|
1/7 oldal
|
Bejegyzések száma: 61
|
|
|
|
2024-12-30 17:35:04, hétfő
|
|
|
December 31
Isten munkája benned egy folyamat, nem pedig egy esemény. Nem három-négy hatalmas pillanatban, hanem tízezer apró, változással járó pillanatban halad előre.
Nos, ismét eljött ez az időszak. Blogok, újságcikkek, tévés magazinműsorok és túl sok Twitter-bejegyzés táptalaja. Ez az ideje a drámai újévi fogadalmak éves rituáléjának, amelyet az azonnali és jelentős személyes életváltozás reménye táplál.
A valóság azonban az, hogy csak kevés dohányos szokott le a dohányzásról egyetlen pillanatnyi elhatározás miatt. Kevés elhízott ember lett karcsú és egészséges egyetlen drámai pillanatnyi elkötelezettség miatt. Kevés ember, aki mélyen eladósodott, változtatott pénzügyi életmódján, mert elhatározta, hogy ezt teszi, amikor a régi év átadta a helyét az újnak. És kevés házasságot változtatott meg egyetlen drámai elhatározás.
Fontos a változás? Igen, valamilyen módon mindannyiunk számára fontos. Lényeges az elkötelezettség? Természetesen! Különböző módokon mindannyiunk életét az általunk tett kötelezettségvállalások alakítják. De a kegyelemben való növekedés - amelynek középpontjában Jézus Krisztus evangéliuma áll - reménysége egyszerűen nem a változás nagy, drámai pillanatain nyugszik.
A helyzet az, hogy a kegyelem átalakító munkája inkább hétköznapi folyamat, mint néhány drámai esemény sorozata. A személyes szív- és életváltozás mindig folyamat. És hol zajlik ez a folyamat? Ott zajlik, ahol te és én minden nap élünk. És hol élünk? Nos, mindannyiunknak ugyanaz a címe. Az életünk nem tántorog nagy pillanatról nagy pillanatra. Nem, mindannyian a teljesen hétköznapokban élünk.
A legtöbbünkről nem fognak írni a történelemkönyvek. A legtöbben csak három-négy nagy jelentőségű döntést hoznak életük során, és több évtizeddel a halálunk után a hátrahagyott emberek nehezen fognak emlékezni a tetteinkre. Te és én kis pillanatokban élünk, és ha Isten nem uralkodik a mi kis pillanatainkon, és nem dolgozik azon, hogy újjáteremtsen minket a pillanatok közepette, akkor nincs remény számunkra.
Az élet kis pillanatai éppen azért mélységesen fontosak, mert ezek azok a kis pillanatok, amelyekben élünk, és amelyek formálnak minket. Ez az a pont, ahol szerintem a ,,licitdráma-kereszténység" bajba sodor minket. Arra késztethet bennünket, hogy leértékeljük az élet apró pillanatainak jelentőségét és a ,,kis változás" kegyelmét, amely ott találkozik velünk. És mivel leértékeljük a kis pillanatokat, amelyekben élünk, hajlamosak vagyunk nem észrevenni a bűnt, amely ott lelepleződik. Nem keressük a számunkra felkínált kegyelmet. Tudod, egy élet jellege nem két-három drámai pillanatban, hanem tízezer apró pillanatban dől el. Az ezekben a kis pillanatokban kialakuló jellem alakítja azt, hogy hogyan reagálunk az élet nagy pillanataira. És mi teszi lehetővé mindezt a jellemváltozást? A kérlelhetetlen, átalakító, apró pillanatokban megnyilvánuló kegyelem. Ezért minden nap úgy ébredünk, hogy elkötelezzük magunkat, hogy nyitott szemmel és alázatos, várakozó szívvel éljük mindennapi életünk kis pillanatait.
További tanulmányozásra és bátorításra: János 1:16
Paul David Tripp
|
|
|
0 komment
, kategória: New Morning Mercies |
|
|
|
|
|
2024-12-29 21:39:37, vasárnap
|
|
|
December 30
A közös istentisztelet célja, hogy vertikális reményt ébresszen ott, ahol a horizontális remény már elszállt.
