Belépés
jupiter21.blog.xfree.hu
" Elég, ha megértjük, hogy mindannyian valamilyen célból vagyunk itt, és elég, ha elkötelezzük magunkat ennek a célnak. " Paulo Coelho "Né... Keller Istvánné
1946.04.10
Offline
Profil képem!
Blogom, Képtáram,
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 56 
A megvilágosodás egy olyan állapot, ahol minden ellentmondás
  2018-08-20 14:25:51, hétfő
 
 



A megvilágosodás egy olyan állapot, ahol minden ellentmondás eltűnik. Az ember egyszerűen csak felfogja az életet úgy, ahogy van. Nem gyárt hozzá elméleteket, nem hasonlít, és nem ítélkezik.

Osho


 
 
0 komment , kategória:  Ezotéria : Megvilágosodás  
ÉN vagyok a világ világossága
  2018-06-07 16:03:41, csütörtök
 
  ÉN vagyok a világ világossága, aki az ÉN-t követi, nem járhat a sötétségben, hanem ővé lesz az életnek világossága!" Tehát aki hallgat a magasabb ÉN-jére, szívhangjára, szellemi Énjére, Önvalójára, Isteni természetéből fakadó lelkiismeretére (minden kifejezés ugyanazt jelenti) és úgy éli életét az megvilágosodik ! Jézus a megvilágosodás útját tanította minden szavával és tetteivel is, mert ez vezet el a Teremtőnkkel való EGYSÉG megvalósításához szabad akaratunkból is (mert szabad akarattal teremtette az embert, hogy örömét lelje abban, hogy az ember szabadon dönt Ő mellette, a szeretet megélése mellett). Ez a legtöbb vallás által eltitkolt tudás, hogy nehogy tömegesen megvilágosodjunk, mert akkor nem tudnak egyesek birtokolni, kihasználni minket.

...... ........... ........... .......

 
 
0 komment , kategória:  Ezotéria : Megvilágosodás  
A megvilágosodás
  2015-10-23 08:49:53, péntek
 
 
A megvilágosodás egy olyan állapot, ahol minden ellentmondás eltűnik. Az ember egyszerűen csak felfogja az életet úgy, ahogy van. Nem gyárt hozzá elméleteket, nem hasonlít, és nem ítélkezik.
Osho

 
 
0 komment , kategória:  Ezotéria : Megvilágosodás  
A megvilágosodás hatásai
  2015-10-04 08:25:22, vasárnap
 
 



1. Az ember tudata rugalmassá, mozgékonnyá válik. Az éberségének, a dolgokra való odafigyelésének köszönhetően megedződik a figyelme, javul a koncentráló képessége és gyorsul a gondolkodása. Ezzel együtt javul az asszociációs készsége és nő a kreativitása is, az új dolgok kitalálására és megvalósítására való alkotókészsége.

2. Az önmegismerés folyamata során, az entitás információhalmazát töredezetté, megosztottá tevő falak sorra lebomlanak, vagyis megkezdődik a nagy visszaemlékezés önnön teljességemre. Emlékképek merülnek fel a tudatalattimból, különösen az alvás tudati felszabadultságában, felidézve a régmúlt eseményeit, előző életeket, távoli történéseket. Ezek az ébredési gát szándékos átszakításával felhozhatók az ébrenlétbe, és hasznos tapasztalatokkal szolgálnak a jelenlegi, aktuális személyiségem számára a boldoguláshoz.

3. Az álom és ébrenlét határán, egyfajta meditációs révületben további információk is tudatosíthatóvá válnak, amelyek addig nem voltak hozzáférhetők a lélek számára a világemlékezetben. Ez az akasha, a világéter (morfogenetikai tér), mely az időhullámok frekvenciamodulációjában, holografikusan őrzi a repülési időben tárolva a teremtésre jellemző aktuális mindentudást. A megvilágosodott személynek lehetősége van nézelődni az akashában, mint valami gigantikus adatbankban, amely szó szerint minden eseményt tárol az idők kezdetétől az idők végezetéig az egészben.

4. Érdekes paradoxon, hogy bár a tudat betekintést nyerhet a mindentudás állapotába, amikor elvileg az egészben őrződő és halmozódó teljes információmennyiséghez hozzáfér korlátlanul, mégsem képes azt kezelni sem értelemmel, sem anélkül. A mindentudásból való információnyerés (olvasás) technikáját ugyanis szintén meg kell tanulni és fokozatosan fejleszteni. Ehhez viszont értelemre van szükség, ami egyben korlátot is szab az elérhető, megemészthető információk elé. Az értelem nem képes kezelni az egészben lévő mindazon információkat, melyek kívül vannak a saját véges felfogóképességének határain vagy logikával kezelhetetlenek és hasznosíthatatlanok.

5. A megvilágosodás nem állapot, hanem folyamat, ami soha nem ér véget. Mindig lehet följebb jutni a tudásban, még jobban elméllyülni benne. Mert a tudás, az információ valamely halmazról, mindig csak részleges lehet, a teljességet csak a végtelenben éri el, vagyis soha.

6. A megvilágosodás folyamata során a világ megismerésében eljutok addig, ameddig értelemmel és felfogóképességgel egyáltalán el lehet jutni. Ezt nevezhetjük akár a világ végére való eljutásnak is, ahonnan aztán nincs tovább. Innen már csak visszafelé lehet menni, a már korábban megismert dolgok felé, és elméllyülni bennük (a teremtés fraktális szerkezetében) a végtelenségig. Ez azt jelenti, hogy a megvilágosodott személynek immáron van rálátása az egészre, a teljes teremtésre. Érti annak alapelveit, szabályait, törvényeit, összefüggéseit, rendszerét, eredetét és célját, s látja benne önnön elfoglalt helyét. És ez jó. Tudom ki vagyok, az anyagi világban körülöttem rohangáló többi lélekkel ellentétben.

7. Az értelmem a világ eseményeinek, és azok belső összefüggéseinek ismerete által egyre hatékonyabban képes kezelni az előtte felmerülő problémákat és ellentmondásokat, bár azokat megszüntetni nem tudja, hisz a mûködéséből következően ő maga hozza őket létre. A léte során minden létező rendszer megteremti a maga problémáit, melyekkel azután foglalkozhat amíg csak akar.

8. A tudatom a meditációs gyakorlatok során megtapasztalja az értelem nélküli állapotot is. A problémák az értelem mûködésének szüneteltetésével eltûnnek, hisz csak annak a számára, abban léteznek. Ez lesz a nirvánába lépés kapuja a későbbiekben, a formák világának (a felöltött testnek) elhagyása után.

9. A valóság misztikus lényegének felismeréséből eredő felszabadult, mély öröm tölti be a tudatom. Ez a tiszta boldogság, az ellazulás, megnyugvás, élvezet és belső nyugalom állapota a számomra.

