|
2016-03-15 20:30:24, kedd
|
| |
| |
DÉVÉNYI ERIKA VERSEI
Link
AGGÓDÓ SZÍV
Az aggodalom olyan, mint a hintaszék.
Csak indulsz, de az út végére sosem érsz.
S míg a hintaszékben legalább tiéd a nyugalom
Addig békéd elvész, szorítja az aggodalom.
Hiába félted gyermeked, hogy rossz útra lép
Nem aggodalmad óvja az útkereszteződést.
Remegő kézzel engeded el az útra kelőt,
Pedig nem a félelmed mi megvédi őt.
Aggódva nézed a viharfelhőket
Pedig az nem védi meg óvó tetődet.
Hiába kerülöd így az ördög tüzét
Az aggodalom nem ott, csak belülről tép.
Az aggodalom szilánkjai összerakódnak
A ma terhével egységet alkotnak.
S kész lesz egy olyan hatalmas teher
Amelyet szíved már nem bírhat el.
Nem tudod mit hoz a jövő, mi az, mit kapsz
Hiszen emberi lényed erre nem adhat választ.
S ha aggódsz, mert azt féled, rossz lesz életed
Csak azért lehet, mert kevés a hited.
Legyen előtted Péter példája
Az aggodalom őt is megtalálta.
Amint a vízen hitét kezdte feledni
Tanító példaként elkezdett süllyedni.
Isten igéje válaszol neked
Megnyugtat téged, ha hűen figyeled.
Azt mondja, ne aggódj a holnapért
A holnap majd aggódik magáért.
Az égi madarak sem vetnek, aratnak
Mégis az Úr kegyelmében laknak.
A mezei liliomok sem varrnak ruhákat
Az Úr akaratából mégis pompáznak.
Ne akarj már akkor átkelni a hídon
Amikor még nem is tudsz a folyóról.
S ha már látod a folyót, akkor se félj
Isten szárnyakat adna, ha leesnél.
Hited legyen ernyő, de ne te döntsd el
Hogy esőtől, vagy naptól védjen.
Isten teremtette az esőt és a napot
Áldásként adja neked, mit alkotott.
Életünk minden holnapja előbb Istennel találkozik
Tudd, hogy az Úr szeret téged, ne aggódjon a szív.
Hidd, hogy az utadat mindig a béke vigyázza
Melyen a pásztor elől megy, s a bárányok utána
AHOGY A NAP A SZÉL
Ahogy a nap olvasztja fel a jeget
Úgy tölti be a szeretet szívemet
Ahogy a nap a jeget olvasztja fel
Úgy hullik le rólam minden lepel
Ahogy a jeget felolvasztja a nap
A szeretet belőlem ugyanúgy árad
Ahogy a nap a jeget felolvasztja
Úgy ég bennem a megbékélés lángja
Ahogy a szélben a por táncot jár
Az Úr bennem valami újat munkál
Ahogy a szélben táncot jár a por
Az Úr szava szívemben úgy dúdol
Ahogy táncot jár a por a szélben
Úgy hiszek én Isten igéjében
Ahogy a por a szélben járja a táncot
Úgy hívom Istenem áldja meg a hangot
Ahogy a jég, a por, ahogy a szél, a nap
Vagy bármely gondolat az ég alatt
Ha Istent hívja, nem csak gondolat már
Az Istenhez futó vágy utat talál
ÁLDÁST KÉRVE
Azon a napon, amelyen megismertelek
Megismertem veled a Te mélységes hited
Mennyi időt vesztegettem el azóta
Már akkor ráléphettem volna erre az útra
Te mindig hívtál : Gyere és élj vele
De akkor még szívemet nem érintette
Láttam, hogy ez jó, hogy valami más
De nem ért el hozzám az igaz hívás
Nagy gondoknak kellett jönniük ahhoz
Hogy akarjak lépni közelebb az Úrhoz
Így találtam meg magamban a választ
Több kell nekem, mint emberi támasz
Vízesésként hullott akkor ezernyi könnycsepp
