Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/61 oldal   Bejegyzések száma: 608 
Megmentő szeretet
  2023-12-27 20:28:59, szerda
 
  Egy 11 éves fiú felvette meleg téli ruháját, és így szólt az apjának:
Apa, készen állok! "
Apja, aki prédikátor volt a helyi templomban, megkérdezi tőle: ,,Mire készen? "
"Apa, itt az ideje, hogy előjöjjünk és szétosztjuk a szórólapjainkat. "
"Fiam, nagyon hideg van és esik odakint. "
A gyermek meglepettnek tűnik az apja válaszán, és azt mondja: ,,De apa, az embereknek tudniuk kell, ki Isten, még az esős napokon is. ,,
Fiam, ebben az időben nem megyek ki. "
Reménnyel telve megkérdezi tőle a gyermek: "Mehetek egyedül? Kérlek, apu! "
Az apja azt hitte, nem jut messzire, azt mondta:
"Oké, fiam, elmehetsz. "Itt vannak a szórólapok, de légy óvatos. "
"Köszönöm, apa! "
A gyerek kint van és hamarosan kisvárosa utcáit járja.
Szinte mindenkinek szórólapokat osztogat, akivel találkozik. Két óra esőben és hidegben séta után rájön, hogy már csak egy jegyzetfüzete maradt.
Megáll egy utcasarkon, hogy megvárja a következő járókelőt, de az utcák már üresek.
Mélyen eltökélt, hogy elajándékozza ezt az utolsó prospektust, az előtte lévő első ház küszöbéhez megy.
Többször megszólal a csengő, de senki nem nyit ajtót.
Amikor a fiú végre úgy dönt, hogy elmegy, akkor is meggondolja magát és visszajön. Ezúttal nemcsak becsönget, hanem térdével kopogtat az ajtón.
Végre kinyílnak az ajtók
Egy felnőtt nő jelenik meg. Lágy hangon és szomorú tekintettel kérdezi tőle:
"Mit tehetek érted drága gyermekem? "
Ragyogó szemekkel és édes mosollyal válaszol a gyermek:
"Asszonyom, elnézést a zavarásért, de csak azt akartam mondani, hogy Isten szeret téged, és az utolsó szórólapomat is oda szeretném adni, hogy Isten mennyire szeret téged. "
A fiú odaadta neki a prospektust és elment.
"Köszönöm fiam, Isten áldjon meg! "
A vasárnapi istentisztelet előtt megkérdezi a lelkész:
"Van valaki a templomban, aki tanúskodik, és szeretné megosztani mindenkivel, aki érintett? "
Egy hölgy az utolsó sorból kiemelkedik. Hangja lágy és ölelnivaló, szemei furcsa ragyogásban ragyognak:
"Itt senki sem ismer engem. Még sosem jártam itt. Múlt hétig nem érdekelt Isten, és nem éltem keresztényként, pedig keresztény családba születtem.
Nemrég elhunyt a férjem, egyedül hagyott és reménytelenül.
Múlt héten, amikor olyan hideg és esős volt, a szívem megszakadt, visszafordíthatatlan kétségbeesésben, hogy tovább éljek! Azon a napon úgy éreztem, hogy életem utam végéhez érkeztem.
Fogtam egy széket és egy kötelet és elsétáltam a házam plafonjára. Miután felálltam a székre, csomót kötöttem és kötelet tettem a nyakam köré.
Épp, amikor ki akartam ütni a széket, hallottam a csengőt, aztán erős kopogások csapódtak az ajtómra. Gondoltam, várok egy percet, aztán elmegy ez a látogató. "
Vártam és vártam, de az ütések egyre erősebbek lettek. Olyan hangosan robbant a fülemben, hogy nem tudtam többé figyelmen kívül hagyni.
Kíváncsi voltam, ki lehet ez?
Soha senki nem jön az ajtóm közelébe, és senki sem jön meglátogatni!
Lazítottam a nyakzsinóromat és az ajtóhoz mentem.
Amikor kinyitottam, nem hittem a szememnek!
Egy angyalarcú kisgyerek állt az ajtóm előtt.
A kinézete igen, a kinézete ó! Nem tudlak leírni! És a szavak, melyek kijöttek a szájából, olyanok voltak, mint egy angyal szája!
Újra reményt adtak a hideg és csalódott szívemnek.
Egy édes, édes hangon azt mondta nekem:
Asszonyom, azért jöttem, hogy elmondjam, Isten szeret téged.
Amikor a "kis angyal" elment, becsuktam az ajtót és elolvastam az írott üzenet minden szavát.
Megmagyarázhatatlan örömtől duzzad a szívem!
Már nincs szükségem kötélre és székre. Amint láthatod...
Boldog lánya vagyok a királyok királyának, Úr Jézusnak.
Köszönöm az Úrnak, hogy elküldte nekem ezt az "Isten kis angyalát", aki pont időben érkezett.
Igazából nem csak azért, hogy megmentsem ezt az életet, hanem azért is, hogy megmentsenek az örök problémáktól, amiken a pokolban kellett volna keresztül
A templomban mindenki sírt
A zokogó prédikátor lement a dobogóról, felment az első padra és karjaiba vette drága fiát.
Ne tartsd önzőnek ezt az üzenetet!
Emlékezzünk!
Isten evangéliuma nagy változást hozhat valaki életében, ezért ne szégyenlősködj terjeszteni!
Isten áldjon benneteket.
Ámen!
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Megbocsátás
  2023-12-14 22:45:52, csütörtök
 