10. A megvilágosodás számos meglepetést tartogat a lélek számára. Amikor bekövetkezik, pontosan tudod, hogy igen, Ez Az! Végre megtaláltad, rájöttél, elérted, megértetted úgy, ahogy van. Szemernyi kétséged sincs a helyzeted felől, mert pontosan tudod, hogy megtaláltad a megoldást. Ugyanakkor azonnal látni fogod, hogy egyáltalán nem olyan állapot ez, mint azt előzőleg bárki várná és elvárná, remélné vagy gondolná magában. Egyrészt ezzel a személyiség, a szubjektív én számára semmi sem változik meg a személyes világában, vagyis minden ugyanolyan lesz, mint korábban volt (ő maga is). Nem lesz tőle egyből tökéletes, sem halhatatlan vagy csodatévő. Nem vonhatja ki magát a törvények alól, s különleges isteni képességei sem támadnak csak úgy, maguktól. Másfelől viszont minden megváltozik, mert ettől kezdve más szemmel tekintek magamra és a világra. Más lesz az információk visszacsatolódási útvonala (struktúrája) bennem, vagyis a személyiségem fokozatosan megváltozik, átíródik. Az elkülönültség tudata helyett az egység tudata erősödik meg bennem és kialakul a magasztos gondolkodású isteni énem. Az, Aki mindig is szerettem volna lenni, csak éppen korábban képtelen voltam megfogalmazni (a tudás hiányában) kellő pontossággal ezt a vágyamat.

11. A megvilágosodás szubjektív nézőpontjai éppoly sokfélék, mint a megelőző tudatállapotok a lélekben (mivel folyamatról van szó). Sőt, az elnyert szabadságom okán még számosabbak lesznek, ahogy folytatom az önvizsgálatom a megértés fényében. Tehát nem csak egyféle tudatállapotról van szó. Van ezek között olyan, ahol van és mûködik az értelmem, és igyekszik minél többet felfogni és rendszerezni a tudatomon keresztüláramló komplex információkból. Ez lesz a bölcsesség, a dolgok belátásából fakadó megértésben való elméllyedés. Van olyan nézőpont is, ahol nincs értelem. Ott csak a tiszta és szemlélődő figyelem létezik, a tudat legalapvetőbb állapota, ahol egyszerûen csak vagyok és érzékelek. Ekkor megfigyelhetem a létem centrumát, mintegy kívülről nézve magamat a belső tükröződéseim által. Vagy lehetek önnön létem közepében, a forráspontban. Abból a pontból nézhetem a minden létezőt, ahonnan az Isten látja azt, egyszerre az egészet időtlenül, az egyhegyûség állapotából. Ez egyben a teljesség és mindentudás állapota is, ahol szabadon mozoghatok a létezésben. Bármely pontjából megszemlélhetem a mindenséget, mert annak minden pontja én magam vagyok, szó szerint én.

12. A megvilágosodás következményeként az értékrendem alapvetően megváltozik. Mindez annak meglátásából fakad, hogy a teremtett világ múlandó és illúzió, míg a lét örök és valóságos. A létezés az egyetlen valóság és nincs más ezen kívül. Minden ami van, ebben van, mint virtuális tükröződés az önmaga számára megnyilvánulóban. A teremtés játékká válik a számomra, célirányos tudati tevékenységgé magasztosul a figyelmem lekötése érdekében. Ennek köszönhető, hogy a nirvánából a tudatom mindig dinamikusan visszatér a saját álomvilágába és teremteni kezd, belemerül az illúzióiba. Aztán ha túl sok lesz a teremtésemben a zavar és a probléma, amit a részhalmazok okoznak a mûködésük során egymásnak, akkor egyszerûen kimenekülök belőle, és ezzel végeredményben megszûntetem azt. Ekkor van lokális szünet a teremtésemen belül, az egész valamely részrendszerében. Pontosan úgy, ahogy az álom is egy beiktatott szünetet képez az ébrenlét nappali szakaszai között.

13. A megvilágosodásra törekvő lélek munkáját figyelemmel kisérik az univerzum felettes vezetői, legbölcsebb entitásai, valamint a Mindenható (Megtartó) is. Szükség esetén külön foglalkoznak velem és tanítanak, többféle módszerrel. Ez történhet telepatikus metakommunikáció útján, beszélgetéses tanítással vagy közvetlen megtapasztalással (elviszik a lelkem valahová és megmutatják amit kell), illetve tudás átültetéssel. Ilyenkor a vezető egy nagyobb, sûrített információs csomagot küld át a lelkemnek, ami bennem fokozatosan kibomlik, mintegy rejtélyes módon eszembe jut valahonnan. Ezt a tudást úgy fogom érzékelni magamban, mintha én jöttem volna rá, én gondoltam volna ki, s ezért a sajátomnak fogom tekinteni. Mivel az üzenet ilyenkor a saját értelmi rendszerem logikai fordítóján (értelmezőjén) megy keresztül és tárolódik el, könnyebb befogadnom, mint egy kívülről érkező üzenetet. Ennek oka a kommunikáció során használt fogalomnyelv szerkezetében rejlik. Mindenkinek könnyebb megértenie önmagát, mint valaki más gondolatait. Ezért az Isten mindig belülről tanít és szól hozzám, bennem, általam.

14. A megvilágosodott személy ismeri az isteni szentély legbelsőbb titkait is. A felettes vezetőkkel való hatékonyabb kapcsolattartása érdekében kaphat külön időszál vonalat, közvetlen összeköttetést is hozzájuk, akár a Mindenhatóhoz is. Ez nagy kegy a vezetők részéről, mert ilyenkor egyben kiemelt védelemben és gondoskodásban is részesül az illető lélek. Egy buddhára másképp vonatkoznak ugyanazok a közösségi törvények, mint a többi lélekre. Aki önmaga mesterévé lett, annak nincsenek bírái, csak bírálói.

15. A spontán (meglepetésszerûen) adódó helyzetekben a bennem felmerülő kérdésekre azonnal megjelenik a lelkemben a válasz, gyakorlatilag gondolkodási és emlékezési (késedelmi) idő nélkül. Ez valószínûleg a központi fénykvantumom egy ciklusideje alatt játszódik le, fut át rajtam szabadon a mindentudásból kiindulva, mivel már nem mûködnek feltétlenül azok a fékezőrendszerek az elmémben, melyek elzárnának a megoldástól. Ebből következik, hogy a megvilágosodott személy mindenre azonnal képes reagálni, válaszolni, amennyiben az értelme nem gördít akadályokat a benne áramló információk elé (megfelelő tudatállapotban).

16. Kiég és eltûnik belőlem az érzések mély, teljes intenzitású átélése, beleértve a szeretetet, fájdalmat, a jó és rossz dolgokat. Az egész életem egy felületes, illuzórikus játékká válik a számomra, amit belülről szemlélek és igazából nem érinti meg a tudatom úgy, mint régen. A bensőm nyugodt, szinte már közömbös lesz a világ változásaival szemben. Úgy kezelem az életem, mint valami elvont tevékenységet, sajátos sakkjátszmát, amelynek nincs a számomra komoly tétje. Hisz mit veszíthetek az illúzióimon kívül? Azokat meg amúgyis mindenféleképpen elveszítem, ahogy szétfoszlanak az időben.

