Kölcsey Ferenc,Himnusz,A mi HIMNUSZUNK, A Himnusz, - menusgabor Blogja - Ábrányi Emil,Adamis Anna,Ady Endre,Ágai Ágnes ,Agytorna,Albert Einstein,Alföldi Géza ,Alhana,Ambrus Magdolna,Andók Veronika (,Andróczky Lászlóné ,Antoine de Saint-Exupery,Anyák napja - gyermeknap,Áprily Lajos,Arany János,Arany Viktor,Arany-Tóth Katalin ,Aranyosi Ervin,Artai Zsuzsanna,Árvai Attila & Emil,Átyim Lászlóné ,B. B. Nala,B. Huszta Irén,B. Radó Lili,Babits Mihály,Bagi Tibor,Bajza József ,Baktai Faragó Aranka ,Balassi Bálint,Balázs Béla,Balázs Sándor Turza /B.A.S.A.,Bálintffy Etelka,Balla Zsuzsanna,,

Továbbiak »
- Szótár

Belépés

			menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac /			Menus Gábor 1940.08.11 Offline

Blogom

Blogom,

Képtáram

Képtáram,

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 4

Kölcsey Ferenc

2016-01-21 22:00:43, csütörtök

	KÖLCSEY FERENC Kölcsei Kölcsey Ferenc (Sződemeter, 1790. augusztus 8. - Szatmárcseke, 1838. augusztus 23.). Magyar költő, politikus és nyelvújító, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Kisfaludy-társaság alapító tagja volt. Százkilencvenhárom éve, 1823. január 22-én tisztázta le Kölcsey Ferenc Hymnus, a Magyar nép zivataros századaiból című költeményét, amely Erkel Ferenc zenéjével Magyarország nemzeti himnusza lett; e napot 1989 óta a magyar kultúra napjaként ünnepeljük. A Magyar Kultúra Napja - A Himnusz születésnapja január 22. BÁR RÓZSA VOLNÉK... Töredék Bár rózsa volnék, szép leány, Hogy elvirítva kebleden Lelnék magamnak büszke sírt! S o, bár lehetnék esti szellő, Hogy édes ajkad bíborán Szedhetnék balzsamcsókokat! Itt állok félénk messzeségben; S mint bércein Endymion Sohajt a csillagokra fel, Hová röpűlni szárnya nincs: Némán sohajtozom feléd. Ölelni vágy e kar, de fél, Vágy ajkam ajkadon remegni, De tilt komoly pillantatod. Menj lángtekintet, ah röpűlj, Röpűlj felé hév gondolat, Tinéktek útat semmi nem zár. 1831 BORDAL Igyunk derűre, Igyunk borúra, Ugy is hol kedvre, Ugy is hol búra Fordúl az élet. Kedved a jó bor Jobban éleszti, Búdat a jó bor Messze széleszti, S elmúlat véled. Minden por, álom, S füst e világon; Mi haszna gázol A boldogságon A hír barátja? Ha dob riadt a Harc reggelére, Patakban omlik Hullámzó vére, S bérét más látja. Békételen, bús, Senyved magába, Kétség s remény közt Vár s fél a kába Percet s esztendőt. Miért törődöl Szűk életeddel? Napod ma mit nyújt Köszönve tedd el, S hagyd a jövendőt. Reggel vagy estve, Szélben vagy csenddel, Eljön magától Sorsod mit rendel: Miként nyár és tél. Ernyőt keress, ha Készűl borúlni, Szenvedj, ha nem tudsz Hová vonulni, Fordulhat a szél. Éld a jelenlét Percét s óráját, Együtt lefutja Jó s rossz pályáját, S együtt húny véled. Igyunk derűre, Igyunk borúra, Ugy is hol kedvre, Ugy is hol búra Fordúl az élet! Cseke, 1822. december 7. BÚSAN CSÖRÖG ... Búsan csörög a lomb, Mert fú szél; Sűrűn dobog e szív, Mert búm kél. Kárpát kebeléből A szél fú; Tőled szerelem jön ez éjjeli bú. Lyány sziklakemény, lyány Csillagszép, Nem látod-e kínom, Mely dúl s tép? Nem szánod-e kínom, Mely tép s dúl, S felforrva szememben ez arcra lehull? Hajh rózsa, piroslik Lángorcád, Jer, könnye szememnek Forrjon rád! Hervadva hevétől, Mely áltfut, Majd adsz temetőmre halottkoszorút! 1831 Kölcsey Ferenc: EMLÉKLAPRA "Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak hagyd örökűl ha kihúnysz: A haza minden előtt." Pozsony, 1833. június 14. HAVAZÁS Utcákra és terekre szálldos a könnyű, halk hó szitál és leng kavargó pelyhe. A végtelent söpörve táncol, újra meg újra, végül fáradtan hull a földre. Az álmosarcú nagy sík fölött halotti formán, tetők, kémények ormán, alszik. A csend világa áll ma. Kinyújtózik a földön felejtő, nemtörődöm álma. De a mély nyugalomból a szív emlékre kelve, egy hamvadt szerelemre gondol. HIMNUSZ A magyar nép zivataros századaiból Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt! Őseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai Felvirágozának. Értünk Kunság mezein Ért kalászt lengettél, Tokaj szőlővesszein Nektárt csepegtettél. Zászlónk gyakran plántálád Vad török sáncára, S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára. Hajh, de bűneink miatt Gyúlt harag kebledben, S elsújtád villamidat Dörgő fellegedben, Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktől rabigát Vállainkra vettünk. Hányszor zengett ajkain Ozmán vad népének Vert hadunk csonthalmain Győzedelmi ének! Hányszor támadt tenfiad Szép hazám, kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre! Bújt az üldözött s felé Kard nyúl barlangjában, Szerte nézett, s nem lelé Honját a hazában, Bércre hág, és völgybe száll, Bú s kétség mellette, Vérözön lábainál, S lángtenger felette. Vár állott, most kőhalom; Kedv s öröm röpkedtek, Halálhörgés, siralom Zajlik már helyettek. S ah, szabadság nem virúl A holtnak véréből, Kínzó rabság könnye hull Árvánk hő szeméből! Szánd meg, isten, a magyart Kit vészek hányának, Nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának. Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt! /Cseke, 1823. január 22./ Kölcsey Ferenc - Himnusz /Bessenyei Ferenc/ Link HOLDHOZ Hold, szelíd hold, felhőd kárpitjában Sokszor könnyes szemmel néztelek, Képét láttam arcod súgarában, Sohajtási voltak a szelek. Karjaim kinyíltak, hő keblemre Hogy szorítsam a szép ideált, Ah de halhatatlan gyötrelmemre A hevűlő megcsalatva állt! Vágyaimtól gerjedő reményem Őt nyomozza most is, szüntelen, Ah de ködben elborúlt ösvényem Tévedeztet kínos éjjelen! Ismeretlen messze föld vidékin Kísér s hurcol titkos érzetem; Rengetegben, sziklák omladékin, S vad pusztákon árnyát kergetem. Élsz-e tündérberkek szent homályán? Ohajtásim ott is rengenek; Túl az égen, túl a csillagpályán Gondolattal messze röppenek. Képzetemben száll egy édes álom, Lángvonással egy kép bennem ég, Folyton érzem, és mégsem találom, Itt közel leng e bús messzeség. Szív, örvényed zajgó hullámában Árad és forr mély hevűleted; Ah magaddal küzdesz e hiában? S tennen álmod képét kergeted? Érzem innen kelni rejtekedből E borút, mely titkosan hervaszt; Szív, derűlj ki lassan fellegedből, Vagy dobogva szaggasd széjjel azt! HUSZT Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék; Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold. Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém. És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán? Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort; Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl! Cseke, 1831. december 29. A KEDVES SÍRJA Ki sírja ez hűs bükknek éjjelében, Melyet lengő fű s kék virág fedez? O vándor, űlj le bükkem enyhelyében, Kedvesnek sírja ez! Bús könny remeg leányka kék szemedből Ki fogja e könnyűt letörleni, Lágyan ölelvén vissza gyötrelmedből Mint Paphos isteni? Vándor, ne bánd e könnyet, mely áztatja, Nem fogja tenni jéggé keblemet, Csendes keserv csak ami őt fakasztja, És hív emlékezet! (1811. augusztus 13.) A KÖLTŐ Két istenasszony, amidőn születtem, Vitt hűs berkeidbe, Leto szent fia, S most, mint örökre vidám grácia, Szelíd tavaszban lengenek mellettem. Egyik, kitől az égi lantot vettem, Az édesen ömlő Harmonia; Másik te vagy csendes Fantázia, Ki rózsaleplet vígan vonsz felettem. Amannak oltárt nyögdelő szelek, És búsan ömlő csermely zúgásánál Echónak ellenében szentelek. Neked virító bükkjeim sátoránál, Merengve hallván a Dryasokat, Fűzök hajadba rózsalombokat. Sződemeter, 1811. szeptember 7-e után MINDEN ÓRÁM... Minden órám csüggesztő magányom Néma csendén búnak szentelem, Rajtad elmém, ah, törődve hányom S könyim árját issza kebelem. Merre, merre tüntök hű szerelmek, Melyek láncolátok szívemet? Ha fogjátok forró szenvedelmek Elborítni lángként éltemet? Most is karján fényes Ideálnak Még magasan rengnek álmaim, Ah, de tündérvárán nem találnak Méltó tárgyat többé lángjaim. Fanni, Fanni, mint zefír utánad Sóhajtásim szállnak úntalan, Szűnj meg egyszer lélekvesztő bánat! Szív, mért ingerlődöl hasztalan? Zengtem égi dalt: mint alkonyában Philoméla kertem bokrain, S mind hiában folytak, mind hiában Bájos hangok lantom húrjain. Csillagokra fel remegve sírtam, S fényektől nem jött vígasztalás; Berkén Echót fájdalomra bírtam, S jajgatásnak szólt csak jajgatás. Isten hozzád eltűnt rózsapálya, Isten hozzád elsírt nyúgalom! Képed lelkem többé nem találja, Dúló vészként zúg a fájdalom. S bár a kor, borítva fátyolával, Tőle messzebb messzebb elvezet, Rám világít lobbanó fáklyával, S visszavonz a bús Emlékezet. S ah reményem mindegyik virága Újra fonnyad szellemkebelén, Újra sűlyed a szív boldogsága, S régi sebben újra vérzem én! S míg a gyötrelemnek visszérzése Százszorozva tépi lelkemet: Képzetemnek vészhozó lengése Gyújt és kínos álmokkal temet. Szállj homályba, s húnyj el fátyolodnak Éjjelében bús Emlékezet! Álmaid ha lassan alkonyodnak, Nyúgalom tán nyújt még hű kezet. Nyájas arcod visszasúgárzása Enyhe fény a boldog napjain; Nékem, ah, csak Léthe áradása Hoz segédet kínom lángjain! Nincs szebb kora az emberiségnek, mint az első ifjúság évei. Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké, mert nem a világban kerestünk még akkor barátokat, hanem barátainkban leltük fel az egész világot. Kölcsey Ferenc: Forrás: levél Kállay Ferenchez, Álmosd, 1814. december 17. REBELLIS VERS Zrínyi vére mosta Bécset, S senki bosszút nem állt; Rákóczi küzdött hazánkért, S töröknél lelt halált. Páris ígért szabadságot, Ti nem fogadtátok, Járom rátok, gyáva népek, S maradéktól átok. A REMÉNYHEZ Vad óceánnak mély hullámain Vergődöm én és küzdöm a szelekkel, S ah, képed minden este, minden reggel Felém leng a két hajnal szárnyain. Szelíd Remény, jobb kor szebb napjain Mosolygva jöttél lángoló szemekkel, De most borongasz barna fellegekkel, Mint búcsuzó hölgy férje karjain. Idv néked igy, ha mindent elvesztettem, Ha tengerhabként duzzad bánatom, Ne légyek elhagyatva, légy mellettem. Ím újra vészek árján hányatom, Süvöltve röppen a vihar felettem, S remegve száll rád végpillantatom. A SZABADSÁGHOZ Nyisd fel ó lángzó kebeled dicső Hölgy, Nyisd fel a küzdő szeretőre kebled, Fennröpűltedből kegyesen mosolygván, Égi Szabadság! Nékem is forrtak szemeimben égő Könnyek, éreztem haza szent szerelmét, Ints, zajos habként dagadozva várom Lengeni zászlód. Járom a gyáván! ki remegve futja Fenndicsőséged ragyogó világát, S megszokott rabság' kezein tudatlan Csörgeti láncát. Átok a gyáván! ki nevedre borzad, Mert gyakor szélvész kavarog föletted, Mert halálhörgés diadalmi pályád Mennyei bére. Szállj ki felhőden, s noha szózatod mint Villogó szélvész dörög is körűlem, S zöld borostyánod noha fürteid közt Vérbe füredt is: Kellemed látom, s dobog érte mellem, Csókodat várom szerelemben égve, Csókodat szomjún epedő ajakkal, Jer, ne tagadd meg! SZERELEMHEZ Kertje csendes alkonyában, Míg csapongva zúg a szél, A Dalos bolyong magában, S keble búsabb lángra kél. Könny között tolul szemére A benn küzdő gyötrelem; Önts, ah, balzsamot sebére, Boldogító Szerelem! Minden lepke lél virágot, Harmatot minden virág; Én tekintem a világot, Bús magány az s pusztaság. Istenné, kit hajnalában Hű karod vitt mint vezér, Most ím égető napjában Híves árnyat tőled kér! Vagy ha kedved szép egében Több remény nem bíztat már, S csillagod rezgő fényében Nincs egy enyhítő sugár: Küldd el véglehelletemre Még egyszer hív angyalod, S tőle bérűl húnyt szememre Könnyáztatta fátyolod. SZÉP ERDÉLY... Töredék Szép Erdély barna fürtű Leánya, hű anyám, Tekints az égi lakból Még egyszer vissza rám. Im elhagyott hazádon Pusztúlat átka leng; Erdély ledőlt, s fölötte Fiad keserve zeng. 1838 TÖREDÉK Büszke magyar vagyok én, keleten nőtt törzsöke fámnak, Nyúgoti ég forró kebelem nem tette hideggé; Szép s nagy az, ami hevít; szerelemmel tölti be lelkem Honni szokás és föld, örököm kard s ősi dicsőség. Nyúgoszik az zöld lombjai közt a nemzeti béknek, Ez ragyog újra midőn tele fénye dalomnak elönti, S színe varázs súgáraiban szállítja fel ismét Őseim árnyaikat, kik az őszkor napjait élték, Kölcsey nemzetség, Ete hű maradéka, kit egykor Don hullámi körűl, a Hét magyar eggyike, hős Ond, Lángölelés zálogja gyanánt neje karjairól vőn. Vígan laktanak ők rohanó Tisza partjai mellett, S hol vadon árnyak alatt barnán viszi habjait a Túr, Mígnem az elkomorúlt sorsnak nyila dúlva lecsattant S könnypatak áradozott a bánatölelte teremben, S áldozatát vérben fogadá vala boltja sötétén, Elsiratott hamvak közt, a cégényi monostor... VÁNDOR REMÉNY... Vándor Remény csapongva jár, Örömre hív, de búra vár; Távolra mint hajnal pirúl, Közel sötét éjként borúl. Tenéked, ó bús Szerelem, E rózsabimbót szentelem; Nyájas, piros, s illatja szép, De hajh tövíse szívet tép! Föld-e lakod vagy fenn az ég? Ragyogj felém örök Hüség! S virágra mint harmat ha húll, Enyhítsd e kínt mely bennem dúl! VÁGY Volnék csak kis madár, Röpűlnék szárnyakon, El, szép hazám felé, Hű szívem merre von; Túl erdőn, túl hegyen, Merről a nap felkél, Virúló part felett Lyánykám hol búban él. Lassan szállonganék Mint esti fúvalom, Forró szerelmeket Csattogna bús dalom; S elszenderíteném A lyányt zengésivel, Hogy édes álmain Képem víradna fel. Látnám, mint gyúl felém Hullámzó kebele, Hév ajkán, hallanám, Nevem mint zengi le; S az álomkép után Felnyitván karjait, Örömcsepp fénylené Végig lángarcait. Mint lepke harmatot A rózsa bájölén: O reszkető könycsepp Felszívlak téged én! S erőd balzsam gyanánt Átfolyva mellemet, Megenyhűl majd sebem, Mely most kínnal temet. Pest, 1826. november 1. ZRÍNYI MÁSODIK ÉNEKE Te lásd meg, ó sors, szenvedő hazámat, Vérkönnyel ázva nyög feléd! Mert kánya, kígyó, féreg egyre támad, És marja, rágja kebelét. A méreg ég, és ömlik mély sebére, S ő védtelen küzd egyedűl, Hatalmas, ó légy gyámja, légy vezére, Vagy itt az óra, s végveszélybe dűl! Áldást adék, sok magzatot honodnak, Mellén kiket táplál vala; S másokra vársz, hogy érte vívni fognak? Önnépe nem lesz védfala? Szív, lélek el van vesztegetve rátok; Szent harcra nyitva várt az út, S ti védfalat körűle nem vonátok; Ő gyáva fajt szült, s érte sírba jut. De szánjad, ó sors, szenvedő hazámat! Te rendelél áldást neki: S a vad csoport, mely rá dühödve támad, Kiket nevelt, öngyermeki. Taposd el a fajt, rút szennyét nememnek; S míg hamvokon majd átok űl, Ah tartsd meg őt, a hűv anyát, teremnek Tán jobb fiak, s védvén állják körűl. Törvényem él. Hazád őrcsillagzatja Szülötti bűnein leszáll; Szelíd sugárit többé nem nyugtatja Az ősz apák sírhalminál. És más hon áll a négy folyam partjára, Más szózat és más keblü nép; S szebb arcot ölt e föld kies határa, Hogy kedvre gyúl, ki bájkörébe lép. 1838