  Megbocsátás

Történt egyszer, hogy két farmer, akik testvérek voltak, és egymás szomszédságában fekvő farmokon laktak, nézeteltérésbe keveredtek. Ez volt az első komoly vita a 40 éves gazdálkodásuk alatt, amíg közösen használták a gépeket, megosztva a munkát és annak gyümölcseit, szükség szerint, minden nehézség nélkül. Aztán a hosszú ideig tartó együttműködés összeomlott. Egy kisebb félreértéssel kezdődött, ami nagy különbözőséggé nőtte ki magát, míg végül keserű szóváltások robbantak ki, amit több hetes hallgatás követett.
Egy reggel kopogtatás hallatszott János ajtaján. Amikor kinyitotta, egy férfi állt ott egy asztalos szerszámládával a kezében.
- Munkát keresek egy pár napra - mondta. Talán lenne magánál itt-ott néhány kisebb munka. Segíthetnék?
- Igen - válaszolt az idősebb testvér. Van egy feladatom a maga számára. Látja a patak túloldalán azt a farmot? Az ott a szomszédom, mi több, az öcsém farmja. Múlt héten egy rét volt közöttünk, aztán fogta a buldózerét - és most egy patak van közöttünk. Nos, valószínűleg azért tette, hogy bosszantson, de majd én megmutatom neki ! Látja azt a rakás lécet ott az istálló mellett? Azt akarom, hogy építsen egy kerítést - egy 2 méter magas kerítést - hogy ne kelljen többet látnom azt a helyet. Mutassuk meg neki !
Az asztalos így válaszolt :
- Azt hiszem, értem a helyzetet! Adjon szögeket, oszlopfúrót és elkészítem magának azt, amit kíván!
Az idősebb testvérnek el kellett mennie a városba anyagbeszerzésre, segített az asztalosnak előkészíteni a munkát. Majd a nap további részében elment. Az asztalos egész nap keményen dolgozott, mért, fűrészelt, szöget vert. Amikor naplementekor a farmer hazaért, az asztalos is épp befejezte a munkát. A farmer szemei kikerekedtek, szája tátva maradt. Nem volt kerítés sehol. Egy híd volt. Egy híd, a patak egyik partjától a másikig nyújtózva. Csinos darab, korlátok és minden - és a szomszéd, az öccse épp sétált keresztül, karjai széttárva.
- Te aztán nem semmi fickó vagy, egy ilyen hidat építeni, mindazok után, amit mondtam és tettem !
A két testvér elindult a hídon, majd középen találkoztak és megfogták egymás kezét. Amint hátrafordultak, látták, ahogy az asztalos vállára emeli a szerszámosládáját.
- Ne, várjon ! Maradjon még pár napot ! Sok munkám van a maga számára ! - szólt az idősebb testvér.
- Nagyon szeretnék maradni, - válaszolt az asztalos - de még nagyon sok hidat kell megépítenem.
Majd elindult és elsétált a nyári nap délutáni fényében.
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
A kérelem
  2023-12-13 22:37:48, szerda
 
  A kérelem

Küldi: Katona, harctér

Kapja: Jézus Krisztus Vezérkari Főnök,
Lelki Fegyveres Erők

Tárgy: Áthelyezés


Tisztelt Uram !

Jelen levelemben juttatom el Önhöz áthelyezési kérelmemet a frontvonalból irodai munkára.
Kérelmemet az alábbiakban indokolom.
Pályámat közlegényként kezdtem. Ön nem sokkal ezután engem - a frontbéli harc erőssége miatt - tisztté léptetett elő, és komoly feladatokkal, felelősséggel bízott meg. Azóta a felügyeletem alatt sok újonc és katona áll, akikért én felelek. Őket kell kiképeznem, megosztani velük a harci tapasztalatokat, az ellátásukról gondoskodni, irányítani őket, bonyolult problémákra kell megoldásokat találnom, fontos döntéseket meghoznom, miközben magam is a felsőbb szintű parancsokat hajtom végre. Egy magasabb rangú tiszti funkcióba helyezett engem, holott én a szívemben tudom, hogy csupán közlegényhez való képességeim vannak.
Tisztában vagyok azzal, hogy Ön minden, a feladataim ellátásához szükséges dolog biztosítására ígéretet tett. De a valós helyzetet a felszerelésemmel kapcsolatban most Ön elé kell tárnom, Uram.
Az egykor erős, vastag anyagú egyenruhám ma már viseltes, helyenként szakadt, rajta sok-sok folt azok könnyétől és vérétől, akiket a harcban segíteni, támogatni próbáltam. Elnyűtt bakancsom talpa elkopott, és nemsokára leválik a sok toborzó úttól és hadtest-látogatástól, ahol a csapatokat próbáltam buzdítani. Fegyvereim elhasználódtak, kicsorbultak az ellenséggel vívott folyamatos küzdelemben. A Hadi Előírások Könyvének rendelkezésemre bocsátott példánya az állandó használatban elrongyolódott, koszos és szakadt, benne a szöveg már elmaszatolódott, néhol alig látszik.
Ön azt ígérte, hogy a szolgálatban mindvégig velem lesz, de amikor a csata zaja olyan hangos, és a zűrzavar olyan nagy, se nem látom, se nem hallom, Uram. Nagyon egyedül érzem magam. Elfáradtam. Kimerültem. Szeretnék továbbra is a seregben szolgálni, ezért sosem kérném a leszerelésemet. Azonban ezúton kérem a lefokozásomat és áthelyezésemet. Szívesen irattározok, vagy takarítok illemhelyet, csak hadd menjek el innen a csatamezőről. Kérem, Uram !

Tisztelettel, Hűséges, de elfáradt katonája

Küldi: Jézus Krisztus Vezérkari Főnök, Lelki Fegyveres Erők
Kapja: Katona, harctér
Tárgy: Áthelyezés


Kedves Katona !

