|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 23
|
|
|
|
|
|
2025-01-21 22:05:17, kedd
|
| |
| |
Január 23
2Mózes 16-18
A fizikai táplálék, amelyet Isten biztosít számunkra, szemléletes képe és emlékeztetője annak, hogyan táplál minket lelkileg az ő kegyelmének tápanyagával.
Szeretek főzni. Szeretem, hogy Isten nem azt rendelte el, hogy napi zöld tablettával tartson el minket, hanem gyönyörködik abban, hogy a gyümölcsök, zöldségek és húsok szinte végtelen választékának élvezetével áld meg minket. Szeretem az ízek, textúrák és illatok változatosságát. Szeretem a fűszerek világát, amelyek mindegyike egy újabb érdekes ízréteget ad az ételhez, amelyhez használjuk őket. Szeretem azt, amit Isten adott, és egy ízletes ételt összeállítani, majd szépen megjeleníteni a tányéron. Az étel Isten nagylelkűségét és szeretetét jelképezi. Arra emlékeztet bennünket, hogy Isten azt akarja, hogy boldoguljunk és élvezzük az ételt, és mivel így teszünk, imádjuk azt, aki ilyen jósággal halmoz el bennünket.
Egy élelmiszerpiaccal szemben lakunk, ahol körülbelül százhúsz árus van. Amikor végigsétálok a piacon, gyakran elámulok attól, amit látok és érzek. Szinte elolvad az agyam, hogy mindezek a csodálatos dolgok Isten elméjéből születtek. Emlékeztet arra, hogy Ő dicsőséges teremtő erővel rendelkezik, és dicsőségesen nagylelkű a szeretetben. Még mindig jó ételekkel táplál engem, még a lelki amnéziás pillanataimban is.
A 2Mózes 16. könyve példát ad nekünk arra, hogy Isten milyen mértékben elkötelezett az iránt, hogy gyermekeit a szükséges fizikai táplálékkal lássa el, és hogy milyen félelmetes hatalma van ahhoz, hogy ezt megadja. Izrael népe, most a pusztában, pánikba esett. Azon töprengenek, hogy honnan szerezzenek ennivalót, és azt morogják Mózesnek, hogy jobb lett volna, ha Egyiptomban halnak meg, mert ott legalább bőséges és jó élelemben volt részük. Isten meghallja a zsörtölődésüket, és válaszol:
Képzeljétek el ennek a gondviselésnek a nagyszerűségét. Képzeljétek el, hogy a kenyér minden nap harmatként jelenik meg a földön. Milyen hihetetlen kép a kegyelmet nyújtó gondviselésről, még a hitetlen és elégedetlen emberek számára is. Itt vannak emberek, akik folyton azt kívánják, bárcsak visszatérhetnének a rabszolgaságukba, miközben Isten felszabadító kegyelme által szabaddá váltak, és az ő nagylelkű szeretete gondoskodik róluk. Nem azért élvezik ezt a bőséget, mert kiérdemelték vagy megérdemlik, hanem azért, mert ők az Ő választott gyermekei.
Ez a pillanat ujjal mutat Isten végső kenyérellátására. Jézus a mennyből küldött kenyér (János 6:32-35). Egyedül őbenne csillapodik le lelki éhségünk. Egyedül ő adhat életet és erőt lelkünknek. Hálával emlékezünk arra, hogy benne kapunk táplálékot, de nem azért, mert kiérdemeltük, hanem mert hűséges és nagylelkű kegyelmének kiválasztott tárgyai vagyunk.
További tanulmányozásra és bátorításra: János 6:32-35
Paul David Tripp
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Paul David Tripp áhítatai |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025-01-20 20:09:18, hétfő
|
| |
| |
Január 22
2Mózes 13-15
A váratlan és nehéz dolgokba beágyazva ott van szuverén Megváltónk bölcsessége és kegyelme.
Be kell vallanom, hogy amikor a szolgálatba léptem, eléggé el voltam telve magammal. Jól teljesítettem a szemináriumban, kitüntetéssel végeztem, és számos tudományos díjat nyertem. Készen álltam arra, hogy az evangéliumért harcba szálljak a világgal. Amiről azt hittem, hogy az Isten igéjébe és az evangélium erejébe vetett bizalom, az valójában büszkeség és önbizalom volt. Luella és én otthagytuk a szemináriumot, kapcsolatba kerültünk egy jó gyülekezettel, és elkezdtünk egy olyan szolgálatban dolgozni, amely lakhatást és helyet biztosított a kereszténység vizsgálatához. Ez volt az első szolgálati helyünk. Fiatal házaspár lévén, több fiatalkorú férfi is velünk élt. Néhányan frissen szabadultak a börtönből, mások egyszerűen azért voltak velünk, mert eltévedtek. Ez nem az a gyülekezet volt, amire minden képzésem után gondoltam. Egyik srácunk sem volt hajlandó feltenni azokat a kérdéseket, amelyek megválaszolására én olyan tökéletesen felkészültnek éreztem magam.