Éreztem, hogy bennem valami más lett
Az én időm eljött, szívem ki kell nyitnom
Most lépnem kell, ez belső parancsom
Segítő kezed akkor magával húzott
Minden mit tettél, békét árasztott
Tekinteted reménnyel marasztalt
Jóságod szívembe fénysugarat csalt
Azóta a teher csak édes teher nekem
Nehéz még néha, de boldogan viszem
Mondtad, ha nem bírom és a földre esem
Isten szeretete mindig felemel
A mai napig futok, minden gonddal hozzád
És Te mindig ott vagy, ha szükségem van Rád
Szűkre szabott idődből is szakítasz nekem
Visszaadod Istent, ha kicsit elengedem
Tudom, Istentől való az a nagy szeretet
Amivel Te engem mindig segítesz
Nem is tudom eléggé megköszönni neked
Átadom hát Istennek, hogy áldjon meg Téged
BARNUS IMÁJA
(Az alkotónapon ebéd előtt imádkozva történt
Peák Barnabásnak)
Ülünk az asztalnál óvodás kis csapat
Kanál csörgés jelez az éhes gyomornak
De valami előtte hiányzik még
Áldást mondunk a tele tányérért
Szól az ima, és hallatszik a csendben
Ahogy a hit rebeg a csukott kis szemekben
Aztán az ámennel újra besurran a fény
De egy kis száj megszólal, hogy szólna még
Ott marad az az egy összezárt kezecske
Talán a legkisebb az egész terembe?
De ez a kicsinység nem von párhuzamot
Hitének gyökere annál nagyobb
Hallatszik az ima, köszöni a napot
Örül, hogy itt lehet, hogy szeretetet kapott
Aztán csendben elakad a szó
Ámen nélkül itt az utószó
Elhallgat, mintha arra jönne rá
Tőle még ezt senki nem várná
Belemosolyog a gyermekszemekbe
Azokba, melyek nincsenek meglepve
Az ima abbamarad, de fut tovább a gondolat
Az én felnőtt szívemben is valami elhallgat
Csend van bennem, és én hallom tovább a hangot
Amelyet a kis száj elmondani már nem tudott
BÉKE BENNEM
Nem akarok a dolgok mögé bújni
Azt akarom, hogy megtaláljanak
Nem akarok egy fal mögött állni
Azt akarom, hogy süssön rám a nap
Nem akarok sötétben élni
Azt akarom, hogy fény legyek
Nem akarom az éj hatalmát
Azt akarom, hogy békét leljek
Nem akarom a viharos szelet
Csak a lágy szellőt kívánom
Nem akarom a fagyos hideget
Csak a harmat cseppjét áhítom
Nem akarom az ördög tüzét
Isten igéjét akarom
Nem akarom a félelmeket
Isten békéje tartson
BOLDOG CSALÁD
Boldog az az ember, ki társát megtalálja
Egy gyertyát gyújt életüknek lángja
Mindkettőjük szíve egy ütemre dobban
Isten akarata közös gondolatban
Első közös imájuk egy boldog köszönet
Amelyből kiárad az örök szeretet
De újabb ima születik hamar a szívükben
Kérik Istent áldja meg őket gyermekekkel
Csodálatos érzés az első felismerés
Amelyben ott van egy új emberi lét
A széltől is óvni kell, hisz törékeny kis lény
Istent hívjuk, hozza el szélcsendjét
S az a pillanat, mikor a kezedben tarthatod
Mikor egy kis ember rád mosolyog
Akkor érzed igazán, hogy ez az a teljesség
Amit csak Isten adhat, boldog áldásként
Majd előtted a kép, három összezárt kis kéz
Amint szelíd hangjuk az Úrhoz imát intéz
Könnyeidet akkor már nem tudod visszatartani
Csak hálás szívvel Istent áldani
BOLDOGNAK LENNI...