Áthelyezési kérelmét ezennel elutasítom.
Indoklás : ebben a háborúban Önre szükség van. Besorozásakor pontosan arra a feladatra lett kiválasztva, amelyet most ellát. Ígéretem, mely szerint minden, a feladatai ellátásához szükséges dolgot biztosítok, továbbra is fennáll, és azt be is tartom. Ön nem lesz lefokozva és áthelyezve, és sosem fog illemhelyet takarítani.
Ugyanakkor feltöltődésre és megújulásra van szüksége. Jelen levelem kézhezvétele napján jelentkezzen a tábor 12-es barakkjában, amely az ellenségtől biztonságosan védett, és elzárt minden csatazajtól, így ott csöndben megpihenhet. Ott fogok Önnel találkozni, hogy megnyugvást adjak. Régi felszerelése helyett újat is fog kapni.
Katona, elfáradt a harcban. Pihennie kell, és megerősödnie. Én megerősítem, és az erőssége leszek.
Ezenkívül megsebesült a küzdelemben. Kívülről nem látható, de komoly belső sérülései vannak, ezért gyógyulásra van szüksége. Én meggyógyítom.
Reménységet, alkalmasságot és képességet adok a szolgálatra. Szavam majd újra lángra gyúl kiégett és üres szívében, megújítja benne a szeretetet, a lelkesedést és a buzgóságot, és újra betölti a szívét.

Könyörületes Vezérkari Főnöke, Jézus Krisztus


 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Hogyan nézel szembe a halállal?
  2023-12-11 23:16:46, hétfő
 
  Hogyan nézel szembe a halállal?

Hogyan nézel szembe a halállal?

Nemrég szívrohamom volt. Sóbevitelemet már korábban az abszolút minimumra kellett csökkentenem, és alacsony zsírtartalmú tejet, margarint fogyasztottam (,,a szív egészsége érdekében bizonyítottan alacsony koleszterintartalmú"). És mégis szívrohamom lett.
Nonkonformista (biblikus meggyőződésében állhatatos, a világban elterjedt többségi nézetekhez nem idomuló ember) lévén a szívrohamom sem ígérkezett ,,átlagosnak". Helyi kórházunk a vizsgálat után azonnal egy edinburgh-i (skóciai nagyváros) kórházba utalt, amelynek több és korszerűbb műszere van. Szerda este volt, amikor a mentőautóval Edinburgh-ba vittek. Először elmentünk a házunk, aztán a gyülekezeti ház előtt, ahol égtek a fények, mivel éppen bibliaóra és imaalkalom volt. Milyen vigasztaló volt tudni, hogy a testvérek éppen akkor vitték ügyemet a kegyelem trónusa elé!

Valóság

Mialatt a mentőautó Edinburgh és - számomra - az ismeretlen felé száguldott, egyszer csak eszembe jutott: ,,Ez a valóság!". Tudatomat elöntötte a bátorító megbizonyosodás és vigasztalás: az evangélium valóság! Jézus Krisztus valóság! A megváltás valóság!
Edinburgh-ben a vizsgálatok feltárták, hogy azonnali komoly beavatkozásra, bypass és szívbillentyű műtétre van szükség. Az orvos tiszteletre méltó őszinteséggel elmagyarázta, hogy 15% esélye van annak, hogy nem élem túl az operációt. Azon az estén búcsút kellett mondjak Sally-nek, a feleségemnek. Imádkoztunk, hálát adtunk az Úrnak azért, hogy egymásnak adott bennünket, az évekért, amelyeket együtt tölthettünk el, és szeretőn gondoskodó kezébe ajánlottuk magunkat. Utána egyedül maradtam. Elhatároztam, hogy számot vetek az életemről. Valóban meg vagyok mentve a kárhozattól? Bűneim valóban meg vannak bocsátva? Ha meghalok, valóban a Mennyországba kerülök?

Út a Mennybe

Elméletileg két út van a Mennyországba. Az első, a tökéletes engedelmesség Istennek mindenben és mindenkor. De - bűnös természettel születve - tökéletes engedelmesség és jócselekedetek által nem lehetséges elérnem az üdvösséget. Az egyetlen másik lehetséges út Isten kegyelme, Jézus Krisztus által. Ez az út az evangéliumi üzenet szerint három dolgon keresztül működik. Az első a bűnbánat. Igen, megbántam bűneimet, de láttam, hogy a bűnbánatom nem volt tökéletes. Másodszor: a hit. Igen, egyedül az Úr Jézus Krisztus megváltásában hittem, mégis be kellett vallanom, hogy a hitem sem volt tökéletes. Harmadszor, igazolta életem a bűnbánatot és a hitet? Valamelyest igen, de hány és hány elbukásom volt, amióta fiatal kamaszként megtértem! Egy pillanatra sem kicsinyeltem le a bűnbánat, a hit és a következetes, állhatatos életvitel jelentőségét, de emlékeztetnem kellett magamat arra, hogy nem a bűnbánatom, a hitem vagy a cselekedeteim voltak azok, amelyek megmentettek. Ismét csak oda kellett visszatérnem, hogy Jézus a megmentő. Isten Fia, az Úr Jézus Krisztus meghalt értem a kereszten. Helyettem halt meg, a bűneimet hordozva. Tökéletlenségem helyett az Ő tökéletességére kellett néznem, elbukásaim helyett az Ő áldozatára és tökéletes engedelmességére. Igen, Őáltala voltam megmentve! Ő volt az egyetlen mentségem, kapaszkodóm, kereszthalála az egyetlen reményem. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el, letéve életemet az én mennyei Atyám biztos kezébe.