Ennek az áhítatnak az egyik témája a remény. Minden emberi lény a reménységre van programozva, és a reménység foglalkoztatja. Mindannyian állandóan keressük a reményt, amely bevált és tartós. Mindannyian kissé elcsüggedünk és megbénulunk, amikor reményeink szertefoszlanak. Amikor az egyik remény elhal, akkor olyan gyorsan kapaszkodunk egy másik reménybe, amilyen gyorsan csak tudunk.
A Biblia egy reménytörténet. A félresikerült és a megtalált reményről szól. Olyan reményről szól, amely nem váltja be a reményt, és olyan reményről, amely mindent megad, amire szükségünk van. Arról szól, hogy hol nem szabad reményt keresni, és az egyetlen helyről, ahol az igazi reményt megtalálhatjuk. A Biblia nagy reménydrámáját néhány nagyon fontos szó foglalja össze, amelyek Pál apostol Rómaiakhoz írt levelének közepén vannak elrejtve:
,,Mivel tehát megigazultunk hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. Őáltala járulhatunk hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk Isten dicsőségében. Sőt, dicsekszünk a megpróbáltatásokkal is, mert tudjuk, hogy a megpróbáltatás szüli az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által." (Róma 5:1-5)
Figyeljük meg, mit tesz itt Pál:
* A reménységünket a megigazulásunkhoz kapcsolja. Van reménységünk, mert kegyelemből megbocsátást kaptunk és elfogad minket az, akiben minden megvan, amire szükségünk van.
* Reménységünket Isten dicsőségéhez kapcsolja. A mi reménységünk az, hogy Isten befejezi a művét, megkapja a dicsőséget, ami őt illeti. Az ő dicsősége a mi javunkat jelenti.
* Reménységünket a szenvedéseinkhez kapcsolja. Még a szenvedésben is van remény, mert ebben a szenvedésben az Isten, aki a mi reménységünk, jó dolgokat tesz bennünk és értünk.
* Azt mondja, hogy a függőleges reménységünk (az Istenbe vetett reménység) soha nem fog minket megszégyeníteni. Ez azt jelenti, hogy a remény minden más formája valamilyen módon cserbenhagy minket. A teremtett dolgokba vetett remény soha nem adja meg azt, amit a Teremtőbe vetett remény képes megadni.
* Reménységünket a bennünk élő Szentlélekhez kapcsolja. Itt van a végső oka annak, hogy neked és nekem van reményünk - Isten minket tett azzá a címmé, ahol Ő él. Ez azt jelenti, hogy az, aki többre képes, mint amit mi el tudunk képzelni, állandóan velünk van, és folyamatosan dolgozik értünk.
Na, ez a remény! Amint más hívőkkel együtt imádod Istent, és hallod az Ő Igéjének igazságait hirdetni, a reménységed újra fel fog éledni.
További tanulmányozásra és bátorításra: Zsidók 6:9-20
Paul David Tripp
|
|
|
0 komment
, kategória: New Morning Mercies |
|
|
|
|
|
2024-12-29 21:04:52, vasárnap
|
|
|
December 29
Igen, a változás lehetséges, de nem azért, mert bölcsességgel és erővel rendelkezel, hanem azért, mert Jézus kegyelmével vagy megáldva.
Nem ragadtál le. Nem vagy betonba zárva. Az életed nem zsákutca. A változás lehetősége nem csúszott ki a kezeid közül. A változás lehetséges számodra és számomra, még ott is, ahol a változás a legreménytelenebbnek tűnik. Miért? Mert az átalakító kegyelem adományozója téged és engem tett azzá a hellyé, ahol lakik!
Ha megkérdeznéd, hogy mit tesz Isten, min dolgozik a megigazulásod ,,már" és a megszentelődésed ,,még nem" között, a választ egy szóval lehetne megadni: változás.