Boldognak lenni, örülni mit jelent?
Valamit érezni, mely szárnyalni késztet
Szökellve szaladni a tavaszi réten át
Nem taposva el a virágok illatát
Hátunkon feküdni a zöld fű bársonyán
Kezünket széttárva, hogy ölelésre vár
Karunkba zárni az egész eget
A nap sugarával kötözve meg
Testünket érezni, mint levegő buborék
Mely a felhőkőn pihenve áradhatna szét
Lebegni egy gyönyörű nagy tó vizén
Tudva, hogy nem ragadhat el a mély
Önfeledten táncolni az utca közepén
Szédülten forogni a hegyek tetején
Ismeretlen embereket a karunkba zárni
Zavart pillantásuk csak nevetve csodálni
Magunkkal hívni, hogy szép a világ
Ha érezni akarja velünk élheti át
Kérés nélkül adni szüntelenül
Kérdéseket nem hagyva válasz nélkül
Boldognak lenni, csak annyi, érezni
Isten szeretetét magunkba zárni
De van egy másik boldogság, mely más utat jár
Nem kifelé mutat, a szívekig meg sem áll
Nincs rohanás, nincs tánc vagy nevetés
Csak apró rezdülések, boldog remegés
Az arc ekkor már nem a mosolytól szép
Hanem a sírás természetessége az ék
A könny az örömöt patakká formálja
Minden cseppjében Isten áldása
S amikor szinte mindez már fáj
Az igaz boldogság rám akkor talál
Dévényi Erika: Boldognak lenni
Link
CSAK AMIRE VÁGYTOK
Kérem Istent toldja meg nektek
Egészítse ki emberi létetek
Adja meg nektek, miről csak álmodtok
Nem többet, csak amire vágytok
Tudom, nem álmodtok csodás palotáról
Csak egy kis lakásról, melyben tûz lángol
Ahol asztalt körülülve imádkozhattok
Evés előtt áldást mondhattok
Tudom, nem vágytok királyi palástra
Csak meleg, puha takaróra
Mely betakarja az álmos gyermekeket
Mely alatt boldog álmot kergethetnek
Tudom, nem érték nektek a drágakő
Ami fölösleg, az már csak nehéz kő
Csak jusson mindenre, a hétköznapokra
Hogy Isten szeretetét szükség ne árnyékolja
Tudom, nincs teljesíthetetlen kívánságotok
Csak őrizni akarjátok a családi lángot
Gyermekszemekben fájdalmat ne lássatok
Legyen erős ölelő karotok
Van egy valami, amiből többet kívánok
Még többet, mint amire vágytok
Erősítse meg az Úr oly nagyon hitetek
Hogy túlcsorduljon bennetek az Istenszeretet
CSAK ÁLLOK
Csak állok, csak állok mozdulatlanul
A világ közben többször körbefordul
A szél csendben simogatja a fákat
Érzem, hogy valami mély béke eláraszt
Jöhet bármi, én nem mozdulok
Nem zavarnak a külső morajok
Csak belső lényemre figyelek
Arra, amit Isten bennem éleszt
Látom, ahogy békém testet ölt
Szeretetével erősen megkötöz
S amikor már teljesen körbezár
Akkor válok szabaddá igazán
CSAK ÍGY LEHET ELENGEDNI A GYERMEKET
Isten szeretete mérhetetlen
De a kérdés felmerül mindenkiben
Miért nem élheti végig mindenki az életet
Miért engedi el Isten a gyermekeket
Válaszra várunk a betegség küszöbén
Összeroskadva egy szakadék szélén
Végső reményünk Istenhez intézett
Kérjük mentse meg a gyermekeket
Ne csak akkor legyen az Úr része éltednek
Mikor már csak utolsó kapaszkodóként kéred
Mikor már nincs senki más kit kérhetsz
Amikor félsz, hogy nem óvja a gyermekeket
Hited legyen már ott az út elején
Mindig Isten szeretetében élj
Ha az ördög mezsgyéjére tévednének
Ott állítsa meg az Úr a gyermekeket
S ha a gyermek a mennyország hívó szavára felel
Végső elkeseredésedet csak az oldhatja fel
Hogy Isten megtanítja neked, hogyan engedheted
Angyalok szárnyán elmenni a gyermekeket
CSAK ÚGY
Ez a világ csak úgy kerek
ha melletted van a te Istened
Ez a világ csak úgy egész
ha mindig a hit útján lépsz
Ez a világ csak úgy élhető
ha a remény megmenthető
Ez a világ csak úgy igaz
ha Isten szava szent marad
Ez a világ csak úgy szabad
ha szabadítód a te Urad
Ez a világ csak úgy erős
ha hited árasztja az erőt
Ez a világ csak úgy szeret
ha Isten tölti be szívedet
Ez a világ csak úgy világ
ha soha nem alszik el a láng
A CSEND HANGJAI
A csend titokban elmond mindent,
Csak figyelned kell, s hinned, hogy megértheted.