Csoda
A kórházban szinte megszégyenítő volt a seregnyi ott dolgozó ember oda adó figyelmessége. Bár akkor semmit nem tudtam róla, a műtét alatt volt néhány kritikus pillanat, de Isten ezen emberek keze által megtartotta az életemet. Egyszer 11 orvost számoltam össze, akik az ágyam körül halkan beszélgettek az elvégzett műtétről. Egyikőjük távozáskor visszakacsintott, és ezt mondta: ,,Csoda!" Nem vagyok biztos abban, hogy ez egy pontos szakorvosi vélemény volt, de nekem éppen megfelelt. Mindemellett sok testvérem az Úrban emlékezett meg rólam imáiban. Az Úr áldja meg mindannyiukat! Felemelő és bátorító volt tudni, hogy mások imádkoznak értem. Levelek és üdvözlőlapok sokaságát hozta a posta, egy közülük különösképpen felvidított. Küldője - utalva egy több mint 15 évvel azelőtt elmondott igehirdetésemre - azt írta, hogy ,,a Szentlélek meggyőzött a bűneim felől, felnyitotta a szememet az evangélium megértésére, és megváltoztatta a szívemet, hogy szeressem a Megváltót". Mindennek valódi mélysége ismeretlen volt előttem e képeslap érkezéséig. Ezért az üzenetért majdhogynem érdemes volt szívrohamot kapni.

Gyengéd és kedves
De a legjobb az egészben maga az Úr rám áradó gondoskodásának megtapasztalása volt. Ő Krisztusban kiválasztott engem a világ teremtése előtt (2Thessz 2,13). Elküldte drága Fiát áldozatként meghalni az én bűneimért. Az évek során őrködött fölöttem, amikor feledékeny és hanyag voltam Őelőtte. Elküldte Szentlelkét, hogy munkálkodjon a szívemben, és vezessen Őhozzá. Megtartott azokban az időkben, amikor oly gyakran elfordultam Tőle. És különösen közel volt a mostani, nehézségekkel teli időszakban. Az igazság olyan erősen fogott meg, mint azelőtt soha, hogy Isten, aki szuverén, mindenható és igazságos, ugyanakkor gyengéd és kedves is. És valóban, a megrepedt nádszálat nem töri el, és a pislákoló parazsat nem oltja el. Isten Igéje nagyszerű vigasztalás volt a kórházban töltött napokban. A gyengeség, a lábadozás idején, amikor nehéz koncentrálni, egy ismételgetett vers is elég lehet. A legnagyobb segítségnek az 1-1 megtanult napi Ige bizonyult, amin elmélkedtem magamban.

A legjobb hely
Sajnálatos módon, nem sokkal a szívrohamom előtt egy igehirdető, akit távolról ismertünk, elhagyta a feleségét, hogy egy másik asszonnyal éljen együtt. Hálát adtam Istennek, ha a szolgálatom véget ért volna, akkor az testi, nem pedig lelki betegség, azaz bűn miatt fejeződik be. A jövő pedig a legjobb helyen, az Úr kezében van. Ő hűséges és jó volt a múltban is, és Ő nem változik (Mal 3,6). Mert az Ő szeretete nem engedi még gondolnom sem, hogy Ő elsüllyedni hagy a bajban. ,,Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben." (Zsolt 23,6)

Tony Hutter
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Az ajándék
  2023-12-08 23:02:04, péntek
 
  Az ajándék

Egy fiatalember diplomavédés előtt állt. A készülés hónapjaiban gyakran elment az egyetem utcájában lévő autószalon felé, és vágyakozva nézegette a kirakatban lévő csillogó-villogó piros sportkocsit. Tudta, hogy édesapja - egy jól menő cég tulajdonosa - megteheti, hogy megveszi neki ajándékként, ezért közölte is vele, hogy ez az autó minden vágya.
Ahogy a vizsgák letétele után közeledett a diplomaosztó napja, a fiú próbált otthon az édesapján olyan jeleket felfedezni, amelyek arra utaltak, hogy a vágyott autó lesz az ajándék.
Végül elérkezett a nagy nap. Reggel az apa behívta a fiát a dolgozószobájába. Elmondta neki, hogy milyen büszke rá, mennyire szereti őt, megölelte, és átnyújtott neki egy szépen, gonddal becsomagolt ajándékdobozt. A fiú kíváncsian, de kissé csalódottan bontotta ki: egy nagy, bőrkötésű Bibliát talált benne, rajta a neve aranyozott dombornyomással. Elvesztette az önuralmát, és elöntötte a harag.
- A sok pénzedből csak ennyire tellett rám? - kiáltotta, és a Bibliát otthagyva kiviharzott a házból. Többet nem akarta látni az apját.
Sok év eltelt, és a fiatalember sikert sikerre halmozott saját üzleti vállalkozásában. Szép családja, nagy háza és drága autója volt. Néha eszébe jutott, hogy meg kellene látogatni öreg apját, akit a diplomaosztó napja óta nem látott.
De mielőtt rászánta volna magát a találkozásra, táviratot kapott, hogy az apja meghalt. Haza kellett mennie a szülővárosába, és intézni a temetéssel, a hagyatékkal kapcsolatos teendőket.
Amikor szülei házához ért, hirtelen szomorúság és bűnbánat töltötte el a szívét. Miközben a dolgozószobában átnézte néhai apja fontos papírjait, meglátta az asztalon a még mindig új Bibliát: úgy, ahogyan sok évvel azelőtt ott maradt. Könnyekkel a szemében kinyitotta, és elkezdte lapozni.
Észrevette, hogy az apja gondosan aláhúzott egy verset, a Mt 7,11-et:
,,Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?!"
Egyszer csak a hátsó borítón belülről kicsúszott valami, és koppanva a padlóra esett. Egy slusszkulcs volt az, rajta egy kulcstartó a piros sportkocsis autókereskedés nevével és emblémájával, a másik oldalon pedig a diplomaosztó mívesen begravírozott dátumával.
Milyen sokszor test szerint járunk, és elmegyünk, elfutunk Isten áldásai mellett csak azért, mert azok nem úgy vannak ,,csomagolva", ahogyan mi azt elképzeltük!