Először is, ott van a személyes növekedés és változás azon munkája, amelyet a teológusok fokozatos megszentelődésnek neveznek. Ez Isten egész életen át tartó elkötelezettsége arra, hogy valóban azzá tegyen, aminek a megigazulásban kijelentett - igazzá. Életem minden helyzetében, helyén és kapcsolatában Isten embereket, helyeket és dolgokat alkalmaz, mint az átalakító kegyelem eszközeit. Ő nem pihen. Nem hagyja el keze munkáját. Nem tart szünetet; fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy megváltoztasson engem olyanná, amilyenné az ő kegyelme lehetővé teszi számomra, hogy legyek. Nem elégszik meg azzal, hogy egy kicsit jobb legyek. Addig fog dolgozni kegyelme által, amíg végül és teljesen megszabadulok a bűntől, vagyis tökéletesen igaz Fiának képére formál.
Ez a buzgó Megváltó egyben elégedetlen Teremtő is. Nem elégszik meg azzal, hogy ezt a világot a jelenlegi, bűnnel sújtott állapotában hagyja. Eljön tehát a nap, amikor mindent újjá fog tenni. Visszaállítja a világát abba az állapotba, amelyben az volt, mielőtt a bűn ennyire megrongálta volna. A változás valóban a Megváltód buzgósága. A személyes változás (Titusz 2:11-14) és a környezeti változás (Jel 21:1-5) az ő szent buzgósága. Amikor csalódsz magadban, bánkódsz a kapcsolataidban lévő bűn miatt, vagy feldúlt vagy a világod állapota miatt, és változásért kiáltasz, akkor olyasmiért kiáltasz, ami pontosan Megváltód kegyelme buzgóságának középpontját érinti.
A változás nem azt jelenti, hogy megkapod a kívánságlistádat azokkal a dolgokkal, amelyekről azt hiszed, hogy megadják neked a jó életet. A változás nem azt jelenti, hogy Isten a körülötted lévő embereket olyanná változtatja, amilyennek te szeretnéd őket. És a változás biztosan nem jelenti azt, hogy Isten gyakorolni fogja a hatalmát, hogy az életet könnyebbé és kellemesebbé tegye a te meghatározásod szerint. De biztos lehetsz benne, hogy ahol valódi változásra van szükség, ott van a kegyelem Istene, aki pontosan tudja, hogy hol kell ennek a változásnak megtörténnie, és felajánl mindent, amire szükséged van ahhoz, hogy ez megtörténhessen.
További tanulmányozásra és bátorításra: Kolossé 3:1-17
Paul David Tripp
|
|
|
0 komment
, kategória: New Morning Mercies |
|
|
|
|
|
2024-12-28 21:06:39, szombat
|
|
|
December 28
Még az öröm is a kegyelmet hirdeti. Minden nap mindnyájan az örömök szimfóniáját éljük át, amit soha nem érdemelhettünk volna ki, hogy élvezhessük.
Van néhány kellemes ajándék, amit Isten nekünk ajándékozott:
*a madarak hangja tavasszal
*a rózsa finom szépsége
*a naplemente sokszínű látványa
*az újonnan lehullott hó érintetlen takarója.
*a csók gyengédsége
*a virágzó virágok illata
*az ételek ízének és állagának sokfélesége
* egy csodálatos zenemű dicsősége
*a levelek élénk színei ősszel
* egy nagy dráma élvezete
* egy mesteri festmény csodája
*egy gyermek édes hangja
*a hegyek lenyűgöző nagysága
Isten egy csodálatos szépségű világot teremtett számunkra, ahol mindenütt örömök vesznek körül bennünket. Élvezetkapukkal (szem, fül, száj, orr, kéz, agy stb.) teremtett minket, hogy élvezhessük az élvezeteket. Ezekkel a jó és szép dolgokkal áld meg minket minden nap. Ez azt jelenti, hogy a legrosszabb és a legjobb napodon is olyan örömökkel vagy megáldva, amelyek egyenesen Isten kezéből származnak. Ez azt mondja, hogy nem azért kapod ezeket az örömöket, mert kiérdemelted vagy megérdemelted őket, hanem azért, mert ő a kegyelem Istene. Azért ajándékoz meg téged jó dolgokkal, mert ő jó, nem pedig azért, mert te jó vagy.