Egyik este egy férfi, akinek az ötödik osztályon túl semmilyen iskolai végzettsége nem volt, azt mondta nekem: ,,Paul, ha nem hagyod abba az ügyvédi beszédet, én fogom abbahagyni a beszélgetést veled". Az ügyvédi beszéd nagy, ezoterikus szavakat jelentett. Aznap este az ágyam szélén ültem, és azt mondtam az Uramnak: ,,Miért tettél engem ide, hogy ezeknek a fickóknak szolgáljak? Fogalmam sincs, hogyan tudnék szót érteni velük. Nem értem őket, és nem tudom, hogyan segítsek nekik abban, hogy lássák, mire van igazán szükségük". Nem értettem, hogy Isten nem csak miattuk, hanem miattam is helyezett engem erre a helyre ezekkel az emberekkel. Ő vitt el engem önmagam végére. Azon dolgozott, hogy a büszkeségemet, a félelmemet és a csüggedésemet felváltsa a belé vetett bizalommal. Isten bölcsessége és kegyelme miatt voltam ott, ahol voltam.
Ezért döntött úgy Isten, hogy Izraelt a Vörös-tenger és a közeledő egyiptomi sereg közé telepíti (2Móz 14). Izrael fiai egy rövid úton voltak a filiszteusok földje felé, de Isten bölcsességében és kegyelmében tudta, hogy gyermekei nem voltak felkészülve azokra a harcokra, amelyekkel ott fognak találkozni. Isten tudta, hogy pánikba eshetnek, és visszafuthatnak Egyiptom rabságába. Ezért Isten a Vörös-tenger partjához vezette őket. Ellentétben azzal, ahogyan ez számukra (és számunkra) tűnhetett, Isten nem büntette vagy hagyta magára népét, hanem egy bölcs és szerető Atya kegyelmével cselekedett. Azzal, hogy szétválasztotta a tenger vizét, megmutatta hatalmát és dicsőségét, egyszerre biztosította Izrael számára a szabadulást és Egyiptom legyőzését. Az volt a terve népével, hogy legyőzze mind a büszkeséget, mind a félelmet, és megingathatatlan bizalmat ébresszen bennük a Megváltó Istenükben. Isten népe számára nincs olyan nehéz dolog, amely kívül esne az Isten bölcs és kegyelmes uralmán.
Isten nem azért visz minket nehéz helyekre, hogy dolgokat tegyen velünk, hanem hogy dolgokat tegyen értünk és bennünk. Ma légy hálás, hogy ezek a nehéz pillanatok az Ő kezében a megmentő és megújító kegyelem eszközei.
További tanulmányozásra és bátorításra: János 15:1-11
Paul David Tripp
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Paul David Tripp áhítatai |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025-01-19 21:42:23, vasárnap
|
| |
| |
Január 21
2Mózes 10-12
A bibliai történet radikális, váratlan természete az, hogy az izraeliták reménye Egyiptomban és a mi reménységünk ma egy Bárány vállán nyugszik.
Jelentős alábecsülés, amikor a Biblia azt mondja, hogy Isten utai nem olyanok, mint a mi utaink, és az ő gondolatai nem olyanok, mint a mi gondolataink (Ézs 55:8).
Az a mód, ahogyan Isten munkálkodik, és az eszközök, amelyeket használni akar, újra és újra meglep minket. A Biblia szerint Pál apostol így fejezi ki ezt: "Sőt azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek, és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket, hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt" (1Korinthus 1:27-29).
Isten szándékosan olyan módon teszi a dolgokat, ami ellentmond, szembemegy az emberi megértésnek, magyarázatnak és elismerésnek. Olyan módon munkálkodik, ami arra késztet bennünket, hogy hátralépjünk, és azt mondjuk: ,,Ezt csak Isten tehette", és ezt kimondva alázatosan futunk hozzá a segítségért, amelyet egyedül ő képes megadni.
Ilyen az Isten kiválasztott gyermekeinek Egyiptomból való végleges szabadulásának története. A fáraó ellenállása ellenére a csapások rémületével szemben, Isten nem fáradt el, és nem fordított hátat azoknak, akik szövetségi ígéreteinek tárgyát képezték. Meg fogja szabadítani őket. Senki sem állhatott a királyok Királyának és urak Urának isteni és szent akaratának útjába, még a föld leghatalmasabb uralkodója sem. De azt, ahogyan a nép megszabadítva lesz, egyetlen izraelita sem tudta volna előre megjósolni. Isten bölcs és szent terve szerint az izraelitákat egy bárány vére mentette meg a mészárlástól, és szabadította fel őket a rabságukból. Ez a vér, amelyet egy izraelita ház ajtófélfájára hintettek, azt jelentette, hogy Isten elhalad az adott ház mellett. Isten egy alázatos, de szeplőtelen bárányt választott, hogy szövetséges gyermekei számára egyszerre biztosítsa a haláltól való megmenekülést és az új életre való felszabadulást (2Mózes 12:3-7).