,,És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam! (Lk 15,21)
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
A teáscsésze története
  2023-12-08 22:44:56, péntek
 
  A teáscsésze története

Egy házaspár a 25. házassági évfordulója alkalmából Angliába utazott. Mivel szerették a régi tárgyakat, különösen a kerámiákat, egyik vidéki útjukon betértek egy kisvárosi antikvitásba. Az asszony a régi vázák, étkészletek, tálak mellett meglátott egy mívesen elkészített teáscsészét.
- Meg szabad nézni közelebbről? Még sosem láttam ilyen szépet! - mondta az asszony.
A boltos elővette a vitrinből a teáscsészét, és odaadta a házaspárnak. Egyszer csak a csésze megszólalt.
,,Tudják, nem voltam mindig teáscsésze. Régen, sok évvel ezelőtt még csak egy vörös agyagrög voltam. Akkor a fazekasmester megfogott, meggyúrt, ököllel ütögetett, az asztalhoz csapkodott, és hengergetett, úgy, hogy csak kiabálni tudtam:
- Ne tedd ezt, nem szeretem! Hagyjál békén!
De ő csak mosolygott, és azt mondta: Még nem lehet!
Akkor puff!, odavágott a fazekaskorongra, és hirtelen elkezdett forogni velem a világ, csak forogtam, egyre csak forogtam. Közben erre-arra taszigált, nyomkodott, húzgált, hajlítgatott, és az oldalamat pálcával szurkálta.
- Állíts meg, ez fáááj! - kiabáltam. Szédülök, és hányingerem van!
De ő csak csóválta a fejét, és azt mondta: Még nem lehet!
Azután berakott a tüzes kemencébe. Soha nem éreztem még olyan forróságot, azt hittem, hogy el akar égetni. Csak ordítottam, és dörömböltem a kemence ajtaján.
- Segítség! Vegyél ki innen!
Bentről egy résen láttam őt, ahogy ingatta a fejét, és ismét csak azt mondta: Még nem lehet!
Amikor már úgy éreztem, hogy nem bírom tovább egy percig sem, végre kinyílt a kemenceajtó: megmenekültem! Óvatosan kivett, rátett egy polcra, ahol elkezdtem kihűlni. Milyen jó érzés volt!
Egészen más!
De miután kihűltem, kezébe vett, és egy ecsettel mindenhol befestett. Kibírhatatlan, tömény szaga volt a máznak.
- Kérlek, hagyd abba, hagyd abba! - köhécseltem, és könnyeztem.
- Még nem lehet! - mindig ezt mondta.
És ekkor... Hirtelen újra betett a kemencébe! Ez sokkalta tüzesebb volt, mint az első, azt hittem, abban a pillanatban elégek, vagy ha nem, hát megfulladok. Ordítottam, ahogy a torkomon kifért. Sírtam, könyörögtem, esedeztem.
És csak annyit láttam, hogy csak ingatta, ingatta a fejét: Nem lehet! Még nem lehet!
Iszonyúan szenvedtem, úgy éreztem, hogy itt a vég, nincs remény: kész voltam feladni. De egyszer csak kinyílt a kemenceajtó, kivett onnan, és feltett egy polcra. Úgy tűnt, hogy nem égtem szénné. És valóban nem! Lassan elkezdtem kihűlni, de már előre féltem: Vajon ezután mi következik???
Egy óra múlva odajött hozzám, egy tükröt tartott elém, és megszólalt:
- És most nézd meg magad!
Megnéztem, és nem hittem a szememnek.
- Ez nem lehet, ez nem lehetséges! Ez én vagyok? Hát ez csodálatos! Csodálatos!!!
Akkor kedvesen ezt mondta:
- Igen, az, de szeretném, ha most visszaemlékeznél, hogy hogyan lettél ilyenné.
Tudom, hogy kellemetlen volt a gyúrás és az ütögetés, de ha agyagrögként ott hagytalak volna, akkor hasznavehetetlenül kiszáradtál volna.
Tudom, hogy nehezek voltak a korong megpróbáltatásai, de ha mindezeket nem végeztem volna el rajtad a megfelelő időben a megfelelő módon, akkor szétmálltál volna.
Tudom, hogy fájt, és égetett a tűz, de ha nem tettelek volna be a kemencébe, el is repedhettél volna.
Tudom, hogy rossz volt a máz szaga, amikor befestettelek, de ha nem tettem volna, nem lettél volna ilyen ékes.
És végül tudom, hogy a kemence másodszorra még sokkal fájdalmasabb volt, mint elsőre, de ha nem tettelek volna be ismét, akkor soha nem keményedtél volna meg eléggé e 'páncél' által.
De most már egy kész kerámia vagy, szép, erős és tartós, éppen olyan, mint amilyennek a legelejétől fogva elterveztelek."
Mindenható Istenünk végtelen bölcsességében mindenkoron tudja, hogy mit miért tesz velünk, és hogy mi az, amire valójában szükségünk van, még ha az sokszor nehéznek, fájdalmasnak vagy soknak tűnik is.
Elrendelt örök tervének elvégzésében olykor kemény próbák által vizsgálja meg gyermekei szívét, ekképpen erősít meg bennünket, hitünket, és így formál, alakít folyamatosan Krisztus tökéletes képére.
Vegyük teljes örömmel, alázattal, reménységgel és hű szívvel e próbákat, és Jóbhoz hasonlóan adjunk hálát az Úrnak szüntelen gondoskodásáért és az erőért, amelyet hatalmas kegyelméből bőkezűen ad az övéinek!