Lehet, hogy ez csak egy igazán jó szendvics az ebédnél. Nem érdemled meg annak a szendvicsnek az élvezetét. Nem érdemelsz olyan nyelvet, amely képes befogadni az ízeit és az állagát. Nem érdemelsz olyan agyat, amely értelmet tud adni az egész élménynek. Ez csak egy újabb ajándék Isten kezéből, aki naponta megajándékoz téged azzal, amit nem érdemelsz meg, mert szeret téged. Talán kinézel az ablakodon, és látod, hogy a fád levelei tűzpirosak lettek. A látványtól eláll a lélegzeted. Állj meg, és adj hálát azért, hogy a csodálatos kegyelem Istene teremtette azt a fát, és azt a képességedet, hogy láthatod, megértheted és élvezheted. Azért választott téged, hogy abban a pillanatban megtapasztald ennek örömét, mert ő a gyengéd, türelmes kegyelem Istene: ,,Mert ő felhozza az ő napját a gonoszokra és a jókra, és esőt küld az igazakra és az istentelenekre" (Mt 5:45).
További tanulmányozásra és bátorításra: Zsoltárok 104
Paul David Tripp
|
|
|
0 komment
, kategória: New Morning Mercies |
|
|
|
|
|
2024-12-27 21:16:55, péntek
|
|
|
December 27
Miért adnál utat a félelemnek, amikor Krisztusban lehetetlen, hogy valaha is egyedül legyél, mert most már te vagy a templom, amelyben Isten lakik?
Ez sokkal több, mint egy ,,túl szép, hogy igaz legyen" történet. Annyira csodálatos, hogy minden normális emberi logikának és intuíciónak ellentmond. Ez a csodák lelki csodája, amely Isten minden, kegyelemből vérrel megvásárolt gyermekének normális identitásává válik.
Elég csodálatos, hogy Isten kegyelemből és egyedül kegyelemből megbocsátott és elfogadott minket. Ebben nincs semmi természetes. Természetesen azt gondoljuk, hogy nekünk meg kell dolgoznunk azért, hogy Isten kegyelmébe kerüljünk, és ki kell érdemelnünk magunknak az ő jelenlétét, de a bibliai történet minden, csak nem természetes. Ez a történet olyan lázadók története, akik nemcsak hogy nem vágynak az Istennel való kapcsolatra, de még akkor sem tudnák kiérdemelni, ha ki akarnák. Ez az isteni beavatkozás, az isteni helyettesítés, az isteni áldozat és az isteni kegyelem története. Ez a történet arról szól, hogy Isten elküldte Fiát, hogy úgy éljen, ahogyan nekünk élnünk kellene, hogy meghaljon, ahogyan mindannyian megérdemeljük, hogy kielégítse Isten igazságos követelményét és lecsillapítsa haragját, és hogy feltámadjon a sírból, legyőzve a bűnt és a halált. Ez a történet hihetetlen türelemről, gyengédségről, könyörületről, szeretetről, irgalomról és kegyelemről szól - a megbocsátás megadása, az elfogadás biztosítása és az igazságosság megadása azoknak, akik ezeket önmaguktól nem tudták volna kiérdemelni.