0 komment , kategória: Kölcsey Ferenc

Himnusz

2013-01-22 20:09:46, kedd

	Kölcsey Ferenc: A HIMNUSZ A MI HIMNUSZUNK MÁS MINT A TÖBBI... A Himnuszról: 190 éves Nemzeti HIMNUSZUNK 190 éve, 1823. január 22.én írta le Kölcsey Ferenc Himnuszunk szövegét szatmárcsekei magányában. Erkel Ferenc jó húsz esztendővel később zenésítette meg. Gyönyörű költői mű e 64 sor. A Himnusz (,,Hymnus, a' Magyar nép zivataros századaiból") Kölcsey Ferenc legnagyobb hatású verse, mely egyben Magyarország nemzeti himnusza. 1823-ban írta szatmárcsekei magányában. Zenéjét Erkel Ferenc zeneszerző és karmester szerezte 1844-ben. Kölcsey Ferenc: HIMNUSZ Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt! Őseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai Felvirágozának. Értünk Kunság mezein Ért kalászt lengettél, Tokaj szőlővesszein Nektárt csepegtettél. Zászlónk gyakran plántálád Vad török sáncára, S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára. Hajh, de bűneink miatt Gyúlt harag kebledben, S elsújtád villamidat Dörgő fellegedben, Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktől rabigát Vállainkra vettünk. Hányszor zengett ajkain Ozmán vad népének Vert hadunk csonthalmain Győzedelmi ének! Hányszor támadt tenfiad Szép hazám, kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre! Bújt az üldözött s felé Kard nyúl barlangjában, Szerte nézett, s nem lelé Honját a hazában, Bércre hág, és völgybe száll, Bú s kétség mellette, Vérözön lábainál, S lángtenger felette. Vár állott, most kőhalom; Kedv s öröm röpkedtek, Halálhörgés, siralom Zajlik már helyettek. S ah, szabadság nem virúl A holtnak véréből, Kínzó rabság könnye hull Árvánk hő szeméből! Szánd meg, isten, a magyart Kit vészek hányának, Nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának. Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt! Cseke, 1823. január 22. Magyar Himnusz Link ...és így kell a Himnuszt énekelni! Egy kislány a Himnuszt énekli. Nincs ebben semmi különleges, ha csak az nem, hogy egy 2 és fél éves csöppségről van szó. Ő nem rontja el a szöveget. Nem úgy, mint Király Linda! Vajon hány 2 és fél évesnek tanították meg a szülei nemzeti imádságunkat? Ha van még ilyen, várom a videót! Link A magyarok régebbi Himnusza: "Boldogasszony anyánk..." * "Boldogasszony anyánk, régi nagy Patrónánk, Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk: Magyarországról, édes hazánkról Ne feledkezzél el szegény magyarokról." - így kezdődik a magyarok régebbi Himnusza, melyet újból érdemes volna tudnunk-ismernünk, méghozzá különös jelentősége miatt ! A 'fohász' sorainak születése megérthető a Könyv-e.hu-ról is szabadon letölthető "Szent Imre emlékezetének templomában" című könyv kapcsán. A történet által megérthető, hogy miként lett "Patrónánk"-pártfogónk Szűzanya-Mária, az Istenanya, a Boldogasszony, s megérthető, hogy a magyarok esetében mi az a kiemelkedő és egyedüli kultúrtörténeti jelentősége ennek az égi fohász kapcsolatnak. Érdemes tanulmányozni azt is, hogy Kölcsey Ferenc idevonatkozó tartalmi soraiban tulajdonképpen ezt a régebbi himnusz gondolati sort költötte át; egy valami az ő korára már elveszett belőle: A LÉNYEG, s ennek ismerete. (Megjegyzés: a jellemzően szájról-szájra terjedő évezredes sorok egymáshoz hasonuló, de mégis többféle változatot vettek fel.) Link Székely Himnusz * "Ki tudja merre, merre visz a végzet, Göröngyös úton, sötét éjjelen. Segítsd még egyszer győzelemre néped, Csaba királyfi csillag ösvényen. Maroknyi székely, porlik mint a szikla, Népek harcának zajló tengerén, Fejünk az ár, jaj százszor elborítja, Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk! - így kezdődik a Székely Himnusz, amelyet elméletileg minden magyarnak illene tudni. E vers-sorok megszületése Csanády György (1895-1952) 1921-es költeményéhez köthető, mely kezdeti alak később többféle változatot vett fel. A Székely himnusz 1921-ben született, szövegét Csanády György, zenéjét Mihalik Kálmán szerezte. A szerzők szándéka nem az volt, hogy valódi himnuszt alkossanak a székely népnek, művük később sem vált hivatalos himnusszá. Az évtizedeken keresztül tiltott dal azonban hatalmas népszerűségre tett szert Erdélyben és Magyarországon. A tömegrendezvényeken gyakran éneklik együtt a magyar Himnusszal és a Szózattal. Székely Himnusz Link Székely Himnusz Csíksomlyón Link Régi Székely Himnusz - Csíksomlyói Mária-siralom - csíksomlyói búcsú 2006 Link Székely Himnusz korabeli videóval - Kárpátia Link Ah! hol vagy Magyarok tündöklő Tsillagja..." - néphimnusz Kölcsey Ferenc Himnusz című műve előtt a magyarság néphimnusza a Boldogasszony Anyánk és majd az 'Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga' kezdetű ének!!! A tulajdonképpen Szent István királyról/királyhoz-szóló fohász-ének sorait elolvasva kilátszik, hogy a "Boldogasszony anyánk" néhány jellemző sora itt is visszaköszön. Az állábiakban egy XVI. századi illetve egy XVIII. századi lejegyzésben ismertetem őket: * Szent István királyról. Ah hol vagy magyarok tündöklő csillaga! Ki voltál valaha országunk istápja! Hol vagy István király? Téged magyar kíván, Gyászos öltözetben teelőtted sírván. Rólad emlékezvén csordúlnak könnyei, Búval harmatoznak szomorú mezei. Lankadnak szüntelen vitézlő karjai, Nem szünnek iszonyú sírástól szemei. Virágos kert vala híres Pannónia, Mely kertet öntözé híven Szűz Mária. Kertésze e kertnek István király vala: Behomályosodott örvendetes napja. Előtted könyörgünk, bús magyar fiaid, Hozzád fohászkodunk árva maradékid. Tekints, István király szomorú hazádra, Fordítsd szemeidet régi országodra. Reménységünk vagyon benned s Máriában, Mint magyar hazánknak hív királynéjában. Még éltedben minket ennek ajánlottál, És szent koronáddal együtt feláldoztál (Névtelen szerző, XVI. századi lejegyzés mai írásmóddal) * Szent István királyrúl. (Nota: Regnorum Domina etc.) Ah! hol vagy Magyarok tündöklő Tsillagja, ki voltál valaha Országunk Istápja. Hol vagy István király? téged Magyar kíván, Gyászos öltözetben te előtted sírván. Rólad emlékezvén tsordulnak könyvei, búval harmatoznak szomorú mezzej, lankadnak szüntelen Vitézlő kezej, nem szünnek iszonyú sírástúl szemej. Virágos kert vala híres Pannónia, mely öntöze hiven Szűz MÁRIA. Kátholika hitnek bő volt szép virágja, bé homályosodott örvendetes Napja. Ah! melly nagy változás minden féle Vallás, már meg szaporodott sok Lelki kár-vallás, mint rósát a hivség ugy a Pannoniát rontya eretnekség fonnyaszttya Virágát. Kertésze e kertnek István király vala, termesztője ennek ő véle meg hala, Ennek életében élt a Magyar Ország, ő halála után lett holt eleven ág. Előtted könyörgünk bús Magyar fiaid, hozzád folyamodunk árva maradékid, Tekénts István király szomorú hazádra, fordétsd szemeidet régi Országodra. Reménségünk vagyon benned, s - Máriában, mint Magyar hazánk(na)k hiv Királynéjában, Még éltedben ennek minket ajánlottál, és sz: Koronával együtt föl áldoztál. Te hozzád Mária Sz. István Királlyal, Keresztfán érettünk szenvedő Fiaddal, Árva Magyar Ország sírva fohászkodik, néked mint Anyánk(na)k igy Panaszkodik. (Dőri kéziratos Énekeskönyv átirata [1763.]) (A versszakok kezdőbetűi egy 'akrosztichont' adnak ki: Árvakert.) Kölcsey Ferenc szobra - Szatmárcseke Temető A Himnusz szobra elölről ...és hátulról