,,Hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dicséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor." (1Pt 1,7)

 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
A nagy kövek
  2023-12-07 23:30:00, csütörtök
 
  A nagy kövek

A közgazdaság-tudományi egyetemen, az egyik menedzseri előadáson az időbeosztás elmélete és gyakorlata volt a téma. A professzor a nagyszámú ifjú hallgatóság részére
egy szemléltető példával készült.
- Nos, lássuk, miről is volt ma szó - mondta az előadó az óra végén, és elővett egy magas, kb. 5 literes széles szájú üvegedényt. Kitette maga elé az asztalra, mellé pedig egy ökölnyi kövekkel megrakott kartondobozt. A köveket egyenként szépen belerakta az üvegbe. Amikor ezzel végzett, több már nem fért bele, megkérdezte a közönséget:
- Mit gondolnak, tele van ez az edény?
- Igen! - kiáltotta mindenki szinte egyszerre.
- Valóban? Ezt gondolják? - kérdezte az előadó.
Azzal elővett egy kavicsokkal teli zacskót, beleöntött az üvegbe egy adag kavicsot, és kissé megrázta úgy, hogy a kavicsok eljussanak a résekbe. Ezt megismételte; több már nem fért bele. Még egyszer megkérdezte a fiatalokat:
- És most, vajon tele van-e ez az edény?
Zavart csönd, végül egy hang megszólalt:
- Szerintem nem.
- Úgy van! - mondta a professzor, fogott egy nagy tasak homokot, és lassan beleöntötte az üvegbe, amennyi belefért: a homok szépen kitöltötte a réseket a kövek és a kavicsok között.
- Kérdezem önöket: tele van-e ez az edény?
- Nem! - kiáltották a hallgatók.
- Jó! - mosolygott az előadó, vett egy nagy kancsó vizet, és lassan színig töltötte az üveget. Felnézett a diákokra, és feltette a kérdést:
- Nos, uraim és hölgyeim, mit mutat ez a kis szemléltető példa a ma hallottak fényében?
Valaki jelentkezett az első sorban:
- Azt, hogy akármennyire is zsúfolt a naptárunk, ha igazán akarjuk, mindig tudunk még beleilleszteni dolgokat.
- Nem, hölgyem, ennek az illusztrációnak nem ez a lényege. Ma ugyanis a prioritásokról, a feladatok és kötelességek fontossági sorrendjéről tanultunk. És mit láttunk? Azt, hogy ha a nem a nagy köveket rakjuk bele az edénybe először, akkor a helytelen sorrend miatt később nem fogunk tudni belerakni mindent. Mindenkinek meg kell tehát határoznia a saját életében a fontossági sorrendet, és a sorrend elején a nagy köveket, amelyeket először kell elhelyeznünk az életünkben.
A jó hír az, hogy ehhez útmutatónk, segítségünk is van Istentől az Ő Szentírásában: az ember életének legfőbb célja Isten dicsőítése és keresése gondolatban, szóban és tettben. A lelki egészség, az imádkozás, az igeolvasás, a család, a házastárs, a gyermek, a gyülekezet. Ha ezeket nem a megfelelő prioritással helyezzük el az életünkben, akkor nem lesznek a helyükön, és nem is fognak jól működni. Ezért mondtam tehát önöknek az előadásban, például a munkamánia bálványával kapcsolatban, hogy nemcsak azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem azért dolgozunk Isten dicsőségére, hogy megéljünk.
Amikor tehát majd újra elolvassák a mai előadás jegyzetét, mindenki gondolkozzon el, hogy mi a fontossági sorrend, és mik a nagy kövek a saját életében, és helyezze el először azokat az életében.
Őszintén remélem, hogy jó döntést hoznak! Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

,,Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol
a tolvajok kiássák, és ellopják. Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is." (Mt 6,19-21)
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
"Bizonyságtétel"
  2023-12-07 23:20:07, csütörtök
 
  "Bizonyságtétel"

Erős délutáni forgalom volt a nagyvárosban. A sugárúton egy férfi közelített autójával a kereszteződéshez, őt egy nő követte, szorosan ráhajtva az előtte lévő autóra. Nagyon sietős lehetett útja, mert alig hagyott valami távolságot a kocsik között. A lámpa zöldről sárgára váltott, a férfi lassított, és megállt a zebra előtt; bár felgyorsítva még átsurranhatott volna.
A nő hirtelen beletaposott a fékbe, és csikorgó kerekekkel megállt. Láthatóan arra számított, hogy az előtte lévő felgyorsít, és ő rátapadva - már a piroson - szintén átmehet a kereszteződésen. Nem jött össze.
A nő magából kikelve, szitkozódva, igazságtalanul ordított az autójában, csapkodta a kormányt, és nyomta a dudát. Műsorának kellős közepén hallotta meg az oldalablakon a határozott kopogást. Felnézett, és meglátta a szigorú arcú, összevont szemöldökű rendőrt. Meglepetten elhallgatott.
A rendőr feltartott kézzel kiszállíttatta a nőt a kocsiból, elvette az iratait, majd bevitte a rendőrörsre, ahol megmotozták, lefotózták, ujjlenyomatot vettek tőle, nyilvántartásba vették, és bezárták egy cellába. A nő csodálkozva nézett, hogy mi történik vele. Gondolkodott, hogy vajon mit vétett, miért került ide; nem értette az egészet. A hideg és sötét zárkában lassan telt az idő. Aztán végül, kb. két óra múlva egy őr jött a cellához, elővette a kulcsot, és kinyitotta az ajtót. Kikísérte a nőt az irodába, ahol a rendőr várta az irataival és a személyes holmijaival.
- Elnézést kérek a tévedésért, hölgyem - mondta a rendőr. A lámpánál ön után álltam, ahol ön teli torokból kiabált az előtte álló, szabályosan közlekedő autósra, verte a kormányt, és veszettül nyomta a dudát. Észrevettem a ,,Jézus a Megváltó" feliratot, és a kis fényes halas emblémát is az autója hátulján, így mindezek alapján azt feltételeztem, hogy ön lopta az autót...