A csend mélyén hangok rejlenek,
Csak hinned kell, hogy te is elérheted.
A csend beszél, ha értő szív hallgatja,
A mélységek legmélyét is meghallja.
A csend hangjai az érintést nem tűrik,
Ha látni akarod, azonnal eltűnik.
DALOD ÉRINTÉSE
Fut a szó és nem tudod hol áll meg
Szól a dal és nem tudod kit érint meg
Te csak adod szíved legmélyéből
Isten szeretetét, az Õ kegyelméből
Isten általad szíveket nyitogat
Kopogtat, hogy megnyílhassanak
S nem tudni mi az, mi rajta beáradhat
Talán a Te dalod, mi ott besurranhat
Tudd, hogy itt megállt a dalod
Megérintett egy egész családot
Könnyeikben ott volt Isten szeretete
Amelynek Te voltál áldott részese
AZ ELMÚLÁS BÉKÉJE
Emlékszem arra a kicsi lányra
Aki rettegett a halál gondolatára
Benne minden vég mély nyomot
Rémülettel teljes bánatot hagyott
Ha egy tányér kezéből a földre esett
S nem fogott rajta a jó erős enyv
A gondolat, hogy soha többé nem eszünk belőle
Könnyeket csalt szeme szegletébe
Ha véletlen lépése egy bogarat taposott
S látta ahogy a kövön elmaszatolódott
Nem undor fogta el, hanem kétségbeesés
Ő volt ki elvette egy kis állat életét
A levágott virágot vázába téve
Belelátta száradását üde színébe 
S néha a virágot még akkor is őrizte
Mikor az már rég az elmúlást hirdette
Ez a kislány addig nem lelt békére
Míg az elmúlást más mércével nem mérte
Meg kellett ahhoz Istent ismernie
Hogy megbékítse az Õ szeretete
Mióta tudja, a mennyország várja
Már nem figyel úgy az elmúlásra
Arra törekszik, hogy a földi életben
Istennek tetsző élete legyen
Emlékszem arra a kicsi lányra
Békére vágyó törékeny mosolyára
Arra a kicsi lányra nagyon jól emlékszem
Ma a tükörben boldogabb mosolyát nézem
A FA
Büszkén magasodik az a fa, amely én vagyok
Elég ha vizet kapok és a nap rám ragyog
Gőgös vagyok, kevély és szívtelen
Azt akarom, hogy a szél vagy a nap csak az enyém legyen
Választanom kell hát, melyik a fontosabb
Az esőt fakasztó szél, vagy a meleg nap
A szél kéjjel hívott, légy életem része
A nap csak csendben nézett, de én nem vettem észre
A széllel a kéj milyen mámorító
A nap melege pedig csak izzasztó
Végül úgy döntök a szél kell nekem
A napot pedig ezentúl megvetem
Élvezem ahogy a szél játszik velem
Felkapva levelem az égig emel
A nagy forróságban körültáncol engem
A napot elfújja, távol tartja tőlem
De aztán a szélben csalatkoznom kellett
Tomboló vihart hozott tápláló víz helyett
Áztam, fáztam, ágaim letörtek
A jég szilánkjai mérgesen gyötörtek
Hívtam a napot, gyere vissza hozzám
A sugaraidat újra fordítsd rám
De a nap messze volt, nem hallotta szavam
Nagy szomorúságomban magamra maradtam
Magamba nézve elgondolkodtam
Eddigi életemben rossz úton jártam
Akármit tettem, akármit akartam
Mindig csak egyre, magamra gondoltam
Rá kellett jönnöm, bűnben éltem eddig
Így nem juthatok el soha a mennyekig
Hiába magasodnak felfelé ágaim