0 komment , kategória: Kölcsey Ferenc

A mi HIMNUSZUNK

2011-01-17 21:58:17, hétfő

	A MI HIMNUSZUNK MÁS MINT A TÖBBI . . . A Himnuszról: 187 éves Nemzeti HIMNUSZUNK 187 éve, 1823. január 22.én írta le Kölcsey Ferenc Himnuszunk szövegét szatmárcsekei magányában. Erkel Ferenc jó húsz esztendővel később zenésítette meg. Gyönyörű költői mű e 64 sor. A tudós irodalomtörténészek azonban nem túl gyakran emlegetik, hogy valójában miért is más ez, mint sok európai ország himnusza. Mindjárt válaszolok rá - három példával is: A németek például a Deutschland, Deutschland über alles, Über alles in der Welt kezdetű szöveget ma már nem éneklik. A második világháború után - mondjuk így - a győztes Európa tiltakozott e megfogalmazás ellen, mert e szöveg ugyebár annyit jelent, hogy Németország mindenek feletti, mindenek felett áll - az egész világon. Megmaradt Haydn gyönyörű zenéje és ma, az eredeti himnusz-vers harmadik szakaszát éneklik a németek. - Bármily hihetetlen is, de csak 1991 óta. A Szovjetunió himnusza a soha nem létező szabadságot emberiség legnagyobb pusztítóit, Lenint és Sztálin éltette évtizedeken át. A mostani Oroszországnak - mondjuk így a jogutódnak - csupán 10 esztendős a himnusza. A franciáké, az úgynevezett La Marseillaise - a vérben álló harcról szól és fegyverbe hív. E rövidke európai példákat csak azért hoztam ide, hogy lássuk a legfontosabbat. Azt ugyanis, hogy a mi Himnuszunk nem éltet királyt, uralkodót, nem himnusza még a honszerző Árpádnak sem, az ország építő IV. Bélának úgyszintén nem, de még a diadalt diadalra halmozó Mátyást sem dicsőíti. A mi Himnuszunk az évszázadokon át szorongatott, kétségbeesett nép IMÁDSÁGA a mi megtartó Istenünkhöz. Az irodalom tudós művelői tehát gyakran felejtik el - így emlegetni e csodálatos 64 sort. Tehát, hogy ez egy KÖZBENJÁRÓ IMÁDSÁG: Isten áldd meg a magyart! Amíg nem volt Kölcsey Himnusza, addig is volt a magyarságnak összetartó, kollektív imádsága, a nép ajkán őrzött énekekkel. Nem minden időszakban, nem mindig azonos belső erővel, hiszen pl. az elmúlt század diktatúrái / 1919-re gondolok és az 55 évig tartó magyar bolsevizmusra / tűzzel vassal irtottak mindent, ami nem a parancsszó ideológiája szerint született. De mondom: voltak a nép ajkán őrzött énekek, pl. a Boldog- asszony anyánk, a Székely Himnusz / ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk /, a reformátusok 90-ik zsoltára: "Te benned bíztuk eleitől fogva", vagy az evangélikusok "Erős vár a mi Istenünk" kezdetű Luther éneke. Tehát mindig az Isten segítségét, áldását kértük harcaink elcsüggedésünk, elnyomatásaink nehéz éveiben, vagy balsors tépte évtizedeink alatt. Ilyen Himnuszt tehát egyetlen európai nép sem mondhat magáénak, mint amilyet nekünk hagyott örökül a 33 éves Kölcsey, a szatmárcsekei szoba csendjében. A Nemzeti Múzeumban őrzött kéziratban csak egy-egy parányi javítás látható, tehát szinte ömlött a tolla alól e felséges 64 sor. Sajnos mindmáig nem védi az Alkotmány nemzeti imádságunkat, pedig rátört a sorokra maga Rákosi is az 5o-es évek elején mondván: az mégsem lehet, hogy a dolgozó nép Himnusza, vagy bármely ünnepség az Isten nevével kezdődjön. Alattomos terve céljából magához kérette Kodály Zoltánt azzal a felszólítással, hogy írjon másikat, a szocializmushoz illőt. Kodály rövid választ adott az élet és halál diktátorának. Ezt mondta: ahhoz sem hozzátenni sem abból elvenni nem lehet. Kodály a fejével játszott ebben a percben, de akkor Ő már Kodály Zoltán volt, a magyar zenekultúra és művelődés világszerte megkérdőjelezhetetlen tekintélye. Rákosi nem nyugodott. Illyés Gyulát is magához intette, aki akkor a költészet, a haladó magyar gondolkodás legnagyobb vezéreként volt számon tartva itthon is, külhonban is, különösen Franciaországban. Írjon egy új Himnusz szöveget, mondta Rákosi, majd keresünk hozzá zeneszerzőt. A felszólításra Illyés ennyit válaszolt csupán: meg van az már írva. Miért fontos ma, hogy a hamar árvaságra jutó, betegségekkel küzdő, Kölcsey mit hagyott ránk e nemzeti imában? Azért fontos, mert a Himnusz megírásának napját január 22.