,,Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak. És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szentlelkét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára. Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt." (Ef 4,29-31)
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
A gyülekezet gazdag családja
  2023-12-05 23:25:33, kedd
 
  A gyülekezet gazdag családja

Soha nem fogom elfelejteni 1946 húsvétját, amikor én 14 éves, a húgom, Ocy 12, és a nővérem Darlane 16 éves volt. Édesanyánkkal éltünk és mindannyian tudtuk mit jelent nélkülözni. Édesapánk öt évvel azelőtt halt meg, 7 iskolás gyermeket hagyva maga után, akiket édesanyánk nevelt szinte pénz nélkül.
1946-ra az idősebbik nővérem férjhez ment és a bátyáim is elkerültek hazulról. Egy hónappal húsvét előtt a lelkészünk bejelentette, hogy gyűjtést szerveznek egy szegény család megsegítésére. Mindenkit megkért, hogy egy bizonyos összeggel járuljon ehhez hozzá.
Mikor hazaértünk az istentiszteletről, azon törtük a fejünket, hogyan is tudnánk félretenni annak a családnak. Úgy döntöttünk, megpróbálunk 22 kg krumpliból kijönni egy hónapban, s így ezzel 20 dollárt tudnánk megtakarítani. Ha csak a legszükségesebb esetben gyújtanánk villanyt, és nem hallgatnánk rádiót, akkor a havi elektromos számlán is spórolhatnánk valamennyit. Darlene, az idősebbik nővérem minden takarítási munkát elvállalt a környéken, Ocy és én gyerekfelügyeletet vállaltunk, ahol csak lehetett. Tizenöt centért fonalat vásároltunk, hogy három teáskannatartót készítsünk belőle és eladjuk 1 dollárért darabját. Ezzel összesen 20 dollárt kerestünk. Ez a hónap volt életünk legjobb hónapja. Mindennap buzgón számolgattuk, hogy mennyit sikerült aznap megspórolnunk. Esténként a sötétben üldögélve arról beszélgettünk, hogy milyen örömöt fog majd szerezni annak a családnak ez az adomány. Körülbelül 80 személy járt a templomunkba, úgy számoltuk, hogy biztosan húszszorosa lesz az adomány annak, amit mi adunk. A lelkész minden vasárnap adakozó lelkületre buzdított mindenkit.
A Húsvét előtti napon Ocy és én elmentünk a zöldségeshez, hogy megkérjük, váltsa be az aprópénzeket három darab 20, és egy 10 dolláros bankjegyre. Futottunk egyenest haza, hogy megmutassuk anyánknak és Darlenek a pénzt. Még sosem volt ennyi pénzünk. Aznap este annyira izgatottak voltunk, hogy alig jött álom a szemünkre.
Az sem számított, hogy nem volt új ruhánk húsvétra, mert 70 dollárt tudtunk adni annak a családnak. Alig vártuk a vasárnapot! Aznap ömlött az eső. Nem volt esernyőnk, és a templom is egy mérföldnyi járásra volt az otthonunktól, de nekünk az sem számított, ha bőrig ázunk. Darlene, a nővérem, kartonpapírral tömte be a cipőjén a lyukat, hogy ne menjen be rajta a víz, de a papír levált és így teljesen elázott a cipője. Ennek ellenére örömmel ültünk a padokban. Hallottam pár gyereket arról suttogni, hogy a Smith lányok, már megint a régi rongyos ruhájukban vannak. Rájuk néztem, és bár új ruha volt rajtuk, én mégis gazdagabbnak éreztem magam.
Amikor beszedték az adományokat, én és a családom a második sorban ültünk a padokban. Anyám beletette a perselybe a 10 dollárost, és mi gyerekek pedig a 20 dollárosokat . Aznap végig énekeltünk az úton hazafelé. Ebédre anyánk egy meglepetéssel készült. Vett egy tucat tojást, amit megfestettünk krumplival. Majd később, délután, a lelkész megállt a kocsijával a házunk előtt. Anyánk fogadta őt, majd miután egy pár szót váltott vele, egy borítékkal tért vissza a házba. Kérleltük, mondja meg, mi van a borítékban, de ő egy szót sem szólt. Kinyitotta, és egy halom pénz esett ki belőle. Három darab 20 dolláros, egy darab 10 dolláros és hét darab 1 dolláros. Anyánk visszatette a pénzt a borítékba, és mindannyian szótlanul ültünk a padlót bámulva.
Egyszerre milliomosokból szegény csórókká váltunk. Annyira boldog gyermekkorunk volt, hogy sajnáltuk mindazokat, akiknek nem volt olyan anyukájuk és apukájuk, mint nekünk, gyerekzsivajtól visszhangzó otthonuk, ahová más gyerekek is örömmel jöttek játszani. Csupán két késünk volt, de örömmel adogattuk egymásnak az asztalnál. Tudtam, hogy sok mindenünk nem volt meg, ami másoknak igen, de sosem gondoltam volna, hogy szegények vagyunk. Azon a húsvéton jöttem rá, hogy szegények vagyunk, legalábbis mások szemében. A lelkész nekünk adta át az adományt, amit egy szegény család részére gyűjtöttünk. Akkor mi bizonyára szegények vagyunk. Hirtelen olyan rossz érzés volt szegénynek lenni. Ránéztem a ruhámra, az agyontaposott cipőmre, és annyira szégyelltem magam, hogy még a templomba sem volt kedvem menni. Bizonyára mindenki szegénynek tartott bennünket! Majd az iskola jutott az eszembe, ahol a kilencedik osztályba jártam, és több mint 100 tanuló közül is a legjobb voltam. Azon tűnődtem, vajon az iskolában a gyerekek is szegénynek tartanak minket? Úgy döntöttem, befejezem az iskolát, nem megyek többet, hiszen csak nyolc osztály volt kötelező, és azt már úgyis elvégeztem. Még sokáig ültünk csendben a sötétben, mielőtt lefeküdtünk. Azon a héten nagyon szótlanok voltunk iskola után. Végül anyánk szombaton megkérdezte tőlünk, hogy mit szeretnénk kezdeni a pénzzel. Fogalmunk sem volt, mit szoktak kezdeni a szegények ennyi pénzzel! Nem tudtuk, hogy szegények vagyunk és ez ennyire elszomorított, hogy még a vasárnapi istentiszteletre sem akartunk elmenni, de anyánk ránk parancsolt. Bár sütött a nap azon a vasárnapon, mi mégis szótlanok voltunk a templom felé vezető úton. Anyánk elkezdett énekelni, de mi nem kísértük, így az első versszak után ő is elhallgatott. Aznap a templomban egy misszionárius beszélt az Afrikában végzett munkákról. Elmondta, hogy gyűjtést szerveznek az ottani templom befejezésére, mivel még a tető hiányzik. Még 100 dollárra volt szükség. A lelkész adakozásra szólított fel minden hívőt. Ekkor egymásra néztünk, és azon a héten először mosoly szökött az arcunkra. Anyánk belenyúlt a pénztárcájába és előhúzta onnan a borítékot. Átnyújtotta Darlennek, majd ő nekem adta én pedig Ocynak, aki belerakta a pénzt a perselybe. Mikor megszámolták az adományt, a lelkész bejelentette, hogy egy kicsivel több, mint 100 dollár gyűlt össze. A misszionárius nagyon izgatott volt, mivel nem számított ekkora összegre egy ilyen kicsi gyülekezettől. Azt mondta, hogy ,,Bizonyára van egy pár gazdag ember ebben a templomban." Hirtelen rájöttünk, hogy a mi 77 dollárunk nagyban hozzájárult a kicsivel több, mint 100 dollárhoz. Mi voltunk az a gazdag család a gyülekezetünkben! Hisz nem a misszionárius mondta? Attól a naptól kezdve sosem éreztem magam szegénynek. Azóta tudom, hogy milyen gazdag is vagyok én Krisztusban!