A mi reménységünk is egy Bárány vállán nyugszik. Jézus nem hódító hadvezérként jött, hogy ledöntse az emberek királyságait. Nem, hanem azért jött, hogy áldozati Bárány legyen. Ő is egy hibátlan Bárány volt, akit feláldoznak mindazok üdvösségéért és szabadulásáért, akik hisznek benne. Az ő kiontott vérének ereje által megszabadulunk a bűn és a halál rabságából, és felszabadulunk egy új, szabad életre, Isten gyermekeiként. Ezt a történetet mi soha nem tudtuk volna megírni. Soha nem gondoltuk volna, hogy a halál lesz az élet kapuja, hogy Isten elküld egy Bárányt, hogy megtegye azt, amit királyok, királynők és hadvezérek soha nem tudtak megtenni. Nos, ez egy radikális történet, de nagyon, nagyon jó hír.
További tanulmányozásra és bátorításra: Jelenések 5:6-14
Paul David Tripp
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Paul David Tripp áhítatai |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025-01-18 21:20:20, szombat
|
| |
| |
Január 20
2Mózes 7-9
Nincs alázatosabb, szebb és reményteljesebb történet, mint a megváltás bibliai története.
Ha valaki megkérdezné, hogy miről szól a Biblia, mit mondanál? Hogyan írnád le Isten szavának tartalmát? Mit mondanál az embereknek, hogy meggyőzd őket arról, hogy a Biblia a valaha írt legfontosabb könyv? A Biblia több, mint egy történelemkönyv, egy teológiai könyv, egy gyakorlatias, mindennapi bölcsességeket tartalmazó könyv vagy egy reményt adó könyv a zűrös időkre. A Biblia alapvetően egy nagyszabású, eredettől a végzetig terjedő elbeszélés. Ez Isten története, amelyet magyarázó és alkalmazó jegyzetek kísérnek. Egyetlen nagy téma tartja össze a Biblia különböző részeit és a különböző irodalmi műfajokat. Ez a téma a megváltás témája. A Biblia annak a története, hogy Isten szabadjára engedi hatalmát, hogy megadja azt, amire mindenkinek szüksége van: a megváltást. Nem csak az élet megpróbáltatásaiból, a hiányosságainkból vagy a gyengeségeinkből van szükségünk a megváltásra. Nem, a bűneinkből kell megváltást nyernünk. Isten megváltó kegyelmének és hatalmának fő célpontja nem valami rajtunk kívüli dolog, hanem valami sötét és pusztító, ami bennünk él.
A bibliai történetet olyan pillanatok jellemzik, amikor Isten szabadjára engedi megváltó erejét, hogy terve addig meneteljen, amíg a bűn végül és teljesen legyőzetik, és a földön örökkön-örökké béke és igazságosság uralkodik.
Izrael Egyiptomból való kiszabadulása az egyik ilyen megváltó pillanat. Izrael fiai nem pusztulhatnak ki Egyiptomban, mert a Messiásnak Egyiptomból kell kijönnie, hogy Isten kiválasztott gyermekeinek végső megváltást biztosítson (lásd Hós 11:1). Isten tíz észbontó csapásban mutatja be uralmát a teremtés minden aspektusa felett, amikor szabadjára engedi hatalmát. Ő egy szövetségtartó király, és kiszámíthatatlan hatalmával mindent megtesz, ami szükséges, hogy megszabadítsa gyermekeit. Mindenható hatalmának ez a demonstrációja világossá teszi, hogy nem fog lemondani ígéreteiről. Az ő akarata beteljesedik (2Mózes 12:33-42).
Tanúja kell lenned az Úr hatalma és uralma mérhetetlen nagyságának e hihetetlen fizikai bemutatójának, és meg kell kérdezned: ,,Ki olyan Isten, mint a mi Istenünk? Ki szereti úgy a gyermekeit, mint a mi Istenünk? Ki olyan hűséges, mint a mi Istenünk?" Miközben áhítattal álltok Isten megváltó irgalmasságának eme képét látva, létfontosságú, hogy emlékezzetek arra, hogy ebben a pillanatban Isten nem csak azért mozdul meg, hogy Izraelt megváltsa az egyiptomi rabszolgaságból, hanem azért is, hogy minket is megváltson a bűn rabszolgaságából. Ha nem lett volna megváltás Egyiptomból, és nem lett volna szabadítás az ígéret földjére, akkor nem született volna meg Betlehemben a Messiás, aki tökéletesen igaz életet él, helyettesítő halált hal, és győztesen támad fel a bűn és a halál felett. Az Ószövetség minden megváltó pillanata nemcsak az akkori népnek szól, hanem nekünk is. Isten minden egyes pillanatban beteljesíti az 1Mózes 3-ban tett ígéretét, miszerint elküldi a Megváltót, aki szétzúzza a kígyó fejét, legyőzve a bűnt és a halált. A csapások története a te történeted. A megváltó kegyelem nem csak akkorra szól, hanem neked itt és most.