-ét 1989 óta a Magyar Kultúra Napjának mondjuk ugyan - ám a magyar művészetek,a kultúra a szemünk előtt silányul el vagy hever romokban. Ez az állapot kiállásra, kitartásra, s ha kell kiáltásra kell, hogy kényszerítsen minden jóérzésű, gondolkodó embert, a magyar értelmiséget pedig kötelezően. Mert látható módon megszűnt a tudás, a kultúra, az ifjúság oktatása és az Istenhit közötti sok évszázados, megbonthatatlan egység. Ez, amit mondok nem vallási, még csak nem is vallásossági és még kevésbé templomi kérdés. Mert ott, ahol az iskolaügy, tehát a jövő nemzedékének oktatása, nevelése csak tantervi, tantermi feladat vagy egyszerűen csak munka vagy pénzkérdés, - ott ezt az első számú nemzeti feladatot - elárulták! OTT, ahol nem a magyar nyelv és történelem a legfontosabb tárgy, ott a jövő sírját ássák a nemzetoktatást eláruló politikusok. OTT, ahol iskolákat zárnak be, vagy síneket szednek fel politikai parancsra - mindegy, hogy milyen indokkal - ott, azokon a helyeken temetők lesznek. Ha hagyjuk. OTT, ahol oly módon bomlik fel rend, hogy tanárverést látunk a képernyőn, ott, a kisebbség törvénytelensége tobzódik a többség felett egy - állítólagos jogállamban. Olyan kisebbségé, amely a Kárpát-medencében az elmúlt 6 évszázad alatt nemhogy egy templomot vagy iskolát, de még egy önsegélyező alapítványt sem tudott létrehozni magának, legjobb szándékú vezetőinek erőfeszítésével sem. OTT, ahol egy Magyar Bálint nevű, magát a kultúra és oktatás miniszterének mondó ember kijelentheti, hogy nem a tudás az elsőrendűen fontos az iskolákban, hanem valamiféle reformanyag ilyen-olyan elsajátítása - ott a szellemi rókák garázdálkodnak a nemzet udvarán. OTT, ahol a kabaréban téma lehet az úgynevezett buta paraszt - nénikének öltözött férfiként - ott ország-idegenek uralják a televízió és rádió stúdióit. Akik e hazában nyilvánvalóan, nem érzik jól magukat Ezt a gyalázatot nem követhetnék el büntetés nélkül egyetlen európai országban sem. Hogy ugyanis ostoba közröhej tárgyává tegyék az ország egyik nemzetmegtartó erejét, a parasztságot. OTT, ahol a tovább tanuló gyerek miatt a családoktól elvesznek és nem adnak nekik, ott szellemi tolvajok járkálnak közöttünk és a társadalom legfontosabb sejtje a család ellen intéznek, előre megfontolt, sátáni támadást. OTT, ahol az emelkedő árak ellenére - lassan SEM tud szaporodni a családi könyvtár - csak és kizárólag a CD-k és DVD-k, - ott már a globalizmus ütött tanyát. És úgy lesz, miként a globalisták szeretnék: lassan elvész a Pál utcai fiúk, a Robinson, Fekete István Tüskevára, Vörösmarty, Petőfi, Kölcsey, Arany költészete, Jókai száz meg száz felejthetetlen hőse. Ott apránként le lehet majd tagadni Móricz Zsigmondot, s hogy egyáltalán élt Gyóni Géza, Nagy László, Illyés Gyula, Sütő András, Német László vagy Kányádi Sándor. OTT, ahol az orvost, a rendőrt, a papot és különösen a pedagógust az éppen uralkodó hatalom nem fizeti meg kellő megbecsülés mellett ott a nemzetet a tekintélynélküliség barbár útjára akarják lökni. És cselédsorba a 21.-ik században. Wass Albert írja: "aki bántja a magyart, Téged is üt. Nemzeted jussát, igazát védeni kötelességed. Csak úgy lesztek erősek, ha megvéditek egymást. Mert bármelyik magyar vesztesége - a Te veszteséged is." Mert, ha nem így tesszük, úgy némaságunkkal és bénaságunkkal hitelessé tesszük valamennyi, galád mozdulatukat. A Magyar Kultúra Napján, csodálatos nemzeti közbenjáró imádságunk születésének évfordulóján tehát szomorúsággal kell megállapítanunk, hogy: Magyarország bajban van! S legelsőül azért, mert 93 ezer négyzetkilométeres ország az egyetlen a világon, amely saját országával van körülvéve. Magyarországot - viharos, ám gyönyörű történelmével, máig példát adó kultúrájával, évszázadok óta a mai napig csodált művészetével - a jövő magyar generációjának kell átadnunk. Mert Magyarországot, a mi Hazánkat, csupán megőrzésre kaptuk elődeinktől. Magyarországot tehát meg kell menteni! Kölcsey szavaival kérjük ezt, Himnuszunk utolsó versszakával: Szánd meg Isten a magyart, kit vészek hányának, Nyújts feléje védő kart tengerén kínjának, Balsors, akit régen tép, hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt. Murányi László Kelt, Adyligeten az Úr 2010-ik esztendeje Fergeteg (Január) havának15-ik napján. Kölcsey Ferenc: Himnusz Link Kezet csak megfogni szabad... Elveszíteni vétek... Ellökni átok... Egymásba simuló kezek tartják össze az Eget s a Világot. Albert Camus Magyar Himnusz Link Kölcsey Ferenc szobra - Szatmárcseke Temető