De amilyen csodálatos a megbocsátás kegyelme és Isten elfogadása, van még ennél is csodálatosabb kegyelem ebben a történetben. Isten tudta, hogy bűnünk problémája olyan mély személyes erkölcsi katasztrófa, hogy nem elég megbocsátani nekünk. Ezt a megbocsátást soha nem szabad lekicsinyelni, de Isten tudta, hogy többre van szükségünk. Tudta, hogy a megbocsátásunk és elfogadásunk után napi segítségre lesz szükségünk. Tudta, hogy szükségünk lesz megmentésre, erőre, bölcsességre és szabadításra. Ezért nem csak megbocsátott nekünk. Nem csak elfogadott minket. Eljött hozzánk, és olyan hellyé tett minket, ahol ő lakik. Pál jól mondja ezt: ,,Már nem én élek, hanem Krisztus él bennem" (Gal 2:20). Nem hiszem, hogy eleget beszélünk erről. Nem hiszem, hogy eléggé ünnepeljük ezt a valóságot. Nem hiszem, hogy eléggé hagyjuk, hogy a szívünk elgondolkodjon ennek az identitásnak a csodáján. Kegyelemből a Magasságos Isten temploma vagyunk. Kegyelemből ő él bennünk. Kegyelemből az ő hatalma a rendelkezésünkre áll. Kegyelemből harcol értünk, még akkor is, ha nincs hozzá érzékünk. Kegyelemből munkálkodik bennünk, hogy befejezze a kegyelem munkáját, amelyet elkezdett. A kegyelem által arra ösztönöz bennünket, hogy azt kívánjuk és tegyük, ami helyes. A kegyelem által leleplez és meggyőz bennünket. Csak azért vagyunk képesek azt választani és cselekedni, ami helyes, mert ő bennünk él, és kegyelme által erőt ad nekünk ehhez. Ő nem csak megbocsátott nekünk, hanem lakozást vett bennünk, és ebben van az igazi reménység.
További tanulmányozásra és bátorításra: Efézus 2:11-22
Paul David Tripp
|
|
|
0 komment
, kategória: New Morning Mercies |
|
|
|
|
|
2024-12-26 21:06:03, csütörtök
|
|
|
December 26
Jézus elviselte a szenvedést itt és most, hogy te és én megmenekülhessünk az örök szenvedéstől.
Ez nem a kereszttel kezdődött; az első lélegzetvételtől kezdve egészen a mennybemeneteléig Jézus szenvedett:
Kényelmetlen és egészségügyi szempontból nem megfelelő születést szenvedett el egy istállóban.
Megszenvedte a rettegést, hogy csecsemőként az életéért kellett menekülnie.
Gyermekként elszenvedte a növekedés és a tanulás megpróbáltatásait.
Hatalmas kísértéseket szenvedett el.
Szenvedett a betegségeknek való kitettségtől.
Megszenvedte a hontalanságot.
Szenvedett az éhezéstől.
Szenvedett a szomorúságtól és a bánattól.
Elszenvedte a hűtlenséget és az árulást.
Testi fájdalmat szenvedett.
Elszenvedte a tiszteletlenséget és a gúnyt.
Elszenvedte a félreértést és a félremagyarázást.
Elszenvedte az Atyja elutasításának érzelmi fájdalmát.
Mások bűneiért szenvedett büntetést.
Igazságtalanságot szenvedett.
Elszenvedte az erőszakot.
Elszenvedte a halált.
Elszenvedte az élet minden nehézségét ebben a bukott világban.
Hivatása, küldetése az volt, hogy szenvedjen, és szenvedett is. Szenvedése széleskörű és állandó volt. A Messiás számára a szenvedés mindennapos dolog volt, sőt, pillanatról pillanatra. És szenvedésének minden egyes cselekedete helyettesítő volt. Ő szenvedett helyettünk. Mindenben szenvedett, ahogy mi szenvedünk, hogy a mi szenvedésünkben Megváltó lehessen számunkra, és véget vessen szenvedésünknek. Minden nap szenvedett, hogy eljöjjön az idő, amikor minden szenvedés véget ér, és hogy vele együtt élhessünk egy olyan világban, ahol nincs többé szenvedés.