További tanulmányozásra és bátorításra: Titusz 3:3-7
Paul David Tripp
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Paul David Tripp áhítatai |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025-01-17 22:05:45, péntek
|
| |
| |
Január 19
2Mózes 4-6
Isten nem azért hív minket, hogy képviseljük őt ebben a bukott világban, mert mi képesek vagyunk rá, hanem mert ő képes rá.
Mózes szökevényként él a pusztában, mert megölt egy egyiptomi munkafelügyelőt. De Istennek tervei vannak Mózessel. Isten Mózest választotta ki, hogy megváltó erejének eszköze legyen. Visszaküldi Mózest Egyiptomba, hogy álljon a fáraó elé, és követelje az összes izraelita rabszolga szabadon bocsátását (2Móz 3). Képzeld magad Mózes helyébe. Örülnél, ha visszamehetnél Egyiptomba? Bátran állnál-e a világ leghatalmasabb uralkodója elé, és követelnéd, hogy engedjen szabadon egy olyan népcsoportot, amely országa gazdasági motorjának egyik fő eleme volt?
Ebben a pillanatban Mózes azt teszi, amit mi is gyakran teszünk, amikor Isten hív minket. Összehasonlítjuk természetes adottságainkat és képességeinket a feladat nagyságával, hogy felmérjük, képesek vagyunk-e arra, amire Isten elhívott minket. Isten nem azért hív el minket, mert önmagunkban megvan minden, ami ahhoz szükséges, hogy elvégezzük, amire elhívott minket. Nem, ő gyenge és megtört embereket hív el hatalmas és fontos dolgokra, mert képes rá. Ő velünk van, és ő képessé tesz minket arra, hogy megtegyük, amit akar, hogy megtegyünk. Isten minden egyes parancsát az ő erőt adó kegyelme kíséri. A 2Mózes 4. könyve feljegyzi, hogy Isten hogyan mutatja meg hatalmát a félénk Mózesnek, hogy biztosítsa őt arról, hogy nem a saját erejével, hanem a királyok Királyának és az urak Urának félelmetes erejével megy le Egyiptomba, és áll a fáraó elé.
Mózest azonban nem könnyű meggyőzni. Isten azt mondja: ,,Még a Nílus vizét is vérré változtathatom, hogy megmutassam hatalmamat a fáraó előtt" (lásd 2Mózes 4:9). Mózes így válaszol: ,,Nem vagyok ékesszóló... lassú a beszédem és a nyelvem" (4:10). Isten azt mondja: ,,Mózes, én teremtettem a szádat. Én vagyok az Úr, és én megyek veled, és megtanítalak arra, hogy mit mondj" (lásd 2Mózes 4:11-12). Szeretem ezt a képet az Úr türelméről, amely azon munkálkodik, hogy Mózes tekintetét elterelje magáról, és Istene fenséges hatalmára irányítsa. Szomorúan válaszol Mózes: ,,Ó, Uram, kérlek, küldj valaki mást" (4:13).
Isten férjeket, feleségeket, szülőket, munkásokat, szomszédokat, barátokat, egyetemi hallgatókat, fiatalokat és időseket szólít meg, hogy képviseljék őt ebben a sötét világban. Átlagos embereket hív el olyan dolgokra, amelyek mindenek felett állnak. Van-e olyan hely az életedben, ahol így válaszolsz. ,,Ó, Uram, kérlek, küldj valaki mást"?
Később egy másik személyt hívott el, hogy a rabszolgaságból való megváltást biztosítsa, ezúttal a bűn rabszolgaságából. Az ő neve Jézus volt. Az Ő elhívása nem csak az volt, hogy beszéljen, hanem az is, hogy meghaljon, hogy mi Isten gyermekeiként megismerhessük a szabadságot. Az ő megváltó kegyelmének erejében vagyunk képesek igent mondani Isten hívására, mert tudjuk, hogy Jézus halála és feltámadása éppen azt a kegyelmet garantálja, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy megtegyük, amire Isten elhívott minket, éppen akkor, amikor szükségünk van rá. Benne a gyenge és félénk emberek képessé vannak téve, és ez nagyon jó hír.