Ismeretlen szerző
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Különös...
  2023-12-05 07:45:41, kedd
 
  Különös...

1. Különös, hogy milyen soknak tűnik a perselybe dobott pénz, és milyen kevésnek, ha ugyanazt magunkra kell elkölteni.
2. Különös, hogy milyen hosszúnak tűnik 1-2 óra a gyülekezetben, és milyen rövidnek a moziban.
3. Különös, hogy a koncerten az első sorok telnek meg először, a templomban azonban az utolsók.
4. Különös, hogy mennyire izgalmas döntetlen esetén a meccs hosszabbítása, és mennyire nem az, ha az igehirdetés hosszabb a szokásosnál.
5. Különös, hogy milyen erőfeszítésbe telik egy fejezetet elolvasni a Bibliából, és hogy faljuk az oldalakat, ha egy fordulatos regényt tartunk a kezünkben.
6. Különös, hogy olykor milyen lassan jönnek a gondolatok imádság, és milyen gyorsan egy kötetlen baráti beszélgetés közben.
7. Különös, hogy egy plusz gyülekezeti alkalmat csak több hétre előre tudunk az időbeosztásunkba beilleszteni, más dolgok kapcsán viszont az utolsó pillanatban is módosítható a program.
8. Különös, hogy a munkahelyi, hivatali, pénzbe vágó stb. határidőkre mindenki szigorúan odafigyel, míg az Istenért vállalt szolgálatok határideje mennyire lazán kezelhető.
9. Különös, hogy milyen nehéz egy bibliai igazságot, tanítást megérteni, és főként elmondani másoknak, ellenben milyen könnyű a pletykákat megjegyezni, és továbbadni sokaknak.
10. Különös, hogy mennyire hihetők a tévében mondottak és az újságban írottak, ezzel szemben milyen sokan és milyen szinten kétségbe vonják a Biblia tanítását a világban.
11. Különös, ahogy szenzációs hírek, viccek, ételreceptek ezrei, milliói keringenek e-mail-en, és terjednek, mint a futótűz, de a Mindenható igazságát hirdető üzeneteket kétszer is meggondolja az, aki küldi.
12. Különös, hogy mindenki a Mennybe akar kerülni, mert azt feltételezi, hogy ez kijár neki, de sem hinni, sem felelősséget vagy kötelezettséget vállalni nem akar.

...Különös, nem?

Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira. Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség. Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt." (Róm 8,5-8)

,,Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint; De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban." (Róm 7,21-23)
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
     1/61 oldal   Bejegyzések száma: 608 
2024.02 2024. Március 2024.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 104 db bejegyzés
e év: 250 db bejegyzés
Összes: 35815 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 972
  • e Hét: 3874
  • e Hónap: 65543
  • e Év: 184635
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.