1 komment , kategória: Kölcsey Ferenc

A Himnusz

2010-06-19 22:45:18, szombat

	Kölcsey Ferenc: A himnusz A MI HIMNUSZUNK MÁS MINT A TÖBBI... A Himnuszról: 187 éves Nemzeti HIMNUSZUNK 187 éve, 1823. január 22.én írta le Kölcsey Ferenc Himnuszunk szövegét szatmárcsekei magányában. Erkel Ferenc jó húsz esztendővel később zenésítette meg. Gyönyörű költői mű e 64 sor. A Himnusz (,,Hymnus, a' Magyar nép zivataros századaiból") Kölcsey Ferenc legnagyobb hatású verse, mely egyben Magyarország nemzeti himnusza. 1823-ban írta szatmárcsekei magányában. Zenéjét Erkel Ferenc zeneszerző és karmester szerezte 1844-ben. Kölcsey Ferenc: Himnusz Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt! Őseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai Felvirágozának. Értünk Kunság mezein Ért kalászt lengettél, Tokaj szőlővesszein Nektárt csepegtettél. Zászlónk gyakran plántálád Vad török sáncára, S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára. Hajh, de bűneink miatt Gyúlt harag kebledben, S elsújtád villamidat Dörgő fellegedben, Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktől rabigát Vállainkra vettünk. Hányszor zengett ajkain Ozmán vad népének Vert hadunk csonthalmain Győzedelmi ének! Hányszor támadt tenfiad Szép hazám, kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre! Bújt az üldözött s felé Kard nyúl barlangjában, Szerte nézett, s nem lelé Honját a hazában, Bércre hág, és völgybe száll, Bú s kétség mellette, Vérözön lábainál, S lángtenger felette. Vár állott, most kőhalom; Kedv s öröm röpkedtek, Halálhörgés, siralom Zajlik már helyettek. S ah, szabadság nem virúl A holtnak véréből, Kínzó rabság könnye hull Árvánk hő szeméből! Szánd meg, isten, a magyart Kit vészek hányának, Nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának. Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt! Cseke, 1823. január 22. Magyar Himnusz Link ...és így kell a Himnuszt énekelni! Egy kislány a Himnuszt énekli. Nincs ebben semmi különleges, ha csak az nem, hogy egy 2 és fél éves csöppségről van szó. Ő nem rontja el a szöveget. Nem úgy, mint Király Linda! Vajon hány 2 és fél évesnek tanították meg a szülei nemzeti imádságunkat? Ha van még ilyen, várom a videót! Link A magyarok régebbi Himnusza: "Boldogasszony anyánk..." * "Boldogasszony anyánk, régi nagy Patrónánk, Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk: Magyarországról, édes hazánkról Ne feledkezzél el szegény magyarokról." - így kezdődik a magyarok régebbi Himnusza, melyet újból érdemes volna tudnunk-ismernünk, méghozzá különös jelentősége miatt ! A 'fohász' sorainak születése megérthető a Könyv-e.hu-ról is szabadon letölthető "Szent Imre emlékezetének templomában" című könyv kapcsán. A történet által megérthető, hogy miként lett "Patrónánk"-pártfogónk Szűzanya-Mária, az Istenanya, a Boldogasszony, s megérthető, hogy a magyarok esetében mi az a kiemelkedő és egyedüli kultúrtörténeti jelentősége ennek az égi fohász kapcsolatnak. Érdemes tanulmányozni azt is, hogy Kölcsey Ferenc idevonatkozó tartalmi soraiban tulajdonképpen ezt a régebbi himnusz gondolati sort költötte át; egy valami az ő korára már elveszett belőle: A LÉNYEG, s ennek ismerete. (Megjegyzés: a jellemzően szájról-szájra terjedő évezredes sorok egymáshoz hasonuló, de mégis többféle változatot vettek fel.) Link Székely Himnusz * "Ki tudja merre, merre visz a végzet, Göröngyös úton, sötét éjjelen. Segítsd még egyszer győzelemre néped, Csaba királyfi csillag ösvényen. Maroknyi székely, porlik mint a szikla, Népek harcának zajló tengerén, Fejünk az ár, jaj százszor elborítja, Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk! - így kezdődik a Székely Himnusz, amelyet elméletileg minden magyarnak illene tudni. E vers-sorok megszületése Csanády György (1895-1952) 1921-es költeményéhez köthető, mely kezdeti alak később többféle változatot vett fel. A Székely himnusz 1921-ben született, szövegét Csanády