További tanulmányozásra és bátorításra: 2Korinthus 3:4-6
Paul David Tripp
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Paul David Tripp áhítatai |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025-01-16 22:01:19, csütörtök
|
| |
| |
Január 18
2Mózes 1-3
Nincs is annál megnyugtatóbb és vigasztalóbb, mint tudni, hogy Isten vigyáz népére és meghallgatja kiáltásait.
Az izraeliták Egyiptomban szörnyű elnyomást élnek át. Nemcsak a rabszolgaként való kemény bánásmódot tapasztalják, hanem azt a borzalmat is, hogy minden héber anyától született csecsemő fiúgyermeket kiirtanak. Nehéz elképzelni azt a jelenetet, amikor újszülött fiút újszülött fiú után tépnek ki a könyörgő anya kezéből, és dobják a Nílusba, hogy megfulladjon (2Mózes 1:15-22). Íme egy olyan kép az életről ebben a bukott, bűnnel szennyezett világban, amilyen fekete csak lehet. Képzeljük el az elkerülhetetlen gyászt házról házra. Képzeljétek el a teljes tehetetlenség érzését. Lehet ennél embertelenebb állapotban élni?
Fontos felismerni, hogy a Biblia mennyire őszintén beszél az életről ebben a megtört világban. A Biblia nem mázolja el a sötét embertelenséget, a mély gyászt és a segélykiáltásokat, amelyek az emberek szívében élő bűn következményei. A bűn sötétsége még fényesebben ragyogtatja fel Isten közbelépő kegyelmét. Amikor olyan szakaszokat olvasol, mint a 2Mózes 1-3, azt gondolod magadban, hogy egyszerűen nincs remény, hacsak Isten nem cselekszik kegyelmesen, hogy eltiporja a gonoszt. Mindezen ártatlan kisfiúk halála egy újabb halálért kiált, ezúttal a városon kívüli kereszten. A 2Mózes első fejezetei erőteljesen hirdetik nekünk, hogy szükségünk van egy Megváltóra, aki egyszer és mindenkorra legyőzi a bűnt és a halált.
Ebben a sötét órában, amikor úgy tűnik, hogy Isten gyermekei számára nincs remény, a reménység világítótornya mégis felragyog. Isten jelenlétének fénye ragyog fel izraelita gyermekeire. Persze csodálkoznak, hogy hol van Isten. Természetesen azon tűnődnek, vajon hallja-e kiáltásaikat, vajon emlékszik-e ígéreteire, és vajon törődik-e annyira, hogy tegyen valamit. De ő nincs távol. Nem hagyta őket figyelmen kívül. Nem felejtette el az ígéreteit. Nem közömbös. Nem tehetetlen. A 2Mózes 2:24-25 szavai ma is ugyanolyan reményt keltenek bennünk, mint évezredekkel ezelőtt ebben a sötét pillanatban. Ő ugyanaz az Isten. Számunkra is az, ami számukra volt. Az ő biztonságuk a bajban a mi biztonságunk a bajban. Az ő egyetlen reményük ebben a megtört világban a mi egyetlen reményünk ebben a megtört világban: ,,És meghallotta Isten az ő nyögésüket, és megemlékezett Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövetségéről. Isten látta Izrael népét - és Isten tudott róluk" (2Mózes 2:24-25).
Isten népe nem volt egyedül ebben a traumában. Nem voltak elhagyatottak. Isten meghallotta őket. Isten megemlékezett róluk. Isten látta őket. Isten tudott róluk. És Isten hatalmas megmentő erővel fog cselekedni. Emlékeztesd magad ma, amikor egy bukott világban való élet következményeivel küzdesz, hogy Isten hall téged, Isten emlékezik rád, Isten lát téged, és Isten tud rólad. A remény tudja, a legmélyebb, legsötétebb, legmagányosabb pillanatodban, hogy nem vagy egyedül. Isten füle mindig figyel kiáltásodra, és irgalmas szemmel figyel rád.
További tanulmányozásra és bátorításra: 1János 5:14
Paul David Tripp
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Paul David Tripp áhítatai |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025-01-15 21:52:38, szerda
|
| |
| |
Január 17
1Mózes 48-50
Ha Isten gyermeke vagy, akkor semmi sem állandóbb és fontosabb az életedben, mint a Megváltód pásztori gondoskodása.
Szeretem, ahogy Isten az Igében meghív minket, hogy belenézzünk és belehallgassunk az emberek életének legintimebb, legértékesebb és legszentebb pillanataiba. Isten azért teszi ezt, hogy emlékeztessen bennünket gyengeségeinkre, korlátainkra és szűkölködésünkre, valamint az Ő jelenlétének, hatalmának és szeretetének áldásaira, amelyeket értünk szabadított fel. Az egyik ilyen eseményt Jákob életének végén találjuk. Öreg, vak és gyenge, szó szerint a halál küszöbén áll. De Isten terve és kegyelme folytán Jákob nemcsak rég elveszett fiával, Józseffel találkozott újra, akiről azt hitte, hogy soha többé nem látja, hanem olyan unokákkal találkozott, akikről nem is tudta, hogy vannak. Nem tudom elképzelni, hogy a szobában egy szem is szárazon maradt volna. Ez több volt, mint egy családi találkozás; ez az isteni áldás pillanata volt (1Móz 48).