17. Megértem, hogy minden tudás akkor válik igazából használhatóvá és értékessé, ha a vele kapcsolatos megismerés folyamata körbeér, vagyis visszazáródik önnön kezdeteihez, egy ciklikus rendszert képezve. A valódi tudás az, amikor a tudással és annak ellentétével is rendelkezem. Egyaránt ismerem a pro és kontra érveket, vagyis átlátom az egész helyzetet.

18. A személyiségem fokozatosan elöregszik és megnyugszik, amolyan nyugdíjassá válik, függetlenül a fizikai testem korától. Ez azzal is jár, hogy alapvetően eltûnik belőlem a fiatalkori forrófejûség és lelkesedés, valamint a karriervágy, az érvényesülés és a mások szemében való elismerésem igénye, vágya. Nem akarok senkinek semmit bebizonyítani, nem akarok másokat meggyőzni, velük vitatkozni, harcolni, küzdeni, mert tudom, hogy mindezt nem muszáj. Nem érzem szükségét a konfliktusnak, az ütközésnek. Hagyom menni a dolgokat a maguk útján és csak akkor avatkozom be, ha egy valóban nagyon fontos dologról van szó. A fontosság itt a buddha értékrendjében egészen mást jelent, mint korábban. Elsősorban az isteni törvények megvalósításáról van szó és a testi lét során felvállalt tevékenységek fontosságáról.

19. Legfőbb életcélommá válik a nyugodt, visszavonult, kellemes és laza életvitel. Csak semmi verejtékes munka, erőlködés, kínlódás, gyötrő kényszerek és rabszolgaság, hajtás és gürizés a szamszárában! Az élet szép, az apró csodák is örömet okoznak amikkel szembesülök és fölösleges úgy rohanni. Egyfajta megállapodott nyugdíjas élet ez. Az időmet kitölti a "rendszeradminisztrációs" tevékenység (evés, alvás, pihenés, lakóhely karbantartás, stb.) és az alkotás, elmélkedés, szemlélődés vagy az esetlegesen meglévő párkapcsolat apró örömei.

20. Érdekes módon a szexualitás, mint örömforrás megmarad és kiteljesedik, de elveszíti azt az átütő lendületét, szenvedélytől izzó forróságát, amivel korábban hatott rám. Inkább élve-zetes játékká, masszírozássá és "bírkózássá" alakul ez, tehát nem marad meg olyan szexnek, mint amilyen előtte, korábban volt a számomra. Gátlások nélkül, felszabadult könnyedséggel és természetes szemérmetlenséggel (mint az első emberpár a bûnbeesés előtt még a paradicsomban) élem meg azt, amit az emberek számtalan törvénnyel, tabuval és szokással igyekeznek elrontani és korlátozni az életükben.

21. Teljes ember (Adam Kadmon) vagyok önmagamban, nem fél. Egy illúziókba merült ember nem ismeri önmagát egészében, csupán egy részét. Ezért mindig van az énjének egy olyan területe, amit kizár, megtagad magából, ami felől éppen ezért nem lehet tudatos. Ez az ő árnyékszemélyisége, tudatalattija, a benne lakozó sötét oldal, amivel mindig nyomasztó szembesülnie. A megvilágosodás során ezt a részemet is vissza kell olvasztanom magamba, ami viszont szenvedéssel és problémákkal jár. Nem túlzás azt mondani, hogy halálos veszélyt jelent a tudatos énemre a megtagadott részemmel való találkozás, hisz a kettő egymás ellentéte. Az összeolvadás és kiegyensúlyozódás akkor fejeződik be a számomra, amikor felismerem, hogy a sötétebbik oldalam ugyanolyan fényességes és magasztos megnyilvánulásom, mint a világosabbik. Innentől kezdve teljes vagyok önmagamban.

22. Az önfelismerésem (a teljességemről való tudatosságom) eredményeképpen megnő az önelfogadásom. A szeretetemet magam felé fordítom, önmagamat szeretem teljes egészemben. Én mindig magammal vagyok és mindig számíthatok magamra. Mindenki más, külső személy csak illúzió körülöttem, és éppen ezért megbízhatatlan, mert az illúziók (emberek, tárgyak, események) folyamatosan jönnek és mennek, változnak az általam észlelt, teremtett világban. Én viszont mindig megmaradok önnön origómban önmagammal, önmagamnak. Éppen ezért én válok önmagam legszeretettebb barátjává és társává, tanítójává és tanítványává, közönségévé és szórakoztatójává.

23. A teljessé válás azt is jelenti, hogy önmagam Istenévé és Sátánjává válok. A jó és rossz tulajdonságaimnak egyaránt tudatában vagyok, egyenlőképpen. Ez a valódi szabadság, amikor a szabad akaratom oly módon képes érvényesülni, hogy én döntöm el, megkisértsem-e magam vagy sem. Engedjek a kisértésemnek vagy ne. Hallgassak önmagam egyik részére vagy inkább a másikra. Tudom, hogy bármilyen lehetek és elfogadom magam ilyennek. Én vagyok önmagam ura és törvényhozója. Én hozom meg a magam törvényeit, amelyek alapján azután élek, döntök, megnyilvánulok mások (a külső illúziók) felé. Ez persze azt is jelenti, hogy a külvilág elveszíti korábbi jelentőségét és az illúziókban felfedezett ellentmondások révén lényegtelenné válik a számomra. Szó szerint "fütyülök mindenre" és mindenkire. Csak a saját fejem után megyek, a saját magasztos elképzeléseimnek megfelelően és egyedül csak én korlátozhatom, szabályozhatom magamat. Senki másnak nem engedem meg, hogy fölébem kerekedjék, mert tudom, hogy senki sincs fölöttem. Ha mégis együttmûködöm a körülöttem lévő többi entitással, a teremtésem többi részével, akkor azt is a szabad akaratomból teszem, nem pedig kényszerből.

24. Önmagam megismerése során átlátom a személyiségemben kiépült kondícionálást, amit a külvilág adott nekem (kényszerített rám) a születésemtől kezdve. Képessé válok arra, hogy tetszésem szerint megváltoztassam ezeket a programokat, gátlásokat, szokásokat, vagy eltöröljem őket. Gátlástalanná válok, a szó jó és rossz értelmében egyaránt. Bármit megtehetek és annak az ellenkezőjét is. Ez persze nem jelenti azt, hogy meg is fogom tenni, csupán a lehetőséget tudom immáron szabadon megadni magamnak. Nem képzelem többé magamról azt, hogy "én aztán erre vagy arra soha nem lennék képes". De igen! Meg tudom csinálni. Sőt, arra is képes vagyok, hogy ellenálljak valamely kényszerítő erőnek és ne tegyek meg valamit, amit kellene, ha éppen úgy látom helyesnek. Ezt a képességet, az önmagam feletti uralmat nevezzük általában önkontrollnak, de ez nem azonos a környezettől eltanult önkontrollal, hanem annak egy magasabb, tudatosabb szintje.