Nem királyi pompában jött a földre. Nem azért jött a földre, hogy egy palotában éljen, és hogy királyként hódoljanak neki. Bár ő volt a királyok királya, mégis szenvedő szolgaként jött, aki szenvedésében megment minket önmagunktól és végül szenvedésünktől. Az ő szenvedése a mi megváltásunk. Az ő szenvedése a mi reménységünk.
További tanulmányozásra és bátorításra: Zsoltárok 22
Paul David Tripp
|
|
|
0 komment
, kategória: New Morning Mercies |
|
|
|
|
|
2024-12-25 21:45:04, szerda
|
|
|
December 25
Jézust itt és most megvetették és elutasították, hogy te örökre megkaphasd az Atya szeretetét és elfogadását.
Azokat a szavakat, amelyeket most olvasni fogsz, minden karácsonyi ünnepnek tartalmaznia kellene. Kifejezik a Krisztus-gyermek földre jövetelének dicsőséges eredményét. Megtapasztalta a jászolt, az egyiptomi menekülést, az éhség és az otthontalanság mindennapos szenvedését, a vallási hatóságok elutasítását, a tanítványok hűtlenségét, az igazságtalan tárgyalást, a kegyetlen halált és a sírbatételt, hogy te megkapd azt, amit ezek a szavak kifejeznek. Ő eljött és elszenvedte mindezeket érted és értem, hogy örökre megkapjuk azt, amit magunktól soha nem tudtunk volna kiérdemelni, megérdemelni vagy elérni:
,,Mit mondjunk tehát ezekre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Ki vádolná Isten választottait? Hiszen Isten az, aki megigazít. Ki ítélne kárhozatra? Hiszen Krisztus Jézus az, aki meghalt, sőt feltámadt, aki Isten jobbján van, és esedezik is értünk. Ki választana el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? Amint meg van írva: ,,Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat." De mindezekben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban." (Róma 8:31-39)
Üljetek le a karácsonyfa elé, és olvassátok fel hangosan ezeket a szavakat szeretteiteknek, hogy mindannyian emlékezzetek arra, miről szól a karácsonyi történet. Emlékezzetek arra, hogy Jézus készségesen tűrte az állandó elutasítást és az életét véget vető igazságtalanságot, hogy ti és én örökre megtapasztalhassuk Isten megváltoztathatatlan, megingathatatlan, legyőzhetetlen szeretetét. Emlékezzetek arra, hogy készségesen vállalta a szeretetlenséget, hogy mi megismerhessük az állandó szeretetet. Emlékezzetek arra, hogy megérdemelte, hogy szeressék, de elutasították, hogy mi, akik megérdemeljük az elutasítást, örökké szeretve legyünk. Emlékezzetek arra, hogy hajlandó volt alávetni magát követői szeszélyes és kudarcot valló szeretetének, hogy mi megismerjük az Atya hűséges és csalhatatlan szeretetét. Emlékezzetek arra, hogy elszenvedte az elszakadást, hogy minket soha semmi ne választhasson el az Atya szeretetétől.
Miközben ezekre a dolgokra emlékeztek, jusson eszetekbe ez: ha Isten hajlandó volt feláldozni a Fiát, hogy megismerjük a szeretetét, nem logikus-e, hogy vele együtt minden mást is megad nekünk, amire szükségünk van? A karácsonyi történet ígérete a rendíthetetlen szeretet és minden szükséglet kielégítése. Na, ezt érdemes ünnepelni!
További tanulmányozásra és bátorításra: János 10:1-18
Paul David Tripp
|
|
|
0 komment
, kategória: New Morning Mercies |
|
|
|
|
|
2024-12-25 20:54:28, szerda
|
|
|
December 24
Jézus önként lépett be a sötétségbe, hogy mi örökké jelenlétének fényében élhessünk.