Ez a megható családi pillanat gyorsan az imádat, az imádság és az áldás átadásának idejévé vált. Jákob számára csak egyetlen összegzése volt csodálatos, áldott és gondokkal teli életének, amelyben megtapasztalta a legmélyebb bánatokat és a legnagyobb örömöket. Itt van az utolsó ,,mindent elmondó" kijelentése: ,,Isten... volt az én pásztorom egész életemben, mind a mai napig" (1Móz 48:15).
Nem azt mondta: ,,Nézzétek, milyen bölcs és sikeres voltam. Nézzétek, milyen gazdagságra tettem szert. Nézd meg a nagyszerű családot, amelyet felneveltem". Nem, a földön töltött utolsó, törékeny pillanataiban Jákob gondolatai arra terelődtek, ami egész életében a biztonság és a reménység sziklája volt: az ő Urának pásztori gondoskodására. A félelem és a gyász minden idejében és a remény és az öröm minden magasztos pillanatában ez volt az, ami állandó volt. Az Úr volt Jákob pásztora, és benne Jákob megtalálta mindazt, amire valaha szüksége volt.
Anyukám minden gyengeségében, szűkölködésében, fájdalmában és örömében az Úrban találta meg a reményét. Így, amikor az örökkévalóságba távozott, kómában és kómából fel-felébredve, arra kért minket, hogy énekeljünk neki himnuszokat. Szerette a hit nagy himnuszait. Körbeálltuk az ágyát, és énekeltünk himnuszt himnusz után. Néha nem tudtuk, hogy eléggé tudatánál van-e ahhoz, hogy hallja és vigasztalódjon, de aztán jobban megnéztük, és észrevettük, hogy az ajkával kiejti a szavakat. Úgy nézett szembe utolsó napjaival, mint Jákob, emlékeztetve magát Urának pásztori gondoskodására.
Életünkben keveredik a bánat és az öröm, a bátorság és a félelem, de utunk végén visszatekintünk majd az összes hegyre és völgyre, és egy dolgot fogunk látni, ami mindig ott volt: Urunk és Megváltónk pásztori gondoskodását. És megpihenünk majd, tudva, hogy nem volt meg mindenünk, amit akartunk, de Pásztorunk folyamatosan gondoskodott mindenről, amire szükségünk volt.
További tanulmányozásra és bátorításra: Zsoltárok 23:1-6
Paul David Tripp
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Paul David Tripp áhítatai |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025-01-14 21:01:00, kedd
|
| |
| |
Január 16
1Mózes 46-47
Az igazi biztonságot nem emberekben, helyekben és dolgokban találjuk meg, hanem az Úr hűséges, szerető, védelmező és gondoskodó jelenlétében.
A családom elköltözése ijesztő kilátás volt. Voltak napok, amikor a döntés kísértett. Lehet, hogy ez lesz a legbölcsebb döntés, amit valaha is hoztam magam és a családom számára. Vajon meg fogom-e bánni? Tizenegy csodálatos szolgálati évet töltöttünk a pennsylvaniai Scrantonban lévő kis gyülekezetünkben. Szerettük az ottani embereket. Ők nem egy gyülekezet volt, hanem egy család. Amit együtt átéltünk, és amit egymással felépítettünk, az értékes volt. Ennek a csodálatos embercsoportnak a nagy része sétatávolságra lakott az otthonunktól. Tényleg együtt éltük az életünket. De most éreztük, hogy Isten egy másik helyre vezet minket a szolgálatban, és egy másfajta szolgálatra. Azon voltam, hogy elhagyjam a lelkészi szolgálatot, és a Keresztyén Tanácsadási és Oktatási Alapítványnál és a Westminsteri Teológiai Szemináriumnál kezdjek el dolgozni. Egy kis, összetartó közösségből egy nagyon nagy városba készültünk költözni, amelyet nem igazán ismertünk.
Úgy éreztem, mintha valami meleg és értékes dolgot hagynánk el, és valami ismeretlen és személytelen helyre költöznénk. Figyelmeztettek minket a nagyváros nehézségeire és veszélyeire. Kérdések merültek fel bennem. A félelem kezdett növekedni a szívemben. Ami újra és újra megvigasztalta a szívemet, amikor a félelem jött, azok a következő szavak voltak: ,,Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged" (Zsidók 13:5). Elhagyunk egy kényelmes helyet, de nem hagyjuk el azt, akiben a biztonságunkat megtaláltuk.