25. Látom, hogy szinte mindenre képes vagyok. Bármit meg tudok teremteni, mert értem a módját és tudom mi kell hozzá, milyen mûveletek által lehet elérni valamely célt. Képes vagyok megidézni a legmagasabb szintû teremtő energiát és formákba önteni (kinyilvánítani) azt. Bármilyen helyzetbe is kerüljek, mindenre tudok magyarázatot adni, mindenre van mentségem, indokom, kifogásom, meg az ellenkezőjére is. Bármilyen problémára meg tudom találni a legoptimálisabb megoldást és képes vagyok a nyilvánvaló ellentmondások ellenére is elkötelezni magam mellette.

26. A megvilágosodott személy a gondolkodásban logikus és bölcs, és ezért ellentmondásos felismerésekre jut, amik tétlenségre, nyugalomra késztetik, kárhoztatják őt. Ezért nem cselekszik fölöslegesen, ezért viselkedik "nyugdíjasként". Ugyanakkor ha mégis cselekedni kell, akkor tudja, hogy azt csak logikusan, ellentmondásmentesen lehet megtenni, ezért ilyenkor fanatikussá válik. A bölcsen meghozott döntést fanatikus elszántsággal képes megvalósítani. Ha fontos dologról van szó, harcolni is kész érte és meghalni is.

27. A megvilágosodott személy a tökéletes harcos, akinek fő célja pontosan a harc elkerülése. Mindig készen áll a cselekvésre, de nem törekszik rá (nem keresi magának a bajt). Mindent képes feláldozni a cél, a siker érdekében, mert nem ragaszkodik semmihez és senkihez. A küzdelem játékszabályaihoz sem, mert azok is önkényesen meghatározottak, ezért semmivel sem korlátozza önnön ravaszságának kibontakozását. Mert az Isten is ravasz, de nem rosszindulatú. Ugyanakkor mégis van benne ragaszkodás, mert tudja, hogy milyen fontos minden illúzió, ami körülötte van, és elfogadja azok szerepét. Odafigyel arra, amit mondani akarnak neki a dolgok. Látja, hogy a világban minden tapasztalat üzenet vagy provokáció a számára.

28. A harcban a bölcs mindig ellentmondásos stratégiát követ, ezért kiismerhetetlen és megállíthatatlan stratégiájú. Mert az Isten útjai is kifürkészhetetlenek. A békében viszont logikus viselkedésre törekszik, hogy kiismerhető legyen és ezáltal megbízható a környezete szemében. Tudatában van annak, hogy minden utazás és komoly változás a környezetében harci helyzetnek minősül. Éppen ezért ilyenkor az ébersége segítségével szabadul meg a szokásaitól és megrögzöttségeitől, melyek akadályoznák és elveszejtenék őt. Mert az ellenfeled mindig a te stratégiád kiismerésével kezdi, ahhoz igazítva a saját terveit. Az ellentmondásos döntések egy veszélyes (harci) helyzetben életmentő fontosságúak lehetnek, ezért nem fél alkalmazni őket.

29. A megvilágosodott kívülről nézve különc, önfejû, boldog, gátlástalan, bölcs, őrült, óvatos, önálló, mondhatni szégyentelen és pofátlan időnként a viselkedése. Kilóg a sorból, nem akarja magát állandóan elfogadtatni másokkal, bár igyekszik elfogadhatóan viselkedni a sikeres kommunikáció érdekében.

30. A megvilágosodott személy tudja, hogy az élet csak akkor teljesedik ki igazán, amikor a lélek eléri a megvilágosodást, tehát ez a legfontosabb cél mindenki (a teremtmények) számára, aki még nem jutott el idáig. Ezért tanítja, segíti a többi entitást, gyorsítva az útjukat az egyetemes cél felé.

31. A megvilágosodott személy látja, tudja és megéli azt a bizonytalanságot, amit a világról szerzett tudása nyújt neki, a létezés megismerhetetlen és paradox lényegéről. Átlátja, hogy a legfontosabb dolog a jó társaság, a helyes viszonyulás egymáshoz, a színvonalas kommunikáció és a szeretet, a szerelem, a maga legmagasztosabb tisztaságában és jóságában. Ez az a dolog (érzés, tulajdonság), amely elviselhetővé teszi a számunkra a létezést: a szeretet, a szerelem egymás iránt. Az, hogy örülök a másiknak és boldog vagyok pusztán attól, hogy együtt vagyunk és jól megvagyunk együtt. Amíg két létező megnyilvánulás szeretni képes egymást, függetlenül az ellentmondásoktól és konfliktusoktól, melyek a teremtést árnyalják és nehezítik, addig nincs gond az életben. Ez kerül az értékrendjében legelölre, az őt megillető helyre, ahová való. Képes vagyok úgy szeretni a másikat, miként önmagamat. A lehető legmélyebben, jóval azután is, hogy a világ sötét oldalával való szembesülés és az ellentmondások már kiüresítettek és kiégettek belül, megszabadítva lelkemet a külvilágtól eltanult illúzióktól. Mert ahogy a főnix madár is önnön hamvaiból kel új életre, úgy én magam is folyton újraélesztem és teremtem a saját szeretetemet és világomat, talán még sokkal szebben és áthatóbban, mint amilyen az volt korábban (akkor, amikor még nem voltam tisztában önmagammal és nem voltam önmagam ura és teremtője).

32. Felismerem, hogy a Sátán, mint az énem egy része valóban csupán a tanítóm, kiképzőm, aki a létezés rossznak nevezett velejáróival, mellékhatásaival ismertet meg. A gonoszsággal és gyûlölettel, a pusztítással és más negatív teremtésekkel. Mert a jó és rossz dolgok tudása egészíti ki egymást igazi (teljes) tudássá önmagamról. A belső énem azért indít útnak engem, a törléssel születő embert egy reinkarnációval, hogy új személyiséget, új életet tudjak magamnak növeszteni, készíteni, amely más lesz, mint az előző. Mentesen a korábbi életek hibáitól és persze terhesen az új élet hibáival, amikkel megvívhatom a magam harcát. Ez a harc, amit mindenki önmagával vív meg a világ, mint kivetítés segítségével, ez érleli felnőtté, bölccsé az embert. Mint a mesében, ahol a kiskirályfi elmegy világot látni, szerencsét próbálni és közben tapasztalatokat gyûjt, felnőtté érik, majd bölcsen, harcedzetten tér haza Atyjához, aki ő maga, csak "idősebb kiadásban". És immáron felismeri, hogy rövidesen neki is lesz fia, aki majd ő maga lesz, és ugyanezt fogja csinálni. A Sátán, mint kisértő a maga isteni szeretetében a próbákat állítja a kiskirályfi (teremtmény) elé, és együtt örül vele a sikernek. Ha pedig elbukik az ifjú, keményen megszorongatja, s fájdalmakkal, szenvedéssel vezeti el a belátás és mélyebb tudás felé. Ez adja a teremtés szadista-mazochista jellegét, amely szintén az ellentmondásosságából fakad a rendszernek. Én magam vagyok az, aki kínzom és gyötröm magamat valójában, s gondoskodom arról, hogy minden létben ott legyen a szenvedés.

