|
2012-11-17 10:20:41, szombat
|
| |
| |
,,Amíg éretlen vagy, addig fejlődsz. Amint megértél, elkezdesz rohadni!" (Ray Kroc)
A kérdés csak az, hogy kinek mikor jön el az az idő, amikor el kezd rohadni? Bocsánat, az az idő, amikor befejeződik az érési időszak.
Nagy valószínűség szerint az emberek többségénél nem sokkal tanulmányai befejezése után. Pedig az ideális az lenne, ha folyamatosan fejlődnénk életünk végéig.
Különösen a szellemi életben, amiben állandóan növekednünk kell(ene).
Mózes arra szólította fel a népet, hogy tanulják meg Isten rendeléseit és ügyeljenek azokra, tartsák meg azokat. Jézus azt mondta tanuljuk meg, hogy irgalmasságot akar áldozat helyett, és tanuljunk meg tőle alázatosnak és szelídnek lenni. Végül pedig felszólított, hogy tegyünk tanítványokká mindenkit. Folyamatos tanulásra van szükségünk, különösen akkor, ha másokat is tanítványságra akarunk segíteni.
Mit takar ez? Nem csak tényleges tanulást, hanem állandó megfigyelést, kutatást, tanulmányozást, ami által ismeretet, tudást szerezhetünk.
Mint az Igéből láttuk, egyik feladatunk, hogy felkészítsük és kiképezzük a többieket a szolgálatra. Ha nem segítjük egymást Istentől kapott szellemi ajándékaink, képességeink és elhívásunk felfedezésében és gyakorlásában, akkor célt tévesztettünk. Azok, akik megszokják, hogy szórakoztatják és táplálják őket, elgyengülnek és folyton önmaguk körül forgolódnak.
Katasztrofális hatású, ha a keresztények azt hiszik, hogy Krisztussal közösségben maradhatnak, anélkül, hogy bensőséges kapcsolatot alakítanának ki Vele, és szolgálnák a helyi gyülekezetet, Krisztus testét. A szolgálathoz viszont tanulnunk kell. Ha máshonnan nem, a Mestertől.
Azonban teljesítmény-centrikus világunkban nem a valós tudás számít, hanem a papír. Ezért annak megszerzése után már nem képezzük magunkat. (Sok esetben kell az embernek tovább képeznie magát, ha munkát akar kapni, vagy azt megtartani, most nem erről beszélek.) Pedig a fejlődésem határozza meg, hogy ki vagyok, s ezért egyedül én vagyok felelős. Ez egyfajta igényességet jelent önmagunkkal szemben!
Egy barátom azt mondta: ha fejlődni akarsz, be kell fektetned a legfontosabba és a legértékesebbe - önmagadba!
Isten elvárja tőlünk a fejlődést. A kezdeti gyülekezetek a Biblia szerint épültek és sokasodtak. Ez nem csak létszámbeli fejlődést jelentett, hanem egyfajta minőségbeli változást is. Épültek jellemükben, kapcsolataik minőségében, ismereteikben, stb. Csak így tudom elképzelni, hogy vonzották az embereket és fel tudták kelteni az érdeklődésüket. Hiszen a jellemtelen, kapcsolatait kihasználó, ismeretekkel nem rendelkező ember érdektelen és inkább taszító mások számára. Az ilyen ember nem lehet tanúja az erkölcs és az önfeláldozás Atyjának, aki mindig tud számunkra újat mondani.
Tehát soha ne hagyd abba a fejlődést, mindig járj nyitott szemmel, figyelj meg mindent, tanulmányozz, kutass, olvass, tanulj, ragassz a hited mellé tudományt! De tedd ezt úgy, hogy az első amit ,,megismersz" az a szeretet legyen, hiszen ,,az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít", s szeretet nélkül a tudás sem ér semmit.
Késői Eső Gyülekezet Link  Link
" A tanulás célja nem a tudás, hanem a helyes cselekvés! Herbert Spencer
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nemzetközi Késői Eső Misszió |
|
|
|
|
|
Offline