Szeretet nélkül kihunynak álmaim
Akkor aztán újra, csendben, szelíden
A napot szólítottam, hogy vezessen engem
Éltem kárhozat volt, de most újjászülettem
Töltse be a szívem, meleg szeretettel
Megbocsátó napom ott termett előttem
Nem mondott semmit, de most már értettem
Bűneim gyökerét meggyógyította
Életem értelmét így megmutatta
Így lett belőlem csodálatos fa
Amelynek gyökerét a szeretet táplálja
Visszajött a szél is, de már csak mosolygott
Láttam akkor rajta, hogy elgondolkozott
GYERMEK HIT
Ha felnézel az égre
Gondolj Istenedre
Szívednek melegét
Küld fel az égre.
Az Úr akkor megérzi
Ezt a szeretetet
Angyalszárnyat rak rá
S visszaküldi neked.
Kezedbe teszi
Meg is foghatod
Áldásként másoknak
Tovább is adhatod.
Ha egy kicsit is adsz
Sokat kapsz majd vissza
Szemedben csillog majd
A szeretet hálája.
Így lesz gyerekhitedből
Óriási erő
Mely könnyeket eltörlő
Szeretetet sző.
HANGHATÁS...
A hang, amely szél szárnyán hozzád szalad
Megtalál téged a hajadba kap
Megérinti lényed, a szívedhez szól
Nagy szeretetével hozzád hajol
A hang, amely melegít, akár a nap
Sugaraival gyengéden simogat
Fényével átjárja a sötétséget
Reménnyel tölti meg szomorú lelkedet
A hang, amely patakok vizében ered
Hűsítő habja a lábaidhoz evez
Minden bűnödtől tisztára mos
Ha iszol belőle szomjat is olt
A HEGYTETŐRŐL SZÓLJ
Állj ki a hegytetőre, hogy csak a világ hallja meg
Mond el, hogy Isten veled is üzenhet
Onnan kiáltsd halkan, nagy szerénységben
Hogy ne a fülekhez, a szívekhez jusson el
Mond, hogy rám számíthatsz bármikor, ha baj van
Segítő kezem mindig kinyújtva van
Ápolni egy társat, ki tolókocsiban ül
Ellátni valakit, aki ágyba kényszerül
Hátadon cipelni a fuldoklót fel a hegyre
Amelynek életet ad friss levegője
Szeme lenni egy vaknak, láttatni a szépet
Elmondani milyenek a szivárványszínek
Megmutatni a hangot a néma füleknek
Eljátszani ahogy a szavak zenélnek
Felemelni a súlyt annak ki nem bírja
Erőtlen kezének hitét adva vissza
S mindezt nem megtenni, az élet egy drámája
Amelynek nem arat tapsot az előadása
Aki nem segít, csak arra gondoljon
Nehogy a cserbenhagyott sorsára jusson
A HIT
A hit mindenkié, de nem kell mindenkinek
Aki hisz Istenben, ezt nem érti meg
Isten a jóság, a remény, a szeretet
Miért nem kell, ha a tiéd lehet
Azt kapod Istentől, mit csak tőle kaphatsz
Éltedben meglelheted így a nyugalmat
Üres óráidban sem leszel egyedül
Isten szeretete melletted ül
Ha bántanak mások, és te védtelen maradsz
Isten kezébe mindig kapaszkodhatsz
Az Ő keze hozzád szelíden mutat 
Mellette újra otthonra találhatsz
Úgy érzed, élsz, de nem élet az élet
Körülötted a dolgok csak örök kétségek
Ha nem változtathatsz, újuljon meg lényed
Isten kegyelméből újjászülethetsz
A hit mindenkié, akard, hogy így legyen
Akard, hogy hited neked is legyen
Ha nem találtál megoldást, adok a kezedbe
Szorítsd erősen, élj vele!