33. A tanulás és a szenvedés egymástól nehezen elválasztható jelenségek. A szenvedésből tanul a lélek, a tanulás pedig olyan változásokkal jár, a világkép átértékelődésével, áldozatokkal és döntésekkel, melyek tudatosítják a lélekben, hogy a tanulás egyben szenvedés is. A mennyországban csak boldogok vagyunk, de nem nagyon fejlődünk. A pokolba járunk le (bukunk le) éppen ezért, bûnbe esve és a Sátán kezébe adva magunkat gyötrésre, hogy tanulhassunk és fejlődhessünk. A nagy szenvedés mindig nagy áldozatokkal jár és sok tapasztalattal, gyors fejlődéssel. Vagyis aki sokat akar előrelépni az úton, az sokat kockáztat és sokat szenved, és sokat is veszíthet, ha nem éri el célját. Aki viszont kevesebbet, az lassabban halad, tovább ér, de tovább is tart az útja. A Sátán, mint a pokol vezetője mindenkitől beszedi a fejlődés árát, amit fizetni kell a változásokért. Úgy is mondhatnánk, hogy mindenért amit nyersz, el is veszítessz sok más dolgot (illúziót), amik addig voltak az életedben. Ez a veszteség az, amit a tanulás, a megismerés, a beavatódás áraként nevezhetünk meg. Mert a tudásnak ára van.

34. A legnagyobb ár, amit a tudásért fizetned kell az, hogy amit tudsz, többé nem tudod nem tudni. Vagyis örökre megváltoztatnak a tapasztalatok és látni fogod, hogy soha többé nem lesz újra ugyanaz semmi, amilyen egyszer már volt. Semmi sem ismétlődik meg. Mindent elveszítünk (jót és rosszat egyaránt) és ezért mindig dolgoznunk kell a kívánatos dolgok újrateremtésén. Még egy buddha sem ülhet a teremtésben munka nélkül. Az csak a nirvánában, a formanélküli világban lehetséges, hogy pihenjen a tudat és szabadon időzzön a végtelen időben, a tulajdonképpeni időtlenségben. Ezért mennek a lelkek a fénylények formanélküli világába. Ezért kevés a formák világában mindig a mester, a megvilágosodott, mert aki idáig eljut, az mind elmenekül a fénylények világába, kilépve a szamszárából. Mert látja és tudja, hogy itt nem jó időzni. Nem léleknek való hely a pokol. Mi itt csak átutazóban vagyunk igen rövid időre, aztán már rohanunk is tovább a boldogság útján. Ez a legfőbb tanács amit egy buddha bárkinek is adhat.: Szerezd meg a tapasztalatokat és menj tovább. Ne állj meg, ne ragadj le sehol, amíg azt nem érzed, hogy maradéktalanul boldog vagy és teljesen kielégít a helyzeted. Ez pedig csak a távoli végtelenben tapasztalható meg a számunkra. Így jó utat kívánok minden kedves lélektársamnak az úton!

Forrás :
Link







 
 
0 komment , kategória:  Ezotéria : Megvilágosodás  
A hét asztrális szint
  2015-01-03 08:38:49, szombat
 
 

Ebben a tanulmányunkban az asztrális világ egyik fajta felosztásáról próbálunk meg leírást adni. A helyzetet nehezíti az a tény, hogy sokféle felosztás létezik, sokféle szempont szerint. Ezek persze nem zárják ki egymást, de fennállhat az a veszély, hogy a felületes szemlélőt összezavarja az elétárt valóságok sokszínűsége. Másrészről az asztrális világ természete miatt, mindenkinek más képként és szimbólumként jelenik meg. Azonban mindezek ellenére is szükség van egy lehetőségeinkhez mérten objektív leírásra. Célunk ennek véghezvitele. Az asztrális világ a lélek lakóhelye. A két, itt ható alapvető erő a szimpátia és unszimpátia, a vonzás és taszítás. Minden forma ezekből épül fel, és jellegét a kettő aránya szabja meg. A lélek, mint kapocs, segíti a szellem és a test kapcsolatát, kiegyenlítve a köztük lévő rezgéskülönbséget. Ha nem lenne lélek, akkor a szellem képtelen lenne testet ölteni a fizikai világban. A halál után a lélek és a szellem kapcsolatát az szabja meg, hogy lélek mennyire maradt földi vágyaktól terhelt. E kapcsolat határozza meg azt is, hogy a hét szint közül melyikbe kerül a lélek. Ha a földhöz kötő vágyak még erősek (szenvedélybetegségek, materialista gondolatok stb.) akkor a lélek rezgése inkább a Földhöz köti. Így erős tisztításra van ahhoz szüksége, hogy a szellemmel való kapcsolata helyreálljon. Persze ez a behatás nem marad nyom nélkül a szellemben sem, így a következő inkarnációban mindenképpen meg lesznek a kiegyenlítésre való hajlamok, karmatikus történések formájában A Golgotai Misztérium óta persze lehetőség van a köztes létben való fejlődésre, de a földi vágyakat csak fizikai inkarnációban lehet hathatósan ledolgozni. A lélek és a szellem együtt halad át ezen asztrális szinteken és amikor a lélek kiégett és megtisztult, akkor szabadulhat meg a szellem és haladhat tovább a mentális világok felé. Ide a lélek már nem tudja követni őt. Fontos tudnunk, hogy pontosan hol is találjuk meg az asztrális világot, a bolygószférák között (nehogy eltévedjük asztrálprojekciós gyakorlataink során) A Földtől a Holdig tart az éteri világ. A Holdtól a Napig tart az asztrális világ. A Napszféra és a Szaturnusz szféra közé esik az alsó mentális világ és a Szaturnusztól, mint interplanetáris kaputól kezdődik a felső mentális szféra. Tehát a minket érdeklő terület a Holdtól a Napig tart. Az egyes szférák(Merkúr és Vénusz) ezen belül helyezkednek el, leírásukra később kerítünk sort. Fontos tudnunk, hogy itt nem a fizikai, asztronómiai bolygóbeosztásról beszélünk, hanem annak szellemi vetületéről. A bolygók fizikai sorrendje sem egyezik a szférák sorrendjével, hiszen szellemtudományi értelemben a világképünk geocentrikus, tehát a földi szféra áll a középpontban és aköré rendeződnek be a további szférák. Lássuk a szintek leírását!

