hagysz, ami aztán ott is marad. Ezután tartsd ezt a szemed előtt, uralkodj magadon, és légy jó gyermeke szüleidnek.
Amikor vétkezel, és bűnbe esel, megszomorítod Krisztust, vétkezel ellene, aki az Ő vérét adta az övéiért. Gondolj erre mindig, szeresd az URat, és szolgáld Őt; gyűlöld a bűnt, és ne vétkezz.
,,És mikor megköpdösték őt, elvették a nádszálat, és a fejéhez verték." (Máté 27,30) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/61 oldal
|
Bejegyzések száma: 604
|
|
|
|
2023. December
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | 3 | |
| 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | |
| 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | |
| 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | |
| 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
26 db bejegyzés |
| e év: |
2073 db bejegyzés |
| Összes: |
35483 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 383
- e Hét: 383
- e Hónap: 27020
- e Év: 1030696
|
|
|
Offline