Ilyen volt Jákob tapasztalata is. Isten elhívta őt, hogy hagyja el Kánaánt, és költözzön Egyiptomba. Bármelyik kánaáni számára ez ijesztő dolog lett volna. Jákob elméjét ezernyi kérdés áraszthatta el önmagával és családjával kapcsolatban. Sok félelme és aggodalma lehetett. Ezért Isten a szövetségi szeretet cselekedetével eljött Jákobhoz, és emlékeztette őt arra, hogy reménye és biztonsága soha nem az ő helyzetében vagy helyében volt. Isten mindvégig Jákob biztonsága volt, függetlenül attól, hogy hol volt. Isten emlékeztette Jákobot arra, hogy ki ő, és mit kapott Isten gyermekeként. "Én Isten vagyok, atyád Istene. Ne félj lemenni Egyiptomba, mert ott nagy nemzetté teszlek téged. Én magam megyek le veled Egyiptomba, és fel is hozlak onnan, és József keze fogja lecsukni a szemedet." (1Móz 46:3-4)
Szeretem Isten Jákóbnak tett megnyugtató ígéretének hangsúlyos és konkrét jellegét: ,,Én magam megyek le veled Egyiptomba". Ez nem egy általános, személytelen vallási közhely. Ez az urak Ura, aki világossá teszi, hogy ő maga megy Jákobbal Egyiptomba, és vele együtt érkezik bölcsessége, szeretete, gondviselése, védelme és kegyelme.
Nem számít, hol vagy ma, nem számít, mivel állsz szemben, és nem számít, hová hív Isten, ha az ő gyermeke vagy, ugyanezt a hangsúlyos és konkrét ígéretet teszi neked. Az ő szavaiban, hogy veled megyek, igazi reményt és biztonságot találsz.
További tanulmányozásra és bátorításra: Ézsaiás 41:10-13
Paul David Tripp
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Paul David Tripp áhítatai |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025-01-13 21:45:22, hétfő
|
| |
| |
Január 15
1Mózes 43-45
Isten ígéretei igazak és megbízhatóak, mert az, aki ezeket az ígéreteket tette, mindig és minden tekintetben tökéletesen hűséges.
,,És monda a fáraó Józsefnek: Mondd meg testvéreidnek: Menjetek vissza Kánaán földjére, és vegyétek magatokhoz atyátokat és házanépeteket, és jöjjetek hozzám, és én nektek adom Egyiptom földjének legjavát, és a föld kövérjét ehetitek" (1Móz 45:17-18). A Szentírás e szavainak el kell kápráztatniuk az elmédet. Hogyan tudott ez a gyerek, akit a testvérei idegeneknek adtak el, ilyen hatalmi helyre emelkedni? És miért törődött egyáltalán egy egyiptomi uralkodó egy öregemberrel és a fiaival? Ez a történet olyan helyekre is eljut, amelyekre nem is számítanál.
József most már másodhegedűs Egyiptomban, és annyi élelmiszert és gabonát raktározott el, hogy a mennyiséget már nem lehetett megmérni. Éhínség tört ki az egész mai Közel-Keleten, de József munkájának köszönhetően Egyiptom bővelkedik élelemben. Amikor a fáraó megtudja, hogy József testvérei Egyiptomban vannak, azt mondja Józsefnek, hogy mondja meg nekik, hogy menjenek haza, és hozzák el apjukat és a családjukat. A fáraó mindent megad nekik, amire szükségük van.
Mi történik itt? Ez sokkal több, mint egy történet a gonosz testvérekről és József sikeres egyiptomi hatalomra jutásáról. Ez a történet Isten hatalmáról és rendíthetetlen buzgalmáról szól, hogy hűséges legyen szövetségi ígéreteihez. Isten soha semmit nem hagy, hogy az útjába álljon annak, amit megígért. De a mód, ahogyan nagy és értékes ígéreteit beteljesíti, gyakran összezavar és meglep minket. Senki sem gondolta volna, hogy József rabszolgaságba való eladása lesz az első lépés Isten szuverén tervében, hogy megőrizze szövetséges népét. József egyiptomi helye nélkül Izrael és fiai valószínűleg szegénységben és éhínségben haltak volna meg Kánaánban, és Ábrahám vérvonala nem lenne többé. Nem lennének olyan nagyszámú leszármazottai, mint az ég csillagai. Nem lenne Izrael népe. Nem lenne Dávid király. Nem születne Messiás Betlehemben. Nem lenne Jézus, aki ellenáll a kísértéseknek és tökéletesen igaz életet él. Nem lenne tökéletes Bárány, akit feláldoznának a kereszten. Nem lenne győztes feltámadás. Nem lenne megbocsátó kegyelem, nem lenne örökbefogadó kegyelem, nem lenne átalakító kegyelem, nem lenne egyház és nem lenne bűnmentes örökkévalóság.