1. szint
Mivel ez a legalsóbb szint, ennek rezgése a legalacsonyabb. Ide vannak bekötve a mérgező növények, a vérengző és veszélyes vadállatok (és emberek). Az innen inkarnálódó lélekre még erősen hatnak a természeti törvények és erős a kapcsolatunk az anyaggal. Életünk mozgatórugója az intenzív ösztönélet és ennek megfelelően tudatuk tompult és testhez kötött. Mivel nagyon fontos számukra a fizikai lét, értelmük teljes tevékenysége az önzést, a szerzést és megtartást szolgálja. Jellemző rájuk a durvaság, kegyetlenség, az erőszakra való hajlam, önhittség, egoizmus és az ölési vágy. Általában az alsóbb szellemi rezgések olyannyira erősek, hogy ez még a fizikai testben is megjelenik, mint erős robosztus testalkat, durva, erőteljes, állati vonások, nélkülözve minden kecsességet, kiforrott, szellemmel áthatott formát. Fontos tényező, hogy ebben a szférában a lelket teljes sötétség veszi körül, mivel a szellemi fény ide nem hatol be. Érthető, tehát, hogy a testetöltés számukra kegyelem és megváltás. Azonban fizikai életükben is tudatosan(!) elzárkóznak mindenféle szellemi tanítástól és szellemi impulzustól, estenként még támadják is azokat. Ennek megfelelően innen kerülnek ki a gyilkosok, ámokfutók és a fekete mágusok. Különbséget kell azonban tennünk az asztrális késztetésből, fejletlenségből, és nemtudásból elkövetett gonosztettek és a karmatikus kiegyenlítődés által bekövetkező tettek között. Nem tudhatjuk hogy az adott cselekvéssor egy fiatal lélek kevés tapasztalata által következett-e be vagy már egy életek sorain át húzódó karmikus játszma végkifejletét, csúcspontját látjuk.

2. szint
Ide azok az állatfajok tartoznak, amik más állatokat megtámadnak és azok a növények, melyek nem alkalmasak emberi fogyasztásra. Ebben a szférában megerősödik az ego, és az ebből következő negatív tulajdonságok, jellemvonások is. Megjelenik a hiuság, a becsvágy, büszkeség, lobbanékonyság, ravaszság, hazudozás. Az egész létezést csataként élik meg, ahol folyamatosan győzni kell, sőt legyőzni a másikat. Ez szolgál számukra lelki táplálékként. Csökken az ösztöncselekvés, növekszik a tudatosság, igy válik egyre veszélyesebbé az egyén. Haragosak, de már kiengesztelhetőek. Értékelik a testünknek és érzékeiknek jó dolgokat, megjelenik a hedonizmus. Hajlamosak a kilengésekre, mértéktelenségre és a végletekben való gondolkozásra és cselekvésre, nem ismerik az arany középút szabályát. Telve vannak kétségekkel és szkepszissel az anyagba süllyedtség miatt. Erős félelmek kínozzák őket az ismeretlentől. Sok öngyilkosság következik be e tényezők miatt. Itt már megjelenik a hitélet, de még csak azért hogy mások szemében jónak tűnjenek. A mélyebb igazságok és hitételek itt még rejtve maradnak előttük. Imájukat általában magukért mondják el, hit nélkül. Ha jó kedvűk van még akár jót is cselekednek másokkal, de fontos, hogy mindenki tudjon róla.

3. szint
Növényevő és háziállatok, emberi fogyasztásra alkalmas növények és gyógynövények tartoznak ide. A lélek itt már törekszik a fény felé. Egyszerűség, szorgalom jellemzi őket, megbecsülik a jót és törekednek az igaz útra. Felmerül a béke és nyugalom utáni vágy. Hajlanak a becsületességre és az őszinteségre, de bizalmatlanok és gyanakvóakká válnak az első "gyanús" jelre. Szeretnek kritizálni és ítélkezni, de vitatkozni nem szeretnek és kívülről türelmesnek látszanak. Féltékenyek a más által megszerzett javakra vagy az illető egész életére, hiszen nem látják át a mélyebb összefüggéseket, okot, okozatot. A szürke, középszerű emberek tartoznak ide, akik csendben teszik a dolgukat, kerülve minden feltűnést. Sok hivő és vallásos ember van itt, de még görcsösen ragaszkodnak a hitükhöz. Szeretetük a családi szeretetben összpontosul. Hihetetlen számukra az isteni szeretet fogalma, így a párkapcsolatok is inkább játszmákból állnak, nem pedig toleranciából és elfogadásból. A világi élet hiúságai még könnyen eltántorítják őket a szellemi úttól ezért haladásuk lassú; ide tartoznak a fejlődő lelkek. Azt hiszik hogy mindent amit a fizikai világban elértek saját erőfeszítéseiknek köszönhetik. Ez az illúzió eltakarja előlük az Isteni Kegyelem fényét, ennek megfelelően úgy tapasztalják, hogy egyedül vannak. Ez egy nagy bukási lehetőség számukra. Innen még kötelező az inkarnálódás a fizikai síkra. Az 1-3 szintek egyfajta burokként veszik körül a föld szféráját és innen, még kötelező az inkarnáció!

4. szint
Itt a sokféleség és a sokoldalúság a meghatározó. Ahogy haladunk a felsőbb szintek felé, a lelkek egyre jobban leoldják magukról az asztralitások béklyóit, ennek megfelelően már a szellemük vezeti őket. Megnyílnak a magasabb valóságok felé, de még konkrét tapasztalások nem érik őket. Fontos tény, hogy megjelenik az áldozat készség és a lemondás képessége. Kitartóak, bátrak, erős akarat jellemzi őket, azonban hajlamosak az elragadtatásra. Jó tulajdonságaikat a közszolgálatába és állítják. Már képesek Isteni szeretetből jót cselekedni. Hit és bizalom már sokkal tisztában jelentkezik, de még nem tudnak áldozatot hozni azokért, akik megbántották őket vagy az általuk szentként tisztelt dolgokat. Hiányzik még a teljes megbocsátás képessége. Párkapcsolataik már a tanulási folyamatot szolgálják és öntudatlanul elkezdik keresni a duálpárjukat. Próba kapcsolatok által fejlesztik őket a részduáljaik segítségével. Ez a szint már egy olyan fejlettségi állapotot képvisel, ahonnan nem kell már visszaszületni fizikai síkra.