,,Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. Ő kezdetben Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János. Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, de bizonyságot kellett tennie a világosságról. Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: a saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. János bizonyságot tett róla, és azt hirdette: Ő volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jön, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jött el. Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt." (János 1:1-18)
A karácsonyi történet valóban egy fénytörténet. Nem, nem a fényekről szól, amelyek a várost díszítik, ahol élsz, nem a fényekről, amelyeket gondosan felakasztottál a nappalidban lévő fára, vagy a gyertyákról, amelyeket az ablakodba helyeztél. Nem, ez a történet a világosságról szól, amely egy olyan világba érkezik, amely szomorúan sötétségbe borult. A lázadás és a bűn lepelének terhe alatt a világ sötét hellyé vált. Az erkölcstelenség, az igazságtalanság, az erőszak, a kapzsiság, az önigazultság, a tolvajlás, a rasszizmus és egy sereg más betegség sötétségében a világ kétségbeesetten vágyott a fényre. Mindenki része volt a problémának, és mindenki szenvedett a problémától, de senki sem tudta megoldani a problémát.
Isten megoldása volt az egyetlen út. Elküldte azt, aki a világosság, hogy legyen a világosság, aki kegyelme által megvilágítja a világot. Azért jött a sötétségbe, hogy mi megismerhessük a világosságot és az életet örökre. Íme a karácsonyi történet - csak a fény győzheti le a sötétséget, és a fény eljött!
További tanulmányozásra és bátorításra: Ézsaiás 9
Paul David Tripp
|
|
|
0 komment
, kategória: New Morning Mercies |
|
|
|
|
|
2024-12-25 20:10:53, szerda
|
|
|
December 23
Jézus elviselte az emberi igazságtalanságot itt és most, hogy mi az örökkévalóságig isteni irgalommal legyünk megáldva.
Lehetséges-e, hogy a kegyelem ünneplése közvetlenebbül ütközzön a bűn borzalmaival, mint a kis Jézus születésekor?
,,Miután elmentek, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket. Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba. Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta által: ,,Egyiptomból hívtam el a fiamat."
Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket ahhoz az időhöz mérten, melyet a bölcsektől megtudott. Ekkor teljesedett be az, amit Jeremiás prófétált: ,,Hang hallatszott Rámában, nagy sírás és jajgatás. Ráhel siratta gyermekeit, és nem akart megvigasztalódni, hogy már nincsenek." (Matt. 2:13-18)
A karácsonyi történet a következő: az a csecsemő a jászolban a Magasságos Isten Fia volt. Ő önként jött egy olyan helyre, ahol elképzelhetetlen erőszak és igazságtalanság uralkodik. Az uralkodó haragja végül ráhullott. Erőszakos halált halt a gonosz emberek keze által. A követők sírva fakadtak, hogy a Messiás meghalt, de ő feltámadt, és befejezte azt a munkát, amiért a földre jött.
Miközben a gyönyörűen feldíszített fa alatt ülünk és az ünneplés gazdag ételeit fogyasztjuk, nem szabad elfelejtenünk a karácsonyi történet elején és végén lévő borzalmat és erőszakot. Ez a történet a gyermekek szörnyű lemészárlásával kezdődik, és Isten Fiának erőszakos meggyilkolásával végződik. A mészárlás azt ábrázolja, hogy a földnek mekkora szüksége van a kegyelemre. A gyilkosság az a pillanat, amikor ez a kegyelem megadatik.
Nézzetek bele a jászolba, és lássátok meg azt, aki azért jött, hogy meghaljon. Hallgassátok az angyalok énekét, és emlékezzetek arra, hogy a halál az egyetlen módja annak, hogy béke legyen. Nézz a fádra, és emlékezz egy másik fára - egy olyanra, amelyet nem csillogó díszek díszítenek, hanem Isten Fiának vére festi meg. Miközben ünnepeltek, emlékezzetek arra, hogy az ünneplésetekhez vezető út annak a halála volt, akit ünnepeltek, és legyetek hálásak.
További tanulmányozásra és bátorításra: 1Péter 2:23-25
Paul David Tripp
|
|
|
0 komment
, kategória: New Morning Mercies |
|
|
|
|
|
2024-12-24 21:43:00, kedd
|
|
|
December 22
Jézus itt és most szembenézett az Atyjától való elszakadással, hogy mi megismerjük az Atya elfogadását most és az örökkévalóságban.