György, zenéjét Mihalik Kálmán szerezte. A szerzők szándéka nem az volt, hogy valódi himnuszt alkossanak a székely népnek, művük később sem vált hivatalos himnusszá. Az évtizedeken keresztül tiltott dal azonban hatalmas népszerűségre tett szert Erdélyben és Magyarországon. A tömegrendezvényeken gyakran éneklik együtt a magyar Himnusszal és a Szózattal. Székely Himnusz Link Székely Himnusz Csíksomlyón Link Régi Székely Himnusz - Csíksomlyói Mária-siralom - csíksomlyói búcsú 2006 Link Székely Himnusz korabeli videóval - Kárpátia Link Ah! hol vagy Magyarok tündöklő Tsillagja..." - néphimnusz Kölcsey Ferenc Himnusz című műve előtt a magyarság néphimnusza a Boldogasszony Anyánk és majd az 'Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga' kezdetű ének!!! A tulajdonképpen Szent István királyról/királyhoz-szóló fohász-ének sorait elolvasva kilátszik, hogy a "Boldogasszony anyánk" néhány jellemző sora itt is visszaköszön. Az állábiakban egy XVI. századi illetve egy XVIII. századi lejegyzésben ismertetem őket: * Szent István királyról. Ah hol vagy magyarok tündöklő csillaga! Ki voltál valaha országunk istápja! Hol vagy István király? Téged magyar kíván, Gyászos öltözetben teelőtted sírván. Rólad emlékezvén csordúlnak könnyei, Búval harmatoznak szomorú mezei. Lankadnak szüntelen vitézlő karjai, Nem szünnek iszonyú sírástól szemei. Virágos kert vala híres Pannónia, Mely kertet öntözé híven Szűz Mária. Kertésze e kertnek István király vala: Behomályosodott örvendetes napja. Előtted könyörgünk, bús magyar fiaid, Hozzád fohászkodunk árva maradékid. Tekints, István király szomorú hazádra, Fordítsd szemeidet régi országodra. Reménységünk vagyon benned s Máriában, Mint magyar hazánknak hív királynéjában. Még éltedben minket ennek ajánlottál, És szent koronáddal együtt feláldoztál (Névtelen szerző, XVI. századi lejegyzés mai írásmóddal) Kölcsey portrészobra - Szeged * Szent István királyrúl. (Nota: Regnorum Domina etc.) Ah! hol vagy Magyarok tündöklő Tsillagja, ki voltál valaha Országunk Istápja. Hol vagy István király? téged Magyar kíván, Gyászos öltözetben te előtted sírván. Rólad emlékezvén tsordulnak könyvei, búval harmatoznak szomorú mezzej, lankadnak szüntelen Vitézlő kezej, nem szünnek iszonyú sírástúl szemej. Virágos kert vala híres Pannónia, mely öntöze hiven Szűz MÁRIA. Kátholika hitnek bő volt szép virágja, bé homályosodott örvendetes Napja. Ah! melly nagy változás minden féle Vallás, már meg szaporodott sok Lelki kár-vallás, mint rósát a hivség ugy a Pannoniát rontya eretnekség fonnyaszttya Virágát. Kertésze e kertnek István király vala, termesztője ennek ő véle meg hala, Ennek életében élt a Magyar Ország, ő halála után lett holt eleven ág. Előtted könyörgünk bús Magyar fiaid, hozzád folyamodunk árva maradékid, Tekénts István király szomorú hazádra, fordétsd szemeidet régi Országodra. Reménségünk vagyon benned, s - Máriában, mint Magyar hazánk(na)k hiv Királynéjában, Még éltedben ennek minket ajánlottál, és sz: Koronával együtt föl áldoztál. Te hozzád Mária Sz. István Királlyal, Keresztfán érettünk szenvedő Fiaddal, Árva Magyar Ország sírva fohászkodik, néked mint Anyánk(na)k igy Panaszkodik. (Dőri kéziratos Énekeskönyv átirata [1763.]) (A versszakok kezdőbetűi egy 'akrosztichont' adnak ki: Árvakert.) Kölcsey Ferenc szobra - Szatmárcseke Temető

0 komment , kategória: Kölcsey Ferenc

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 4

2024.11

2024. December

2025.01

Hét	Ked	Sze	Csü	Pén	Szo	Vas


						1

2	3	4	5	6	7	8

9	10	11	12	13	14	15

16	17	18	19	20	21	22

23	24	25	26	27	28	29

30	31

Blog kereső

Bejegyzések
ma:	0 db bejegyzés
e hónap:	4 db bejegyzés
e év:	181 db bejegyzés
Összes:	4941 db bejegyzés

Kategóriák

Keresés

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum

Látogatók száma

Ma: 1532
e Hét: 15682
e Hónap: 15682
e Év: 658384

Szótár

Blogok, Szótár,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.