5. szint
Ez egy fejlettebb szint az asztrális világban. Az innen jövő lelkek már uralják az alsó asztrális tulajdonságokat és áttranszformálták azokat, melyek az előző szinteket jellemezték. Megnyugvás és elfogadás jellemzi őket. Ismerik a hallgatás törvényét, tiszta életet élnek, mértékletességet gyakorolnak és áldozatkészek. Anyagi világuk és körülményeik nem befolyásolják szellemi életüket, alázatosak, becsületesek és tiszta hit hatja át lelküket. Megtapasztalják az Isteni Kegyelem működését életükben és a megbocsátás, és szeretet elvét alkalmazzák életükben. Tisztában vannak a Golgotai Misztérium szellemi jelentőségével és hatásával a mai világra. Esetleges negatív hatású cselekedeteik miatt nem gyötri őket bűntudat, hanem rögtön megpróbálják kijavítani a hibát. Nem emésztik magukat felesleges dolgokkal, hanem megfelelő időben és megfelelő helyen cselekszenek. Visszaemlékeznek a Paradicsomi állapotra és efelé törekszenek útjukon, hiszen tisztában vannak, azzal hogy az Isteni Egység visszaállítható. Ennek érdekében sok áldozatot vállalnak és a köztes létben sokszor az alsóbb régiókban tevékenykednek.

6.szint
Ebből a szférából inkarnálódni már igazi áldozat az emberiség fejlődéséért. A saját célok háttérbe szorulnak. Hatalmas szereteterők jelennek meg, türelem, tolerancia és elnézés jellemzi a lelket. Igazság érzet és szabadságérzet árad belőlük a világba. Ők azok, akik a legnehezebb helyeken és időkben öltenek testet, azért, hogy akár egy lelket is megmentsenek a kárhozattól. Sokszor az emberiség ezért kiközösítéssel, megvetéssel, sőt halállal fizet nekik, hisz tanításaikat nem mindig értik meg. Ők azok az áldozati bárányok, akiknek a vére a Gonosz erejét töri meg.

7. szint
Ez a legutolsó szintje az asztrálvilágnak. Inkább már a szellemi szféra ereje és fénye hatja át, hiszen igazi határterület a két régió között. Az alsóbb szférák innen táplálkoznak energiával. Érzelmi és természeti szinten már nem függ a földtől, tiszta tudás és bölcsesség hatja át. Fontos tudnunk, hogy a duálok itt várják be egymást, mielőtt továbbhaladnának, ha nem egyidőben vetették le a fizikai testüket. Itt már nincsenek Földhöz kötő vágyak, gondolatok, az itt lévő lelkek tiszták és készek a szellemi szférákba továbblépni.

A fenti anyagot Karsay István kérése összeállította: Csehi István




 
 
0 komment , kategória:  Ezotéria : Megvilágosodás  
Molnár Mária parapszichológus
  2014-12-16 07:22:05, kedd
 
  Lélekerő a Fény tanításában

A lélekerő információval töltött szentlélek energia. A szentlélek begyűjt, felerősít információkat, ezáltal rezgése alacsonyabbá válik, lélekerővé válik, hogy az ember számára is befogadható legyen. Lélekerőt előállítani nem tudunk, csak befogadással juthatunk hozzá.
A lélekerő a lelki úton indíttatást jelent, magasabb erőtől származó indíttatást, amit az ego nem tud elnyomni. A lélekerő még mindig magában hordozza isteni teremtő erejét, de már magában hordozza a lélek rezgését, vagyis információját is. A lélekerő ad gondolatainknak teremtő erőt. A tiszta és a szennyezett gondolatainkat egyaránt megteremti. Itt lépnek be a sötét erők és a fekete mágia. A lelki vezető figyelmeztet, hogy vigyázz, milyen indíttatást követsz, de a te akaratod érvényesül, és a te érzelmeid befolyásolnak.
Minden, amit örökéletünkért teszünk, fokozza bennünk a lélekerőt. Legfontosabb a bensőgyermek felébresztése, mivel általa közvetlenül juthatunk lelkünk erejéhez.

Életerő a Fény tanításában

Az életerő olyan lélekerő, ami beépül bárhova. Képes gyógyítani, bármit kijavítani, de teremteni már nem. Életerőt mi magunk is elő tudunk állítani. Az életerő előállításához nincs recept, csak jó tanács van: cseréld fel a kelt a lehetel, és máris szabadabban fognak áramolni az energiáid.

Lelki erő a Fény tanításában

A lelki erő az, amikor a lélek uralkodni tud a testen. Amikor nem ösztönszerűen, érzelmektől vezetve cselekszünk, hanem képesek vagyunk mi emberek venni egy mély levegőt, és meghallgatni a lélek tanácsát, a lelki vezető tanácsát, és azt követni, a szerint cselekedni.

Molnár Mária
parapszichológus


Forrás : Link
 
 
0 komment , kategória:  Ezotéria : Megvilágosodás  
Megvilágosodott ember
  2014-12-04 04:28:22, csütörtök
 
 




"A társadalom fél, nagyon fél azoktól, akik ismerik önmagukat. Nekik ugyanis van egyfajta hatalmuk, egyfajta aurájuk és vonzerejük, azaz karizmájuk, ami képes a fiatal, még életteli embereket kiemelni a hagyományos rabságból...
Egy megvilágosodott embert nem lehet rabszolgává tenni. Ez a probléma: őt nem lehet bebörtönözni...
Mindenképpen nehéz befogadni egy olyan géniuszt, aki tud valamit a bensőről, hiszen belőle elkerülhetetlenül felforgató erő lesz. A tömegek nem akarják, hogy háborgassák őket, még akkor sem, ha épp boldogtalanok: mert boldogtalanok ugyan, de hozzá vannak szokva a boldogtalanságukhoz. És így mindenki, aki nem boldogtalan, idegennek tűnik számukra.
A megvilágosodott ember a legnagyobb idegen a világon: úgy tűnik, ő senkihez nem tartozik. Nincs az a szervezet, nincs az a közösség, nincs az a társadalom vagy nemzet, mely korlátok közé szorítaná."

Osho
 
 
0 komment , kategória:  Ezotéria : Megvilágosodás  
***** AZ ÉBREDÉS ÁLDÁSai *****
  2014-10-23 06:35:13, csütörtök
 
  Amikor az ember számára derengeni kezd, hogy létezik egy teljesen más valóság is, mint amit eddig az egyetlen lehetséges valóságnak tekintett, nem ritka, hogy rátör az emberre az ismeretlentől való rettegés.
De nem kell aggódnod. Le kell győznöd a félelmedet, meg kell tenned a következő, majd az azt követő lépést. Akármennyire is rettegnél, nem szabad leállni! A félelem egy jövőbeli esetleges dolog miatt jön létre, ha megteszed azt amitől félsz, a félelem eltűnik - ez itt a csapda. Az élményből megtanulhatod, hogy a képzelt szörnyűség nem történik meg, az csak a képzeleted szülte.

Ha azzal a TISZTA SZÁNDÉKKAL HALADSZ ELŐRE, HOGY ÉBREDÉSED ÖSSZHANGBAN LEGYEN A LEGFŐBB JÓVAL, ÉS NEM ENGEDED, HOGY A FÉLELEM MEGÁLLÍTSON, AKKOR FOLYTATÓDIK A FEJLŐDÉSED!

Milyen tulajdonságokkal kell rendelkezzél, hogy a félelmeiden túljussál: TISZTELET, HAJLANDÓSÁG, ALÁZAT, KITARTÁS, ÖNMAGUNK IRÁNTI EGYÜTTÉRZÉS, TISZTA SZÁNDÉK és HATALMAS B Á T O R S Á G !