KÉSLELTETETT HANG
Egy késleltetett hang a zongorán
Talán már sosem szólal meg tisztán
Ne feledd a hangokat most kell érezned
Szíved mélyére most kell beengedned
Egy ki nem mondott halk köszönet
Talán már sosem okoz örömet
Ne feledd most kell hálásnak lenned
A szót, köszönöm, most kell kiejtened
Egy el nem küldött megbánó levél
Bocsánatot már soha sem ítél
A szavakat most kell a papírra írnod
Most ereszd el a postagalambot
Egy soha nem szagolt illatot
Visszaidézni sem tudod
Most kell mindent hagyva kifutnod a mezőre
Most kell, hogy az illat érzéked érintse
Egy gondolat, mely benned még nem fogant
Nem szülhet újabb gondolatokat
Ezt a láncot most kell megerősítened
Hogy tudd, a szavak honnan erednek
Egy szeretetfoszlány, amely még nem érintett
Amelyről még nem tudod honnan ered
Azt a szeretetet most kell befogadnod
Isten neked adja, csak el kell fogadnod
MINDEZ CSAK SZÍVEM DALLAMA
Amikor leütöm a billentyűket
olyan mintha zongorán játszanék
Egyszerre születik meg a szöveg
és hozzá a kottakép
Közben néha könnyeim potyognak
mint halk dobütés
A külső zajok nem zavarnak
fátyolként hullnak mögém
Megszületik a dal
én átszellemülten hallgatom
Az Úrral alkottam, de nem enyém
mindenkinek adom
Bármilyen hangszeren szólhatnék
hisz zongorázni sem tudok
De az Úr a billentyűkhöz
alkotó kezet adott
MOSOLY AZ ARCODON...
Szeretném látni a mosolyt az arcodon... tisztán, szelíden úgy, hogy ragyogjon:
Szeretném látni a boldog szemeket.... amelyekből más is erőt meríthet!
Szeretném hallani a boldog nevetést......amely mindig őszinte és békés,
Hallani, ahogy a jót dicséri szád....s nem az elégedetlenség nehezedik rád!
Szeretném érezni, hogy békés a világod....hogy hiteddel a rosszat leigázod,
Felülkerekedsz a súlyos bánaton.....hisz Isten veled van minden utadon!
Szeretném tudni, hogy jó döntést hozol.....ha válaszút előtt botladozol,
Mindig tudd pontosan, melyik Isten útja...ha rálépsz boldogság vár rajta!
Szeretném, vágyaid valóra váljanak..hinned kell, hogy imáid meghallgattatnak,
S ehhez legyen az a hely a templomod....a válasz már a szívedben visszhangoz!
Ha aggódó szíved lecsendesülne....minden gondod Isten elé lenne letéve,
Ha szíved ezáltal teljesen felszabadulna...a fénysugár lelkedig hatolhatna!
Szeretném, ha veled érted imádkozhatnék... bánatodban is szívesen osztoznék,
Ha nyújtod a kezed, Isten elé vezetlek...hitem szikrájából lángot gyújtok neked!
Szeretném, akár a könnyeid árán is....hogy hinni tudj abban, aki felszabadít,
Egy kőhajtásnyira van az igaz szeretet..a követ neked kell a földről felemelned!