Bár első olvasatra talán nem úgy tűnik, Isten azért írta meg József zűrös életének történetét, mert tudta, hogy mennyire szükségünk van Jézusra és az Ő megváltó munkájára a mi érdekünkben. Tökéletesen hűséges volt szövetségi ígéreteihez, megőrizte Ábrahám vérvonalát, hogy nekünk adhassa Ábrahám magvát, Jézust, aki eljön és megment minket bűneinktől. Soha nem fogjuk megérteni a történeteink értelmét, amíg nem kezdjük Isten hatalmával, jelenlétével, hűségével és kegyelmével.
További tanulmányozásra és bátorításra: 4Mózes 23:18-24
Paul David Tripp
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Paul David Tripp áhítatai |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025-01-12 22:27:41, vasárnap
|
| |
| |
Január 14
1Mózes 41-42
Ebben a megtört világban fontos emlékezni arra, hogy a nehézség nem a végső dolog - Isten a végső.
Ha most nem is küzdesz nehézségekkel, egy nap majd fogsz. És ha most nem küzdesz vele, akkor közel vagy valakihez, aki igen. A Biblia nagyon őszintén beszél a világ állapotáról, amelyben élünk. Pál apostol azt mondja, hogy világunk nyög, és várja a megváltást (Róm 8:22). Péter azt írja, hogy ne lepődjünk meg, amikor megpróbáltatásokkal kell szembenéznünk (1Pét 4:12). Ennek a bukott világnak a vére és szennye, valamint a szenvedés témája szövi át a Bibliád lapjait az 1Mózes 3-tól a Jelenések könyvének végéig. Mivel ez a megtört világ nem úgy működik, ahogyan Isten eredetileg eltervezte, és mivel romlott emberek lakják, a megpróbáltatások jelentik azt a környezetet, amelyben élünk. A kis dolgok miatti bosszúságunktól kezdve, amelyek nem működnek megfelelően, egészen a tragikus, életünket megváltoztató szenvedés pillanatáig, mindannyiunknak meg kell küzdenünk váratlan és nemkívánatos dolgokkal.
Könnyű elcsüggedni attól, hogy milyen nehéz az élet. Könnyű cinikussá és negatívvá válni. Könnyű megengedni magunknak, hogy megkérdőjelezzük Isten jóságát vagy ígéreteinek megbízhatóságát. Ebben segíthet nekünk József zűrös életének története. József történetében szembesülünk azzal a ténnyel, hogy nem a szenvedés a végső - Isten a végső. Nem a szenvedés uralkodik - Isten uralkodik. Soha nem vagyunk negatív erők áldozatai, amelyek irányítás alatt működnek. Kicsit elkeserítő lehet József történetét olvasni.
A testvérei eladják, valaki megveszi egy idegen országban, majd börtönbe vetik, mert nem engedett a férfi felesége vágyainak. Ezen a ponton talán elkezdesz azon gondolkodni, hogy vajon hol van Isten ebben az egészben, és mi a csudát csinál ezzel a derék fiatalemberrel.
De nagyon világossá válik, hogy ezek közül a nehézségek közül egyik sem Isten tervének kudarca, és nem is állnak Isten tervének útjában. Azokban a helyzetekben, ahol úgy tűnik, hogy nincs jelen, Isten, szövetségi ígéreteihez hűségesen, József javára munkálkodik. Azokban a helyzetekben, ahol úgy tűnik, hogy a gonosz győz, Isten valójában az ő bölcs tervét valósítja meg. A börtön soha nem lehetett József végállomása, mert Isten munkálkodott. A börtönben töltött idő és az Isten által az álmok értelmezéséhez kapott hatalom miatt József egy egyiptomi tiszt házának felügyelőjéből egész Egyiptom második számú parancsnokává válik (1Móz 41-42). A börtön az Isten által kidolgozott terv szükséges lépése volt, nem pedig a terv kudarca.
Mint Isten gyermekei, nem a körülményeink irányítanak minket, hanem az, aki minden körülményt az ő végső dicsőségére és a mi végső javunkra irányít. Úgy tűnhet, hogy a nehézségek győznek, de bármilyen nehéz dolgon is mész keresztül, az nem a végső célod. Isten készít fel minket a végső célunkhoz, ahol a szenvedés meghal, és a nehézségek nem lesznek soha többé. József története emlékeztet minket arra, hogy Isten uralkodik, és erre az emlékeztetőre újra és újra szükségünk van.
További tanulmányozásra és bátorításra: 1Péter 5:6-11
Paul David Tripp
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Paul David Tripp áhítatai |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 23
|
|
|
|
2025. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
49 db bejegyzés |
| e év: |
49 db bejegyzés |
| Összes: |
37103 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 99
- e Hét: 2347
- e Hónap: 18338
- e Év: 18338
|
|
|
Offline