- HAJLANDÓSÁG arra, hogy megkérdőjelezzük azokat az alapvető feltételezéseket, amikkel felcseperedtünk, mert azok egyáltalán, vagy csak részben igazak!
- ALÁZAT , hogy el ne feledjük : emberi lény nem irányíthat!
- KITARTÁS , hogy akkor se meneküljünk el, amikor a negativítás legnehezebb mintái kerülnek felszínre!
- EGYÜTTÉRZÉS ÖNMAGUNK IRÁNT a saját emberségünkért, mert mindnyájan az ébredés és a tudatosabb élet megélésének fáradságos folyamatát éljük !
- TISZTA SZÁNDÉK az ébredés folytatásához !
- HATALMAS BÁTORSÁG az ébredés félelmekkel való szembenézéséhez!

AZ ÉBREDÉS ÁLDÁSAI :

Jelentős kihívásokkal találkozhatunk az ébredés útján, de jótéteményei és áldásai nagyon is megérik a fáradozást.

1. TISZTASÁG - Az érzékelésed fókusza egyre élesebb. Tudod, hogy tisztábban látod a dolgokat és kezded megérteni mit neveznek keleten a májá fátylának, vagy illúziónak. Amint átlátsz az illúziókon, rájössz, hogy az életnek sokkal több értelme és célja van, mint amiről azelőtt tudtál. " Az emberek csak azt látják meg, amire fel vannak készülve" - Emerson...

2. ELFOGADÁS - , hogy egyre kevesebb dolog zökkent ki a békességedből. Mélységes nyugalom áraszt el... Kevesebbet fogsz ítélkezni, "ellenkezni" és "helyezkedni" és egyre inkább pártatlanul viszonyulsz az élethez. Kezded másokban felismerni az Isteni lényt, élethelyzeteidben és körülményeidben pedig a TANULÁSI LEHETŐSÉGET.

3. ÖRÖM ÉS JÓKEDV -, azt veszed észre, hogy sokkal könnyebben nevetsz. Rájössz, hogy az öröm nem külső események függvénye, hanem belső állapot eredménye. " Isten jelenlétének csalhatatlan jele, az öröm jelenléte..."

4. EGYÜTTÉRZÉS - , A világra tekintve észreveszed, hogy vannak, akik szenvednek. Azt is felismered, hogy részt veszel-e a megítélésükben, és milyen mértékben. Belülről mindig nyitott szívvel és ítélkezés mentesen gondolsz rájuk! " Az elkülönülésben rejlik a világ nyomorúsága, az együttérzésben pedig a világ valódi ereje - Budha".

5. SZERETET - A legmélyebb tudatosság, a Szeretet magától értetődő jelenléte. Nem véletlen egybeesés, hogy a szentek és a misztikus írott és szóbeli beszámolói annyira hasonlítanak.
ISTEN TERMÉSZETE A SZ E R E T E T !

MIVEL MIND ISTEN RÉSZEI VAGYUNK, A MI TERMÉSZETÜNK IS A SZERETET ÉS TAPASZTALATI ÚTON MEGISMERHETJÜK SZERETETTELJES TERMÉSZETÜNKET - I T T ÉS M O S T! - minden mindennel összekapcsolódik

Az önértékelés és a értéktudat - amely "árucikk" megszerzéséért olyan keményen küzdöttél amiatt a tudattalan félelem és bűntudat miatt, hogy valami rosszat tettél - semmi egyéb, mint az elme minden jelentést nélkülöző szüleménye.

ÉRTÉKES VAGY, EGYSZERŰEN AZÉRT, MERT I S T E N I L É N Y VAGY. Az érdem belülről fakadó, belső valód.

Ami elsődleges cél lesz, miközben teljes életet élsz - úgy hogy abban szív, értelem és cél is legyen-, spirituális értelemben tovább fejlődjél.

Az emberek magasabb öntudatra ébredését segítő tevékenységünk során az évek alatt összegyűjtött személyes tapasztalásaik alapján kijelenthetjük - Az ébredés nem olyan nehéz.

Igazság szerint ez a JÖVŐNK, A SORSUNK, ÉS AZ ÉLETÜNK CÉLJA EZEN A BOLYGÓNK. VÉGÜL MIND FELÉBREDÜNK, CSAK AZ A KÉRDÉS MIKOR ?!



 
 
0 komment , kategória:  Ezotéria : Megvilágosodás  
Megvilágosultság mandalája
  2014-10-17 09:50:35, péntek
 
  Ez a világosság, megvilágosultság mandalája. Ez a mandala segíti a megvilágosultság elérését mind az elmében, mind a lélekben, szellemben.

Készítette: SandalPhon (Bárány Tünde N.) /www.angyalmandala.hu






Az elmebéli magas intelligencia távolról sem egyenlő a magas lelki fejlettséggel !

Fontos, hogy elmélyedjünk önmagunkban , az már tett egy TUDATOS lépést az ébredés irányába. És bizony, csak ez számít ! Minden más az életben ehhez képest, csak egy "színelőadás" lényegtelen része .

Nem vagyunk többek mint egy-egy kivetülés,ha tetszik árnyékok a falon, a lélek árnyékai. Ennyi ! Azt hiszi az ember, hogy akarattal bír. Nem bír, csak cselekszi a lélek általi megtestesülés cselekedeteit...




Deepak Chopra : Megismerni Istent.

Dawid R. Hawkins : ERŐ kontra erő.
Mindkét könyvet megvilágosodott mester írta


Tandari Éva





Mit jelent a spirituális szint : Link
 
 
0 komment , kategória:  Ezotéria : Megvilágosodás  
Mi a megvilágosodás ?
  2014-10-14 10:50:31, kedd
 
 
Felteheted a kérdést, hogy mi a megvilágosodás? Beszélgethetsz róla, csuda nagy, betanult spirituális bölcsességeket mondhatsz róla.. de mindez mit sem ér, ha nincs semmilyen közvetlen tapasztalatod róla. A dogma csak halott szó, kővé dermedt írás, az egyetlen valódi Igazság mindig a jelen pillanat közvetlen megtapasztalásában található. Menj ki a természetbe, figyelj, éberen figyelj! Légy ott, légy jelen - és halld meg a távoli hegyen csobogó patak hangját, a légy röptét, érezd ahogyan a légáramlatok kényeztetik a bőrödet, érezd az energia áramlását minden porcikádban!

Évezd a jelen pillanatának ízét!

(A cikk részlet Kery Ervin: A tudat rejtelmei c. könyvéből. )





Út a megvilágosodáshoz : Link
 
 
0 komment , kategória:  Ezotéria : Megvilágosodás  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 56 
2024.09 2024. Október 2024.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 26968 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 245
  • e Hét: 245
  • e Hónap: 2699
  • e Év: 136100
Szótár
 




Blogok, Szótár,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.