Jézus tudta, hogy mivel néz szembe. Tudta, hogy milyen árat kell fizetnie. Tudta, hogy mit jelent a mi helyünkben állni. Nagyon is tisztában volt a lelki matematikával: szenvedés egy pillanatra = elfogadás az egész örökkévalóságra. És ő hajlandó volt rá.
Egy nagy erkölcsi tragédia játszódott le nap mint nap minden egyes ember életében, aki ebbe a bűnnel tönkretett világba született. Minden mással ellentétben Isten az embert az ő képmására és a vele való bensőséges, szerető és imádó közösségre teremtette. A vele való kapcsolatnak kellett lennie a legmélyebb, legbefolyásosabb motivációnak az életükben. Ennek kellett alakítania minden gondolatot, minden vágyat, minden szót és minden cselekedetet. És ez a közösség Isten és az emberek között úgy volt tervezve, hogy örökkön-örökké megszakítatlan maradjon. De ezt a közösséget egy felháborító lázadás és lázítás cselekedete törte meg. Ádám és Éva nemcsak átlépték Isten világos határait, hanem az ő helyét is megkísérelték elfoglalni. Így az emberi történelem legszomorúbb pillanatában ki lettek űzve a kertből és Isten jelenlétéből.
A teremtés szemszögéből nézve mindez nagyon is elképzelhetetlen volt. Istentől elkülönülten élő emberek? Ez olyan volt, mint a hal víz nélkül, a méz, amely nem édes, vagy a nap, amely nem ad meleget. Nemcsak a teremtés logikájának és tervének mondott ellent, de nem is működhetett. Az emberi lények nem arra lettek tervezve, hogy függetlenül éljenek. Nem arra teremtettek minket, hogy önállóan működjünk és a saját bölcsességünk alapján éljünk. Nem arra lettünk teremtve, hogy a magunk erejéből éljünk és a saját bölcsességünk alapján éljünk. Nem arra lettünk teremtve, hogy a saját korlátozott erőforrásainkból éljünk. Arra lettünk teremtve, hogy állandó, életet adó kapcsolatban éljünk Istennel. Az emberek Istentől való elszakadása működési és erkölcsi katasztrófa volt.
Ezért ezzel a katasztrófával foglalkozni kellett. Az Isten és az ember közötti tragikus szakadékot át kellett hidalni, és erre csak egy mód volt. Jézusnak el kellett jönnie a földre második Ádámként, és tökéletes életet kellett élnie helyettünk. El kellett viselnie a mi lázadásunkért járó büntetést, és el kellett viselnie az elképzelhetetlent - az Atya elutasítását. Ez történt a keresztre feszítése napján, abban a szörnyű kilencedik órában, amikor hangosan felkiáltott: ,,Eloi, Eloi, lema sabachthani?" (,,Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?") (Márk 15:34). Ez volt Jézus legfájdalmasabb gyötrődési pillanata, amikor magára vette az Istentől való elszakadásunk tragédiáját.
Ez a pillanat valóban a karácsonyi történet középpontja volt. Ezért jött el Jézus. Ezért örültek az angyalok az eljövetelének. Azért jött, hogy az ideiglenesen elszakított Fiú legyen, hogy mi Isten örökre elfogadott gyermekei lehessünk. Na, ezt a történetet érdemes ünnepelni!
További tanulmányozásra és bátorításra: János 12:27-36
Paul David Tripp
|
|
|
0 komment
, kategória: New Morning Mercies |
|
|
|
|
|
1/7 oldal
|
Bejegyzések száma: 61
|
|
|
|
2025. Február
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
23 db bejegyzés |
e év: |
98 db bejegyzés |
Összes: |
37151 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 314
- e Hét: 1411
- e Hónap: 4718
- e Év: 31027
|
|
|