A NYUGALOM TAVA
Sírd ki magadból, ami nyomja a szívedet
Az Úr majd felszedegeti könnyeidet
Megalkotja belőle a nyugalom tavát
Ha belenézel, egy békés arcot látsz
Félelmeidet zárd be egy dobozba
Kulcsát dobd bele ebbe a tóba
Mélyre fog süllyedni, bele az iszapba
Nem sodorhatja víz sohasem a partra
Senki, ki arra jár nem találhatja meg
Hisz keresve sem jutna közelebb
Ha a víz tükrét nézi, csak azt láthatja
Hogy ez az a tó, a nyugalom tava
SZERETNÉM
Szeretném látni a mosolyt az arcodon
Tisztán, szelíden úgy, hogy ragyogjon
Szeretném látni a boldog szemeket
Amelyekből más is erőt meríthet
Szeretném hallani a boldog nevetést
Amely mindig őszinte és békés
Hallani, ahogy a jót dicséri szád
S nem az elégedetlenség nehezedik rád
Szeretném érezni, hogy békés a világod
Hogy hiteddel a rosszat leigázod
Felülkerekedsz a súlyos bánaton
Hisz Isten veled van minden utadon
Szeretném tudni, hogy jó döntést hozol
Ha válaszút előtt botladozol
Mindig tudd pontosan, melyik Isten útja
Tudd, ha rálépsz boldogság vár rajta
Szeretném, hogy vágyaid valóra váljanak
De hinned kell, hogy imáid meghallgattatnak
S ehhez legyen az a hely a templomod
Ahol a válasz már a szívedben visszhangoz
Szeretném, ha aggódó szíved lecsendesülne
Ha minden gondod Isten elé lenne letéve
Ha szíved ezáltal teljesen felszabadulna
A fénysugár lelkedig hatolhatna
Szeretném, ha veled érted imádkozhatnék
A bánatodban is szívesen osztoznék
Ha nyújtod a kezed, Isten elé vezetlek
Hitem szikrájából lángot gyújtok neked
Szeretném, akár a könnyeid árán is
Hogy hinni tudj abban, aki felszabadít
Egy kőhajtásnyira van az igaz szeretet
De a követ neked kell a földről felemelned
TIED A NAP...
Nem tudom neked adni a napot,
De tudok adni egy pillanatot,
Mikor megállíthatod a rohanó időt,
Kiszakítva belőle minden erőt.
Nem tudom a napot neked adni,
Sugarával meleget árasztani,
De elküldöm neked szívem melegét,
Áldásként küldöm, legyen a tiéd.
Nem tudom a napot adni neked,
De adom a szeretetemet,
Ha fontos neked, kezedbe veheted,
Ha megérintett, magaddal viheted.
A napot neked adni nem tudom,
Hiszen nincs is saját napom,
De van egy kis lángom, csak neked,
Amely szeretetedért tőlem egy köszönet.
ÚJJÁSZÜLETÉS
Van aki azért lép az útra, mert szíve húzza
Van akit a gondok súlya ösztökél
De mindegy miért indulsz el
Csak erős legyen a megtartó kötél
Van akinek megtérését öröm járja át
Boldogsága mosolyt fakaszt
Van ki nehéz gondját teszi le sírva
Mikor szíve befogad
Van akinek lelki békéje
Megújul, új erőre kap
Van akinek gondjaival
Még tovább tart a harc
Akár megtartani kell a hegyen
Akár kihúzni mély gödörből
Isten ezentúl mindig veled lesz
Erős várat épít szeretetéből
S amikor úgy döntesz
Víz pecsételje meg választásodat
Az Úr tárt karokkal vár
Örökre fiává fogad
Legyen akkor tiéd, csak tiéd a pillanat
Mikor tested alámerül
Legyen tiéd, s az Úré a pillanat
Mikor könnyeiddel a víz arcodról legördül
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Dévényi Erika |
|
|
|
|
|
Online
